—

az OKG AB képviseletében M. Nilsson és M. Palm advokater,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és K. Petersen, meghatalmazotti minőségben,

—

a svéd kormány képviseletében A. Falk, C. Meyer‑Seitz, U. Persson, E. Karlsson, L. Swedenborg, C. Hagerman és K. Sparrman, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Cordewener és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK irányelv (HL L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.) 4. cikke (2) bekezdésének és 21. cikke (5) bekezdésének, másrészt a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. október 16‑i 2008/118/EK irányelv (HL 2009L 9. 12. o.) 1. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az OKG AB (a továbbiakban: OKG) és a Skatteverket (adóhatóság) között az ez utóbbinak az OKG‑t az atomreaktorok hőteljesítménye utáni adó megfizetésére kötelező határozata tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2003/96 irányelv 1. cikke értelmében:

„A tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.”

4

Ezen irányelv 2. cikke előírja:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában »energiatermékek« a következők:

[...]

(2)   Ezen irányelvet kell alkalmazni a következő termékre is: A 2716 KN‑kód alá tartozó villamos energia.

(3)   Ha az energiatermékeket üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként kínálják, értékesítik vagy használják fel, akkor azok kivételével, amelyekre ezen irányelv adómértéket határoz meg, a felhasználásnak megfelelően kell [őket] adóztatni, s az adómérték a hozzá[juk] legközelebb álló [helyesen: az azokkal egyenértékű] tüzelő‑, fűtőanyag vagy üzemanyag adómértéke.

[...]

(4)   Ezen irányelvet nem lehet a következőkre alkalmazni:

[...]

[...]”

5

Az említett irányelv 3. cikke szerint:

„A [jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi irányelvben (HL L 76., 1. o.)] szereplő »ásványolajokra« vagy »jövedéki adóra« történő hivatkozásokat, amennyiben azokat ásványolajokra kell alkalmazni, úgy kell értelmezni, hogy azok kiterjednek az ezen irányelv 2. cikkében és 4. cikke (2) bekezdésében említett valamennyi energiatermékre, villamos energiára és nemzeti közvetett adóra.”

6

Ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában »adómérték« a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve hozzáadottérték‑adó) tekintetében megállapított teljes teher.”

7

A 2003/96 irányelv 21. cikkének (5) bekezdése előírja:

„A 92/12/EGK irányelv 5. és 6. cikkének alkalmazása céljából a villamos energia és földgáz adóköteles, és a forgalmazó vagy továbbforgalmazó általi rendelkezésre bocsátás időpontjában válik felszámíthatóvá. [...]”

8

A 92/12 irányelv 1. cikkének értelmében:

„(1)   Ez az irányelv rögzíti az olyan jövedéki adó és egyéb közvetett adók alá tartozó termékekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyeket közvetlen vagy közvetett módon az ilyen termék fogyasztására vetnek ki, kivéve a hozzáadottérték‑adót és a Közösség által megállapított adókat.

[...]”

9

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Ezen irányelv közösségi szinten a megfelelő irányelvek által meghatározott következő termékekre vonatkozik:

10

A 2008/118 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ezen irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon az alábbi termékek (a továbbiakban: a jövedéki termékek) fogyasztását terheli:

[...]”

11

Ezen irányelv 47. cikke értelmében:

„(1)   A 92/12/EGK irányelv 2010. április 1‑jén hatályát veszti.

[...]

(2)   A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.”

12

Az atomreaktorok hőteljesítménye utáni adóról szóló (2000:446) törvény (lagen (2000:466) om skatt på termisk effekt i kärnkraftsreaktorer) 1. cikke előírja:

„E törvény értelmében az atomreaktor hőteljesítménye után az adót az állam részére kell megfizetni. E törvény alkalmazásában hőteljesítményen az atomreaktor hőtermelő képességét kell érteni.”

13

E törvény 2. cikke úgy rendelkezik, hogy „Adót kell fizetni azokban a naptári hónapokban, amelyekben az atomreaktor tulajdonosi és működési engedélye érvényes. Ha a működési engedély érvényességi ideje a naptári hónap vége előtt lejár, vagy azt a naptári hónap vége előtt visszavonják, az adókötelezettség ezzel egyidejűleg megszűnik.”

14

Az említett törvény 3. cikke értelmében:

„Az adó alanya az atomreaktor engedélyes tulajdonosa vagy működtetője.”

15

E törvény 5. cikke ekképp rendelkezik:

„Abban az esetben, ha az atomreaktor 90 naptári napot meghaladó ideig folyamatosan nem működik, a 90 napon túli napokra az adóból hőteljesítmény‑megawattonként 415 [svéd korona (SEK), mintegy 43,54 euró] levonható.”

16

Az OKG egy atomerőművet üzemeltet. 2009. április, május és június hónap elszámolási időszakaira megfizette az atomreaktorok hőteljesítménye utáni adót.

17

Ezt követően e társaság jogorvoslati kérelmet nyújtott be az adót megállapító határozattal szemben, és az adóhatóságtól az adó visszatérítését kérte. Kérelmének alátámasztására elsősorban azt állította, hogy ez az adónem a gyakorlatban a villamosenergia‑termelésre kivetett jövedéki adónak minősül, ami ellentétes a 2003/96 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével és 21. cikkének (5) bekezdésével.

18

Mivel az adóhatóság nem változtatta meg eredeti határozatát, az OKG keresetet nyújtott be a förvaltningsrätten i Falunhoz (faluni közigazgatási bíróság). E bíróság elutasította a keresetet, megállapítva, hogy a szóban forgó adó nem tartozik sem a 2003/96 irányelv, sem pedig a 2008/118 irányelv hatálya alá.

19

Az OKG ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. E társaság azt állítja, hogy az atomreaktorok hőteljesítményére kivetett adó a gyakorlatban a villamosenergia‑termelésre kivetett jövedéki adónak minősül, tekintettel a hőteljesítmény és az általa termelt villamos energia közötti közvetlen kapcsolatra. Az ilyen kapcsolat fennállását az is bizonyítja, hogy ha a villamosenergia‑termelést több mint 90 napig szüneteltetik, semmiféle adót nem kell fizetni.

20

Végül az OKG azt állítja, hogy a helyzet analógiát mutat a Braathens‑ítélet (C‑346/97, EU:C:1999:291) alapjául szolgáló ügyben vitatott helyzettel, amely ítéletben a Bíróság megállapította, hogy az olyan adót, amelyet átalányjelleggel számítottak ki a repülőgép becsült szénhidrogén‑kibocsátása alapján, valójában az üzemanyag fogyasztásra vetették ki, következésképpen az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19‑i 92/81/EGK tanácsi irányelvet (HL L 316., 12. o.) kell alkalmazni, és a szóban forgó adó ellentétes ezzel az irányelvvel.

21

Az adóhatóság azt állítja, hogy a hőteljesítményre kivetett adó az atomreaktor engedélyezett elméleti maximális hőtermelő képességén alapuló tételes adó, nem pedig a termelt villamos energia tényleges mennyiségére kivetett változó mértékű adó. Az adóhatóság arra a tényre hivatkozik, hogy az adót akkor is meg kell fizetni, ha a termelést felfüggesztik. Ugyanis csak a 90 napot meghaladó, folyamatos rendkívüli leállás esetén van lehetőség arra, hogy az adót ne kelljen megfizetni.

22

E körülmények között a Kammarrätten i Sundsvall (sundsvalli közigazgatási fellebbviteli bíróság) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

23

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2003/96 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 21. cikkének (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan szabályozás, amely az atomreaktorok hőteljesítménye utáni adó megfizetését írja elő.

24

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az első kérdés, abban a formában, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság megfogalmazta, azon az előfeltevésen alapul, hogy időbeli hatálya okán a 2003/96 irányelvet kell alkalmazni az alapeljárásra. Ezen irányelv 1. cikke értelmében az irányelv hatálya a 2. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott energiatermékek és a villamos energia adóztatására korlátozódik.

25

E körülményekre figyelemmel előzetesen azt kell megvizsgálni, hogy „az atomreaktor hőteljesítményének” fogalma, úgy értve, hogy az a reaktor hőtermelési kapacitását jelenti, a 2003/96 irányelv hatálya alá tartozik‑e.

26

Először is arra kell emlékeztetni, hogy ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése meghatározza az „energiatermékek” ezen irányelv alkalmazásában vett fogalmát, és a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokra való hivatkozással kimerítő jelleggel állítja össze az e fogalommeghatározás alá tartozó termékek listáját (Kernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet, C‑5/14, EU:C:2015:354, 47. pont).

27

Mivel az atomreaktor hőteljesítménye nem szerepel ezen a listán, azt nem lehet a 2003/96 irányelv értelmében vett energiaterméknek minősíteni.

28

Ezt az értelmezést az említett irányelv 2. cikke (1) és (3) bekezdésének, valamint (4) bekezdése b) pontjának rendelkezése is megerősíti, amely rendelkezésekből az következik, hogy az „energiatermék” fogalma kizárólag a „tüzelő‑, fűtőanyagként vagy üzemanyagként” kínált termékeket jelöli. Az atomreaktor hőteljesítménye esetében nem ez a helyzet, mivel ez a reaktor hőtermelési kapacitását jelöli.

29

Következésképpen az atomreaktor hőteljesítménye nem tartozik az „energiatermék” 2003/96 irányelv szerinti fogalmába.

30

Másodsorban meg kell említeni, hogy a 2003/96 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a villamos energiát a KN 2716 kódnak megfelelően kell meghatározni.

31

E tekintetben, és figyelemmel „az atomreaktor hőteljesítményének” a jelen ítélet 28. pontjában meghatározott fogalmára, meg kell állapítani, hogy az alapügyben vitatott adó egy elméleti értéktől, nevezetesen a minden egyes atomreaktor esetében a nemzeti hatóságok által kiadott, ezen atomreaktor birtokolására és üzemeltetésére vonatkozó engedélyben meghatározott maximális hőmennyiség megawattban kifejezett mennyiségétől függően kiszámított, havonta fizetendő tételes adó előírását jelenti. Ezenfelül az atomreaktor birtokolására és üzemeltetésére vonatkozó engedély jogosultja még a reaktor üzemeltetésének felfüggesztése esetén is köteles a hőteljesítmény utáni adót megfizetni, kivéve az egymást követő 90 napot meghaladó rendkívüli felfüggesztések időszakait.

32

Következésképpen semmiféle kapcsolat nincs egyrészt az alapügyben vitatott adóztatandó tényállás, nevezetesen az atomreaktor elméleti hőtermelő képessége, másrészt pedig e reaktor tényleges villamosenergia‑termelése között.

33

Az atomreaktor hőteljesítménye tehát, amint azt a nemzeti jog meghatározza, nem tartozik a „villamos energia” 2003/96 irányelv szerinti fogalmába.

34

Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 31. és 32. pontjában kifejtett megfontolások fényében az alapügyben szereplőhöz hasonló adót nem lehet olyannak minősíteni, mint amelyet a 2003/96 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében közvetlen vagy közvetett módon a „szabadforgalomba bocsátás” időpontjában ténylegesen termelt villamosenergia‑mennyiség alapján számítanak ki.

35

Hasonlóképpen, nem állapítható meg, hogy Braathens‑ítélet (C‑346/97, EU:C:1999:291, 23. pont) értelmében közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolat van az adóztatandó tényállás és az atomreaktor által termelt villamos energia fogyasztása között.

36

A fentiek összességéből az következik, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, az atomreaktor hőteljesítményét sújtó adó nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.

37

Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 21. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan szabályozás, amely az atomreaktorok hőteljesítménye utáni adó megfizetését írja elő, mivel az ilyen adó nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.

38

Előzetesen meg kell állapítani, hogy 2008/118 irányelv 47. cikke értelmében a 92/12 irányelv 2010. április 1‑jétől hatályát veszti. Mivel az alapügyben szóban forgó adózási időszakok korábbiak ezen időpontnál, a második kérdést a 92/12 irányelv rendelkezéseire tekintettel kell megvizsgálni.

39

Következésképpen úgy kell érteni, hogy második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 92/12 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy az atomreaktor hőteljesítménye utáni adó az ezen irányelv értelmében vett „jövedéki adónak” minősül.

40

Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az irányelvet az ásványolajokra, az alkoholra és az alkoholtartalmú italokra, valamint a dohánygyártmányokra kell alkalmazni, amelyek fogalmát a vonatkozó irányelvek határozzák meg.

41

A 2003/96 irányelv 3. cikkéből az következik, hogy e termékek adóztatásán kívül a 92/12 irányelv a 2003/96 irányelv 2. cikkében és 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő termékek, köztük a villamosenergia‑fogyasztás adóztatását is szabályozza.

42

E tekintetben a Bíróság már megállapította a jelen ítélet 36. pontjában, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló adó nem tartozik a 2003/96 irányelv hatálya alá. Következésképpen az ilyen adó a 92/12 irányelv hatálya alá sem tartozik.

43

A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy 92/12 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az atomreaktor hőteljesítménye utáni adó nem minősül az ezen irányelv értelmében vett „jövedéki adónak”.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: