C‑463/15. PPU. sz. ügy

Openbaar Ministerie

kontra

A.

(a Rechtbank Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás — A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke — Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés — 2002/584/IB kerethatározat — Európai elfogatóparancs — A 2. cikk (4) bekezdése és a 4. cikk 1. pontja — Végrehajtási feltételek — Az európai elfogatóparancs végrehajtását a kettős büntethetőségen kívül azon feltételnek alárendelő nemzeti büntetőjog, hogy a bűncselekmény esetében a végrehajtó tagállam joga szerinti büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés legyen”

Összefoglaló – A Bíróság végzése (negyedik tanács), 2015. szeptember 25.

Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Végrehajtási feltételek – Az európai elfogatóparancs végrehajtását a kettős büntethetőségen kívül azon feltételnek alárendelő nemzeti szabályozás, hogy a bűncselekmény esetében a végrehajtó tagállam joga szerinti büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés legyen – Megengedhetetlenség

(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 2. cikk, (4) bekezdés és 4. cikk, 1. pont)

A 2009/299 kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat 2. cikkének (4) bekezdését és 4. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha az európai elfogatóparancs alapján történő átadásnak a végrehajtó tagállamban nem csupán az a feltétele, hogy az ezen elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény e tagállam jogában bűncselekménynek minősüljön, hanem az is, hogy ugyanezen jog szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét hónapig terjedő szabadságvesztés legyen.

Ez a kerethatározat ugyanis, amint az a 2. cikkének első két bekezdéséből kitűnik, azon bűncselekmények vonatkozásában, amelyek európai elfogatóparancs tárgyát képezhetik, a kibocsátó tagállam joga szerint alkalmazandó büntetési tételek köré szerveződik. Ennek oka az, hogy a büntetőeljárás lefolytatására, a szabadságvesztés‑büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására, amelynek céljából az ilyen elfogatóparancsot kibocsátották, e tagállam szabályainak megfelelően kerül sor.

A kiadatás rendszerével ellentétben, amelyet a 2002/584 kerethatározat eltörölt és az igazságügyi hatóságok közötti átadási rendszerrel váltott fel, e kerethatározat már nem veszi figyelembe a végrehajtó tagállamban alkalmazandó büntetések mértékét. Ez megfelel az e kerethatározat által követett, annak (5) preambulumbekezdésében meghatározott azon elsődleges célnak, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségében a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok szabad mozgását biztosítsa.

(vö. 27., 29–31. pont és a rendelkező rész)