1.

A Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság, Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendeletre, ( 2 ) konkrétabban lényegileg a 27. cikkével együttesen értelmezett 30. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. ( 3 )

2.

E kérelmet egy német társaság és francia társaságok között folyamatban lévő jogvita során terjesztették elő a német társaság azon felelőssége kapcsán, amely azt az általa gyártott és az utóbbi társaságok részére értékesített jacht meghibásodása folytán terhelheti. Az említett meghibásodás alapján különböző eljárásokat kezdeményeztek különböző tagállamok bíróságai előtt.

3.

Mindenekelőtt az érintett jacht eredeti vevője a francia code de procédure civile (polgári perrendtartás, a továbbiakban: CPC) 145. cikkének megfelelően a későbbi per megalapozására alkalmas tényállás bizonyítékainak a pert megelőző megállapítására irányuló szakvélemény (expertise judiciaire) elkészítését kérte, amely egy általában „in futurum” bizonyításfelvételnek nevezett intézkedésnek minősül. ( 4 )

4.

A szakvélemény három évvel később történt benyújtását követően a német eladó és gyártó negatív megállapítási keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amely arra irányult, hogy az állapítsa meg, hogy az alapeljárás alperesei semmilyen olyan joggal nem rendelkeznek, amelyre vele szemben a szóban forgó jachttal kapcsolatban hivatkozhatnak. Néhány héttel e perindítást követően az eredeti vásárló újabb érdemi keresetet (action de fond) ( 5 ) indított egy második francia bíróság előtt, annak érdekében, hogy elérje állítólagos kárának és a szakértői költségeknek a megtérítését.

5.

A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést veti fel, hogy bár az utóbbi kereset későbbi, mint az, amelyet elé terjesztettek, mindazonáltal a 44/2001 rendelet 27. cikke alapján „olyan bíróságként, amelyhez később fordultak”, fel kell‑e függesztenie az eljárást, a Franciaországban több évvel az előtte folyamatban levő ügy megindítása előtt a bizonyítékok beszerzése érdekében indított eljárás miatt. E tekintetben úgy véli, hogy az ilyen bizonyításfelvételi eljárás egységet képezhetne a később ugyanezen tagállamban indított érdemi keresettel, mivel az érdemileg annak a folytatása.

6.

A kérdést előterjesztő bíróság tehát arra kéri fel a Bíróságot, hogy döntse el, hogy esetleges perfüggőség esetén az az irat, amely révén a valamely tagállam pert megelőző bizonyításfelvételt elrendelő bírósága előtt eljárást indítottak, e rendelet 30. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „eljárást megindító iratnak, illetve azzal egyenértékű iratnak” tekinthető‑e a későbbiekben ugyanezen tagállam másik bírósága előtt indított érdemi kereset vonatkozásában.

7.

Az alábbiakban ismertetett megfontolások miatt úgy vélem, hogy a 44/2001 rendelet 27. és 30. cikkét együttesen kell értelmezni, és nemleges választ kell adni a jelen ügyben előterjesztett érdemi kérdésre.

8.

A jelen ügyben rationae temporis a 44/2001 rendelet alkalmazandó. ( 6 )

9.

A rendelet (15) preambulumbekezdése szerint „[a] harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni [helyesen: a minimumra kell csökkenteni], és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. Világosan és hatékonyan kell szabályozni a perfüggősség és az összefüggő eljárások megoldását, valamint az eljárás megindulása időpontjának meghatározása tekintetében fennálló nemzeti eltérésekből adódó problémák elhárítását. E rendelet alkalmazásában az említett időtartamot önállóan kell meghatározni.”

10.

A 44/2001 rendelet „Joghatóság” című II. fejezetében található a „Perfüggőség és összefüggő eljárások” című 9. szakasz.

11.

A rendelet említett szakaszban található 27. cikke a következőképpen rendelkezik:

12.

Ugyanezen 9. szakaszban a 30. cikk 1. pontja a következőképpen szól:

„E szakasz alkalmazásában a bíróság megkeresettnek tekintendő [helyesen: A bírósághoz fordulás időpontjának az alábbiak tekintendők]:

13.

Az említett fejezet „Ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket” című 10. szakaszában található 31. cikk azt mondja ki, hogy „[v]alamely tagállam bíróságainál a tagállam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket is, még akkor is kérelmezhetőek, ha e rendelet alapján az ügy érdemére más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal”.

14.

A CPC „Dispositions communes à toutes les juridictions” (Valamennyi bíróságra vonatkozó közös rendelkezések) című I. könyvének „L’administration judiciaire de la preuve” (Bírósági bizonyításfelvétel) című „Les mesures d’instructions” (Bizonyításfelvételi intézkedések) című II. alcímében található 145. cikk azt mondja ki, hogy „[h]a fennáll a jogszerű indoka annak, hogy a pert megelőzően megőrizzék vagy megállapítsák azon tényállás bizonyítékait, amelytől egy jogvita eldöntése függhet, a jog által megengedett bizonyításfelvételi intézkedések bármely érintett fél részéről akár kereset, akár ideiglenes intézkedés iránti kérelem formájában előterjesztett igény esetén elrendelhetők”.

15.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a HanseYachts AG jachtok építésével és értékesítésével foglalkozó, a kérdést előterjesztő bíróság illetékességi területén található greifswaldi (Németország) székhelyű társaság.

16.

A 2010. április 14‑i szerződéssel a HanseYachts értékesített egy általa épített motoros jachtot a Port d’Hiver Yachting SARL részére, amelyet 2010. május 18‑án adtak át Greifswaldban, majd Franciaországba szállítottak.

17.

A Port d’Hiver Yachting e jachtot tovább értékesítette a szintén franciaországi székhelyű Société Maritime Côte d’Azur (a továbbiakban: SMCA) részére.

18.

2011. augusztus 1‑jén a HanseYachts és a Port d’Hiver Yachting forgalmazási szerződést kötött egymással, amely tartalmazott egy, a greifswaldi bíróságokat kijelölő joghatósági kikötést, a német jogot jelölte ki alkalmazandó anyagi jogként, és kimondta, hogy az említett szerződés e felek között felvált minden korábbi írásbeli vagy szóbeli megállapodást.

19.

2011 augusztusában, a jacht egyik motorját érő meghibásodást követően az SMCA ideiglenes intézkedés kezdeményezésével 2011. szeptember 22‑én eljárást indított a Port d’Hiver Yachting ellen a tribunal de commerce de Marseille (marseille‑i kereskedelmi bíróság, Franciaország) előtt a CPC 145. cikke alapján eljárást megelőző szakvélemény kérelmezése érdekében. Az eljárásba mint e motorok gyártóját, a Volvo Trucks France‑ot is bevonta.

20.

2012‑ben a Compagnie Generali IARD SA (a továbbiakban: Generali IARD) – mint a Port d’Hiver Yachting biztosítója – önként beavatkozott az eljárásba. A HanseYachts‑ot szintén perbe vonták 2013‑ban, mint az érintett jacht gyártóját.

21.

A tribunal de commerce de Marseille által kijelölt szakértő 2014. szeptember 18‑án szolgáltatta végleges szakvéleményét.

22.

2014. november 21‑én a HanseYachts nemleges megállapítási keresetet indított a Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) előtt, amely arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a Port d’Hiver Yachting, az SMCA és a Generali IARD nem rendelkezik olyan követeléssel a szóban forgó jachtot illetően, amelyre vele szemben hivatkozhat.

23.

2015. január 15‑én az SMCA a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság, Franciaország) előtt keresetet indított a Port d’Hiver Yachting, a Volvo Trucks France és a HanseYachts ellen, azoknak a vitatott károsodás eredményeként általa állítólagosan elszenvedett kár, valamint a szakvéleménnyel kapcsolatos eljárásban felmerült költségek megtérítésére való egyetemleges kötelezése érdekében.

24.

Mivel az alapeljárás alperesei a 44/2001 rendelet 27. cikkére alapított perfüggőségi kifogásra hivatkoztak, a kérdést előterjesztő bíróságban az a kérdés merült fel, hogy „olyan bíróságként, amelyhez később fordultak” fel kell‑e függesztenie az eljárást, amíg az említett cikk (1) bekezdése alapján megállapítást nem nyer a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) joghatósága, ( 7 ) vagy ellenkezőleg, azon bíróságnak tekintheti magát, amelyhez az említett rendelkezés értelmében „elsőként fordultak”, és így elfogadhatónak nyilváníthatja az alapeljárásban szereplő keresetet. ( 8 )

25.

Álláspontja szerint az első megoldást kell követni abban az esetben, ha a Bíróság azt mondja ki, hogy a francia bíróságok előtti eljárás csak a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt 2015‑ben indított érdemi eljárással kezdődött, amelyre az előtte folyó eljárás 2014‑ben történt megindítását követően került sor.

26.

Ezzel szemben az első megoldást kell követni, ha az nyer megállapítást, hogy azt „az eljárást megindító iratot, illetve azzal egyenértékű iratot”, amely alapján a francia bíróságok eljárása a 44/2001 rendelet 30. cikkének 1. pontja alapján megindítottnak tekinthető, nem az említett eljárást megindító irat, hanem a 2011‑ben a tribunal de commerce de Marseille (marseille‑i kereskedelmi bíróság) előtt benyújtott szakértői bizonyítás iránti kérelem jelenti.

27.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a perfüggőségnek a rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében rögzített feltételei teljesültek, mivel a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt indított érdemi kereset és az előtte folyamatban lévő eljárás mind a felei azonosak, mind pedig tárgya is azonos.

28.

Ebben az összefüggésben a Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) a 2016. január 8‑án hozott, a Bírósághoz 2016. január 18‑án érkezett határozatával az eljárás felfüggesztéséről, valamint arról döntött, hogy a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„Ha valamely tagállam eljárásjoga olyan önálló bizonyításfelvételi eljárást ír elő, amelyben szakvélemény bíróság által elrendelt beszerzésére kerül sor (a jelen ügyben: a francia jog szerinti expertise judiciaire), és ha e tagállamban ilyen önálló bizonyításfelvételi eljárás lefolytatására kerül sor, majd ugyanebben a tagállamban az önálló bizonyításfelvételi eljárás eredményein alapuló peres eljárás indul azonos felek között:

ebben az esetben már az önálló bizonyításfelvételi eljárást megindító irat a 44/2001/EK rendelet 30. cikkének 1. pontja értelmében vett »eljárást megindító iratnak, illetve azzal egyenértékű iratnak« minősül? Vagy csak a peres eljárást megindító irat tekintendő »eljárást megindító iratnak, illetve azzal egyenértékű iratnak«?”

29.

A HanseYachts, a Port d’Hiver Yachting, az SMCA és a Generali IARD, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A francia kormány írásbeli választ adott a Bíróság által eljárási szabályzata 61. cikkének (1) bekezdése alapján hozzá intézett kérdésekre. Az ügyben tárgyalást nem tartottak.

30.

A Bíróságnak feltett kérdés érdemi elemzését megelőzően szeretnék néhány észrevételt tenni a Bíróság által elvégzendő vizsgálat korlátait illetően.

31.

Először is, meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság és a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) joghatóságának alapjára vonatkozó problémakört a Bíróságnak a kérdést előterjesztő bíróság által e tárgyban szolgáltatott adatok ( 9 ) ellenére nem kell elbírálnia, annak ellenére, hogy a Bíróság elé észrevételeket terjesztő egyes felek e tekintetben fenntartásokat fogalmaztak meg, többek között a jelen ügyben fennálló joghatósági kikötést illetően. ( 10 )

32.

Az alapeljárás tényeire figyelemmel mindegyik nemzeti bíróságnak az uniós jog joghatósági szabályainak, a jelen esetben a 44/2001 rendeletnek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában értelmezett ( 11 ) rendelkezéseiből következő joghatósági szabályoknak megfelelően kell döntenie saját joghatóságáról.

33.

Emlékeztetek konkrétabban arra, hogy a perfüggőség rendezését célzó, a 44/2001 rendelet 27. cikkében szereplő szabály nem az említett rendeletben előírt joghatósági okok közötti megkülönböztetés, sőt hierarchia kialakítását célozza, valamint, hogy ez az eljárási szabály, amely elsőbbséget biztosít azon bíróság esetleges joghatóságának, amelyhez elsőként fordultak, kizárólag az adott bíróságokhoz fordulás időbeli sorrendjén alapul. ( 12 )

34.

Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az előtte fekvő ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések relevanciáját. ( 13 )

35.

E tekintetben pusztán arra utalok, hogy figyelemmel az alapeljárásnak a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett körülményeire – többek között tekintettel arra a helyre, ahol a szóban forgó dolgot a gyártó és eladó (HanseYachts) átadta az első vevőnek (Port d’Hiver Yachting) –, ( 14 )prima facie nem lehet úgy tekinteni, hogy e bíróság saját joghatóságát legalábbis az említett felek vonatkozásában elismerő határozata nyilvánvalóan megalapozatlan, valamint, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nem releváns, mivel nem hasznos e jogvita eldöntése szempontjából. ( 15 )

36.

Másodszor, figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság és az észrevételt tevő felek által a jelen ügyben alkalmazandó nemzeti jogszabályokat, és különösen a CPC 145. cikkében előírt in futurum bizonyításfelvételi intézkedések jogi szabályozását illetően ismertetett különböző álláspontokra, hangsúlyozom, hogy a Bíróság nem dönthet valamely tagállam belső jogi rendelkezéseinek pontos értelmezését illetően. ( 16 )

37.

Az előzetes döntéshozatali eljárás során ugyanis a Bíróság kizárólag az EUMSZ 267. cikkben említett uniós jogi aktusok értelmezéséről és érvényességéről határozhat. ( 17 ) Ugyanakkor a nemzeti bíróság számára hasznos válaszokat adni hivatott Bíróság az együttműködés szellemében a rendelkezésére álló körülmények alapján megadhatja e bíróságok számára az által szükségesnek tekintett útmutatást. ( 18 ) Amennyiben bizonytalanság áll fenn a belső jog hivatkozott rendelkezéseinek tartalmát illetően, a Bíróság igyekszik e tényező figyelembevételével dönteni. ( 19 )

38.

Végül, a Bíróság ismételten kimondta, hogy a 44/2001 rendeletben szereplő fogalmakat főszabály szerint önállóan – vagyis ezen aktus rendelkezéseinek sajátos céljaira figyelemmel, nem pedig a tagállamok jogrendszereinek függvényében – kell értelmezni annak érdekében, hogy biztosítsák e rendelkezések egységes alkalmazását. ( 20 ) Ily módon az említett rendeletben, különösen annak 27. és 30. cikkében szereplő joghatósági szabályok értelmezése nem függhet sem az e tagállam jogalkotói által, illetve annak ítélkezési gyakorlatában elfogadott fogalmaktól, ( 21 ) sem az alapeljárás sajátosságaitól. ( 22 )

39.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegileg azt kérdezi a Bíróságtól, hogy amennyiben valamely tagállam joga olyan bizonyítási eljárást ír elő, amely lehetővé teszi szakvélemény beszerzését a pert megelőzően, majd ezt követően e tagállamban az említett eljárás eredményeként ugyanazon felek között érdemi keresetet indítanak, akkor úgy kell‑e tekinteni, hogy a bizonyítási eljárást megindító irat tekintendő a 44/2001 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „eljárást megindító iratnak, illetve azzal egyenértékű iratnak”, vagy e minősítés csak azt az iratot illeti meg, amely révén az érdemi keresetet benyújtották.

40.

A kérdést előterjesztő bíróság láthatóan az alapeljárás három alperese által képviselt álláspontnak megfelelő megközelítés felé hajlik, míg a HanseYachts és a Bizottság a második megközelítés ( 23 ) mellett áll, amely álláspontom szerint a helyes értelmezési módot jelenti.

41.

A Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a Bíróságnak át kell fogalmaznia a neki feltett kérdést, az alábbi okok miatt.

42.

Mindenekelőtt emlékeztetek arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárásban a Bíróság kötelessége, hogy a kérdést előterjesztő bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely annak lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. ( 24 ) E tekintetben a Bíróságnak kell továbbá az említett bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése az előtte folyamatban lévő ügy tárgyára figyelemmel szükséges, függetlenül attól, hogy adott esetben az előzetes döntéshozatalra utalt kérdések ismertetésénél nem utaltak e rendelkezésekre. ( 25 )

43.

A jelen esetben ugyan az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés közvetlenül csak a 44/2001 rendelet 30. cikkének (1) bekezdésére vonatkozik, e körülmény azonban nem jelenti akadályát annak, hogy a Bíróság minden egyéb, az uniós jog értelmezésével kapcsolatos olyan információt a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére bocsásson, amely lehetővé teszi, hogy az elbírálja az előtte folyamatban lévő ügyet.

44.

Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásából kitűnik, hogy annak eldöntéséhez, hogy köteles‑e a 44/2001 rendelet 27. cikke alapján felfüggeszteni az eljárást, a kérdést előterjesztő bíróságnak tudnia kell, hogy az alapeljáráshoz hasonló helyzetben e rendelkezés értelmében magát kell annak a bíróságnak tekintenie, „amelyhez később fordultak”, figyelemmel azon – a Bíróság által az említett 30. cikk alapján meghatározandó – időpontra, amikor e bíróság szerint azonos jogalapból származó, azonos felek között azonos tárgyban indítottak keresetet francia bíróság előtt. Álláspontom szerint tehát e rendelet 27. és 30. cikkét együttesen kell értelmezni.

45.

Ezzel szemben álláspontom szerint a jelen ügyben nem célszerű meghatározni magát a 44/2001 rendelet 31. cikke értelmében vett „ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket is” fogalmát, mivel a kérdést előterjesztő bíróság csak utal határozata végén a Bíróság e fogalomra vonatkozó ítélkezési gyakorlatának a rendelet 30. cikkének analógia útján történő értelmezése céljából történő figyelembevételére vonatkozó lehetőségre. ( 26 )

46.

E körülményekre figyelemmel úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet úgy kell értelmezni, hogy az lényegileg annak eldöntésére irányul, hogy perfüggőség lehetőségének fennállása esetén az az időpont, amikor a pert megelőző bizonyításfelvétel elrendelésére irányuló eljárást megindították, minősülhet‑e azon időpontnak, amikor úgy lehet tekinteni, hogy a 44/2001 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének értelmében azon bírósághoz „fordultak”, amelytől az ugyanazon tagállamban a bizonyításfelvétel eredményeként azt követően indított érdemi kereset elbírálását kérték, mivel a bizonyítási eljárás és az azt követő érdemi kereset egységes eljárásnak minősülhet.

47.

Ha ez az értelmezés javaslatomnak megfelelően elutasításra kerül, az konkrétan azt eredményezi, hogy valamely másik tagállam bírósága, amely előtt a bizonyítási eljárás eredményét követően, de a már említett érdemi kereset megelőzően – a jelen ügyhöz hasonlóan – azonos jogalapból származó, azonos felek között azonos tárgyban érdemi keresetet indítottak, az említett rendelet 27. cikke (1) bekezdésének értelmében vett azon bíróságnak tekintendő, „amelyhez elsőként fordultak”.

48.

Mielőtt konkrétan kitérnék a kért értelmezésre, meg kell erősíteni a kérdést előterjesztő bíróság azon előzetes állításainak pontosságát, amelyek szerint az utóbbi cikknek megfelelően fennállhat a perfüggőség az elé terjesztett jogvitában szereplőkhöz hasonló körülmények között.

49.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésének megindokolása érdekében a Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) előfeltevésként rögzíti, hogy az előtte folyamatban lévő ügy ütközhet a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt benyújtott érdemi keresettel, valamint, hogy a perfüggőségre vonatkozó, a 44/2001 rendelet 27. cikkében rögzített szabályok azt eredményezik, hogy e német bíróságnak, mint azon bíróságnak, amelyhez „később fordultak”, fel kell függesztenie az eljárást, amennyiben az említett kereset úgy tekinthető, mint amely már a tribunal de commerce de Marseille (marseille‑i kereskedelmi bíróság) előtt indított bizonyítási eljárás szakaszában megkezdődött, amellyel e kereset egységet képez.

50.

Ezzel szemben úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint nem kell e perfüggőség miatt az eljárást felfüggesztenie, amennyiben a két francia eljárást a fentiekkel ellentétesen egymástól elkülönültként kezeljük. A felfüggesztési kötelezettséget álláspontom szerint e feltevés mellett egyértelműen ki kell zárni, figyelemmel az uniós jog alábbiakban ismertetett elemeire, egyrészt azért, mert a francia érdemi keresetet – ha azt elszigetelten kezeljük – a német érdemi kereset utáni időpontban indították, másrészt pedig, a francia bizonyítási eljárás nem ugyanazon a jogalapon alapult és nem ugyanaz volt a tárgya, mint az előbbinek, és annak megindításakor egyébként nem is volt folyamatban.

51.

Emlékeztetek ugyanis arra, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikke kizárólag azokat a perfüggőségi eseteket szabályozza, amelyekben különböző tagállamok bíróságai előtt olyan párhuzamos eljárásokat indítottak, amelyek összeegyeztethetetlen határozatokat eredményezhetnek, ( 27 ) vagyis „amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között azonos tárgyban folyamatban lévő eljárásokat […] indítottak”. A Bíróság már több alkalommal döntött az ennek a felek, a tárgy és a jogalap azonosságára vonatkozó hármas feltételnek tulajdonítandó értelmezésről, ( 28 ) hangsúlyozva, hogy az utóbbi fogalmak meghatározását önálló módon, ugyanezen rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell kialakítani. ( 29 )

52.

E három kumulatív feltétel közül az elsőt illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az akkor teljesül, ha a felek azonosak a két párhuzamos eljárásban, függetlenül attól, hogy eljárási helyzetük esetleg különböző. ( 30 )

53.

A jelen esetben nem számít, hogy a francia bíróságok előtt a felperes SMCA a kérdést előterjesztő bíróság előtt alperes, míg a HanseYachts vele ellentétes helyzetben van. ( 31 ) Az is közömbös, hogy a felek azonossága a jelen ügyhöz hasonlóan nem teljes, csak részleges, azzal, hogy ilyen helyzetben az a bíróság, amelyhez később fordultak, csak akkor köteles joghatóságának hiányát megállapítani, ha az előtte folyó jogvita felei a korábban indult eljárásban is felek, az egyéb felek között folyó jogvita pedig tovább folyhat e bíróság előtt. ( 32 )

54.

A jogalap azonosságának feltételét illetően a Bíróság kimondta, hogy az utóbbi fogalmat úgy kell értelmezni, mint „a kérelem alapjául felhozott tényállást és jogszabályokat”. ( 33 ) A tárgyra – amelyet (kiterjesztően értelmezve ( 34 )) a „kérelem céljaként” ( 35 )határoznak meg – vonatkozó feltételt néha az előző feltétellel együttesen kezelik a Bíróság ítélkezési gyakorlatában. ( 36 )

55.

A jelen ügyben, ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, az említett ítélkezési gyakorlatból az tűnik ki, hogy e két utóbbi feltétel teljesül a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt többek között a HanseYachts ellen indítotthoz hasonló, az alperesnek adott kárért való felelőssége megállapítására és e címen kártérítés fizetésére kötelezésére irányuló kereset és a HanseYachts által a Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) előtt indítotthoz hasonló, ugyanezen alperesnek adott kárért való felelőssége hiányának megállapítására irányuló kereset közötti perfüggőség lehetséges fennállásának vonatkozásában, mivel ezek egymás fordítottjai. ( 37 )

56.

E megállapítás ugyanakkor nem előlegezi meg a kérdést előterjesztő bíróság által feltett, konkrétabban arra a kérdésre adandó választ, hogy e bíróságnak saját magát kell‑e azon bíróságnak tekintenie, amelyhez a 44/2001 rendelet 30. cikkével együttesen értelmezett 27. cikke értelmében „később fordultak”, amiatt, hogy a másik tagállamban indított bizonyítási eljárás és az ezt követően ugyanezen tagállamban benyújtott érdemi kereset esetlegesen egységet alkot, amely állásponttal nem értek egyet. ( 38 )

57.

A teljesség kedvéért kiemelem, hogy álláspontom szerint nem lehet megállapítani a jogalap és tárgy azonosságát egy, az alapeljárásban szereplő, a polgári jogi felelősség hiányának megállapítására irányuló érdemi kereset és egy olyan eljárás között, amely – mint a tribunal de commerce de Marseille (marseille‑i kereskedelmi bíróság) előtt szakvélemény beszerzése céljából indított eljárás – pert megelőző bizonyításfelvétel elrendelésére irányul, még akkor sem, ha a két eljárás alapjául szolgáló tényállás ugyanaz. A kettős azonosságot álláspontom szerint el kell vetni, mivel mind a kérelmezők által hivatkozott jogszabályok, mind az általuk követett célok – a jelen ügy sajátosságaitól függetlenül – alapvetően eltérnek a két eljárási kategóriában.

58.

Ahogy ugyanis arra a Bizottság rámutat, az itt szereplő bizonyítási eljárás csak egy in futurum bizonyításfelvétel elrendelésére irányul, amelynek célja, hogy a pert megelőzően megőrizzék vagy rögzítsék egy olyan tényállás bizonyítékait, amelyre utóbb esetleg érdemi keresetet lehet alapítani. Bár az ilyen eljárás lehet kontradiktórius jellegű, ( 39 ) végeredménye – a jelen esetben a szakvélemény – mindazonáltal nem jár az érintett jogok érdemi értékelésével, a jelen esetben a polgári jogi felelősség szempontjából. Ezzel szemben az olyan érdemi kereset tárgya, mint amilyen a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban van, annak megállapítása, hogy a felperes felelőssége egyáltalán nem áll fenn az általa eladott hajót ért károsodásból következő károkat illetően. A felperes célja tehát érdemi jogi döntés elérése, a jogvita lezárása érdekében. Ennélfogva az összeegyeztethetetlen határozatok veszélye, amelyen a 44/2001 rendelet 27. cikkében előírt perfüggőségi mechanizmus alapul, álláspontom szerint nem áll fenn ennyire eltérő tárgyú eljárások esetében.

59.

A pert megelőző bizonyítási eljárás és az ezen eljárás eredményein alapuló érdemi kereset között ily módon megállapított alapvető különbségek álláspontom szerint annak lehetősége ellen szólnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elképzelésének megfelelően el lehessen ismerni, hogy az első eljárás megindítását jelentő irat a második eljárást megindító iratnak minősül.

60.

A Bíróságtól már kérték a 44/2001 rendelet 30. cikkének a rendelet 27. cikkével együttes értelmezését. Ennek alkalmával rámutatott, hogy az említett rendelet nem pontosítja, hogy mely körülmények között kell az elsőként eljáró bíróság joghatóságát e rendeletnek az adott bíróságokhoz fordulás időbeli sorrendjén alapuló eljárási jogi szabályt tartalmazó 27. cikke értelmében véve „megállapítottnak” tekinteni, ellenben az említett rendelet 30. cikke egységesen és önálló módon meghatározza az e rendelet perfüggőséggel kapcsolatos rendelkezései alkalmazásában a „bírósághoz fordulás időpontjának tekinthető” időpontot. ( 40 )

61.

Hangsúlyozom, amint az a 44/2001 rendelet 30. cikkében használt első szavakból is kitűnik, hogy az ott kimondott anyagi jogi szabály a 9. szakaszban szereplő valamennyi rendelkezésre vonatkozik, vagyis nem csak azokra a 27. cikkben szereplő szabályokra, amelyek perfüggőség esetén alkalmazandók, hanem az összefüggő ügyekre alkalmazandó, a 28. cikkben szereplő szabályokra, illetve a 29. cikkben található, azon sajátos helyzetre vonatkozó szabályokra is, amelyben a párhuzamos keresetek elbírálására több bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik. Az említett 30. cikknek tulajdonítandó értelmezésnek tehát meg kell felelnie e különböző helyzeteknek.

62.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság az általa javasolt kiterjesztő értelmezés (amely szerint a bizonyítási eljárást azon érdemi eljárás részének kell tekinteni, amelyre az előbbit követően került sor ugyanabban a tagállamban) megindokolása érdekében először a 44/2001 rendelet 30. cikkének szövegére hivatkozva érvel, amelyből kitűnik, hogy a bírósághoz fordulás nem csupán „eljárást megindító irat”, hanem „azzal egyenértékű irat” eredményeként is bekövetkezhet, amely utóbbi álláspontja szerint megfelel annak az iratnak, amellyel a szóban forgó in futurum bizonyításfelvételt elrendelő bíróságot megkeresték.

63.

A 44/2001 rendelet előkészítő munkálatai nem szolgáltatnak hasznos felvilágosítást ezen alternatív megfogalmazást illetően. Rámutatok, hogy az már az 1348/2000 rendelet ( 41 ) 19. cikkének (1) és (4) bekezdésében is szerepelt, amelyek szövegezése egy nemzetközi jogi aktuson alapult. ( 42 ) Az utóbbi aktus értelmében vett „egyenértékű irat” fogalmára ( 43 ) vonatkozó útmutatások, és a Bíróság egy Brüsszeli Egyezményre vonatkozó ítéletében ( 44 ) szereplő értékelés fényében álláspontom szerint igencsak kétséges, hogy el lehet‑e fogadni a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett álláspontot.

64.

Hangsúlyozom különösen azt, hogy az említett 30. cikk szövegezése álláspontom szerint kizárja ezen álláspont elfogadását, mivel egyes számban van megfogalmazva. E cikk ugyanis azt az időpontot határozza meg, amikor „a bíróság megkeresettnek tekintendő”, és e célból mind 1., mind 2. pontjában az „irat [érintett] bírósághoz történő benyújtásának időpontjára” utal, ( 45 ) ellentétben ugyanezen rendelet más rendelkezéseivel, amelyek valamely tagállam „bíróságaira” (tribunaux vagy juridictions) utal, a maguk összességében. ( 46 )

65.

E terminológiai adat nem semleges, különösen az olyan körülményekre figyelemmel, mint a jelen ügybeliek, amennyiben az a francia bíróság, amely előtt a bizonyítási eljárást indították, nem ugyanaz, mint az, amely előtt a feltételezetten az említett eljárás folytatásának tekintendő érdemi keresetet előterjesztették. Az, hogy e két bíróság székhelye ugyanazon tagállamban van, közömbös az adott bírósághoz fordulás időpontjának rögzítésére vonatkozó olyan szabály szempontjából, mint amilyen az említett 30. cikkben szerepel.

66.

Másodsorban, a kérdést előterjesztő bíróság arra hivatkozik, hogy a 44/2001 rendelet 30. cikkének célja az Unión belül az eljárások között fennálló technikai jellegű eltérésekkel való visszaélés megakadályozása. Az e bíróság által említett „megtorpedózás” veszélye vitathatatlanul nem kizárt, ( 47 ) különösen az alapeljárásban szereplőhöz hasonló negatív megállapítási kereset esetében. ( 48 ) Ugyanakkor úgy vélem, hogy a 44/2001 rendelet önmagában nem tiltja a „forum shoppingot”, valamint, hogy a jelen ügyben a HanseYachts eljárási lépései nem visszaélésszerűek.

67.

A 44/2001 rendelet (15) preambulumbekezdéséből ( 49 ) és az azt megelőző jogalkotási előkészítő anyagokból ( 50 ) kitűnik, hogy a 30. cikk elfogadásának elsődleges célja azon problémakör, illetve jogbizonytalanság mérséklése volt egy ezen időpont egyszerű és egységes meghatározását lehetővé tévő anyagi jogi szabály segítségével, amelyet az okozott, hogy a tagállamokban igen változatos eszközök léteztek a bírósághoz fordulás időpontjának meghatározására. ( 51 )

68.

Az e 30. cikk 1. és 2. pontjában szereplő két sor feltétel olyan egységes mechanizmust alakít ki, amely, ahogy arra a HanseYachts rámutat, megakadályozza, hogy az ott szereplő fogalmakat a különböző nemzeti szabályozások tartalmára való utalás révén értelmezzék. ( 52 ) Azt javaslom tehát, hogy az említett 30. cikk rendelkezéseinek tulajdonítandó jelentést ne kiterjesztő módon közelítsük meg, annak érdekében, hogy megfeleljünk az azok által követett, az egységességre és a jogbiztonságra irányuló céloknak. ( 53 )

69.

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontjának alátámasztása érdekében olyan gyakorlati jellegű érveket terjeszt elő, amelyek számomra nem meggyőzőek. Előadja, hogy a jelen ügyben a francia bíróság által elrendelt szakértői bizonyítás inkább a Franciaországban lefolytatott érdemi eljárás keretében esetlegesen felmerülő anyagi jogi kérdésekre van szabva, valamint, hogy el kell kerülni a szakértő esetleges németországi meghallgatásával kapcsolatos költségeket. Álláspontom szerint a hivatkozott korlátok egyáltalán nem áthághatatlanok, és az ilyen megfontolásokat nem lehet előnyben részesíteni a 44/2001 rendelet 30. cikkének fent ismertetett szövegével, illetve céljával szemben.

70.

Összességében, ha javaslatomnak megfelelően ( 54 ) az nyerne megállapítást, hogy a pert megelőző bizonyítási eljárásra vonatkozó, az említett rendelet 27. cikke értelmében vett jogcím és annak tárgya nem azonos az érdemi eljáráséval, akkor álláspontom szerint nehezen lehetne elismerni, hogy az előbbi eljárást megindító irat a 30. cikk értelmében ennek ellenére a bizonyítási eljárás eredményét követő érdemi eljárást „megindító iratnak, illetve azzal egyenértékű iratnak” tekintendő.

71.

Az eljárás egységének hiánya az alapeljárás adataira figyelemmel konkrétabban alátámasztható. Ahogy ugyanis a francia kormány és a Bizottság megjegyzi, a CPC 145. cikkének szövegezése maga zárja ki az említett cikkben előírt bizonyítási eljárás és az azt követő érdemi eljárás közötti tárgyi folytonosságot, mivel e rendelkezés kifejezetten azt mondja ki, hogy a szóban forgó bizonyítás iránti kérelmet a „pert megelőzően” kell benyújtani, nem pedig egy bírósági eljárással összefüggésben. ( 55 )

72.

Elemzésemet megerősíti az, hogy az in futurum bizonyításfelvétel következményeit, a jelen esetben a szakvélemény figyelembevételét nem az a bíróság irányítja, amely ezt az intézkedést elrendelte. Ahogy ugyanis arra a francia kormány rámutat, e bíróság főszabály szerint kimeríti az elé terjesztett, ilyen intézkedésre irányuló kérelmet, amikor az annak helyt adó vagy azt elutasító határozatot hoz. Ezenkívül az említett határozat az alapeljárásban semmilyen anyagi jogerővel nem rendelkezik. ( 56 )

73.

Ezenfelül, a bizonyítási eljárást nem szükségképpen követi érdemi kereset, mivel a bizonyításfelvételt követően az érintett, aki nem köteles bírósági eljárást kezdeményezni, előnyösebbnek ítélheti, ha a vita peren kívüli rendezése mellett dönt, vagy lemond mindennemű jogorvoslatról az ellenérdekű féllel szemben. Emellett, még ha be is nyújtják az érdemi keresetet, erre a jelen ügyhöz hasonlóan más bíróság előtt is sor kerülhet – ne feledjük, hogy a szakértői bizonyítást a tribunal de commerce de Marseille (marseille‑i kereskedelmi bíróság) rendelte el, míg az érdemi keresetet a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt nyújtották be. ( 57 )

74.

A HanseYachts‑hoz és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy az elévülés nyugvására vonatkozóan a francia code civil (polgári törvénykönyv) 2239. cikkében előírt szabály, ( 58 ) amelyre a kérdést előterjesztő bíróság és a Port d’Hiver Yachting hivatkoznak annak érdekében, hogy amellett érveljenek, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az in futurum bizonyításfelvétel és az azt követően indított érdemi kereset között, nem kérdőjelezheti meg megalapozottan a fenti megfontolásokat, mivel e rendelkezés nem rögzíti az állítólagos egység fennállását eljárási szempontból. ( 59 )

75.

A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott folyamatosság tehát egy ilyen helyzetben álláspontom szerint hiányzik. Úgy vélem, hogy e bíróság egyébként elismeri, hogy a szóban forgó bizonyítási eljárás jogilag elválik az érdemi keresettől, figyelemmel különösen a CPC 145. cikkére, ( 60 ) mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövege szerint maga minősíti az előbbit „önállónak” az utóbbihoz képest.

76.

E körülmények összességére figyelemmel úgy vélem, hogy a 44/2001 rendelet 27. és 30. cikkét együttesen úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy in futurum bizonyításfelvétel eredményét követően valamely tagállamban érdemi eljárást indítanak, akkor nem lehet úgy tekinteni, hogy ez az eljárás az említett bizonyításfelvétel iránt ugyanabban a tagállamban megindított eljárás megindításakor kezdődött. Ennélfogva, egy másik tagállambeli bíróság, amelyhez az említett bizonyítási eljárást követően, de az érdemi eljárás megindítása előtt azonos jogalapból származó, azonos felek között azonos tárgyban nyújtottak be keresetet, mint az említett érdemi eljárás esetén, nem köteles perfüggőség miatt e rendelet alapján felfüggeszteni az eljárást, mivel nem tekintendő annak a bíróságnak, amelyhez később fordultak.

77.

Ahogy már jeleztem, ( 61 ) álláspontom szerint a jelen ügyben nincs helye a 44/2001 rendelet 31. cikke értelmezésének. Mindazonáltal, a teljesség kedvéért megemlítem, hogy határozata indokolása szerint a kérdést előterjesztő bíróság felveti a lényegileg az említett 31. cikknek megfelelő Brüsszeli Egyezmény 24. cikkére vonatkozó St. Paul Dairy ítélet ( 62 ) figyelembevételének lehetőségét. Ebben az ítéletben a Bíróság azt mondta ki, hogy nem tartoznak az „ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket” fogalma alá az olyan bizonyításfelvételi intézkedések, amelyek egyetlen célja az, hogy a pert megelőzően lehetővé tegyék a kérelmező számára az esetleges kereset sikerének esélyeire vonatkozó értékelést, ( 63 ) többek között azért, mert el kell kerülni az egy és ugyanazon jogviszonyra vonatkozó joghatósági okok halmozódását.

78.

A kérdést előterjesztő bíróság arra utal, hogy a CPC 145. cikkében előírt bizonyításfelvételi intézkedések megfelelhetnek az említett ítéletben hivatkozottaknak, valamint, hogy ezen ítélet indokolása azt jelentheti a 44/2001 rendelet előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyát képező 30. cikkének értelmezése szempontjából, hogy amennyiben ilyen típusú bizonyítási intézkedést rendeltek egy tagállamban, akkor nem lehet érdemi keresetet benyújtani egy másik tagállamban.

79.

Úgy vélem, hogy az a kérdés, hogy egy pert megelőző bizonyításfelvétel tekinthető‑e a 44/2001 rendelet 31. cikke értelmében vett ideiglenes intézkedésnek, beleértve a biztosítási intézkedéseket, ebben az összefüggésben csak rövid elemzést igényel, mivel megállapítható, hogy e problémakörre a kérdést előterjesztő bíróság csak másodlagos jelleggel hivatkozik, valamint, hogy azzal kapcsolatban, illetve konkrétabban a CPC 145. cikkét illetően az álláspontok eltérnek, nem csak a jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett észrevételekben és írásbeli válaszokban, ( 64 ) hanem a jogtudományban is. ( 65 )

80.

E tekintetben pusztán azt jegyzem meg, hogy szerkezeti szempontból a 31. cikk alkotja a 44/2001 rendelet ideiglenes intézkedésekre (beleértve a biztosítási intézkedéseket) vonatkozó 10. szakaszát, míg e rendelet 27. és 30. cikke – a jelen ügyben csak ezek értelmezését kérték – a rendelet perfüggőségről és összefüggő eljárásokról szóló 9. szakaszában találhatók. Érdemi síkon, a különböző tagállamokban párhuzamosan folyamatban lévő eljárások közötti kapcsolatot szabályozó utóbbi rendelkezésektől eltérően a 31. cikk teljesen más logikát követ, mivel eltérést engedő – vagyis a Bíróság által megszorítóan értelmezett – ( 66 ) joghatósági szabályt tartalmaz, amely szerint valamely tagállam bírósága akkor is elrendelhet ideiglenes intézkedéseket, beleértve a biztosítási intézkedéseket is, ha az említett rendelet alapján az érdemi eljárást illetően valamely másik tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal.

81.

Úgy vélem tehát, hogy figyelemmel az átfogalmazott előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyára, az analógián alapuló okfejtésnek a St. Paul Dairy ítéletre ( 67 ) figyelemmel nincs helye, valamint, hogy ezen ítélet tartalma semmiképpen sem alkalmas a 44/2001 rendelet 27. és 30. cikkére vonatkozó, általam a jelen ügyben javasolt értelmezés megkérdőjelezésére. ( 68 )

82.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 27. cikkét és 30. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállamban pert megelőző bizonyításfelvétel elrendelésére irányuló önálló bizonyítási eljárást folytattak le és az említett bizonyításfelvétel eredményeire tekintettel ugyanezen tagállam valamely bírósága előtt érdemi keresetet indítottak, az az időpont, amikor az említett 30. cikk értemében e bírósághoz „fordultak”, nem nyúlik vissza a bizonyítási eljárás megnyitására, amiből az következik, hogy valamely tagállam azon bíróságát kell az említett 27. cikk értelmében annak a bíróságnak tekinteni, „amelyhez elsőként fordultak”, amely elé időközben azonos jogalapból származó, azonos felek között azonos tárgyban érdemi keresetet terjesztettek.