1.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 178/17


2015. március 12-én benyújtott kereset – Landeskreditbank Baden-Württemberg kontra EKB

(T-122/15. sz. ügy)

(2015/C 178/18)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Landeskreditbank Baden-Württemberg – Förderbank (Karlsruhe, Németország) (képviselők: A. Glos, K. Lackhoff és M. Benzing ügyvédek)

Alperes: Európai Központi Bank

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az EKB 2015. január 5-i határozatát (ECB/SSM/15/1 – 0SK1ILSPWNVBNQWU0W18/3), és rendelje el az EKB 2014. szeptember 1-jei határozatának (ECB/SSM/14/1 – 0SK1ILSPWNVBNQWU0W18/1) a felváltásához kapcsolódó következmények fenntartását;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a különleges körülményeknek az értékelése során nem megfelelő értékelési kritérium EKB általi alkalmazására alapított jogalap

A felperes e jogalapban azzal érvel, hogy az EKB azon értékelését, hogy a felperest – annak ellenére, hogy eleget tett a méretre vonatkozó kritériumnak – az 1024/2013/EU rendeletnek (1) a 468/2014/EU rendelet (2) 70. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikke (4) bekezdése második albekezdésének megfelelően különleges körülmények alapján kevésbé jelentős szervezetnek kell-e minősíteni, négy különböző és egymással összhangban nem álló értékelési kritérium alapján végezte. Minden egyes ezen vizsgálati kritérium önmagában téves volt.

A felperes továbbá előadja, hogy a 468/2014 rendelet 70. cikkének (1) bekezdése alapján a különleges körülmények fennállása érdekében olyan „sajátos és tényleges körülmények” fennállása az irányadó, amelyek alapján a szervezet jelentőssé minősítése és ezáltal az EKB általi prudenciális felügyelete „nem helyénvaló”. A felperes szerint valamely szervezetnek csupán a méretre vonatkozó kritérium alapján történő jelentőssé minősítése a 468/2014 rendelet 70. cikkének (1) bekezdése értelmében „nem helyénvaló”, ha ez az 1024/2013 rendelet céljainak az eléréséhez szükségtelen, azonban a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak az EKB makroprudenciális felügyelete alatti felügyelete elegendő a célok eléréséhez.

2.

A második, a tényállás értékelése során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap

E jogalap keretében a felperes azzal érvel, hogy az EKB figyelmen kívül hagyta azt, hogy a felperesnek a jelentős szervezetként való minősítése a felperes által a tárgyalás és a felülvizsgálati testület előtti eljárás során előadottakat figyelembe véve semmiféle szempontból nem szükséges az 1024/2013 rendelet céljainak eléréséhez, és a felperes kevésbé jelentős szervezetként való minősítése összeegyeztethető az 1024/2013 rendelet alapelveivel. Nyilvánvalóan téves az EKB azon értékelése, miszerint nem állnak fenn különleges körülmények.

3.

A harmadik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap

A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat indokolása nem következetes és ellentmondásos. Az EKB összesen négy értékelési kritériumot nevez meg, amelyek nincsenek egymással összefüggésben és összhangban.

Az alapvető indokok nem derülnek ki a megtámadott határozatból. Az EKB által előadottak sokkal inkább kimerülnek puszta állításokban és tagadásokban.

A határozat továbbá nem fejti ki a felperes által az igazgatási eljárásban előadottakat. Az EKB különösen azt nem fejti ki, hogy a felperes által bemutatott ténybeli és jogi körülmények miért nem voltak elegendőek az 1024/2013 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében megállapított vélelem megdöntéséhez.

4.

A negyedik, az értékelés elmaradása miatt hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap

E jogalap keretében a felperes előadja, hogy az EKB nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy az 1024/2013 rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében és a 468/2014 rendelet 70. cikkében számára biztosított mérlegelési jogkörét az adott ügyben gyakorolja. Így az EKB visszaélt hatáskörével.

5.

Az ötödik, az ügy valamennyi releváns körülményének a vizsgálatára és figyelembevételére vonatkozó kötelezettség megsértésére alapított jogalap

A felperes azzal érvel, hogy az EKB nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a számára biztosított mérlegelési mozgástér gyakorlása során az ügy valamennyi releváns ténybeli és jogi szempontját alaposan és pártatlanul megvizsgálja és figyelembe vegye. Az EKB különösen a felperes által előadott ténybeli és jogi szempontok vizsgálatát mulasztotta el.


(1)  Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL L 287., 63. o).

(2)  Az Európai Központi Banknak az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belül az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról (SSM-keretrendelet) szóló, 2014. április 16-i 468/2014/EU rendelete (HL L 141., 1. o.).