1

2003. november 26-án a beavatkozó, Elena Grebenshikova, a közösségi védjegyről szóló, 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).

2

A védjegybejelentés a következő ábrás megjelölésre vonatkozott:

3

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 39. és 42. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették.

4

A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő2004. november 22-i, 47/2004. számában hirdették meg.

5

2005. február 17-én a felperes, a Volvo Trademark Holding AB, a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.

6

A felszólalás a VOLVO szómegjelölés alapján a 2347193. és 2361087. számon lajstromozott két korábbi közösségi védjegyen és a 747362., 1102971., 1552528. és 1552529. számon lajstromozott négy korábbi egyesült királyságbeli védjegyen alapult.

7

A felszólalás az Egyesült Királyságban korábban, a 747361. számon lajstromozott következő ábrás megjelölésen is alapult:

8

A korábbi védjegyek, amelyek esetében a felperes arra hivatkozott, hogy azok az Európai Közösségben jó hírnévnek örvendenek, az áruk és szolgáltatások széles skálájára vonatkoztak. Közelebbről, a 2361087. számú közösségi védjegy többek között a 9. osztályba tartozó „számítógépes szoftverekre” vonatkozott.

9

A felszólalást a korábbi védjegyekkel jelölt valamennyi árura és szolgáltatásra alapították, és az a védjegybejelentésben foglalt valamennyi áru és szolgáltatás ellen irányult.

10

A felszólalás alapjául szolgáló okok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése) meghatározott okok voltak.

11

2005. június 1-jén a beavatkozó a közösségi védjegybejelentését a 9. osztályba tartozó „állománykezelő rendszerek számítógépes programjai és konténerterminál-rendszerek számítógépes programjai”-ra korlátozta.

12

2006. augusztus 23-i határozatával a felszólalási osztály elutasította a felszólalást azzal az indokkal, hogy a vitatott megjelölések nem hasonlóak. E vonatkozásban a felszólalási osztály a felszólalást kizárólag a 2361087. számú korábbi közösségi védjegy figyelembevételével vizsgálta meg – amely védjegy a VOLVO szómegjelölésre vonatkozott a 9. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában – mivel úgy vélte, hogy az nem befolyásolja hátrányosan a felperes helyzetét.

13

2006. szeptember 21-én a felperes fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen.

14

A 2007. augusztus 2-i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a második fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést. A felszólalási osztályhoz hasonlóan, a fellebbezési tanács a felszólalás megalapozottságát kizárólag a 2361087. számú korábbi közösségi védjegy figyelembevételével vizsgálta meg, amely védjegy a VOLVO szómegjelölésre vonatkozott.

15

A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját illetően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a vitatott védjegyek nem hasonlóak, és ebből következően nem teljesült az ebben a rendelkezésben meghatározott egyik feltétel. A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését illetően a fellebbezési tanács megállapította – azon kívül, hogy a vitatott védjegyek nem hasonlóak –, hogy a két védjegynek nincs olyan közös tényezője, amely alapján azt lehetne gondolni, hogy gazdasági kapcsolat van köztük.

16

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

17

A tárgyaláson a felperes azt is kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.

18

Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

19

A beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

20

A felperes két jogalapot terjeszt elő, amelyet a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és az említett rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapít.

21

A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy a vitatott megjelölések nem hasonlóak, és ebben a vonatkozásban négy érvet terjeszt elő. Először is a szóban forgó megjelölések kezdőbetűjének különbözősége nem elegendő a megjelölések közötti bármely hasonlóság cáfolatára tekintettel arra a tényre, hogy a megjelöléseket alkotó öt betű közül négy azonos, és azok azonos helyen találhatók. Másodszor a fellebbezési tanács a korábbi védjegyekben a „v” betű ismétlődésére összpontosított, anélkül hogy az „o” magánhangzó ismétlődésének a legkisebb jelentőséget tulajdonított volna, amely magánhangzó pedig mindkét vitatott megjelölésben jelen van. Harmadszor a fellebbezési tanács indokolatlanul vette alapul a bejelentett védjegy sajátos tipográfiáját azon tény figyelembevétele nélkül, hogy a korábbi szóvédjegyek is ábrázolhatók hasonló tipográfiával. Végül negyedszer, a fellebbezési tanács túlzott jelentőséget tulajdonított a bejelentett védjegy ábrás elemének. A felperes következésképpen úgy véli, hogy a fellebbezési tanácsnak átfogóan kellett volna értékelnie az összetévesztés veszélyét.

22

Az OHIM először is előterjeszti, hogy állománykezelő rendszerekre és konténerterminál-rendszerekre szakosodott számítógépes programokat a viszonylag magas fokú figyelmet tanúsító szakembereknek szánták.

23

Az OHIM ezt követően lényegében azt terjeszti elő, hogy a vizuális és hangzásbeli szempontból fennálló különbségek indokolják, hogy a vitatott megjelöléseket ne tekintsék hasonlónak. Így a vitatott megjelölések közötti vizuális hasonlóságot illetően az OHIM megjegyzi, hogy a vitatott megjelölések első betűje eltérő, és hogy a bejelentett védjegy betűkészlete sajátos, és az jelentős szerepet játszik az e védjegy által keltett összbenyomásban. Az OHIM arra is rámutat, hogy a bejelentett védjegy esetében az aszimmetria benyomása uralkodik, míg a korábbi szómegjelölés a „vo” betűcsoport ismétlődése miatt szimmetriát mutat. Egyebekben a bejelentett védjegy ábrás eleme a vizuális megkülönböztetés lényeges elemét képezi. A hangzásbeli szempontból való hasonlóságot illetően az OHIM előterjeszti, hogy a vitatott megjelölések első betűjére vonatkozó eltérés elegendő ahhoz, hogy e megjelöléseket ne lehessen hasonlóknak tekinteni.

24

A beavatkozó lényegében úgy véli, hogy a fellebbezési tanács pontosan végezte az elemzést. A beavatkozó többek között hangsúlyozza azt a jelenséget, amely szerint, ha a fogyasztók jól ismernek egy védjegyet, akkor paradox módon azt jobban meg tudják különböztetni más védjegyektől, mivel figyelembe veszik azok különbségeit, aminek következtében csökken az összetévesztés veszélye. A beavatkozó azt állítja, hogy a vitatott védjegyek fogalmi szinten különbségeket mutatnak azon különböző jelentések miatt, amelyeket a „solvo” és a „volvo” szavak a latin nyelvben sugallhatnak. A tárgyalás során a beavatkozó külön kiemelte azt a tényt, hogy ezek a szavak latin eredetűek.

25

A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.

26

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget eredményezhet az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt (az Elsőfokú Bíróság T-162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2821. o.] 31–33. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Ezen átfogó értékelés során különösen figyelembe kell venni a védjegy piaci ismertségét, továbbá a védjegyek közötti, valamint a megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékét. E tekintetben az értékelés feltételezi a figyelembe vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét, így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C-39/97. sz. Canon-ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-5507. o.] 17. pontja és C-342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítéletének [EBHT 1999., I-3819. o.] 19. pontja).

28

A jelen esetben először is rá kell mutatni arra, hogy a felperes a felszólalása alátámasztására hét korábbi védjegyre hivatkozik, amelyek mind a VOLVO szómegjelölésre, mind a fenti 7. pontban meghatározott ábrás megjelölésre vonatkoznak. A felperes azonban nem vitatja a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács azon eljárását, hogy az összetévesztés veszélyének fennállását kizárólag a VOLVO szómegjelölésre vonatkozó 2361087. számú korábbi közösségi védjegy figyelembevételével vizsgálták meg. Amennyiben ez a szómegjelölés hasonlít leginkább a bejelentett védjegyre, és amennyiben ez a védjegy, más áruk és szolgáltatások mellett a számítógépes programokra, tehát a bejelentett védjeggyel megjelölt árukkal azonos árukra is vonatkozik – azaz az állománykezelő rendszerek és konténerterminál-rendszerek számítógépes programjaira – úgy kell tekinteni, hogy egyedül ezen korábbi védjegy figyelembevétele nem érinthette hátrányosan a felperes érdekeit.

29

Meg kell állapítani továbbá, hogy a szóban forgó áruk azonossága nem vitatott. A felek kizárólag a megjelölések hasonlóságát vitatják.

30

Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyek figyelembevételével (az Elsőfokú Bíróság T-292/01. sz., Phillips-Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel [BASS] ügyben 2003. október 14-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-4335. o.] 47. pontja és T-153/03. sz., Inex kontra OHIM – Wiseman [tehénbőr ábrázolása] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1677. o.] 26. pontja).

31

Egyebekben meghatározásra került, hogy két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részben azonosak, ami egy vagy több szempontot, nevezetesen a vizuális, a hangzásbeli és a fogalmi szempontokat illeti (az Elsőfokú Bíróság T-6/01. sz. Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-4335. o.] 30. pontja és T-211/03. sz., Faber Chimica kontra OHIM – Nabersa [Faber] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1297. o.] 26. pontja).

32

A jelen esetben egyrészt a stilizált betűtípussal ábrázolt „solvo” szóelemből álló ábrás megjelölésről, valamint a szóelemtől jobbra elhelyezkedő grafikus elemről, másrészt a VOLVO szómegjelölésről van szó.

33

A vizuális hasonlóságot illetően meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy szóeleme önmagában uralja az érintett vásárlóközönségben e megjelölésről kialakult képet, úgy hogy az érintett szóelemtől jobbra elhelyezkedő ábrás elem nem uralkodó az e megjelölés által keltett összbenyomásban.

34

A fellebbezési tanács lényegében úgy vélte, hogy a vitatott megjelölések első betűjére vonatkozó különbség, valamint a bejelentett védjegy stilizált betűtípusa jelentős különbségeket okoznak, amelyek vizuális szempontból megakadályoznak bármely hasonlóságot.

35

Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a bejelentett védjegy stilizált betűtípusa erős megkülönböztető elem, amely ezt a védjegyet jelentősen eltávolítja a korábbi VOLVO szóvédjegytől. Meg kell ugyanis állapítani, hogy ez a betűtípus nagymértékben befolyásolja a bejelentett védjegy által keltett összbenyomást, amennyiben az jellemzi e védjegy domináns szóelemét.

36

Az e különleges betűtípus által előidézett jelentős különbséget – ahogyan arra a fellebbezési tanács helyesen rámutatott – felerősíti a bejelentett védjegy ábrás elemének jelenléte. A felperes ebben a vonatkozásban nem állíthatja, hogy a fellebbezési tanács túlzott jelentőséget tulajdonított ennek az ábrás elemnek. A megtámadott határozatból ugyanis kitűnik, hogy a fellebbezési tanács azon következtetése, hogy a vitatott megjelölések vizuális szempontból különbözőek, elsősorban nem ezen ábrás elem jelenlétén alapul, mivel az e különbözőségre vonatkozó álláspont elsősorban – helyesen – a bejelentett védjegy szóeleme ábrázolásának céljából alkalmazott stilizált betűtípuson alapul.

37

A felperes ezenkívül nem állíthatja, hogy a korábbi szómegjelölés a bejelentett védjegyéhez hasonló tipográfiával ábrázolható. Ennek érdekében hangsúlyozni kell, hogy a vitatott védjegyek hasonlóságának vizsgálata ezeknek a védjegyeknek az egészére irányul úgy, ahogyan lajstromozták vagy bejelentették azokat. A szóvédjegy olyan védjegy, amely kizárólag betűkből, szavakból vagy szavak csoportjából áll, nyomtatott, szokásos betűtípussal szedve, különleges ábrás elem nélkül. A szóvédjegyek lajstromozásából származó oltalom a védjegybejelentésben megadott szóra irányul, nem pedig azokra a sajátos ábrás vagy stilisztikai jegyekre, amelyekkel ez a védjegy később esetleg megjeleníthető. A hasonlóság vizsgálata szempontjából nem kell tehát figyelembe venni azt az írásmódot, amellyel a szómegjelölést a jövőben ábrázolhatják (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Faber-ügyben hozott ítéletének 36. és 37. pontját, T-353/04. sz., Ontex kontra OHIM – Curon Medical [CURON] ügyben 2007. február 13-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 74. pontját és T-254/06. sz., Radio Regenbogen Hörfunk in Baden kontra OHIM [RadioCom] ügyben hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 43. pontját).

38

A hangzásbeli hasonlóságot illetően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a vitatott megjelölések azok első betűjének eltérő kiejtése miatt eltérőek, mivel a bejelentett védjegy „solvo” elemében az „s” sziszegő hang, míg a VOLVO védjegyben a „v” réshang.

39

Meg kell azonban állapítani, ahogyan azt a felperes előterjeszti, hogy jóllehet a vitatott megjelölések eltérő első betűje hangzásbeli különbséget teremt, az azt követő négy betűből álló csoport kiejtése „olvo” szigorúan azonos, és az így szükségszerűen fenntart egy hasonlósági mértéket (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM – ELS Educational Services [ELS] ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-4301. o.] 69–73. pontját).

40

Jóllehet az helyes, ahogyan arra a fellebbezési tanács rámutatott, hogy a megjelölés eleje jelentőséggel bír az e megjelölés által keltett összbenyomásban, a jelen esetben nem lehet tagadni bizonyos hasonlóság fennállását, figyelemmel az azonos kiejtésre, amelyet az egyes vitatott megjelölések nagyon nagy része, azaz a megjelölések öt betűje közül négy okoz.

41

A fellebbezési tanács ebből következően mérlegelési hibát követett el, mivel nem fogadta el, hogy a vitatott megjelölések között bizonyos mértékű hangzásbeli hasonlóság áll fenn.

42

A fogalmi hasonlóságot illetően a felperes elfogadja a fellebbezési tanács arra irányuló vizsgálatát, hogy a fogyasztó valószínűleg nem rendelkezik elegendő ismerettel a vitatott megjelölések latin tövének megkülönböztetéséhez. Egyedül a beavatkozó terjeszti azt elő, hogy a szóban forgó védjegyek latin tövei a fogalmi szinten fennálló különbség megjelenítésére irányulnak.

43

Az Elsőfokú Bíróság azonban úgy véli, hogy kevéssé valószínű, hogy a szóban forgó fogyasztó azt a jelentést, amellyel a vitatott védjegyek rendelkezhetnek, azok latin tövének ismeretében észleli, mivel általában csekély a valószínűsége annak, hogy védjegyekkel jelölt szavakat a fogyasztók jelentős része összevesse a latinnal. Úgy kell tehát határozni, hogy a fogalmi szempontból való hasonlóság csak nagyon másodlagos szerepet játszik a vitatott védjegyek hasonlóságának értékelése során.

44

Az előzőekből tehát az következik, hogy noha a fellebbezési tanács helyesen fogadta el, hogy a SOLVO bejelentett védjegy és a VOLVO korábbi szómegjelölés vizuális és fogalmi szempontból nem hasonlóak, mérlegelési hibát követett azáltal, hogy bármely hasonlóságot kizárt hangzásbeli szempontból.

45

Az OHIM előterjeszti azonban, hogy a jelen esetben a szóban forgó árukat, azaz az állománykezelő rendszerek és a konténerterminál-rendszerek számítógépes programjait szakmai közönségnek szánják, amely közönség esetében – az ütköző megjelölések hasonlóságát illetően a fellebbezési tanács által lefolytatott jogszerűségi felülvizsgálat szempontjából – viszonylag magas fokú figyelmet kell számításba venni.

46

Az Elsőfokú Bíróság azonban megjegyzi, hogy a fellebbezési tanács a vitatott megjelölések hasonlóságának értékelése során nem vette figyelembe az érintett vásárlóközönséget. Az OHIM érve nem a szóban forgó határozat indokolásának pontos kifejtésére irányuló tények előterjesztésére irányul, hanem a fellebbezési tanács megtámadott határozatbeli következtetésének megalapozottságát alátámasztó kiegészítő indok előterjesztésére, amely indok a megtámadott határozatban nem szerepel. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jogi aktus jogszerűségét a jogi aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell megítélni (az Elsőfokú Bíróság T-16/02. sz., Audi kontra OHIM [TDI] ügyben 2003. december 3-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-5167. o.] 63. pontja és T-247/01. sz., eCopy kontra OHIM [ECOPY] hozott ítéletének [EBHT 2002., II-5301. o.] 46. pontja).

47

Ebben a vonatkozásban nem lehet úgy tekinteni, ahogyan azt a tárgyaláson az OHIM előterjesztette, hogy az érintett vásárlóközönség meghatározásának kérdése olyan jogi feltételnek minősülhet, amely hivatalból vizsgálható először az Elsőfokú Bíróság által. Az érintett vásárlóközönség meghatározása ugyanis olyan ténybeli elemeken alapul, amelyeket először az OHIM-nak kell megvizsgálnia a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdésére tekintettel, és az adott esetben a felek által előterjesztett érvek és bizonyítékok ismeretében a közösségi bíróság részéről jogszerűségi felülvizsgálat tárgyát képezheti.

48

Ezenkívül rá kell mutatni, hogy ha az ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó megjelölések közötti hasonlóság vizsgálatát, amely elengedhetetlen eleme az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésének, ez utóbbihoz hasonlóan az érintett vásárlóközönség észlelésére tekintettel kell végezni (az Elsőfokú Bíróság T-185/02. sz., Ruiz-Picasso és társai kontra OHIM – DaimlerChrysler [PICARO] ügyben 2004. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1739. o.] 53. pontja; lásd még az Elsőfokú Bíróság T-256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2007., II-449. o.] 58. pontját), mindez lényegében csak akkor érvényes, amennyiben a szóban forgó fogyasztók sajátosságai befolyásolhatják az észlelésüket a vitatott védjegyek hasonlóságát illetően. Ez a helyzet többek között a hangzásbeli és fogalmi hasonlóság mértékére vonatkozó észlelést illetően, amely változó lehet ezen fogyasztók nyelvétől, kulturális hátterétől, sőt attól függően is, hogy ismernek-e bizonyos szakkifejezések, amit néha az határoz meg, hogy szakmai közönségnek minősülnek-e.

49

Azonban, amennyiben az befolyásolhatja az összetévesztés veszélyének fennállását, azaz a szóban forgó áruk és szolgáltatások ugyanazon vállalkozásnak vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoknak való tulajdonítását, az érintett vásárlóközönség észlelését az összetévesztés veszélye átfogó értékelésének szakaszában kell figyelembe venni. Ez a helyzet többek között a szakmai közönség által szokásosan tanúsított magasabb fokú figyelem esetében.

50

A jelen esetben a vitatott megjelölések közötti hasonlóság mértéke, ami az egyik lényeges vizsgált szempontot illeti, nevezetesen a hangzásbeli hasonlóságot, ellentétes, hogy a 8. cikk (1) bekezdése b) pontja alkalmazásának egyik lényeges feltételét hiányzónak lehessen tekinteni. E körülmények között a fellebbezési tanács köteles átfogóan értékelni az összetévesztés veszélyét annak meghatározása céljából, hogy – figyelembe véve a vitatott megjelölések között megállapított hangzásbeli hasonlóság mértékét, az érintett áruk azonosságát és a korábbi megjelölés közismertségét – a vásárlóközönség, amelynek az érintett árukat szánják, azt hiheti-e, hogy az érintett áruk ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.

51

A beavatkozó azonban előterjeszti, hogy ha a fogyasztók nagyon jól ismernek valamely védjegyet, azt paradox módon jóval inkább képesek megkülönböztetni más védjegyektől azok különbségei alapján, aminek következtében csökken az összetévesztés veszélye.

52

Ebben a vonatkozásban először is emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége (a Bíróság C-251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I-6191. o.] 24. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-85/02. sz., Díaz kontra OHIM – Granjas Castelló [CASTILLO] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2003., II-4835. o.] 44. pontja). Erre tekintettel, és anélkül, hogy határozni kellene a beavatkozó által a jelen esetben előterjesztett javaslat megalapozottságáról, mindenesetre rá kell mutatni, hogy ezt az érvet az összetévesztés veszélye átfogó értékelésének szakaszában kellene figyelembe venni, és az nem cáfolhatja azt a megállapítást, amely szerint a vitatott védjegyek hasonlóak.

53

A jelen esetben, mivel a fellebbezési tanács nem végezte el az összetévesztés veszélyének átfogó vizsgálatát, úgy kell tekinteni, hogy megsértette a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Következésképpen el kell fogadni az első jogalapot, és ennek alapján hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot.

54

A felperes az első jogalap keretében kifejtett indokokra tekintettel előterjeszti, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibát követett el, mivel úgy vélte, hogy a vitatott megjelölések nem kellően hasonlóak. A felperes ehhez hozzáfűzi, hogy még annak feltételezése esetén is, hogy a vitatott megjelölések nem kellően hasonlóak ahhoz, hogy indokolttá tegyék a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazását, azok mindenesetre eléggé hasonlóak a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásához.

55

Az OHIM előterjeszti, hogy jóllehet a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése a megjelölések hasonlóságának kisebb fokát követeli meg, mint a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja, a jelen esetben mindenesetre lehetetlen a vitatott védjegyek között kapcsolatot teremteni, mivel a védjegyek különbözőek a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, és ennélfogva a legkisebb hasonlóságot sem mutatják.

56

A beavatkozó vitatja a második jogalap megalapozottságát, és azt terjeszti elő, hogy a vitatott védjegyek nem ugyanazon a piacon vannak jelen. A beavatkozó ehhez hozzáfűzi, hogy a védjegyek közötti kapcsolatnak ki kell hatnia a fogyasztó gazdasági magatartására, és nem elegendő az, hogy valamely megjelölés valamely korábbi védjegyre vonatkozó gondolatokat vált ki.

57

A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy „[a] (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve hogy – közösségi védjegy esetén – a korábbi közösségi védjegy a Közösségben, – korábbi nemzeti védjegy esetén – a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét”.

58

A Bíróságnak a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989.L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 5. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatából (amely rendelkezés normatív tartalma lényegében a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének felel meg) az következik, hogy a hasonlóságra vonatkozó feltétel teljesítéséhez nem szükséges annak bizonyítása, hogy az érintett vásárlóközönség tudatában fennáll az összetévesztés veszélye a jó hírnévnek örvendő korábbi védjegy és a bejelentett védjegy között. Elegendő, hogy az e védjegyek közötti hasonlóság mértéke olyan legyen, hogy az érintett vásárlóközönség azokat kapcsolatba hozhassa egymással (a Bíróság C-408/01. sz. Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben hozott ítéletének [EBHT 2003., I-12537. o.] 31. pontja; lásd még az Elsőfokú Bíróság T-181/05. sz., Citigroup és Citibank kontra OHIM – Citi [CITI] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2008., II-669. o.] 64. pontját).

59

E kapcsolat fennállását átfogóan kell értékelni, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt (a fent hivatkozott Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 30. pontja). A Bíróság ebben a vonatkozásban úgy határozott, hogy lényeges tényezőnek minősül többek között az ütköző védjegyek közötti hasonlóság mértéke, a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának természete és mértéke, a korábbi védjegy jó hírnevének erőssége, a korábbi védjegy benne rejlő vagy a használattal megszerzett megkülönböztető képességének mértéke vagy az összetéveszthetőség fennállása a vásárlóközönség képzetében (a Bíróság C-252/07. sz. Intel Corporation ügyben 2008. november 27-én hozott ítéletének [EBHT 2008., I-8823. o.] 42. pontja).

60

A fellebbezési tanács megállapította, hogy a vitatott megjelölések között nem áll fenn elegendő mértékű hasonlóság ahhoz, hogy a vásárlóközönség e védjegyeket egymással kapcsolatba hozza, és alkalmazható legyen a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése.

61

Ez a következtetés azonban részben a fellebbezési tanács által a szóban forgó megjelölések hasonlóságára vonatkozóan a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása céljából elvégzett értékelésből következik. Márpedig az első jogalap vizsgálatából következik, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibát követett el annak megállapításával, hogy a vitatott megjelölések nem hasonlóak, mivel e megjelölések között hangzásbeli szempontból bizonyos mértékű hasonlóság áll fenn.

62

Amennyiben ez az értékelési hiba befolyásolhatja azt a kérdést, hogy figyelembe véve a szóban forgó megjelölések közötti hasonlóság mértékét, az érintett vásárlóközönség ezeket a megjelöléseket egymással kapcsolatba hozhatja, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését.

63

El kell tehát fogadni a jogalapot, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot.

64

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az OHIM-ot és a beavatkozót, mivel pervesztesek lettek, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott: