Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C-542/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) a Bírósághoz 2011. október 24-én érkezett, 2011. szeptember 30-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Staatssecretaris van Financiën

és

a Codirex Expeditie BV

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, A. Rosas, Juhász E. (előadó), D. Šváby és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. december 12-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a holland kormány képviseletében M. Noort és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

– a görög kormány képviseletében I. Bakopoulos és I. Pouli, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Bizottság képviseletében B.-R. Killmann és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2013. február 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 13. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) rendelkezéseinek az értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár, a továbbiakban: Staatssecretaris) és a Codirex Expeditie BV (a továbbiakban: Codirex) között a vámmal és a hozzáadottérték-adóval (a továbbiakban: héa) kapcsolatos adómegállapító határozat tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A Vámkódex 4. cikkének 15–17. és 20. pontja értelmében:

„15. »Az áru vámjogi sorsa«:

a) az áru vámeljárás alá vonása;

b) az áru beléptetése vámszabad területre vagy vámszabad raktárba;

c) az áru újrakivitele a Közösség vámterületéről;

d) az áru megsemmisítése;

e) az áru felajánlása az államkincstár javára.

16. »Vámeljárás«:

a) a szabad forgalomba bocsátás;

b) az árutovábbítás;

[…]

17. »Vámáru-nyilatkozat« valamely személy azon óhajának előírt formában és módon tett jelzése, hogy az árut adott vámeljárás alá kívánja helyezni.

[...]

20. »Áru kiadása« a vámhatóságok azon intézkedése, amellyel az árut az adott vámeljárás által előírt célra rendelkezésre bocsátják.”

4. E kódex 37. cikke a következőket írja elő:

„(1) A Közösség vámterületére behozott áru a beléptetése időpontjától kezdve vámfelügyelet alatt áll. Az áru a hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően vámellenőrzés alá vonható.

(2) Az áru adott esetben addig marad az említett vámfelügyelet alatt, amíg erre vámjogi helyzetének meghatározásához szükség van; nem közösségi áru esetében pedig, a 82. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül addig, amíg a vámjogi helyzete meg nem változik, vámszabad területre vagy vámszabad raktárba kerül, vagy a 182. cikknek megfelelően újraexportálják vagy megsemmisítik.”

5. Az említett kódex 40. cikke többek között úgy rendelkezik, hogy a Közösség vámterületére belépő árut az a személy állítja vám elé, aki azt erre a területre beszállítja, vagy – adott esetben – aki az áru ilyen beléptetést követő fuvarozásáért felelősséget vállal.

6. A Vámkódex 48. cikke szerint „[a] vám elé állított, nem közösségi áru vámjogi sorsát rendezni kell az ilyen áruk számára engedélyezhető módon”.

7. E kódex 50. cikke a következőképpen szól:

„A vám elé állított áru a vám elé állítást követően mindaddig átmeneti megőrzés alatt áll, amíg vámjogi sorsa nem rendeződik. Az ilyen áru a továbbiakban »átmeneti megőrzés alatt álló áru«.”

8. Az említett kódex 51. cikke előírja:

„(1) Az átmeneti megőrzés alatt álló árut kizárólag a vámhatóság által jóváhagyott helyeken és megállapított feltételek mellett lehet tárolni.

(2) A vámhatóság előírhatja az árut birtokló személy részére, hogy nyújtson garanciát a 203. vagy 204. cikk értelmében felmerülhető vámtartozás kifizetésének biztosítására.”

9. A Vámkódex 59. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A vámeljárás alá vonásra szánt árukról az adott vámeljárásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani.

(2) A kiviteli, passzív feldolgozási, árutovábbítási vagy vámraktározási eljárásra bejelentett közösségi áru vámfelügyelet alatt áll a vámáru-nyilatkozat elfogadásától számítva addig az időpontig, amíg elhagyja a Közösség vámterületét, vagy megsemmisítésre kerül, vagy a vámáru-nyilatkozatot érvénytelenítik.”

10. E kódex 62. cikke a következőképpen szól:

„(1) Az írásbeli vámáru-nyilatkozatot az erre a célra előírt hivatalos mintának megfelelő nyomtatvány felhasználásával kell elkészíteni A vámáru-nyilatkozatot alá kell írni, és annak tartalmaznia kell minden olyan adatot, amelyek azokhoz a [helyesen: az azon] vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesek, amelyre az árut bejelentik.

(2) A bejelentéshez mellékelni kell azokat az iratokat, amelyek azokhoz a [helyesen: az azon] vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesek, amelyre az árut bejelentették.”

11. Az említett kódex 63. cikke értelmében:

„A 62. cikkben megállapított feltételeknek megfelelő vámáru-nyilatkozatot a vámhatóság azonnal elfogadja, amennyiben vám elé állították azt az árut, amelyre vonatkozik.”

12. A Vámkódex 67. cikke előírja:

„Eltérő rendelkezés hiányában a bejelentett árura vonatkozó vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásakor figyelembe veendő időpont a vámáru-nyilatkozat vámhatóság által történő elfogadásának napja.”

13. E kódex 68. cikke szerint a vámhatóság az általa elfogadott vámáru-nyilatkozatok ellenőrzéséhez megvizsgálhatja a vámáru-nyilatkozatot képező és az ahhoz mellékelt iratokat, valamint megvizsgálhatja az árukat, és mintát vehet elemzéshez vagy részletes vizsgálathoz. A nyilatkozattevő jogait és kötelezettségeit többek között ugyanezen kódex 69–70. cikke állapítja meg.

14. Az említett kódex 71. cikke úgy rendelkezik, hogy a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit kell felhasználni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amely alá az árut helyezték, és hogy ha nem kerül sor a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésére, e rendelkezéseket a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni.

15. A Vámkódex 72. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A vámhatóság megteszi az áru azonosításához szükséges intézkedéseket, ahol ez szükséges azon vámeljárás előírásai betartásának biztosítására, amelyre az említett árut bejelentették.”

16. E kódex 73. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy – főszabály szerint – amennyiben teljesülnek az árunak a szóban forgó eljárás alá vonásának feltételei, a vámhatóság kiadhatja az árut, amint elvégezték a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok ellenőrzését, vagy azokat ellenőrzés nélkül elfogadták.

17. Az említett kódex 74. cikke (1) bekezdésének első mondata előírja:

„Ha valamely vámáru-nyilatkozat elfogadása vámtartozást eredményez, azokat az árukat, amelyekre a vámáru-nyilatkozat kiterjed, csak akkor adja ki a vámhatóság, ha a vámtartozást megfizették, vagy arra biztosítékot nyújtottak.”

18. A Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében:

„A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi az alábbiakban meghatározott áru elszállítását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról egy másikra:

a) nem közösségi áru anélkül, hogy arra behozatali vámok és más terhek, vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának”.

19. E kódex 96. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A főkötelezett a közösségi külső árutovábbítási eljárás jogosultja, akinek:

a) az előírt határidőn belül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával sértetlenül be kell mutatnia az árut a rendeltetési vámhivatalnál;

b) be kell tartania a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket.”

20. A Vámkódex 203. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A behozatalkor vámtartozás keletkezik:

– a behozatalivám-köteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén.

(2) A vámtartozás az áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásakor keletkezik.

(3) Adós:

– az a személy, aki az árut elvonta a vámfelügyelet alól,

– bármely személy, aki részt vett az előbb említett elvonásban, és tudomása volt vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól,

– bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azt elvonták a vámfelügyelet alól,

és

– adott esetben, az áru átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

21. A Seaport International társaság a rotterdami (Hollandia) kikötőben lerakodott egy tétel, Brazíliából Hollandiába hajóval, konténerben szállított hűtött marhahúst. E társaság azt a vámjogi sorsának a rendezésére várva a saját területén tárolta.

22. Míg a konténer az említett területen volt, a Codirex 2007. november 6-án elektronikus vámáru-nyilatkozatot nyújtott be az említett tétel közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vonása érdekében. A vámhatóság e vámáru-nyilatkozatot azonnal elfogadta. Ebben az időpontban a szóban forgó áru a Vámkódex 50. cikke értelmében „átmeneti megőrzés alatt” állt.

23. 2007. november 7-én a vámhatóság a konténerre vámzárat helyezett, és kiadta azt. E konténert közúton a címzett vállalkozáshoz, vagyis a Maasvlakte (Hollandia) ipari parkban található Eurofrigo BV-hez (a továbbiakban: Eurofrigo) szállították.

24. Mivel semmiféle megerősítést nem kapott az áru Eurofrigóhoz történt megérkezéséről, a vámhatóság vizsgálatot folytatott le. 2007. december 27-én az Eurofrigo közölte a vámhatósággal, hogy – bár a konténeren a vámzárak sértetlenek maradtak – a szállítmány a vámáru-nyilatkozatban feltüntetettnél kettővel kevesebb csomagot tartalmazott.

25. 2008. február 17-én a vámhatóság felhívta a nyilatkozattevő Codirexet, hogy a hiányzó árukról adjon pontos információt. Mivel a Codirex nem válaszolt, e hatóság 2008. július 3-án adómegállapító határozatot hozott a Codirexszel szemben, amelyben vám és héa befizetésére szólította fel.

26. Az adóellenőr, akihez a Codirex ezen adómegállapító határozattal szemben panasszal fordult, helybenhagyta az említett határozatot.

27. A Codirex az adóellenőr határozatával szemben keresetet nyújtott be a Rechtbank te Haarlem (haarlemi kerületi bíróság) előtt.

28. Ítéletében az említett bíróság megállapította, hogy az árutovábbítási eljárás alá vonás érdekében bejelentett nem közösségi vámáruk a vámhatóság általi kiadásukig végig átmeneti megőrzés alatt álló árunak minősülnek, és ezért az árutovábbítási eljárás rendelkezéseit a jelen ügyben nem lehet a Codirexszel szemben alkalmazni. A Rechtbank te Haarlem – a C-140/04. sz., United Antwerp Maritime Agencies és Seaport Terminals ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-8245. o.) 35–39. pontjára hivatkozva – kimondta, hogy az átmeneti megőrzés időszaka alatt és azon időpontig, amikor a vámhatóság a továbbítás érdekében kiadta az árut, a Codirex, amely fizikailag nem rendelkezhetett az árukkal, a Vámkódex 203. cikke (3) bekezdésének negyedik francia bekezdése értelmében nem tekinthető adósnak.

29. A Staatssecretaris az említett határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Hoge Raad der Nederlandenhez (legfelsőbb bíróság). Ez utóbbi úgy vélte, hogy határozatának meghozatalához a Vámkódex értelmezésére van szükség.

30. Ilyen körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Mely időpontban rendeződik az »átmeneti megőrzés« ideje alatt a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vonás céljából bejelentett nem közösségi árunak a [Vámkódex] 50. cikke értelmében vett vámjogi sorsa?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

31. A kérdést előterjesztő bíróság által közölt információk alapján az ügy vizsgálata azon a feltevésen alapul, miszerint a Seaport International területén található konténer a vámáru-nyilatkozat megtételekor tartalmazott valamennyi bejelentett és közösségi külső árutovábbítási eljárásra szánt csomagot, azonban két csomag eltűnt azt megelőzően, hogy az említett konténerre a vámhatóság vámzárat helyezett volna fel.

32. A Vámkódex 203. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik, hogy a behozatalivám-köteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén ennek pillanatában behozatalivám-tartozás keletkezik. A vámfelügyelet alóli említett jogellenes elvonás magában foglal minden olyan cselekményt vagy mulasztást, amely megakadályozza, hogy az illetékes vámhatóság akár a legrövidebb időre is hozzáférjen a vámfelügyelet alatt álló áruhoz, és elvégezze az említett kódex 37. cikkének (1) bekezdésében előírt ellenőrzést (lásd a fent hivatkozott United Antwerp Maritime Agencies és Seaport Terminals ügyben hozott ítélet 28. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33. Ha a szóban forgó árut a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásának pillanatában már közösségi külső árutovábbítási eljárás alá helyezték, akkor ezen eljárás jogosultjának, vagyis a Vámkódex 96. cikkének (1) bekezdése értelmében vett főkötelezettnek kell teljesítenie az említett eljárás alkalmazásából adódó kötelezettségeket, és ő a vámtartozás Vámkódex 203. cikke (3) bekezdésének negyedik francia bekezdése értelmében vett adósa, amennyiben az ezen (3) bekezdés első három francia bekezdésében szereplő rendelkezések nem alkalmazandók.

34. Ezzel szemben, ha az említett jogellenes elvonás pillanatában az árut még nem helyezték közösségi külső árutovábbítási eljárás alá, hanem az továbbra is átmeneti megőrzés alatt áll, a vámtartozás adósa – amennyiben a Vámkódex 203. cikke (3) bekezdésének első három francia bekezdésében szereplő rendelkezések nem alkalmazandók – az az áru átmeneti megőrzés alatti tartásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy, aki az áru kirakodását követően azt a birtokában tartja mozgatása, illetve raktározása biztosítása céljából (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott United Antwerp Maritime Agencies és Seaport Terminals ügyben hozott ítélet 39. pontját és rendelkező részét). Az iratokban szereplő információk alapján ez a személy nem a Codirex.

35. Következésképpen meg kell határozni azt az időpontot, amikor a Vámkódex értelmében az áru átmeneti megőrzése véget ér, és a közösségi külső árutovábbítási eljárás megkezdődik.

36. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a szabad forgalomba bocsátásra szánt, importált áruk tárgyában a C-66/99. sz. D. Wandel-ügyben 2001. február 1-jén hozott ítélet (EBHT 2001., I-873. o.) 35–38. és 45. pontjából kitűnik, hogy ezen áruk a kiadás időpontjáig átmeneti megőrzés alatt maradnak, és hogy vámjogi helyzetük csak akkor változik meg, amikor a vámhatóság kiadja azokat.

37. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szabad forgalomba bocsátás a Vámkódex 4. cikke 16. pontjának a) alpontja szerint szintén vámeljárás, és hogy az áru ilyen eljárás alá helyezése az áru vámjogi sorsának minősül.

38. Amint a főtanácsnok indítványának 60. pontjában megjegyezte, a Bíróságnak a fent hivatkozott D. Wandel-ügyben hozott ítéletben előadott érvelése akkor is alkalmazható a jelen ügyre, ha az alapügyben szóban forgótól eltérő eljárásról volt szó.

39. Ezt követően a Vámkódex 4. cikkének 17. pontjából kitűnik, hogy vámáru-nyilatkozat valamely személy azon óhajának előírt formában és módon tett jelzése, hogy az árut adott vámeljárás alá kívánja helyezni.

40. Kétségtelen, hogy az említett kódex 67. cikke előírja, hogy eltérő rendelkezés hiányában a bejelentett árura vonatkozó vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásakor figyelembe veendő időpont a vámáru-nyilatkozat vámhatóság által történő elfogadásának a napja.

41. Azonban az elfogadás önmagában nem elegendő az átmeneti megőrzés megszűnéséhez.

42. A Vámkódex 37. cikkének (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a Közösség vámterületére beléptetett áru addig marad vámfelügyelet alatt, amíg erre vámjogi helyzetének a meghatározásához szükség van, és a nem közösségi áru esetében – a Vámkódex 82. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül – addig, amíg a vámjogi helyzete meg nem változik.

43. A Vámkódex 50. cikke szerint a vám elé állított áru a vám elé állítást követően mindaddig átmeneti megőrzés alatt van, amíg vámjogi sorsa nem rendeződik.

44. Az említett kódex 4. cikke 15. pontjának a) alpontja alapján az áru vámeljárás alá történő helyezése az áru egyik vámjogi sorsa, és az említett 4. cikk 16. pontjának b) alpontja alapján az árutovábbítás vámeljárásnak minősül. A Vámkódex 4. cikkének 20. pontja meghatározza, hogy az áru kiadása a vámhatóságok azon intézkedése, amellyel az árut az adott vámeljárás által előírt célra rendelkezésre bocsátják.

45. Ebből következik, hogy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, az áru mindaddig átmeneti megőrzés alatt marad, amíg közösségi külső árutovábbítás tárgyát nem képezi.

46. Márpedig az áru csak akkor képezheti közösségi külső árutovábbítás tárgyát, ha ezen árutovábbítás valamennyi feltétele teljesül.

47. E feltételekre tekintettel meg kell jegyezni, hogy adott esetben meg kell vizsgálni a vámáru-nyilatkozatot, meg kell tenni a szóban forgó áru azonosítására irányuló intézkedéseket, és az esetleges vámtartozás kifizetésének biztosítására fizetési garancia nyújtását kell megkövetelni.

48. Így a vámhatóság – miután elfogadta a vámáru-nyilatkozatot – a Vámkódex 68. cikke alapján az iratok és/vagy az áru vizsgálatán keresztül ellenőrizheti az általa elfogadott nyilatkozatokat.

49. A vámhatóság által tett azonosítási intézkedéseket illetően az Európai Bizottsághoz hasonlóan hangsúlyozni kell, hogy az e 68. cikkben előírt ellenőrzést a Vámkódex 71. cikkével és 73. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell elvégezni, és ez azt jelenti, hogy a vámáru-nyilatkozat hivatalos elfogadását olyan intézkedések követhetik, mint amelyeket az említett kódex 72. cikke ír elő azon vámeljárás helyes alkalmazásának a biztosítása céljából, amely alá az árut vonták. A szóban forgó alapügyben a vámhatóság a vámáru-nyilatkozat elfogadása és az áru kiadása között többek között vámzárat helyezett a konténerre, hogy biztosítsa a közösségi külső árutovábbítás szabályosságát.

50. A biztosíték nyújtásának kötelezettségével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a közösségi külső árutovábbítás lehetővé teszi a nem közösségi árunak a vámterületen belül egy adott pontról egy másikra, anélkül történő elszállítását, hogy arra behozatali vámok vonatkoznának. E szállítás ezért nagyon szigorú, a Vámkódex 91. cikkének (2) bekezdésében, 94. és 96. cikkében meghatározott feltételeknek van alárendelve. Az említett rendelkezések többek között előírják, hogy főszabály szerint biztosítékot kell nyújtani azon vámtartozás megfizetésének a garantálására, amely az áruval kapcsolatban felmerülhet, az említett árut az előírt határidőn belül sértetlenül kell a rendeltetési vámhivatalnál bemutatni, és tiszteletben kell tartani a vámhatóság által hozott azonosítási intézkedéseket.

51. Következésképpen az áruk nem képezhetik közösségi külső árutovábbítás tárgyát, ha a vámáru-nyilatkozat ellenőrzése során hiányosságokat állapítanak meg, ha nem tesznek eleget az azonosítási intézkedésekből eredő kötelezettségeknek, vagy ha nem nyújtják a megkövetelt biztosítékot.

52. Ezzel szemben, ha a szóban forgó vámeljárás alá helyezés feltételei teljesülnek, a vámhatóság kiadja az árut, amint a Vámkódex 73. cikke (1) bekezdésének megfelelően elvégezték a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok ellenőrzését, vagy azokat ellenőrzés nélkül elfogadták.

53. Mivel lehetséges, illetve adott esetben szükséges, hogy a vámhatóság ellenőrzési vagy azonosítási intézkedéseket tegyen, vagy biztosítékot követeljen meg, nem állapítható meg, hogy a vámáru-nyilatkozat egyszerű elfogadásával teljesül a közösségi külső árutovábbítási eljárás valamennyi feltétele.

54. Ezenkívül az, hogy az olyan áru, mint amelyről az alapügyben szó van, csak a kiadásától kezdve tartozhat közösségi külső árutovábbítási eljárás alá, következik a Vámkódex 4. cikkének 20. pontjában szereplő fogalommeghatározásból, amely hangsúlyozza, hogy az áru vámhatóság általi rendelkezésre bocsátása az „adott vámeljárás által előírt célra” történik.

55. A fenti megállapításokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 50., 67. és 73. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóság által a közösségi külső árutovábbítási vámeljárás alá helyezésük céljából elfogadott vámáru-nyilatkozat tárgyát képező és átmeneti megőrzés alatt álló nem közösségi árukat akkor helyezik az említett vámeljárás alá, és így vámjogi sorsuk abban a pillanatban rendeződik, amikor ezen árukat kiadják.

A költségekről

56. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A 2005. április 13–i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 50., 67. és 73. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóság által a közösségi külső árutovábbítási vámeljárás alá helyezésük céljából elfogadott vámáru-nyilatkozat tárgyát képező és átmeneti megőrzés alatt álló nem közösségi árukat akkor helyezik az említett vámeljárás alá, és így vámjogi sorsuk abban a pillanatban rendeződik, amikor ezen árukat kiadják.