1.

Egy német áruházlánc „Champagne Sorbet” név alatt forgalmazott olyan fagylaltot árusít, amely pezsgőt (champagne‑t) tartalmaz. Jogszerű‑e ily módon eljárni, vagy a fagylalt gyártója és forgalmazója valójában visszaél egy oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) ellátott francia pezsgőbor hírnevével?

2.

Ez összefoglalva az a kérdés, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában feltesz, és amelynek alapján határozatot kell majd hoznia arról, hogy a Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne (CIVC) – amely ezen OEM érdekeit védi – jogosan kérelmezi‑e a fagylalt árusításának abbahagyását.

3.

Egy nemrégiben született indítványomban ( 2 ) emlékeztettem arra, hogy a Bíróság már gazdag ítélkezési gyakorlattal rendelkezik az OEM‑ekre és az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre (OFJ) vonatkozóan. A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy azok körét kiterjessze azokra az esetekre, amelyekben egy OEM oltalma alatt álló pezsgőbor (champagne) egy élelmiszer összetevőjét képezi, és mint ilyen, e termék megjelenésében is szerepel.

4.

A kérdést előterjesztő bíróság számára történő válaszadás érdekében a Bíróságnak figyelembe kell vennie azt, hogy a „Champagner Sorbet” a kérdést előterjesztő bíróság szerint Németországban szokásosan alkalmazott megnevezés egy olyan fagyasztott édességféle (fagylalt) jelölésére, amely pezsgőt (champagne‑t) tartalmaz. Ezenkívül heterogén (egyfelől az OEM‑ekkel kapcsolatos, másfelől pedig az élelmiszerek címkézésével kapcsolatos) jogszabályok értelmezését kell vizsgálni annak érdekében, hogy egyensúly jöjjön létre az OEM‑ek jogosultjait, valamint az élelmiszer előállítóit megillető jogok között, mely utóbbiak arra törekszenek, hogy az élelmiszer összetételét megjelenítsék a csomagoláson.

5.

A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) egyaránt hivatkozik az 1234/2007/EK rendeletre ( 3 ) és az 1308/2013/EU rendeletre, ( 4 ) amely az előbbit hatályon kívül helyezte, bár ez utóbbi időbeli hatályánál fogva a jogvitára nem alkalmazható. Az 1308/2013 rendelet értelmezése azért szükséges, mert a benyújtott abbahagyás iránti keresetnek jövőbeli hatásai lehetnek, amikor is a tényállást az alapján kell elbírálni.

6.

Bár ezt az álláspontot nem vitatom, csak az 1234/2007 rendelet rendelkezéseit fogom említeni, mivel ez a rendelet volt alkalmazandó a vitatott tényállás megvalósulásának idején, és mert az ügy szempontjából releváns két cikk (az 1234/2007 rendelet 118m. cikke és az 1308/2013 rendelet 103. cikke) hasonló. Semmilyen akadályát nem látom annak, hogy az első tekintetében elfogadott értelmezés a másodikra is vonatkozzon.

7.

A 118m. cikkének („Oltalom”) értelmében:

[…]”

8.

Az 1308/2013 rendelet (97) preambulumbekezdése, amely megismétli a 479/2008 rendelet ( 5 ) – amelyben elfogadták az 1234/2007 rendeletbe a 491/2009 rendelet ( 6 ) által bevezetett eredetmegjelölések oltalmával kapcsolatos rendelkezéseket – (32) preambulumbekezdését, a következőképpen szól:

„A nyilvántartásba vett eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek oltalmat kell élvezniük minden olyan használattal szemben, amely visszaél a követelményeknek megfelelő termékek hírnevével. A tisztességes verseny elősegítése és a fogyasztók megtévesztésének elkerülése végett indokolt kiterjeszteni az oltalmat az e rendeletben nem szabályozott termékekre és szolgáltatásokra is, ideértve azokat a termékeket, amelyek nem szerepelnek a Szerződések I. mellékletében.”

9.

Az élelmiszerek címkézése terén a vitatott tényállás megvalósulásakor hatályos szabály az ezen pontnak címet adó irányelv volt. ( 8 ) A 3. cikkének (1) bekezdése többek között a következőkről rendelkezik:

„(1)   A 4–17. cikknek megfelelően, és az azokban foglalt kivételek függvényében, a következő adatokat kötelező külön feltüntetni az élelmiszerek címkézésén:

[…]”

10.

Az 5. cikk (1) bekezdése meghatározza:

„(1)   Egy élelmiszer árumegnevezése az a jelölés, amely az ezen élelmiszerre vonatkozó közösségi jogszabályokban szerepel.

A fentiek hiányában az árumegnevezés olyan név, amely a termék végső fogyasztóhoz vagy közétkeztetésben működő gazdasági szereplő számára történő értékesítésének helye szerinti tagállamban megszokott, vagy az élelmiszer és – szükség szerint – felhasználásának leírása, amely kellően áttekinthető ahhoz, hogy a fogyasztót tájékoztassa annak valódi természetéről, és megkülönböztesse azt azoktól a termékektől, amelyekkel összekeverhető lenne.

[…]”

11.

A 6. cikk (5) bekezdése kimondja:

„Az összetevők listája tartalmazza az élelmiszer összes összetevőjét, tömeg szerinti csökkenő sorrendben, ahogyan azokat feljegyezték az élelmiszer gyártásakor való felhasználásuk időpontjában. A listát megfelelő fejléc előzi meg, amely tartalmazza az »összetevők« szót.

[…]”

12.

A 7. cikk (1) és (5) bekezdés előírja:

„(1)   Az összetevőnek vagy az összetevők csoportjának egy élelmiszer előállítása vagy elkészítése során felhasznált mennyiségét e cikknek megfelelően kell megadni.

[…]

(5)   Az (1) bekezdésben leírt jelzés vagy az élelmiszer árumegnevezésében, vagy közvetlenül azután, vagy az összetevők listáján jelenik meg a kérdéses összetevő vagy összetevők csoportja vonatkozásában.”

13.

A 2.1 pont („Ajánlások a bejegyzett elnevezések használatát illetően”) előírja:

14.

2012 végén az Aldi Süd – amely egy élelmiszereket és más fogyasztási cikkeket szupermarketekben forgalmazó cég – egy, a Galana NV ( 10 ) által előállított, „Champagner Sorbet” elnevezésű terméket kezdett árusítani, amely összetevőként 12%‑ban pezsgőt (champagne‑t) tartalmaz. E termék csomagolásán a kép a következő volt:

15.

A CIVC kereseti kérelmet nyújtott be a Landgericht Münchenhez (müncheni tartományi bíróság, Németország), amelyben a pezsgő (champagne) OEM‑nek az Aldi Süd által annak mélyhűtött termékén történő használatának megtiltását kérte, mivel azt ezen OEM megsértéseként értelmezte.

16.

A marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek, amely az 1234/2007 rendelet 118m. cikkén alapult, első fokon helyt adtak, azonban kérelmet másodfokon az Oberlandesgericht München (müncheni tartományi felsőbíróság, Németország) elutasította.

17.

A CIVC a másodfokú ítéletet megtámadta a kérdést előterjesztő bíróság előtt. Utóbbi hajlik annak elismerésére, hogy a pezsgő (champagne) OEM‑nek egy fagyasztott terméken történő használata az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja hatálya alá tartozik, mivel a pezsgő (champagne) kifejezést kereskedelmi célból egy olyan édesség megjelölésére használják, amely nem felel meg a pezsgő (champagne) OEM oltalma alatt álló borok termékleírásának.

18.

A CIVC ezenkívül felhívja a figyelmet arra, hogy a pezsgő (champagne) OEM hírneve kedvezően hathat a „Champagner Sorbet” kifejezésre. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy történik‑e az OEM‑mel az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett visszaélés, mivel ez a kifejezés megfelel a fogyasztók azon édesség megjelölésével kapcsolatos megszokásainak, amely kellő mennyiségben tartalmaz pezsgőbort (champagne‑t) ahhoz, hogy az a termék alapvető jellemzőjét képezze. Ki kell tehát zárni az OEM hírnevével való visszaélést, amennyiben – ahogyan azt a fellebbviteli bíróság megállapította – az OEM használatát jogos érdek igazolja.

19.

Tekintettel arra, hogy a CIVC keresete az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapulhat, a kérdést előterjesztő bíróságnak afelől is kétségei vannak, hogy az OEM használata jelenthet‑e visszaélést, utánzást vagy félrevezető utalást. Azt állítja, hogy a használatnak félrevezetőnek kell lennie, és ennélfogva a használatot igazoló valamely jogos érdek fennállása kizárja az OEM megsértését.

20.

Végül, a CIVC azon érvével kapcsolatban, miszerint az Aldi Süd a „Champagner Sorbet” jelzést az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett félrevezető módon használta, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy ez a szabály csak azokat az eseteket foglalja‑e magában, amikor a félrevezető jelzés a fogyasztók számára a termék földrajzi eredetét illetően hamis benyomást kelt, vagy az vonatkozik‑e az ezen termék alapvető jellemzőivel kapcsolatos félrevezető jelzésekre is.

21.

Mindezek alapján a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

Úgy kell‑e értelmezni az 1234/2007/EK rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontját, valamint az 1308/2013/EU rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontját, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek a termékleírásnak nem megfelelő olyan élelmiszer nevének részeként történő használata, amelyhez a termékleírásnak megfelelő összetevőt adtak hozzá, az eredetmegjelölés hírnevével való visszaélésnek minősül, ha az élelmiszer megnevezése megfelel az érintett fogyasztók megnevezéssel kapcsolatos megszokásainak, és az összetevőt kellő mennyiségben adták hozzá az élelmiszerhez ahhoz, hogy az a termék alapvető jellemzőjét képezze?

22.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot 2016. július 14‑én nyújtották be a Bíróság Hivatalához.

23.

Írásbeli észrevételeket a CICV, a Galana NV, a francia és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő.

24.

2017. május 18‑án tárgyalást tartottak, amelyen a CIVC, a Galana NV, a francia kormány és az Európai Bizottság képviselői vettek részt.

25.

Valamennyi fél egyetért abban, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ kell adni. A CIVC szerint az uniós jogszabályok az OEM‑eket valamennyi olyan közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használattal szemben oltalomban részesítik, amely azok hírnevével próbál visszaélni. Ez az oltalom kiterjed az OEM‑nek egy olyan termék nevének részeként, illetve egy olyan élelmiszer megjelöléseként történő használatára is, amely nem felel meg a termékleírásnak. A Bureau National Interprofessionnel du Cognac ítéletre ( 11 ) hivatkozva a CIVC azt állítja, hogy a pezsgő (champagne) OEM közvetlen kereskedelmi célú használatára kerül sor, amennyiben az egészében vagy lefordítva a „Champagner Sorbet” részeként jelenik meg.

26.

A francia kormány szerint bár az alkalmazandó rendeletek kifejezetten nem említik az OEM‑ek összetevőként történő használatát, azok oltalma, továbbá a borágazatra, valamint a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó szabályok közötti összhang alapján úgy véli, hogy ezek a rendeletek erre a használatra is alkalmazandóak.

27.

A portugál kormány hozzáteszi, hogy a „Champagner” ebben az ügyben a termék legjelentősebb szóeleme, miközben a „sorbet (fagylalt)” kifejezés általános jellegű, azaz az nem befolyásolja az OEM használatának megítélését.

28.

A CIVC a második kérdésre is igenlő választ javasol adni. A portugál kormánnyal egyetértve emlékeztet arra, hogy a „visszaél” kifejezés valamely dolog felhasználását, illetve használatát jelenti, és elegendő, ha az OEM hírnevéből előnyt szereznek. Ez történik a fagylalttal, amely azzal, hogy a pezsgő (champagne) kifejezés a nevébe beépül, kihasználja ezen pezsgő minőségi arculatát, illetve presztízsét, amely pezsgő az OEM oltalma alatt áll. A CIVC kizárja a 110/2008/EK rendelet ( 12 ) 10. cikke (1) bekezdésének analógia útján történő alkalmazását, amely rendelet a szeszes italokra korlátozódik, és amelyet a jogalkotó nem kívánt a borokra kiterjeszteni, azonban releváns elemeket talál a bizottsági iránymutatásban.

29.

A Galana NV‑hez és a francia kormányhoz hasonlóan a CIVC úgy véli, hogy nem releváns az, hogy az élelmiszernek egy OEM‑et magában foglaló megjelölése egybeesik azzal a szokásos formával, ahogyan az a fogyasztó számára ismert. Az ellenkező elfogadása azzal a veszéllyel járna, hogy az OEM köznévvé válik, ellentétben azzal, amit az oltalmával el kívánnak kerülni.

30.

A CIVC azt kívánja megtudni, hogy a fagylaltban található pezsgő (champagne) mennyisége elegendő‑e ahhoz, hogy annak alapvető jellemzőjét képezze. A jelen esetben nem ez a helyzet, mert a pezsgő (champagne) alapvető jellemzői (az apró és tartós buborékai, valamint a friss, gyümölcsös és enyhén savas íze) a fagylaltban nem találhatóak meg. A pezsgőnek (champagne‑nak) az élelmiszer előállítása során alkalmazott aránya (12%) sem igazolja az OEM használatát.

31.

A Galana NV úgy véli, hogy nincs relevanciája az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjára történő hivatkozásnak, mivel a fagylalt neve a valóságot tükrözi, az egyértelmű, és a fogyasztókat nem téveszti meg. Az összetevőként hozzáadott pezsgő (champagne) mennyisége elegendő ahhoz, hogy az a fagylaltot egy alapvető jellemzővel ruházza fel. Ezenkívül az élelmiszer összhangban áll az iránymutatással, amely alátámasztja a megközelítését.

32.

A francia kormány szerint egy OEM valamely élelmiszer megnevezésének részeként történő használata főszabály szerint nem tilos, mivel az önmagában nem minősül a hírnevével való visszaélésnek. A Bizottsággal egyetért abban, hogy a „visszaél” a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően azt a használatot jelenti, amely alapján valamely gazdasági szereplő egy földrajzi származásra utaló jelzés hírnevéből jogtalanul részesül. ( 13 )

33.

A nemzeti bíróság feladata értékelni, hogy teljesülnek‑e az iránymutatásban foglalt feltételek, és adott esetben más olyan értékelési szempontokat mérlegelni, mint például az ezen OEM‑nek a valamely gazdasági szereplő által képekkel, referenciákkal, valamint a csomagoláson megjelenő betűtípussal, illetve a termék reklámozásával történő használatának arányossága.

34.

A portugál kormány szerint a „Champagner Sorbet” jogtalanul részesül a pezsgő (champagne) OEM hírnevéből. Az OEM‑eket a használat valamennyi formájával szemben oltalomban kell részesíteni megakadályozva a presztízsével való visszaélést; és különösen el kell kerülni a megkülönböztető erejének romlását vagy elhalványulását.

35.

A Bizottság a második kérdésre nemleges választ javasol. Az 1151/2012/EU rendelet ( 14 ) (amely az iránymutatásra hivatkozik), valamint az 1169/2011 és a 110/2008 rendeletnek – különösen annak 10. cikke (1) bekezdésének – koherens értelmezése mellett érvel a valamely szeszes italnak egy élelmiszer nevében történő megemlítését illetően. Felhívja a figyelmet arra, hogy a pezsgő (champagne) OEM használata ebben az esetben megfelel ezeknek a feltételeknek, és összhangban áll az 1169/2011 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, a 17. cikkének (1) bekezdésével, valamint a 18. és a 22. cikkel.

36.

A CIVC erre a kérdésre is nemleges választ javasol. A lényegében a portugál kormánnyal egybehangzó véleménye szerint a „Champagner Sorbet” a pezsgő (champagne) OEM‑re utal az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében még akkor is, ha ez a kifejezés egybeesik a fogyasztók megszokásaival, és az összetevőt kellő mennyiségben adják hozzá ahhoz, hogy a fagylalt alapvető jellemzőjét képezze. Az „utalás” fogalma azon esetet takarja, amikor az élelmiszer megjelölése egy OEM‑et foglal magában, amely alapján a fogyasztó összekapcsolja ezt a terméket a megnevezés által oltalomban részesített összetevővel.

37.

A Galana NV és a francia kormány tagadja, hogy a pezsgő (champagne) OEM használata a jelen esetben visszaélésnek, utánzásnak vagy utalásnak minősül. Ezek a fogalmak a termék vagy az OEM‑ben szereplő kifejezések másolását, vagy az OEM‑re történő hivatkozást jelentik a termékleírásban foglalt követelmények betartása nélkül, miközben a jelen ügyben az OEM közvetlen használatáról van szó.

38.

A Bizottság szerint a „Champagner Sorbet” önként és közvetlenül bemutatja a tartalmat, amely kizárja az OEM‑re történő mindenféle utalást, annak utánzását, illetve a kisajátításának minden egyéb formáját. A fogyasztónak a fagylalt származását illetően történő megtévesztésére sem kerül sor, mivel ez a megjelölés egyértelműen tájékoztatást ad arról, hogy a fagylalt jelentős mennyiséget tartalmaz az ezen francia régióból származó pezsgőből (champagne).

39.

A CVC úgy véli, hogy erre a kérdésre nemleges választ kell adni. Véleménye és a francia kormány véleménye szerint az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének c) pontja a termék jellegével, valamint az annak alapvető jellemzőivel kapcsolatos megtévesztő jelölésekre egyaránt kiterjed.

40.

A Galana NV a Bizottsághoz hasonlóan kizárja, hogy az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének c) pontja alkalmazandó, mivel az csak a bortermékekre terjed ki. Másodlagos jelleggel úgy véli, hogy az kiterjeszthető a hamis vagy félrevezető jelzésekre, amelyek alkalmasak arra, hogy a fogyasztókat a termék földrajzi eredetét illetően megtévesszék.

41.

A portugál kormány szerint a hamis vagy félrevezető jelzések a fogyasztókban hamis benyomást kelthetnek a termék földrajzi eredetét illetően, és úgy véli, hogy az olyan neveket, amelyekkel ilyen jelzéseket alkalmaznak, nem szabad engedélyezni.

42.

A kérdést előterjesztő bíróság előzetesen az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontja hatályának tisztázását kéri. Konkrétan annak tisztázása érdekli, hogy az kiterjed‑e az olyan helyzetekre, mint amilyen a jelen ügybeli helyzet is, amelyben a pezsgő (champagne) OEM egy olyan fagylalt nevének a része, amely e pezsgőből bizonyos mennyiséget tartalmaz.

43.

Az előzetes döntéshozatali eljárásba beavatkozó valamennyi fél egyetért a kérdést előterjesztő bírósággal abban, hogy az első kérdésre igenlő választ kell adni. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban bemutatott kétségek a német jogelmélet bizonyos területén képviselt álláspont miatt merültek fel, amely szerint ez a rendelkezés az OEM használatára csak akkor alkalmazandó, ha arra azonos kifejezésekkel kerül sor. Ugyanakkor a hasonló kifejezések használata az 1234/2007 rendelet 118m. cikke b) pontjának hatálya alá tartozik.

44.

Úgy vélem, hogy ez az álláspont ( 15 ) több okból sem elfogadható. Először is, ahogyan azt a francia kormány megjegyzi, ez a cikk egy nagyon tág alkalmazási kört határoz meg azzal az oltalommal összhangban, amelyben az OEM‑eket kívánja részesíteni. Ez az álláspont nem lenne összeegyeztethető egy olyan értelmezéssel, amely például kizárja egy OEM fordításának használatát, amely sértené a bármilyen közvetlen vagy közvetett használat tilalmát.

45.

Másodszor, ahogyan azt a Bizottság megjegyzi, a Bureau National Interprofessionnel du Cognac ítéletben ( 16 ) a Bíróság már megállapította, hogy valamely védjegyben egy földrajzi árujelző vagy ezen árujelzőnek megfelelő kifejezés és annak a fordításának a szükséges előírásoknak nem megfelelő termékekre (fűszerezés, szeszes italok) történő használata közvetlen kereskedelmi használatnak minősül.

46.

Végül, az 1234/2007 rendelet 118m. cikkének (2) bekezdése meghatározza a használat módjait (közvetett és közvetlen), valamint azon termékeket (hasonló és eltérő), ( 17 ) amelyekkel szemben az OEM által nyújtott oltalomra hivatkozni lehet. A hasonló termékek esetében azokkal szemben az OEM‑re akkor lehet hivatkozni, ha azok eltérnek a termékleírástól, miközben a nem hasonló termékek esetében bizonyítani kell, hogy azok visszaélnek az OEM hírnevével. Ugyanakkor a b) pont – és valószínűleg az azt követő két pont is – bizonyos tisztességtelen magatartásokra hivatkoznak, amelyekkel szemben az OEM jogosultjai felléphetnek az olyan nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségekkel összhangban, amelyeknek az Unió és a tagállamok a tagjai. ( 18 ) Ezen használatok esetében vélelmezett az említett hírnévvel való visszaélésre irányuló szándék.

47.

Úgy értelmezem tehát, hogy az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alkalmazandó, amely azt jelenti, hogy az első kérdésre igenlő választ kell adni.

48.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy egy OEM‑nek egy olyan élelmiszer nevének részeként történő használata, amely nem felel meg a termékleírásnak, és amelyhez egy olyan összetevőt (a jelen esetben pezsgőt) adtak, amely viszont megfelel ennek a termékleírásnak, az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában foglalt tilalom hatálya alá tartozik‑e, amennyiben:

49.

A fellebbviteli bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a forgalmazónak pontosan a következő két okból jogos érdeke fűződik a pezsgő (champagne) OEM használatához: a) a német nyelvben és a német gasztronómiai irodalomban a „Champagner Sorbet” egy olyan fagyasztott édesség (fagylalt) megjelöléséhez szokásosan használt kifejezés, amelynek előállításához a francia pezsgőt használják fel; és b) a Galana NV terméke 12%‑ban tartalmaz pezsgőt (champagne‑t), amely mennyiség elegendő ahhoz, hogy az a fagylaltnak ezen pezsgő alapvető jellemzőjét (konkrétan az ízét) kölcsönözze.

50.

Úgy tűnik, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) nem ért egyet a fellebbviteli bíróság azon véleményével, hogy az előző pont a) és b) pontjaiban bemutatott tényállást a szükséges ténybeli értékelések elvégzése nélkül fogadták el. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság jelzi annak lehetőségét, hogy egy ilyen jogos érdek levezethető a címkézésre vonatkozó, ( 19 ) a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek minőségével kapcsolatos uniós szabályozással ( 20 ) együttesen értelmezett uniós szabályozásból.

51.

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés megválaszolásához egyaránt elemezni kell az OEM‑ek oltalmával, valamint az élelmiszerek címkézésével kapcsolatos rendelkezéseket.

52.

A közvetlen kereskedelmi célú használat fennállásának (az első kérdésre adott válaszban történő) elfogadása esetén a kérdést előterjesztő bíróság elismeri, hogy a pezsgő (champagne) OEM használata a jelen esetben megfelel az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában foglalt követelménynek (azaz ezen OEM hírnevével visszaél), amennyiben az alperes eljárása tekintetében nem áll fenn jogos érdek.

53.

A „Sekt‑Weinbrand” ügy ( 21 ) óta a Bíróság meghatározta az OEM‑ek feladatát: tájékoztatni arról, illetve biztosítani azt, hogy a jelölt termék „valóban olyan minőséggel és jellemzőkkel rendelkezik, amelyek a származása szerinti földrajzi helynek köszönhetők”. Már a hetvenes években kettős – térbeli és minőségi – kapcsolatot írtak elő, amelyet később a mezőgazdasági termékekre és az élelmiszerekre vonatkozó, ( 22 ) valamint a borágazattal ( 23 ) kapcsolatos szabályozás is magában foglalt.

54.

Az 1234/2007 rendelet célja – a borokra vonatkozó OEM‑eket illetően – a fogyasztó és más szempontból az adott eredetmegjelölések jogosultjai számára annak biztosítása, hogy az ezek tárgyát képező termékek földrajzi származásuk alapján magas minőségi szintnek feleljenek meg. ( 24 )

55.

Egy OEM teljes nevének egy élelmiszer megjelölésébe ezen termék forgalombahozatala érdekében történő beépítése, saját logikájánál fogva, az oltalom alatt álló minőség presztízsével és hírnevével való visszaélésre irányulhat. Ebből következik, hogy ezt a magatartást fő szabály szerint jogszerűtlennek kell tekinteni.

56.

Ugyanakkor megállapítható, hogy az előállított áruk kereskedelme során egy OEM‑et a terméke nevének részeként használhat egy olyan személy, akinek jogos érdeke fűződik hozzá. A kérdést előterjesztő bíróság a közvetlen kereskedelmi célú használat alkalmával felmerült kérdését éppen az „OEM hírnevével való visszaéléssel történő használat/jogos érdek” dichotómiája alapján fogalmazza meg oly módon, hogy ez utóbbi hiányában a hírnévvel való visszaélés megállapítható.

57.

A jogos érdek származhat egy korábbi joggal (például egy másik fajta szellemi tulajdonnal) való rendelkezésből, illetve egy jogszabályi előírás teljesítéséből. Egyetértek a francia kormánnyal abban, hogy ezen feltevéseken kívül, valamint a közvetlen kereskedelmi környezeten kívül is létezniük kell olyan területeknek, amelyeken az OEM harmadik felek által történő használata jogszerű, ( 25 ) azaz olyan helyzeteknek, amelyekben az OEM használata ius usus inocui‑nak minősülhet.

58.

Valójában a szellemi tulajdon más fajtái esetében a Bíróság elismert olyan eseteket, amikor a megjelölések, illetve védett művek harmadik felek által történő használata nem sérti azok jogosultjainak jogait. A védjegyjogban a Bíróság ekképpen megengedte a leíró jellegű használatokat az azon potenciális ügyfél számára eladásra kínált termék jellemzőinek közlése érdekében, aki ismeri a védjeggyel megjelölt termékek jellemzőit. ( 26 ) A Bíróság elismert olyan használatokat is, amelyek során a fogyasztó a megjelölést nem úgy fogja fel, mint arra utaló jelzést, hogy az azt magukban foglaló termékek a védjegyjogosult vállalkozástól származnak. ( 27 )

59.

A szerzői és szomszédos jogok területén a 2001/29/EK irányelv ( 28 ) 5. cikkének (1) és (5) bekezdése alapján elismerték a szerzői jogi védelemben részesülő művek gyorsítótárban tárolt másolatainak és képernyőn készült másolatainak jogszerűségét; ( 29 ) annak jogszerűségét, hogy az időleges többszörözési cselekmények lehetővé teszik a műholdas dekódoló egység és a televízió‑képernyő megfelelő működését, ami lehetővé teszi a védelem alatt álló műveket tartalmazó műsorok vételét; ( 30 ) valamint a sajtócikk‑összefoglalók elkészítését annak ellenére, hogy ahhoz e cikkek szerzői jogi jogosultjai nem járultak hozzá. ( 31 )

60.

Ez a megközelítés ezenkívül összhangban áll a Bíróság több ítéletével, amelyek szerint a valamely földrajzi árujelző hírnevéből való részesülés „jogtalanul” kell, hogy történjen. ( 32 ) Bár ezen ítéleteket (a szeszes italok földrajzi árujelzőiről szóló) 110/2008 rendelet 16. cikkével kapcsolatban hozták, az e rendelkezés és az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének a) pontja közötti hasonlóság alapján egy ilyen értelmezés alkalmazható a borok területén is. ( 33 ) Ennélfogva tehát mivel van jogos érdek, az OEM használatát nem lehet jogszerűtlennek minősíteni.

61.

A jelen ügyre visszatérve és tekintettel arra, hogy a Galana NV semmilyen korábbi jogra nem hivatkozott, azt kell megvizsgálni, hogy a pezsgő (champagne) OEM‑nek a Galana NV által előállított fagylalt nevében történő használata valamilyen jogszabályi előírásnak felel‑e meg, illetve az ártalmatlannak tekinthető‑e.

62.

Ahogyan azt már kifejtettem, a kérdést előterjesztő bíróság két olyan különleges elem relevanciájával kapcsolatban kérdez, amelyek alapján jogos érdek állhat fenn: a) a termék neve összhangban áll az érintett fogyasztók megszokásaival; és b) a fagylalt elegendő mennyiségű pezsgőt tartalmaz, amely alapvető jellemzőt kölcsönöz neki.

63.

A két elemet tehát külön‑külön kell megvizsgálni annak sérelme nélkül, hogy véleményem szerint ezek talán nem az egyedüliként releváns elemek annak tisztázása szempontjából, hogy az OEM‑mel való visszaélés esete áll‑e fenn.

64.

A Bizottság kivételével mindegyik fél egyetért abban, hogy a német fogyasztók megszokásai nem teszik jogszerűvé a pezsgő (champagne) OEM‑nek a fagylalt kereskedelmi megjelenítése során történő használatát. Az ellenkező elfogadása ezen OEM‑nek egy olyan köznévvé történő átalakítását jelentené, amelyet bármely gazdasági szereplő szabadon használhat.

65.

Ugyanezen a véleményen vagyok, mivel a borokra vonatkozó OEM‑ek oltalmának egyik fő célja annak megakadályozása, hogy azok köznévvé váljanak. ( 34 ) Az OEM‑nek a tőle távol eső termékek esetében történő megkülönböztetés nélküli használata azt a benyomást keltheti a fogyasztókban, hogy az OEM‑ek jellegzetes nevei kiterjedhetnek az azon a területen kívül eső termékekre, amelyek az OEM oltalma alatt állnak. Ez az OEM olyan alkalmazásához vezetne, amely egy puszta köznévként történő említést jelent, ideértve azt is, ha ez a jelenség valamely meghatározott országra korlátozódik. Nem szabad elfelejteni, hogy az OEM‑ekre vonatkozó oltalomnak valamennyi tagállamban azonosnak kell lennie a bizonyos tagállamok fogyasztóinak megszokásaiból eredő széttöredezettség nélkül. ( 35 )

66.

Jogalkotási szempontból a borokra vonatkozó OEM‑ek az 1234/2007 rendelet 118m. cikkének (3) bekezdése alapján a lajstromozásuktól kezdődően örökös oltalmat élveznek, azonban a törlésük lehetséges. Az általuk nyújtott oltalom harmadik államokban is veszélybe kerülne, ( 36 ) ha a köznévként történő használattal az OEM‑ek saját nevei valójában köztulajdonná válnak, mivel a köznévi jelleget szerző megjelölések nem lajstromozhatók. ( 37 ) A megjelölések elterjesztését elősegítő használatok megelőzése ezáltal a valamely OEM oltalma alatt álló borok termelőinek puszta törekvéséhez képest inkább egy szükségszerű követelménnyé válik.

67.

Az, hogy a „Champagner Sorbet” valamely fagylalt bemutatására szokásosan használt kifejezés egy vagy több tagállamban, nem elegendő tehát ahhoz, hogy a forgalmazónak olyan jogos érdeke legyen, amely lehetővé teszi számára, hogy a pezsgő (champagne) OEM nevét e termék kereskedelmi megjelenítésébe foglalja.

68.

Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy ebben az ügyben az élelmiszerek címkézésére vonatkozó általános uniós szabályozást (amely főként a 2000/13 irányelvben és az azt hatályon kívül helyező jogszabályban, az 1169/2011 rendeletben jelenik meg) kell értelmezni, mivel a fagylalt – amely nyilvánvalóan e termékek egyike – nem áll OEM oltalma alatt. ( 38 )

69.

A 2000/13 irányelvnek megfelelően az élelmiszerek címkézésének tartalmazni kell „az árumegnevezés[t]; az összetevők listáj[át], [és a] bizonyos összetevők […] mennyiség[ét] […]”. ( 39 )„Árumegnevezés” ( 40 ) alatt azt kell érteni, amit az alkalmazandó uniós rendelkezések, illetve azok hiányában a nemzeti rendelkezések előírnak. Ennek hiányában azt a „[nevet kell figyelembe venni], amely a termék végső fogyasztóhoz […] történő értékesítésének helye szerinti tagállamban megszokott”.

70.

Elsőre úgy tűnik, hogy a „Champagner Sorbet” tiszteletben tartja a címkézésre vonatkozó szabályokat, amely alapján a Galana NV‑nek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az élelmiszerét így nevezze el. Ugyanakkor az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően a bejegyzett OEM‑ek akkor is oltalomban részesülnek, ha összetevőként alkalmazzák őket. Meg kell tehát vizsgálni, hogy meddig terjed ez az oltalom.

71.

A 2000/13 irányelv ( 41 ) 6. cikke (5) bekezdésének megfelelően a gyártó köteles a címkén egy listát feltüntetni valamennyi összetevőről. Ha az összetevő az élelmiszer „árumegnevezésében” jelenik meg (ahogyan az a jelen ügyben történik), azt százalékban kell kifejezni, ahogyan azt az említett irányelv 7. cikkének (4) bekezdése előírja. ( 42 )

72.

Sem a 2000/13 irányelv, sem pedig az 1169/2011 rendelet nem hivatkozik közvetlenül a valamely OEM oltalma alatt álló összetevőkre. E helyzet megoldása, valamint tisztázásának elősegítése érdekében a Bizottság 2010‑ben közzétette az iránymutatást (amelyre az 1151/2012 rendelet (32) preambulumbekezdése hivatkozik). Ezt az iránymutatást, amellett, hogy jogi kötőereje nincsen, ( 43 ) figyelembe kell venni, mert ezen intézmény álláspontját tükrözi.

73.

Az iránymutatás szerint egy OEM jellegzetes neve az összetevők említett listáján kívül „az azt viselő termék felhasználásával készült élelmiszer kereskedelmi megnevezésének részeként vagy annak közelében szerepel[het], valamint […] a szóban forgó élelmiszer címkézésében, kiszerelésében és reklámozásában megjelen[het]”, feltéve hogy teljesülnek az általam a jelen indítvány 13. pontjában idézett feltételek.

74.

A nemzeti bíróságok – amelyek jobb helyzetben vannak a jogvita tényállásának értékeléséhez és annak jogi minősítéséhez – feladata határozatot hozni e három feltételnek a jelen ügyben való fennállásával kapcsolatban. Ennélfogva arra szorítkozom, hogy néhány megjegyzést tegyek, amelyek segíthetik ezeket a bíróságokat e munka elvégzésében.

75.

Az első feltételt (amely szerint nem lehetnek egyéb, az OEM oltalma alatt állóhoz „hasonló összetevők”) egyszerű értékelni, és az kellően objektív. Úgy tűnik, hogy semmi nem utal arra, hogy a „Champagner Sorbet” az OEM oltalma alatt álló pezsgőhöz hasonló egyéb összetevőket tartalmaz, amelyek ez utóbbit helyettesíthetik.

76.

A második feltétel (amely szerint az összetevőt kellő mennyiségben kell felhasználni ahhoz, hogy az élelmiszernek sajátos jellemzőt kölcsönözzön) összetettebb. A CIVC véleményével ellentétben nem az oltalom alatt álló összetevő alapvető jellemzőinek az élelmiszerben történő beazonosításáról van szó, hanem arról, hogy ezen élelmiszernek legyen egy olyan alapvető jellemzője, amely az OEM‑hez kapcsolódik. ( 44 )

77.

Ugyanakkor ez a szabály sem kellően biztos. A mennyiségi tényező nem mindig a legrelevánsabb ahhoz, hogy a terméknek valamely alapvető jellemzőjét képezze. ( 45 ) Általában ez utóbbit, mivel élelmiszerekről van szó, az aroma és az íz jelenti, amelyet az OEM oltalma alatt álló összetevő kölcsönöz számukra, azonban más jelentős tényezők is fennállhatnak. ( 46 ) Újra a nemzeti bíróság feladata lesz az előterjesztett bizonyítékok ( 47 ) és a saját ténybeli értékelése alapján annak tisztázása, hogy a hozzáadott pezsgőbor a fagylaltnak alapvető jellemzőt kölcsönöz‑e abban az értelemben, ahogyan azt az előbbiekben bemutattam.

78.

A harmadik feltétel több problémát jelent az értelmezést végző számára. Jelenleg vitatott, hogy az megfelel‑e a 2000/13 irányelv 7. cikke (5) bekezdésének. ( 48 ) Mindenesetre a megfogalmazása, mivel az „ideális esetben” határozószót használja, kötőerejétől, valamint az útmutató jellegétől is megfosztja. Az élelmiszerben az összetevő százalékának meghatározása következésképpen egy olyan tényezővé válik, amelynek jelentőségét a 2000/13 irányelv alapján kell értékelni.

79.

Ezen előfeltevésekkel, ismétlem, a nemzeti bíróságoknak kell határozniuk arról, hogy egy OEM‑et viselő összetevő, amelyet egy élelmiszerhez hozzáadnak, utóbbinak alapvető jellemzőt kölcsönöz‑e oly módon, hogy azt a címkén fel kell tüntetni.

80.

A kérdést előterjesztő bíróság számára a válasz nem lenne teljeskörű, ha az megállna annál, hogy a forgalmazónak az iránymutatáson alapuló jogos érdeke áll fenn, amely lehetővé teszi számára, hogy az élelmiszerei címkéjén OEM oltalma alatt álló összetevőket tüntessen fel.

81.

Továbbá az ezen iránymutatásban meghatározott feltételek nem választhatóak el egyes korábbi fogalmaktól (a jóhiszeműség és a fogyasztó megtévesztése hiányának fogalmától), amelyekre az 1.1 pontban hivatkoznak az előzmények bemutatásakor.

82.

Annak megállapításakor, hogy fennáll‑e egy OEM jogosulatlan felhasználása (a hírnevével való visszaélés), kétségtelenül abból kell kiindulni, hogy az ezen OEM oltalma alatt álló összetevő kellő mennyiségben van jelen, amely az élelmiszer alapvető jellemzőjét képezi. Ugyanakkor ez a körülmény nem teszi jogszerűvé az OEM‑nek a jogvita tárgyát képező fagylaltban való használatát, ha egyéb elemek (különösen a címke kiszerelése) is vannak, amelyek felfedik az OEM presztízsének az OEM hírnevének kisajátításával történő kihasználására irányuló szándékot.

83.

A jelen ügyben a „Champagner Sorbet” csomagolásokon a fogyasztó számára látható címkén, nyomtatott formában, az előtérben pedig egy parafa dugó az azt az üveghez szorító huzallal, egy félig teli pohár, valamint egy ital látható, ami vélhetően pezsgő (champagne). A háttérben, de jól felismerhető módon egy üveg francia pezsgő található.

84.

Nem hiszem, hogy figyelmen kívül lehet hagyni az ilyen elemek jelentőségét annak értékelése során, hogy az élelmiszer gyártója vagy forgalmazója visszaél‑e a pezsgő (champagne) OEM oltalma alatt álló összetevő hírnevével. ( 49 ) A nemzeti bíró ezeket a tényezőket figyelembe veheti és figyelembe is kell vennie az OEM jogosulatlan felhasználásának elbírálása során.

85.

Az 1308/2013 rendelet és a 2000/13 irányelv ( 50 ) a fogyasztó megtévesztését próbálja elkerülni, és a Bíróság kifejtette, hogy a csomagoláson az összetevők listája önmagában nem elegendő annak kizárásához, hogy a címke és annak megjelenési formái megtévesztő módon ösztönzik a fogyasztókat. ( 51 )

86.

Ugyanis a Bíróság már megállapította, hogy annak értékelése során, hogy valamely címkézés megtévesztő‑e a fogyasztó számára, a nemzeti bíróságnak elsősorban azon feltételezett elvárásból kell kiindulnia, amelyet a hivatkozott fogyasztó támaszt az élelmiszer eredete, származása és minősége tekintetében, mivel a lényeges az, hogy a megjelölés ne tévessze meg a fogyasztót, és ezáltal e fogyasztó ne hihesse tévesen azt, hogy a termék eredete, származása vagy minősége más, mint a valóságban. ( 52 )

87.

A kérdést előterjesztő bíróságnak mérlegelnie kell, hogy e grafikai elemeknek a „Champagner Sorbet” címkéjén történő alkalmazása nem igazolt, hanem az OEM oltalma alatt álló pezsgővel való túlzott mértékű kapcsolat kialakítására irányuló szándékot mutatja‑e. Másképpen megfogalmazva azt, hogy az élelmiszer kereskedelmi megjelenítésének mögöttes célja valójában az‑e, hogy ezt a terméket összekössék a pezsgőbor (champagne) hírnevével, amelynek minőségét ki akarják vetíteni magára a fagylaltra.

88.

A harmadik és a negyedik kérdésre adandó válasz talán feleslegessé válik, ha a második kérdést vitatva a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy véli, hogy a pezsgő (champagne) OEM jogosulatlan felhasználására került sor. Mindenesetre elemzem mindkét kérdést.

89.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdéssel összefoglalva az a kérdés merül fel, hogy egy OEM jellegzetes nevének a jelen ügy körülményei között történő alkalmazása magával az OEM‑mel visszaél‑e, azt utánozza vagy idézi‑e.

90.

Az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének b) pontja egy sor kereskedelmileg tisztességtelen magatartást említ, amelyek csökkenő sorrendben mutatják be az OEM használatának intenzitását a visszaéléstől kezdve az utánzáson keresztül az idézésig.

91.

A visszaélés célja az OEM teljes nevének hasonló termékek esetében történő alkalmazása. Számomra úgy tűnik, hogy ez a jelen esetben nem áll fenn, mivel a fagylaltot fagyasztva árulják, ami a bornál nem képzelhető el. ( 53 ) Azt sem hiszem, hogy utánzásról lenne szó, mivel a „Champagner Sorbet” megjelölés az OEM‑et teljes egészében tartalmazza.

92.

Összetettebb feladat annak megállapítása, hogy lehet‑e utalásról beszélni, ez egy olyan problémakör, amelynek megoldásához a Bíróság ítélkezési gyakorlatához kell fordulni, amely már megállapította ezen harmadik típusú tisztességtelen magatartás néhány jogi profilját. ( 54 )

93.

Ezen ítélkezési gyakorlat szerint az „idézés” fogalma olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az OEM egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az e megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe referenciaképként. ( 55 )

94.

Az OEM részleges alkalmazására történő hivatkozást az egyes ítéletek által megoldott ügyek tényállásai idézték elő, amelyekben az OEM‑ekre történő utalás a szóban forgó termékek nevei és védjegyei közötti nem teljes átfedésnek („Gorgonzola/Cambozola”, ( 56 )„ParmigianoReggiano/Parmesan” ( 57 ) és „Verlados/Calvados” ( 58 )) volt köszönhető.

95.

Valójában a 110/2008 rendelet keretén belül egy olyan védjegy esetének elemzése során, amely teljes egészében tartalmazta a „Cognac” elemet, a Bíróság azt inkább „utalásként” kezelte, nem pedig „visszaélésként”, holott az olyan szeszes italokra vonatkozott, amelyek nem feleltek meg az OEM‑re vonatkozó termékleírásnak. ( 59 )

96.

A szeszes italokra vonatkozó OEM‑ekkel kapcsolatban hivatkozott elvek analógia útján alkalmazhatóak az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett utalásra. ( 60 ) Az 1308/2013 rendelet (92) és (97) preambulumbekezdése kifejtik, hogy az OEM‑ekre vonatkozó oltalom miként kívánja nemcsak a félrevezető gyakorlatokat elkerülni és a piac átláthatóságát, valamint a tisztességes versenyt elősegíteni, hanem a fogyasztók magas szintű védelmét is elérni.

97.

Ugyanebben az értelemben figyelembe kell venni azokat az ítélkezési gyakorlatbeli kritériumokat is, amelyek az utalás fennállásának meghatározása érdekében a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztó észlelésére hivatkoznak az arányosság elvének megjelenéseként. ( 61 )

98.

Újból a kérdést előterjesztő bíróságnak (vagy adott esetben az elsőfokon eljáró bíróságnak) kell ezen ítélkezési gyakorlat alapján megállapítania, hogy ebben az esetben a pezsgő (champagne) OEM‑re történő utalásról van‑e szó. ( 62 ) Az ítéletének megalapozása érdekében nemcsak a fagylalt nevét, hanem az összes többi elemet is figyelembe veheti, amelyekkel ezt az élelmiszert a kereskedelmi forgalomba hozzák, amiket már említettem.

99.

Anélkül, hogy meg kívánnám sérteni a kérdést előterjesztő bíróság saját hatáskörét, valamint fenntartva azt, hogy csak ez a bíróság van abban a helyzetben, hogy a vitatott tényállást teljeskörűen értékelje, ugyanakkor úgy vélem, hogy ezen grafikai elemeknek a termék csomagolásán való jelenléte hozzájárul a pezsgő (champagne) OEM‑re való utalás fokozásához. A „Champagner Sorbet” néven kívül ezen elemek alkalmazásával a gyártó és a forgalmazó azt kívánják, hogy a fogyasztónak a tudatában legyen az ezen OEM‑hez kapcsolódó minőség és presztízs, amelyet a fagylaltra ki akarnak vetíteni.

100.

A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) azt kívánja megtudni, hogy az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének c) pontja csak azokra a hamis vagy félrevezető jelzésekre alkalmazandó‑e, amelyek az érintett fogyasztókban a termék földrajzi származását illetően hamis benyomást kelthetnek.

101.

A kérdés jobb megértése érdekében az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 62. és azt követő pontjait kell figyelembe venni. Azokból az következik, hogy a kétség a CIVC által előadott érvelés alapján jelentkezik, amely számára ezen jelzések tiltása általános jellegű, és nem csak azokra vonatkozik, amelyek a fogyasztókban téves benyomást keltenek a termék földrajzi származását illetően.

102.

Úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a rendelkezés szigorúbb értelmezése felé hajlik, azaz arra, hogy azt azon esetekre korlátozza, amelyekben a fogyasztót az OEM használatával a termék eredetét illetően megtévesztik vagy összezavarják.

103.

A véleményem ezzel szemben az, hogy az a védelem, amelyben a közösségi jogalkotó az OEM‑eket kívánta részesíteni, széles körű, és a termékek eredetével kapcsolatos összezavaráson kívül az OEM‑ek megkülönböztetés nélküli használatuk által történő elhalványulásával megvalósuló általánosításnak veszélyét is próbálja elkerülni.

104.

Az 1234/2007 rendelet 118m. cikkének (2) bekezdése a tisztességtelen magatartásoknak egy sorrendjét foglalja magában, amelyre korábban már utaltam. Bár annak a) pontja az OEM‑ek hírnevének kihasználásával kapcsolatos cselekményekre korlátozódik, a b) pontja pedig a visszaélésre, az utánzásra, illetve az utalásra, a c) pont kiterjesztette a védelem területét azzal, hogy belefoglalta a belső és a külső csomagoláson, illetve a termék reklámozásában jelenlévő „jelzéseket” (azaz a fogyasztók részére nyújtott információkat), amelyek az OEM‑re a szó szoros értelemben nem utalnak, a termék és az ezen OEM közötti kapcsolatot illetően azonban torzítanak, illetve félrevezetnek.

105.

Úgy vélem, hogy ezen c) pont értelmét nem befolyásolja, ha az OEM‑hez kapcsolódó élelmiszerre vonatkozó kereskedelmi tájékoztatás, amely közvetlenül a fogyasztóhoz jut, alkalmas arra, hogy az alapján utóbbi azt gondolja, hogy ez a termék ugyanazt az oltalmat élvezi, és ugyanolyan a minősége, mint az OEM‑nek, miközben a valóságban nem ez a helyzet. Egy hamis, illetve megtévesztő jelzés természetesen érintheti a termék eredetét, azonban az alapvető jellemzőit (például az ízét) is.

106.

Összefoglalva, a negyedik kérdésben idézett rendelkezés által biztosított védelem nem korlátozódik azokra az esetekre, amelyekben a fogyasztót egy termék földrajzi származását illetően megtévesztik.

107.

A fent kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg: