—

Ottignies‑Louvain‑la‑Neuve városa, valamint M. Tillieut, W. Gregoire és M. Lacroix képviseletében J. Sambon ügyvéd,

—

a Shanks SA képviseletében F. Haumont ügyvéd,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne, meghatalmazotti minőségben, segítője: É. Orban de Xivry ügyvéd,

—

az Európai Bizottság képviseletében J.‑F. Brakeland, P. Oliver és A. Sipos, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. május 24‑i 96/350/EK bizottsági határozattal (HL L 135., 32. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 59. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15‑i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o., a továbbiakban: 75/442 irányelv) és a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27‑i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 197., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a ville d’Ottignies‑Louvain‑la‑Neuve (Ottignies‑Louvain‑la‑Neuve város), valamint M. Tillieut, W. Gregoire és M. Lacroix által a Région wallonne‑nal (vallon régió) szemben indított eljárás keretében terjesztették elő, a Shanks SA által hulladékártalmatlanításra szánt telep működtetése és fejlesztése céljából kért engedély tárgyában.

3

A 75/442 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Annak érdekében, hogy a 3., 4. és 5. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósuljanak, a 6. cikkben meghatározott illetékes hatóság vagy hatóságok – amilyen hamar csak lehet – egy vagy több hulladékgazdálkodási tervet készítenek. Az ilyen terveknek különösen az alábbiakra kell kitérniük:

[...]”

4

A 2011. december 5‑i 2011/97 /EU tanácsi irányelvvel (HL L 328., 49. o.) módosított, a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26‑i 1999/31/EK tanácsi irányelv (HL L 182., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 228. o., a továbbiakban: 999/31 irányelv) (18) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

„mivel a lerakással történő hulladékártalmatlanítási módszer sajátosságai miatt a hulladéklerakók minden kategóriájára speciális engedélyezési eljárást kell bevezetni a [75/442 irányelvben] már megállapított általános engedélyezési követelményeknek [...] megfelelően; [...]”.

5

Az 1999/31 irányelv (26) preambulumbekezdése kimondja:

„mivel a meglévő hulladéklerakók működésének jövőbeni feltételeit arra figyelemmel kell szabályozni, hogy azoknál egy meghatározott időn belül, egy fejlesztési terv alapján megtörténjenek az ehhez az irányelvhez való alkalmazkodáshoz szükséges intézkedések”.

6

Ezen irányelv „Általános cél” című 1. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„Ez az irányelv a [75/442 irányelvben] és különösen annak 3. és 4. cikkében foglalt követelményeknek való megfelelés végett azt a célt tűzi ki, hogy a hulladékokra és hulladéklerakókra vonatkozó szigorú működési és műszaki követelmények útján olyan intézkedésekről, eljárásokról és iránymutatásokról rendelkezzék, amelyek, amennyire lehetséges, megakadályozzák vagy csökkentik a hulladék lerakásából eredő környezetre gyakorolt negatív hatásokat [...].”

7

Az említett irányelvnek „Az engedély megadásának feltételei” című 8. cikke kiköti az alábbiakat:

„A tagállamok intézkedéseket tesznek annak elérésére, hogy:

[...]”.

8

Ugyanezen irányelv „Meglévő hulladéklerakók” című 14. cikke értelmében:

„A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy az ezen irányelv átvételekor [helyesen: átültetésekor] engedéllyel rendelkező vagy működő hulladéklerakók működésüket csak akkor folytathassák, ha az alább leírt lépéseket a lehető leghamarabb, de legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított nyolc éven belül megteszik:

[...]”

9

Az 1999/31 irányelv „Átvétel” [helyesen: Átültetés] című 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kiköti:

„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek legkésőbb a hatálybalépésétől számított két éven belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul értesítik az [Európai] Bizottságot.”

10

Az említett irányelv I. mellékletének 1. pontja a következőképpen szól:

„Elhelyezés

11

A 2001/42 irányelv 2. cikke előírja:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

12

Ezen irányelv 13. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok legkésőbb 2004. július 21‑ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

[...]

(3)   A 4. cikk (1) bekezdésében említett kötelezettség azokra a tervekre és programokra vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban az első hivatalos előkészítő tevékenység az (1) bekezdésben említett időpont utánra esik. […]

[...]”

13

A Région wallonne hulladékokról szóló 1996. június 27‑i rendeletének (Moniteur belge1996. augusztus 2., 20685. o.) a legutóbb a Région wallonne 2003. október 16‑i rendeletével (Moniteur belge2003. október 23., 51644. o.) módosított változata (a továbbiakban: 1996. évi rendelet) tartalmazza a 24. cikket, amelynek (1) és (2) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„(1)   A Kormány, a fenntartható fejlődés keretében végzett környezeti tervezésről szóló 1994. április 21‑i rendelet 11–16. cikkével összhangban hulladékkezelési tervet dolgoz ki. Ez a terv az e rendelet értelmében vett ágazati programnak tekintendő. Tartalmazhat a hulladék típusa vagy a tevékenységek ágazata szerinti tervezést.

A terv különösen a következőket tartalmazza:

[...]

A tervhez csatolni kell a környezetre előreláthatóan gyakorolt hatásokra [...] vonatkozó adatokat.

(2)   A Kormány a 25. és 26. cikkben előírt eljárásnak megfelelően a hulladéklerakókra vonatkozó tervet dolgoz ki, amely feltünteti azokat a területeket, amelyeket a hulladéklerakók létesítése és működése érinthet, a hulladék előállítójának kizárólagos használatára szánt hulladéklerakók kivételével.

A hulladék eredeti előállítójának kizárólagos használatára szánt hulladéklerakón kívül csak a jelen bekezdésben írt terv szerinti hulladéklerakót lehet engedélyezni.”

14

Az 1996. évi rendelet 25. cikke (2) bekezdésének első albekezdése az alábbiakat írja elő:

„A hulladéklerakók tervezésére vonatkozó projekt környezeti hatásvizsgálathoz van kötve. [...]”

15

A vallon kormány, az 1996. évi rendelet 24. cikke (1) és (2) bekezdését végrehajtva, elfogadta egyrészt 1998. január 15‑én a „Horizon 2010” elnevezésű vallon hulladékgazdálkodási tervet (Moniteur belge1998. április 21., 11806. o.), másrészt 1999. április 1‑jén a hulladéklerakókra vonatkozó tervet (Moniteur belge1999. július 13., 26747. o.), amely 1999. július 13‑án lépett hatályba.

16

Az 1996. évi rendelet 70. cikke ekként rendelkezik:

„A 24. cikk (2) bekezdése által előírt hulladéklerakókra vonatkozó terv hatálybalépését megelőzően a 11. cikk szerinti, hulladéklerakók létesítésére és működtetésére vonatkozó engedélyek iránti kérelmek, valamint a vallon területfejlesztési, területrendezési és örökségvédelmi törvénykönyv 41. cikkének (1) bekezdése szerinti területrendezési engedély iránti olyan kérelmek alapján, amelyeket a jelen rendelet Parlament által történő elfogadását megelőzően elfogadhatónak nyilvánítottak, környezethasználati engedélyt és területrendezési engedélyt lehet kiadni az ipari, mezőgazdasági zónákban és bányatelepeken, amint e zónákat az ugyanezen törvénykönyv 172., 176. és 182. cikke meghatározza.

A 24. cikk (2) bekezdésétől eltérően, az olyan, nem a hulladék elsődleges előállítójának kizárólagos használatára szánt, már engedélyezett és a 24. cikk (2) bekezdése által előírt, hulladéklerakókra vonatkozó terv hatálybalépése előtt már létezett, vagy a jelen cikk (1) bekezdése szerinti engedélyt vagy jogosítványt kapott hulladéklerakókra vonatkozó kérelem alapján, függetlenül a kérelem benyújtásának időpontjától, a körülményektől függően környezethasználati engedélyt, egyedi engedélyt vagy pedig területrendezési engedélyt lehet kiadni, azokban a területrendezési terv szerinti zónákban, ahol ezeket a hulladéklerakókat már előzetesen engedélyezték, azért, hogy az ezen engedély vagy jogosítvány tárgyát képező földterületek vonatkozásában az üzemeltetést meg lehessen hosszabbítani vagy feltételeit módosítani lehessen, ideértve az engedélyezett mennyiség és a domborzati viszonyok engedélyezett megváltoztatásának módosítását is. A jelen bekezdés csak azokra az engedélyezett hulladéklerakókra vonatkozik, amelyek a hulladéklerakókra vonatkozó 1999. április 1‑jén elfogadott terv VII. címének 1. fejezetében szerepelnek.

[...]”

17

Az alapeljárás tárgya a Mont‑Saint‑Guibert település (Belgium) Trois burettes nevű részén 1958 óta működő, nem veszélyes háztartási és ipari hulladékot befogadó hulladéklerakó működtetésének és fejlesztésének az engedélyezése.

18

2003. május 20‑án a Page társaság, jelenleg Shanks SA, „egyedi engedély” iránti kérelmet nyújtott be e hulladéklerakó tevékenységének folytatása, valamint különböző fejlesztéseinek megvalósítása céljából.

19

2003. december 18‑án Mont‑Saint‑Guibert település képviselőtestülete engedélyt adott ki, amelyet, bizonyos módosításokkal, a vallon kormány is megerősített azon, 2004. május 10‑i miniszteri rendelet útján, amely a kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezi.

20

E keresetük alátámasztásául az alapeljárás felperesei vitatják, hogy az 1996. évi rendelet 70. cikkének második bekezdése, amelynek alapján ezen engedély elfogadásra került, összeegyeztethető lenne az uniós joggal. Azt állítják mindenekelőtt, hogy e cikk nem egyeztethető össze a 75/442 irányelv 7. cikkével, amennyiben olyan területeken teszi lehetővé hulladéklerakók működésének engedélyezését, amelyek nem szerepelnek a hulladékgazdálkodási tervben, és amelyek elhelyezkedése ekként nem felel meg a környezetvédelmi kritériumoknak. Az alapeljárás felperesei ezt követően arra hivatkoznak, hogy ebből következően megvalósul az 1999/31 irányelv 8. cikke b) pontjának megsértése is, amely azt írja elő, hogy a hulladéklerakó projekt tekintetében akkor adható ki engedély, ha az megfelel a 75/442 irányelv 7. cikkében előírt hulladékgazdálkodási tervnek. Végül a felperesek úgy vélik, hogy az 1996. évi rendelet 70. cikkének második bekezdése súlyosan veszélyeztetheti a 2001/42 irányelv céljait, amely előírja, hogy környezeti hatásvizsgálatot kell végezni minden hulladékgazdálkodás tárgyában elfogadott tervvel és programmal kapcsolatban.

21

Ilyen körülmények között a Conseil d’État úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

22

Második és harmadik kérdésével, amelyeket első helyen és együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2001/42 irányelv 2. cikkének a) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az olyan nemzeti normatív rendelkezés, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely azon főszabály alól, amely szerint csak a 75/442 irányelv 7. cikke által előírt hulladékgazdálkodási tervben megjelölt területen elhelyezkedő hulladéklerakók kaphatnak engedélyt, olyan kivételt enged, hogy az e terv hatálybalépése előtt engedéllyel rendelkező hulladéklerakók tekintetében ezen időpontot követően új engedélyezési eljárás folytatható ugyanazon földterületekkel kapcsolatban, „tervnek”, illetve „programnak” minősül a 2001/42 irányelv e rendelkezése értelmében. Amennyiben igen, a kérdést előterjesztő bíróság választ vár arra, hogy ez a terv vagy program megfelel‑e az ezen irányelv által előírt környezetvédelmi kritériumoknak.

23

Mindazonáltal, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat semmilyen utalást nem tartalmaz arra nézve, hogy az ügyben eljáró bíróságnak a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálatához azt a napot kellene tekintetbe vennie, amelyen határozatát meghozza, meg kell állapítani, hogy a 2001/42 irányelv nem alkalmazható az alapeljárás tekintetében, mivel mind az alapügy tárgyát képező engedély, amelyet 2003. december 18‑án adtak ki, mind az azt megerősítő 2004. május 10‑i miniszteri rendelet azt megelőzően került elfogadásra, hogy az irányelv átültetésének határideje lejárt volna (lásd analógia útján: Commune de Braine‑le‑Château és társai ítélet, C‑53/02 és C‑217/02, C‑53/02 és C‑217/02, EU:C:2004:205, 45. pont).

24

Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második és harmadik kérdésre nem kell válaszolni.

25

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a 75/442 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy az olyan nemzeti normatív rendelkezés, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely azon főszabály alól, amely szerint csak az e cikkben előírt hulladékgazdálkodási tervben megjelölt területen elhelyezkedő hulladéklerakók kaphatnak engedélyt, olyan kivételt enged, hogy az e terv hatálybalépése előtt engedéllyel rendelkező hulladéklerakók tekintetében ezen időpontot követően új engedélyezési eljárás folytatható ugyanazon földterületekkel kapcsolatban, „hulladékgazdálkodási tervnek” minősül a 75/442 irányelv e rendelkezése értelmében.

26

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a Bíróság előtt benyújtott ügyiratok, valamint a Bíróság által az eljárási szabályzata 61. cikke (1) bekezdésének megfelelően az érdekelt felekhez intézett írásbeli kérdésre adott válaszok jelentős eltéréseket mutatnak az alapügy tárgyát képező rendelkezés hatályának, és különösen annak a kérdésnek a tekintetében, hogy e rendelkezés lehetővé teszi‑e a tagállam hulladéklerakókra vonatkozó gazdálkodási tervében foglalt térbeli tervtől való eltérést az e terv hatálybalépésének időpontjában már engedéllyel rendelkező hulladéklerakók engedélyének megújítása céljából. A Bírósághoz benyújtott egyes észrevételekből az tűnik ki különösen, hogy ez nem lehetséges, mivel e rendelkezés kizárólag a már meglévő és az e terv által is ilyennek besorolt hulladéklerakókra vonatkozik.

27

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban értelmezze a nemzeti jogot, annak pontos hatálya meghatározásának céljából.

28

Ilyen körülmények között emlékeztetni kell arra, hogy a 75/442 irányelv 7. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően annak érdekében, hogy az ezen irányelv 3., 4. és 5. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósuljanak, a tagállamok illetékes hatóságai kötelesek – amilyen hamar csak lehet – egy vagy több hulladékgazdálkodási tervet készíteni. Ugyanezen bekezdés értelmében e tervek kitérnek különösen a hasznosítandó vagy ártalmatlanítandó hulladék típusára, mennyiségére és eredetére, az általános műszaki követelményekre, bizonyos hulladékokra vonatkozó különleges rendelkezésekre, valamint a megfelelő ártalmatlanító telepekre vagy létesítményekre.

29

Következésképpen az olyan normatív rendelkezés, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amennyiben hatálya kizárólag annak előírásáig terjed, hogy az általános szabályoktól eltérően az érintett tagállam hulladékgazdálkodási terve hatálybalépésének időpontjában már engedéllyel rendelkező hulladéklerakók működési engedélye megadható ugyanazon földterületekkel kapcsolatban, még ha azok nem is szerepelnek e tervben, önmagában nem tekinthető olyan szervezett és részleteiben kidolgozott rendszernek, amely ezeknek, a 75/442 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti „hulladékgazdálkodási terv” megvalósítására vonatkozó céloknak az elérésére irányul (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Görögország ítélet, C‑387/97, EU:C:2000:356, 76. pont).

30

Mindazonáltal a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az a körülmény, hogy valamely kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést csak bizonyos uniós rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az uniós jog értelmezésének minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (lásd különösen ebben az értelemben: TEXDATA Software ítélet, C‑418/11, EU:C:2013:588, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Ilyen körülmények között azt is meg kell vizsgálni, hogy az 1999/31 irányelvnek az alapügy tényállása tekintetében alkalmazandó 8. cikkével ellentétes‑e a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozotthoz hasonló nemzeti normatív rendelkezés.

32

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1999/31 irányelv 8. cikkének a) és b) pontjából az következik, hogy csak akkor adható ki engedély hulladéklerakó működésére, ha a hulladéklerakó projekt megfelel a 75/442 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében előírt hulladékgazdálkodási tervnek.

33

Mindazonáltal az 1999/31 irányelv 14. cikke „az [annak legkésőbb 2001. július 16‑ai átültetésekor] engedéllyel rendelkező vagy működő” hulladéklerakók tekintetében eltérést engedő átmeneti rendszert ír elő.

34

Ezen átmeneti rendszerből az következik ugyanis, hogy a hulladéklerakóknak ahhoz, hogy működésüket folytathassák, legkésőbb a 2001. július 16‑ától számított nyolc éven belül meg kell felelniük az 1999/31 irányelv 8. cikkében felsorolt új környezetvédelmi követelményeknek, az ugyanezen irányelv I. mellékletének 1. pontjában említett követelmények kivételével. Márpedig ez a kivétel pontosan a hulladéklerakó elhelyezésével kapcsolatos követelményekre vonatkozik.

35

Az 1999/31 irányelv 14. cikke tehát lehetővé teszi, hogy az ezen irányelvnek a tagállam által történő átültetésének időpontjában már engedéllyel rendelkező vagy működő hulladéklerakó folytathassa a működését, és tekintetében új engedélyezési eljárást folytassanak le, még akkor is, ha nem szerepel a 75/442 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően elfogadott hulladékgazdálkodási tervben megjelölt területek listáján, amennyiben az e 14. cikkben említett többi feltétel teljesül.

36

Következésképpen az 1999/31 irányelv 8. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti normatív rendelkezés, mint amelyről az alapügyben szó van, amely jogalapjának ezen irányelv 14. cikke tekinthető, és amely alkalmazható az ugyanezen irányelv átültetésének időpontjában engedéllyel rendelkező vagy már működő hulladéklerakók tekintetében, amennyiben az ezen 14. cikkben említett többi feltétel teljesül, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

37

A fentiek fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 75/442 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti normatív rendelkezés, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely azon főszabály alól, amely szerint csak az e cikkben előírt hulladékgazdálkodási tervben megjelölt területen elhelyezkedő hulladéklerakók kaphatnak engedélyt, olyan kivételt enged, hogy az e terv hatálybalépése előtt engedéllyel rendelkező hulladéklerakók tekintetében ezen időpontot követően új engedélyezési eljárás folytatható ugyanazon földterületekkel kapcsolatban, nem minősül „hulladékgazdálkodási tervnek” a 75/442 irányelv e rendelkezése értelmében. Mindazonáltal az 1999/31 irányelv 8. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti normatív rendelkezés, amely jogalapjának ezen irányelv 14. cikke tekinthető, és amely alkalmazható az ugyanezen irányelv átültetésének időpontjában engedéllyel rendelkező vagy már működő hulladéklerakók tekintetében, amennyiben az ezen 14. cikkben említett többi feltétel teljesül, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

38

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az 1996. május 24‑i 96/350/EK bizottsági határozattal módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15‑i 75/442/EGK tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti normatív rendelkezés, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely azon főszabály alól, amely szerint csak az e cikkben előírt hulladékgazdálkodási tervben megjelölt területen elhelyezkedő hulladéklerakók kaphatnak engedélyt, olyan kivételt enged, hogy az e terv hatálybalépése előtt engedéllyel rendelkező hulladéklerakók tekintetében ezen időpontot követően új engedélyezési eljárás folytatható ugyanazon földterületekkel kapcsolatban, nem minősül „hulladékgazdálkodási tervnek” a 96/350 határozattal módosított 75/442 irányelv e rendelkezése értelmében.

Mindazonáltal a 2011. december 5‑i 2011/97 /EU tanácsi irányelvvel módosított, a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26‑i 1999/31/EK tanácsi irányelv 8. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti normatív rendelkezés, amely jogalapjának ezen irányelv 14. cikke tekinthető, és amely alkalmazható az ugyanezen irányelv átültetésének időpontjában engedéllyel rendelkező vagy már működő hulladéklerakók tekintetében, amennyiben az ezen 14. cikkben említett többi feltétel teljesül, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.