1

2013. október 22‑én Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága bejelentette, hogy intézkedésekkel kívánja támogatni az új Hinkley Point atomerőmű C új egységét (a továbbiakban: Hinkley Point C). A bejelentett intézkedés kedvezményezettje az EDF Energy plc (a továbbiakban: EDF) leányvállalata, az NNB Generation Company Limited társaság (a továbbiakban: NNBG).

2

A Bizottság 2013. december 18‑án hivatalos vizsgálati eljárást indított a bejelentett intézkedésekkel kapcsolatosan. A határozatot 2014. március 7‑én tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2014. C 69., 60. o.).

3

A Bizottság 2014. október 8‑án elfogadta az Egyesült Királyság által a Hinkley Point atomerőmű C egysége javára végrehajtani tervezett SA.34947 (2013/C) (korábbi 2013/N) számú állami támogatásról szóló (EU) 2015/658 határozatot (HL 2015. L 109., 44. o., a továbbiakban: megtámadott határozat).

4

Az Egyesült Királyság által bejelentett intézkedéseket a megtámadott határozat 2. pontja tartalmazza.

5

A megtámadott határozat 2.1. pontjában szereplő első bejelentett intézkedés egy kompenzációs különbözeti szerződés. Olyan eszközről van szó, amely a Hinkley Point C működési fázisában az NNBG által értékesített villamos energia árának stabilitását biztosítja. Ezen intézkedés szerint az NNBG értékesíti a piacon az említett egységben előállított villamos energiát. Ugyanakkor az NNBG bevételeinek mértékét a kompenzációs különbözeti szerződés stabilizálja. E célból a kötési árat, amelyet az NNBG tervezett építési és működési költségei alapján számoltak ki, beszámítva az észszerű nyereséget is, a referenciaárral vetik össze, amely az Egyesült Királyság által minden kompenzációs különbözeti szerződéssel támogatott üzemeltetőre meghatározott nagykereskedelmi árak súlyozott átlaga, és amely a piaci árakat tükrözi. Az NNBG esetében a vonatkozó referenciaár az alapterhelési piaci referenciaár, amely minden alapterhelési áramtermelőre vonatkozik. Ha a referenciaár alacsonyabb, mint a kötési ár, az NNBG olyan összegű különbözeti kifizetést kap, amely e két ár különbözetének felel meg. Ezt a kompenzációs kifizetést a legmagasabb teljesítményszint korlátozza. Ezzel ellentétben, ha a referenciaár magasabb, mint a kötési ár, az NNBG köteles a különbözetet megfizetni a kompenzációs különbözeti szerződésben részes másik félnek (a továbbiakban: az NNBG‑vel szerződő fél). Az NNBG‑vel szerződő fél a Low Carbon Contracts Company Ltd., egy olyan jogalany, amelyet az összes engedélyes szolgáltatóra együttesen vonatkozó jogszabályi kötelezettség alapján finanszíroznak. Két nyereségmegosztási mechanizmus kerül megvalósításra: az egyik az előállítási árakra, a második a saját tőke hozamára vonatkozik. A működési költségek újratárgyalására két időpontot tűztek ki, amelyből az elsőre az első reaktor beindításának napjától számított 15 év, a második pedig az első reaktor beindításának napjától számított 25 év elteltével kerül sor.

6

A kompenzációs különbözeti szerződés meghatározott feltételek mellett előírja az NNBG kártalanítását bizonyos törvénymódosítások miatt. Emellett az NNBG bizonyos feltételektől függően kártérítésben részesül a Hinkley Point politikai okokból előrehozott leállása esetén, és harmadik fél nukleáris felelősségbiztosítási feltételei miatt. Ezekben az esetekben mind az NNBG befektetői, mind az Egyesült Királyság kérheti az NNBG átruházását az Egyesült Királyságra, és az említett befektetők kártérítésre válnak jogosulttá.

7

A megtámadott határozat 2.3. pontjában szereplő második bejelentett intézkedés egy, az Egyesült Királyság Energetikai és Éghajlat‑változási államtitkára és az NNBG befektetői között létrejött megállapodás (a továbbiakban: államtitkári megállapodás). E megállapodás kiegészíti a kompenzációs különbözeti szerződést. E megállapodás rendelkezése szerint, amennyiben a Hinkley Point atomerőmű politikai okokból történő előrehozott leállítását követően az NNBG‑vel a kompenzációs különbözeti szerződést megkötő fél mulasztást követ el az NNBG befektetői részére történő kártérítési kifizetések terén, a szóban forgó államtitkár fizeti meg a megállapodás szerinti kártérítést a befektetőknek. Ez a megállapodás nyereségmegosztási mechanizmusokat is előír.

8

A megtámadott határozat 2.2. pontjában szereplő harmadik bejelentett intézkedés egy, az Egyesült Királyság által az NNBG kibocsátandó kötvényeinek biztosítására nyújtott hitelgarancia, amely biztosítja a minőségi kötvény tőkéjének és kamatainak időben történő megfizetését, ami elérheti akár a 17 milliárd font sterlinget is (GBP). A Bizottság az említett határozatban engedélyezte a hitelgarancia‑díj mértékének 295 bázisponton történő megállapítását.

9

A megtámadott határozat 7. pontjában a Bizottság kifejtette, hogy a fent említett három bejelentett intézkedés (a továbbiakban: a szóban forgó intézkedések) az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

10

A megtámadott határozat 9. és 10. pontjában a Bizottság azt vizsgálta, hogy a szóban forgó intézkedések az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alkalmazásában összeegyeztethetők‑e a belső piaccal. Ezzel összefüggésben e határozat 9.1. pontjában kifejtette, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetők a meglévő piaci szabályozással. Az említett határozat 9.2. pontjában megállapította, hogy az Egyesült Királyság által ezen intézkedésekkel megvalósítani szándékozott közérdekű cél a nukleáris energia előmozdítása, nevezetesen új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése volt. A Bizottság által ugyanezen határozat 9.3. pontjában kifejtett megfontolások szerint az Egyesült Királyság beavatkozása szükséges volt e célkitűzés kellő időben történő megvalósításához. A szóban forgó határozat 9.4. pontjában a Bizottság azt a kérdést elemezte, hogy a szóban forgó intézkedések megfelelőek voltak‑e e célkitűzés megvalósításához, és ösztönző hatással bírtak‑e. A határozat 9.5. és 9.6. pontjában a szóban forgó intézkedések arányos jellegét vizsgálta, és megállapította, hogy a hitelgarancia‑díj mértékének 295 bázispontra történő kiigazításától és a nyereségmegosztásra vonatkozó mechanizmusok módosításától függően a szóban forgó intézkedéseket szükségeseknek kell tekinteni, és hogy a verseny torzulásának kockázata összességében korlátozott, továbbá a szóban forgó intézkedések negatív hatásait ellensúlyozzák a pozitív hatásai. E megfontolások alapján a Bizottság a megtámadott határozat 10. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó intézkedések az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethetők a belső piaccal.

11

A megtámadott határozat 1. cikke első bekezdésének szövege a következő:

„Az Egyesült Királyság által a [Hinkley Point C] részére a Különbözeti Szerződés, a Miniszteri [helyesen: Államtitkári] Megállapodás és a Hitelgarancia, valamint az azokhoz kapcsolódó összes elem formájában nyújtani tervezett támogatás az [EUMSZ] 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal”.

12

A Törvényszék Hivatalához 2015. július 6‑án benyújtott keresetlevelével az Osztrák Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

13

2015. szeptember 18‑án a Bizottság ellenkérelmet terjesztett elő.

14

2015. november 5‑én az Osztrák Köztársaság benyújtotta a válaszát.

15

2016. január 15‑én a Bizottság viszonválaszt terjesztett elő.

16

A Törvényszék Hivatalához 2015. november 9‑én érkezett beadványával a Szlovák Köztársaság kérte, hogy a jelen eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanács elnöke 2015. december 9‑i végzésével engedélyezte e tagállam számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. E tagállam 2016. március 14‑én előterjesztette a beavatkozási beadványát.

17

A Törvényszék Hivatalához 2015. november 20‑án érkezett beadványával a Luxemburgi Nagyhercegség kérelmezte, hogy a jelen eljárásban az Osztrák Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanács elnöke 2015. december 18‑i végzésével engedélyezte a Luxemburgi Nagyhercegség számára, hogy az Osztrák Köztársaság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. A Luxemburgi Nagyhercegség 2016. március 24‑én előterjesztette a beavatkozási beadványát.

18

A Törvényszék Hivatalához 2015. január 19‑én érkezett beadványával Magyarország kérte, hogy a jelen eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanács elnöke 2016. január 6‑i végzésével engedélyezte e tagállam számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. E tagállam 2016. március 24‑én előterjesztette a beavatkozási beadványát.

19

A Törvényszék Hivatalához 2015. november 26‑án érkezett beadványával az Egyesült Királyság kérte, hogy a jelen eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanács elnöke 2016. január 6‑i végzésével engedélyezte e tagállam számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. E tagállam 2016. március 23‑án előterjesztette a beavatkozási beadványát.

20

A Törvényszék Hivatalához 2015. november 30‑án érkezett beadványával a Francia Köztársaság kérte, hogy a jelen eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanács elnöke 2016. január 11‑i végzésével engedélyezte e tagállam számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. E tagállam 2016. március 18‑án előterjesztette a beavatkozási beadványát.

21

A Törvényszék Hivatalához 2015. december 2‑án érkezett beadványával a Cseh Köztársaság kérte, hogy a jelen eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanács elnöke 2016. január 11‑i végzésével engedélyezte e tagállam számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. E tagállam 2016. március 24‑én előterjesztette a beavatkozási beadványát

22

A Törvényszék Hivatalához 2015. december 3‑án érkezett beadványával a Lengyel Köztársaság kérte, hogy a jelen eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanács elnöke 2016. január 11‑i végzésével engedélyezte e tagállam számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. E tagállam 2016. március 24‑én előterjesztette a beavatkozási beadványát.

23

A Törvényszék Hivatalához 2015. december 3‑án érkezett beadványával Románia kérte, hogy a jelen eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanács elnöke 2016. január 11‑i végzésével engedélyezte e tagállam számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. E tagállam 2016. március 24‑én előterjesztette a beavatkozási beadványát.

24

2016. július 21‑én az Osztrák Köztársaság benyújtotta a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság beavatkozási beadványaira vonatkozó észrevételeit.

25

2016. július 19‑én a Bizottság benyújtotta a Luxemburgi Nagyhercegség beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeit

26

Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (ötödik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett az Osztrák Köztársasághoz, az Egyesült Királysághoz és a Bizottsághoz. E felek az előírt határidőn belül válaszoltak ezekre a kérdésekre.

27

2017. szeptember 14‑én a Bizottság felajánlott egy bizonyítékot, amelyet mellékelt az irathoz. Ezt a bizonyítékot és ezt az iratot az iratanyaghoz csatolták, és a többi fél észrevételt tehetett ezekre vonatkozóan.

28

A Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság 2017. szeptember 18‑i és szeptember 28‑i levelében benyújtotta a tárgyalásra készített jelentéssel kapcsolatos észrevételeit.

29

A Törvényszék a 2017. október 5‑i tárgyaláson meghallgatta a Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, az Osztrák Köztársaság és az Egyesült Királyság szóbeli előadásait, valamint az általa feltett kérdésekre adott válaszaikat.

30

A Luxemburgi Nagyhercegség és az Osztrák Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

31

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

32

A Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

33

Magyarország azt kéri, hogy a Törvényszék:

34

A Francia Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, Románia és az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

35

Keresete alátámasztása érdekében a felperes tíz jogalapra hivatkozik.

36

Első jogalapjának keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság egyrészről tévesen fogadta el egy, a nukleárisenergia‑piactól elkülönült piac fennállását, másfelől tévesen indult ki abból, hogy e piacon hiányosságok állnak fenn.

37

A második jogalap a Bizottság azon megállapításának állítólag téves jellegén alapul, hogy a Hinkley Point C‑nél alkalmazott technológia esetén újszerű technológiáról van szó.

38

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedések esetén beruházási támogatásról van szó. Az Osztrák Köztársaság szerint ezek az intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatást valósítanak meg.

39

A negyedik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság állításával ellentétben a Hinkley Point C felépítése nem „közös” érdekű cél megvalósítására irányul.

40

Az ötödik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nem határozta meg kellőképpen, milyen támogatási elemek szerepelnek a szóban forgó intézkedésekben.

41

A hatodik jogalap a Bizottság által tett azon következtés állítólag téves jellegének bizonyítására irányul, hogy a szóban forgó intézkedések megfelelnek az arányosság elvének.

42

A hetedik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy az Egyesült Királyságnak a Hinkley Point C‑vel kapcsolatban nyilvános közbeszerzési eljárást kellett volna indítania.

43

A nyolcadik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az általa kiadott, az [EUM]‑Szerződés [107.] és [108.] cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt (HL 2008. C 155., 10. o., a továbbiakban: kezességvállalásról szóló közlemény).

44

A kilencedik jogalap az indokolási kötelesség megsértésén alapul.

45

A tizedik jogalap a meghallgatáshoz való jog megsértésére vonatkozik.

46

A jelen kereset keretében az Osztrák Köztársaság a Bizottság azon megállapítását vitatja, mely szerint a szóban forgó intézkedéseket az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőknek lehet tekinteni.

47

Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatások, amennyiben az ilyen támogatások nem befolyásolják hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

48

Amint az az ítélkezési gyakorlatból következik, ahhoz, hogy valamely támogatás az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a közös piaccal összeegyeztethető legyen, valamely közérdekű célnak minősülő tevékenység fejlődését kell szolgálnia, továbbá megfelelőnek, szükségesnek és arányosnak kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2010. június 15‑iMediaset kontra Bizottság ítélet, T‑177/07, EU:T:2010:233, 125. pont).

49

Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján először a negyedik jogalapot kell megvizsgálni, amely az Egyesült Királyság által meghatározott közérdekű célra, vagyis az atomenergia előmozdítására, közelebbről új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére vonatkozik, majd a többek között a Bizottság azon megállapításának állítólag téves jellegén alapuló második jogalapot, amely szerint a Hinkley Point C‑nél alkalmazott technológia esetén újszerű technológiáról volt szó, ezt követően az első jogalapot, amely azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg a szóban forgó piacot, és tévesen fogadta el, hogy e piacot hiányosságok jellemzik, valamint az ötödik és a nyolcadik jogalapot, amelynek alapja a szóban forgó intézkedések elégtelen meghatározása és a kezességvállalásokról szóló közlemény figyelmen kívül hagyása, végül az arányosság elvére vonatkozó hatodik jogalapot.

50

A harmadik jogalapot, amely azon alapul, hogy a szóban forgó intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatást jelentenek, az előbbi jogalapok vizsgálatának eredményét figyelembe véve kell elemezni.

51

Ezt követően a hetedik jogalapot kell vizsgálni, amely azon alapul, hogy az Egyesült Királyságnak a Hinkley Point C‑vel kapcsolatban nyilvános közbeszerzési eljárást kellett volna indítania, majd a meghallgatáshoz való jog megsértésén alapuló tizedik jogalapot.

52

Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló kilencedik jogalap hat olyan, a Bizottság megfontolásaira vonatkozó rész köré épül, amelyek megalapozottságát az első hat jogalapban vitatja a felperes. Ezek a részek a kapcsolódó jogalapokkal együtt kerülnek megvizsgálásra.

53

Az Osztrák Köztársaság által előadott jogalapok vizsgálata előtt azonban határozni kell ez utóbbi azon érveiről, amelyek szerint Magyarország beavatkozási beadványa elfogadhatatlan.

54

Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy Magyarország beavatkozási beadványát mint elfogadhatatlant el kell utasítani. Véleménye szerint egy beavatkozási beadvány csak a felperes vagy az alperes kérelmeinek egészben vagy részben történő támogatására korlátozódhat. Rámutat, hogy a Törvényszék Magyarország számára a Bizottság kérelmeinek támogatása végett történő beavatkozást engedélyezte, amelyben ez utóbbi a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelem elutasítását, valamint azt kéri, hogy e határozat alapja az EUMSZ 107. cikk legyen. Márpedig az említett beavatkozási beadványban Magyarország arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 107. cikk nem alkalmazható az atomenergia területén. Az Osztrák Köztársaság szerint, ha a Törvényszék helyt ad ezeknek az érveknek, ez a megtámadott határozat megsemmisítéséhez vezethet. Ennélfogva Magyarország nem támogatja a Bizottság kérelmeit.

55

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése és az Európai Unió Bírósága eljárási szabályzatának 142. cikke értelmében a beavatkozás csak az egyik fél kérelmeinek egészben vagy részben történő támogatására korlátozódhat. E rendelkezések ugyanakkor nem zárják ki, hogy a beavatkozó fél az általa támogatott fél érveitől eltérő érveket adjon elő, azzal a feltétellel, ha azok a jogvita keretét nem módosítják, és a beavatkozás célja ez utóbbi fél kérelmeinek támogatása marad, (lásd ebben az értelemben: 1995, június 8‑i Siemens kontra Bizottság ítélet, T‑459/93, EU:T:1995:100, 21. pont).

56

Magyarország beavatkozási beadványával kapcsolatban elsősorban meg kell jegyezni, hogy e tagállam kérelmei illeszkednek a Bizottság kérelmeihez, mivel ez utóbbi az Osztrák Köztársaság által a megtámadott határozatának megsemmisítése iránt benyújtott kérelem elutasítását kéri.

57

Másodsorban meg kell állapítani, hogy Magyarország beavatkozási beadványa alapján ez a tagállam nem vitatja, hogy az adott ügy körülményei között a Bizottság jogosult volt az EUMSZ 107. cikk alapján a megtámadott határozat elfogadására.

58

Ilyen körülmények között, még ha feltételezhető lenne is, hogy Magyarország azon érveit, amelyek az atomenergia területén az EUMSZ 107. cikkre és EUMSZ 108. cikkre alapított határozatok meghozatalára vonatkozó bizottsági hatáskörrel kapcsolatosak, úgy kell tekinteni, hogy azok módosítják a jogvita keretét, ez – az Osztrák Köztársaság által kifejtettekkel ellentétben – akkor sem indokolja Magyarország teljes beavatkozási beadványának elfogadhatatlanság miatti elutasítását.

59

A negyedik jogalap és a kilencedik jogalap ötödik része a Bizottságnak a megtámadott határozat (366)–(374) preambulumbekezdésében szereplő azon megállapításaira vonatkozik, amely szerint az Egyesült Királyság által a szóban forgó intézkedésekkel megvalósítani szándékozott cél, azaz a nukleáris energia előmozdítása „közös” érdekű célnak minősül.

60

Elsőként az Osztrák Köztársaság által a kilencedik jogalap ötödik részének keretében felhozott azon érvek kerülnek megvizsgálásra, amelyek annak bizonyítására irányulnak, hogy a Bizottság nem indokolta kellőképpen a megtámadott határozatban foglalt azon megállapítást, mely szerint az Egyesült Királyság a szóban forgó intézkedésekkel „közös” érdekűnek minősülő cél megvalósítására törekedett. Másodikként a Luxemburgi Nagyhercegség és az Osztrák Köztársaság által a negyedik jogalap alátámasztására kifejtett érvek kerülnek elemzésre, amelyek a Bizottság által a megtámadott határozat (366)–(374) preambulumbekezdésében kifejtett megállapítások megalapozottságát vonják kétségbe.

61

A kilencedik jogalap ötödik részének keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem indokolta kellőképpen a megtámadott határozatban foglalt azon következtetést, mely szerint az Egyesült Királyság a szóban forgó intézkedésekkel „közös” érdekűnek minősülő cél megvalósítására törekedett, mivel az említett határozatban a Bizottság nem fejtette ki elegendő mértékben, milyen kapcsolat áll fenn az Euratom‑Szerződés rendelkezései és az EUM‑Szerződésnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályai között. Az említett intézmény ezzel kapcsolatos megfontolásai érthetetlenek és hiányosak.

62

A Bizottság vitatja ezt az állítást.

63

Ezzel kapcsolatban előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus jellegéhez, és világosan és egyértelműen kell bemutatnia a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson (2006. június 22‑iBelgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet, C‑182/03 és C‑217/03, EU:C:2006:416, 137. pont). Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (2014. július 11‑iDTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, T‑533/10, EU:T:2014:629, 199. pont).

64

Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni, hogy elégséges‑e a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejtett azon megállapítás indokolása, mely szerint az Egyesült Királyság által a szóban forgó intézkedésekkel megvalósítani szándékozott cél „közös” érdekű célnak minősül.

65

Ezzel összefüggésben elsősorban meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (366)–(374) preambulumbekezdésében valóban nem említette kifejezetten az Euratom‑Szerződés rendelkezései és az EUMSZ 107. cikk között fennálló kapcsolatot. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy többek között az említett határozatnak „Az állami támogatás megléte” című 7. pontjából kiderül, hogy a Bizottság szerint az EUMSZ 107. cikket kell alkalmazni a szóban forgó intézkedésekre. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság e határozatnak a „Közös érdekű célkitűzések” című 9.2. pontjában azt a következtetést, mely szerint a nukleáris energia előmozdítása „közös” érdekű célkitűzésnek minősül, többek között az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontjára és 40. cikkére építette. Ez utóbbi pontból tehát kiderül, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alkalmazásában úgy tekintette, hogy az Euratom‑Szerződés rendelkezéseit figyelembe kell venni.

66

Másodsorban, nem szabad megfeledkezni arról, hogy figyelembe kell venni a megtámadott határozat hátterét, ideértve a Bizottság korábbi gyakorlatát is, amelyet a tagállamoknak ismerniük kell. Márpedig a Bizottság által az említett határozatban alkalmazott megoldás összhangban áll a korábbi gyakorlattal, amely szerint egyfelől az egyik tagállamnak az Euratom‑Szerződés által szabályozott területtel kapcsolatos intézkedéseit, mivel azok nem voltak szükségesek az Euratom‑Szerződés célkitűzéseinek megvalósításához, túlmentek e célkitűzéseken, vagy a belső piacon torzították a versenyt vagy annak torzításával fenyegettek, az EUMSZ 107. cikk alapján is meg kellett vizsgálni (lásd ebben az értelemben: az Egyesült Királyság által a British Energy plc részére végrehajtani tervezett állami támogatásról szóló, 2004. szeptember 22‑i 2005/407/EK bizottsági határozat, HL 2005. L 142., 26. o., (239) preambulumbekezdés), és amely szerint az Euratom‑Szerződésben szereplő egyik célkitűzés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közös érdekű célkitűzésnek minősült (lásd ebben az értelemben: a Nukleáris Leszerelési Ügynökség felállításának végrehajtását szolgáló, az Egyesült Királyság által tervezett állami támogatásról szóló 2006. április 4‑i 2006/643/EK bizottsági határozat, HL 2006. L 268., 37. o., (162) preambulumbekezdés).

67

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatból kellőképpen egyértelműen kitűnnek azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság megállapította, hogy jóllehet a szóban forgó intézkedések a nukleáris energiára vonatkoznak, amennyiben állami támogatásnak minősülnek, a belső piaccal való összeegyeztethetőségüket az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján kell értékelni. Kellően egyértelműen kiderülnek a Bizottság azon megállapításának indokai is, mely szerint az Euratom‑Szerződés rendelkezéseit kell figyelembe venni e rendelkezés alkalmazásának keretében, különösen a nukleáris energia előmozdításának e rendelkezés értelmében közérdekű célként történő minősítésére vonatkozóan. Így ezek az indokok lehetővé tették az Osztrák Köztársaság számára az említett határozat indokolásának megismerését, és a Törvényszék számára a felülvizsgálat gyakorlását.

68

Ennélfogva a kilencedik jogalapnak az indokolási kötelezettség megsértésére alapított ötödik részét el kell utasítani.

69

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség olyan érveket adnak elő, amelyek vitatják a Bizottság által a megtámadott határozat (366)–(374) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megalapozottságát. E tagállamok lényegében azt állítják, hogy a Bizottság megállapításaival ellentétben a nukleáris energia előmozdítása nem felel meg egyetlen közös érdeknek sem.

70

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

71

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által megfogalmazott, a Bizottságnak a nukleáris energia előmozdítását „közös” érdekű célnak minősítő megállapítását kétségbe vonó érvek vizsgálata előtt előzetesen arra a kérdésre kell választ adni, hogy az EUMSZ 107. cikk milyen mértékben alkalmazható a nukleáris energiával kapcsolatos intézkedésekre, és milyen mértékben kell figyelembe venni e rendelkezés alkalmazása keretében az Euratom‑Szerződésben meghatározott célokat.

72

Az EUMSZ 107. cikknek a nukleáris energiával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az Euratom‑Szerződés 106a. cikkének (3) bekezdése értelmében az EU‑Szerződés és az EUM‑Szerződés rendelkezései nem térhetnek el az Euratom‑Szerződés rendelkezéseitől. Ennélfogva az Euratom‑Szerződés rendelkezései az EUM‑Szerződés rendelkezéseihez képest különös szabályoknak minősülnek, és így összeütközés esetén azok eltérhetnek ez utóbbiaktól.

73

Ugyanakkor az a tény, hogy az Euratom‑Szerződés rendelkezései az EUM‑Szerződés rendelkezéseihez képest különös szabályoknak minősülnek, nem zárja ki az EUMSZ 107. cikk alkalmazását az Euratom‑Szerződés célkitűzéseinek megvalósítására irányuló intézkedésekre. Amennyiben ugyanis az Euratom‑Szerződés nem tartalmaz különös szabályt e tárgykörben, az EUM‑Szerződésnek az uniós politikákra vonatkozó rendelkezéseit kell az ilyen intézkedésekre alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 1990. március 29‑iGörögország kontra Tanács ítélet, C‑62/88, EU:C:1990:153, 17. pont; 2005. április 12‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑61/03, EU:C:2005:210, 44. pont; 2015. június 4‑iKernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet, C‑5/14, EU:C:2015:354, 69–82. pont; lásd még analógia útján: 1994. november 15‑i1/94. sz. vélemény [A WTO‑egyezményhez csatolt megállapodások], EU:C:1994:384, 24. pont).

74

Márpedig meg kell állapítani, hogy az Euratom‑Szerződés nem tartalmaz olyan kimerítő versenyjogi szabályokat, amelyek kizárják az EUM‑Szerződés VII. címének 1. fejezetében szereplő szabályok alkalmazását. Az Euratom‑Szerződés többek között nem tartalmaz az állami támogatásokra vonatkozó kimerítő szabályokat sem.

75

Az Euratom‑Szerződés olyan rendelkezései, mint a 2. cikkének c) pontja és a II. cím 4. fejezetében szereplő rendelkezések, kétségkívül az atomenergiával kapcsolatos beruházásokra vonatkoznak. Ugyanakkor ezek a rendelkezések nem határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az atomenergiával kapcsolatos beruházásokat elősegítő állami támogatások a verseny általuk okozott torzulása ellenére a belső piaccal összeegyeztethetőknek tekinthetők.

76

Ennélfogva a szóban forgó intézkedésekre, jóllehet az Euratom‑Szerződés hatálya alá tartozó célkitűzés megvalósítására irányulnak, az EUMSZ 107. cikket kell alkalmazni.

77

E következtetéseknek az Euratom‑Szerződés 106a. cikkének (1) bekezdése sem mond ellent, amely felsorolja az EU‑Szerződésnek és az EUM‑Szerződésnek az Euratom‑Szerződésre alkalmazandó egyes rendelkezéseit. Amint a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, az Euratom‑Szerződés módosításáról szóló 2. sz. jegyzőkönyv (HL 2007. C 306., 199. o.) második preambulumbekezdéséből kiderül, ez a rendelkezés az említett szerződésnek az EU‑Szerződés és az EUM‑Szerződés új szabályaihoz történő igazítására korlátozódik, különösen az intézményi és pénzügyi területen. Ezzel szemben e rendelkezésből nem lehet arra következtetni, hogy az EU‑Szerződés és az EUM‑Szerződés valamennyi, e rendelkezésben nem említett rendelkezésének alkalmazása kizárt az Euratom‑Szerződés hatálya alá tartozó célkitűzések megvalósítására irányuló intézkedések esetén. Az Euratom‑Szerződés 106a. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése ugyanis ellentétes lenne ugyanezen cikk (3) bekezdésével, amelyből kiderül, hogy főszabály szerint az EU‑Szerződés és az EUM‑Szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni a nukleáris energia területén, és e rendelkezések kizárólag akkor nem alkalmazhatók, ha az Euratom‑Szerződés különös rendelkezéseket ír elő.

78

Ennélfogva az EUMSZ 107. cikket kell alkalmazni a szóban forgó intézkedésekre. Ugyanakkor e rendelkezésnek a nukleáris energiával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazása során figyelembe kell venni az Euratom‑Szerződés rendelkezéseit és célkitűzéseit.

79

A fenti 72–78. pontban kifejtett megfontolásokat szem előtt tartva kell vizsgálni az Osztrák Köztársaságnak és a Luxemburgi Nagyhercegségnek a Bizottság által a megtámadott határozat (374) preambulumbekezdésében kifejtett megállapítását vitató érveket, amelyek szerint az Egyesült Királyság által a szóban forgó intézkedésekkel, nevezetesen új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésével megvalósítani szándékozott cél, vagyis a nukleáris energia előmozdítása „közös” érdekű célnak minősül.

80

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség elsősorban arra hivatkozik, hogy amennyiben egy célkitűzés akár csak egyetlen tagállam jogos érdekeit figyelmen kívül hagyja, nem minősíthető közös érdekű célnak, továbbá arra is rámutatnak, hogy egyes tagállamok máig nem fogadják el európai közös érdekű célként az új nukleáris reaktorok építését.

81

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezt az érvet.

82

E tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetőek az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatások, amennyiben nem befolyásolják hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

83

Másodszor, meg kell említeni, hogy a 2010. június 15‑iMediaset kontra Bizottság ítélet (T‑177/07, EU:T:2010:233) 125. pontjában a Törvényszék kétségkívül megállapította, hogy ahhoz, hogy valamely támogatás az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a közös piaccal összeegyeztethető legyen, közös érdeket kell szolgálnia, illetve megfelelőnek, szükségesnek és arányosnak kell lennie e cél elérésével.

84

Ugyanakkor az, hogy a 2010. június 15‑iMediaset kontra Bizottság ítélet (T‑177/07, EU:T:2010:233) egy közös érdekű célra hivatkozik, nem tekinthető olyan elvárásnak, mely szerint kizárólag a valamennyi tagállam, vagy többségük érdekében álló célkitűzések vehetők figyelembe az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának alkalmazása során.

85

Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának alkalmazása keretében ugyanis külön kell választani egyfelől az egyik tagállam által megvalósítani szándékozott célt, amely többek között egy tevékenység fejlődésének előmozdításából állhat, másfelől azt a kikötést, hogy egy állami támogatás nem befolyásolhatja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

86

Nem állapítható meg, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja a tagállamok által megvalósítható célt az Unió minden tagállama vagy a többségük által kitűzött célokra korlátozza. E tekintetben a Törvényszék egy „közös” érdekű céllal kapcsolatban a 2010. június 15‑iMediaset kontra Bizottság ítélet (T‑177/07, EU:T:2010:233) 125. pontjában csak annyit jegyzett meg, hogy e célnak nem egyetlen érdeket, a támogatási intézkedés kedvezményezettjének érdekét, hanem a közérdeket kell szolgálnia.

87

Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának végén említett közös érdek fogalmát illetően emlékeztetni kell arra, hogy e fogalom egy támogatási intézkedés előnyeinek és hátrányainak mérlegelésére irányul, és tiltja azon intézkedések elfogadását, amelyek a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolják a kereskedelmi feltételeket. Ez a fogalom tehát az említett rendelkezés alkalmazásának keretében végzett vizsgálat utolsó szakaszának része. Ennélfogva ebből nem lehet arra következtetni, hogy a tagállamok által megvalósítható közérdekű célok az Unió minden tagállama vagy a többségük által kitűzött célokra korlátozódnak.

88

E megfontolások fényében kell értelmezni a Bizottság által a megtámadott határozat (374) preambulumbekezdésében kifejtett megállapítást, mely szerint a szóban forgó intézkedések „közös” érdekű célt szolgálnak. Ez a preambulumbekezdés köszön vissza az említett határozat 9.2. pontjában, amelyben a Bizottság abban a kérdésben határoz, hogy a nukleáris energia előmozdítása az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében jogszerű célkitűzés lehet‑e. Ennélfogva az említett preambulumbekezdésben a Bizottság megelégedett annak megállapításával, hogy az Euratom‑Szerződés rendelkezései alapján az Egyesült Királyság jogszerűen határozta meg az e rendelkezés értelmében vett közérdekű célként a nukleáris energia előmozdítását. Ezzel szemben a Bizottság ebben a preambulumbekezdésben nem állapította meg, hogy ezzel a célkitűzéssel egyetértett‑e az összes többi tagállam, vagy azok többsége. Arról a kérdésről sem határozott, hogy a szóban forgó intézkedések a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolják‑e a kereskedelmi feltételeket. E határozat rendszeréből ugyanis egyértelműen következik, hogy a Bizottság egy későbbi szakaszban, azaz ugyanezen határozat 9.3–9.6. pontjában vizsgálta meg ezt a kérdést.

89

A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozat (374) preambulumbekezdésében nem vette kellő mértékben figyelembe azt, hogy egyes tagállamok, köztük az Osztrák Köztársaság, mindvégig elutasították az új nukleáris reaktorok építésének gondolatát.

90

Másodsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (366)–(374) preambulumbekezdésében figyelmen kívül hagyta, hogy egy támogatás szükségességét és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatását az Unió szempontjából kell értékelni. Ezzel kapcsolatban az Osztrák Köztársaság előadja, hogy az EUSZ 34. cikkben és az EUMSZ 142. cikkben említett közös érdek fogalma szintén a tagállamok összességének érdekét szolgálja.

91

Ezeket az érveket el kell utasítani.

92

Ezzel kapcsolatban elég annyit megjegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (366)–(374) preambulumbekezdésében nem vonta kétségbe azt, hogy mivel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerint egy állami támogatás nem befolyásolhatja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben, az Unió és a tagállamok összességének érdekét kell figyelembe venni. Amint ugyanis a fenti 87. pontból kitűnik, a Bizottság az említett preambulumbekezdésekben nem említette az érdekek ilyen mérlegelését, hanem kizárólag abban a kérdésben döntött, hogy az Egyesült Királyság meghatározhatta‑e közérdekű célként a nukleáris energia előmozdítását.

93

Harmadsorban az Osztrák Köztársaság olyan érvekre hivatkozik, amelyekkel kétségbe vonja a Bizottság azon következtetését, hogy egy tagállam az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közérdekű célként valósíthatja meg a nukleáris energia előmozdítását, közelebbről új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítését. Először, az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontja nem a tagállamoknak szól. Másodszor, ez utóbbi rendelkezés kizárólag az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítményekre vonatkozik. Márpedig a Hinkley Point C e téren nem tűnik alapvető létesítménynek. Harmadszor, a nukleáris energia előmozdítására irányuló cél már megvalósult, mivel számos atomerőmű épült egész Európában. Negyedszer, a Bizottság figyelmen kívül hagyta az Euratom‑Szerződés történelmi hátterét, és az ebből eredő korlátozásokat.

94

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezt az érvet.

95

Ezzel összefüggésben, a fenti 80–89. pontban foglalt megállapításoknak megfelelően az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében nem szükségszerű, hogy a tagállamok összessége vagy többsége egyetértsen a szóban forgó intézkedés által szolgált közérdekű céllal.

96

Ugyancsak emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 72–78. pontban kifejtetteknek megfelelően az EUMSZ 107. cikknek az Euratom‑Szerződés hatálya alá tartozó célkitűzést szolgáló intézkedésekre történő alkalmazása során figyelembe kell venni az Euratom‑Szerződés rendelkezéseit és célkitűzéseit. Márpedig Euratom‑Szerződés 1. cikkének második bekezdéséből következően az Euratom Közösség feladata, hogy az atomenergia‑ipar gyors létrehozásához és növekedéséhez szükséges feltételek megteremtésével hozzájáruljon a tagállamokban az életszínvonal emeléséhez és a többi országhoz fűződő kapcsolatok fejlesztéséhez. Az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontja szerint feladatának teljesítése érdekében az Euratom Közösség az említett szerződés rendelkezései szerint elősegíti a beruházásokat, és – különösen a vállalkozások kezdeményezéseinek támogatásával – biztosítja a Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését.

97

Az Euratom‑Szerződés 1. cikkének második bekezdésére és az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontjára tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem vétett hibát, amikor megállapította, hogy az Egyesült Királyság meghatározhatta az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közérdekű célként a nukleáris energia előmozdítását, közelebbről az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésének ösztönzését. Egyfelől ugyanis ez a célkitűzés kapcsolódik az Euratom Közösségnek a nukleáris beruházások elősegítésére irányuló célkitűzéséhez, és az Euratom‑Szerződés 192. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a tagállamok segítik az Euratom Közösséget feladatai teljesítésében. Másfelől az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdéséből következik, hogy minden tagállam eldöntheti, hogy mely energiaforrásokat részesít előnyben.

98

Az Osztrák Köztársaság által felhozott egyetlen érv sem cáfolja e következtetést.

99

Az Osztrák Köztársaság először lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az Euratom‑Szerződés történelmi hátterét, és az ebből eredő korlátozásokat. A nukleáris energia iránt az Euratom‑Szerződés megkötésének időpontjában fennálló lelkesedés napjainkra számos tagállamban a lakosság többsége által osztott egyértelmű, az energiatermelés e formájának teljes elutasításáig és megszüntetéséig terjedő kétkedésnek adta át a helyét. Az elsődleges jog egyéb rendelkezéseivel ellentétben az Euratom‑Szerződés rendelkezéseit nem igazán vizsgálták még felül, és így az EUM‑Szerződésnél korábbi szabályoknak tekinthetők.

100

Ezeket az érveket el kell utasítani.

101

Azzal ellentétben ugyanis, amit az Osztrák Köztársaság sugall, az Euratom‑Szerződés rendelkezései teljes egészében hatályosak, és ez a Szerződés nem tekinthető az EUM‑Szerződésnél korábbi jogszabálynak. Egyfelől ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az Euratom‑Szerződést a 208. cikke értelmében határozatlan ideig kell alkalmazni, és a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, az Euratom‑Szerződés módosításáról szóló 2. sz. jegyzőkönyv preambulumának első bekezdéséből következően az Euratom‑Szerződés rendelkezései továbbra is teljes joghatással bírnak. Másfelől e jegyzőkönyvből következően a Lisszaboni Szerződés nem csak az EU‑Szerződést és az EUM‑Szerződést módosította és erősítette meg, hanem az Euratom‑Szerződést is.

102

Ezzel összefüggésben az Osztrák Köztársaság azon érvét is el kell utasítani, mely szerint a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt 54. nyilatkozatból következik, hogy az Euratom‑Szerződés túlhaladott. Ugyanis csupán az a körülmény, hogy öt tagállam közölte, hogy az Euratom‑Szerződés rendelkezéseit hatálybalépése óta lényegében nem módosították, és hogy szükség lenne a naprakésszé tételére, nem vonja kétségbe azt a megállapítást, mely szerint az Euratom‑Szerződés rendelkezései teljes egészében hatályosak.

103

Másfelől, amennyiben az Osztrák Köztársaság a meghatalmazottaknak az Euratom‑Szerződésnek a Norvég Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről és az Európai Unió alapító szerződéseinek kiigazításáról szóló okmányok keretében történő alkalmazására vonatkozó közös nyilatkozatára hivatkozik (HL 1994. C 241., 382. o.), elegendő annyit megemlíteni, hogy e nyilatkozatból kiderül, hogy a tagállamok a saját politikai beállítottságuk szerint dönthetnek arról, hogy előállítanak‑e nukleáris energiát, vagy sem. Ebből nem lehet arra következtetni, hogy a nukleáris energia valamely tagállam általi előmozdítása nem minősíthető az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett olyan közérdekű célnak, amelynek megvalósítását egy tagállam elhatározhatja.

104

Másodszor az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontja kizárólag az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítményekre vonatkozik, és hogy a nukleáris energia előmozdításra irányuló cél már teljesült.

105

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontján alapul, és ez a rendelkezés egy tevékenység fejlesztésére utal. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor elfogadta, hogy a Hinkley Point C megépítésének célja egy, az említett rendelkezés értelmében vett tevékenység fejlesztése volt. Az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében ugyanis az Egyesült Királyság eldöntheti, hogy mely energiaforrásokat részesít előnyben. Arra is rá kell mutatni, hogy – amint az többek között a megtámadott határozat (510) preambulumbekezdéséből és a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (6) és (7) preambulumbekezdéséből kiderül – a Hinkley Point C megépítésének célja az elöregedő, megszüntetni tervezett nukleáris energiatermelési kapacitások pótlása volt. Emellett megállapítható, hogy az említett egységnél a létező erőműveknél használtnál fejlettebb technológiát kell alkalmazni.

106

E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, amely szerint a Hinkley Point C nem volt a nukleáris energia fejlődéséhez szükséges alapvető létesítmény, és a nukleáris energia előmozdításának célja már megvalósult.

107

Harmadszor el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét is, mely szerint az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontja nem a tagállamokhoz szól. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet ez a rendelkezés nem közvetlenül a tagállamokra, hanem az Euratom Közösségre vonatkozik, az említett Szerződés 192. cikkének első bekezdése értelmében, mely szerint a tagállamok elősegítik, hogy az Euratom Közösség teljesítse a feladatait, az Egyesült Királyság mégis figyelembe vehette azt.

108

Negyedsorban az Osztrák Köztársaság előadja, hogy ha a nukleáris energia előmozdítását az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közérdekű célnak lehetne tekinteni, minden olyan intézkedést, amely ezt a célt szolgálja, igazolni lehetne. Ezzel kapcsolatban elegendő arra emlékeztetni, hogy a megtámadott határozat (374) preambulumbekezdésében a Bizottság megelégedett annak megállapításával, hogy a nukleáris energia előmozdítása közérdekű célnak minősül. Ezzel szemben az említett preambulumbekezdésben a Bizottság nem vizsgálta, hogy e célkitűzésre figyelemmel a szóban forgó intézkedések megfelelőek, szükségesek és arányosak‑e. Ezt ugyanis az említett határozat 9.3–9.6. pontjában vizsgálta.

109

Ennélfogva minden olyan érvet el kell utasítani, amely annak bizonyítására irányul, hogy az Euratom‑Szerződés rendelkezései alapján a nukleáris energia előmozdítása, és közelebbről az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése nem tekinthető az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közérdekű célnak.

110

Negyedsorban az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség előadja azt az érvét, mely szerint összeütközés áll fenn egyrészt a nukleáris energia előmozdítása, másrészt pedig a környezetvédelem, az elővigyázatosság, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elve, valamint az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében meghatározott célok, mint az energiahatékonyság előmozdítása, új energiaforrások kifejlesztése és az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása között. E tagállamok szerint a Bizottságnak nem kellett volna feltétel nélkül előnyben részesítenie a nukleáris energia előmozdításának célkitűzését, viszont figyelembe kellett volna vennie a nukleáris energia előmozdítása és a fent említett elvek között fennálló összeütközést. Ezzel összefüggésben a Luxemburgi Nagyhercegség megemlíti még a terrorista támadásokkal kapcsolatos kockázatokat is.

111

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

112

E tekintetben meg kell említeni, hogy az Euratom‑Szerződésben kitűzött célokat figyelembe véve csak az állapítható meg, hogy az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által hivatkozott elvekkel nem ellentétes, ha egy tagállam a nukleáris energia előmozdítását az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közérdekű célként határozza meg. Az e tagállamok által az EUM‑Szerződésből levezetett elvekkel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az Euratom‑Szerződés 106a. cikkének (3) bekezdése értelmében az EU‑Szerződés és az EUM‑Szerződés rendelkezései nem térhetnek el az Euratom‑Szerződés rendelkezéseitől.

113

Másfelől el kell utasítani az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azon érvét, amely azon alapul, hogy a Bizottság feltétel nélkül előnyben részesítette a nukleáris energia előmozdítására irányuló célkitűzést. Ezzel kapcsolatban elegendő arra emlékeztetni, hogy a megtámadott határozat 9.2. pontjában a Bizottság megelégedett annak megállapításával, hogy a nukleáris energia előmozdítása az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közérdekű célnak minősül. Ezzel szemben, az elemzés e szakaszában nem vizsgálta a szóban forgó intézkedések arányos jellegét.

114

Ennélfogva az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség érveit el kell utasítani, amennyiben annak bizonyítására irányulnak, hogy a nukleáris energia előmozdítása nem minősül az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közérdekű célnak. Ugyanakkor ezeket az érveket, amennyiben a Bizottságnak a szóban forgó intézkedések arányos jellegére vonatkozó következtetéseit vonják kétségbe, az arányosság elvének megsértésén alapuló hatodik jogalap vizsgálata keretében figyelembe kell venni.

115

Ötödsorban, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság által rendszeres időközönként közzétett nukleáris indikatív programokból következően a nukleáris energia területén megvalósított beruházások az Euratom‑Szerződés 40. cikkének megfelelően nem minősíthetők közös érdekű célkitűzésként.

116

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

117

E tekintetben először azt kell kiemelni, hogy a nukleáris indikatív programok (lásd: az Euratom‑Szerződés 40. cikke) jellegére tekintettel, a fenti 79–114. pontban kifejtett, az Euratom‑Szerződés és az EUM‑Szerződés rendelkezésein alapuló megfontolásokat a Bizottság e programokban szereplő megállapításai nem vonhatják kétségbe.

118

Másodszor mindenképpen meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság által említett nukleáris indikatív programokból egyáltalán nem következik, hogy a nukleáris energia előmozdítása nem minősül olyan tevékenységnek, amelynek fejlődése nem mozdítható elő az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében.

119

Egyfelől, minthogy az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 2007. október 4‑i nukleáris indikatív program, COM(2007) 565 végleges, 7. pontjából következően a tagállamok maguk döntik el, hogy használják‑e, vagy sem, a nukleáris energiát, ez azt erősíti meg, hogy az Egyesült Királyság dönthetett ezen energiatípus előmozdítása mellett (lásd: a fenti 97. pont)

120

Másfelől, minthogy az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy az 1996. szeptember 25‑i nukleáris indikatív program, COM(1996) 339 végleges 18. oldalából, a 2008. november 13‑i nukleáris indikatív program, COM(2008) 776 végleges, 3.3. pontjából és a 2007. október 4‑i nukleáris indikatív program, COM(2007) 565 végleges, 4.2. pontjából következően, a nukleáris energia versenyképességére tekintettel e területen nem kerülhetett volna sor állami támogatásra, elegendő annyit megemlíteni, hogy ez az érv nem vonhatja kétségbe a Bizottság azon megállapítását, mely szerint a nukleáris energia előmozdítása az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett közérdekű célnak minősül. Ez az érv a Bizottságnak kizárólag a szóban forgó intézkedések szükséges jellegére vonatkozó következtetését kérdőjelezheti meg. Ennélfogva ez az érv ebben az összefüggésben irreleváns, azonban a Bizottságnak az állami beavatkozás szükségességére vonatkozó következtetését érintő első jogalap vizsgálatának keretében figyelembe vehető.

121

Ennélfogva el kell utasítani a Bizottság által közzétett nukleáris indikatív programokon alapuló érveket.

122

Hatodsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság nem fejtette ki részletesen a diverzifikációra és az ellátásbiztonságra vonatkozó célkitűzéssel kapcsolatos gondolatait. A Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy az ellátásbiztonság nem biztosított, mivel az urániumot az Unión kívüli országokból kell behozni.

123

E tekintetben elegendő annyit megemlíteni, hogy a megtámadott határozat (366)–(374) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy a Bizottság a nukleáris energia előmozdítását olyan közérdekű célnak tekintette, amely önmagában igazolja a szóban forgó intézkedéseket. Ezzel szemben, amikor a Bizottság az említett határozat (374) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy a nukleáris energia előmozdítása hozzájárulhat a diverzifikáció és az ellátásbiztonság célkitűzéseinek megvalósításához, nem állapította meg, hogy ez a két további célkitűzés önmagában és önállóan alkalmas a szóban forgó intézkedések igazolására. Ilyen körülmények között nem róható fel a Bizottságnak, hogy e határozat 9.2. pontjában nem fejtette ki részletesen a diverzifikációra és az ellátásbiztonságra vonatkozó célkitűzéssel kapcsolatos gondolatait.

124

Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

125

Hetedsorban az Osztrák Köztársaság olyan érveket is előad, amelyek a következőkön alapulnak: elsőként a piac téves meghatározásán, másodikként azon, hogy az atomerőművek építésének és üzemeltetésének ágazatában nem állnak fenn piaci hiányosságok, harmadikként a szóban forgó intézkedések beruházási támogatásként történő minősítésén és negyedikként a tagállamok közötti kereskedelem feltételeinek érintettségén.

126

Ezzel összefüggésben elegendő annak megállapítása, hogy a szóban forgó érvek a vizsgálatnak azon szakaszaira vonatkoznak, amelyet az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a kitűzött közérdekű cél meghatározását követően kell elvégezni. Ennélfogva ezek az érvek nem támaszthatják alá, hogy a Bizottság tévesen minősítette a nukleáris energia előmozdítását az e rendelkezés értelmében vett közérdekű célként.

127

Így ezek az érvek a jelen jogalap alátámasztására felhozott érvekként hatástalanok. Ugyanakkor a piac téves meghatározásán alapuló első érv és a piacon fennálló hiányosságok fennállásának a hiányán alapuló második érv figyelembevételre kerül a külön nukleárisenergia‑piac fennállásának a Bizottság általi elfogadásán és az azon alapuló első jogalap vizsgálata keretében, hogy az energiapiacon nem álltak fenn hiányosságok. A szóban forgó intézkedések beruházási támogatásként történő minősítésén alapuló harmadik érv vizsgálatára a harmadik jogalap keretében kerül sor, amely azon alapul, hogy a szóban forgó intézkedéseket működési támogatásként kellett volna minősíteni. A tagállamok közötti kereskedelem feltételeinek érintettségén alapuló negyedik érv vizsgálatára a Bizottság azon következtetésének állítólagosan téves jellegén alapuló hatodik jogalap keretében kerül sor, amely szerint a szóban forgó intézkedések megfelelnek az arányosság elvének.

128

A fenti megfontolásokra tekintettel, a fenti 113., 120. és 125. pontban említett érvektől eltekintve a negyedik jogalapot el kell utasítani.

129

Ez a jogalap a Bizottság által a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdésében tett azon megállapításokra vonatkozik, melyek szerint az új nukleáris energiatermelési kapacitásokba való befektetés a nukleáris energia előmozdítására irányuló közérdekű célkitűzést szolgálja, és melyek szerint az Egyesült Királyság beavatkozása hiányában e beruházások nem valósulnának meg.

130

Az Osztrák Köztársaság úgy véli, hogy a szóban forgó megállapítások tévesek.

131

Az Osztrák Köztársaság elsősorban arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Hinkley Point C‑nél alkalmazandó technológia újszerű. Nem új, hanem bevált technológiáról, vagyis az évtizedek óta használt nyomottvizes reaktor egyik változatáról van szó, amely nagy hasonlóságot mutat számos, jelenleg is működő reaktorral.

132

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezt az érvet.

133

Előzetesen meg kell említeni, hogy az Osztrák Köztársaság ezen érve arra az előfeltevésre épül, mely szerint a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állapította meg, hogy a Hinkley Point C‑nél alkalmazandó technológia újszerű.

134

Ez az előfeltevés azonban hibás.

135

A megtámadott határozat (392) preambulumbekezdésének német változatában valóban szerepel az „Investitionen in neue Nukleartechnologien” kifejezés, amely az új nukleáris technológiákba való befektetésekre utal.

136

Azonban, amint az a megtámadott határozat első oldalából kiderül, csak az angol nyelvű szöveg hiteles. Márpedig e határozat (392) preambulumbekezdésének angol nyelvű változatában a „new nuclear investment” kifejezés szerepel, amely új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokra utal, és e változat megemlíti, hogy az említett beruházások az említett határozat 9.2 pontjában kiemelt közérdekű célkitűzésre irányulnak, továbbá a szóban forgó intézkedések szükségesek voltak, többek között e beruházások egyedi jellegére tekintettel. Az említett preambulumbekezdés tehát nem új nukleáris technológiákra, hanem új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokra utal.

137

A megtámadott határozat (392) preambulumbekezdésének ilyen értelmezését egyébként megerősíti az említett határozatnak az e preambulumbekezdésben szereplő következtetést megelőző (375)–(391) preambulumbekezdése is, amely preambulumbekezdésekben a Bizottság egyáltalán nem hivatkozott új nukleáris technológia alkalmazására.

138

Ennélfogva az Osztrák Köztársaság érve a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdésének téves olvasatán alapul.

139

Másodsorban, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, mely szerint a Bizottság nem határozta meg pontosan, hogy a szóban forgó intézkedéseknek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében melyik gazdasági tevékenységet kell elősegíteniük. E tekintetben elegendő annyit megemlíteni, hogy a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdéséből kellőképpen világosan kiderül, hogy a nukleáris energia előmozdításáról van szó.

140

Harmadsorban, meg kell vizsgálni az Osztrák Köztársaság azon érvét, mely szerint az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja és az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontja egy tevékenység fejlesztését írja elő, és egy egyszerű alternatív intézkedés nem felel meg ennek a feltételnek. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni az Osztrák Köztársaság arra alapított érvét, hogy [az EUMSZ] 107. cikk és [az EUMSZ] 108. cikk alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2014. június 17‑i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL 2014. L 187., 1. o.) 6. cikkével, a 2014–2020 időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásról szóló iránymutatással (HL 2014. C 200., 1. o.) és a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások keretrendszeréről szóló bizottsági közleménnyel (HL 2014. C 198., 1. o.) ellentétes olyan intézkedéseknek a belső piaccal összeegyeztethetővé minősítése, amelyek kizárólag annak elősegítésére irányulnak, hogy egy vállalkozás a legkorszerűbb műszaki megoldásokat alkalmazhassa, vagy megfelelhessen a hatályos biztonsági vagy környezetvédelmi előírásoknak.

141

Ezzel kapcsolatban először, a 651/2014 rendeletre vonatkozóan elegendő annyit megjegyezni, hogy ez a rendelet csak az egyes csoportok mentességére vonatkozó egységes módszert tartalmaz, azonban a közvetlenül az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján egyedi vizsgálatban nem kötelező a Bizottságra nézve.

142

Másodszor, a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásról szóló iránymutatással és a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások keretrendszeréről szóló bizottsági közleménnyel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az Osztrák Köztársaság érvei egyfelől az említett iránymutatás (18) bekezdésének a) pontjában említett az uniós környezetvédelmi szabványok túlteljesítésére, illetve uniós szabványok hiányában a környezetvédelem szintjének emelésére irányuló célkitűzéssel, másfelől a kutatásra, fejlesztésre és innovációra irányuló célkitűzésekkel foglalkoznak. Márpedig a megtámadott határozatban a Bizottság nem értékelte azt, hogy összeegyeztethetők‑e a szóban forgó intézkedések ezekkel a célkitűzésekkel. Emiatt ezeket az érveket el kell utasítani.

143

Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja csak annyit ír elő, hogy a támogatási intézkedéseknek bizonyos tevékenységek fejlődését kell előmozdítaniuk. Az Euratom‑Szerződés 2. cikke c) pontjának célja, hogy elősegítse a beruházásokat, és biztosítsa a Közösségben az atomenergia alkalmazásának fejlesztéséhez szükséges alapvető létesítmények megteremtését. E két rendelkezés egyike sem követeli meg műszaki újítás megállapítását.

144

Negyedszer meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményei között a nukleáris energia előmozdítására, közelebbről az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos vállalati beruházások ösztönzésére irányuló célkitűzés eleget tett az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában és az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontjában előírt feltételeknek. Az Osztrák Köztársaság által előadottakkal ellentétben, azon tényből kiindulva, hogy ezen új kapacitások feladata az elöregedő nukleáris energiatermelési kapacitások pótlása volt, nem állapítható meg, hogy hiányzott az e rendelkezések értelmében vett fejlesztés. Mivel ugyanis az elöregedő atomerőműveket be kell zárni (lásd: a megtámadott határozat (510) preambulumbekezdése és a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (6) és (7) preambulumbekezdése), az Egyesült Királyságban a nukleáris energia az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházások hiányában kevésbé fejlett lenne. Mindenesetre meg kell említeni, hogy a Hinkley Point C esetében vitathatatlanul fejlettebb technológiát kell alkalmazni annál, mint amelyet az ez utóbbival pótolni tervezett erőművekben használnak. Az Osztrák Köztársaság ugyanis, noha vitatja, hogy alapvetően új technológiáról van szó, elismeri, hogy ez a technológia fejlettebb.

145

Ennélfogva ezeket az érveket is, és ennek következtében a teljes második jogalapot el kell utasítani.

146

Az első jogalap és a kilencedik jogalap első és második része, valamint a negyedik jogalap keretében a nukleáris indikatív programokra, a piac téves meghatározására és a piacon fennálló hiányosságok hiányára vonatkozó érvek (a fenti 120. és 125. pont) a Bizottság által a megtámadott határozat 9.3. pontjában kifejtett megfontolásokkal foglalkoznak, amelyekben megállapítja, hogy az állami beavatkozás nélkül az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése kellő időben nem valósulhatott volna meg.

147

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség úgy véli, hogy ezek a megfontolások tévesek, és indokolásuk elégtelen. Az e tagállamok által előadott érvek lényegében három csoportba sorolhatók. Elsősorban azt állítják, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg az Egyesült Királyság beavatkozásának szükségességét. Kizárólag abban az esetben nyilváníthatta volna a szóban forgó intézkedéseket az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha megállapította volna, hogy a villamosenergia‑termelés és ‑ellátás liberalizált piacán hiányosságok állnak fenn. Márpedig a Bizottság nem indokolta kellőképpen az ezzel kapcsolatos megállapításait, és ez utóbbiak nyilvánvalóan tévesek. Másodsorban az említett tagállamok előadják, hogy a Bizottság tévesen indult ki az atomerőmű‑építés és ‑üzemeltetés piacának fennállásából, és ezzel kapcsolatban nem indokolta kellőképpen a megtámadott határozatot. Harmadsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság által elfogadott megoldás a nukleáris energiának kedvező elfogultságot teremt.

148

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg az Egyesült Királyság beavatkozásának szükségességét. E tagállamok szerint a szóban forgó intézkedéseket kizárólag abban az esetben lehetett volna az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítani, ha a Bizottság megállapította volna, hogy a villamosenergia‑termelés és ‑ellátás liberalizált piacán hiányosságok állnak fenn. Márpedig a villamosenergia‑termelést és ‑ellátást a nukleáris technológián kívül más technológiákkal is biztosítani lehetett volna. Ennélfogva a Bizottság nem állapíthatta volna meg a piacon fennálló hiányosságokat.

149

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság úgy véli, hogy ezeket az érveket el kell utasítani.

150

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja nem tartalmaz kifejezetten a piacon fennálló hiányosságokra vonatkozó feltételt. Az említett rendelkezés ugyanis annak előírására korlátozódik, hogy a támogatásnak közérdekű célra kell irányulnia, továbbá megfelelőnek, szükségesnek és arányosnak kell lennie (lásd: a fenti 48. pont). Ennélfogva e rendelkezés alkalmazásában a releváns kérdés az, hogy a tagállam által megvalósítani szándékozott közérdekű cél ez utóbbi beavatkozása nélkül is elérhető‑e (lásd ebben az értelemben: 2016. június 9‑iMagic Mountain Kletterhallen és társai kontra Bizottság ítélet, T‑162/13, nem tették közzé, EU:T:2016:341, 77. pont).

151

Jóllehet ugyanis a piacon fennálló hiányosságok releváns tényezői lehetnek annak a kérdésnek, hogy egy állami támogatás összeegyeztethető‑e a belső piaccal, a piaci zavar hiánya mégsem jár szükségszerűen azzal a következménnyel, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételek nem teljesülnek (2016. június 9‑iMagic Mountain Kletterhallen és társai kontra Bizottság ítélet, T‑162/13, nem tették közzé, EU:T:2016:341, 78. és 79. pont; 2017. január 18‑iAndersen kontra Bizottság ítélet, T‑92/11 RENV, nem tették közzé, EU:T:2017:14, 69. pont). Például egy állami beavatkozás e rendelkezés értelmében még a piacon fennálló hiányosságok hiányában is szükségesnek tekinthető abban az esetben, ha a piaci erők önmagukban nem képesek a kellő időben megvalósítani a tagállam által elérni szándékozott közérdekű célt.

152

E megfontolások fényében kell megvizsgálni az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által a Bizottság azon megállapításának kétségbe vonására előadott kifogásokat, mely szerint az Egyesült Királyság által megvalósítani szándékozott célnak, vagyis új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésének a megvalósításához e tagállam beavatkozása szükséges volt. E kifogások először is azon alapulnak, hogy a Bizottság nem világított rá azokra az okokra, amelyek miatt a Hinkley Point C‑vel kapcsolatos beruházásokat olyan különleges beruházásoknak kell tekinteni, amelyek állami beavatkozást indokolnak, másodszor azon, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat 9.3. pontjában szereplő megállapításai tárgyi tévedéseket tartalmaznak és formailag hibásak, harmadszor azon, hogy a Bizottság nem ismertette azokat az okokat, amelyek miatt az ellátásbiztonságra és a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzés állami támogatás nélkül nem megvalósítható, és negyedszer azon, hogy a Bizottságnak részletesebben ki kellett volna fejtenie, hogy a Hinkley Point C‑nél milyen mértékben alkalmaztak új technológiákat.

153

Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdésében a Hinkley Point C‑vel kapcsolatos beruházások különleges jellegére utalt anélkül, hogy ismertette volna azokat az okokat, amelyek miatt e beruházásokat különleges jellegűeknek kell tekinteni.

154

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

155

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdése a Bizottságnak az említett határozat (381)–(391) preambulumbekezdésében megállapított tényekből levont következtetéseit tartalmazza. Márpedig e határozat (382) és (383) preambulumbekezdésében a Bizottság többek között megjegyezte, hogy az atomenergiába való beruházások jelentős kockázatot hordoznak a magas kezdeti tőkeköltségek, a hosszú építési idő és a befektetés költségeinek megtérülését jelentő hosszú működési idő kombinációja miatt. Véleménye szerint az ilyen jelentős kockázatok fedezésére szolgáló piaci alapú pénzeszközök és egyéb szerződéstípusok hiánya további piaci zavart képez, ami jellemző néhány technológiára, köztük az atomenergiára. A piacon rendelkezésre álló eszközök ugyanis nem nyújtanak 10 vagy 15 évet meghaladó időhorizontot, sem hosszú távú szerződések formájában, sem kockázat‑fedezeti eszközként. Ezzel összefüggésben a Bizottság többek között arra is hivatkozik, hogy a nukleáris energiatermelésnek rendkívül hosszú és összetett életciklusai vannak, ellentétben a legtöbb más energetikai infrastruktúrával, és ebben valóban eltér általában a legtöbb infrastrukturális beruházástól. Különösen azt jegyzi meg, hogy egy atomerőmű megépítése általában nyolc‑tíz évig tart úgy, hogy a költségek azt megelőzően merülnek fel, hogy bármilyen bevétel képződik, és a kockázatokat kizárólag a befektető viseli. Ezt követően a 60 éves működési élettartamot a bevételtermelés jellemzi, de a bevétel a nagykereskedelmi árak bizonytalan alakulásától függ. Emellett az ezt követő leszerelési időszak negyven évig is eltarthat, és forrásokat kell félretenni a létesítmény megszüntetésére. Ráadásul az alapszintű nukleárishulladék‑tárolást és ‑kezelést általában a helyszínen végzik a tárolóba való átszállítás előtt, ahol a hulladékot várhatóan több ezer évig fogják tárolni. Végül fennáll a befektetés kirablásának a veszélye, ami bizonytalanságot eredményezhet a magánbefektetők számára amiatt, hogy a későbbi kormányok a nukleáris technológia ellentmondásos jellege miatt más álláspontot fogadhatnak el annak kívánatos jellegéről.

156

Meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (382) és (383) preambulumbekezdésében foglalt megállapításai kellőképpen rávilágítanak azokra az okokra, amelyek miatt, véleménye szerint, tekintettel többek között a jelentős kockázatok fedezésére szolgáló piaci alapú pénzeszközök és egyéb szerződéstípusok hiányára, az Egyesült Királyság beavatkozása nélkül új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházások nem valósulnának meg kellő időben.

157

Ennélfogva a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdésében szereplő elégtelen indokoláson alapuló kifogást el kell utasítani.

158

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség érveket ad elő a Bizottság által a megtámadott határozat 9.3. pontjában kifejtett azon megfontolások téves jellegének bizonyítására, amelyek szerint, a nukleáris célú beruházásokkal kapcsolatos jelentős kockázatok fedezésére szolgáló piaci alapú pénzeszközök és egyéb szerződéstípusok hiányára tekintettel, a nukleáris energia előmozdítására, és közelebbről az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére irányuló célkitűzés megvalósításához állami támogatásra volt szükség. E tagállamok szerint a Bizottság ezzel összefüggésben tárgyi tévedéseket és formai hibákat vétett.

159

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket. A Bizottság azt állítja, hogy az Osztrák Köztársaság egyes érvei megkésettségük miatt elfogadhatatlanok.

160

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában. A bírósági felülvizsgálat e mérlegelési jogkör gyakorlása tekintetében az eljárási és az indokolási szabályok betartásának vizsgálatára, valamint a megállapított tények tárgyi pontosságának, továbbá nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik (2002. szeptember 26‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑351/98, EU:C:2002:530, 74. pont; 2004. április 29‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑372/97, EU:C:2004:234, 83. pont).

161

Ugyanakkor, jóllehet a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a gazdasági jellegű adatok Bizottság általi értelmezését. Az uniós bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket. E felülvizsgálat keretében azonban az uniós bíróság nem helyettesítheti a Bizottság gazdasági értékelését a sajátjával. Emellett meg kell említeni, hogy ha valamely intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, akkor bizonyos eljárási garanciák tiszteletben tartásának ellenőrzése alapvető fontosságú. Az ítélkezési gyakorlat szerint e garanciák között szerepel az adott eset valamennyi lényegi elemének az illetékes intézmény által elvégzendő alapos, és külső befolyástól mentes vizsgálatára, valamint a határozatának megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettség (lásd: 2007. november 22‑iSpanyolország kontra Lenzing ítélet, C‑525/04 P, EU:C:2007:698, 56–58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

162

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által előadott érveket ezen elvek figyelembevételével kell megvizsgálni.

163

Az Osztrák Köztársaság elsősorban arra hivatkozik, hogy pusztán azon körülmény miatt, hogy egy adott vállalkozás nem képes a piacról való önfinanszírozásra, nem állapítható meg egy tagállam által megvalósítani szándékozott közérdekű célról, hogy ez utóbbi beavatkozása nélkül nem lenne elérhető.

164

Ezt az érvet el kell utasítani.

165

Ezzel kapcsolatban elegendő annyit megjegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (381)–(391) preambulumbekezdésében nem elégszik meg az NNBG vagy a befektetői egyéni helyzetének a vizsgálatával, hanem nagyobb általánosságban abban a kérdésben határoz, hogy az Egyesült Királyság beavatkozása nélkül az új nukleáris energiatermelési kapacitások felépültek volna‑e e tagállamban, tekintettel a nukleáris célú jelentős beruházásokkal kapcsolatos kockázatok fedezésére szolgáló piaci alapú pénzeszközök és egyéb szerződéstípusok hiányára.

166

Másodsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy nem támasztja alá eléggé megalapozott és részletes vizsgálat, és elégtelen az indokolása a Bizottság azon következtetésének, amely a megtámadott határozat (382) és (383) preambulumbekezdésében szerepel, és mely szerint nem volt olyan pénzeszköz, vagy egyéb szerződéstípus, amely megfelelő lett volna az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokhoz.

167

Az Osztrák Köztársaság először arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az olyan egyéb befektetési formákat, mint a nemzetközi szindikált finanszírozást vagy egyéni támogatásokat, amelyeket az e célból elegendő forrásokkal rendelkező pénzpiaci szereplők nyújtanak.

168

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (381)–(392) preambulumbekezdésében részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a nukleáris energiával kapcsolatos beruházások jelentős kockázatot hordoznak, és megállapította, hogy hiányoznak azok a piaci alapú pénzeszközök és egyéb szerződéstípusok, amelyek az ilyen jelentős kockázatok fedezésére szolgálnak. A Bizottság a modellezés elvégzését követően egyébként megállapította, hogy e körülmények között nagy a bizonytalanság abban a kérdésben, hogy a piac észszerű időn belül szállít‑e magánberuházásokat új nukleáris energiatermelési kapacitásokba.

169

Mindezekre tekintettel az, hogy az Osztrák Köztársaság egyszerű hivatkozása a nemzetközi szindikált finanszírozásra vagy egyéni támogatásokra, amelyet az e célból elegendő forrásokkal rendelkező pénzpiaci szereplők nyújtanak, nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottság e megállapításai nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak.

170

Annak megállapításához ugyanis, hogy a Bizottság a tények értékelése során olyan nyilvánvaló hibát követett el, amely igazolja a megtámadott határozat megsemmisítését, a felperes által előterjesztett bizonyítékoknak elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy a határozatban foglalt ténybeli értékelést megfosszák a hitelességétől (1996. december 12‑iAIUFFASS és AKT kontra Bizottság ítélet, T‑380/94, EU:T:1996:195, 59. pont; 2009. október 6‑iFAB kontra Bizottság ítélet, T‑8/06, nem tették közzé, EU:T:2009:386, 78. pont).

171

Márpedig az Osztrák Köztársaság nem fejtette ki, miért nem gátolják többek között a magas kezdeti tőkeköltségek, a hosszú építési idő és a befektetés költségeinek megtérülését jelentő hosszú működési idő kombinációja miatt a nukleáris energiába való beruházásokat terhelő jelentős kockázatok, a nukleáris energiatermelésnek rendkívül hosszú és összetett életciklusai, a nagykereskedelmi árak bizonytalan alakulása és a megszüntetéshez kapcsolódó költségek a nemzetközi szindikált finanszírozást vagy az egyedi támogatásokat.

172

Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani.

173

Másodszor, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a hosszú távú árjelzések hiányának problémája más technológiákat is érint, és ennek következtében a piac olyan hagyományos adottságának minősül, amelyet a projekt kockázatainak értékelése során figyelembe kell venni. A Bizottság állításával ellentétben nincsenek olyan árjelzések, amelyek a villamosenergia‑piacon a következő tíz–tizenöt évben változatlanok tudnak maradni. A legnagyobb forgalmú európai villamosenergia‑tőzsdéken a kínált termékek élettartama jelenleg legfeljebb hét év. A rendelkezésre álló árjelzések még az atomerőművek által használtaknál rövidebb működési idejű technológiákat alkalmazó erőművek élettartamának jelentős részét sem fedik le.

174

Ezzel összefüggésben elegendő annyit megjegyezni, hogy még annak feltételezése mellett is, hogy az Osztrák Köztársaság érve megalapozott, ez akkor sem alkalmas a Bizottságnak az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokhoz megfelelő pénzügyi eszközök hiányára vonatkozó megállapításának kétségbe vonására. Épp ellenkezőleg, az az érv, mely szerint még a Bizottság által figyelembe vett tíz–tizenöt évesnél rövidebb időszakok esetén sincsenek stabil árjelzések, megerősítheti a Bizottság azon megállapításait, amelyek az ilyen új kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokkal ellentétesen ható tényezők fennállására vonatkoznak.

175

Harmadszor, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság arra vonatkozó érvét, hogy a Bizottságnak az elemzését nem kellett volna az Egyesült Királyság pénzügyi piacaira korlátozni. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (382) preambulumbekezdésében megállapította a nukleáris energiatermelési kapacitásokba való beruházásokkal kapcsolatos jelentős kockázatok fedezésére szolgáló piaci alapú pénzeszközök és egyéb szerződéstípusok hiányát. Márpedig e preambulumbekezdésből egyáltalán nem következik, hogy a Bizottság a vizsgálatát az Egyesült Királyságban rendelkezésre álló pénzeszközökre korlátozta volna.

176

Negyedszer, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a megtámadott határozat ezzel kapcsolatos indokolása elégtelen.

177

Egyfelől az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem tüntette fel azt az okot, amely miatt kizárólag az Egyesült Királyságban működő pénzpiacokat kellene alapul venni. Ezt az érvet el kell utasítani. Ez ugyanis a fenti 175. pontban kifejtetteknek megfelelően abból a téves előfeltevésből indul ki, hogy a Bizottság csak az említett pénzpiacokkal foglalkozott.

178

Másfelől az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (381)–(392) preambulumbekezdésében nem említette kifejezetten, melyik pénzpiacokat vette figyelembe. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az említett preambulumbekezdésekben kifejtett indokolás elegendő ahhoz, hogy az Osztrák Köztársaság megismerhesse az elfogadott intézkedést, és a Törvényszék felülvizsgálatot végezhessen. Ugyanis, még ha e tagállam úgy is vélte, hogy voltak olyan pénzeszközök, amelyeket a Bizottság által említett tényezők nem érintettek, az erre vonatkozó érveit a Törvényszék előtti eljárásban előadhatta volna, ami lehetővé tette volna ez utóbbi számára a Bizottság ezen megállapítása megalapozottságának felülvizsgálatát.

179

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottságnak a megfelelő pénzeszközök hiányára vonatkozó következtetésére irányuló érveket el kell utasítani.

180

Harmadsorban, az Osztrák Köztársaság érveket ad elő a Bizottság azon megfontolásainak kétségbe vonása céljából, amelyek a politikai kirablás kockázatára vonatkoznak.

181

Előzetesen ki kell emelni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (384) preambulumbekezdésében, azon kérdéssel kapcsolatos fenntartásai kifejezése mellett, hogy az általa azonosított kirablás piaci zavarként minősíthető‑e, megállapította, hogy ez a kockázat „megnehezíti az új [nukleáris energiatermelési kapacitásokba] való befektetést, különösen, ha figyelembe vesszük az atomerőmű építésének, üzemeltetésének és leszerelésének hosszú idővonalát”. Az említett intézmény tehát megállapította, hogy a lehetséges befektetők szempontjából a politikai kirablás kockázata az ilyen kapacitásokba való befektetések ellen ható tényező volt.

182

Az Osztrák Köztársaság először arra hivatkozik, hogy a kirablás kizárólag azokban az esetekben áll fenn, amelyekben egy hosszú távú, a megkötése időpontjában részletesen nem meghatározott szerződésben részt vevő felek egyike jelentős mozgástérrel rendelkezik, amely számára opportunista magatartást tesz lehetővé, míg a másik fél többek között jelentős mértékű, nem átruházható befektetéssel előzetesen vállal kötelezettséget. A Bizottság megállapításaival ellentétben erről a jelen ügyben nincs szó.

183

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (384) és (385) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy noha főszabály szerint a politikai kirablás bármilyen technológiát érinthet, azonban a nukleáris projektek kitettsége általában magasabb. Ezzel összefüggésben a Bizottság többek között megjegyezte egyfelől, hogy a későbbi kormányok más álláspontot fogadhatnak el arról, hogy kívánatos‑e a nukleáris technológia, ami bizonytalanságot eredményezhet a magánbefektetők számára, és másfelől, hogy ezek a bizonytalanságok a nukleáris technológia ellentmondásos jellege, a hosszabb időhorizont és a nagyobb beruházási méret miatt fokozottabbak e technológia esetén.

184

Az Osztrák Köztársaság által előadott érvekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy ez utóbbi egyfelől megelégedett annak kifejtésével, hogy mit ért kirablással érintett helyzet alatt, másfelől pedig azzal az állítással, hogy egy nukleáris energiatermelési kapacitásokba fektető vállalkozás nem küzd ilyen helyzettel.

185

Márpedig meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság által előadott érvelés nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (384) és (385) preambulumbekezdésében foglalt megfontolásai nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak (lásd: a fenti 160., 161. és 170. pont). Az Osztrák Köztársaság többek között nem ismertetett olyan érvet, amely megfoszthatná hitelességétől a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a fenti 183. pontban leírt kockázat az új kapacitások létesítésébe és üzemeltetésébe történő beruházásokkal ellentétes tényezőnek minősült.

186

Így ezt az érvet el kell utasítani.

187

Másodszor, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a politikai környezet változásának veszélye nem az atomerőművek külön problémája, hanem olyan általános kockázat, amely a közvélemény által kifogásolt valamennyi projektet érinti, különösen azokat, amelyek jelentős forrásokat igényelnek. Ennélfogva egy ilyen kockázat nem lehet állami támogatás útján korrigálható tényező.

188

E tekintetben egyfelől meg kell említeni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (384) és (385) preambulumbekezdésében egyáltalán nem zárta ki, hogy a politikai környezet megváltozásának kockázata más projekteknél is fennáll, és az ilyen projektekbe való beruházások ellen is hathat.

189

Másfelől meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem ad elő egyetlen olyan érvet, amely alkalmas lenne arra, hogy kétségbe vonja a Bizottság azon megfontolásának hitelességét, mely szerint a politikai környezet változásának kockázata többek között e technológia ellentmondásos jellege, e kockázat valószínűsége, e változásnak akár az atomenergia‑ipar teljes megszüntetéséhez vezető jelentős mértéke, a rendkívül hosszú megtérülési időszakok és a nagyon magas befektetési összegek miatt rendkívüli mértékben sújtja a nukleáris technológiát.

190

Ennélfogva az Osztrák Köztársaság ezen érve sem alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottság indokolásában nyilvánvaló hiba szerepel.

191

Harmadszor, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy kisajátítás esetén, tekintettel a befektetések és a vagyoni jogok védelmére, pénzbeli kártalanítást kell nyújtani.

192

Egyfelől, ezt az érvet, amennyiben annak bizonyítására szolgál, hogy a Bizottság nem vette kellő mértékben figyelembe a garantált pénzbeli kártalanítást, el kell utasítani. Ebben az összefüggésben ugyanis meg kell jegyezni, hogy a Bizottság megvizsgálta azt a kérdést, hogy a Hinkley Point előrehozott bezárása esetén milyen mértékű kártérítést kell nyújtani. Így a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (192) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a nemzeti hatóságok által okozott kár ellentételezéseként fizetett kártérítés és kamatai nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak. Másfelől, a Bizottság a megtámadott határozat (322) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az Egyesült Királyság jogának alapjául szolgáló általános elvek és az uniós jog a tulajdonjogtól való megfosztás esetén kártalanításra jogosít fel.

193

Másfelől az Osztrák Köztársaság érvét akkor is el kell utasítani, amennyiben annak bizonyítására szolgál, hogy a garantált pénzbeli kártalanításra tekintettel nyilvánvalóan téves volt az a megállapítás, mely szerint a politikai kirablás veszélye az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokkal ellentétes tényezőnek minősíthető. Önmagában ugyanis az a tény, hogy az Egyesült Királyság jogának alapjául szolgáló általános elvek és az uniós jog alapján pénzügyi kártalanítás kérhető, nem gátolja meg, hogy a politikai kirablás veszélye visszatartsa a lehetséges befektetőket. Figyelembe véve a jelen ügyben szóban forgó befektetések összegét, pusztán az a kilátás, hogy adott esetben, kisajátítás esetén, egy esetleges jogvitát követően, bizonytalan összegű pénzbeli kártalanítás várható, nem alkalmas arra, hogy teljes egészében elhárítsa a politikai kirablás kockázata miatt a befektetések előtt fennálló akadályokat. Ebből következően a Bizottság nem vétett nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a pénzbeli kártérítés igénybevételére fennálló lehetőség ellenére úgy ítélte meg, hogy a politikai kirablás kockázata továbbra is az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokat gátló tényező.

194

Negyedszer, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy tévedés volt a Hinkley Point C üzemeltetőinek „mentesítése” a jövőben demokratikus úton elfogadásra kerülő politikai döntésekkel szemben. A Luxemburgi Nagyhercegség állítása szerint az ilyen politikai döntések nem tekinthetőek a piacon fennálló hiányosságnak.

195

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség érveit, amennyiben arra utalnak, hogy a jövőben demokratikus úton elfogadásra kerülő politikai döntések nem vehetők figyelembe az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokat gátló tényezők fennállására vonatkozó kérdés vizsgálata során, el kell utasítani. E vizsgálat keretében ugyanis a Bizottság minden olyan elemet figyelembe vehet, amely állami támogatás hiányában megakadályozhatja, hogy a piaci erők a kellő időben új kapacitásokat hozzanak létre. Így tehát a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor ebben az összefüggésben figyelembe vette azokat a bizonytalanságokat, amelyek egy politikai kirablás kockázatából erednek, és amelyek a fenti 189. pontban eredő okokból fokozottan fennállnak a nukleáris energia területén.

196

Amennyiben az Osztrák Köztársaság ezen érve nem csak az Egyesült Királyság egyik beavatkozása szükségességének megkérdőjelezésére irányul, de az egyes intézkedések – mint a kompenzációs különbözeti szerződés, az államtitkári megállapodás és a hitelgarancia – által a megállapított akadályok leküzdéséhez szükséges mérték túllépése miatt fellépő túlkompenzáció fennállására is hivatkozik, akkor egy, a Bizottságnak a szóban forgó intézkedések szükségességével kapcsolatos megfontolására vonatkozó érvről van szó, amely a hatodik jogalap keretében előadott érvek között szerepel. Ez az érv a jelen összefüggésben tehát hatástalan, azonban a hatodik jogalap vizsgálatának keretében figyelembe kell venni.

197

Ebből következően el kell utasítani a Bizottság által egy esetleges politikai kirablásra vonatkozóan megfogalmazott megfontolások kétségbe vonására irányuló érveket, azzal a kitétellel, hogy az arányosság elvének tiszteletben tartására irányuló érvet a hatodik jogalap keretében kell megvizsgálni.

198

Negyedsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy vannak olyan atomerőművek, amelyek megépítését állami támogatás nélkül finanszírozták. Ebben az összefüggésben többek között a flamanville‑i (Franciaország) és az olkiluotói (Finnország) atomerőművekre hivatkozik.

199

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (381)–(392) preambulumbekezdésében arra hivatkozik, hogy a nukleáris energiával kapcsolatos befektetés jelentős kockázata, és az ilyen jelentős kockázatok fedezésére szolgáló piaci alapú pénzeszközök és egyéb szerződéstípusok hiánya miatt nagy a bizonytalanság abban a kérdésben, hogy a piac észszerű időn belül szállít‑e beruházásokat új nukleáris energiatermelési kapacitásokba. Arra is emlékeztetni kell, hogy a Bizottság e következtetését nem csupán a tényezők azonosítása, hanem az elvégzett modellezés alapján is állapította meg.

200

Azt kell tehát megvizsgálni, hogy az Osztrák Köztársaságnak az az érve, mely szerint a Hinkley Point C‑be tervezettel azonos típusú reaktorral rendelkező flamanville‑i és olkiluotói atomerőmű állami támogatás nélkül épült fel, megfoszthatja‑e hitelességüktől a Bizottság ezen értékeléseit.

201

E tekintetben először meg kell jegyezni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat 25. pontjából kiderül, hogy már a megtámadott határozat elfogadása előtt tudni lehetett, hogy a flamanville‑i és az olkiluotói erőműépítési projektek jelentős többletköltségekkel jártak.

202

Másodszor, meg kell említeni, hogy a Bizottság és a Francia Köztársaság által szolgáltatott, és sem az Osztrák Köztársaság, sem a Luxemburgi Nagyhercegség részéről nem vitatott adatok szerint az Osztrák Köztársaság által említett építkezésekkel kapcsolatos beruházásokról még a fukushimai (Japán) atomreaktort ért baleset előtt született döntés.

203

Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy ezek a projektek eltérő keretfeltételekkel jöttek létre. Amint azt Bizottság előadta, és azt sem Osztrák Köztársaság, sem pedig a Luxemburgi Nagyhercegség részleteiben nem vitatta, a flamanville‑i atomerőmű felépítésével kapcsolatos beruházásról 2005‑ben született döntés, tehát még a 2007–2008‑as pénzügyi világválság előtt, míg a megtámadott határozat elfogadására e válság kitörését követően került sor. Az olkiluotói atomerőművel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a 2007. október 4‑i nukleáris tájékoztató programból, COM(2007) 565 végleges, kiderül, hogy az ezen erőműbe való beruházás egy, a részvényesek között létrejött megállapodásnak köszönhető, amely rögzített villamosenergia‑árakat biztosított a befektetőknek. Másfelől, a Bizottság részéről nyújtott, és sem az Osztrák Köztársaság, sem pedig a Luxemburgi Nagyhercegség által alapvetően nem vitatott tájékoztatásnak megfelelően ezen erőmű részvényesei nagyrészt papíripari gyártók, és a megtermelt energiát tényleges előállítási áron a részvényesek között osztják fel.

204

Negyedszer, a Bizottság arra hivatkozik, hogy az Unión belül a villamos energia nagykereskedelmi ára a flamanville‑i és az olkiluotói atomerőművekkel kapcsolatos beruházásokról szóló döntés meghozatala óta erőteljesen (2008 és 2012 között 35–45%‑kal) csökkent, amit sem az Osztrák Köztársaság, sem a Luxemburgi Nagyhercegség nem vitatott.

205

E körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy önmagában az az érv, mely szerint a Hinkley Point C‑be tervezettel azonos típusú reaktorral rendelkező flamanville‑i és olkiluotói atomerőmű állami támogatás nélkül épült fel, nem alkalmas arra, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (381)–(392) preambulumbekezdésében kifejtett értékeléseket megfossza a hitelességüktől.

206

Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani.

207

Ötödsorban, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy vannak olyan nagy hasonlósággal bíró infrastrukturális projektek (vízerőművek, alagutak, jelentősebb gyógyszerkutató szervezetek, génmanipuláció és űrprojektek), amelyek üzemeltetőinek magas tőkeköltségekkel, jelentős építési időtartammal és hosszú működési idővel kell számolniuk.

208

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy egyfelől a Bizottság a megtámadott határozat (381)–(385) preambulumbekezdésében egyáltalán nem zárta ki, hogy más infrastrukturális projektek esetén is fennállhatnak a beruházásokat gátló tényezők.

209

Másfelől egyedül azon tény megemlítésével, hogy egyéb nem meghatározott infrastrukturális projektek esetén szintén magas tőkeköltségekkel, jelentős építési időtartammal és hosszú működési idővel kell számolni, nem alkalmas arra, hogy megfossza a hitelességüktől a Bizottság által a megtámadott határozat (381)–(392) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolásokat, amelyekben ez utóbbi többek között a nukleáris energia előállításával együtt járó kockázatokat és e kockázatok fedezésére szolgáló piaci alapú pénzeszközök és egyéb szerződéstípusok hiányát vette számításba. Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy a nukleáris technológia ellentmondásos jellegének következtében a politikai kirablás és e technológia teljes megszüntetésének veszélye kifejezetten az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokat jellemzi.

210

Következésképpen ezt az érvet szintén el kell utasítani.

211

Hatodsorban az Osztrák Köztársaság által a nukleáris indikatív programokra épített, és a negyedik jogalap keretében előadott (lásd: a fenti 120. pont) érvet kell vizsgálni. Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy e programok némelyikéből kiderül, hogy a nukleáris energia versenyképes, és az e területen megvalósított projektekhez nincs szükség állami támogatásra. Ezek az érvek lényegében annak bizonyítását célozzák, hogy a Bizottság megállapításával ellentétben az Egyesült Királyság beavatkozása nélkül is lehetséges lett volna új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése.

212

Ezzel kapcsolatban az Osztrák Köztársaság által hivatkozott nukleáris indikatív programokat kell megvizsgálni.

213

A 2007. október 4‑i nukleáris indikatív programra, COM(2007) 565 végleges, vonatkozóan meg kell állapítani, hogy a szóban forgó dokumentum 4.2. pontjában a Bizottság valóban azonosított egy irányvonalat, mely szerint az új atomerőművek általában támogatás nélkül épülnek, ami azt mutatja, hogy a nukleáris energiát egyre inkább versenyképes termelési formának tekintik. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy e dokumentum 4.3. pontjában a Bizottság megállapította, hogy a villamos energia árainak, piaca szerkezetének és feltételeinek jövőbeli alakulása és a leendő energia‑ és éghajlatváltozási politika olyan bizonytalansági tényezők, amelyek nagy kockázatot jelentenek az energiaágazatba való hosszú távú beruházásban, és többek között hatással vannak a nukleáris technológiára, tekintettel az új atomerőművek építéséhez szükséges nagy tőkebefektetésre és a viszonylag hosszú időre, amelynek el kell telnie ahhoz, hogy a beruházások hasznot kezdjenek hozni. E pontban szerepel az a megállapítás is, hogy a befektetők a rövidebb időtartamú építkezéseket és a rövidebb megtérülési időt kedvelik. Emellett az említett dokumentum 4.2. és 4.3. pontjában a Bizottság megállapította, hogy nincsenek bizonyított adatok az újgenerációs atomerőművek költségeiről, mivel nem épült új erőmű több mint tíz éve, ami megnehezíti a legújabb reaktorgeneráció költségeinek pontos felbecsülését.

214

A 2008. november 13‑i nukleáris indikatív programot, COM(2008) 776 végleges, illetően meg kell említeni, hogy az említett program 3.3. pontjában a Bizottság valóban megállapította, hogy szükséges biztosítani az Unióban, hogy a nukleáris energia projektek ne részesüljenek állami támogatásban. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a nukleáris indikatív program 3.3., 3.3.1. és 3.3.2. pontjában a Bizottság megemlítette, hogy egy atomerőmű építési költségei sokkal magasabbak, mint egy vele egyenértékű szén‑ vagy gáztüzelésű erőműé, a kezdeti beruházás nagysága és a megtérüléséhez szükséges idő magas kockázatot jelent a magánvállalatok számára, a globális hitelpiacokon újabban tapasztalható bizonytalanságok rövidtávon valószínűleg rányomják a bélyeget a nagyszabású beruházási projektekre. Megállapította azt is, hogy noha az új atomerőmű építkezések finanszírozása a magán piaci szereplőkre és a tőkepiacokra tartozik, néhány, finanszírozást könnyítő intézkedés indokolt lehet, különösen mivel a nagy hitelfelvevők általános beruházási helyzete az elmúlt évben nehezebb lett.

215

Ebből következően, ellentétben azzal, amit az Osztrák Köztársaság sugall, nem áll fenn ellentmondás egyfelől a Bizottságnak a fenti 213. és 214. pontban említett megállapításai, másfelől a Bizottság által a megtámadott határozat 9.3. pontjában ismertetett megfontolások között.

216

Mindenképpen emlékeztetni kell arra, hogy a nukleáris indikatív programok a megfogalmazásuk időpontjában fennálló helyzetet tükrözik. Így nem veszik figyelembe az elkészítésük után bekövetkező körülményeket, mint amilyenek például a fukushimai atomerőműben bekövetkezett baleset következményei.

217

Ennek következtében, ellentétben az Osztrák Köztársaság által előadottakkal, a szóban forgó nukleáris indikatív programok tartalma nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett.

218

Hetedszer, az Osztrák Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság tévesen vette figyelembe a projekt nagyságát az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokat gátló tényezőként. Egy ilyen kritériumot az európai közérdeket képviselő jelentős projektek megvalósításának előmozdítására nyújtott állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének elemzési kritériumairól szóló európai bizottsági közlemény (HL 2014. C 188., 4. o.) értelmében az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása keretében kellett volna figyelembe venni.

219

Ezt az érvet is el kell utasítani.

220

Az Osztrák Köztársaság állításával ellentétben nincs akadálya annak, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának alkalmazása, közelebbről az állami támogatás szükségességére vonatkozó kérdés vizsgálata keretében figyelembe vegye a bejelentett projekt nagyságát.

221

Ennélfogva, az esetleges túlkompenzációra vonatkozó érvtől (lásd: a fenti 196. pont) eltekintve, amelyet a hatodik jogalap vizsgálatának keretében kell figyelembe venni, anélkül hogy dönteni kellene a Bizottság azon állításáról, mely szerint az Osztrák Köztársaság egyes érvei megkésettségük miatt elfogadhatatlanok, el kell utasítani az Osztrák Köztársaságnak és a Luxemburgi Nagyhercegségnek a Bizottság azon következtetését kétségbe vonó érveit, mely szerint az Egyesült Királyság beavatkozása nélkül az e tagállam által megvalósítani szándékozott célkitűzés, vagyis az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése nem érhető el kellő időben.

222

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség előadja, hogy a Bizottság megállapításaival ellentétben az ellátásbiztonságra és a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzések a szóban forgó intézkedések nélkül is megvalósíthatók voltak.

223

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket. A Bizottság azt is előadja, hogy az Osztrák Köztársaság egyes érvei megkésettségük miatt elfogadhatatlanok.

224

Ezzel összefüggésben elsősorban meg kell jegyezni, hogy a jelen kifogás egy téves előfeltevésen alapul. A Bizottság által az Egyesült Királyság beavatkozásának szükségességére vonatkozóan megfogalmazott következtetés ugyanis nem azon a megállapításon alapul, mely szerint az ellátásbiztonságra és a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzések nem valósíthatók meg állami támogatás nélkül. Épp ellenkezőleg, amint az a megtámadott határozat (378)–(380) preambulumbekezdéséből kiderül, a Bizottság szerint e célkitűzések megvalósítása nem a kifejezetten a nukleáris energiatermelésbe való befektetést, hanem inkább tágabb értelemben az alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású energiatermelésbe való beruházást és a villamosenergia‑termelés jelenleg fennálló kedvező külső hatásainak internalizálását látszik igazolni.

225

Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által az Egyesült Királyság beavatkozásának szükségességére vonatkozóan a megtámadott határozat 9.3. pontjában megfogalmazott megfontolások a nukleáris energia előmozdítására és különösen az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére irányuló célkitűzésen alapulnak. Márpedig a fenti a)–220. pontban kifejtettek szerint az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által előadott érvek nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy ezen megállapítások elégtelen indokolást vagy tárgyi tévedést tartalmaznak.

226

Következésképpen az ellátásbiztonságra és a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzések állami támogatás nélküli megvalósíthatóságára vonatkozó kifogást anélkül kell elutasítani, hogy dönteni kellene a Bizottság azon állításáról, mely szerint az Osztrák Köztársaság egyes érvei megkésettségük miatt elfogadhatatlanok.

227

Az az érv, mely szerint a Bizottságnak részletesebben ki kellett volna fejtenie, hogy a Hinkley Point C‑nél milyen mértékben alkalmaztak új technológiákat, elegendő arra emlékeztetni, hogy ez az érv a megtámadott határozat (392) preambulumbekezdésének téves értelmezésén alapul (lásd: a fenti 130–138. pont). Következésképpen ezt az érvet szintén el kell utasítani.

228

Ennélfogva el kell utasítani a Bizottság azon következtetésének kétségbe vonására irányuló kifogásokat, mely szerint az Egyesült Királyság beavatkozása szükséges volt az általa megvalósítani szándékozott cél eléréséhez.

229

Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság tévesen határozta meg a piacot. Véleménye szerint, a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban alkalmazott megközelítéssel ellentétben az említett intézmény a megtámadott határozatban nem a villamosenergia‑termelés és ‑szolgáltatás liberalizált piacából, hanem az atomerőmű‑építés és –üzemeltetés piacából indult ki. Így ez az intézmény nem alkalmazta a piac meghatározására vonatkozó szabályokat, és eltért a piac meghatározására vonatkozó gyakorlatától.

230

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság úgy véli, hogy ezeket az érveket el kell utasítani.

231

Ezzel kapcsolatban elsősorban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a szóban forgó intézkedések által érintett piacként a villamosenergia‑termelés és ‑szolgáltatás liberalizált piacát határozta meg. Az említett határozat (340) preambulumbekezdésében ugyanis a Bizottság az említett intézkedések által a villamosenergia‑termelés és szolgáltatás liberalizált piacára gyakorolt hatásokra hivatkozva állapította meg, hogy ezek az intézkedések torzították a versenyt és befolyásolták a kereskedelmet. E határozat 9.6. pontjából az is kiderül, hogy az ezen intézkedésből eredő előnyök és hátrányok közötti mérlegelés keretében a Bizottság figyelembe vette az említett piacon fennálló verseny és kereskedelem torzulását.

232

Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, mely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban az atomerőmű‑építés és ‑üzemeltetés piacából indult ki.

233

Másodsorban, amennyiben az Osztrák Köztársaság érvei arra utalnak, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy az atomerőművek építése és üzemeltetése milyen mértékben tekinthető releváns piacnak, elegendő annyit megjegyezni, hogy a Bizottság nem volt köteles döntést hozni ebben a kérdésben annak a kérdésnek a vizsgálata során, hogy az Egyesült Királyság beavatkozása szükséges volt‑e az e tagállam által megvalósítani szándékozott célkitűzés, vagyis új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése eléréséhez. Ezért ezt az érvelést is el kell utasítani.

234

Harmadsorban, az Osztrák Köztársaság által a piacnak a Bizottság általi meghatározására vonatkozóan előadott egyéb érvekkel kapcsolatban elegendő rámutatni, hogy ezek az érvek azokra a téves előfeltevésekre épülnek, melyek szerint az említett intézmény a megtámadott határozatban az atomerőmű építés és ‑üzemeltetés piacából indult ki, és hogy a szóban forgó intézkedéseket az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében csak akkor nyilváníthatta volna a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha megállapítja a piaci hiányosságok fennállását. Ebből következően ezeket az érveket, és ennek következtében a piac meghatározására vonatkozó valamennyi érvet is el kell utasítani.

235

Az Osztrák Köztársaság arra is hivatkozik, hogy a Bizottság által elfogadott megoldás a nukleáris energiának kedvező elfogultságot teremt.

236

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság úgy véli, hogy ezeket az érveket el kell utasítani.

237

Ezzel kapcsolatban elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján egy állami támogatás akkor nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha e támogatás célja egy közérdekű célnak minősülő tevékenység fejlesztése, megfelelő, szükséges és arányos, valamint arra, hogy az Euratom‑Szerződés 2. cikke c) pontjának és az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében egy tagállam a nukleáris energia előmozdítását ilyen célnak tekintheti (lásd: a fenti 97. pont).

238

Másodsorban, amennyiben az Osztrák Köztársaság érve annak bizonyítására irányul, hogy a szóban forgó intézkedéseket nem lehet arányosnak tekinteni, tekintettel a nukleáris energiától eltérő energiaforrásokkal kapcsolatos beruházásokra kifejtett hatásaikra, elegendő annyit kiemelni, hogy ez az érv a szóban forgó intézkedések arányos jellegét vonja kétségbe. Márpedig a Bizottság a megtámadott határozat 9.3. pontjában csak azt vizsgálta, hogy az Egyesült Királyság beavatkozása szükséges volt‑e. Ebből következően, ebben az összefüggésben ezt az érvet – mint hatástalant – el kell utasítani. Ugyanakkor ezen érv értékelésére az Osztrák Köztársaság által többek között az említett intézkedések nem arányos jellegének kétségbe vonása céljából megfogalmazott hatodik jogalap vizsgálatnak keretében kerül sor.

239

Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaság érveit, amennyiben a Bizottság azon következtetésének kétségbe vonására irányulnak, mely szerint az Egyesült Királyság beavatkozása szükséges volt.

240

Végül el kell utasítani az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azon érveit, melyek szerint a Bizottság nem állapíthatta volna meg a piaci hiányosságok fennállását. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja nem tartalmaz kifejezetten a piacon fennálló hiányosságokra vonatkozó feltételt, és hogy a Bizottság által a megtámadott határozat 9.3. pontjában kifejtett megfontolások, amelyek megbízhatóságát az e tagállam által előadott érvek nem vonták kétségbe, arra engednek következtetni, hogy az Egyesült Királyság beavatkozása nélkül az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházások nem valósulhattak volna meg kellő időben. Ilyen körülmények között, még ha feltételezhető is lenne, hogy a Bizottság nem volt jogosult a piacon fennálló hiányosságok megállapítására, ez akkor sem lenne alkalmas azon következtetése kétségbe vonására, mely szerint az Egyesült Királyság beavatkozása szükséges volt az e tagállam által megvalósítani kívánt közérdekű cél eléréséhez.

241

Ennélfogva, fenntartva azon érvek vizsgálatát, amelyek a politikai kirablás kockázata alóli állítólagos mentesítésen, valamint azon alapulnak, hogy a szóban forgó intézkedések a nukleáris energiától eltérő energiaforrásokkal kapcsolatos beruházásokra gyakorolt hatásuk miatt állítólagosan túlzott jellegűek (lásd: a fenti 196. és 238. pont), és amelyeket a hatodik jogalap vizsgálata keretében kell figyelembe venni, el kell utasítani a piacon fennálló hiányosságokon alapuló első jogalapot és a kilencedik jogalap első, valamint második részét, továbbá a negyedik jogalap keretében a nukleáris indikatív programokon alapuló, valamint a Bizottságnak a piac meghatározására és a piacon fennálló hiányosságokra vonatkozó megállapításaira irányuló érveket.

242

Az ötödik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem határozta meg kellőképpen, milyen támogatási elemek szerepelnek a szóban forgó intézkedésekben. Ezek megfelelő meghatározása hiányában az említett intézmény nem dönthetett volna abban a kérdésben, hogy ezek közül mely elemek engedélyezhetők az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján.

243

A nyolcadik jogalap alátámasztása céljából az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a kezességvállalásokról szóló közleményt. Lényegében azt állítják, hogy az említett közleményben foglalt követelménnyel ellentétben a Bizottság a megtámadott határozatban nem határozta meg kellőképpen a hitelgaranciában szereplő támogatási elemet, és nem vette figyelembe az ezzel kapcsolatos összes releváns tényezőt.

244

A kilencedik jogalap negyedik részében az Osztrák Köztársaság előadja, hogy ezzel összefüggésben elégtelen a megtámadott határozat indokolása.

245

A Bizottság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság és Románia azt állítja, hogy ezeket az érveket el kell utasítani.

246

Elsősorban, arra a kérdésre kell válaszolni, hogy a Bizottság, mielőtt megállapítja egy állami támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alkalmazásában a belső piaccal való összeegyeztethetőségét, köteles‑e, illetve milyen mértékben köteles meghatározni az adott támogatási intézkedés támogatási egyenértékének megfelelő pontos összeget. Másodsorban, az annak bizonyítására irányuló érvek elemzésére kerül sor, hogy a Bizottság nem határozta meg kellőképpen, milyen támogatási elemek szerepelnek a szóban forgó intézkedésekben. Harmadsorban az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó érveknek a vizsgálatát kell elvégezni.

247

Az Osztrák Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság kizárólag azt követően dönthet arról, hogy a szóban forgó intézkedések az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alkalmazásában összeegyeztethetők‑e a belső piaccal, miután meghatározta ezen szóban forgó intézkedések támogatási egyenértékének a pontos összegét.

248

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy egy támogatási intézkedést az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alkalmazásában a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen nyilvánítani, a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy a tagállam által meghatározott közérdekű cél megvalósítására irányul, e cél eléréséhez megfelelő és szükséges, és az intézkedésből származó előnyökhöz képest nem befolyásolja túlzottan a kereskedelmi és versenyfeltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben (lásd: a fenti 48. pont).

249

Ezzel szemben az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja nem kötelezi kifejezetten a Bizottságot a támogatási intézkedések támogatási egyenértéke pontos összegének meghatározására. Ennek következtében, ha a Bizottság a pontos összeg feltüntetése nélkül meg tudja állapítani, hogy egy támogatási intézkedés megfelelő, szükséges és arányos, nem róható fel vele szemben, hogy ezen összeget nem számszerűsítette.

250

Az Osztrák Köztársaság érvei nem alkalmasak arra, hogy kétségbe vonják az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjának ilyen olvasatát. Ugyanis sem az e tagállam által hivatkozott jogszabályok, sem az ítélkezési gyakorlat nem teszi lehetővé olyan elv fennállásának megállapítását, mely szerint a Bizottság a támogatási intézkedés arányosságnak az e rendelkezés alapján történő vizsgálata előtt köteles lenne számszerűsíteni ezen intézkedés támogatási egyenértékének pontos összegét.

251

Az Osztrák Köztársaság először az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikk alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 651/2014 rendelet 7. és 8. cikkét, valamint e rendelet (23) és (25) preambulumbekezdését említi. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy e rendelet 7. cikke egy támogatás intenzitásának és az elszámolható költségek kiszámításának részletszabályait tartalmazza. Ugyanezen rendelet 8. cikke egy támogatáshalmozásra vonatkozó szabályt ír elő, amelyet annak vizsgálatakor kell betartani, hogy teljesülnek‑e a szóban forgó rendelet 4. cikkében szereplő bejelentési határértékek és e rendelet III. fejezetében foglalt maximális támogatási intenzitások. A szóban forgó rendelet (23) és (25) preambulumbekezdése e két rendelkezésre vonatkozik. Márpedig, az Osztrák Köztársaság által előadottakkal ellentétben e cikkekből és e preambulumbekezdésekből nem lehet arra következtetni, hogy kizárólag azt a támogatási intézkedést lehet az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánítani, amelynek támogatási egyenértékét e szabályokat alkalmazva számszerűsítették. Az érintett rendelet ugyanis csak az egyes csoportok mentességére vonatkozó egységes módszert tartalmazza, azonban a közvetlenül az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján végzett egyedi vizsgálatban nem kötelező a Bizottságra nézve. Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

252

Másodszor, az Osztrák Köztársaság a 2014–2020 időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (69) bekezdésére hivatkozik. Ezzel összefüggésben elegendő annyit megemlíteni, hogy ez a bekezdés annak megállapítására korlátozódik, hogy egy környezetvédelmi és energetikai támogatás arányosnak tekinthető, ha a támogatás kedvezményezettkénti összege a tervezett környezetvédelmi vagy energiaügyi célkitűzés megvalósításához szükséges minimumra korlátozódik. Az említett bekezdésből tehát nem lehet arra következtetni, hogy egy támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján történő vizsgálata keretében a Bizottság a szóban forgó intézkedés arányosságának vizsgálata előtt köteles számszerűsíteni ezen intézkedés támogatási egyenértékének pontos összegét. Mindenesetre ki kell emelni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a nukleáris energia előmozdítására irányuló célkitűzést vette figyelembe, amely nem tartozik az ezen iránymutatásban kitűzött célok közé.

253

Harmadszor, az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2004. április 21‑i 794/2004 bizottsági rendelet (HL 2004. L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.) I. mellékletének I. részével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez a rész az állami támogatások bejelentési űrlapját tartalmazza, és hogy az űrlap 5. pontja szerint ezen az űrlapon fel kell tüntetni a támogatás teljes összegét is. Márpedig, az Osztrák Köztársaság állításával ellentétben ebből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság nem nyilváníthat egy támogatási intézkedést az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha nem számszerűsítette ezen intézkedés támogatási egyenértékét. Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

254

Negyedszer, az Osztrák Köztársaság az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 26. cikkére hivatkozik. E tekintetben elegendő annyit kiemelni, hogy ez a rendelkezés megelégszik annyival, hogy előírja a tagállamoknak a Bizottság részére éves jelentés benyújtását valamennyi létező támogatási programról. Azonban ebből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság nem nyilváníthat egy támogatási intézkedést az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha nem számszerűsítette ezen intézkedés támogatási egyenértékét. Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

255

Ötödször, azon érve alátámasztására, mely szerint a Bizottság köteles számszerűsíteni a szóban forgó intézkedések támogatási egyenértékét, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy az „Uniós iránymutatás az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a széles sávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról”, az „Iránymutatás a regionális állami támogatásokról (2014–2020)”, „A filmekhez és egyéb audiovizuális alkotásokhoz nyújtott állami támogatás”, az „Iránymutatás a kockázatfinanszírozási célú befektetések előmozdítása érdekében nyújtott állami támogatási intézkedésekre vonatkozóan” és az „Iránymutatás a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról” című bizottsági közlemények módosításáról szóló bizottsági közleményből (HL 2014. C 198., 30. o.) következik, hogy az átláthatóság biztosítása érdekében az 500000 eurónál nagyobb összegű támogatások esetében a tagállamok kötelesek közzétenni a támogatás kedvezményezettjének a nevét, a támogatás összegét és célját. E tekintetben elegendő annyit megállapítani, hogy a tagállamok e kötelezettségéből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság köteles volt a szóban forgó intézkedések támogatási egyenértékének számszerűsítésére. Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

256

Hatodszor, mivel az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 2000. október 12‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑480/98, EU:C:2000:559) 25. pontjából következően a Bizottság köteles meghatározni az állami támogatások tényleges összegét, elegendő annyit megállapítani, hogy ebből az ítéletből semmiképpen nem lehet ere a következtetésre jutni. Az említett pontban ugyanis a Bíróság csak emlékeztetett arra, hogy semmilyen uniós jogszabály nem írja elő, hogy a Bizottság a közös piaccal nem összeegyeztethetőnek minősített támogatás visszatérítésének elrendelésekor meghatározza a visszatérítendő támogatás pontos összegét. Elegendő, ha a Bizottság az adott határozat címzettje részére olyan szempontokat nyújt, amelyek lehetővé teszik, hogy túlságosan nagy nehézségek nélkül meghatározza ezen összeget. Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

257

A fenti 247–249. pontban kifejtett megfontolásokat figyelembe véve kell megvizsgálni az Osztrák Köztársaság által annak bizonyítására előadott érveit, hogy a Bizottság nem határozta meg kellőképpen, milyen támogatási elemek szerepelnek a szóban forgó intézkedésekben.

258

Az Osztrák Köztársaság elsősorban arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában még nem került meghatározásra a szóban forgó intézkedések valamennyi részletszabálya. Másodsorban a Luxemburgi Nagyhercegséggel közösen azt állítja, hogy a Bizottság nem határozta meg kellőképpen, milyen támogatási elemek szerepelnek a szóban forgó intézkedésekben. Harmadsorban arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a nukleáris hulladék kezelésével és tárolásával kapcsolatos kiadásokat. Negyedsorban előadja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az esetleges jövőbeli állami támogatásokat.

259

Az ötödik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában még nem került meghatározásra a szóban forgó intézkedések valamennyi részletszabálya, és a továbbiakban ezek a szabályok kiegészítő tárgyalások és módosítások tárgyát képezték.

260

A Bizottság vitatja ezeket az érveket. Többek között arra hivatkozik, hogy ez az érv elfogadhatatlan, mivel az Osztrák Köztársaság nem pontosította, mely információkat hiányolja.

261

A Bizottságnak az Osztrák Köztársaság érvének elfogadhatatlanságára vonatkozó érvelését el kell utasítani.

262

Meg kell ugyanis állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság által előadott érv többek között arra vonatkozik, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Bizottság csak a Hinkley Point C projekt főbb finanszírozási feltételeit kapta meg, azokat, amelyekben a felek már meg tudtak egyezni, valamint arra, hogy ez utóbbinak nem állt módjában megvizsgálni a projekt egyéb paramétereit (lásd: a megtámadott határozat (73) és (551) preambulumbekezdése.

263

Az Osztrák Köztársaság által előadott érv megalapozottságára vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében a Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. A támogatási intézkedéseket tehát még elhatározásuk időpontjában – vagyis végrehajtásukat megelőzően – be kell jelenteni a Bizottságnak, amikor azok még a Bizottság esetleges észrevételeinek megfelelően módosíthatók.

264

Ebben az összefüggésben azt is meg kell említeni, hogy mivel az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése nem tartalmaz egyetlen eljárási feltételt sem, az egyes tagállamoknak kell meghatározniuk, hogy a jogalkotási, illetve közigazgatási eljárás melyik szakaszában vetik alá a támogatás tervét a Bizottság vizsgálatának, feltéve azonban, hogy nem hajtották végre ezt a tervet még azelőtt, hogy azt a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatta volna (lásd ebben az értelemben: 1998. szeptember 16‑iWaterleiding Maatschappij kontra Bizottság ítélet, T‑188/95, EU:T:1998:217, 118. pont).

265

A jelen ügyben a Bizottság megvizsgálta az Egyesült Királyság által bejelentett Hinkley Point C projektet. Ebben az összefüggésben a megtámadott határozat (73) és (551) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy az említett intézmény a szóban forgó intézkedéseket az Egyesült Királyság hatóságaitól kapott információk figyelembevételével vizsgálta meg, amely tájékoztatás szerint a többi feltétel, valamint a végleges finanszírozási dokumentumok olyan szokásos feltételeket tartalmaznak, amelyeket bármely befektető kikötne egy hasonló projektben. Ebből következik, hogy az ezen intézménytől kapott engedély csupán azokra a támogatási elemekre terjed ki, amelyek a Bizottságnak bejelentett említett projektben szerepeltek.

266

Az Osztrák Köztársaság által hivatkozott azon veszélyre vonatkozóan, hogy a szóban forgó intézkedések tartalma később módosulhat, elegendő arra emlékeztetni, hogy a Bizottság által adott engedély kizárólag a részére bejelentett projektre vonatkozik. Ennélfogva minden olyan későbbi módosítást, amely a támogatási intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét befolyásolhatja, újra be kell jelenteni a Bizottságnak. Így a Bizottság a megtámadott határozat (73) és (551) preambulumbekezdésében gondoskodott arról, hogy felhívja az Egyesült Királyság hatóságait a végleges dokumentumok bejelentésére abban az esetben, ha ezek módosítják az intézkedéseket ahhoz képest, ahogy azt a Bizottsághoz benyújtották.

267

E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az Osztrák Köztársaság lényegében azon alapuló érvét, mely szerint továbbra is lehetséges volt a szóban forgó intézkedések részletszabályainak módosítása.

268

Az ötödik és a nyolcadik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság olyan érvekre hivatkozik, amelyek annak bizonyítására szolgálnak, hogy a Bizottság nem határozta meg kellőképpen, milyen támogatási elemek szerepelnek a szóban forgó intézkedésekben. Emellett a Bizottság nem vette figyelembe ezen intézkedések halmozását.

269

Az ötödik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság azokat az érveit adja elő, amelyek annak bizonyítására irányulnak, hogy a megtámadott határozatban nem került sor kellőképpen a kompenzációs különbözeti szerződés részletszabályainak meghatározására.

270

E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy pusztán az a tény, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem számszerűsítette a kompenzációs különbözeti szerződés támogatási egyenértékének pontos összegét, nem alkalmas a Bizottság által vétett hiba bizonyítására (lásd: a fenti 247–256. pont). Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy tekintettel a kompenzációs különbözeti szerződés működésére (lásd: a fenti 5. és 6. pont), az e szerződés támogatási egyenértéke pontos összegének számszerűsítése semmiképpen sem volt lehetséges. Ez az összeg ugyanis a piaci árnak megfelelő referenciaár alakulásától függ. Egy bizonytalan, előre nehezen meghatározható árról van tehát szó.

271

Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság mely elemeket vett figyelembe, amikor megvizsgálta a kompenzációs különbözeti szerződésben szereplő támogatási elem arányos jellegét. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 9.3. pontjában a villamosenergia‑termelés és ‑szolgáltatás piacán olyan tényezők fennállását állapította meg, amelyek megakadályozták az új nukleáris energiatermelési kapacitások időben történő létesítését. Az említett határozat 2.1. pontjában a Bizottság úgy írta le a kompenzációs különbözeti szerződés működését, hogy annak hatására stabilizálódnak az árak. Ezt követően, e határozat 9.5.2. és 9.5.3.2. pontjában azt vizsgálta, hogy az előírt kötési ár – többek között az alapjául szolgáló megtérülési ráta figyelembevételével – megfelelő volt‑e. Az elemzést követően a Bizottság előírta a nyereségmegosztási mechanizmus átdolgozását.

272

Harmadsorban, az Osztrák Köztársaság érveire vonatkozóan meg kell állapítani, hogy a fenti 247–256. pontban vizsgált azon érv kivételével, amely arra épül, hogy a Bizottság nem számszerűsítette a kompenzációs különbözeti szerződés támogatási egyenértékének pontos összegét, e tagállam nem ad elő egyetlen olyan kidolgozott érvet sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a fenti 271. pontban ismertetett tények alapján a Bizottságnak nem volt lehetősége a kompenzációs különbözeti szerződésben szereplő támogatási elem arányos jellegének felülvizsgálatára.

273

Negyedsorban, amennyiben az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak vizsgálnia kellett volna a villamos energia belső piacának piaclezáró hatását és a szóban forgó intézkedéseknek az e piac áraira gyakorolt hatását, meg kell állapítani, hogy e tagállam nem ad elő egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján nem ítélhette volna meg ezeket a hatásokat. Másfelől, ezt az érvet, amennyiben a Bizottság által a szóban forgó intézkedések arányos jellegére vonatkozóan levont következtetés kétségbe vonására irányul, az arányosság elvének a tiszteletben tartására vonatkozó hatodik jogalap vizsgálatának keretében kell figyelembe venni.

274

E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani azokat az érveket, amelyek annak bizonyítására szolgálnak, hogy nem került sor a kompenzációs különbözeti szerződés részletszabályainak kellő meghatározására.

275

Az ötödik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban elmulasztotta meghatározni azokat az előnyöket, amelyeket a Hinkley Point atomerőmű előrehozott leállítása esetén biztosítani kell.

276

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 6. pontból kiderül – a kompenzációs különbözeti szerződés előírja, hogy az NNBG védelemben részesül bizonyos törvénymódosítások miatt, és kártérítést kap a Hinkley Point atomerőmű politikai okokból előrehozott leállása esetén, és harmadik fél nukleáris felelősségbiztosítási feltételei miatt. Egy ilyen előrehozott leállítás esetén mind az NNBG befektetői, mind az Egyesült Királyság kérheti az NNBG átruházását az Egyesült Királyságra, és az említett befektetők kártérítésre válnak jogosulttá. Amint az a fenti 7. pontból kiderül, az államtitkári megállapodás előírja, hogy amennyiben a politikai okokból történő előrehozott leállítást követően az NNBG‑vel szerződő fél mulasztást követ el az NNBG befektetői részére történő kártérítési kifizetések terén, a szóban forgó államtitkár fizeti meg a megállapodás szerinti kártérítést a befektetőknek.

277

Azt is ki kell emelni, hogy – amint az a megtámadott határozat (317)–(322) preambulumbekezdéséből kiderül – ez a kártérítés az Egyesült Királyság jogának alapjául szolgáló általános elvek és az uniós jog alapján a tulajdonjogtól való megfosztás esetén kártalanításra jogosít fel. Az említett határozatban a Bizottság megállapította, hogy nem minősül állami támogatásnak az ezeken alapuló kártérítés fizetése, amelynek célja annak biztosítása az NNBG befektetői részére, hogy helyzetük ne változzon a Hinkley Point atomerőmű politikai okokból előrehozott leállítása esetén. Ennélfogva a Bizottság támogatási elemként kizárólag egy különleges megállapodást azonosított, ami az NNBG‑t vagy befektetőit mentesíti az ilyen céget bármilyen elköltött díj és eltöltött idő alól, ami az ezen általános elvekből származó jogainak bíróság előtt vagy azon kívül történő érvényesítése során felmerül. Másként fogalmazva, a Bizottság által azonosított előny nem más, mint egy gyors és biztos kifizetést biztosító különleges szerződéses jog.

278

Elsősorban, az Osztrák Köztársaság által előadottakkal ellentétben nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem számszerűsítette az e különleges megállapodásból eredő támogatási elemet. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az ilyen megállapodásból eredő támogatási elemet nehéz számszerűsíteni. Egyben emlékeztetni kell arra is, hogy jóllehet a Bizottság nem azonosította az államtitkári megállapodásból eredő előnyt, mégis figyelembe vette azt. Ugyanis, amint az a megtámadott határozat (337) és (479) preambulumbekezdéséből kiderül, az említett intézmény a kompenzációs különbözeti szerződésben előírt megtérülési ráta és a megfelelő kötési ár meghatározásakor figyelembe vette a törvénymódosításoknak a kártérítési jogot megalapozó, kompenzációs mechanizmusát.

279

Másodsorban, a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor valóban nem ismerte a kompenzációs mechanizmus pontos részletszabályait. Ugyanakkor ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megelégedett azzal, hogy engedélyezze az Egyesült Királyság számára a bejelentett projektet, és hogy – e tagállam tájékoztatásának megfelelően – ennek a mechanizmusnak a célja annak biztosítása volt az NNBG befektetői részére, hogy helyzetük ne változzon a Hinkley Point atomerőmű politikai okokból történő előrehozott leállítása esetén. Ennélfogva, abban az esetben, ha a megtámadott határozat elfogadását követően az Egyesült Királyság úgy határoz, hogy olyan összegű kompenzációt fizet, amely meghaladja a tulajdonjogtól való megfosztás ellentételezéséhez szükséges mértéket, akkor olyan, a megtámadott határozat hatálya alá nem tartozó előnyről van szó, amelyet a Bizottságnak be kell jelenteni.

280

Harmadsorban, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság nem határozta meg kellőképpen a kártérítésből eredő támogatási elemet, annak vizsgálata hiányában, hogy a Hinkley Point atomerőmű politikai okokból történő előrehozott leállítása esetére szóló támogatás keretében előírt kártérítés a leszerelés, az ellenőrzés, és egyéb hasonló költségek kompenzációját szolgálta‑e, és nem elemezte az átruházási jogból eredő hasznot sem.

281

E tekintetben újra emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Királyság által a Bizottságnak bejelentett projekt szerint a kártalanítás annak biztosítására irányult, hogy az NNBG befektetői a Hinkley Point atomerőmű politikai okokból történő előrehozott leállításakor a tulajdonjoguktól való megfosztás esetén kártérítésben részesüljenek. Ebből következően, abban az esetben, ha a Hinkley Pointot bezárják, az NNBG‑t átveszi az Egyesült Királyság, és e tagállam átvállalja a leszerelés, az ellenőrzés és egyéb költségeket, ezt a kártérítés keretében figyelembe kell venni. Abban az esetben, ha ezek a költségek nem tükröződnek elegendő mértékben a kiszámított kártérítésben, olyan támogatásról van szó, amelyet a Bizottságnak be kell jelenteni.

282

Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

283

Negyedsorban, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon alapuló érvét, hogy a Bizottság által az államtitkári megállapodás és a belső piac összeegyeztethetőségére vonatkozóan végzett vizsgálat keretében a Bizottság nem vette figyelembe, hogy ez a megállapodás nem az NNBG‑t, hanem a befektetőit részesíti előnyben, és az átruházási jogból nem az NNBG, hanem a tulajdonosai profitálnak. Ezzel kapcsolatban elegendő emlékeztetni arra, hogy a szóban forgó intézkedések a beruházások ösztönzését szolgálják, és így elsősorban az NNBG tulajdonosaira vonatkoznak, még akkor is, ha jogi szempontból egyes jogok az NNBG‑t illetik. Ennélfogva, az Osztrák Köztársaság által előadottakkal ellentétben e kérdésben a Bizottság nem tévedett.

284

E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon alapuló érvét, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem határozta meg kellőképpen a Hinkley Point atomerőmű előrehozott bezárása esetén biztosítandó előnyöket.

285

Az ötödik és a nyolcadik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem határozta meg kellőképpen a hitelgaranciában szereplő támogatási elemet. Ezen intézkedés kellő meghatározása hiányában az említett intézmény nem tudta megfelelően megvizsgálni e kezességvállalás arányosságát.

286

Előzetesen emlékeztetni kell a Bizottság által a megtámadott határozatban a hitelgaranciával kapcsolatosan alkalmazott megoldásra.

287

Amint az a megtámadott határozat 7.8. pontjából kiderül, a Bizottság szerint a kompenzációs különbözeti szerződés, az államtitkári megállapodás és a hitelgarancia összefügg, mivel mindhárom intézkedés szükséges a Hinkley Point C felépítéséhez. Azt is megállapította, hogy az Egyesült Királyság által bejelentett hitelgarancia állami támogatást foglal magában.

288

Ezzel összefüggésben a Bizottság által a megtámadott határozat 9.5.1. pontjában kifejtett megfontolásokat is figyelembe kell venni. Ebben a pontban előadta, hogy az Egyesült Királyság által eredetileg a Bizottságnak bejelentett hitelgarancia‑díj mértéke alacsonyabb annál a piaci rátánál, amelyet az NNBG‑nek abban az esetben kellett volna megfizetnie, ha a piacon ajánlott garanciát vett volna igénybe.

289

A Bizottság a megtámadott határozatban azonban nem engedélyezte a hitelgaranciát az Egyesült Királyság által eredetileg bejelentett formájában. Amint ugyanis az az említett határozat 9.5.3.1. pontjából és az e határozat 2.2. pontjában a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított hitelgarancia leírásából kiderül, az engedély korrigált garanciadíjat tartalmazó hitelgaranciára szól. Ugyanezen határozat (475) és (476) preambulumbekezdése szerint ez a korrekció a hitelgaranciában szereplő támogatási elemet a minimumra korlátozza.

290

A Bizottság a megtámadott határozat 9.5.3.1. pontjában kifejtette, hogy az Egyesült Királyság által megfelelőnek ítélt BB+ vagy Ba1 kockázati kategória nem tükrözi megfelelően a hitelgaranciával fedezett kockázatot. Véleménye szerint BB vagy Ba minősítést kell e hitelgaranciához rendelni, és ennek díját az Egyesült Királyság által javasolt 250 bázispontnál magasabb, az e minősítési kategóriának megfelelő 295 bázispont értékre kell kiigazítani. A Bizottság ezt a kiigazított garanciadíjat egy 291 bázispontos garanciadíjjal vetette össze, amely 102 európai vállalat által megvalósított, a BB kockázati kategóriába sorolt hitelteljesítési csereügyletei átlagának felel meg. Emellett a Bizottság a 295 bázispontos garanciadíjat összehasonlította a BB kockázati kategória 286 bázispontos medián értékével, és megállapította, hogy ez utóbbi érték alapján egy ilyen kezességvállalás díját felfelé kellett korrigálni az általa azonosított hosszú lejárati hatás miatt.

291

Az Egyesült Királyság a Bizottság aggodalmaira válaszul emelte meg a hitelgarancia‑díj mértékét 250 bázispontról 295 bázispontra annak érdekében, hogy ez a díj megfeleljen annak a garanciadíjnak, amit az NNBG‑nek akkor kellett volna fizetnie a magánpiacon, ha egy ilyen hitelgaranciát az említett piacon kínáltak volna számára. Amint az a megtámadott határozat (476) preambulumbekezdéséből kiderül, az említett intézmény szerint ez a korrekció lehetővé tette az említett garanciában szereplő támogatási elemnek a minimumra történő korlátozását.

292

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy ezek a megfontolások tévesek. Az Osztrák Köztársaság első lépésként arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy a Hinkley Point C építésére és működtetésére irányuló projekt életképes, a sikertelenség alacsony kockázatával járó projekt. Második lépésként azt állítja, hogy a Bizottságnak a többi szóban forgó intézkedés figyelembevétele nélkül kellett volna meghatároznia, hogy a hitelgarancia mely kockázati kategóriába tartozik. Harmadik lépésként, a Luxemburgi Nagyhercegséggel egyetértésben olyan érveket ad elő, amelyek azon alapulnak, hogy a Bizottság a hitelgarancia értékelése során nem vette kellőképpen figyelembe a kezességvállalásokról szóló közleményben előírt feltételeket.

293

Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy a Hinkley Point C építésére és működtetésére irányuló projekt életképes, a sikertelenség alacsony kockázatával járó projekt. Egy ilyen megközelítés ellentétes a Bizottságnak a piacon fennálló hiányosságokra alapított megfontolásaival.

294

A Bizottság úgy véli, hogy ezeket az érveket el kell utasítani.

295

Ezzel kapcsolatban elegendő annyit kiemelni, hogy a Bizottság által megfelelőnek minősített BB vagy Ba minősítés (lásd: a megtámadott határozat (465) preambulumbekezdése) olyan projekteknek felel meg, amelyek magas kockázattal, de mégis várhatóan pozitív végső eredménnyel járnak.

296

Így tehát, azzal ellentétben, amit az Osztrák Köztársaság sugall, a Bizottság nem abból a megfontolásból indult ki, mely szerint a projekt a sikertelenség alacsony kockázatával jár.

297

Ennélfogva az Osztrák Köztársaság ezen érvét el kell utasítani.

298

Az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság a hitelgarancia értékelése során nem vehette volna figyelembe a többi szóban forgó intézkedés hatásait, hanem a megtámadott határozat (390) preambulumbekezdésében szereplő azon megállapításából kellett volna kiindulnia, amely szerint az állami támogatás nélkül nem jelentek volna meg új nukleáris energiatermelési kapacitásba megvalósított tisztán kereskedelmi beruházások.

299

A Bizottság megítélése szerint ezeket az érveket el kell utasítani.

300

Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy nincs akadálya annak, hogy a Bizottság a projekt sikertelenségének valószínűségére vonatkozó értékelés keretében, amelyet a piacon kínált díjaknak megfelelő hitelgarancia‑díj meghatározása céljából végzett, figyelembe vegye a kompenzációs különbözeti szerződés és az államtitkári megállapodás hatásait. A három szóban forgó intézkedés ugyanis egyetlen egységet alkot, és a kompenzációs különbözeti szerződés, valamint ez a megállapodás éppen a Bizottság által megállapított, az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokat gátló tényezők leküzdésére irányul. Márpedig ezen intézkedések hatásai, többek között a kompenzációs különbözeti szerződésben garantált folyamatos bevétel, a projekt sikertelenségének valószínűségére vonatkozó elemzés releváns elemei. Ezzel szemben az Osztrák Köztársaság által képviselt megközelítés, mely szerint ezeket az elemeket nem lehet figyelembe venni ezen elemzés során, aránytalanul nagyobb hangsúlyt helyezne a hitelgarancia értékelése során figyelembe veendő kockázatra.

301

Ebből következően a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a hitelgarancia értékelésének keretében végzett, a projekt sikertelenségének valószínűségére vonatkozó értékelés során a kompenzációs különbözeti szerződés hatásait is figyelembe vette. Ebből következően el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, amely szerint a Bizottság a hitelgarancia értékelése során, a megfelelő hitelgarancia‑díj mértékének meghatározása céljából végzett, a projekt sikertelenségének valószínűségére vonatkozó értékelés keretében nem vehette volna figyelembe a többi szóban forgó intézkedés hatásait.

302

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség olyan érveket ad elő, amelyek lényegében azon alapulnak, hogy a Bizottság a hitelgarancia értékelése során nem vett figyelembe egyes, a kezességvállalásokról szóló közleményben előírt feltételeket. Ezzel összefüggésben azzal érvelnek, hogy hiányosan került meghatározásra a kezességvállalás időtartama és a kölcsön fedezetének felső összeghatára, valamint, hogy a hitelgarancia garanciadíja nem volt elég magas, és az EDF nehéz pénzügyi helyzetben van.

303

A Bizottság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság és Románia azt állítja, hogy ezeket az érveket el kell utasítani. Ezzel összefüggésben a Bizottság előadja többek között, hogy a jelen ügyben a kezességvállalásokról szóló közlemény nem releváns.

304

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (336)–(339) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a hitelgarancia állami támogatásnak minősül. E tekintetben többek között kifejtette, hogy tekintettel a projekt, a finanszírozás és a garancia példa nélküli jellegére, amelyekre nincsenek pontosan összehasonlítható adatok, még akkor is, ha úgy ítélnénk meg, hogy a hitelgarancia korrigált garanciadíja a minimálisra csökkenti a támogatást, az NNBG által az említett garanciáért fizetett ár akkor sem tekinthető piaci árnak, mivel a piac nem nyújt és nem nyújtana ilyen eszközt. Ezt a következtetést egyik fél sem vitatta.

305

Emlékeztetni kell arra is, hogy – amint az a megtámadott határozat (463)–(477) preambulumbekezdéséből kiderül – azért, hogy eloszlassa a Bizottságnak a hitelgaranciával kapcsolatos kockázat alulárazására vonatkozó aggályait, az Egyesült Királyság a garanciadíj mértékét a 295 bázispontos szinten állapította meg, és a Bizottság elfogadta, hogy ez a korrigált garanciadíj hatékonyan közelíti meg egy olyan eszköz elméleti piaci rátáját, amit nem kínálnak a piacon.

306

Meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség a kezességvállalásokról szóló közleményben előírt feltételek nemteljesítésén alapuló érveikkel azt szándékozták bizonyítani, hogy téves a Bizottság azon megfontolása, mely szerint a 295 bázispontos hitelgarancia korrigált garanciadíja hatékonyan közelíti meg egy olyan eszköz elméleti piaci rátáját, amit nem kínálnak a piacon. E tagállamok lényegében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság annak vizsgálata során, hogy ez a garanciadíj ilyen hatékony közelítést ad‑e, elmulasztotta figyelembe venni azokat a kritériumokat, amelyeket egy piacgazdasági befektető figyelembe vett volna, vagyis az említett kezességvállalás határozatlan időtartamát, a kölcsön fedezetének rendkívül magas felső összeghatárát és az EDF pénzügyi nehézségeit. Emellett arra hivatkoznak, hogy ez a garanciadíj nem volt elegendően magas.

307

Azt is meg kell jegyezni, hogy egyfelől a Bizottság azon következtetése, mely szerint a hitelgarancia 295 bázispontos korrigált garanciadíja hatékonyan közelítette meg az adott elméleti piaci rátát, azon a megfontoláson alapul, hogy egy elméleti piacgazdasági befektető ezt a garanciadíjat kérte volna, másfelől, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség és az Osztrák Köztársaság által előadott érvek annak bizonyítására irányulnak, hogy egy ilyen befektető figyelembe vette volna Bizottság által figyelmen kívül hagyott tényeket.

308

Ilyen körülmények között, még ha – a Bizottság állításának megfelelően – feltételezhető lenne is, hogy a kezességvállalásokról szóló közlemény nem volt a jelen ügyben alkalmazható, e tagállamok által a kezességvállalás időtartamának és a kölcsön fedezete felső összeghatárának hiányos meghatározására, valamint azon alapuló érvekre hivatkoznak, hogy a hitelgarancia díja nem volt elég magas, és az EDF nehéz pénzügyi helyzetben van, akkor sem lehet pusztán azon az alapon irrelevánsnak tekinteni, hogy érveik alátámasztására ezek az államok a kezességvállalásokról szóló közleményben meghatározott feltételekre hivatkoznak.

309

Márpedig, függetlenül attól, hogy a jelen ügyben a Bizottság köteles‑e figyelembe venni a kezességvállalásokról szóló közleményben meghatározott feltételeket, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Osztrák Köztársaság által előadott érveket az alábbi okokból el kell utasítani.

310

Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a hitelgarancia időtartamát nem határozták meg. Ezzel összefüggésben ez a tagállam a kezességvállalásokról szóló közlemény 4.1. pontja harmadik albekezdésének b) pontjára hivatkozik.

311

A Bizottság úgy véli, hogy ezt az érvet el kell utasítani.

312

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy amint az a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának b) alpontjából kiderül, az említett közlemény 3. pontjában egy előny hiányának az egyik tagállam által e közlemény alkalmazásában történő megállapításához előírt feltételek egyike az, hogy a kezességvállalás időbeli hatályának időben korlátozottnak kell lennie. Másfelől, az említett közlemény 4.1. pontjának b) alpontjából kiderül, hogy egy kezességvállalás támogatási egyenértékének e közlemény alapján történő számításához figyelembe kell venni e kezességvállalás időtartamát. Ez utóbbi pontból az is kiderül, hogy a Bizottság szerint a korlátlan kezességvállalások főszabály szerint nem összeegyeztethetők az EUMSZ 107. cikkel.

313

Az Osztrák Köztársaság által előadott érvekre vonatkozóan elsősorban el kell utasítani azt az állítást, amely szerint a hitelgarancia határozatlan időre szólt. Ezzel kapcsolatban elegendő annyit megjegyezni, hogy a megtámadott határozat (49) preambulumbekezdése alapján ez a kezességvállalás nem korlátlan, hanem biztosítja a minőségi kötvény tőkéjének és kamatainak időben történő megfizetését. Azt is meg kell jegyezni, hogy az említett határozat (432) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy a garantált idegen tőke futamidejének súlyozott átlagos időtartama 27,4 év lesz, azzal, hogy a kötvény futamideje 8 évtől 41 évig tart.

314

Másodsorban, amennyiben az Osztrák Köztársaság érveiben azt állítja, hogy a hitelgarancia 295 bázispontos korrigált garanciadíjának meghatározása során a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe e kezességvállalás időtartamát, először meg kell említeni, hogy a megtámadott határozat (472) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy e garanciadíj mértéke figyelembe veszi többek között a Bizottság aggályát a kibocsátandó kötvények kivételesen hosszú futamidejére vonatkozóan. Másodszor, meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem ad elő egyetlen olyan kidolgozott érvet sem, amely megfoszthatná a hitelességétől a Bizottság azon következtetését, mely szerint a futamidőre tekintettel ezt a garanciadíjat olyan szinten állították be, amely tükrözi egy piacgazdasági szabályoknak megfelelően cselekvő kezes részére fizetendő piaci árakat.

315

E megfontolásokra tekintettel az Osztrák Köztársaságnak a kezességvállalás időtartamára vonatkozó érvét el kell utasítani.

316

Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság elmulasztotta meghatározni a kölcsön fedezetének felső összeghatárát. Ebben az összefüggésben a kezességvállalásokról szóló közlemény 4.1. pontjának c) pontjára hivatkozik.

317

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

318

Előzetesen ki kell emelni, hogy a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának c) pontja szerint ahhoz, hogy egy tagállam e közlemény 3. pontja alkalmazásában kizárhassa valamely előny fennállását, egy kezességvállalás főszabály szerint nem fedezheti a kintlévő hitel vagy egyéb pénzügyi kötelezettség több mint 80%‑át. Így az említett közlemény 3.2. pontjának c) pontjából kiderül, hogy a Bizottság szerint ha egy pénzügyi kötelezettséget teljes mértékben kezességvállalás fedez, a hitelező kisebb ösztönzéssel rendelkezik a hitelezési műveletből származó kockázat megfelelő értékelésére, biztosítására és minimalizálására, valamint különösen a hitelfelvevő hitelképességének megfelelő értékelésére, és az eszközök hiánya miatt az állami kezes nem mindig végzi el ezt a kockázatelemzést. Másfelől ugyanezen közlemény 4.1. pontjának c) pontja előírja, hogy a kezesség támogatási elemének kiszámítása során e kritériumot figyelembe kell venni.

319

Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának c) pontja szerint ez a küszöbérték nem alkalmazható a 2004/109/EK irányelv módosításáról szóló, 2008. március 11‑i 2008/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2008. L 76., 50. o.) módosított, a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. december 15‑i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 390., 38. o.) 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó kezességvállalásokra. Ez utóbbi rendelkezés szerint a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok olyan kötvények vagy átruházható értékpapírosított adósság egyéb formái, azon értékpapírok kivételével, amelyek egyenértékűek a társasági részesedésekkel, vagy amelyek – átváltáskor vagy az általuk biztosított jogok érvényesítésekor – jogot biztosítanak a részvényekkel egyenértékű részvények vagy értékpapírok megszerzésére.

320

Elsősorban meg kell állapítani, hogy a hitelgarancia olyan értékpapírokra vonatkozik, amelyeket a közepes futamidejű értékpapírok európai programjának megfelelően bocsátottak ki, és amelyek ezáltal a 2004/109 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Ennélfogva el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, mely szerint a hitelgarancia nem felel meg a kölcsön fedezetének felső összeghatárára vonatkozóan a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának c) pontjában és 4.1. pontjának c) pontjában előírt feltételnek.

321

Másodsorban, a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának c) pontja egyáltalán nem zárja ki a 80%‑os küszöbérték túllépése esetén sem az előny fennállásának kizárását. E pontból ugyanis kiderül, hogy egy tagállam az említett küszöbérték túllépése esetén köteles bejelenteni az intézkedést, és megfelelően alá kell támasztania azt az állítását, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül állami támogatásnak. Ennélfogva, még ha e küszöbértéket túl is lépték volna, ez nem elegendő annak megállapításához, hogy nyilvánvalóan téves a Bizottság azon következtetése, mely szerint a hitelgarancia 295 bázispontos korrigált garanciadíja megfelel annak a díjnak, amelyet egy piacgazdasági szabályoknak megfelelően cselekvő kezes számolt volna fel.

322

E megfontolásokra tekintettel a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának c) pontjában és a 4.1. pontja harmadik albekezdésének c) pontjában említett küszöbérték túllépésén alapuló érvet el kell utasítani.

323

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy az NNBG anyavállalata, az EDF nehéz pénzügyi helyzetben van. Úgy vélik, hogy az általuk a Törvényszék előtti eljárásban benyújtott bizonyítékok alkalmasak e tény bizonyítására. E tagállamok szerint kivételes körülmények között a kezesség támogatási eleme elérheti a kezességgel ténylegesen fedezett összeget. Jóllehet ezek a bizonyítékok nem szerepeltek a közigazgatási eljárásban, a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az e dokumentumokban említett tényeket. Ezzel összefüggésben ezek a tagállamok a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának a) pontjára és a 4.1. pontjának a) pontjára hivatkoznak.

324

A Bizottság és a Francia Köztársaság szerint ezeket az érveket el kell utasítani. Ebben az összefüggésben a Bizottság előadja, hogy a közigazgatási eljárásban nem kapta meg azokat a dokumentumokat, amelyekből az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség kiindult, és ezáltal nem volt köteles az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által hivatkozott körülmények figyelembevételére.

325

Előzetesen ki kell emelni, hogy a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának a) pontja szerint e rendelkezés alkalmazásában egy előny fennállásának egy tagállam általi kizárásához szükséges feltételek egyike a hitelfelvevő nehéz pénzügyi helyzetének hiánya, és az említett közlemény 4.1. pontjának a) pontja értelmében ezt az elemet a támogatási elem mértékének kiszámítása során kell figyelembe venni. Amint az a 4.1. pont a) pontjának második albekezdéséből kiderül, a Bizottság úgy tekinti, hogy a nehéz helyzetben levő társaságok esetében a piaci hitelező, ha egyáltalán van ilyen, a kezesség vállalásakor a várható nemfizetési arányra tekintettel magas díjat számítana fel, és ha különösen megnő annak valószínűsége, hogy a hitelfelvevő nem lesz képes a hitel visszafizetésére, akkor elképzelhető, hogy ez a piaci arány nem is létezik, és kivételes körülmények között a kezesség támogatási eleme elérheti a kezességgel ténylegesen fedezett összeget.

326

Elsősorban az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által hivatkozott azon érvet kell vizsgálni, amely abból indul ki, hogy a Bizottságnak az EDF nehéz helyzete miatt meg kellett volna állapítania, hogy a hitelgaranciában szereplő támogatási elem elérte a kezességgel ténylegesen fedezett összeget.

327

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a kezességvállalásokról szóló közleményben hivatkozott, nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtható állami támogatásokról szóló iránymutatás (HL 2004. C 244., 2. o., a továbbiakban: a szerkezetátalakításhoz nyújtható állami támogatásokról szóló iránymutatás) 9. pontja szerint egy vállalkozás akkor van nehéz helyzetben, ha képtelen – akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén – arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid‑ vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét.

328

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség az EDF pénzügyi nehézségeire vonatkozó állításai alátámasztására a következő bizonyítékokat nyújtja be:

329

Először, a 2011. február 27‑én az egyik weboldalon megjelent cikkről meg kell állapítani, hogy az EDF pénzügyi helyzetéről szól, és e társaság eladósodására tartalmaz utalásokat. Azonban, tekintettel arra, hogy ez a cikk megemlíti, hogy az említett társaság AA minősítést kapott egy minősítő szervezettől, ebből a cikkből nem lehet arra következtetni, hogy a szóban forgó társaság eladósodása olyan méreteket öltött, ami szinte teljes bizonyossággal azt eredményezte volna, hogy rövid‑ vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét. Ez a minősítés ugyanis magas szintű minősítésnek, és főszabály szerint biztos befektetésnek felel meg.

330

Másodszor, az Egyesült Királyság egyik napilapjában 2013. április 8‑án megjelent cikkből kizárólag azt a következtetést lehet levonni, hogy az EDF eredeti üzleti partnere a Hinkley Point C projektben, elhagyta a nukleáris energia ágazatát, és hogy az EDF 39 milliárd euró értékű adóssága miatt nem volt biztos, hogy ez a vállalkozás egyedül is meg tudja valósítani ezt a projektet. Ezzel szemben ebből a cikkből nem lehetett arra következtetni, hogy a szerkezetátalakításhoz nyújtható állami támogatásokról szóló iránymutatás 9. cikke értelmében az EDF nehéz pénzügyi helyzetben volt.

331

Harmadszor, az egyik francia napilapban 2012. március 1‑jén, és az egyik német gazdasági napilapban 2014. február 26‑án és október 6‑án megjelent cikkekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezek nem az EDF‑ről, hanem a szóban forgó társaságról szólnak. Márpedig a megtámadott határozat elfogadásnak időpontjában ez a társaság és az EDF külön társaságok voltak, és sem az Osztrák Köztársaság, sem a Luxemburgi Nagyhercegség nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amelyből meg lehetne állapítani, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Bizottság tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a jövőben az említett cikkekben szereplő társaságot az EDF részben átveszi. Épp ellenkezőleg, ebben az összefüggésben ki kell emelni, hogy a Bizottság tájékoztatása szerint, amit az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség nem vont kétségbe, a szóban forgó társaságnak az EDF általi részleges átvételéről szóló egyetértési megállapodást csak 2015. július 29‑én, tehát jóval 2014. október 8‑a, vagyis a megtámadott határozat elfogadásának időpontját követően írták alá. Ennélfogva ezek a cikkek nem bizonyíthatják, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában az EDF nehéz pénzügyi helyzetben volt. Ezek a megfontolások a szóban forgó társaság által a 2012., 2013. és 2014. év első negyedévében közzétett referenciadokumentumokra és az Interneten megjelent cikkre is érvényesek, amennyiben ez utóbbi társaságra vonatkozó információkat tartalmaznak.

332

Negyedszer, az egyik francia napilapban 2015. június 5‑én és 2016. február 18‑án, valamint az Egyesült Királyság egyik gazdasági és pénzügyi napilapjában 2016. március 12‑én megjelent cikkekre vonatkozóan meg kell állapítani, hogy ezek közzétételére a megtámadott határozat elfogadását követően került sor.

333

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állami támogatással kapcsolatos határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (1986. július 10‑iBelgium kontra Bizottság ítélet, 234/84, EU:C:1986:302, 16. pont). Márpedig a jelen ügyben a Bizottság nem rendelkezett ezekkel az információkkal, mivel a fenti 332. pontban említett cikkek közzétételére a megtámadott határozat elfogadását követően került sor, és az iratokban semmi sem utal arra, hogy az említett intézmény rendelkezhetett az e cikkekben szereplő információkkal.

334

Még ha az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség a 328. pontban említett cikkeket a megtámadott határozat elfogadását megelőzően bekövetkezett tények fennállásának bizonyítása céljából nyújtotta volna is be, e cikkek akkor sem lennének alkalmasak annak bizonyítására, hogy az említett határozathozatal előtt az EDF a szerkezetátalakításhoz nyújtható állami támogatásokról szóló iránymutatás 9. pontja értelmében nehéz pénzügyi helyzetben volt. Mivel ugyanis e cikkek a szóban forgó társaság szétdarabolására és egy részének az EDF általi átvételére utalnak, emlékeztetni kell arra, hogy ezek az események e határozathozatalt követően következtek be (lásd: a fenti 331. pont). Másfelől meg kell állapítani, hogy e cikkekből nem lehet arra következtetni, hogy a szóban forgó határozathozatalt megelőzően az EDF eladósodása olyan méreteket öltött, ami külső beavatkozás nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezte volna, hogy rövid‑ vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét.

335

Ötödször, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a francia számvevőszéknek az EDF nemzetközi stratégiájáról szóló 2015. novemberi különleges jelentése 5. oldala szerint 2009 végén e társaság „pénzügyi helyzete sebezhető volt”, ugyanezen jelentés 7. oldala szerint pedig „az [említett társaság] sérülékeny pénzügyi helyzetben volt, a további eladósodás kockázata mellet”.

336

E tekintetben elegendő annyit megjegyezni, hogy a francia számvevőszéknek az EDF nemzetközi stratégiájáról szóló 2015. novemberi különleges jelentéséből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában az EDF a szerkezetátalakításhoz nyújtható állami támogatásokról szóló iránymutatás 9. pontja értelmében nehéz pénzügyi helyzetben volt. Egyfelől ugyanis az említett jelentés 5. oldalán szerepel, hogy „2009 végére az [EDF] sérülékeny pénzügyi helyzetbe került”, azonban ezt követően e jelentés megemlíti, hogy „[egy] új ciklus [kezdődött], amely megfelel a [számvevőszék] felülvizsgálati időszakának, és amelyet közel 13 [milliárd euró] összegben történő átruházások uraltak”. Másfelől, meg kell állapítani, hogy az e jelentés 7. oldalán szereplő megfogalmazás, amely szerint „a részvényes állam legnagyobb aggodalmára az [adott] okot, hogy a cégcsoport – még sérülékeny pénzügyi helyzete ellenére és a további eladósodás kockázata mellett is – továbbra is jelentős mértékű osztalékot fizetett”, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az EDF eladósodása olyan méreteket öltött, ami szinte teljes bizonyossággal azt eredményezte volna, hogy rövid‑ vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét.

337

Hatodszor, az egyik független szervezet 2012. december 13‑i cikkéből kiderül, hogy a flamanville‑i és az olkiluotói atomerőművek felépítésének költségei emelkedtek. Márpedig először is, a megtámadott határozatból kiderül, hogy a Bizottság figyelembe vette ezeket a körülményeket. Ezt követően meg kell állapítani, hogy az említett cikkből nem lehet arra következtetni, hogy az EDF nehéz pénzügyi helyzetben volt. Végül az e cikkben szereplő, az e társaságra vonatkozó információkkal kapcsolatban elegendő a fenti 331. pontban kifejtett megfontolásokra hivatkozni. Ez a cikk tehát szintén nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett.

338

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által benyújtott bizonyítékok tehát nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az EDF a szerkezetátalakításhoz nyújtható állami támogatásokról szóló iránymutatás 9. pontja értelmében nehéz pénzügyi helyzetben volt. Ennélfogva el kell utasítani e tagállamok azon érvét, amely szerint amiatt, hogy az EDF nehéz helyzetben volt, a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a hitelgarancia támogatási eleme elérheti az említett kezességvállalásban ténylegesen fedezett összeget.

339

Másodsorban, amennyiben az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által előadott érvek annak a bizonyítására irányulnak, hogy az EDF pénzügyi helyzetére tekintettel egy piacgazdasági befektető nem fogadott volna el egy 295 bázispontos garanciadíjú hitelgaranciát, elegendő annyit megjegyezni, hogy ezek a tagállamok nem adtak elő olyan kidolgozott érvet, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat 9.5.3.1. pontjában kifejtett megfontolások hiteltelenek. E tagállamok többek között nem ismertettek egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy nyilvánvalóan téves volt a BB vagy a Ba minősítés alapulvétele, továbbá nem hiteles először is a 102 európai vállalatnak a BB kockázati kategóriába sorolt hitelteljesítési csereügyletei átlagának és a BB kockázati kategória 286 bázispontos medián értékének a Bizottság által elvégzett összehasonlítása, másodszor, hiteltelen a hitelgarancia‑díj mértékének 295 bázispontra történő kiigazítása, amelyre a Bizottság aggodalmainak eloszlatása érdekében került sor (lásd: a fenti 290. pont).

340

Ennélfogva, anélkül hogy dönteni kellene a Bizottság azon érvéről, mely szerint a jelen eljárásban e tagállamok által beterjesztett dokumentumokat a közigazgatási eljárásban nem nyújtották be, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azon érveit is, amelyek szerint a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.2. pontjának a) pontjában és 4.1. pontjának a) pontjában előírt kritériumokat.

341

Az Osztrák Köztársaság válaszában azt állítja, hogy a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.4. pontja f) alpontjának hatodik bekezdése alkalmazásában a rendes kockázati díj legalább 400 bázispontnak felel meg. A Bizottság nem adott arra magyarázatot, hogy miért alacsonyabb kockázatú a hitelgarancia, amelynek korrigált garanciadíja 295 bázispontban került meghatározásra.

342

A Bizottság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

343

Ezzel összefüggésben elsősorban ki kell emelni, hogy a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.4. pontja f) alpontjának hatodik bekezdésében szereplő és az említett közlemény 4.2. pontjában hivatkozott feltétel kizárólag a kezességvállalási programokra, nem pedig az egyéni kezességvállalásokra vonatkozik. Márpedig a hitelgarancia nem minősül az e közlemény 1.3. pontjának a) pontja értelmében vett kezességvállalási programnak.

344

Másodsorban, mindenképpen meg kell állapítani, hogy azzal ellentétben, amit az Osztrák Köztársaság sugall, a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.4. pontja f) pontjának hatodik albekezdésében meghatározott 400 bázispontos összeg nem vonatkozik közvetlenül hitelgarancia‑díjra. Amint ugyanis az az említett közlemény 3.4. pontjának f) pontjából kiderül, a fizetendő díjnak fedeznie kell a kezességvállaláshoz társuló rendes kockázatokat, a program igazgatási költségeit és a megfelelő tőke után fizetendő éves díjat. A megfelelő tőke után fizetendő éves díj kockázati díjból áll, amely növelhető a kockázatmentes kamatlábbal. Márpedig az e közlemény 3.4. pontja f) pontjának hatodik albekezdésében meghatározott 400 bázispontos összeg kizárólag a tőke után fizetendő rendes kockázati díjra vonatkozik, amelyet a kedvezményezettek által fizetendő kezességi díjnak tartalmaznia kell. Ennek következtében, azzal ellentétben, amit az Osztrák Köztársaság sugall, a garanciadíj nem vethető közvetlenül össze az említett pontban meghatározott 400 bázispontos díjjal.

345

Harmadsorban a teljesség kedvéért, meg kell említeni, hogy a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.4. pontja f) pontjának hatodik albekezdése megelégszik azzal, hogy meghatározza a tagállamok számára a piacgazdasági szabályoknak megfelelően cselekvő kezesek által felszámolásra kerülő díjnak megfelelő garanciadíj kiszámítását lehetővé tévő módszer egyik elemét. Márpedig ezzel a ponttal semmiképpen sem ellentétes, ha e módszer helyett a Bizottság egy eltérő megoldást alkalmaz e díj meghatározására, amelynek során viszonyítási pontként azokat a garanciadíjakat veszi alapul, amelyeket a piacgazdasági szabályoknak megfelelően cselekvő kezesek hasonló projektek esetén számítanak fel, és ezeket a díjakat a szóban forgó projekt egyedi jellemzőinek figyelembevételével kiigazítja. Ennélfogva ezzel a ponttal nem ellentétes a Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott megoldás (lásd: a fenti 290. pont).

346

E megfontolásokra tekintettel azt az érvet is el kell utasítani, amely azon alapul, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kezességvállalásokról szóló közlemény 3.4. pontja f) pontjának hatodik albekezdésében és a 4.2. pontjában említett számítási módot.

347

Az Osztrák Köztársaságnak és a Luxemburgi Nagyhercegségnek a kezességvállalásokról szóló közleményben meghatározott feltételek nemteljesítésén alapuló érvei tehát nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a nyilvánvaló tévedést tartalmaznak a Bizottságnak a megtámadott határozat (475) és (476) preambulumbekezdésében szereplő megfontolásai, amelyek szerint a hitelgarancia 295 bázispontos garanciadíja megfelel annak a díjnak, amit az NNBG‑nek abban az elméleti esetben kellett volna fizetnie, ha egy ilyen kezességvállalást a piacon kínáltak volna számára.

348

Következésképpen el kell utasítani ezeket az érveket, anélkül hogy dönteni kellene abban a kérdésben, hogy a Bizottság a jelen ügyben köteles volt‑e a kezességvállalásokról szóló közleményben előírt feltételek figyelembevételére.

349

Ennélfogva a hitelgaranciára vonatkozó valamennyi érvet el kell utasítani.

350

Az ötödik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a támogatáshalmozás elvét, amely megköveteli, hogy a szóban forgó intézkedések összességükben kerüljenek meghatározásra.

351

E tekintetben, elsősorban, amennyiben az Osztrák Köztársaság ezen érvével ismét arra hivatkozik, hogy a Bizottság köteles volt a szóban forgó intézkedések támogatási egyenértékének pontos összegét kiszámítani, vagy arra, hogy a Bizottság nem határozta meg kellőképpen a szóban forgó intézkedésekben szereplő támogatási elemeket, ezt az érvet a fenti 247–349. pontra való hivatkozással el kell utasítani.

352

Másodsorban, amennyiben az Osztrák Köztársaság ezzel az érvvel azt kívánja állítani, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a szóban forgó három intézkedés halmozott hatását, meg kell állapítani, hogy ez az érv túlkompenzáció fennállására utal. Ezért ezt az érvet a szóban forgó intézkedések arányosságára vonatkozó hatodik jogalap vizsgálata keretében kell figyelembe venni.

353

Következésképpen ezt az érvelést is el kell utasítani, és vele együtt minden olyan érvet, amely annak bizonyítására irányul, hogy a szóban forgó intézkedésekben foglalt támogatási elemeket nem határozták meg kellőképpen.

354

Az ötödik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság nem határozta meg kellőképpen a nukleáris hulladék kezelésével és tárolásával kapcsolatos kiadásokat.

355

E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által összeegyeztethetőnek nyilvánított támogatási intézkedés kizárólag a kompenzációs különbözeti szerződésre, az államtitkári megállapodásra és hitelgaranciára vonatkozik. Ezzel szemben a megtámadott határozat nem érinti az Egyesült Királyság által a nukleáris hulladék kezelésével és tárolásával kapcsolatos kiadások fedezetéül nyújtott állami támogatást.

356

Másodsorban meg kell állapítani, hogy – amint az a megtámadott határozat (461) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Bizottság a szóban forgó intézkedések értékelése során figyelembe vette a Hinkley Point C pénzügyi modelljében szereplő, a nukleáris hulladék kezelésével és tárolásával kapcsolatos kiadásokra vonatkozó információkat. Ugyanis, amint azt a Bizottság jogosan állítja, mivel olyan kiadásokról van szó, amelyeket az erőmű üzemeltetőjének kell viselnie, ezeket az elegendő ösztönző hatás eléréséhez szükséges nyereség számítása során figyelembe kell venni.

357

Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (460) és (461) preambulumbekezdésében kifejezetten emlékeztetett arra, hogy külön jelenteni kell minden olyan, a nukleáris hulladék kezelésével és tárolásával kapcsolatos kiadásokra vonatkozó további támogatási elemet, amely nem szerepelt a szóban forgó intézkedésekben.

358

Mindezekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság a fenti 263–266. pontban kifejtett elvekkel összhangban jár el. Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvelését, miszerint a Bizottság nem határozta meg kellőképpen a hulladék kezelésével és tárolásával kapcsolatos kiadásokat.

359

Ezt a következtetést nem vonhatja kétségbe az a körülmény, hogy az Egyesült Királyság 2015. július 20‑án, tehát a megtámadott határozat elfogadását követően jelentette be a nukleárishulladék‑szállítási szerződések díjszabására alkalmazott módszert, és hogy a Waste Contract for New Nuclear Power Stations ügyben 2015. október 9‑én hozott határozatával (SA.34962, HL 2016. C 161., 1. o.) a Bizottság ezt a módszert állami támogatásnak minősítette, és az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította. Ezek a tények ugyanis a megtámadott határozat elfogadása után következtek be, és így nem alkalmasak arra, hogy kétségbe vonják a jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2014. július 11‑iDTS Distribuidora de Televisión Digita kontra Bizottság ítélet, T‑533/10, EU:T:2014:629, 75. pont). Másfelől, abban az esetben, ha az Osztrák Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a 2015. október 9‑i határozatban engedélyezett támogatási intézkedést nem lehetett volna a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítani, ezeket az érveit az e határozat elleni kereset keretén belül kellett volna előadnia. Ezzel szemben ezek az érvek nem relevánsak a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában indított jelen kereset keretében, mivel e határozat nem vonatkozik az említett díjszabásra alkalmazott módszerre.

360

Az ötödik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a jövőben előfordulhat, hogy a Hinkley Point C részére állami kezességvállalás formájában kiegészítő támogatásokat nyújtanak.

361

Ezen érv tekintetében elegendő annyit megjegyezni, hogy olyan tényekre hivatkozik, amelyek esetlegesen a megtámadott határozat elfogadását követően következhetnek be, és amelyek így nem alkalmasak arra, hogy kétségbe vonják e határozat jogszerűségét (lásd: a fenti 359. pont). Mindenesetre, mivel az Osztrák Köztársaság úgy ítéli meg, hogy egyetlen kiegészítő támogatás sem összeegyeztethető a belső piaccal, ezek az érvek nem vehetők figyelembe a jelen kereset keretében, amely csak a szóban forgó intézkedésekre vonatkozó megtámadott határozat megsemmisítése irányuló kérelmet érinti.

362

Következésképpen minden olyan érvet el kell utasítani, amely annak bizonyítására irányul, hogy a szóban forgó intézkedésekben szereplő támogatási elemeket nem határozták meg kellőképpen.

363

Az Osztrák Köztársaság által a kilencedik jogalap negyedik részének keretében az indokolási kötelezettség megsértésére alapított érveket illetően elegendő annyit megjegyezni, hogy azok azon a téves előfeltevésen alapulnak, amely szerint a Bizottság köteles volt a szóban forgó intézkedések részletesebb meghatározására. Emiatt ezeket az érveket el kell utasítani.

364

Szintén el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, miszerint a Bizottság által a hitelgarancia részét képező támogatási elem meghatározására alkalmazott módszer érthetetlen. Amint ugyanis az a fenti 285–349. pontban már kifejtésre került, a megtámadott határozatból kellően egyértelmű módon kiderül, hogy a Bizottság olyan módon igazította ki az Egyesült Királyság által bejelentett hitelgarancia részletszabályait, hogy az e kezességvállalásban szereplő támogatási elemet a minimálisra korlátozza.

365

Következésképpen az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó érveket szintén el kell utasítani.

366

Ennélfogva el kell utasítani az ötödik és a nyolcadik jogalapot, valamint a kilencedik jogalap negyedik részét, azon érv kivételével, amely a villamos energia belső piacának piaclezáró hatására és a szóban forgó intézkedéseknek az e piac áraira gyakorolt hatására vonatkozik (lásd: a fenti 273. pont), és eltekintve attól az érvtől, amely szerint a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a szóban forgó három intézkedés halmozott hatását (lásd: a fenti 351. pont), mivel ezeket a hatodik jogalap vizsgálata során kell figyelembe venni.

367

A hatodik jogalap, a kilencedik jogalap harmadik részének második kifogása és hatodik része a Bizottság által a megtámadott határozat 9.5. és 9.6. pontjában kifejtett megfontolásokra vonatkozik, amelyek szerint a szóban forgó intézkedések megfelelnek az arányosság elvének. Az említett határozat (548) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a hitelgarancia‑díj mértékének 295 bázispontra történő kiigazításától és a nyereségmegosztásra vonatkozó mechanizmusok módosításától függően a Hinkley Point C üzembe állítása miatti versenytorzulásokat a szükséges legalacsonyabb szinten tartják, és azokat az intézkedések pozitív hatásai ellensúlyozzák.

368

Elsőként a hatodik jogalapot kell megvizsgálni, amely a szóban forgó intézkedések arányosságának felülvizsgálatával kapcsolatos hibák megállapítására irányul. Másodikként a kilencedik jogalap harmadik részének második kifogását és a kilencedik jogalap hatodik részét kell vizsgálni, amelyek többek között az elégtelen indokoláson alapulnak.

369

A hatodik jogalap alátámasztására az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség előadja, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat 9.5. és 9.6. pontjában kifejtett megfontolások nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak.

370

E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy egy támogatási intézkedés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethető legyen, megfelelőnek és az elérni kívánt közérdekű cél megvalósításához szükségesnek kell lennie. Másfelől a kereskedelem feltételeinek és a versenynek az ezen intézkedés által előidézett befolyásolása és torzítása, az ezekből eredő pozitív hatásokhoz viszonyítva, nem lehet eltúlzott (lásd ebben az értelemben: 1998. június 25‑iBritish Airways és társai kontra Bizottság ítélet, T‑371/94 és T‑394/94, EU:T:1998:140, 282. és 283. pont; 2015. február 26‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, T‑135/12, nem tették közzé, EU:T:2015:116, 60. pont).

371

Emlékeztetni kell arra is, hogy – amint az a fenti 79–128. pontban kifejtettekből kiderül – az Egyesült Királyság nem csak annak eldöntésére volt jogosult, hogy a nukleáris energiát az energiaszerkezetének részét képező energiaforrássá nyilvánítsa, de az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontjára és 192. cikkének első bekezdésére tekintettel arra is, hogy az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítését az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti közérdekű célként határozza meg.

372

Ami a jelen ügyben a Törvényszék által elvégzendő felülvizsgálat terjedelmét illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Következésképpen a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálat korlátozott (lásd: a fenti 160. és 161. pont).

373

E megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által a hatodik jogalap alátámasztására előadott érveket, amelyek három részből épülnek fel; ezek közül az első a szóban forgó intézkedések megfelelő jellegére vonatkozik, a második a szükséges jellegükre, a harmadik pedig a pozitív és negatív hatásaik mérlegelésével foglalkozik.

374

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy a Bizottság által megállapítottakkal ellentétben a szóban forgó intézkedések nem voltak megfelelőek sem az ellátásbiztonság javítására, sem a villamosenergia‑szolgáltatók diverzifikációjára, sem a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzés megvalósítására.

375

Elsősorban, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó intézkedések nem alkalmasak az ellátásbiztonság javítására és a villamosenergia‑szolgáltatók diverzifikációjának megvalósítására.

376

Egyrészről az Osztrák Köztársaság az ellátás biztonságát illetően azt állítja, hogy a nukleáris energia nem jelent semmilyen előnyt más környezetbarátabb és olcsóbb energiaforrásokkal szemben. Mindenekelőtt a tagállamok az uránérc behozatalától függő helyzetbe kerülnek. Emellett az atomerőművek a magas hidegvíz‑igényük miatt nagyon érzékenyek a hőmérsékletnövekedésre. Másfelől a kisebb, decentralizált erőművek olcsóbbak, gyorsan üzembe helyezhetők és leállíthatók lennének, így sokkal gyorsabban reagálhatnak a gyorsan változó villamosenergia‑keresletre. Ráadásul egy kisebb erőműben bekövetkező meghibásodás sokkal kezelhetőbb, mint egy atomerőmű üzemzavara. Ezenkívül a Bizottság az általa tervezett különböző forgatókönyvekben nem vette figyelembe az összekapcsolási tervet, amely többek között a megújuló energiaforrások és a jövőbeli műszaki fejlesztések integrálására irányul. Ráadásul az Osztrák Köztársaság szerint előfordulhat, hogy az Egyesült Királyságban a jövőben jelentősen megnőnek az energiatermelő kapacitások. Végül a Bizottság nem gondolta kellőképpen végig a lehetséges ellátási zavarok különböző energiahatékonysági intézkedések alkalmazása útján történő megoldásának lehetőségét.

377

Másfelől az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a szóban forgó intézkedések nem járulnak hozzá a villamosenergia‑szolgáltatók diverzifikációjához, éppen ezzel ellentétes hatást váltanak ki. A Hinkley Point atomerőmű kiterjesztése leszűkíti az állami forrásokat, jelentősen csökkenti a megújuló energiaforrásokra szánt költségvetést, és megakadályozza a megújuló energiaforrások kiaknázására és fejlesztésére irányuló projektek megvalósítását. Így az említett intézkedések elősegítik a nukleáris energia fenntartását a megújuló forrásokból előállított villamos energia kárára, és ezáltal a nukleáris energia nagy részarányával jellemezhető jelenlegi ellátási struktúra fenntartását. Ezért ezek az intézkedések ellentétesek a villamosenergia‑beszállítók diverzifikációjának állítólagos céljával.

378

Másodsorban, az Osztrák Köztársaság azzal érvel, hogy a szóban forgó intézkedések nem alkalmasak a szén‑dioxid‑mentesítés céljának elérésére. A nukleáris energia alapvetően sokkal drágább, mint például a szélenergia vagy a vízenergia. Az Osztrák Köztársaság szerint, ha ezek az intézkedések a villamosenergia‑termelés e módjait szolgálnák, tovább lehetne csökkenteni a szén‑dioxid‑kibocsátást.

379

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

380

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 9.2. pontjában a tagállam által a szóban forgó intézkedésekkel megvalósítani szándékozott közérdekű célként a nukleáris energia előmozdítását, közelebbről az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítését határozta meg. Amint az a negyedik jogalap vizsgálata keretében megállapításra került, az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség nem terjesztett elő olyan érveket, amelyek alkalmasak lettek volna e következtetés kétségbe vonására.

381

Márpedig meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság által előterjesztett érvek annak megkérdőjelezésére korlátozódnak, hogy a szóban forgó intézkedések megfelelőek‑e olyan egyéb célkitűzések megvalósításához, mint amilyen az ellátásbiztonság javítása, a beszállítók diverzifikációja és a szén‑dioxid‑mentesítés. Ezzel szemben e tagállamoknak nem állt szándékában megkérdőjelezni ezen intézkedéseknek az Egyesült Királyság által meghatározott közös érdekű cél, nevezetesen új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésének megvalósítására alkalmas jellegét, amelyet a Bizottság figyelembe vett. Ebből következik, hogy az Osztrák Köztársaság által előterjesztett ezen érvek nem alkalmasak a Bizottság által az említett intézkedések megfelelő jellegére vonatkozóan megállapított megfontolások megalapozottságának kétségbe vonására. Ezen érveket tehát a jelen ügyben mint hatástalanokat el kell utasítani.

382

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság által előterjesztett néhány érv lényegében a szóban forgó intézkedések által előidézett pozitív és negatív hatásoknak a megtámadott határozatban a Bizottság által elvégzett mérlegelésére vonatkozik. Ezek az érvek a hatodik jogalapnak az ezzel a mérlegeléssel foglalkozó harmadik része vizsgálata során kerülnek figyelembevételre.

383

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy a szóban forgó intézkedések túlterjednek az ellátásbiztonság javításához, a szállítók diverzifikációjához és a szén‑dioxid‑mentesítéshez szükséges mértéken, és ezáltal túlzott mértékben torzítják a versenyt. A kompenzációs különbözeti szerződés támogatási mechanizmusa, amely a garantált alapár révén lehetővé teszi a nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos befektetéseket, alkalmas arra, hogy befolyásolja a verseny feltételeit az Egyesült Királyság energiapiacán. A Hinkley Point C többek között még negatív villamosenergia‑árak mellett is a termelésben lesz érdekelt. Mindez a piac rendellenes működéséhez vezető negatív hatást idéz elő, és hátrányos helyzetbe hozza az alternatívvillamosenergia‑szolgáltatókat. A kompenzációs különbözeti szerződésben szereplő kikötésekhez hasonló rendelkezések hiányában a megújuló forrásokból előállított villamos energia termelői kiszorulnak a piacról.

384

Ebben az összefüggésben az Osztrák Köztársaság elsősorban arra hivatkozik, hogy az atomerőművekben előállított villamosenergia‑kínálatnak a támogatás hatására bekövetkező növekedése a nukleáris energia javára befolyásolja a kínálati görbét, a villamosenergia‑piac rendellenes működéséhez vezet és kiszorítja a hálózatok stabilizálására alkalmas technológiákat, többek között a gázüzemű erőműveket is. Véleménye szerint ez veszélyeztetheti a rugalmas gázüzemű erőműveken alapuló termelési kapacitásoknak és a változékony intenzitású szélenergia hatékony kombinációjának létrehozását, mivel egyre több gázüzemű erőmű üzemeltetését és fenntartását teszi veszteségessé. Úgy véli ugyanis, hogy a gázüzemű erőművek a legsúlyosabb nehézségekkel kénytelenek megküzdeni annak érdekében, hogy még 2030‑ban is piacon maradhassanak, míg az olyan támogatott atomerőművek, mint Hinkley Point C a részükre nyújtott támogatások segítségével széles körű lefedettséget érnek el, és ösztönzést kapnak arra, hogy átgondolatlan módon lássák el a hálózatot villamos energiával, akkor is, amikor az amúgy is jelentős mennyiségű megújuló forrásokból előállított villamos energiához jutott. Ez a rugalmas termelés előrelátható visszaszorulása miatt veszélyeztetheti az ellátásbiztonságot.

385

Másodsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság megállapításával ellentétben a szóban forgó intézkedéseknek nincs megfelelő ösztönző hatásuk a beruházásokra. Ezen intézkedések következményeit figyelembe véve az intézmény által feltételezetten a kedvezményezett javát szolgáló ösztönző hatás nem megfelelő a kívánt cél eléréséhez. Ezek az intézkedések hibás ösztönző struktúrákat hoznak létre a villamosenergia‑termelésben, amelyek bizonyos piaci körülmények között még veszélyeztethetik is az ellátásbiztonságot, ahelyett hogy biztosítanák azt. Ezenkívül piaci torzulások és rendellenességek merülhetnek fel és gyűrűzhetnek tovább mind a nemzeti, mind az európai villamosenergia‑piacon. Mindenekelőtt, a nukleáris energia előmozdítása esetlegesen felesleges kapacitásokhoz vezethet a nem rugalmas energiatermelésben. A negatív árak fennállásakor alkalmazott támogatási mechanizmus túlkínálat esetén gazdaságilag arra ösztönzi az NNBG‑t, hogy a Hinkley Point C üzemeltetőjeként továbbra is ellássa a hálózatot, az ott fennálló helyzetet figyelmen kívül hagyva, nem pedig arra, hogy csökkentse az előállított villamos energia mennyiségét. Mindez azzal a következménnyel járhat, hogy a megújuló forrásokból előállított villamos energia termelői, különösen az Egyesült Királyság által fejleszteni tervezett szélerőművek kénytelenek mesterségesen csökkenteni a betáplálást annak érdekében, hogy elkerüljék a hálózat stabilitásának veszélyeztetését. Az Osztrák Köztársaság szerint ez utóbbiak visszahúzódnak a piacról, kénytelenek lesznek a termelés után negatív árakat fizetni, és elveszítik a támogatásaikat, vagy az esetleges támogatásokból való részesedés lehetőségét. Emellett, a Hinkley Point C közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy a negatív árat tartalmazó forgatókönyv még valószínűbb legyen. Míg egy olyan atomerőmű, amely állami támogatással, vagy a nélkül, a piaci árak, a csúcsterhelés és a hálózat stabilitásának veszélyeztetésére alkalmas bármilyen tényező vonatkozásában korlátozott reagálási lehetőségekkel bír, addig egy kompenzációs különbözeti szerződés formájában támogatott erőmű konkrétabban hozzájárulhat a versengő technológiák piaci feltételeinek negatív befolyásolásához, és jelentős támogatásokhoz jutva kiszoríthatja a piacról az alacsonyabb határköltségekkel járó technológiákat. Végül az Osztrák Köztársaság hozzáteszi, hogy a Hinkley Point C által megtermelt villamos energia megawattórában számított ára a piacon jelenleg kínált ár kétszerese lesz.

386

Harmadsorban az Osztrák Köztársaság fenntartja, hogy a szóban forgó intézkedések túlzott mértékben hátrányosak más technológiákra nézve. A Bizottság megfontolásaival ellentétben e különbözeti szerződésekkel nem lehet hasonló módon támogatásban részesíteni más technológiákat. A termelés megújuló forrásokból származó energia előállításához nyújtott támogatásra csak a 651/2014 rendeletben és a 2014–2020 időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásról szóló iránymutatásban meghatározott, nagyon szigorú és egyértelmű feltételekkel van lehetőség. Márpedig ezek az intézkedések és különösen a kompenzációs különbözeti szerződés nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek. Épp ellenkezőleg, ezek az intézkedések szintén a megújuló forrásokból előállított villamos energia termelőinek kiszorulását idézik elő, mivel ez utóbbiak nem jutnak olyan támogatásokhoz, mint amilyenekből az atomerőművek üzemeltetői részesülnek. Emellett az ilyen intézkedések révén az NNBG a hálózat állapotának tekintetbevétele nélkül részesülhet támogatásban, míg például a szélerőműveknek a hálózati stabilitást kell a villamos energia általuk végzett betáplálása, és ezáltal esetleges támogatáshoz jutás lehetősége elé helyezniük.

387

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

388

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az Osztrák Köztársaság által előadott érvek alapvetően három kifogáson alapulnak, amelyek közül az első szerint a szóban forgó intézkedések nem voltak szükségesek az ellátásbiztonság javítására, a szolgáltatók diverzifikációjára és a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzés eléréséhez, a második szerint a kisebb méretű üzemek elegendőek lennének, és a harmadik szerint a Bizottság nem vizsgálta kellőképpen a túlkompenzáció kockázatát.

389

Elsősorban az Osztrák Köztársaság azon érveit kell megvizsgálni, melyek szerint a szóban forgó intézkedések nem szükségesek az ellátásbiztonság javítására, a szolgáltatók diverzifikációjára és a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzés eléréséhez.

390

Ezzel összefüggésben elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére irányuló közérdekű célt vette figyelembe (lásd: a fenti 380. pont). Következésképpen az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azon érvei, amelyek azon alapulnak, hogy a szóban forgó intézkedések nem szükségesek az ellátásbiztonság javítására, a szolgáltatók diverzifikációjára és a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzés eléréséhez, nem alkalmasak arra, hogy kétségbe vonják a Bizottság megfontolásainak megalapozottságát. Ezeket az érveket tehát el kell utasítani.

391

Másodsorban, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, hogy a kisebb, modulárisan bővíthető erőművek elegendők lennének, mivel ezek az erőművek gyorsabban üzembe helyezhetők és egy ilyen erőműben az üzemzavar is könnyebben kezelhető, mintha a Hinkley Pointban következne be. Amennyiben ugyanis ez az érv a nem nukleáris energiával működő erőművekre vonatkozik, elegendő arra emlékeztetni, hogy az ilyen erőművek nem alkalmasak a szóban forgó intézkedésekkel elérni kívánt, a nukleáris energia előmozdítására irányuló cél megvalósítására. Ami ezen érv többi részét illeti, elegendő annyit megállapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt a Hinkley Point C által a bázisterheléshez előállított nukleáris energiával megegyező mennyiségű villamos energia előállítása céljából több kisebb atomerőmű építése az említett erőmű felépítéséhez képest kisebb befolyást gyakorolna a kereskedelem és a verseny feltételeire.

392

Harmadsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe azt a tényt, hogy az Egyesült Királyság három, egyenként is rendkívül magas összegű intézkedést írt elő. Az említett intézmény a megtámadott határozatban megelégedett azzal, hogy mindhárom elemet külön‑külön indokolta, anélkül hogy figyelembe vette volna a halmozódó hatásukat. Ez az érvelés és az ötödik jogalap keretében előterjesztett érvelés, amely szerint a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni a szóban forgó intézkedések halmozódó hatását (lásd: a fenti 351. pont), átfedésben van. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni az első jogalap keretében előadott azon érvet is, amely szerint nem volt szükség a Hinkley Point C üzemeltetőinek „mentesítésére” (lásd: a fenti 196. pont).

393

Először is el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, mely szerint a Bizottság a szóban forgó intézkedések egyenként történő vizsgálatára szorítkozott, és nem vette figyelembe a halmozódó hatásukat. Egyfelől ugyanis a megtámadott határozat (337) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy ezek az intézkedések összefüggnek. Másfelől, az említett határozat (407) és (479) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az említett intézkedések arányos jellegének vizsgálata keretében a Bizottság figyelembe vette ezt az összefüggést. Az említett preambulumbekezdésekben ugyanis a Bizottság megállapította, hogy a kompenzációs különbözeti szerződésben szereplő kötési ár számításának alapját képező megtérülési ráta összhangban volt az azt körülvevő teljes intézkedéscsomaggal. Márpedig az államtitkári megállapodás és a hitelgarancia része ezeknek az intézkedéseknek. Ebből következik, hogy a kompenzációs különbözeti szerződésben foglalt támogatási elem szükséges jellegének értékelése során a Bizottság figyelembe vette a másik két szóban forgó intézkedésben szereplő támogatási elemeket is.

394

Másodszor, meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem ad elő egyetlen olyan kidolgozott érvet sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy az egyes szóban forgó intézkedésekben szereplő támogatási elemek az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos befektetések ösztönzésére irányuló célkitűzéshez viszonyítva túlzott mértékűek.

395

Mindenekelőtt, a hitelgarancia tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság előírta a garanciadíj összegének módosítását a benne lévő támogatási elem minimumra csökkentése érdekében. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra is, hogy a nyolcadik jogalap vizsgálata nem tárt fel ezzel kapcsolatos nyilvánvaló tévedéseket a Bizottság részéről (lásd: a fenti 285–349. pont).

396

Ezt követően az államtitkári megállapodást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az abban foglalt támogatási elem csak egy olyan szerződéses jogra korlátozódik, amely a Hinkley Point atomerőmű politikai okokból történő korai bezárása esetén mentesíti az NNBG befektetőit az olyan költségek vagy időveszteségek alól, amelyek a tulajdonjogok elvonása esetén járó kártérítést szabályozó általános elvekből származó jogaikból erednek (lásd a fenti 277. pontot).

397

Ami az Osztrák Köztársaság azon érvét illeti, miszerint nem volt szükség az NNBG és a befektetői bármilyen jogi kockázat alóli „mentesítésére”, meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó intézkedések nem védik az NNBG‑t minden kockázattól, hiszen többek között viseli az építkezés késedelmének vagy a Hinkley C hiányos kivitelezésének, a gyenge teljesítmény és a rossz eredmények kockázatát. Másrészről, tekintettel az említett intézkedések által kitűzött célra, amely az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokat ösztönző hatás megteremtésére irányul, a kompenzációs különbözeti szerződésben garantált kötési ár összegének csökkentése céljából nem tekinthető nyilvánvalóan helytelennek egy olyan eszköz alkalmazása, mint amilyen az ilyen befektetéseket fenyegető kockázatok visszaszorítását szolgáló államtitkári megállapodás.

398

Végül a kompenzációs különbözeti szerződést illetően meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem ad elő egyetlen olyan kidolgozott érvet sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy nyilvánvalóan téves a Bizottság azon megfontolása, miszerint a kötési ár nem haladja meg a Hinkley Point C‑be történő beruházások ösztönzéséhez szükséges mértéket. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a kötési árat a megtérülési ráta figyelembevételével állapították meg, és hogy a megtámadott határozat 9.5.3.2. és 9.5.3.3. pontjában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyereségmegosztásra vonatkozó mechanizmusok módosításától függően ez a ráta összhangban vannak azzal a megtérülési rátával, amelyet egy, a Hinkley Point C építéséhez hasonló méretű és ilyen szintű bizonytalansággal jellemzett projekt várhatóan elér. Az Osztrák Köztársaság egyetlen olyan érvet sem ad elő, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy ezek a megfontolások nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak.

399

Ebből következik, hogy az összes olyan érvet el kell utasítani, amely megkérdőjelezi a szóban forgó intézkedések szükségességét.

400

A jelen összefüggésben azonban az Osztrák Köztársaság olyan érveket is felhoz, amelyek a szóban forgó intézkedések pozitív és negatív hatásainak a Bizottság által elvégzett mérlegelésével foglalkoznak. Ezeket az érveket a jelen jogalapnak e mérlegeléssel foglalkozó harmadik része keretében kell figyelembe venni.

401

A harmadik rész a Bizottságnak a megtámadott határozat (547) és (548) preambulumbekezdésében szereplő azon következtetésére vonatkozik, amely szerint a hitelgarancia‑díj kiigazítását és az EDF által vállalt kötelezettségeket figyelembe véve a szóban forgó intézkedések csak korlátozottan jártak a piaci verseny torzulásának kockázatával, és ezt ellensúlyozták az említett intézkedések pozitív hatásai.

402

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség vitatja ezt a következtetést. E tagállamok szerint a szóban forgó intézkedések hátrányai aránytalanul nagyok az általuk nyújtott előnyökhöz képest. Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság állításával ellentétben az ezen intézkedésekből eredő lehetséges előnyök nem mérhetők az ebből eredő hátrányokhoz, így különösen a versenynek a más forrásokból előállított villamos energia termelőinek rovására bekövetkező torzulásához, és jelentős zavarok előidézéséhez a villamosenergia‑piac működésében. Elsőként, a Bizottság nem vette figyelembe ezeknek az intézkedéseknek a más forrásokból, különösen a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőire gyakorolt negatív hatásait. Ráadásul az ilyen intézkedések működési zavarok előidézését ösztönző hatásokat eredményeznek. Másodsorban, a mérlegelés keretében a Bizottság figyelmen kívül hagyott olyan alapvető szempontokat, amelyek szintén ezen intézkedések engedélyezése ellen hatnak. Először is, a villamosenergia‑piacra gyakorolt hatásokat nem vizsgálták kellőképpen. Másodszor, a megtámadott határozat precedensértékkel bír olyan tervezett nukleáris létesítménynek vonatkozásában, amelyek jelenleg azért nem épülnek meg, mivel állami támogatás nélkül nem lennének nyereségesek. Harmadszor, a fogyasztókra gyakorolt jelentős hatásokat sem vették kellőképpen figyelembe. Pusztán az a tény, hogy a megtámadott határozatban alig vizsgálták az Egyesült Királyság jövőbeli villamosenergia‑szükségleteinek fedezésére szolgáló egyéb lehetséges megoldásokat, arra enged következtetni, hogy nem vették figyelembe a fogyasztók jólétét. Egy olyan liberalizált ágazatnak, mint amilyen a villamos energia területe, főszabály szerint képesnek kellene lennie arra, hogy jelentős állami támogatás nélkül is működjön. Emiatt még meglepőbb az Egyesült Királyságban az adófizetők által viselt intézkedések összege. Negyedszer, különösen a hulladék tárolására vonatkozóan nem vették kellőképpen figyelembe a környezetre gyakorolt hatást, amely a fogyasztókat és az adófizetőket egyaránt érinti.

403

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

404

Az Osztrák Köztársaság érvei négy csoportra oszthatók. Az érvek első csoportja megkérdőjelezi a szóban forgó intézkedéseknek a Bizottság által figyelembe vett pozitív hatásait. Az érvek második csoportja a Bizottság azon következtetésére vonatkozik, mely szerint az intézkedések által előidézett versenytorzulás korlátozott. Az érvek harmadik csoportja az intézkedések pozitív és negatív hatásainak a Bizottság általi elemzésére vonatkozik. Az érvek negyedik csoportja azon alapul, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a releváns tényeket.

405

Elsősorban, ami a szóban forgó intézkedéseknek a Bizottság által megállapított pozitív hatásait illeti, meg kell jegyezni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (2)–(11) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy ezek az intézkedések egy, az Egyesült Királyság által a villamosenergia‑piaci reformja keretében elfogadott energiapolitikai intézkedéscsomag alkotóelemei. E stratégia az ellátásbiztonság javítására, a források diverzifikációjára és a szén‑dioxid‑mentesítésre irányul. Amint az a megtámadott határozat (199) és (404), továbbá az (508)–(511) preambulumbekezdéséből kiderül, 2021 és 2030 között az Egyesült Királyságban olyan új nukleáris energiatermelési kapacitásokra lesz szükség, amelyek mintegy 60 gigawattot lesznek képesek előállítani. A Hinkley Point C felépítésének célja a meglévő atomerőművek és szén‑dioxid‑létesítmények tervezett bezárására tekintettel az, hogy megállítsa azt a csökkenő tendenciát, ami a nukleáris energiának az összes villamosenergia‑szükséglethez való hozzájárulását jellemzi. A Bizottság megállapításai szerint egyrészt a kereslet növekedése, másrészt az meglévő atomerőművek és széntüzelésű erőművek bezárása miatt nem lehet a jövőben hiányzó termelési kapacitásokat kizárólag a megújuló forrásokból előállított villamos energiával pótolni. Ebben az összefüggésben a Bizottság figyelembe vette azt a tényt, hogy a nukleáris energia a villamosenergia‑ellátás alapvető módját, vagyis a folytonos energiatermelés egyik formáját jelenti, amely a villamos energia megújuló forrásokból történő előállításával kapcsolatos számos technológiával ellentétben nem időszakos. A Bizottság azt is megállapította, hogy az a villamosenergia‑mennyiség, amelyet a Hinkley Point C‑nek kellene előállítania, 14 gigawatt szárazföldi, és 11 gigawatt tengeri szélerőművek által termelt villamos energiának felel meg, és úgy vélte, hogy irreális lenne azt remélni, hogy egy ilyen kapacitást ugyanabban az időszakban meg lehet termelni.

406

Másodsorban ki kell emelni, hogy mivel a szóban forgó intézkedések előnyeinek és hátrányainak a mérlegelése keretében, az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére irányuló közérdekű cél alapulvételével kell az említett intézkedések megfelelő és szükséges jellegét értékelni, minden olyan pozitív hatás figyelembe kell venni, amelyet ezek az új kapacitások idéznek elő.

407

Harmadsorban, az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által előadott érvekre vonatkozóan, amelyek közé tartoznak a hatodik jogalap első és második részének alátámasztására szolgáló érvek is (lásd: a fenti 382. és 398. pont), meg kell állapítani, hogy ezek a tagállamok lényegében hét olyan kifogást terjesztenek elő, amelyek a Bizottság által a szóban forgó intézkedések pozitív hatására vonatkozóan megállapított megfontolások kétségbe vonására irányulnak. Először is, az Osztrák Köztársaság olyan érveket fogalmaz meg, amelyek kétségbe vonják az Egyesült Királyságban várható energiatermelési kapacitáshiányt. Másodszor, azt állítja, hogy a széles körű alapterhelés anakronisztikus fogalom. Harmadszor, a Luxemburgi Nagyhercegséggel egyetértve a nukleáris energiával kapcsolatban azt állítja, hogy bizonytalan az uránellátás. Negyedszer, előadja, hogy az atomerőművek érzékenyek a hőmérsékletnövekedésre. Ötödször, a Hinkley Point C‑ben esetlegesen bekövetkező üzemzavar következményeire hivatkozik. Hatodszor, a Luxemburgi Nagyhercegség megkérdőjelezi a Bizottság azon megállapítását, mely szerint a nukleáris energia alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású energia. Hetedszer, az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy Hinkley Point C nem fog időben elkészülni.

408

Az Osztrák Köztársaság álláspontja szerint nyilvánvalóan téves a Bizottságnak a várható energiatermelési kapacitáshiányra vonatkozó megállapítása. Ebben az összefüggésben arra hivatkozik, hogy a Bizottság az általa vizsgált különböző forgatókönyvekben nem vette figyelembe a villamosenergia‑piacon az olyan intézkedések eredményeként bekövetkező változásokat, mint az intelligens mérőeszközök, intelligens hálózatok, okosotthonok és tárolási kapacitások. Véleménye szerint a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a más tagállamokból származó villamos energia importálásának lehetőségét és a villamosenergia‑termelési kapacitások jelentős emelkedésének lehetőségét az Egyesült Királyságban.

409

E tekintetben elsősorban arra kell emlékeztetni, hogy a várható energiatermelési kapacitáshiány bekövetkezésével kapcsolatban a Bizottság figyelembe vette az Egyesült Királyság előrejelzéseit. Amint az a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (250)–(258) preambulumbekezdéséből kitűnik, e tagállam ezen előrejelzései keretében figyelembe vette a nukleáris energiatermelési kapacitásokon kívüli egyéb termelési kapacitások megerősödését, az energiahatékonysági intézkedéseket és a villamos energia összekapcsolt energiahálózatokon keresztül történő behozatalának lehetőségét. Valóban, amint az a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (259)–(263) preambulumbekezdéséből kiderül, a Bizottságnak e határozat elfogadásának időpontjában kétségei voltak az Egyesült Királyság által elvégzett elemzéssel kapcsolatban. Ugyanakkor a megtámadott határozat (510) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy a Bizottság egy alapos vizsgálat eredményeként elismerte az Egyesült Királyság által azonosított azon igényt, mely szerint 2021 és 2030 között mintegy 60 gigawatt előállítására képes új nukleáris energiatermelési kapacitást kell létesíteni. Ebből következően el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, amely szerint a Bizottság nem vette figyelembe a villamosenergia‑piac jövőbeli fejlődését.

410

Másodsorban, az Osztrák Köztársaság azon érvével kapcsolatban, amely szerint a Bizottság „Investment perspectives in the electricity market” (befektetési kilátások a villamosenergia‑piacon) című 2015. júliusi jelentéséből kiderül, hogy az Egyesült Királyságban az energiatermelő kapacitások növekedni fognak, emlékeztetni kell arra, hogy egy állami támogatással kapcsolatos bizottsági határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (1986. július 10‑iBelgium kontra Bizottság ítélet, 234/84, EU:C:1986:302, 16. pont). Márpedig a jelen ügyben az Osztrák Köztársaság érvének alapját képező jelentést a megtámadott határozat elfogadása után tették közzé, és az ügyiratban semmi sem utal arra, hogy az említett intézmény e határozata előtt rendelkezett az e jelentésben szereplő információkkal. Mindenesetre egyedül az az érv, amely szerint a megújuló forrásokból előállított, így időszakos villamosenergia‑termelési kapacitások megnövekedtek az Egyesült Királyságban, nem alkalmas arra, hogy a Bizottság azon megfontolásait megfossza a hitelességüktől. amelyek szerint a kereslet növekedése és a meglévő atomerőművek és széntüzelésű létesítmények bezárása miatt az Egyesült Királyságnak az energiatermelési kapacitások hiányával kell megküzdenie.

411

Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érveit, amelyek kétségbe vonják a Bizottságnak a várható energiatermelési kapacitáshiányra vonatkozó megállapítását.

412

Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a széles körű alapterhelés gondolata túlhaladottá vált. A kisebb és rugalmasabb erőműveket kell előnyben részesíteni.

413

E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (404) preambulumbekezdésében megállapította, hogy sok megújuló technológia időszakos jellege nem teszi lehetővé, hogy megfelelő alternatívát képviseljen az alapterhelési technológiák, például az atomenergia ellenében, továbbá hogy az a villamos energia mennyiség, amelyet a Hinkley Point C‑nek kellene előállítania, 14 gigawatt szárazföldi, és 11 gigawatt tengeri szélerőművek által termelt villamos energiának felel meg, és hogy irreális abban bízni, hogy az ilyen szélenergia‑termelési kapacitásokat ugyanannyi időn belül meg lehet építeni, mint amennyit a Hinkley Point C kivitelezésére szántak.

414

Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy az Osztrák Köztársaság által előterjesztett érvek alkalmasak‑e arra, hogy ezeket a megfontolásokat megfosszák a hitelességüktől.

415

Először, az Osztrák Köztársaság 2015. szeptember 11‑én beterjeszt egy interjút, amelyet a többek között az Egyesült Királyság villamosenergia‑átviteli rendszereit irányító társaság elnök‑vezérigazgatója adott. Állítása szerint ebből az interjúból kiderül, hogy a nagy atomerőművek használatának gondolata túlhaladottá vált.

416

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó interjút a megtámadott határozat elfogadása után közvetítették, és ezért nem alkalmas ez utóbbi határozat jogszerűségének kétségbe vonására (lásd: a fenti 410. pont). Ez annál is inkább így van, mivel a vállalat elnök‑vezérigazgatójának egyes jóslatai 2015‑ben, így a megtámadott határozat elfogadását következően bekövetkezett új tényeket is figyelembe vettek.

417

Másfelől mindenképpen meg kell állapítani, hogy a szóban forgó interjú nem kérdőjelezi meg a nukleáris energiának mint a villamosenergia‑termelés egyik megbízható forrásának a hasznosságát. Egyébként, noha ebben az interjúban olyan előrejelzés alapján vonják kétségbe az alapterhelés hasznosságát a fogyasztók számára, mely szerint maga a fogyasztó fog villamos energiát termelni, az is elhangzik, hogy nem lehet tudni, erre a fejlődésre milyen gyorsan kerül sor. Emellett nem vitatott, hogy az alapterhelés továbbra is fontos az üzleti ügyfelek számára. Ráadásul meg kell jegyezni, hogy ezen interjú másik előrejelzése az, hogy a villamosenergia‑igény növekedni fog a 2020‑as években. E megfontolásokra tekintettel és az Egyesült Királyság azon jogát figyelembe véve, hogy választhat a különböző energiaforrások között, és megválaszthatja az energiaellátása általános szerkezetét, továbbá szem előtt tartva az ezzel kapcsolatban e tagállamot megillető széles mérlegelési jogkört (lásd: a fenti 372. pont), meg kell állapítani, hogy a szóban forgó interjú nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottságnak a fenti 413. pontban említett megfontolásai nyilvánvalóan tévesek.

418

Másodszor, az Osztrák Köztársaság a Bizottság „Investment perspectives in the electricity market” (befektetési kilátások a villamosenergia‑piacon) című jelentésére hivatkozva azt állítja, hogy a jövőben a rugalmas erőforrások iránti igény növekedni fog az alapterheléshez képest. E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a fenti 410. pontban kifejtett okok miatt ez a jelentés nem alkalmas a megtámadott határozat jogszerűségének kétségbe vonására. Ez az érv semmiképpen sem alkalmas arra, hogy megfossza a hitelességüktől a Bizottság azon megfontolásait, amelyek szerint irreális abban bízni, hogy elegendő mennyiségű rugalmas és alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású energiatermelési kapacitás létesíthető ugyanannyi időn belül, mint amennyit a Hinkley Point C építésére szántak.

419

Harmadszor, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy egy 2009. április 22‑én egy amerikai magazinban közzétett „Will the U. S. Ever Need to Build Another Coal or Nuclear Power Plant?” című cikkből kiderül, hogy az amerikai szövetségi energiaszabályozási bizottság elnöke szerint az alapterhelés fogalma anakronisztikussá válhat.

420

E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy még ha ebből a cikkből az derül is ki, hogy az amerikai szövetségi energiaszabályozási bizottság elnöke szerint a jövőben az alapterhelés fogalma anakronisztikussá válhat, azt is meg kell állapítani, hogy az említett cikkből az is világosan kitűnik, hogy ebben a véleményben egyáltalán nincs egyhangú egyetértés, és hogy más szakértők úgy vélték, hogy a nukleáris energia továbbra is fontos szerepet fog játszani a jövőben. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az energiaszerkezetének meghatározása során, ez a cikk annak bizonyítására sem alkalmas, hogy a Bizottságnak a fenti 413. pontban összefoglalt megfontolásai nyilvánvalóan tévesek.

421

Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét is, mely szerint a széles körű alapterhelés fogalma túlhaladottá vált.

422

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy az ismert urántartalékok nem korlátlanok. Ezenkívül a nukleáris üzemanyagokat nagyrészt olyan országokból kell importálni, amelyek politikai helyzete nem stabil.

423

Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy az ismert uránvagyon korlátozott jellegén alapuló érvelés alkalmas‑e a Bizottság által a szóban forgó intézkedésekkel előidézett előnyökre vonatkozóan megállapított megfontolások megbízhatóságának kétségbe vonására.

424

E tekintetben egyfelől meg kell jegyezni, a megtámadott határozat (383) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy a Hinkley Point C várható üzemideje 60 év. Másfelől a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által közzétett, és a Bizottság által benyújtott „vörös könyv” összefoglalása szerint az urántartalékok elegendőek a következő 150 évre. Ebből következik, hogy a tartalékok korlátozott jellegén alapuló érv nem alkalmas arra, hogy a Bizottság megfontolásait megfossza a hitelességüktől.

425

Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg az Osztrák Köztársaság azon érvelése sem, mely szerint a Bizottság 2007. október 4‑i nukleáris indikatív programjának, COM(2007) 565 végleges, 10. oldalából kiderül, hogy az észszerűen biztosított és versenyképes áron kitermelhető ismert uránforrások a nukleáris ipar szükségleteit a jelenlegi fogyasztási szint mellett legalább 85 évig biztosítani tudják.

426

Először ugyanis azt kell megállapítani, hogy az indikatív program a fenti 423. pontban említett „vörös könyv” korábbi verziójában szereplő előrejelzésre hivatkozik, míg a 150 éves előrejelzés e könyv egyik újabb változatában található.

427

Másodszor, még ha feltételezhető lenne is, hogy az észszerűen biztosított és kitermelhető ismert uránforrások a nukleáris ipar szükségleteit a jelenlegi fogyasztási szint mellett csak 85 évig tudják biztosítani, ez akkor is meghaladja a Hinkley Point C várható üzemidejét, és az Osztrák Köztársaság nem nyújtott be semmilyen részletes bizonyítékot, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a nukleáris energia növekedése olyan mértékű lesz, amely ezen időszak vége előtt kimeríti az urántartalékokat.

428

Harmadszor, ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a már felhasznált vagy a nukleáris fegyverek leszereléséből származó üzemanyagok felhasználásának lehetőségét is. E lehetőség tekintetében az Osztrák Köztársaság csak annyit állít, hogy az Euratom Ellátási Ügynökség 2014‑es évre vonatkozó éves jelentésének 18. oldalából kitűnik, hogy a tagállamok csupán 21%‑os újrafeldolgozási kapacitást biztosítanak, ami nem elegendő az Unió igényeinek kielégítésére. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy e dokumentum 18. és 33. oldalából kitűnik, hogy globális szinten világszerte többletkapacitás tapasztalható az újrafeldolgozásban, és hogy az uniós villamosenergia‑termelők által támasztott kereslet rövid és középtávon kielégíthető.

429

Következésképpen az uránkészletek korlátozott jellegére alapított érv nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottság megfontolásai nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak.

430

Másodsorban, ami azt az érvet illeti, amely szerint az Unió nagymértékben függ a harmadik államokból származó nukleáris üzemanyag behozatalától, egyfelől emlékeztetni kell a fent említett már felhasznált üzemanyagok, vagy a nukleáris fegyverek leszereléséből származó anyagok újrahasznosításának lehetőségére és az Unió területén található urániumbányákra, még akkor is, ha ez utóbbiak mérete nagyon korlátozott.

431

Másfelől az a tény, hogy az uránt nagy részben harmadik országokból hozzák be, ilyen módon nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Hinkley Point C nem tudja majd teljesíteni a tervezett villamosenergia‑termelést.

432

Az Osztrák Köztársaság ugyanakkor arra hivatkozik, hogy az említett behozatalok nagyrészt olyan országokból származnak, amelyeknek politikai helyzete nem stabil.

433

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az ellátás egy része Kanadából és Ausztráliából származik, és hogy az Osztrák Köztársaság nem ad elő az ezen országokban fennálló, a politikai helyzet stabilitásának kétségbe vonására irányuló érveket.

434

Másodszor, a Bizottság által nyújtott tájékoztatás szerint, amely a 2008. november 13‑i nukleáris indikatív programjának, COM(2008) 776 végleges, 2. oldalára hivatkozik, az urántartalékok geopolitikailag stabil és szétszórt területeken találhatók, ami alkalmas azon kockázat elhárítására, hogy az egy vagy több ilyen területen esetlegesen bekövetkező zavarok uránhiányhoz vezetnek a tagállamokban. Az Osztrák Köztársaság nem ad elő olyan kidolgozott érveket, amelyek alkalmasak arra, hogy kétségbe vonják ezt az állítást.

435

Harmadszor, ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a Bizottságnak a 2007. október 4‑i indikatív nukleáris programról szóló bizottsági közlemény 4. és 11. oldalán megerősített azon állításait, amelyek szerint részben európai vállalkozások tulajdonában állnak egyes harmadik országok bányái, továbbá hogy a nukleáris anyagok és technológiák kereskedelmét megkönnyítő nemzetközi megállapodásokat kötöttek Ausztráliával, Kanadával, az Egyesült Államokkal, Japánnal és a Kazah Köztársasággal.

436

Negyedszer, emlékeztetni kell arra, hogy a harmadik államokból behozott üzemanyagoktól való függés nem a nukleáris energia sajátossága, más technológiákkal, például a gázüzemű erőművekkel kapcsolatban is fennáll.

437

Következésképpen az Osztrák Köztársaság azon érve, amely azon alapul, hogy az uránt nagy részben harmadik országból kell behozni, szintén nem alkalmas arra, hogy kétségbe vonja a Bizottságnak a szóban forgó intézkedések pozitív hatásaira vonatkozó megfontolásait.

438

Következésképpen az urántartalékokra vonatkozó valamennyi érvet el kell utasítani.

439

Végül azon érv tekintetében, miszerint a Bizottság nem részesíthette volna előnyben a harmadik országokból származó uránérc behozatalát a más forrásokból származó villamos energia behozatalával szemben, meg kell állapítani, hogy ez az érv a szóban forgó intézkedések előnyeinek és hátrányainak mérlegelésére vonatkozik. Ez tehát e mérlegelés vizsgálatának keretében kerül figyelembevételre.

440

Az Osztrák Köztársaság azzal érvel, hogy az atomerőművek nagyon érzékenyek a hőmérsékletnövekedésre, mivel magas hidegvíz‑igényük van. Ezért a hőhullámok idején az atomerőműveket le kell állítani.

441

Elsősorban meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem terjeszt elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy az olyan megújuló erőforrásokkal ellentétben, mint a szél‑ vagy a napenergia, az atomerőművek normális klimatikus viszonyok között különösen érzékenyek az időjárási körülményekre.

442

Másodsorban azt kell vizsgálni, hogy az Osztrák Köztársaság azon érve, amely arra épül, hogy a hőhullámok befolyásolhatják az atomerőművek működését, alkalmas‑e arra, hogy megfossza a hitelességüktől a Bizottságnak a fenti 405. pontban összefoglalt megfontolásait.

443

Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a 2014. december 9‑i„Nuclear Free Local Authorities briefing” címet viselő dokumentum az atomerőműveknek a hőhullámokkal szembeni érzékenységével foglalkozik.

444

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a fenti dokumentum szerint egyes nukleáris reaktorok megbízhatatlanságának legfőbb oka azzal kapcsolatos, hogy olyan elöregedő reaktorokról van szó, amelyek szavatossági ideje már lejárt. Márpedig egyrészt a Hinkley Point C építésének célja éppen az elöregedő atomerőművek helyettesítése. Másrészt meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem ad elő annak bizonyítására alkalmas érvet, hogy a Somersetben, az Egyesült Királyság tengerpartján elhelyezésre kerülő Hinkley Point C‑t különösen erős mértékben érinthetik a hőhullámok és a hűtési problémák.

445

Mindenesetre meg kell állapítani, hogy még ha kivételes körülmények között hőhullám befolyásolhatja is a Hinkley Point C működését, ez akkor sem alkalmas arra, hogy önmagukban megkérdőjelezze az említett egység felépítése eredményeként létrejött energiatermelési kapacitásokat, amelyeket a Bizottság a fenti 405. pontban összefoglalt megfontolásaival összefüggésben figyelembe vett. Ebben az összefüggésben a Bizottság azon érvét is figyelembe kell venni, amely szerint a hőhullámok hatása növeli a napenergia hozamát, és így kiegyenlítő hatást fejt ki, amellyel ellensúlyozzák a túl magas hőmérsékleteknek a nukleáris energia termelésére gyakorolt hatásait.

446

E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a hőhullámok hatására alapított érv nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottságnak a szóban forgó intézkedések pozitív hatásaira vonatkozó megfontolásai nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak.

447

Az Osztrák Köztársaság azokra a komplikációkra hivatkozik, amelyeket egy atomerőműben és különösen a tervezett Hinkley Point atomerőműhöz hasonló nagyságú erőműben bekövetkező üzemzavar okozhat.

448

E tekintetben elsősorban meg kell említeni, hogy egyfelől a Bizottság tájékoztatása szerint a Hinkley Point atomerőműben a termelést több, eltérő technológiát alkalmazó blokk látja el, ami lehetővé teszi a karbantartási munkáknak az alapterhelés fenntartása mellett történő ütemezését, másfelől az Osztrák Köztársaság nem terjesztett elő olyan jellegű érveket, amelyek alkalmasak ezen állítások kétségbe vonására.

449

Másodsorban, meg kell állapítani, hogy önmagában az tény, hogy a Hinkley Point C működésében alkalmanként üzemzavarok következhetnek be, nem alkalmas arra, hogy ilyen módon veszélyeztesse az ezen egységben biztosított villamosenergia‑termelési kapacitást, amelyet a Bizottság a fenti 405. pontban megfontolásaival összefüggésben figyelembe vett.

450

Ebből következik, hogy az üzemzavarok lehetséges következményein alapuló érv nem alkalmas arra, hogy megfossza hitelességétől a Bizottság azon megfontolásait, amelyek a szóban forgó intézkedésekből eredő előnyökre vonatkoznak.

451

A Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy nyilvánvalóan téves a Bizottság azon megállapítása, mely szerint a nukleáris energia alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású technológia. A nukleáris technológia jelentős szén‑dioxid‑kibocsátást idéz elő az urán kivonása és feldolgozása, valamint az atomerőművek építése és leszerelése során kitermelt szén miatt.

452

E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a szén‑dioxid‑mentesítést nem azonosította olyan közérdekű célként, amely önállóan indokolhatja a szóban forgó intézkedéseket. Amint azonban az a fenti 405. pontban már megállapításra került, a Bizottság a szóban forgó intézkedések előnyeinek és hátrányainak mérlegelése során figyelembe vette azt a tényt, hogy ezek az intézkedések az Egyesült Királyságnak a villamosenergia‑piaca megreformálására irányuló átfogó stratégiája részét képezik, amelynek célja többek között a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzés megvalósítása. Ilyen körülmények között kell megvizsgálni, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség által előterjesztett érvek alkalmasak‑e annak bizonyítására, hogy nyilvánvalóan téves az a megállapítás, amely szerint a szóban forgó intézkedések az említett átfogó stratégia részét képezik.

453

A Luxemburgi Nagyhercegség azon érveit, amelyek szerint a nukleáris technológia nem alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású technológia, lényegében egy 2008‑ban közzétett tanulmányra alapítja, amelynek a címe: „Valuing the greenhouse gas emissions from nuclear power”.

454

Elsősorban, a szóban forgó tanulmány tartalmát illetően meg kell állapítani, hogy abból nem derül ki, hogy a nukleáris energia magas szén‑dioxid‑kibocsátású energiaforma. Éppen ellenkezőleg, amint arra a Bizottság helyesen rámutat, e tanulmányból kiderül, hogy a nukleáris energiatermelő kapacitásokból származó átlagos szén‑dioxid‑kibocsátás 66 gramm szén‑dioxidnak felel meg, a napenergia és a biomassza szén‑dioxid‑kibocsátásával szemben, amely 13 gramm és 41 gramm szén‑dioxid‑egyenérték között van, míg az olyan fosszilis tüzelőanyagok, mint a gáz, a kőolaj, a dízel és a szén kibocsátása 443 gramm és 1050 gramm szén‑dioxid‑egyenérték között mozog.

455

Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság előadja, hogy a nukleáris energiatermelési kapacitások által kibocsátott átlagos szén‑dioxid‑kibocsátás a jövőben lecsökken. A nyersanyagok kitermeléséhez, az atomerőművek építéséhez és leszereléséhez szükséges villamosenergia‑fogyasztásból származó szén‑dioxid‑intenzitás valószínűleg csökkenni fog, mivel az ilyen típusú villamos energia legalább részben helyettesíthető szén‑dioxidot egyáltalán nem, vagy kisebb mértékben kibocsátó villamos energiával. Sem az Osztrák Köztársaság, sem a Luxemburgi Nagyhercegség nem vitatta ezeket az érveket.

456

Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a Bizottság is benyújtott egy másik, 2012‑es tanulmányt, amely a Luxemburgi Nagyhercegség által ismertetett tanulmány tárgyával összevethető tárgyú tanulmányok eredményeit elemezte. Márpedig meg kell állapítani, hogy e másik, az e tagállam által benyújtottnál négy évvel frissebb tanulmány 90. oldalából kitűnik, hogy a tudományos szakirodalom szerint a nukleáris energia szén‑dioxid‑kibocsátása csak töredéke annak, amelyet a fosszilis energiahordozóknak az energiatermelésben való felhasználása előidéz, és hasonló a megújuló technológiák által okozott kibocsátáshoz.

457

E tényezőkre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség által előadott érvek nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett, amikor megállapította, hogy a Hinkley Point C felépítése az Egyesült Királyságnak a villamosenergia‑piaca megreformálására irányuló átfogó stratégiája részét képezi, amelynek célja többek között a szén‑dioxid‑mentesítésre irányuló célkitűzés megvalósítása.

458

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azt is előadja, hogy a Hinkley Point C befejezésére és üzembe helyezésére csak az Egyesült Királyság által előrevetített ellátásbeli kiesést követően kerül sor.

459

E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben az NNBG nem tartja be az előírt ütemtervet, azt kockáztatja, hogy elveszíti a kompenzációs különbözeti szerződés által biztosított előnyöket, így ez utóbbi motivált abban, hogy betartsa ezt a határidőt.

460

Másodsorban, mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a Hinkley Point C üzembe helyezését 2023‑ban tervezik. Még ha a tényleges üzembe helyezésre ezen időpont után kerülne is sor, akkor sem zárható ki, hogy ez az üzembe helyezés hozzájárul a 2021 és 2030 közötti időszakban az Egyesült Királyság által meghatározott 60 gigawatt teljesítményű új nukleáris energiatermelési kapacitások iránti igények kielégítéséhez.

461

E megfontolások fényében el kell utasítani a Hinkley Point C késedelmes befejezésére vonatkozó érvet is.

462

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság által előadott érvek egyike sem alkalmas a Bizottság azon megfontolásainak kétségbe vonására, amelyek a szóban forgó intézkedések pozitív hatásaira vonatkoznak.

463

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség érveket ad elő annak bizonyítására, hogy nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz a Bizottság azon következtetése, mely szerint a szóban forgó intézkedések csak korlátozott torzulásokat idéznek elő a versenyben. Ezzel összefüggésben a hatodik jogalap első és a második részének keretén belül előadott érveket (lásd: a fenti 382 és 398. pont), a tagállamok közötti kereskedelem feltételeinek érintettségén alapuló érvet (lásd: a fenti 125. pont), valamint az ötödik jogalap keretében kifejtett, a belső piac piaclezáró hatásán és a szóban forgó intézkedéseknek az e piac áraira gyakorolt hatásán alapuló érvet (lásd: a fenti 273. pont) is figyelembe kell venni.

464

Elsőként, az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a szóban forgó intézkedések negatív hatást gyakoroltak a belső piacra és különösen a villamos energia piacára.

465

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 7.9. pontjában megjegyezte, hogy a szóban forgó intézkedések képesek arra, hogy torzítsák a villamos energia termelésével és szolgáltatásával kapcsolatos versenyt és befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet. Azt is megállapította, hogy az említett intézkedések potenciálisan torzíthatják a befektetési döntéseket, és kiszoríthatják az alternatív befektetéseket. Másfelől, az említett határozat 9.6 pontjában felvázolt vizsgálat keretében azonosított néhányat ezen intézkedések negatív versenytorzító és a tagállami kereskedelmet érintő hatásai közül. Ugyanakkor e határozat (548) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Hinkley Point C üzembe állítása miatti versenytorzulásokat a szükséges legalacsonyabb szinten tartják, és azokat az intézkedések pozitív hatásai ellensúlyozzák. E következtetés többek között a Bizottság által a 9.6.1–9.6.5. pontban végzett vizsgálaton alapul.

466

Ebben az összefüggésben azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 9.6.1. pontjában megvizsgálta, hogy milyen torzulásokat okoznak a szóban forgó intézkedések a beruházásokban és hogyan befolyásolják a kereskedelmi forgalmat. E határozat (511) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy az említett intézkedéseknek csak elhanyagolható hatása van a kereskedelmi forgalomra, az árakra és a befektetésekre. E következtetés három, az említett pontban kifejtett megfontoláson, és egy, az e határozat (403) preambulumbekezdésében előadott megfontoláson alapul.

467

Először, a Bizottság a megtámadott határozat (503)–(505) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a kompenzációs különbözeti szerződések széles körben elterjedt használata jelentősen zavarhatja, vagy teljesen megszüntetheti, az árak mint befektetési jelzés szerepét, és hogy lényegében a villamosenergia‑termelés árszabályozásához vezet az állam által választott szinten. A Bizottság elismeri, hogy a kompenzációs különbözeti szerződések azt követelik meg, hogy a termelők a piacon értékesítsenek, és így megőriznek olyan ösztönzőket, amelyek a nem támogatott piaci szereplőkre vonatkoznak. A Bizottság azonban megemlítette, hogy ezeket az ösztönzőket leginkább a működés szintjén tartják fenn, nem pedig a beruházási döntések szintjén, amelyeket valószínűleg inkább a bevételnek a kompenzációs különbözeti szerződések által biztosított stabilitása és biztonsága határoz meg. Mindenesetre a kompenzációs különbözeti szerződésekből a működési szinten származó piaci torzulások nagyon korlátozottak a nukleáris energiatermelők esetében, amelyeket alacsony üzemeltetési határköltségek jellemeznek, és amelyek ezért valószínűleg az az árszintektől függetlenül értékesítenek a piacon, az elsődleges pozíciót foglalják el a kínálati görbén.

468

Másodszor, a Bizottság a megtámadott határozat (506)–(508) preambulumbekezdésében a rendszerösszekötők építését, valamint a kereskedelmi forgalom irányát és intenzitását illetően megállapította, hogy a Hinkley Point C megépítése csak minimális hatással lehet a nagykereskedelmi árakra az Egyesült Királyságban. Ezzel összefüggésben előadta, hogy az elvégzett modellezés azt sugallja, hogy a nagy‑britanniai árak kevesebb mint 0,5%‑kal fognak csökkenni a Hinkley Point C működésének eredményeként, ami kevesebb mint 1,7%‑os halmozott és összesített csökkenést eredményez a rendszerösszekötők bevételében 2030‑ig. Ez az eredmény abból a tényből fakad, hogy jóllehet az ezen erőmű által termelt villamos energia határköltsége alacsonyabb lesz, mint a meglévő erőművek ára, viszont a teljes kapacitása csak egy kis töredéke lesz a teljes brit kapacitásnak, továbbá abból a tényből ered, hogy a nagykereskedelmi árak és rendszerösszekötői bevételek csökkenésére várhatóan a Hinkley Point C megépítésének hiányában is sor kerülhet. A Bizottság szerint ez az eredmény a legrosszabb forgatókönyvön alapul, mivel ezen erőmű nélkül az Egyesült Királyság várhatóan más alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású termelés terén lép tovább olyan mértékig, amely kivitelezhető lesz (és nem a Hinkley Point C által adott teljes kapacitás mértékéig, ami túl nagy lenne ahhoz, hogy csak alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású forrásokkal helyettesítsék). Ennélfogva véleménye szerint a nagykereskedelmi árak és rendszerösszekötői bevételek csökkenésére várhatóan a Hinkley Point C hiányában is sor kerülhet.

469

Harmadszor, a kereskedelmi torzulásokat illetően, a Bizottság a megtámadott határozat (509) és (510) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a Hinkley Point C‑nek elhanyagolható hatása lenne a nem nagy‑britanniai árakra, és a mértékét legfeljebb 0,1%‑ban határozták meg. Ez lefordítva a határkeresztező áramlások kevesebb mint 1 százalékos csökkenését jelenti. Ezzel összefüggésben a Bizottság azt is kifejtette, hogy azon alternatív forgatókönyvek modellezésének eredményei, amelyekben a Hinkley Point atomerőmű‑projekt nem valósul meg, azt mutatják, hogy az alternatív befektetések kiszorítása korlátozott. Konkrétabban, a szűkülő kínálatra vonatkozó előrejelzések bőven adnak teret más termelők és termelési technológiák számára, hogy belépjenek, és bővítsék a kapacitásukat a à Hinkley Point C‑vel kapcsolatos beruházásoktól függetlenül, különös tekintettel a meglévő nukleáris és széntüzelésű erőművek bezárásának időzítésére. Az Egyesült Királyságnak mintegy 60 gigawatt új nukleáris termelési kapacitás üzembe állására van szüksége 2021 és 2030 között, amelyből a Hinkley Point C 3,2 gigawattot szolgáltat. Lehetetlen lenne, hogy ezt a különbséget kizárólag alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású forrásokból pótolják.

470

Negyedszer, a Bizottság a megtámadott határozat (403) preambulumbekezdésében rámutatott, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés nem jelent túlzott hátrányos megkülönböztetést más technológiákkal szemben, mivel az Egyesült Királyság által létrehozott kapacitáspiacon ez utóbbiak is hasonlóan támogathatók azonos típusú eszközökkel, kivéve az olyan átdolgozásokat, amelyeket szükségesnek tartanak a technológiai különbségek miatt.

471

Mindebből következően el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érveit, amelyek szerint a Bizottság nem vette figyelembe a szóban forgó intézkedéseknek a belső piacra gyakorolt negatív hatásait.

472

Másodikként ki kell emelni, hogy az Osztrák Köztársaság által előadott érvek némelyike annak bizonyítására irányul, hogy nyilvánvalóan téves a Bizottság azon következtetése, mely szerint a szóban forgó intézkedések csak korlátozottan idézik elő a verseny torzulását. Elsősorban az Osztrák Köztársaság azzal érvel, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés a gázüzemű erőművek hátrányára módosítja a kínálati görbét. Másodsorban előadja, hogy a szerződés nem megfelelő ösztönző hatásokkal jár. Harmadsorban, ez a szerződés nagymértékben növeli a negatív árak gyakoriságát. Negyedsorban, a Bizottság megfontolásaival ellentétben, ezek az intézkedések helytelen előnyt biztosítanak a nukleáris technológia számára. Ötödsorban a Bizottság nem vette kellően figyelembe az energiahálózatok összekapcsolásának jelentőségét.

473

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

474

Először is, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés módosítja a kínálati görbét a gázüzemű erőművek hátrányára, amelyeknek megnőnek a határköltségei, és nehézségekkel kell megküzdeniük azért, hogy 2030‑ban továbbra is a piacon maradjanak. Véleménye szerint a gázüzemű erőműveknek a piacról való eltűnése veszélyezteti a rugalmas gázüzemű erőműveken alapuló termelési kapacitásoknak és a változékony intenzitású szélenergia hatékony kombinációjának létrehozását.

475

E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a vizsgálata során nem zárta ki, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés hatással lehet az energiapiacra. Mindazonáltal, amint az többek között a megtámadott határozat (510) preambulumbekezdéséből kitűnik, megállapította, hogy az alternatív befektetések kiszorítása korlátozott maradt, mivel egyfelől az Egyesült Királyságnak mintegy 60 gigawatt új nukleáris termelési kapacitás üzembe állítására van szüksége 2021 és 2030 között, amelyből a Hinkley Point C 3,2 gigawattot szolgáltat, másfelől ez utóbbi megépítése nem az alapterhelési kapacitásának kibővítését jelenti, hanem olyan helyettesítő beruházásról van szó, amely pótolja az alapterhelést ellátó legrégebbi atomerőművek és széntüzelésű erőművek termelésének egy részét. Az említett határozat (403) preambulumbekezdésében azt a tényt is figyelembe vette, hogy a gáztüzelésű erőművek kiszorulásának veszélyét korlátozta a kapacitáspiac létrehozása az Egyesült Királyságban, amelynek célja az új gáztüzelésű erőművekbe való befektetések ösztönzése.

476

Meg kell vizsgálni, hogy az Osztrák Köztársaság által előterjesztett érvek alkalmasak‑e arra, hogy megfosszák a hitelességüktől a Bizottság megfontolásait.

477

Az Osztrák Köztársaság szerint a kompenzációs különbözeti szerződéseknek a gáztüzelésű erőművek üzemeltetőit és közvetetten a szélenergia‑termelőket érő hátrányos hatásait egy 2012. májusi tanulmány mutatja be, amelynek címe: „Assessment of the dispatch distortions under the Feed‑in Tariff with Contract for Differences policy” (a továbbiakban: 2012. májusi tanulmány).

478

Márpedig meg kell állapítani, hogy a 2012. májusi tanulmány tartalma nem alkalmas annak bizonyítására, hogy nyilvánvalóan tévesek a Bizottság által az alternatív befektetések kiszorításának korlátozott hatásai vonatkozásában tett megállapítások. Éppen ellenkezőleg, az említett tanulmány 12. és 13. oldalán kifejtettek szerint, az elkészített modellek és elemzések nem mutatták ki az alapterheléssel kapcsolatos kompenzációs különbözeti szerződések miatt bekövetkezett torzulást. Ami tanulmány 6., 7., 36. és azt követő oldalát illeti, amelyre az Osztrák Köztársaság az érvelését építi, e tanulmányból valóban az derül ki, hogy egy olyan nem rugalmas technológia, mint a nukleáris technológia és egy olyan időszakos technológia, mint a szélenergia egymással ötvözve olyan forgatókönyveket hozhat létre, amelyekben az energiatermelés meghaladja a keresletet, ami csökkenti a gázüzemű erőművek termelését. Ugyanakkor, az Osztrák Köztársaság által előadottakkal ellentétben e tanulmányból nem lehet arra következtetni, hogy a Hinkley Point C megépítése a gázüzemű erőműveket kiszorító jelentős hatással jár. Éppen ellenkezőleg, meg kell jegyezni, hogy ugyanannak a tanulmánynak a 30. oldalából kitűnik, hogy 2030‑ig a nukleáris energia területén csak a meglévő termelési kapacitások mérsékelt növekedése lesz tapasztalható, míg a szélenergia‑termelés jelentősen megnövekedik, és a szélerőművek kapacitásnövekedése is nagymértékben módosítani fogja a kínálati görbét a gázüzemű erőművek kárára.

479

Továbbá meg kell jegyezni, hogy az Osztrák Köztársaság nem ad elő egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lenne arra, hogy kétségbe vonja a Bizottságnak a jövőbeli kapacitáshiányra alapozott megfontolásait, illetve azon megállapításait, amelyek szerint a Hinkley Point C megépítése csak egy helyettesítő beruházás, és hogy az Egyesült Királyság létrehozott olyan piacot, amelynek célja új gázüzemű erőművekbe történő beruházások ösztönzése.

480

E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaságnak a kínálati görbe módosításán alapuló érvei nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a Bizottságnak a szóban forgó intézkedések negatív hatásaira vonatkozó megállapításai nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak.

481

Másodsorban, az Osztrák Köztársaság azzal érvel, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés mechanizmusa nem megfelelő ösztönző hatást fejt ki az NNBG számára. Ez utóbbit a kompenzációs különbözeti szerződés arra ösztönzi, hogy a hálózat stabilitásától függetlenül magasan tartsa az általa teljesített betáplálás szintjét. Ezért a nukleáris energia előmozdítása a nem rugalmas villamosenergia‑termelés potenciális többletkapacitását eredményezheti, ami a megújuló energiát előállító gyártókat a hálózatba való betáplálás csökkentésére kényszeríti annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék a hálózat biztonságát. Emiatt ez utóbbiak elveszítik a kapott támogatásokat. Ezek a körülmények megnehezítik a többi villamosenergia‑termelő számára a piacon való megmaradást, vagy az oda való belépést.

482

Először is, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság érvelését, amennyiben ezzel azt állítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a szóban forgó intézkedéseknek az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére gyakorolt ösztönző hatását. Ez az érvelés ugyanis nem alkalmas a Bizottság által a megtámadott határozat (393)–(406) preambulumbekezdésében kifejtett azon megfontolások kétségbe vonására, amelyek szerint ezek az intézkedések lehetővé teszik az ilyen új kapacitásokba történő befektetések főbb akadályainak kezelését.

483

Másodszor, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság érvelését annyiban is, amennyiben azt állítja, hogy nyilvánvalóan téves a Bizottság azon álláspontja, miszerint a kompenzációs különbözeti szerződésnek csak elhanyagolható hatása van a befektetésekre.

484

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a szélenergia‑technológia időszakos jellege és azon jelenség között, hogy az erősen szeles napokon a szélenergia‑termelés megnő, és meghaladhatja a keresletet, továbbá arra, hogy az ezen energiaforrásnak az energiaszerkezetben elfoglalt részesedése arányával együtt nő az ilyen jelenség kockázata. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy – amint az a 2012. májusi tanulmány 30. és 36. oldalából kitűnik – a szélerőművek 2030‑ig tapasztalható növekedése következtében a hálózatüzemeltetőnek intézkedéseket kell tennie a szeles időben megvalósított szélenergia‑termelés korlátozására.

485

Ezt követően meg kell jegyezni, hogy annak oka, hogy a Hinkley Point C a szélerőművek termelésétől függetlenül állít elő villamos energiát, magának a nukleáris technológiának a rugalmatlan energiaforrás jellegéből ered. Az Osztrák Köztársaság javaslatával ellentétben tehát nem a kompenzációs különbözeti szerződés az, amely arra készteti az NNBG‑t, hogy szeles időben is változatlan szinten tartsa a termelést, hanem az ilyen technológiára sajátosan jellemző műszaki okok.

486

Másfelől, amint az a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdéséből kiderül, az NNBG csak a kompenzációs különbözeti szerződésben meghatározandó legmagasabb teljesítményszintig kap különbözeti kifizetést. Ennélfogva az említett szerződés ezen a felső határon túl nem fogja ösztönözni a termelésre.

487

Emellett azt is meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem adott elő olyan érvet, amely alkalmas lenne a Bizottság azon megfontolásainak kétségbe vonására, amelyek szerint a szóban forgó intézkedések csak jelentéktelen hatással vannak a beruházásokra. Amint az a megtámadott határozat (510) és (511) preambulumbekezdéséből kitűnik, e megfontolások azon az előrejelzésen alapulnak, hogy a szűkülő kínálat miatt más termelők és más gyártási technológiák találják meg helyüket a piacon, és azon a megállapításon, hogy a Hinkley Point C építése nem az alapterhelési kapacitás kibővítését eredményezi, hanem olyan helyettesítő beruházásról van szó, amely pótolja a bezárásra kerülő legrégebbi atomerőművek és széntüzelésű erőművek egy részét. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a szélenergia‑termelési kapacitásoknak a hálózatüzemeltető általi korlátozása esetén a kiegyenlítő mechanizmus keretében kártérítésre van lehetőség, ha az árak nem negatívak.

488

E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság ezen érvei nem alkalmasak arra, hogy megfosszák hitelességétől a Bizottság azon következtetését, amely szerint a szóban forgó intézkedéseknek a szélerőművekkel kapcsolatos beruházásokra gyakorolt korlátozott hatására vonatkoznak.

489

Harmadsorban az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés nagymértékben növeli a negatív árak gyakoriságát. Véleménye szerint a Hinkley Point C rendkívüli ösztönzést fog arra kapni, hogy akkor is termeljen, amikor az árak negatívak, és negatív hatással lesz a versengő technológiák piaci feltételeire.

490

Ebben az összefüggésben egyfelől meg kell jegyezni, hogy – amint az a megtámadott határozat (497) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Bizottság figyelembe vette annak kockázatát, hogy az EDF módosíthatja a referenciaárat azáltal, hogy alacsony, vagy akár negatív áron kínálja a kapacitását. Azonban, miután ezt a kérdést az említett határozat 9.6.2. pontjában megvizsgálta, megállapította, hogy ez a kockázat elhanyagolható. Másfelől, a Bizottságnak az említett határozat (506)–(508) preambulumbekezdésében szereplő állításai szerint a Hinkley Point C megépítésének csak minimális hatása van a nagykereskedelmi árakra az Egyesült Királyságban. Ebben az összefüggésben a Bizottság kifejtette, hogy az elvégzett modellezési munka azt sugallja, hogy a nagy‑britanniai árak kevesebb mint 0,5%‑kal fognak csökkenni a Hinkley Point C működésének eredményeként. Arra is rámutatott, hogy ez az eredmény abból a tényből fakad, hogy a Hinkley Point C által termelt villamos energia határköltsége alacsonyabb lesz, mint az meglévő erőművek ára, viszont a teljes kapacitása csak egy kis töredéke lesz a teljes brit kapacitásnak, és hogy a nagykereskedelmi árak csökkenésére a Hinkley Point C hiányában is sor kerülhet.

491

Azt kell megvizsgálni, hogy az Osztrák Köztársaság által előterjesztett érvek alkalmasak‑e arra, hogy megfosszák a hitelességüktől a Bizottságtól megfontolásait.

492

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az Osztrák Köztársaság által ezzel kapcsolatban előadott egyetlen érv a 2012. májusi tanulmány 53. oldalán alapul, mely szerint, ha 3 gigawatt nukleáris kapacitással megnövelnék a nem rugalmas villamosenergia‑kínálatot, ez megduplázná a negatív árak valószínűségét, míg abban az esetben, ha a nukleáris kapacitás 3 gigawattal csökkenne, ez a negatív árak valószínűségét a kétharmadára csökkentené.

493

Ezen érv tekintetében meg kell említeni, hogy az Osztrák Köztársaság nem bizonyította, hogy a Hinkley Point C építésére irányuló projektet a 2012. májusi tanulmány 53. oldalán szereplő esethez lehet hasonlítani, amelyben 3 gigawattal nő a nukleáris kapacitás. A Bizottság tájékoztatása szerint a Hinkley Point C‑nek valóban 3,2 gigawattot kell majd előállítania. Azonban, amint azt a Bizottság jelezte, a Hinkley Point C megépítése csak helyettesítő beruházás, amelynek célja, hogy pótolja az alapterhelést ellátó legrégebbi atomerőművek és széntüzelésű erőművek termelésének egy részét.

494

Mindenesetre, még ha a jelen ügyhöz hasonló olyan helyzetben, amelyben a Bizottság kifejti, hogy elvégzett egy modellezést, és e munka alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Királyságban az árak kevesebb mint 0,5%‑kal fognak csökkenni a Hinkley Point C működésének eredményeként, megalapozott is lenne az az érv, hogy megnő a negatív árak valószínűsége, ez akkor sem lenne alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el. A negatív árak valószínűségének emelkedéséből ugyanis nem lehet arra következtetni, hogy nyilvánvalóan téves a Bizottság azon következtetése, miszerint az árak Nagy‑Britanniában kevesebb mint 0,5%‑kal fognak csökkenni a Hinkley Point C működésének eredményeként.

495

Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaságnak a negatív árak valószínűségének emelkedésén alapuló érvét.

496

Negyedsorban az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy nem kellően alátámasztottak, és tévesek a Bizottságnak a megtámadott határozat (403) preambulumbekezdésében szereplő megfontolásai, melyek szerint a kompenzációs különbözeti szerződés használata nem vezet az egyéb technológiákkal szembeni nem megfelelő előnyhöz, mivel más technológiák hasonló támogatásban részesülhetnek a kompenzációs különbözeti szerződés révén. Ebben az összefüggésben ezek a tagállamok az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 651/2014 rendeletre és a 2014–2020 időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásról szóló iránymutatásra hivatkoznak.

497

Egyfelől az Osztrák Köztársaságnak és a Luxemburgi Nagyhercegségnek az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 651/2014 rendeleten alapuló érvére vonatkozóan elegendő emlékeztetni arra, hogy ez a rendelet csak az egyes csoportok mentességére vonatkozó egységes módszert tartalmazza, azonban a közvetlenül az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján végzett egyedi vizsgálatban nem kötelező a Bizottságra nézve (lásd: a fenti 251. pont). Így tehát pusztán az a tény, hogy a szóban forgó intézkedések nem felelnek meg az e rendeletben előírt feltételeknek, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (403) preambulumbekezdésében szereplő megállapítása nyilvánvalóan téves.

498

Másfelől az Osztrák Köztársaságnak és a Luxemburgi Nagyhercegségnek a 2014–2020 időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásról szóló iránymutatáson alapuló érvére vonatkozóan előzetesen meg kell jegyezni, hogy ezek a tagállamok nem azt állítják, hogy a Bizottság tévedett, amikor nem alkalmazta ezt az iránymutatást a szóban forgó intézkedésekre. Ők csak azt kifogásolják, hogy a megtámadott határozat (403) preambulumbekezdésében azt állapította meg, hogy mind a nukleáris technológia, mind az ettől eltérő technológiák egyaránt támogathatók, jóllehet a nem nukleáris technológiáknak nyújtható támogatások feltételei szigorúbbak azoknál, amelyeket a Bizottság az említett határozatban a nukleáris technológiára alkalmazott.

499

E tekintetben elegendő annyit megjegyezni, hogy ellentétben azzal, amit az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség sugall, a Bizottság a megtámadott határozat (403) preambulumbekezdésében nem állapította meg, hogy a nukleáris technológiától eltérő technológiák a Hinkley Point C esetén használt szerződésben előírt feltételekkel azonos feltételeket tartalmazó kompenzációs különbözeti szerződések révén részesülhetnek hasonló támogatásban. Ezzel kapcsolatban ugyanis a Bizottság csak annyit állapított meg, hogy egy olyan típusú eszköz, mint a kompenzációs különbözeti szerződés, nem okozott túlzott hátrányokat más technológiák esetében, mivel más technológiák támogatására is alkalmazható. Ezzel szemben az említett preambulumbekezdésben kifejezetten elismerte, hogy technológiák közötti különbségek figyelembevétele érdekében szükség lehet a kiigazításokra.

500

Ennélfogva el kell utasítani az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azon érvét, amelyben azt állítják, hogy nem kellően alátámasztott, és téves a Bizottságnak a megtámadott határozat (403) preambulumbekezdésében szereplő megfontolása, mely szerint a kompenzációs különbözeti szerződés alkalmazása nem vezet az egyéb technológiákkal szemben nem megfelelő előnyhöz, mivel más technológiák hasonló támogatásban részesülhetnek a kompenzációs különbözeti szerződések révén.

501

Ötödsorban, az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a Hinkley Point C megépítése által az energiahálózatok összekapcsolására gyakorolt hatásokat.

502

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (506)–(509) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a Hinkley Point C megépítése és üzemeltetése csak minimális hatással van a nagykereskedelmi árakra az Egyesült Királyságban. Ebben az összefüggésben a Bizottság kifejtette, hogy az elvégzett modellezési munka azt sugallja, hogy a nagy‑britanniai árak kevesebb mint 0,5%‑kal fognak csökkenni az említett erőmű működésének eredményeként, ami viszont kevesebb mint 1,7%‑os halmozott és összesített csökkenést eredményez a rendszerösszekötők bevételében 2030‑ig. Ennek megfelelően a Bizottság megvizsgálta a Hinkley Point C megépítésének és üzemeltetésének az összekapcsolásokra gyakorolt hatásait.

503

Másodszor, jóllehet az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy a Bizottság nem vette kellően figyelembe ezeket a hatásokat, meg kell állapítani, hogy ezek a tagállamok nem szolgáltatnak semmiféle olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne arra, hogy megfossza a hitelességüktől a Bizottságnak az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó megfontolásait.

504

Ennélfogva el kell utasítani azt érvet, amellyel az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a Hinkley Point C megépítése és üzemeltetése által az energiahálózatok összekapcsolására gyakorolt hatásokat, és így el kell utasítani az Osztrák Köztársaságnak és a Luxemburgi Nagyhercegségnek minden olyan érvét, amely annak bizonyítására irányul, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szóban forgó intézkedések által a villamosenergia‑piacon előidézett negatív hatásokat, és ezek jelentőségét.

505

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség több olyan érvet előterjeszt, amelyek a Bizottság által a szóban forgó intézkedések pozitív és negatív hatásaira vonatkozóan végzett mérlegelést kifogásolják. Alapvetően úgy vélik, hogy ezeknek az intézkedéseknek a pozitív hatásai kisebbek, mint a negatív hatásaik. A fenti 382., 384. és 400. pontban említett negatív hatások, vagyis a többi termelőt kiszorító hatás, a szélerőművek általi betáplálás erős szél esetén történő korlátozása, valamint az egyéb termelők számára elérhető kompenzációs különbözeti szerződésben szereplő hátrányosabb árak és feltételek hatásai mellett az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy további negatív hatásként ezek az intézkedések állandósítják a jelenlegi ellátási struktúrát, amelyet a nukleáris energia jelentős részesedése jellemez. Ezenkívül azt állítja, hogy a Bizottság nem tulajdonított kellő jelentőséget az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás előmozdításának, valamint az új energiák fejlesztésére és az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítására irányuló, az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében meghatározott célkitűzéseknek. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a fenti 238. és 439. pontban említett, a mérlegelésre vonatkozó érveket is, amelyek azon alapulnak, hogy a Bizottság a nukleáris energiának kedvező elfogultságot teremtett, és amelyek szerint nem kellett volna előnyben részesítenie a harmadik országokból származó uránérc behozatalát a más tagállamokból származó villamos energia behozatalával szemben.

506

Ezzel összefüggésben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (502)–(511) és (547) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a versenytorzulás kockázata korlátozott, különös tekintettel a szóban forgó intézkedéseknek az alternatív befektetésekre és az árakra gyakorolt hatásaira. Márpedig az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség nem adott elő olyan érveket, amelyek alkalmasak lennének e következtetés kétségbe vonására.

507

Másodsorban, ami az Osztrák Köztársaságnak a jelenlegi ellátási struktúra fenntartásán alapuló érveit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság tájékoztatása szerint a Hinkley Point C építésére irányuló projekt kizárólag azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a nukleáris energia részarányának drasztikus csökkenését a teljes villamosenergia‑szükséglethez képest. Márpedig, figyelembe véve az Egyesült Királyságnak azt a jogát, hogy az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, az Euratom‑Szerződés 1. cikkének második bekezdése, 2. cikkének c) pontja és 192. cikkének első bekezdése alapján meghatározza energiaszerkezetét, és hogy a nukleáris energiát ezen energiaszerkezet egyik forrásaként megtartsa, ez utóbbi döntése nem tekinthető a szóban forgó intézkedésekből eredő pozitív hatásokhoz képest nyilvánvalóan eltúlzottnak.

508

Harmadsorban, az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által hivatkozott tényt illetően, hogy szeles időben a szélerőművek kénytelenek korlátozni a termelésüket annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék a hálózat stabilitását, először is meg kell jegyezni, hogy ez a jelenség a szélenergia alapú technológia időszakos jellegéből adódik. Másodszor az a tény, hogy az atomerőművekben előállított nem rugalmas alapterhelés felerősítheti ezt a hatást, önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy a szóban forgó intézkedések negatív hatásai eltúlzottak a pozitív hatásokhoz képest. Egyfelől ugyanis, tekintettel az Egyesült Királyság azon jogára, hogy meghatározza energiaszerkezetét, és hogy a nukleáris energiát ezen energiaszerkezet egyik forrásaként megtartsa, nem róható fel vele szemben, hogy elfogadta azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a nukleáris energiát energiaellátása szerkezetének egyik elemeként megtartsa, még akkor sem, ha ez negatív hatással lehet ezen időszakos energia termelőire. Másfelől, a Bizottság megállapításai szerint, amelyeket az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség érvelése nem kérdőjelezett meg, az energiatermelési kapacitásban az Egyesült Királyság által előrevetítetten bekövetkező 60 gigawattnyi hiányt semmiképp sem lehet kizárólag más alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású energiaforrások felhasználásával pótolni.

509

Negyedsorban, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a szóban forgó intézkedések hatásainak mérlegelése során a Bizottság nem vette kellő súllyal figyelembe a más országból származó energiabehozatal előnyben részesítésére, valamint az energiahatékonyságra irányuló célkitűzést. E tekintetben elegendő emlékeztetni egyfelől arra, hogy a Bizottságnak a fenti 405. és 466–470. pontban összefoglalt megállapításai szerint a szóban forgó intézkedéseknek az energiahálózatok összekapcsolására gyakorolt hatása továbbra is korlátozott, és a jövőben 60 gigawattnyi energiatermelő kapacitás hiánya várható az Egyesült Királyságban, amelyből a Hinkley Point C csak 3,2 gigawattot szolgáltatna, másfelől hogy e megállapítások hitelességét érvényesen nem vitatták az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által előterjesztett érvek. Ilyen körülmények között az az érvelés, miszerint a Bizottság nem vette kellő súllyal figyelembe a más országból származó energiabehozatal előnyben részesítésére, valamint az energiahatékonyságra irányuló célkitűzést, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a szóban forgó intézkedések negatív hatásai eltúlzottak a belőlük eredő pozitív hatásokhoz képest.

510

Ötödsorban emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Királyságnak joga van meghatározni az energiaszerkezetét és a nukleáris energiát ezen energiaszerkezet egyik forrásaként megtartani. E jog fényében egyedül az a körülmény, hogy egy új nukleáris energiatermelési kapacitás létesítését akadályozó tényezők leküzdése érdekében az e létesítést ösztönző hatás előidézése céljából az Egyesült Királyság az egyéb technológiák számára elérhető kompenzációs különbözeti szerződésben szereplő feltételeknél előnyösebb feltételeket tartalmazó kompenzációs különbözeti szerződést írt elő a Hinkley Point C építésére és üzemeltetésére, nem elegendő annak bizonyítására, hogy a szóban forgó intézkedések negatív hatásai eltúlzottak a belőlük eredő pozitív hatásokhoz képest.

511

Ebből következően el kell utasítani az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség minden olyan érvét, amely annak bizonyítására szolgál, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a szóban forgó intézkedések hatásainak mérlegelése során.

512

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség előadja, hogy a szóban forgó intézkedések hatásainak mérlegelése során a Bizottság nem vette figyelembe az olyan releváns tényeket, mint amilyen ezen intézkedéseknek a környezetre, a terrorizmus veszélyére és a nukleáris hulladék tárolási költségeire gyakorolt hatása, valamint a finanszírozásuk következményei. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni az Osztrák Köztársaság által a negyedik jogalap keretében előterjesztett érveket is, amelyek szerint a Bizottság azáltal, hogy feltétel nélkül előnyben részesítette az Euratom‑Szerződés 2. cikkének c) pontját, megsértette a környezetvédelem, az elővigyázatosság, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elvét (lásd: a fenti 113. pont)

513

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

514

Elsősorban, meg kell vizsgálni az Osztrák Köztársaság azon alapuló érveit, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a környezetvédelem, az elővigyázatosság, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elvét.

515

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedésekkel az Egyesült Királyság célja nem kifejezetten az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által hivatkozott elvek megvalósítása volt. Következésképpen a Bizottság nem volt köteles ezeket az elveket figyelembe venni a szóban forgó intézkedésekből eredő előnyök azonosítása során.

516

Másodszor, a szóban forgó intézkedések hátrányait illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának alkalmazása keretében a Bizottságnak a szóban forgó intézkedések előnyeit és a belső piacra gyakorolt negatív hatásukat kell mérlegelnie. Márpedig a környezetvédelem – noha azt be kell illeszteni a többek között a belső piac kialakítását célzó uniós politikák meghatározásába és végrehajtásába – önmagában nem az olyan, belső határok nélküli térségként meghatározott belső piac egyik összetevője, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Ennélfogva a Bizottság a szóban forgó intézkedések negatív hatásainak azonosítása során nem volt köteles figyelembe venni azt, hogy a szóban forgó intézkedések milyen mértékben kedvezőtlenek ezen elv teljesítése szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2014. december 4‑iCastelnou Energía kontra Bizottság ítélet, T‑57/11, EU:T:2014:1021, 189–191. pont). Ez az Osztrák Köztársaság által hivatkozott elővigyázatosság, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elvére is igaz.

517

Harmadszor, amennyiben az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség érveivel azt kívánja bizonyítani, hogy a Bizottság nem engedélyezhet az uniós joggal ellentétes intézkedéseket, egyfelől meg kell jegyezni, hogy a környezetvédelem, az elővigyázatosság, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elvétől eltekintve, ezek a tagállamok nem hivatkoznak egyetlen uniós környezetvédelmi szabály megsértésére sem. Másfelől abban az esetben, ha ezek a tagállamok azt állítják, hogy az említett elvek kizárják az atomerőművek építésének vagy üzemeltetésének állami támogatását, ezt az érvet szintén el kell utasítani, mivel az ilyen értelmezés nem lenne összhangban az Euratom‑Szerződés 106a. cikkének (3) bekezdésével.

518

Ebből következik, hogy el kell utasítani az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség minden olyan érvét, amely szerint a Bizottság nem vette kellően figyelembe a környezetvédelem, az elővigyázatosság, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elvét.

519

Másodsorban, hasonló okokból el kell utasítani a Luxemburgi Nagyhercegség azon érvét is, miszerint a Bizottság nem vette figyelembe kellőképpen a terrorizmusból eredő kockázatot. A szóban forgó intézkedések ugyanis nem kifejezetten a terrorizmussal szembeni védekezésre irányultak, és a terrorizmus elleni védelem önmagában nem az olyan, belső határok nélküli térségként meghatározott belső piac egyik összetevője, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása Másfelől meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség nem hivatkozik az atomerőművek biztonságára vonatkozó egyetlen előírás megsértésére sem.

520

Harmadsorban, az Osztrák Köztársaság azon érvével kapcsolatban, miszerint a Bizottság nem vette figyelembe a nukleáris hulladék tárolási költségeit, elegendő a fenti E.2.c)–358. pontban folytatott vizsgálatra hivatkozni.

521

Negyedsorban, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a szóban forgó intézkedések azon negatív következményeit, amelyeket a fogyasztókra gyakoroltak, akik többek között adófizetőkként viselik az említett intézkedések költségeit.

522

Ezzel összefüggésben először is meg kell jegyezni, hogy mivel olyan kifizetésekről van szó, amelyeket a kompenzációs különbözeti szerződés alapján kell teljesíteni, ezek a fogyasztókat mint adófizetőket nem érintik, tekintve hogy ezeket e kifizetéseket a szolgáltatókra kivetett adóból finanszírozzák (lásd: a megtámadott határozat (329) preambulumbekezdése). Másfelől, ellentétben azzal, amit az Osztrák Köztársaság előad, a megtámadott határozatból nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság az arányosság vizsgálata során nem vette figyelembe a villamosenergia‑fogyasztók érdekeit. A Bizottság ugyanis amellett, hogy megvizsgálta a szóban forgó intézkedéseknek a villamosenergia‑árakra gyakorolt hatását, és megállapította, hogy nem várható jelentős hatás, arról is gondoskodott, hogy ezek az intézkedések ne okozzanak túlkompenzációt. Így kiigazította a hitelgarancia‑díjat, és az említett határozat (491) preambulumbekezdésében kifejezetten megjegyezte, hogy a nyereségmegosztás tekintetében a korrigált mechanizmus valószínűleg a szolgáltatók – végeredményben az áramfogyasztók – által nyújtandó alacsonyabb szintű támogatást eredményezi.

523

Másodszor, a hitelgarancia tekintetében a megtámadott határozat (339) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ez az Egyesült Királyság forrásait használja fel. Ezért ebben az összefüggésben a fogyasztók adófizetőként is érintettek lehetnek. E tekintetben azonban emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó intézkedéseket meg kell különböztetni a finanszírozásuktól. A támogatás finanszírozására felhasznált adók ugyanis nem tartoznak a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá, hacsak nem valamely támogatási intézkedés finanszírozását szolgálják úgy, hogy annak szerves részét képezik. Ahhoz, hogy valamely adót vagy annak egy részét valamely támogatási intézkedés szerves részének lehessen tekinteni, az adó és a támogatás között a vonatkozó nemzeti szabályozás alapján kötelező hozzárendeltségi viszonynak kell fennállnia abban az értelemben, hogy az adó bevétele kötelező módon a támogatás finanszírozásához van rendelve. Amennyiben ilyen viszony áll fenn, az adó bevétele közvetlenül befolyásolja a támogatás jelentőségét, és ebből következően annak értékelését is, hogy e támogatás összeegyeztethető‑e a közös piaccal (2005. január 13‑iStreekgewest ítélet, C‑174/02, EU:C:2005:10, 25. és 26. pont). Márpedig, egyfelől meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely alapján következtetni lehetne a hitelgarancia és annak finanszírozása közötti ilyen kapcsolat meglétére, másfelől, hogy az Osztrák Köztársaság nem hivatkozik egyetlen olyan érvre sem, amely alkalmas lenne ilyen kapcsolat bizonyítására.

524

Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, miszerint a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe az intézkedéseknek a fogyasztókra különösen mint adófizetőkre gyakorolt hatását.

525

Ötödsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe azt a tényt, hogy a Hinkley Point C projekt leszűkíti az állami forrásokat és megakadályozza a megújuló energiaforrások kiaknázására és fejlesztésére irányuló projektek megvalósítását.

526

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint a tagállamoknak joguk van választani a különböző energiaforrások között. Következésképpen önmagában nem lehet vitatni az Egyesült Királyság azon döntését, hogy támogatást nyújt a nukleáris energia előmozdítására, annak ellenére, hogy ez azt jelenti, hogy a projektre fordított állami források más projektek számára nem állnak rendelkezésre.

527

Másodszor, ki kell emelni, hogy az Osztrák Köztársaság nem hivatkozik egyetlen olyan bizonyítékra sem, amely annak alátámasztására szolgál, hogy az Egyesült Királyság a Hinkley Point C javára biztosított szóban forgó intézkedések miatt nem képes eleget tenni az uniós jogból eredő, a környezet védelmével kapcsolatos kötelezettségeinek.

528

Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (510) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a Hinkley Point C‑vel kapcsolatos beruházástól függetlenül bőven marad tér a más termelők és termelési technológiák számára, hogy belépjenek a piacra, és bővítsék a kapacitásukat, és hogy az említett határozat (403) preambulumbekezdésében figyelembe vette azt a tényt, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés nem jelent túlzott hátrányos megkülönböztetést más technológiákkal szemben, mivel az Egyesült Királyság által létrehozott kapacitáspiacon ez utóbbiak is hasonlóan támogathatók azonos típusú eszközökkel, kivéve az olyan átdolgozásokat, amelyeket szükségesnek tartanak a technológiai különbségek miatt. Azt is meg kell jegyezni, hogy az Osztrák Köztársaságnak és a Luxemburgi Nagyhercegségnek a fenti 2)–511. pontban vizsgált érvei nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a Bizottság e tekintetben nyilvánvalóan tévedett.

529

E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, amely arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe azt a tényt, hogy a Hinkley Point C projekt leszűkíti az állami forrásokat és megakadályozza a megújuló energiaforrások kiaknázására és fejlesztésére irányuló projektek megvalósítását, és ennélfogva minden olyan érvet is el kell utasítani, amely szerint a Bizottság nem vette figyelembe a releváns tényeket.

530

Ennek következtében el kell utasítani minden, a szóban forgó intézkedések pozitív és negatív hatásainak mérlegelésére vonatkozó érvet, és így a teljes hatodik jogalapot, valamint az első jogalap (lásd: a fenti 196. pont) és az ötödik jogalap (lásd: a fenti 273. és 351. pont) keretében előadott, az említett intézkedések szükséges jellegére vonatkozó érveket, továbbá a negyedik jogalap (lásd: a fenti 113. és 125. pont), valamint az első jogalap (lásd: a fenti: 238. pont) keretében erre a mérlegelésre vonatkozóan előadott érveket.

531

A kilencedik jogalap harmadik részének második kifogása és ugyanezen jogalap hatodik része keretében az Osztrák Köztársaság által előadott érvek lényegében a megtámadott határozatnak a szóban forgó intézkedések arányosságára irányuló vizsgálat vonatkozásában elégtelen indokolásán alapulnak.

532

A kilencedik jogalap hatodik részének első kifogása keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen a Hinkley Point C támogatásának lehetséges alternatíváit illetően. Egyfelől a megtámadott határozat nem mutatta be az alternatívenergia‑termelők ajánlatait. Másfelől ez a határozat „hallgat” az energiatakarékossági és energiahatékonysági intézkedésekről.

533

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

534

Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 9.2. pontjából kiderül, hogy a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó intézkedésekkel megvalósítani szándékozott közérdekű cél a nukleáris energia előmozdítása, közelebbről az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése volt. Így tehát egyértelműen kiderül, hogy miért nem válhattak a Hinkley Point C támogatásának lehetséges alternatíváivá az alternatívenergia‑termelők ajánlatai.

535

Emellett az energiatakarékossági és az energiahatékonysági intézkedésekre vonatkozóan elegendő annyit megjegyezni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat (250)–(254) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy az Egyesült Királyság a villamosenergia‑termelés kapacitásainak várható visszaesését állapította meg, és hogy e jövőbeli visszaesés mértékének meghatározása során az energiatakarékossági és energiahatékonysági intézkedéseket is figyelembe vette. Mivel a Bizottság a megtámadott határozatban ebből a várható visszaesésből indult ki, és a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat indokolása a megtámadott határozat hátterének részét képezte, ez utóbbi határozat indokolása nem tekinthető e tekintetben elégtelennek (lásd: a fenti 63. pont)

536

Másfelől, amennyiben a jelen kifogással az Osztrák Köztársaság a fent említett indokolás megalapozottságát szándékozik kétségbe vonni, elegendő arra emlékeztetni, hogy e kifogást a hatodik jogalap vizsgálatának keretében a Törvényszék megvizsgálta, és elutasította.

537

Ennélfogva a kilencedik jogalap hatodik részének első kifogását el kell utasítani.

538

A kilencedik jogalap hatodik részében szereplő második kifogás keretében az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztotta bemutatni azokat a forgatókönyveket, amelyekre a megtámadott határozat (416) preambulumbekezdésében hivatkozott.

539

Bizottság vitatja ezt az érvet.

540

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (416) preambulumbekezdése az említett határozat 9.5.1. pontjában szerepel, amelyben a Bizottság ismertette az Egyesült Királyság által bejelentett hitelgaranciát, és különösen az említett kezességvállalás díját, amelyet eredetileg ez a tagállam állapított meg. Ebben az összefüggésben a Bizottság kifejtette, hogy a jelen ügy körülményei között két módszert lehet alkalmazni a piaci feltételeknek megfelelő kezességvállalási díj megállapításához. Az egyik ilyen módszer a várható veszteségmodell, amely a vállalat üzleti tervét összekapcsolja a tőkeszerkezetével olyan különböző forgatókönyvek szerint, amelyek a nemteljesítés valószínűségét vetítik előre.

541

Az Osztrák Köztársaság szerint a Bizottság elmulasztotta e forgatókönyvek bemutatását.

542

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (424)–(427) preambulumbekezdésében részletesebben kifejtette a várt veszteségek modelljét és az Egyesült Királyság által ezzel összefüggésben előrevetített forgatókönyvek egyikét. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Királyság által bejelentett hitelgarancia díjának mértéke nem tükrözi a piaci feltételeknek megfelelő árakat. Ezért az említett határozat (463)–(477) preambulumbekezdésében a Bizottság meghatározta, hogy az említett kezességvállalás díjának mértékét milyen mértékben kell megváltoztatni a hitelgaranciában szereplő támogatási elemnek a minimumra korlátozásához. Ezzel összefüggésben kifejtette az általa alkalmazott feltételeket és előrevetített forgatókönyveket.

543

E tényezőkre tekintettel a megtámadott határozat (416) preambulumbekezdésére vonatkozó elégtelen indokolással kapcsolatos kifogást el kell utasítani.

544

A kilencedik jogalap hatodik részében szereplő harmadik kifogás keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat 9.5.2. pontjában a Bizottság a TESLA 4 jelentésre támaszkodott, de nem tüntette fel az ehhez kapcsolódó adatokat. Ezért a pénzügyi kockázatokra vonatkozó megfontolások érthetetlenek.

545

A Bizottság vitatja ezt az érvet.

546

Elsősorban el kell utasítani az Osztrák Köztársaságnak az indokolási kötelezettség megsértésére alapított érvét. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (434)–(458) preambulumbekezdésében a Bizottság különböző adatforrások alapján részletesen megvizsgálta a kötési ár és a megtérülési ár mértékét. Az említett határozat (446) és (447) preambulumbekezdésében figyelembe vette az NNBG‑n belül készített TESLA 4 jelentést. Márpedig meg kell állapítani, hogy e határozat nyilvános változatából egyértelműen kiderül, hogy a Bizottság az üzleti titkok védelme érdekében nem közölte az említett jelentésben szereplő adatokat.

547

Másodsorban, abban az esetben, ha az Osztrák Köztársaság ezen érvével ezen adatok bizalmas jellegét, vagy a Bizottságnak ezen adatok törlésére irányuló határozatát szándékozik kétségbe vonni, elegendő annyit megjegyezni, hogy e tagállam nem ad elő ezzel összefüggésben egyetlen kidolgozott érvet sem.

548

Következésképpen a TESLA 4 jelentésre vonatkozó kifogást el kell utasítani.

549

A kilencedik jogalap hatodik részében található negyedik kifogás keretében az Osztrák Köztársaság előadja, hogy érthetetlen, hogy a megtámadott határozat 9.5.3.3. pontjában miért a nyereségmegosztási mechanizmus kerül közzétételre, és nem az építési nyereség küszöbértékei.

550

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

551

Ebben az összefüggésben ki kell emelni, a megtámadott határozat (487) preambulumbekezdéséből egyértelműen kiderül, hogy a Bizottság szerint az építési nyereségmegosztás küszöbértékei üzleti titoknak minősülnek. Emellett meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem terjeszt elő egyetlen olyan érvet sem, amely ezen információk bizalmas jellegének vagy a Bizottság által ezen információk közzétételének megtagadása tárgyában elfogadott határozata megalapozottságának kétségbe vonására irányul.

552

Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaságnak az építési nyereségmegosztás küszöbértékeire vonatkozó érveit.

553

A kilencedik jogalap hatodik részében szereplő ötödik kifogás keretében az Osztrák Köztársaság előadja, hogy elégtelen a megtámadott határozat indokolása a létesítmények leszerelésének, valamint a radioaktív hulladék kezelésének és tárolásának járulékos költségeihez kapcsolódó támogatások vonatkozásában.

554

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

555

E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy amint az a megtámadott határozat (460) és (461) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság a hulladék kezelésével és lerakásával, a felelősség díjával és a leszereléssel kapcsolatos kiadásoknak csak azon költségtételeit vette figyelembe, amelyek a Hinkley Point C pénzügyi modelljének részét képezik. Ezzel szemben az említett határozat nem vonatkozik az ilyen típusú kiadásokkal kapcsolatos kiegészítő támogatási elemekre. Ennélfogva a Bizottság nem volt köteles e tekintetben indokolni e határozatot.

556

A kilencedik jogalap hatodik részében szereplő hatodik kifogás keretében az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottságnak azokat az okokat is ismertetnie kellett volna, amelyek miatt – a határozathozatali gyakorlatával ellentétben – nem állapította meg, hogy az ajánlati felhívás hiánya tovább fokozza a szóban forgó intézkedéseknek a versenyre gyakorolt hatásait.

557

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

558

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy először is a Bizottság a megtámadott határozata 9.1. pontjában kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i módosított 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 19. o) és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i módosított 2004/18/EK Európai Parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o) nem alkalmazható a szóban forgó intézkedésekre.

559

Másodszor, a Bizottság a megtámadott határozat (359)–(364) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy az Egyesült Királyság által alkalmazott kiválasztási eljárás egy világos, átlátható és megkülönböztetésmentes keretrendszeren alapult, amely az átláthatóság és megkülönböztetésmentesség szempontjából egyenértékűnek tekinthető egy versenytárgyalási eljárással. Ebben az összefüggésben az említett határozat (363) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejezetten megállapította, hogy az Egyesült Királyság az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére irányuló projektnek az NNBG‑n kívüli más fejlesztőivel is megbeszéléseket folytatott.

560

Harmadszor, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 9.5. pontjából kellőképpen kiderülnek azok az okok, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedések nem vezetnek túlkompenzációhoz.

561

E tényekre tekintettel a jelen kifogást el kell utasítani.

562

A kilencedik jogalap hatodik részében szereplő hetedik kifogás keretében az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a megtámadott határozat (389) preambulumában a Bizottság megállapította, hogy jelentős növekedés tapasztalható a társadalom általános jólétét és a fogyasztók jólétét illetően. Márpedig ebben az összefüggésben az említett intézmény nem fejtette ki, hogy milyen mértékben vette figyelembe az olyan külső költségeket, mint amelyek például a nukleáris hulladék kezeléséhez és tárolásához, vagy a baleseti kockázathoz kapcsolódnak. Másfelől az említett határozat 9.4. pontjában szereplő, az eszközök megfelelő jellegére vonatkozó indokolás érthetetlen. Ebben az összefüggésben a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a szóban forgó intézkedéseknek a villamosenergia‑piacon gyakorolt hatásait.

563

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

564

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 9.3. pontjában állást foglalt abban a kérdésben, hogy az Egyesült Királyság beavatkozása szükséges volt‑e az e tagállam által megvalósítani kívánt közérdekű cél, vagyis az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére irányuló cél eléréséhez, és az említett határozat 9.4 pontjában határozott arról, hogy a szóban forgó intézkedések, különösen a kompenzációs különbözeti szerződés tekinthető‑e az e cél eléréséhez megfelelő eszköznek. Ebben az összefüggésben a Bizottság többek között azt a tényt vette figyelembe, hogy egyéb technológiák kompenzációs különbözeti szerződések révén hasonló támogatásban részesülhetnek, és hogy számos megújuló technológia időszakos jellegű. Mindazonáltal, ellentétben azzal, amire az Osztrák Köztársaság utal, a Bizottság e pontokban nem mérlegelte teljes mértékben az említett intézkedések összes releváns pozitív és negatív hatását. Ezt a mérlegelést ugyanis a vizsgálata későbbi szakaszában, e határozat 9.6. pontja keretében végezte el.

565

Ebből következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 9.3 és 9.4 pontjában nem volt köteles állást foglalni a szóban forgó intézkedések valamennyi pozitív és negatív hatásáról, és mérlegelnie sem kellett ezeket. Emellett, mivel az említett határozat (389) preambulumbekezdésében említést tett a társadalom egésze és valamennyi fogyasztó jólétének a javításáról, nincs szó arról, hogy egy ilyen mérlegelésből vonta volna le a következtetését. Az említett preambulumbekezdésben csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése az ilyen intézkedések egyik pozitív hatása.

566

E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a megtámadott határozat 9.3. és 9.4. pontjában szereplő indokolás elégtelen jellegén alapuló kifogást is.

567

A kilencedik jogalap harmadik részében szereplő második kifogás keretében az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat 8.1.7 pontjában egy jelentés alapján, amely arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó intézkedések súlyos piactorzító hatással járhatnak, komoly kétségeit fejezte ki ezen intézkedéseknek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Márpedig a Bizottság a megtámadott határozatban nem fejtette ki a kételyei eloszlásához vezető okokat.

568

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

569

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy amint az a 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdéséből kiderül, a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat 8.1.7. pontjában foglalt megfontolásai előzetes értékelések voltak (lásd ebben az értelemben: 2009. július 1‑jeiISD Polska és társai kontra Bizottság ítélet, T‑273/06 és T‑297/06, EU:T:2009:233, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a megtámadott határozat indokolása nem tekinthető elégtelennek pusztán amiatt, mert nem teljesen azonos a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat indokolásával. Egy hivatalos vizsgálati eljárás végén elfogadott határozatban ugyanis a Bizottságnak az elemzésében nem kell kitérnie a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban szereplő minden egyes megfontolásra.

570

Másodszor, szem előtt kell tartani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, hogy a szóban forgó intézkedések által a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatások beható vizsgálatát követően mely okokból jutott arra az álláspontra, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetők a belső piaccal. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság kételyei az intézkedéseknek az Egyesült Királyság által bejelentett változatára vonatkoztak. Ezzel szemben az említett megtámadott határozatban szereplő engedély az e kétségekre tekintettel módosított intézkedésekre vonatkozott.

571

Harmadszor, mivel az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a bejelentett intézkedések módosításai nem voltak alkalmasak az eredetileg felmerült kételyek eloszlatására, meg kell állapítani, hogy e tagállam nem terjeszt elő semmilyen, e tekintetben megindokolt érvet.

572

Negyedszer, mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a hivatalos eljárás megindításáról szóló határozat (402) preambulumbekezdésében kifejezetten kimondta, hogy az e határozat 8.1.7. pontjában említett jelentés nem feltétlenül tükrözi az álláspontját.

573

E megfontolásokra tekintettel arra kell következtetni, hogy az Osztrák Köztársaság állításával ellentétben önmagában az a tény, hogy a Bizottság nem részletezte azokat az okokat, amelyek miatt nem osztotta a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat 8.1.7. pontjában említett jelentésben kifejezett kétségeket, nem jelenti azt, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen.

574

Következésképpen a kilencedik jogalap harmadik részében szereplő második kifogást és a kilencedik jogalap hatodik részét el kell utasítani.

575

A harmadik jogalap és a kilencedik jogalap harmadik részében szereplő első kifogás a megtámadott határozat (344)–(347) preambulumbekezdésére vonatkozik. Az említett preambulumbekezdésekben a Bizottság kifejtette, hogy a működési támogatásokat tartalmazó intézkedések főszabály szerint nem összeegyeztethetők az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjával, azonban a szóban forgó intézkedéseket a beruházási támogatásokkal egyenértékűnek kell tekinteni, mivel ezek célja annak lehetővé tétele, hogy az NNBG kötelezettséget vállalhasson a Hinkley Point C felépítésébe történő befektetésre. Ezzel összefüggésben többek között azt is megállapította, hogy a pénzügyi modellezés szempontjából a kötésiár‑kifizetések nettó jelenértéke olyan átalányfizetéssel tekinthető egyenértékűnek, amely lehetővé teszi az NNBG számára az építési költségek fedezését.

576

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség úgy véli, hogy ezek a megfontolások tévesek. Elsőként azt állítják, hogy a Bizottságnak a szóban forgó intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásként kellett volna minősítenie. Másodsorban az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen.

577

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a szóban forgó intézkedések olyan működési támogatásoknak minősülnek, amelyek nem összeegyeztethetők a belső piaccal. Ezzel kapcsolatban a fenti 125. pontban említett, a negyedik jogalap keretében előadott, a szóban forgó intézkedések beruházási támogatásként történő minősítésén alapuló érvet is figyelembe kell venni.

578

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

579

Ezzel kapcsolatosan elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján azok a működési támogatások, amelyeknek célja bizonyos vállalkozások helyzetének fenntartása, vagy e vállalkozások mentesítése olyan költségek alól, amelyeket általában a mindennapi ügyintézésük vagy rendes tevékenységük keretében kellene viselniük, nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőknek (lásd ebben az értelemben: 2000. október 5‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑288/96, EU:C:2000:537, 88–91. pont; 2000. szeptember 19‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑156/98, EU:C:2000:467, 30. pont; 2011. július 21‑iFreistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, C‑459/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:515, 33–36. pont).

580

Az ilyen támogatások ugyanis nem felelnek meg az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek. Így azok a működési támogatások, amelyek a status quo fenntartására szorítkoznak, nem alkalmasak arra, hogy az említett rendelkezés értelmében elősegítsék a fejlődést. Azok a támogatások, amelyek olyan jelenlegi és szokásos működési költségek csökkentésére szorítkoznak, amelyet egy vállalkozásnak a szokásos tevékenysége során mindenképpen viselnie kell, nem tekinthetők úgy, hogy e rendelkezés értelmében vett közérdekű célt követnek. Ezenkívül az olyan támogatások, amelyekkel a vállalkozások számára anélkül nyújtanak előnyöket, hogy e támogatások egy, a támogatást nyújtó tagállam által megvalósítani szándékozott közérdekű cél elérését szolgálnák, és amelyeket ezért e vállalkozások a jelenlegi és szokásos működési költségeik fedezésére használhatnak, nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőnek. Az ilyen támogatások ugyanis anélkül részesítik előnyben ezeket a vállalatokat a versenytársaikkal szemben, hogy ezt közérdekű cél megvalósítása indokolná.

581

Meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem kérdőjelezte meg a fenti 579. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Ellenkezőleg, az említett határozat (344) preambulumbekezdésében a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat 8.1. pontjának első bekezdésére hivatkozott, amelyben az említett ítélkezési gyakorlatot idézte fel.

582

Ezzel ellentétben, amint az a megtámadott határozat (344)–(347) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fenti 579. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a szóban forgó intézkedésekre, mivel a projekt sajátos jellegű, és ezek az intézkedések annak lehetővé tételére irányultak, hogy az NNBG kötelezettséget vállalhasson a Hinkley Point C felépítésébe történő befektetésre.

583

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség érveivel ellentétben ez a megközelítés nem téves. Nincs akadálya ugyanis annak, hogy egy olyan támogatási intézkedés, amely közérdekű cél megvalósítására irányul, megfelelő és e cél megvalósításához szükséges, nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben, tehát megfelel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek, e rendelkezés értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítható legyen, függetlenül attól, hogy beruházási vagy működési támogatásnak kell‑e minősíteni. Végül emlékeztetni kell arra, hogy még a működési támogatások is a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatók, ha megfelelnek ezeknek a feltételeknek (lásd ebben az értelemben: 2016. június 9‑iMagic Mountain Kletterhallen és társai kontra Bizottság ítélet, T‑162/13, nem tették közzé, EU:T:2016:341, 116. és 117. pont).

584

Ami a szóban forgó intézkedéseket illeti, először is emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy azok közérdekű cél megvalósítására, nevezetesen új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére irányulnak, amelyek állami beavatkozás nélkül nem valósulhatnának meg kellő időben, másrészt, hogy az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség nem terjesztett elő olyan érveket, amelyek alkalmasak lennének e megállapítás kétségbe vonására. Következésképpen az említett intézkedések nem tekinthetők olyan támogatásoknak, amelyek a status quo fenntartására szorítkoznak. Épp ellenkezőleg, a Bizottság megállapításai szerint ezen intézkedések hiányában az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésével kapcsolatos egyetlen beruházás sem valósulna meg a kellő időben.

585

Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság következtetései szerint, amelyeket az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség érvei nem kérdőjeleztek meg, a szóban forgó intézkedések megfelelőek és szükségesek e cél megvalósításához, nem változtatják meg a kereskedelem feltételeit a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ilyen körülmények között a szóban forgó intézkedések nem tekinthetők olyan támogatásoknak, amelyek arra korlátozódnak, hogy csökkentsék az általános és szokásos működési költségeket, amelyeket egy vállalkozásnak a szokásos tevékenysége során mindenképpen viselnie kell. Épp ellenkezőleg, az említett intézkedések célja, hogy a beruházásokhoz kapcsolódó kockázatok csökkentésével, a befektetés jövedelmezőségének biztosítása érdekében az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítését ösztönző hatást idézzen elő.

586

E megfontolások fényében kell megvizsgálni az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által előterjesztett érveket. Első lépésként ezek a tagállamok a kompenzációs különbözeti szerződéssel kapcsolatos érveket terjesztenek elő. Másodszor az államtitkári megállapodásra vonatkozó érvet adnak elő. Harmadszor az előírt kompenzációra vonatkozó érveket terjesztenek elő. Negyedszer azt állítják, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozatban egyértelműen különbséget kellett volna tennie a működési támogatás és a beruházási támogatás között.

587

Elsősorban, az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség annak bizonyítására terjeszt elő érveket, hogy ez a szerződés elválaszthatatlanul összefügg a Hinkley Point C működtetésével. Ebben az összefüggésben arra hivatkoznak, hogy ez fedezi az NNHB folyó kiadásait, így nem korlátozódik kizárólag az említett üzem C egysége felépítésének támogatására, hanem a napi üzemeltetését is érinti, és a támogatás nagysága közvetlenül az előállított energiától függ.

588

E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy egy támogatási intézkedés akkor nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha megfelel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában előírt követelményeknek, függetlenül attól, hogy beruházási vagy működési támogatásnak minősül‑e (lásd: a fenti 583. pont).

589

Az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség azon érvét illetően, mely szerint nem lehet kapcsolatot létrehozni a kompenzációs különbözeti szerződés alapján teljesített kifizetések és az új nukleáris energiatermelési kapacitások létrehozása között, elegendő annyit megjegyezni, hogy az említett szerződés arra szolgál, hogy kiegyensúlyozott jövedelmet biztosítson elegendően hosszú ideig annak érdekében, hogy rábírja az érintett vállalkozást arra, hogy pénzösszegeket fektessen be, amelyek szükségesek az ilyen új kapacitások megépítéséhez. Lényegében tehát egy árstabilizátor formájában megjelenő kockázati fedezeti eszközről van szó, amely biztosítja a biztonságot és a jövedelem stabilitását. Azonban, ellentétben egy vissza nem térítendő támogatással, amelyet teljes egészében előre, vagy az építkezés előrehaladásának függvényében nyújtanak, a kompenzációs különbözeti szerződés meghatározott és stabil árszint biztosításával ér el ösztönző hatást.

590

Ebben az összefüggésben először is emlékeztetni kell arra, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés alapján az NNBG kizárólag akkor részesül kifizetésből, ha a referenciaár alacsonyabb a kötési árnál. Ezzel szemben, ha a referenciaár magasabb, mint a kötési ár, az NNBG köteles visszatéríteni a két ár közötti különbséget (lásd: a fenti 5. pont). Ezért, még ha a támogatás léte és összege függ is Hinkley Point C működésének körülményeitől, és az említett egység villamosenergia‑termelésétől, akkor is egyértelmű kapcsolat áll fenn ezen összeg és a közérdekű cél között. Ezek a szabályok ugyanis azt hivatottak biztosítani, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés alapján fizetendő összeg megfeleljen annak a szintnek, amelyet el kell érni ahhoz, hogy ösztönözni lehessen a nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházásokat.

591

Másodszor, az Osztrák Köztársaság állításával ellentétben, az a tény, hogy amennyiben a Hinkley Point C nem készül el, az NNBG nem részesül a kompenzációs különbözeti szerződés alapján támogatásból, nem alkalmas a szóban forgó intézkedések és az elérni kívánt közérdekű cél, vagyis az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése közötti kapcsolat kétségbe vonására. Meg kell ugyanis állapítani, hogy ebben az esetben az elérni kívánt közérdekű cél nem valósulna meg. Márpedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjával nem ellentétesek az olyan kockázatmegosztási szabályok, amelyek a megvalósítás technikai kockázatait a kedvezményezett vállalkozásra hárítják.

592

Harmadszor, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés lehetővé teszi a kötési ár felülvizsgálatát, és ennek keretében nem csak a beruházási költségeket, hanem a működési költségeket is figyelembe kell venni.

593

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban engedélyezett kötési ár nem csak a Hinkley Point C felépítésének díját, hanem ezen egység működési költségeit is figyelembe veszi. Ezek a költségek ugyanis befolyásolják a projekt jövedelmezőségét, és ezért hatással vannak arra az összegre, amelyet a kötési árnak el kell érnie ahhoz, hogy a befektetői döntést az új nukleáris energiatermelési kapacitásokba történő beruházások felé irányítsa.

594

Ebből következik, hogy az a tény, hogy 15 és 25 év elteltével a kötési ár felülvizsgálható, és hogy e felülvizsgálat keretében (lásd: a fenti 5. pont) figyelembe kell venni minden olyan tényezőt, amely befolyásolhatja a működési költségeket, nem alkalmas a szóban forgó intézkedések és az elérni kívánt közérdekű cél, vagyis az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése közötti kapcsolat kétségbe vonására. Tekintettel ugyanis arra, hogy a kötési ár számításának alapját képező működési költségeket előre kell megbecsülni, és hogy a Hinkley Point C élettartama rendkívül hosszú lesz, e felülvizsgálat lehetősége révén csökkenthető mindkét fél hosszú távú költségkockázata, és a kompenzációs különbözeti szerződésben garantált kötési ár mindkét irányban történő változását fogja eredményezni.

595

Ennek következtében, noha a kompenzációs különbözeti szerződés alkalmazásában teljesítésre kerülő kifizetések a Hinkley Point C működésével, valamint az ez utóbbi által gyártott nukleáris energia előállításával és értékesítésével kapcsolatosak, ez nem alkalmas az ilyen kifizetések és az eredeti befektetési döntés közötti kapcsolat kétségbe vonására.

596

Ennélfogva, még ha feltételezhető is, hogy az NNBG a Hinkley Point C szokásos működési kiadásainak fedezetéül felhasználja a kompenzációs különbözeti szerződés alapján részére kifizetésre kerülő összeg egy részét vagy egészét, ez nem alkalmas a szóban forgó intézkedések és az elérni kívánt közérdekű cél, vagyis az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése közötti kapcsolat megszakítására.

597

Így nem lehet helyt adni az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség által előadott érvelésnek, amely annak bizonyítására irányul, hogy ez a szerződés elválaszthatatlanul kapcsolódik a Hinkley Point C működéséhez.

598

Másodsorban az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy egy atomerőmű leállításával, a hulladék tárolásával vagy az ilyen létesítmények felelősségével és ellenőrzésével kapcsolatos költségek egy atomerőmű napi működéséből eredő rendes kiadások részét képezik. Különösen, a radioaktív hulladék tárolásával járó költségek átvállalását nem beruházási, hanem működési támogatásnak kellene tekinteni.

599

Ezt az érvelést szintén el kell utasítani. Amint ugyanis az a fenti 593. és 594. pontban szerepel, egy atomerőmű leállításával, a hulladék tárolásával vagy az ilyen létesítmények felelősségével és ellenőrzésével kapcsolatos költségek, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban figyelembe vett (lásd: a fenti E.2.c)–E.2.c). pont), hatással voltak a megtérülési rátára, amely befolyásolja a Hinkley Point C építésébe történő beruházásra vonatkozó befektetői döntést. Így a költségeknek a kötési ár meghatározása során történő figyelembevétele nem alkalmas a kompenzációs különbözeti szerződés alapján teljesített kifizetések és az Egyesült Királyság által megvalósítani kívánt közérdekű cél, vagyis az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítése között fennálló kapcsolat kétségbe vonására.

600

Harmadsorban, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, mely szerint a megtámadott határozat (358) preambulumbekezdésében maga a Bizottság is elismerte, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés működési támogatásnak minősül. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (358) preambulumbekezdésében, amely az említett határozat 9.1. pontjában található, a Bizottság megvizsgálta, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők‑e a fennálló piaci szabályokkal, és kifejtette, hogy a Hinkley Point C kompenzációs különbözeti szerződése nem minősül közbeszerzési szerződésnek vagy beszerzési tevékenységnek, mivel a nukleáris technológiával történő áramtermelési tevékenység feltételeinek meghatározására korlátozódik. Márpedig, amint az a fenti 577–599. pontban kifejtésre került, pusztán az, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés kihatással van azokra a feltételekre, amelyek mellett a Hinkley Point C villamos energiát állít elő, nem alkalmas a belső piaccal való összeegyeztethetőség kétségbe vonására.

601

Negyedsorban, mivel az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés arra fogja ösztönözni az NNBG‑t, hogy akkor is termeljen villamos energiát, amikor az árak alacsonyabbak a határköltségeknél, vagy negatívak, elegendő emlékeztetni arra, hogy ez az érv a hatodik jogalap keretében már megvizsgálásra és elutasításra került (lásd: a fenti 481–488. pont), továbbá hogy nem alkalmas annak kétségbe vonására, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjával.

602

Ezért a Luxemburgi Nagyhercegségnek és az Osztrák Köztársaságnak a kompenzációs különbözeti szerződésre vonatkozó valamennyi érvét el kell utasítani.

603

Az államtitkári megállapodással kapcsolatban az Osztrák Köztársaság megelégszik annak előadásával, hogy a Hinkley Point atomerőmű idő előtti bezárása esetén az NNBG átruházása magában foglalja a használt fűtőanyagok kezelésének a hatóságok általi teljes körű átvételét is. E tekintetben elegendő utalni a fenti 280–282. és 354–359. pontra, amelyből kiderül, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem engedélyezi az ilyen esetben a használt fűtőanyagok kezelésének a hatóságok általi teljes körű átvételére irányuló állami támogatást. Következésképpen ezt az érvet szintén el kell utasítani.

604

A harmadik jogalap alátámasztására az Osztrák Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség az előírt kompenzációra vonatkozó érveket adnak elő.

605

Elsősorban, a Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a működési támogatás minden valószínűség szerint túlzott összegű. Nagyon valószínű, hogy a villamosenergia‑piaci árak továbbra is csökkenni fognak, és a kompenzációs különbözeti szerződés alapján fizetett támogatás mértéke a 35 éves energiatermelés alatt rendkívül magas lesz, jóval magasabb, mint amelyet e támogatási mechanizmus létrehozásakor terveztek és értékeltek.

606

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség azon érvelésének alátámasztására, mely szerint a kompenzációs különbözeti szerződés szerint kifizetett támogatás összege túl magas lesz, megelégszik annak kifejtésével, hogy nagy valószínűséggel a villamosenergia‑piac árai tovább csökkennek. Márpedig ez a körülmény önmagában nem alkalmas a kifizetések túlzott jellegének bizonyítására. Tekintettel ugyanis az Egyesült Királyság által megvalósítani kívánt közérdekű célra, nevezetesen az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére, a támogatás összege csak akkor tekinthető túlzottnak, ha bizonyították, hogy egy alacsonyabb összeg is elegendő lenne ahhoz, hogy a befektetői döntést az ilyen kapacitásokba történő beruházások felé irányítsa. Ezzel szemben önmagában az a tény, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés szerint fizetett ár esetlegesen alacsonyabb lehet, mint a jövőbeni piaci ár, nem elegendő a túlkompenzáció bizonyítására. Mindenesetre ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a működési költségek felülvizsgálatára két időpontot tűztek ki: az első felülvizsgálatra az első reaktor beindításának napjától számított 15 év, a másodikra pedig az első reaktor beindításának napjától számított 25 év elteltével kerül sor. E felülvizsgálatok növelik vagy csökkentik a kompenzációs különbözeti szerződésben meghatározott egyes költségtételekre vonatkozó ismert tényleges működési költségeket és felülvizsgált költségbecsléseket (lásd: a megtámadott határozat (31) preambulumbekezdése). Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

607

Másodsorban, az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a beruházási költségeknek csak a közös érdek megvalósításához szükséges része támogatható, és hogy az egymás mellett egyidejűleg nyújtott támogatások arra engednek következtetni, hogy a szóban forgó intézkedések nem a Hinkley Point C építésére, hanem a tényleges működtetésére irányulnak.

608

E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a túlkompenzáció fennállására vonatkozó érvek a fenti 392–398. pontban megvizsgálásra és elutasításra kerültek, és a jelen összefüggésben az Osztrák Köztársaság nem terjeszt elő olyan további érveket, amelyek alkalmasak lennének a túlkompenzáció fennállásának bizonyítására. E tagállam többek között egyetlen olyan kidolgozott érvet sem terjeszt elő, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés alapján sorra kerülő kifizetések túl fogják lépni azt a szintet, amely az új nukleáris energiatermelési kapacitásokkal kapcsolatos beruházások ösztönzéséhez szükséges. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra is, hogy amikor a referenciaár magasabb, mint a kötési ár, az NNBG köteles a különbözetet megfizetni a másik szerződő félnek.

609

Következésképpen el kell utasítani a szóban forgó intézkedésekben előírt kompenzációra vonatkozó érveket is.

610

Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 2002. szeptember 26‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑351/98, EU:C:2002:530) 77. pontjából kitűnik, hogy a Bizottságnak egyértelmű különbséget kellett volna tennie a működési támogatás és a beruházási támogatás között.

611

Ezt az érvet is el kell utasítani.

612

Ugyanis, amint az a 2002. szeptember 26‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑351/98, EU:C:2002:530) 76. és 77. pontjából egyértelműen kitűnik, az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi keretszabályt (HL 1994. C 72., 3. o.) kellett alkalmazni, és ez a keretszabály kifejezetten megkülönböztette egymástól a beruházási és a működési támogatásokat. Ebben az ügyben a Bizottság, amely vonatkozásában e keretrendszer kötelező erővel bírt, köteles volt a szóban forgó támogatásokat az e keretrendszer által előírt kategóriák szerint osztályozni.

613

Mindazonáltal a 2002. szeptember 26‑iSpanyolország kontra Bizottság ítéletből (C‑351/98, EU:C:2002:530) nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság e kategóriákra a környezet védelmére nyújtott állami támogatás közösségi keretének hatálya alá nem tartozó ügyekben is köteles hivatkozni.

614

Következésképpen ezt az érvet is el kell utasítani, és ennélfogva minden olyan érvet is, amely annak bizonyítására irányul, hogy a szóban forgó intézkedések, mivel működési támogatásnak minősülnek, összeegyeztethetetlenek a belső piaccal.

615

A harmadik jogalap, valamint a kilencedik jogalap harmadik részében található első kifogás keretében az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozat elégtelen a szóban forgó intézkedések minősítését illetően. Az indokolási kötelezettség megsértését jelentheti az a tény, hogy a Bizottság hirtelen, alapos indokolás nélkül eltért a saját határozathozatali gyakorlatától. Az Osztrák Köztársaság szerint, ha a Bizottság szándéka az volt, hogy mérlegelési jogkörét egy radikálisan új módszerrel gyakorolja, erre vonatkozóan akkor is részletes indokolással kellett volna szolgálnia. Ezzel összefüggésben arra is hivatkozik, hogy a Bizottság nem fejtette ki kellőképpen azokat az okokat, amelyek miatt, miután a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban az említett intézkedést működési támogatási intézkedésként minősítette, később a megtámadott határozatban beruházási intézkedéssé nyilvánította azokat.

616

A Bizottság, a Cseh Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

617

Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az megtámadott határozat (344)–(347) preambulumbekezdésében a Bizottság valóban megállapította, hogy főszabály szerint a működési támogatások nem felelnek meg az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. Márpedig ezzel összefüggésben a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat 8.1. pontjának első bekezdésére hivatkozott, amelyben a fenti 579. pontban említett ítélkezési gyakorlatra utalt. E megfontolásból tehát nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság megítélése szerint egy olyan intézkedés, amely közérdekű cél megvalósítására irányul, megfelelő, és e cél megvalósításához szükséges, nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben, és megfelel az említett rendelkezésben foglalt követelményeknek, e rendelkezés értelmében nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek. Másfelől, az említett preambulumbekezdésben a Bizottság kifejtette, hogy a szóban forgó intézkedések célja az volt, hogy figyelembe véve a projekt jellemzőit és kockázati profilját, és így minimalizálva a szükséges támogatás mértékét és a befektetés ösztönzéséhez elengedhetetlen további intézkedéseket, lehetővé tegye az NNBG számára, hogy kötelezettséget vállaljon a Hinkley Point C építésébe történő befektetésre. Emellett azt is kijelentette, hogy a pénzügyi modellezés szempontjából a kötésiár‑kifizetések nettó jelenértéke egy olyan átalányfizetéssel tekinthető egyenértékűnek, amely lehetővé teszi az NNBG számára az építési költségek fedezését.

618

Másodsorban, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatnak a szóban forgó intézkedések minősítésére vonatkozó indokolása nem korlátozódik az említett határozat (344)–(347) preambulumbekezdésére, és hogy a Bizottság az említett határozat 9. pontjában, miközben részletesen ismertette a szóban forgó intézkedések célját, vagyis új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítését (lásd: e határozat 9.2. pontja), továbbá azokat a körülményeket, amelyek egy állami beavatkozást szükségessé tesznek (lásd: ugyanezen határozat 9.3. pontja) és az említett intézkedések arányos jellegét (lásd: a szóban forgó határozat 9.5. és 9.6. pontja), kifejtette azokat az indokokat, amelyek következtében teljesültek a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek.

619

Következésképpen a Bizottság nem sértette meg az indokolási kötelezettségét a szóban forgó intézkedések minősítése tekintetében.

620

Az Osztrák Köztársaság által felhozott egyetlen érv sem alkalmas e következtetés kétségbe vonására.

621

Az Osztrák Köztársaság elsősorban azzal érvel, hogy mivel a Bizottság a 2014–2020 időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásról szóló iránymutatásban és a korábbi határozathozatali gyakorlatában elismerte azt az elvet, mely szerint a működési támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal, az említett intézménynek pontosabb magyarázatot kellett volna adnia arra, hogy miért tért el az említett elvtől.

622

Ezzel kapcsolatban először is emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból nem lehet arra következtetni, hogy azok a támogatások, amelyek megfelelnek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek, nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőknek, függetlenül attól, hogy működési támogatásnak vagy beruházási támogatásnak minősülnek‑e (lásd: a fenti 577–585. pont).

623

Másodszor, az Osztrák Köztársaságnak a Bizottság korábbi gyakorlatára alapított érveit el kell utasítani.

624

Először is, ellentétben az Osztrák Köztársaság állításával, az általa előadott érv nem alapítható a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia‑vásárlási megállapodások keretében nyújtott C‑41/05. sz. állami támogatásról szóló, 2008. június 4‑i 2009/609/EK bizottsági határozat (HL 2009. L 225., 53. o.) (396) és (397) preambulumbekezdésére, amely egyébként az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének a) pontjára vonatkozik, nem pedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjára. E határozat (396) preambulumbekezdésében a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásnak nyilvánított néhány, az ebben az ügyben szereplő támogatást, amelyeket csak az atomerőmű üzembe helyezése után lehet kifizetni, és amelyek a folyó kiadások fedezetéül szolgálnak. Azonban, amint az e határozat (397) preambulumbekezdéséből kiderül, olyan támogatásokról van szó, amelyek vonatkozásában a magyar hatóságok és az érdekelt felek nem bizonyították sem a konkrét régiókhoz fűződő regionális hátrányok fennállását, sem az arányosság elvének tiszteletben tartását.

625

Másfelől, amennyiben az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság a 2014–2020 időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásról szóló iránymutatásban azt az elvet fektette le, amely szerint a működési támogatások nem egyeztethetők össze a belső piaccal, elegendő megjegyezni, hogy ellentétben azzal, amit ez a tagállam állít, az említett iránymutatásból nem következik, hogy a működéssel kapcsolatos támogatások nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőnek. Éppen ellenkezőleg, ezen iránymutatás 3.3.2.1. pontjából kiderül, hogy a Bizottság szerint bizonyos feltételek mellett a működéssel kapcsolatos támogatások összeegyeztethetők az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjával. Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban figyelembe vette a nukleáris energia előmozdítására irányuló célkitűzést, ami nem tartozik az említett iránymutatásban szereplő célok közé.

626

Másodsorban, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat 8.1. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó intézkedések olyan működési támogatásnak minősülnek, amelyek összeegyeztethetetlenek lehetnek a belső piaccal. Magyarázatot kellett volna adnia arra, hogy mely okokból nem tartotta fenn a kételyeit a megtámadott határozat keretén belül is.

627

E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy amint az a 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a Bizottságnak a megtámadott határozat 8.1. pontjában szereplő megfontolásai előzetes értékelések. Így a megtámadott határozat indokolása nem tekinthető elégtelennek amiatt, hogy nem egyezett meg a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat indokolásával. Ennek megfelelően a hivatalos vizsgálati eljárást követően a megtámadott határozatban a Bizottság nem volt köteles bemutatni az Osztrák Köztársaság által hivatkozott ezen eljárásban szereplő valamennyi megfontolás elemzését (lásd: a fenti 569. pont).

628

Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy amint az a fenti 616. pontban és a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat 8.1. pontjában már említésre került, a Bizottság csak egy olyan, a fenti 579. pontban idézett ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amely egy, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek nem megfelelő működési támogatásokról szólt. A Bizottságnak ugyanis a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat elfogadásának időpontjában kétségei voltak afelől, hogy az említett rendelkezés értelmében összeegyeztethetők‑e a szóban forgó intézkedések a belső piaccal. Márpedig egy alapos vizsgálatot és a szóban forgó intézkedések módosítását (a hitelgarancia‑díj és a nyereségmegosztási mechanizmusok kiigazítása) követően eloszlottak a kétségei.

629

Következésképpen a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat 8.1. pontján alapuló érvet, és ennek következtében a szóban forgó intézkedés minősítésével kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó valamennyi érvet is el kell utasítani.

630

Ebből következik, hogy a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani, valamint a negyedik jogalap keretében előadott azon érvet is, amely arra hivatkozik, hogy a szóban forgó intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásnak minősülnek (lásd: a fenti 125 pont), és el kell utasítani a kilencedik jogalap harmadik részében szereplő első kifogást is.

631

Ez a jogalap a Bizottságnak a megtámadott határozat (348)–(365) preambulumbekezdésében szereplő megfontolásaira vonatkozik, amelyben megvizsgálta, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők‑e a meglévő piaci szabályozással.

632

A Bizottság a megtámadott határozat (350)–(358) preambulumbekezdésében többek között kifejtette, hogy a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17 irányelvben, és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelvben bevezetett közbeszerzési szabályok nem vonatkoznak a szóban forgó intézkedésre, mivel ezek nem járnak semmilyen áru, építési beruházás vagy szolgáltatás beszerzésével. A rendelkezésre álló információk alapján nem lehet megállapítani, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés építési beruházások, szolgáltatások vagy árubeszerzések megszerzésére vonatkozott, és így koncessziós vagy közbeszerzési szerződésnek minősül. A Bizottság szerint e szerződés nem állapít meg semmilyen különleges követelményt bármilyen szolgáltatás, áru vagy építési beruházás ajánlatkérő vagy harmadik személy részére történő szolgáltatására. A szóban forgó intézkedések nem tartalmaznak kölcsönösen kötelező kötelezettségeket, amelyeket bíróság előtt lehet érvényesíteni. Ezenkívül a nukleáris energiatermelők által megköthető kompenzációs különbözeti szerződések számát nem lehet meghatározni, hacsak ez nem az atomerőművek építésére rendelkezésre álló területek korlátozott száma alapján történik.

633

A megtámadott határozat (359)–(364) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) 8. cikkét nem sértették meg. Ez a cikk nem írja elő pályázati eljárás alkalmazását, és rögzíti, hogy az átláthatóság és a diszkriminációmentesség tekintetében egyenértékű eljárások is alkalmazhatók a közzétett szempontok szerint. Az Egyesült Királyságban alkalmazott, az új nukleáris beruházásra és a kompenzációs különbözeti szerződés megkötésére vállalkozó szerződő fél azonosítására szolgáló kiválasztási eljárás egy világos, átlátható és megkülönböztetésmentes keretrendszeren alapul, amely az átláthatóság és megkülönböztetésmentesség szempontjából egyenértékűnek tekinthető egy versenytárgyalási eljárással.

634

Az Osztrák Köztársaság úgy véli, hogy ezek a megfontolások tévesek.

635

Elsőként az Osztrák Köztársaság azon érveit kell megvizsgálni, amelyek arra épülnek, hogy az Egyesült Királyság nem tett közzé ajánlati felhívást a Hinkley Point C projektre vonatkozóan. Másodikként az az Osztrák Köztársaság azon érvelését kell megvizsgálni, mely szerint az Egyesült Királyság által alkalmazott eljárás hátrányosan megkülönböztető volt.

636

Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a 2004/17 irányelv és a 2004/18 irányelv, valamint a 2009/72 irányelv 8. cikke, továbbá az EUM‑Szerződésben szereplő átláthatóság, egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvei értelmében az Egyesült Királyságnak nyilvános közbeszerzési pályázatot kellett volna kiírnia a Hinkley Point C projektre vonatkozóan. Ezek a szabályok elválaszthatatlanul kapcsolódnak a szóban forgó intézkedések céljához, és megsértésük esetén a Törvényszék köteles lenne megsemmisíteni a megtámadott határozatot.

637

A Bizottság, Magyarország és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket. Ebben az összefüggésben a Bizottság többek között előadja, hogy a szóban forgó intézkedések jogszerűsége nem függ a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos rendelkezések betartásától.

638

Első lépésként a 2004/17 irányelv és a 2004/18 irányelv megsértésére alapított érveket kell megvizsgálni Másodszor a 2009/72 irányelv 8. cikkének, valamint az EUM‑Szerződésben szereplő átláthatóság, egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértésén alapuló érvek vizsgálatára kerül sor.

639

Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a jelen ügy körülményei között a 2004/17 irányelv és a 2004/18 irányelv alkalmazásában az Egyesült Királyság köteles volt pályázatot kiírni a Hinkley Point C projektre vonatkozóan. Ezen irányelvek értelmében a szóban forgó projekt közbeszerzésnek vagy közbeszerzési szerződésnek, de legalábbis koncessziónak minősül. Ezt a projektet összességében kellett volna vizsgálni, figyelembe véve az összes tervezett fázist és a projekt célját. Egy ilyen vizsgálat rámutatott volna, hogy a szóban forgó intézkedések kölcsönösen kötelező elkötelezettséget jelentenek egy szolgáltatással kapcsolatban. A Hinkley Point C megépítése és az azt követő, a közüzemi hálózatba történő villamosenergia‑betáplálás az Egyesült Királyság mint ajánlatkérő részéről felmerült konkrét igényt szolgálna ki. Az Egyesült Királyság részéről az ellentételezés a megállapodásban kikötött támogatás lenne. Az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy nem rendelkezik elegendő információval annak megállapításához, hogy a vitatott intézkedéseket szerződésnek vagy koncessziónak kell‑e minősíteni.

640

A Bizottság, Magyarország és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket. Ezzel összefüggésben a Bizottság többek körött arra hivatkozik, hogy a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdése hatályának az angliai, skóciai és walesi villamosenergia‑termelésre való kiterjesztéséről szóló 2006. március 8‑i 2006/211/EK határozata (HL 2006. L 76., 6. o.) alapján az említett irányelv nem alkalmazható a szóban forgó intézkedésekre.

641

Elsőként a 2004/17 irányelv értelmében vett szerződés vagy a 2004/18 irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződés meglétének bizonyítására irányuló érveket kell megvizsgálni.

642

Előzetesen, emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/17 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében az árubeszerzésre, építési beruházásra és szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés egy vagy több ajánlatkérő és egy vagy több vállalkozó, szállító, vagy szolgáltató által írásban megkötött visszterhes szerződés. A 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében közbeszerzési szerződés egy vagy több gazdasági szereplő és egy vagy több ajánlatkérő szerv által írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek tárgya építési beruházás kivitelezése, vagy áru szállítása, vagy szolgáltatás nyújtása.

643

A 2004/17 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja határozza meg, hogy az építési beruházásra irányuló szerződés (2004/17 irányelv) és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés (2004/18 irányelv) olyan szerződés, amelynek tárgya építési projekt vagy egy építmény kivitelezése, illetve kivitelezése és tervezése együtt, vagy az ajánlatkérő (2004/17 irányelv), illetve az ajánlatkérő szerv (2004/18 irányelv) által megállapított követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel, illetve módon történő kivitelezése.

644

A 2004/17 irányelv 1. cikke (2) bekezdése c) pontjának első albekezdése és a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdése c) pontjának első albekezdése értelmében az árubeszerzésre irányuló szerződés (2004/17 irányelv) és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződés (2004/18 irányelv) olyan szerződés, amelynek tárgya termékek megvétele, bérlete, haszonbérlete, részletvétele vagy pénzügyi lízingje, vételi joggal vagy anélkül.

645

A 2004/17 irányelv 1. cikke (2) bekezdése d) pontjának első albekezdése és a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdése d) pontjának első albekezdése pontosítja, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés (2004/17 irányelv) és a szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés (2004/18 irányelv) az építési beruházásra és az árubeszerzésre irányuló szerződéstől eltérő szerződés (2004/17 irányelv) vagy közbeszerzési szerződés (2004/18 irányelv).

646

E rendelkezések fényében kell megvizsgálni az Osztrák Köztársaság azon érveit, melyek szerint a szóban forgó intézkedéseket a 2004/17 irányelv értelmében vett szerződésnek vagy a 2004/18 irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződésnek kell tekinteni.

647

Ebben az összefüggésben először is meg kell jegyezni, hogy a hitelgarancia és az államtitkári megállapodás nem minősül a 2004/17 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett szerződésnek, vagy a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett közbeszerzési szerződésnek.

648

Másodsorban, azt kell vizsgálni, hogy a Bizottságnak a kompenzációs különbözeti szerződést a 2004/17 irányelv 1. cikke 2) bekezdésének a) pontja értelmében vett szerződésnek, vagy a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett közbeszerzési szerződésnek kellett volna‑e nyilvánítania.

649

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy – amint az többek között a megtámadott határozat (219), (312), (313) és (356) preambulumbekezdéséből kiderül – a kompenzációs különbözeti szerződés nem jogosítja fel az Egyesült Királyságot arra, hogy kötelezze az NNBG‑t a Hinkley Point C megépítésére, vagy hogy azt maga építse fel, illetve hogy ő maga szolgáltasson villamos energiát. A kompenzációs különbözeti szerződés semmilyen külön előírást nem tartalmaz az NNBG által elvégzendő építési munkákról, vagy az általa nyújtandó villamosenergia‑szolgáltatásról. Abban az esetben, ha az NNBG nem fejezi be az említett egység felépítését, vagy nem termel villamos energiát, még az Egyesült Királyság sem lenne jogosult semmilyen kamatokkal növelt összegű kártérítés érvényesítésére az NNBG‑vel szemben. Mindazonáltal e tagállam egyoldalúan felmondhatja a szerződést, ha a kivitelezés nem készül el határidőre.

650

Az Osztrák Köztársaság állításával ellentétben, e jellemzőkre tekintettel nem lehet a kompenzációs különbözeti szerződést úgy tekinteni, mint amelynek az a célja, hogy kiszolgálja az Egyesült Királyság mint ajánlatkérő konkrét igényét. Épp ellenkezőleg, a kompenzációs különbözeti szerződés célja egy támogatás nyújtása, és e támogatás keretében az Egyesült Királyság csak ösztönözheti az NNBG‑t és a befektetőit az e tagállam által elérni kívánt közérdekű cél, vagyis az új nukleáris energiatermelési kapacitások létesítésére.

651

Ennek megfelelően a kompenzációs különbözeti szerződés nem ír elő határozott kötelezettséget az NNBG számára a 2004/17 irányelv vagy a 2004/18 irányelv értelmében munkálatok elvégzésére, áruk szállítására, vagy szolgáltatás nyújtására. Következésképpen el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, mely szerint a szóban forgó intézkedések a 2004/17 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett szerződésnek, illetve a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett közbeszerzési szerződésnek minősülnek.

652

Másodikként az Osztrák Köztársaság azon érvét kell megvizsgálni, mely szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy a szóban forgó intézkedések a 2004/17 irányelv vagy a 2004/18 irányelv értelmében építési koncessziónak minősülnek.

653

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/17 irányelv 1. cikke (3) bekezdésének a) pontja és a 2004/18 irányelv, 1. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében az építési koncesszió építési beruházásra irányuló szerződéssel vagy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéssel azonos típusú szerződés, kivéve azt a jellemzőjét, hogy a kivitelezendő építési beruházás ellenszolgáltatása vagy kizárólag az építmény hasznosításának joga, vagy e jog pénzbeli ellenszolgáltatással együtt.

654

A 2004/17 irányelv 1. cikke (3) bekezdésének b) pontja és a 2004/18 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a szolgáltatási koncesszió a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéssel (2004/17 irányelv) vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéssel (2004/18 irányelv) azonos típusú szerződés, kivéve azt a jellemzőjét, hogy a szolgáltatás ellenszolgáltatása vagy kizárólag a szolgáltatás hasznosításának joga, vagy e jog pénzbeli ellenszolgáltatással együtt.

655

E rendelkezések alapján kell megvizsgálni az Osztrák Köztársaság által annak bizonyítására előadott érveket, hogy a szóban forgó intézkedéseket a 2004/17 irányelv vagy a 2004/18 irányelv értelmében építési koncessziónak kell tekinteni.

656

Ebben az összefüggésben először is meg kell jegyezni, hogy a hitelgarancia és az államtitkári megállapodás nem minősül a 2004/17 irányelv 1. cikke (3) bekezdése a) pontjának vagy a 2004/18 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett építési koncessziónak.

657

Másodsorban, azt kell megvizsgálni, hogy Bizottságnak a kompenzációs különbözeti szerződést a 2004/17 irányelv vagy a 2004/18 irányelv értelmében vett építési koncessziónak kellett volna‑e minősítenie.

658

A 2004/17 irányelv 1. cikke (3) bekezdése b) pontjának és a 2004/18 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében egyfelől a szerződések és a közbeszerzési szerződések, másfelől a koncesszió kizárólag a szolgáltatót megillető ellentételezésben tér el egymástól. Márpedig, amint az a fenti 648–650. pontban kifejtett megfontolásokból kitűnik, a kompenzációs különbözeti szerződés éppen azért nem minősül szerződésnek vagy közbeszerzési szerződésnek, mert semmilyen külön előírást nem tartalmaz az NNBG számára munkálatok elvégzésére, áruk szállítására, szolgáltatások nyújtására vonatkozóan. Ebből következik, hogy az említett szerződés sem minősíthető a 2004/17 irányelv vagy a 2004/18 irányelv értelmében vett koncessziónak.

659

Ezt az értelmezést egyébként megerősíti a koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 1. o.; helyesbítés: HL 2015. L 114., 24. o.) (12) preambulumbekezdése, amely szerint nincs szó az ezen irányelv értelmében koncesszióról, ha pusztán valamely tevékenység finanszírozására kerül sor.

660

Következésképpen azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedések nem minősülnek a 2004/17 irányelv értelmében szerződésnek, vagy építési koncessziónak, de még a 2004/18 irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződésnek vagy koncessziós közbeszerzési szerződésnek sem.

661

Az Osztrák Köztársaság által felhozott egyetlen érv sem cáfolja e következtetést.

662

Az Osztrák Köztársaság elsősorban arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (312) preambulumbekezdésében megállapította az NNBG szerződéses kötelezettségeit, és hogy ezek a kötelezettségek a közbeszerzés egyik jellegzetes elemét képezik.

663

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (312) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a „[kompenzációs különbözeti szerződés] egy sor olyan szigorú kikötést tartalmaz, amelyek arra ösztönzik az NNBG‑t, hogy a kötelezettségeit a szerződés szerint teljesítse”. Ugyanakkor ugyanebben a preambulumbekezdésben és az említett határozat (313) preambulumbekezdésében a Bizottság azt is megállapította, hogy az NNBG nem köteles megépíteni az Hinkley Point C‑t, vagy villamos energiát szolgáltatni. Ennélfogva a Bizottság által e határozat (312) preambulumbekezdésében hivatkozott szerződéses kötelezettségek nem olyan jellegűek, hogy indokolják a kompenzációs különbözeti szerződésnek a 2004/17 irányelv értelmében vett szerződésként vagy építési koncesszióként, illetve a 2004/18 irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződésként vagy építési koncesszióként történő minősítését.

664

Az Osztrák Köztársaság állításával ellentétben a Bizottságnak a megtámadott határozat (312) preambulumbekezdésében szereplő megfontolásból arra sem lehet következtetni, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés szerződéses rendelkezései olyan „tipikus szerződéses kötelezettségek, [amelyeket] bármilyen szerződő fél megkísérli alkalmazni egy hasonló üzletben”, függetlenül attól, hogy olyan kötelezettségekről van‑e szó, amelyek indokolhatják egy kompenzációs különbözeti szerződésnek a 2004/17 irányelv értelmében vett szerződésként vagy építési koncesszióként, illetve a 2004/18 irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződésként vagy koncessziós szerződésként minősítését. E preambulumbekezdésből és annak szövegkörnyezetétből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság nem egy szerződésre, közbeszerzési szerződésre vagy koncesszióra vonatkozó megállapodás megkötését értette „hasonló üzlet” alatt, hanem egy olyan megállapodásét, amely támogatás formájában tartalmaz ösztönzést egy közérdekű cél megvalósítására, vagyis egy támogatási megállapodásét.

665

Következésképpen az Osztrák Köztársaságnak a megtámadott határozat (312) preambulumbekezdéséből eredő érvét el kell utasítani.

666

Másodsorban, az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe azt a tényt, hogy de facto lehetetlen lenne az NNBG számára, hogy felmondja a szerződéseket, figyelembe véve az ezáltal általa elveszített jelentős befektetett eszközök lehetséges mértékét. Az egyoldalú szerződésszegés elméleti lehetősége nem alkalmas a 2004/17 irányelv és a 2004/18 irányelv alkalmazásának teljes mértékben történő kizárására.

667

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ez az érv nem alkalmas a fenti 649. pontban említett megállapítás kétségbe vonására, amely szerint kompenzációs különbözeti szerződés semmilyen külön előírást nem tartalmaz az NNBG által elvégzendő építési munkákról, vagy az általa nyújtandó villamosenergia‑szolgáltatásról. Ezzel összefüggésben el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, miszerint a megtámadott határozat (13) preambulumbekezdéséből következtetni lehet arra, hogy az NNBG köteles fenntartani az előre meghatározott minimális teljesítményszintet, és még akkor is, ha a minimális szint elérésének hiánya számára csak a támogatások elvesztéséhez vezetne, ez az általa befektetett jelentős összegek miatt egyenértékű azzal, mintha a Hinkley Point C létrehozására és működtetésére vonatkozó kötelezettség terhelné. Az említett határozat ezen preambulumbekezdéséből és a (313) preambulumbekezdéséből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy az NNBG‑nek nem kell egy előre meghatározott termelési szintet biztosítania, mivel e preambulumbekezdések csak annyit írnak elő, hogy ha az NNBG nem éri el a 91%‑os terhelési tényezőt, nem éri el azt a jövedelmet, amelynek a projekt révén történő megszerzésében bízott. Így az NNBG‑nek semmilyen szerződéses kötelezettsége nem áll fenn e terhelési tényező teljesítésére.

668

Márpedig az NNBG által elvégzendő építési munkákra, vagy az általa nyújtandó villamosenergia‑szolgáltatásra vonatkozó külön szerződéses rendelkezések hiányában nem indokolt a 2004/17 irányelv és a 2004/18 irányelv alkalmazása.

669

Mindenesetre a 2004/17 irányelv vagy a 2004/18 irányelv szerinti munkálatok elvégzésére, áruk szállítására, vagy szolgáltatás nyújtására irányuló szerződéses rendelkezések hiányában nem zárható ki, hogy azon gazdasági ösztönzők ellenére, amelyeknek azt kell biztosítaniuk, hogy az NNGB felépíti és működteti a Hinkley Point C‑t, e vállalkozás gazdasági okokból mégis úgy dönt, hogy nem fejezi be, vagy nem üzemelteti ezt az erőművet.

670

E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az Osztrák Köztársaság arra vonatkozó érvét, hogy az NNBG de facto kénytelen biztosítani a termelés meghatározott szintjét.

671

Harmadsorban, az Osztrák Köztársaság azzal érvel, hogy a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó szabályok alkalmazása nem mellőzhető csupán azon körülmény folytán, hogy a Hinkley Point C építési és üzemeltetési projektjét döntő mértékben az EDF tervezte meg és dolgozta ki.

672

Ezt az érvet el kell utasítani.

673

E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bizottság a 2004/17 irányelv és a 2004/18 irányelv alkalmazását nem amiatt zárta ki, hogy a Hinkley Point C építését és üzemeltetését döntő mértékben az EDF dolgozta ki, hanem amiatt, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés nem tartalmazott semmilyen szerződéses kötelezettséget a munkálatok elvégzésére, az áruk szállítására, vagy szolgáltatás nyújtására.

674

Negyedsorban, ami az Osztrák Köztársaság azon állítását illeti, mely szerint nem rendelkezik elegendő információval annak megállapítására, hogy a vitatott intézkedéseket szerződésnek, közbeszerzési szerződésnek vagy koncessziónak kell minősíteni, elegendő annyit megállapítani, hogy az Osztrák Köztársaság kellő információval rendelkezik annak eldöntéséhez, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés kötelezi‑e az NNBG‑t munkálatok elvégzésére, az áruk szállítására, vagy szolgáltatás nyújtására, és hogy amennyiben ez a kötelezettség nem áll fenn a fenti 639–599. pontban előadott okok miatt, a szóban forgó intézkedéseket nem lehet sem a 2004/17 irányelv értelmében vett szerződésnek vagy koncessziónak, sem a 2004/18 irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződésnek vagy koncessziónak nyilvánítani.

675

Ötödször, az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a Bizottságnak a projektet teljességében, a Hinkley Point C megépítésének és üzemeltetésének hátterét nyújtó szerződéses rendelkezések bonyolultságát szem előtt tartva kellett volna megvizsgálnia. Ezt az érvet el kell utasítani. Az NNBG‑nek a munkálatok elvégzésére, áruk szállítására, vagy szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettsége hiányában ugyanis a szóban forgó intézkedések együttes áttekintése sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy ezen intézkedések a 2004/17 irányelv vagy a 2004/18 irányelv értelmében vett szerződések, közbeszerzési szerződések vagy koncessziók.

676

Tekintettel a fenti megfontolásokra, anélkül hogy határozni kellene a Bizottság azon érvéről, mely szerint a 2004/17 irányelv a 2006/211 határozat értelmében nem alkalmazható az említett intézkedésekre, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság minden olyan érvét, amely annak bizonyítására irányul, hogy a Bizottságnak a szóban forgó intézkedéseket a 2014/17 irányelv értelmében vett szerződésnek vagy koncessziónak, illetve a 2014/18 irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződésnek vagy koncessziónak kellene nyilvánítania.

677

Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a szolgáltatás tárgya a Hinkley Point C megépítése és üzemeltetése, ennek ellentételezése pedig az Egyesült Királyság pénzügyi támogatása volt. Emiatt a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/72 irányelv 8. cikke, valamint az EUM‑Szerződésből eredő egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az átláthatóság elvei értelmében az Egyesült Királyságnak a Hinkley Point C építési és üzemeltetési projektre vonatkozó, világosan, pontosan és egyértelműen megfogalmazott ajánlati felhívást kellett volna közzétennie, amely tartalmazza az eljárás egészére vonatkozó pontos információkat, és biztosítja, hogy az összes ajánlattevő ugyanolyan esélyekkel induljon. Az ilyen eljárást akkor is meg kellett volna indítani, ha határokon átnyúló érdekeltség áll fenn, még akkor is, ha egy tevékenység folytatására vonatkozó engedély nem kötelezné a kedvezményezettet az elidegenített üzlet folytatására. A Bizottság azon megállapítása, amely szerint a vitatott határozat (357) preambulumbekezdése szerint a kompenzációs különbözeti szerződés rendszere minden potenciális érdekelt fél számára nyitva áll, és ezért nem szelektív, nem meggyőző. Az NNBG kiválasztása más szereplők kizárását eredményezte volna a Hinkley Point C megépítéséből és működtetéséből.

678

A Bizottság, Magyarország és az Egyesült Királyság vitatja ezeket az érveket.

679

Előzetesen, meg kell állapítani, hogy ezekkel az érvekkel az Osztrák Köztársaság nem vitatja, hogy sor került egyfajta kiválasztási eljárásra. Csak annyit állít, hogy az Egyesült Királyság által lefolytatott eljárás (lásd: a fenti 633. pont) nem elégséges, mivel nem került sor a Hinkley Point C építése és üzemeltetése tárgyában ajánlati felhívásra.

680

Elsőként az Osztrák Köztársaságnak a 2009/72 irányelv 8. cikkének megsértésére alapított érvét kell megvizsgálni.

681

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2009/72 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében a tagállamoknak – az ellátás biztonsága érdekében – biztosítaniuk kell új kapacitások létesítését, vagy energiahatékonysági/keresletoldali szabályozási intézkedéseket kell hozniuk, nyilvános követelményeken alapuló versenytárgyalási eljárás vagy a megkülönböztetéstől való mentesség és az átláthatóság szempontjából azzal egyenértékű, egyéb eljárás keretén belül.

682

Meg kell állapítani, hogy a 2009/72 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első mondata nem feltétlenül kötelezi valamely tagállamot arra, hogy pályázati eljárást indítson, hanem lehetővé teszi számára egy másik eljárás alkalmazását is, ha azt közzétett kritériumok alapján hajtják végre, és ha az megfelel az átláthatóságra és a megkülönböztetésmentességre irányuló ajánlati felhívásnak. Ezért ez a cikk nem zárja ki azt, hogy valamely tagállam a pályázati eljárás megindítása helyett olyan, támogatásból álló eszközt válasszon, amelynek célja, hogy a vállalkozásokat egy meghatározott közérdekű cél elérésére ösztönözze.

683

Következésképpen, ellentétben azzal, amit az Osztrák Köztársaság állít, a 2009/72 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első mondata nem követeli meg, hogy a Hinkley Point C építése és üzemeltetése tárgyában szükségszerűen pályázati eljárás kiírására kerüljön sor.

684

Következésképpen az Osztrák Köztársaságnak a 2009/72 irányelv 8. cikkének megsértésére alapított érvét el kell utasítani.

685

Másodsorban, meg kell vizsgálni az Osztrák Köztársaság azon érvét, amely az EUM‑Szerződésből eredő egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az átláthatóság elveinek megsértésére hivatkozik.

686

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmódnak, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az átláthatóságnak az elve azokra a közbeszerzési szerződésekre, koncessziókra, kizárólagos engedélyekre és kizárólagos hatósági engedélyekre alkalmazandó, amelyeket állami hatóság ítél oda, és amelyek tekintetében az uniós jogalkotó nem ír elő külön szabályokat. Az ilyen szerződések vagy jogok odaítélése esetén az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli a tagállamoktól, hogy biztosítsanak megfelelő nyilvánosságot a kiválasztási eljárás megindításának lehetővé tétele érdekében (lásd ebben az értelemben: 2000. december 7‑iTelaustria és Telefonadress ítélet, C‑324/98, EU:C:2000:669, 62. pont; 2010. június 3‑iSporting Exchange ítélet, C‑203/08, EU:C:2010:307, 41. pont; 2013. november 14‑iBelgacom ítélet, C‑221/12, EU:C:2013:736, 28. pont).

687

Ugyanakkor ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság elve nem követeli meg feltétlenül pályázat kiírását egy adott projektben (lásd ebben az értelemben: 2010. június 3‑iSporting Exchange ítélet, C‑203/08, EU:C:2010:307, 41. pont). Így ezek az elvek nem korlátozzák egy tagállam jogát arra, hogy válasszon egy közbeszerzési szerződést és a vállalatokat egy adott közérdekű cél elérésére ösztönző támogatás odaítélése között.

688

Az Osztrák Köztársaságnak az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az átláthatóság elvének megsértésére alapított érvét el kell utasítani, anélkül hogy dönteni kellene arról a kérdésről, hogy a szóban forgó intézkedések hasonlíthatók‑e a fenti 686. pontban említett ítélkezési gyakorlatban szereplő kizárólagos engedélyhez vagy hatósági engedélyhez.

689

Következésképpen, anélkül hogy szükséges lenne állást foglalni abban a kérdésben, hogy a 2004/17 irányelvnek és a 2004/18 irányelvnek, a 2009/72 irányelv 8. cikkének, továbbá az EUM‑Szerződésből eredő átláthatóság és egyenlő bánásmód elvének, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése alkalmas‑e a megtámadott határozat jogszerűségének kétségbe vonására, el kell utasítani az Osztrák Köztársaság minden olyan érvét, amely annak bizonyítására irányul, hogy az Egyesült Királyságnak pályázati eljárást kellett volna indítania a Hinkley Point C projektre vonatkozóan.

690

A hetedik jogalap keretében az Osztrák Köztársaság a megtámadott határozat (549) preambulumbekezdésére hivatkozik. E preambulumbekezdésben a Bizottság a szóban forgó intézkedéseknek az EUMSZ 30. cikknek és az EUMSZ 110. cikknek való megfelelésére vonatkozóan megjegyezte, hogy az Egyesült Királyság vállalta, hogy mindaddig, amíg a kompenzációs különbözeti szerződés nem elérhető a Nagy‑Britannián kívüli villamosenergia‑termelők számára, módosítja a villamosenergia‑szolgáltatóknak a kompenzációs különbözeti szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségei számítási módját úgy, hogy a Nagy‑Britannián kívüli, de az Unión belül atomenergiával termelt és Nagy‑Britanniában levő felhasználóknak szállított, figyelembe vehető villamos energiát nem számítják hozzá a szolgáltatók piaci részesedéséhez. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az Egyesült Királyság megszünteti ezt a kivételt, amikor a nem nagy‑britanniai termelők jogosulttá válnak arra, hogy kompenzációs különbözeti szerződésre pályázzanak.

691

Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat (549) preambulumbekezdéséből következik, hogy a kompenzációs különbözeti szerződések rendszere hátrányosan megkülönböztető volt, mivel nem volt elérhető az Egyesült Királyság területén kívüli villamosenergia‑termelők számára.

692

A Bizottság vitatja ezt az érvet.

693

Ezzel összefüggésben elsősorban azt kell megjegyezni, hogy amint az a megtámadott határozat (359)–(364) preambulumbekezdéséből kitűnik, az Egyesült Királyságban alkalmazott, az e tagállamban új nukleáris kapacitásba befektetni kész szerződő felek kiválasztására irányuló folyamatban más tagállamok fejlesztői, termelői és befektetői is részt vehetnek. E tekintetben tehát nem áll fenn az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés.

694

Másodsorban, az Osztrák Köztársaság ezen érvét annyiban is el kell utasítani, amennyiben e tagállam arra kíván hivatkozni, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés eszköze még nem elérhető a Nagy‑Britannián kívüli villamosenergia‑termelők számára. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy egy atomerőmű felépítése és üzemeltetése az alap‑energiatermelést szolgálja az ellátásbiztonság biztosítása érdekében. Ilyen körülmények között nem róható fel az Egyesült Királyságnak, ha a rendszerösszekötők kapacitásbeli fizikai korlátainak elkerülése érdekében megköveteli, hogy egy ilyen erőmű Nagy‑Britanniában épüljön meg.

695

Következésképpen a hetedik jogalap keretében előterjesztett valamennyi érvet el kell utasítani.

696

Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését és a 659/1999, rendelet 6. cikkének (1) bekezdését, amely előírja a Bizottság számára, hogy lehetőséget biztosítson a tagállamok számára észrevételeik előterjesztésére. A tagállamoknak tehát alanyi joguk van ahhoz, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás keretében meghallgassák őket. Megilleti őket az adott ügy körülményeinek megfelelő mértékű részvételi jog a közigazgatási eljárásban. Az eljárást megindító határozatnak lehetővé kell tennie az érintett felek számára, hogy hatékonyan részt vegyenek a hivatalos vizsgálati eljárásban, amelynek során lehetőséget kapnak érveik kifejtésére.

697

Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy tekintettel arra a tényre, hogy az észrevételei benyújtására nyitva álló időpontban még nem került sor a támogatás összegének és részletszabályainak a rögzítésére, nem tudott kellő és megfelelő döntést hozni a ténylegesen tervezett különböző intézkedésekről. Véleménye szerint, ha rendelkezett volna további és pontos információkkal a tervezett intézkedések terjedelmére és részleteire vonatkozóan, további helytálló érveket terjeszthetett volna elő az említett intézkedések által benne keltett kételyekkel kapcsolatban.

698

A Bizottság és Magyarország előadja, hogy ezeket az érveket el kell utasítani. A Bizottság többek között előadja, hogy az Osztrák Köztársaság csupán a megtámadott határozatra hivatkozik, és nem a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra.

699

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének első albekezdése szerint, amennyiben a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indít, biztosítani köteles az érdekeltek számára, hogy előadhassák észrevételeiket.

700

Amint az az ítélkezési gyakorlatból kiderül, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének első albekezdése egyfelől arra irányul, hogy kötelezze a Bizottságot, hogy valamennyi esetlegesen érintett személyt értesítsen, és tegye lehetővé számukra a jogi érveik előadását, másfelől pedig arra, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy teljeskörűen tájékozódjon az ügy adatainak összességéről a határozata meghozatala előtt (1998. június 25‑iBritish Airways és társai kontra Bizottság ítélet, T‑371/94 és T‑394/94, EU:T:1998:140, 58. pont).

701

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy az érintett felek lényegében az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján indított közigazgatási eljárás keretében a Bizottság tájékoztatási forrásaiként járnak el. Ebből következik, hogy az érdekeltek, akik az eljárás alá vont személyeket megillető védelemhez való jogra nem hivatkozhatnak, csupán azon joggal rendelkeznek, hogy a közigazgatási eljárásban az eset körülményeire tekintettel megfelelő mértékben részt vehetnek (1998. június 25‑iBritish Airways és társai kontra Bizottság ítélet, T‑371/94 és T‑394/94, EU:T:1998:140, 59. és 60. pont; Franciaország és France Télécom kontra Bizottság ítélet, T‑427/04 és T‑17/05, EU:T:2009:474, 147. pont).

702

Az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárásban ugyanis az érdekeltek lehetősége arra korlátozódik, hogy közöljék a Bizottsággal mindazon információkat, amelyek arra irányulnak, hogy a Bizottságot a jövőbeli eljárását illetően tájékoztatással lássák el, és ezek az érdekeltek maguk nem tarthatnak igényt arra, hogy a Bizottsággal olyan kontradiktórius vitát folytassanak le, mint amely az érintett tagállam számára nyitva áll (2011. november 15‑iBizottság és Spanyolország kontra Gouvernement of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C‑106/09 P és C‑107/09 P, EU:C:2011:732, 181. pont).

703

Emellett a megállapítást nyert, hogy a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló közleményében a kérdéses intézkedésre vonatkozó végleges elemzést terjesszen elő. Szükséges azonban, hogy a Bizottság kielégítően határozza meg vizsgálatának keretét annak érdekében, hogy az érdekelteket ne fossza meg az észrevételeik megtételéhez való joguktól (2009. november 30‑iFranciaország és France Télécom kontra Bizottság ítélet, T‑427/04 és T‑17/05, EU:T:2009:474, 148. pont).

704

A 659/1999 rendelet „Hivatalos vizsgálati eljárás” címet viselő 6. cikkének (1) bekezdése szerint a hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat összefoglalja a vonatkozó ténybeli és jogi kérdéseket, tartalmazza a Bizottság előzetes értékelését a javasolt intézkedés támogatási jellegére vonatkozóan, és meghatározza a közös piaccal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban felmerült kétségeket. A határozat felszólítja az érintett tagállamot és az egyéb érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket.

705

A hivatalos eljárást megindító határozatnak így lehetővé kell tennie az érintett felek számára, hogy hatékonyan részt vegyenek az említett eljárásban, amelynek során lehetőséget kapnak érveik kifejtésére. E célból elegendő, hogy az érintett felek megismerjék, hogy a Bizottság milyen érvelés alapján jutott előzetesen arra a megállapításra, hogy a szóban forgó intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetetlen új támogatást jelenthet (2011. május 12‑iRégion Nord‑Pas‑de‑Calais és Communauté d’agglomération du Douaisis kontra Bizottság ítélet, T‑267/08 és T‑279/08, EU:T:2011:209, 81. pont).

706

Ugyanakkor az érdekeltek információhoz való joga nem terjeszkedhet túl a Bizottság általi meghallgatásukhoz való jogukon. Különösen nem terjeszkedhet addig az általános jogosultságig, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során felmerült valamennyi esetlegesen jelentős kérdéssel kapcsolatban kifejezhessék véleményüket (2009. november 30‑iFranciaország és France Télécom kontra Bizottság ítélet, T‑427/04 és T‑17/05, EU:T:2009:474, 149. pont).

707

Ennek fényében kell megvizsgálni az Osztrák Köztársaság azon érveit, amelyek szerint a Bizottság nem tartotta tiszteletben az észrevételei benyújtásához való jogát, mivel a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában nem határozta meg kellőképpen a szóban forgó intézkedéseket.

708

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a jelen jogalap alátámasztására az Osztrák Köztársaság a megtámadott határozat (16), (73) és (551) preambulumbekezdésére hivatkozik. Azonban önmagában a megtámadott határozatban szereplő megfontolásokra való utalás nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az Osztrák Köztársaság azon jogát, hogy észrevételeket terjesszen elő. Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése ugyanis az érdekelt felek azon jogát szabályozza, hogy észrevételeiket a közigazgatási eljárás során terjesszék elő, így a jelen ügyben az a döntő kérdés, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat elegendő elemet tartalmaz‑e. Ezzel szemben az a kérdés, hogy a megtámadott határozat, amelyet a közigazgatási eljárás után fogadtak el, elegendő elemet tartalmaz‑e, nem releváns a jelen összefüggésben.

709

Ugyanakkor kellően egyértelműen kiderül az Osztrák Köztársaság érveiből, hogy ez a tagállam lényegében arra hivatkozik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat nem tartalmazott elegendő elemet ahhoz, hogy hasznos módon gyakorolhassa az észrevételek benyújtásához való jogát, és hogy az elemek e hiánya a megtámadott határozatban is tükröződik.

710

Az Osztrák Köztársaság elsősorban annak bizonyítására terjeszt elő érvelést, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat nem tartalmazott elegendő információt ahhoz, hogy az észrevételei benyújtására vonatkozó jogát hatékonyan gyakorolhassa.

711

Először is, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a kompenzációs különbözeti szerződésre vonatkozó bizonyos kérdések továbbra sem oldódtak meg. Így a kompenzációs különbözeti szerződés mechanizmusának jellegét és különösen a kompenzációs különbözet kiszámításának kritériumait, többek között a kötési árat még nem rögzítették.

712

E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (43)–(49) és (53)–(89) preambulumbekezdésében ismertette a kompenzációs különbözeti szerződést. Amint az az említett határozat (67) preambulumbekezdéséből kitűnik, az Egyesült Királyság és az EDF a szóban forgó intézkedésekről szóló bejelentés előtt megállapodott az említett intézkedés lényegi elemeiről, különösen a kötési árról, a szerződés időtartamáról és a belső megtérülési rátáról. Ezeket az elemeket közölték az érdekelt felekkel. Az említett határozat (70) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy az Egyesült Királyság által javasolt kötési árat 92,50 font sterling/MWh‑ban határozták meg, és ugyanezen határozat (78) preambulumbekezdése szerint a részletfizetés időtartama 35 év. A szóban forgó határozat (71) preambulumbekezdésében megállapítást nyert, hogy az adózás utáni belső megtérülési ráta, amely alapján a finanszírozási hiányt kiszámították, 9,75 és 10,15% közötti értéknek felel meg, és az érintett határozatnak a Hivatalos Lapban való közlése keretében megállapításra került, hogy ez az érték 9,87%‑nak felel meg. Ugyanezen határozat (72) preambulumbekezdésében megállapítást nyert, hogy a kötési ár és a referenciaár közötti különbözetet 3,5 és 9 milliárd font sterling között változó mértékben számították, a szénnek az Egyesült Királyságban alakuló árától függően. Ezzel összefüggésben a szóban forgó határozat (361) preambulumbekezdését is figyelembe kell venni, amelyből kitűnik, hogy a támogatás teljes összege a jövőbeli nagykereskedelmi árakra és a diszkontrátára vonatkozó feltételezéseken alapult, és a különböző forgatókönyvek szerint elérte a 4,78 milliárd fontot, a 11,17 milliárd fontot vagy a 17,62 milliárd fontot. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a támogatás teljes összege a referenciaáron, egy olyan piaci áron alapult, amelynek összegét nehezen lehet előre jelezni.

713

Ezt követően figyelembe kell venni a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (126)–(145) és (163)–(178) preambulumbekezdését, amely a kompenzációs különbözeti szerződések állami támogatásként történő minősítésére vonatkoznak. Ezzel összefüggésben a Bizottság részletesen leírta az említett szerződés működését.

714

Végül meg kell jegyezni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (349)–(362) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a rendelkezésére álló információk alapján nem tudott arra a következésre jutni, hogy a kompenzációs különbözeti szerződés arányos mértékű támogatási intézkedés. Ezzel kapcsolatban részletezte azokat a tényezőket, amelyek megnehezítették a megfelelő kötési ár és a Hinkley Point C projekt jövedelmezőségének meghatározását.

715

E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amit az Osztrák Köztársaság állít, a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban a kompenzációs különbözeti szerződésben szereplő támogatási elem értékére, e szerződés részletszabályaira, és a Bizottság kételyeire vonatkozó tájékoztatás elegendő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye az Osztrák Köztársaság számára az észrevételei benyújtására vonatkozó joga gyakorlását.

716

Másodszor, a hitelgarancia tekintetében az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy e kezességvállalás ismertetése rendkívül homályos és meghatározhatatlan, mivel a Bizottság csupán azt jelezte, hogy a kezességvállalás az NNBG részére ténylegesen nyújtott hitelhez kapcsolódik, és hogy teljes összege elérheti a 17,6 milliárd font sterlinget.

717

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a hitelgaranciának a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (50)–(52) preambulumbekezdésében szereplő leírása arra a megjegyzésre korlátozódott, hogy az említett kezességvállalás részleteit még nem határozták meg, azonban e kezességvállalás kétségtelenül az NNBG által ténylegesen megszerzett hitel összegéhez kapcsolódik.

718

Ugyanakkor ebben az összefüggésben a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (146), (147) és (179)–(187) preambulumbekezdését is figyelembe kell venni, amelyekben a Bizottság döntött ezen intézkedés állami támogatásként való minősítéséről. Ezzel összefüggésben a Bizottság kifejtette, hogy az Egyesült Királyság tájékoztatása szerint a hitelgarancia nem minősül állami támogatásnak, mivel az említett kezességvállalást piaci feltételek mellett nyújtják, és – különösen a díját illetően – összhangban lesz a kezességvállalásokról szóló közleménnyel. Arra is rámutatott, hogy nincs meggyőződve arról, hogy az Egyesült Királyság által az e kezességvállalás díjának meghatározására javasolt módszer alkalmas lenne annak biztosítására, hogy ez a díj megfeleljen egy magánbefektető által kínált díjnak. E tekintetben megjegyezte, hogy a javasolt módszer egyes elemei nem felelnek meg annak a módszernek, amelyet egy magánbefektető alkalmazna. Ezenkívül az említett határozat (342)–(348) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy e tényezőkre tekintettel nem zárhatja ki, hogy a szóban forgó kezességvállalás túlkompenzációt eredményezhet.

719

E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy ellentétben az Osztrák Köztársaság állításaival, a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban a hitelgaranciára vonatkozóan szereplő tájékoztatás kellően pontos volt ahhoz, hogy lehetővé tegye az Osztrák Köztársaság számára az észrevételei benyújtására vonatkozó joga gyakorlását.

720

Harmadszor, a Hinkley Point atomerőmű idő előtti bezárásának kompenzációját illetően az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban szereplő tájékoztatás arra az információra szorítkozik, hogy a tulajdonosok kártalanításra jogosultak, de ennek mértékére és pontos körülményeire vonatkozóan még tárgyalások voltak folyamatban, és teljeskörűen nem voltak ismertek.

721

E tekintetben figyelembe kell venni a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (47) és (48) preambulumbekezdését, amelyből kiderül, hogy az államtitkári megállapodás vonatkozott az atomerőműnek politikai döntés következtében történő esetleges bezárására. Megállapítást nyert, hogy ilyen körülmények között egyfelől az NNBG befektetői kártérítésre jogosultak, amelynek mértékét és nagyságát még nem határozták meg, és másfelől e befektetők jogosultak átruházni az NNBG‑t az Egyesült Királyságra, amely maga is kérheti, hogy az NNBG‑t ruházzák át a részére.

722

Másfelől figyelembe kell venni a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (192)–(195) preambulumbekezdését, amely az ilyen kártérítés állami támogatásként történő minősítéséről szól. Ebben az összefüggésben a Bizottság kifejtette, hogy a hatóságok által okozott károk megtérítésére nyújtott kártalanítás nem minősül állami támogatásnak. Mindazonáltal megemlítette, hogy az erről szóló végleges döntése előtt több információra lenne szüksége arra vonatkozóan, hogy az előírt kártalanítás általános elven alapul‑e, és hogy a piacon hasonló helyzetben lévő más piaci szereplők számára is elérhető‑e.

723

E megfontolások fényében meg kell jegyezni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat elegendő információt tartalmazott ahhoz, hogy az Osztrák Köztársaság élhessen észrevételei benyújtására vonatkozó jogával. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 275–282. pontból következik – a Bizottság által a megtámadott határozatban az államtitkári megállapodás vonatkozásában azonosított egyetlen támogatási elem a gyors és biztos kifizetés iránti jog. Ezzel szemben az említett határozatban a Bizottság nem engedélyezte a kártalanítás számítási módján alapuló támogatási elemeket.

724

Negyedszer, emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt már a fenti 247–361. pontból kiderül – a Bizottság jogosult volt a megtámadott határozat elfogadására abban az esetben is, ha még nem ismerte a Hinkley Point C finanszírozásának valamennyi feltételét, mivel ezeket a felek még nem állapították meg. Ennek következtében az Osztrák Köztársaság állításaival ellentétben az a tény, hogy az adott feltételek a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat elfogadásának időpontjában sem voltak ismertek, nem foszthatta meg e tagállamot az észrevételei benyújtására vonatkozó jogától.

725

A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érveit, amelyek azon alapulnak, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat nem tartalmaz elegendő információt ahhoz, hogy ténylegesen gyakorolhassa az eljárásban való részvételhez való jogát.

726

Másodsorban el kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, amely szerint a Bizottság bizonyos helyzetekben köteles újra értesíteni az érdekelteket.

727

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárásnak lehetővé kell tennie a vizsgálati eljárást megindító határozatban felvetett kérdések alaposabb vizsgálatát és tisztázását, valamint a projektet bejelentő tagállam számára a projektnek a Bizottság esetleges észrevételei alapján történő átdolgozását. Ennélfogva ez utóbbi határozat és a végleges határozat közötti esetleges eltérés önmagában nem minősül a végleges határozat jogszerűségét érintő hibának (2009. szeptember 4‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, T‑211/05, EU:T:2009:304, 55. pont). Így tehát kizárólag a szóban forgó intézkedések lényegét érintő módosítás keletkeztet kötelezettséget a Bizottság számára az érdekelt felek újból történő tájékoztatására.

728

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság egyetlen olyan módosításra vagy pontosításra sem hivatkozik, amely a hivatalos vizsgálati eljárás során merült fel, és alkalmas lett volna egy ilyen kötelezettség kiváltására.

729

Harmadsorban, még ha feltételezhető lenne is, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az Osztrák Köztársaságnak az észrevételeit benyújtásához való jogot, ennek a jogalapnak akkor sem lehet helyt adni. E jog megsértése ugyanis csak abban az esetben vezethet egy határozat megsemmisítéséhez, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás más eredményre vezethetett volna (2011. május 12‑iRégion Nord‑Pas‑de‑Calais és Communauté d’agglomération du Douaisis kontra Bizottság ítélet, T‑267/08 és T‑279/08, EU:T:2011:209, 85. pont). Márpedig meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem ismertet egyetlen olyan tényt sem, amelynek figyelembevétele esetén a Bizottság megváltoztathatta volna a megtámadott határozat alapját képező következtetését.