1.8.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 180/29

2009. május 15-én benyújtott kereset — Luxemburgi Nagyhercegség kontra Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

(C-176/09. sz. ügy)

2009/C 180/50

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Luxemburgi Nagyhercegség (képviselők: C. Schiltz meghatalmazott és P. Kinsch ügyvéd)

Alperesek: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

—	A Bíróság elsődlegesen semmisítse meg a repülőtéri díjakról szóló, 2009. március 11-i 2009/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő következő kitételt: „valamint minden tagállamban a legnagyobb utasforgalmat bonyolító repülőtérre”;

—	másodlagosan teljes egészében semmisítse meg az irányelvet;

—	az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Luxemburgi Nagyhercegség keresetének alátámasztására két jogalapra hivatkozik.

A felperes az első jogalapjában a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére hivatkozik, amennyiben — amiatt, hogy a 2009/12/EK irányelv hatálya kiterjed „a minden tagállamban a legnagyobb utasforgalmat bonyolító” repülőtérre —, az olyan repülőtérnek, mint Luxembourg-Findel, olyan igazgatási és pénzügyi kötelezettségeket kell teljesítenie, amelyek alól a hasonló helyzetben lévő más repülőterek mentesülnek, anélkül hogy az ilyen eltérő bánásmód objektíve igazolt lenne. A felperes e tekintetben különösen hivatkozik a hahni és charleroi-i repülőtér helyzetére, amelyek ugyanazt a vonzáskörzetet szolgálják ki, mint a findeli repülőtér, és mindegyik ez utóbbinál nagyobb utasforgalmat bonyolít le, mégsem ugyanazon kötelezettségeknek vannak alávetve. Az, hogy e három repülőtér között határ húzódik, semmiképpen nem igazolja eltérő bánásmód alkalmazását velük szemben.

A felperes a második jogalapjában előadja egyébiránt, hogy a szóban forgó rendelkezés nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét. Egyrészt ugyanis nem szükséges európai szintű beavatkozás az olyan helyzet szabályozásához, amelyet tökéletesen lehetne nemzeti szinten szabályozni mindaddig, amíg az 5 milliós utasszám küszöbét el nem érik. Másrészt pedig az irányelv alkalmazása nem igazolható kiegészítő eljárásokat és költségeket eredményezne az olyan repülőtér számára, mint Luxembourg-Findel, amelynek egyetlen sajátossága, hogy valamely tagállamban a legnagyobb utasforgalmat lebonyolító repülőtér, anélkül hogy ez a tényező valódi jelentőséggel bírna az irányelv céljai szempontjából.

(1) HL L 70., 11. o.