1. 

A Bíróságot első alkalommal kérik fel a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. február 11‑i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) értelmezésére.

2. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az IBV & Cie SA (Industrie du bois de Vielsalm & Cie SA) ( 3 ) és a Région wallonne közötti jogvitában nyújtották be.

3. 

Az IBV főtevékenysége fűrésztelepi tevékenység, az e tevékenységből származó fahulladékot pedig saját energiaellátásának biztosítása céljából hasznosítja, kapcsolt energiatermelésű (egyetlen folyamat során egyszerre termelt hőenergia és villamos és/vagy mozgási energia) erőműve révén. A Belga Királyság a 2004/8 irányelv végrehajtása érdekében a zöld bizonyítványok mechanizmusát választotta a kapcsolt energiatermelés támogatási rendszereként. E bizonyítványokat a zöldvillamosenergia‑termelőknek adják ki, odaítélési szabályok alapján.

4. 

A jelen ügy keretében a Région wallonne megtagadta az IBV részére a kettős zöld bizonyítványok kiegészítő pénzügyi támogatásának odaítélését, amelyet egyes erőművek részére biztosít, azzal az indokkal, hogy az IBV nem felel meg e támogatás feltételeinek, a jelen ügy tárgyát illetően különösen azért, mert az említett támogatás csak azoknak az erőműveknek jár, amelyek a fából és a fahulladékból származó biomasszától eltérő biomasszát hasznosítanak.

5. 

A Cour constitutionnelle (Belgium) ebben az összefüggésben két kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra. Lényegében azt kérdezi, hogy a 2004/8 irányelv támogatási rendszerekről szóló 7. cikkét – adott esetben a 2001/77/EK irányelv ( 4 ) 2. és 4. cikkével, illetve a 2009/28/EK irányelv ( 5 ) 22. cikkével összefüggésben értelmezve – az egyenlőség általános elvének, az EUSZ 6. cikknek és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 20. és 21. cikkének fényében úgy kell‑e értelmezni, hogy az egyrészt csak a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművekre vonatkozik, másrészt vele ellentétes az olyan regionális támogatás, mint az alapeljárásban szereplő, amely kizárja a kettős zöld bizonyítványok kedvezményéből azokat az erőműveket, amelyek fából vagy fahulladékból származó biomasszát hasznosítanak. A kérdéseket előterjesztő bíróság emellett azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a második kérdésre adandó válasz eltérő‑e, ha az erőmű csak fát, vagy éppen ellenkezőleg, csak fahulladékot hasznosít.

6. 

A jelen indítványban azt az álláspontot képviselem, hogy a 2004/8 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az minden kapcsolt energiatermelő erőműre vonatkozik, nem csak a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművekre. Ezt követően kifejtem, hogy álláspontom szerint az egyenlő bánásmód elvének fényében e cikkel miért nem ellentétes az olyan regionális támogatás, mint az alapeljárásban szereplő, amely kizárja a kettős zöld bizonyítványok kedvezményéből azokat az erőműveket, amelyek fából származó biomasszát hasznosítanak, azzal a feltétellel, hogy a rendelkezésére álló dokumentumok alapján a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy ez az intézkedés alkalmas‑e a fakészletek megőrzésére és a faipari ágazat védelmére vonatkozó cél elérésére. Emellett kifejtem azonban azokat az okokat is, amelyek miatt álláspontom szerint ez az intézkedés a fahulladékot hasznosító erőművek tekintetében ellentétes az említett cikkel.

7.

A 2004/8 irányelv (24)–(26), (31) és (32) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

8.

A 2004/8 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ennek az irányelvnek a célja, hogy a belső energiapiacon a primer energia megtakarításán és a hasznos hőigényen alapuló, nagy hatásfokú kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelés támogatására és fejlesztésére vonatkozó keretrendszer létrehozása révén fokozza az energiahatékonyságot és javítsa az energiaellátás biztonságát, tekintetbe véve a sajátos nemzeti körülményeket, különösen az éghajlati és gazdasági feltételekkel kapcsolatosakat”.

9.

Az irányelv 2. cikke szerint az irányelvet a 3. cikkben meghatározott kapcsolt energiatermelésre, valamint az irányelv I. mellékletében felsorolt kapcsolt energiatermelési technológiákra kell alkalmazni.

10.

A 2004/8 irányelv 3. cikkének meghatározása szerint a kapcsolt energiatermelés az egyetlen folyamat során egyszerre termelt hőenergia és villamos és/vagy mozgási energia, míg a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés a III. mellékletben meghatározott követelményeknek megfelelő kapcsolt energiatermelés. E cikk kiemeli, hogy a 2003/54/EK irányelv ( 7 ) és a 2001/77/EK irányelv fogalommeghatározásait szintén alkalmazni kell.

11.

A 2004/8 irányelvnek „A kapcsolt energiatermelési folyamat hatásfokának meghatározására szolgáló módszer” című III. melléklete szerint a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:

12.

Az irányelv „Támogatási rendszerek” című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolt energiatermelés támogatása a meglévő és majdan épülő egységek esetében egyaránt a hasznos hőigényen, valamint a primerenergia‑megtakarításon alapul, figyelembe véve az egyéb, az energiaigény csökkentését célzó gazdaságilag életképes vagy környezetvédelmi szempontból előnyös intézkedéseket, mint amilyenek az egyéb energiahatékonysági intézkedések.

(2)   A Bizottság [az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk] sérelme nélkül értékeli a tagállamokban megvalósított támogatási mechanizmusok alkalmazását, amelyeknek megfelelően adott kapcsolt energiatermelő egységek az állami hatóságok által kiadott rendelkezések értelmében közvetlen vagy közvetett támogatásban részesülnek, és amelyek korlátozó hatást gyakorolhatnak a kereskedelemre.

A Bizottság megvizsgálja, hogy azok a mechanizmusok hozzájárulnak‑e [az EUMSZ 11. cikkben és EUMSZ 191. cikk] (1) bekezdésében meghatározott célkitűzések megvalósításához.

(3)   A Bizottság a 11. cikkben említett jelentésben megfelelően dokumentált elemzést készít az e cikk (2) bekezdésében említett különböző támogatási mechanizmusok párhuzamos működésével és alkalmazásával kapcsolatban szerzett tapasztalatokról. A jelentés értékeli a támogatási mechanizmusok eredményességét – beleértve a költséghatékonyságot is – a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés felhasználásának előmozdításában a 6. cikkben említett nemzeti lehetőségeknek megfelelően. A jelentés továbbá értékeli, hogy a támogatási rendszerek milyen mértékben járultak hozzá a kapcsolt energiatermeléssel összefüggő, stabil befektetési feltételek megteremtéséhez.”

13.

A 2001/77 irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]”

14.

Az irányelv „Támogatási rendszerek” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Bizottság [az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk] sérelme nélkül értékeli a tagállamokban megvalósított mechanizmusok alkalmazását, amelyeknek megfelelően a villamosenergia‑termelők a hatóságok által kiadott rendelkezések értelmében közvetlen vagy közvetett támogatásban részesülnek, és amelyek korlátozó hatást gyakorolhatnak a kereskedelemre, azon az alapon, hogy e mechanizmusok hozzájárulnak [az EUMSZ 11. és EUMSZ 191. cikkben] meghatározott célok megvalósításához.

(2)   A Bizottság legkésőbb 2005. október 27‑ig megfelelően dokumentált jelentést készít az (1) bekezdésben említett különböző mechanizmusok alkalmazásával és párhuzamos működésével kapcsolatban szerzett tapasztalatokról. A jelentés értékeli az (1) bekezdésben említett támogatási rendszerek eredményességét – beleértve a költséghatékonyságot is – a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia felhasználásának előmozdításában, a 3. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti célelőirányzatoknak megfelelően. A jelentéshez szükség esetén a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatási rendszereivel kapcsolatos közösségi keretre vonatkozó javaslatot mellékelnek.

A keretre vonatkozó javaslatoknak:

15.

Az állami támogatással kapcsolatban a 2004/8 irányelv (24) preambulumbekezdése a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás rendelkezéseire hivatkozik, amelyet 2008. április 2‑tól felváltott a környezetvédelem állami támogatásáról szóló 2008. évi közösségi iránymutatás. ( 8 )

16.

A 2008. évi iránymutatás 112. pontja a következőképpen szól:

17.

A 2008. évi iránymutatás 70. pontjának (11) bekezdése a következőképpen határozza meg a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést: „a [2004/8] irányelv III. mellékletében meghatározott követelményeknek megfelelő, valamint a 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásában a külön hő‑ és villamosenergia‑termelésre vonatkozó egységes hatásfok‑referenciaértékek megállapításáról szóló, 2006. december 21‑i 2007/74/EK bizottsági határozatban meghatározott egységes hatásfok‑referenciaértékeket teljesítő energiatermelés[ ( 9 )]”.

18.

A Parlement wallon 2001. április 12‑i rendelete ( 10 ) – amelyet a Parlement wallon 2007. október 4‑i rendelete ( 11 ) módosított – részlegesen átülteti a 2001/77, a 2003/54 és a 2004/8 irányelvet.

19.

A 2001. évi rendelet 37. cikke kimondja, hogy „[a]nnak érdekében, hogy ösztönözze a megújuló forrásokból és/vagy kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia‑termelés fejlesztését, a kormány létrehozza a zöld bizonyítványok rendszerét”.

20.

E támogatási mechanizmus irányításával a Commission wallonne pour l’Énergie‑t [vallon energiaügyi bizottság] (a továbbiakban: CWaPE) bízták meg. Gyakorlati szempontból a rendszer a következőképpen néz ki. A vallon kormány évente meghatározza az alkalmazandó zöld bizonyítványok kvótáját. A villamosenergia‑szolgáltatók és a rendszer‑üzemeltetők negyedévente visszaadják ezeket a bizonyítványokat a CWaPE‑nek, bírság terhe mellett (hiányzó bizonyítványonként 100 euró). Az említett bizonyítványokat a CWaPE negyedévente adja ki minden zöldvillamosenergia‑temelőnek, az előállított nettó villamos energia arányában, egyrészt az ágazat becsült termelésének többletköltségétől, másrészt a kapcsolt energiatermelésű erőművek és a hagyományos referenciatermelés összehasonlítása alapján mért környezeti teljesítményétől (szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenése) függően. A zöld bizonyítványokat ezt követően eladják a villamosenergia‑szolgáltatók vagy a rendszerüzemeltetők részére, annak érdekében, hogy meg tudjanak felelni kvótakötelezettségeiknek.

21.

A 2001. évi rendelet 38. cikke kimondja:

„(1)   A CWaPE véleménye alapján a kormány meghatározza a kiosztás feltételeit és rögzíti a vallon régióban előállított zöld‑villamosenergia részére biztosított zöld bizonyítványok odaítélésének módjait és eljárását, a következő rendelkezések tiszteletben tartása mellett.

(2)   Egy zöld bizonyítvány jár minden olyan előállított kWh után, amely megfelel a szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének mértékével osztott 1 MWh‑nak.

A szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének mértékét úgy határozzák meg, hogy elosztják a megcélzott ágazat által elért szén‑dioxid‑kibocsátási nyereséget a klasszikus villamosenergia‑ágazat szén‑dioxid‑kibocsátásával, amely esetében a kibocsátást a CWaPE évente meghatározza és közzéteszi. A szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének mértéke legfeljebb 1 lehet az 5 MW‑t meghaladó teljesítményű erőművek esetében. E küszöb alatt a legmagasabb mértéke 2.

(3)   Ugyanakkor, amennyiben egy olyan erőmű, amely elsődlegesen a termelés helyén kifejtett ipari tevékenységből származó, fát nem tartalmazó biomasszát hasznosít, különösen innovatív és a fenntartható fejlődés keretébe illeszkedő eljárást alkalmaz, a kormány a CWaPE által az alkalmazott eljárás különösen innovatív jellegéről alkotott vélemény alapján úgy dönthet, hogy 2‑re korlátozza a szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének mértékét az erőmű azonos termelési helyről származó teljes teljesítményének összegéből eredő, 20 MW‑nál kisebb előállítás tekintetében.

[…]”

22.

A Parlement wallon által alkotott, a 2001. évi rendeletet módosító, a regionális energiapiac szervezéséről szóló 2008. július 17‑i rendelet ( 12 ) 57. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a 2001. évi rendelet] 38. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fát hasznosító erőművek e rendelkezés által előírt kizárása a rendszer igénybevételéből kivétel nélkül kiterjed minden, lombhullató és gyantatermő fából (beleértve a rövid vagy nagyon rövid rotációs idejű sarjerdőket is) származó facellulóz anyagot – feldolgozás előtt vagy után – hasznosító erőműre”.

23.

2008. június 23‑án az IBV erőműve számára kettős zöld bizonyítványok kiadását kérte a 2001. évi rendelet 38. cikkének (1) bekezdése alapján, amely – amint arról már volt szó – a kettős zöld bizonyítványokkal járó kiegészítő támogatást azon erőművek részére tartja fenn, amelyek megfelelnek három feltételnek, nevezetesen elsődlegesen biomasszát kell hasznosítaniuk, a fából és a fahulladékból származó biomassza kivételével, a fenntartható fejlődés keretébe illeszkedő eljárást kell alkalmazniuk, valamint különösen innovatív jellegűnek kell lenniük.

24.

2009. június 18‑i határozatában a vallon kormány úgy ítélte meg, hogy az IBV az e támogatás megszerzéséhez szükséges három feltétel közül egyiknek sem felel meg.

25.

Az IBV keresetet nyújtott be a Conseil d’État‑hoz e határozat megsemmisítése érdekében, az pedig úgy ítélte meg, hogy az IBV megfelel az első két feltételnek. Mivel kétségei voltak az első feltétel tekintetében a támogatási mechanizmus alkotmányosságát illetően, úgy döntött, hogy a következő kérdést terjeszti a Cour constitutionnelle elé:

26.

A Conseil d’État által elé terjesztett kérdést követően a Cour constitutionnelle, mielőtt érdemi döntést hozna, a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27.

A Cour constitutionnelle a 2004/8 irányelv 7. cikkének értelmezését kéri, adott esetben a 2001/77 irányelv 2. és 4. cikkével, és a 2009/28 irányelv 22. cikkével összefüggésben. Márpedig az utóbbi irányelv csak 2009. június 25‑én lépett hatályba, vagyis azután, hogy a vallon kormány elfogadta azt a határozatot, amelyben úgy ítélte meg, hogy az IBV nem felel meg a 2001. évi rendelet 38. cikkének (3) bekezdésében előírt támogatási mechanizmus igénybevételére vonatkozóan előírt feltételeknek. Következésképpen azt nem lehet figyelembe venni a Bíróság elé terjesztett kérdések vizsgálatánál.

28.

Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések kezelését illeti, először megvizsgáljuk az első kérdés a) pontját, utána, amennyiben kapcsolódnak, együttesen megvizsgáljuk az első kérdés b) pontját és a második kérdést.

29.

Első kérdésének a) pontjában a kérdéseket előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2004/8 irányelv 7. cikkét az egyenlőség elvének fényében, hogy az csak az irányelv III. melléklete ( 13 ) szerinti, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművekre vonatkozik.

30.

Az IBV és a Bizottság előadásával egyezően úgy véljük, hogy a 2004/8 irányelv 7. cikke valamennyi kapcsolt energiatermelésű erőműre vonatkozik, nem pedig kizárólag az irányelv III. mellékletében meghatározott nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművekre.

31.

Az uniós jogalkotó az irányelv 3. cikkében külön meghatározást adott a „kapcsolt energiatermelés” és a „nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés” fogalmára. Ennek megfelelően e kifejezések valamelyikét pontos célból vagy okból használhatta.

32.

A 2004/8 irányelvnek a tagállamok által alkalmazott támogatási rendszerekről szóló 7. cikke nem rögzíti azt, hogy az ilyen rendszerek nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművek tekintetében alkalmazhatók.

33.

Az irányelv 7. cikke ugyanis azt írja elő, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolt energiatermelés ( 14 ) támogatása a meglévő és majdan épülő egységek esetében egyaránt a hasznos hőigényen ( 15 ), valamint a primerenergia‑megtakarításon alapul. ( 16 ) Az uniós jogalkotó a „kapcsolt energiatermelés” kifejezést használja, és nem tesz különbséget az egységek között annak alapján, hogy azok kapcsolt energiatermelő kis‑ és mikroegységek, továbbá nem utal a primerenergia‑megtakarítás mennyiségére.

34.

Ehhez hasonlóan álláspontom szerint a 2004/8 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése sem tartalmaz erre vonatkozó utalást.

35.

A belga kormány ugyanakkor úgy véli, hogy figyelemmel a 2004/8 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésére és (24) preambulumbekezdésére, valamint a 2008. évi iránymutatásra, egyértelmű, hogy a támogatási rendszerek csak a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművek tekintetében alkalmazhatók.

36.

E rendelkezésekből ugyanis azt vonja le, hogy a támogatási intézkedések összeegyeztethetősége az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseivel, és ebből következően az említett irányelv 7. cikkének hatálya attól függ, hogy az erőművek megfelelnek‑e a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés 2004/8 irányelv III. mellékletében meghatározott szempontjainak. Álláspontja szerint ez nem jelent eltérő bánásmódot a kapcsolt energiatermelésű erőművek és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművek között, mivel ezt az állami támogatásokra vonatkozó alapelvek írják elő. ( 17 )

37.

A belga kormány következtetésével nem lehet egyetérteni.

38.

Vitathatatlan, hogy a 2004/8 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése olyan versenyjogi szabályokat rögzít, amelyeket a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk. E rendelkezés a tagállamokban megvalósított támogatási mechanizmusok alkalmazásának Bizottság általi értékelésére vonatkozik. Az értékelés során a Bizottságnak többek között azt kell megvizsgálnia, hogy e mechanizmusok tiszteletben tartják‑e a versenyszabályokat. Az értékelésre „[az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk] sérelme nélkül” kerül sor.

39.

A 2008. évi iránymutatás 112. pontja és 70. pontjának (11) bekezdése értelmében a kapcsolt energiatermelésű erőmű a működésének a belső piaccal való összeegyeztethetősége érdekében csak akkor köteles megfelelni a nagy hatásfok kritériumának, ha a támogatási rendszer állami támogatást jelent.

40.

Ugyanakkor teljesen elképzelhető, hogy egy támogatási rendszer nem képez az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti állami támogatást, amely esetben a támogatási rendszer minden kapcsolt energiatermelésű erőműre vonatkozhat.

41.

Nem tudok tehát egyetérteni a belga kormány azon következtetésével, amely szerint támogatási rendszerbe csak azok az erőművek vonhatók be, amelyek a 2004/8 irányelv III. melléklete értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművek.

42.

Egyébiránt a 2004/8 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése is megerősíti e megállapításomat.

43.

Az említett rendelkezés az irányelv 6., 10. és 11. cikkével összefüggésben értelmezve a Bizottság azon jelentésére vonatkozik, amelyben értékeli a támogatási mechanizmusok eredményességét a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés felhasználásának előmozdításában.

44.

Az említett irányelv 6. és 10. cikkének megfelelően a tagállamok elemzést készítenek a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés alkalmazására nemzeti szinten rendelkezésre álló lehetőségekről. Értékelik a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés terén elért előrehaladást. A Bizottságnak benyújtott elemzések alapján az utóbbi ugyanezen irányelv 11. cikke értelmében megvizsgálja „a kapcsolt energiatermelés támogatására vonatkozó különféle támogatási mechanizmusok párhuzamos működésével és alkalmazásával kapcsolatos [tapasztalatokat ( 18 )]”.

45.

E cikkek együttes értelmezéséből az sem következik, hogy csak a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművek vonhatók be a támogatási rendszerekbe. Bár a 2004/8 irányelvnek az 1. cikkében kimondott célja az, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelés támogatására és fejlesztésére vonatkozó keretrendszer létrehozása révén fokozza az energiahatékonyságot és javítsa az energiaellátás biztonságát, de értelmezésem szerint a nagy hatásfok elérése csak végső célja az irányelvnek, és nem látom be, hogy a „kisebb hatásfokú” kapcsolt energiatermelésű erőművekre miért ne vonatkozhatna támogatási rendszer, mivel azok szintén hozzájárulnak az energiahatékonyságra és az energiaellátás biztonságának fokozására vonatkozó cél eléréséhez.

46.

A fentiekre figyelemmel azt javasolom a Bíróságnak, hogy olyan választ adjon, amely szerint a 2004/8 irányelv 7. cikkét az egyenlőség elvének fényében úgy kell értelmezni, hogy az valamennyi kapcsolt energiatermelésű erőműre vonatkozik, nem kizárólag az irányelv III. melléklete szerinti nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű erőművekre.

47.

Első kérdésének b) pontjával a kérdéseket előterjesztő bíróság valójában azt kérdezi, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2004/7 irányelv 7. cikkét az egyenlő bánásmód elvének fényében, hogy azzal ellentétes az olyan támogatási intézkedés, mint az alapeljárásban szereplő, amely kizárja a kettős zöld bizonyítványok kedvezményéből azokat a kapcsolt energiatermelő erőműveket, amelyek fából és/vagy fahulladékból származó biomasszát hasznosítanak.

48.

Másként fogalmazva a kérdéseket előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy mekkora mozgástérrel rendelkeznek a tagállamok a kapcsolt energiatermelés támogatási rendszerének megvalósítása terén.

49.

A 2004/8 irányelvet a környezetvédelemről szóló címben található EK 175. cikk (1) bekezdése alapján fogadták el, annak érdekében, hogy megvalósítsák az EK 174. cikkben szereplő célokat, többek között a környezet minőségének megóvását.

50.

A környezetvédelem területén az uniós szabályozás nem irányoz elő teljes harmonizációt. ( 19 )

51.

A megosztott hatáskörbe tartozó területeken, mint amilyen a környezetvédelem is, ( 20 ) az uniós jogalkotónak kell meghatároznia azokat az intézkedéseket, amelyeket a kitűzött célok elérése érdekében szükségesnek tart, tiszteletben tartva az EUSZ 5. cikkben szereplő szubszidiaritás és arányosság elvét. ( 21 )

52.

Ennek megfelelően a 2004/8 irányelv (32) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy a szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően a kapcsolt energiatermelésnek a belső energiapiacon való támogatására vonatkozó keretrendszer általános alapelveit uniós szinten kell megfogalmazni, ám ezek részletes végrehajtását a tagállamokra kell bízni, lehetővé téve, hogy minden tagállam megválaszthassa a saját helyzetének legjobban megfelelő rendszert. Ehhez hozzáteszi, hogy az irányelv csupán a célkitűzések eléréséhez szükséges minimumkövetelményekre szorítkozik, és nem lépi túl a szükséges mértéket.

53.

Egyébként az irányelv 7. cikkének szövegéből kitűnik, hogy az irányelv egyáltalán nem jelöli meg, hogy a tagállamokat a kapcsolt energiatermelés melyik típusú támogatási rendszerének elfogadására ösztönzi. E rendelkezés kizárólag arra utal, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kapcsolt energiatermelés támogatása a meglévő és majdan épülő egységek esetében egyaránt a hasznos hőigényen, valamint a primerenergia‑megtakarításon alapuljon, valamint hogy a mechanizmusok nem torzíthatják a versenyt, és azoknak összhangban kell állniuk az EUMSZ 11. cikkben és az EUMSZ 191. cikk (1) bekezdésében szereplő, a környezetvédelemre vonatkozó célkitűzésekkel.

54.

Kizárólag a 2004/8 irányelv (26) preambulumbekezdése utal arra a formára, amelyet a támogatási rendszer ölthet, kiemelve, hogy a tagállamok különféle mechanizmusokat működtetnek a kapcsolt energiatermelés nemzeti szinten történő támogatása érdekében, beleértve ( 22 ) a beruházási támogatást, adómentességet és ‑kedvezményeket, zöld bizonyítványokat és közvetlen ártámogatási rendszereket. E rendelkezésből kitűnik, hogy a különböző támogatási mechanizmusok felsorolása nem kimerítő, és más támogatási mechanizmusok lehetősége is a tagállamok rendelkezésére áll.

55.

Ennélfogva a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a kapcsolt energiatermelés támogatási rendszere formájának megválasztását illetően.

56.

Egyébként a 2004/8 irányelvnek sem a 7. cikkében, sem máshol a szövegében semmi nem utal arra, hogy a kapcsolt energiatermelés támogatása keretében a tagállamok ne részesíthetnének előnyben egy adott tüzelőanyagot egy másikhoz képest. E tekintetben az irányelv (31) preambulumbekezdése csak arra utal, hogy a kapcsolt energiatermelés összhatásfoka és fenntarthatósága sok tényezőtől függ, például a felhasznált tüzelőanyagtól.

57.

A felhasznált tüzelőanyag függhet az egyes területek sajátosságaitól, az adott területen való hozzáférhetőségétől. Az uniós jogalkotó egyébként figyelembe vette ezt a körülményt, mivel a 2004/8 irányelv 1. cikkében utal arra, hogy az irányelv célját a sajátos nemzeti körülményeket, különösen az éghajlati és gazdasági feltételekkel kapcsolatosakat ( 23 ) figyelembe véve kell elérni.

58.

Ehhez hasonlóan az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményében ( 24 ) hangsúlyozta azt, hogy figyelembe kell venni a sajátos körülményeket, és tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét e területen, ahol a nemzeti éghajlati és gazdasági viszonyok meghatározó jelentőségűek.

59.

A vallon kormány tehát az őt illető széles mérlegelési mozgástere keretében a 2004/8 irányelv részleges átültetése során úgy döntött, hogy a kettős zöld bizonyítványok rendszerét valósítja meg, és érvényesen korlátozhatta a kiegészítő támogatás lehetőségét a biomasszát hasznosító erőművekre, kizárva azokat az erőműveket, amelyek más tüzelőanyagot hasznosítanak.

60.

A fentiekből kitűnik, hogy a 2004/8 irányelv 7. cikkét álláspontom szerint úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az olyan regionális támogatási rendszer, amely az alapeljárásban szerepel.

61.

Ugyanakkor a 2004/8 irányelv végrehajtása során a Charta 51. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a Charta 20. cikkében szereplő egyenlő bánásmód elvét. ( 25 )

62.

A jelen ügyben az IBV ezen elvre figyelemmel kifogásolja azt, hogy kizárták a kettős zöld bizonyítványok kedvezményéből, úgy érvelve, hogy hátrány érte az egyéb kapcsolt energiatermelésű erőművekhez képest, amelyek a fából és/vagy fahulladékból származó biomasszától eltérő biomasszát dolgoznak fel.

63.

E ponton tehát azt kell megvizsgálni, hogy a Région wallone tiszteletben tartotta‑e az egyenlő bánásmód elvét, amikor elfogadta a 2001. évi rendelet 38. cikkének (3) bekezdését.

64.

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt. ( 26 )

65.

A jelen ügyben tehát azt kell eldönteni hogy az olyan, a faipari ágazatban működő vállalkozások, mint az IBV, hasonló helyzetben vannak‑e, mint a más ágazatokhoz tartozó és a 2001. évi rendelet 38. cikkének (3) bekezdése alapján kettős zöld bizonyítványban részesülő vállalkozások.

66.

E kérdésben nem értek egyet a lengyel kormánnyal ( 27 ) és a Bizottsággal ( 28 ), amelyek úgy vélik, hogy a biomassza különböző kategóriái nincsenek hasonló helyzetben, valamint hogy a fából származó biomassza sajátos tulajdonságokkal rendelkezik, többek között elérhetőségét és költséghatékonyságát illetően.

67.

Álláspontom szerint, ahogy azt a továbbiakban ( 29 ) kifejtem, az elérhetőség és költséghatékonyság szempontjait valójában a hasonló helyzetek eltérő kezelésének igazolása keretében kell figyelembe venni.

68.

Az alapeljárásban szereplő helyzetek hasonló jellegével kapcsolatos döntést illetően úgy vélem, hogy a faipari ágazat és az egyéb ágazatok összehasonlítását a szóban forgó szabályozás tárgya és célja alapján kell elvégezni, illetve értékelni. ( 30 )

69.

A vallon hatóságok a 2004/8 irányelv rendelkezéseinek megfelelően valósították meg a kettős zöld bizonyítványok rendszerét. A rendszer célja a megújuló energiaforrásokból és/vagy jó minőségű kapcsolt energiatermelésből származó villamos áram‑előállítás fejlesztésének ösztönzése. A tagállamok által ezen irányelv alapján elfogadott intézkedések hozzájárulnak a környezet védelméhez, többek között az Egyesült Nemzetek Szervezete éghajlat‑változási keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyve ( 31 ) célkitűzéseinek tiszteletben tartásához, ami az Európai Unió egyik elsődleges célja.

70.

Az Unió „energiaügyi és éghajlat‑változási csomagja” a „3x20” néven ismert célkitűzést írta elő a tagállamok számára 2020‑ra, vagyis 20% energiamegtakarítást, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%‑os csökkentését, és az energiatermelésben a megújuló energia 20%‑os arányát. A 2004/8 irányelv ennek egyik megvalósulása.

71.

Ez az irányelv tehát közösségi prioritássá teszi a kapcsolt energiatermelés előmozdítását, mivel az hozzájárul az energiaellátás biztonságához és sokféleségéhez, a környezet védelméhez, különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez, valamint a fenntartható fejlődéshez.

72.

A biomassza fogalmát a 2001/77 irányelv ( 32 ) 2. cikke úgy határozza meg, hogy az a mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból és az ehhez kapcsolódó iparágakból származó termékek, hulladékok és maradékanyagok (a növényi és állati eredetűeket is beleértve) biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része.

73.

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében szerepet játszó és az energiahatékonyság növeléséhez hozzájáruló biomasszát tekintik az energiaellátás biztonságának javítását szolgáló legköltséghatékonyabb és leggyorsabb eszköznek. Ezáltal megfelel az ennek érdekében elfogadott 2004/8 irányelv célkitűzéseinek.

74.

A biomassza, függetlenül attól, hogy mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból vagy az ehhez kapcsolódó iparágakból származik, megújuló energiaforrás, és a villamosenergia‑termelés egyik ágazata. Ugyanakkor függetlenül attól, hogy faaprítékból, fűrésztelepi hulladékból vagy forgácsból, háztartási hulladékból, szennyvíziszapból, növényekből, élelmiszer‑ipari hulladékból vagy akár algákból áll, a biomassza mindenképpen olyan szerves anyag, amely alkalmas arra, hogy energiatermelés céljából tüzelőanyagként felhasználják.

75.

Ezért úgy vélem, hogy a 2004/8 irányelv tárgyának és céljának fényében a fát és/vagy fahulladékot hasznosító erőművek, illetve az egyéb forrásból származó biomasszát hasznosító erőművek hasonló helyzetben vannak.

76.

E ponton azt kell megvizsgálni, hogy a két kategória tekintetében a vallon kormány által alkalmazott bánásmód közötti különbség igazolható‑e.

77.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eltérő bánásmód akkor igazolható, ha objektív és ésszerű megfontolásokon alapul, azaz a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt jogszerű céllal függ össze, illetve arányos az e bánásmóddal megvalósítani kívánt céllal. ( 33 )

78.

Többek között azt kell megvizsgálni, hogy az alapeljárásban a fából és/vagy fahulladékból származó biomasszát hasznosító erőművek kizárása alkalmas‑e egy vagy több, a vallon kormány által hivatkozott jogszerű cél megvalósítására, és nem lép‑e túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken. A nemzeti szabályozás egyébként csak akkor alkalmas a hivatkozott cél megvalósítására, ha az valóban e cél koherens és szisztematikus módon történő elérését szolgálja.

79.

Megkülönböztetem az eltérő bánásmód igazolását attól függően, hogy az erőmű fából származó biomasszát vagy fahulladékból származó biomasszát hasznosít, mivel álláspontom szerint nem ugyanaz a tét a vonatkozó környezetvédelmi előírások szempontjából.

80.

A jelen ügyben a vallon kormány több érvet terjesztett elő a fát és/vagy fahulladékot hasznosító erőműveknek a 2001. évi rendelet 38. cikkének (3) bekezdésében előírt kettős zöld bizonyítványok mechanizmusából való kizárása igazolására. Az IBV ezen érveket vitatta.

81.

A vallon kormány többek között arra hivatkozik, hogy meg kell őrizni a faforrásokat, és fenn kell tartani a faipari ágazat számára, amely alapanyagként használja azokat. ( 34 ) Ezen érv alátámasztásaként olyan tanulmányokra hivatkozik, amelyek szerint a fafeldolgozó ipar jelentősen veszteséges a Région wallone‑ban, és importra szorul. A vallon kormány azt állítja, hogy ha kettős zöld bizonyítványt biztosítanának a fa energetikai célú hasznosítására, az a fából származó nyersanyag árának jelentős emelkedését eredményezné.

82.

A vallon kormány által előterjesztett érvet megalapozottnak tartom, amennyiben az az erdők és a fa mint nyersanyag megőrzésére irányul. Ebből következően úgy tűnik, hogy az említett érvet igazolja a környezetnek az EUMSZ 191. cikkben és a Charta 37. cikkében ( 35 ) uniós célként ( 36 ) rögzített magas szintű védelméhez ( 37 )fűződő közérdek.

83.

A rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas‑e a faforrások megőrzésére és a faipari ágazat védelmére vonatkozó cél elérésére.

84.

Ha abból az előfeltételezésből indulunk ki, hogy a szóban forgó intézkedés eléri ezt a célt, akkor meg kell vizsgálni az intézkedés arányosságát.

85.

Álláspontom szerint az intézkedés arányos, mivel a fából származó biomasszát hasznosító erőművek nincsenek teljesen kizárva a támogatási rendszerből, ugyanis a 2001. évi rendelet 38. cikkének (2) bekezdése alapján „egyszerű” zöld bizonyítványban részesülnek.

86.

A fentiekre figyelemmel tehát a 2004/7 irányelv 7. cikkét az egyenlő bánásmód elvének fényében úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan támogatás, mint az alapeljárásban szereplő, amely kizárja a kettős zöld bizonyítványok kedvezményéből azokat a kapcsolt energiatermelő erőműveket, amelyek fából származó biomasszát hasznosítanak, azzal, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas‑e a faforrások megőrzésére és a faipari ágazat védelmére vonatkozó cél elérésére.

87.

Ezen a ponton meg kell vizsgálni, hogy az említett intézkedés igazolható‑e a fahulladékból származó biomasszát hasznosító erőművek esetében, amilyen az IBV erőműve is.

88.

Bár a szóban forgó intézkedés a fából származó biomasszát hasznosító erőművek esetében igazolható azzal, hogy meg kell védeni a faipari ágazatot, ez az igazolás a környezetvédelmi célkitűzésre tekintettel számomra nem megalapozott a fahulladékból származó biomasszát hasznosító erőművek esetében.

89.

Az IBV‑hez hasonlóan ( 38 ) úgy vélem, hogy a fahulladék nem alkalmas arra, hogy a faipari ágazat felhasználja.

90.

A 2008/98/EK irányelv ( 39 ) 3. cikkének 1. pontjában úgy határozza meg a hulladékot, hogy az „olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”. A fahulladékok a már felhasznált faanyag maradványai. Ez marad meg az alapanyagból, és másra nem lehet felhasználni.

91.

Ahogy arra a lengyel kormány megalapozottan mutat rá, a fahulladék hasznosítása nincs közvetlen hatással sem az erdők védelmére, sem a faipar versenyképességére. ( 40 )

92.

Noha a környezetvédelmi politika elsődleges törekvései éveken keresztül a hulladékok kezelésére és ártalmatlanítására, a hulladékgazdálkodás fejlesztésére és a hulladékokkal kapcsolatos megelőzésére irányultak, mára hasznosításuk vált az európai és nemzeti hatóságok egyik fő céljává. Ebben az összefüggésben az olyan eljárások fejlesztése, mint a fahulladékból származó biomasszát felhasználó kapcsolt energiatermelés, egyértelműen környezetvédelmi szükségleteknek felel meg.

93.

A Bizottság a biomasszával kapcsolatos cselekvési tervről szóló, 2005. december 7‑i közleményében ( 41 ) arra biztatja a tagállamokat, hogy használják ki a valamennyi költséghatékony formájú biomasszára alapozott villamosenergia‑termelésben rejlő potenciált. Rámutat arra, hogy a megújuló energiából előállított villamos energiával kapcsolatos célkitűzések tiszteletben tartására vállalt kötelezettségük keretében a tagállamok a legtöbb esetben ezeket nem képesek elérni több biomassza felhasználása nélkül. ( 42 ) Konkrétabban a kapcsolt energiatermelésű erőművek esetében a Bizottság arra biztatja a tagállamokat, hogy használják ki a valamennyi költséghatékony formájú biomasszára alapozott villamosenergia‑termelésben rejlő potenciált. ( 43 ) Másfelől a hulladékok tekintetében úgy véli, hogy azok kihasználatlan energiaforrást jelentenek. A Bizottság e tekintetben ösztönzi a hulladékok üzemanyagként való felhasználása érdekében az energiahatékony technikákba való beruházást. ( 44 )

94.

Ennélfogva az, ha nem részesítik előnyben a fahulladékok energetikai felhasználását, nem tűnik összhangban lévőnek az Európai Unió által követett környezetvédelmi politika célkitűzéseivel, sőt azokkal ellentétesnek tűnik.

95.

A vallon kormány kifejti, hogy a szóban forgó intézkedés tökéletesen illeszkedik a hulladékgazdálkodásnak a 2008/98 irányelv 4. cikkében szereplő hierarchiájába, amely azt írja elő, hogy az újrafeldolgozást előnyben kell részesíteni az energetikai célú hasznosítással szemben. Ez az érv álláspontom szerint vitatható, egyrészt figyelemmel a fentiekre, másrészt annyiban, amennyiben e rendelkezés (2) bekezdése azt mondja ki, hogy „[a]z (1) bekezdésben említett hulladékhierarchia alkalmazásakor a tagállamok intézkedéseket tesznek azon lehetőségek ösztönzésére, amelyek a legjobb általános környezeti eredményt hozzák. Ez az egyes hulladékáramok esetében megkövetelheti a hierarchiától való eltérést, amennyiben ezt indokolja az ilyen hulladék keletkezése és az azzal való gazdálkodás által gyakorolt általános hatásokra vonatkozó életciklus‑szemlélet”. Ezenfelül a 2008/98 irányelv (8) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy „ösztönözni kell […] a hulladékhasznosítást”.

96.

Ez még inkább így van, amennyiben a fahulladék hasznosítására a helyszínen kerül sor, mint a jelen ügyben is, mivel az IBV az elsődleges, fűrésztelepi tevékenységéből származó fahulladékot közvetlenül telephelyén hasznosítja. Így elkerülhető a szállítás, és ezáltal a környezetszennyezés káros hatása. A fahulladékok hasznosítása tehát hozzájárul a környezetvédelemnek az EUMSZ 11. cikkben és az EUMSZ 191. cikk (1) bekezdésében rögzített célkitűzéséhez, valamint a Charta 37. cikkének tiszteletben tartásához.

97.

Ahogy egyébként a lengyel kormány hangsúlyozza, az EU erdészeti cselekvési tervéről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2006. június 15‑i közleményében ( 45 ) a Bizottság a teljes mértékben feldolgozható fa kivételével javasolja a fa energetikai felhasználását, és előmozdítja a kis értékű faanyag, a kisméretű faanyag és a vágási hulladék energiatermelési célra történő felhasználásának elemzését és a megszerzett tapasztalatok terjesztését. ( 46 )

98.

Osztom a lengyel kormány véleményét, amely szerint erőfeszítéseket kellene tenni a fakitermelés melléktermékeinek ( 47 ) kihasználása érdekében és a kihasználatlan potenciál energiatermelésre való elhasználása érdekében. ( 48 )

99.

A fahulladékok „rejtőzködő” lehetőséget jelentenek, amelyet a leghatékonyabb, és a környezetvédelmi politikát a leginkább tiszteletben tartó módon kell kezelni. Lehetővé teszik e politika két tengelyének, mégpedig a hulladékgazdálkodás folyamatos javításának és a megújuló energia előállításának kombinálását.

100.

A fentiekből következik, hogy a vallon kormány nem igazolta objektív módon azon kapcsolt energiatermelő erőművek kizárását a kettős zöld bizonyítványokkal járó kedvezményeknek a 2001. évi rendelet 38. cikke (3) bekezdésében szereplő rendszeréből, amelyek fából vagy fahulladékból származó biomasszát hasznosítanak.

101.

Ezért tehát a 2004/7 irányelv 7. cikkét az egyenlő bánásmód elvének fényében úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan támogatás, mint az alapeljárásban szereplő, amely kizárja a kettős zöld bizonyítványok kedvezményéből azokat a kapcsolt energiatermelő erőműveket, amelyek fahulladékból származó biomasszát hasznosítanak.

102.

A fenti megfontolásokra figyelemmel úgy vélem, hogy a 2004/7 irányelv 7. cikkét az egyenlő bánásmód elvének fényében úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan támogatás, mint az alapeljárásban szereplő, amely kizárja a kettős zöld bizonyítványok kedvezményéből azokat a kapcsolt energiatermelő erőműveket, amelyek fából származó biomasszát hasznosítana, azzal, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas‑e a faforrások megőrzésére és a faipari ágazat védelmére vonatkozó cél elérésére. Ezzel szemben e cikkel ellentétes az említett intézkedés a fahulladékból származó biomasszát hasznosító erőművek esetében.

103.

A fentiekre figyelemmel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Cour constitutionnelle által feltett kérdésre:

A hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. február 11‑i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét az egyenlő bánásmód elvének fényében úgy kell értelmezni, hogy: