—

a VAEX Varkens‑ en Veehandel BV képviseletében T. Linssen advocaat,

—

a holland kormány képviseletében B. Koopman és M. Bulterman, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Unió Tanácsa képviseletében E. Karlsson és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében H. Kranenborg és D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a mezőgazdasági termékek export‑visszatérítésére vonatkozó keretszabályozás, nevezetesen egyrészt a mezőgazdasági termékek után járó export‑visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2009. július 7‑i 612/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 186., 1. o.), valamint másrészt a mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési igazolások rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 2008. április 23‑i 376/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 114., 3. o.), és a marha‑ és borjúhúságazatbeli behozatali és kiviteli engedélyekre vonatkozó alkalmazási szabályokról szóló, 2008. április 21‑i 382/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 115., 10. o.) értelmezésére, és adott esetben érvényességére irányul.

2

Ezt a kérelmet a VAEX Varkens‑ en Veehandel BV (a továbbiakban: VAEX) hollandiai székhelyű társaság és a Productschap Vee en Vlees (a továbbiakban: PVV) között export‑visszatérítés kifizetésének megtagadása és kiviteli engedély megszerzése céljából letétbe helyezett biztosíték visszatartása tárgyában terjesztették elő.

3

A 376/2008 rendelet (15), (21) és (27) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

[...]

4

E rendelet 7. cikke így rendelkezik:

„(1)   A behozatali és kiviteli engedély felhatalmazást ad és egyben az engedély szerinti importra, illetve exportra kötelez, és kivéve a vis maior eseteit, érvényességi ideje alatt a meghatározott mennyiségű, szóban forgó termékekre vagy árukra vonatkozik.

[...]

(2)   Az export‑visszatérítést előre megállapító kiviteli engedély az adott termék meghatározott mennyiségének az exportálására kötelez az engedély alapján, és kivéve a vis major eseteket, az engedély érvényességi ideje alatt.

Ha a termékek exportja kiviteli engedélyhez kötött, az export‑visszatérítés előzetes megállapításával kiadott kiviteli engedély kivitelhez és visszatérítéshez való jogosultságot testesít meg.

[...]”

5

Az említett rendelet 22. cikke értelmében:

„(1)   Az érvényességi idő meghatározása céljából az engedélyeket és tanúsítványokat úgy tekintik, hogy a kibocsátás dátuma az a nap, amikor a kérelmet benyújtották, és ezt a napot veszik figyelembe az érvényességi idő kiszámításánál is. Az engedélyek és tanúsítványok tényleges kibocsátásukig nem használhatók fel [helyesen: csak a tényleges kibocsátásuktól kezdődően használhatók fel].

(2)   Ki lehet kötni, hogy az engedély vagy tanúsítvány a kibocsátás tényleges napján válik érvényessé; ebben az esetben ezt a napot veszik figyelembe az érvényesség idejének kiszámításánál.”

6

Ugyanezen rendelet 23. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az engedély vagy tanúsítvány 1. példányát annál a vámhivatalnál kell benyújtani, amely elfogadta:

[...]

[...]

(2)   Az engedély vagy tanúsítvány 1. példányát be kell mutatni a vámhatóságnak, vagy rendelkezésére kell bocsátani, ha az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot elfogadják.”

7

A 376/2008 rendelet 24. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 23. cikk sérelme nélkül egy tagállam megengedheti, hogy az engedélyt vagy a tanúsítványt:

[...]

(6)   Ha az exportált termékek nem kiviteliengedély‑kötelesek, de az export‑visszatérítést előre rögzített kiviteli engedéllyel határozták meg, ha egy hiba folytán az export során a visszatérítés jogosságának bizonyítására használt dokumentum nem tesz említést erről a cikkről, és/vagy nem tartalmazza az engedély vagy tanúsítvány számát, illetve ha az információ pontatlan, az ügylet szabályossá tehető, ha az alábbi követelmények teljesülnek:

8

E rendelet 34. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„A 39., 40., és 47. cikkek alkalmazására is figyelemmel, ha az import‑ vagy exportkötelezettséget nem teljesítették, a biztosítékot vissza kell tartani olyan összegben, ami megfelel

[...]”

9

A 612/2009 rendelet (4) és (10) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[...]

10

E rendelet 3. cikke értelmében:

„[…] [V]isszatérítésre való jogosultság keletkezik:

11

Az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A visszatérítésre való jogosultság feltétele a visszatérítést előzetesen rögzítő kiviteli engedély bemutatása, kivéve áruk kivitele esetében.

[...]”

12

Ugyenezen rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján „a kivitel napja” az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják a visszatérítés igénylését feltüntető kiviteli nyilatkozatot. A kiviteli nyilatkozat elfogadásának napja határozza meg többek között az alkalmazandó visszatérítési rátát, a visszatérítési ráta esetleges kiigazítását, valamint az exportált termék mennyiségét, jellegét és jellemzőit.

13

A 612/2009 rendelet 5. cikke (7) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az illetékes vámhivatalnak képesnek kell lennie a fizikai ellenőrzések elvégzésére és a Közösség vámterületéről történő kilépés helyének hivatalához szállítandó áruk azonosítására.

14

A 382/2008 rendelet (9) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„[A ] kiviteli engedély iránti kérelmekről szóló döntésekről az értesítést csak egy mérlegelési időszak után kell elküldeni, amely időszak lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felmérje a kérelmezett mennyiségeket és a vonatkozó kiadásokat, és adott esetben külön lépéseket tegyen a szóban forgó kérelmekkel kapcsolatosan. […]”

15

E rendelet 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az [mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési igazolások rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 2000. június 9‑i] 1291/2000/EK [bizottsági] rendelet [(HL L 152., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 29. kötet, 145. o.)] 5. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül a marha‑ és borjúhúságazat termékeinek valamennyi olyan exportjához, amelyre vonatkozóan export‑visszatérítést igényelnek, e rendelet 10–16. cikke szerinti, előzetesen rögzített mértékű visszatérítésre kiállított kiviteli engedélyt kell bemutatni.”

16

A 382/2008 rendelet 10. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   Az engedély érvényességének időtartama, az 1291/2000/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének értelmében vett kiállítás időpontjától számítva, olyan termékek exportjára, amelyekre visszatérítést igényeltek, és amelyek előzetesen rögzített mértékű export‑visszatérítésre kiállított engedély kiadásához kötöttek:

[...]”

17

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: a Vámkódex) 78. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A vámhatóság saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére, az áru kiadása után módosíthatja a vámáru‑nyilatkozatot.

(2)   A vámhatóság az áru kiadása után, és azért, hogy meggyőződjön a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok pontosságáról, megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos import vagy export műveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatokat és kereskedelmi okmányokat. Az ilyen vizsgálat a nyilatkozattevő, az említett műveletekben üzlettársi minőségben közvetlenül vagy közvetve részt vevő valamilyen más személy, vagy az említett okmányt és adatokat üzleti célból birtokában tartó valamilyen más személy telephelyén végezhető el. A vámhatóság, amennyiben erre még lehetőség van, meg is vizsgálhatja az árut.

(3)   Ha a vámáru‑nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzése azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság, a megállapított rendelkezésnek megfelelően és a rendelkezésére álló új információk figyelembevételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére.”

18

2009. október 15‑én a VAEX egy üszőcsordából álló szállítmány Oroszországba történő kivitelének engedélyezését kérte a PVV‑től. A kiviteli engedély megszerzése céljából 6448 euró összegű biztosítékot helyezett letétbe. 2009. október 15‑én és 16‑án a PVV megküldte a VAEX‑nek a „Kimutatás a letétbe helyezett biztosítékokban és zárolt eszközökben bekövetkezett változásokról” című dokumentumokat, amely megemlíti a 100308., illetve 100315. ideiglenes számot viselő kiviteli engedélyeket.

19

A VAEX szerint az igényelt kiviteli engedély tárgyában október 19‑én folytatott telefonbeszélgetés során a PVV egyik alkalmazottja megerősítette, hogy a 100315. számú engedélyt használják a másnapi kiviteli nyilatkozathoz. A PVV azonban vitatja, hogy ilyen információt adott volna telefonon.

20

2009. október 20‑án a VAEX az érintett üszőszállítmányra vonatkozóan kiviteli nyilatkozatot nyújtott be. Ez a nyilatkozat a 100315. sz. engedély alapján export‑visszatérítés iránti kérelmet tartalmazott. A vámhatóságok még ugyanaznap elfogadták a kiviteli nyilatkozatot.

21

2009. október 21‑én a PVV kiállította a 100344. sz. kiviteli engedélyt a VAEX által kért kivitelre. 2009. október 22‑én az említett üszőszállítmány elhagyta az Európai Unió vámterületét, 2009. október 26‑án pedig megérkezett a rendeltetési helyre.

22

A PVV 2010. július 6‑i határozatával elutasította a VAEX által benyújtott export‑visszatérítési kérelmet, és elrendelte az említett kiviteli engedély megszerzése céljából letétbe helyezett biztosíték visszatartását.

23

A VAEX által e határozattal szemben benyújtott panaszt a PVV azzal az indokolással utasította el, hogy a kivitelre nem az említett engedély érvényességi ideje alatt került sor.

24

A VAEX az igényelt export‑visszatérítés megadása és a letétlbe helyezett biztosíték felszabadítása iránt a College van Beroep voor het bedrijfslevenhez (gazdasági ügyekben eljáró közigazgatási fellebbviteli bíróság) fordult.

25

Ez a bíróság úgy véli, hogy a jogvita eldöntése attól a kérdéstől függ, hogy az export‑visszatérítés kifizetésnek feltétele‑e az, hogy a kiviteli nyilatkozatot a kiviteli engedély érvényességi ideje alatt nyújtsák be.

26

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az export‑visszatérítésekre vonatkozó szabályozás és a kiviteli engedélyekre vonatkozó szabályozás is értelmezhető a VAEX azon érvelésének megfelelő, vagy éppen ellenkezőleg, azzal ellentétes módon, miszerint az export‑visszatérítés akkor jár, ha a kivitelre a kiviteli engedély érvényességi ideje alatt került sor.

27

Ezenkívül abban az esetben, ha az alkalmazandó szabályozással ellentétes a VAEX által igényelt export‑visszatérítés kifizetését lehetővé tevő utólagos szabályossá tétel, a kérdést előterjesztő bíróság kételyeit fejezi ki – különösen az arányosság elvének alkalmazására tekintettel – az ilyen szabályozás érvényességével kapcsolatban.

28

E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

29

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 612/2009 rendelet, valamint a 376/2008 és a 382/2008 rendelet rendelkezéseivel főszabály szerint ellentétes–e az igényelt export‑visszatérítés kifizetése és az ezzel összefüggésben letétbe helyezett biztosíték felszabadítása, ha az érintett exportőr nem rendelkezett a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján érvényes kiviteli engedéllyel, noha az érintett áruk tényleges kivitelére az exportőr számára kiállított kiviteli engedély érvényességi ideje alatt került sor.

30

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 612/2009 redndelet 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a visszatérítésre való jogosultság feltétele a kiviteli engedélynek az illetékes vámhivatal előtti bemutatása.

31

Mivel a 612/2009 rendelet 4. cikke a rendeletnek a visszatérítésre való jogosultságra vonatkozó általános rendelkezései között szerepel, rá kell mutatni arra, hogy a mezőgazdasági termékek után járó export‑visszatérítési rendszer alkalmazásának közös részletes szabályai megállapításáról szóló [helyesen: a mezőgazdasági termékek után járó export‑visszatérítések rendszerének alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló], 1987. november 27‑i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.) 3. cikkével kapcsolatban, amely tartalmilag megegyezik a 612/2009 rendelet 5. cikkével, és amely ugyanazon általános rendelkezések között szerepel, a Bíróság korábban már kimondta, hogy a 3. cikkben említett adatok nem kizárólag a visszatérítés pontos összegének számtani meghatározását szolgálják, hanem elsősorban annak megállapítását, hogy fennáll‑e a visszatérítési jogosultság, valamint azt, hogy elindítsák a visszatérítési kérelem ellenőrzési rendszerét (Dachsberger & Söhne ítélet, C‑77/08, EU:C:2009:172, 24. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A lefolytatandó ellenőrzésekkel kapcsolatban a 612/2009 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az illetékes vámhivatalnak képesnek kell lennie azon áruk fizikai ellenőrzésének elvégzésére, amelyekre vonatkozóan az export‑visszatérítéseket igényelték, és az Unió vámterületéről történő kilépés helyének hivatalához szállítandó áruk azonosítására.

33

Ezek az ellenőrzések ugyanis szükségesek ahhoz, hogy az export‑visszatérítések terén fennálló uniós szabályozás célkitűzései teljesülhessenek (lásd ebben az értelemben: Dachsberger & Söhne ítélet, EU:C:2009:172, 41. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Südzucker és társai ítélet, C‑608/10, C‑10/11 és C‑23/11, EU:C:2012:444, 43. pont).

34

Következésképpen a kiviteli engedély bemutatása a visszatérítési kérelem ellenőrzési rendszerének lényeges elemét képezi.

35

A 612/2009 rendelet nem határozza meg azonban közelebbről a kiviteli engedély bemutatására vonatkozó részletes szabályokat. Ez utóbbiakat a 376/2008 rendelet, valamint konkrétan a marhahúságazatra vonatkozóan a 382/2008 rendelet tartalmazza.

36

A 376/2008 rendelet (15) preambulumbekezdése szerint a kiviteli engedély kivitelre jogosít fel, és ezért azt a kiviteli nyilatkozat elfogadásakor be kell mutatni.

37

E rendelet 7. cikke szerint a kiviteli engedély felhatalmazást ad és kötelez a szóban forgó termékek vagy áruk meghatározott mennyiségének a kiviteli engedély érvényességi ideje alatt történő kivitelére.

38

A kiveteli engedély érvényességi idejét illetően a 376/2008 rendelet 22. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az engedélyek esetében a kiállítás dátumának azt a napot kell tekinteni, amelyen a kérelmet benyújtották, de az engedélyek csak a tényleges kiállításoktól kezdődően használhatók fel. E rendelet 22. cikkének (2) bekezdése szerint azonban ettől a szabálytól el lehet térni annak előírásával, hogy az engedély a kiállítás tényleges napján válik érvényessé, ezt a lehetőséget pedig többek között a 382/2008 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése is megerősítette.

39

A mezőgazdasági piacok közös szervezése bizonyos ágazataiban ugyanis – ahogyan ez a 376/2008 rendelet (27) preambulumbekezdéséből és a 382/2009 rendelet (9) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a kiviteli engedélyeket csak bizonyos gondolkodási idő után állítják ki, amely időszak lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy felmérje a kérelmezett mennyiségeket és a vonatkozó kiadásokat, és adott esetben külön lépéseket tegyen a szóban forgó kérelmekkel kapcsolatosan.

40

A 376/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése alapján a kiviteli engedélyt annál a vámhivatalnál kell benyújtani, amely a kivitelre vonatkozó nyilatkozatot elfogadta. E rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerint a kiviteli engedélyt a kivitelre vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor kell a vámhatóságnak bemutatni vagy a rendelkezésére bocsátani.

41

A fentiekből következően az érvényes kiviteli engedélyt főszabály szerint az exportőrnek a kiviteli nyilatkozat illetékes vámhivatal általi elfogadásakor kell bemutatnia. Ezt a következtetést főszabály szerint nem befolyásolja az a tény sem, hogy a szóban forgó áruk tényleges kivitelének időpontjában az exportőr rendelkezett az említett árukra vonatkozó kiviteli engedéllyel.

42

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 612/2009 rendeletben, valamint a 376/2008 és a 382/2008 rendeletben foglalt rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint ellentétes az export‑visszatérítés kifizetése és az ezzel összefüggésben letétbe helyezett biztosíték felszabadítása, ha az érintett exportőr nem rendelkezett a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján érvényes kiviteli engedéllyel, noha az érintett áruk tényleges kivitelére az exportőr számára kiállított kiviteli engedély érvényességi ideje alatt került sor.

43

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy a 612/2009 rendeletben, valamint a 376/2008 és a 382/2008 rendeletben foglalt rendelkezésekkel ellentétes‑e a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló körülmények fennállása esetén az olyan utólagos szabályossá tétel, amely alapján az engedélyhez utólag az ügyletre vonatkozó megjegyzés fűzhető, és ennek alapján az export‑visszatérítés utólag kifizethető, illetve a letétbe helyezett biztosíték utólag felszabadítható.

44

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alapeljárásban szereplő tényállással kapcsolatban nem vitatott, hogy a kiviteli nyilatkozat elfogadására a kiviteli engedély tényleges kiállítását megelőző napon került sor. Az alapeljárásban szereplő áruk tényleges kivitele azonban a kiviteli engedély kiállítása után és annak érvényességi ideje alatt történt.

45

Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz olyan információt, amely alapján azt lehetne megállapítani, hogy a jelen ítélet 39. pontjában említett gondolkodási időt ne tartották volna be, illetve hogy a kiviteli engedély számának téves feltüntetését leszámítva a kiviteli nyilatkozatban szereplő információk helytállóságára az illetékes hatóságok által elvégzett fizikai ellenőrzések rácáfolták volna.

46

Ilyen feltételek mellett meg kell vizsgálni – ahogyan ezt a Bizottság írásbeli észrevételeiben javasolta –, hogy utólag orvosolható‑e az illetékes hatóságok elé benyújtott iratokban talált szabálytalanság.

47

E tekintetben először is arra kell rámutatni, hogy bár a 612/2009 rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján orvosolható lenne ez a szabálytalanság, a 376/2008 rendelet 24. cikkének (6) bekezdése rendelkezik a szabályossá tétel lehetőségéről, különösen abban az esetben, amikor a visszatérítés kifizetéséért felelős hatóság birtokában van a nyilatkozat elfogadásának napján érvényes kiviteli engedélynek.

48

Ugyanakkor az alapeljárás esetében nem ez a helyzet.

49

Mindazonáltal a Bíróság korábban már úgy ítélte meg, hogy a 612/2009 rendelet értelmében vett kivitel vámeljárásnak minősül, és hogy a Vámkódex általános szabályai alkalmazandók az export‑visszatérítés tárgyát képező árukra vonatkozó valamennyi kiviteli nyilatkozatra, a különös rendelkezések sérelme nélkül (lásd ebben az értelemben: Nowaco Germany ítélet, C‑353/04, EU:C:2006:522, 45–47. pont). A kiviteli nyilatkozat utólagos szabályossá tétele tehát a Vámkódex 78. cikkén alapulhat (lásd ebben az értelemben: Südzucker és társai ítélket, EU:C:2012:444, 46. pont).

50

Másodsorban a 78. cikk tárgyi hatályával kapcsolatosan a Bíróság már megállapította, hogy annak logikája a vámeljárásnak a tényleges helyzethez való igazítására irányul (Terex Equipment és társai ítélet, C‑430/08 és C‑431/08, EU:C:2010:15, 56. pont). Ezenkívül az említett cikk nem tesz különbséget olyan tévedések vagy hiányosságok között, amelyeket ki lehet küszöbölni, és amelyeket nem (Overland Footwear ítélet, C‑468/03, EU:C:2005:624, 63. pont; Südzucker és társai ítélet, EU:C:2012:444, 47. pont). A „helytelen vagy hiányos adatok” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az egyszerre vonatkozik tárgyi tévedésekre és hiányosságokra, valamint az alkalmazandó jog értelmezési hibáira (Overland Footwear ítélet, EU:C:2005:624, 63. pont; Terex Equipment ítélet, EU:C:2010:15, 56. pont).

51

Következésképpen abban az esetben, amikor az exportőr az alapeljáráséhoz hasonló feltételek mellett azt kéri a vámhatóságoktól, hogy tegyék szabályossá a kiviteli nyilatkozatát abban az értelemben, hogy az olyan későbbi időpontban tett nyilatkozatnak minősüljön, amelyben ez az exportőr érvényes kiviteli engedéllyel rendelkezett, a Vámkódex 78. cikke főszabály szerint lehetővé teszi az ilyen szabályossá tételt.

52

Ezért a Vámkódex 78. cikkének (1) bekezdése alapján a vámhatóságok hivatalból vagy a nyilatkozattevő kérelmére „módosíthatj[ák]” a nyilatkozat dátumát, és ezáltal a nyilatkozat elfogadásának a napját.

53

A vámhatóságok azonban az általuk ekkor elvégzett értékelés keretében kötelesek figyelembe venni többek között a felülvizsgálandó nyilatkozatban és a felülvizsgálati kérelemben szereplő adatok ellenőrizhetőségét (Overland Footwear ítélet, EU:C:2005:624, 47. pont; Terex Equipment és társai ítélet, EU:C:2010:15, 59. pont).

54

Így, ha a felülvizsgálat rávilágít arra, hogy a szóban forgó szabályozás célkitűzései nem sérültek, azaz a kiviteli nyilatkozat tárgyát képező árukat ténylegesen exportálták, és elegendő bizonyíték áll az illetékes hatóságok rendelkezésére ahhoz, hogy kimutassák az összefüggést az exportált mennyiség és az exportra ténylegesen kiterjedő engedély között, akkor a vámhatóságok a Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése alapján kötelesek a rendelkezésükre álló információk figyelembevételével minden szükséges intézkedést meghozni a helyzet rendezésére (lásd ebben az értelemben: Overland Footwear ítélet, EU:C:2005:624, 52. pont; Terex Equipment és társai ítélet, EU:C:2010:15, 62. pont).

55

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 612/2009 rendeletben, valamint a 376/2008 és a 382/2008 rendeletben foglalt rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes a kiviteli nyilatkozat olyan utólagos szabályossá tétele, amely alapján a kiviteli engedélyhez utólag az érintett ügyletre vonatkozó megjegyzés fűzhető, és ennek alapján az export‑visszatérítés kifizethető, illetve adott esetben a letétbe helyezett biztosíték felszabadítható.

56

A második kérdésre adott válaszra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést nem kell megválaszolni.

57

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: