—

az Apple Inc. képviseletében V. Schmitz‑Fohrmann és A. Ruge Rechtsanwälte,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas és F.‑X. Bréchot, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében F. W. Bulst és E. Montaguti, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.) 2. és 3. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet az Apple Inc. (a továbbiakban: Apple) és a Deutsches Patent‑ und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal, a továbbiakban: DPMA) között egy védjegybejelentésnek az utóbbi által történt elutasítása tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő.

3

A 2008/95 irányelv 2. cikke ekként rendelkezik:

„Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”

4

Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

[...]

[…]”

5

A 2008/95 irányelv 2. és 3. cikkének szövege megfelel a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) – amelyet a 2008/95 irányelv, 2008. november 28‑i hatállyal, hatályon kívül helyezett és a helyébe lépett – 2. és 3. cikke szövegének.

6

A védjegyek és egyéb megkülönböztető megjelölések oltalmáról szóló, 1994. október 25‑i törvény (Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen [Markengesetz]) (BGBl. 1994. I, 3082. o.; a továbbiakban: MarkenG) 3. §‑ának (1) bekezdése lényegében a 2008/95 irányelv 2. cikkének felel meg. Ugyanezen 3. § (2) bekezdése kimondja:

„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely

7

Az említett törvény 8. §‑a kimondja:

„(1)   Nem részesülhetnek védjegyoltalomban a 3. cikkben meghatározott olyan megjelölések, amelyek grafikailag nem ábrázolhatóak.

(2)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

8

2010. november 10‑én az Apple a United States Patent and Trademark Office‑nál (az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi és védjegyhivatalánál) védjegyoltalmat szerzett a mintaüzleteinek („flagship stores”) színes (többek között a metálszürke és a világosbarna színeket tartalmazó) tervrajzának ábrázolásából álló, térbeli védjegyre, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i nizzai diplomáciai konferencián kötött, legutóbb Genfben 1977. május 13‑án felülvizsgált és 1979. szeptember 28‑án módosított Nizzai Megállapodás (Recueil des traités des Nations unies, 1154. kötet, no I‑18200, 89. o., a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 35. osztályba tartozó szolgáltatások, nevezetesen a „számítógépek, számítógépes szoftverek, számítógép perifériák, mobiltelefonok, szórakoztató elektronikai eszközök és tartozékok kiskereskedelmi értékesítése, valamint ezekhez kapcsolódó termékbemutatók” megnevezésű szolgáltatások tekintetében.

9

Az említett ábra, amelyet az Apple akként jellemzett, hogy az egy „kiskereskedelmi üzlet sajátos kialakítása és megjelenítése”, a következő:

10

Ezt követően az Apple igényelte e védjegynek a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló, 1891. április 14‑i, legutóbb 1979. szeptember 28‑án felülvizsgált és módosított Madridi Megállapodás (Recueil des traités des Nations unies, 828. kötet, no I‑11852, 390. o.) alapján történő nemzetközi kiterjesztését. E kiterjesztés iránti kérelemnek egyes országokban helyt adtak, míg más országokban azt elutasították.

11

2013. január 24‑én ezen (IR 1060321. sz.) nemzetközi térbeli védjegy német területre történő kiterjesztését a DPMA megtagadta, azzal az indokkal, hogy a valamely vállalkozás termékeinek értékesítésére szolgáló helyiségek ábrázolása nem más, mint e vállalkozás üzleti tevékenysége alapvető jellemzőjének ábrázolása. Bár a fogyasztó természetesen felfoghatja az ilyen helyiség belső kialakítását úgy is, mint a termékek értékére és árkategóriájára utaló jelzést, az ilyen kialakítás nem tekinthető az áruk származására utaló jelzésnek. Egyébként a jelen ügyben ábrázolt üzlethelyiség nem különbözik kellőképpen az elektronikai termékeket árusító többi kereskedő üzlethelyiségeitől.

12

Az Apple a DPMA említett elutasító határozata ellen keresetet nyújtott be a Bundespatentgerichthez.

13

E bíróság úgy véli, hogy a jelen ítélet 9. pontjában látható térbeli megjelöléssel ábrázolt belső kialakítás olyan jellegzetességekkel rendelkezik, amelyek azt megkülönböztetik az ezen üzletágra jellemző üzlethelyiségek szokásos belső kialakításától.

14

Mindazonáltal a Bundespatentgericht, amely úgy vélte, hogy az előtte folyamatban lévő peres eljárás a védjegyjog terén alapvető kérdéseket vet fel, felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

15

Elöljáróban pontosítani kell, hogy amint az az utaló határozatból kiderül, az első két kérdésben alkalmazott „az a megjelenítés, amelyben a szolgáltatás megtestesül” fordulat arra a körülményre utal, hogy az Apple egy, mintaüzleteinek ábrázolásából álló megjelölés védjegyként történő lajstromozását kérte olyan szolgáltatások tekintetében, amelyek szerinte a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartoznak, és arra irányulnak, hogy a fogyasztókat termékeinek megvásárlására ösztönözzék.

16

Ennélfogva első, második és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2008/95 irányelv 2. és 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely üzlethelyiség belső kialakításának a méretek és az arányok feltüntetését nem tartalmazó, egyszerű tervrajzzal történő megjelenítése (ábrája) védjegyként lajstromozható olyan szolgáltatások tekintetében, amelyek arra irányulnak, hogy a fogyasztókat a védjegybejelentő termékeinek megvásárlására ösztönözzék, és ha igen, akkor az ilyen, „szolgáltatást megtestesítő megjelenítés” az áruk „csomagolásához” hasonlónak tekinthető‑e.

17

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy annak érdekében, hogy a bejelentés tárgya a 2008/95 irányelv 2. cikke értelmében védjegyoltalomban részesülhessen, három feltételnek kell megfelelnie. Először is megjelölésnek kell minősülnie. Másodszor ezen megjelölésnek grafikailag ábrázolhatónak kell lennie. Harmadszor a megjelölésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy egy vállalkozás „áruit” vagy „szolgáltatásait” más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse (lásd a 89/104 irányelv 2. cikke vonatkozásában: Libertel‑ítélet, C‑104/01, EU:C:2003:244, 23. pont; Heidelberger Bauchemie ítélet, C‑49/02, EU:C:2004:384, 22. pont; valamint Dyson‑ítélet, C‑321/03, EU:C:2007:51, 28. pont).

18

A 2008/95 irányelv 2. cikkének szövegéből minden kétséget kizáróan kiderül, hogy az ábrák a grafikailag ábrázolható megjelölések kategóriájába tartoznak.

19

Ebből következik, hogy az olyan ábra, mint a jelen ügy tárgyát képező, amely egy üzlethelyiség belső kialakítását jeleníti meg vizuálisan, különféle vonalak, kontúrok és alakzatok összességéből álló tervrajz segítségével, védjegynek minősülhet, amennyiben alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit és szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól. Következkésképpen az ilyen jellegű megjelenítés megfelel a jelen ítélet 17. pontjában hivatkozott első és második feltételnek, anélkül hogy jelentőséget kellene tulajdonítani annak a ténynek, hogy a rajz nem tartalmaz adatokat az ábrázolt üzlethelyiség méretét és arányait illetően, illetve anélkül, hogy vizsgálni kellene, hogy az ilyen rajz mint „szolgáltatást megtestesítő megjelenítés” hasonlónak tekinthető‑e az áruk 2008/95 irányelv 2. cikke értelmében vett „csomagolásához”.

20

Az előző ponttal kapcsolatban észrevételt előterjesztő felek mindegyike – helyesen – hangsúlyozta azt a tényt is, hogy valamely üzlethelyiség belső kialakításának rajzzal való megjelenítése alkalmas lehet arra, hogy valamely vállalkozás áruit és szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól, és így megfeleljen a jelen ítélet 17. pontjában hivatkozott harmadik feltételnek. E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy nem zárható ki, hogy valamely üzlethelyiségnek egy ilyen jellegű megjelölés segítségével megjelenített belső kialakítása alkalmas lehet arra, hogy a védjegybejelentésben szereplő árukat és szolgáltatásokat olyanokként azonosítsa, mint amelyek egy adott vállalkozástól származnak. Amint azt a francia kormány és a Bizottság is megjegyezte, ez az eset olyankor is fennállhat, amikor a megjelenített belső kialakítás jelentősen eltér az érintett üzletágban alkalmazott normáktól vagy bevett szokásoktól (lásd analógia útján az áru külleméből álló megjelölésekkel kapcsolatban: Storck kontra OHIM ítélet, C‑25/05, EU:C:2006:422, 28. pont, valamint Vuitton Malletier kontra OHIM ítélet, C‑97/12. P, EU:C:2014:324, 52. pont).

21

Valamely megjelölésnek a 2008/95 irányelv 2. cikke értelmében vett azon általános képességéből, hogy védjegyoltalom tárgya lehet, ugyanakkor nem következik, hogy e megjelölés szükségképpen rendelkezik – a védjegybejelentésben meghatározott áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában – az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel (lásd a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet [HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.] 4. és 7. cikkét illetően, amelyek tartalmilag megfelelnek a 2008/95 irányelv 2. és 3. cikkének: Henkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 és C‑457/01. P, EU:C:2004:258, 32. pont, valamint OHIM kontra BORCO Marken Import Matthiesen ítélet, C‑265/09, EU:C:2010:508, 29. pont).

22

A megjelölés e megkülönböztető képességét in concreto egyrészt az érintett árukra és szolgáltatásokra tekintettel, másrészt az érintett vásárlóközönség észlelésére tekintettel kell értékelni, amely közönség az említett áruk vagy szolgáltatások általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztóiból áll (lásd többek között: Linde és társai ítélet, C‑53/01–C‑55/01, EU:C:2003:206, 41. pont; Koninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 34. pont, valamint OHMI kontra BORCO Marken Import Matthiesen ítélet, EU:C:2010:508, 32. és 35. pont).

23

Az illetékes hatóságnak szintén in concreto vizsgálattal kell megállapítania azt, hogy a megjelölés a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében véve nem leíró jellegű‑e az érintett áruk vagy szolgáltatások jellemzőit illetően, illetve, hogy nem tartozik‑e a szintén az említett 3. cikkben felsorolt valamely más, lajstromozást kizáró ok hatálya alá (Koninklijke KPN Nederland ítélet, EU:C:2004:86, 31. és 32. pont).

24

Az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja kivételével, amely rendelkezés kizárólag az olyan megjelölésekre vonatkozik, amelyek a valamely áru tekintetében bejelentett formából állnak, és amely ennek következtében az alapeljárásbeli jogvita elbírálása szempontjából nem releváns, az említett 3. cikk (1) bekezdésének rendelkezései, amint az ugyanezen bekezdés b) és c) pontjában szerepel, nem jelölnek meg egyedileg meghatározott megjelöléskategóriákat (lásd ebben az értelemben: Linde és társai ítélet, EU:C:2003:206, 42. és 43. pont). Ebből az következik, hogy az illetékes hatóság által a valamely üzlethelyiség belső kialakításának rajzából álló megjelölésekre vonatkozó, említett rendelkezések alkalmazása során követendő értékelési szempontok nem térnek el a más megjelöléstípusok esetében alkalmazott szempontoktól.

25

Végül, ami az alapeljárásbeli jogvita eldöntése szempontjából szintén lényeges és a tárgyaláson a Bíróság által szóbeli válaszadás céljából feltett, majd ezt követően megvitatott azon kérdést illeti, hogy az olyan szolgáltatások, amelyek arra irányulnak, hogy a fogyasztókat a védjegybejelentő termékeinek megvásárlására ösztönözzék, a 2008/95 irányelv 2. cikke értelmében vett olyan „szolgáltatásoknak” minősülhetnek‑e, amelyek tekintetében valamely olyan megjelölés, mint az alapeljárás tárgyát képező, védjegyként lajstromozható, az Apple – a Bíróság által korábban már alkalmazott, az egyrészről az áruk értékesítése, másrészről az ezen értékesítés elősegítésére irányuló, „szolgáltatás” fogalmába tartozó szolgáltatásnyújtás közötti különbségtételre való hivatkozással (Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ítélet, C‑418/02, EU:C:2005:425, 34. és 35. pont) – azt állítja, hogy itt ez az eset áll fenn. A Bizottság viszont úgy véli, hogy ezen ítélkezési gyakorlat nem ültethető át egy olyan esetre, mint az alapeljárás tárgyát képező, amelyben e szolgáltatásnyújtás egyedüli célja az, hogy a fogyasztót magának a védjegybejelentőnek az áruinak megvásárlására ösztönözze.

26

E tekintetben megjegyzendő, hogy amennyiben az nem ütközik a 2008/95 irányelvben felsorolt lajstromozást kizáró okok egyikébe sem, a valamely termékgyártó cég mintaüzleteinek belső kialakítását ábrázoló megjelölés érvényesen lajstromozható nem csupán e termékek tekintetében, hanem a Nizzai Megállapodás szerinti, szolgáltatásokra vonatkozó osztályok valamelyikébe tartozó szolgáltatásnyújtás tekintetében is, olyan esetben, amikor e szolgáltatásnyújtások nem képezik szerves részét e termékek értékesítésének. Egyes szolgáltatásnyújtások, mint például az Apple kérelmében említett és a tárgyaláson ismertetett szolgáltatásnyújtások, amelyek abból állnak, hogy ezen üzletekben az ott kiállított termékekre vonatkozóan szemináriumok keretében bemutatókat tartanak, önmagukban véve is olyan díjköteles szolgáltatásnyújtásnak minősülhetnek, amelyek a „szolgáltatás” fogalmába tartoznak.

27

Az előzőekben kifejtett megfontolások egészére való tekintettel az első, a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 2. és 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely üzlethelyiség belső kialakításának a méretek és az arányok feltüntetését nem tartalmazó, egyszerű tervrajzzal történő megjelenítése (ábrája) védjegyként lajstromozható olyan szolgáltatások tekintetében, amelyek e termékekkel kapcsolatosak, de nem képezik szerves részét azok értékesítésének, amennyiben az alkalmas arra, hogy a védjegybejelentő szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások szolgáltatásaitól, és nem ütközik az említett 3. cikkben felsorolt kizáró okok egyikébe sem.

28

Amint az a jelen ítélet 26. és 27. pontjából kiderül, a 2008/95 irányelv nem zárja ki a védjegyek olyan szolgáltatások tekintetében történő lajstromozását, amelyek a védjegybejelentő termékeivel kapcsolatosak.

29

Az a kérdés viszont, hogy meddig terjed az ilyen védjegy által nyújtott oltalom, amint azt az Apple és a Bizottság is hangsúlyozta, nyilvánvalóan nincs kapcsolatban az alapeljárás tárgyával, hiszen az kizárólag a jelen ítélet 9. pontjában látható megjelölés védjegyként való lajstromozásának DPMA általi megtagadásával kapcsolatos.

30

Következésképpen, a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlata alapján, miszerint a nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet el kell utasítani, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával (lásd többek között: Cipolla és társai ítélet, C‑94/04 és C‑202/04, EU:C:2006:758, 25. pont, valamint Jakubowska‑ítélet, C‑225/09, EU:C:2010:729, 28. pont), a negyedik kérdést elfogadhatatlannak kell minősíteni.

31

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. és 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely üzlethelyiség belső kialakításának a méretek és az arányok feltüntetését nem tartalmazó, egyszerű tervrajzzal történő megjelenítése (ábrája) védjegyként lajstromozható olyan szolgáltatások tekintetében, amelyek e termékekkel kapcsolatosak, de nem képezik szerves részét azok értékesítésének, amennyiben az alkalmas arra, hogy a védjegybejelentő szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások szolgáltatásaitól, és nem ütközik az említett 3. cikkben felsorolt kizáró okok egyikébe sem.