—

az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) és a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS) képviseletében M. A. Lozano Mostazo és I. Pastor Merino abogados,

—

a spanyol kormány képviseletében L. Banciella Rodríguez‑Miñón, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19‑i 79/7/EGK tanácsi irányelv (HL 1979. L 6., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 215. o.) 4. cikkének, másrészt az 1998. április 7‑i 98/23/EK tanácsi irányelvvel (HL L 131., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 278. o.) módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 14., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 267. o.) mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásról 1997. június 6‑án kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 5. szakasza 1. pontja a) alpontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az L. Cachaldora Fernández és az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) (országos társadalombiztosítási intézet, a továbbiakban: INSS), illetve a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS) (általános társadalombiztosítási pénztár) között folyamatban lévő azon jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a tartós teljes mértékű rokkantság esetén járó nyugellátás számítási alapjának meghatározása.

3

A 79/7 irányelv 2. cikke értelmében az irányelv személyi hatálya alá tartoznak a foglalkoztatottak, beleértve az önálló vállalkozókat és azokat a munkavállalókat akiknek tevékenységét betegség, baleset vagy kényszerű munkanélküliség szakította meg, valamint a munkát keresőket, továbbá a nyugdíjasok és a rokkant munkavállalók.

4

A 79/7 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében ezt az irányelvet kell alkalmazni többek között azokra a jogszabályban szabályozott rendszerekre, amelyek rokkantság ellen nyújtanak védelmet.

5

Ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés] nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással a következő területeken:

6

A keretmegállapodás preambulumának harmadik bekezdése az alábbiak szerint került megfogalmazásra:

„Ez a megállapodás a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatási feltételeire vonatkozik, elismerve azt, hogy a jogszabályban szabályozott szociális biztonsági rendszerrel kapcsolatos ügyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével összefüggésben a megállapodásban részt vevő felek tudomásul veszik az 1996. decemberében Dublinban ülésező Európai Tanács foglalkoztatási nyilatkozatát, amelyben a Tanács többek között annak szükségességét hangsúlyozta, hogy a szociális biztonsági rendszereket foglalkoztatásbaráttá tegyék »a szociális védelmi rendszerek olyan fejlesztésével, hogy azok képesek legyenek új foglalkoztatási mintákat befogadni, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak az ilyen munkát végző személyeknek«. A megállapodásban részt vevő felek úgy vélik, hogy ezt a nyilatkozatot érvényre kell juttatni.”

7

A keretmegállapodás a 2. szakaszának 1. pontja szerint az „olyan részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozik, akik törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamban kialakult gyakorlat [helyesen: akik az adott tagállamban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések vagy az ott kialakult gyakorlat] szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek”.

8

A keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében:

„A foglalkoztatási feltételek szempontjából a részmunkaidőben foglalkoztatottak nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatottak, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon [helyesen: objektív okkal] igazolható.”

9

A keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja előírja:

10

Az 1994. június 20‑i 1/1994. sz. királyi törvényerejű rendelettel (a BOE 1994. június 29‑i 154. száma, 20658. o.) jóváhagyott, társadalombiztosításról szóló általános törvény (Ley General de la Seguridad Social, a továbbiakban: LGSS) alapeljárásban alkalmazandó változata 140. cikke (1) bekezdésének a) pontja az alábbiakról rendelkezik:

„A foglalkozási megbetegedéstől eltérő betegségből eredő tartós rokkantság esetén járó nyugellátás számítási alapját az alábbi rendelkezések alapján kell meghatározni:

11

Az LGSS hetedik kiegészítő rendelkezése (1) bekezdése harmadik szabályának b) pontja határozza meg az öregségi és rokkantsági nyugdíj számítási alapjának tekintetében a részmunkaidős munkavállalókra alkalmazandó szabályokat:

„Az öregségi nyugdíj, valamint a nem foglalkozási megbetegedésből eredő tartós rokkantság esetén járó nyugellátás kiszámítása érdekében azokat az időszakokat, amelyek alatt járulékfizetési kötelezettség egyáltalán nem állt fenn, az egyes időszakokra alkalmazandó járulékalapok közül a legutóbbi munkaórák számának megfelelő, legalacsonyabb járulékalap alkalmazásával kell beszámítani.”

12

A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók társadalombiztosításáról, valamint a részleges nyugdíjról szóló, 2002. október 31‑i 1131/2002. sz. királyi rendelet (Real Decreto 1131/2002 por el que se regula la Seguridad Social de los trabajadores contratados a tiempo parcial, así como la jubilación parcial; a BOE 2002. november 27‑i 284. száma, 41643. o.; a továbbiakban: 1131/2002. sz. királyi rendelet) 7. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely az LGSS hetedik kiegészítő rendelkezése (1) bekezdése harmadik szabályának b) pontját hajtotta végre:

„Az öregségi nyugdíj, valamint a nem foglalkozási megbetegedésből vagy nem munkahelyi balesetből eredő tartós rokkantság esetén járó ellátás kiszámítása érdekében azokat az időszakokat, amelyek alatt járulékfizetési kötelezettség egyáltalán nem állt fenn, az egyes időszakokra alkalmazandó járulékalapok közül a járulékfizetési kötelezettség megszakadásának vagy megszűnésének időpontjában fennálló szerződés szerinti munkaórák számának megfelelő, legalacsonyabb járulékalap alkalmazásával kell beszámítani.”

13

L. Cachaldora Fernández az 1971. szeptember 15. és 2010. április 25. közötti időszakban, azaz összesen 5523 napon keresztül fizetett járulékot a spanyol szociális biztonsági rendszerbe, amely időszak alatt teljes munkaidőben foglalkoztatták, kivéve az 1998. szeptember 1. és 1999. február 28., az 1999. március 1. és 2001. március 23., valamint a 2001. március 24. és 2002. január 23. közötti időszakot, amely időszakok alatt részmunkaidőben foglalkoztatták. A 2002. január 23. és 2005. november 30. közötti időszakban ellenben semmilyen járulékfizetést nem teljesített.

14

2010. április 21‑én, L. Cachaldora Fernández rokkantsági nyugellátást igényelt az INSS‑től.

15

A 2010. április 29‑i határozattal a szokásos foglalkozása gyakorlása tekintetében tartós teljes mértékű munkaképtelenség alapján állapítottak meg nyugdíjat számára. E nyugdíj havi számítási alapját 347,03 euróban, az alkalmazandó mértéket pedig 55%‑ban állapították meg. Ezen összeget a jogosultságot keletkeztető tény időpontját megelőző nyolc évet, azaz a 2002. március és 2010. február közötti időszakot irányadó időszaknak véve állapították meg, amelynél a 2002. március és 2005. november közötti időszakban a minden egyes évben irányadó minimális járulékalapot vették figyelembe, amelyet a 2002. márciust megelőző utolsó járulékfizetés alapjául szolgáló részmunkaidő szerinti együttható alapján csökkentettek.

16

L. Cachaldora Fernández panaszt nyújtott be e határozattal szemben arra hivatkozva, hogy nyugellátása kiszámításának érdekében a 2002. március és 2005. november közötti időszakra vonatkozóan az évenként irányadó legalacsonyabb járulékalapot teljes összegében és nem annak a részmunkaidő szerinti együttható alapján csökkentett összegét kell figyelembe venni. E számítási mód alapján álláspontja szerint nyugellátásának az – INSS által nem vitatott – számítási alapja 763,76 euró összegre nő.

17

Mivel az INSS elutasította az említett panaszt azzal az indokolással, hogy a javasolt számítási módszer nem felelt meg a 1131/2002. sz. királyi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének, L. Cachaldora Fernández keresetet indított e határozat ellen a Juzgado de lo Social 2 de Ourense (ourensei 2. sz. szociális ügyek bírósága) előtt. E bíróság 2010. október 13‑i ítéletében az 1130/2002. sz. királyi törvényerejű rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és az LGSS hetedik kiegészítő rendelkezése alapján elutasította e keresetet, és helyben hagyta az INSS közigazgatási határozatát.

18

L. Cachaldora Fernández ezen ítélettel szemben a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (galíciai legfelsőbb bíróság) előtt fellebbezett. E bíróság kétségeket támaszt a spanyol jogszabályoknak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

19

A kérdést előterjesztő bíróság elsőként arra keresi a választ, hogy az alapügyben nem áll‑e fenn a női munkavállalóknak a 79/7 irányelv értelmében vett közvetett hátrányos megkülönböztetése. Ugyanis az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezések, mivel túlnyomórészt női munkavállalókra vonatkoznak, jelentősebb számú nőre gyakorolnak kedvezőtlen hatást, mint férfira, és nem biztos, hogy a felhozott igazolás, azaz hogy a „[járulékfizetés] megszakadása időszakainak a részmunkaidőhöz arányosan igazodó lefedése a társadalombiztosítás védelmi szerepének logikai és egyensúlyi elvéből következik, amely előírja, hogy az említett rendszer által nyújtott védelem soha nem terjeszkedhet túl a rendszerhez történő előzetes hozzájárulás mértékén, tekintettel a közteherviselési kötelezettség, illetve a járulékok és a védendő érdekek közötti egyensúly elveire”, megfelel az uniós jog követelményeinek.

20

Így egyrészt az érintett munkavállaló hozzájárulásához viszonyított arányosság szempontja miatt a részmunkaidő szerinti, a járulékfizetés megszakadása idejére vonatkozóan figyelembe vett minimális járulékalapot csökkentő együtthatót az e munkavállaló által pályafutása során fizetett járulékok összessége alapján kell kiszámítani. Márpedig az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezések nem pontosan ilyen számítási módot írnak elő, mivel a járulékfizetés megszakadását megelőző szerződéshez kapcsolódó részmunkaidő szerinti csökkentő együttható alkalmazását teszik kötelezővé, amely – amint az alapügy bizonyítja – teljesen aránytalan eredményre vezethet, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás az érintett munkavállaló teljes szakmai pályafutásának csak kis részét teszi ki.

21

Másrészt az arányossági szempont nem alkalmazható érvényesen a járulékfizetés megszakadásának lefedésére irányuló folyamathoz való hozzájárulással kapcsolatban, mivel e szempont tulajdonképpen nem a járulékfizetés logikájából következik – amit az is alátámaszt, hogy a megszakadásokat a befizetett járulékoktól nem függő, rögzített járulékalapokkal fedik le, hanem arra törekszik, hogy az előre meghatározott irányadó időszak figyelembevételéből eredő anomáliákat korrigálja. Jelen esetben az, hogy L. Cachaldora Fernández részmunkaidőben dolgozott és járulékot fizetett, ahelyett hogy nem dolgozott és járulékot sem fizetett volna, kárt okozott neki, mivel ezáltal csökkent a rokkantsági nyugellátása.

22

A kérdést előterjesztő bíróság másodsorban úgy véli, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezések a keretmegállapodást is sérthetik. Kétségtelen, hogy az alapügyben szóban forgó rokkantsági nyugellátást a Bíróság által megállapított szempontokra tekintettel nem lehet munkabérnek tekinteni, így az nem képez a keretmegállapodás 4. szakaszában megállapított, a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók hátrányos megkülönböztetése tilalma elvének hatálya alá tartozó foglalkoztatási feltételt. Mindenesetre a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja szerinte arra kötelezi a tagállamokat, hogy határozzák meg és vizsgálják felül azokat a jogi vagy közigazgatási természetű akadályokat, amelyek korlátozhatják a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, és – ahol ez megfelelő – számolják fel azokat. Márpedig jelen esetben azon feltételeket, amelyek között a spanyol jogszabályok alapján figyelembe veszik a járulékfizetés megszakadását, a részmunkaidős foglalkoztatás „jogi természetű akadályának” lehet tekinteni, amennyiben azon munkavállalók, akik a teljes munkaidős foglalkoztatás megszűnését követően részmunkaidős állást fogadtak el, hátrányba kerülnek azokkal szemben, akik nem fogadtak el ilyen állást. Ez ténylegesen jelentősen hátráltatja a részmunkaidős foglalkoztatás elfogadásának.

23

E körülmények között a Tribunal Superior de Justicia de Galicia úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 79/9 irányelv 4. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal – az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett körülményekre tekintettel – ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a járulékfizetés megszakadásának a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározására irányadó időszakban fennálló azon időtartamait, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti együttható alapján csökkentett legalacsonyabb hatályos járulékalappal kell beszámítani, míg ha e megszakadások teljes munkaidős foglalkoztatást követően következnek be, nincs ilyen előírt csökkentés.

25

E tekintetben, még ha nem is vitatott, hogy az uniós jog tiszteletben tartja a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét, és európai uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályainak feladata meghatározni a szociális biztonsági ellátások nyújtásának feltételeit, attól még e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot (lásd ebben az értelemben: Watts‑ítélet, C‑372/04, EU:C:2006:325, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Somova‑ítélet, C‑103/13, EU:C:2014:2334, 33–35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Ebből következően az uniós jog főszabály szerint nem akadályozza, hogy a spanyol jogalkotó az alapügyben szóban forgó rokkantsági nyugellátás számítási alapjaként nyolcéves irányadó időszakot határozzon meg és csökkentő együtthatót alkalmazzon, amennyiben a járulékfizetés közvetlenül a részmunkaidős foglalkoztatás időszakát követően szakad meg. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben e választás összeegyeztethető‑e a 79/7 irányelvvel.

27

Rögtön meg kell állapítani, hogy az olyan nemzeti jogszabály, mint amilyen az alapügyben szerepel, nem tartalmaz közvetlenül a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést, mivel különbségtétel nélkül alkalmazandó a férfi és a női munkavállalókra. Azt kell tehát vizsgálni, hogy megvalósít‑e közvetetten e szemponton alapuló hátrányos megkülönböztetést.

28

Azon kérdést illetően, hogy az olyan szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, tartalmaz‑e – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság sugallja – közvetett hátrányos megkülönböztetést, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha valamely, bár semlegesen megfogalmazott nemzeti intézkedés alkalmazása ténylegesen sokkal több nőt érint hátrányosan, mint férfit (lásd különösen: Brachner‑ítélet, C‑123/10, EU:C:2011:675, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Elbal Moreno‑ítélet, C‑385/11, EU:C:2012:746, 29. pont).

29

A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság értékelése azon kettős előfeltevésen alapul, amely szerint az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók csoportjára vonatkozik, amely nagy többségben női munkavállalókból áll.

30

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is kitűnik – az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés nem minden részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra, hanem kizárólag csak azon munkavállalókra alkalmazandó, akiknek járulékfizetése a jogosultságot keletkeztető tény felmerülésének időpontját megelőző nyolcéves irányadó időszak során megszakad, amennyiben e megszakadás részmunkaidős foglalkoztatást követően történik. Következésképpen a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók csoportjára vonatkozó általános statisztikai adatok összességükben véve nem relevánsak annak megállapításához, hogy e rendelkezés sokkal több nőt érint‑e, mint férfit.

31

Ezt követően pontosítani kell, hogy még ha úgy is tűnik, hogy egy olyan női munkavállaló, mint L. Cachaldora Fernández, azért van kedvezőtlen helyzetben, mert a járulékfizetésének megszakadását közvetlenül megelőző időszakban részmunkaidőben dolgozott, nem kizárt, hogy – amint azt az INSS, a spanyol kormány és az Európai Bizottság is kiemelte – bizonyos részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak akár kedvezhet is az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás. Ugyanis a munkavállalók minden olyan esetben kedvezőbb bánásmódban részesülnek, amikor a foglalkoztatás nélküli időszakot megelőző utolsó szerződés teljes munkaidőre szólt, ugyanakkor az irányadó időszakból fennmaradó időben vagy akár teljes pályafutásuk során kizárólag részmunkaidőben dolgoztak, mivel a ténylegesen befizetett járulékokhoz képest túlértékelt nyugdíjban fognak részesülni.

32

Ilyen feltételek mellett azon statisztikai adatok alapján, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság értékelését alapozta, nem állapítható meg, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által kedvezőtlenül érintett munkavállalói csoport túlnyomórészt részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókból és különösen női munkavállalókból állna.

33

Tekintettel a fenti megfontolásokra, az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett körülmények alapján nem tekinthető olyannak, mint amely döntően kedvezőtlen helyzetbe hozná a munkavállalók valamely meghatározott csoportját, jelen esetben a részmunkaidőben foglalkoztatottakat, különösen a nőket. E rendelkezés nem minősíthető tehát a 79/9 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közvetett módon hátrányosan megkülönböztető intézkedésnek.

34

Ennélfogva az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 79/9 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a járulékfizetés megszakadásának a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározására irányadó időszakban azon időtartamait, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti együttható alapján csökkentett legalacsonyabb hatályos járulékalappal kell beszámítani, míg ha e megszakadások teljes munkaidős foglalkoztatást követően következnek be, nincs ilyen előírt csökkentés.

35

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy a járulékfizetés megszakadásának a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározására irányadó időszakban fennálló azon időtartamait, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti együttható alapján csökkentett legalacsonyabb hatályos járulékalappal kell beszámítani, míg ha e megszakadások teljes munkaidős foglalkoztatást követően következnek be, nincs ilyen előírt csökkentés.

36

E tekintetben emlékeztetni kell arra egyrészt, hogy a keretmegállapodás preambulumából kitűnik, hogy az „a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatási feltételeire vonatkozik, elismerve azt, hogy a jogszabályban szabályozott szociális biztonsági rendszerrel kapcsolatos ügyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak”.

37

Másrészt, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, az említett keretmegállapodás értelmében vett „foglalkoztatási feltételek” fogalmába tartoznak azok a nyugellátások, amelyek a munkavállaló és a munkáltató közötti munkaviszonytól függnek, a jogszabályban előírt társadalombiztosítási nyugellátások kivételével, amelyek nem annyira a munkaviszonytól, mint inkább szociálpolitikai megfontolásoktól függnek (Elbal Moreno‑ítélet, C‑385/11, EU:C:2012:746, 21. pont).

38

Jelen esetben a Bíróság birtokában lévő információk összességéből az következik, hogy az alapügyben szóban forgó nyugellátás a jogszabályban előírt társadalombiztosítási nyugellátás. Ennélfogva e nyugellátás – ahogy a főtanácsnok is kiemelte indítványának 29. pontjában – a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében nem tekinthető foglalkoztatási feltételnek, és így nem tartozik annak hatálya alá.

39

Egyebekben a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontjában szereplő „jogi természetű akadályok” fogalmára vonatkozó olyan értelmezés alkalmazása, amely alapján a tagállamoknak a foglalkoztatási feltételek területén túl az olyan nyugellátáshoz kapcsolódó intézkedéseket is meg kell hozniuk, mint az alapügyben szereplő, végeredményben olyan intézkedésekre vonatkozó általános szociálpolitikai kötelezettségeket is róna rájuk, amelyek nem tartoznak e keretmegállapodás hatálya alá.

40

Ezenkívül – amint arra a jelen ítélet 30. és 31. pontja is rámutat – az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés nem minden részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra, hanem kizárólag csak azon munkavállalókra alkalmazandó, akiknek járulékfizetése közvetlenül részmunkaidős foglalkoztatási időszakot követően szakadt meg. E rendelkezés ráadásul kedvez azon munkavállalóknak, akiket – noha szakmai pályafutásuk nagy részében részmunkaidőben foglalkoztattak – közvetlenül a járulékfizetés megszakadása előtt teljes munkaidőben foglalkoztattak. Tekintettel az említett nemzeti rendelkezés által a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra gyakorolt hatás véletlenszerű jellegére, ugyanezen rendelkezést nem lehet olyan jellegű jogi akadálynak tekinteni, amely korlátozná a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit.

41

A második kérdésre ennélfogva azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik a hatálya alá az olyan tagállami szabályozás, amely előírja hogy a járulékfizetés megszakadásának a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározására irányadó időszakban fennálló azon időtartamait, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti együttható alapján csökkentett legalacsonyabb hatályos járulékalappal kell beszámítani, míg ha e megszakadások teljes munkaidős foglalkoztatást követően következnek be, nincs ilyen előírt csökkentés.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: