1

Fellebbezésében az Európai Bizottság a Törvényszék T‑344/08. sz., EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság ügyben 2012. május 22‑én hozott ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette az EnBW Energie Baden‑Württemberg AG‑nek (a továbbiakban: EnBW) a COMP/F/38.899. – „gázszigetelésű kapcsolóberendezések”‑eljárás ügyiratához való hozzáférés iránti kérelmét megtagadó, 2008. június 16‑i SG. E.3/MV/psi D (2008) 4931. sz. bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat).

2

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) meghatározza az ezen intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog elveit, feltételeit és korlátait.

3

E rendelet „Kivételek” című 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„[...]

(2)   Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel kedvezőtlenül befolyásolná a következők védelmét: [helyesen: Az intézmény megtagadja a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a következők védelmét:]

kivéve ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.

(3)   Az intézmény által belső használatra összeállított, vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatosan az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné [helyesen: sértené], kivéve ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.

Az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, állásfoglalásokat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni a döntés meghozatalát követően is, amennyiben a dokumentum közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné [helyesen: sértené], kivéve ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.

[...]

(6)   Ha a kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részei közzétehetők [helyesen: hozzáférhetővé tehetők].

(7)   Az (1)–(3) bekezdésben megállapított kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt. A kivételek maximum 30 éves időtartamra alkalmazhatók. A magánszférára [helyesen: magánéletre] vagy a kereskedelmi érdekekre vonatkozó kivételek hatálya alá eső dokumentumok és a minősített dokumentumok esetében a kivételek szükség esetén ezen időtartam elteltét követően is alkalmazhatók.”

4

A[z EK 81.] és [EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 17‑22. cikkében meghatározza a Bizottság vizsgálati jogköreit. E jogkörök közé tartozik különösen az információkérés (18. cikk), valamint helyszíni vizsgálat folytatása az érintett vállalkozásoknál (20. cikk) vagy egyéb helyiségekben (21. cikk).

5

E rendelet „A felek, a panaszosok és más harmadik személyek meghallgatása” című 27. cikkének a (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az érintett felek védekezéshez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani [helyesen: teljes mértékben biztosítani kell]. Jogukban áll a Bizottság irataiba a vállalkozások üzleti titkaik védelmére irányuló jogos érdekének figyelembevételével betekinteni. A betekintési jog nem terjed ki a bizalmas jellegű információkra és a Bizottság vagy a tagállamok versenyhatóságainak belső dokumentumaira. A betekintési jog különösen nem terjed ki a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai közti levelezésre, illetve a tagállamok versenyhatóságainak egymás közötti levelezésére, ideértve a 11. és 14. cikk alapján készült dokumentumokat. E bekezdés egyik rendelkezése sem sérti [helyesen: sem akadályozza] a Bizottságot abban, hogy a jogsértés bizonyításához szükséges információt feltárja és felhasználja.”

6

A fent említett rendelet „Szakmai titoktartás” című 28. cikke értelmében:

„(1)   A 12. és 15. cikk csorbítása nélkül a 17‑22. cikk értelmében gyűjtött információkat csak arra a célra lehet felhasználni, amelyre beszerezték azokat.

(2)   A 11., 12., 14., 15. és 27. cikkben előirányzott információ cseréjének és felhasználásának [helyesen: cikkben szabályozott információcsere és információfelhasználás] csorbítása nélkül a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai, ezek tisztviselői, alkalmazottai és az e hatóságok felügyelete alatt dolgozó egyéb személyek, valamint a tagállamok egyéb hatóságainak tisztviselői [helyesen: alkalmazottai] és köztisztviselői nem tárhatják fel az e rendelet alapján általuk szerzett vagy közöttük kicserélt olyan jellegű információkat, amelyek a szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoznak. Ez a kötelezettség vonatkozik továbbá a tagállamoknak a 14. cikk alapján a tanácsadó bizottság ülésein részt vevő valamennyi képviselőjére és szakértőjére.”

7

A Bizottság által az [EK 81.] és [EK 82. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) „A panaszosok részvétele az eljárásban” című 6. cikkében az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Ha a Bizottság egy olyan üggyel kapcsolatban ad ki kifogásközlést, amelynek tekintetében panaszt nyújtottak be hozzá, a kifogásközlés nem bizalmas változatának egy példányát átadja a panaszosnak, és kitűzi azt a határidőt, amelyen belül a panaszos írásban ismertetheti álláspontját.

[...]”

8

E rendelet „Hozzáférés az információkhoz” című 8. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a Bizottság a 7. cikk (1) bekezdése alapján a panasz elutasítására irányuló szándékáról tájékoztatta a panaszost, a panaszos betekintést kérhet azokba a dokumentumokba, amelyekre a Bizottság az ideiglenes értékelését alapozza. A panaszos azonban e célból sem férhet hozzá az eljárásban részt vevő más felekre vonatkozó üzleti titkokhoz és más bizalmas információkhoz.

(2)   Azokat a dokumentumokat, amelyekbe a panaszos a Bizottság által a[z EK 81.] és [EK 82. cikk] szerint folytatott eljárás keretében betekintést nyert, a panaszos kizárólag a Szerződés említett rendelkezéseinek alkalmazása céljából folytatott bírósági vagy közigazgatási eljárások céljára használhatja fel.”

9

Az említett rendelet „Iratbetekintés és a dokumentumok felhasználása” című 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Bizottság kérelemre betekintést nyújt az iratokba azoknak a feleknek, akikhez kifogásközlést intézett. A betekintést a kifogásközlésről szóló értesítést követően biztosítják.

(2)   Az iratbetekintés joga nem terjed ki az üzleti titkokra, más bizalmas információkra és a Bizottságnak vagy a tagállamok versenyhatóságainak belső dokumentumaira. Az iratbetekintés joga nem terjed ki továbbá a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai, illetve ez utóbbiak egymás közötti levelezésére, amennyiben az ilyen levelezés a Bizottság aktájának részét képezi.

(3)   E rendelet egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy bármely információt nyilvánosságra hozzon és felhasználjon, ha az a[z EK 81.] vagy [EK 82. cikk] megsértésének bizonyításához szükséges.

(4)   Az e cikk szerinti iratbetekintés révén szerzett dokumentumokat csak az [EK 81.] és [EK 82.] cikk alkalmazása céljából folytatott bírósági vagy közigazgatási eljárások céljaira lehet felhasználni.”

10

Ugyanezen rendelet „A bizalmas információk azonosítása és védelme” című 16. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A Bizottság nem közöl, és nem tesz hozzáférhetővé információt – a dokumentumokat is beleértve –, amennyiben az bármely személy üzleti titkait vagy más bizalmas információit tartalmazza.”

11

Az EnBW energiaelosztó vállalkozás, amely úgy véli, hogy érintette a gázszigetelésű kapcsolóberendezések (a továbbiakban: GIS) gyártói közötti azon kartelltevékenység, amelyet a Bizottság az [EK 81.] cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében megindított eljárás (COMP/F/38.899. – „gázszigetelésű kapcsolóberendezések”‑ügy) alapján 2007. január 24‑én hozott C(2006) 6762 végleges határozatban (a továbbiakban: GIS‑határozat) szankcionált. E gyártók közé tartozik a Siemens AG (a továbbiakban: Siemens) és az ABB Ltd (a továbbiakban: ABB).

12

A GIS‑határozatban a Bizottság megállapította, hogy több vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2‑i megállapodás (HL L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.) 53. cikkét, mivel a GIS piacán kartellben vettek részt, amelynek keretében összejátszottak az ajánlattételek során, rögzítették az árakat, valamint felosztották a projekteket és a GIS‑piacokat Európában. Következésképpen a Bizottság az e kartellben részt vevő vállalkozásokra bírságokat szabott ki, amelyek teljes összege elérte a 750 millió eurót.

13

2007. november 9‑én az EnBW az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférést kért a Bizottságtól a GIS‑határozat meghozatalához vezető eljárással kapcsolatos ügyiratban szereplő összes dokumentumhoz.

14

A Bizottsággal való egyeztetéseket követően az EnBW okafogyottnak nyilvánította e kérelmet, valamint a 2007. december 10‑i megerősítő kérelmet, és 2007. december 13‑án új kérelmet nyújtott be a szóban forgó üggyel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránt. 2008. január 11‑i faxában a felperes úgy pontosította kérelmét, hogy abból kizárta a dokumentumok három kategóriáját, nevezetesen az összes, kizárólag az érintett vállalkozások szerkezetével kapcsolatos dokumentumot, az összes, kizárólag a GIS‑határozat címzettjének meghatározására szolgáló dokumentumot, valamint az összes, teljes egészében japánul megfogalmazott dokumentumot.

15

A Bizottság 2008. június 16‑án a vitatott határozat elfogadásával elutasította ezt a kérelmet.

16

E határozat 2. pontjában a Bizottság a szóban forgó ügyiratban szereplő dokumentumokat az alábbi öt kategóriába sorolta:

17

A vitatott határozat 3. pontjában a Bizottság kifejtette, hogy e kategóriák mindegyike az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá tartozik, és hogy az 5. kategória a) pontjában említett dokumentumok egyben e rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá is tartoznak.

18

E határozat 4. pontjában a Bizottság kifejtette, hogy az 1‑4. kategóriába tartozó dokumentumok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá tartoznak.

19

Az említett határozat 5. pontjában a Bizottság rámutatott arra, hogy egyetlen olyan ténykörülményt sem tud megállapítani, amely a kérelemmel érintett dokumentumokhoz való hozzáférést az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében igazoló nyomós közérdek fennállására utalna.

20

Végül ugyanezen határozat 6. pontjában a Bizottság azzal indokolta a szóban forgó ügyirathoz való részleges hozzáférés biztosításának megtagadását, hogy az abban szereplő valamennyi dokumentum teljes egészében az 1049/2001 rendeletben szereplő kivételek alá tartozik.

21

A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 25‑én benyújtott keresetlevelével az EnBW a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő. A Svéd Királyság beavatkozott a kereset támogatása végett, míg a Bizottságot a Siemens és az ABB támogatta.

22

Keresete alátámasztása érdekében az EnBW négy jogalapra hivatkozott. Ezek közül az első jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdésének, valamint e rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megsértésén, míg a negyedik jogalap a hozzáférés iránti kérelem terjedelmét érintő nyilvánvaló mérlegelési hibán alapult.

23

A Törvényszék először is a megtámadott ítélet 32–37. pontjában a negyedik jogalapot vizsgálta meg. A Törvényszék helyt adott e jogalapnak azon oknál fogva, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az EnBW dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének olyan értelmezésével, amely szerint az nem az ügyirat 5. kategória b) pontja alá tartozó dokumentumaira irányult. Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 37. és 171. pontjában megállapította, hogy meg kell semmisíteni a vitatott határozat azon részét, amely megtagadta az e dokumentumokhoz való hozzáférést.

24

A Törvényszék másodszor az első jogalapot vizsgálta meg. Ennek keretében előzetesen azt vizsgálta meg, hogy a jelen esetben fennálltak‑e annak a feltételei, hogy a Bizottság a vitatott határozatban mentesülhessen a konkrét és egyenként történő vizsgálat alól.

25

Ezzel kapcsolatosan a Törvényszék a megtámadott ítélet 54–63. pontjában megállapította, hogy a Bizottság az egyes dokumentumok konkrét elemzésének elvégzése nélkül nem feltételezhette volna, hogy az összes kért dokumentum nyilvánvalóan az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének hatálya alá tartozik.

26

Egyébiránt a Törvényszék ezen ítélet 64‑110. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság csupán a 3. kategóriába tartozó dokumentumok tekintetében végezhetett volna kategóriánkénti vizsgálatot az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében meghatározott, a vizsgálati tevékenység céljainak védelmére alapított kivétel alkalmazása céljából. Következésképpen a Törvényszék az említett ítélet 111. és 172. pontjában azt állapította meg, hogy meg kell semmisíteni a vitatott határozat azon részét, amely megtagadta az 1., a 2. és a 4. kategóriába, valamint az 5. kategória a) pontjába tartozó dokumentumokhoz való hozzáférést.

27

A Törvényszék ezt követően a megtámadott ítéletben annak – az előbbi kategóriákba tartozó dokumentumok tekintetében mellékesen történő – vizsgálatakor, hogy a vitatott határozatban a hivatkozott hozzáféréshez való jog alóli kivételek megalapozottak‑e, az első jogalap mindhárom részének helyt adott. A Törvényszék mindenekelőtt a megtámadott ítélet 113–130. pontjában és 173. pontjában megvizsgálta e jogalap azon részét, amely az 1049/2001 rendeletnek a vizsgálati tevékenységre vonatkozó 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének a megsértésén alapult. Ezt követően ezen ítélet 131–150. pontjában és 174. pontjában megvizsgálta az említett jogalap azon részét, amely e rendeletnek az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeire vonatkozó 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének a megsértésén alapult. Végül az említett ítélet 151–170. pontjában és 175. pontjában megvizsgálta ugyanezen jogalap azon részét, amely az említett rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a megsértésén alapult az e rendelkezés értelmében vett állásfoglalásokra vonatkozóan.

28

Ilyen körülmények között a Törvényszék a vitatott határozatot egészében megsemmisítette, anélkül hogy a hivatkozott többi jogalapot megvizsgálta volna.

29

A Bíróság elnökének 2013. február 19‑i végzése elutasította a HUK‑Coburg Haftpflicht‑Unterstützungs‑Kasse kraftfahrender Beamter Deutschlands a. G., az LVM Landwirtschaftlicher Versicherungsverein Münster a. G., a VHV Allgemeine Versicherung AG, valamint a Württembergische Gemeinde‑Versicherung a. G. által az EnBW kérelmének támogatása végett benyújtott beavatkozási kérelmét, tekintettel arra, hogy e társaságoknak hiányzott a jogvita megoldásához fűződő érdeke.

30

Fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

31

Az EnBW azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

32

A Siemens és az ABB a Bizottság kérelmeit támogatja. A Svéd Királyság az EnBW kérelmeit támogatja.

33

A Bizottság a fellebbezése alátámasztása érdekében öt jogalapra hivatkozik. Ezeket először is az 1049/2001 rendeletnek az uniós jogrend más jogterületeire vonatkozó rendelkezései teljes érvényesülésének biztosítása érdekében történő harmonikus értelmezése szükségességének figyelmen kívül hagyására alapítja, másodszor téves jogalkalmazásra a kartelljogi eljárással kapcsolatos ügyirat valamennyi dokumentumára alkalmazandó általános vélelem fennállásának vizsgálata során, harmadszor e rendeletnek a vizsgálati tevékenység céljainak védelmével kapcsolatos kivételre vonatkozó 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének megsértésére, negyedszer az említett rendeletnek a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivételre vonatkozó 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének megsértésére, és ötödször ugyanezen rendeletnek a Bizottság döntéshozatali eljárása védelmével kapcsolatos kivételre vonatkozó 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megsértésére.

34

E jogalapokat együttesen kell megvizsgálni.

35

A Bizottság – e tekintetben az ABB és a Siemens támogatását élvezve – azt állítja, hogy a megtámadott ítélet sérti az 1049/2001 rendelet, és az 1/2003 rendelet, valamint a 773/2004 rendelet harmonikus értelmezésének szükségességét kartellügyekben. A Törvényszék kizárólag a hozzáféréshez való jog alóli kivételek megszorító értelmezésére vonatkozó elvet veszi figyelembe, és ekképpen az 1049/2001 rendeletnek elsőbbséget biztosít e rendeletekkel szemben.

36

A Bizottság hangsúlyozza, hogy ugyanolyan fontos védelemben részesíteni a kartelljog alkalmazására vonatkozó feladatát, mint az eljárásban érintett vállalkozásokat. A bizalmas információk védelmétől csak akkor lehet eltérni, ha az e dokumentumokhoz való hozzáférést valamely magasabb rendű érdek igazolja, úgymint az érintett vállalkozásokat megillető védelemhez való jog tiszteletben tartása. Az ügyirathoz való széles körű hozzáférés a kartellügyekben alkalmazandó ügyirathoz való hozzáférés rendszere megkerülésének veszélyét hordozza magában, és félő, hogy a vállalatok csökkentenék együttműködésüket.

37

A Bizottság szerint a Törvényszék téves értelmezése azokból a megállapításaiból tűnik ki, amelyekben ez utóbbi azt hangsúlyozza, hogy az 1049/2001 rendelet célja a lehető legszélesebb körű hozzáférés biztosítása a dokumentumokhoz. E felfogás téves, amennyiben e rendelet rendelkezéseit olyan módon kell értelmezni, hogy a különböző szabályozások teljes körű alkalmazása továbbra is biztosítva legyen.

38

Az EnBW – e tekintetben a Svéd Királyság támogatását élvezve – azt állítja, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg azt, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni. A Bizottság egy további, le nem írt szempontot kíván beilleszteni e rendeletbe a kivételek vonatkozásában. Így az 1/2003 rendelet alapján egy mesterséges kivétel létrehozását kísérli meg a vizsgálati tevékenységével kapcsolatos valamennyi dokumentum tekintetében, és ily módon minden versenyügyben folytatott tevékenységét ki akarja vonni az 1049/2001 rendelet alkalmazása alól.

39

Az EnBW szerint a C‑404/10 P. sz., Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben 2013. június 28‑án hozott ítélet és a C‑477/10. P. sz., Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben 2013. június 28‑án hozott ítélet nem ültethető át a jelen ügyre. Ugyanis maguk az összefonódások nincsenek megtiltva. Ezzel szemben az 1/2003 rendelet szerinti eljárás olyan vállalkozások ellen folyik, amelyek megsértették az EK 81. cikket és az EK 82. cikket. Az engedékenység iránti kérelmek keretében a Bizottsággal való önkéntes információközlés tehát csak arra irányul, hogy az érintett vállalkozások elkerüljék az uniós jog megsértése miatti felelősségre vonást. Az uniós jog egyetlen rendelkezése sem kötelezi az uniós jogot megsértő vállalkozást arra, hogy e magatartását bejelentse a Bizottságnak, és hogy az elkövetett jogsértés bizonyítása céljából információkat közöljön.

40

Az EnBW úgy véli, hogy a Bizottság által adott értelmezés összeegyeztethetetlen az EK 81. cikkel. Ugyanis e rendelkezés teljes érvényesülése válna kétségessé, ha a harmadik személyek mind elveszítenék azt a lehetőséget, hogy kártérítést követeljenek valamely verseny korlátozására alkalmas magatartásból fakadó kárért. Márpedig a kártérítés iránti kereset csak akkor lehet sikeres, ha a károsult személy bizonyítani tudja az elszenvedett kár természetét és mértékét.

41

A Bizottság – e tekintetben a Siemens és az ABB támogatását élvezve – azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre, hogy nem létezik olyan általános vélelem, amely főszabály szerint a versenyjogi eljárásokkal kapcsolatos ügyirat valamennyi dokumentumára vonatkozik.

42

A Bizottság szerint a Törvényszék e tekintetben tévesen állapította meg, hogy a Bíróság C-139/07. P. sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben 2010. június 29-én hozott ítéletében (EBHT 2010., I-5885. o.) tett megállapításai nem ültethetők át a jelen ügyre mivel az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben kért dokumentumok egy olyan eljárásra vonatkoztak, amely még nem fejeződött be. E körülmény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése szerinti védelmi terület meghatározása szempontjából nem releváns. Kizárólag a védett érdekek jellege a fontos. Egyébiránt a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítéletében és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítéletében időközben átültette ezt az általános vélelmet az összefonódások ellenőrzésének területére. Márpedig az ügyirathoz való hozzáférés szabályai a kartelljog területén gyakorlatilag megegyeznek az összefonódások ellenőrzésének területén alkalmazott ilyen szabályokkal.

43

A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az eljárásban érintett vállalkozásokra vagy panaszosokra alkalmazandó korlátozások által megkövetelt esetről esetre való értékelés kizárja az általános vélelem fennállását. Ugyanis a nem érintett harmadik személyek mindenesetre sem az állami támogatások ellenőrzésének területén, sem a versenyjog területén nem hivatkozhatnának arra, hogy a kartellügyekben folytatott eljárással kapcsolatos ügyirat dokumentumaihoz való hozzáférési joggal rendelkeznek.

44

Az EnBW úgy véli, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet nem ültethető át a jelen ügyre. Ugyanis az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a szóban forgó állami támogatással kapcsolatos eljárást még nem zárta le a Bizottság végleges határozata, míg a jelen ügyben azáltal, hogy a Bizottság elfogadta a jogsértést megállapító határozatot, az véglegessé vált. Ezenfelül az állami támogatással kapcsolatos eljárás nem valamely vállalkozás, hanem valamely tagállam ellen folyik. Végül a Bíróság által hivatkozott általános vélelem sem alkalmazható a jelen esetben, mert a dokumentumoknak a Bizottság általi kategorizálása a vitatott határozat elfogadása céljából jobbára semmilyen hasznos szerepet nem tölt be.

45

A Svéd Királyság hangsúlyozza, hogy még ha a Bizottság általános vélelmekre hivatkozik is, mindazonáltal minden egyes esetben ellenőriznie kell, hogy a valamely meghatározott dokumentum típusra szokásosan alkalmazandó általános megfontolások ténylegesen alkalmazandók‑e az adott dokumentumra, amelyre a hozzáférés iránti kérelem vonatkozik. Az érintett dokumentumok tartalmát egyáltalán nem ismerő kérelmező ugyanis nem tudná kimutatni, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tétele semmilyen jogos érdeket nem sérthet.

46

A Bizottság – e tekintetben a Siemens és az ABB támogatását élvezve –azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdése által védelemben részesített területet, figyelmen kívül hagyva, hogy a vizsgálati tevékenység célja nemcsak az, hogy minden egyes vizsgálati eljárás eredményes legyen, hanem az is, hogy a versenyjogot hatékonyan alkalmazza. A Törvényszék egyébiránt figyelmen kívül hagyta, hogy az említett rendelet kivételekkel kapcsolatos rendelkezéseit más jogterületekre vonatkozó különös rendelkezések fényében kell értelmezni.

47

A Bizottság azt is állítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az engedékenység iránti kérelem keretében szolgáltatott dokumentumoknak különleges védelemben kell részesülniük, még az egyes eljárások keretein kívül is. Különösképpen az, hogy a társaságok tartanak az ilyen dokumentumok nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételétől, olyan jellegű tény, amely miatt e társaságok kevésébe lesznek hajlandók együttműködni a Bizottsággal. Bármennyire is fontosak a magánszemélyek által indított kártérítési keresetek a versenyjog tiszteletben tartása szempontjából, ez a tény a közérdek sérelmét sem igazolni, sem semlegesíteni nem tudja. Az ilyen keresetek esetleges haszna egyébként attól függ, hogy a Bizottság képes‑e feltárni a versenyjogi jogsértéseket.

48

Másodlagosan a Bizottság azt is felrója a Törvényszéknek, hogy figyelmen kívül hagyta a dokumentumok védelmének olyan is fennálló szükségességét, amikor a határozata már végleges lett. Ugyanis, ha a Törvényszék eljárási hiba a megsemmisítésről határoz, a Bizottság újból eljárást indíthat, és az ügyirat alapján hozhatja meg végleges határozatát.

49

Az EnBW mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak nincsen mérlegelési jogköre a tekintetben, hogy az engedékenységet kérelmező jelöltektől származó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek sérthetik‑e az engedékenységi program teljes érvényesülését, és amennyiben igen, milyen mértékben.

50

Ezt követően az EnBW azt állítja, hogy a Bizottság semmilyen körülményre nem hivatkozott, amely alátámasztaná vagy bizonyítaná az azzal kapcsolatos félelmét, hogy fennáll a vele való együttműködéstől való elrettentés veszélye. Valójában minden engedékenységet kérelmező jelölt, onnantól fogva, hogy elhatározza, hogy engedékenység iránti kérelmet nyújt be, számol azzal a tényleges kockázattal, hogy saját bejelentése okán károsultjai keresetet indíthatnak ellene. Figyelembe véve a Bizottság által kiszabott bírságok teljes összegét, olyan erős az indíttatás a bejelentés megtételére, hogy azt jelentősen nem befolyásolhatja az az eshetőség, hogy egyes károsultak hozzáférnek az ügyirathoz.

51

Végül az EnBW azt állítja, hogy az EK 81. cikkel kapcsolatos jogsértés miatt bírságot kiszabó határozat megsemmisítése általában nem vezet újabb eljáráshoz, mivel az uniós bíróság a kiszabott bírság összegét törölheti, csökkentheti vagy növelheti.

52

A Bizottság – e tekintetben a Siemens és az ABB támogatását élvezve – azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy ne mutatta volna ki a jogilag megkövetelt módon, hogy a kért dokumentumokhoz való hozzáférés mennyiben jár azzal a kockázattal, hogy érinti a kartellben részt vevő vállalkozások kereskedelmi érdekeit. A Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivételre és a vizsgálati tevékenység céljainak védelmével kapcsolatos kivételre vonatkozó rendelkezések szorosan összefüggenek, így az általános vélelem ugyanúgy alkalmazandó az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésére.

53

A Bizottság szerint a kereskedelmi érdek fogalmát a kartelljog különös rendelkezéseire figyelemmel kell érteni, tehát szélesebb értelemben, mint ahogy azt a Törvényszék tette. E tekintetben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a továbbított dokumentumok az érintett vállalkozások kereskedelmi tevékenységeivel kapcsolatos olyan információkat tartalmaznak, amelyeket azok a kartellekkel kapcsolatos eljáráson kívül ilyen formában nem tettek hozzáférhetővé. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az 1049/2001 rendelet alapján történő dokumentumokhoz való hozzáférés révén akár a kartellben részt nem vevő harmadik személyek is olyan dokumentumokba tekinthetnének be, amelyekhez a kartellben részt vevő vállalkozások egyikének sem volt hozzáférése a közigazgatási eljárás keretében.

54

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen követelt konkrét vizsgálatot annak meghatározására, hogy a szóban forgó információknak milyen mértékben van még bizalmas jellegük. Elegendő az a tény, hogy a vállalkozásoknak olyan kereskedelmi információkat kell vele közölniük, amelyek lehet, hogy érzékenyek.

55

Az EnBW úgy érvel, hogy azok a vállalkozások, amelyek az engedékenységi programban részt kívánnak venni, önkéntesen közölnek rájuk nézve terhelő érzékeny információkat. Ilyen összefüggésben a Törvényszék helyesen ítélte úgy meg, hogy az érintett felek arra vonatkozó érdeke, hogy az információkat ne tegyék hozzáférhetővé, nem minősíthető a szó szoros értelmében vett kereskedelmi érdeknek, tekintve, hogy a vállalkozások célja annak elkerülése, hogy kártérítési kereseteket indítsanak ellenük a nemzeti bíróságok előtt.

56

A Bizottság – e tekintetben a Siemens és az ABB támogatását élvezve – azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az általános vélelem a kartellekkel kapcsolatos eljárásra vonatkozó ügyirat valamennyi belső dokumentumára kiterjed, függetlenül attól, hogy e dokumentumok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének értelmében vett „állásfoglalásokat tartalmazó” dokumentumoknak minősülnek‑e.

57

Ugyanezen okból a Bizottság azt állítja, hogy még ha el is ismeri, hogy tévesen értelmezte a hozzá benyújtott kérelmet, e megállapítás nem olyan jellegű, amely indokolná a vitatott határozat semmisségét e tekintetben. Az 5. kategória b) pontja alá tartozó dokumentumok ugyanis belső dokumentumok, amelyek ilyenként az ügyirathoz való hozzáférés terén alkalmazandó különös szabályoknak megfelelően kivételt képeznek az ügyirathoz való hozzáférés alól, ezért még ha vonatkozik is azokra e kérelem, az EnBW hozzáférésének megtagadása indokolt. Következésképpen a Törvényszéknek az előtte hivatkozott negyedik jogalapot mint hatástalant el kellett volna utasítania.

58

Másodlagosan a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy mennyiben téves az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének alkalmazásával kapcsolatos értékelése. Továbbá a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy az 5. kategória a) pontja alá tartozó dokumentumok mennyiben tartalmaznak „állásfoglalásokat”. Végül a Törvényszék tévesen ítélte úgy meg, hogy a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele ne sértené súlyosan a döntéshozatali eljárást.

59

Az EnBW azt állítja, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítéletben alkalmazott érvelést nem lehet átültetni a jelen ügyre. Ugyanis az ebben az ítéletben hivatkozott általános vélelem azt feltételezné, hogy a Bizottság bebizonyítja, hogy valamely meghatározott dokumentumkategória esetén teljesülnek azok a feltételek, amelyeknek az 1049/2001 rendelet szerinti valamely kivételnek meg kell felelnie. Márpedig a jelen ügyben az e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott anyagi feltételek nem teljesülnek. A vitatott határozat egyébiránt semmilyen említést nem tesz azon okokról, amelyek miatt a szóban forgó ügyirat valamennyi belső dokumentuma állásfoglalásokat tartalmaz. Végül a Bizottság semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra, hogy az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele súlyosan sértené ezen intézmény döntéshozatali eljárását, egy több mint öt éve elfogadott határozatról lévén szó.

60

Jogalapjaiban a Bizottság lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy – figyelmen kívül hagyva az 1/2003 és a 773/2004 rendeletnek az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos valamely eljárás ügyiratában szereplő dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló rendelkezéseit – kizárta annak lehetőségét, hogy a Bizottság, anélkül hogy valamely ilyen ügyirat minden egyes dokumentumát konkrétan és egyenként elemezné, úgy ítélhesse meg, hogy ezen összes dokumentumra az az általános vélelem vonatkozik, amelynek értelmében azok a kereskedelmi érdekek és a vizsgálati célok védelmére vonatkozóan az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdésében és a Bizottság döntéshozatali eljárásának védelmére vonatkozóan az e rendelet 4. cikke (3) bekezdése második francia bekezdésében előírt, a hozzáféréshez való jog alóli kivételek alá tartoznak.

61

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EK 255. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az uniós intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az EK 251. cikk szerinti eljárásnak megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint. Az 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz. E rendeletből – nevezetesen annak az e tekintetben kivételrendszert meghatározó 4. cikkéből – az is kitűnik, hogy e hozzáférési jogra azonban a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 51. pontját; a C‑514/07. P., C‑528/07. P. és C-532/07. P. sz., Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-8533. o.] 69. és 70. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 111. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 53. pontját, valamint a C‑514/11. sz., LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben 2013. november 14‑én hozott ítélet 40. pontját).

62

A Bizottság által hivatkozott – azaz az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésében, valamint e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő – kivételek értelmében az intézmények – kivéve, ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik – megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést egyfelől, ha a hozzáférhetővé tétel sértené valamely meghatározott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek, vagy az ellenőrzési, vizsgálati vagy auditálási tevékenység céljainak védelmét, másfelől ha e dokumentumok az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott állásfoglalásokat tartalmaznak, amennyiben a dokumentum hozzáférhetővé tétele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan sértené.

63

Ebből az következik, hogy az e 4. cikkben előírt kivételrendszer egy adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről azon érdekek, amelyeknek kedvezne az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele, másrészről pedig az e hozzáférhetővé tétellel esetlegesen fenyegetett érdekek – összevetésén alapul. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamely kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól a kérdéstől függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontja).

64

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, főszabály szerint nem elegendő az, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódjon. Az érintett intézménynek arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e cikkben előírt kivétellel védett érdeket (lásd ebben az értelemben a C‑39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítélet [EBHT 2008., I-4723. o.] 49. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 53. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 116. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 57. pontját, valamint a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 44. pontját).

65

A Bíróság mindazonáltal elismerte, hogy az érintett uniós intézmény ezzel kapcsolatban alapíthatja álláspontját a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók (lásd különösen a fent hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 50. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 54. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 116. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 57. pontját; a C‑280/11. P. sz., Tanács kontra Access Info Europe ügyben 2013. október 17‑én hozott ítélet 72. pontját, valamint a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontját).

66

Ekképpen a Bíróság négy esetben – azaz az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárással kapcsolatos igazgatási ügyiratban szereplő dokumentumokat (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 61. pontját), a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésére irányuló eljárás keretében a Bizottság és a bejelentő felek vagy harmadik személyek által egymásnak küldött dokumentumokat (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 123. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 64. pontját), a valamely intézmény által bírósági eljárás során benyújtott beadványokat (lásd a fent hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 94. pontját), valamint az eljárás pert megelőző szakaszában a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos dokumentumokat illetően (lásd a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 65. pontját) már elismerte az ilyen általános vélelmek fennállását.

67

Mindezen ügyeket az jellemezte, hogy a szóban forgó, hozzáférés iránti kérelem nem egyetlen dokumentumra, hanem dokumentumok összességére vonatkozott (lásd a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

68

Az effajta helyzetekben az olyan általános vélelem elismerése, amely szerint bizonyos jellegű dokumentumok hozzáférhetővé tétele főszabály szerint sértené az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő valamely érdek védelmét, lehetővé teszi az érintett intézmény számára, hogy az általános kérelmet kezelje, és arra megfelelően reagáljon (a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontja).

69

Ilyen helyzet áll fent a jelen esetben. Ugyanis – amint az a jelen ítélet 13. és 14. pontjából kitűnik – az EnBW a GIS‑határozat elfogadásához vezető eljárással kapcsolatos ügyiratban szereplő, általánosan meghatározott dokumentumok összességéhez kért hozzáférést.

70

Ezenfelül a jelen ügyben nem vitatott, hogy akkor, amikor az EnBW a Bizottságtól hozzáférést kért az ezzel az eljárással kapcsolatos ügyirata dokumentumainak összességéhez, a Törvényszék előtt a GIS‑határozat megsemmisítése iránti keresetek elbírálása volt folyamatban, és – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában megjegyezte – ez volt helyzet még akkor is, amikor a vitatott határozat elfogadásra került.

71

Ilyen előzetes megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta‑e a jogot az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdésében, valamint az e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott, dokumentumokhoz való hozzáférési jog alóli kivételek értelmezése és alkalmazása során azáltal, hogy kizárta valamely – a jelen ítélet 65. és 66. pontjában szereplőhöz hasonló – általános vélelem fennállását a szóban forgó, EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás ügyiratában szereplő dokumentumok összességéhez való hozzáférés iránti kérelmet illetően.

72

A Törvényszék miután – konkrétan a megtámadott ítélet 41. pontjában – megállapította, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől, az említett ítélet 62. és 172. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság anélkül, hogy minden egyes dokumentumot konkrétan és egyenként elemezne, nem vélelmezheti, hogy az EnBW által kért összes dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a vizsgálati tevékenység védelmére vonatkozó harmadik francia bekezdésében meghatározott kivétel alá tartozik.

73

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben nem lehet a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítéletben követett érveléshez hasonló érvelésből kiindulni, amely ügyben valamely állami támogatásokkal kapcsolatos eljárás ügyirataihoz való hozzáférés iránti kérelmet illetően a Bíróság kimondta, hogy azon általános vélelem, miszerint valamennyi kért dokumentum valamelyik kivétel hatálya alá tartozik, különösképpen a[z EK 88.] cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendeletből keletkezhetett (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).

74

Először is a megtámadott ítélet 57. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az adott eljárásra vonatkozó hozzáférés rendszere – akár állami támogatással, akár kartellekkel kapcsolatos eljárásról van szó – csak a szóban forgó eljárás időtartama alatt alkalmazható, anélkül hogy figyelembe kellene venni az uniós bíróságok általi esetleges későbbi megsemmisítést, ami kizárja a jelen ügyben történő alkalmazását, mivel a GIS‑határozat lezárta az eljárást.

75

Ezen okból a Törvényszék, noha ezen ítélet 78., 92., 109. és 172. pontjában elismerte, hogy a Bizottság az ügyirat 3. kategóriába tartozó dokumentumai – azaz az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésére tekintettel a vizsgálat során megszerzett dokumentumok – vonatkozásában főszabály szerint végezhet kategóriánkénti vizsgálatot, az említett ítélet 113–130. pontjában és 173. pontjában a jelen ügyben a szóban forgó ügyirat összes dokumentumára kizárta az említett kivétel alkalmazását.

76

Másodszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 58–62. pontjában megállapította, hogy semmilyen, a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó általános vélelem nem következik az 1/2003 és a 773/2004 rendeletből, amennyiben e rendeletek bizonyos – maguk is esetenkénti mérlegelést igénylő – korlátozásoknak vetik alá az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárással érintett vállalkozások és a panaszosok arra vonatkozó jogát, hogy a Bizottság ügyiratának egyes dokumentumaiba betekintsenek.

77

Egyébiránt az említett ítélet 131–150. pontjából és 174. pontjából következően a Törvényszék kizárta az ilyen vélelem alkalmazását az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó első francia bekezdésében meghatározott kivétel alá tartozó dokumentumok esetén. Amint az ugyanezen ítélet 142. és 149. pontjából kitűnik, a Törvényszék lényegében azt rótta fel a Bizottságnak, hogy annak ellenére, hogy az ügyiratban szereplő érzékeny kereskedelmi információk többsége korábbról származott, az ügyirat 1–4. kategóriába tartozó összes dokumentumának általános értékelésekre szorítkozott, anékül hogy elvégezte volna azok konkrét és egyenként történő vizsgálatát, amely által kimutatható lenne, hogy azok hozzáférhetővé tétele mennyiben sértené az érintett személyek kereskedelmi érdekeinek védelmét.

78

A jelen ügyben – amint az a megtámadott ítélet 115. és 136. pontjából következik – nem vitatott, hogy a szóban forgó, EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó ügyiratban szereplő dokumentumok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének értelmében vett vizsgálati tevékenység alá tartoznak, és hogy az e rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdése értelmében vett érzékeny kereskedelmi információkat tartalmazhatnak.

79

Ugyanis az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás céljára tekintettel – amely cél annak ellenőrzésében áll, hogy valamely vállalkozások közti kartell összeegyeztethető‑e a közös piaccal –a Bizottság ezen eljárás keretében többek között az érintett vállalkozások kereskedelmi stratégiáival, értékesítéseik összegével, piaci részesedéseikkel, illetve kereskedelmi kapcsolataikkal összefüggő érzékeny kereskedelmi információkat gyűjthet, ily módon az ilyen eljárással kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés sértheti az említett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét. Ennélfogva a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivétel és a vizsgálati tevékenység céljaival kapcsolatos kivétel az ilyen eljárásban szorosan összefügg (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 115. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 56. pontját).

80

Márpedig a Bíróság, amikor az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárással kapcsolatos ügyiratban vagy a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos ügyiratban szereplő dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek tekintetében elismerte a jelen ítélet 65. és 66. pontjában említett általános vélelem fennállását, már úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak joga van azt vélelmezni, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele – főszabály szerint – sérti az ezen eljárásokban érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét, valamint az ilyen eljárásokkal kapcsolatos vizsgálati tevékenység céljának védelmét az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdése értelmében (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 61. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 123. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 64. pontját).

81

Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 57. pontjában mondott ki, egy hasonló általános vélelem alkalmazandó az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó ügyiratban szereplő dokumentumok összességéhez való hozzáférés iránti kérelem tekintetében.

82

Amint arra a jelen ítélet 61. pontjában hivatkozás történt, és amint azt a Törvényszék konkrétan a megtámadott ítélet 41. pontjában megállapította, nem vitatott, hogy az 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz.

83

Mindazonáltal a konkrétan e rendelet 4. cikkében szereplő, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételeket nem lehet az e dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó különös – a jelen esetben az 1/2003 és a 773/2004 rendelet által előírt – szabályok figyelembe vétele nélkül értelmezni olyan esetekben, amikor, mint a jelen ügyben, a hozzáférés iránti kérelem által érintett dokumentumok az uniós jog egy különös területe – a jelen esetben az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás – alá tartoznak. Ugyanis e tárgyban az 1/2003 és a 773/2004 rendelet célja az 1049/2001 rendeletétől eltér, mivel az előbbiek az érintett felek védelemhez való joga tiszteletben tartásának és a panaszok gondos intézésének biztosítására irányulnak, mindeközben biztosítva a szakmai titok tiszteletben tartását az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárások során, és céljuk nem a dokumentumokhoz való hozzáférés joga gyakorlásának a lehető legnagyobb mértékben történő megkönnyítése, valamint a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos helyes közigazgatási gyakorlat elősegítése a hatóságok döntéshozatali eljárásának, és azon információk lehető legnagyobb átláthatóságának a biztosítása által, amelyeken határozataik alapulnak (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 109. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 51. pontját).

84

Mivel ezek a rendeletek nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely egyiknek a másikkal szembeni elsőbbségét kifejezetten előírná, ennélfogva az említett rendeletek mindegyikét a másikkal összeegyeztethető módon kell alkalmazni, ami ennélfogva biztosítja a koherens alkalmazást (lásd analógia útján a C-28/08. P. sz., Bizottság kontra Bavarian Lager ügyben 2010. június 29-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-6055. o.) 56. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 110. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 52. pontját).

85

Márpedig egyfelől – a jelen ítélet 61. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – noha az 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz, e jogra köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak.

86

Másfelől az 1/2003 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése és 28. cikke, valamint a 773/2004 rendelet 6., 8., 15. és 16. cikke megszorítóan rendelkezik az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó ügyiratban szereplő dokumentumok felhasználásáról, az ügyirathoz való hozzáférést az „érintett felekre” és az olyan „panaszosokra” korlátozva, akiknek a panaszát a Bizottság el akarja utasítani, azzal a feltétellel, hogy az üzleti titkot és a vállalatok egyéb bizalmas információit, valamint a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságainak belső dokumentumait nem teszik hozzáférhetővé, és csak amennyiben a hozzáférhetővé tett dokumentumokat kizárólag az EK 81. cikk alkalmazásának tárgyában folyamatban lévő bírósági vagy közigazgatási eljárások céljából használják fel.

87

Ebből következően nemcsak a 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás feleinek nincsen korlátlan hozzáférési joguk a Bizottság ügyiratában szereplő dokumentumokhoz, hanem az ilyen eljárás keretében a panaszosok kivételével a harmadik személyek sem rendelkeznek hozzáférési joggal a Bizottság ügyiratának dokumentumaihoz (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 58. pontját).

88

E megfontolásokat figyelembe kell venni az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdésének, valamint e rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének értelmezéséhez. Az 1/2003 és a 773/2004 rendelet által létrehozott ügyirathoz való hozzáférés rendszere ugyanis megkérdőjeleződne, ha az 1049/2001 rendelet alapján hozzá tudnának férni a dokumentumokhoz olyan személyek, akik az 1/2003 és a 773/2004 rendelet alapján nem rendelkeznek hozzáférési joggal az ügyirathoz, vagy olyanok, akik noha főszabály szerint rendelkeznek ilyen joggal, azzal nem éltek, vagy akiktől a hozzáférést megtagadták (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 58. pontját; a fent hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 100. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 122. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 63. pontját; valamint a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontját).

89

Kétségtelen, hogy az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás keretében az ügyirathoz való hozzáférés joga és a dokumentumokhoz való hozzáférés 1049/2001 rendelet szerinti joga jogilag különbözik egymástól. Az is igaz ugyanakkor, hogy funkcionális szempontból hasonló helyzetet eredményeznek. Az ügyirathoz való hozzáférés ugyanis – függetlenül attól, hogy az ügyirathoz való hozzáférés mely jogalap alapján biztosított – lehetővé teszi, hogy a Bizottságnak benyújtott észrevételeket és dokumentumokat az érintett vállalkozások és a harmadik személyek megszerezzék (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 59. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 120. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 61. pontját).

90

Ilyen körülmények között az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó ügyiratban szereplő dokumentumokhoz az 1049/2001 rendelet alapján való általános hozzáférés veszélybe sodorhatná az uniós jogalkotó által az 1/2003 és a 773/2004 rendeletben a következők között biztosítani kívánt egyensúlyt: egyfelől az érintett vállalkozások azon kötelezettsége, hogy a Bizottsággal esetlegesen érzékeny kereskedelmi információkat közöljenek azzal a céllal, hogy a Bizottság feltárhassa a kartell fennállását, és értékelhesse az említett cikkel való összeegyeztethetőségét, másfelől pedig a Bizottság részére ily módon továbbított információkat – szakmai titok és üzleti titok címén – megillető megerősített védelem garanciája (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 121. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 62. pontját).

91

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a Bizottság közigazgatási tevékenysége nem igényel ugyanolyan széles körű hozzáférést a dokumentumokhoz, mint valamely uniós intézmény jogalkotói tevékenysége (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 60. pontját, a fent hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 77. pontját, valamint a C-506/08. P. sz., Svédország kontra MyTravel és Bizottság ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6237. o.] 87. pontját).

92

Ebből következően az EK 81. cikkel kapcsolatos eljárásokat illetően a jelen ítélet 65., 66. és 80. pontjában szereplő általános vélelem következhet az 1/2003 és a 773/2004 rendelet rendelkezéseiből, amelyek kifejezetten a Bizottság ezen eljárásokkal kapcsolatos ügyirataiban szereplő dokumentumokhoz való hozzáférés jogát szabályozzák (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 55–57. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 117. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 58. pontját).

93

Figyelemmel a fentiekre, meg kell állapítani, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésében meghatározott kivétel alkalmazása céljából a Bizottság, anélkül hogy az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó valamely ügyiratban szereplő valamennyi dokumentumot konkrétan és egyenként megvizsgálna, vélelmezheti, hogy az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele főszabály szerint sérti az ilyen eljárásban érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét, valamint az ilyen eljárással kapcsolatos vizsgálati tevékenység céljainak védelmét (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 61. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 123. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 64. pontját, valamint a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontját).

94

Ebből következően a jelen esetben, tekintve, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 59–61. pontjában, hogy az 1/2003 és a 773/2004 rendelet az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos valamely eljárás ügyiratában szereplő dokumentumokhoz való hozzáférés jogát megszorító feltételekhez köti, és hogy a panaszosokon kívül más harmadik személyeknek nem biztosít hozzáférési jogot az ügyirathoz, tévesen alkalmazta a jogot, amikor az említett ítélet 61., 62., 142. és 149. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem vélelmezheti, hogy a szóban forgó dokumentumok összessége az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdése alá tartozik.

95

Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában mondott ki, e tekintetben nem releváns, hogy a hozzáférési jognak az 1/2003 és a 773/2004 rendelet által meghatározott korlátozásai maguk is esetről esetre való értékelést igényelnek. Viszont meghatározó – amint azt a Bíróság már korábban kimondta –, hogy ezek a rendeletek szigorú szabályokat írnak elő az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás keretében megszerzett vagy keletkezett információk kezelésére vonatkozóan (a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 118. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 59. pontja).

96

Mindenesetre meg kell állapítani, hogy ha – mint a jelen ügyben – olyan harmadik személy nyújt be a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet, aki nem minősül panaszosnak, az említett rendeletek nem biztosítanak semmilyen hozzáférési jogot, ezért az ilyen esetről esetre történő értékelés mindenesetre ki van zárva.

97

Ellentétben azzal, amit az EnBW állított, az sem releváns e tekintetben, hogy az érintett felek bizonyos dokumentumokat önkéntesen szolgáltattak a Bizottság részére annak érdekében, hogy mentesülhessenek a kiszabott bírság alól, vagy elérjék annak csökkentését, amennyiben nem kétséges, hogy az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférés – függetlenül attól, hogy e dokumentumok közlése az intézménnyel kötelező vagy önkéntes – mindenesetre szigorúan az 1/2003 és a 773/2004 rendelet hatálya alá tartozik.

98

Ilyen körülmények között, mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozat elfogadásának időpontjában a GIS‑határozat elleni keresetek elbírálása volt folyamatban, tévesen alkalmazta a jogot, amikor ezen ítélet 122. pontjában úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele nem sértheti a szóban forgó EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó vizsgálati tevékenység védelmét.

99

Ugyanis – ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 119. pontjában mondott ki – valamely EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás a Bizottság végleges határozatának elfogadásával nem tekinthető befejezettnek úgy, hogy nem kerül figyelembe vételre az, hogy e határozatot az uniós bíróságok később esetlegesen megsemmisíthetik. Az EK 233. cikk értelmében ugyanis az ilyen határozat megsemmisítése arra indíthatja a Bizottságot, hogy folytassa tevékenységeit, adott esetben egy újabb, az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos határozat elfogadása céljából – amint azt a Bizottság a tárgyalás során jelezte, a jelen ügyben két érintett fél vonatkozásában ez volt egyébiránt a helyzet –, és hogy következésképpen ez arra késztetheti ezt az intézményt, hogy a megsemmisített határozatra vonatkozó ügyirat elemeit újra felhasználja, vagy hogy az 1/2003 rendelet által ráruházott hatáskörök gyakorlása során újabb elemekkel egészítse azt ki. Következésképpen valamely EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó vizsgálati tevékenység csak akkor tekinthető befejezettnek, ha a Bizottság által ezen eljárás keretében hozott határozat végleges jellegű.

100

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fent említett általános vélelem nem zárja ki annak bizonyítását, hogy e vélelem nem vonatkozik valamely olyan dokumentumra, amelynek hozzáférhetővé tételét kérik, illetve hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében nyomós közérdek fűződik a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez (a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 62. pontja; a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 126. pontja; a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 68. pontja, valamint a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontja).

101

Ezzel szemben az annak vizsgálatára vonatkozó követelményt, hogy a szóban forgó általános vélelem ténylegesen alkalmazandó‑e, nem lehet akként értelmezni, hogy a Bizottságnak az adott ügyben kért valamennyi dokumentumot egyenként kellene megvizsgálnia. Egy ehhez hasonló követelmény megfosztaná ezt az általános vélelmet hatékony érvényesülésétől, azaz attól, hogy a Bizottság valamely általános hozzáférés iránti kérelemre ugyancsak általánosságban reagálhasson (a fent hivatkozott LPN és Finnország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja).

102

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítéletből nem tűnik ki egyetlen olyan körülmény sem, amely jellegénél fogva megdönthetné az említett vélelmet.

103

Kétségtelen, hogy implicit módon kitűnik ebből az ítéletből – különösen annak 1. pontjából –, hogy az EnBW‑nek a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelme benyújtásakor szándékában állhatott kártérítést követelni a GIS‑határozat tárgyát képező kartell miatt állítólagosan elszenvedett kárért.

104

Márpedig amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 128. pontjában helyesen megjegyezte, bármely személynek joga van kártérítést követelni azért a kárért, amelyet az EK 81. cikk megsértése okozott neki. Az ilyen keresetindítási jog növeli az uniós versenyjogi szabályok hatékonyságát, ezáltal hozzájárulva az Unión belüli hatékony verseny fenntartásához (lásd ebben az értelemben a C-453/99. sz., Courage és Crehan ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-6297. o.] 26. és 27. pontját; a C-295/04-C-298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6619. o.] 91. pontját; a C-360/09. sz. Pfleiderer-ügyben 2011. június 14-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-5161. o.] 28. pontját, valamint a C‑536/11. sz., Donau Chemie és társai ügyben 2013. június 6‑án hozott ítélet 23. pontját).

105

Mindazonáltal ennyire általános megfontolások magukban nem élvezhetnek elsőbbséget a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását igazoló okokkal szemben (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 158. pontját).

106

Ugyanis a valamely kérelmezőt megillető kártérítési jog hatékony védelmének biztosítása érdekében nem szükséges, hogy az EK 81. cikke alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó összes dokumentumot közöljék ezzel a kérelmezővel abból az indokból, hogy ez utóbbi kártérítési keresetet kíván indítani, tekintettel arra, hogy kevéssé valószínű, hogy a kártérítési keresetet ezen eljáráshoz ügyiratának összes elemére kellene alapítani (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Donau Chemie és társai ügyben hozott ítélet 33. pontját).

107

Következésképpen bármely olyan személynek, aki az EK 81. cikk megsértése okán keletkezett kárért kártérítést akar követelni, ki kell mutatnia annak szükségességét, hogy a Bizottság ügyiratában szereplő egyik vagy másik dokumentumhoz hozzáférjen, annak érdekében, hogy a Bizottság esetről esetre, az ügy valamennyi releváns elemét figyelembe véve mérlegelhesse az ilyen dokumentumok közléséhez, illetve védelméhez fűződő érdekeket (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Bavarian Lager ügyben hozott ítélet 77. és 78. pontját, valamint a Donau Chemie és társai ügyben hozott ítélet 30. és 34. pontját).

108

Ilyen szükségesség hiányában az EK 81. cikk megsértése okán keletkezett kárért történő kártérítéshez fűződő érdek nem minősül az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett nyomós közérdeknek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 86. pontját).

109

A fenti megfontolásokból következően a megtámadott ítéletben – különösképpen annak 56–63., 118–122., valamint 172. és 174. pontjában – a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben bármely, a jelen ítélet 92. és 93. pontjában szereplő vélelem megdöntésére alkalmas elem hiányában úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak a szóban forgó, EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos, be nem fejezett eljárásra vonatkozó ügyirat minden egyes dokumentumát konkrétan és egyenként meg kellett vizsgálnia annak ellenőrzése érdekében, hogy – figyelemmel azok különös tartalmára – a hozzáférhetővé tétele sértheti‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikk (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdése szerinti kereskedelmi érdekek és vizsgálati tevékenységi célok védelmét.

110

Először is a szóban forgó, EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó ügyirat 5. kategória a) pontjába tartozó dokumentumokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 151–170. és 175. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem állapíthatta meg, hogy az ezen dokumentumokhoz való hozzáférés az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének értelmében súlyosan sérthetné a döntéshozatali eljárását.

111

Egyfelől a Törvényszék, noha ezen ítélet 160. pontjában megállapította, hogy a Bizottság által szolgáltatott magyarázatokra tekintettel elfogadható, hogy számos ebbe a kategóriába tartozó dokumentum tartalmaz az e rendelkezés értelmében vett állásfoglalásokat, arra a következtetésre jutott az említett ítélet 159. és 161. pontjában, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy mindezen dokumentum ilyen állásfoglalásokat tartalmaz.

112

Másfelől a Törvényszék hangsúlyozta a megtámadott ítélet 162. pontjában, hogy a Bizottságnak ki kellett mutatnia, hogy az e dokumentumokhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sértheti a döntéshozatali eljárását. Márpedig a Törvényszék megállapította ezen ítélet 166. pontjában, hogy a Bizottság e tekintetben csak általános és absztrakt módon, az említett dokumentumok tartalmát figyelmen kívül hagyva igazolta, hogy az azokhoz való hozzáférés súlyosan érintené a döntéshozatali eljárását.

113

A jelen ügyben nem vitatott, hogy – amint az a jelen ítélet 70. pontjában megállapításra került – mind a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem benyújtásakor, mind a vitatott határozat elfogadásakor a GIS‑határozat megsemmisítése iránti keresetek elbírálása volt folyamatban a Törvényszék előtt.

114

Ilyen körülmények között – amint az a jelen ítélet 99. pontjában már szerepel – amennyiben a Bizottság e bírósági eljárások kimenetelének függvényében folytathatja tevékenységeit az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos újabb határozat esetleges elfogadása céljából, el kell ismerni azon általános vélelem fennállását, amely szerint súlyosan sértené a Bizottság döntéshozatali eljárását ezen intézménynek arra vonatkozóan keletkező kötelezettsége, hogy ezen eljárások során az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének értelmében vett állásfoglalásokat hozzáférhetővé tegye (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 130. pontját).

115

Következésképpen miután a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság által szolgáltatott magyarázatokra tekintettel „elfogadható”, hogy számos dokumentum tartozik a szóban forgó ügyirat 5. kategória a) pontja alá – hacsak nem alkalmazta tévesen a jogot –, nem róhatta fel a Bizottságnak, hogy az nem mutatta ki, hogy az ilyen dokumentumok konkrétan miként tartozhatnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésében meghatározott kivétel alá.

116

Éppen a jelen ítélet 114. pontjában szereplő általános vélelem miatt nem kell a Bizottságnak a határozatában kimutatnia, hogy az összes érintett dokumentum ezen rendelkezés értelmében vett állásfoglalásnak minősül. Tekintve, hogy a Bizottság a jelen ügyben kimutatta a Törvényszék előtt, hogy a szóban forgó dokumentumok mitől bírnak ilyen jelleggel, és tekintve, hogy a Törvényszék maga is úgy ítélte meg, hogy hihető, hogy e dokumentumok közül számos ilyen jelleggel bír, a Törvényszéknek arra kellett ebből következtetnie, hogy ezekre a dokumentumokra az említett általános vélelem vonatkozik, ezért a Bizottság mentesült az alól, hogy konkrétan és egyenként kimutassa, hogy az azokhoz való hozzáférés súlyosan sértheti a döntéshozatali eljárását.

117

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 100. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fent említett általános vélelem nem zárja ki annak bizonyítását, hogy e vélelem nem vonatkozik valamely olyan dokumentumra, amelynek hozzáférhetővé tételét kérik, illetve hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének értelmében vett nyomós közérdek fűződik a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez.

118

Meg kell azonban állapítani, hogy a megtámadott ítéletből egyetlen olyan körülmény sem tűnik ki, amely ezt a vélelmet megdönthetné.

119

A fenti megfontolásokból következően a Törvényszék a megtámadott ítélet 159‑166. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, azáltal, hogy az említett vélelem megdöntésére alkalmas bármely elem hiányában úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak a szóban forgó, EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos, be nem fejezett eljárásra vonatkozó ügyirat minden egyes dokumentumát konkrétan és egyenként meg kellett vizsgálnia annak ellenőrzése érdekében, hogy – figyelemmel azok különös tartalmára – a hozzáférhetővé tétele sértheti‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikk (3) bekezdése második albekezdése szerinti állásfoglalások védelmét.

120

Másodszor az 5. kategória b) pontja alá tartozó dokumentumokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 32–34. és 171. pontjában, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal, hogy azt állapította meg, hogy e dokumentumokra nem vonatkozik az EnBW által benyújtott dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem. A Törvényszék ebből arra következtetett, hogy a vitatott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben megtagadta az e kategória alá tartozó dokumentumokhoz való hozzáférést.

121

E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben a Törvényszék a – jelen fellebbezés keretében nem vitatott – tényállás szabad mérlegelése keretében úgy ítélte meg, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szóban forgó ügyirat 5. kategória b) pontja alá tartozó dokumentumokra nem vonatkozott ez a hozzáférés iránti kérelem, a Törvényszék jogszerűen ítélhette úgy meg, hogy a Bizottság e tekintetben nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

122

Mindazonáltal, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 37. és 171. pontjában mondott ki, ez utóbbi nem következtethetett ebből arra, hogy a Bizottság a vitatott határozattal megtagadta a hozzáférést az ilyen dokumentumokhoz. Miután a Törvényszék megállapította, hogy a hozzáférés iránti kérelem az említett dokumentumokra is vonatkozik, ebből kizárólag arra következtethetett, hogy ezt a határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben abban a Bizottság a kérelem ezen részéről nem határozott.

123

E megállapításokból következően a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a megtámadott ítélet 37. és 171. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben a Bizottság megtagadta a szóban forgó ügyirat 5. kategória b) pontja alá tartozó dokumentumokhoz való hozzáférést.

124

Az összes fenti megfontolásra tekintettel a jelen fellebbezésnek helyt kell adni, és következésképpen a megtámadott ítéletet egészében hatályon kívül kell helyezni.

125

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság maga is eldöntheti érdemben az ügyet, ha a per állása megengedi. A jelen ügyben ez a helyzet.

126

Keresete alátámasztása érdekében az EnBW négy jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó első és a vizsgálati tevékenység védelmére vonatkozó harmadik francia bekezdésének, valamint e rendeletnek a belső használatra korlátozott állásfoglalásokra vonatkozó 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megsértésén, a második jogalap az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek fennállására vonatkozó utolsó tagmondatának megsértésén, a harmadik jogalap ugyanezen rendelet 4. cikkének a dokumentumokhoz való részleges hozzáférésre vonatkozó (6) bekezdésének megsértésén és a negyedik jogalap a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem terjedelmét érintő nyilvánvaló mérlegelési hibán alapult. Egyébiránt a Svéd Királyság hivatkozott egy, a szóban forgó dokumentumok konkrét és egyenként történő vizsgálatának hiányára alapított jogalapra.

127

Ami ezen utolsó, valamint az első és a második jogalapot illeti, a jelen ítélet 60–124. pontjából következően a jelen esetben a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése, valamint e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján megtagadhatta a szóban forgó, az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás ügyiratában szereplő valamennyi dokumentumokhoz való hozzáférést anélkül, hogy e dokumentumokat konkrétan és egyenként megvizsgálta volna.

128

Tekintettel arra, hogy a keresetből nem tűnnek ki olyan elemek, amelyek megdönthetnék a jelen ítélet 92., 93. és 114. pontjában említett általános vélelmeket, az EnBW nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottságnak a vitatott dokumentumokat konkrétan és egyenként meg kellett vizsgálnia.

129

Egyfelől, az EnBW a Törvényszékhez benyújtott keresetében egyáltalán nem igyekezett kimutatni azt, hogy ez a vélelem nem vonatkozik bizonyos egyedi dokumentumokra, amelyeknek hozzáférhetővé tételét kérték, hanem – azon az alapon, hogy mivel az 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz, a Bizottság köteles neki ezt a hozzáférést biztosítani, kivéve, ha kimutatja, hogy konkrétan bizonyos egyedi dokumentumok mennyiben tartoznak az e rendelet 4. cikke (2) és (3) bekezdésében meghatározott kivételek hatálya alá – lényegében arra szorítkozott, hogy felrótta a Bizottságnak, hogy általános és elvont megfontolások, valamint feltételezések alapján megtagadta az ügyiratában szereplő dokumentumok összességéhez a hozzáférést.

130

Másfelől az EnBW nem mutatta ki azt sem, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) és (3) bekezdése értelmében e dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek állna fent.

131

Kétségtelen, hogy az EnBW kifejezte arra vonatkozó szándékát, hogy a nemzeti bíróságok előtt kártérítés iránti keresetet indítson a GIS‑határozat elfogadásához vezető, EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás tárgyát képező kartell miatt állítólagosan elszenvedett kár okán.

132

Mindazonáltal az EnBW egyáltalán nem mutatta ki, hogy e célból mennyiben volt szükséges a szóban forgó eljárásra vonatkozó összes dokumentumhoz való hozzáférés, amely folytán nyomós közérdek igazolná azok hozzáférhetővé tételét az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) és (3) bekezdése alapján. Különösképpen az EnBW csupán azt állította, hogy „feltétlenül jogosult” hozzáférni a szóban forgó ügyiratban szereplő dokumentumokhoz, anélkül hogy kimutatta volna, hogy az ezen dokumentumokhoz való hozzáférés lehetővé tette volna számára, hogy rendelkezzen a kártérítési keresete megalapozásához szükséges elemekkel, amennyiben semmilyen más lehetősége nem volt e bizonyítékok megszerzésére (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Donau Chemie és társai ügyben hozott ítélet 32. és 44. pontját).

133

Következésképpen az EnBW első két jogalapját, valamint a Svéd Királyság által hivatkozott jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

134

Az EnBW által felhozott harmadik jogalapot illetően meg kell jegyezni, hogy a jelen ítélet 92., 93. és 114. pontjában szereplő általános vélelmek azt jelentik, hogy az azok hatálya alá tartozó dokumentumok mentesülnek a tartalmukhoz való teljes vagy részleges hozzáférhetővé tétel kötelezettsége alól (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 133. pontját).

135

Következésképpen a Bizottság a vitatott határozatban az EnBW ügyirathoz való részleges hozzáférés iránti kérelmének megtagadását helyesen indokolta azzal, hogy az abban szereplő összes dokumentum egészében az 1049/2001 rendelet által meghatározott kivételek hatálya alá tartozik.

136

Következésképpen a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

137

Ami az EnBW által felhozott negyedik jogalapot illeti, a jelen ítélet 120–122. pontjából következően ennek a jogalapnak helyt kell adni, és a vitatott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben abban a Bizottság az EnBW kérelmének az ügyirat 5. kategória b) pontja alá tartozó dokumentumokra irányuló részéről nem határozott.

138

Amint az a jelen ítélet 127–136. pontjából kitűnik, az EnBW Törvényszékhez benyújtott keresetét az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

139

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli a költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Bíróság határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

140

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében a jogvitába beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. A 140. cikk (3) bekezdése alapján a Bíróság elrendelheti, hogy az említett cikk előző bekezdéseiben nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket.

141

Mivel a Bizottság fellebbezése sikeres volt, az EnBW Törvényszékhez benyújtott keresete pedig részben sikeres volt, úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli mind az elsőfokú eljárással, mind pedig a jelen fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségeit.

142

A Svéd Királyság, a Siemens és az ABB maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: