—

J. Demmer képviseletében G. Lund advokat,

—

a dán kormány képviseletében C. Thorning, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Holdgaard advokat,

—

a görög kormány képviseletében I. Chalkias és O. Tsirkinidou, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében H. Kranenborg és L. Grønfeldt, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a következő rendelkezések értelmezésére vonatkozik: a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29–i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.; helyesbítés: HL 2004. L 94., 70. o.) 44. cikkének (2) bekezdése; a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19–i 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 30., 16. o.; helyesbítés: HL 2010. L 43., 7. o.) 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 137. cikke; valamint a 2005. december 23–i 2184/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 347., 61. o.) módosított, az 1782/2003 rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21–i 796/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 141., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 243. o.; a továbbiakban: 796/2004 rendelet) 73. cikkének (4) és (5) bekezdése.

2

E kérelmet a J. Demmer és a Fødevareministeriets Klagecenter (az élelmiszerügyi minisztérium panaszközpontja; a továbbiakban: Klagecenter) között a skrydstrupi légitámaszpont (Dánia) és az Aalborg repülőtér (Dánia) kifutópályái, gurulóútjai és végbiztonsági pályái körül húzódó, szárított takarmány termesztésére használt területek egységes támogatási rendszer keretében történő támogathatósága tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1782/2003 rendelet (21) preambulumbekezdése a következőket tartalmazta:

„A közös agrárpolitika alapján működő támogatási rendszerek közvetlen jövedelemtámogatást írnak elő, különösen a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása céljából. Ez a célkitűzés szorosan összefügg a vidéki térségek megőrzésével. […]”

4

E rendelet 1. cikke kimondta:

„Ez a rendelet megállapítja a következőket:

[...]

[...]”

5

Az említett rendelet 2. cikkének b) és c) pontja szerint:

6

Ugyanezen rendelet 43. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondta:

„A 48. cikk sérelme nélkül, a mezőgazdasági termelő a referenciaösszeg és az összes olyan hektárszám hároméves átlagának hányadosaként kiszámított támogatási jogosultságot szerez hektáronként, amely alapján a bázisidőszakban a VI. mellékletben felsorolt közvetlen kifizetésekre volt jogosult.”

7

Az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(1)   Minden támogatási jogosultság, amely a támogatható hektárszámhoz kapcsolódik, feljogosít a támogatási jogosultság által megállapított összeg igénylésére.

(2)   A »támogatható hektárszám« a mezőgazdasági üzem szántóföldből és állandó legelőből álló földterülete, kivéve az állandó kultúrák, erdők vagy nem mezőgazdasági tevékenység céljára használt területeket.”

8

A 73/2009 rendelet 2009. január 1‑jétől kezdődően hatályon kívül helyezte az 1782/2003 rendeletet, és annak helyébe lépett.

9

A 73/2009 rendelet (49) preambulumbekezdése kimondta:

„A támogatási jogosultságok tagállamok által végzett eredeti kiosztásában bizonyos hibák ahhoz vezettek, hogy egyes mezőgazdasági termelők kiugróan magas támogatásban részesültek. Az előírások ilyen jellegű megsértése rendes körülmények között a korrekciós intézkedések végrehajtásáig pénzügyi kiigazításban részesül. Ugyanakkor tekintetbe véve a támogatási jogosultságok első alkalommal történő kiosztása óta eltelt időt, a szükséges korrekciós intézkedések a tagállamok számára aránytalanul nagy jogi és adminisztratív következményekkel járnának. A jogbiztonság érdekében ezért az említett kifizetések kiosztását szabályozni kell.”

10

E rendelet 2. cikke értelmében:

[...]

11

Az említett rendelet 34. cikke előírta:

„(1)   A mezőgazdasági termelők az egységes támogatási rendszer keretében támogatáshoz juthatnak a támogatható hektárszámhoz kötött támogatási jogosultság aktiválásával. Az aktivált támogatási jogosultságok az abban meghatározott összegek kifizetésére jogosítanak fel.

(2)   E cím alkalmazásában »támogatható hektár«:

[...]

A Bizottság a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza a támogatható hektárok nem mezőgazdasági tevékenységek céljára való felhasználásával kapcsolatos részletes szabályokat.

A hektároknak – vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével – a naptári év bármely időpontjában meg kell felelniük a támogathatósági feltételeknek.”

12

A 73/2009 rendelet 137. cikke ekként rendelkezett:

„(1)   A mezőgazdasági termelők számára 2009. január 1‑je előtt megítélt támogatási jogosultságok 2010. január 1‑jétől tekinthetők jogszerűnek és szabályosnak.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a mezőgazdasági termelők számára valótlan adatokat tartalmazó kérelmek alapján megítélt támogatási jogosultságokra, kivéve olyan hibák esetén, amelyek észlelését a mezőgazdasági termelőtől nem lehet ésszerűen elvárni.

[...]”

13

Az 1782/2003 tanácsi rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21‑i 795/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 141., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 226. o.) 2. cikkének a) pontja értelmében „»mezőgazdasági terület«: a szántóterületek, állandó legelők és az állandó kultúrák összterülete”.

14

A 795/2004 rendelet módosításáról szóló, 2009. május 6‑i 370/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 114., 3. o.) (3) preambulumbekezdése értelmében:

„A [795/2004] rendelet 3b. cikkében szereplő jogosultsági előírások elavultak, ezért azokat indokolt hatályon kívül helyezni. A [73/2009] rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanakkor a támogatható hektárok nem mezőgazdasági tevékenység céljára is használhatók. Valamennyi tagállamra vonatkozóan kritériumrendszert kell létrehozni.”

15

A 370/2009 rendelet 1. cikkének 3. pontja a 795/2004 rendeletet a következő 3c. cikkel egészítette ki:

„A [73/2009] rendelet 34. cikke (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásában, ha egy mezőgazdasági üzem mezőgazdasági földterületét nem mezőgazdasági tevékenység céljára is használják, az adott terület elsősorban mezőgazdasági célra használt területnek minősül, feltéve, hogy a mezőgazdasági célú használatot a nem mezőgazdasági tevékenység intenzitása, jellege, időtartama és ütemezése nem akadályozza jelentős mértékben.

Az első albekezdésben foglaltaknak az egyes tagállamok területén történő alkalmazására vonatkozó kritériumokat a tagállamok állapítják meg.”

16

A 2. cikkének megfelelően a 370/2009 rendeletet 2009. január 1‑jétől kell alkalmazni.

17

A 796/2004 rendelet 2. cikke értelmében:

„E rendelet alkalmazásában [...]:

[...]

[...]”

18

E rendelet 12. cikke kimondta:

„(1)   Az egységes kérelemnek a támogatási jogosultság megállapításához szükséges minden információt tartalmaznia kell, különösen az alábbiakat:

[...]

[...]

[...]

(4)   A támogatási kérelem benyújtásakor a mezőgazdasági termelőnek ki kell javítania a (2) és (3) cikkben említett, előre nyomtatott űrlapokat, ha bármilyen módosítás – különösen az [1782/2003] rendelet 46. cikke szerinti támogatási jogosultság átruházása – történt, vagy az előre nyomtatott űrlapokon feltüntetett információk helytelenek.

[...]”

19

A 796/2004 rendelet 24. cikke értelmében:

„(1)   Az [1782/2003] rendelet 23. cikkében említett adminisztratív ellenőrzéseknek lehetővé kell tenniük a szabálytalanságok – különösen számítógép segítségével végzett automatikus – feltárását, beleértve az alábbi keresztellenőrzéseket is:

[...]

[...]”

20

Az említett rendelet 73. cikke előírta:

„(1)   Amennyiben jogosulatlan kifizetés történt, akkor a mezőgazdasági termelőnek a szóban forgó összeget a (3) bekezdés szerint számított kamattal együtt vissza kell fizetnie.

[...]

(4)   Az (1) bekezdésben említett visszafizetési kötelezettséget nem lehet alkalmazni, ha a kifizetés az illetékes hatóság vagy más hatóság által elkövetett hiba következtében történt, és a hibát a mezőgazdasági termelő ésszerűen nem vehette észre.

Ha azonban a hiba az érintett kifizetés kiszámítására vonatkozó tényadatokat érinti, az első albekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a visszatérítésről szóló döntést a kifizetéstől számított 12 hónapon belül nem közölték.

(5)   Az (1) bekezdésben említett visszafizetési kötelezettség nem alkalmazható, ha a támogatás kifizetése és a kedvezményezett számára a kifizetés jogosulatlan voltával kapcsolatban az illetékes hatóság által tett első értesítés között tíz évnél hosszabb idő telt el.

Az első albekezdésben említett időszak azonban négy évre korlátozódik, ha a kedvezményezett jóhiszeműen járt el.

[...]”

21

A 796/2004 rendelet 73. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   Amennyiben a támogatási jogosultságok [795/2004] rendelettel összhangban történő odaítélését követően megállapításra kerül, hogy egyes támogatási jogosultságok tévesen kerültek kiosztásra, az érintett mezőgazdasági termelő a tévesen kiosztott támogatási jogosultságot átadja az [1782/2003] rendelet 42. cikkében említett nemzeti tartalékba.

[...]

A tévesen kiosztott támogatási jogosultságot úgy kell tekinteni, mint ab initio nem odaítélt jogosultságot.

[...]

(4)   A jogosulatlanul kifizetett összegek a 73. cikknek megfelelően kerülnek visszatérítésre.”

22

Az előzetes döntéshozatali kérelemből kitűnik, hogy Dániában a repülőtéri biztonsági területekre vonatkozó követelményeket a Trafikstyrelsen (szárazföldi, tengeri és légi közlekedési hatóság) határozza meg a polgári légi közlekedés szabályaiban (Bestemmelser for Civil Luftfart).

23

Biztonsági terület a fogalommeghatározás szerint olyan terület, amelynek célja a kifutópályáról letérő repülőgép sérülése veszélyének csökkentése, valamint az e terület felett elszálló repülőgép fel‑ és leszállás során való védelme.

24

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a biztonsági területek művelésének szabályait a repülőtereken a repülőgépek madarakkal vagy emlősökkel való összeütközése veszélyeinek csökkentéséről szóló, 2005. január 31‑i 3‑16 polgári légi közlekedési szabály tartalmazza, amely értelmében:

[...]

[...]”

25

J. Demmer haszonbérleti szerződést kötött 1999. december 21‑én az Aalborg repülőtérrel, 2000. május 10‑én pedig a Skrydstrup légitámaszponttal az azokon található földterületek vonatkozásában.

26

E szerződések értelmében és az azokban meghatározott feltételek mellett J. Demmer haszonbérlőként haszonbér ellenében jogosulttá vált a haszonbérbe vett földterületeken növő fű lekaszálására és felhasználására.

27

Az Aalborg repülőtérrel kötött szerződés értelmében J. Demmer köteles volt tájékoztatni a haszonbérbe adót arról az időpontról, amikor be kívánt lépni a földterületekre, a hadsereg pedig jogosult volt az említett területek korlátlan használatára vagy használatának engedélyezésére bármilyen katonai célú gyakorlat végrehajtása érdekében.

28

E szerződés egyébiránt azt is tartalmazta, hogy a trágyázásra legkorábban áprilisban kerülhet sor, és amennyiben a légi biztonság tekintetében kockázatosnak minősül a permetezés folytatása, akkor lehetőséget kell teremteni annak azonnali abbahagyására.

29

Ezenkívül a haszonbérlőnek azelőtt kell lekaszálnia a füvet, mielőtt olyan magasra nő, hogy a helyi katonai hatóság úgy döntsön, hogy az jelentősen akadályozhatja a katonai tevékenységeket.

30

Végül az említett szerződés úgy rendelkezett, hogy 2005. január 1‑jétől kezdődően a haszonbérlő úgy köteles használni az érintett földterületeket, hogy jogosulttá váljon a támogatási jogosultságokra.

31

A Skrydstrup légitámaszponttal kötött szerződés értelmében a fű gondozása magában foglalta a műtrágyaszórást, valamint a fű kaszálását és hengerlését.

32

J. Demmer többek között köteles volt a kifutópályák és a gurulóutak mentén 15 centiméteres magasságig lekaszálni a füvet olyan eszközökkel, amelyek a berendezésekhez a lehető legközelebb teszik lehetővé a kaszálást. E kaszálásra szükség esetén a légiközlekedés‑ellenőrző szolgálat kérésére került sor, és az októberben vagy novemberben esedékes utolsó kaszálás során a füvet teljesen le kellett kaszálni.

33

A kifutópálya melletti területeket illetően a füvet szükség esetén kellett kaszálni, első alkalommal a május 1‑je és július 15. közötti időszakban, és később a légiközlekedés‑ellenőrző szolgálat esetleges kérésére.

34

A haszonbérbe adó a kifutópályák és a kifutópálya melletti területek kaszálására vonatkozó kéréséről öt munkanapos határidővel volt köteles tájékoztatást adni. A kérést követően a fű kaszálását a kért időben meg kellett kezdeni és a munka befejezéséig kellett folytatni, a lekaszált füvet a haszonbérlőnek a kaszálást követően azonnal el kellett távolítani.

35

Egyébiránt a hengerlésre, amelyet minden tavasszal, majd a légiközlekedés‑ellenőrző szolgálat kérésére kellett elvégezni, a fő és párhuzamosan futó kifutópályák mindkét oldalán 30 méteres sávban került sor.

36

J. Demmer szükség szerint műtrágyázhatott a lekaszált fű felhasználásához szükséges mértékben, de március végénél korábbi időpontban nem tehette ezt meg. Ezzel szemben a növényvédő szerek haszonbérbe vett földterületeken való használata tilos volt.

37

Végül J. Demmernek figyelembe kellett vennie a repülési műveletekkel kapcsolatos követelményeket, valamint a légiközlekedés‑ellenőrző szolgálat vagy a légitámaszpont vezetősége által meghatározott utasításokat és tilalmakat.

38

2005. április 25‑én J. Demmer az egységes támogatási rendszerben való részvétel iránti kérelmet terjesztett elő a Skrydstrup légitámaszponton található összesen 232,65 hektár, valamint az Aalborg repülőtéren található összesen 317 hektár földterület említésével.

39

A Direktoratet for FødevareErhverv (élelmiszerügyi hivatal) 2006. május 29‑i határozatával az e kérelemben feltüntetett földterületek alapján számított támogatási jogosultságot ítélt oda J. Demmer részére és a 2005. év vonatkozásában a megfelelő támogatási összeget átutalták neki.

40

Időközben 2006. február 1‑jén J. Demmer az Aalborg repülőtér földterületeihez kapcsolódó támogatási jogosultságokat átadta a hadseregnek.

41

A 2006–2009. közötti években J. Demmer a Skrydstrup légitámaszponton található földterületek vonatkozásában kapott támogatást az egységes támogatási rendszer keretében.

42

2008. november 24‑i levélben tájékoztatták J. Demmert, hogy a dán mezőgazdaságiterület‑nyilvántartás felülvizsgálata eredményeképpen egyes, a J. Demmer által az egységes támogatási rendszer keretében bejelentett földterületeket csökkentettek vagy töröltek e nyilvántartásból – ami az Aalborg repülőtér esetében 166,48 hektárt, a Skrydstrup légitámaszpont esetében pedig 218,03 hektárt érintett –, azzal az indokkal, hogy a repülőterek biztonsági területei nem tekinthetők az érintett támogatásra jogosult földterületeknek. Egyébiránt tájékoztatták J. Demmert arról, hogy a korábbi évekre vonatkozó kérelmeit is felülvizsgálják, és hogy a támogatási jogosultságokat e felülvizsgálat alapján újraszámítják.

43

A 2011. május 2‑i határozattal lecsökkentették J. Demmer támogatási jogosultságát, és kötelezték a neki jogosulatlanul kifizetett támogatás visszafizetésére. Egy ugyanaznap meghozott másik határozat 319,43 hektárról 96,11 hektárra csökkentette a J. Demmer által a 2010. év tekintetében előterjesztett kérelemben meghatározott földterületet.

44

J. Demmer fellebbezést nyújtott be e két határozattal szemben az Klagecenter elé, amely 2012. május 15‑i, illetve 2012. június 12‑i határozatával fenntartotta hatályában e határozatokat.

45

2012. november 13‑án J. Demmer keresetet terjesztett elő e két utóbbi határozattal szemben.

46

A Vestre Landsret (a nyugati régió fellebbviteli bírósága), mivel úgy ítélte meg, hogy az alapeljárás kimenetele az uniós jog értelmezésétől függ, úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

47

Az együttesen vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a leszállópályák, gurulóutak és végbiztonsági pályák körüli földterületek mennyiben tekinthetők az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „támogatható hektárszámnak”, illetve a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „támogatható hektárnak”.

48

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése értelmében a „támogatható hektárszám” a mezőgazdasági üzem szántóföldből és állandó legelőből álló földterülete, kivéve az állandó kultúrák, erdők vagy nem mezőgazdasági tevékenység céljára használt területeket.

49

Az 1782/2003 rendeletet 2009. január 1‑jétől fölváltotta a 73/2009 rendelet. Ez utóbbi 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a gazdaság bármely olyan mezőgazdasági földterületét, amelyet mezőgazdasági tevékenységre használnak – vagy ha a területeket nem mezőgazdasági tevékenységre is használják, amelyek használatában a mezőgazdasági tevékenység túlsúlyban van –, „támogatható hektárnak” kell tekinteni.

50

Az alapeljárás tényállásának releváns időszakát, azaz a 2005 és 2009 közötti éveket figyelembe véve, e két rendelet ratione temporis alkalmazható. Meg kell azonban állapítani, hogy az 1782/2003 rendelet 44. cikke (2) bekezdésének és a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfogalmazása eltér.

51

Miközben ugyanis a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy a nem mezőgazdasági tevékenység céljára használt mezőgazdasági területek a „támogatható hektár” fogalma alá tartoznak, amennyiben használatukban a mezőgazdasági tevékenység túlsúlyban van, ez nem derül ki az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdéséből.

52

Mindazonáltal, mivel nem szokatlan az, hogy valamely mezőgazdasági területet egyaránt használnak mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenységhez, és a 73/2009 rendelet előkészítő munkálataiban semmi nem utal a jogalkotó azon szándékára, hogy módosuljon a „támogatható terület” 1782/2003 rendeletben meghatározott fogalma, a 795/2004 rendelet 3c. cikkének fényében értelmezett 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja az uniós jogalkotó e fogalom egyértelműsítésére irányuló szándéka eredményének tűnik.

53

Ilyen körülmények között az első és a második kérdést a „támogatható hektár” 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott fogalmára tekintettel kell megvizsgálni a 2005 és 2009 közötti teljes időszak vonatkozásában.

54

Következésképpen az alapeljárás tárgyát képező földterületnek – ahhoz, hogy az érintett támogatásra jogosult lehessen – mezőgazdasági területnek kell lennie, a mezőgazdasági termelő üzemének részét kell képeznie, és azt mezőgazdasági célra kell használni, vagy ha más célra is használják, a használatában a mezőgazdasági tevékenységnek túlsúlyban kell lennie.

55

Ami először is a „mezőgazdasági terület” fogalmát illeti, azt a 73/2009 rendelet 2. cikkének h) pontja úgy határozza meg, mint „a szántóterületek, az állandó legelők vagy az állandó kultúrák által elfoglalt terület”.

56

Az alapeljárásban nem képezi vita tárgyát, hogy a szóban forgó területeket J. Demmer művelte fű takarmánypellet gyártása céljából való kaszálása érdekében. E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben az említett területeket a 796/2004 rendelet 2. cikkének 2. pontja értelmében vett „állandó legelőként” használták – és ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia –, azokat „mezőgazdaságinak” kell tekinteni. Az e rendelkezés értelmében vett „állandó legelő” és következésképpen a „mezőgazdasági terület” minősítése ugyanis a szóban forgó földterületek tényleges használatától függ (lásd ebben az értelemben: Landkreis Bad Dürkheim ítélet, C‑61/09, EU:C:2010:606, 37. pont).

57

Következésképpen az a körülmény, hogy a kifutópályák és a végbiztonsági pályák közelében lévő fű kaszálása a légi forgalom biztonságával kapcsolatos célokat is szolgál, e tekintetben nem releváns. Ugyanez vonatkozik arra a körülményre, hogy az alkalmazandó szabályozás értelmében a vitatott területek önmagukban a repülőgépek biztonságát szolgálják a fel‑ és leszállási műveletek közben.

58

Másodszor az alapeljárás tárgyát képező mezőgazdasági területnek – ahhoz, hogy az 1782/2003 rendelet 44. cikke (2) bekezdésének és a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmében véve „támogatható” legyen – az érintett mezőgazdasági termelő üzemének részét kell képeznie. E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy ez a helyzet áll fenn, amennyiben a termelő mezőgazdasági tevékenység végzése céljából kezelési joggal rendelkezik felette, vagyis ha e földterület tekintetében elegendő önállósággal rendelkezik a mezőgazdasági tevékenysége gyakorlása céljából (Landkreis Bad Dürkheim ítélet, C‑61/09, EU:C:2010:606, 58. és 62. pont).

59

A jelen ügyben a kifutópályák, gurulóutak és végbiztonsági pályák körüli biztonsági területek használatára alkalmazandó szabályok és korlátozások egyrészt a légi forgalom biztonságát szolgáló nemzeti és nemzetközi rendelkezésekből, másrészt pedig az alapeljárás tárgyát képező területeket J. Demmer rendelkezésére bocsátó szerződési kikötéseiből következnek. E rendelkezések és kikötések – amelyek többek között arra vonatkoznak, hogy az említett területeket miként kell művelni, mit lehet termeszteni, és azokon milyen magas lehet a fű – vitathatatlanul jelentős korlátokat szabnak J. Demmer területek feletti rendelkezési szabadságával szemben.

60

Mindaddig azonban, amíg e korlátozások az érintett mezőgazdasági termelő számára nem képeznek akadályt a mezőgazdasági tevékenységének a megművelt területen való végzésével szemben – amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia –, nem állapítható meg, hogy e területek nem képezik e termelő üzemének részét.

61

Az alapeljárás körülményei között emlékeztetni kell még arra, hogy a kezelés fogalma nem foglalja ugyan magába a mezőgazdasági termelő által az érintett földterület felett gyakorolt korlátlan rendelkezési jogkört annak mezőgazdasági célú használata keretében, fontos azonban, hogy a mezőgazdasági termelő ne legyen teljes mértékben a haszonbérbe adó utasításaihoz kötve (lásd ebben az értelemben: Landkreis Bad Dürkheim ítélet, C‑61/09, EU:C:2010:606, 61. és 63. pont).

62

Következésképpen a mezőgazdasági termelőnek többek között bizonyos mozgástérrel kell rendelkeznie az érintett területen való mezőgazdasági tevékenység végzésében, és nem kizárólag a haszonbérbe adó kérelmére kell e területeken tevékenységet folytatnia; ezt is a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia az alapeljárás körülményeinek összességére tekintettel.

63

Harmadszor a jelen ítélet 54. pontjából kitűnik, hogy az alapeljárás tárgyát képező mezőgazdasági területeket – ahhoz, hogy az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése és a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében véve támogathatók legyenek – mezőgazdasági célra kell használni, vagy ha más célra is használják, a használatában a mezőgazdasági tevékenységnek túlsúlyban kell lennie.

64

Az alapeljárásban nem képezi vita tárgyát, hogy a J. Demmer által a szóban forgó földterületeken gyakorolt tevékenység, vagyis a fű takarmánypellet gyártása céljából való kaszálása, az 1782/2003 rendelet 2. cikkének c) pontja és a 73/2009 rendelet 2. cikkének c) pontja értelmében véve mezőgazdasági tevékenység.

65

Ezen kívül meg kell állapítani, hogy az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése és a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontja szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ilyen tevékenységnek az érintett földterületeken való végzése a légi forgalom biztonságának az érintett repülőtéri területen való biztosítására irányuló jogi követelményeknek megfelel (lásd ebben az értelemben: Landkreis Bad Dürkheim ítélet, C‑61/09, EU:C:2010:606, 47. pont).

66

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint J. Demmer elfogadta, hogy az alapeljárás tárgyát képező és a Skrydstrup légibázis területén található földterületeket a repülési műveleteket figyelembe véve használja, valamint hogy az Aalborg repülőtérrel kötött haszonbérleti szerződés értelmében a hadsereg jogosult az érintett, az említett repülőtér területén lévő földterületek használatára bármely hadgyakorlat szervezése céljából.

67

Ahogy azonban azt a főtanácsnok az indítványa 41. pontjában megállapította, sem e kikötések létezésének a ténye, sem az a tény, hogy a szóban forgó földterületek a repülőtéri leszállópályák, gurulóutak és végbiztonsági pályák körül fekszenek, nem tekinthető az ugyanezen a területen végzett nem mezőgazdasági tevékenység bizonyítékának.

68

Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy az említett földterületeken ténylegesen végeztek‑e olyan nem mezőgazdasági tevékenységeket, mint a hadgyakorlatok vagy repülési műveletek.

69

Abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy az alapeljárás tárgyát képező földterületeket mezőgazdasági és egyéb célokra is használták, emlékeztetni kell arra, hogy a 795/2004 rendelet 3c. cikke alapján a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásában e területek elsősorban mezőgazdasági célra használt területeknek minősülnek, feltéve hogy a mezőgazdasági célú használatot a nem mezőgazdasági tevékenység intenzitása, jellege, időtartama és ütemezése nem akadályozta jelentős mértékben.

70

Ezen értékelés keretében figyelembe kell venni az alapeljárás tárgyát képező földterületek különböző használataihoz kapcsolódó összes ténybeli körülményt. Ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 52. pontjában kijelentette, az említett területeken végzett mezőgazdasági tevékenység jelentős mértékű akadályának fennállását kell megállapítani akkor, ha a mezőgazdasági termelő e tevékenység végzése során más jellegű tevékenység egyidejű végzéséből fakadó, tényleges és nem jelentéktelen nehézségekkel vagy akadályokkal néz szembe.

71

Ezenkívül a 795/2004 rendelet 3c. cikkére tekintettel fontos, hogy a nem mezőgazdasági tevékenység ugyanazon területen való végzéséből fakadó korlátozások ellenére a mezőgazdasági termelőnek lehetősége legyen mezőgazdasági tevékenységének az érintett területen való végzésére.

72

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az e területeken J. Demmer által végzett tevékenységet ténylegesen jelentős mértékben akadályozhatta‑e a nem mezőgazdasági tevékenység intenzitása, jellege, időtartalma és időpontja.

73

A fenti megfontolásokra tekintettel az első és második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdését és a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a repülőtéri leszállópályák, gurulóutak és végbiztonsági pályák körüli, sajátos szabályok és korlátozások hatálya alá tartozó biztonsági területből álló mezőgazdasági terület az érintett támogatásra jogosult területnek minősül azzal a feltétellel egyrészt, hogy az e területet művelő mezőgazdasági termelő elegendő önállósággal használhatja e területet a mezőgazdasági tevékenysége gyakorlása céljából, másrészt pedig, hogy a nem mezőgazdasági tevékenység ugyanazon területen való végzéséből fakadó korlátozások ellenére a mezőgazdasági termelőnek lehetősége van e tevékenységnek az említett területen való végzésére.

74

Az együtt vizsgálandó harmadik, negyedik és ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy amennyiben azt állapítja meg, hogy az alapeljárás tárgyát képező földterületek nem támogathatók amiatt, hogy a mezőgazdasági termelő nem rendelkezik mozgástérrel e terület mezőgazdasági tevékenység gyakorlása céljából való használata során, és/vagy a nem mezőgazdasági tevékenység ugyanazon területen való végzéséből fakadó korlátozások miatt nincs lehetősége e tevékenységének az említett területen való végzésére, az érintett mezőgazdasági termelő ésszerűen észlelhette volna‑e a támogatási jogosultságok kiosztásának és a megfelelő támogatás kifizetésének téves jellegét.

75

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1782/2003 rendelet 43. cikke alkalmazásában a mezőgazdasági termelőknek megítélt támogatási jogosultságokat főszabály szerint az összes olyan hektárszám hároméves átlaga alapján számítják, amely a 2000 és 2002 közötti időszakban a VI. mellékletben felsorolt közvetlen kifizetésekre jogosultságot biztosított. Következésképpen az a körülmény, hogy az ilyen közvetlen kifizetésekre a múltban jogosultságot biztosító területek az egységes támogatási rendszer keretében nem minősülnek támogatható területnek, önmagában nem igazolhatja az e 43. cikk alapján megítélt támogatási jogosultságok kétségbe vonását.

76

Ha azonban a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jutna, hogy az alapeljárás tárgyát képező támogatási jogosultságokat jogosulatlanul osztották ki J. Demmer számára, emlékeztetni kell arra, hogy bár a 796/2004 rendelet 73a. cikke értelmében az ilyen jogosultságokat át kell adni a nemzeti tartalékba, a 73/2009 rendelet 137. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a 2009. január 1‑je előtt jogosulatlanul kiosztott támogatási jogosultságok 2010. január 1‑jétől jogszerűnek és szabályosnak tekinthetők. E rendelet 137. cikkének (2) bekezdése szerint e rendelkezés nem alkalmazandó azonban a valótlan adatokat tartalmazó kérelmek alapján megítélt támogatási jogosultságokra, kivéve olyan hibák esetén, amelyek észlelését a mezőgazdasági termelőtől nem lehetett ésszerűen elvárni.

77

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az illetékes hatóság már 2008 novemberében értesítette J. Demmert arról, hogy az alapeljárás tárgyát képező területek nem minősülnek támogathatónak. J. Demmer ekkor az illetékes hatóságnak az eredetileg neki megítélt támogatási jogosultságok újraszámítására irányuló szándékáról is tudomást szerzett.

78

Márpedig, ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 70. pontjában megállapította, a 73/2009 rendelet 137. cikkét a bizalomvédelem elve indokolja. Ebből következően J. Demmer, mivel 2010. január 1‑je előtt értesítették az említett területekhez kapcsolódó támogatási jogosultságok odaítélésének jogellenességéről, semmi esetre nem hivatkozhat megalapozottan e rendelkezésre e jogosultságok rendezésének érdekében.

79

Ebből kifolyólag J. Demmernek a 796/2004 rendelet 73a. cikkének (1) bekezdése alapján a neki jogosulatlanul kiosztott támogatási jogosultságokat át kellene adnia a nemzeti alapba, és ezután úgy kellene tekinteni, mintha sosem ítélték volna oda neki azokat.

80

Ami ezt követően a jogosulatlanul kifizetett támogatások összegét illeti, azokat a 796/2004 rendelet 73. cikke (1) bekezdésének értelmében vissza kell fizetni. Ahogy az e rendelet 73a. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, ugyanez vonatkozik azon kifizetésekre is, amelyekről kiderül, hogy amiatt jogosulatlanok, mivel azokat az érintett mezőgazdasági termelőnek jogosulatlanul kiosztott jogosultságok alapján teljesítették.

81

Mindazonáltal az említett rendelet 73. cikkének (4) bekezdése alapján a mezőgazdasági termelőnek főszabály szerint nem kell visszafizetnie a jogosulatlanul kapott támogatást, ha azt az illetékes hatóság vagy más hatóság által elkövetett olyan hiba következtében fizették ki, amelyet a mezőgazdasági termelő ésszerűen nem vehetett észre.

82

Ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 70. pontjában megállapította, e kivételt a bizalomvédelem elve indokolja.

83

A jelen ügyben az első és a második kérdésre adott válaszból kiderül, hogy a hiba adott esetben abból adódott, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság kifizette J. Demmernek az alapeljárás tárgyát képező területeknek megfelelő támogatást, miközben azok nem voltak e támogatásra jogosultak amiatt, hogy nem képezték az üzeme részét, és/vagy hogy azokat elsősorban nem mezőgazdasági célra használták.

84

Az ilyen hiba észlelhetőségének meghatározása céljából figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági termelőktől, mint szakemberektől elvárható, hogy különös figyelmet tanúsítsanak a támogatási kérelem benyújtásakor, és hogy ismerjék a támogatás nyújtásának feltételeit. Ez tűnik ki többek között a 796/2004 rendelet 12. cikkéből, amely értelmében a mezőgazdasági termelőnek kell ellenőriznie, hogy az egységes támogatási rendszer szerinti támogatás igénylésére szolgáló űrlapon szereplő információk helyesek‑e. E cikkből az is kitűnik, hogy e rendszer azon az előfeltevésen alapul, hogy a mezőgazdasági termelők ismerik a szóban forgó rendszerek szerinti támogatás nyújtására vonatkozó feltételeket.

85

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a 796/2004 rendelet 73. cikkének (4) bekezdését, mivel a jogosulatlan támogatások visszafizetésére vonatkozó kötelezettség alól biztosít kivételt, megszorítóan kell értelmezni, különös tekintettel arra, hogy e kötelezettség az Európai Unió pénzügy érdekeinek a védelmére irányul.

86

Ilyen körülmények között és az uniós jog releváns rendelkezéseinek értelmezésében esetlegesen felmerülő nehézségek ellenére meg kell állapítani, hogy a J. Demmer helyzetében lévő mezőgazdasági termelő főszabály szerint ésszerűen észlelhette volna az alapeljárás tárgyát képező területek támogathatóságának hiányát, amennyiben azok – amiatt, hogy nem képezték az üzeme részét, és/vagy hogy azokat alapvetően nem mezőgazdasági célra használták – nem teljesítették a 73/2009 rendelet 34. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeket.

87

Ezen értékelés keretében azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapeljárás összes körülményére, és többek között arra a kérdésre is tekintettel kell lennie, hogy a mezőgazdaságiterület‑nyilvántartás 2008‑ban elvégzett felülvizsgálata előtt létezett‑e Dániában olyan közigazgatási gyakorlat, hogy szisztematikusan elismerték az olyan területek érintett támogatásra való jogosultságát, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi. Ebben az esetben ugyanis feltételezhető lenne, hogy J. Demmer nem észlelhette a jelen ítélet 83. pontjában hivatkozott tévedést (lásd ebben az értelemben: Vonk Noordegraaf ítélet, C‑105/13, EU:C:2014:1126, 50. pont).

88

Ezzel szemben az, hogy az illetékes hatóságok támogatást fizettek az alapeljárás tárgyát képező területek után, önmagában nem teszi lehetővé olyan hiba kizárását, amelyet az érintett mezőgazdasági termelő ésszerűen észlelhetett volna. A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseiben említett rendelkezések, különösen a 796/2004 rendelet 73. cikke, ugyanis éppen olyan esetekre vonatkoznak, amelyekben jogosulatlan kifizetés történt, így a mezőgazdasági termelők feltételezhetően tudatában voltak azon lehetőségnek, hogy kiigazításokat végeznek akár a támogatás számukra való kifizetését követően is.

89

Egyébiránt annak értékeléséhez, hogy a támogatás kifizetését eredményező tévedést az érintett mezőgazdasági termelő ésszerűen észlelhette volna‑e, a támogatás kifizetésének időpontja az irányadó, ahogy az a 796/2004 rendelet 73. cikke (4) bekezdésének szövegéből kitűnik.

90

Ezenkívül, mivel a támogatást egyszerre csupán egy évre fizetik ki, és az érintett területek támogathatóságára vonatkozó releváns körülmények idővel változhatnak, a 796/2004 rendelet 73. cikkének (4) bekezdése alapján végzett értékelést az érintett évek mindegyikére külön kell elvégezni.

91

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a 796/2004 rendelet 73. cikkének (5) bekezdése értelmében a jogosulatlanul kifizetett támogatások visszafizetésére vonatkozó kötelezettség a kifizetés napjától számított tíz éven keresztül fennáll. E határidő azonban négy évre csökken, ha a mezőgazdasági termelő jóhiszeműen járt el.

92

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az érintett mezőgazdasági termelő jóhiszeműnek tekintendő, ha őszinte meggyőződése volt, hogy az érintett területek támogathatók voltak. A jelen ítélet 88. pontjában említett okok miatt azonban az, hogy az illetékes hatóságok e területek után támogatást fizettek, önmagában nem alapozhatja meg e mezőgazdasági termelő jóhiszeműségét.

93

Ezenkívül, mivel a mezőgazdasági termelő jóhiszeműsége figyelembevételének célja a bizalomvédelem elve tiszteletben tartásának biztosítása, e jóhiszeműségnek az alapeljárás tárgyát képező körülmények között fenn kell állnia a támogatási kérelem benyújtásának időpontjában és a támogatás kifizetésének időpontját követő négy év alatt is. Következésképpen a jóhiszeműség fennállásának a 796/2004 rendelet 73. cikkének (5) bekezdése szempontjából való értékelését az érintett évek mindegyikére nézve külön kell elvégezni, és az érintett mezőgazdasági termelő jóhiszeműségének a támogatás kifizetésének időpontját követő negyedik év végéig fenn kell állnia.

94

A fenti megállapításokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik és ötödik kérdésre a következő választ kell adni:

95

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: