—

a Centre for Advice on Individual Rights in Europe (AIRE Centre) képviseletében A. Weiss, N. Mole és S. Chaudary conseillers,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében L. Seeboruth, meghatalmazotti minőségben, segítője R. Palmer barrister,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne, meghatalmazotti minőségben,

—

a dán kormány képviseletében C. Vang és V. Pasternak Jørgensen, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében A. Wiedmann, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője L. D’Ascia avvocato dello Stato,

—

a holland kormány képviseletében C. Wissels és M. Bulterman, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Tufvesson és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.) 3. cikke (2) bekezdésének és 10. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Secretary of State for the Home Department (a továbbiakban: Secretary of State) és Muhammad Sazzadur Rahman, Fazly Rabby Islam és Mohibullah Rahman bangladesi állampolgárok között, az utóbbi személyek által az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) egyik tagállama állampolgárának eltartott családtagjaiként kérelmezett nagy-britanniai tartózkodási engedély tárgyában folyamatban lévő jogvita kapcsán terjesztették elő.

3

A 2004/38 irányelv (6) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

„A tágabb értelemben vett család egységének fenntartása érdekében, és az állampolgárság alapján való megkülönböztetés tilalmának sérelme nélkül, a fogadó tagállamnak meg kell vizsgálnia saját nemzeti jogszabályai szerint azon személyek helyzetét, akik nem tartoznak az ezen irányelv szerinti családtagfogalomba, és akik ezért nem élvezik a fogadó tagállamba való automatikus beutazás és az ott-tartózkodás jogát [helyesen: akiket nem illet meg a fogadó tagállamba való beutazás és ott-tartózkodás automatikus joga], hogy el lehessen dönteni, hogy e személyeknek megadható-e a beutazás és a tartózkodás joga, figyelembe véve az uniós polgárral fennálló kapcsolatukat vagy bármely más körülményt, mint például az uniós polgártól való pénzügyi vagy fizikai függésüket.”

4

A 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében ezen irányelv alkalmazásában „családtagnak” kell tekinteni a következő személyeket:

5

A 2004/38 irányelv „Kedvezményezettek” címet viselő 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra.

(2)   Az érintett személyek saját jogon való szabad mozgásának és tartózkodásának sérelme nélkül, a fogadó tagállamnak a nemzeti jogszabályaival összhangban meg kell könnyítenie az alábbi személyek beutazását és tartózkodását:

6

A 2004/38 irányelvnek „A tartózkodási kártya kiállítása” címet viselő 10. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az uniós polgár azon családtagjainak tartózkodáshoz való jogát, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, a »Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára« elnevezésű dokumentum kiállításával kell igazolni, amelyet a kérelem benyújtásának napjától számított legfeljebb hat hónapon belül kell kiadni. A tartózkodási kártya iránti kérelemről szóló igazolást azonnal ki kell állítani.

(2)   A tartózkodási kártya kiállításához a tagállamok a következő dokumentumok bemutatását írják elő:

[…]

[…]”

7

Az Egyesült Királyság a 2004/38 irányelvet a 2009. évi bevándorlási rendelettel (Európai Gazdasági Térség) (Immigration [European Economic Area] Regulations 2009) módosított 2006. évi bevándorlási rendelettel (Európai Gazdasági Térség) (Immigration [European Economic Area] Regulations 2006) (a továbbiakban: bevándorlási rendelet) ültette át.

8

A bevándorlási rendelet „Családtagok” címet viselő 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

[…]”

9

A bevándorlási rendeletnek „A távolabbi családtag” címet viselő 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

[…]

10

A bevándorlási rendeletnek „A tartózkodási kártya kiállítása” című 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[…]

[…]”

11

2006. május 31-én Mahbur Rahman bangladesi állampolgár házasságot kötött egy Nagy-Britanniában dolgozó ír állampolgárral.

12

A házasságkötést követően Mahbur Rahman fiútestvére, Muhammad Sazzadur Rahman, fiú féltestvére, Fazly Rabby Islam, és unokaöccse, Mohibullah Rahman EGT családi engedélyért folyamodtak, hogy a Rahman házaspár eltartottjaiként az Egyesült Királyságban tartózkodási jogot kapjanak. Az Entry Clearance Officer 2006. július 27-én Bangladesben elutasította ezeket a kérelmeket, mivel az alapeljárás alperesei nem tudták bizonyítani, hogy Bangladesben a Rahman házaspár tartotta el őket.

13

Az alapeljárás alperesei ezt követően fellebbezést nyújtottak be e határozattal szemben az Immigration Judge of the Asylum and Immigration Tribunal előtt. Ez a bíróság 2007. június 19-én helyt adott a fellebbezésüknek. Úgy határozott, hogy vonatkoznak rájuk a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének rendelkezései, és ennélfogva az Egyesült Királyságba való beutazásukat meg kell könnyíteni. Következésképpen az alapeljárás alperesei EGT családi engedélyeket kaptak, és csatlakozhattak a Nagy-Britanniában élő Rahman házaspárhoz.

14

2008. január 9-én az alapeljárás alperesei nagy-britanniai tartózkodáshoz való joguk megerősítése érdekében tartózkodási kártya kiállítását kérték. A Secretary of State 2008. december 24-i határozatával elutasította ezeket a kérelmeket, mivel úgy ítélte meg, hogy nem bizonyították sem azt, hogy az érintett uniós polgárral, R. Rahmannal annak az Egyesült Királyságba történt megérkezését megelőzően ugyanabban az EGT-tagállamban együtt laktak, sem pedig azt, hogy Nagy-Britanniában továbbra is az ő eltartottjai, vagy vele egy háztartásban élnek.

15

Az e határozat ellen benyújtott fellebbezés ügyében eljáró Immigration Judge of the Asylum and Immigration Tribunal 2009. április 6-án úgy határozott, hogy az alapeljárás alperesei valóban „eltartottnak” minősülnek, és ennélfogva ügyüket a bevándorlási rendelet 17. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglaltak alapján kell megvizsgálni.

16

A Secretary of State az Upper Tribunal (Immigration and Asylum Chamber) előtt kérte ennek a határozatnak a felülvizsgálatát. A 2009. április 30-i határozattal elrendelték a felülvizsgálatot, és az ügyet az említett bíróság mint fellebbviteli bíróság elé terjesztették.

17

E körülmények között az Upper Tribunal (Immigration and Asylum Chamber) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

18

Az együttesen vizsgálandó első és második kérdéssel kapcsolatban először is arra kell rámutatni, hogy a tagállamok a 2004/38 irányelv alapján nem kötelesek minden olyan beutazási vagy tartózkodási kérelemnek helyt adni, amelyek esetében a kérelmező bizonyítja, hogy ezen irányelv 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontja értelmében uniós polgár „eltartott” családtagja.

19

Amint a Bíróság elé észrevételeket terjesztő kormányok és az Európai Bizottság is utaltak rá, mind a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének szövegéből, mind pedig az irányelv általános rendszeréből az következik ugyanis, hogy az uniós jogalkotó megkülönböztette egymástól az uniós polgár 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott családtagjait, akiknek az ezen irányelvben foglalt feltételek mellett joguk van arra, hogy az uniós polgár fogadó tagállamának területére beutazzanak és ott tartózkodjanak, és az ugyanezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett távolabbi családtagokat, akiknek a beutazását és a tartózkodását a fogadó tagállam csupán megkönnyíteni köteles.

20

Ezt az értelmezést támasztja alá a 2004/38 irányelv (6) preambulumbekezdése, amely szerint „[a] tágabb értelemben vett család egységének fenntartása érdekében […] a fogadó tagállamnak meg kell vizsgálnia saját nemzeti jogszabályai szerint azon személyek helyzetét, akik nem tartoznak az ezen irányelv szerinti családtagfogalomba, és akik ezért nem élvezik a fogadó tagállamba való automatikus beutazás és az ott-tartózkodás jogát [helyesen: akiket nem illet meg a fogadó tagállamba való beutazás és ott-tartózkodás automatikus joga], hogy el lehessen dönteni, hogy e személyeknek megadható-e a beutazás és a tartózkodás joga, figyelembe véve az uniós polgárral fennálló kapcsolatukat vagy bármely más körülményt, mint például az uniós polgártól való pénzügyi vagy fizikai függésüket”.

21

Jóllehet a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamok nem kötelesek beutazási és tartózkodási jogot biztosítani az uniós polgár által eltartott, tágabb értelemben vett családtagoknak, az említett 3. cikk (2) bekezdés alapján azonban – ahogyan ebben a rendelkezésben a „meg kell könnyítenie” kifejezés használatából is következik – a tagállamoknak a beutazási és tartózkodási kérelmek tekintetében harmadik államok más állampolgáraival szemben bizonyos előnyben kell részesíteniük azokat, akik egy uniós polgárral függőségi viszonyban állnak.

22

E kötelezettségnek való megfelelés érdekében a tagállamoknak a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján biztosítaniuk kell, hogy a 3. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt személyek kérelméről hozott határozat e személyek személyes körülményeinek alapos vizsgálatán alapuljon, és elutasítás esetén indokolást tartalmazzon.

23

A kérelmező személyes körülményeire vonatkozó, említett vizsgálat keretében az illetékes hatóságnak – ahogyan ez a 2004/38 irányelv (6) preambulumbekezdéséből kitűnik – figyelembe kell vennie az adott ügy különböző releváns tényezőit, így például az uniós polgár és az őt kísérni vagy hozzá csatlakozni kívánó családtag közötti pénzügyi vagy fizikai függés mértékét vagy a köztük lévő rokonsági fokot.

24

Tekintettel arra, hogy a 2004/38 irányelv nem tartalmaz pontosabb szabályokat, valamint hogy a 3. cikkének (2) bekezdésében „a nemzeti jogszabályaival összhangban” fordulat szerepel, meg kell állapítani, hogy a figyelembe veendő tényezők meghatározását illetően minden tagállam széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A fogadó tagállamnak ennek alapján biztosítania kell azt, hogy a jogszabályaiban alkalmazott kritériumok megfeleljenek a „meg kell könnyítenie” kifejezés és az említett 3. cikk (2) bekezdésében használt, függésre vonatkozó kifejezések általános jelentésének, és ne fosszák meg ezt a rendelkezést hatékony érvényesülésétől.

25

Végül rá kell mutatni arra, hogy bár – ahogyan erre az észrevételt előterjesztő kormányok jogosan hivatkoztak – a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében használt kifejezések nem elég pontosak ahhoz, hogy a beutazást vagy tartózkodást kérelmezők közvetlenül hivatkozhatnának erre a rendelkezésre, mint amely olyan értékelési kritériumokat tartalmaz, amelyeket szerintük a kérelmükre alkalmazni kell, a kérelmezőket azonban megilleti annak joga, hogy bíróság vizsgálja felül azt, hogy a nemzeti jogszabályok és azok alkalmazása az irányelvben kijelölt mérlegelési jogkör keretein belül maradt-e (analógia útján lásd a C-72/95. sz., Kraaijeveld és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5403. o.] 56. pontját; a C-127/02. sz., Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7405. o.] 66. pontját, valamint a C-165/09-C-167/09. sz., Stichting Natuur en Milieu és társai egyesített ügyekben 2011. május 26-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-4599. o.] 100–103. pontját).

26

A fenti megállapításokra tekintettel az első és a második kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy

– a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az említett kritériumok meghatározását illetően, amelyeknek azonban meg kell felelniük a „meg kell könnyítenie” kifejezés és az említett 3. cikk (2) bekezdésében használt, függésre vonatkozó kifejezések általános jelentésének, és nem foszthatják meg ezt a rendelkezést hatékony érvényesülésétől; és

– minden kérelmezőt megillet a jog, hogy bíróság vizsgálja felül azt, hogy a nemzeti jogszabályok és azok alkalmazása megfelel-e ezeknek a feltételeknek.

27

A kérdést előterjesztő bíróság harmadik és negyedik kérdése, amelyeket szintén együttesen kell vizsgálni, lényegében arra irányul, hogy csak az minősülhet-e az uniós polgár 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett, „eltartott” családtagjának, aki az uniós polgárral azonos államban tartózkodott, és akit az uniós polgár a fogadó tagállamban történt letelepedését megelőzően vagy azzal egy időben eltartott.

28

Ahogyan arra a Centre for Advice on Individual Rights in Europe (AIRE Centre), a holland kormány és a Bizottság is hivatkozik, a 2004/38 irányelv szövegéből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy egy uniós polgárnak az irányelv 2. cikkének 2. pontjában szereplő fogalommeghatározás hatálya alá nem tartozó, azon családtagjait, akik megfelelően bizonyították, hogy az uniós polgártól függenek, pusztán amiatt ki lehetne zárni az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének alkalmazási köréből, mert nem tartózkodtak az uniós polgárral azonos államban.

29

Az említett 3. cikk (2) bekezdése értelmében a fogadó tagállamnak a nemzeti jogszabályaival összhangban meg kell könnyítenie azon „más családtagok [tartózkodását], akik abban az országban, amelyből érkeznek, az elsődleges tartózkodási joggal rendelkező uniós polgár eltartottjai, vagy vele egy háztartásban élnek”.

30

A tagállamok ezenkívül a 2004/38 irányelvnek a tartózkodási kártya kiállítására vonatkozó 10. cikke (2) bekezdésének e) pontja alapján az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett családtagoktól „a származási vagy azon ország megfelelő hatósága által kiállított dokumentum” bemutatását kérhetik, „amelyből érkeznek, amely dokumentum igazolja, hogy az uniós polgár eltartottjai”.

31

Amint a főtanácsnok indítványának 91., 92. és 98. pontjában kifejtette, semmi nem enged arra következtetni, hogy az ebben a rendelkezésben használt „abban az országban, amelyből érkeznek” kifejezést úgy kell érteni, mint amely arra az országra vonatkozik, amelyben az uniós polgár a fogadó tagállamban történt letelepedése előtt tartózkodott. Ellenkezőleg, az említett rendelkezések együttes értelmezéséből az következik, hogy a magukat egy uniós polgár „eltartottjának” valló, harmadik állam állampolgárai esetében „a[z] az ország […], amelyből érkeznek” az az állam, amelyben abban az időpontban tartózkodott, amikor arra irányuló kérelmet nyújtott be, hogy az Uniós polgárt kísérni, vagy hozzá csatlakozni kíván.

32

Azzal kapcsolatban, hogy a kérelmezőnek mely időpontban kell függő helyzetben lennie ahhoz, hogy a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében „eltartottnak” minősüljön, rá kell mutatni arra, hogy ennek a rendelkezésnek a célja – az irányelv (6) preambulumbekezdéséből következően – „a tágabb értelemben vett család egységének fenntartása” azon személyek beutazásának és tartózkodásának megkönnyítése révén, akik ugyan nem tartoznak az uniós polgár családtagjának a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontja szerinti fogalmába, de bizonyos ténybeli körülményekből – például gazdasági függés, egy háztartásban élés vagy súlyos egészségügyi okok – adódóan szoros és szilárd családi kapcsolatot tartanak fenn vele.

33

Márpedig meg kell állapítani, hogy ilyen kapcsolat fennállhat anélkül is, hogy az uniós polgár családtagja az uniós polgárral azonos államban tartózkodott volna, illetve hogy az uniós polgár ezt a családtagját a fogadó tagállamban történt letelepedését megelőzően vagy azzal egy időben eltartotta volna. A függőségi helyzetnek azonban fenn kell állnia abban az országban, amelyből az érintett családtag érkezik, abban az időpontban, amikor ez a családtag az őt eltartó uniós polgárhoz való csatlakozását kérelmezi.

34

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell a fenti értelmezési szempontok alapján megvizsgálnia, hogy az alapeljárás alperesei az uniós polgár – a jelen ügyben R. Rahman – eltartottjai voltak-e abban az országban, amelyből érkeztek, azaz Bangladesben, abban az időpontban, amikor kérelmezték, hogy R. Rahmanhoz csatlakozhassanak. Csak abban az esetben kell a fogadó tagállamnak a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésének és a jelen ítélet 22–25. pontjában kifejtett értelmezésnek megfelelően e személyek beutazását és tartózkodását megkönnyítenie, ha ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerint bizonyítani tudják, hogy abban az országban, amelyből érkeznek, fennállt ez a függés.

35

A fentiekre tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt kell válaszolni, hogy az minősülhet az uniós polgár 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett, „eltartott” családtagjának, akinél a függőségi helyzet abban az országban, amelyből az érintett családtag érkezik, legalábbis abban az időpontban fennáll, amikor ez a családtag az őt eltartó uniós polgárhoz való csatlakozását kérelmezi.

36

A kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdése lényegében arra irányul, hogy jogosult-e egy tagállam a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti függés jellegére vagy időtartamára vonatkozóan különleges követelményeket előírni annak biztosítása érdekében, hogy ez a függés valóban szilárdan fennálljon, és ne csak az adott tagállam területére való beutazás és ott-tartózkodás céljából hozzák létre.

37

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan az első és a második kérdésre adott válaszban kifejtésre került – a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az uniós polgárnak a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett családtagjai által benyújtott beutazási és tartózkodási kérelmek vizsgálata során figyelembe veendő tényezők meghatározását illetően.

38

Amint arra a főtanácsnok indítványának 105. pontjában rámutatott, a tagállamok ezen mérlegelési mozgásterükkel élve a függés jellegére vagy időtartamára vonatkozóan különleges követelményeket írhatnak elő elsősorban annak biztosítása érdekében, hogy ez a függőségi helyzet valóban szilárdan fennálljon, és ne csak a fogadó tagállam területére való beutazás és ott-tartózkodás céljából hozzák létre.

39

Ezeknek a követelményeknek azonban – ahogyan a jelen ítélet 24. pontja is megállapította – meg kell felelniük a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában szereplő, függésre vonatkozó kifejezések általános jelentésének, és nem foszthatják meg ezt a rendelkezést hatékony érvényesülésétől.

40

Következésképpen az ötödik kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 2004/38 irányelv (3) cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok mérlegelési mozgásterükkel élve a függés jellegére vagy időtartamára vonatkozóan különleges követelményeket írhatnak elő, amelyeknek azonban meg kell felelniük a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában szereplő, függésre vonatkozó kifejezések általános jelentésének, és nem foszthatják meg ezt a rendelkezést hatékony érvényesülésétől.

41

A kérdést előterjesztő bíróság hatodik kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2004/38 irányelv 10. cikkében említett tartózkodási kártya kiállítása függővé tehető-e az irányelv 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontja szerinti függőségi helyzetnek a fogadó tagállamban való további fennállásától.

42

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 2004/38 irányelvben említett tartózkodási kártya kiállítását illetően az uniós jogalkotó az irányelv 10. cikkében lényegében azoknak a dokumentumoknak a felsorolására szorítkozott, amelyeket a kérelem benyújtásának napjától számított hat hónapon belül kiadandó tartózkodási kártya megszerzéséhez be kell mutatni.

43

A 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett kérelmezőket illetően az említett 10. cikk úgy rendelkezik, hogy ezeknek a kérelmezőknek be kell mutatniuk többek között „a származási vagy azon ország megfelelő hatósága által kiállított dokumentum[ot], amelyből érkeznek, amely dokumentum igazolja, hogy az uniós polgár eltartottjai”.

44

Meg kell állapítani, hogy a jogalkotó sem ebben a rendelkezésben, sem pedig a 2004/38 más rendelkezéseiben nem szabályozta azt a kérdést, hogy az uniós polgároknak az említett irányelv 2. cikkének 2. pontjában szereplő fogalommeghatározás alá nem tartozó, azon családtagjaitól, akik annak a dokumentumnak a bemutatásával, amelyet abban az országban állítottak ki, amelyből érkeznek, és amely igazolja, hogy ettől az uniós polgártól függenek, tartózkodási kártya kiállítását kérelmezik, megtagadható-e ez a tartózkodási kártya amiatt, hogy a fogadó tagállamba való beutazásukat követően már nem az uniós polgár eltartottjai.

45

A hatodik kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy az a kérdés, hogy a 2004/38 irányelv 10. cikkében említett tartózkodási kártya kiállítása függővé tehető-e az irányelv 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontja szerinti függőségi helyzetnek a fogadó tagállamban való további fennállásától, nem tartozik az említett irányelv hatálya alá.

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: