1

A felperes, az Esso Raffinage, a francia jog hatálya alá tartozó társaság, olyan anyagot állít elő és értékesít, amelynek tekintetében a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.) alapján regisztrációs dokumentációt nyújtott be az Európai Vegyianyag‑ügynökséghez (a továbbiakban: ECHA).

2

2010. november 17‑én a felperes frissítette az évi 1000 tonnát meghaladó mennyiségű, regisztrált anyagra vonatkozó regisztrációs dokumentációját.

3

2010. július 9‑én az ECHA az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése alapján megkezdte a felperes regisztrációs dokumentációjának értékelését.

4

2011. június 28‑án az ECHA az 1907/2006 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének megfelelően értesítette a felperest az e rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján előkészített határozattervezetről. E határozattervezetben azt kérték a felperestől, hogy nyújtsa be a regisztrált anyag toxicitási vizsgálatát egy állatfaj prenatális fejlődése vonatkozásában.

5

Miután a felperes megküldte észrevételeit a 2011. július 28‑i határozattervezettel kapcsolatban, 2011. szeptember 6‑án frissítette regisztrációs dokumentációját, javítva az ECHA által kiemelt egyes nem megfelelő pontokat.

6

2012. június 14‑én, az 1907/2006 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően, az ECHA értesítette a határozattervezetről az 1907/2006 rendelet végrehajtásával megbízott tagállamok felügyeleti hatóságait, és felkérte őket, hogy e rendelet 51. cikkének (2) bekezdése alapján tegyék meg a módosító javaslataikat.

7

2012. július 18‑án az ECHA, az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (5) bekezdése alapján, megküldött a felperesnek egy felülvizsgált határozattervezetet. A különböző tagállamoktól származó módosító javaslatokat csatolták a felülvizsgált határozattervezethez. Javaslatában a Dán Királyság azt ajánlotta, hogy kérjék a felperestől, hogy nyújtson be további vizsgálatot, nevezetesen a regisztrált anyag toxicitási vizsgálatát egy második állatfaj prenatális fejlődésére vonatkozóan is. E tagállam szerint e második vizsgálat az 1907/2006 rendelet X. mellékletének 8.7.2. pontja értelmében vett „egységesen előírt információt” képez.

8

A felperes nem tett észrevételt e módosító javaslattal kapcsolatban.

9

2012. július 30‑án, az 1907/2006 rendelet 51. cikke (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgált határozattervezetet megküldték a tagállami bizottságnak.

10

25. ülésén, amelyet 2012. szeptember 19–21. között tartottak, a tagállami bizottság egyhangú megállapodásra jutott a felülvizsgált határozattervezetet illetően, ideértve a Dán Királyság javaslatát is a regisztrált anyag második állatfajra vonatkozó fejlődés‑toxicitási vizsgálatára vonatkozóan. A felperes jelen volt ezen az ülésen. A nyilvános ülésen a bizottság tagjai és a felperes megvitatták a második állatfajra vonatkozó fejlődés‑toxicitási vizsgálatra vonatkozó kérelmet.

11

Amint az a tagállami bizottság 25. ülésének jegyzőkönyvéből kiderül, a nyilvános ülésen a felperes arra hivatkozott, hogy többek között az érintett anyag korlátozott használata miatt, ezen anyag tekintetében újabb vizsgálatok nem voltak indokoltak. Közelebbről, szerinte nem volt szükség egy második állatfajra vonatkozó fejlődés‑toxicitási vizsgálatra. A tagállami bizottság tagjai jelezték a felperesnek, hogy a második állatfajra vonatkozó fejlődés‑toxicitási vizsgálatból származó információk benyújtásának szükségességét illetően tévesen értelmezi az 1907/2006 rendeletet.

12

2012. november 6‑án az ECHA közzétett egy, az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (3) bekezdésén alapuló határozatot (a továbbiakban: 2012. november 6‑i határozat), és erről értesítette a felperest. A 2012. november 6‑i határozatban az ECHA megállapította, hogy a regisztrációs dokumentáció nem felel meg az 1907/2006 rendeletnek, és 2013. november 6‑áig biztosított határidőt a felperes számára arra, hogy benyújtson tíz különféle elemre vonatkozó információt, amely elemek között szerepelt egy „nyulakra vonatkozó, (szájon át végzendő) fejlődés‑toxicitási vizsgálat” és egy „üledékekben élő organizmusokra vonatkozó, hosszú távú toxicitási vizsgálat”.

13

Amint az a 2012. november 6‑i határozatból kiderül, az ECHA azon a véleményen volt, hogy ezen információk szükségesek voltak ahhoz, hogy teljesüljenek egyrészt az első vizsgálatot illetően az 1907/2006 rendelet X. mellékletének 8.7.2. pontjában említett „egységesen előírt információkra” vonatkozó követelmények, másrészt az üledékekben élő organizmusokra vonatkozó vizsgálatot illetően az ugyanezen rendelet X. mellékletének 9.5.1. pontjában foglalt követelmények.

14

A felperes nem terjesztett elő kérelmet a 2012. november 6‑i határozat megsemmisítése iránt.

15

2012. december 12‑i levelében az környezetvédelmi, fenntartható fejlődési, közlekedési és településfejlesztési minisztérium (a továbbiakban: a francia környezetvédelmi minisztérium), amely Franciaországban a vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése, valamint az ezen anyagokra alkalmazandó korlátozások terén illetékes felügyeleti hatóság, szintén közölte a felperessel a 2012. november 6‑i határozatot. Ebben az értesítésben a francia környezetvédelmi minisztérium felhívta a felperes figyelmét arra, hogy „amennyiben a felperes részéről nem érkezik válasz, az az 1907/2006 rendeletben foglalt kötelezettségek megszegéseként értékelendő, amelyre vonatkozóan a környezetvédelmi törvény közigazgatási és büntetőjogi szankciókat ír elő”.

16

A 2012. november 6‑i határozatra adott válaszként a felperes 2013. november 6‑án úgy döntött, hogy nem adja meg a 2012. november 6‑i határozatban az ECHA által kért összes információt. Ugyanakkor, ami a fenti 12. pontban említett két vizsgálatot illeti, csatolt a regisztrációs dokumentációhoz egy 103 oldalas dokumentumot, ami szerinte tartalmazta az 1907/2006 rendelet XI. melléklete 1.2. pontja értelmében vett bizonyítékok egészét. A felperes szerint az e dokumentumban megadott információk nem terjedtek ki az állatokon végzett vizsgálatokra, és azokat nem hozták az ECHA tudomására a 2012. november 6‑i határozat meghozatala előtt. Közelebbről, e dokumentum célja szerinte az volt, hogy bizonyítsa, nem volt szükség a regisztrált anyag tekintetében második állatfajra vonatkozó fejlődés‑toxicitási vizsgálat elvégzésére.

17

2015. április 1‑jén az ECHA egy angol nyelvű levelet küldött a francia környezetvédelmi minisztériumnak, másolatban megküldve azt a felperesnek is, amelynek a címe a következő volt: „Az 1907/2006/EK rendelet szerinti dokumentációértékelési határozatot követően hozott, meg nem felelésről szóló nyilatkozat” (a továbbiakban: 2015. április 1‑jei levél).

18

A 2015. április 1‑jei levélhez csatoltak egy szintén 2015. április 1‑jei keltezésű dokumentumot, amelynek címe a következő volt: „Melléklet az 1907/2006/EK rendelet szerinti dokumentációértékelési határozatot követően hozott, meg nem felelésről szóló nyilatkozathoz”. E dokumentum kifejtette az ECHA megállapításait és azokat az indokokat, amelyek miatt ez utóbbi úgy vélte, hogy a regisztrációs dokumentáció felperes általi legutolsó frissítése nem volt elfogadható (a 2015. április 1‑jei levél és annak melléklete így együtt a továbbiakban: a megtámadott jogi aktus).

19

A 2015. április 1‑jei levél szövege a következő:

„Helsinki, 2015. április 1.

A REACH kapcsán illetékes francia hatóság […]

Az értesítés száma: […]

Az értékelést követő iktatási szám: […]

Az értékelést követő benyújtás dátuma: 2013. november 6.

Az 1907/2006/EK rendelet szerinti dokumentációértékelési határozatot követően hozott, meg nem felelésről szóló nyilatkozat

Az 1907/2006 rendelet (REACH rendelet) 41. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) elvégezte a [regisztrált anyagra vonatkozó] dokumentáció megfelelőségi vizsgálatát. Az ECHA a jelen levélhez mellékelt, [2012. november 6‑i] határozatot a REACH rendelet 50. és 51. cikkében foglalt eljárásnak megfelelően hozta meg.

E határozat határidőt állapított meg a felperes számára arra, hogy benyújtsa az ECHÁ‑hoz az e határozatban kért információkat, a dokumentáció 2013. november 6‑áig történő frissítése útján. A dokumentáció frissítését 2013. november 6‑án küldték meg (iktatási szám: […]).

Az ECHA megvizsgálta a frissített dokumentációban megadott információkat. Végkövetkeztetésként azt lehet megállapítani, hogy a frissített regisztrációs dokumentáció nem tartalmazza az ECHA határozatában kért információk egészét. A végkövetkeztetés indokainak külön elemzését csatoljuk (melléklet). A frissített dokumentációban szereplőkön felül a regisztráló a határozatra adott válaszként megadott más információkat is, amelyeket szintén csatolunk.

Ennek alapján az ECHA megállapítja, hogy:

Az ECHA valamely határozatának, illetve a REACH rendelet betartásának elmulasztását a tagállamok végrehajtási kényszerintézkedésekkel szankcionálhatják, a REACH rendelet 126. cikkében foglaltaknak megfelelően.

E kérdést illetően tehát kérjük, hogy saját hatáskörében szíveskedjen megtenni az ECHA határozatának végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

Az ECHA úgy véli, hogy az ECHA határozatának való megfelelés elmulasztásával kapcsolatos, a regisztráló és a francia hatóságok közötti levelezés mindaddig tovább fog folytatódni, amíg az ügy meg nem oldódik. Amennyiben a regisztráló a határozatra adott válaszként frissíti a regisztrációs dokumentációját, erről vélhetőleg tájékoztatja a francia hatóságokat.

Az ECHA várja válaszát a nem megfelelés esetén hozott nemzeti intézkedéseket illetően.

Láttamozta […] értékelési igazgató,

Mellékletek: […]

Másolatot kap: A regisztráló [a REACH IT útján]”.

20

A Törvényszék Hivatalához 2015. május 29‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

21

Külön beadványban, amelyet a Hivatalhoz a keresetlevél mellékleteként nyújtott be, a felperes kérte a keresetlevélben és annak mellékleteiben közölt egyes információk bizalmas kezelését, különösen a regisztrált anyag összetételét és regisztrációs számát illetően. Mivel az ECHA a megadott határidőn belül nem tiltakozott ezen információk bizalmas kezelése ellen, e kérelemnek a Törvényszék eljárási szabályzatának megfelelően helyt adtak.

22

A Törvényszék Hivatalához 2015. november 5‑én benyújtott beadványával a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Holland Királyság az ECHA kérelmeinek támogatása végett kérte a beavatkozás engedélyezését. A Törvényszék 2016. június 7‑i végzéseivel a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke a felek meghallgatását követően helyt adott e beavatkozás iránti kérelmeknek.

23

A Törvényszék Hivatalához 2015. november 24‑én benyújtott beadványával a Francia Köztársaság kérte, hogy az ECHA kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék 2016. június 7‑i végzésével a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke a felek meghallgatását követően, a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 116. cikkének (6) bekezdése alapján helyt adott e beavatkozás iránti kérelemnek.

24

Az ellenkérelmet 2015. november 26‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.

25

A választ 2016. február 21‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.

26

A viszonválaszt 2016. június 15‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.

27

A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Holland Királyság a beadványaikat, a felek pedig az ezekre vonatkozó észrevételeiket a megadott határidőkön belül benyújtották.

28

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

29

Az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:

30

A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet, és a felperest kötelezze a költségek viselésére.

31

A Holland Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet, és a felperest kötelezze a költségek viselésére.

32

A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el.

33

A felperes szerint a megtámadott jogi aktussal szemben az ECHA fellebbezési tanácsa előtt nincs helye jogorvoslatnak, sem az 1907/2006 rendelet 91. cikke, sem más rendelkezés alapján. Ennélfogva a Törvényszék szerinte hatáskörrel rendelkezik a jelen kereset elbírálására az 1907/2006 rendelet 94. cikkének megfelelően.

34

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése értelmében „[az EUMSZ 263. cikkel] összhangban [a Törvényszékhez] vagy a Bírósághoz a fellebbezési tanács határozatait, vagy a tanács előtti fellebbezési jog hiányában az [ECHA] határozatait megtámadó kereset nyújtható be”.

35

E tekintetben az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[az ECHÁ‑nak] a[z 1907/2006 rendelet] 9. cikk[e], 20. cikk[e], a 27. cikk[ének] (6) bekezdése, a 30. cikk[ének] (2) és (3) bekezdése vagy az 51. cikk[e] alapján hozott határozataival szemben fellebbezéssel lehet élni” a fellebbezési tanács előtt.

36

A jelen ügyben a megtámadott jogi aktust nem az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdése alapján hozták. Közelebbről, az ügyiratokból az derül ki, hogy a megtámadott jogi aktust nem az 1907/2006 rendelet 51. cikkében előírt eljárást követően hozták.

37

Az előbbiekre figyelemmel azt kell megállapítani, hogy az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a jelen kereset elbírálására.

38

A tárgyaláson a Törvényszék kérdést intézett a felpereshez, hogy figyelemmel az EUMSZ 266. cikkre, továbbra is szükségesnek tartja‑e fenntartani harmadik és ötödik kereseti kérelmét. A felperes lényegében azt a választ adta, hogy amennyiben e kereseti kérelmei „elfogadhatatlanok”, azokat visszavonhatja. Ellenben, ha azok „elfogadhatók”, azokat fenntartja. E megjegyzések pontatlanok, mivel nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes valójában elállt‑e harmadik és ötödik kereseti kérelmétől. E körülményekre tekintettel azokat szintén meg kell vizsgálni.

39

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 266. cikk (1) bekezdése szerint az az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusait az Európai Unió Bírósága semmisnek nyilvánította, köteles megtenni az Európai Unió Bírósága ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Abban az esetben, ha a Törvényszék az első és a második kereseti kérelemnek helyt adna, az ECHÁ‑ra hárulna az a kötelezettség, hogy levonja a Törvényszék ítéletének rendelkező része és indokolása alapján a megfelelő következtetéseket. Ennélfogva a Törvényszéknek nem feladata ezt illetően felszólításokat intézni az ECHÁ‑hoz úgy, ahogyan azt a felperes a harmadik és ötödik kereseti kérelmében említi. E kereseti kérelmeket tehát mint elfogadhatatlanokat el kell elutasítani.

40

Az ECHA, amelyet a beavatkozó felek is támogatnak, arra hivatkozik, hogy a megtámadható jogi aktus nem képez olyan aktust, amely megsemmisítés iránti kereset tárgya lehetne, és ennélfogva a jelen kereset elfogadhatatlan.

41

Először is, az ECHA szerint a „meg nem felelésről szóló nyilatkozatok” elkészítésének soha nem az volt a célja, hogy azok a nemzeti felügyeleti hatóságok vagy az érintett regisztrálók tekintetében kötelező erejű dokumentumokká váljanak. 2012 novembere óta az ECHA többször készített olyan „meg nem felelésről szóló nyilatkozatokat”, amelyek lehetővé tették álláspontjának bemutatását azon kérdést illetően, hogy a regisztrálók tiszteletben tartották‑e a regisztrációs dokumentációk értékelő határozatait. A „meg nem felelésről szóló nyilatkozatok” tagállamok részére való megküldéséből álló gyakorlatnak az a célja, hogy a kötelező erővel nem rendelkező műszaki és tudományos véleményt adjon annak érdekében, hogy a tagállamok végrehajthassák a saját felügyeleti intézkedéseiket. Azt a tényt, hogy amikor a megtámadott aktust elkészítette, az ECHA mindössze a francia környezetvédelmi minisztérium részére akart kötelező erővel nem rendelkező műszaki és tudományos véleményt adni, erősíti meg az ECHA által a saját honlapján 2013 októberében közzétett, „A dokumentációértékelő határozatok nyomon követése (Follow up to dossier evaluation decisions)” című tájékoztató lap is. E dokumentum szerint „Az 1907/2006/EK rendelet szerinti dokumentációértékelési határozatot követően hozott, meg nem felelésről szóló nyilatkozat” lényegében mindössze egy olyan dokumentum, amely az ECHA titkárságának valamely tagállam részére szánt értékelését tartalmazza, és amely jelzi, hogy a regisztráló nem válaszolt a megállapított határidőn belül a tájékoztatáskérésre.

42

Másodszor, az ECHA, amelyet e kérdésben a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kifejezetten támogat, kifejti azt a tényt, amelyet egyébként a felperes sem vitat, hogy ő megállapodást kötött a tagállamok felügyeleti hatóságaival egy olyan mechanizmusról, amelynek segítségével kezelhetők az olyan esetek, amikor az ECHA úgy véli, hogy a regisztráló az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (4) bekezdésében foglalt határidőn belül nem adta meg a megfelelőség ellenőrzésére vonatkozó határozatban kért tájékoztatást. Közelebbről, az 1907/2006 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének f) pontja és 86. cikke alapján felállított, végrehajtással kapcsolatos információcseréért felelős fórum kérte az ECHÁ‑tól, hogy informális úton tájékoztassa a tagállamokat a regisztrációs dokumentációknak a megfelelőség ellenőrzésére vonatkozó határozatokra adott válaszként elvégzett frissítéseiről, valamint az ECHA olyan esetekre vonatkozó tudományos véleményéről, amikor a dokumentáció szerinte még mindig nem felel meg az 1907/2006 rendelet rendelkezéseinek. Az ECHA és a tagállamok közötti ezen informális együttműködési rendszer a megfelelőség ellenőrzésére vonatkozó határozatok végrehajtását szolgálja, és teljes mértékben a tagállamokra bízza, hogy azok esetleg attól eltérő álláspontot fogadnak‑e el, mint amelyet az ECHA fogadott el valamely „meg nem felelésről szóló nyilatkozatban”. E tekintetben közelebbről mind az ECHA, mind a Németországi Szövetségi Köztársaság, mind a Francia Köztársaság lényegében ragaszkodik ahhoz, hogy a megfelelőség ellenőrzésére vonatkozó határozatok végrehajtása az érintett tagállamok hatáskörébe tartozik, ami azt jelenti, hogy a tagállamok szabadon döntik el, hogy elfogadnak‑e intézkedéseket vagy sem, amennyiben vizsgálatot követően úgy vélik, hogy a dokumentáció lehetővé teszi a hiányzó elemek megállapítását, az ECHA által a „meg nem felelésről szóló nyilatkozatban” esetleg levont következtetésekkel ellentétben. Ennélfogva a tagállamok szabadon döntik el, hogy figyelembe vesznek‑e egy olyan aktust mint a megtámadott jogi aktus.

43

Harmadszor, a megtámadott aktus indokolásával az ECHA szerinte nem végleges álláspontját fejtette ki a felperes által benyújtott „alternatív dokumentációról”. Az ECHA szerint az olyan határozat végrehajtási szakaszában, mint amilyen a 2012. november 6‑i határozat, a nemzeti felügyeleti hatóságok és a regisztráló között együttműködés folyik annak érdekében, hogy megvizsgálják a „meg nem felelésről szóló nyilatkozatban” említett kérdéseket és hiányosságokat. Az ECHA véleménye alapján lehetséges, hogy ezen eszmecserét követően a regisztráló olyan egyéb információkkal szolgál, amelyek elegendőek, és megfelelnek az olyan határozatból eredő követelményeknek, mint a 2012. november 6‑i határozat. Ennélfogva, a megtámadott jogi aktus, amely távol áll attól, hogy a felperes által 2013. november 6‑án benyújtott „alternatív dokumentációt” illetően az ECHA végleges véleményét képezze, csak egy egyszerű vélemény, amely felhívja a francia felügyeleti hatóság figyelmét arra, hogy jogerős határozatot kell hoznia a 2012. november 6‑i határozat végrehajtására vonatkozóan.

44

Negyedszer, az ECHA véleménye alapján a megtámadott jogi aktus vizsgálata az e tárgyban az ítélkezési gyakorlat által kidolgozott szempontokra tekintettel, amelyek alapján azt „megerősítő aktusnak” lehetne nevezni, szintén nem teszi lehetővé a jelen esetben azon következtetés levonását, hogy a megtámadott aktus jogorvoslati kérelem tárgya lehet. E tekintetben az ECHA emlékeztet az egyik fellebbezési tanácsának egy olyan „meg nem felelésről szóló nyilatkozattal” szemben a Solutia Europe SPRL/BVBA által benyújtott fellebbezéssel kapcsolatban egy 2015. július 29‑i határozatban (A‑019‑2013. sz. ügy) kifejtett álláspontjára, amelynek hasonló volt a tartalma, mint a megtámadott aktusnak (a továbbiakban: Solutia ügy). Az uniós bíróságnak a megerősítő aktusok vizsgálatával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára támaszkodva a fellebbezési tanács e határozatban úgy vélekedett, hogy mivel a szóban forgó regisztráló által szolgáltatott információk alapvető fontosságúak és újak voltak, az ECHÁ‑nak az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján kellett volna határozatot hoznia, méghozzá az e rendelet 41., 50. és 51. cikkében foglalt eljárásnak megfelelően. E szemszögből nézve az ECHA fellebbezési tanácsa úgy vélte, hogy egy „meg nem felelésről szóló nyilatkozatban” szereplő értékelés valójában egyenértékű az 1907/2006 rendelet 42. cikke alapján elfogadott határozattal.

45

Ha a jelen ügyben helyt adnánk az ECHA fellebbezési tanácsa által a Solutia ügyben alkalmazott analógia alkalmazásának, a megtámadott aktus tisztán a 2012. november 6‑i határozatot megerősítő aktus lenne. 2013. november 6‑án ugyanis a felperes egy olyan kiigazítást tett, az 1907/2006 rendelet XI. melléklete alapján, amely olyan információkon alapult, amelyek nem voltak sem újak, sem alapvető fontosságúak.

46

Ami a Solutia ügyet illeti, mind a Németországi Szövetségi Köztársaság, mind a Francia Köztársaság úgy véli, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa hibát vétett a Törvényszéknek a megerősítő aktusokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatának a „meg nem felelésről szóló nyilatkozatokra” való alkalmazásával.

47

Közelebbről, a Németországi Szövetségi Köztársaság szerint az, hogy valamely regisztráló egy olyan határozatot követően, mint a 2012. november 6‑i határozat, információkat szolgáltat, csak az ilyen határozatban foglalt kiegészítő információk közlésére vonatkozó kérelem végrehajtására vonatkozik, és nem értékelhető úgy, mint vitatásra irányuló kérelem. A Francia Köztársaság szerint nem tekinthető úgy, hogy egy „meg nem felelésről szóló nyilatkozat” megerősíti az ECHA által kibocsátott kiegészítő információk iránti kérelmet, olyan értelemben, hogy abból áll, hogy ismét kéri ezeket a kiegészítő információkat. Ugyanis a „meg nem felelésről szóló nyilatkozatot” az illetékes nemzeti hatóságnak címezik, kizárólag azzal a céllal, hogy tájékoztassák e hatóságot arról, hogy a kiegészítő információk iránti kérelemnek a regisztráló nem tett eleget, méghozzá azért, hogy e hatóság ebből le tudja vonni az általa levonandó következtetéseket, adott esetben gyakorolva szankcionáló jogkörét.

48

A felperes vitatja az ECHA, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság érveit.

49

Elöljáróban, ami azt a kérdést illeti, hogy a megtámadott aktus megtámadható aktust képez‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében vett keresettel megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely önmagában véve kötelező joghatások kiváltására irányul (1971. március 31‑iBizottság kontra Tanács ítélet, 22/70, EU:C:1971:32, 42. pont; 1994. március 2‑iParlament kontra Tanács ítélet, C‑316/91, EU:C:1994:76, 8. pont; 2011. október 13‑iDeutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 36. pont).

50

Ezzel szemben nem tartozik az EUMSZ 263. cikkben említett bírósági felülvizsgálat hatálya alá az olyan jogi aktus, amely nem vált ki önálló és közvetlen kötelező joghatásokat, mint például az előkészítő, a megerősítő és a pusztán végrehajtásra irányuló jogi aktusok, az egyszerű ajánlások és vélemények, valamint főszabály szerint a belső utasítások (2012. május 14‑iSepracor Pharmaceuticals [Írország] kontra Bizottság végzés, C‑477/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:292, 52. pont; lásd még ebben az értelemben: 2006. szeptember 12‑iReynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ítélet, C‑131/03 P, EU:C:2006:541, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Valamely jogi aktus joghatások kiváltására való alkalmasságát, és ennélfogva azt, hogy az az EUMSZ 263. cikk alapján keresettel megtámadható‑e, olyan objektív szempontoknak megfelelően kell vizsgálni, mint ezen aktus tartalma – adott esetben figyelembe véve ez utóbbi elfogadásának hátterét –, valamint az azt kibocsátó intézmény hatásköre (lásd: 2014. február 13‑iMagyarország kontra Bizottság ítélet, C‑31/13 P, EU:C:2014:70, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A megtámadott aktus tartalmának értékelése annak lényegének vizsgálatából áll (1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont), a szövegének figyelembevétele mellett (lásd ebben az értelemben: 1997. március 20‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑57/95, EU:C:1997:164, 9–23. pont). Figyelembe vehetők szubjektív szempontok is, mint például a kérdéses aktus kibocsátójának szándéka (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 42. pont; 2010. január 26‑iInternationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, C‑362/08 P, EU:C:2010:40, 52. pont).

52

Ezen elvek fényében kell meghatározni, hogy a megtámadott aktus megsemmisítési iránti kereset tárgyát képezheti‑e.

53

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha e rendelet másképp nem rendelkezik, az évi egy tonnát elérő vagy meghaladó mennyiségű, önmagában vagy keverékben előforduló anyag gyártójának vagy importőrének regisztrálási kérelmet kell benyújtania az ECHÁ‑hoz. Ugyanezen rendelet 10. cikke szerint, minden regisztrálási kérelem tartalmaz egy technikai dokumentációt és egy kémiai biztonsági jelentést. Ugyanezen rendelkezés meghatározza azon információk kategóriáit, amelyeket a technikai dokumentációnak és az említett jelentésnek tartalmaznia kell.

54

Ezenfelül, az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése értelmében a regisztrációs dokumentációk értékelése keretében az ECHA a regisztrálások megfelelőségét ellenőrzi. Ebben az összefüggésben az ECHA vizsgálhat minden regisztrálást annak ellenőrzése érdekében, hogy különösen a technikai dokumentációban foglalt információkkal, az egységesen előírt információk terén a követelmények kiigazításával és a kémiai biztonság értékelésével kapcsolatos feltételek megfelelnek‑e a rájuk vonatkozó szabályoknak. E célból az ECHA köteles az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (5) bekezdése értelmében kiválasztani a dokumentációk egy minimális százalékát ellenőrzésre, elsőbbséget adva azoknak, amelyek az e rendelkezésben leírt jellemzőket mutatják.

55

Ily módon, az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (3) bekezdése szerint, az ECHA készíthet határozattervezetet, amelyben felhívja a regisztrálót vagy a regisztrálókat minden olyan információ közlésére, amely szükséges ahhoz, hogy a regisztrálás megfeleljen az információszolgáltatásra vonatkozó követelményeknek. Ugyanezen rendelkezés szerint a tárgykörben hozott jogerős határozatot, amelynek szintén pontosan meg kell határoznia a szükségesnek ítélt információk beterjesztésére szolgáló határidőket, az 1907/2006 rendelet 50. és 51. cikkének megfelelően fogadják el.

56

Az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a regisztráló a megadott határidőn belül közli az ECHÁ‑val a kért információkat.

57

Ami az eljárás lefolytatását illeti, az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy az ECHA megvizsgál minden, az ugyanezen rendelet 41. cikke alapján elfogadott határozatot követően közölt információt, illetve, adott esetben, minden vonatkozó határozatot az utóbbi rendelkezésnek megfelelően készít el.

58

A dokumentáció értékelésének befejezését követően az ECHA értesíti a Bizottságot és a tagállamok illetékes hatóságait a szerzett információkról és a levont következtetésekről. Ezen adatokat felhasználják az anyagok értékelésénél, az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe felveendő anyagok beazonosításához és a valamely anyaggal szemben lehetséges korlátozási eljáráshoz (az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése).

59

Ezenfelül, az 1907/2006 rendelet 126. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy határozzák meg az említett rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazható szankciókat, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítása érdekében.

60

E rendelkezésekből az következik, hogy először is, egyedül az ECHA rendelkezik hatáskörrel a regisztrációs dokumentációk megfelelősége ellenőrzésének kezdeményezésére. Ezen ellenőrzés több határozat elfogadásával is járhat. Ha ugyanis az ECHA úgy véli, hogy az ellenőrzött dokumentáció nem felel meg a rá irányadó információszolgáltatásra vonatkozó követelményeknek, az ő feladata megindítani az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (3) bekezdésében írt eljárást. E tekintetben az e rendelkezésben foglalt, az 1907/2006 rendelet 51. cikkére való utalás, a regisztrációs dokumentáció megfelelővé tételére vonatkozó kötelezettségek megfogalmazó határozat elfogadásának eljárását illetően, azt jelenti, hogy e határozatot vagy az ECHÁ‑nak kell meghoznia, ha a tagállamok egyhangú megállapodásra jutnak a tervezettel kapcsolatban, vagy pedig a Bizottságnak, ha a tagállamok nem jutnak ilyen megállapodásra (az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (6) és (7) bekezdése). Bármelyikük is legyen e határozat szerzője, az 1907/2006 rendelet jelenleg hatályos változata értelmében ismét az ECHÁ‑ra hárul az a feladat, hogy az említett rendelet 42. cikke (1) bekezdésében a kifejezetten a számára elismert hatáskörben eljárva, megvizsgáljon minden olyan információt, amelyet annak végrehajtása érdekében közöltek, és hogy adott esetben minden újabb megfelelő határozatot elkészítsen.

61

Másodszor és ennélfogva, e rendelkezésekből az következik, hogy ellentétben azzal, amit az ECHA és a beavatkozó felek állítanak, az 1907/2006 rendelet 126. cikke (lásd a fenti 59. pontot) nem értelmezhető úgy, mint amely azt jelenti, hogy a tagállamok feladata értékelni, hogy a regisztráló eleget tett‑e az első határozat értelmében előírt kötelezettségeknek, amelyek őt arra kötelezték, hogy tegye megfelelővé a regisztrációs dokumentációt. Az ilyen értelmezés ugyanis megkérdőjelezné az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdését, amely úgy rendelkezik, hogy az ECHA feladata megvizsgálni az ugyanezen rendelet 41. cikke alapján elfogadott határozatokat követően közölt valamennyi információt. Ez utóbbi rendelkezés azt a realitást tükrözi, miszerint a regisztrálások megfelelőségének a dokumentációértékelés keretében történő ellenőrzése egységes eljárást képez, amely magában foglalhatja olyan határozat elfogadását is, amely a regisztrálót arra kötelezi, hogy tegye az említett dokumentációt megfelelővé. Az 1907/2006 rendelet 126. cikke, ugyanezen rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével együttes olvasatban, azt jelenti, hogy ilyen összefüggésben a tagállamok feladata azokkal a regisztrálókkal szemben a megfelelő szankciókat meghozni, akiknek a tekintetében megállapításra kerül, hogy ez utóbbi rendelkezés értelmében kötelezettségszegés áll fenn a részükről. E tekintetben hozzá kell tenni, hogy bár – amint arra az ECHA és a beavatkozó felek is hivatkoznak – valamely regisztráló az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján a megfelelőség hiányát megállapító határozat meghozatalát követően még mindig megfelelővé teheti a dokumentációját, a tagállamok szerepe ugyanezen rendelet 126. cikke keretében annak értékeléséből áll, hogy az egyes konkrét esetek körülményeire figyelemmel nincs‑e helye hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabásának azon időszak tekintetében, amelynek során az érintett regisztráló részéről kötelezettségszegés állt fenn az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (4) bekezdése értelmében.

62

Figyelemmel arra a tényre, hogy az ECHA által a regisztrálót a regisztrációs dokumentáció megfelelővé tételére felszólító első határozatot követően elvégzett ellenőrzés csupán ugyanazon eljárás folytatása, azt kell megállapítani, hogy ha az említett regisztráló a kért információkat teljes egészében elmulasztja megadni, az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében a dokumentáció megfelelőségének semmiféle újabb értékelése, és ennélfogva újabb határozathozatal sincs előírva. Olyan esetben viszont, amikor a regisztrációs dokumentáció megfelelővé tételére felszólító határozatra adott válaszként a regisztráló él az 1907/2006 rendelet XI. mellékletében írt azon lehetőséggel, hogy az egységes vizsgálati rendszert alkalmazza, és az erre vonatkozóan benyújtásra kerülő iratok e melléklet követelményeire figyelemmel nem nyilvánvalóan komolytalanok, és így nem tartoznak az eljárással kapcsolatos visszaélés körébe, azt kell megállapítani, amint azt az említett XI. melléklet is előírja, hogy az ECHA értékeli e kiigazításokat. A fentiekből egyébként az következik, hogy a kérdéses értékelést az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése keretében kell elvégezni, amely bekezdés a határozathozatal részletes szabályait illetően visszautal ugyanezen rendelet 41. cikkére.

63

E tekintetben hozzá kell fűzni, hogy az ECHA a szóban forgó kiigazításoknak az 1907/2006 rendelet XI. mellékletében előírt feltételeknek való megfelelőségét attól a kérdéstől függetlenül értékeli, hogy a kérdéses kiigazítások új, és a regisztrációs dokumentáció megfelelővé tételére felszólító első határozat e rendelet 41. cikkének (3) bekezdésének megfelelő meghozatala időpontjában nem ismert érdemi tényeken alapulnak‑e. Az 1907/2006 rendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a gerinces állatokon végzett kísérletek és az e kísérletekhez használt állatok számának csökkentésére irányuló cél igazolja az egységesen előírt információk címén az 1907/2006 rendelet VII–X. mellékletében előírtakhoz hasonló alternatív módszerekhez való folyamodást, amennyiben a rendelet XI. mellékletében említett követelményeket betartják, és a javasolt kiigazítások hatékonyan próbálják megvalósítani az ilyen típusú kísérletek csökkentésére irányuló célt. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 1907/2006 rendelet XI. melléklete nem tesz különbséget aszerint, hogy a regisztrációs dokumentáció megfelelővé tételére felszólító első határozat végrehajtásaként javasolt kiigazítás olyan elemeken alapul, amelyeket a regisztráló e határozat meghozatala időpontjában ismert, illetőleg ismerhetett, vagy sem. E keretek között az a körülmény, hogy a 1907/2006 rendelet nem tartalmaz semmiféle utalást a a regisztrációs dokumentáció megfelelővé tételére felszólító első határozat végrehajtásaként javasolt kiigazítás alapjául szolgáló tudományos elemek új jellegére ahhoz, hogy az ECHA köteles legyen azokat megvizsgálni, azt jelenti, hogy az uniós jog jelenlegi állapotában az ECHÁ‑nak el kell végezni azoknak az említett rendelet 42. cikkének (1) bekezdése által előírt értékelését, függetlenül attól, hogy új jellegűek‑e, vagy sem.

64

A jelen esetben először is az ECHA a megtámadott jogi aktusban kifejti, hogy ő elemezte a 2012. november 6‑i határozat meghozatalát követően frissített dokumentációban foglalt információkat. Másodszor, ezen elemzést követően megállapította, hogy a dokumentáció nem tartalmaz minden kért információt. Az ezen értékelést alátámasztó indokokat a 2015. április 1‑jei levél melléklete fejti ki. Harmadszor, ezen okok miatt az ECHA úgy „nyilatkozik”, hogy a felperes nem tett eleget a 2012. november 6‑i határozatból eredő kötelezettségeinek, hogy a regisztrációs dokumentáció nem felel meg az 1907/2006 rendelet 5. cikkének, és végül, hogy a felperes megsértette e rendelet 41. cikkének (4) bekezdését. Miután az ECHA megállapította a 2012. november 6‑i határozat és az 1907/2006 rendelet megsértését, felhívta a Francia Köztársaságot arra, hogy gyakorolja az 1907/2006 rendelet 126. cikke szerinti végrehajtási jogkörét (lásd a fenti 19. pontot).

65

Ami az ECHÁ‑nak a fenti 64. pontban ismertetett, értékeléseket alátámasztó indokait és végkövetkeztetéseit illeti, a megtámadott jogi aktusból, különösen a 2015. április 1‑jei levél mellékletéből az derül ki, hogy a 2012. november 6‑i határozatot követően szolgáltatott információkat nyolc elemet illetően megfelelőnek ítéltek. Az arra vonatkozó kérelemre adott válaszként benyújtott információkat viszont, hogy végezzenek egy nyulakra vonatkozó, szájon át végzendő fejlődés‑toxicitási vizsgálatot és egy üledékekben élő organizmusokra vonatkozó, hosszú távú toxicitási vizsgálatot (lásd a fenti 12. pontot), az ECHA nem megfelelőknek ítélte.

66

Az ECHA, különösen a felperes által a nyulakra vonatkozó, szájon át végzendő fejlődés‑toxicitási vizsgálat tárgyában javasolt kiigazítást illetően, arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékok, a kereszthivatkozások és az expozíciót illetően hivatkozott elemek nem feleltek meg az 1907/2006 rendelet XI. melléklete 1.2., 1.5. és 3.2. pontjában foglalt feltételeknek. Ehhez hasonlóan az ECHA azt állapította meg, hogy az üledékekben élő organizmusokra vonatkozó, hosszú távú toxicitási vizsgálat tárgyában javasolt kiigazításokat alátámasztó bizonyítékok valójában nem a 2012. november 6‑i határozatban kért információkra vonatkoztak.

67

E körülményekre tekintettel úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott jogi aktus hatásai túlmutatnak egy egyszerű, a francia környezetvédelmi minisztériumnak szánt információközlésen. A megtámadott jogi aktus több mint azon indokokkal alátámasztott egyszerű szakmai vélemény vagy részletes ténybeli jelentés, amelyek miatt a regisztráló nem tett eleget az 1907/2006 rendelet szerinti kötelezettségeinek.

68

A megtámadott jogi aktus ugyanis, különösen a 2015. április 1‑jei levél harmadik albekezdése és melléklete, úgy elemezhető, mint a felperes által benyújtott dokumentációnak az 1907/2006 rendelet 13. cikke és XI. melléklete alapján történő végleges értékelése.

69

Az ECHA rendelkező és végleges jelleggel fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy ezen információk nem voltak elegendőek a 2012. november 6‑i határozatból eredő követelményeknek való megfeleléshez. A 2015. április 1‑jei levél negyedik albekezdésének olvasata alapján egyértelmű, hogy az ECHA az 1907/2006 rendelet 41. cikke (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek megsértésének esetét állapította meg. A 2015. április 1‑jei levél negyedik albekezdésének objektív jelentéstartalma nem más, mint egy, a felperes jogi helyzetére nézve kötelező erejű joghatásokat kiváltó aktusé.

70

Ráadásul, a 2015. április 1‑jei levél hatodik, hetedik és nyolcadik albekezdéséből az derül ki, hogy az ECHA azt kéri az illetékes francia hatóságtól, hogy az az 1907/2006 rendelet 126. cikkének megfelelően hozza meg a szankciók kiszabásához és végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Márpedig a 2013. november 6‑i„alternatív dokumentáció” állítólagos hiányosságainak esetleges jogkövetkezményeinek kifejtésekor az ECHA a felperes jogi helyzetére hivatkozott. Ráadásul, tekintettel a megtámadott jogi aktusban alkalmazott fordulatokra és figyelembe véve az e területen érvényesülő hatáskörmegosztást, amint az a fenti 54–61. pontban kifejtésre került, e dokumentum úgy tekintendő, mint amely olyan megállapításokat és következtetéseket tartalmaz, amelyektől az illetékes francia hatóság nem tekinthet el, kivéve, ha ennek új elemeken, nevezetesen olyan elemeken alapuló különös indoka lenne, amelyeket az ECHA nem vett figyelembe az 1907/2006 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének követése során.

71

Másfelől, sem az 1907/2006 rendelet XI. melléklete szabályainak nem megfelelőnek minősített kiigazításokra vonatkozó indokok szövegéből, sem azok jellegéből nem következik, hogy az ECHA úgy ítélte volna meg, hogy a felperes érvei nyilvánvalóan komolytalanok az említett melléklet követelményeire tekintettel, és így az eljárással való visszaélés körébe tartoznának.

72

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy tartalmára figyelemmel a megtámadott jogi aktus egy olyan határozatnak felel meg, amelyet az ECHÁ‑nak az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében el kellett készítenie, és amely határozatot ugyanezen rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján kellett volna elfogadni. A megtámadott aktust tehát olyan aktusnak kell tekinteni, mint amely kötelező erejű joghatásokat vált ki mind a felperes, mind a Francia Köztársaság tekintetében, és mint amely ennélfogva megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktust képez.

73

Az ECHA és a beavatkozó felek többi érve nem teszi lehetővé e következtetés megdöntését.

74

Elsőként, ami az ECHA azon érvét illeti, miszerint neki nem az volt a szándéka, hogy kötelező erejű joghatásokat kiváltó rendelkezést fogadjon el (lásd a fenti 41. pontot), hangsúlyozni kell, hogy tény, hogy ilyen szándékra nem lehet következtetni a megtámadott aktusból. Ráadásul, „A dokumentációértékelő határozatok nyomon követése (Follow up to dossier evaluation decisions)” című dokumentum, amelyet az ECHA 2013 októberében közzétett a honlapján, szintén nem tartalmaz elemeket azon elgondolás alátámasztására, miszerint egy olyan aktusnak, mint a megtámadott aktusnak, nevezetesen egy „meg nem felelésről szóló nyilatkozatnak”, lehet kötelező jellege.

75

Mindenesetre, ezen egyszerű megállapításokból nem lehet arra következtetni, hogy a megtámadott aktus nem vált ki kötelező joghatásokat. Ugyanis, az azon hatóság szándékával kapcsolatos szempont, amelytől a megtámadott aktus származik, csupán egy másodlagos jelentőségű szempont, amelynek nincs kihatása a fenti 51. pontban említett objektív szempontok, és különösen a megtámadott aktus érdemének vizsgálatára.

76

Másodszor, az ECHA arra vonatkozó érve, hogy egyrészt a megtámadott aktust a tagállamokkal való informális együttműködés azon kontextusában készítették el, amely a megfelelőség ellenőrzésére vonatkozó határozatok végrehajtására irányul, másrészt lényegében a megtámadott aktus figyelembe vette azt a tényt, hogy egy olyan határozat végrehajtásának szakaszában, mint a 2012. november 6‑i határozat is, a nemzeti felügyeleti hatóságok szabadon dönthetnek arról, hogy miként ítélik meg a regisztráló által valamely megfelelőség ellenőrzésére vonatkozó határozatra adott válaszként benyújtott információkat, nem meggyőző.

77

Ugyanis az ECHA és a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti együttműködési mechanizmus informális jellege, amint azt a fenti 42. pontban említettük, nem kérdőjelezi meg az 1907/2006 rendelet által bevezetett hatáskörmegosztást, amint az a fenti 54–61. pontban is kifejtésre került.

78

Ezzel szemben, ha az 1907/2006 rendelet által létrehozott rendszert úgy értelmeznénk, mint amely kizárólag a nemzeti hatóságokra bízza annak értékelésének feladatát, hogy egy regisztráló eleget tett‑e a számára az ECHÁ‑nak az e rendelet 41. cikke alapján hozott valamely határozata értelmében előírt kötelezettségeknek, annak az lenne a következménye, hogy kudarcra ítélné az uniós jogalkotó szándéka szerinti kialakított rendszer érdemi részét.

79

Következésképpen a nemzeti hatóságoknak az 1907/2006 rendelet 126. cikke szerinti hatásköre, olyan kontextusban, mint a jelen ügy kontextusa, az azt követő szakaszokra is irányadó, amikor az ECHA megállapítja az említett rendelet 41. cikke (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek betartása elmulasztásának esetét.

80

Harmadszor, az ECHA azon érvét, miszerint a megtámadott aktus indokolásával neki nem azt volt a szándéka, hogy végleges jelleggel foglaljon állást a felperes által benyújtott „alternatív dokumentációról” (lásd a fenti 42. pontot), a fenti 53–72. pontban kifejtett indokok miatt el kell utasítani.

81

Negyedszer az ECHA azon érve, miszerint a megtámadott aktus egy „megerősítő aktus”, szintén nem lehet sikeres.

82

Ugyanis, a megtámadott aktusból, különösen a 2015. április 1‑jei levél 3–6. és 10–12. oldalából az derül ki, hogy az ECHA megvizsgálta azon elemek és érvek érdemi részét, amelyeket a felperes a 2012. november 6‑i határozatra adott válaszként előterjesztett, és ugyanott megfogalmazta az értékelését és a következtetéseit. A 2012. november 6‑i határozat 6. és 10. oldalán kifejtett indokok összevetése alapján úgy tűnik, hogy a megtámadott aktusban szereplő indokok nem az utóbbi határozatot alátámasztó értékelő megállapítások megismétlését képezik, hanem a felperes által a 2012. november 6‑i határozatra adott válaszként hivatkozott elemek és érvek érdemi részére vonatkozóan kidolgozott, új indokolást nyújtanak. E körülmény kizárja annak lehetőségét, hogy a megtámadott aktust a 2012. november 6‑i határozatot megerősítő aktusnak lehessen minősíteni.

83

E körülményekre tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak és a Francia Köztársaságnak a megerősítő aktusokra vonatkozó, a Solutia ügyből következő ítélkezési gyakorlat (lásd a fenti 46. és 47. pontot) fellebbezési tanács általi alkalmazásával kapcsolatos többi érvét szintén el kell vetni.

84

Mind a Németországi Szövetségi Köztársaság, mind a Francia Köztársaság véleménye szerint a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal a megtámadott aktussal szemben, mivel őt a megtámadott aktus az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében véve nem érinti közvetlenül. Közelebbről, a Németországi Szövetségi Köztársaság szerint az illetékes francia felügyeleti hatóság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik azon kérdést illetően, hogy az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott határozatot végre kell‑e hajtani, és ha igen, milyen módon. Másfelől, a végrehajtási intézkedések kizárólag a nemzeti jog rendelkezésein alapulnak, és így a végrehajtás nem az uniós rendelkezésekből következik. A Francia Köztársaság szerint a szóban forgó „meg nem felelésről szóló nyilatkozat” széles mérlegelési mozgásteret hagy az illetékes nemzeti hatóság számára. Még magának a 2015. április 1‑jei levélnek a szövegéből is az következik, hogy kifogásai kényszerítő intézkedések tárgyát képezhetik, és hogy a nemzeti hatóság illetékes ennek kapcsán eljárni. Egyebekben, az 1907/2006 rendelet 126. cikke maga is széles mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak a rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciók rendszerének meghatározását és az annak végrehajtását biztosító szükséges intézkedések meghozatalát illetően.

85

A felperes vitatja a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság érveit.

86

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.

87

A jelen esetben azt kell megállapítani, hogy a megtámadott aktus egyetlen címzettje a francia környezetvédelmi minisztérium, míg a felperes csupán egy másolatot kapott.

88

E tekintetben és a felperes azon érvének megválaszolása céljából, hogy szerinte ő a megtámadott aktus címzettje, hangsúlyozni kell, hogy az aktus címzettjének fogalmát formális értelemben véve ki kell terjeszteni az olyan személyekre is, akiket vagy amelyeket ezen aktusban annak címzettjeként jelöltek meg (2016. január 21‑iSACBO kontra Bizottság és INEA ítélet, C‑281/14 P, nem tették közzé, EU:C:2016:46, 34. pont).

89

Az a tény, hogy az ECHA megküldött egy másolatot a megtámadott jogi aktusról a felperesnek, nem teszi lehetővé e megállapítás megdöntését. Ugyanis az a tény, hogy egy jogi aktus formális címzettjétől eltérő, másik személy is érintett lehet annak tartalma révén, kétségtelenül felruházza e személyt kereshetőségi joggal, ha többek között bizonyítja, hogy figyelemmel e tartalomra, ezen aktus őt ugyan nem az aktus címzettjeként, de közvetlenül érinti (2016. január 21‑iSACBO kontra Bizottság és INEA ítélet, C‑281/14 P, nem tették közzé, EU:C:2016:46, 34. pont).

90

E körülményekre tekintettel, az első és a második kereseti kérelem az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében csak akkor fogadható el, ha a felperest a megtámadott jogi aktus közvetlenül és személyében érinti, vagy ha a felperest az közvetlenül érinti, és ez utóbbi olyan rendeleti jellegű jogi aktust képez, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.

91

Ami a felperes közvetlen érintettségét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az a feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, ahogyan azt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése írja, két együttes feltételt kíván meg, nevezetesen azt, hogy a vitatott intézkedés egyrészt közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másrészt azt, hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (2014. március 6‑iNorthern Ireland Department of Agriculture and Rural Development kontra Bizottság végzés, C‑248/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:137, 21. pont).

92

A jelen esetben, amint az a fenti 62–73. pontban kifejtett megfontolásokból következik, a megtámadott jogi aktus kihatással van a felperes jogi helyzetére, annyiban, hogy kifejti az ECHA értékelését a regisztrációs dokumentáció megfelelősége tárgyában, figyelembe véve az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (3) bekezdése szerint meghozott első határozatra, vagyis a 2012. november 6‑i határozatra a felperes által adott válaszként szolgáltatott információkat.

93

Ily módon, ellentétben a Francia Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság által állítottakkal, az a széles mérlegelési mozgástér, amellyel a tagállamok az 1907/2006 rendelet 126. cikkének alkalmazása keretében rendelkeznek, a regisztrációs dokumentáció megfelelőségének hiánya, és ebből következően a 2012. november 6‑i határozatból és az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek megsértése miatt esetlegesen kiszabásra kerülő szankciók jellegére és mennyiségére is vonatkozik. E mérlegelési mozgástér tehát nem magának a megfelelőség hiányának a megállapítására vonatkozik.

94

Ebben az összefüggésben, amint azt a fenti 61. pontban hangsúlyoztuk, a regisztrációs dokumentációnak egy olyan határozat elfogadását követően történő megfelelővé tétele, amely az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében vett megfelelőség hiányát állapítja meg, nem teszi vitássá azt a körülményt, hogy az említett dokumentáció ebben az időszakban nem volt megfelelő, olyannyira, hogy az érintett tagállam gyakorolhatja az 1907/2006 rendelet 126. cikke szerinti hatáskörét ezen időszak tekintetében.

95

Ami azt a kérdést illeti, hogy a felperest a megtámadott jogi aktus személyében is érinti‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei valamely jogi aktusnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha az sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.).

96

Mivel a megtámadott jogi aktus úgy elemezhető, mint az ECHÁ‑nak a regisztrációs dokumentációnak a regisztrált anyagot illetően történő, a felperesnek címzett 2012. november 3‑i határozatot követő frissítése érdekében a felperes által 2013. november 6‑án benyújtott elemekre vonatkozó értékelése, az ez utóbbit személyében érinti. Az a tény, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusból másolatot kapott, e következtetést erősíti meg.

97

Az előbbi megfontolásokra figyelemmel, azt a következtetést kell levonni, hogy a megtámadott jogi aktus a felperest közvetlenül és személyében érinti, és így a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik a megtámadott aktussal szemben.

98

A fenti megfontolások egészére tekintettel azt kell megállapítani, hogy az első és a második kereseti kérelem elfogadható.

99

A felperes érvelése nyolc jogalapra osztható.

100

Első jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktust ultra vires fogadták el, hiszen az ECHA nem rendelkezett semmiféle jogi alappal arra, hogy olyan „meg nem felelési nyilatkozatokat” készítsen, szerkesszen vagy küldjön, mint a megtámadott aktus. Ráadásul, még ha a megtámadott jogi aktusnak lenne is jogalapja, mint például az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése, azt akkor is az 1907/2006 rendelet 41. és 51. cikke eljárási követelményeinek megsértésével készítették el. A kereset második és harmadik jogalapja az arányosság elvének, illetve a jogbiztonság elvének és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. Negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik jogalapjával a felperes a meghallgatáshoz való jog, a védelemhez való jog, a megfelelő ügyintézés elvének, az indokolási kötelezettségnek, a méltányos eljáráshoz való jog, valamint a regisztrált anyag fejlődés‑toxicitására vonatkozó vizsgálatának szolgáltatása iránti kérelem jogszerűségével kapcsolatos rendelkezések megsértésére hivatkozik.

101

Elsőként az első jogalapot célszerű megvizsgálni, amely két részre oszlik.

102

Első jogalapjának első részével a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktust ultra vires fogadták el, mivel az ECHA szerinte nem rendelkezett semmiféle jogi alappal „meg nem felelési nyilatkozatok” készítésére, szerkesztésére, elfogadására vagy megküldésére. Közelebbről, az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése szerinte nem teszi lehetővé olyan dokumentum kibocsátását, amely „meg nem felelésről szóló nyilatkozatot” tartalmaz, az illetékes francia hatóságot eljárásra kötelező hivatalos határozatként. Ráadásul, a megtámadott jogi aktus szerinte nem képez megfelelő határozatot az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésére tekintettel.

103

Első jogalapjának második részével a felperes arra hivatkozik, hogy még ha a megtámadott jogi aktusnak kellett is legyen jogi alapja, az ilyen aktus kibocsátása az ECHA részéről legfeljebb az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján történhetett volna. A felperes szerint, ha az ECHA e rendelkezésre mint a megtámadott jogi aktus „jogi erejének” vagy „jogi alapjának” alátámasztásaként akart volna hivatkozni, akkor hangsúlyozni kellett volna, hogy a valamely vizsgálatot elrendelő határozatra válaszként szolgáltatott igazolások érvényességének értékelése csak új megfelelőség‑ellenőrzési eljárás keretében történhet meg, az 1907/2006 rendelet 41. cikkében írt eljárás szerint. A megtámadott jogi aktust tehát szerinte az 1907/2006 rendelet 41. és 51. cikkében foglalt eljárási követelmények megsértésével készítették el.

104

Az ECHA és a Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja a felperes érveit.

105

Először is, az ECHA azon a véleményen van, hogy ő nem köteles újrakezdeni az 1907/2006 rendelet 41. és 51. cikkében említett ugyanazon döntési eljárást azon kiigazítások tekintetében, amelyek nemcsak hogy érvénytelenek, de olyan információkon alapulnak, amelyek már az eredeti megfelelőség‑ellenőrzési folyamat előtt is rendelkezésre álltak. Ellenkező esetben, ez azt jelentené, hogy a regisztrálók állandó jelleggel nyújthatnának be bizonyítékokat a megfelelőség‑ellenőrzési határozatokban kért információk kiigazítása céljából. A regisztráló így szükségtelen módon elnyújthatná azon információk szolgáltatását, amelyeket normál esetben már az eredeti regisztrálási kérelem során is szolgáltatnia kellett volna, hiszen ha regisztrálóként kiigazítást nyújt be, a végrehajtás nem kezdhető meg. Ilyen körülmények esetén az ECHA kénytelen lenne lemondani arról, hogy a tagállamoktól a megfelelőség‑ellenőrzési határozatok végrehajtását kérje, és minden egyes alkalommal újra kellene kezdenie az 1907/2006 rendelet 41., 50. és 51. cikkében előírt eljárást. Ez „tárt kaput” jelentene a regisztrálók számára az eljárást elhúzó eszközökhöz, oly mértékig, hogy amint attól az ECHA tart, ez „új határozatok végtelen sorát”, illetve a „kiigazítások értékelésének végeérhetetlen spirálját” eredményezné az 1907/2006 rendelet 42. cikkében foglalt nyomon követés szakaszában. Ami a nemzeti felügyeleti hatóságot illeti, ő pedig nem lenne képes végrehajtani a megfelelőség‑ellenőrzésre vonatkozó határozatokat, hiszen minden egyes ezzel kapcsolatban indult eljárást fel lehetne függeszteni addig, amíg az ECHA nem hoz határozatot a regisztráló által benyújtott új információk vagy kiigazítások tárgyában. Ily módon, mivel az értékelési eljárás állandó jelleggel felfüggesztve maradna, soha nem lehetne az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (2) bekezdésében említett értékelési eljárás szakaszát lezárni.

106

Másodszor, az ECHA emlékeztet arra, hogy az uniós bíróságnak a megerősítő határozatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlata által elfogadott megközelítést analógia útján alkalmazva, fellebbezési tanácsainak egyike a Solutia ügyben úgy döntött, hogy a regisztráló által szolgáltatott új információk alapján, figyelemmel azok tudományos értékelésére, egy olyan aktusnak, mint amilyen a megtámadott aktus is, az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott olyan határozat jellegét kell tulajdonítani, amely nem az eredeti, megfelelőség‑ellenőrzésre vonatkozó határozatot erősíti meg. A határozatokat az 1907/2006 rendelet 41., 50. és 51. cikkében foglalt eljárásnak megfelelően kell elfogadni, és azok a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezéssel megtámadhatók, az 1907/2006 rendelet 91. cikkének megfelelően. A jelen esetben, mivel a felperes az ECHA határozatára válaszként egy olyan dokumentációt nyújtott be, amely eltérő volt a kért vizsgálatoktól, azt kell eldönteni, hogy a kérdéses „alternatív dokumentáció”„új és lényeges” elemeken nyugszik‑e. Márpedig az ECHA szerint a felperes által 2013. november 6‑án felkínált „alternatív dokumentáció” olyan információkat tartalmazott, amelyek nem voltak sem újak, sem lényegesek. E körülmények között, mivel a 2013. november 6‑i frissítés nem tartalmazott új és lényeges információkat, a megtámadott aktus szerinte megerősítő aktus.

107

Elöljáróban vissza kell utalni a fenti 54–62. pontban kifejtett megfontolásokra, a regisztrációs dokumentációk értékelésére vonatkozó azon hatáskörmegosztást illetően, mint amelyet az 1907/2006 rendelet is bevezet.

108

A dokumentációk értékelésével kapcsolatos határkörmegosztásból az következik, hogy az ECHA az 1907/2006 rendelet 41. és 42. cikkében foglalt részletes szabályoknak megfelelően biztosítja ezen értékelést. E részletes szabályokat a hatáskörének gyakorlása során az ECHÁ‑nak is be kell tartania, anélkül, hogy átléphetné e jogi keretet egy olyan eszközhöz való folyamodással, amely eltér az 1907/2006 rendelet 41. és 42. cikkében írt határozattól. E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy tartalmára figyelemmel a megtámadott jogi aktus egy olyan határozatnak felel meg, amelyet az ECHÁ‑nak az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében el kellett készítenie, és amely határozatot ugyanezen rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján kellett volna elfogadni.

109

Egyebekben, figyelemmel arra a tényre, először is, hogy az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (3) bekezdése a határozatoknak az 1907/2006 rendelet 51. cikkében leírt eljárás szerinti elfogadását írja elő, másodszor pedig, hogy ezen eljárást a jelen esetben nem követték, azt kell megállapítani, hogy az ECHA a hatáskörének gyakorlása során nem tartotta be a rá vonatkozó részletes szabályokat.

110

Az ECHA, illetve a beavatkozó felek által felhozott érvek egyike sem alkalmas e megállapítás megdöntésére.

111

Először is, az ECHA arra alapított érve, hogy kerülendő az a rendszer, amelyben minden egyes alternatív dokumentációt az 1907/2006 rendelet 41., 50. és 51. cikke szerinti „onerózus eljárást” követve kellene kezelni, hiszen az ilyen rendszer egy újabb határozatokat eredményező, végeérhetetlen procedúrát eredményezne, ami megbénítaná az ECHA határozatainak alkalmazását, nem lehet eredményes.

112

E tekintetben egyrészt, amint az a fenti 62. pontból következik, az 1907/2006 rendelet XI. mellékletén alapuló olyan kiigazítási javaslat, amelynek alátámasztásaként az e melléklet követelményeire figyelemmel nyilvánvalóan komolytalan, és így az eljárással való visszaélés körébe tartozó elemekre hivatkoznak, a regisztrálót a regisztrációs dokumentációjának megfelelővé tételére felszólító első határozatra adott válasz teljes hiányával egyenértékű. Mivel az 1907/2006 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése nem azt írja elő, hogy az ECHÁ‑nak a regisztrációs dokumentációk értékelésének nyomon követése keretében minden esetben határozatot kell készítenie, hanem csak annyit, hogy „adott esetben” kell ezt tennie, azt kell megállapítani, hogy ilyen esetben az ECHA megteheti, hogy egy egyszerű tájékoztatás útján értesíti az érintett tagállamot és az érintettet annak megállapításáról, hogy a dokumentáció nem megfelelő.

113

Márpedig, amint arra a fenti 71. pontban rámutattunk, sem az 1907/2006 rendelet XI. melléklete szabályainak nem megfelelőnek minősített kiigazításokra vonatkozó indokok szövegéből, sem azok jellegéből nem következik, hogy az ECHA úgy ítélte volna meg, hogy a felperes érvei nyilvánvalóan komolytalanok az említett melléklet követelményeire tekintettel, és így az eljárással való visszaélés körébe tartoznának.

114

Másrészt, azt kell megállapítani, hogy amint az az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (4) bekezdéséből kiderül, az e rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében vett olyan határozat elfogadása, amely valamely regisztrációs dokumentáció megfelelőségének hiányát állapítja meg, legalább az első, az ugyanezen rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott, megfelelővé tételre felszólító határozat értelmében adott határidő végéig kitolódik. Következésképpen, amint arra a fenti 61. pontban emlékeztettünk, ilyen esetben az érintett tagállam feladata a számára az 1907/2006 rendelet 126. cikke értelmében fenntartott hatáskört gyakorolni, azon időszak tekintetében, amelynek során a regisztrációs dokumentáció esetleg nem volt megfelelő.

115

Végül az ECHA arra alapított érvét, hogy a megerősítő aktusokra vonatkozó ítélkezési gyakorlattal való analógiának és annak a ténynek, hogy a felperes által 2013. november 6‑án szolgáltatott információk se nem újak, se nem lényegesek, jelentősége van, a fenti 84. pontban kifejtett indokok miatt el kell vetni.

116

Ezenfelül, a megtámadott jogi aktusban az ECHA mindössze a felperes által 2013. november 6‑án szolgáltatott információk ellenőrzésére szorítkozott, anélkül hogy megjelölte volna, hogy új és lényeges információkról van‑e szó, vagy sem. Az ECHA e jogvita keretében nem hivatkozhat sikerrel olyan érvekre, amelyekre a megtámadott jogi aktus megküldését megelőző értékelésekor nem támaszkodott.

117

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az első jogalap megalapozott, és ennélfogva a keresetnek helyt kell adni, anélkül hogy a felperes többi jogalapját vizsgálni kellene.

118

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Mivel a jelen esetben a felperes a harmadik és az ötödik kereseti kérelme vonatkozásában pervesztes lett, úgy kell rendelkezni, hogy a felperes és az ECHA maga viseli saját költségeit.

119

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban az eljárásba beavatkozó tagállamok és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás más részes államai maguk viselik saját költségeiket. A Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Holland Királyság tekintetében e rendelkezéseket kell alkalmazni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott: