6.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 351/3

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet,

—

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és

—

az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Elsőként, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése. A Törvényszék szerinte tévesen értelmezte e rendelkezést, valamint a megjelölések hasonlóságára és az összetéveszthetőségre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, azáltal, hogy egyrészt a megjelölés olyan elemeinek egyezéséből, amelyek az áruk jellegét tisztán leíró jellegű megjelölésnek felelnek meg (nevezetesen az ütköző védjegyekkel jelölt áruk tekintetében a „tengerészkék” szín megjelölésének), azt a következtetést vonta le, hogy a megjelölések hasonlók és az ütköző védjegyek összetéveszthetők, másrészt pedig, hogy az érintett közönség, az önmagában vett megkülönböztető képesség hiánya miatt úgy tekinti, hogy az nem jelöli megfelelőképpen azt, hogy az áru valamely meghatározott vállalkozástól származik, megkülönböztetve azt más vállalkozások áruitól. Egyébként, e jogvitában a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a leíró jellegű megjelölés jogi fogalmát annak megállapításával, hogy a „tengerészkék” kifejezés nem is leíró jellegű a jelölt áruk, nevezetesen a ruházati cikkek tekintetében, és nem is az áru alapvető jellemzőjét jelöli.

2.

Másodszor, a megtámadott ítéletet elferdített tények alapján hozták. A Törvényszék tagadta, hogy a „tengerészkék” megjelölésnek (az egyes országok nyelvén, többek között olaszul és franciául) leíró jellegű jelentése lehet a 18. és a 25. osztályba tartozó érintett áruk tekintetében, annak ellenére, hogy az ütköző megjelölések vitathatatlanul tartalmazzák a „tengerészkéknek” az áruk tekintetében az Unió valamennyi nyelvén tisztán leíró jellegű fogalmát, és hogy a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott védjegy (az olasz „blu marino”) és a bejelentett védjegy (a francia „marine bleu”) csupán nagyon enyhén térnek el e fogalmaktól. Ezt követően az OHIM előtti eljárásban mind a felszólalási osztály, mind a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a „tengerészkék” (az európai országok nyelvein) az áruk tekintetében leíró jellegű fogalmat képez. A Törvényszéket szerinte köti e megállapítás.

3.

Harmadszor, a megtámadott ítéletben, az azon megállapítás alátámasztásaként hivatkozott indokok, hogy a „tengerészkék” megjelölés nem leíró jellegű az áruk tekintetében, ellentmondásosak és hiányos indokolásnak vehetők. Az 54. pontban a Törvényszék maga is megállapította, hogy az ütköző megjelölések elemei a szóban forgó színárnyalatot jelölik. Az 55. pontban ezenfelül megállapítja, hogy e jelentéstartalom „magától értetődő”.

4.

Negyedszer, a megtámadott ítéletet olyan rendelkezések, nevezetesen a 207/2009/EK rendelet (1) rendelkezései alapján hozták, amelyek nem alkalmazandók. A jelen ügyben a 40/94/EK rendeletet (2) kell alkalmazni.