1

Az első felperes, az International Cadmium Association (ICdA) belgiumi székhelyű nonprofit nemzetközi egyesület. Tagjai kadmium és kadmiumvegyületek előállításával, felhasználásával, átalakításával és újrahasznosításával foglalkoznak. Az ICdA alapító okirata szerint az egyesület célja a kadmiumipar érdekeinek előmozdítása, ideértve a tagjai képviseletét bármely köz‑ vagy magánszervezet és bármely nemzeti vagy nemzetközi hatóság előtt. A második és harmadik felperes, a Rockwood Pigments (UK) Ltd és a James M Brown Ltd az ICdA tagjai. Fő tevékenységük kadmiumpigmentek, vagyis narancssárga kadmium‑szulfoszelenid (CAS‑szám: 1256‑57‑4), vörös kadmium‑szulfoszelenid (CAS‑szám: 58339‑34‑7) és kadmium‑cinkszulfid (CAS‑szám: 8048‑07‑5) gyártása az Európai Unión belül, valamint ezek értékesítése az Unióban és világszerte.

2

A kadmium (CAS‑szám: 7440‑43‑9) átmenetifém mikroelem, amely a környezetben a természeti erőforrásokban jelenik meg, olyan folyamatok során, mint amilyen az erózió, a sziklák és a talaj abráziója, vagy sajátos események során, mint amilyenek az erdőtüzek vagy a vulkánkitörések. Ezt az anyagot kereskedelmi célból állítják elő, főként a cink, és kisebb mértékben a réz és az ólom előállításának melléktermékeként. Bizonyos szándékos felhasználásához a fémes kadmiumot úgy alakítják át vagy módosítják, hogy kadmiumvegyületek keletkeznek. A kadmiumpigmentek stabil, szervetlen színezőanyagok, amelyek a narancssárga, a vörös, a sárga és a gesztenyebarna számos fényes árnyalatában állíthatók elő. E pigmenteket műanyagból készült termékekben használják.

3

A kadmiumot a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításáról szóló, 2004. április 29‑i 2004/73/EK bizottsági irányelv (HL L 152., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 448. o.) a rákkeltő, mutagén és mérgező anyagok közé sorolja. E besorolást az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 353., 1. o.; helyesbítés: HL L 16., 2011.1.20., 1. o.) átvette.

4

1976. július 27‑én az Európai Közösségek Tanácsa elfogadta az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 76/769/EGK irányelvet (HL L 262., 201. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet, 317. o.). A 76/769/EGK irányelv tizedik módosításáról szóló, 1991. június 18‑i 91/338/EGK irányelvvel (HL L 186., 59. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 10. kötet, 293. o.) a Tanács korlátozta a kadmium és vegyületei forgalomba hozatalát és felhasználását, oly módon, hogy azokat többé nem lehetett felhasználni a 91/338 irányelvben felsorolt anyagokból és készítményekből gyártott késztermékek színezésére és a kimerítő jelleggel felsorolt, vinilklorid‑polimerekből vagy –kopolimerekből (PVC) gyártott késztermékek stabilizálására.

5

1993. március 23‑án a Tanács elfogadta a létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló 793/93/EGK tanácsi rendeletet (HL L 84., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 212. o.). Az említett rendelet 8. cikkének megfelelően az Európai Közösségek Bizottsága a tagállamokkal való konzultáció alapján rendszeresen összeállítja az emberre vagy a környezetre gyakorolt hatásuk miatt különleges figyelmet igénylő elsőbbségi anyagok vagy anyagcsoportok listáit. E rendelet 10. cikke értelmében az elsőbbségi listákon található minden egyes anyag tekintetében egy tagállamot kell kijelölni felelősnek, amelynek értékelnie kell a szóban forgó anyaggal kapcsolatos, az embert, illetve a környezetet érintő kockázatokat, és adott esetben e kockázatok korlátozásával kapcsolatban stratégiát, ellenőrző intézkedéseket és/vagy felügyeleti programokat kell javasolnia.

6

Az elsőbbségi anyagok 793/93/EGK tanácsi rendeletben előírt harmadik listájáról szóló, 1997. január 27‑i 143/97/EK bizottsági rendelettel (HL L 25., 13. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 112. o.) a kadmiumot és a kadmium‑oxidot (CAS‑szám: 1306‑19‑0) felvették e listára, és a Belga Királyságot kijelölték az ezen anyagokért felelős tagállamként.

7

1998 szeptemberében elkészült az „A bizonyos termékekben megtalálható kadmium jelentette egészségügyi és környezeti kockázatok, valamint a kadmium használatának és forgalomba hozatalának további korlátozásához fűződő hatások értékelése” címet viselő jelentés, amelyet az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező tanácsadó iroda készített a Bizottság számára (a továbbiakban: 1998. évi jelentés).

8

A fogyasztók egészsége és az élelmiszerbiztonság terén tudományos bizottságok felállításáról szóló, 1997. július 23‑i 97/579/EK bizottsági határozatnak (HL L 237., 18. o.) megfelelően elkészített, 1999. évi egyik véleményében a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság kritikát fogalmazott meg az 1998. évi jelentéssel szemben. E kritikára válaszul a Bizottság 2000. december 19‑én egy másik, az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező tanácsadó irodától megrendelte az „A kadmium polimerek színezőanyagaként vagy stabilizátoraként és fémes felületek felületkezelésére történő használatához kapcsolódó egészségügyi és környezeti kockázatok” címet viselő jelentést (a továbbiakban: 2000. évi jelentés). A 2000. évi jelentésről a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság 2001. október 30‑án adott véleményt.

9

2007‑ben közzétették az Uniónak a kadmiumra és a kadmium‑oxidra vonatkozó kockázatértékelési jelentését, amelyet a Belga Királyság készíttetett, és amelynek a környezetre vonatkozó I. részét a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság 2004. március 28‑án véleményezte. E jelentés annak szükségességére vonatkozó következtetéseket tartalmazott, hogy csökkenteni kell a környezet és az emberi egészség kadmiumnak és kadmium‑oxidnak való kitettségéből eredő kockázatokat.

10

Az Unió kockázatértékelési jelentésének közzétételét követően a Bizottság 2008. május 29‑én a 793/93 rendelet 11. cikke (2) bekezdésével összhangban elfogadta a kadmium és a kadmium‑oxid jelentette kockázatok csökkentésére vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos ajánlást (HL L 156., 22. o.), valamint a kadmium és a kadmium‑oxid vonatkozásában a kockázatértékelés eredményeiről és a kockázatcsökkentési stratégiákról szóló közleményt (HL 2008. C 149., 6. o.). A kadmium és a kadmium‑oxid munkavállalókat érintő kockázatait illetően a Bizottság az említett közleményben többek között a foglalkozási expozíció határértékeinek rögzítését javasolta. A kadmium fogyasztókkal kapcsolatos kockázata tekintetében a Bizottság a 76/769 irányelv alapján a forgalomba hozatal, valamint a kadmiumtartalmú ékszerek és a kadmiumtartalmú forrasztópálca használatának korlátozására tett javaslatot. Ami a kadmiummal és a kadmium‑oxiddal környezeti hatás során kapcsolatba kerülő emberekre vonatkozó kockázatot illeti, a Bizottság közleményében az élelmiszerekben előforduló kadmium és kadmium‑oxid koncentrációja felső határértékének, a dohánykeverékek és a dohánylevelek kadmiumtartalmára vonatkozó felső határértéknek, valamint a műtrágya kadmium‑ és kadmium‑oxid tartalmára vonatkozó felső határértéknek a meghatározását javasolta.

11

A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45 irányelv módosításáról, valamint a 793/93 tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769 tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítés: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.; HL L 141., 2008.5.31., 22. o.; HL L 36., 2009.2.5., 84. o. és HL L 118., 2010.5.12., 89. o.) 139. cikke 2008. június 1‑jei, illetve 2009. június 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte a 793/93 rendeletet, illetve a 76/769 irányelvet.

12

Az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletének módosításáról szóló 2009. június 22‑i 552/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 164., 7. o.) értelmében a kadmium és annak vegyületei forgalomba hozatalára vonatkozó, eredetileg a 91/338 irányelvben előírt korlátozások bekerültek az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletébe, amely az egyes veszélyes anyagok, készítmények és árucikkek gyártásával, forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos korlátozásokat tartalmazza.

13

Az 1907/2006 rendelet 137. cikke (1) bekezdésének a) pontja átmeneti intézkedéseket tartalmaz. E rendelkezés kimondja, hogy szükség esetén a Bizottság legkésőbb 2010. június 1‑jéig kidolgozza a XVII. melléklet módosításának tervezetét, a 793/93 rendelet 11. cikkével összhangban közösségi szinten elfogadott kockázatértékelések és a kockázatok csökkentésére javasolt stratégiák szerint, amelyek e rendelet VIII. címével összhangban tartalmaznak korlátozási javaslatokat, de amelyekre vonatkozóan még nem hoztak határozatot a 76/769/EGK irányelv alapján.

14

2010 májusában a Bizottság az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletének a kadmium tekintetében történő módosítására vonatkozó javaslatot dolgozott ki, amelyet 2010 júniusában az 1907/2006 rendelet és az 1272/2008 rendelet szerinti illetékes hatóságok elé terjesztett, és közölt a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO), összhangban a kereskedelem technikai akadályairól szóló WTO‑megállapodással, amely a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) jóváhagyott, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény 1 A. mellékletét képezi. E módosító javaslat tartalmazta azon műanyagok kimerítő felsorolását, amelyekben korlátozták a kadmium és annak vegyületei használatát.

15

2010. október 21‑én e módosító javaslatot véleményezte az 1907/2006 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett, az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos információcseréért felelős fórum, amely koordinálja az e rendelet végrehajtásáért felelős tagállami hatóságok hálózatát.

16

2010. november 5‑én a Bizottság az 1907/2006 rendelet 133. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság elé terjesztette az említett rendelet XVII. mellékletének a kadmium vonatkozásában történő módosítására vonatkozó javaslat módosított változatát. E változat szerint, amelyet e bizottság 2010. november 25‑én vitatott meg, a kadmium és annak vegyületei használatát illetően javasolt korlátozások már nem csupán bizonyos műanyagokra terjedtek ki, hanem minden műanyagra.

17

2011. május 20‑án a Bizottság elfogadta az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XVII. mellékletének (kadmium) módosításáról szóló 494/2011/EU rendeletet (HL L 134., 2. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet), amelyhez ugyanazon napra keltezett hatástanulmányt csatoltak. A megtámadott rendeletet 2. cikkének második bekezdése értelmében 2011. december 10‑től kellett alkalmazni. A megtámadott rendelet 1. cikke módosította az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletének 23. bejegyzését. E módosítást követően a kadmium és annak vegyületei nem voltak használhatók szintetikus szerves polimerből (a továbbiakban: műanyag) készült keverékekben és árucikkekben, kivéve a biztonsági okokból kadmiumot tartalmazó keverékekkel színezett árucikkeket.

18

A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2011. augusztus 12‑én benyújtott keresetlevelükkel megindították a jelen keresetet.

19

A Törvényszék Hivatalához 2012. május 16‑án benyújtott levelében a Bizottság egy általa elfogadott, az 1907/2006 rendelet XVII. melléklete 23. bejegyzésének módosítására vonatkozó rendeletjavaslatot terjesztett elő, és jelezte, hogy e javaslat hatálybalépésétől számítva a felpereseknek nem fűződik érdeke az eljáráshoz. A Törvényszék Hivatalához 2012. július 4‑én benyújtott levelükben a felperesek előterjesztették az e levélre vonatkozó észrevételeiket.

20

2012. szeptember 18‑án a Bizottság e rendeletjavaslat alapján elfogadta az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletének (kadmium) módosításáról, szóló 835/2012/EU rendeletet (HL L 252., 1. o.).

21

A Törvényszék Hivatalához 2012. október 12‑én benyújtott beadványban a felperesek megerősítették, hogy eljáráshoz fűződő érdekük a 835/2012 rendelet elfogadása után is fennáll.

22

A Törvényszék Hivatalához 2013. február 11‑én benyújtott levelükben a felperesek kérték, hogy az eljárás irataihoz csatoljanak két új bizonyítási indítványt arra vonatkozóan, hogy az eljáráshoz fűződő érdekük a 835/2012 rendelet elfogadása után is fennáll, vagyis az Európai Vegyianyag‑ügynökségtől (ECHA) származó két iratot, amelyek a kadmium és a kadmiumvegyületek vonatkozásában az 1907/2006 rendelet 69. cikke szerinti korlátozásra vonatkozó eljárás megindításáról szóltak. A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke 2013. február 18‑i határozatával helyt adott e kérelemnek. A Törvényszék Hivatalához 2013. március 6‑án benyújtott levelében a Bizottság előterjesztette a 2013. február 11‑i levélre vonatkozó észrevételeit.

23

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hetedik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát.

24

A Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkében szabályozott pervezető intézkedések keretében iratok benyújtására hívta fel a Bizottságot, és írásbeli kérdést intézett hozzá. A Bizottság e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett.

25

A Törvényszék a 2013. június 27‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a feltett kérdésekre adott válaszait.

26

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

27

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

28

A Bizottság vitatja a felperesek eljáráshoz fűződő érdekének fennállását. Véleménye szerint a felperesek eljáráshoz fűződő minden érdeke megszűnt a 835/2012 rendelet hatálybalépése miatt. E rendelet ugyanis a pigmentként használt kadmiumvegyületek tekintetében újból azokat a korlátozásokat vezette be a megtámadott rendelet alkalmazásának időpontjára visszaható hatállyal, amelyek a megtámadott rendelet elfogadása előtt hatályban voltak. A tárgyaláson a Bizottság emellett azzal érvelt, hogy a felpereseknek nem fűződik érdeke az eljáráshoz, mivel megsemmisítés iránti kérelmük más kadmiumpigmentekre vonatkozik, nem pedig a narancssárga kadmium‑szulfoszelenidre, a vörös kadmium‑szulfoszelenidre és a kadmium‑cinkszulfidra. A második és a harmadik felperes ugyanis kizárólag e kadmiumpigmentek gyártásával foglalkozik.

29

Emlékeztetni kell arra, hogy, mivel a kereset elfogadhatóságának feltételei, különösen az eljáráshoz fűződő érdek, az eljárás folytatásának nélkülözhetetlen feltételei, a Törvényszék feladata annak hivatalból történő vizsgálata, hogy a felpereseknek érdekük fűződik‑e a megtámadott határozat megsemmisítéséhez (lásd a Törvényszék T-299/05. sz., Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben 2009. március 18-án hozott ítéletének [EBHT 2009., II-565. o.], 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

30

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljáráshoz fűződő érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor kell fennállnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. Az eljáráshoz fűződő érdeknek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ami feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (lásd a C‑373/06. P., C‑379/06. P. és C-382/06. P. sz., Flaherty és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. április 17-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-2649. o.] 25. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), és hogy a kezdeményező fél igazolja, hogy létrejött és fennálló érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez (lásd a Törvényszék T‑269/03. sz., Socratec kontra Bizottság ügyben 2009. június 19‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

31

Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik, ami minden bírósági eljárás lényeges és elsődleges feltétele (a Bíróság második tanácsa elnöke által a 206/89. R. sz., S. kontra Bizottság ügyben 1989. július 31-én hozott végzés [EBHT 1989., 2841. o.] 8. pontja, és a Törvényszék T-141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1197. o.], 31. pontja).

32

Elsősorban ami a jelen kereset megindításakor a felpereseknek a megtámadott rendelet megsemmisítéséhez fűződő érdekét illeti, annyiban, amennyiben e rendelet más kadmiumpigmentekre vonatkozik, mint amelyeket a második és a harmadik felperesek előállítanak, rá kell mutatni, hogy a felperesek semmilyen olyan bizonyítékot nem terjesztettek elő, amely arra engedne következtetni, hogy e megsemmisítés számukra előnnyel járna. Ugyanis a felperesek e más pigmentek vonatkozásában az eljáráshoz fűződő érdekük fennállására lényegében azon az alapon hivatkoztak, hogy nem zárható ki, hogy a második és a harmadik felperes a jövőben más kadmiumpigmenteket gyártson, mint a narancssárga kadmium‑szulfoszelenid, a vörös kadmium‑szulfoszelenid és a kadmium‑cinkszulfid. Márpedig, mivel a fent említett három kadmiumpigmenttől eltérő kadmiumpigmentek felperesek általi gyártása pusztán hipotetikus, és a felperesek semmiféle bizonyítékkal nem támasztották alá állításukat, a felpereseknek nem fűződik létrejött és fennálló érdeke a megtámadott rendelet annyiban történő megsemmisítéséhez, amennyiben az a második és a harmadik felperes által gyártottól eltérő kadmiumpigmentekre is vonatkozik. A jelen kereset tehát csupán annyiban tekinthető elfogadhatónak, amennyiben az kizárólag a narancssárga kadmium‑szulfoszelenidre, a vörös kadmium‑szulfoszelenidre és a kadmium‑cinkszulfidra vonatkozik (a továbbiakban: érintett kadmiumpigmentek).

33

Másodsorban az eljáráshoz fűződő érdeknek a 835/2012 rendelet hatálybalépése következtében történő állítólagos megszűnését illetően a felperesek azzal érvelnek, hogy e rendelet nem helyezi hatályon kívül a megtámadott rendeletet. A felperesek szerint fennmarad az eljáráshoz fűződő érdekük, mivel egyrészt a megtámadott rendelet megsemmisítésének hatása volna a kadmium használatának Bizottság általi esetleges jövőbeni korlátozására, másrészt a megtámadott rendelet jogellenességének kimondása kártérítési kereset alapjául szolgálna.

34

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a felperesnek továbbra is fennállhat az ahhoz fűződő érdeke, hogy valamely uniós intézmény jogi aktusának megsemmisítését kérje, egyrészt annak elkerülése érdekében, hogy a jogi aktushoz állítólagosan fűződő jogellenesség a jövőben megismétlődhessen (lásd a Bíróság C-362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-4333. o.] 50. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), másrészt annak érdekében, hogy az uniós bíróság állapítsa meg a vele szemben elkövetett jogsértést, oly módon, hogy ez a megállapítás alapjául szolgálhasson egy esetleges kártérítési keresetnek, amelynek célja a megtámadott jogi aktus által okozott kár megfelelő módon történő megtérítése (lásd ebben az értelemben a Bíróság 76/79. sz., Könecke Fleischewarenfabrik kontra Bizottság ügyben 1980. március 5-én hozott ítéletének [EBHT 1980., 665. o.] 8. és 9. pontját, a C-68/94. és C-30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-1375. o.] 74. pontját, és a fenti 29. pontban említett Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben hozott ítélet 53. pontját).

35

Anélkül, hogy szükség volna nyilatkozni a jogellenesség jövőbeni megismétlődésének elkerüléséhez fűződő érdek fennmaradásáról, meg kell állapítani, hogy a felpereseknek legalább azon érdeke fennmarad, amely alapján esetlegesen keresetet indíthatnak a felelősség megállapítása iránt.

36

Ugyanis elsősorban meg kell említeni, hogy a jogvita tárgya fennmaradt, mivel a megtámadott rendeletet a Bizottság formálisan nem helyezte hatályon kívül (lásd ebben az értelemben a fenti 34. pontban hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontját és a fenti 29. pontban hivatkozott Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben hozott ítélet 47. pontját).

37

Másodsorban jelezni kell, hogy az érintett kadmiumpigmentekre vonatkozó, a megtámadott rendelettel bevezetett korlátozásoknak a 835/2012 rendelettel történő, a megtámadott rendelet alkalmazásának időpontjára visszaható hatályú visszavonása önmagában nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság az ítélet kihirdetésének időpontjában a kereset tárgyának hiányában vagy a keresethez fűződő érdek hiányában köteles lenne megállapítani az okafogyottságot (lásd ebben az értelemben a fenti 34. pontban hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontját). A megtámadott – és már végrehajtott – rendelet megsemmisítése továbbra is előnnyel járhat a felperesek számára, még akkor is, ha az e rendelettel bevezetett, szóban forgó korlátozásokat időközben visszavonták az említett rendelet alkalmazásának időpontjára visszaható hatállyal. A megtámadott rendelet ugyanis joghatásokat válthatott ki azon időszakban, amelyben e rendelet szabályozta az érintett kadmiumpigmentekre vonatkozó korlátozásokat, vagyis 2011. december 10‑i alkalmazásától kezdve a 835/2012 rendelet 2012. szeptember 19‑i hatálybalépéséig (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑183/12. P. sz., Ayadi kontra Bizottság, ügyben 2013. június 6‑án hozott ítéletének 79. pontját, és a Törvényszék T-102/96. sz., Gencor kontra Bizottság ügyben 1999. március 25-én hozott ítéletének [EBHT 1999., II-753. o.], 41. pontját).

38

Harmadsorban meg kell állapítani, hogy ezen időszakban a megtámadott rendelet megtiltotta az érintett kadmiumpigmentek használatát a műanyagból készült keverékekben és árucikkekben, kivéve a biztonsági okokból kadmiumot tartalmazó keverékekkel színezett árucikkeket. Ilyen körülmények között a felpereseknek továbbra is érdekük fűződik ahhoz, hogy megállapíttassák a megtámadott rendelet részleges jogellenességét, mivel egyfelől e megállapítás köti az uniós bíróságot egy esetleges kártérítési kereset esetében, másfelől pedig alapját képezheti a Bizottság és a felperesek esetleges peren kívüli, az utóbbiakat ért kár megtérítésére irányuló egyezkedésnek (lásd ebben az értelemben a fenti 29. pontban hivatkozott Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben hozott ítélet 54. és 55. pontját).

39

A fenti megfontolásokra tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a felpereseknek a 835/2012 rendelet elfogadása után is fennállt a megtámadott rendelet azon részének megsemmisítéséhez fűződő érdeke, amely részében e rendelet az érintett kadmiumpigmentek használatát más műanyagokban korlátozta, mint amelyekben e használat az említett rendelet elfogadása előtt korlátozva volt.

40

Keresetük alátámasztására a felperesek nyolc jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első az 1907/2006 rendelet 137. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 68–73. cikkének megsértésére; a második nyilvánvaló értékelési hibára; a harmadik a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveinek megsértésére; a negyedik az 1907/2006 rendelet annyiban való megsértésére, amennyiben egyedileg meg nem vizsgált anyagok csoportjára, vagyis a kadmiumvegyületekre vonatkozóan ír elő korlátozásokat; az ötödik a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás megsértésére; a hatodik a felperesek eljárási jogainak megsértésére; a hetedik az indokolási kötelezettség megsértésére, végül a nyolcadik az arányosság elvének megsértésére vonatkozik.

41

Helyénvalónak tűnik először a nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozó második jogalapot megvizsgálni.

42

Ez a jogalap két részből áll. Míg az első rész a kockázatértékelés hiányára vonatkozik, addig a második rész a kadmiumpigmentek használatára vonatkozóan a megtámadott rendeletben előírt korlátozásokkal kapcsolatos hatástanulmány hiányát érinti.

43

Ami a kockázatértékelés hiányára vonatkozó első részt illeti, a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor nem vizsgálta meg, hogy milyen kockázatot jelent a kadmiumtól különböző anyagnak minősülő, érintett kadmiumpigmentek használata más műanyagokban, mint amelyekre e használat a megtámadott rendelet elfogadása előtt korlátozva volt. E kadmiumpigmentek kifejezetten ki vannak zárva a kadmiumvegyületek veszélyességének az 1272/2008 rendelet VI. melléklete szerinti harmonizált osztályozásából.

44

Meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendeletet az 1907/2006 rendelet 131. cikke alapján fogadták el. Ahogyan az az 1907/2006 rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, e rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérése alternatív vizsgálati módszereinek támogatását is, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása a versenyképesség és az innováció ösztönzésével egyidejűleg. Az 1907/2006 rendelet (87), (89) és (91) preambulumbekezdésére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a jogalkotó az új korlátozások bevezetésének, és az említett rendelet VIII. mellékletében előírt, már létező korlátozások módosításának elsődleges céljaként e három célkitűzés közül az első, vagyis az emberi egészség és a környezet védelmét jelölte meg (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-558/07. sz., S.P.C.M. és társai ügyben 2009. július 7-én hozott ítéletének [EBHT 2009., I-5783. o.], 45. pontját).

45

E célok hatékony követése érdekében hangsúlyozni kell, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, fejlődő jellegű, összetett technikai keretben az uniós intézmények, különösen a tudományos és technikai jellegű, fölöttébb összetett tények értékelésében, széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk hozott intézkedések természete és terjedelme meghatározásának tekintetében, míg az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy ezen intézmények nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörük határait. E körülmények között az uniós bíróság nem helyettesítheti a saját, tudományos és technikai rendre vonatkozó ténybeli megállapításaival az intézmények megállapításait, mivel az EUM‑Szerződés kizárólag ez utóbbiakat hatalmazta fel e feladat elvégzésére (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-343/09. sz. Afton Chemical ügyben 2010. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2010., I-7027. o.], 28. pontját, és a C-15/10. sz. Etimine-ügyben 2011. július 21-én hozott ítéletének [EBHT 2011., I-6681. o.], 59 és 60. pontját).

46

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az uniós intézmények széles mérlegelési jogköre, amelynek gyakorlása csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik, nem kizárólag a meghozandó rendelkezések jellegére és hatályára vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az alapvető tények megállapítására is. Az ilyen bírósági felülvizsgálat azonban, még ha annak korlátozott is a terjedelme, szükségessé teszi, hogy az uniós intézmények, amelyek a szóban forgó jogi aktus alkotói, bizonyíthassák az uniós bíróságok előtt, hogy a jogi aktust mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét (lásd ebben az értelemben a fenti 45. pontban hivatkozott Afton Chemical ügyben hozott ítélet 33. és 34. pontját).

47

A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy noha a megtámadott rendeletet az 1907/2006 rendelet 137. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő átmeneti intézkedésként fogadták el, ettől még az említett rendelet XVII. mellékletének módosításakor az annak 68. cikkében előírt feltételeket teljesíteni kell. Az említett rendelet 137. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő átmeneti intézkedések ugyanis eljárási rendelkezések, így azok csupán az e rendelet 69–73. pontjában szereplő eljárási szabályokat helyettesíthetik, az 1907/2006 rendelet 68. cikkében szereplő új korlátozások bevezetésére vagy már létező korlátozások módosítására vonatkozó tartalmi feltételeket azonban nem. Emellett e rendelet 137. cikke (1) bekezdésének a) pontjából kitűnik, hogy a korlátozási javaslatoknak összhangban kell lenniük ugyanezen rendelet VIII. címével, vagyis a rendelet 68–73. cikkével.

48

A megtámadott rendelettel az érintett kadmiumpigmentekre vonatkozó új korlátozások bevezetése tehát azt feltételezi, hogy az 1907/2006 rendelet 68. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek teljesültek. E rendelkezés kimondja, hogy amennyiben az anyag gyártása, felhasználása és forgalmazása olyan elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre, amelyet uniós szinten kell kezelni, a XVII. mellékletet úgy módosítják, hogy új korlátozásokat fogadnak el magának az anyagnak, az anyagot tartalmazó keverékeknek és árucikkeknek a gyártásával, felhasználásával és forgalmazásával kapcsolatban. Minden ilyen döntésnél figyelembe kell venni a korlátozás társadalmi‑gazdasági következményeit, beleértve a helyettesítő alternatívák hozzáférhetőségét is.

49

Következésképpen a megtámadott rendelet elfogadásának az volt az előfeltétele, hogy a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia, hogy az érintett kadmiumpigmentek más műanyagokban történő használata, mint amelyekre a használat a megtámadott rendelet elfogadása előtt korlátozva volt, olyan elfogadhatatlan kockázatot jelent‑e az emberi egészségre és a környezetre, amelyet uniós szinten kell kezelni.

50

Még ha feltételezzük is – ahogyan azzal a Bizottság a tárgyaláson érvelt –, hogy az 1907/2006 rendelet 137. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott intézkedéseknek nem az e rendelet 68. cikkében előírt tartalmi feltételeknek kell megfelelniük, hanem az e rendeletnél korábban hatályban lévő szabályoknak, vagyis a 793/93 rendelet 11. cikkének, meg kell állapítani, hogy ez utóbbi rendelkezés ugyancsak előírta, hogy a korlátozó intézkedéseket kizárólag kockázatértékelés alapján lehet elfogadni.

51

A felperesek által előadott érvelésre tekintettel tehát meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott rendelet a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló értékelési hibán alapul‑e amiatt, hogy nem értékelték, milyen kockázatot jelent az érintett kadmiumpigmentek más műanyagokban történő használata, mint amelyekre a használat a megtámadott rendelet elfogadása előtt korlátozva volt.

52

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kockázatok tudományos szakértők által végzett, tudományos értékelésének kellően megbízható és hiteles információt kell adnia a Bizottságnak, amely lehetővé teszi számára a feltett tudományos kérdés teljes terjedelmének áttekintését, és lehetővé teszi számára, hogy politikáját az ügy ismeretében határozza meg. Következésképpen, hacsak nem hoz olyan önkényes intézkedéseket, amelyeket az elővigyázatosság elve semmiképpen sem igazol, a Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy az általa hozott intézkedések – még ha megelőző intézkedésekről van is szó – a lehető legkimerítőbb tudományos értékelésen alapuljanak, tekintetbe véve az adott ügy sajátos körülményeit (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-13/99. sz., Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 11-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-3305. o.] 162. pontját).

53

Meg kell állapítani, hogy a Bizottság elismeri, hogy az uniós kockázatértékelési jelentés csupán közvetetten érinti a kadmiumpigmenteket, vagyis annyiban, amennyiben az e pigmenteket előállító telephelyek érintettek. Ezt erősíti meg a 835/2012 rendelet (1) és (2) preambulumbekezdése is, amelyekből az következik, hogy a kadmium és annak vegyületei használatára vonatkozó korlátozásnak az összes műanyagra való kiterjesztése nem e jelentésen alapult. Ugyanakkor a Bizottság azzal érvel, hogy más információforrások alapján hozta meg határozatát, amelyben a kadmiumvegyületek színezőanyagként való használatát kiterjesztette minden műanyagra, túl azokon, amelyekre e használat a megtámadott rendelet elfogadása előtt korlátozva volt.

54

E tekintetben a Bizottság elsősorban a környezet kadmiummal történő szennyezése elleni közösségi cselekvési programról szóló 1988. január 25‑i tanácsi állásfoglalására hivatkozik (HL C 30., 1. o.). Ezen állásfoglalásban a Tanács elismerte, hogy az ember és a környezet kadmiumnak való kitettsége számos forrásból ered, különösen a hulladékok megsemmisítéséből származó kibocsátásból. Igaz, hogy el kell utasítani a felperesek azon érvét, amely szerint a Bizottság nem támaszkodhatott ezen állásfoglalásra, mivel azt a 91/338 irányelvben szereplő korlátozások bevezetése előtt fogadták el. Ezen állásfoglalás ugyanis a fokozatosság elvén alapuló megközelítést javasol, és semmi sem utal arra, hogy e megközelítést a 91/338 irányelv teljes mértékben végrehajtotta volna. Mindazonáltal az említett állásfoglalás maga nem tartalmaz kockázatértékelést a kadmiumpigmentek műanyagokban való használatát illetően.

55

Másodsorban a Bizottság a 2000. évi jelentésre hivatkozik, amely az 1998. évi jelentésen alapult, és 0,005%‑ra becsülte a színezett műanyagokból a termék élettartama alatt kiváló kadmium százalékos mennyiségét. A 2000. évi jelentés, amelyet a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság 2001. október 30‑án véleményezett, a környezetben előforduló kadmium forrásaként a kadmiumpigmentet tartalmazó műanyagok elégetését, valamint a műanyagok és a hulladékégetőből származó hamu lerakását, illetve szétszórását jelölte meg. Mindazonáltal semmiféle következtetést nem lehetett levonni a hulladékok csurgalékvizében talált kadmium pontos eredetét tekintve.

56

E tekintetben a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság nem támaszkodhatott a 2000. évi jelentésre, mivel azt az uniós kockázatértékelési jelentés elfogadása előtt véglegesítették. A Bizottságot megillető széles mérlegelési jogkör alapján, amely az alapvető tények megállapítására is kiterjed (lásd a fenti 46. pontot), semmi sem akadályozta meg a Bizottságot, hogy olyan, az uniós kockázatértékelési jelentéstől eltérő forrásból származó tudományos adatokat vegyen figyelembe, mint amilyen a 2000. évi jelentés. Emellett az uniós kockázatértékelési jelentés az I. részének 0.1.1. pontjában jelzi, hogy e jelentés nem érinti az kadmiumhoz és a kadmium‑oxidhoz kapcsolódó összes területet, sem ezen anyagok összes vegyületét. Ráadásul e jelentés számos más tanulmányra hivatkozik anélkül, hogy azokat pontosan megjelölné. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy az uniós kockázatértékelési jelentés, amely 2007‑ben készült, nem foglalja magában a 2000. évi jelentés eredményeit, azt bizonyítja, hogy ez utóbbi relevanciája korlátozott. Ezt támasztja alá a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottságnak az említett jelentésről készült véleménye is, amely szerint a jelentés megállapításai önmagukban nem használhatók, és az e jelentésben említett, a kadmium használatához fűződő lehetséges kockázatokat szélesebb összefüggések között kell értékelni.

57

Harmadsorban a Bizottság az „A PVC viselkedése a hulladéklerakókban” címet viselő tanulmányra hivatkozik, amelyet 2000‑ben készített egy német vállalkozás a Bizottságnak, és amely szerint a hulladéklerakás korai szakaszában a savasítás állapota az eső általi lemosás nagy hatékonyságát mutatja. E tanulmány szerint a vizes szakaszban keletkező fermentációs termékek savassága miatt a csurgalékvíz pH értéke alacsony, és ebben a szakaszban nehézfémek oldódhatnak ki. A Bizottság szerint ez a kadmiumionok felszabadulása szempontjából fontos, amely még az olyan, oldhatatlannak tekintett vegyületek esetén is előfordul, mint amilyenek a kadmiumpigmentek.

58

E tekintetben el kell utasítani a felperesek azon érvét, amely szerint az a tény, hogy a Bizottság e tanulmányt nem küldte meg a harmadik felperesnek azt követően, hogy a harmadik felperes 2011. május 24‑én az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján az 1907/2001 rendelet XVII. mellékletének módosítására vonatkozó javaslat kidolgozásával kapcsolatos összes dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet terjesztett elő, azt bizonyítja, hogy a Bizottság a kockázatértékelését nem ezen dokumentumra alapozta.

59

A Bizottság jelzi, hogy azért nem továbbította az említett dokumentumot, mert véleménye szerint az nem tartozott az említett javaslat kidolgozásával kapcsolatos dokumentumok közé abban az értelemben, hogy nem az alkalmazandó jogi szabályozás vagy az e javaslat kidolgozása tekintetében releváns igazgatási eljárás által megkövetelt dokumentumról van szó. Ahogyan az az iratokból kitűnik, a Bizottság 47 dokumentumot továbbított a harmadik felperesnek, annak kérelmére válaszul. Még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság nem tett eleget az 1049/2001 rendeletből fakadó kötelezettségeinek azáltal, hogy nem továbbította az összes releváns dokumentumot, e tény nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az említett dokumentumokat a kockázatértékelés során. Az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletének módosításához vezető eljárás és az 1049/2001 rendeleten alapuló, dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló eljárás ugyanis két önálló eljárás, amelyek nem függnek egymástól.

60

Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy ahogyan arra a felperesek hivatkoztak, az „A PVC viselkedése a hulladéklerakókban” címet viselő tanulmány csupán a PVC‑vel foglalkozik. Márpedig, noha e tanulmány tartalmaz adatokat a kadmiumpigmentek jelentette kockázatokat illetően, értéke korlátozott a PVC‑től eltérő műanyagok tekintetében.

61

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet preambulumbekezdései a kadmium használatát csupán a PVC‑ből készült összes árucikkre vonatkozóan tiltja meg (a megtámadott rendelet (9)–(12) preambulumbekezdései), más műanyagokat nem érintve, és hogy a megtámadott rendelettel módosított 1907/2006 rendelet XVII. melléklete 23. bejegyzésének (4) bekezdése értelmében a PVC az egyetlen műanyag, amelyre a szóban forgó korlátozások alóli speciális kivétel vonatkozik, mégpedig a „hasznosított PVC”‑nek nevezett, hulladék PVC‑ből készült keverékek tekintetében. Emellett meg kell jegyezni, hogy az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletének módosítására vonatkozó javaslatban, amelyet a Bizottság a megtámadott rendelet kidolgozásának szakaszában, a 2010. június 15–17 közötti ülésükön terjesztett az 1907/2006 rendelet és az 1272/2008 rendelet szerinti illetékes hatóságok elé, „A kadmium használatának betiltása minden PVC‑t tartalmazó műanyagban” címet viselő előterjesztés szerepelt, és ezen előterjesztést úgy lehet értelmezni, mint amely nem vonatkozik „minden műanyagra, ideértve a PVC‑t”. A fentiek alapján a Törvényszék szerint „A PVC viselkedése a hulladéklerakókban” címet viselő tanulmányból nem tűnik ki, hogy a Bizottság megvizsgálta volna azt a kérdést is, hogy a kadmiumpigmentek tekintetében a PVC‑től különböző műanyagok viselkedése eltér‑e a PVC viselkedésétől, vagy adott esetben azt, hogy e tekintetben a szóban forgó tilalommal érintett többi műanyag milyen mértékben hasonlítható össze a PVC‑vel.

62

Negyedsorban a Bizottság a kadmium és a kadmium‑oxid vonatkozásában a kockázatértékelés eredményeiről és a kockázatcsökkentési stratégiákról szóló közleményre hivatkozik, amely szerint a környezeti hatásként jelentkező kadmiumexpozíciót a jelenleg ismeretes összes antropogén kadmiumkibocsátás alapján számolják ki, vagyis a kadmiumot/kadmium‑oxidot gyártók és feldolgozók által kibocsátott kadmium, valamint a diffúz forrásból származó, a műtrágyagyártás, acélgyártás, olaj és szén égetése, közlekedés, hulladék égetése és tárolása stb. során keletkező kadmium figyelembevételével. Az emberi egészséggel kapcsolatos kockázatok értékelését illetően azon következtetés alátámasztása érdekében, mely szerint a kockázatok csökkentése érdekében különleges intézkedésekre van szükség, e közlemény a környezeti hatásként jelentkező kadmiumexpozíció következményeként fennálló genotoxicitással és rákkeltő hatással kapcsolatos kockázatra hivatkozik, bármilyen helyzetben jelentkezik is az expozíció, mivel ezen anyag határérték nélkül rákkeltőnek tekintendő. Ami a környezeti kockázatok értékelését illeti, e közlemény többek között a következő kockázatokról tesz említést: hulladéklerakóval kapcsolatos aggályok a közvetlenül a felszíni vizekbe szivárgó kadmium miatt, az Egyesült Királyságban és a belgiumi Vallon Régióban található vizekkel kapcsolatos aggályok a folyókban és tavakban mért kadmiumkoncentráció miatt és az Egyesült Királyságban található valamely régióval kapcsolatos aggályok a talajban mért kadmiumkoncentráció miatt.

63

E tekintetben meg kell állapítani, hogy e közlemény az uniós kockázatértékelési jelentés eredményeit, valamint a kadmium és a kadmium‑oxid jelentette kockázatok mérséklésére javasolt stratégiákat mutatja be. Márpedig, ahogyan az már megállapítást nyert (lásd a fenti 53. pontot), az uniós kockázatértékelési jelentés csupán közvetetten érinti a kadmiumpigmenteket, vagyis annyiban, amennyiben az e pigmenteket előállító telephelyek érintettek.

64

Emellett el kell ismerni, hogy a kadmiumpigmentek használatát a 91/338 irányelv már a megtámadott rendelet hatálybalépése előtt jelenős számú műanyag tekintetében korlátozta (lásd a fenti 4. pontot), és az 552/2009 rendelet e korlátozásokat átültette az 1907/2006 rendelet XVII. mellékletébe (lásd a fenti 12. pontot). Azonban azt is meg kell állapítani, hogy – ahogyan arra a felperesek hivatkoznak – az érintett kadmiumpigmentek kifejezetten ki vannak zárva a kadmiumvegyületek veszélyességének az 1272/2008 rendelet VI. melléklete szerinti harmonizált osztályozásából.

65

Ötödsorban a Bizottság „a műanyag rekeszek és a műanyag rakodólapok esetében a nehézfémhasználattól való eltérés iránti kérelem értékelése” című, 2008. szeptember 29‑i tanulmányra hivatkozik, amely a kadmium és a nehézfémpigmentek hulladéklerakókban való viselkedésére vonatkozik. E tanulmány részletet közöl az Északi Miniszterek Tanácsának 2003. évi üléséről készült jelentésből, amely szerint a kadmium mozgása a hulladéklerakókban lassú, és a kadmium esővíz általi teljes kimosása több száz vagy akár több ezer évet vehet igénybe, bizonyos esetekben pedig még több időt, azonban e tanulmány szerint semmiféle bizonyíték nem létezik arra vonatkozóan, hogy a hulladéklerakókat a kadmium állandó tárolóhelyének lehet tekinteni. Ezt követően a tanulmány jelzi, úgy tűnik, hogy a nehézfémek stabilitása a rekeszek/rakodólapok sértetlenségétől függ. E tanulmány egy dokumentált esetre utal annak magyarázatakor, hogy kadmiumpigmenttel színezett, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) granulátum szabad levegőn történő kültéri tárolásakor 5–6 év alatt magas kadmiumkoncentráció jelent meg a talajban és a környező vizekben. Ezenkívül e tanulmány két másik tanulmányra hivatkozik. Az első szerint a sárga kadmium‑szulfid pigmentek ellenállósága kiváló – kivéve nedves környezetben –, így kevésbé érzékenyek a külső változásokra. A második szerint a kadmiumpigmentek ellenállnak a fénynek, azonban lassan szulfáttá oxidálódhatnak, amely feloldódik fény (ultraibolya sugárzás), levegő és víz hatására. E fotooxidáció erőteljesebb lehet a sárga kadmium esetében, mint a piros kadmiumnál. Mindazonáltal e második tanulmány szerint a fénynek és az időjárásnak való ellenállás függ a pigmenttől és azon hordozótól is, amelyben azt felhasználták, vagyis attól, hogy e rekeszek vagy rakodólapok egészben vagy granulátummá alakítva vannak.

66

E tekintetben a fenti 58. és 59. pontban szereplőkkel azonos okok miatt el kell utasítani a felperesek azon érvelését, amely szerint az a tény, hogy a Bizottság a 2011. május 24‑i, hozzáférés iránti kérelmet követően nem továbbította e tanulmányt és az Északi Miniszterek Tanácsának üléséről készült jelentést a harmadik felperesnek, azt bizonyítja, hogy a Bizottság a kockázatértékelését nem ezen dokumentumra alapozta.

67

Mindazonáltal, ahogyan arra a felperesek hivatkoznak, e tanulmány és a benne említett, az Északi Miniszterek Tanácsának üléséről készült jelentés relevanciája korlátozott az érintett kadmiumpigmentek azoktól eltérő műanyagokban való használata által jelentett kockázatok meghatározása szempontjából, mint amely műanyagokban e pigmentek használata a megtámadott rendelet elfogadása előtt korlátozva volt.

68

Ugyanis egyrészt az Északi Miniszterek Tanácsának üléséről készült jelentés nem a kadmiumpigmentek használatára vonatkozik, hanem általában a kadmium hulladéklerakókban való viselkedésére. Emellett, noha e jelentés szerint a kadmium mozgása a hulladéklerakókban lassú, és a kadmium esővíz általi teljes kimosása több száz vagy akár több ezer évet vehet igénybe, bizonyos esetekben pedig még több időt, nem bizonyított, hogy a hulladéklerakókat a kadmium állandó tárolóhelyének lehet tekinteni, így e jelentés nyilvánvalóan nem tekinthető megfelelő alapnak az érintett kadmiumpigmentek műanyagban való használata által jelentett kockázatok értékeléséhez.

69

Másrészt e tanulmány tartalmát illetően igaz, hogy a tanulmány a kadmiumpigmentek hulladéklerakókban való viselkedését is érinti. E tekintetben el kell utasítani a felperesek azon érvét, amely szerint a Bizottság nem bizonyította a kadmiumpigmentek használata és a hulladéklerakók csurgalékvize közötti összefüggést, és amely szerint a hulladéklerakókban található kadmium fő forrása az uniós kockázatértékelési jelentés megállapítása szerint a kadmium‑oxid. E jelentés ugyanis kifejezetten olyan esetre hivatkozik, amelyben a kadmiumpigmenttel színezett, nagy sűrűségű polietilén granulátum tárolása a talaj és a víz szennyezéséhez vezetett a környezeti hatásoknak való hosszabb ideig tartó kitettség miatt. Ráadásul, még ha feltételezzük is, hogy a kadmium‑oxid jelenti a hulladéklerakókban jelen lévő kadmium fő forrását, meg kell jegyezni, hogy – ahogyan arra a Bizottság utalt – a környezetre gyakorolt összesített hatás a környezetben található abszolút mennyiségtől, az oldhatóság környezeti körülményeken alapuló változásától és a kadmiumpigmentek lebomlásától függ.

70

Mindazonáltal, noha e tanulmány jelzi, hogy a fénynek és a környezeti hatásoknak való ellenállás függ többek között a hordozótól, amelyben a kadmiumpigmentet felhasználták, vagyis attól, hogy a rekeszek vagy rakodólapok egészben vagy granulátummá alakítva vannak, a tanulmány nem tartalmaz semmiféle elemzést a kadmiumnak a különböző műanyagokban való jelenlétéről és viselkedéséről. Márpedig a jelen ügyben pontosan annak értékeléséről van szó, hogy milyen kockázatot jelent az érintett kadmiumpigmentek más műanyagokban történő használata, mint amelyekre a használat a megtámadott rendelet elfogadása előtt korlátozva volt. Másfelől meg kell állapítani, hogy e tanulmány kizárólag a rekeszek vagy rakodólapok gyártásához használt műanyagokra vonatkozott.

71

A fentiek alapján az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a Bizottság minden releváns tényezőt és körülményt megvizsgált azon helyzettel kapcsolatban, amelyet a megtámadott rendelet szabályozni kívánt. A Bizottság tehát nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a fenti 54–70. pontban szereplő tudományos tényezők alapján olyan, az emberi egészségre és a környezetre vonatkozó kockázat fennállására következtetett, amelyet uniós szinten kell kezelni.

72

Következésképpen a jelen jogalap első részét el kell fogadni.

73

A fenti megfontolások alapján, és anélkül hogy szükséges volna akár a jelen jogalap második részéről, akár a felperesek által felhozott többi jogalapról határozni, a keresetnek helyt kell adni, és a megtámadott rendeletet meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az érintett kadmiumpigmentek használatát műanyagból készült más keverékekben és árucikkekben korlátozza, mint amelyekben e használat az említett rendelet elfogadása előtt korlátozva volt. Azonban a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

74

A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. §‑a alapján részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit. Mivel a Bizottság az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a jelen ügy körülményei megfelelő értékelésének megfelel, ha a Bizottság viseli a saját költségeinek 90%‑át és a felpereseknél felmerült költségek 90%‑át, ez utóbbiak pedig maguk viselik a saját költségeik 10%‑át és a Bizottságnál felmerült költségek 10%‑át.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott: