1

A felperes, I. Jurašinović 2009. május 4-i levelében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján hozzáférést kért az Európai Unió Tanácsának főtitkárától az Uniónak a horvátországi Knin övezetben 1995. augusztus 1-jétől augusztus 31-éig jelen lévő megfigyelői által készített jelentésekhez (a továbbiakban: 1995. augusztusi jelentések) és az „ECMM RC Knin Log reports” hivatkozás alatt nyilvántartott dokumentumokhoz.

2

A Tanács 2009. szeptember 9-i levelével válaszolt a felperes 2009. június 27-i megerősítő kérelmére, és az 1995. augusztusi jelentések közül nyolchoz részleges hozzáférést biztosított. Ebben a határozatban a Tanács többek között tudatta, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) Biztonsági Tanácsa által kialakított, a nemzetközi bíróságokkal való nemzetközi együttműködés elve alapján a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (a továbbiakban: Nemzetközi Törvényszék) előtt az A. Gotovina ellen folyó eljárás keretében a feleknek hozzáférést biztosított az 1995. augusztusi jelentésekhez.

3

A T-465/09. hivatkozási számú, 2009. november 19-én benyújtott keresetben a felperes többek között azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a 2009. szeptember 21-i határozatot.

4

A 2009. október 1-jei levelében a felperes a Tanács főtitkárától hozzáférést kért azon tanácsi határozatokhoz, amelyeket a Nemzetközi Törvényszék a Gotovina-ügy keretében a dokumentumok megküldésével kapcsolatban kérelmezett, valamint az Európai Unió intézményei és a Nemzetközi Törvényszék között ezzel kapcsolatban váltott teljes levelezéshez, beleértve az esetleges mellékleteket, és különösen mind a Nemzetközi Törvényszéktől, mind a védőügyvédektől származó eredeti kérelmekhez.

5

A 2009. október 23-i határozatában a Tanács főtitkára elutasította a 2009. október 1-jei hozzáférés iránti kérelmet. A főtitkár arra hivatkozott, hogy a dokumentumoknak a Nemzetközi Törvényszék számára való megküldésével kapcsolatos határozatoknak megfelelő egyetlen dokumentumot sem tudott azonosítani, és hogy a közötte és a Nemzetközi Törvényszék főügyésze közötti, az Európai Közösség Megfigyelő Missziója (a továbbiakban: EKMM) archívumához az A. Gotovina elleni nyomozás, valamint az eljárás előkészítése és lefolytatása érdekében való hozzáféréssel kapcsolatos levélváltás egy bírósági eljárás részét képezi, és a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontja értelmében nem tehető hozzáférhetővé. Végül úgy értékelte, hogy a Nemzetközi Törvényszék és nem a Tanács feladata, hogy az e törvényszékhez benyújtott dokumentumok nyilvános hozzáférhetőségéről döntsön.

6

A felperes 2009. november 3-i levelében a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmet (a továbbiakban: megerősítő kérelem) nyújtott be.

7

A Tanács 2009. december 7-i határozatával elutasította a megerősítő kérelmet (a továbbiakban: megtámadott határozat).

8

A megtámadott határozatban a Tanács először is arra emlékeztetett, hogy az EKMM archívumából származó dokumentumokat a Nemzetközi Törvényszék főügyésze számára tették hozzáférhetővé a nemzetközi bíróságokkal való jóhiszemű együttműködésnek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által kialakított elve alapján, és hogy azokat bizalmas jelleggel szolgáltatták a főügyész hivatalának a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontja értelmében. A Tanács továbbá tájékoztatta a felperest arról, hogy engedélyezte ezen archívum több dokumentuma kivonatolt változatának A. Gotovina védőügyvédei számára való közlését. A felperes által kért dokumentumokat illetően a Tanács egyrészről megerősítette, hogy az A. Gotovina elleni eljárás keretében nem került sor a dokumentumoknak a Nemzetközi Törvényszék számára történő továbbításával kapcsolatos határozatok hozatalára. Másrészről tudatta, hogy negyven dokumentumot vizsgált át, amelyek a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a főügyésznek és a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsának leveleit, valamint az A. Gotovina védőügyvédei és a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője között váltott beadványokat tartalmazták.

9

A megerősítő kérelem elutasítása érdekében a Tanács a felperessel szemben a nemzetközi kapcsolatok védelmére és a bírósági eljárások védelmére alapított, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, illetve 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott kivételekre hivatkozott. Véleménye szerint a kért dokumentumok bizalmas jellegűek, az A. Gotovina elleni eljárásban a pervezetéssel kapcsolatos információkat tartalmaznak, amelyekért a Nemzetközi Törvényszék felelős, és éppen ezért az egyetlen, aki az adott felek érdekeit mérlegelve meghatározhatja, hogy ezen dokumentumok hozzáférhetővé tétele valamely eljárásbeli felet vagy az eljárás tisztességes jellegét sértené-e. Márpedig a Nemzetközi Törvényszék úgy értékelte, hogy ezek a dokumentumok a nyilvánosság számára nem hozzáférhetőek. A Tanács úgy vélte, hogy amennyiben hozzáférhetővé tenné ezeket a dokumentumokat, akkor veszélybe sodorná valamely folyamatban lévő bírósági eljárás zökkenőmentes lefolytatását és valamely nemzetközi bírósággal való jóhiszemű együttműködést. Egyébiránt az EKMM által a tevékenysége során készített jelentések (a továbbiakban: jelentések) közzététele veszélybe sodorná az Uniónak és a tagállamoknak az érintett nyugat-balkáni országokkal fennálló nemzetközi kapcsolatait, mivel a jelentésekben található információk még mindig érzékenyek, hiszen e jelentések bizalmas jellege kulcsfontosságú az Uniónak Európa e régiójában található országokkal fennálló bizalma, a velük folytatott párbeszéd és az együttműködés megerősítése szempontjából.

10

A megtámadott határozat mellékletében a Tanács 40, a hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező dokumentumot sorolt fel, és megjelölte, hogy azok a Nemzetközi Törvényszék weboldalán található bírósági adatbázisban hozzáférhetőek-e, vagy sem.

11

A Törvényszék Hivatalához 2010. február 10-én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen eljárást.

12

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 6-án benyújtott iratban a felperes azt kérte a Törvényszéktől, hogy pervezető intézkedés keretében hívjon fel azon dokumentumok benyújtására, amelyekben a Tanács a jelentéseknek a felperessel való közlése lehetőségét illetően a Nemzetközi Törvényszékkel folytatott egyeztetést, valamint a Nemzetközi Törvényszék részéről a Tanácsnak adott válasz benyújtására.

15

A Törvényszék a 2011. szeptember 23-i végzésével felhívta a Tanácsot arra, hogy valamennyi olyan dokumentumot, amelyhez a megtámadott határozat értelmében a felperes hozzáférését megtagadta, nyújtsa be a Törvényszékhez. Ezen dokumentumok benyújtásának az eredetileg 2011. október 31-én lejáró határidejét a Tanács kérelmére három alkalommal meghosszabbították 2012. február 16-áig, amely időpontig a dokumentumokat valóban benyújtották a Törvényszékhez.

16

Jóllehet a tárgyalást 2011. november 16-ára tűzték ki, azt a Tanács kérelmére három alkalommal el kellett halasztani először 2011. december 18-ára, majd 2012. január 18-ára, továbbá március 21-ére, illetve egy alkalommal a felperes kérelmére 2012. április 25-ére.

17

A 2011. október 25-i levelében a felperes előterjesztette a kért dokumentumok benyújtására nyitvaálló határidő első alkalommal történt meghosszabbítására és a tárgyalás elnapolására vonatkozó észrevételeit. Ezt a levelet csatolták az iratokhoz.

18

A 2011. december 7-i levelével a felperes benyújtotta a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsának a Le Procureur kontra Ante Gotovina, Ivan Čermak és Mladen Markač ügyben 2011. április 14-én hozott határozatát, továbbá a Törvényszék eljárási szabályzata 41. cikke 1. §-ának második bekezdése alapján kérte a Tanács meghatalmazottainak az eljárásból való kizárását. Mivel e levelet és a Nemzetközi Törvényszék határozatát az iratanyaghoz csatolták, a Tanács 2012. január 13-án előterjesztette észrevételeit.

19

A 2012. január 31-i levelével a felperes összesen öt, a Nemzetközi Törvényszék Hivatalától kapott dokumentumot nyújtott be a Törvényszékhez. Mivel e levelet és e dokumentumokat az iratanyaghoz csatolták, a Tanács 2012. február 27-én előterjesztette észrevételeit.

20

A keresetben a felperes azzal érvel, hogy a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmére alapított kivételre nem lehet hivatkozni a hozzáférés iránti kérelmével szemben, tekintettel a kért dokumentumok, vagyis a Nemzetközi Törvényszék számára az általa az A. Gotovina elleni eljárás keretében kért dokumentumok közlésével kapcsolatos tanácsi határozatok, valamint az Európai Unió intézményei és e törvényszék között ezzel kapcsolatban váltott teljes levelezés – beleértve az esetleges mellékleteket – természetére. Végül hangsúlyozta, hogy a jelentések közlése T-465/09. számú, Jurašinović kontra Tanács hivatkozás alatt kereset tárgyát képezi.

21

A tárgyalás során feltették a kérdést a felperesnek, hogy úgy kell-e érteni, hogy a megtámadott határozat megsemmisítését csakis akkor kéri, ha a Tanács a jelentéseken kívüli valamennyi dokumentumhoz való hozzáférést megtagadja. A felperes azt válaszolta, hogy valamennyi olyan dokumentum közlését kívánja, amelyhez a hozzáférést megtagadták, és hogy nem zárja ki a megsemmisítés iránti kérelmek köréből a Tanács és a Nemzetközi Törvényszék között váltott levelezés mellékletében foglalt jelentések vele való közlésének megtagadását.

22

Az ellenkérelemben a Tanács azzal érvel, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelem az eljáráshoz fűződő érdek hiánya folytán részben elfogadhatatlan, mivel a kereset benyújtása idején azon dokumentumok közül nyolcat, amelyekhez a felperes hozzáférést kért, a Nemzetközi Törvényszék nyilvánosságra hozott. A Tanács felidézi, hogy a megtámadott határozathoz mellékelt dokumentumok felsorolásában megjelölte, hogy e nyolc dokumentum a Nemzetközi Törvényszéknek az Interneten megtekinthető bírósági adatbázisa útján hozzáférhető a nyilvánosság számára.

23

Elsőként meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozathoz mellékelt felsorolás tartalmazza az arra való utalást, hogy a 13., 14., 16., 18., 24., 27., 30. és 31. számú dokumentumok hozzáférhetőek, mivel egy lábjegyzethivatkozás megjelöli, hogy a Nemzetközi Törvényszék azokat a bírósági adatbázis útján nyilvánosságra hozta, valamint megadja a Nemzetközi Törvényszék weboldalának címét.

24

Továbbá, mivel a felperes a válaszában azzal érvel, hogy az általa hozzáférni kívánt egyes dokumentumok más intézmény általi közzététele nem érinti az Uniót, és hogy a Tanács a kivétel alkalmazásával azt a feltevést kívánja igazolni, miszerint egyedül a Nemzetközi Törvényszék jogosult a hozzáférhetővé tételről határozni, felidézendő, hogy a Törvényszék kimondta, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozat megsemmisítése iránti kereset okafogyottá válik, ha a kérdéses dokumentumokat egy harmadik fél hozzáférhetővé tette, mivel a kérelmező ugyanolyan jogszerűen hozzáférhet a dokumentumokhoz és használhatja azokat, mintha az 1049/2001 rendelet értelmében benyújtott kérelme alapján kapta volna meg azokat (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-290/05. sz., Weber kontra Bizottság ügyben 2006. december 11-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 41. pontját).

25

Mindazonáltal a megtámadott határozatban szereplő utalások ellenére (lásd a fenti 23. pontot) az iratanyagból nem tűnik ki, hogy a 13., 14., 16., 18., 24., 27., 30. és 31. számú dokumentumok a kereset benyújtásakor a nyilvánosság számára hozzáférhetők voltak-e. Meg kell jegyezni ugyanis, hogy sem az egyik, sem a másik fél nem nyújtotta be ezen dokumentumok másolatát, illetve hogy a Nemzetközi Törvényszék weboldalán való fellelhetőségüket illetően semmiféle pontos utalással nem szolgáltak. Egyebekben a Tanács a tárgyaláson jelezte, hogy előfordulhat, hogy a megtámadott határozat meghozatala idején a Nemzetközi Törvényszék átláthatósági szabályai értelmében nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokat a Nemzetközi Törvényszék ismét bizalmas jellegűként sorolta be. Ez különösen igaz a Le Procureur kontra Ante Gotovina, Ivan Čermak és Mladen Markač ügyben hozott azon határozatban megnevezett dokumentumokra (a fenti 18. pont), amellyel az első fokon eljáró első tanács elrendelte, hogy a Nemzetközi Törvényszék Hivatala 92 terhelő dokumentumot, valamint mellékleteket ismét bizalmasként soroljon be.

26

A jelen ügy körülményei közt tehát el kell utasítani a Tanács elfogadhatatlansági kifogását, mivel az iratanyagból nem tűnik ki, hogy a 13., 14., 16., 18., 24., 27., 30. és 31. számú dokumentumok a kereset benyújtásakor a nyilvánosság számára hozzáférhetők voltak-e.

27

A keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik, mégpedig a téves jogalkalmazásra, amennyiben a Tanács a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontja alapján tagadta meg a dokumentumokhoz való hozzáférést, a bírósági eljárások és a jogi vélemények védelme megsértésének hiányára, a nemzetközi kapcsolatokat illetően a közérdek védelme megsértésének hiányára és egy nyomós közérdek fennállására.

28

Elsőként felidézendő, hogy az 1049/2001 rendelet célja – mint azt a (4) preambulumbekezdése és az 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (a Bíróság C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2008., I-4723. o.] 33. pontja).

29

Azonban e jognak vannak a köz-, illetve a magánérdek indokain alapuló korlátai (a Bíróság C-266/05. P. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2007., I-1233. o.] 62. pontja).

30

Konkrétabban és a (11) preambulumbekezdésével összhangban az 1049/2001 rendelet a 4. cikkében azt írja elő, hogy az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha ez utóbbi sértené az e cikkel védett valamely érdeket (a Bíróságnak a C-514/07. P., C-528/07. P. és C-532/07. P. sz., Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21-én hozott ítéletének [EBHT 2010., I-8533. o.] 71. pontja).

31

Továbbá, amennyiben egy dokumentum hozzáférhetővé tételét valamely intézménytől kérik, ez az intézmény minden egyes esetben köteles megvizsgálni, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt, a nyilvánosságnak az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési joga alóli kivételek alá tartozik-e (lásd ebben az értelemben a fenti 28. pontban hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 35. pontját). Figyelembe véve az e rendelet által elérni kívánt célokat, e kivételeket megszorítóan kell értelmezni és alkalmazni (a fenti 28. pontban hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 36. pontja).

32

Mégis a Bíróság elismerte, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában védett érdekek különösen érzékeny és alapvető volta együtt azzal, hogy az intézménynek e rendelkezés alapján kötelezően meg kell tagadnia a hozzáférést, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené ezeket az érdekeket, az intézmény által meghozandó határozatot különleges óvatosságot igénylően összetetté és kényessé teszi. Az ilyen határozat meghozatalához ezért mérlegelési mozgástér szükséges (a fenti 29. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 35. pontja).

33

Végül felidézendő, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában írt szempontok igen általánosak, a hozzáférést meg kell ugyanis tagadni, mint e rendelkezésből kitűnik, ha a hozzáférhetővé tétel „sértené” a „közérdek” védelmét többek között a „nemzetközi kapcsolatok” tekintetében (a fenti 29. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 36. pontja).

34

Következésképpen a Törvényszék által az intézményeknek a dokumentumokhoz való hozzáférést 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában írt közérdekkel összefüggő kivétel alapján megtagadó határozatainak jogszerűsége felett gyakorolt felülvizsgálat az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények materiális pontosságának, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik (a fenti 29. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 34. pontja).

35

A Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy az 1049/2001 rendelet rendszeréből és az ilyen tárgyú uniós szabályozás célkitűzéseiből kitűnik, hogy az igazságszolgáltatási tevékenység mint olyan ki van zárva az e szabályozással meghatározott, dokumentumokhoz való hozzáférés jogának hatálya alól (a fenti 30. pontban hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 79. pontja).

36

Egyébiránt az 1049/2001 rendeletből az következik, hogy az átláthatóság elve alkalmazásának az igazságszolgáltatási tevékenység tekintetében meglévő korlátozásai annak biztosítását szolgálják, hogy az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés jogát a bírósági eljárások védelmének megsértése nélkül gyakorolják (a fenti 30. pontban hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 84. pontja).

37

Az igazságszolgáltatási tevékenységnek a dokumentumokhoz való hozzáférési jog hatálya alól – a különböző eljárási szakaszok közötti különbségtétel nélkül – történő kizárása igazolt amiatt, hogy a bírósági eljárás egésze során biztosítani kell azt, hogy a felek közötti jogvita, valamint az érintett bíróságnak az adott ügyben folytatott tanácskozása teljes mértékben zavartalanul folyjon (a fenti 30. pontban hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 92. pontja).

38

Amennyiben a Tanács úgy ítéli meg, hogy valamely dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené a bírósági eljárásoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott védelmét, meg kell bizonyosodnia arról, hogy nem áll fenn olyan nyomós közérdek, amely az ebből eredően a tárgyalás zavartalansága és az érintett bíróságnak az adott ügyben folytatott tanácskozása megsértése ellenére igazolná e hozzáférhetővé tételt (lásd ebben a vonatkozásban és értelemszerűen a fenti 28. pontban hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 44. pontját).

39

Ebben az összefüggésben a Tanács feladata, hogy egyensúlyt teremtsen az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételének mellőzésével védeni kívánt különleges érdek, valamint különösen az e dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdek között, tekintettel azokra az előnyökre, amelyek – mint azt az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdése megállapítja – a nagyobb átláthatóságból származnak, vagyis hogy a polgárok még inkább részt vehetnek a döntéshozatali eljárásban, valamint biztosítva van a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációja, hatékonysága és felelőssége a demokratikus rendszerben (lásd ebben a vonatkozásban és értelemszerűen a fenti 28. pontban hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 45. pontját).

40

E megfontolásokra figyelemmel kell az egyes jogalapokat megvizsgálni.

41

A felperes azzal érvel, hogy csakis az 1049/2001 rendelet rendelkezései szolgáltathatnak jogalapot a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásához, és hogy a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontja nem hiteles jogi hivatkozási alap. E szabályzat, amely sem a Tanácsra, sem pedig a felperesre nézve nem kötelező erejű, az uniós jog szempontjából nélkülözi a normatív jelleget. Egyébiránt a dokumentumoknak a Nemzetközi Törvényszékkel való közlése nem tartja vissza a Tanácsot attól, hogy ezeket – minősített dokumentumként való besorolásuk hiányában – az 1049/2001 rendelet alapján valamely európai polgárral közöljék.

42

A Tanács vitatja a felperes érveit.

43

A felperes az első jogalapját a megtámadott határozatnak arra a részére alapítja, amelyben a Tanács leírja a Nemzetközi Törvényszékkel fennálló kapcsolatait és az EKMM archívumából származó dokumentumoknak ez utóbbival való közlését. A Tanács ily módon a megtámadott határozat 5. pontjában rámutat, hogy az ilyen dokumentumokat „a nemzetközi bíróságokkal való jóhiszemű együttműködésnek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által kialakított elve alapján” a Nemzetközi Törvényszék főügyésze számára elérhetővé tették „a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetéséhez kapcsolódó iratok vizsgálata érdekében”. A Tanács arra is rámutat, hogy ezeket a dokumentumokat „bizalmas jelleggel szolgáltatták a főügyész hivatalának a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontja értelmében”, és idézi ezen cikk első bekezdésének tartalmát.

44

A fenti 28–31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben egy intézmény, amelyhez a dokumentumokhoz való hozzáférés iránt az 1049/2001 rendelet értelmében benyújtott kérelem érkezik, a szóban forgó hozzáférést korlátozni vagy megtagadni szándékozik, akkor kizárólag a szóban forgó rendelet 4. cikkében a hozzáféréshez való jog kimerítő jelleggel felsorolt egy vagy több kivételére támaszkodhat.

45

Márpedig a megtámadott határozat 8–17. pontjának olvasatából az következik, hogy a felperesnek a kért dokumentumokhoz való hozzáférésének teljes megtagadásakor a Tanács a nemzetközi kapcsolatokat illetően a közérdek védelme megsértésének az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott veszélyére, illetve a bírósági eljárások és a jogi vélemények védelme megsértésének ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott veszélyére alapított kivételekre támaszkodott.

46

A Tanács által a megtámadott határozat 5. pontjában a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontjára történő hivatkozás csupán arra szolgál, hogy megmagyarázza, hogy az EKMM archívumából származó dokumentumokat milyen összefüggésben közölték a Nemzetközi Törvényszék szerveivel, és hogy hangsúlyozza ezeknek e törvényszék előtti eljárás során való bizalmas jellegét. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy az ily módon hivatkozott dokumentumok nem felelnek meg a felperes által kért dokumentumoknak. Az EKMM archívumából származó dokumentumok ugyanis bizonyosan tartalmazzák a jelentéseket, az Unió intézményei és a Nemzetközi Törvényszék között váltott levelezést, így többek között a Nemzetközi Törvényszéktől, illetve A. Gotovina védőügyvédeitől származó eredeti kérelmeket azonban egyáltalán nem.

47

Következésképpen a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontja egyáltalán nem képezi a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának a Tanács által alkalmazott jogalapját.

48

A felperesnek az azzal kapcsolatos kifogása, hogy a Tanács a dokumentumoknak az 1049/2001 rendelet 9. cikke értelmében minősített dokumentumként való besorolása hiányában nem tagadhatta volna meg a dokumentumokhoz való hozzáférést a Nemzetközi Törvényszékkel való közlés bizalmas jellege alapján, azon a feltételezésen alapul, miszerint a hozzáférés megtagadása a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontjára alapít. Márpedig, amint mondtam, nem erről van szó, hiszen a Tanács egyébként egyáltalán nem azzal indokolta a hozzáférést megtagadó határozatát, hogy azon dokumentumokat, amelyekhez a felperes hozzáférést kért, a Nemzetközi Törvényszékkel bizalmas jelleggel közölték.

49

Ennélfogva az első jogalapot el kell utasítani.

50

A második jogalapjában a felperes egy három részre tagolt érvelést ad elő. Az első részben azzal érvel, hogy a bírósági eljárásoknak és a jogi véleményeknek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott védelmére alapított kifogás csakis az uniós vagy a tagállami bíróságok előtti eljárásokra vonatkozik, a nemzetközi bíróságok előtt folyókra pedig nem. A második részben a felperes arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Tanácsnak nem lett volna szabad a Nemzetközi Törvényszék előtti bírósági eljárás tisztességes voltáról ítéletet alkotnia azért, hogy a kért dokumentumokhoz való hozzáférést azzal az indokkal tagadja meg, hogy a szóban forgó dokumentumokat a Nemzetközi Törvényszékkel bizalmas jelleggel közölte. Végül a harmadik részben a felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat azt eredményezné, hogy őt megfosztja minden releváns jogorvoslati jogától, mivel a kért dokumentumok közlése a Nemzetközi Törvényszék határozatától függne.

51

A jelen jogalap megválaszolásához a Törvényszéknek meg kell állapítania egyrészt azt, hogy a bírósági eljárások és a jogi vélemények védelmére alapított kivétel alkalmazható-e a Nemzetközi Törvényszék előtt folyó eljárásra, másrészt azt, hogy a jelen ügyben mely dokumentumokat védi a szóban forgó kivétel, harmadrészben azt, hogy a Tanács ítéletet alkothat-e a Nemzetközi Törvényszék előtti eljárás tisztességes voltáról, negyedsorban pedig azt, hogy a felperest megfosztották-e a kért dokumentumok megszerzése szempontjából releváns minden jogorvoslati lehetőségtől.

52

A felperes véleménye szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott kivétel csakis az uniós vagy a tagállami bíróságok előtt folyó bírósági eljárásokra vonatkozik, a nemzetközi bíróságok előttiekre pedig nem, mivel e rendelet ezt nem írja elő. A Nemzetközi Törvényszék előtti eljárás ezen az alapon nem védhető, hiszen az Unió, aki az ENSZ-nek nem tagja, nem tartozik e törvényszék joghatósága alá.

53

A felperes által kifejtett érvelés azon a megfontoláson alapul, hogy csakis az uniós bíróságok, vagyis az Európai Unió Bírósága, Törvényszéke vagy Közszolgálati Törvényszéke előtt, vagy valamely tagállam bírósága előtt folyó bírósági eljárások részesülhetnek védelemben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott kivétel alapján.

54

A Tanács vitatja a felperes érvelését.

55

Felidézendő, hogy figyelembe véve az 1049/2001 rendelet által elérni kívánt célokat, az általa előírt kivételeket megszorítóan kell értelmezni és alkalmazni (a fenti 28. pontban hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 36. pontja). Az 1049/2001 rendelet a 4. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének hatályát illetően azonban nem határozza meg, hogy melyek azok a bíróságok, amelyek eljárását az egy vagy több dokumentum hozzáférhetővé tétele útján való megsértés veszélye ellen védeni kell.

56

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy általános jelleggel az 1049/2001 rendelet 4. cikkének azon kivételeket előíró rendelkezései, amelyek alapján az az intézmény, amelyhez a rendelkezésére álló dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem érkezik, megtagadhatja azok közzétételét, semmiféle összefüggést nem állít fel a védelmük megsértésének veszélye esetén védendő érdekek és az Unió vagy a tagállamai között. Csupán az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának negyedik francia bekezdése mondja ki kifejezetten, hogy meg kell tagadni a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel kedvezőtlenül befolyásolná a közérdek tekintetében a Közösség vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikáját. Ami az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdését illeti, ez az Unióra is vonatkozik, mivel ennek célja valamely intézmény döntéshozatali eljárásának védelme.

57

Amennyiben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének a felperes általi értelmezését kell elfogadni, akkor az a 4. cikk által meghatározott bármely kivételre átültethető lenne. Amennyiben például a közbiztonság tekintetében a közérdek védelmére hivatkoznának, akkor csakis az Unión vagy egy, illetve több tagállamon belüli közbiztonságról lehetne szó. Ugyanez lenne igaz, ha egy bizonyos természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelméről lenne szó, amely ezen érvelés szerint nem foglalná magában az Unión kívül lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek érdekeit.

58

Márpedig az 1049/2001 rendelet 4. cikkének egy ilyen összefüggés szerinti értelmezése nem fogadható el. Ezen cikk szövegére alapított egyetlen érvelés sem vezethet el ahhoz a megfontoláshoz, hogy a (2) bekezdésének második francia bekezdésébe foglalt bírósági eljárások alatt csakis az uniós vagy a tagállami bíróság előtt folyó eljárások értendők.

59

Ezt a megállapítást alátámasztja az 1049/2001 rendelet egészének olvasata, amely a rendelkezéseknek csakis egyes, általa meghatározott szempontjaiból állapít meg összefüggést az Unióval vagy a tagállamaival. Az 1. cikkének a) pontjában felsorolja azokat az uniós intézményeket, amelyek a dokumentumaikhoz való hozzáférést biztosítják. Az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a hozzáférési jog jogosultjai az uniós polgárok, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek, jóllehet a 2. cikk (2) bekezdése értelmében az intézmények más személyek számára is biztosíthatják a dokumentumokhoz való hozzáférést. Ami az 1049/2001 rendelet hatálya alá tartozó dokumentumokat illeti, a 2. cikkének (3) bekezdése értelmében ezek mindazok, amelyeket az intézmény állított ki, vagy amelyek hozzá érkeztek, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak, beleértve a (7) preambulumbekezdése értelmében a közös kül- és biztonságpolitikával, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos dokumentumokat.

60

Következésképpen az 1049/2001 rendeletben semmi nem szól az ellen, hogy a 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott kivétel útján védendő bírósági eljárás olyan bíróság előtt folyjék, amely sem az uniós jogrendbe, sem pedig a tagállamok jogrendjébe nem tartozik.

61

A felperes által előadott érvelések egyike sem alkalmas arra, hogy ezt a következtetést kétségbe vonja.

62

Először is az a körülmény, hogy az Unió nem tagja az ENSZ-nek, és nem tartozik a Nemzetközi Törvényszék joghatósága alá, nem hat ki a megtámadott határozat jogszerűségére, mivel a bírósági eljárások védelmét célzó kivétel alkalmazása egyáltalán nem függ azon intézmény, amelyhez a rendelkezésére álló dokumentumokhoz való hozzáférés iránt az 1049/2001 rendelet értelmében vett kérelem érkezik, és a szóban forgó eljárást lefolytató bíróság között esetlegesen fennálló kapcsolattól, különösen nem az abból eredő kapcsolattól, hogy az Unió valamely intézménye e bíróság előtt folyó eljárásban félként szerepelhetne-e, vagy sem. Felidézendő ugyanis, hogy az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés jogát a bírósági eljárások védelmének megsértése nélkül kell gyakorolni (a fenti 30. pontban hivatkozott Svédország és társai kontra API és a Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 84. pontja), más egyéb feltételek megállapítása nélkül. Mindenesetre igaz ez arra az érvelésre is, miszerint a Nemzetközi Törvényszék a Tanács számára csupán de facto létezik, jogi szempontból azonban nem, illetve arra az érvelésre, miszerint a Tanács nem mutatja, hogy a Nemzetközi Törvényszék részéről bármiféle joghátrány érné, ha a dokumentumokat a felperessel közölné. Ezen érvelések közül egyik sem alkalmas arra, hogy a bírósági eljárások védelmét célzó kivételnek a Nemzetközi Törvényszék előtt folyó eljárás érdekében való alkalmazásának lehetőségét kétségbe vonja.

63

Másodszor hatástalannak bizonyulnak azok az érvelések is, amelyek szerint egyrészről a megtámadott határozat a Tanácsnak a Nemzetközi Törvényszék joghatósága alá tartozására irányuló szándékát juttatja kifejezésre, amelyet egyetlen szerződés sem fogalmaz meg, másrészről pedig, hogy nem lehetséges a nem kötelező érvényű nemzetközi kapcsolatoknak elsőbbséget tulajdonítani az európai polgárokat az elsődleges jog értelmében megillető jogokkal szemben. Ebből a szempontból felidézendő, hogy a Tanács a megtámadott határozat meghozatalakor az 1049/2001 rendeletet, és különösen az általa meghatározott kivételrendszert csupán alkalmazta (lásd a fenti 45. pontot). Ily módon semmi nem szól amellett, hogy a Tanács a tekintélyét vagy az intézkedéseit a Nemzetközi Törvényszék joghatósága alá vetette volna, vagy hogy az állítólag nem kötelező érvényű nemzetközi kapcsolatoknak elsőbbséget tulajdonított az elsődleges jogból eredő jogokkal szemben. Amennyiben a felperes e kifogáson keresztül azzal érvel, hogy a dokumentumoknak a Tanács részéről a Nemzetközi Törvényszék számára való továbbítása nem egyeztethető össze az elsődleges joggal, úgy felidézendő, hogy a jelen jogvita tárgya nem az, hogy a Tanács azon intézkedései, amelyekkel a Nemzetközi Törvényszék, illetve A. Gotovina ügyvédei számára információkat továbbított vagy velük információt cserélt, jogszerűek voltak-e.

64

Harmadszor a válaszban előadott érvelések is hatástalanok a megtámadott határozat jogszerűségével szemben, figyelembe véve a fenti 60–63. pontban kifejtetteket. Mivel az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt kivétel akkor is alkalmazható, ha a bírósági eljárás a Nemzetközi Törvényszék előtt folyik, azok az érvelések, amelyek szerint a tagállamoknak az ENSZ szabályainak hatálya alá tartozásából nem lehet levezetni az Uniónak ugyanezen szabályok hatálya alá tartozását, és az Európai Unióhoz történő csatlakozásra jelölt államokat terhelő, a Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködésben álló kötelezettség nem minősül a felperessel szemben érvényesíthető jogszabálynak, hatástalanok a megtámadott határozattal szemben.

65

A fentiek összességéből az következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt kivétel alkalmas a Nemzetközi Törvényszék előtt folyó bírósági eljárás védelmére, és hogy következésképpen a második jogalap első kifogását el kell utasítani.

66

Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék már kimondta, hogy a „bírósági eljárások” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a közérdek védelme nem teszi lehetővé azon dokumentumok tartalmának hozzáférhetővé tételét, amelyek kizárólag egy adott bírósági eljárás céljaira készültek (lásd a Törvényszék T-391/03. és T-70/04. sz., Franchet és Byk kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. július 6-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-2023. o.] 88. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd még a fenti 30. pontban hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 78. pontját).

67

Ugyanígy a Törvényszék azt is megállapította a Bizottságot érintő ügyben, hogy „a kizárólag egy adott bírósági eljárás céljaira készült dokumentumok” a benyújtott beadványokat és iratokat, a folyamatban lévő ügy intézésével kapcsolatos belső dokumentumokat, valamint az érintett főigazgatóság és a jogi szolgálat vagy egy ügyvédi iroda közötti, az ügyre vonatkozó érintkezést foglalják magukban; a kivétel alkalmazási körének e körülhatárolása egyrészt a Bizottságon belüli munka, másrészt a bizalmas jelleg és az ügyvédi titoktartás elve védelmének biztosítására szolgál (a fenti 66. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 90. pontja).

68

Másodsorban a megtámadott határozat 10–12. pontjából az következik, hogy a Tanács az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt kivétel alapján megtagadta a hozzáférést az egyrészről a Nemzetközi Törvényszék főügyésze vagy a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsa, másrészről pedig a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője közötti levélváltáshoz, valamint a mellékelt dokumentumokhoz, köztük a jelentésekhez. Ily módon a bírósági eljárások védelmét célzó kivételt alkalmazták a kért dokumentumok összességéhez való hozzáférés megtagadásához.

69

Harmadsorban felidézendő, hogy a Törvényszék a bizonyításfelvétel során megismerte azon dokumentumok összességét, amelyekhez a hozzáférést megtagadták.

70

A Törvényszékhez benyújtott dokumentumok 40 iratból állnak: 19 irat a Tanács főtitkárától/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjétől, 15 irat a Nemzetközi Törvényszék főügyészétől, 6 pedig a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsától. A 37 levélhez mellékelt dokumentumok között található 10, a nem mellékelt dokumentumokat felsoroló lista, valamint 27, legnagyobb részt jelentésekből, de az A. Gotovina védőügyvédeitől származó kérelmekből vagy beadványokból, illetve a Nemzetközi Törvényszék által hozott határozatokból vagy végzésekből is álló dokumentum.

71

Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy mind a megtámadott határozatban, de különösen annak 12. pontjában, mind a válaszban a Tanács két hibát vétett. Elismerte egyrészt, hogy a Nemzetközi Törvényszék főügyészével vagy a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsával váltott levelezéshez csupán a jelentéseket mellékelték, másrészt pedig, hogy ezeket a jelentéseket a Tanács főtitkárától/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjétől származó levelekhez csatolták. Márpedig a Tanács által benyújtott iratok vizsgálatból az következik, hogy a Nemzetközi Törvényszék főügyészétől származó levelek közül héthez is (a megtámadott határozat mellékletében található 1., 2., 8., 15., 17., 22. és 23. sz. dokumentumok) és a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsától származó levelek közül kettőhöz (a megtámadott határozat mellékletében található 4. és 16. sz. dokumentumok) is mellékeltek jelentéseket.

72

A levélváltáshoz mellékelt, jelentéseken kívüli egyéb dokumentumok a Nemzetközi Törvényszéktől származó öt levél mellékletében találhatók (a megtámadott határozat mellékletében található 4., 13., 16., 24. és 27. sz. dokumentumok). Amint a fenti 70. pontban már említésre került, a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsa által hozott határozatokról vagy végzésekről van szó. Elsősorban a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének címzett, a dokumentumok vagy információk szolgáltatására vonatkozó utasításból, amelyet az A. Gotovina ügyvédeitől származó kérelmek kísérnek, másodsorban a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője számára a jelentések és mellékleteik közlését kérő kereset kézbesítéséből, illetve a válaszadásra való felhívásból, harmadsorban a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője számára a válasz kézbesítéséből és továbbra is a jelentések közlésére vonatkozó viszonválaszának beterjesztésére való felhívásból, negyedsorban a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője számára ugyanezen válasz francia nyelvre fordított kézbesítéséből és a viszonválaszának beterjesztésére való felhívásból, ötödsorban pedig a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének arra való felhívásából áll, hogy bizonyos jelek alapján létezőnek vélt jelentéseket keressen meg, és az EKMM archívumából való esetleges hiányuk esetén szolgáltasson magyarázatot.

73

A Nemzetközi Törvényszék főügyésze és a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője közötti levélváltást illetően meg kell állapítani, hogy mindegyik levél a jelentéseknek a Nemzetközi Törvényszék előtt, többek között az A. Gotovina ellen indult eljárások keretében való alkalmazhatóságának lehetőségére vonatkozik. A Törvényszék által a különböző levelezésekkel kapcsolatban elvégzett vizsgálatból az következik, hogy a Nemzetközi Törvényszék főügyésze több alkalommal kért a Tanács főtitkárától/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjétől engedélyt arra, hogy A. Gotovina védőügyvédei, illetve a másik két vádlott védőügyvédei számára hozzáférhetővé tehesse a jelentéseket annak érdekében, hogy a valószínűleg benne foglalt információkat terhelő vagy ellenkező esetben felmentő bizonyítékként felhasználhassák. A Nemzetközi Törvényszék főügyésze ezekben a levelekben azt is kérte a Tanács főtitkárától/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjétől, hogy ezeket a jelentéseket oldja fel a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontjában meghatározott, és e dokumentumokat e törvényszékhez való benyújtásuk óta terhelő bizalmassági szabály alól. A Tanács főtitkárától/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjétől származó levelek a főügyésznek adott válaszokat tartalmazzák, amelyekben a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője engedélyezi a jelentéseknek a Nemzetközi Törvényszék előtti bírósági eljárás keretében való hozzáférhetővé tételét, és a Nemzetközi Törvényszék főügyészének benyújtotta a jelentések kivonatolt változatát az A. Gotovina, illetve a másik két vádlott védőügyvédei számára történő közlése érdekében. Több levélváltás foglalkozik a Nemzetközi Törvényszék főügyészének a Tanács főtitkárához/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjéhez címzett azon lehetőséggel, hogy a jelentések kevesebb elsötétített szövegrészt tartalmazó újabb változatainak hozzáférhetővé tételét engedélyezze a Nemzetközi Törvényszék előtti bírósági eljárás keretében.

74

A fenti 70–73. pontból az következik, hogy a dokumentumok, amelyekhez a hozzáférést megtagadták, olyan dokumentumok, amelyeket – a jelentésektől eltekintve – kifejezetten valamely bírósági eljárás céljából szerkesztettek. Ugyanis mindegyik tárgya az A. Gotovina, I. Čermak és M. Markač ellen indított büntetőeljárás lefolytatása érdekében a Nemzetközi Törvényszék főügyésze vagy az első fokon eljáró első tanács által szükségesnek tartott – úgy terhelő, mint felmentő- bizonyítékok szolgáltatása. Az ilyen dokumentumok tehát valamely büntetőeljárásban a pervezetés egy bizonyos szempontjára vonatkoznak, és annak módját mutatják meg, hogy a Nemzetközi Törvényszék igazságszolgáltatási szervei hogyan akarták lefolytatni az eljárást, valamint a védelemnek és valamely harmadik személynek, akitől a kért bizonyítékok származnak, az eljárás zökkenőmentes lefolytatásához szükséges bizonyítékok szolgáltatása érdekében a szóban forgó szervek által meghozott intézkedésekre vonatkozó reakcióit.

75

Következésképpen ezek az egy adott bírósági eljárás céljaira szerkesztett dokumentumok főszabály szerint az 1049/2001 rendelet értelmében kért hozzáférhetővé tételtől a szóban forgó rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt, a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel alapján védelemben részesülhetnek.

76

A jelentéseket illetően kétségtelen, hogy azokat 1991-től 1995-ig terjedő évek során szerkesztették, vagyis több mint tíz évvel az A. Gotovina, I. Čermak és M. Markač elleni eljárás megindítását megelőzően, és hogy éppen emiatt nem tekinthetők kizárólag egy adott eljárás céljaira szerkesztett dokumentumoknak (lásd a fenti 66. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 88. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Bár a Tanács a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a jelentések bizony a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kifogás hatálya alá esnek, mivel egyrészről a Nemzetközi Törvényszék főügyésze vagy az első fokon eljáró első tanács, másrészről pedig a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője között váltott levelezés az ezen eljárás keretében készült dokumentumok integráns részét képezi, és hogy a jelentéseknek ugyanolyan megítélés alá kell esniük, mint a szóban forgó levélváltásoknak. Az ilyen értékelés azonban nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy mely kritériumokra vagy feltételekre tekintettel lehetne mégis a szerkesztésükkor nem kizárólag egy adott bírósági eljárás céljaira készült dokumentumokat az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt kivétel alapján védeni.

77

Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a második jogalap második és harmadik részére tekintettel a jelentéseken kívül azok a dokumentumok, amelyek a hozzáférést a megtámadott határozat tagadta meg, a jelen ügyben a Tanács által előadott érvek alapján védelemben részesülhetnek-e bármiféle hozzáférhetővé tétellel szemben.

78

A második jogalap ezen részében a felperes több, egymással szorosan összefüggő kifogásra hivatkozik.

79

Először a felperes megismétli az első jogalap keretében előadott azon érvelését, amely szerint a Tanács jogellenesen indult ki abból, hogy a kért dokumentumok bizalmas jellegűek, anélkül hogy azokat az 1049/2001 rendelet 9. cikke értelmében minősítettként sorolta volna be. Másodszor a Tanács ítéletet alkotott a Nemzetközi Törvényszék előtt folyó eljárás tisztességes voltáról, jóllehet a Nemzetközi Törvényszéket, mint független bírói szervet olyan előjogok, mint a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzatának 35. cikke illetik meg, amelyek lehetővé teszik számára az információinak és dokumentumainak védelmét, amivel azonban nem élt. Harmadszor a felperes azzal érvel, hogy a Tanács a megtámadott határozatban igyekszik a kért dokumentumok közlésének lehetőségét a Nemzetközi Törvényszék határozatától függővé tenni, ami ahhoz vezetne, hogy egy intézmény az elsődleges jogból eredő előjogainak egy részét egy harmadik szervezet javára feladná. Bár ezt a kifogást a második jogalap harmadik részében hozták fel, a válaszból azonban egyértelműen az következik, hogy a felperes ennek e harmadik rész korlátait meghaladó jelentőséget kívánt tulajdonítani. Negyedszer a felperes azt az álláspontot képviseli, hogy a Tanács a Nemzetközi Törvényszék szabályait alkalmazta az 1049/2001 rendelet alkalmazásának megakadályozása érdekében.

80

Elsőként meg kell vizsgálni a harmadik kifogást, amely szerint a megtámadott határozat értelmében a jelentéseken kívüli dokumentumokhoz való hozzáférés (lásd a fenti 79. pontot) egyedül a Nemzetközi Törvényszék határozatától függ.

81

A Tanács, miután a megtámadott határozat 10. pontjában arra az eljárásra hivatkozott, amelynek keretében sor került a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és a Nemzetközi Törvényszék főügyésze vagy az első fokon eljáró első tanácsa között váltott levelezésre, megvizsgálta hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele a bírósági eljárások védelme megsértésének veszélyével járna-e. A megtámadott határozat 11. pontjában megjegyezte, hogy „a szóban forgó dokumentumok a Gotovina-ügyben folyó eljárás vezetésével kapcsolatos bizalmas információkat tarta[lmaz]nak”, amely a Nemzetközi Törvényszék hatálya alá tartozik. A Tanács azzal a megállapítással folytatta, hogy ilyen eljárás keretében kizárólag a Nemzetközi Törvényszék van „abban a helyzetben, hogy mérlegelje az érintett érdekeket, és meghatározza, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele az egyik vagy másik fél számára helyrehozhatatlan károkat okozna-e vagy sértené-e a bírósági eljárás tisztességes jellegét”. A Tanács szerint az tűnt ki a „Nemzetközi Törvényszékkel való egyeztetésből […], hogy a [Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének] a Nemzetközi Törvényszék főügyészével való levélváltása a Nemzetközi Törvényszék tevékenységének átláthatóságára vonatkozó szabályok értelmében nem [volt] hozzáférhető a köz számára”, és hogy a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsa és a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője közötti levélváltást, illetve az A. Gotovina védőügyvédei és a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője között a Gotovina-ügyben váltott levelezést illetően „a Nemzetközi Törvényszék e levélváltás nem bizalmas elemeit nyilvánosságra hozta a tevékenysége átláthatóságának erre vonatkozó szabályai értelmében a bírósági adattárában”, de „ezen levélváltás más elemei továbbra is védettek bármiféle hozzáférhetővé tétellel szemben”.

82

Ennélfogva a Tanács a megtámadott határozat 12. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy „a Nemzetközi Törvényszék előtt folyamatban lévő peres eljárás nem hozzáférhető dokumentumainak [hozzáférhetővé tétele] a Gotovina-per vezetésével kapcsolatos bizalmas információkat fedne fel, és sértené a Nemzetközi Törvényszék előtt folyamatban lévő […] valamely bírósági eljárás zavartalan lefolytatását, valamint az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által felállított valamely nemzetközi törvényszékkel való jóhiszemű együttműködést”.

83

Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy a harmadik személyektől származó dokumentumokat illetően az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése arra kötelezi az intézményeket, hogy az érintett harmadik személyekkel egyeztessenek annak megállapítása érdekében, hogy a 4. cikk (1) vagy (2) bekezdésében előírt valamely kivétel alkalmazható-e, kivéve ha egyértelmű, hogy a dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni, vagy az nem tehető hozzáférhetővé. Ebből következik, hogy az intézmények nem kötelesek az érintett harmadik személyekkel egyeztetni, amennyiben egyértelmű, hogy a dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni, vagy az nem tehető hozzáférhetővé. Az intézmények minden más esetben kötelesek a kérdéses harmadik személyekkel egyeztetni. Következésképpen az érintett harmadik személyekkel való egyeztetés főszabály szerint a harmadik személyektől származó dokumentumok esetén a hozzáférés alóli, a rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében felsorolt kivételek alkalmazhatósága eldöntésének előfeltételét képezi (a Törvényszék T-380/04. sz., Terezakis kontra Bizottság ügyben 2008. január 30-án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 54. pontja).

84

Bár a Tanács sem a megtámadott határozatban, sem a beadványaiban nem említette, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében meghatározott eljárást követte volna, amikor a kért dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó határozat meghozatala előtt a Nemzetközi Törvényszékkel egyeztetett, mindenesetre meg kell állapítani, hogy erről van szó, amint az burkoltan a megtámadott határozat 11. és 12. pontjából kitűnik, annak ellenére, hogy e dokumentumok közül néhány nem a Nemzetközi Törvényszéktől ered.

85

Másodsorban a megtámadott határozat 11. és 12. pontjában kifejtett indokokból kitűnik (lásd a fenti 81. pontot), hogy a bírósági eljárásoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt védelme sérelmének veszélye a jelen ügyben egyedül abból a körülményből ered, hogy a kért dokumentumok a Nemzetközi Törvényszék szabályai értelmében nem voltak hozzáférhetők. A Tanácsnak a Nemzetközi Törvényszékkel való egyeztetéséből ugyanis az következik, hogy a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és a Nemzetközi Törvényszék főügyésze közötti levélváltás „a köz számára a Nemzetközi Törvényszék tevékenységének átláthatóságára vonatkozó szabályok értelmében nem hozzáférhető”, és hogy a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsa közötti levélváltás egy része ugyanezen szabályok értelmében bármiféle hozzáférhetővé tétellel szemben védve marad. Márpedig a megtámadott határozat szerint ezen dokumentumok hozzáférhetővé tétele, mivel azok nem hozzáférhetőek a Nemzetközi Törvényszék előtti peres eljárásban harmadik személyek számára, olyan információkat fednének fel, amelyek azzal a veszéllyel járnak, hogy valamely folyamatban lévő bírósági eljárás lefolytatását befolyásolják.

86

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Tanács mind a beadványaiban, mind a tárgyaláson különösen hangsúlyozta, hogy a Nemzetközi Törvényszékkel egyeztetett annak feltárása érdekében, hogy a kért dokumentumok e törvényszékre vonatkozó átláthatósági szabályokra tekintettel milyen minősítés alatt állnak. A Tanács így az ellenkérelmében arra hivatkozik, hogy a kért 40 dokumentum közül 32 a Nemzetközi Törvényszékre vonatkozó átláthatósági szabályok értelmében nem volt hozzáférhető, és véleménye szerint a megtámadott határozatot e szabályok teljes tiszteletben tartása mellett hozták meg.

87

Harmadsorban az is felidézendő, hogy a tagállamokon kívüli harmadik személyekkel való, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében meghatározott egyeztetés nem köti az intézményt, hanem annak mérlegelését teszi lehetővé, hogy az (1) vagy a (2) bekezdésben felsorolt valamely kivétel alkalmazható-e (a fenti 83. pontban hivatkozott Terezakis kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. pontja).

88

Mivel a Tanács a bírósági eljárások védelme megsértésének veszélyére vonatkozó álláspontjának alátámasztása érdekében csupán arra a körülményre támaszkodott, hogy a kért dokumentumok a Nemzetközi Törvényszéknek – egyébként a megtámadott határozatban nem világosan azonosított – átláthatósági szabályai értelmében nem voltak hozzáférhetők, a jelen ügyben a Tanács azon feltevéséből kell kiindulni, hogy egyedül a Nemzetközi Törvényszék által szolgáltatott magyarázat köti őt. Ily módon a Tanács nem élt a dokumentumokhoz való hozzáférésnek az 1049/2001 rendeletben, pontosabban a 4. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdésében meghatározott kivételei alkalmazhatóságának megállapítása érdekében gyakorlandó mérlegelési jogkörével (a fenti 83. pontban hivatkozott Terezakis kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontja).

89

E következtetés annál is inkább megalapozott, mivel a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és a Nemzetközi Törvényszék főügyésze vagy az első fokon eljáró első tanácsa közötti levélváltás (lásd a fenti 72. és 73. pontot) vizsgálatából az következik, hogy bár valamennyi az A. Gotovina, I. Čermak és M. Markač elleni eljárás vezetésének bizonyos kérdéseire vonatkozik, önmagukban nem fednek fel más információt, mint a Nemzetközi Törvényszék főügyésze által terhelő vagy felmentő bizonyítékként felhasználható és A. Gotovina védőügyvédeivel közölt bizonyítékok megnevezését, e bizonyítékok tartalmának hozzáférhetővé tétele nélkül. E bizonyítékokat ugyanis a jelentések tartalmazzák, amelyek nem esnek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt kivétel alá (lásd a fenti 76. pontot).

90

Következésképpen és a második jogalap második részének, illetve ugyanezen jogalap harmadik részének egyéb kifogásai vizsgálatának szükségessége nélkül úgy kell megítélni, hogy a Tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor annak meghatározásakor, hogy a jelentéseken kívüli dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell-e tagadni a bírósági eljárások védelme megsértésének veszélye alapján, lemondott a mérlegelési jogköréről.

91

A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozatnak a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelme megsértésében álló alapja azon dokumentumok jellegére és tartalmára tekintettel, amelyeknek közzétételét kérte, téves.

92

A felperes lényegében azt rója fel a Tanácsnak, hogy vele szemben a nemzetközi kapcsolatok védelmét szolgáló kivételt alkalmazta, holott azon dokumentumok, amelyekhez hozzáférést kértek, nem tartoznak e kivétel alá, hiszen a Tanácsnak a Gotovina-per keretében a Nemzetközi Törvényszék számára dokumentumok továbbításával kapcsolatos határozatáról, és ennek keretében az Unió intézményei és a Nemzetközi Törvényszék közötti levélváltás összességéről van szó.

93

A Tanács, miután megvizsgálta, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele a bírósági eljárások és a jogi vélemények sérelmének veszélyével jár-e, a megtámadott határozatban megvizsgálta, hogy fennáll-e a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdeknek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése értelmében vett védelme megsértésének a veszélye. A megtámadott határozat 13. pontjában így abból indult ki, hogy „a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének a Nemzetközi Törvényszék főügyészéhez címzett leveléhez mellékelt […] jelentések hozzáférhetővé tétele veszélybe sodorná a […] Unió és a tagállamainak az érintett nyugat-balkáni országokkal fennálló nemzetközi kapcsolatait, mivel a [EKMM] különböző résztvevői között a régió politikai, katonai és biztonsági helyzetét illető, bizalmas jelleggel váltott észrevételeket, értékeléseket és elemzéseket részletesen felfedné”. A Tanács azzal a megjegyzéssel folytatta, hogy „ezek az információk [még] mindig érzékenyek, amint azt a Nemzetközi Törvényszék előtti eljárás keretében keltett érdeklődés is mutat[ta]”, és hogy „a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele olyan példát teremtene, amely ellentétben állna az Uniónak a Nyugat-Balkánnal szemben kialakított politika folytatásának céljával”. A megtámadott határozat 13. pontját azzal a megállapítással zárta, hogy „e jelentések bizalmas jellege kulcsfontosságú az Uniónak Európa e régiójában található országokkal fennálló bizalma, a velük folytatott párbeszéd és az együttműködés megerősítése szempontjából”.

94

Meg kell állapítani, hogy a Tanács által a válaszban és a tárgyaláson előadottakkal ellentétben a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmét szolgáló kivétel a megtámadott határozatnak egyedül a 13. pontjában kerül említésre, és az is csupán a Tanács főtitkára/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és a Nemzetközi Törvényszék főügyésze vagy az Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsa között váltott levelezéshez mellékelt jelentésekre vonatkozóan.

95

Ami a nemzetközi kapcsolatok sérelmének azon az alapon fennálló veszélyét illeti, hogy a jelentésen kívüli dokumentumok hozzáférhetővé tétele megzavarná az Unió és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által felállított Nemzetközi Törvényszék közötti jóhiszemű együttműködést, valóban igaz, hogy a megtámadott határozat 12. és 14. pontja megemlíti a jóhiszemű együttműködés kifejezést. A szóban forgó határozat rendszeréből azonban nem következik az, hogy ez a fogalom a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kifogás alkalmazását alátámasztotta volna. A jóhiszemű együttműködést ugyanis a megtámadott határozat 12. pontja említi meg valamely bírósági eljárás, vagyis a Nemzetközi Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás zökkenőmentes lefolytatása megzavarásának veszélye vonatkozásában. A megtámadott határozat 14. pontjában a Tanács azzal érvel, hogy a Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködési kötelezettség, amelyet úgy mutat be, mint az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai által előírt kötelezettséget, az Unió tagállamainak összességét kötelezi, és hogy a nemzetközi együttműködés a közös kül- és biztonságpolitikának az EUSZ 11. cikk (11) bekezdésében meghatározott célkitűzései közé tartozik. E megfontolások útján válaszolt a Tanács a felperes azon megerősítő kérelmére, amely a fenti 50. pontban hivatkozottakkal lényegében azonos érvekkel vitatta a Tanács azon lehetőségét, hogy a Nemzetközi Törvényszék előtt folyamatban lévő valamely eljárás esetén a bírósági eljárások védelmére alapított kivételre hivatkozzon. Egyébiránt megjegyzendő, hogy a Tanács első alkalommal csupán a megtámadott határozat meghozatalakor hivatkozott a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelme megsértésének a veszélyére.

96

E körülmények között meg kell állapítani, hogy amint arra a felperes is hivatkozik, a megtámadott határozatban csupán a jelentéseknek nyújt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében meghatározott kivétel védelmet. Ez a megállapítás azonban semmiféle hatással nincs a szóban forgó határozat megalapozottságára nézve, amennyiben a Tanács megtagadja számára a jelentésekhez való hozzáférést. A felperes ugyanis a kérelmében egyetlen olyan jogalapot vagy érvet sem adott elő, amelyben azzal érvelt volna, hogy a Tanács nem bizonyította, hogy a jelentések közzététele a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmére alapított kivétel megsértésének a veszélyével járna, vagy hogy a Tanács nem végezte volna el a jelentések tényleges és egyedi vizsgálatát.

97

Ennélfogva a harmadik jogalapot mindenképpen el kell utasítani.

98

Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mivel a jelentéseken kívüli dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadta. A keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani, mégpedig anélkül, hogy akár a negyedik jogalapjáról határozatot kellene hozni, vagy akár a felperes által a 2010. december 6-i levelében kért pervezető intézkedést el kellene rendelni.

99

A Tanács képviselőinek az eljárási szabályzat 41. cikke 1. §-ának második bekezdése alapján az eljárásból való kizárása iránti kérelmet illetően meg kell állapítani, hogy az említett meghatalmazottaknak felrótt magatartás, azaz, hogy nem tájékoztatták a Törvényszéket a Le Procureur kontra Ante Gotovina, Ivan Čermak és Mladen Markač ügyben hozott határozat meglétéről (a fenti 18. pont), a jelen ügyben nem minősül az eljárásból való kizárást megalapozó oknak.

100

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mindazonáltal, ugyanezen cikk 3. §-a alapján részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

101

Mivel mind a felperes, mind pedig a Tanács részlegesen pervesztes lett, saját költségeik viselésére kell őket kötelezni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)

a következőképpen határozott: