A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2014. január 16. ( *1 )

„Áruk szabad mozgása — EUMSZ 34. cikk — Behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozások — Azonos hatású intézkedések — Nemesfém tárgyak forgalomba hozatala — Fémjel — Az importáló tagállam szabályozásában előírt követelmények”

A C‑481/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia) a Bírósághoz 2012. október 25‑én érkezett, 2012. szeptember 27‑i határozatával terjesztett elő az előtte

az UAB „Juvelta”

és

a VĮ „Lietuvos prabavimo rūmai” között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök (előadó), J. L. da Cruz Vilaça, G. Arestis, J.‑C. Bonichot és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

az UAB „Juvelta” képviseletében A. Astauskienė advokatė,

a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és R. Krasuckaitė, meghatalmazotti minőségben,

az Európai Bizottság képviseletében A. Steiblytė és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 34. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az UAB „Juvelta” (a továbbiakban: Juvelta) és a VĮ Lietuvos prabavimo rūmai (a litván nemesfémvizsgáló intézet) között, az utóbbinak a Juveltát, az általa forgalmazott aranytárgyakat a vizsgálatra jogosult és független állami nemesfémvizsgáló intézet által a litván szabályozásban foglalt követelményeknek megfelelő fémjelekkel ellátásra kötelező határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

3

A Litván Köztársaság nemesfémek és drágakövek állami felügyeletéről szóló törvény (Lietuvos Respublikos tauriųjų metalų ir brangakmenių valstybinės priežiūros įstatymas) alapeljárásban alkalmazandó változata (a továbbiakban: felügyeletről szóló törvény) 3. cikkének (21) bekezdése szerint a VĮ Lietuvos prabavimo rūmai nemzeti fémjele az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban részes államok és a Török Köztársaság által létrehozott fémjel, amely tanúsítja, hogy az azt viselő tárgyat az adott állam által vizsgálatra feljogosított független nemesfémvizsgáló intézet vizsgálta és megjelölte, valamint megfelel az arab számokkal kifejezett finomsági foknak, amely megmutatja az ötvözet tömege alapján ezredrészekben mért nemesfém mennyiségét.

4

E törvény 17. cikkének (1) bekezdése szerint a Litvániába importált nemesfém és drágakő tárgyakat a VĮ Lietuvos prabavimo rūmai ezen állam nemzeti fémjelével meg kell jelölnie.

5

Az említett törvény 17. cikke (2) bekezdésének 2. pontja előírja, hogy a másik államból – az EGT‑ről szóló megállapodásban részes államból vagy Törökországból, ahol e tárgyak forgalomba hozatalát engedélyezték – importált nemesfém és drágakő tárgyak a VĮ Lietuvos prabavimo rūmai fémjele vagy minőségi tanúsítvány nélkül forgalomba hozhatók, ha ezen állam vizsgálatra jogosult független nemesfémvizsgáló intézete megvizsgálta és az adott állam nemzeti fémjelével megjelölte, valamint ha a gyártás során beleütötték az ugyanezen államban bejegyzett kötelező felelősségjelet.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

6

A Juvelta többek között nemesfémekből készült ékszerek kiskereskedelmével foglalkozó társaság.

7

Egy vizsgálatot követően a VĮ Lietuvos prabavimo rūmai tisztviselői megállapították, hogy a megvizsgált aranytárgyak egy része (355 darab) nem felelt meg a felügyeletről szóló törvény 17. cikke (2) bekezdésének 2. pontjában foglalt követelményeknek.

8

A 2011. március 15‑i 04‑13‑41. sz. vizsgálati irattal, amelyben rögzítették az említett vizsgálat eredményeit a VĮ Lietuvos prabavimo rūmai elrendelte a Juvelta számára, hogy az általa forgalmazott aranytárgyakat a litván szabályozásban foglalt követelményeknek megfelelően fémjeleztesse a vizsgálatra jogosult és független állami nemesfémvizsgáló intézettel.

9

E vizsgálati iratból kitűnik, hogy a szóban forgó tárgyakat a Lengyel Köztársaság által vizsgálatra feljogosított független nemesfémvizsgáló intézet fémjellel látta el, de a VĮ Lietuvos prabavimo rūmai szerint e fémjel nem felelt meg a felügyeletről szóló törvény 3. cikkének (21) bekezdésével összefüggésben értelmezett e törvény 17. cikke (2) bekezdésének 2. pontjában foglalt követelményeknek, mivel az azokon szereplő „3”‑as arab szám nem mutatta az ötvözet tömege alapján ezredrészekben mért nemesfémtartalmat.

10

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy nem vitatott, hogy a Lengyel Köztársaságban a „3”‑as szám ilyen fémjelen feltüntetése olyan nemesfém tárgyakat jelöl, amelyekben az ötvözet tömege alapján ezredrészekben mért finomsági fok 585.

11

Egyébiránt e bíróság megállapítja, hogy a Juvelta kiegészítő megjelöléssel látta el az érintett tárgyakat az „585” jelölés feltüntetésével, amely e tárgyak finomsági fokát érthető módon kívánta jelezni a litván fogyasztók számára.

12

A Juvelta, miután a fellebbezést nyújtott be e vizsgálati irattal szemben a VĮ Lietuvos prabavimo rūmai igazgatójához, aki a 2011. április 15‑i 1.5‑264. sz. határozatban elutasította e fellebbezést és fenntartotta az említett vizsgálati irat érvényességét, a Juvelta kérte a vizsgálati irat és e határozat megsemmisítését a Vilniaus apygardos administracinis teismas előtt, amely 2011. augusztus 18‑i ítéletben elutasította e kérelmet.

13

A Juvelta ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

14

E körülmények között a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)

Úgy kell‑e értelmezni az [EUMSZ] 34. cikk[e]t, hogy az tiltja az olyan nemzeti jogi szabályokat, amelyek alapján, amikor az Európai Unió tagállamának piacán értékesíteni kívánnak valamely másik tagállamból importált aranytárgyakat, amelyek forgalomba hozatalát ez utóbbi (exportáló) tagállamban engedélyezték, e tárgyakat valamely tagállam vizsgálatra jogosult független nemesfémvizsgáló intézetének a jelével kell megjelölni, amely megerősíti, hogy az e jelet viselő tárgyat ezen intézet megvizsgálta, és amelyben az importáló tagállam fogyasztói számára érthető információ található a tárgy finomsági fokára vonatkozóan, olyan körülmények között, ha a finomsági fokra vonatkozó ezen információt egy ugyanazon az aranytárgyon található elkülönülő és kiegészítő jel vagy megjelölés biztosítja?

2)

Az első kérdésre adandó válasz szempontjából van‑e jelentősége annak, hogy – amint a jelen eljárásban is – az aranytárgyak finomsági fokára vonatkozó kiegészítő megjelölést, ami a tárgyakon található, és amely az importáló tagállam fogyasztói számára érthető (például az „585” három arab számmal történő megjelölés) nem az Európai Unió valamely tagállamának vizsgálatra jogosult független nemesfémvizsgáló intézete helyezte el, azonban a megjelöléssel nyújtott információ tartalmilag összefügg az ugyanazon a tárgyon az exportáló tagállam vizsgálatra jogosult független nemesfémvizsgáló intézete által elhelyezett jelben szereplő információval (például az exportáló állam megjelölésében a „3”‑as arab szám az állam jogszabályai értelmében konkrétan 585‑ös finomsági fokot jelöl)?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

15

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 34. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a valamely tagállam piacán történő forgalomba hozatalhoz a más tagállamból – ahol a forgalomba hozatalukat engedélyezték – importált és az utóbbi tagállam szabályozásának megfelelően fémjelzett nemesfém tárgyakat, amennyiben az e tárgyak finomsági fokára vonatkozó, e fémjelen szereplő jelzések nem felelnek meg az előbbi tagállam szabályozásában előírtaknak, ezen tagállam vizsgálatra jogosult független nemesfémvizsgáló intézetének újból meg kell jelölni olyan fémjellel, amely megerősíti, hogy az említett tárgyakat megvizsgálták, és amely az említett előírásoknak megfelelően jelzi a finomsági fokukat.

16

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd különösen a 8/74. sz. Dassonville-ügyben 1974. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1974., 837. o.] 5. pontját és a C-108/09. sz. Ker-Optika-ügyben 2010. december 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-12213. o.] 47. pontját).

17

Így az áruk szabad mozgásának olyan akadályai, amelyek az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályok más tagállamból származó olyan árukra történő alkalmazásából erednek, amelyeket jogszerűen állítanak elő és forgalmaznak az adott tagállamban, akkor is, ha ezek a szabályok megkülönböztetés nélkül minden termékre vonatkoznak, az EUMSZ 34. cikkben tiltott azonos hatású intézkedéseknek minősülnek, mivel ezen alkalmazást nem igazolhatja olyan közérdekű cél, amely előbbre való az áruk szabad mozgásának követelményénél (lásd a 220/81. sz., Robertson és társai ügyben 1982. június 22-én hozott ítélet [EBHT 1981., 2349. o.] 9. pontját, a C-293/93. sz. Houtwipper-ügyben 1994. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-4249. o.] 11. pontját, valamint a C-30/99. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2001. június 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-4619. o.] 26. pontját).

18

E tekintetben a Bíróság már úgy ítélte meg, hogy a más tagállamból – ahol jogszerűen forgalomba hozhatók – importált és ezen államok jogszabályainak megfelelően fémjelzett nemesfém tárgyaknak az importáló tagállamban újbóli fémjeleztetését előíró nemzeti szabályozás nehezebbé és költségesebbé teszi az importot (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Robertson és társai ügyben hozott ítélet 10. pontját, a fent hivatkozott Houtwipper‑ügyben hozott ítélet 13. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 27. pontját).

19

Ez a helyzet áll fenn az alapügyben szereplő szabályozás esetében is. Ugyanis annak értelmében az említett szabályozás rendelkezéseinek nem megfelelő jelzéseket tartalmazó fémjellel ellátott nemesfém és drágakő tárgyak csak Litvániában történő újabb fémjeleztetésüket követően hozhatók forgalomba e tagállamban.

20

Következésképpen az ilyen szabályozás az EUMSZ 34. cikkben tiltott, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés.

21

Az ilyen intézkedés igazolásának lehetőségét illetően a Bíróság már úgy ítélte meg, hogy az importőr azon kötelezettsége, hogy a nemesfém tárgyakat a finomsági fokot mutató fémjellel lássa el, főszabály szerint olyan jellegű, hogy a fogyasztók hatékony védelmét biztosítja, és előmozdítja a kereskedelmi ügyletek tisztességességét (lásd a fent hivatkozott a Robertson és társai ügyben hozott ítélet 11. pontját, a fent hivatkozott Houtwipper‑ügyben hozott ítélet 14. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 29. pontját).

22

Mindazonáltal ezen összefüggésben a Bíróság úgy ítélte meg továbbá, hogy valamely tagállam nem írhatja elő a más tagállamból – ahol jogszerűen forgalomba hozhatók – importált és az ezen állam jogszabályainak megfelelően fémjellel ellátott termékek újbóli fémjeleztetését, mivel a származási fémjelen lévő jelzések, bármely formájúak legyenek is, megfelelnek az importáló tagállam által előírtaknak, és érthetőek az utóbbi fogyasztói számára (lásd a fent hivatkozott a Robertson és társai ügyben hozott ítélet 12. pontját, a fent hivatkozott Houtwipper‑ügyben hozott ítélet 15. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 30. és 69. pontját).

23

Annak meghatározása érdekében, hogy a finomsági foknak a tagállam szabályozásában nem előírt jelzése egyenértékű és ezen állam fogyasztói számára érthető információkat nyújt‑e, az ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó általi feltehető várakozást kell figyelembe venni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 32. pontját).

24

A kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett jogvitát illetően meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó tárgyakat a Lengyel Köztársaság által vizsgálatra feljogosított független nemesfémvizsgáló intézet fémjellel látta el, ezen állam jogszabályainak megfelelően.

25

Ugyanígy a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy nem vitatott, hogy az említett tárgyakon elhelyezett fémjel, a 3”‑as szám feltüntetésével azon finomsági fokát pontosítja, és hogy a Lengyelországban e jel olyan nemesfém tárgyakat jelöl, amelyekben az ötvözet tömege alapján ezredrészekben mért finomsági fok 585.

26

Ebből következik, hogy az említett megjelölésben foglalt jelzés, ami a Lengyelországban fémjelzett nemesfém tárgyakat illeti, egyenértékű a Litvániában, e tagállam szabályozásának megfelelően, a vizsgálatra jogosult és független állami nemesfémvizsgáló intézet által feltüntetett fémjelen szereplő „585”‑ös megjelöléssel nyújtott tájékoztatással.

27

Emellett vizsgálni kell még, hogy az alapügyben szóban forgó tárgyakon feltüntetett fémjeleken szereplő „3”‑as szám megjelölése az ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára érthető információkat nyújt‑e.

28

E tekintetben meg kell állapítani, hogy valószínű, hogy az említett megjelölés nem érthető az ilyen fogyasztó számára, mivel főszabály szerint nem várható el, hogy ismerje a nemesfém tárgyak finomsági fokának jelzésére szolgáló lengyel rendszert.

29

Mindazonáltal, jóllehet az alapügyben szereplő szabályozás korlátozó hatásai így igazolhatók a litván fogyasztók hatékony védelme biztosításának céljával, a Litvániába importált nemesfém tárgyak finomsági fokáról érthető tájékoztatást nyújtva számukra, az ilyen igazolás csak akkor elfogadható, ha e szabályozás arányos az általa követett céllal, azaz, ha alkalmas e cél megvalósítására, de nem haladja meg az annak eléréséhez szükséges mértéket.

30

Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy az említett cél elérhető‑e a nemesfém tárgyak Unión belüli kereskedelmét az említett szabályozásban előírt, az importáló tagállamban történő újabb fémjeleztetésénél kevésbé korlátozó intézkedésekkel is.

31

Ezen összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, a szóban forgó tárgyak finomsági fokának a litván fogyasztók számára érthető módon történő jelzése érdekében a Juvelta kiegészítő megjelöléssel látta el e tárgyakat az „585” jelölés feltüntetésével, amely szám megfelel az említett tárgyak ötvözettömege alapján ezredrészekben mért finomsági fokának.

32

Márpedig meg kell állapítani, hogy az ilyen megjelölés alkalmas az alapügyben szóban forgó szabályozás céljának eléréséhez, és a nemesfém tárgyak Unión belüli forgalmazását az e szabályozásban előírt újabb fémjeleztetésnél kevésbé korlátozó intézkedés, feltéve hogy az e megjelölésben foglalt jelzések megfelelnek az érintett tárgyakon az azokat exportáló tagállam vizsgálatra jogosult és független nemesfémvizsgáló intézete által feltüntetett fémjelen szereplőkkel.

33

Ráadásul meg kell állapítani, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló kiegészítő megjelölésen kívüli egyéb intézkedések, mint például a más tagállamból származó nemesfém tárgyak forgalmazási helyén az importáló tagállamtól független nemesfémvizsgáló intézet által elfogadott, a fogyasztókat a finomsági fokra utaló más tagállami fémjelekről és azok azon tagállami megfeleltetéséről tájékoztató megfeleltetési táblázat kötelező jelenléte, ahol az e tárgyakon az ugyanezen tagállam szabályozásában előírt jelzések összességét tartalmazó megjelölés feltüntetésének kötelezettsége elegendő intézkedés lehet a fogyasztók hatékony védelmének biztosításához.

34

E feltételek mellett azt kell válaszolni az első kérdésre, hogy az EUMSZ 34. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a valamely tagállam piacán történő forgalomba hozatalhoz a más tagállamból – ahol a forgalomba hozatalukat engedélyezték – importált és az utóbbi tagállam szabályozásának megfelelően fémjelzett nemesfém tárgyakat, amennyiben az e tárgyak finomsági fokára vonatkozó, e fémjelen szereplő jelzések nem felelnek meg az előbbi tagállam szabályozásában előírtaknak, ezen tagállam vizsgálatra jogosult független nemesfémvizsgáló intézetének újból meg kell jelölni olyan fémjellel, amely megerősíti, hogy az említett tárgyakat megvizsgálták, és amely az említett előírásoknak megfelelően jelzi a finomsági fokukat.

A második kérdésről

35

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az a körülmény, hogy az importált nemesfém tárgyaknak, az e tárgyak finomsági fokára vonatkozó, az importáló tagállam fogyasztói számára érthető formában feltüntetett jelzéseket tartalmazó kiegészítő megjelölését nem a tagállam e vizsgálatra jogosult és független nemesfémvizsgáló intézete helyezte el, befolyásolja‑e az első kérdésre adandó választ.

36

E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben az alapügyben szóban forgó tárgyak csak az exportáló tagállam, a jelen esetben a Lengyel Köztársaság vizsgálatra jogosult és független nemesfémvizsgáló intézete által elhelyezett finomsági fokot jelző fémjel kiegészítéseként képezték kiegészítő megjelölés tárgyát, teljesül e fémjel biztosítéki szerepe (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Houtwipper‑ügyben hozott ítélet 19. pontját).

37

Ugyanis az alapügyben szereplő helyzetet el kell különíteni attól a helyzettől, amikor a nemesfém tárgyakat maguk a gyártók fémjelezik az exportáló tagállamban. Az utóbbi helyzet csalásra adhat okot, és uniós szabályozás hiányában a széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkező tagállamok feladata, hogy azzal, az e tekintetben megfelelőnek ítélt intézkedések elfogadásával szembenézzenek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Houtwipper‑ügyben hozott ítélet 20–22. pontját).

38

Emellett az alapügyben szereplőhöz hasonló kiegészítő megjelölésben foglalt jelzéseknek mindenesetre meg kell felelniük az érintett tárgyakon az exportáló tagállam vizsgálatra jogosult és független nemesfémvizsgáló intézete által feltüntetett fémjelen szereplő jelzéseknek.

39

Márpedig, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a jelen ítélet 25. és 26. pontjából kitűnik, ez az eset áll fenn az alapügyben.

40

E feltételek mellett azt kell válaszolni a második kérdésre, hogy az a körülmény, hogy az importált nemesfém tárgyaknak, az e tárgyak finomsági fokára vonatkozó, az importáló tagállam fogyasztói számára érthető formában feltüntetett jelzéseket tartalmazó kiegészítő megjelölését nem a tagállam e vizsgálatra jogosult és független nemesfémvizsgáló intézete helyezte el, nem befolyásolja az első kérdésre adandó választ, amennyiben az exportáló tagállam vizsgálatra jogosult és független nemesfémvizsgáló intézete előzetesen elhelyezett a finomsági fokot jelző fémjelet az említett tárgyakon, és az e fémjelen foglalt jelzések megfelelnek a szóban forgó megjelölésben szereplőknek.

A költségekről

41

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

 

1)

Az EUMSZ 34. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a valamely tagállam piacán történő forgalomba hozatalhoz a más tagállamból – ahol a forgalomba hozatalukat engedélyezték – importált és az utóbbi tagállam szabályozásának megfelelően fémjelzett nemesfém tárgyakat, amennyiben az e tárgyak finomsági fokára vonatkozó, e fémjelen szereplő jelzések nem felelnek meg az előbbi tagállam szabályozásában előírtaknak, ezen tagállam vizsgálatra jogosult független nemesfémvizsgáló intézetének újból meg kell jelölni olyan fémjellel, amely megerősíti, hogy az említett tárgyakat megvizsgálták, és amely az említett előírásoknak megfelelően jelzi a finomsági fokukat.

 

2)

Az körülmény, hogy az importált nemesfém tárgyaknak, az e tárgyak finomsági fokára vonatkozó, az importáló tagállam fogyasztói számára érthető formában feltüntetett jelzéseket tartalmazó kiegészítő megjelölését nem a tagállam e vizsgálatra jogosult és független nemesfémvizsgáló intézete helyezte el, nem befolyásolja az első kérdésre adandó választ, amennyiben az exportáló tagállam vizsgálatra jogosult és független nemesfémvizsgáló intézete előzetesen elhelyezett a finomsági fokot jelző fémjelet az említett tárgyakon, és az e fémjelen foglalt jelzések megfelelnek a szóban forgó megjelölésben szereplőknek.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: litván.