JÁN MAZÁK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. március 3.(1)
C‑439/09. sz. ügy
Pierre Fabre Dermo‑Cosmétique SAS
kontra
Président de l’Autorité de la Concurrence
és
Ministre de l’Économie, de l’Industrie et de l’Emploi
(A Cour d’appel de Paris [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Az EK 81. cikk (1) bekezdése – Verseny – Szelektív forgalmazás – Kozmetikai és testápoló termékek végső felhasználók számára való internetes értékesítésének abszolút és általános tilalma – Célzott versenykorlátozás – 2790/1999/EK rendelet – A 4. cikk c) pontja – Az aktív és passzív eladások korlátozása – Különösen súlyos korlátozás – Egyedi mentesítés – Az EK 81. cikk (3) bekezdése”
I – Bevezetés
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Pierre Fabre Dermo‑Cosmétique SAS társaság (a továbbiakban: PFDC) által a Conseil de la Concurrence (francia versenytanács; a továbbiakban: Versenytanács) 2008. október 29‑i 08‑D‑25. sz. határozatának (a továbbiakban: Határozat) megsemmisítése, másodlagosan megváltoztatása érdekében indított eljárásban merült fel. A Határozat értelmében a PFCD megsértette a Code de Commerce (kereskedelmi törvénykönyv) L. 420‑1. cikkét és az EK 81. cikket (jelenleg EUMSZ 101. cikk) azáltal, hogy a szelektív forgalmazási megállapodásaiban a kiválasztott (engedéllyel rendelkező) forgalmazói számára valójában a kozmetikai és testápoló termékek végső felhasználók számára való internetes értékesítésének abszolút és általános tilalmát írta elő. A Versenytanács megállapította, hogy az internetes értékesítések tilalma a PFDC forgalmazási szerződéseiben található azon követelményből következik, hogy a szóban forgó termékek értékesítése fizikai térben diplomás gyógyszerész jelenlétében történjen.
II – Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
2. A Pierre Fabre csoport különböző termékek széles skáláját forgalmazza a gyógyszerek, valamint a homeopatikus, illetve gyógyhatású készítmények területén. A PFDC kozmetikai és testápoló termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik, és több leányvállalattal, többek között az Avène, a Klorane, a Galénic és a Ducray kozmetikai laboratóriummal rendelkezik. A Pierre Fabre csoport és a L’Oréal leányvállalata, a Cosmétique Active France csoport a hosszú piaci jelenléte és széles márkaválasztéka miatt 2007‑ben is megőrizte túlsúlyát 20%‑os, illetve 18,6%‑os piaci részesedésével.
3. Az Avène, a Klorane, a Galénic és a Ducray márkákra vonatkozó, a kozmetikai és testápoló termékek forgalmazásának biztosítása érdekében a PFDC által jóváhagyott forgalmazási szerződések kimondják, hogy e termékeket fizikai térben és diplomás gyógyszerész jelenlétében kell értékesíteni(2). A kérdést előterjesztő bíróság ismertette, hogy a felek által nem vitatott, hogy e követelmények de facto kizárják az internetes értékesítés valamennyi formáját.
4. 2006. június 27‑i határozatával a Versenytanács hivatalból megvizsgálta a kozmetikai és testápoló termékek forgalmazásának ágazatában tanúsított magatartásokat. 2007. március 8‑i 07‑D‑07 határozatában a Versenytanács a Pierre Fabre csoport kivételével elfogadta és kötelezővé tette a vizsgált vállalkozások által javasolt kötelezettségvállalásokat, amelyek értelmében módosítják szelektív forgalmazási szerződéseiket annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a hálózatuk tagjai számára a termékeik internetes értékesítését. A Pierre Fabre csoport magatartásainak vizsgálatát 2006. október 30‑án a főelőadó elkülönítette.
5. A vizsgálat tárgyát képező termékek szelektív forgalmazási rendszereken keresztül forgalmazott és a gyógyszerész tanácsával ajánlott kozmetikai és testápoló termékek. E termékek, amelyek a kozmetikai és testápoló termékek tágabb értelemben vett ágazatának részét képezik, különböző, az összetételükre vagy címkézésükre vonatkozó követelménynek vannak alávetve. Mivel azonban nem tartoznak a gyógyszerek kategóriájába, és így nincsenek a gyógyszerészek monopóliumának alávetve, semmi nem zárja ki, hogy e termékeket a gyógyszertárhálózaton kívül szabadon forgalmazzák.
6. A kozmetikai és testápoló termékek piacán a gyártók között élénk verseny van különösen a termékek jellege miatt, amelyek tekintetében az innováció jelentős szerepet játszik. Lényegében a forgalmazást gyógyszertárak – független vagy nagy élelmiszer‑áruházakban található gyógyszertárak –, valamint illatszerboltok biztosítják. A gyógyszertárak jelentik azonban továbbra is az elsődleges forgalmazási csatornát az értékesítések több mint kétharmadával, amely helyzet a gyógyszertáraknak az 1980‑as évek végéig fennálló forgalmazási monopóliumával és területi felosztásával, valamint a gyógyszerész jelenléte által keltett pozitív képpel és az orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek értékesítésének közelségével magyarázható. Ugyanakkor minden termék internetes értékesítése jelentős fejlődést ért el. A Versenytanács szerint, noha még túl korai megvizsgálni a kozmetikai és testápoló termékek internetes értékesítésének alakulását, az illatszerek, ékszerek és kiegészítők területén a nagy luxusmárkák újabban Franciaországban és külföldön is kialakították az internetes értékesítést szolgáló saját honlapjaikat.
7. Többek között a PFDC képviselői az előadó általi 2008. március 11‑i meghallgatáson kifejtették, hogy a Pierre Fabre csoport milyen okokból tiltotta meg termékeinek internetes értékesítését: „E termékek koncepciója szükségessé teszi gyógyszerész szakember tanácsát ezen, kezelés céljából kifejlesztett termékek hatása miatt. [...] Termékeink sajátos bőrproblémákra, úgymint az érzékeny, allergiás reakció veszélyének kitett bőr problémájára adnak választ. Emiatt úgy véljük, hogy az internetes értékesítés nem felelne meg a fogyasztók és az egészségügyi szakemberek termékeinkkel kapcsolatos elvárásainak, következésképpen az általunk az általános értékesítési feltételeinkben megállapított követelményeknek. E termékeket az orvosi testület is ajánlja [...]”.
8. A Versenytanács – figyelemmel a Közösségen belüli kereskedelem esetleges érezhető érintettségére(3) – a magatartásokat a Code de commerce L.420‑1. cikkében és az EK 81. cikkben foglalt rendelkezések tekintetében megvizsgálta. A Határozatban a Versenytanács megállapította, hogy a PFDC azáltal, hogy megtiltja az engedéllyel rendelkező forgalmazói számára a termékek internetes értékesítését, korlátozza forgalmazóinak kereskedelmi szabadságát, mivel kizárja kozmetikai és testápoló termékei forgalmazásának egyik módját. A PFDC korlátozza az interneten keresztül vásárolni kívánó fogyasztók választási lehetőségét is. A Versenytanács azt is megállapította, hogy az engedéllyel rendelkező forgalmazók felé fennálló tilalom megfosztja őket annak lehetőségétől, hogy üzenetek küldésével forduljanak az ügyfelekhez, vagy a honlapjukra felszólítás nélkül érkező kérésekre válaszoljanak, és hogy e magatartás ily módon a forgalmazók aktív és passzív eladásainak korlátozásával egyenértékű.
9. A Versenytanács megállapította, hogy a tilalom szükségszerűen versenykorlátozó célú, ami hozzáadódik a szelektív forgalmazási rendszer gyártó általi választásával szorosan összefüggő versenykorlátozáshoz, amely rendszer korlátozza a termék forgalmazására jogosult forgalmazók számát, és megakadályozza, hogy a forgalmazók e termékeket engedéllyel nem rendelkező forgalmazóknak értékesítsék. Tekintve, hogy a Pierre Fabre termékeinek piaci részesedése 30% alatt van, a Versenytanács megvizsgálta, hogy a versenykorlátozó magatartás a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1999. december 22‑i 2790/1999/EK bizottsági rendelet(4) hatálya alá tartozik–e, amely megkövetelné, hogy az ne képezzen különösen súlyos korlátozást. A Versenytanács megállapította, hogy noha az internetes értékesítés tilalmát előíró magatartást a közösségi rendelet kifejezetten nem említi, e magatartás az aktív és passzív eladások tilalmával egyenértékű. Következésképpen a tilalom a szelektív forgalmazási hálózaton belül alkalmazva a 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja értelmében vett különösen súlyos korlátozásnak minősül, amely nem részesülhet a rendelet szerinti automatikus mentességben.
10. A PFDC többek között azt állította, hogy joga volt az internetes értékesítést megtiltani, mivel a hálózat irányítója megőrzi arra vonatkozó jogát, hogy az engedéllyel rendelkező forgalmazó „be nem jegyzett székhelyen történő” eladásait megtiltsa. A PFDC előadta, hogy még ha az internetes értékesítés tilalma különösen súlyos korlátozásnak minősül is, a versenyhatóság feladata, hogy a magatartás egyedi vizsgálatával bizonyítsa a magatartás célját vagy hatását, amit a jelen ügyben az előadó nem tett meg. A PFCD azt is állította, hogy figyelemmel a hálózatnak a forgalmazók fizikai értékesítési helyei által alkotott kivételes és homogén szerkezetére, valamennyi fogyasztó fel tudja venni a kapcsolatot a PFDC viszonteladóival, és így a magatartás egyáltalán nem hat ki a márkán belüli versenyre.
11. A Versenytanács megállapította, hogy az internetes honlap nem forgalmazási hely, hanem alternatív értékesítési mód. A Versenytanács továbbá úgy vélte, hogy a 2790/1999 rendelet értelmében vett különösen súlyos magatartások célzott versenykorlátozásoknak minősülnek, anélkül hogy részletesebben bizonyítani kellene, hogy e cél miért korlátozza a versenyt, vagy hogy meg kellene vizsgálni a magatartások hatásait”.
12. Az EK 81. cikk (3) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése) és a Code de commerce L.420‑4. cikke szerinti egyedi mentesítést illetően a Versenytanács úgy vélte, hogy a PFDC nem bizonyította a gazdasági fejlődést és a versenykorlátozás nélkülözhetetlen jellegét olyan feltételek mellett, amelyek lehetővé tennék számára az egyedi mentesítésben való részesülést, és kiemelte különösen, hogy a PFDC nem bizonyította, hogy a vitatott magatartás hozzájárul a bőrkozmetikai termékek forgalmazásának javításához azáltal, hogy megelőzi a hamisítás és az engedéllyel rendelkező gyógyszertárak egymás általi kihasználásának veszélyét, sem pedig azt, hogy e magatartás a fogyasztó jólétét biztosítja azáltal, hogy a termék kiadásakor biztosítva van a gyógyszerész fizikai jelenléte.
13. A Határozat amellett, hogy megállapítja, hogy a PFDC megsértette a Code de commerce L.420‑1. cikkét és az EK 81. cikket, arra kötelezi a PFDC‑t, hogy a Határozat közlésétől számított három hónapos határidőn belül a szelektív forgalmazási szerződéseiben töröljön minden olyan említést, amely a kozmetikai és testápoló termékei internetes értékesítésének tilalmával egyenértékű, és kifejezetten rendelkezzen arról, hogy forgalmazói igénybe vehetik e forgalmazási módot. A PFDC‑t arra is kötelezték, hogy a Határozat közlésétől számított három hónapos határidőn belül levélben valamennyi értékesítési helyének küldje meg a szelektív forgalmazási szerződésük módosításait, és hogy amennyiben célszerűnek véli a forgalmazási hálózata internetes honlapjai kialakításának szabályozását a honlapok megjelenésére és konfigurációjára vonatkozó kritériumok előírásával, a Határozat közlésétől számított három hónapos határidőn belül tájékoztassa erről a Versenytanácsot. A PFDC‑vel szemben 17 000 EUR összegű bírságot szabtak ki.
14. 2008. december 24‑én a PFDC a kérdést előterjesztő bíróságnál keresetet nyújtott be a Határozat megsemmisítése, másodlagosan pedig megváltoztatása érdekében. Keresete alátámasztására a PFDC először is úgy érvel, hogy a Határozat nem tartalmaz megfelelő indokolást a versenyellenes cél megállapítását illetően. A PFDC többek között azt állította, hogy a Versenytanács nem vizsgálta meg a magatartás jogi és gazdasági összefüggéseit, amely pedig kötelessége annak bizonyításához, hogy a cél általi jogsértés fennáll. Másodszor a PFDC előadja, hogy a Határozatot ezenkívül téves jogalkalmazással hozták, mivel az megállapítja a „szükségszerűen” versenyellenes cél fennállását. A PFDC megjegyzi többek között, hogy a szelektív forgalmazási megállapodásainak célja nem a verseny korlátozása, hanem éppen ellenkezőleg megfelelő színvonalú szolgáltatás biztosítása a fogyasztó számára. A megállapodások csupán azt kívánják lehetővé tenni, hogy a vásárló bármikor kérhesse és megkapja egy szakember véleményét arról, hogy melyik a Pierre Fabre legmegfelelőbb terméke. A PFDC állítása szerint a kifogásolt magatartás per se jogsértésnek való minősítése ellentmond a versenyjog általános fejlődésének. A PFDC szerint a Határozat nem biztosította számára annak lehetőségét, hogy objektív indokokkal igazolja a szóban forgó versenyellenes magatartás jogszerűségét. A PFDC harmadszor azt állítja, hogy a Versenytanács a Határozatot téves jogalkalmazással hozta, és az nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, mivel megfosztotta a szóban forgó magatartást attól, hogy a 2790/1999 rendeletben foglalt csoportmentességben részesüljön. A PFDC végül előadja, hogy a Határozatot téves jogalkalmazással hozták, mivel megakadályozza, hogy a szóban forgó magatartás az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt egyedi mentesítésben részesüljön, noha az internetes értékesítés tilalma a fogyasztó jólétét biztosítja diplomás gyógyszerész fizikai jelenléte révén a termék értékesítése során, megelőzi továbbá a hamisítás és a kihasználás veszélyét. Ezenkívül e tilalom eltörlése nem eredményezne nagyobb versenyt, különösen pedig bármilyen árcsökkenést.
15. 2009. június 11‑i beadványában a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett a Cour d’appel de Paris (Franciaország) elé az 1/2003/EK rendelet(5) 15. cikkének (3) bekezdése alapján. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Bizottság megjegyezte, hogy a szerződés szerinti termékek végső felhasználók számára történő online értékesítésének minden olyan általános és abszolút tilalma, amelyet a szállító ír elő a szelektív forgalmazási hálózat keretében engedéllyel rendelkező forgalmazóival szemben, az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett különösen súlyos, célzott versenykorlátozásnak minősül a szállító piaci részesedésétől függetlenül. A Bizottság úgy vélte, hogy az online értékesítés passzív vagy aktív eladásnak való minősítése a szelektív forgalmazás esetében nem releváns, mivel a viszonteladás bármilyen korlátozása – legyen szó passzív vagy aktív eladásról – különösen súlyos korlátozásnak minősül. Továbbá, ha a szerződés szerinti termékek forgalmazása nincs jogilag szabályozva, a Bizottság úgy véli, hogy csak rendkívüli körülmények esetén lehet a különösen súlyos korlátozást objektíven igazolni. A 2790/1999/EK rendelet szerinti csoportmentesség alkalmazását illetően a Bizottság úgy vélte, hogy az engedéllyel rendelkező forgalmazók számára a szerződés szerinti termékek online értékesítését megtiltó különösen súlyos versenykorlátozást tartalmazó szelektív forgalmazási megállapodás nem részesülhet az e rendelettel megállapított csoportmentességben, mivel az internet használata nem hasonlítható a szállító által nem engedélyezett székhelyen való fizikai értékesítési hely megnyitásához. Nem szükségszerűen kizárt azonban, hogy a korlátozás megfelelhet az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesítésre vonatkozó négy kumulatív feltételnek, és így részesülhet e mentesítésben. Az 1/2003/EK rendelet 2. cikke értelmében a négy feltétel teljesülésére vonatkozó bizonyítási terhet a mentesítésben való részesülésre hivatkozó vállalkozás viseli.
16. Ilyen körülmények között határozott a Cour d’appel de Paris 2009. október 29‑én hozott határozatában az eljárás felfüggesztéséről, és a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„A szerződés szerinti termékek végső felhasználók számára való internetes értékesítésének a szelektív forgalmazási hálózat keretében az engedéllyel rendelkező forgalmazókkal szemben előírt általános és abszolút tilalma tényleg olyan, az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett különösen súlyos, célzott versenykorlátozásnak minősül‑e, amely kikerül a 2790/1999 rendelet szerinti csoportmentesség alól, de esetlegesen az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján egyedi mentesítésben részesülhet?”
III – A Bíróság előtti eljárás
17. Írásbeli észrevételeket a PFDC, a francia versenyhatóság (a továbbiakban: Hatóság)(6), a francia, a lengyel és az olasz kormány, a Bizottság és az EFTA Felügyeleti Hatóság nyújtott be. A tárgyalásra 2010. november 11‑én került sor.
IV – Bevezető megjegyzések
18. Véleményem szerint a Cour d’appel de Paris által előterjesztett kérdést, ahogyan a Hatóság és a Bizottság is érvelt, megfelelően három kérdésre lehet bontani. Először, a szerződés szerinti termékek végső felhasználók számára való internetes értékesítésének a szelektív forgalmazási hálózat keretében az engedéllyel rendelkező forgalmazókkal szemben előírt általános és abszolút tilalmának célja–e a verseny korlátozása az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében? Másodszor, e korlátozás részesülhet‑e a 2790/1999 rendelet szerinti csoportmentességben? Harmadszor, amennyiben a szóban forgó korlátozás nem részesülhet csoportmentességben, részesülhet‑e az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesítésben?
V – I. kérdés – Versenyellenes cél
19. A PFDC azt állítja, hogy a 2790/1999 rendelet szerinti különösen súlyos korlátozás önmagában nem minősül az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti célzott jogsértésnek, és így az illetékes hatóság vagy bíróság nem mentesülhet a jelen ügyben az ilyen jogsértés fennállásának bizonyítása alól. A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a versenyhatóságoknak a megállapodás vagy magatartás in concreto egyedi elemzését kell elvégezniük annak jogi és gazdasági összefüggéseire tekintettel. A PFDC szerint a Határozatban nem végeztek ilyen elemzést, az csupán megállapította, hogy a különösen súlyos korlátozás célzott jogsértésnek minősül. A PFDC megjegyzi azt is, hogy a megállapodás célja versenyt elősegítő volt, és azt kívánta elérni, hogy a fogyasztók a lehető legjobb tanácsot kapják, amikor egyik termékét megvásárolják. Annak érdekében, hogy a lehető legjobb tanácsot tudja adni, a gyógyszerésznek közvetlenül meg kell vizsgálnia az ügyfél bőrét, haját és hajas fejbőrét. Ilyen minőségű tanácsot internetes értékesítések során nem lehet adni. Emellett a PFDC úgy véli, hogy ha engedélyezné az internetes értékesítéseket, az a követelmény, hogy a fizikai térben egy gyógyszerésznek jelen kell lennie, diszkriminatívnak lenne tekinthető. A PFDC azt is megjegyzi, hogy a szelektív forgalmazási megállapodásokat nemcsak az ár alapján kell vizsgálni, hanem a fogyasztók részére nyújtott szolgáltatások fényében is. Továbbá a 23 000 franciaországi értékesítési helyből adódó nagyon erős márkán belüli versenyből következően az in concreto vizsgálat során megállapítható, hogy a megállapodás célja nem a verseny korlátozása.
20. A Hatóság úgy véli, hogy versenyellenes céljára tekintettel a tilalom a 2790/1999 rendelet (4) cikkének c) pontja szerinti különösen súlyos korlátozásnak minősül, és az EK 81. cikk (1) bekezdésének megfelelően tiltott. A tilalom korlátozza az aktív és passzív eladásokat a 2790/1999 rendelet (4) cikkének c) pontja szerint. A Hatóság megjegyzi, hogy az internet a forgalmazás egyik új csatornája, és a verseny növelésének fontos eszköze, amelyet össze kell egyeztetni a hagyományosabb csatornákkal, mint a szelektív forgalmazás, ezáltal indokolt bizonyos feltételek előírása. Az internetes értékesítés általános és abszolút tilalma, és a verseny szempontjából nyilvánvaló előnyeinek teljes megszüntetése azonban aránytalan. A tilalom hátrányos a verseny és a fogyasztók számára, és gátolja a belső piac integrációját, ezáltal sérti a Szerződés egyik legalapvetőbb célkitűzését. Az alapügy gazdasági és jogi összefüggései nem változtatnak ezen a következtetésen. Noha a szelektív forgalmazási rendszer megengedhető, ha megfelel a rá vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak, egy ilyen rendszer a verseny csökkenéséhez vezet, ezáltal a fennmaradó verseny még inkább fontossá válik.
21. A francia kormány úgy véli, hogy a jelen ügyben az EK 81. cikk (1) bekezdését kétféleképpen lehet értelmezni. Először, a tilalom célzott versenykorlátozásnak minősülhet, amely nemcsak hogy kedvezőtlen hatással van a verseny szerkezetére azzal, hogy valójában területi korlátozásokat ír elő a forgalmazók számára, hanem a fogyasztók érdekeit is sérti, és objektíve nem igazolt. Másodszor, a francia kormány úgy véli, hogy jelenleg nincsen megfelelő tapasztalat arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó tilalom jellegéből fakadóan versenykorlátozó célú‑e. A szóban forgó tilalom pozitív és negatív hatásainak értékelése következésképpen elengedhetetlen. A francia kormány megjegyzi, hogy a tilalom hozzájárulhat a termék védjegye pozitív megítélésének növekedéséhez, ami a márkán belüli verseny előnyére válik. Az olasz és lengyel kormány szerint az internetes értékesítések általános és abszolút tilalma az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti célzott jogsértésnek minősül.
22. A Bizottság úgy véli, hogy a tilalom célzott jogsértésnek minősül, mivel jellegéből fakadóan valószínű, hogy jelentős mértékben csökkenti a forgalmazó lehetőségét arra, hogy szerződéses területén vagy tevékenységi területén kívüli ügyfelek részére értékesítsen. Ez a helyzet különösen a szelektív forgalmazással összefüggésben áll fenn, amely növeli a piaci szegmentáció kockázatát. A Bizottság megjegyzi azonban, hogy ez az értelmezés nem érinti a gyártó azon jogát, hogy különleges kritériumok alapján válassza meg a forgalmazóit, és hogy a szóban forgó termékek hirdetésére, megjelenítésére és értékesítésére vonatkozóan minőségbeli feltételeket állapítson meg. Az EFTA Felügyeleti Hatóság úgy véli, hogy a szerződés szerinti termékek végső felhasználók számára való internetes értékesítésének a szelektív forgalmazási hálózat keretében az engedéllyel rendelkező forgalmazókkal szemben előírt általános és abszolút tilalma először is a szelektív forgalmazási rendszerekre vonatkozó jelenlegi ítélkezési gyakorlatnak megfelelően csak akkor tekinthető arányosnak, és ezáltal az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével összeegyeztethetőnek, ha az internetes értékesítés nem tud eleget tenni a szelektív forgalmazási rendszer alapját képező jogi követelményeknek, és másodszor az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti célzott versenykorlátozásnak minősül, amennyiben a gazdasági és jogi összefüggések fényében arra irányul, hogy felossza a nemzeti piacokat, vagy különösen a párhuzamos kereskedelem megakadályozásával vagy korlátozásával még nehezebbé tegye a nemzeti piacok összefonódását.
A – Különösen súlyos korlátozás/célzott korlátozás
23. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a Határozat megállapította többek között, hogy a PFDC forgalmazási szerződéseinek az internetes értékesítés de facto tilalmának minősülő azon követelménye, hogy a szóban forgó termékek értékesítéseire fizikai térben diplomás gyógyszerész jelenlétében kerüljön sor, egyenértékű az engedéllyel rendelkező forgalmazók aktív vagy passzív eladásainak korlátozásával, és szükségszerűen célja a verseny korlátozása. Emellett megállapítást nyert, hogy a tilalom korlátozza a PFDC forgalmazóinak kereskedelmi szabadságát azáltal, hogy kizárja termékeinek egyik forgalmazási módját, amely egyben az interneten keresztül vásárolni kívánó fogyasztók választási lehetőségét is korlátozza. A kérdést előterjesztő bíróság, tekintve, hogy a 2790/1999 rendeletben nincs megemlítve az internetes értékesítés tilalma, azt kérdezte, hogy a szerződés szerinti termékek végső felhasználók számára való internetes értékesítésének a szelektív forgalmazási hálózat keretében az engedéllyel rendelkező forgalmazókkal szemben előírt általános és abszolút tilalma az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett különösen súlyos célzott versenykorlátozásnak minősül‑e.
24. Úgy vélem, hogy bizonyos szintű zavar állapítható meg az ügy Bíróság rendelkezésére álló irataiból a tekintetben, hogy mi a különbség a célzott versenykorlátozás és a különösen súlyos korlátozás fogalma között. A PFDC a Bíróság előtti előadása során szintén hosszan utalt erre a zavarra. A Bizottságnak a kérdést előterjesztő bírósághoz címzett, az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése szerinti írásbeli észrevételeiből kitűnik továbbá(7), hogy a Bizottság úgy véli, hogy a kérdéses tilalom „az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti különösen súlyos célzott versenykorlátozásnak minősül”(8). A Bizottság azonban a Bíróság előtti előadása során tisztázta álláspontját e kérdés tekintetében, kijelentve, hogy bár lehet összefüggés a kettő között, a célzott korlátozás és a különösen súlyos korlátozás két különböző jogi fogalom.
25. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyértelműen következik, hogy a vertikális megállapodások célja bizonyos körülmények között lehet versenykorlátozó(9). Ahogyan a PFDC is jelzi, a célzott versenykorlátozás fogalma az EK 81. cikk (1) bekezdésének a szövegéből ered(10). Amennyiben a megállapodás versenyellenes célja bizonyított, nem szükséges megvizsgálni annak versenyre gyakorolt hatásait(11). Azonban bár ahhoz, hogy egy megállapodás versenyellenes jellege megállapítható legyen, amennyiben a célzott jogsértés megállapítható, nem szükséges versenyellenes hatásainak bizonyítása, a Bíróság úgy ítélkezett, hogy figyelembe kell venni többek között a megállapodás rendelkezéseinek tartalmát, az általa elérni kívánt célokat, valamint azokat a gazdasági és jogi összefüggéseket, amelyek részét képezi(12).
26. Ennélfogva egy megállapodás versenyellenes célja kizárólag egy absztrakt szabály alkalmazásával nem állapítható meg.
27. Így, bár a múltbéli tapasztalatok alapján a megállapodások néhány formája prima facie célzott jogsértésnek tűnhet, ez nem mentesíti a Bizottságot vagy a nemzeti versenyhatóságot(13) egy megállapodás egyedi értékelése elvégzésének kötelezettsége alól. Úgy vélem, hogy bizonyos esetekben egy ilyen értékelés lehet csonka, például, ha egyértelmű bizonyíték van olyan horizontális kartell fennállására, amely az árak fenntartása érdekében a termelés felügyeletére törekszik, de nem lehet teljesen mellőzni azt.
28. A „különösen súlyos korlátozás” fogalma nem az EK–Szerződésből származik, valójában nem is a közösségi jogalkotásból, hanem arra a vertikális korlátozásokról szóló bizottsági iránymutatásban(14) (a továbbiakban: iránymutatás) hivatkoznak, amely (46) bekezdésében kimondja, hogy a „[2790/1999 rendelet][(15)] 4. cikke tartalmazza azoknak a különösen súlyos korlátozásoknak a felsorolását, amelyek következtében [e rendelet] hatálya alól kizárásra került a vertikális megállapodás egésze”(16). Az ilyen különösen súlyos korlátozások így magukban foglalják a vevő azon lehetőségének korlátozását, hogy eladási árát meghatározza, annak korlátozását, hogy a vevő mely területen vagy mely fogyasztóknak adhatja el a szerződés szerinti termékeket vagy szolgáltatásokat, a végső felhasználók számára egy szelektív forgalmazási rendszer kiskereskedőként működő tagjai által történő aktív vagy passzív eladások korlátozását(17) (18), valamint egy szelektív forgalmazási rendszeren belüli forgalmazók közötti keresztbe szállítás korlátozását. Nézetem szerint, bár az ilyen korlátozások alkalmazása egy megállapodásban felvetné a kérdést, hogy vajon a megállapodás megfelel‑e az EK 81. cikk (1) bekezdésének(19), és bár valóban előfordulhat, hogy többek között a szóban forgó megállapodás, valamint azoknak a gazdasági és jogi összefüggéseknek a vizsgálata után, amelyeknek a megállapodás részét képezi, ténylegesen megállapítható a célzott korlátozás, nem áll fenn jogi vélelem arra vonatkozóan, hogy a megállapodás sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését.
29. E tekintetben a Bíróság legutóbb a Pedro IV Servicios ügyben hozott ítéletben(20) ismét megállapította, hogy milyen módon működnek az EK 81. cikk különböző bekezdései. Így „amennyiben valamelyik megállapodás nem felel meg a mentességi rendelet által előírt valamennyi feltételnek, az csak akkor tartozik az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom hatálya alá, ha a célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny korlátozása, és hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Ezen utóbbi esetben az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesítés hiányában az említett megállapodás az EK 81. cikk (2) bekezdése értelmében semmis”. Véleményem szerint az idézett rész arra utal, hogy az olyan megállapodásnak, amely nem felel meg egy mentességi rendeletben(21) meghatározott összes feltételnek, nem szükségszerűen van versenykorlátozó célja vagy hatása az EK 81. cikk szerint.
30. Egyedi vizsgálat szükséges tehát annak értékeléséhez, hogy a megállapodásnak versenyellenes célja van–e, még ha tartalmaz is olyan korlátozást, amely a 2790/1999 rendelet 4. cikke c) pontjának hatálya alá esik, és ennélfogva alkalmatlanná teszi a korlátozó kikötést az e rendelet szerinti mentességre.
B – Objektív indokok
31. A PFDC úgy véli, hogy a szóban forgó tilalom objektíve igazolt a szóban forgó termékek jellegéből és használatából adódóan. Azt állítja, hogy termékeinek helytelen használata károsan hathat a fogyasztókra, amely igazolja a magas minőségű tanácsot biztosító szolgáltatás igényét. Kizárólag gyógyszerész jelenléte biztosíthatja a tanács megfelelő szintjét a fogyasztók számára. A Bizottság és a Hatóság állításaival ellentétben a PFDC úgy véli, hogy az objektív indokok koncepciója átfogóbb, mint a biztonsági és közegészségügyi megfontolások. A PFDC szerint a Hatóság és a Bizottság korlátozó megközelítése ellentmond a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, amely más jogterületekkel kapcsolatban elismerte, hogy bizonyos magatartások érvényességét a biztonsági és közegészségügyi követelményektől eltérő követelmények alapján kell megvizsgálni. A PFDC e tekintetben a Bíróság Copad‑ügyben hozott ítéletének(22) 37. pontjára hivatkozott, amely úgy rendelkezik, hogy „a védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással felléphet az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződésben foglalt azon kikötést, amely – a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva – tiltja [...] az akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítéseket, amennyiben megállapítható, hogy e sérelem [...] sérti ezen áruk tekintélyét és presztízst sugalló imázsát, amely luxusérzettel ruházza fel őket.”
32. A PFDC mindenesetre azt állítja, hogy az internetes értékesítések tilalmát biztonsági és közegészségügyi okok igazolják. A tárgyaláson a Bíróság által feltett kérdésre válaszolva a PFDC kijelentette, hogy a szóban forgó tilalom célja annak biztosítása, hogy az egyéni fogyasztók helyesen tudják használni termékeit.
33. A Hatóság úgy véli, hogy az objektív indokok koncepcióját megszorítóan kell értelmezni, és az csupán két esetben alkalmazható: egyrészt akkor, ha a magatartás közvetlenül a közrend védelmére irányuló nemzeti vagy közösségi jogszabályból származik, és másrészt, ha a magatartás objektíven szükséges az ilyen típusú megállapodás létezéséhez. Így kizárólag az érintett vállalkozáson és kereskedelmi választásain kívül eső, objektív indokokra lehet hivatkozni. A két vázolt eset nem vonatkozik a PFDC szelektív forgalmazási megállapodásaira. A Bizottság azt állítja, hogy amint arra az iránymutatás (51) bekezdése is utal, az internetes értékesítések nem esnek az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti tilalom hatálya alá, ha az objektíve igazolt. Kivételes esetekben a korlátozás nem esik e rendelkezés hatálya alá, amennyiben az objektíven szükséges egy ilyen típusú megállapodás létezéséhez. A Bizottság úgy véli, hogy amikor a szerződés szerinti termékek forgalmazása nincsen szabályozásnak alávetve, az objektív igazolás általában nem alkalmazható a különösen súlyos korlátozásra. A vállalkozások főszabály szerint nem vehetik át az illetékes állami hatóságok szerepét a termékek biztonságára és a közegészség védelmére vonatkozó követelmények előírását és betartatását illetően. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Versenytanács vizsgálatát követően a PFDC‑hez hasonló helyzetben lévő más vállalkozások képesek voltak a szelektív forgalmazási rendszereiket az internetes értékesítés abszolút tilalma nélkül megszervezni.
34. Az ügy Bíróság rendelkezésére álló irataiból egyértelműen megállapítható, hogy a szóban forgó termékek nem gyógyszerek(23), és hogy sem nemzeti, sem uniós szinten nincsen olyan jogi szabályozás, amely előírná a fizikai térben és kizárólag diplomás gyógyszerész jelenlétében történő értékesítésüket(24), és ezáltal igazolná a szóban forgó internetes értékesítések általános és abszolút tilalmát(25). A PFDC közegészségügyi és biztonsági érvei ennélfogva objektíve megalapozatlannak tűnnek.
35. Nem zárnám ki annak lehetőségét, hogy bizonyos kivételes körülmények között a termékek vagy szolgáltatások internetes értékesítését korlátozó önkéntes magánintézkedések(26) objektíve igazolhatók legyenek e termékek vagy szolgáltatások jellegére vagy azon fogyasztókra tekintettel, akik részére ezeket értékesítik. Következésképpen egyetértek a lengyel kormánynak a beadványában szereplő azon állításával, hogy létezhetnek olyan egyéb helyzetek, amikor az internetes értékesítések tilalma objektíve igazolt nemzeti vagy közösségi szabályozás hiányában is. Az önkéntes magánintézkedések, amennyiben megállapodásba foglalták őket, kívül eshetnek az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatályán(27), feltéve hogy az előírt korlátozások az elérendő jogszerű cél szempontjából megfelelőek, és nem haladják meg azt, ami az arányosság elvének megfelelően szükséges. Álláspontom szerint az elérendő jogszerű célnak közjogi jellegűnek kell lennie(28), ennélfogva a közérdeket kell védelmeznie, és meg kell haladnia az érintett termékek imázsának vagy annak a módszernek a védelmét, ahogyan a vállalkozás a termékeit forgalmazni kívánja.
36. Álláspontom szerint a termékek imázsának vagy forgalmazásuk módjának a védelme érdekében alkalmazott korlátozásokat a Bíróság szelektív forgalmazásra vonatkozó ítélkezési gyakorlatának fényében kell megvizsgálni(29).
37. Következésképp úgy vélem, hogy a PFDC‑nek a termékei helyes használatára és a gyógyszerész által adott tanács szükségességére alapított érvei nem igazolják objektíven az internetes értékesítések általános és abszolút tilalmát.
38. A PFDC azt is állítja, hogy a tilalmat objektíve igazolja, hogy az internetes értékesítésekkel nagyobb kockázata van a hamisított termékek elterjedésének, ami veszélyt jelent a fogyasztók egészségére(30), valamint igazolja a kihasználás kockázata is, ami a gyógyszertárakban nyújtott szolgáltatások és tanácsok megszűnéséhez vezethet, mivel az internetes honlapok tulajdonosai kihasználhatnák az olyan forgalmazók befektetéseit, akiknek nincsenek ilyen honlapjaik.
39. Nézetem szerint a hamisítás veszélye és a kihasználás kockázata jogos aggodalmak a szelektív forgalmazással összefüggésben.
40. Ugyanakkor bizonytalan vagyok abban a tekintetben, hogy önmagában hogyan vezethetne a hamisítás elterjedéséhez az, ha egy szelektív forgalmazó a gyártó termékeit az interneten forgalmazza, és hogy miért ne lehetne az ilyen értékesítésekből származó káros hatásokat megfelelő biztonsági intézkedésekkel megelőzni. Ami a kihasználás kérdését illeti, mivel egy internetes honlap magas színvonalú elkészítése és működtetése kétségkívül költségekkel jár, nem vélelmezhető, hogy az internetes forgalmazók kihasználják a fizikai térben működő forgalmazók befektetéseit. Emellett úgy vélem, hogy a gyártó előírhat arányos és nem diszkriminatív feltételeket az interneten értékesítő szelektív forgalmazói számára annak érdekében, hogy megelőzze az ilyen kihasználást, így biztosítva azt, hogy a gyártó forgalmazási hálózata kiegyensúlyozott és „méltányos” módon működjön. E megfontolások alapján úgy tűnik, hogy az általános és abszolút tilalom a szóban forgó kockázatokhoz képest túlzó és aránytalan.
41. Következésképpen a PFDC hamisításra és kihasználásra vonatkozó érvei, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, megalapozatlannak tűnnek.
C – Az aktív és passzív eladások korlátozása
42. Úgy tűnik, hogy a Határozat szerint az internetes értékesítések de facto tilalma(31) egyenértékű a forgalmazó aktív vagy passzív eladásainak korlátozásával, és a szelektív forgalmazási rendszer összefüggésében szükségszerűen sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését(32). Bár, ahogy arra a Bizottság helyesen utalt, a Bíróság megállapította, hogy főszabály szerint(33) a párhuzamos kereskedelem tiltására vagy korlátozására irányuló megállapodásoknak(34) az a céljuk, hogy megakadályozzák a versenyt(35), véleményem szerint pusztán az a tény, hogy az alapügyben szóban forgó szelektív forgalmazási megállapodások korlátozhatják a párhuzamos kereskedelmet(36), önmagában nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy a megállapodás célja a verseny korlátozása az EK 81. cikk (1) bekezdése szerint(37). Valójában az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szelektív forgalmazási rendszerek szükségszerűen kihatással vannak a versenyre(38), mivel nemcsak az árversenyt korlátozzák(39), hanem kihatással vannak a párhuzamos kereskedelemre is(40), ugyanis a forgalmazók kizárólag más, engedéllyel rendelkező forgalmazók vagy a végső felhasználók számára értékesíthetnek. Ugyanakkor a Bíróság megállapította, hogy az ilyen korlátozások ellenére is – bizonyos körülmények között – a szelektív forgalmazási megállapodások nem versenykorlátozó célúak.
43. Emellett, bár kitűnik, hogy az internetes értékesítések tilalma a párhuzamos kereskedelmet kiterjedtebben korlátozza, mint bármely más szelektív forgalmazási megállapodásra jellemző korlátozás, és ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróságnak ezt figyelembe kell vennie, véleményem szerint azt, hogy az alapügyben vitatott szelektív forgalmazási rendszer kikötései versenykorlátozó célúak–e, a szelektív forgalmazási megállapodások jellege és a rájuk vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében kell értékelni, ami azoknak a gazdasági és jogi összefüggéseknek a részét képezi, amelyben e megállapodásokat megkötötték, és amelyben azok működnek.
D – Szelektív forgalmazás
44. Az ügy Bíróság rendelkezésére álló irataiból kitűnik, hogy egy gyógyszerész jelenléte az értékesítési helyen növeli a szóban forgó termékek pozitív megjelenését(41). A Copad‑ügyben hozott ítéletében(42) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a termékek jellegzetességei nemcsak anyagi minőségükből következnek, hanem az általuk keltett érzetből is. A Bíróság azt is megállapította, hogy a szelektív forgalmazási rendszer jellegzetességei és feltételei önmagukban megőrizhetik a termékek minőségét, és biztosíthatják a termékek helyes használatát(43), ebben az ügyben a magas presztízsű áruk használatát(44).
45. Amennyiben a gyártó olyan feltételeket kíván előírni a termékek értékesítésének módjára vonatkozóan, mint például annak kötelezettsége, hogy a forgalmazók és személyzetük az ilyen termékek értékesítésére szakosítva legyenek, és megfelelő értékesítési tanácsot nyújtsanak a fogyasztóknak, vagy az arra vonatkozó kötelezettségek, hogy e termékeket olyan módon kell megjeleníteni, amely erősíti a róluk kialakult képet, a gyártó felállíthat és működtethet szelektív forgalmazási rendszert annak érdekében, hogy e feltételeknek megfelelően választhassa ki forgalmazóit.
46. A „Metro I”‑ügyben hozott ítéletben(45) a Bíróság megállapította, hogy a verseny jellege és intenzitása változhat többek között a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások függvényében. Ennélfogva a gyártó a forgalmazás módját fogyasztóinak igényeihez igazíthatja, és a szelektív forgalmazási rendszerek bizonyos körülmények között a verseny olyan aspektusát jelenthetik, amely megfelel az EK 81. cikk (1) bekezdésének. Így az AEG‑ügyben hozott ítéletben(46) a Bíróság megállapította, hogy egy olyan szakosított márka fenntartása, amely különleges szolgáltatásokat képes nyújtani magas minőségű és magas technológiájú termékek vonatkozásában(47), igazolhatja az árverseny csökkentését az áron kívüli más tényezők versenyének érdekében. Az árverseny csökkentése azonban csak akkor igazolt, ha a más tényezőkön alapuló verseny növekszik(48).
47. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szelektív forgalmazási rendszerek megengedhetők, feltéve hogy a forgalmazókat a forgalmazó és személyzete technikai képzettségére, valamint kereskedelmi helyiségeik alkalmasságára vonatkozó objektív minőségi kritériumok alapján választják meg, és e feltételeket egységesen határozzák meg minden lehetséges viszonteladó számára, és nem alkalmazzák azokat diszkriminatív módon(49). A gyártó következésképpen nem utasíthatja el azon forgalmazók elismerését, akik megfelelnek a forgalmazási rendszer minőségbeli kritériumainak(50).
48. A Bíróság ítélkezési gyakorlatának jelentős része foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a forgalmazókat egységes, és nem diszkriminatív módon választják‑e ki. A Pierre Fabre csoport szelektív forgalmazási rendszerébe történő felvétel az alapügyben önmagában nem vitatott, mivel semmi nem utal arra, hogy a csoport szelektív rendszere diszkriminatív módon működik. Inkább a választott kiválasztási feltételek jogszerűsége vitatott az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján. E tekintetben megjegyezném, hogy azok a kiválasztási kritériumok, amelyeket a Határozatban az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütközőnek tekintettek, valójában a Pierre Fabre csoport szelektív forgalmazóinak és azok személyzetének technikai képzettségére vonatkoznak(51), és arra a tényre, hogy a termékeket fizikai térben értékesítsék.
49. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy főszabály szerint, ha a szelektív forgalmazási hálózatba való felvétel feltételei meghaladják az egyszerű, minőségi jellegű objektív kiválasztást, akkor azok a feltételek az EK 81. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom hatálya alá esnek, különösen, ha mennyiségi(52) kiválasztási kritériumokon alapulnak(53). E tekintetben az ítélkezési gyakorlatban világosan elkülönülnek a minőségi és mennyiségi kritériumok.
50. A forgalmazók kiválasztása során azonban nem minden minőségi kritérium megengedett az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében(54).
51. Ennélfogva a szelektív forgalmazási rendszert működtető gyártónak az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően olyan minőségi kritériumokat kell megállapítania, amelyek meghaladják az adott termékek értékesítésére vonatkozó nemzeti vagy uniós szabályozást(55), így a szóban forgó termékek jellemzőiből adódóan egy szelektív forgalmazási rendszer válik szükségessé annak érdekében, hogy a termékek minőségüket megőrizhessék, és helyes használatuk biztosított legyen(56), valamint a kritériumok nem mehetnek túl azon, ami e termékek megfelelő forgalmazásához objektíven szükséges(57), figyelembe véve nemcsak az anyagi jellemzőiket, hanem az általuk keltett érzetet vagy a hozzájuk kapcsolódó imázst is(58).
52. Álláspontom szerint a szelektív forgalmazási megállapodásban előforduló azon minőségi kritériumok, amelyek megfelelnek a fent említett feltételeknek, de amelyek a párhuzamos kereskedelem olyan korlátozásához vezetnek, amely szélesebb körű, mint bármely szelektív forgalmazási megállapodással járó korlátozás, nem versenykorlátozó célúak az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján.
53. Úgy vélem, hogy az alapügy tárgyát képező termékek alkalmasak arra, hogy szelektív forgalmazási rendszeren keresztül forgalmazzák ezeket, e tényt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. Úgy vélem továbbá, hogy a Pierre Fabre csoport által a szelektív forgalmazási megállapodásaiban előírt azon követelmények, hogy a termékeit fizikai térben gyógyszerész jelenlétében értékesítsék, nem arra irányulnak, hogy korlátozzák a párhuzamos kereskedelmet, hanem inkább arra, hogy megőrizzék azt az imázst, amit a termékek annak köszönhetően értek el, hogy értékesítési helyeiken különleges, a fogyasztók számára közvetlenül és azonnal elérhető szolgáltatásokat nyújtanak(59); ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.
54. Bár a kérdést előterjesztő bíróság elismerte a gyógyszerész jelenléte és az orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek értékesítésének közelsége által keltett pozitív képet, ennek a bíróságnak nézetem szerint meg kell vizsgálnia, hogy az internetes értékesítések általános és abszolút tilalma arányos‑e. Előfordulhatnak olyan körülmények, amikor bizonyos termékek internetes értékesítése káros lehet többek között e termékek imázsára, és következésképpen minőségére is, ezáltal igazolható az internetes értékesítés általános és abszolút tilalma. Véleményem szerint azonban, mivel a gyártó előírhat megfelelő, ésszerű, és nem diszkriminatív feltételeket az internetes értékesítéseket illetően(60), amelyekkel így megvédi termékei imázsát, az internetes értékesítéseknek a gyártó által a forgalmazó részére előírt általános és abszolút tilalma álláspontom szerint csak nagyon kivételes körülmények között arányos.
55. Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia például, hogy lehet‑e távolból, az interneten keresztül megfelelő egyéni információt és tanácsot nyújtani a szóban forgó termékekről a felhasználók számára annak lehetőségével, hogy a felhasználók a termékekre vonatkozó releváns kérdéseket tehessenek fel anélkül, hogy gyógyszertárba kellene menniük(61). A Pierre Fabre csoport forgalmazói ilyen esetekben jelezhetnék, hogy a felhasználók egyéni és közvetlen tanácsot kaphatnak egyes fizikai értékesítési helyeken.
56. Emellett, bár az ügy Bíróság rendelkezésére álló irataiból kitűnik, hogy a márkán belüli verseny már így is erős – tekintettel a termékeket árusító fizikai értékesítési helyek nagyon magas számára Franciaországban –, az internetes értékesítések általános és abszolút tilalma megszünteti a forgalmazás egyik modern módját, amely lehetővé tenné a fogyasztók számára, hogy ezen értékesítési helyek rendes vonzáskörzetén kívül vásárolják meg e termékeket, amivel valószínűsíthetően tovább erősödne a márkán belüli verseny. Az internetes értékesítések azáltal is erősíthetik a márkán belüli versenyt, hogy az ilyen értékesítések növelhetik az ár átláthatóságát, ami lehetővé teszi a szóban forgó termékek(62) árainak összehasonlítását.
57. Következésképpen úgy vélem, hogy a termékek végső felhasználók számára való internetes értékesítésének a szelektív forgalmazási hálózat keretében az engedéllyel rendelkező forgalmazókkal szemben előírt olyan általános és abszolút tilalma, amely szélesebb körben akadályozza vagy korlátozza a párhuzamos kereskedelmet, mint bármely szelektív forgalmazási megállapodással járó korlátozás, és amely meghaladja azt, ami objektíven szükséges ahhoz, hogy e termékeket megfelelően forgalmazzák nemcsak anyagi jellemzőikre, hanem az általuk keltett érzetre vagy imázsra tekintettel is, az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozó célú.
VI – II. kérdés – 2790/1999 rendelet
58. A 2790/1999 rendelet 2. cikke szerint az EK 81. cikk (1) bekezdését nem lehet alkalmazni a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások bizonyos kategóriáira, amelyek két vagy több vállalkozás között jöttek létre, és amelyek azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik(63). A 2790/1999 rendelet 2. cikkében előírt mentességet nem lehet alkalmazni e rendelet 4. cikkének c) pontja alapján az olyan szelektív forgalmazási megállapodásokra, amelyek korlátozzák a forgalmazási rendszer kiskereskedőként működő tagjai által a végső felhasználók számára történő aktív vagy passzív eladásokat. Ez azonban nem sérti annak lehetőségét, hogy a rendszer valamely tagja számára megtiltsák a be nem jegyzett székhelyen történő működést.
59. Véleményem szerint az internetes értékesítés általános és abszolút tilalma korlátozza mind az aktív, mind a passzív eladásokat(64), ezáltal a PFDC szelektív forgalmazási megállapodásaiban található vitatott rendelkezések nem részesülhetnek a 2790/1999 rendeletben biztosított mentességben, hacsak az internetes értékesítéseket nem lehet be nem jegyzett székhelyen történő működésnek tekinteni.
60. A PFDC úgy véli, hogy az internetes értékesítések nem egyenértékűek a bejegyzett fizikai székhelyről történő értékesítéssel, azokat egy másik (virtuális) székhelyről történő értékesítésnek kell tekinteni. Az ilyen értékesítések jellege is különböző, és a gyógyszerész jelenlétében történő értékesítéseket nem lehet az internetes értékesítésekhez hasonlítani. Emellett a 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja nem utal az internetes értékesítésekre, így lehetőséget ad a gyártónak, hogy tiltakozzon, ha egy engedéllyel rendelkező forgalmazó a szerződés szerinti termékeket be nem jegyzett székhelyen árusítja, függetlenül attól, hogy az a hely fizikai értékesítési hely vagy internetes honlap.
61. A 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja nem utal az internetes értékesítésekre(65). Véleményem szerint azonban a jelen összefüggésben az internet nem tekinthető (virtuális) székhelynek, hanem inkább a kommunikáció és a termékek és szolgáltatások forgalmazása modern eszközének. Ennélfogva, míg az engedéllyel rendelkező forgalmazót a 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja értelmében korlátozni lehet abban, hogy értékesítési helyét/helyiségét a gyártó előzetes hozzájárulása nélkül megváltoztassa, így biztosítva, hogy ez utóbbi többek között ellenőrizhesse az értékesítési hely/helyiség minőségét és megjelenését, addig úgy vélem, hogy a szelektív forgalmazási megállapodásban az internetes értékesítések általános és abszolút tilalma kizárja a 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja szerinti mentességben való részesülést. Ahogyan az a fenti 54. pontban megállapításra került, a gyártó véleményem szerint előírhat olyan megfelelő, ésszerű és nem diszkriminatív feltételeket az internetes értékesítéseket illetően, amelyekkel biztosítja az ilyen módon hirdetett és forgalmazott termékek és szolgáltatások megjelenítésének és forgalmazásának minőségét.
62. Következésképpen úgy vélem, hogy az internetes értékesítések általános és abszolút tilalmát tartalmazó szelektív forgalmazási megállapodás nem részesülhet a 2790/1999 rendeletben biztosított csoportmentességben, mivel az ilyen tilalom az e rendelet 4. cikkének c) pontja szerint az aktív és passzív eladások korlátozásának minősül. A szerződés szerinti termékek engedéllyel rendelkező kereskedő általi internetes értékesítése nem minősül a 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja szerinti be nem jegyzett székhelyen történő működésnek.
VII – III. kérdés – az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesítés
63. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy amennyiben az internetes értékesítések általános és abszolút tilalma nem részesülhet a 2790/1999 rendelet szerinti csoportmentességben, részesülhet‑e az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesítésben.
64. A kérdést előterjesztő bíróságnak csak abban az esetben szükséges vizsgálatot folytatnia az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján, ha úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó tilalom az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében korlátozza a versenyt, és nem részesülhet a 2790/1999 rendelet szerinti csoportmentességben. Emellett, főszabály szerint valamennyi megállapodás, amely korlátozza a versenyt, részesülhet az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítésben. Így, amint arra a Bizottság beadványában helyesen rámutatott, még ha egy megállapodást versenykorlátozó célúnak tekintenek is az EK 81. cikk (1) bekezdése szerint, e megállapodás nincsen automatikusan kizárva az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti kedvezményből.
65. Az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesség alkalmazása az ugyanezen rendelkezésben felsorolt négy kumulatív feltétel teljesülésétől függ. Szükséges, hogy az érintett megállapodás egyrészt hozzájáruljon a kérdéses áruk vagy szolgáltatások termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, másodrészt hogy lehetővé tegye a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből, harmadrészt hogy az érintett vállalkozásokra ne rójon olyan korlátozásokat, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek, és negyedrészt hogy ne tegye lehetővé ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk vagy szolgáltatások jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt(66).
66. Emellett az 1/2003 rendelet „Bizonyítási teher” című 2. cikkének megfelelően, az a vállalkozás, amely az EK 81. cikk (3) bekezdésében foglalt kedvezményt igénybe kívánja venni, köteles bizonyítani, hogy az e bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek. Ugyanakkor az említett vállalkozás által hivatkozott tényállási elemek olyan jellegűek lehetnek, amely a másik felet magyarázatra vagy igazolásra kötelezheti, amelynek elmaradása esetén megállapítható, hogy a vállalkozás eleget tett a bizonyítási tehernek(67).
67. Tekintettel arra, hogy az ügy Bíróság rendelkezésére álló irataiban e kérdést illetően nincs elegendő bizonyíték, úgy vélem, hogy a Bíróság nincs olyan helyzetben, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak választ adjon az EK 81. cikk (3) bekezdésének az alapügy tényállására való konkrét alkalmazásáról.
68. Következésképpen úgy vélem, hogy az internetes értékesítések általános és abszolút tilalmát tartalmazó szelektív forgalmazási megállapodás részesülhet az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesítésben, amennyiben az e rendelkezésben előírt négy kumulatív feltétel teljesül.
VIII – Végkövetkeztetések
69. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a Cour d’appel de Paris által előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
1. A termékek végső felhasználók számára való internetes értékesítésének a szelektív forgalmazási hálózat keretében az engedéllyel rendelkező forgalmazókkal szemben előírt olyan általános és abszolút tilalma, amely szélesebb körűen akadályozza vagy korlátozza a párhuzamos kereskedelmet, mint bármely szelektív forgalmazási megállapodással járó korlátozás, és amely meghaladja azt, ami objektíven szükséges ahhoz, hogy e termékeket megfelelően forgalmazzák nemcsak anyagi jellemzőikre, hanem az általuk keltett érzetre vagy imázsra tekintettel is, az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozó célú.
2. Az internetes értékesítések általános és abszolút tilalmát tartalmazó szelektív forgalmazási megállapodás nem részesülhet a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1999. december 22‑i 2790/1999/EK bizottsági rendeletben biztosított csoportmentességben, mivel az ilyen tilalom e rendelet 4. cikkének c) pontja szerint az aktív és passzív eladások korlátozásának minősül. A szerződés szerinti termékek engedéllyel rendelkező kereskedő általi internetes értékesítése nem minősül a 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja szerinti be nem jegyzett székhelyen történő működésnek.
3. Az internetes értékesítések általános és abszolút tilalmát tartalmazó szelektív forgalmazási megállapodás részesülhet az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesítésben, amennyiben az e rendelkezésben előírt négy kumulatív feltétel teljesül.
1 – Eredeti nyelv: angol.
2 – E szerződések általános feltételeinek 1.1. cikke valamennyi forgalmazót arra kötelezi, hogy „igazolja az értékesítési helyén és annak teljes nyitvatartási idejében legalább egy olyan személy fizikai és állandó jelenlétét, aki konkrétan arra vonatkozó képzettséggel rendelkezik, hogy […] az értékesítési helyen azonnal tanácsokat adjon [a PFDC‑nek] a felmerült konkrét higiéniai és kezelési problémára, különösen bőr–, haj– és körömproblémára legmegfelelőbb termékéről. E személynek e tevékenység folytatása érdekében Franciaországban kiállított vagy ott elismert gyógyszerészdiplomával kell rendelkeznie”. Az 1.2. cikk kimondja, hogy e termékek csak „kialakított és egyediesített értékesítési helyen” értékesíthetők.
3 – Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a Közösségen belüli kereskedelem érintettségét a felek nem vitatják, és azt a kérdést előterjesztő bíróság bizonyítottnak tekinti.
4 – HL 1999. L 336., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 364. o.
5 – A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).
6 – Úgy tűnik, hogy a Hatóság a Versenytanács jogutódja a gazdaság modernizálásáról szóló, 2008. augusztus 4‑i 2008‑776. sz. törvény értelmében (JORF 181. sz., 2008. augusztus 5., 12471. o.).
7 – A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.
8 – Lásd ezen észrevételek 11., 19. és 21. pontját.
9 – Az 56/65. sz. LTM–ügyben 1966. június 30‑án hozott ítélet (EBHT 1966., 235. o.), és az 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13‑án hozott ítélet (EBHT 1966., 299. o.).
10 – Amely olyan megállapodásokra utal, amelyek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. A „célzott jogsértések” és a „hatás általi jogsértések” közötti megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái, nevezetesen a „célzott jogsértések” természetüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére. Lásd a C‑209/07. sz., Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben 2008. november 20‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑8637. o.) 17. pontját, valamint lásd a 16. pontot is.
11 – A C‑501/06. P, C‑513/06. P., C‑515/06. P. és C‑519/06. P. sz., GalxoSmithKline Services kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. október 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑9291. o.) (a továbbiakban: GSK‑ügyben hozott ítélet) 55. pontjában a Bíróság megerősítette, hogy egy megállapodás versenykorlátozó céljára és hatására vonatkozó feltételeknek nem egyszerre, hanem vagylagosan kell fennállniuk annak mérlegelése során, hogy az ilyen megállapodás az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik‑e. E feltételnek a „vagy” kötőszó által jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját, figyelembe véve azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra kerül. Amennyiben azonban e megállapodás tartalmának elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, meg kell vizsgálni a megállapodás hatásait, és a megállapodás megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése valóban érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt, illetve torzult.
12 – Lásd a fenti 11. lábjegyzetben hivatkozott GSK‑ügyben hozott ítélet 58. pontját, valamint a C‑551/03. P. sz., General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑3173. o.) (a továbbiakban: General Motors ügyben hozott ítélet) 66. pontját. Lásd továbbá a C‑8/08. sz., T‑Mobile Netherlands és társai ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑4529. o.) 31. pontját, amelyben a Bíróság „különös jogi és gazdasági összefüggésre” utal. A Bíróság által áttekintett tényezők listája nem tűnik kimerítő jellegűnek.
13 – Az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során.
14 – A Bizottság közleménye – A vertikális korlátozásokról szóló bizottsági iránymutatás (HL 2000. C 291., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 390. o.).
15 – Ahogyan a címe is mutatja, a 2790/1999 rendelet inkább az EK 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazását érinti, mint az EK 81. cikk (1) bekezdését, és jogi alapja az [EK 81. cikk (3) bekezdésének] a megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1965. március 2‑i 19/65/EGK tanácsi rendelet (HL 1965. 36., 533. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 11. o.).
16 – Megjegyezném, hogy magának a csoportmentesítési rendeletnek a 4. cikke nem használja a „különösen súlyos korlátozás” kifejezést.
17 – Az „aktív eladások” és „passzív eladások” kifejezések a 2790/1999 rendeletben nincsenek meghatározva. Azonban az iránymutatás, amely nem kötelező a Bíróságra nézve (lásd az iránymutatás (4) bekezdését), (50) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „»[a]ktív« eladás során aktívan fordulnak az egyedi vásárlóhoz a másik forgalmazó kizárólagos területén vagy kizárólagos vevőcsoportján belül, például közvetlen levélmegkeresésben vagy látogatással; ugyanígy minősül a másik forgalmazó részére kizárólagosan biztosított meghatározott vevőcsoport vagy meghatározott terület fogyasztóinak aktív megcélzása olyan médiahirdetés vagy más promóció útján, amely kifejezetten az adott vevőcsoportot vagy az adott területen található vevőket célozza meg; illetve raktár vagy forgalmazói kirendeltség létesítése a másik forgalmazó kizárólagos területén. A »passzív« eladás az egyedi vásárlóktól azok felszólítása nélkül érkező kérésre adott válasz, ideértve az áruk leszállítását, illetve a szolgáltatások nyújtását az ilyen vásárlók részére. Passzív eladásnak minősül az olyan általános jellegű hirdetés vagy promóció a médiában vagy az interneten, amely elérheti ugyan a más forgalmazók kizárólagos területein vagy vevőcsoportjaiban található vásárlókat, de amely egyben ésszerű eszköze az ilyen területeken vagy vevőcsoportokon kívüli vásárlók – például a nem kizárólagos területeken vagy a hirdető saját területén található vevők – elérésének.”
18 – Úgy vélem, hogy az internetes értékesítések általános és abszolút tilalma ténylegesen korlátozza mind az aktív, mind a passzív eladásokat, mivel korlátozza az engedéllyel rendelkező forgalmazó lehetőségeit, hogy más tagállamok végső felhasználói részére értékesítsen. A szóban forgó tilalom megnehezíti a nemzeti piacok összefonódását, így a 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja szerinti korlátozásnak minősül, és így megakadályozza az e rendelet 2. cikke szerinti mentesítés alkalmazását. Nem zárja ki e megállapítást, hogy a 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontja nem említi kifejezetten az internetes értékesítéseket.
19 – Feltéve, hogy alkalmas arra, hogy érzékelhető hatást gyakoroljon a tagállamok közötti kereskedelemre.
20 – A C‑260/07. sz. ügyben 2009. április 2‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑2437. o.) 68. pontja.
21 – Mint a 2790/1999 rendelet.
22 – A C‑59/08. sz. ügyben 2009. április 23‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑3421 o.).
23 – A Bíróság hangsúlyozta a gyógyszerek igen sajátos jellegét, hiszen gyógyhatásaik révén élesen elkülönülnek a többi terméktől. E gyógyhatásoknak az a következménye, hogy ha a gyógyszereket szükségtelenül vagy nem megfelelő módon alkalmazzák, azok súlyosan károsíthatják az egészséget, anélkül hogy a páciens a gyógyszer alkalmazása során mindezt észlelné. Lásd a C‑171/07. és C‑172/07. sz., Apothekerkammer des Saarlandes és társai egyesített ügyekben 2009. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑4171. o.) 31. és 32. pontját.
24 – Lásd a fenti 5. pontot.
25 – Úgy vélem, hogy a C‑322/01. sz. Deutscher Apothekerverband ügyben 2003. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑14887. o.) analógiájára az ilyen, az alapügyben érintett termékek internetes értékesítéseire vonatkozó általános és abszolút tilalom, amennyiben azt nemzeti jogszabály írná elő, főszabály szerint sértené az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályokat. Ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy az olyan gyógyszerek postai értékesítésének nemzeti tilalma, amely termékek értékesítése az érintett tagállamban a gyógyszertárakra korlátozódik, e tekintetben mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés. Az EK 30. cikkre hivatkozva azonban igazolható az ilyen, a gyógyszerek postai értékesítésére vonatkozó nemzeti tilalom, amennyiben a tilalom vényköteles gyógyszerekre vonatkozik. Ugyanakkor az EK 30. cikkre hivatkozva nem igazolható az olyan gyógyszerek postai értékesítésére vonatkozó abszolút tilalom, amelyek nem vénykötelesek az érintett tagállamban. Lásd analógia alapján a Bíróság C‑108/09. sz. Ker–Optika ügyben nemrég hozott ítéletét (az EBHT‑ban még nem tették közzé) a kontaktlencsék internetes értékesítésével kapcsolatban.
26 – Szemben a nemzeti vagy az uniós jog által előírt korlátozásokkal.
27 – Bizonyos termékek vagy szolgáltatások természetüknél fogva valóban alkalmatlanok az internetes értékesítésre.
28 – Lásd analógia útján a C‑309/99. sz., Wouters és társai ügyben 2002. február 19‑én hozott ítéletet (EBHT 2002., I‑1577. o.).
29 – Lásd a lenti 44. és az azt követő pontokat.
30 – A PFDC tulajdonképpen azzal érvel, hogy a tilalomnak köszönhetően a fogyasztók tudják, hogy bármely, az interneten árult, PFDC védjeggyel ellátott termék hamisított.
31 – A Határozat többek között az iránymutatás (51) bekezdésére hivatkozik, amely szerint „[m]inden forgalmazó szabadon használhatja az internetet a termékei hirdetésére vagy értékesítésére”. Mindazonáltal a Bizottság ugyanebben az (51) bekezdésben elismeri, hogy „a szállító minőségbeli követelményeket támaszthat az áruinak viszonteladását célzó internetes honlap tekintetében, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan egy szállító általában minőségbeli követelményeket támaszthat egy üzlettel szemben vagy a reklámozással és hirdetéssel szemben. Az utóbbinak különösen a szelektív forgalmazás esetében lehet jelentősége. Az internetes vagy katalógus útján történő értékesítés nyílt megtiltása csak objektív indokok alapján lehetséges.”
32 – Lásd a fenti 8. és 9. pontot.
33 – A Bíróságnak volt alkalma arra, hogy bizonyos, a párhuzamos kereskedelmet közvetve vagy közvetlenül korlátozó megállapodásokat az EK 81. cikk (1) bekezdésével összeegyeztethetőnek nyilvánítson. A szóban forgó ügyek véleményem szerint kivételes jellegűek, és valószínűleg az adott ügyek tényállására korlátozódnak. Elegendőek viszont azon elv megállapításához, hogy a párhuzamos kereskedelmet közvetve vagy közvetlenül korlátozó megállapodások nem automatikusan versenykorlátozó célúak az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében. Így pusztán a megállapodás rendelkezéseinek értékelése például azoknak a gazdasági és jogi összefüggéseknek az elemzése nélkül, amelyek között a megállapodás keletkezett, és amelyek között jelenleg működik, véleményem szerint nem lesz elegendő. Lásd például a 27/87. sz. Erauw‑Jacquery‑ügyben 1988. április 19‑én hozott ítéletet (EBHT 1988., 1919. o.) és a C‑306/96. sz. Javico‑ügyben 1998. április 28‑án hozott ítéletet (EBHT 1998., I‑1983. o.). Lásd továbbá a 262/81. sz., Coditel és társai ügyben 1982. október 6‑án hozott ítéletet (EBHT 1982., 3381. o.) (a továbbiakban: „Coditel II”‑ügyben hozott ítélet) is, amelyet véleményem szerint a 62/79. sz., Coditel és társai ügyben 1980. március 18‑án hozott ítélettel (EBHT 1980., 881. o.) (a továbbiakban: „Coditel I”‑ügyben hozott ítélet) együtt kell értelmezni. A Coditel‑ügyekkel kapcsolatban lásd azonban Kokott főtanácsnok legutóbbi, a C‑403/08. sz., Football Association Premier League és társai ügyre vonatkozó 2011. február 3‑i indítványának (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 193–202. pontját, lásd továbbá a 243–251. pontot.
34 – Megjegyezném, hogy a Határozat, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, nem utal kifejezetten a „párhuzamos kereskedelem” kifejezésre. Véleményem szerint azonban az aktív vagy passzív eladások korlátozása korlátozhatja a tagállamok közötti párhuzamos kereskedelmet.
35 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott GSK‑ügyben hozott ítélet 59. pontját. A gyártó és az értékesítő közötti azon megállapodás, amely abba az irányba hat, hogy visszaállítsa a tagállamok közötti kereskedelem nemzeti korlátait, alkalmas arra, hogy gátolja a Szerződés azon célkitűzésének megvalósulását, hogy a nemzeti piacokat integrálja egy egységes piac létrehozásával. Így a Bíróság több ízben is úgy ítélte meg, hogy a nemzeti piacok nemzeti határok alapján való részekre töredezésére vagy a nemzeti piacok összefonódásának megnehezítésére – így többek között a párhuzamos export tiltását vagy korlátozását – irányuló megállapodások célja a Szerződés említett cikke értelmében vett versenykorlátozás. Lásd a C‑468/06–C‑478/06. sz., Sot. Lélos kai Sia egyesített ügyekben 2008. szeptember 16‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑7139. o.) 65. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. A 12. lábjegyzetben hivatkozott General Motors ügyben hozott ítélet 67. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamely forgalmazási megállapodás az EK 81. cikk értelmében véve versenykorlátozó célú, ha egyértelműen kitűnik belőle az a szándék, hogy az exportra történő eladást kevésbé kedvezően kell kezelni, mint a hazai eladásokat, és ezáltal az érintett piac felosztásához vezet.
36 – Azáltal, hogy az internetes értékesítések tilalma folytán korlátozzák a termékek aktív és passzív eladásait.
37 – Ezzel nem arra utalok, hogy a párhuzamos kereskedelem érintettségének kérdése nem releváns a szelektív forgalmazási megállapodásokkal összefüggésben. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy a szelektív forgalmazási megállapodások bizonyos körülmények között sérthetik az EK 81. cikk (1) bekezdését a párhuzamos kereskedelem korlátozásával. Lásd a C‑70/93. sz. Bayerische Motorenwerke ügyben 1995. október 24‑én hozott ítéletet (EBHT 1995., I‑3439. o.). A Bíróság úgy határozott, hogy a BMW‑kereskedőknek biztosított abszolút területi védelem az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütközik. Lásd továbbá a 86/82. sz., Hasselblad kontra Bizottság ügyben 1984. február 24‑én hozott ítéletet (EBHT 1984., 883. o.).
38 – A 107/82. sz., AEG‑Telefunken kontra Bizottság ügyben 1983. október 25‑én hozott ítélet (EBHT 1983., 3151. o.) 33. pontja.
39 – A 75/84. sz., Metro kontra Bizottság ügyben 1986. október 22‑én hozott ítéletében (EBHT 1986., 3021. o.) (a továbbiakban: „Metro II”‑ügyben hozott ítélet) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy minden szelektív forgalmazási rendszer velejárója egy bizonyos szintű árverseny‑korlátozás a szakértő és nem szakértő kereskedők közötti verseny hiányának köszönhetően, de az árverseny hiányát ellensúlyozza a vásárlóknak nyújtott szolgáltatás minőségére vonatkozó verseny, ami általában nem lehetséges megfelelő, az ilyen szolgáltatásokkal együtt járó magasabb kiadásokat fedező haszonkulcs hiányában. A 26/76. sz., Metro SB–Großmärkte kontra Bizottság ügyben 1977. október 25‑én hozott ítélet (EBHT 1977., 1875. o.) (a továbbiakban: „Metro I”‑ügyben hozott ítélet) 21. pontjában a Bíróság elismerte, hogy a szelektív forgalmazási rendszerekben az árverseny nincs sem kizárólagos, sem központi tényezőként kiemelve. Így, bár az árverseny nem szüntethető meg, az nem jelenti a verseny egyetlen vagy olyan formáját, amelynek minden körülmények között abszolút elsőbbséget kell biztosítani. A 38. lábjegyzetben hivatkozott AEG–ügyben hozott ítélet 42. pontjában a Bíróság az árverseny és a nemárverseny kiegyensúlyozására utalt.
40 – Lásd ebben az értelemben a C‑376/92. sz. Cartier‑ügyben 1994. január 13‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑15. o.) (a továbbiakban: „Metro III”‑ügyben hozott ítélet) 26–29. pontját. A párhuzamos kereskedelemre gyakorolt de facto hatás különbözhet például a szelektív forgalmazási rendszer „áthatolhatatlansága” mértékének függvényében. Az áthatolhatatlanság mértéke ebben az összefüggésben arra utal, hogy a fogyasztók milyen szinten jutnak hozzá a szelektív forgalmazási megállapodásban meghatározott termékekhez kizárólag az engedéllyel rendelkező kereskedők útján.
41 – Lásd a fenti 6. pontot.
42 – Ez a 22. lábjegyzetben hivatkozott ítélet kimondja többek között, hogy ha egy engedéllyel rendelkező forgalmazó szelektív forgalmazási megállapodás szerinti termékeket értékesít egy engedéllyel nem rendelkező forgalmazónak, a védjegyoltalom jogosultja védjegybitorlási pert is indíthat a polgári peren felül az engedéllyel rendelkező forgalmazóval szemben, ha az engedéllyel nem rendelkező forgalmazó általi értékesítés sérti ezen áruk tekintélyét és presztízst sugalló imázsát, amely luxusérzettel ruházza fel őket. Emellett, ilyen körülmények között a védjegyet nem lehet kimeríteni.
43 – A 22. lábjegyzetben hivatkozott Copad‑ügyben hozott ítéletből egyértelműen kitűnik, hogy az a mód, ahogyan bizonyos védjeggyel ellátott termékeket árulnak, károsan befolyásolhatja annak imázsát és végső soron minőségét a fogyasztók szemében. Ebben az ügyben a Bíróság a magas presztízsű árukkal kapcsolatban megállapította, hogy azok minősége nem csupán anyagi jellemzőikből fakad, hanem azon tekintélyből, presztízst sugalló imázsból is, amely luxusérzettel ruházza fel őket. A magas presztízsű termékek esetében ugyanis, amelyek első osztályú áruknak minősülnek, az általuk keltett luxusérzet alapvető tényező a fogyasztó számára azoknak más, hasonló áruktól való megkülönböztetése szempontjából. Következésképpen ezen luxusérzet sérelme az ilyen termékek minőségére is kihatással lehet. Lásd továbbá a T‑88/92. sz., Leclerc kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítélet (EBHT 1996., II‑1961. o.) (a továbbiakban: Leclerc‑ügyben hozott ítélet) 109. pontját, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy a luxus kozmetikai termékek jellemzőinek fogalma nem korlátozódhat az anyagi jellemzőikre, hanem magában foglalja azt a jellegzetes képzetet is, amelyet a fogyasztók társítanak hozzá, különösképpen a luxusérzetet.
44 – Bár az ügy a védjeggyel ellátott termékekre vonatkozik, úgy vélem, hogy ezt az érvelést bizonyos körülmények között ki lehet terjeszteni azokra a márka nélküli termékekre és valójában szolgáltatásokra is, amelyeknél a termékek és szolgáltatások megjelenítésének módja befolyásolja a fogyasztók ezek minőségéről alkotott képzetét. Világos azonban, hogy a védjegyoltalom érdekében, a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozóan a védjegyet lajstromoztatni kell. Így a Bíróság a fenti 22. pontban hivatkozott Copad‑ügyben hozott ítélet 35. pontjában megállapította, hogy bár nem kizárt annak a lehetősége, hogy a termékek kiskereskedelmével összefüggésben nyújtott szolgáltatások az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑án aláírt megállapodással (HL 1994. L 1., 3. o.) módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) szerinti „szolgáltatások” fogalma alá tartozzanak, az is szükséges, hogy a védjegy e szolgáltatások tekintetében lajstromozva legyen.
45 – Hivatkozás a 39. lábjegyzetben.
46 – Hivatkozás a 38. lábjegyzetben.
47 – A Törvényszék véleményem szerint helyesen állapította meg a fenti 43. lábjegyzetben hivatkozott Leclerc‑ügyben hozott ítélet 107. pontjában, hogy az ilyen forgalmazási rendszereket az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nélkül olyan ágazatokban lehet létrehozni, amelyek nem a magas minőségű és technikailag előrehaladott tartós fogyasztási cikkeket fedik le.
48 – Lásd a 33. pontot.
49 – A 99/79. sz., Lancôme és Cosparfrance Nederland ügyben 1980. július 10‑én hozott ítélet (EBHT 1980., 2511. o.) 20. pontja.
50 – A fenti 38. lábjegyzetben hivatkozott AEG‑ügyben hozott ítélet 45. pontja.
51 – Az a követelmény, hogy a szóban forgó termékek diplomás gyógyszerész jelenlétében értékesíthetők.
52 – Például bizonyos forgalom elérése, és a minimumértékesítéssel és ‑készlettel kapcsolatos kötelezettségek.
53 – Lásd a 31/80. sz. L’Oréal‑ügyben 1980. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 1980., 3775. o.) 17. pontját.
54 – Felhívnám a figyelmet a „különösen” kifejezésre, amelyet a Bíróság a fenti 39. lábjegyzetben hivatkozott „Metro I”‑ügyben hozott ítélet 17. pontjában használt.
55 – Az 53. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal‑ügyben hozott ítélet 16. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a termék minőségének megőrzése és helyes használatának biztosítása érdekében nincs szükség szelektív forgalmazási rendszerre, amennyiben e célok elérése biztosított azokban a nemzeti jogszabályokban, amelyek a szóban forgó termék kiskereskedelemben történő értékesítésének engedélyezését vagy értékesítésének feltételeit szabályozzák.
56 – A fenti 53. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal‑ügyben hozott ítélet 16. pontja. A T‑19/91. sz., Vichy kontra Bizottság ügyben 1992. február 27‑én hozott ítéletben (EBHT 1992., II‑415. o.) a Törvényszék megállapította, hogy bizonyos termékek jellemzői olyanok, hogy emiatt azokat szakosított forgalmazók közbelépése nélkül nem lehet a vásárlóközönségnek kínálni (65. pont).
57 – Lásd analógia útján a fenti 53. lábjegyzetben hivatkozott L’Oréal‑ügyben hozott ítélet 16. pontját.
58 – A fenti 43. lábjegyzetben hivatkozott Leclerc‑ügyben hozott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a luxus kozmetikai cikkeket vásárolni szándékozó fogyasztók érdeke, hogy azokat megfelelően kínálják a kiskereskedelmi értékesítési helyeken, és hogy a luxusimázsuk ekképpen megmaradjon. Ebből következik, hogy a luxus kozmetikai cikkek ágazatában, és különösen a luxusillatszer‑ágazatban, a kiskereskedők kiválasztásának olyan minőségi kritériumai, amelyek nem haladják meg azt, ami annak biztosításához szükséges, hogy e termékeket megfelelően kínálják eladásra, főszabály szerint nem tartoznak az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, feltéve hogy objektívek, valamennyi lehetséges kiskereskedő számára egységesen határozzák meg ezeket, és nem alkalmazzák őket diszkriminatív módon.
59 – Az EFTA Felügyeleti Hatóság azt állította, hogy „az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben semmi nem utal arra, hogy a tilalom a párhuzamos kereskedelemre vagy a határon átnyúló kereskedelem más formáira irányulna. Inkább úgy tűnik, hogy az a termékek természetéből következik, és abból a módból, ahogy a Pierre Fabre a termékeit forgalmazni kívánja”.
60 – Egy lehetőség, amire a 14. lábjegyzetben hivatkozott iránymutatás (51) bekezdése utal. Lásd továbbá a nemrég elfogadott, a vertikális korlátozásokról szóló bizottsági iránymutatást (HL 2010. C 130., 1. o.) (a továbbiakban: új iránymutatás). Az új iránymutatás, bár az alapügy tényállása szempontjából az időbeli hatály miatt nem releváns, és a Bíróságra nézve sem kötelező, útmutatást ad a forgalmazási megállapodásokban található bizonyos feltételekkel kapcsolatban, amelyeket a Bizottság elfogadhatónak tart az internetes értékesítéssel összefüggésben. Lásd például az új iránymutatás (52) bekezdésének c) alpontját és (54) bekezdését.
61 – Lásd ebben az értelemben a gyógyszerek internetes értékesítésével kapcsolatban a 25. lábjegyzetben hivatkozott Deutscher Apothekerverbrand ügyben hozott ítélet 113. pontját, valamint a kontaktlencsék internetes értékesítésével kapcsolatban a 25. lábjegyzetben hivatkozott Ker‑Optika ügyben hozott ítélet 73. pontját.
62 – Illetve a szóban forgó termékek és más márkák között (márkák közötti verseny).
63 – A 3. cikk (1) bekezdése értelmében az e rendeletben előírt mentesség alkalmazásának feltétele az, hogy a szállító piaci részesedése azon az érintett piacon, amelyen a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat értékesíti, ne haladja meg a 30%‑ot. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben azt állította, hogy a Pierre Fabre piaci részesedése 20%‑os.
64 – Lásd a fenti 18. lábjegyzetet.
65 – Lásd a fenti 18. lábjegyzetet. Lásd továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20‑i 330/2010/EU bizottsági rendelet (HL 2010. L 102., 1. o.) 4. cikkének c) pontját, amely nem utal az internetes értékesítésekre. A 330/2010 rendelet 2010. június 1‑jén lépett hatályba, és ténylegesen a 2790/1999 rendelet helyébe lépett, amely 2010. május 31‑én hatályát veszítette. Lásd ugyanakkor a 330/2010 rendelet átmeneti időszakról szóló 9. cikkét. A 330/2010 rendelet időbeli hatálya miatt az alapügyben nem releváns.
66 – Lásd ebben az értelemben a 43/82. és 63/82. sz., VBVB és VBBB kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. január 17‑én hozott ítéletet (EBHT 1984., 19. o.).
67 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott GSK‑ügyben hozott ítélet 83. pontját.