—

az SBS Belgium NV képviseletében P. Maeyaert és A. De Bleeckere advocaten,

—

a Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers (SABAM) képviseletében E. Marissens avocat,

—

a francia kormány képviseletében D. Segoin és F.‑X. Bréchot, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az SBS Belgium NV (a továbbiakban: SBS) és a Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers (SABAM) (szerzők, zeneszerzők és kiadók belgiumi társasága) között a műsorok direktbetáplálásos módszerrel való közvetítése után járó méltányos díjazás fizetésének kötelezettsége tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

3

A 2001/29 irányelv (23) és (27) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[...]

4

Ezen irányelvnek „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” címet viselő 3. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

[...]

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem.”

5

A SABAM jogkezelő szervezetként szerzőket képvisel a szerzői jogi védelem alatt álló műveik harmadik fél általi felhasználásához szükséges engedély megadása, valamint az e felhasználásért fizetendő díjazás beszedése során.

6

Az SBS holland nyelvű kereskedelmi műsorsugárzó szervezet, amely televízióműsorokat gyárt és forgalmaz. Sugárzási tevékenysége keretében az SBS magántulajdonban lévő kereskedelmi csatornákat üzemeltet Belgiumban. Az SBS műsorterve saját műsorokat, valamint belföldi és külföldi műsorgyártó cégektől és műsorszállítóktól vásárolt műsorokat is tartalmaz.

7

Az SBS kizárólag a direktbetáplálásként vagy közvetlen betáplálásként ismert módszerrel sugározza műsorait. Egy kétlépcsős eljárásról van szó, amelyben az SBS a műsorhordozó jeleket egy végpontok közötti magánkapcsolaton keresztül az elosztóihoz – például a Belgacomhoz, a Telenethez és a TV Vlaanderenhez – közvetíti. E szakaszban a nyilvánosság tagjai nem vehetik e jeleket. Az elosztók ezután – adott esetben kódolást követően – előfizetőikhez közvetítik az említett jeleket, és így ez utóbbiak televíziókészülékükön – adott esetben az elosztó által a rendelkezésükre bocsátott dekóder segítségével – megtekinthetik a műsorokat. Az érintett elosztótól függően a jeleket a TV Vlaanderen esetében műholdon, a Telenet esetében kábelen, illetve a Belgacom esetében xDSL vonalon közvetítik.

8

A SABAM szerint az SBS műsorsugárzó szervezetként a direktbetáplálás módszerével történő sugárzás útján a 2001/29 irányelv 3. cikke értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez. Ehhez ezért szükség van a szerzői jogok jogtulajdonosainak engedélyére. A SABAM meghatározott pénzösszeg megfizetését kéri kártérítés címén.

9

Az SBS vitatja ezt a kérelmet. Véleménye szerint kizárólag az elosztók és az azonos típusú egyéb szervezetek folytatnak a szerzői jogok szempontjából releváns nyilvánossághoz közvetítést. Ezért véleménye szerint nem köteles díjazást fizetni.

10

A rechtbank van koophandel te Brussel (brüsszeli kereskedelmi bíróság) helyt adott a SABAM kérelmének, és az SBS‑t a 2009. év tekintetében járó szerzői jogdíjak címén közel 1 millió euró megfizetésére kötelezte.

11

Az SBS fellebbezést nyújtott be e bíróság ítéletével szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.

12

E körülmények között a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

13

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez az a műsorsugárzó szervezet, amely a műsorhordozó jeleket kizárólag a jelek elosztóihoz közvetíti anélkül, hogy e jelek e közvetítés során vagy alkalmával nyilvánosan hozzáférhetők lennének, majd az elosztók az említett jeleket előfizetőikhez közvetítik, hogy azok megnézhessék e műsorokat.

14

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv fő célja, hogy a szerzők számára olyan magas szintű védelmet hozzon létre, amely számukra megfelelő díjazást biztosít műveik felhasználása után, többek között a nyilvánossághoz közvetítés esetén. Ebből következik, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalmát tágan kell értelmezni, egyébként az említett irányelv (23) preambulumbekezdése egyértelmű megfogalmazásának megfelelően (ITV Broadcasting és társai ítélet, C‑607/11, EU:C:2013:147, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15

A Bíróság már kimondta, hogy a „nyilvánossághoz közvetítésnek” a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdése értelmében vett fogalma két együttes elemet ötvöz, azaz a mű „közvetítésének cselekményét” és a mű „nyilvánossághoz” közvetítését (lásd: Svensson és társai ítélet, C‑466/12, EU:C:2014:76, 16. pont).

16

Először is a „közvetítés cselekményét” illetően e fogalom a védelem alatt álló művek közvetítésének valamennyi formájára vonatkozik, függetlenül az alkalmazott technikai eszköztől és eljárástól (Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 193. pont).

17

Egyébiránt a mű minden egyes, specifikus technikai módon történő közvetítését vagy továbbközvetítését a szóban forgó mű szerzőjének főszabály szerint külön engedélyeznie kell (ITV Broadcasting és társai ítélet, C‑607/11, EU:C:2013:147, 24. pont).

18

A jelen esetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó műsorsugárzó szervezet a műsorhordozó jeleket a jelek elosztóihoz közvetíti műholdon, kábelen vagy xDSL vonalon, azaz különböző technikai eszközök vagy eljárások útján.

19

Ebből az következik, hogy az ilyen közvetítéseket a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „közvetítési cselekményeknek” kell tekinteni, függetlenül attól, hogy azokra egyidejűleg kerül‑e sor.

20

Másodszor, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának a jelen ítélet 15. pontjában említetteknek megfelelően az is eleme, hogy a védelem alatt álló műveket ténylegesen a „nyilvánossághoz” közvetítsék.

21

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a „nyilvánosság” fogalma meghatározatlan számú lehetséges címzettet, nézőt jelent, és egyébiránt meglehetősen jelentős számú személyt foglal magában (lásd ebben az értelemben: SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 37. és 38. pont; ITV Broadcasting és társai ítélet, C‑607/11, EU:C:2013:147, 32. pont).

22

Márpedig – amint az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésből egyértelműen kitűnik – az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a szóban forgó műsorsugárzó szervezet anélkül közvetíti a műsorhordozó jeleket az egyes meghatározott elosztókhoz, hogy e jelekhez a lehetséges nézők hozzáférhetnének.

23

Következésképpen az alapügyben szereplőhöz hasonló műsorsugárzó szervezet által közvetített műveket nem a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz”, hanem az egyes meghatározott szolgáltatókhoz közvetítik.

24

Tekintettel a nyilvánossághoz közvetítés két alkotóelemének a jelen ítélet 15. pontjában említett kumulatív jellegére, amennyiben nem teljesül a védelem alatt álló művek nyilvánossághoz közvetítésének feltétele, az alapügyben szereplőhöz hasonló műsorsugárzó szervezet által végzett közvetítések főszabály szerint nem tartoznak a „nyilvánossághoz közvetítés” 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalma alá.

25

Mindazonáltal nem zárható ki eleve, hogy az alapügyben szereplőkhöz hasonló elosztók előfizetőit bizonyos helyzetekben a műsorsugárzó szervezet által végzett eredeti közvetítés által célzott „nyilvánosságnak” tekintsük.

26

E tekintetben először is nem vitatott, hogy a jelen ügyben szóban forgó elosztók semmi esetre sem képezik e nyilvánosság részét, szemben azokkal a szervezetekkel, például szállodákkal, amelyek az SGAE‑ítélet (C‑306/05, EU:C:2006:764) és a Phonographic Performance (Írország) ítélet (C‑162/10, EU:C:2012:141) alapjául szolgáló ügyekben szerepeltek.

27

Ebből az következik, hogy a szóban forgó elosztók által folytatott közvetítés célszemélyeinek minősülő előfizetők elvileg nem tekinthetők a műsorsugárzó által végzett eredeti közvetítési cselekmény által nem célzott, „új” nyilvánosságnak (lásd a contrario: SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 40. pont).

28

Következésképpen az alapügyben csupán egyetlen „nyilvánosságról” van szó, amely az egyes elosztók előfizetőinek összességéből áll.

29

E tekintetben a kérdésnek a kérdést előterjesztő bíróság általi megfogalmazásából kitűnik, hogy az elosztók előfizetői csak ezen elosztók beavatkozását követően tekinthetik meg a televízióműsorokat.

30

Márpedig a Bíróság már megállapította, hogy a sugárzott műnek a jelen ügyben szereplőhöz hasonló szolgáltató által az előfizetőihez való terjesztése haszonszerzési céllal végzett önálló szolgáltatásnyújtásnak minősül, mivel az említett személyek az előfizetési díjakat nem a műsorsugárzó szervezetnek, hanem e szolgáltatónak fizetik, és ezt a díjat nem az esetleges technikai szolgáltatásokért fizetik, hanem a szóban forgó közvetítéshez és ennélfogva a védelemben részesülő művekhez való hozzáférésért (lásd analógia útján: Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648, 80. pont).

31

A szolgáltató által a jelen ítélet előző pontjában említett feltételek mellett folytatott közvetítés ezért nem csupán egyszerű technikai megoldás, amely biztosítja, illetve javítja az eredeti közvetítés vételét a vételi területen (lásd analógia útján: Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648, 79. pont).

32

Mindezek mellett elképzelhető, hogy valamely elosztó műsorsugárzó szervezettel szembeni helyzete nem független, illetve hogy a terjesztési szolgáltatása csupán technikai természetű, és így az eljárása a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett egyszerű technikai megoldásnak minősül (lásd különösen: Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 194. pont; Airfield és Canal Digitaal ítélet, C‑431/09 és C‑432/09, EU:C:2011:648, 74. és 79. pont).

33

Amennyiben ez a helyzet – aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, a szóban forgó elosztók előfizetői a műsorsugárzó szervezet által végzett közvetítéssel célzott nyilvánosságnak lennének tekinthetők, aminek a következményeként e műsorsugárzó szervezet „nyilvánossághoz közvetítést” folytatna.

34

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem végez az e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést az a műsorsugárzó szervezet, amely a műsorhordozó jeleket kizárólag a jelek elosztóihoz közvetíti anélkül, hogy e jelek e közvetítés során vagy alkalmával nyilvánosan hozzáférhetők lennének, majd az elosztók az említett jeleket előfizetőikhez közvetítik, hogy azok megnézhessék e műsorokat, feltéve, hogy a szóban forgó elosztók eljárása nem minősül egyszerű technikai megoldásnak, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

35

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem végez az e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést az a műsorsugárzó szervezet, amely a műsorhordozó jeleket kizárólag a jelek elosztóihoz közvetíti anélkül, hogy e jelek e közvetítés során vagy alkalmával nyilvánosan hozzáférhetők lennének, majd az elosztók az említett jeleket előfizetőikhez közvetítik, hogy azok megnézhessék e műsorokat, feltéve, hogy a szóban forgó elosztók eljárása nem minősül egyszerű technikai megoldásnak, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.