24.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/14

1)

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 174. cikkének (2) bekezdése szerinti elv („a szennyező fizet”) értelmezhető-e akként, hogy egy szennyezett terület vészhelyzeti biztonságának garantálására, tisztítására és környezeti rehabilitációjára vonatkozó kötelezettségeket (és/vagy a vonatkozó költségeket) akár csak kivételes módon is olyan személyre lehet hárítani, aki a területet érintő környezetszennyezést okozó anyagok környezetbe való juttatásában vétlen volt, vagy pedig, nemleges válasz esetén, ezen elvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás és/vagy annak a közigazgatási szerv részéről történő alkalmazása, amely – az arányosság elvének megsértésével és helytelen alkalmazásával – egy szennyezett terület vészhelyzeti biztonságának garantálására, tisztítására és környezeti rehabilitációjára vonatkozó kötelezettségeket (és/vagy a vonatkozó költségeket) olyan személy terhére állapítja meg, azon egyszerű tény folytán, hogy a szennyezett területen folytat tevékenységet és/vagy e területen tulajdonjog jogosultja vagy vállalkozás tulajdonosa, aki állítása szerint a területet érintő környezetszennyezést okozó anyagok környezetbe való juttatásában vétlen volt, anélkül, hogy a közigazgatási szerv ezt megelőzően vizsgálta volna e személy felelősségének okozati kapcsolaton alapuló fennállását?

2)

Az „a szennyező fizet” elvvel ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, különösen a Codice Civile (polgári törvénykönyv) 2050. cikke, amely lehetővé teszi a közigazgatási szerv számára, hogy – anélkül, hogy azt megelőzően vizsgálta volna a szennyezés tekintetében fennálló egyéni felelősségüket –, a szennyezett területen tevékenykedő ipari vállalkozók csoportjára terhelje ugyanezen terület tisztításának kötelezettségét, azon egyszerű tény folytán, hogy a termelőeszközök tulajdonosaiként döntő pozícióban vannak, ezáltal fennáll objektív felelősségük az általuk okozott környezeti károk tekintetében; vagy pedig attól függetlenül kötelesek közvetlen környezetük szennyezés utáni rehabilitációjára, hogy tényleges-e és milyen arányú a károkozásban történt közrehatásuk?

3)

A környezeti felelősségről szóló közösségi irányelvvel (a 2004. április 21-i 2004/35/EK irányelvvel (1) és különösen az itt hivatkozott II. melléklet 7. cikkével) ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a közigazgatási szerv számára, hogy „a környezeti kár felszámolásának ésszerű lehetőségeként” olyan, a környezeti elemeken végzendő műveleteket (jelen esetben a talajvizet elzáró „fizikai akadály” tengerpart mentén történő létesítését) írjon elő, amelyek eltérnek a korábban kontradiktórius vizsgálat keretében kiválasztott, majd jóváhagyott és kivitelezett vagy a kivitelezés szakaszában levő műveletektől, anélkül, hogy megvizsgálta volna a terület-specifikus feltételeket, a kivitelezés költségeit az ésszerűen előrelátható haszon függvényében, a közegészséget és közbiztonságot érintő lehetséges vagy valószínű sérelmet vagy káros hatásokat és a megvalósításhoz szükséges időt?

4)

Tekintettel a priolói nemzeti jelentőségű terület helyzetének különleges voltára, a környezeti felelősségről szóló közösségi irányelvvel (a 2004. április 21-i 2004/35/EK irányelvvel és különösen az itt hivatkozott II. melléklet 7. cikkével) ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a közigazgatási szerv számára, hogy hivatalból ilyen rendelkezéseket írjon elő a priolói nemzeti jelentőségű terület peremén elhelyezkedő, a tisztításban közvetlenül nem érintett, lévén már megtisztított vagy egyáltalában nem szennyezett területek jogszerű használata iránti engedély feltételeként?