1. 

A Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3-án hozott ítéletben ( 2 ) a Bíróság megállapította, hogy az Európai Unió bíróságainak biztosítaniuk kell az Európai Unió intézményei által elfogadott azon jogi aktusok jogszerűségének főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, amelyek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa ( 3 ) által elfogadott, a Biztonsági Tanács Szankcióbizottsága ( 4 ) által valamely összesített listán ( 5 ) azonosított személyek és szervezetek vagyonának befagyasztását előíró határozatok végrehajtására irányulnak.

2. 

A jelen ügyekben a Bíróságnak pontosan meg kell határoznia e felülvizsgálat terjedelmét és jellegét.

3. 

A Bíróság a jelen esetben a felmerült problematika tétjével kapcsolatos nehézséggel szembesül, nevezetesen a világviszonylatban összehangolt terrorizmus megelőzésével.

4. 

Egy másik ügy keretében ( 6 ) már ismertettem a terrorizmus elleni küzdelem sajátosságait.

5. 

A terrorizmus az egyéni szabadság elvét tagadó, totalitárius indíttatású bűncselekmény, amelynek célja a politikai, gazdasági és igazságszolgáltatási hatalom megszerzése egy adott társadalomban az azt megalapozó ideológia átültetése céljából. A terrorcselekmények előreláthatatlan jellege és pusztító hatása megköveteli a hatóságoktól, hogy minden elképzelhető megelőzési eszközt kifejlesszenek. Ebből a szempontból a hírszerzési eszközök és források védelme abszolút elsőbbséget élvez. Ennek a védelemnek lehetővé kell tennie azon potenciális fenyegetettség mértékének a megbecsülését, amelynek meg kell felelnie a tényleges veszélyhez igazodó megelőzési intézkedésnek. Ez az eljárás rendkívül rugalmas megközelítésmódot igényel a konkrét helyzet próteuszi jellegéből eredően. A fenyegetettség és az ellene folytatott harc körülményei ugyanis helytől és időtől függően változhatnak, valamint a veszély ténylegessége és intenzitása szintén ingadozhat a világ geopolitikai körülményei változásának ritmusában.

6. 

A terrorizmus elleni küzdelem azonban nem járhat azzal, hogy a demokráciák feladják vagy megtagadják az alapelveiket, amelyek között szerepel a jogállamiság elve is. Ez a küzdelem miatt mindazonáltal az alapelvek módosításával jár, amelyet a jogállamiság megóvása tesz szükségessé.

7. 

A Biztonsági Tanács által elhatározott cselekvések és a Szankcióbizottság által a nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetésére alkalmas terrorfenyegetés fennállására vonatkozóan elvégzett értékelések lényeges szerepet játszanak a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben.

8. 

Ennélfogva az uniós bíróságnak – a Biztonsági Tanács határozatait végrehajtó uniós jogi aktusok jogszerűségére vonatkozóan gyakorolt felülvizsgálat terjedelmének és intenzitásának meghatározása során – figyelembe kell vennie a béke és biztonság világviszonylatban történő fenntartása érdekében e nemzetközi szervre ruházott fő felelősséget.

9. 

A jelen indítványban először kifejtem, hogy szerintem miért nem képzelhető el, hogy a Bíróság visszavonja azt a döntését, amelyben a Biztonsági Tanács határozatait végrehajtó rendeleteknek egyáltalán nem biztosít joghatóság alóli mentességet.

10. 

Ezután kifejtem, hogy véleményem szerint milyen terjedelműnek és milyen intenzitásúnak kellene lennie az uniós bíróságok által az ilyen rendeletek vonatkozásában gyakorolt felülvizsgálatnak. Az Európai Unió Törvényszéke által a Kadi kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 30-án hozott ítéletében ( 7 ) elfogadott állásponttal ellentétes, különböző elemek ismertetését követően az említett rendeletek külső jogszerűségének szokásos, és belső jogszerűségének korlátozott felülvizsgálata mellett foglalok állást.

11. 

Végezetül az ekként meghatározott bírósági felülvizsgálat mértékéből le fogom vonni a Y. A. Kadi által hivatkozott alapvető jogok védett tartalmára vonatkozó következtetéseket.

12.

A fellebbezéseikben az Európai Bizottság (C-584/10. P. sz. ügy), az Európai Unió Tanácsa (C-593/10. P. sz. ügy), valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (C-595/10. P. sz. ügy) a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletben a Törvényszék a 2008. november 28-i 1190/2008/EK bizottsági rendeletet ( 8 ) a Y. A. Kadit érintő részében megsemmisítette. A Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság kérik továbbá, hogy a Bíróság utasítsa el Y. A. Kadi arra irányuló kérelmét, hogy a Bíróság a megtámadott rendeletet az őt érintő részében semmisítse meg.

13.

A Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság számos jogalapra hivatkoznak a fellebbezéseik alátámasztására. Lényegében három jogalapról van szó. Az első jogalap a megtámadott ítéletben a megtámadott rendelet esetében fennálló joghatóság alóli mentesség el nem ismerésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul. A második jogalap a megtámadott ítéletben meghatározott bírósági felülvizsgálat intenzitásának fokával kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozik. A harmadik jogalap Y. A. Kadi védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésére, valamint az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapjainak vizsgálata során a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazáson alapul.

14.

Mielőtt elkezdeném a fellebbezések vizsgálatát, röviden ismertetem a Bíróság Kadi-ítéletét, annak következményeit és a megtámadott ítéletet.

15.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Bíróság a Kadi-ítéletével hatályon kívül helyezte a Törvényszék Kadi kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. szeptember 21-én hozott ítéletét ( 9 ), valamint a Y. A. Kadira vonatkozó részében megsemmisítette az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen és a továbbiakban: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. május 27-i 881/2002/EK tanácsi rendeletet ( 10 ).

16.

A Bíróság lényegében megállapította, hogy a nemzetközi megállapodásból eredő kötelezettségek nem sérthetik az EK-Szerződés alkotmányos elveit, különösen azt az elvet, hogy valamennyi uniós jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, mivel e tiszteletben tartás jogszerűségük feltétele, amelyet a Bíróságnak kell felülvizsgálnia az e Szerződés által létrehozott teljes jogorvoslati rendszer keretében. A Bíróságnak az volt az álláspontja, hogy annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) keretében tett kötelezettségvállalásokat tiszteletben kell tartani a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtása során, az Egyesült Nemzetek révén létrejött nemzetközi jogrendet szabályozó elvekből nem következik valamely uniós jogi aktus, így a 881/2002 rendelet joghatóság alóli mentessége. A Bíróság ehhez hozzátette, hogy e mentességnek az EK-Szerződésben semmilyen jogalapja nincs.

17.

E körülmények között a Bíróság megállapította, hogy az uniós bíróságoknak biztosítaniuk kell valamennyi közösségi jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, beleértve azt az esetet is, amikor ezek a jogi aktusok a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtására irányulnak, és hogy ebből következően a Törvényszék álláspontja téves jogalkalmazást tartalmazott.

18.

A Bíróság a Y. A. Kadi által a Törvényszék elé terjesztett kereset tárgyában hozott határozatában megállapította, hogy mivel a Tanács nem közölte Y. A. Kadival a vele szemben hozott korlátozó intézkedések megalapozásához a terhére rótt körülményeket, és nem is biztosított számára jogot arra, hogy az ezen intézkedések kiszabását követő ésszerű határidőn belül tudomást szerezzen az említett körülményekről, az érintett nem tudta érdemben ismertetni az ezzel kapcsolatos álláspontját. A Bíróság e körülmények között megállapította, hogy megsértették Y. A. Kadi védelemhez való jogát és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogát, valamint megállapította, hogy nem igazolhatóan korlátozták a tulajdonhoz való jogát. A Bíróság a megsemmisített rendelet joghatásait a Y. A. Kadira vonatkozó részében három hónapot meg nem haladó időszakra fenntartotta annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Tanács számára a megállapított jogsértések orvoslását.

19.

A Bíróság ezen ítéletének következményeit, Y. A. Kadit illetően, a következőképpen lehet összefoglalni.

20.

2008. október 21-én a Szanckióbizottság elnöke közölte Franciaország állandó ENSZ-képviselőjével Y. A. Kadinak a listára való felvételére vonatkozó indokolás összefoglalását, és engedélyezte, hogy ezt az összefoglalást közöljék Y. A. Kadival. Ezen összefoglalás szövegét a megtámadott ítélet 50. pontja megismétli.

21.

2008. október 22-én Franciaország Unió melletti állandó képviselője átadta ezt az összefoglalást a Bizottságnak, amely ugyanezen a napon elküldte azt Y. A. Kadinak, arról tájékoztatva őt, hogy az összefoglalásban felidézett indokolásra tekintettel továbbra is fenn kívánja tartani a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listán. A Bizottság 2008. november 10-ig adott lehetőséget Y. A. Kadi számára, hogy a végső határozat elfogadása előtt ezen indokolással kapcsolatban észrevételeket tegyen, és az általa relevánsnak tartott összes információt benyújtsa a Bizottsághoz.

22.

2008. november 10-én Y. A. Kadi eljuttatta az észrevételeit a Bizottsághoz, és kérte, hogy adják át az indokolás összefoglalásában szereplő állításokat és kijelentéseket alátámasztó bizonyítékokat, valamint a Bizottság aktájából a tárgyra vonatkozó dokumentumokat, továbbá kérte, hogy miután a bizonyítékokat megkapta, biztosítsanak számára ismét lehetőséget az azokra vonatkozó észrevételek megtételére. Megkísérelte – bizonyítékokra hivatkozva – az indokolás összefoglalásában szereplő állítások megcáfolását is, mivel úgy ítélte meg, hogy képes válaszolni az általános jellegű vádakra.

23.

A Bizottság 2008. november 28-án elfogadta a megtámadott rendeletet.

24.

A megtámadott rendelet (3)–(6), (8) és (9) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[...]

25.

A megtámadott rendelet 1. cikke és melléklete szerint a 881/2002 rendelet I. melléklete többek között akként módosul, hogy a „Természetes személyek” pont a következő bejegyzéssel egészül ki: „Yasin Abdullah Ezzedine Qadi (más néven a) Kadi, Shaykh Yassin Abdullah, b) Kahdi, Yasin, c) Yasin Al-Qadi). Születési ideje: 1955.2.23. Születési helye: Kairó, Egyiptom. Állampolgársága: szaúd-arábiai. Útlevélszáma: a) B 751550, b) E 976177 (2004.3.6-án bocsátották ki, 2009.1.11-én jár le). Egyéb információk: Jeddah, Szaúd-Arábia.”

26.

A megtámadott rendelet – 2. cikke értelmében – 2008. december 3-án lép hatályba, és 2002. május 30-tól kell alkalmazni.

27.

A Bizottság a 2008. december 8-i levelében válaszolt Y. A. Kadi 2010. november 10-i észrevételeire, és lényegében a következőkre hivatkozott:

28.

A Bizottság megállapította, hogy Y. A. Kadinak a 881/2002 rendelethez mellékelt listára való felvétele az al-Kaida hálózattal fennálló összeköttetése alapján indokolt. A Bizottság a leveléhez mellékelte az indokolást – amely azonos az Y. A. Kadinak korábban elküldött indokolás összefoglalásával –, valamint a megtámadott rendelet szövegét, emlékeztetve arra a lehetőségre, hogy e rendeletet a Törvényszék előtt megtámadhatja, és hogy a Szankcióbizottsághoz bármikor a törlés iránti kérelmet nyújtson be.

29.

Y. A. Kadi a Törvényszék Hivatalához 2009. február 26-án benyújtott keresetlevelével keresetet indított a megtámadott rendelet őt érintő részének megsemmisítése iránt. A kérelme alátámasztására öt jogalapra hivatkozott. A második jogalap a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén, az ötödik jogalap pedig az arányosság elvének megsértésén alapult.

30.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék a 126. pontban előzetesen kijelentette, hogy tekintettel a Bíróság Kadi-ítéletének 326. és 327. pontjára, az adott esetben a megtámadott rendelet jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő, „főszabály szerint teljes” felülvizsgálatát köteles elvégezni, anélkül hogy az említett rendelet joghatóság alóli mentességet élvezne amiatt, hogy az a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtására irányul. A megtámadott ítélet 127-129. pontjában ehhez hozzátette, hogy amíg a Szankcióbizottság által bevezetett felülvizsgálati eljárás nyilvánvalóan nem biztosítja a hatékony bírói jogvédelem garanciáit, amint a Bíróság a Kadi ítéletének 322. pontjában sugallta, az uniós bíróság által a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó, az Unió által elfogadott intézkedések felett gyakorolt felülvizsgálat csak akkor tekinthető hatékonynak, ha közvetve kiterjed a Szankcióbizottság által tett érdemi értékelésekre, valamint az azok alapjául szolgáló bizonyítékokra.

31.

A megtámadott ítélet 131. pontjában a Törvényszék nyilvánvalóan tévesnek nyilvánította a Bizottság és a Tanács arra vonatkozó érvelését, hogy a Bíróság a Kadi-ügyben hozott ítéletében nem foglalt állást e bírósági felülvizsgálat terjedelméről és intenzitásáról. A Törvényszék az említett ítélet 132–135. pontjában lényegében azt állapította meg, hogy a Bíróság Kadi-ítéletének 326., 327., 336. és 342–344. pontjából nyilvánvalóan kitűnik, hogy a Bíróság szándéka arra irányult, hogy a főszabály szerint teljes bírósági felülvizsgálata ne csupán a megtámadott aktus nyilvánvaló megalapozottságára terjedjen ki, hanem azokra a bizonyítékokra és információkra is, amelyeken az ebben az aktusban szereplő értékelések alapulnak.

32.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 138–146. pontjában hozzátette, hogy a Bíróság, mivel megismételte a Törvényszék által az Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12-én hozott ítéletben ( 11 ) kifejtett indokolás lényegét, jóváhagyta és át kívánta venni a Törvényszék által az említett ítéletben végzett bírósági felülvizsgálat terjedelmét és intenzitását, ezért az adott összefüggésbe kellett áthelyezni a Törvényszék által ebben az ítéletben, valamint ezt követően az Unió „önálló” szankciórendszerére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kifejtett elveket.

33.

A Törvényszék az intézkedések időtartamához kapcsolódó megközelítésben néhány kiegészítő megállapítással folytatta, amelyek a pénzeszközök befagyasztásra vonatkozó, vitatott intézkedések jellegén és az érintettekre gyakorolt hatásain alapulnak. Ebben a tekintetben a megtámadott ítélet 150. pontjában a Törvényszék arra keres választ, hogy a „Kadi I”-ítélet 248. pontjában található álláspont, amelyet lényegében megismétel a Bíróság Kadi-ítéletének 358. pontja „miszerint a pénzeszközök befagyasztása biztosítási intézkedés, amely – az elkobzástól eltérően – nem az érintetteknek a pénzköveteléseiken fennálló tulajdonjogának lényegét sérti, csupán azok használatát korlátozza; nem kérdőjelezhető-e meg akkor, amikor közel tíz év eltelt a felperes pénzeszközeinek eredeti befagyasztása óta”.

34.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 151. pontjában megállapította, hogy „a jelen ügyben szereplőhöz hasonló befagyasztási intézkedések teljes és pontos bírósági felülvizsgálatának elve annál is inkább igazolható, mivel ezek az intézkedések érzékenyen és tartósan érintik az érintettek alapvető jogait, amennyiben elfogadjuk a Bíróság Kadi-ítéletében kimondott azon előfeltételezést, miszerint a Biztonsági Tanács által az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatok végrehajtására irányuló hasonló aktusok nem mentesülnek a joghatóság alól.”

35.

A Törvényszék ezt követően, ezen előzetes megfontolások fényében megvizsgálta a második és ötödik megsemmisítési jogalapot, és a második jogalapnak a Y. A. Kadi védelemhez való jogának megsértésére alapított első részét illetően a megtámadott ítélet 171–175. pontjában megállapította, hogy:

36.

A Törvényszék ennélfogva a megtámadott ítélet 177. pontjában az Emberi Jogok Európai Bírósága 2009. február 19-i A. és társai kontra Egyesült Királyság ítéletre hivatkozva megállapította, hogy Y. A. Kadinak nyilvánvalóan nem állt módjában, hogy érdemben vitassa a vele szemben felhozott bármelyik állítást, tekintettel arra, hogy mindössze az indokolás összefoglalását közölték vele. Miután a megtámadott ítélet 178. pontjában még egyszer rámutatott arra, hogy a Bizottság egyetlen komoly erőfeszítést sem tett a Y. A. Kadi által előterjesztett, mellette szóló bizonyítékok megcáfolására, ugyanezen ítélet 179. pontjában azt állapította meg, hogy a megtámadott rendelet elfogadására Y. A. Kadi védelemhez való jogának megsértésével került sor. A Bíróság Kadi-ügyben hozott ítéletének 319–325. pontjára hivatkozva a Törvényszék ehhez a megtámadott ítélet 180. pontjában hozzátette, hogy Y. A. Kadi azon lehetősége, hogy a Szankcióbizottság a listájáról való törlése céljából meghallgatja, nyilvánvalóan nem alkalmas ezen jogsértés orvoslására.

37.

A második jogalapnak a hatékony bírói jogvédelem megsértésére alapított második részét illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 181. és 182. pontjában megállapította, hogy az információkhoz és a terhére rótt bizonyítékokhoz való legcsekélyebb hozzáférés hiányában Y. A. Kadi nem tudta megfelelő feltételek mellett jogait sem megvédeni az említett körülmények tekintetében az uniós bíróság előtt, és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog ezen megsértését nem orvosolták a Törvényszék előtti eljárás során, mivel ezen eljárás során az érintett intézmények egyáltalán nem terjesztettek elő erre vonatkozó bizonyítékot. Annak megállapítását követően, hogy nem áll módjában felülvizsgálni a megtámadott rendelet jogszerűségét, a Törvényszék a megtámadott ítélet 183. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a jelen esetben nem tartották tiszteletben Y. A. Kadi ilyen jogorvoslathoz való alapvető jogát. Mivel úgy vélte, hogy a megtámadott rendeletet a védelemhez való jog megsértésével fogadták el, a Törvényszék a megtámadott ítélet 184. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy megsértették a hatékony bírói jogvédelem elvét.

38.

A Tanács érvét – miszerint a Bizottság által a Bíróság Kadi-ítéletét követően a jelen ügyben bevezetett kiegészítő eljárásjogi garanciák megfelelnek a Tanács által az OMPI-ítéletet követően bevezetett, majd a Törvényszék által a People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23-án hozott ítéletben ( 12 ) jóváhagyott garanciáknak – azzal az indoklással utasították el, hogy ezen érv figyelmen kívül hagyja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó, két hivatkozott közösségi rendszer között fennálló alapvető eljárásjogi különbségeket ( 13 ).

39.

A Törvényszék ennélfogva megállapította, hogy a második megsemmisítési jogalapnak mindkét része megalapozott. ( 14 )

40.

Az ötödik jogalapot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 192–194. pontjában megállapította, hogy mivel a megtámadott rendeletet anélkül fogadták el, hogy biztosították volna Y. A. Kadinak, hogy az ügyével az illetékes hatóságokhoz fordulhasson, a tulajdonhoz való jogának jelentős korlátozása ellenére – amit, tekintettel azok általános hatályára és állandó jellegére, a vagyona befagyasztására vonatkozó intézkedések jelentettek – ezen intézkedések kiszabása e jog nem igazolható korlátozásának minősül, ezért megalapozott Y. A. Kadi azon kifogása, miszerint a tulajdon tiszteletben tartásához való alapvető jogának az említett rendelet általi megsértése maga után vonja az arányosság elvének a megsértését is.

41.

Következésképpen a Törvényszék a Y. A. Kadit érintő részében megsemmisítette a megtámadott rendeletet.

42.

Szeretném jelezni, hogy 2012. október 5-én a Szankcióbizottság – miután megvizsgálta a törlés iránti kérelmet, valamint az ombudsman által készített jelentést – törölte a listáról Y. A. Kadit. Ebből következően a Y. A. Kadi nevére vonatkozó bejegyzés törlésre került a 881/2002 rendelet I. mellékletéből. ( 15 ) Ez a törlés, amely a jelen fellebbezések előterjesztését követően történt, véleményem szerint nem szünteti meg sem egyrészről a Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság, sem pedig másrészről Y. A. Kadi eljáráshoz fűződő érdekét az utóbbi megsemmisítés iránti kérelme tekintetében. ( 16 )

43.

A jelen esetben a Törvényszék érvelését három problematika egymást követő vizsgálata útján kell értékelni, amelyek a következőkre vonatkoznak: a megtámadott rendelet joghatóság alóli mentességének hiányára, a jelen ügyek összefüggésében a bírósági felülvizsgálat terjedelmére és intenzitására és végül a Y. A. Kadi által a jelen ügyben hivatkozott alapvető jogok védett tartalmára.

44.

Ezen első jogalapra elsődlegesen a Tanács hivatkozott. A Spanyol Királyság, Írország és az Olasz Köztársaság által támogatott Tanács azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az tévesen alkalmazta a jogot, mivel a Bíróság Kadi-ítéletével összhangban – közelebbről a megtámadott ítélet 126. pontjában – megtagadta, hogy a megtámadott rendeletnek joghatóság alóli mentességet biztosítson.

45.

A Tanács és Írország határozottan kéri, hogy a Bíróság vizsgálja felül a Kadi-ítéletben erre vonatkozóan kimondott elveket. Írország azt állítja, hogy a megtámadott rendelet joghatóság alóli mentessége hiányának kérdését nem döntötték el jogerősen, mivel sem az említett rendelet, sem az annak megalkotója által a rendelet elfogadása céljából lefolytatott eljárás nem azonos a Bíróság Kadi-ítéletének alapul szolgáló ügyben vitatott rendelettel, illetőleg eljárással. A Tanács és Írország ehhez hozzáteszi, hogy már előfordult, hogy a Bíróság eltért a korábbi ítélkezési gyakorlatban kimondott elvektől. ( 17 )

46.

Véleményem szerint nem képzelhető el, hogy a Bíróság megváltoztassa a Kadi-ítéletben hozott döntését, amelyben megtagadta, hogy valamely uniós jogi aktust, így a megtámadott rendelet, joghatóság alóli mentességben részesítse.

47.

Meg szeretném ugyanis jegyezni, hogy a nemzetközi szinten elhatározott korlátozó intézkedéseket végrehajtó uniós jogi aktusok esetében a joghatóság alóli mentesség elismerésének megtagadásában álló megoldás nem elszigetelt jelenség a Bíróság ítélkezési gyakorlatában, hiszen a Bíróság ezt a megoldást erősítette meg a Hassan és Ayadi kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2009. december 3-án hozott ítéletében ( 18 ), valamint a Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16-án hozott ítéletében ( 19 ).

48.

Ily módon a Bíróság ez utóbbi ítélet 105. pontjában, a Bíróság Kadi-ítélete alapján emlékeztetett arra, hogy „anélkül, hogy megkérdőjelezné a Biztonsági Tanács valamely határozatának a nemzetközi jog szintjén meglévő elsőbbségét, a közösségi intézményeket az Egyesült Nemzetek intézményei irányában kötelező tiszteletnek nem lehet a következménye a közösségi jogi aktus jogszerűségének a közösségi jog általános elveinek szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő felülvizsgálatának hiánya”.

49.

E megoldás megalapozottságát illetően egyáltalalán nem látok semmi okot annak megfontolására, hogy az uniós bíróság felfüggessze a működését, ha a jelen ügyekben szóban forgóhoz hasonló rendelet jogszerűségéről kell határoznia. Elfogadom tehát a Bíróság által a Kadi-ítéletében annak alátámasztására előterjesztett nagyszámú érvet, hogy az Egyesült Nemzetek szintjén elfogadott korlátozó intézkedéseket, így a jelen ügyben a pénzeszközök befagyasztását, az Unióban végrehajtó rendeletek esetében miért tagadja meg a joghatóság alóli mentesség biztosítását. Ezek az érvek lényegében a következőkre vonatkoznak: arra az „alkotmányos” garanciára, amelyet egy jogi unióban valamennyi uniós jogi aktusnak – a nemzetközi jogi aktust végrehajtó aktust is beleértve – az uniós jogban lefektetett alapvető jogoknak való megfelelőségére vonatkozó bírósági felülvizsgálat testesít meg, az ilyen felülvizsgálatnak az Egyesült Nemzetek révén létrejött nemzetközi jogrend és az uniós jogrend közötti összefüggést szabályozó elvekkel való összeegyeztethetőségére, valamint arra, hogy a megtámadott rendelethez hasonló jogi aktusok joghatóság alóli mentességének nincs alapja az Uniót alapító szerződésekben.

50.

Mindent összegezve, a Bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az uniós intézményeknek akkor is tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, ha a nemzetközi jog végrehajtására csekély mozgástérrel rendelkeznek. A Bíróság kijelentette, hogy képes a Szankcióbizottság listájára felvett személyek alapvető jogai tiszteletben tartásának felülvizsgálatára, hacsak a nemzetközi jog uniós intézmények általi végrehajtásának engedélyezése bizonyos esetekben nem jár az alapvető jogok sérelmével. Az ezzel ellentétes megoldás kifejezett eltérést jelentett volna a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatához képest, amely az alapvető jogok általános védelmének biztosítására irányul, amennyiben valamely uniós jogi aktust felülvizsgálat céljából a Bíróság elé terjesztenek.

51.

Amint azt a jelen fellebbezések keretében előterjesztett többi jogalap is mutatja, a vitának innentől kezdve már nem a bírósági felülvizsgálat lehetőségére, hanem annak módjára kell vonatkoznia. Az uniós bíróság felülvizsgálatának kiigazítása céljából azon összefüggés figyelembevétele, amelyben Y. A. Kadi vagyona befagyasztására sor került, nagymértékben lehetővé teszi azon kifogások megszüntetését, amelyeket olykor meg lehetett fogalmazni a Bíróság által a Kadi-ítéletben elfoglalt elvi állásponttal szemben.

52.

A nemzetközi jog kötelező normáinak az Unió általi kötelező tiszteletben tartásának tehát nem a megtámadott jogi aktus joghatóság alóli mentességében, hanem az elvégzett bírósági felülvizsgálat kiigazításában kell kifejeződnie. Ennélfogva úgy vélem, hogy a Szankcióbizottság listájára felvett személyek alapvető jogainak védelme tárgyában a Bíróság szerepe megerősítésének ki kell egészülnie a szükséges pontosításokkal azon felülvizsgálat terjedelmét és intenzitását illetően, amelyet az uniós bíróságoknak kell gyakorolniuk a listára való ezen felvételeket végrehajtó uniós jogi aktusok fölött.

53.

A Bizottsághoz, a Tanácshoz, az Egyesült Királysághoz, valamint az összes beavatkozó kormányhoz hasonlóan úgy vélem, hogy a Törvényszék számos esetben tévesen alkalmazta a jogot azon felülvizsgálat jellemzőinek és szintjének meghatározása során, amelyet az uniós bíróságnak el kell végeznie a korlátozó intézkedésekkel, így Y. A. Kadi vagyonának befagyasztásával összefüggésben.

54.

A Törvényszék a megtámadott ítéletben elutasította a Bizottság, a Tanács és a beavatkozó kormányok által képviselt álláspontot, amelyek a Szankcióbizottság által azonosított azon személyek és szervezetek listáját az Unióban átültető uniós jogi aktusok bírósági felülvizsgálatának korlátozása mellett szóltak, akiknek a vagyonát be kell fagyasztani. Ezek a felek lényegében azt kérték a Törvényszéktől, hogy az ne helyettesítse a Szankcióbizottság értékelését a sajátjával. Így különösen a Bizottság úgy vélte, hogy a Törvényszéknek annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy egyfelől a felperes számára valóban biztosították-e a meghallgatáshoz való jogot, másfelől arra, hogy a felperesi észrevételek Bizottság általi értékelése ésszerűtlen-e, vagy tartalmaz-e nyilvánvaló hibát.

55.

A Törvényszéknek az volt az álláspontja, hogy a felülvizsgálatának ilyen korlátozása „ahhoz vezetne, hogy nem volna megvalósítható az a fajta hatékony bírósági felülvizsgálat, amelyet a Bíróság a Kadi-ítéletében megkövetelt, hanem pusztán az ilyen felülvizsgálat látszata volna megteremthető”. A Törvényszék hozzátette, hogy „[e]z valójában a Törvényszék által a Kadi-ítéletében követett megközelítésmód fenntartását jelentené” ( 20 ).

56.

A Törvényszék ezen első álláspontja – amelyből az érvelésének folytatása is következik – számomra máris alapvetően tévesnek tűnik. Ez az álláspont ugyanis azon előfeltételezésen alapul, amely szerint a Bíróság a Kadi-ítéletében egyértelműen Y. A. Kadi listára való felvétele megalapozottságának alapos bírósági felülvizsgálata mellett foglalt állást. A Törvényszék által képviselt álláspont annyiban is téves, amennyiben az a korlátozott bírósági felülvizsgálatot a felülvizsgálat hiányával azonosítja.

57.

A Törvényszék a megtámadott ítélet további részében pontosította a gondolatát, megállapítva, hogy „a közösségi bíróság által a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó közösségi intézkedések felett gyakorolt felülvizsgálat csak akkor tekinthető hatékonynak, ha közvetve kiterjed a Szankcióbizottság által tett érdemi értékelésekre, valamint az azok alapjául szolgáló bizonyítékokra” ( 21 ). A Törvényszék azt is megállapította, hogy „a Bíróság szándéka arra irányult, hogy a »főszabály szerint teljes« bírósági felülvizsgálata ne csupán a megtámadott aktus nyilvánvaló megalapozottságára terjedjen ki, hanem azokra a bizonyítékokra és információkra is, amelyeken az ebben az aktusban szereplő értékelések alapulnak” ( 22 ). A Törvényszék ezáltal véleményem szerint olyan mondanivalót tulajdonít a Bíróság Kadi-ítéletének, amelyet az nem állapít meg.

58.

A Biztonsági Tanács által az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján elfogadott határozatok végrehajtására irányuló uniós jogi aktusok „főszabály szerint teljes” felülvizsgálatára ( 23 ) vonatkozó, a Bíróság által tett megjegyzés helyes értelmezése érdekében azt kell észben tartani, hogy e megfogalmazás használatával a Bíróság a Törvényszék által a „Kadi I”-ítéletben képviselt álláspontra kívánt reagálni, amelynek, emlékezzünk rá, az volt lényege, hogy az ilyen uniós aktusoknak az uniós jogban védett alapvető jogokra tekintettel történő bármilyen felülvizsgálata kizárt.

59.

A Bíróság „főszabály szerint” teljes felülvizsgálatra vonatkozó ezen megjegyzése tehát azon tény hangsúlyozására irányul, hogy a bírósági felülvizsgálat az összes uniós jogi aktusra kiterjed, függetlenül attól, hogy azokat nemzetközi jogi norma alapján fogadták-e el, vagy sem, és hogy ezen – az uniós jogban védett alapvető jogok tekintetében végzett – felülvizsgálat e jogi aktusoknak mind a külső jogszerűségére, mind a belső jogszerűségére vonatkozik. Ezen elvi álláspont alapján a Bíróság elutasította a Törvényszék azon álláspontját, amelynek értelmében a vitatott rendeletnek „belső jogszerűsége tekintetében joghatóság alóli mentességet [kell] élvez[nie], kivéve ha a ius cogens körébe tartozó normákkal való összeegyeztethetőségéről van szó” ( 24 ).

60.

A Bíróságnak a „főszabály szerint teljes” felülvizsgálatra vonatkozó megjegyzéséből le lehet ugyan vezetni az azon bírósági felülvizsgálat terjedelmére vonatkozó felvilágosítást, amelyet a Bíróság a megtámadott rendelet fölött gyakorolni kíván, véleményem szerint túlzó az a megállapítás, hogy a Bíróság e megfogalmazás használatával egyértelműen e felülvizsgálat intenzitásának fokáról nyilatkozott volna. A Bíróság a Kadi-ítéletében egyáltalán nem foglalt világosan állást Y. A. Kadi listára való felvétele megalapozottságának alapos felülvizsgálata mellett, ami szükségessé tette volna azon bizonyítékok és információk pontos vizsgálatát, amelyeken a Szankcióbizottság értékelése alapul.

61.

A „főszabály szerint teljes” kifejezésből, és közelebbről a „főszabály szerint” szavak alkalmazásából ott, ahova azokat a Bíróság helyezte, számomra pontosan ellentétes értelmezés következik ahhoz képest, amit a Törvényszék megállapított. Ha a Bíróság azt az gondolatot szerette volna kifejezni, hogy a felülvizsgálatának az intenzitása szempontjából teljesnek kell lennie, bármilyen kivétel nélkül, akkor a „főszabály szerint” szavak használata fölöslegessé válna. Ha azt szerette volna hangsúlyozni, hogy ezt feltétlen elvvé kívánja tenni, akkor az „elvből teljes” kifejezést kellett volna használnia. Valójában a Bíróság világosan és röviden, két szóban, fejezi ki azt a gondolatot, hogy bármilyen széleskörű is az általa biztosított felülvizsgálat, az csak főszabály szerint teljes, tehát lehetséges kivételeket is tartalmaz. Márpedig, ha létezik olyan terület, ahol a kivétel helyénvaló, az az általam fent kimondott okok miatt éppen a terrorizmus elleni küzdelem területe, amely küzdelemnek része a megelőzés, különösen a világviszonylatú koordináció szemszögéből nézve.

62.

Noha a Bíróság elfogadta a Biztonsági Tanács által az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján elfogadott határozatok végrehajtására irányuló uniós jogi aktusok belső jogszerűsége felülvizsgálatának elvét, nem részletezte ezen felülvizsgálat módját. Ebben a tekintetben, a Törvényszék által a megtámadott ítélet 133. pontjában kimondottakkal ellentétben, a Bíróságnak a Kadi-ítélet 336. pontjában tett azon kijelentése, hogy a bírósági felülvizsgálatnak különösen azon indokok jogszerűségére kell vonatkoznia, amelyeken a megtámadott uniós jogi aktus alapul, nem jár azzal, hogy ezen jogi aktus megalapozottságát az elfogadott ténybeli és jogi indokokat alátámasztó bizonyítékok alapján a Bíróság alaposan felülvizsgálja.

63.

Ezenkívül szerintem téves a Törvényszék által a megtámadott ítélet 138–142. pontjában tett azon megállapítás, amely szerint a Bíróság a Kadi-ítéletében „jóváhagyta és át kívánta venni a Törvényszék által az OMPI-ítélet alapjául szolgáló ügyben végzett bírósági felülvizsgálat terjedelmét és intenzitását”. Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság a Kadi-ítélete egyáltalán nem tartalmaz utalást az OMPI-ítéletre. Ráadásul a vagyon befagyasztására vonatkozó intézkedésekre vonatkozó jogviták két része vonatkozásában a bírósági felülvizsgálat követelményeinek harmonizálása mellett szóló elemzésében úgy tűnik, hogy a Törvényszék ellentmondásban van az általa tett megállapítással „a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó, két közösségi rendszer között fennálló alapvető eljárásjogi különbségeket” ( 25 ) illetően.

64.

Egyébiránt az érdemet tekintve, már csak a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó két rendszer közötti különbségek miatt sem gondolom, hogy célszerű volna az OMPI-ítéletből következő ítélkezési gyakorlatban a Törvényszék által megállapított felülvizsgálati követelményeket a Szankcióbizottság által elhatározott felvételi rendszerre áthelyezni. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy ebből az ítélkezési gyakorlatból ( 26 ) az tűnik ki, hogy noha a Törvényszék mérlegelési mozgásteret ismer el az illetékes uniós intézmény számára „ez nem jelenti azonban, hogy nem vizsgálhatja felül azt, hogyan értelmezi ez az intézmény a releváns adatokat”. A Törvényszék szerint az uniós bíróságnak „nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy ezek a bizonyítékok tartalmazzák-e az adott helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket”. A Törvényszék azonban ezt akként pontosítja, hogy a „e felülvizsgálat keretében […] a közösségi bíróság nem helyettesítheti az illetékes közösségi intézmény célszerűségi értékelését a sajátjával”.

65.

A Törvényszék által ily módon kifejtett felülvizsgálati követelményt az a tény jellemzi, hogy „a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó közösségi határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálata kiterjed a határozat indokolásaként felhozott tények és körülmények megítélésére, valamint azon bizonyítékok és információk vizsgálatára, amelyeken e megítélés alapszik” ( 27 ).

66.

Még ha a jelen esetben – a vagyon befagyasztására vonatkozó önálló listák rendszerének keretében – nem is vizsgálom meg ezen felülvizsgálati követelmény relevanciáját, rá kell mutatnom arra, hogy számomra korántsem magától értetődő, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén azon ítélkezési gyakorlat átültetése, amely szerint az összetett gazdasági értékelések az uniós bíróság részéről viszonylag kiterjedt felülvizsgálatra adhatnak okot ( 28 ). Az uniós bíróságok elé kell-e terjeszteni a hírszerző szolgálatok elemzéseit és forrásait? Egyébiránt számomra úgy tűnik, hogy e felülvizsgálati követelmény elfogadása esetén feledésbe merül, hogy egy önálló listára való felvétel nagy mértékben az érintett személy terrorista tevékenységekben való részvételére vonatkozó, komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok vagy jelek létezésének és megbízhatóságának az illetékes nemzeti hatóságok által végzett értékelésén alapul. ( 29 ) Ennélfogva azt a kérdést kell feltenni, hogy az olyan rendszerben, amely nagy mértékben azon a bizalmon alapul, amelyet az uniós intézmények a vagyon befagyasztására vonatkozó intézkedések alátámasztására szolgáló bizonyítékok vagy jelek komolyságának az illetékes nemzeti hatóságok által végzett értékelésébe helyeznek, helyénvaló-e ezen bizonyítékoknak az uniós bíróság általi alapos felülvizsgálata.

67.

Bárhogy legyen is, a Szankcióbizottság által meghozott korlátozó intézkedések végrehajtását illetően számos indok szól az ellen, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben az OMPI-ítéletre hivatkozva elfogadotthoz hasonló, kiterjedt bírósági felülvizsgálatra kerüljön sor. Ezek az indokok a következőkre vonatkoznak: a szóban forgó intézkedések megelőző jellegére, arra a nemzetközi összefüggésre, amelybe a megtámadott jogi aktus illeszkedik, a terrorizmus elleni küzdelem követelményeinek és az alapvető jogok védelme követelményeinek szükséges összehangolására, a Szankcióbizottság arra vonatkozó értékeléseinek politikai jellegére, hogy döntsön valamely személy vagy szervezet listára való felvételéről, valamint a Szankcióbizottság előtti eljárásban az utóbbi években – és különösen a Bíróság Kadi-ítélete óta – tapasztalható javulásra. Ezeket egymás után fogom megvizsgálni.

68.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság következetesen, és még a közelmúltban állapította meg, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések biztosítási intézkedéseknek minősülnek, amelynek következtében az érintett személyeket nem fosztják meg a tulajdonuktól ( 30 ). Ezeket a pénzeszközöket tehát biztosítási céllal lefagyasztják, de azokat nem kobozzák el. Ezek az intézkedések nem minősülnek büntetőjogi szankciónak, és egyébiránt nem járnak ilyen jellegű vádemeléssel. ( 31 ) Ezek az intézkedések arra irányulnak, hogy megelőzzék az újabb terrorcselekmények elkövetését, és e megelőző funkció lényegéhez tartoznak azok a jelentős következmények, amelyeket ezen intézkedések a megjelölt személyekre és szervezetekre kifejthetnek. A terrorizmus finanszírozása olyannyira szétszórt, bonyolult és rejtett hálózatokat igényel, hogy annak megelőzése olyan cselekvést feltételez, amelyet a konkrét bűncselekménynél jóval korábban, annak perifériáján kell elvégezni. A megelőzésnek valójában a szó teljes értelmében vett hálózatok egészének megbénítására kell törekednie. Az ilyen korlátozó intézkedések létezése így visszatartó hatással is van az esetleges tőkebefektetőkkel szemben, akik tudják, hogy rendkívül súlyos következményeknek teszik ki magukat, ha terrorista szervezeteket támogatnak. Még ha az intézkedések hosszú időtartamúak is lehetnek (egyébiránt miért kellene a megelőzésnek rövidebb időtartamúnak lennie a fenyegetésnél?), az a lényeges, hogy az intézkedés és annak időtartama az intézkedés sajátos jellegéhez igazodó bírósági felülvizsgálat hatálya alá tartozhasson. Ráadásul meg kell jegyezni, hogy az ilyen típusú intézkedéseket időben korlátozni lehet, amint azt egyebekben Y. A. Kadi esete is bizonyítja. Ebből következően a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a megtámadott ítélet 148–151. pontjában a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések megelőző jellegének lehetséges megkérdőjelezéséből indult ki, majd ezen intézkedések alapos bírósági felülvizsgálatát szorgalmazta.

69.

Másodszor, a Bíróság a Kadi-ítéletében emlékeztetett arra, hogy „a[z Unió] hatásköreit a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell gyakorolni” ( 32 ). A Bíróság pontosította, hogy „[a]z Egyesült Nemzetek keretein belül vállalt kötelezettségek betartása feltétlenül szükséges a nemzetközi béke és biztonság fenntartása területén akkor, amikor a[z Unió] a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatait [...] hajtja végre” ( 33 ). A Bíróság azt a tényt is hangsúlyozta, hogy „[e]z utóbbi hatáskör gyakorlása során a[z Unió] […] köteles különös jelentőséget tulajdonítani annak a ténynek, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 24. cikkének megfelelően amikor a Biztonsági Tanács az ezen Alapokmány VII. fejezete alapján fogad el határozatokat, arra a nemzetközi béke és biztonság világviszonylatban történő fenntartása érdekében e nemzetközi szervre ruházott fő felelősség keretében kerül sor, amely felelősség az említett VII. fejezet keretében magában foglalja annak meghatározását, hogy mi jelent fenyegetést a nemzetközi békére és biztonságra nézve, valamint hogy melyek az azok megőrzéséhez vagy helyreállításához szükséges intézkedések” ( 34 ). Végül a Bíróság rámutatott arra, hogy a Biztonsági Tanács által az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján elfogadott határozatok végrehajtására irányuló intézkedések kidolgozása során az Uniónak „megfelelően figyelembe [kell vennie] az érintett határozat szövegét és céljait, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányából eredő, az ilyen végrehajtás tekintetében releváns kötelezettségeket” ( 35 ).

70.

Ezek a megállapítások nem zárhatják ki a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására irányuló uniós aktus jogszerűségének uniós bíróság általi felülvizsgálatát, amint azt a Bíróság a Kadi-ítéletének 299. pontjában megállapította, azonban azok szerintem hozzájárulhatnak az elvégzett bírósági felülvizsgálat azon nemzetközi összefüggés alapján történő kiigazításának igazolásához, amelybe az Unió fellépése illeszkedik.

71.

A jelen esetben ezen összefüggés jellegzetessége a nemzetközi béke és biztonság érdekében a Biztonsági Tanácsra háruló fő felelősség, amely felelősség főszabály szerint meggátolja, hogy az uniós intézmények és az uniós bíróság az ezen intézményben elhatározott korlátozó intézkedések megalapozottságára vonatkozó értékelést a sajátjával helyettesítse. A megtámadott ítéletben a Törvényszék által szorgalmazott alapos bírósági felülvizsgálat gyakorlására nem kerülhetne sor a Biztonsági Tanács annak meghatározásához szükséges jogosítványainak csorbítása nélkül, hogy mi minősül a nemzetközi béke és biztonság fenyegetésének, és hogy milyen intézkedésekre van szükség a fenyegetés felszámolásához. Tekintettel arra, hogy valamely személy vagy szervezet listára való felvételére vonatkozó döntésre a Szankcióbizottság jogosult, az Unióban a bírósági felülvizsgálatnak meg kell felelnie az uniós intézmények korlátozott mérlegelési mozgásterének. Mindent összegezve fontos, hogy ne üresedjen ki az érintett területen a Biztonsági Tanácsra ruházott fő felelősség lényege, és hogy az Unió ne váljon a Szankcióbizottság által hozott határozatok fellebbezési vagy felülvizsgálati fórumává.

72.

Az EU-Szerződés és az EUM-Szerződés számos rendelkezése is a bírósági felülvizsgálat korlátozása mellett szól ilyen összefüggésben.

73.

Így, az EUSZ 3. cikk (5) bekezdése szerint „az Unió […] hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz […] az emberi jogok […] védelméhez […], továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”. Egyébiránt, az EUSZ 21. cikk (1) bekezdése értelmében az Unió nemzetközi szintű fellépése többek között „az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartás[ára]” épül. Ez a rendelkezés azt is tartalmazza, hogy az Unió, „különösen az Egyesült Nemzetek keretében, elősegíti a közös problémák többoldalú megoldását”. Idézni szeretném továbbá az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének c) pontját, amely szerint az Unió a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdekében, hogy „összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaival és elveivel […] megőrizze a békét, megelőzze a konfliktusok kialakulását, és erősítse a nemzetközi biztonságot”. Végül a 13. nyilatkozat ezt azzal egészíti ki, hogy „[a Konferencia] hangsúlyozza, hogy az Európai Uniót és tagállamait továbbra is kötelezik az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt rendelkezések, különös tekintettel a Biztonsági Tanácsnak és tagjainak a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában vállalt elsődleges felelősségére” ( 36 ).

74.

Ezek a rendelkezések fektetik le az alapjait a közös kül- és biztonságpolitika terén az Unió olyan fellépésének, amely tiszteletben tartja az Egyesült Nemzetek fellépését.

75.

A felülvizsgálata terjedelmének és intenzitásának meghatározása során a Bíróságnak figyelembe kell vennie az általa felülvizsgált uniós aktus eredetét és összefüggését. A jelen esetben a Bíróság nem vonatkoztathat el attól, hogy a listára való felvételről az Egyesült Nemzetek szintjén központosított és általános eljárás szerint határoztak, és attól sem, hogy ez a határozat a Szankcióbizottság által azon információk és bizonyítékok alapján összeállított indokolás-összefoglaláson alapul, amelyeket a listára való felvételt kérelmező állam vagy államok küldtek hozzá, a leggyakrabban bizalmasan, és amelyekkel az uniós intézményeknek nem kellene rendelkezniük.

76.

Ezekre a tényekre tekintettel véleményem szerint a terrorizmus elleni küzdelem célkitűzései és a listára felvett személyek alapvető jogai optimális védelme összehangolásának leghatékonyabb módja, a szerződések fent említett rendelkezéseinek szellemében, az érintett területen az Unió és az Egyesült Nemzetek közötti együttműködés fejlesztésében áll. Ebben a tekintetben szeretnék rámutatni, hogy az EUMSZ 220. cikk (1) bekezdése szerint „[a]z Unió megfelelő együttműködési formákat épít ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveivel és szakosított intézményeivel”. Ebből következően az uniós jogrend önállóságára vonatkozó kijelentés, amellyel a Bíróság a Kadi-ítéletében a Szankcióbizottság határozatait végrehajtó uniós aktusok joghatóság alóli mentességének megtagadását indokolta, álláspontom szerint nem ellentétes az ezen fórummal való szorosabb együttműködés kialakításával. Egyébiránt meg szeretném jegyezni, hogy a Bíróság a Parlament kontra Tanács ügyben 2012. július 19-én hozott ítéletében ( 37 ) rámutatott, hogy 2002/402 közös álláspont, a 881/2002 rendelet és a 1286/2009/EU rendelet ( 38 )„a Szankcióbizottság és az Unió közötti együttműködés rendszerét” ( 39 ) vezette be.

77.

Harmadszor, a Bíróság a Kadi-ítéletében, miután hangsúlyozta, hogy „a[z Unió] és a tagállamai biztonságát és nemzetközi kapcsolatainak irányítását érintő kényszerítő megfontolások megakadályozhatják, hogy az érdekeltekkel bizonyos információkat közöljenek” ( 40 ), megállapította, hogy az uniós bíróságnak részt kell vennie a terrorizmus elleni küzdelem és az alapvető jogok védelme közötti szükséges összehangolásban. Így az uniós bíróság feladata „az általa gyakorolt bírósági felülvizsgálat keretében olyan technikákat alkalmazni, amelyek lehetővé teszik egyrészről az érintett jogi aktus elfogadásához figyelembe vett információk jellegére és forrásaira vonatkozó jogos biztonsági aggodalmak, másfelől pedig azon szükséglet összehangolását, hogy a jogalanynak kellően biztosítsák az eljárási szabályok nyújtotta előnyöket” ( 41 ). Ezen technikák egyike, véleményem szerint, abból áll, hogy az uniós bíróság a vitatott uniós aktus meghozatalának körülményeihez igazítja a felülvizsgálatának intenzitását.

78.

Negyedszer, ahogyan azt a Bizottság és beavatkozó kormányok hangsúlyozták az elsőfokú eljárásban, a Biztonsági Tanácsra ruházták az annak meghatározására irányuló hatáskört, hogy valamely személy összeköttetésben áll-e az al-Kaidával, és a terrorista cselekmények finanszírozásának vagy előkészítésének megakadályozása céljából ezért szükséges a vagyonát befagyasztani, és nehéz a politika ennél jelentősebb, összetettebb olyan területét elképzelni, amely a nemzetközi biztonság védelmére vonatkozó értékeléseket igényel.

79.

A vagyon befagyasztására vonatkozó listák a nemzetközi terrorista fenyegetés megelőzésére irányuló politika részét képezik. A megjelölt személyek vagyonának befagyasztására vonatkozó intézkedések célja „annak megakadályozása, hogy ezek a személyek hozzáférjenek bármilyen jellegű olyan gazdasági vagy pénzügyi forrásokhoz, amelyeket terrorista tevékenységek támogatására használhatnának fel” ( 42 ).

80.

A Szankcióbizottság által elkészített listát illetően az arra való felvétel kétségtelenül olyan jeleken alapul, hogy valamely személy vagy szervezet magatartása miben utal arra, hogy terrorista szervezettel áll kapcsolatban, tehát fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra, ez a felvétel azonban általánosan a stratégiai és geopolitikai érdekekhez is hozzájárul. Ebben a tekintetben a listára felvett személyek kiválasztását a fenyetés változásához kell igazítani, és annak a világ egyik vagy másik régiójában elhelyezkedő egyik vagy másik terrorista szervezettel szembeni küzdelemre irányuló szándékot kell tükröznie ( 43 ). Így a listára való felvétel az egyedi eseteken túlmutató politikai folyamatba illeszkedik. A célzott jellege ellenére, ami személyes dimenziót ad számára, a vagyon befagyasztásának ez a rendszere mindenekelőtt a terrorista szervezetek elleni küzdelem eszköze, amely arra irányul, hogy e szervezeteket meggyengítse vagy akár felszámolja. E folyamat politikai dimenziója – amely folyamatban az Unió eldöntötte, hogy részt vesz – véleményem szerint magában foglalja azt a mértékadást, amelyet az uniós bíróság köteles gyakorolni a bírósági felülvizsgálata során, azaz főszabály szerint nem helyettesíti a saját értékelésével az illetékes politikai hatóságok értékelését.

81.

Ötödször, a Szankcióbizottság előtti eljárásban 2008 óta történt javulások szintén amellett szólnak, hogy az uniós bíróság a megtámadott rendelet belső jogszerűségét korlátozottan vizsgálja felül. Ha a jelen fellebbezések keretében akár csak a megtámadott rendelet előtt történt változásokat vesszük figyelembe, vagy az azóta bekövetkezett változásokat is megvizsgáljuk, vitathatatlan, hogy az Egyesült Nemzetek a felvételi és a törlési eljárások javítására irányuló folyamatba léptek a méltányosságot és védelemhez való jogot tekintve a 2008. június 30-i 1822. (2008) számú, a 2009. december 17-i 1904. (2009) számú és a 2011. június 17-i 1989. (2011) számú biztonsági tanácsi határozatok elfogadásával.

82.

Ez a folyamat az Egyesült Nemzetekben annak tudomásulvételét tanúsítja, hogy a titoktartási követelmények ellenére a felvételi és a törlési eljárásokat innentől kezdve megfelelő tájékozottsági szinten kell teljesíteni, hogy azoknak az érintett személlyel való közlését ösztönözni kell, és azok indokolását megfelelően alá kell támasztani. Ebben a tekintetben jelentős szerepet játszik az ombudsman, aki a feladatait teljes függetlenségben és pártatlanságban látja el. Összegyűjti az érintett államoknál az értékeléshez szükséges információkat, ennek alapján párbeszédet kezdeményez a felperessel, és ezt követően javaslatot tesz a a Szankcióbizottságnak arra vonatkozóan, hogy szükséges-e továbbra is a listán szerepeltetni az érintett személyt vagy szervezetet. A törlési eljárás keretében ez a bizottság tehát független és pártatlan értékelés alapján meghozza a döntését arról, hogy az érintett személyeket továbbra is szerepeltetni kell-e a listán. Az ombudsman által végzett pontos vizsgálat megköveteli, hogy valamely névnek a listán való tartása szilárdan indokolható legyen, azaz elegendő információ álljon fenn ahhoz, hogy a listára való felvételhez „ésszerű és hihető” indokolást nyújtson ( 44 ). Tekintettel az ombudsmannak a Szankcióbizottság által hozott határozatokban betöltött fontos szerepére, a Szankcióbizottság előtti eljárást szerintem már nem lehet kizárólag diplomáciai és államközi eljárásnak minősíteni. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a lista időszakonkénti felülvizsgálata lehetővé teszi többek között az adatok rendszeres naprakésszé tételének biztosítását, és adott esetben az indokolás naprakésszé tételét. A Szankcióbizottság előtti eljárás javítása így hozzájárul annak biztosításához, hogy a listára való felvételek kellően komoly tényeken alapuljanak, és hogy e felvételeket folyamatosan értékeljék.

83.

Amint azt az ombudsman is elismeri ( 45 ), a Bíróság Kadi-ítélete vezetett az ombudsman hivatalának létrehozásához, ami lehetővé tette a lista minőségének érzékelhető javítását. Paradox helyzetet eredményezne, ha a Bíróság nem venné figyelembe azokat a javulásokat, amelyekhez közvetlenül hozzájárult annak ellenére, hogy az ombudsman hivatala nem minősül bírósági fórumnak.

84.

Az ombudsman hozzájárult az információknak a tagállamok által a Szankcióbizottság részére való átadásának fejlesztéséhez, ami szilárdabban megalapozott határozathozatalt biztosít. A lista pusztán e párbeszédnek köszönhetően tartható naprakészen, és részesülhet továbbra is nemzetközi támogatásban. Ezt a dinamikát meggátolhatná, ha a Szankcióbizottságot ténylegesen arra kényszerítenék – amint az a Törvényszék által a megtámadott ítéletben kifejtett megoldásból következik –, hogy közölje az uniós intézményekkel azokat a bizonyítékokat és információkat, amelyeknek e bizottság számára való átadásához az államok nehézségek árán hozzájárultak. Ezek az államok a jövőben kevésbé volnának hajlandók átadni a Szankcióbizottságnak a bizalmas információkat, ami hátrányosan hatna a felvételi és törlési eljárások minőségére és méltányosságára. A túlságosan jelentős regionális vagy nemzeti követelmények valójában kontraproduktívaknak bizonyulhatnának a terrorizmus elleni küzdelem és a listára felvett személyek alapvető jogai védelmének összehangolása szempontjából.

85.

Úgy vélem, hogy a terrorizmus elleni hatékony világméretű küzdelem az abban részt vevő nemzetközi, regionális és nemzeti intézmények között a bizalmat és az együttműködést, nem pedig a bizalmatlanságot követeli meg. A kölcsönös bizalmat, amelynek az Unió és az Egyesült Nemzetek között fenn kell állnia, az a tény indokolja, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó értékek e két szervezet esetében megegyeznek.

86.

Ez nem jelenti azt, hogy korlátlan felhatalmazást kellene biztosítani a Szankcióbizottság határozatai tekintetében, és azt még akkor is automatikusan, bármilyen kritikai elemzés nélkül kellene alkalmazni, amikor a végrehajtási eljárás során valamely nyilvánvaló tévedésre derül fény. Mindazonáltal, véleményem szerint, mihelyt a Szankcióbizottságnál a felvételi és a törlési eljárások lehetővé teszik a bejegyzések megalapozottságának és a fenntartásuk szükségességének pontos vizsgálatát, az uniós bíróságoknak nem kell olyan mértékű felülvizsgálatot alkalmazniuk, amely arra kötelezné az uniós intézményeket, hogy a rendelkezésükre álló bizonyítékok és információk alapján rendszeresen és alaposan megvizsgálják a Szankcióbizottság által hozott határozatok megalapozottságát azok végrehajtása előtt. A felvételi és törlési eljárás javulása ugyanis megerősítheti az uniós intézményeknek és az uniós bíróságnak a Szankcióbizottság által hozott határozatokba vetett bizalmát.

87.

E tényekre tekintettel az a véleményem, hogy a Szankcióbizottságnál a felvételi és a törlési eljárás megfelelő garanciákkal rendelkezik ahhoz, hogy az uniós intézmények vélelmezhessék az e fórum által hozott határozatok megalapozottságát. Az Egyesült Nemzetek eljárásának javulása lehetővé teszi különösen annak vélelmezését, hogy a valamely listára való felvétel alátámasztására hivatkozott indokok megfelelően alá vannak támasztva bizonyítékokkal és információkkal. Ennélfogva az uniós bíróságnak nem kell alapos felülvizsgálatot gyakorolnia a listára való felvétel megalapozottsága tekintetében azon bizonyítékok és információk alapján, amelyeken a Szankcióbizottság értékelései alapulnak.

88.

Ez a megalapozottsági vélelem azonban megdönthető az uniós végrehajtási eljárás keretében, amely eljárás során a listára felvett személy új bizonyítékokra vagy információkra hivatkozhat. Ebben a tekintetben egyértelmű, hogy minél inkább átlátható, és megfelelő számú és komolyságú információkkal megalapozott az Egyesült Nemzetek eljárása, annál kevésbé valószínű, hogy a regionális és nemzeti végrehajtó intézmények megpróbálják kétségbe vonni a Szankcióbizottság által elvégzett értékelést.

89.

Az uniós intézmények által a végrehajtási eljárásnak a védelemhez való jog teljes tiszteletben tartása mellett történő lefolytatása pontosan azt teszi lehetővé ezen intézmények számára, hogy a Szankcióbizottság által elvégzett értékeléshez kapcsolódó megalapozottsági vélelem ellenére biztosítsák, hogy az Unióban történő listára való felvétel ne alapulhasson olyan indokoláson, amely nyilvánvalóan elégtelennek és tévesnek bizonyul. A végrehajtási eljárásnak ebből az okból kell lehetővé tennie a listára felvett személyek és szervezetek számára, hogy adott esetben új bizonyítékok és információk előterjesztésével vitassák az indokolást.

90.

Ennélfogva rendkívül fontos, hogy az uniós bíróság szigorú felülvizsgálatot gyakoroljon a Bizottság által lefolytatott végrehajtási eljárás módja felett. A megtámadott uniós aktus belső jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálatnak az esetleges nyilvánvaló értékelési hibák vizsgálatára kell szorítkoznia. Lássuk most részletesebben, hogy szerintem milyennek kellene lennie a Szankcióbizottság határozatait végrehajtó uniós aktusokra vonatkozóan a uniós bíróság által végzett felülvizsgálat terjedelmének és intenzitásának.

91.

E felülvizsgálat terjedelmének és intenzitásának meghatározása három kérdés feltevését jelenti: melyek azok a referencianormák, amelyekre tekintettel a felülvizsgálatot el kell végezni? Mit vizsgál felül a bíróság? Hogyan végzi a bíróság a felülvizsgálatot?

92.

Az első két kérdésre adandó válasz a Bíróság Kadi-ítéletéből következik. Lehetséges, hogy az uniós bíróságnak a Szankcióbizottság határozatait végrehajtó uniós aktusok jogszerűségét a teljes uniós jogra, és közelebbről az uniós jogrendben védett alapvető jogokra tekintettel kell felülvizsgálnia. Ezenkívül a bírósági felülvizsgálat a megtámadott aktusnak nemcsak a külső jogszerűségére, hanem annak belső jogszerűségére is vonatkozhat. A bírósági felülvizsgálat terjedelme tehát rendkívül széles, ezért azt „teljesnek” is lehet minősíteni.

93.

A harmadik kérdés megválaszolása a bírósági felülvizsgálat intenzitására vonatkozó kérdéshez vezet.

94.

Amint az a fent kifejtettekből következik, nem osztom a Törvényszék által képviselt azon álláspontot, amely szerint a csökkentett intenzitású bírósági felülvizsgálatnak lényegében a felülvizsgálat hiányával kell egyenértékűnek lennie. Az uniós bíróság a felülvizsgálatát mindig hozzáigazította az előtte folyó jogvita típusához, ahhoz az összefüggéshez, amelybe a megtámadott aktus illeszkedik, és az ezen aktust megalapozó értékelések jellegéhez, ha például azok a összetett jellegűek, vagy akár politikai természetűek. ( 46 )

95.

A megtámadott rendelet elfogadásának a fentiekben leírt sajátos összefüggése véleményem szerint azt teszi indokolttá, hogy a rendelet külső jogszerűségére vonatkozó szempontok szokásos felülvizsgálat, míg az említett rendelet belső jogszerűségére vonatkozó szempontok korlátozott felülvizsgálat tárgyát képezzék.

96.

A Bíróság Kadi-ítéletének kapcsán egy szerző megjegyezte, hogy az eljárási jogok igénybevétele gyakrabban teszi lehetővé a lényeges jogok közvetett védelmének biztosítását. ( 47 ) Mások azt jegyezték meg, hogy ha az indokolást nem közlik, ahogyan az a Kadi-ügyben történt, fennáll az elégtelenség vagy túlzott jelleg vélelme, amely megalapozthatja az aktus megsemmisítését. ( 48 ) Ez a két megjegyzés helyesen hangsúlyozza a megtámadott aktus formális és eljárási szempontjaira vonatkozó bírósági felülvizsgálat jelentőségét.

97.

A lényeges eljárási szabályok betartására és a védelemhez való jogot tiszteletben tartó eljárás fennállására vonatkozó szigorú felülvizsgálat biztosítása lehetővé teszi, hogy az uniós bíróság visszafogottabb hozzáállást fogadjon el, amikor a megtámadott aktus belső jogszerűségét kell felülvizsgálnia. Ebben az esetben a külső jogszerűségre és a belső jogszerűségre vonatkozó felülvizsgálat közötti klasszikus, dialektikus viszonyról van szó. A mérlegelési szabadság illetékes politikai hatóságok számára való elismerése és az anyagi jogi jogszerűségre vonatkozó felülvizsgálat ebből eredő korlátozott jellege fejében az uniós bíróság megerősíti azokat a formális és eljárási követelményeket, amelyeknek az aktus kibocsátását alárendeli. ( 49 ) Az eljárási és a formai szabályoknak az a célja, hogy biztosítsák az aktus anyagi jogi jogszerűségét, lehetővé tegyék annak felülvizsgálatát, és ezen túl, hogy a megalkotója számára megkönnyítsék az aktus célszerűségének értékelését. Az eljárási és formai követelmények fokozásával tehát a bíróság a belső jogszerűség vélelmének és a vitatott intézkedés célszerűségének megerősítésére törekszik. ( 50 ) Ily módon, még amennyiben a bíróság a felvétel megalapozottságát illetően „self-restraint” hozzáállást fogad is el, az eljárás tárgyában általa lefektetett követelmény magas szintje biztosítja az alapvető jogok védelme és a terrorizmus elleni küzdelem megfelelő összehangolását.

98.

A megtámadott aktust illetően az uniós bíróságnak szigorúan kell felülvizsgálnia, hogy az aktust a védelemhez való jogot tiszteletben tartó eljárás alapján fogadták-e el. Az uniós bíróságnak így különösen azt kell megvizsgálnia, hogy közölték-e az érintettel a listára való felvétel indokolását, hogy elégséges-e ez az indokolás ahhoz, hogy az érintett megfelelően védekezhessen, hogy az érintett be tudta-e nyújtani a Bizottsághoz az észrevételeit, és hogy a Bizottság megfelelően figyelembe vette-e ezeket az észrevételeket.

99.

A listára felvett személlyel közölt indokolás elegendő vagy elégtelen jellegének vizsgálatát illetően hivatkozni kell a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára az uniós aktusok indokolási kötelezettségre vonatkozóan. ( 51 ) Az indokolásnak lényegében lehetővé kell tennie, hogy az érdekelt megismerhesse a meghozott intézkedések indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolásnak meg kell jelölnie azokat a különös és konkrét okokat, amelyek miatt az illetékes hatóság úgy vélte, hogy az érintettnek korlátozó intézkedés hatálya alá kell tartoznia, úgy, hogy ez az indokolásnak lehetővé tegye, hogy az utóbbi megértse a vele szemben felrótt tényeket, és a hivatkozott indokok vitatása útján hatékonyan védekezhessen.

100.

Az indokolási kötelezettség eltérő a szóban forgó aktus jellege és azon összefüggés függvényében, amelyben azt elfogadták. E kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. ( 52 )

101.

Mindent összevetve az érintettet abba a helyzetbe kell hozni, hogy az indokolás alapján vitathassa a vitatott aktus megalapozottságát. Így különösen, az érintettetnek képesnek kell lennie arra, hogy vitassa a felhozott tények valóságát, azok jogi minősítését és, tágabban, ezen aktus tartalmát, többek között az arányosság elvére tekintettel.

102.

Az elégséges indokolás közlésén kívül az uniós bíróságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy érintett személy benyújthatta-e az észrevételeit a Bizottságnak, és hogy a Bizottság megfelelően figyelembe vette-e ezeket az észrevételeket. Ebben a tekintetben fontos, hogy a Bizottság gondosan megvizsgálja az érintett által esetleg előterjesztett észrevételeket és új bizonyítékokat.

103.

Ellenben, abban az összefüggésben, amelyben a megtámadott rendeletet elfogadták, a védelemhez való jogot tiszteletben tartó eljárás követelménye nem terjed addig, hogy az az uniós intézményeket arra kötelezné, hogy azok szerezzék meg a Szankcióbizottságtól a rendelkezésére álló összes információt és bizonyítékot, és azokat adják át a listára felvett személynek, hogy az utóbbi ezen elemek relevanciájára vonatkozóan észrevételeket nyújthasson be.

104.

A bizonyítékok ilyen közlése annál is kevésbé igazolható, mivel az uniós bíróságnak véleményem szerint korlátoznia kell a megtámadott rendelet anyagi jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálatának intenzitását.

105.

Noha, amint azt láttuk, az uniós bíróságnak az indokolás elégséges vagy elégtelen jellege tekintetében alapos felülvizsgálatot kell gyakorolnia, ellenben az indokolás megalapozottsága tekintetében korlátozott felülvizsgálatot kell gyakorolnia. Különösen arra a tényre tekintettel, hogy a Szankcióbizottság feladata a listára való felvétel célszerűségének értékelése, nem feladata azonban, hogy megvizsgálja az állítólagos magatartás bizonyítékait.

106.

A Szankcióbizottság határozatait végrehajtó uniós aktus anyagi jogszerűsége különböző összetevőinek tehát véleményem szerint a nyilvánvaló hiba fennállásának vizsgálatára kell korlátozódnia.

107.

Ez vonatkozik, először is, a tényállás tárgyi pontosságának felülvizsgálatára. Az Unió és a Szankcióbizottság között létrehozott kapcsolatrendszer keretében az utóbbi feladata ( 53 ), hogy az érintett tagállamoktól összegyűjtse azokat az információkat vagy bizonyítékokat, amelyek lehetővé teszi azon tények fennállásának megállapítását, amelyek a listára történő felvételt indokolhatják. Az uniós intézmények esetében nem lehet feltenni, hogy rendelkeznek ezekkel az információkkal vagy bizonyítékokkal. Mivel feltételezni kell a Szankcióbizottság által megállapított tények valóságosságát, kizárólag a tények megállapítása során történt nyilvánvaló hiba eredményezheti a végrehajtó aktus megsemmisítését.

108.

Másodszor, ez ugyanígy van a tények jogi minősítésének felülvizsgálatát illetően is. Az uniós bíróságnak szerintem annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy a Bizottság nem követett-e el nyilvánvaló hibát azzal, hogy az indokolásra tekintettel úgy értékelte, hogy teljesültek a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés meghozatalát lehetővé tévő jogi feltételek.

109.

Végül, a vitatott aktus tartalmának felülvizsgálatát illetően az uniós bíróság felülvizsgálatának – tekintettel arra a széles mérlegelési jogkörre, amely a listára történő felvétel célszerűsége vonatkozásában a Szankcióbizottságot megilleti – annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy az aktus tartalma nem nyilvánvalóan helytelen vagy aránytalan-e, figyelembe véve az elérni kívánt célkitűzés jelentőségét, azaz a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet.

110.

Mindent összevetve, a Szankcióbizottság által hozott határozatokat végrehajtó uniós aktusok belső jogszerűsége felett gyakorolt uniós bírósági felülvizsgálat főszabály szerint nem vezethet a listára való felvétel megalapozottságának megkérdőjelezéséhez, azon eset kivételével, amikor az Unióban az e felvétel végrehajtására irányuló eljárás lehetővé tette – a tények megállapítása, a tények jogi minősítése, vagy az intézkedés arányosságának értékelése során elkövetett – nyilvánvaló hiba feltárását.

111.

E helyen megválaszolom a Bizottság, és másodlagosan a Tanács, továbbá az Egyesült Királyság által hivatkozott harmadik jogalapot, amely szerint a Törvényszék több esetben tévesen alkalmazta a jogot az Y. A. Kadi által felhozott jogalapok vizsgálata során, amely jogalapok az utóbbi védelemhez való jogának, a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésére, valamint az arányosság elvének megsértésére vonatkoznak.

112.

A Törvényszék első fokon helyt adott Y. A. Kadi arra vonatkozó érvelésének, hogy a védelemhez való jognak és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak olyan tartalmat adjanak, amely a Szankcióbizottság által elhatározott listára való felvétel végrehajtása előtt a Bizottság számára kötelezővé teszi az azok alapját képező bizonyítékok beszerzését és megvizsgálását. Ezáltal a Bizottság a Szankcióbizottság által hozott határozatok felülvizsgálati fórumává, az uniós bíróság pedig e határozatok jogorvoslati fórumává vált.

113.

A fentiekben kifejtettem azokat az indokokat, amelyek miatt a Szankcióbizottság és az Unió közötti kapcsolat nem e feltételek mellett, hanem a kölcsönös bizalom és hatékony együttűködés alapján kellene elképzelni.

114.

Ennek szellemében véleményem szerint a Bíróságnak a Kadi-ítéletben tett utalásai annak szükségességére vonatkozóan, hogy a listára felvett személyekkel közöljék „a velük szemben elfogadott tényeket” vagy „terhükre rótt körülményeket”, mindössze a kellően részletes indokolás közlésére vonatkoznak, és semmiképpen sem a Szankcióbizottság által elhatározott listára való felvételeket alátámasztó bizonyítékok és információk közlésére. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Bíróság a Kadi-ítélet 342. pontjában gondot fordított annak pontos meghatározására, hogy „a[z Unió] és a tagállamai biztonságát és nemzetközi kapcsolatainak irányítását érintő kényszerítő megfontolások megakadályozhatják, hogy az érintettekkel bizonyos információkat közöljenek”.

115.

A Szankcióbizottság és az Unió között létrehozott kapcsolatrendszer keretében a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog védett tartalma tehát elsősorban az indokolás érintettel való közlésében rejlik – amely indokolás megjelöli azokat a különös és konkrét okokat, amelyek miatt az illetékes hatóság úgy vélte, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatot kell hoznia –, továbbá az ezen indokolás relevanciájának vitatása érdekében a listára felvett személy által megfogalmazott észrevételek pontos figyelembevételében. A Szankcióbizottság birtokában lévő azon bizonyítékoknak és információknak a Bizottság és az uniós bíróság általi vizsgálata, amelyek alapján a Szankcióbizottság megfogalmazta az indokolást, véleményem szerint nem követelhető meg a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapján.

116.

A jelen esetben – a megtámadott ítélet 50. pontjában megismételt indokolás olvasata alapján – meg kell állapítani, hogy Y. A. Kadinak tudomása volt azokról a különös és konkrét okokról, amelyek a Szankcióbizottság szerint indokolttá tették az érintett listára történő felvételét. A Y. A. Kadi terhére rótt körülmények – a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 174. pontjában szereplő álláspontjával ellentétben – nem minősülnek „homályos állításoknak”, hanem azok kellően pontosak ahhoz, hogy az érintett számára lehetővé tegyék a neki felrótt, az al-Kaidához és annak finanszírozásához kapcsolódó azon személyes és szakmai viszonyok vitatását. Ez vonatkozik többek között azon állításra, amely szerint a Muwafaq alapítvány, amelynek Y. A. Kadi alapító tagja és vezetője volt, csatlakozott az al-Kaidához, arra a szerepre, amelyet ez az alapítvány a terrorista tevékenység finanszírozásában játszott, a Y. A. Kadi által az Al-Ayadival fenntartott kapcsolatra, akinek azt rótták fel, hogy együttműködött Oszáma bin Ládennel, vagy arra az állításra is, amely szerint Albániában a Y. A. Kadihoz tartozó társaságok az Oszáma bin Láden által fizetett forgótőkét kaptak.

117.

Egyébiránt a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 171. pontjában szereplő álláspontjával ellentétben, semmi nem utal arra, hogy a felperes védelemhez való jogát „pusztán formálisan és felületesen” tartották tiszteletben. Y. A. Kadi ebben a tekintetben nem mutatta be, hogy mit jelent az, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg kellően pontosan és figyelmesen az észrevételeit, amelyeket az indokolás vele való közlését követően fogalmazott meg. ( 54 )

118.

Ebből következően a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a megtámadott rendeletet a felperes védelemhez való jogának megsértésével fogadták el.

119.

Ezenkívül az indokolás Y. A. Kadival való közlése olyan volt, amely lehetővé tette számára, hogy az uniós bíróság előtt védekezzen, az uniós bíróság számára pedig, hogy a megtámadott rendelet jogszerűségi felülvizsgálatát a fentiekben leírt módon elvégezze.

120.

A Törvényszék tehát egy másik esetben is téves alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 182. és 183. pontjában azt állapította meg, hogy mivel nem tudta megvizsgálni a felperes terhére rótt bizonyítékokat, nem állt módjában elvégezni a megtámadott rendelet jogszerűségi felülvizsgálatát, és ebből következően megállapította, hogy a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogát megsértették.

121.

Végül, a Törvényszék még egy utolsó esetben is tévesen alkalmazta a jogot, mivel az volt az álláspontja, hogy a védelemhez való jog megsértésére és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére vonatkozó megállapítására tekintettel, megalapozott a felperes azon kifogása, miszerint a tulajdon tiszteletben tartásához való alapvető jogának a megtámadott rendelet általi megsértése maga után vonja az arányosság elvének a megsértését is.

122.

Mindezen okokból azt javaslom, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet.

123.

Mivel a fellebbezések véleményem szerint megalapozottak, a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdésére tekintettel nemcsak indokoltnak, hanem – a Kadi-ügyek hosszú sorának lezárása érdekében – célszerűnek is tűnik, hogy maga a Bíróság határozzon Y. A. Kadi megsemmisítés iránti keresetéről. Amint azt majd látni fogjuk a Y. A. Kadi által felhozott különböző jogalapokra adott válaszok többsége nagy részben az általam a fentiekben kifejtettekből következik.

124.

A megtámadott rendelet megsemmisítése iránti kérelme alátámasztásra a felperes öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a megfelelő jogi alap hiányán alapul. A második jogalap a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul. A harmadik az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A negyedik a tényállásra vonatkozó nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul. Végül az ötödik jogalap a felperes tulajdonhoz való jogának aránytalan megsértésén alapul.

125.

A megfelelő jogi alap hiányán alapuló jogalapot illetően a felperes úgy véli, hogy a megtámadott rendeletet nem a 881/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének akkor hatályos változatában előírtaknak megfelelően fogadták el. E rendelkezés értelmében „[a] Bizottságnak jogában áll [...] [a] Biztonsági Tanács[a] vagy a Szankcióbizottság által hozott határozatok alapján az I. mellékletet módosítani vagy kiegészíteni [...]”. A felperes állításával ellentétben az említett rendelkezésnek nem volt olyan jogkövetkezménye, hogy a megtámadott rendelet elfogadását egy újabb „határozattól” tette volna függővé, amely az eredményezte volna, hogy a Szankcióbizottság Y. A. Kadit újból felveszi a listára. A Bizottság teljesítette a Bíróság Kadi-ítéletében foglaltakat, és a 881/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésével összhangban járt el, és egy másik eljárás eredményeként feltüntette Y. A. Kadi nevét e rendelet I. mellékletében, amely eljárásban tiszteletben tartotta Y. A. Kadi védelemhez való jogát. Az első jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

126.

A védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapuló második jogalapot és az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség megsértésén alapuló harmadik jogalapot illetően a fentiekben kifejtettekre szeretnék utalni, amelyekből az következik, hogy ezeket a jogalapokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

127.

A tényállásra vonatkozó nyilvánvaló mérlegelési hibán alapuló negyedik jogalapot illetően először is arra szeretnék rámutatni, hogy véleményem szerint a Törvényszék és a Bíróság előtt lezajlott viták nem tették lehetővé az indokolásban szereplő tényállás tárgyi pontosságára vonatkozó nyilvánvaló hiba feltárását. Másodszor, a Bizottság szerintem nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát azzal, hogy a Szankcióbizottságot követően, az utóbbi által kidolgozott indokolás alapján és a felperessel folytatott párbeszéd eredményeként megállapította, hogy a Szankcióbizottság által megállapított tényállásban az fejeződik ki, hogy fennáll a nemzetközi békére és bizonságra vonatkozó fenyegetés, amely fenyegetést illetően a felperes nem volt képes bizonyítani, hogy a listára történő eredeti felvétele óta megszűnt volna.

128.

Végül az ötödik, Y. A. Kadi tulajdonhoz való jogának aránytalan megsértésén alapuló jogalappal kapcsolatban már kifejtettem, hogy a Bíróság Kadi-ítéletében szereplő helyzettel ellentétben ilyen jogsértés a jelen esetben nem következhet a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértéséből, amely jogsértés véleményem szerint nem történt meg. Egyébiránt, a tulajdonhoz való jog megsértésének eljárási vonatkozásán kívül annak megsértése érdemben sem megalapozott. Ebben a tekintetben utalni szeretnék a Bíróság Kadi-ítéletének 354–366. pontjában szereplő érvelésre, valamint analógia útján a fent hivatkozott Al-Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al-Aqsa egyesített ügyekben hozott ítéletének 120–130. pontjában a Bíróság által a pénzeszközök befagyasztásának önálló rendszere keretében kimondottakra.

129.

A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság: