–

a Duemme SGR SpA képviseletében F. Brunetti és F. Scanzano avvocati,

–

az Associazione Cassa Nazionale di Previdenza e Assistenza in favore dei Ragionieri e Periti Commerciali (CNPR) képviseletében M. Brugnoletti avvocato,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Sclafani avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Tokár és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) 45. és 51. cikkének, valamint az építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzések odaítélési eljárásainak területén a lehető legszélesebb verseny, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés elveinek értelmezésére vonatkozik.

2

A C‑523/16. sz. ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a MA.T.I. SUD SpA és a Centostazioni SpA között „a Centostazioni SpA hálózatához tartozó vasútállomások ingatlanaiban elvégzendő rendes és rendkívüli karbantartási tevékenységek, valamint energiaellátási szolgáltatás odaítélésére” vonatkozó közbeszerzési eljárás tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A C‑536/16. sz. ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Duemme SGR SpA (a továbbiakban: Duemme) és az Associazione Cassa Nazionale di Previdenza e Assistenza in favore dei Ragionieri e Periti Commerciali (CNPR) (könyvelők és könyvvizsgálók országos biztosítási pénztára [CNPR]) között a CNPR értékpapír‑portfóliója kezelésére irányuló keretszerződés megkötésére vonatkozó nyílt közbeszerzési eljárás tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

4

A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv; (HL 2004. L 134., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 19. o.) (9) preambulumbekezdése előírja:

„A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők által odaítélt közbeszerzési szerződések verseny előtt történő megnyitásának biztosítása érdekében tanácsos rendelkezéseket kidolgozni egy bizonyos érték feletti szerződések közösségi koordinációjára. Ez a koordináció az EK‑Szerződés 14., 28. és 49. cikkéből, valamint az Euratom‑Szerződés 97. cikkéből következő követelményeken alapul, nevezetesen az egyenlő bánásmód elvén, amelynek a megkülönböztetésmentesség elve csupán egy konkrét kifejeződése, a kölcsönös elismerés elvén, az arányosság elvén és az átláthatóság elvén. Tekintetbe véve az említett koordináció által érintett ágazatok jellegét, a koordinációnak – a fenti elvek alkalmazásának garantálása mellett – meg kell teremtenie a tisztességes kereskedelmi gyakorlat keretét, és maximális rugalmasságot kell lehetővé tennie.

[…]”

5

Az említett irányelvnek „A szerződések odaítélésének elvei” című 10. cikke ekképp rendelkezik:

„Az ajánlatkérők a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódban részesítik, és átlátható módon járnak el.”

6

A 2004/18 irányelv (2) preambulumbekezdése előírja:

„A tagállamokban az állam, a területi és a települési önkormányzatok, valamint a közjogi intézmények nevében kötött szerződések odaítélése során tiszteletben kell tartani a Szerződés elveit, és különösen az áruk szabad mozgásának, a letelepedés szabadságának, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét, továbbá az ezekből levezethető olyan elveket, mint az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség, a kölcsönös elismerés, az arányosság és az átláthatóság elve. A bizonyos értéket meghaladó közbeszerzési szerződések esetében azonban tanácsos rendelkezéseket hozni az ilyen szerződések odaítélésére vonatkozó nemzeti eljárások közösségi összehangolására vonatkozóan, amely rendelkezéseknek az említett elveken kell alapulniuk annak érdekében, hogy érvényesülésüket biztosítsák, valamint, hogy a közbeszerzések verseny előtti megnyitását garantálják. Következésképpen az összehangoló rendelkezéseket a fentiekben felsorolt szabályokkal és elvekkel, illetve a Szerződés egyéb szabályaival összhangban kell értelmezni.”

7

Ezen irányelvnek szintén „A szerződések odaítélésének elvei” című 2. cikke ekképp rendelkezik:

„Az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódban részesítik, és átlátható módon járnak el.”

8

Az említett irányelv 45. cikke előírja:

„(1)   Ki kell zárni a közbeszerzési eljárásban való részvételből azt a részvételre jelentkezőt és ajánlattevőt, akit, illetve amelyet a következőkben felsorolt egy vagy több okból jogerősen elítéltek, és erről a jogerős ítéletről az ajánlatkérő szervnek tudomása van:

E bekezdés végrehajtási feltételeit nemzeti jogukkal összhangban és a közösségi jog figyelembevételével a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok nyomós közérdekből az első albekezdésben említett követelményektől való eltérésről is rendelkezhetnek.

E bekezdés alkalmazása céljából az ajánlatkérő szerv szükség esetén köteles felhívni a részvételre jelentkezőket, illetve az ajánlattevőket arra, hogy nyújtsák be a (3) bekezdésben említett dokumentumokat, és amennyiben kétsége támad e részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők személyes helyzetével kapcsolatban, az illetékes hatóságokat is megkeresheti az érintett részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők személyes helyzetére vonatkozóan általa szükségesnek tartott adatok beszerzése végett. Amennyiben az adat olyan jelentkezőre vagy ajánlattevőre vonatkozik, aki, illetve amely nem az ajánlatkérő szerv székhelye szerinti államban letelepedett, az ajánlatkérő szerv együttműködés végett megkeresheti az illetékes hatóságokat. Tekintettel a részvételre jelentkezők, illetve ajánlattevők letelepedése szerinti tagállam nemzeti jogára, e kérelmeknek jogi és/vagy természetes személyekre kell vonatkozniuk, beleértve adott esetben cégvezetőket és bármely olyan személyt, aki a részvételre jelentkezőnél vagy az ajánlattevőnél képviseleti, döntési vagy ellenőrzési joggal rendelkezik.

(2)   A közbeszerzési eljárásban való részvételből kizárható minden gazdasági szereplő, aki, illetve amely:

E bekezdés végrehajtási feltételeit nemzeti jogukkal összhangban és a közösségi jog figyelembevételével a tagállamok határozzák meg.

(3)   Az ajánlatkérő szerv a következőket fogadja el elegendő bizonyítéknak arra nézve, hogy a gazdasági szereplő tekintetében az (1) bekezdésben, illetve a (2) bekezdés a), b), c), e) és f) pontjában említett esetek egyike sem áll fenn:

Ha a kérdéses ország nem bocsát ki ilyen okiratot, illetve hatósági bizonyítványt, vagy amennyiben ezek nem terjednek ki az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés a), b) és c) pontjában említett valamennyi esetre, ezeket az érintett személy által egy, a származása vagy letelepedése szerinti ország illetékes igazságügyi vagy közigazgatási szerve, közjegyzője vagy hatáskörrel rendelkező szakmai szervezete előtt eskü alatt tett nyilatkozattal, illetve – azokban a tagállamokban, ahol eskü alatt tett nyilatkozatra vonatkozó rendelkezések nincsenek – esküvel egyenértékű nyilatkozattal lehet helyettesíteni.

(4)   A tagállamok kijelölik a (3) bekezdésben említett okiratok, hatósági bizonyítványok és nyilatkozatok kibocsátására jogosult hatóságokat és szerveket, és erről tájékoztatják a Bizottságot. Ez az értesítés nem sérti az adatvédelem tekintetében alkalmazandó jogot.”

9

A 2004/18 irányelv 51. cikke előírja:

„Az ajánlatkérő szerv felhívhatja a gazdasági szereplőket arra, hogy egészítsék ki vagy pontosítsák a 45–50. cikk szerint benyújtott igazolásokat és iratokat.”

10

A 2006. április 12‑i decreto legislativo n. 163 – Codice dei contratti pubblici relativi a lavori, servizi e forniture in attuazione delle direttive 2004/17/CE e 2004/18/CE (a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv alkalmazásában az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződéseket szabályozó törvénykönyvről szóló 163. sz. törvényerejű rendelet; a GURI 2006. május 2‑i 100. számának rendes melléklete; a továbbiakban: közbeszerzési kódex) 38. cikkének (2a) bekezdése előírja:

„Az egyes elemek és a (2) bekezdésben foglalt helyettesítő nyilatkozatok benyújtásának elmulasztása, azok hiányossága és bármely más lényeges szabálytalansága alapján az az ajánlattevő, akinek az felróható, az ajánlati felhívásban meghatározott pénzbírságot köteles fizetni az ajánlatkérő szerv számára, amelynek összege a szerződés értékének legalább egy ezreléke és legfeljebb egy százaléka, azonban nem haladhatja meg az 50000 euró összeget, a bírság megfizetését az ideiglenes biztosíték biztosítja. Ilyen esetekben az ajánlatkérő szerv legfeljebb tíznapos határidőt biztosít az ajánlattevőnek, hogy a kért nyilatkozatokat benyújtsa, kiegészítse vagy pótolja, és megjelöli annak tartalmát, illetve a nyilatkozat megtételére kötelezett személyeket. Nem lényeges szabálytalanságok esetén, azaz nem nélkülözhetetlen nyilatkozatok benyújtásának elmulasztása vagy hiányos jellege esetén az ajánlatkérő szerv nem követeli meg a hiánypótlást és szankciót sem ír elő. Ha az ajánlattevő túllépi a határidőt, ki kell zárni a közbeszerzési eljárásból. Az ajánlatok elfogadásának, szabályossá tételének vagy kizárásának szakasza után az ajánlat semmiféle módosítása, a bírósági határozatot követőt is ideértve, nem minősíthető relevánsnak az átlagszámítás szempontjából az eljárás keretében vagy az ajánlatok szabálytalan értékhatárának meghatározása tekintetében.”

11

A közbeszerzési kódex 46. cikke értelmében „a 38–45. cikkben megállapított határokon belül az ajánlatkérő szervek, ha azt szükségesnek tekintik, felhívhatják az ajánlattevőket, hogy az igazolásokat, dokumentumokat vagy a benyújtott nyilatkozatokat egészítsék ki vagy pontosítsák”.

12

A Centostazioni, amely a Ferrovie dello Stato Italiane SpA csoport tagja, az Európai Unió Hivatalos Lapjában2016. január 8‑án közzétett hirdetménnyel nyílt közbeszerzési eljárást indított egy, hozzáadottérték‑adó (héa) nélkül 170864780, 81 euró becsült értékű közbeszerzési szerződés odaítélése céljából, amelynek tárgyát a hálózatához tartozó „vasútállomások ingatlanainak rendes és rendkívüli karbantartására és energiaellátására irányuló integrált műveletek” alkották, 36 hónapos időtartamra. E szerződés négy földrajzi részt foglalt magában (dél, közép‑dél, közép‑észak és közép‑nyugat, közép‑észak és észak‑nyugat) amelyeket a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériuma alapján kellett odaítélni.

13

Az említett hirdetmény VI.3. pontjának w) alpontja előírta annak lehetőségét az ajánlatkérő hatóság számára, hogy az eljárásból való kizárás terhe mellett valamennyi nem teljes vagy szabálytalan ajánlat szabályossá tételére hívjon fel, amely felhívás 35000 euró pénzbírságnak a felhívott ajánlatkérő általi megfizetését vonja maga után a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése értelmében.

14

Az említett közbeszerzésre vonatkozó dokumentáció 1.1 pontjának G) alpontja előírta, hogy a jogi személyként még létre nem hozott, vállalkozások ideiglenes társulásának ajánlatát a megkövetelt adminisztratív dokumentáció alapján egy eseti nyilatkozatnak kell kísérnie, amelynek az adott rész odaítélése esetén az arra irányuló kötelezettségvállalást kellett tartalmaznia, hogy képviseleti joggal járó különös együttes megbízást ad a társulást „vezető vállalkozás” részére, annak megnevezésével együtt (a továbbiakban: kötelezettségvállalási nyilatkozat). E kötelezettségvállalási nyilatkozatot a társulást alkotó valamennyi vállalkozásnak alá kellett volna írnia, és amennyiben az ajánlattevő több rész tekintetében különböző formákban vett volna részt az eljárásban, annak valamennyi rész esetében be kellett volna nyújtania egy kötelezettségvállalási nyilatkozatot.

15

A MA.T.I. SUD a Graded SpA‑val alkotott vállalkozások közötti ideiglenes társulás (a továbbiakban: társulás) felelőseként az ajánlattételi felhívás 1. és 2. része tekintetében nyújtott be ajánlatot.

16

2016. március 16‑án az ajánlatkérő bizottság megállapította, hogy a 2. rész tekintetében megkövetelt kötelezettségvállalás, amely a MA.T.I. Sudot jelölte meg a társulást vezető vállalkozásként, nem tartalmazta jogi képviselőjének aláírását. Következésképpen az ajánlatkérő hatóság a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése értelmében felhívta az említett társulást, hogy egyfelől az eljárásból való kizárásának terhe mellett hét napon belül orvosolja ezt a szabálytalanságot, másfelől pedig, hogy fizessen 35000 euró pénzbírságot.

17

2016. március 21‑én a MA.T.I. SUD benyújtotta a megkövetelt és a társulást alkotó két társaság jogi képviselői által aláírt kötelezettségvállalási nyilatkozatot. A kiszabott pénzbírság törlését is kérte, abból az okból, hogy a szóban forgó kötelezettségvállalás „létező volt, nem volt hiányos, és nem tartalmazott lényeges szabálytalanságot”. E tekintetben arra hivatkozott, hogy az ajánlattételi dokumentáció csak akkor követelt meg kötelezettségvállalási nyilatkozatot minden egyes rész tekintetében, ha a társulás „más formában” kívánt azokban részt venni. Márpedig a jelen esetben a társulás azt nyilatkozta, hogy az 1. és a 2. rész vonatkozásában kívánt részt venni, ugyanabban a formában a MA.T.I. SUD‑dal, mint vezető vállalkozással, és benyújtotta az 1. rész tekintetében a valamennyi megkövetelt elemet tartalmazó kötelezettségvállalási nyilatkozatot.

18

2016. március 30‑án az ajánlatkérő hatóság felszólította a MA.T.I. SUD‑ot a kiszabott pénzbírság megfizetésére, és figyelmeztette, hogy ellenkező esetben az ideiglenes biztosítékból vonja le az összeget.

19

2016. április 7‑én, MA.T.I. SUD az említett pénzbírság felfüggesztése és törlése iránti kérelmeket nyújtott be a Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazióhoz (Lazio tartományi közigazgatási bírósága, Olaszország), elsősorban arra hivatkozva, hogy nem követett el semmilyen lényeges szabálytalanságot a közbeszerzési eljárásban való részvételt előkészítő iratok benyújtása során.

20

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a dokumentáció fizetési kötelezettséggel járó hiánypótlásának a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdésében létrehozott mechanizmusa kétségeket ébreszt az uniós joggal, és különösen a 2004/18 irányelv 51. cikkével való összeegyeztethetőségét illetően, amely rendelkezés előírja egy közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása keretében benyújtott ajánlatokat kísérő tanúsítványok és iratok kiegészítésének vagy pontosításának lehetőségét, de szankciót nem ír elő, valamint az arányosságnak, a kizárási okok kimerítő jellegű felsorolásának, az eljárások átláthatóságának, továbbá a közbeszerzési eljárásokban való lehető legszélesebb részvétel és a lehető legnagyobb verseny elvével való összeegyeztethetőségét illetően.

21

E bíróság hangsúlyozza, hogy bár általánosságban a dokumentumok hiánypótlásának mechanizmusa összeegyeztethetőnek tűnik a 2004/18 irányelv 51. cikkével, amelytől eltérést jelent, nem ez a helyzet az azt kísérő pénzbírsággal. Túl azon, hogy ez a sajátosság egyfajta „hibavadászatra” ösztönözné az ajánlatkérő hatóságokat, visszatartó hatást gyakorol az ajánlattevőknek a közbeszerzési eljárásokban való részvételére, mivel ez utóbbiak pusztán a dokumentumok lényeges szabálytalanságának ténye miatt nagy összegű pénzbírságok kiszabása kockázatának tennék ki magukat, azon szándékuktól függetlenül, hogy élni kívánnak a hiánypótlás lehetőségével.

22

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy ezt a szankciót az ajánlatkérő hatóság előzetesen határozza meg, egy ezrelék és egy százalék közötti határértékeken beül, 50000 euró abszolút felső határral, széles diszkrecionális alapon, és amelyet nem súlyozhat az elkövetett szabálytalanság súlyosságától függően, továbbá amely automatikusan kerül alkalmazásra minden egyes megállapított lényeges szabálytalanság tekintetében.

23

E bíróság azt is kiemeli, hogy a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdésében előírt, a dokumentáció fizetési kötelezettséggel járó hiánypótlása bevezetésének egyrészt az a célja, hogy biztosítsa a részvételi kérelmek és a benyújtott ajánlatok komolyságát, tehát, hogy felelőssé tegye az ajánlattevőket a közbeszerzési eljárásra vonatkozó dokumentumok benyújtása tekintetében, másrészt pedig az, hogy kompenzálja az ajánlatkérő hatóságot a rá nehezedő ellenőrző tevékenység súlyosabbá válása miatt.

24

E bíróság mindazonáltal úgy véli, hogy ez a mechanizmus, tekintettel az általa előírt szankció jellegére, nem egyeztethető össze az arányosság elvével, mivel végrehajtása ahhoz vezethet, hogy az ajánlatkérő hatóság számára nyilvánvalóan aránytalan kompenzációt kell fizetni azon többlettevékenységekhez viszonyítva, amelyeket adott esetben el kell végeznie. Egy jelentős gazdasági szankció még inkább aránytalan, ha az a határidő, amelyen belül a hiányos dokumentumokat ki kell egészíteni, lerövidül (tíz nap), tehát nem vonja maga után a közbeszerzési eljárás túlzott meghosszabbítását. Az egyenlő bánásmód elvével sem egyeztethető össze, mivel azonos összegű szankció szabható ki egy olyan ajánlattevőre, aki lényeges, de korlátozott terjedelmű szabálytalanságot követett el, illetve egy olyan ajánlattevőre, aki súlyosan megsértette az ajánlattételi felhívás előírásait. Ez a mechanizmus sértheti a lehető legszélesebb verseny elvét is azáltal, hogy visszatartó hatást gyakorolhat a vállalkozásoknak, és különösen a kis‑ és középvállalkozásoknak a közbeszerzési eljárásokban való részvétele tekintetében.

25

E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartományi közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26

A CNPR az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2014 októberében közzétett ajánlattételi felhívással értékpapír‑portfóliója kezelésére irányuló keretszerződés megkötésére vonatkozó nyílt közbeszerzési eljárást indított, héa nélkül 20650000,00 euró értékben, amelyet öt szervezetre kívánt bízni.

27

Az ezen eljárásra vonatkozó ajánlattételi felhívás a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése alapján előírta, hogy hiányzó vagy hiányos nyilatkozat esetén, illetve minden más lényeges szabálytalanság esetén az ajánlattevő köteles 50000 eurónak megfelelő pénzbírságot fizetni, tíznapos határidőt biztosítva e nyilatkozatnak a hiányzó dokumentumok benyújtása általi kiegészítésére és/vagy szabályossá tételére.

28

A szóban forgó közbeszerzési szerződésre vonatkozó ajánlattételi dokumentáció előírta, hogy az ajánlattevőknek a kizárás terhe mellett aláírt nyilatkozatot kell benyújtania, amely azt tanúsítja, hogy teljesülnek a közbeszerzési kódex 38. cikkében előírt feltételek.

29

Első nyilvános ülésén az érintett ajánlatkérő bizottság felbontotta az ajánlatokat, és megállapította, hogy a Duemme nem csatolta az említett aláírt nyilatkozatokat, amelyeknek azt kellett volna tanúsítaniuk, hogy alelnökét és vezérigazgatóját nem ítélték el jogerős ítéletben. A bizottság tehát a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése, illetve az említett ajánlattételi dokumentáció 7. cikke alapján felhívta a Duemmét a hiányzó dokumentumok benyújtására és a vonatkozó pénzbírság, nevezetesen 50000 euró megfizetésére.

30

A Duemme az előírt határidőn belül kiegészítette a megkövetelt dokumentációt, de megtagadta e pénzbírság teljes megfizetését, az alapjául szolgáló elvet vitatva. A CNPR ekkor felszólította a Duemmét az említett pénzbírság megfizetésére, és tájékoztatta, hogy ennek megtagadása esetén a bírság összegét levonja az ideiglenes biztosítékból.

31

2015. január 9‑én a Duemme az említett pénzbírság törlése iránti kérelmet nyújtott be a Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazióhoz (Lazio tartományi közigazgatási bírósága), elsősorban arra hivatkozva, hogy a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése nem egyeztethető össze a 2004/18 irányelv 51. cikkével. Ezzel párhozamosan az ajánlattevő vállalkozás 8500 eurót fizetett az ajánlatkérő hatóságnak csökkentett összegű pénzbírság jogcímén, amely összeget ez utóbbi előlegnek minősített.

32

E körülményekre tekintettel a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartományi közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a C‑523/16. sz. ügyben előterjesztettekkel azonos kérdéseket terjeszt előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé.

33

A Bíróság elnöke 2016. november 15‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C‑523/16. és C‑536/16. sz. ügyek egyesítését.

34

Előzetesen meg kell állapítani, hogy mind a C‑523/16. sz. ügyben, mind pedig a C‑536/16. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések csak nagy általánosságban vonatkoznak az uniós jog értelmezésére, további pontosítások nélkül, mindazonáltal e bíróság előző döntéshozatalra utaló határozataiban kiemelte, hogy kételkedik abban, hogy a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése összeegyeztethető egyfelől a 2004/18 irányelv 51. cikkével, illetve a lehető legszélesebb verseny, az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az arányosság elvével, másfelől pedig a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.) 59. cikke (4) bekezdésének második albekezdésével.

35

Mindazonáltal az alapügyben szóban forgó ajánlattételi felhívások közzétételének időpontjaira tekintettel – 2016 januárja a C‑523/16. sz. ügyben, illetve2014 októbere a C‑536/16. sz. ügyben – a 2014/24 irányelv, amelynek átültetési határideje 90. cikkének értelmében 2016. április 18‑án járt le, időbeli hatálya okán nem alkalmazható az alapjogvitákra.

36

Ezen időpontok ugyanis szükségképpen későbbiek, mint az az időpont, amikor az ajánlatkérő hatóság kiválasztotta az általa követni kívánt eljárástípust, és véglegesen eldöntötte azt a kérdést, hogy fennáll‑e, vagy sem, az előzetes versenyeztetés kötelezettsége az érintett közbeszerzés odaítélése tekintetében. Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közbeszerzési eljárások területén főszabály szerint az az alkalmazandó irányelv, amelyik abban az időpontban van hatályban, amikor az ajánlatkérő szerv kiválasztja a követendő eljárást. Ezzel szemben nem alkalmazandó az olyan irányelv, amely átültetésének a határideje ezen időpontot követően járt le (lásd ebben az értelemben: 2000. október 5‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑337/98, EU:C:2000:543, 36, 37., 41. és 42. pont; 2013. július 11‑iBizottság kontra Hollandia ítélet, C‑576/10, EU:C:2013:510, 52–54. pont; 2014. július 10‑iImpresa Pizzarotti ítélet, C‑213/13, EU:C:2014:2067, 31–33. pont; 2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 83. pont; 2016. október 27‑iHörmann Reisen ítélet, C‑292/15, EU:C:2016:817, 31. és 32. pont).

37

Meg kell egyébiránt állapítani, hogy tekintettel a C‑523/16. sz. ügy szereplő alapeljárásában szóban forgó közbeszerzési szerződés tárgyára, a 2004/17 irányelvet, és nem a 2004/18 irányelvet kell nagy valószínűséggel alkalmazni, amint azt a Bizottság is észrevételezte.

38

Márpedig a 2004/17 irányelv nem tartalmaz a 2004/18 irányelv 51. cikkének rendelkezéseivel egyenértékű rendelkezéseket.

39

Mindazonáltal e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy annak ellenére, hogy a 2004/17 irányelv nem tartalmaz ilyen értelmű kifejezett rendelkezést, a Bíróság elismerte, hogy az ajánlatkérő hatóság felhívhat valamely ajánlattevőt az ajánlat pontosítására vagy az abban szereplő nyilvánvaló tárgyi tévedés kijavítására, feltéve hogy tiszteletben tartásra kerülnek bizonyos követelmények, és különösen, hogy e felhívást valamennyi azonos helyzetben lévő ajánlattevő részére megküldik, hogy valamennyi ajánlattevőt egyenlő módon és tisztességesen kezelnek, és hogy e pontosítás vagy e kijavítás nem eredményezi valójában új ajánlat benyújtását (lásd ebben az értelemben: 2017. május 11‑iArchus és Gama ítélet, C‑131/16, EU:C:2017:358, 29–39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Egyébiránt a Bíróság elé terjesztett észrevételekből az következik, hogy a közbeszerzési kódex 230. cikke előírja, hogy e kódex 38. cikkének (2a) bekezdését a 2004/17 irányelv által szabályozott különös ágazatokra kell alkalmazni.

41

Végül – amint az a jelen ítélet 34. pontjában megállapításra került – még ha a kérdést előterjesztő bíróság ténylegesen a 2004/18 irányelv 51. cikkének értelmezésére korlátozta is kérdését, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság kérdése megfogalmazásában utalt‑e azokra, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 1990. december 12‑iSARPP ítélet, C‑241/89, EU:C:1990:459, 8. pont; 2008. január 24‑iLianakis és társai ítélet, C‑532/06, EU:C:2008:40, 23. pont).

42

E körülményekre figyelemmel, miután tisztázásra került, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy melyik irányelvet kell alkalmazni a C‑523/16. sz. ügyben, a Bíróság elé terjesztett két előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglalt két kérdést úgy kell érteni, mint amelyek nem csak a 2004/18 irányelv 51. cikkének értelmezésére vonatkoznak, hanem tágabb értelemben a közbeszerzési szerződések odaítélésének elveire is, különösen az egyenlő bánásmódnak és az átláthatóságnak a 2004/17 irányelv 10. cikkében, illetve a 2004/18 irányelv 2. cikkében rögzített elvére, valamint az arányosság elvére.

43

Két kérdésével – amelyeket célszerű együttesen vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az uniós jogot, és különösen a 2004/18 irányelv 51. cikkét, illetve a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó elveket – amelyek között szerepel az egyenlő bánásmódnak és az átláthatóságnak a 2004/17 irányelv 10. cikkében, illetve a 2004/18 irányelv 2. cikkében rögzített elve, valamint az arányosság elve –, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a benyújtott dokumentáció olyan hiánypótlási mechanizmusát írja elő, amelynek alkalmazásával az ajánlatkérő hatóság egy közbeszerzési eljárás keretében felhívhat valamennyi olyan ajánlattevőt, akik ajánlata az említett szabályozás értelmében lényeges szabálytalanságokat tartalmaz, hogy tegye szabályossá ajánlatát egy olyan pénzbírság kiszabásának terhe mellett, amelynek az ajánlatkérő hatóság által előzetesen rögzített összege nem változtatható az általa orvosolandó szabálytalanság súlyosságától függően.

44

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/18 irányelv 51. cikke előírja, hogy az ajánlatkérő hatóság felhívhatja a gazdasági szereplőket arra, hogy egészítsék ki vagy pontosítsák az említett irányelv 45–50. cikke szerint benyújtott igazolásokat és iratokat.

45

E rendelkezés tehát az ajánlatkérő hatóság azon puszta lehetőségének előírására szorítkozik, hogy felhívja közbeszerzési eljárás keretében ajánlatokat benyújtó ajánlattevőket, hogy kiegészítsék vagy pontosítsák azon dokumentumokat, amelyeket ajánlataik elfogadhatósága feltételeinek értékelése jogcímén kell benyújtaniuk, és amelyek gazdasági és pénzügyi kapacitásaikat, valamint szakmai és műszaki ismereteiket, illetve kapacitásaikat tanúsítják. Sem ez a rendelkezés, sem a 2004/18 irányelv semelyik más rendelkezése nem tartalmazza előírásokat azon módozatok tekintetében, amelyek szerint el kell végezni az ilyen szabályossá tételt, illetve azon feltételek tekintetében, amelyektől adott esetben az függhet.

46

Ebből következik, hogy a 2004/18 irányelv átültetésére irányuló, azon intézkedések keretében, amelyeket a tagállamoknak el kell fogadniuk, a tagállamok főszabály szerint – amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 57. pontjában – nem csak hogy szabadon alkalmazhatják az ajánlatok szabályossá tételének ezt a lehetőségét nemzeti jogukban (lásd ebben az értelemben: 2016. május 24‑iMT Højgaard és Züblin ítélet, C‑396/14, EU:C:2016:347, 35. pont), hanem szabadon szabályozhatják is azt.

47

A tagállamok tehát ennek alapján dönthetnek úgy, hogy a szabályossá tétel e lehetőségét pénzbírság megfizetéséhez kötik, amint azt a jelen ügyben a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése előírja.

48

Mindazonáltal a 2004/18 irányelv 51. cikkében előírt lehetőség végrehajtása során a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy ne veszélyeztessék az irányelv által követett célkitűzés megvalósulását, és ne sértsék sem rendelkezéseinek tényleges érvényesülését, sem az uniós jog egyéb releváns elveit és rendelkezéseit, különösen az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az átláthatóság és az arányosság elvét (lásd ebben az értelemben: 2016. június 2‑iFalk Pharma ítélet, C‑410/14, EU:C:2016:399, 34. pont).

49

Arra is emlékeztetni kell, hogy a 2004/18 irányelv 51. cikke nem értelmezhető úgy, hogy az lehetővé teszi az ajánlatkérő hatóság számára az olyan mulasztások bármiféle orvoslásának megengedését, amely mulasztásoknak az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő kifejezett rendelkezések szerint az ajánlattevő kizárását kell eredményezniük (2014. november 6‑iCartiera dell’Adda ítélet, C‑42/13, EU:C:2014:2345, 46. pont; 2016. november 10‑iCiclat ítélet, C‑199/15, EU:C:2016:853, 30. pont).

50

Másodsorban, bár a 2004/17 irányelv nem tartalmaz a 2004/18 irányelv 51. cikkével egyenértékű rendelkezést, a Bíróság megállapította, hogy e két irányelvvel nem ellentétes az, hogy az ajánlattévő ajánlatára vonatkozó adatokat kijavíthassák vagy kiegészíthessék, amennyiben az nyilvánvalóan pontosítást igényel, vagy ha nyilvánvaló tárgyi tévedések kiküszöbölése érdekében ez szükséges, azonban bizonyos követelmények tiszteletben tartása mellett (2012. március 29‑iSAG ELV Slovensko és társai ítélet, C‑599/10, EU:C:2012:191, 40. pont; 2017. május 11‑iArchus és Gama ítélet, C‑131/16, EU:C:2017:358, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

A Bíróság ennek megfelelően megállapította, hogy a tájékoztatáskérés azonban nem pótolhatja a szerződési dokumentáció által megkövetelt hiányzó iratokat vagy információkat, mivel az ajánlatkérőnek szigorúan tartania kell magát azokhoz a feltételekhez, amelyeket saját maga határozott meg (lásd ebben az értelemben: 2013. október 10‑iManova ítélet, C‑336/12, EU:C:2013:647, 40. pont; 2017. május 11‑iArchus és Gama ítélet, C‑131/16, EU:C:2017:358, 33. pont).

52

Az ilyen felhívás ugyanis nem eredményezheti azt, hogy az érintett ajánlattevő valójában olyan ajánlatot tesz, amely újnak minősülhet (2012. március 29‑iSAG ELV Slovensko és társai ítélet, C‑599/10, EU:C:2012:191, 40. pont; 2017. május 11‑iArchus és Gama ítélet, C‑131/16, EU:C:2017:358, 31. pont).

53

Harmadsorban arra kell emlékeztetni, hogy az arányosság elvének megfelelően, amely az uniós jog általános jogelve, amelyet a tagállamokban kötött közbeszerzési szerződések odaítélése során tiszteltben kell tartani, amint az a 2004/17 irányelv (9) preambulumbekezdéséből, illetve a 2004/18 irányelv (2) preambulumbekezdéséből is következik, a tagállamok által elfogadott intézkedések nem haladhatják meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2008. december 16‑iMichaniki ítélet, C‑213/07, EU:C:2008:731, 48. és 61. pont; 2009. május 19‑iAssitur ítélet C‑538/07, EU:C:2009:317, 21. és 23. pont; 2009. december 23‑iSerrantoni és Consorzio stabile edili ítélet, C‑376/08, EU:C:2009:808, 33. pont; 2015. október 22‑iImpresa Edilux és SICEF ítélet, C‑425/14, EU:C:2015:721, 29. pont).

54

A kérdést előterjesztő bíróságnak – amely egyedül rendelkezik hatáskörrel az alapügy tényeinek megállapítására és értékelésére – a fenti megfontolásokra figyelemmel kell megvizsgálnia, hogy a két alapügy körülményei között az ajánlatkérő hatóságok által kért szabályossá tétel olyan dokumentumok benyújtására vonatkozik‑e, amelyek hiánya az ajánlattevők kizárásához vezet, vagy épp ellenkezőleg, nyilvánvalóan azon ajánlatok pontosítására irányuló puszta felhívásnak minősül, amelyeket pontosan ki kell javítani és kiegészíteni, illetve azokban ki kell javítani a nyilvánvaló tárgyi tévedéseket.

55

Figyelemmel erre, meg kell állapítani, hogy – amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 60. és 61. pontjában – magának a lényeges tévedésnek a fogalma – amelyet nem határoz meg a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése – sem tűnik összeegyeztethetőnek sem a 2004/18 irányelv 51. cikkének rendelkezéseivel, sem pedig azon követelményekkel, amelyeknek egy ajánlat pontosítása a 2004/17 irányelv hatálya alá tartozó közbeszerzési eljárás keretében a Bíróságnak a jelen ítélet 49–52. pontjában említett ítélkezési gyakorlata értelmében alá van rendelve.

56

Ebből az következik, hogy a dokumentáció hiánypótlásának a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdésében előírt mechanizmusa nem alkalmazható abban az esetben, ha az ajánlattevő által benyújtott ajánlat nem tehető szabályossá vagy nem pontosítható a jelen ítélet 49–52. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében, következésképpen ilyen esetben az ajánlattevőre nem szabható ki semmiféle pénzbírság.

57

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak csak abban az esetben kell megvizsgálnia, hogy a két alapügyben a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése alkalmazásával kiszabott pénzbírságok kiszabására az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett került sor, amennyiben arra a következtetésre jut, hogy az ajánlatkérő hatóság által tett, szabályossá tétel, illetve pontosítás iránti felhívások megfeleltek a jelen ítélet 49–52. pontjában hivatkozott követelményeknek.

58

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos válaszokat adni hivatott Bíróság hatásköre kiterjed arra, hogy az alapeljárás iratai, valamint a hozzá előterjesztett észrevételek alapján olyan iránymutatásokat nyújtson a kérdést előterjesztő bíróságnak, amelyek lehetővé teszik számára a határozathozatalt (lásd ebben az értelemben: 1993. március 30‑iThomas és társai ítélet, C‑328/91, EU:C:1993:117, 13. pont; 2017. március 14‑iG4S Secure Solutions ítélet, C‑157/15, EU:C:2017:203, 36. pont; 2017. szeptember 21‑iSMS group ítélet, C‑441/16, EU:C:2017:712, 48. pont).

59

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a közbeszerzési kódex 38. cikkének (2a) bekezdése értelmében az ajánlatkérő hatóságnak kell az e rendelkezésben meghatározott határértékeken belül rögzítenie az ajánlatának szabályossá tételére felhívott ajánlattevőre kiszabható pénzbírság összegét.

60

A kérdést előterjesztő bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy fordítson figyelmet arra a tényre, hogy a pénzbírságot az ajánlatkérő hatóság előre rögzíti, annak összege jelentős, és nem módosítható az általa orvosolni hivatott szabálytalanság súlya szerint. E bíróság egyébiránt kiemeli, hogy az ilyen szankció bevezetését egyfelől az ajánlattevők felelőssé tételének szükségessége igazolja, akiket ily módon ösztönöznek arra, hogy gondosan és pontosan készítsék el ajánlataikat, másfelől pedig azon további teher kompenzálásának szükségessége, amelyet a szabályossá tétel jelent az ajánlatkérő hatóság számára.

61

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – először is – a szankció összegének az ajánlatkérő hatóság által előzetesen történő rögzítése az ajánlattételi felhívásban – amint azt az Európai Bizottság is megjegyezte írásbeli észrevételeiben – megfelel az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód, az átláthatóság és a jogbiztonság elvéből eredő követelményeknek, amennyiben objektív módon lehetővé teszi annak elkerülését, hogy az említett ajánlatkérő hatóság hátrányosan megkülönböztető vagy önkényes módon bánjon az ajánlattevőkkel.

62

Ugyanakkor az is igaz, hogy az ily módon előre rögzített szankció automatikus, a hanyag ajánlattevő által elvégzett szabályossá tétel jellegétől függetlenül, tehát bármely személyre szóló indokolás nélkül is történő alkalmazása nem tűnik összeegyeztethetőnek az arányosság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményekkel.

63

Másodsorban meg kell állapítani, hogy a pénzbírság kiszabása megfelelő eszköznek tűnhet a tagállam által követett jogszerű célkitűzések megvalósításához, amelyek egyfelől az ajánlattevők felelőssé tételére irányulnak az ajánlatok benyújtása tekintetében, másfelől pedig arra, hogy kompenzálni lehessen azt a pénzügyi terhet, amelyet a szabályossá tételek jelentenek az ajánlatkérő hatóság számára.

64

Mindazonáltal, amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 74. pontjában, a szankciók azon összege, amelyet a két alapügyben az ajánlatkérő hatóságok rögzítettek az ajánlattételi felhívásokban, mint olyanok, nyilvánvalóan aránytalannak tűnnek, azon határokra figyelemmel, amelyekhez e hatóságoknak tartaniuk kell magukat az ajánlatoknak a 2004/18 irányelv 51. cikke szerinti szabályossá tétel, illetve az ajánlatoknak a 2004/17 irányelv keretében történő pontosítása tekintetében. Ez a helyzet különösen egy ahhoz hasonló szankció esetében, mint amelyet a C‑523/16. sz. ügyben szabott ki az ajánlatkérő hatóság, amely nyilvánvalóan túlzottnak tűnik a felrótt tényekre, nevezetesen egy aláírás hiányára tekintettel, amelynek egy, az ajánlatot benyújtó társulás vezető vállalkozását kijelölő kötelezettségvállalási nyilatkozaton kellett volna szerepelnie.

65

A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésekre a következőképpen kell válaszolni:

66

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az uniós jogot, különösen az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 51. cikkét, a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó elveket – amelyek között szerepel az egyenlő bánásmódnak és az átláthatóságnak a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkében, illetve a 2004/18 irányelv 2. cikkében rögzített elve –, valamint az arányosság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes a dokumentumok olyan hiánypótlási mechanizmusát előíró nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az ajánlatkérő hatóság számára, hogy egy közbeszerzési eljárás keretében felhívja azokat az ajánlattevőket, akiknek az ajánlata az említett szabályozás értelmében vett lényeges szabálytalanságokat tartalmaz, hogy pénzbírság megfizetésének terhe mellett tegyék szabályossá ajánlataikat, feltéve hogy e szankció összege összeegyeztethető marad az arányosság elvével, aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Ezzel szemben ugyanezen rendelkezéseket és elveket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a dokumentumok olyan hiánypótlási mechanizmusát előíró nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az ajánlatkérő hatóság az ajánlattevőre kiszabandó pénzbírság terhe mellett megkövetelheti ez utóbbitól, hogy orvosolja egy olyan dokumentum hiányát, amely a közbeszerzési dokumentáció kifejezett rendelkezései értelmében az ajánlattevő kizárásához kell, hogy vezessen, illetve amennyiben az ajánlattevő oly módon szünteti meg az ajánlatát érintő szabálytalanságokat, hogy az elvégzett javítások vagy módosítások új ajánlat benyújtásának tekinthetők.