|
2011.8.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 232/5 |
A Bíróság (nagytanács) 2011. június 14-i ítélete (az Amtsgericht Bonn (Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Pfleiderer AG kontra Bundeskartellamt
(C-360/09. sz. ügy) (1)
(Verseny - Közigazgatási eljárás - Valamely nemzeti engedékenységi program keretében átadott dokumentumok és információk - Harmadik személyek ilyen dokumentumokhoz való hozzáférésének az európai versenyhatóságok hálózata keretében történő együttműködés hatékonyságára és megfelelő működésére gyakorolt esetleges káros hatásai)
(2011/C 232/08)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Amtsgericht Bonn
Az alapeljárás felei
Felperes: Pfleiderer AG
Alperes: Bundeskartellamt
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Amtsgericht Bonn — A közösségi jog kartelljogi rendelkezéseinek, különösen a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 11. és 12. cikkének, valamint az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben az EK 10. cikk második bekezdésének értelmezése — Engedékenységi kérelmet előterjesztők által a tagállami versenyhatóságnak nemzeti engedékenységi program alapján átadott iratok és adatok — Harmadik személyek ilyen iratokhoz való hozzáférésének esetleges káros hatásai az európai versenyhatósági hálózat keretében történő együttműködés működőképességére
Rendelkező rész
A kartellekre vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket, és különösen az EUMSZ 101. cikkben és EUMSZ 102. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy valamely uniós versenyjogi jogsértés károsultja, aki egyben kártérítési igényt érvényesíteni szándékozó személy hozzáférhessen az ilyen jogsértésben részt vevővel kapcsolatosan valamely nemzeti engedékenységi program keretében átadott dokumentumokhoz. Mindazonáltal a tagállamok nemzeti bíróságainak feladata, hogy nemzeti joguk alapján meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek értelmében — az uniós jog által védett érdekek közötti mérlegelés révén — ezt a hozzáférést engedélyezni kell vagy el kell utasítani.