1

2002. november 19-én a beavatkozó, Barbara Becker a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2

A lajstromozást a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 9. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban kérelmezték, az alábbi leírással: „tudományos célra szolgáló, tengerészeti, földmérő, elektromos, fényképészeti, mozgóképi, optikai, súlymérő, egyéb mérő-, jelző-, ellenőrző (felügyeleti), életmentő és oktató berendezések és felszerelések; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; mágneses adathordozók; hanglemezek; érmebedobással működő készülékekhez való automata elárusító berendezések és szerkezetek; regiszteres pénztárgépek; számológépek, adatfeldolgozó berendezések és számítógépek”.

3

A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő2004. március 29-i, 13/2004. számában hirdették meg.

4

2004. június 24-én a felperes, a Harman International Industries, Inc. a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikke (5) bekezdése alapján felszólalt a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru vonatkozásában. A felszólaló felszólalása alátámasztásául a 2002. július 1-jén az 1 823 228. számon lajstromozott BECKER ONLINE PRO közösségi szóvédjegyre és a 2000. november 2-án bejelentett, és 2004. szeptember 17-én az 1 944 578. számon lajstromozott BECKER közösségi szóvédjegyre hivatkozott.

5

A korábbi védjegyekkel érintett áruk a Nizzai Megállapodás szerinti 9. osztályba tartoznak, és az alábbi leírásnak felelnek meg: „ elektromos és elektronikus készülékek és eszközök; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; mágneses adathordozók; tachométerek; adatfeldolgozó berendezések; tanítási és oktatási anyagok; számítógépek; számítógépes szoftverek; számítástechnikai anyagok; számítógép-perifériák; hang- vagy képjelek rögzítésére, előállítására, továbbítására, szerkesztésére vagy feldolgozására szolgáló készülékek és eszközök; hangjelek feldolgozására szolgáló készülékek; hifi hang- és képanyagok; hangszórók; transzduktorok, rádiók, navigációs és távközléstechnikai rendszerek; audiokészülékek és -eszközök autóba; rádiók beépített telefonnal autóba, navigációs és távközléstechnikai rendszerek (motorosmeghajtású járművek és műhold közötti elektronikus összeköttetés), kompaktlemez-lejátszók, MP3-lejátszók és/vagy internet-hozzáférés; jelek feldolgozására szolgáló berendezés; digitális jelek feldolgozására szolgáló berendezés; digitális hangjelprocesszorok; hangprocesszorok, erősítők, előerősítők, rádiófrekvencia-erősítők, vevőkészülékek, hang- és képvevőkészülékek; tunerek, házimozi-felszerelések, DVD-lejátszók, kompakt (CD) lemezjátszók, kompaktlemez- és DVD-szállító mechanizmusok, optikailemez-lejátszók és -szállító mechanizmusok; MP3-lejátszók; távirányítók, mélyhang-sugárzók, mikrofonok, fejhallgatók, integrált hangrendszerek, televíziók, videoképernyők, házimozi-rendszerek; hangkeverőpultok; audio kompresszorok és processzorok; equalizerek; telefonok; alkatrészek és alkotóelemek az előbb felsorolt termékekhez; ezen termékek egyike sem kábel vagy kábel alkatrésze és alkotóeleme”.

6

2005. február 15-i határozatával a felszólalási osztály helyt adott a felszólalásnak azzal az indokolással, hogy az ütköző védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye. A felszólalási osztály úgy vélte, hogy az e védjegyekkel megjelölt áruk azonosak, és a védjegyek átfogó értelemben hasonlóak, mivel egyrészt átlagos vizuális és hangzásbeli hasonlósági fokot mutatnak, másrészt fogalmilag azonosak, mivel ugyanazon szócsaládra utalnak.

7

2006. április 11-én a beavatkozó fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz a felszólalási osztály határozata ellen.

8

2007. március 7-i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát. A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk részben azonosak, részben pedig hasonlóak. A fellebbezési tanács differenciálta a célközönséget az érintett áruk, nevezetesen a nagyközönségnek, illetve a szekembereknek szánt áruk, valamint az áruk egy olyan, köztes kategóriája függvényében, amelyeket jellegük és tárgyuk függvényében szánhatnak a nagyközönségnek és a szakembereknek is.

9

Az ütköző megjelölésekkel kapcsolatban a fellebbezési tanács tekintetbe vette egyrészt, eljárásgazdaságossági okokból, a BECKER korábbi szóvédjegyet, másrészt a Barbara Becker által bejelentett szóvédjegyet. A fellebbezési tanács megállapította, hogy csupán bizonyos fokú vizuális és hangzásbeli hasonlóság áll fenn az ütköző megjelölések között, tekintettel arra, hogy egy másik elem, nevezetesen a Barbara keresztnév, a bejelentett védjegy elején helyezkedik el. A fellebbezési tanács megállapította, hogy fogalmi szinten az ütköző megjelölések Németországban és az Európai Unió többi országában egyértelműen különbözőek. A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy nem a Becker családnév a bejelentett védjegy megkülönböztető és domináns eleme, mivel az érintett vásárlóközönség e védjegyet inkább egészében, vagyis Barbara Beckerként, nem pedig a „Barbara” és „Becker” szavak összetételeként észleli. A fellebbezési tanács azt is megállapította, hogy Barbara Becker hírességnek számít Németországban, míg a Becker nevet általában elterjedt és megszokott családnévként ismerik fel. Ennélfogva a fellebbezési tanács arra következtetett, hogy a szóban forgó megjelölések közötti különbségek kellően jelentősek ahhoz, hogy elvethető legyen az összetéveszthetőség.

10

Egyébiránt a fellebbezési tanács megállapította, hogy az ítélkezési gyakorlat által a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása tekintetében meghatározott azon feltétel, mely szerint az ütköző védjegyek között olyan fokú hasonlóságnak kell fennállnia, amely alapján az érintett vásárlóközönség azokat kapcsolatba hozza egymással, jelen esetben nem teljesül.

11

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

12

Az OHIM és a beavatkozó azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

13

Előzetesen meg kell állapítani, hogy második kereseti kérelmével a felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság rendelje el a Barbara Becker közösségi védjegybejelentés elutasítását. Márpedig, a 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése értelmében, az OHIM köteles megtenni a közösségi bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Elsőfokú Bíróság nem utasíthatja az OHIM-ot (az Elsőfokú Bíróság T-331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM (Giroform) ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-433. o.] 33. pontja; a T-277/04. sz., Vitakraft-Werke Wührmann kontra OHIM – Johnson’s Veterinary Products [VITACOAT] ügyben 2006. július 12-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-2211. o.] 74. pontja és a T-420/03. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Abril Sánchez és Ricote Saugar (BoomerangTV) ügyben 2008. június 17-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-837. o.] 31. pontja]. Következésképpen a felperes második kereseti kérelme elfogadhatatlan.

14

Keresete alátámasztásául a felperes két, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának, illetve 8. cikke (5) bekezdésének megsértéséből eredő jogalapra hivatkozik.

15

A felperes arra hivatkozik, hogy a Becker név alkotja a Barbara Becker védjegy domináns és megkülönböztető elemét, de mindenesetre önálló megkülönböztető szerepet játszik a védjegyen belül, továbbá fogalmi szinten hasonlóság áll fenn az ütköző védjegyek között, mivel azok a Becker családnéven alapulnak, anélkül, hogy e név és a megjelölt áruk között szembeötlő kapcsolat állna fenn. Az ítélkezési gyakorlat értelmében jelen esetben az összetévesztés veszélyének fennállására kell következtetni, mivel, tekintettel az ütköző védjegyek által megjelölt áruk azonosságára, az e védjegyek közötti különbségek nem elegendőek az összetévesztés veszélyének ellensúlyozására. Az átlagfogyasztó ezáltal azt hiheti, hogy a bejelentett védjegy által megjelölt áruk olyan vállalkozástól származnak, amely gazdaságilag kapcsolatban áll a korábbi védjeggyel megjelölt árukat előállító vállalkozással.

16

Az OHIM arra hivatkozik, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében valamely összetett védjegyet, amelynek egyik eleme azonos vagy hasonló egy másik védjegyhez, kizárólag akkor lehet e védjegyhez hasonlónak tekinteni, ha az összetett védjegy által keltett benyomás egészében ezen összetevő a domináns elem.

17

Nincs olyan általános szabály, amelynek értelmében, ha valamely bejelentett védjegy két elemből áll, melyek egyike azonos egy kizárólag egy elemből álló korábbi védjeggyel, e két védjegyet hasonlónak kellene tekinteni. Az összetévesztés veszélyének megállapításához az szükséges, hogy ez az elem legalább önálló megkülönböztető pozíciót foglaljon el a két összetevőből álló védjegyen belül. Jelen esetben az érintett közönség nem bontja részeire a bejelentett védjegyet, hanem azt egészében, női névként, tehát Barbara Beckerként észleli, anélkül hogy a megjelölés bármely eleme önálló megkülönböztető pozíciót foglalna el vagy a védjegy domináns elemét képezné.

18

Egyébként általános szabály szerint a fogyasztók nagyobb figyelmet szentelnek a védjegyek elejének. A Barbara keresztnév mély és nyílt magánhangzókat tartalmaz, amelyek a Becker családnév rövid magánhangzóihoz képest különleges összetételt alkotnak.

19

A fellebbezési tanács tehát helyesen vélte úgy, hogy jelen esetben nem áll fenn az összetévesztés veszélye.

20

A beavatkozó azt állítja, hogy a szóban forgó megjelölések fogalmilag eltérőek. Következésképpen a felperes nem hivatkozhat azon elvre, amelynek értelmében két védjegy hasonló, ha tartalmaznak azonos elemet. Ezen elv rendeltetése szerint kizárólag olyan esetben alkalmazandó, amikor az azonos elemek az érintett közönség számára nem rendelkeznek fogalmi jelentéssel.

21

A felperes nem hivatkozhat továbbá azon ítélkezési gyakorlatra, melynek értelmében valamely védjegy egy korábbi védjegy változatának tekinthető, amennyiben e védjegyet a korábbi védjegy új elemmel társítva alkotja, tekintettel arra, hogy jelen esetben, az ezen ítélethez vezető körülményekkel ellentétben, a bejelentett védjegyet nem egy társaság neve és egy második elem, hanem egy személynév alkotja. Az érintett vásárlóközönség az ütköző védjegyeket két különböző védjegyként észleli, melyek semmiféle kapcsolatban nem állnak egymással.

22

A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Egyébiránt a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontja értelmében korábbi védjegy minden olyan közösségi védjegy vagy valamely tagállamban lajstromozott védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.

23

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi adott ügyre jellemző tényezőt (az Elsőfokú Bíróság T-162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills (GIORGIO BEVERLY HILLS) ügyben 2003. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2821. o.] 30–31. pontja és a T-112/06. sz., Inter-Ikea kontra OHIM – Waibel [idea] ügyben 2008. január 16-án hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 32. pontja).

24

Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. Figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az átlagos fogyasztónak ritkán adódik arra lehetősége, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsa, így kénytelen az azokról alkotott tökéletlen emlékképre hagyatkozni (az Elsőfokú Bíróság T-355/02. sz., Mülhens kontra OHIM – Zirh International [ZIRH] ügyben 2004. március 3-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-791. o.] 41. pontja). Egyébiránt az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (a Bíróság C-342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I-3819. o.] 26. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-153/03. sz., Inex kontra OHIM – Wiseman [Tehénbőr ábrázolása] ügyben 2006. június 13-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1677. o.] 24. pontja]. Amennyiben a szóban forgó áruk átlagos fogyasztói szakértők, úgy az átlagosnál nagyobb fokú figyelmet tanúsíthatnak az áru kiválasztása során (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T-211/03. sz., Faber Chimica kontra OHIM – Nabersa [Faber] ügyben 2005. április 20-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1297. o.] 24. pontját).

25

Jelen esetben a korábbi védjegy által biztosított oltalom kiterjed a Közösség egész területére. Vagyis azt kell tekintetbe venni, hogy a szóban forgó áruk e területen élő fogyasztói miként érzékelik az ütköző védjegyeket. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy valamely bejelentett védjegy lajstromozásának elutasításához már az is elegendő, ha a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti viszonylagos kizáró ok a Közösség egy részében fennáll (a fenti 24. pontban hivatkozott ZIRH-ügyben hozott ítélet 36. pontja).

26

Egyébiránt vitathatatlan, hogy a szóban forgó áruk, melyek egy részét a nagyközönségnek, egy részét a szakembereknek, míg másik részét úgy a nagyközönségnek, mint a szakembereknek szánják, műszaki jellegűek. Olyan közönségről van tehát szó, amely viszonylag magas fokú figyelmet tanúsít.

27

Mivel a szóban forgó áruk azonosságát vagy hasonlóságát nem vitatták, csupán az ütköző védjegyeket kell összehasonlítani.

28

Az ítélkezési gyakorlat értelmében két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részleges azonosság áll fenn közöttük egy vagy több releváns aspektus vonatkozásában (az Elsőfokú Bíróság T-6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-4335. o.] 30. pontja és a T-317/03. sz., Volkswagen kontra OHIM – Nacional Motor [Variant] ügyben 2006. január 26-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 46. pontja).

29

Az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében az ezek által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével (az Elsőfokú Bíróság T-292/01. sz., Phillips-Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel [BASS] ügyben 2003. október 14-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-4335. o.] 47. pontja, valamint a fenti 24. pontban hivatkozott „Tehénbőr ábrázolása”-ügyben hozott ítélet 26. pontja).

30

Amennyiben valamely szóvédjegyet alkotó két elem egyike – vizuálisan és hangzásban – azonos valamely korábbi védjegyet alkotó egyetlen elemmel, és amennyiben ezen elemek az érintett közönség szempontjából összességükben, illetve elkülönülten, fogalmi téren nem rendelkeznek jelentéssel, akkor a szóban forgó védjegyeket – mindegyiket összességében nézve – általában hasonlónak kell tekinteni (az Elsőfokú Bíróság T-286/02. sz., Oriental Kitchen kontra OHIM – Mou Dybfrost [KIAP MOU] ügyben 2003. november 25-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-4953. o.] 39. pontja és a T-22/04. sz., Reemark kontra OHIM – Bluenet [Westlife] ügyben 2005. május 4-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1559. o.] 37. pontja).

31

Jelen esetben a szóban forgó védjegyek a BECKER korábbi szóvédjegy és a Barbara Becker bejelentett szóvédjegy.

32

A „becker” elem egyrészt a BECKER védjegy egyetlen alkotóeleme, másrészt a Barbara Becker védjegyet alkotó két elem közül a második. A „becker” tehát a két védjegy közös eleme.

33

Vizuális szinten és a hangzás szintjén az ütköző védjegyek eltérő hosszúságúak, és eltérő számú szóból állnak. Ugyanakkor az e védjegyek által keltett összbenyomás alapján megállapítható, hogy közös elemük folytán, amint azt a fellebbezési tanács helyesen megállapította, vizuális szinten és a hangzás szintjén mutatnak bizonyos hasonlóságot.

34

Ami a fogalmi szintet illeti, a fellebbezési tanács ugyancsak helyesen állapította meg, hogy a BECKER korábbi védjegyet az érintett vásárlóközönség családnévként észleli, míg a Barbara Becker védjegyet olyan személynévként észleli, amely egy személynévből és egy családnévből áll, amely családnév azonos a korábbi védjegyet alkotó családnévvel. Ugyanakkor a fellebbezési tanács azon értékelése, mely szerint a Barbara Becker védjegy „becker” eleme jelentősebb, mint a „barbara” elem, nem fogadható el.

35

Noha a személynevekből álló megjelölések észlelése a Közösség egyes országaiban változhat, az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy a fogyasztó, legalábbis Olaszországban, általában nagyobb megkülönböztető képességet tulajdonít a családnévnek, mint a védjegyekben szereplő keresztnévnek (ebben az értelemben lásd a T-185/03. sz., Fusco kontra OHIM – Fusco International [ENZO FUSCO] ügyben 2005. március 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2005., II-715. o.] 54. pontját). Ebből az következik, hogy a Barbara Becker védjegyen belül a Becker családnév jelentősebb megkülönböztető képességgel rendelkezik, mint a Barbara keresztnév.

36

Továbbá az a tény, hogy Barbara Becker Németországban hírességként van számon tartva, mint Boris Becker egykori házastársa, nem jelenti azt, hogy fogalmi szinten az ütköző védjegyek ne lennének hasonlóak. Ugyanis a BECKER korábbi védjegy és a Barbara Becker védjegy ugyanazon, Becker családnévre utal. Az ütköző védjegyek tehát hasonlóságot mutatnak, annál is inkább, mert a Közösség egy részében a bejelentett védjegy „becker” elemének jelentősebb megkülönböztető képesség tulajdonítható, mint a „barbara” elemnek, amely egy egyszerű keresztnév. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó védjegyekről csupán tökéletlen képet őriz az emlékezetében.

37

Egyébiránt, az ítélkezési gyakorlat értelmében, ha egy összetett védjegy egy összetevő elem és egy másik védjegy egymás mellé helyezése révén jön létre, ez utóbbi védjegy, még ha nem is alkotja az összetett megjelölés meghatározó elemét, megőrizheti önálló megkülönböztető pozícióját az összetett védjegyben. Ebben az esetben az összetett védjegyet és ezt a védjegyet hasonlóaknak lehet tekinteni (ebben az értelemben lásd a Bíróság C-120/04. sz. Medion-ügyben 2005. október 6-án hozott ítéletének [EBHT 2005., I-8551. o.] 30. és 37. pontját). Jelen esetben meg kell állapítani, hogy a „becker” elemet a közönség családnévként észleli, amelyet gyakorta használnak személyek megjelölésére. Úgy kell tehát vélnünk, hogy ezen elem megőrzi a Barbara Becker védjegyen belül önálló megkülönböztető pozícióját.

38

Következésképpen az ütköző védjegyek együttes értékelését, valamint vizuális, hangzásbeli és fogalmi öszehasonlítását követően, ezen ütköző védjegyeket hasonlóaknak kell tekinteni.

39

Vagyis a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy az ütköző védjegyek nyilvánvalóan eltérőek.

40

Az összetéveszthetőséggel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk azonosságát vagy hasonlóságát a felek nem vitatták, valamint hogy a Barbara Becker védjegy és a BECKER védjegy vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságot mutat. Noha a szóban forgó árukat olyan vásárlóközönségnek szánják, amely viszonylag magas fokú figyelmet tanúsít, e közönség hiheti azt, hogy ezen áruk ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az ütköző védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye.

41

E megállapítást nem gyengíti az OHIM azon érve, mely szerint valamely összetett védjegyet kizárólag akkor lehet egy másik védjegyhez hasonlónak tekinteni, ha közös összetevőelemük a domináns elem az összetett védjegy által keltett összbenyomásban. Ugyanis amennyiben valamely szóvédjegyet alkotó két elem egyike azonos valamely korábbi védjegyet alkotó egyetlen elemmel, az összetévesztés veszélye fennállásának megállapítása nincs ahhoz a feltételhez kötve, hogy az összetett védjegy által keltett összbenyomásban az ütköző védjegyek közös eleme legyen a domináns elem. Ha fennállna ilyen feltétel, a korábbi védjegy jogosultját megfosztanák a védjegye által biztosított kizárólagos jogától akkor is, ha a közös elem az összetett megjelölésen belül megőrizné önálló megkülönböztető pozícióját (ebben az értelemben lásd a fenti 37. pontban hivatkozott Medion-ügyben hozott ítélet 32. és 33. pontját). Mivel a „becker” elem megőrzi önálló megkülönböztető pozícióját a Barbara Becker védjegyen belül, az összetévesztés veszélye fennállásának megállapításához nem lehet megkövetelni, hogy ezen elem legyen a domináns az ezen védjegy által keltett összbenyomásban.

42

A beavatkozó azon érve, mely szerint az összetett védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel a bejelentett védjegy egy keresztnévből és egy családnévből áll, még kevésbé elfogadható. Ugyanis a személynévből alkotott védjegyek összetéveszthetőségének értékelési szempontjai a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, e rendelet ezzel ellentétes rendelkezései hiányában, azonosak a többi védjegyre alkalmazandó értékelési szemponttal. Ebből következik, hogy valamely olyan megjelölés, amely egy természetes személy keresztnevét és vezetéknevét tartalmazza, nem lajstromozható közösségi védjegyként, amennyiben viszonylagos kizáró ok merül fel a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján (az Elsőfokú Bíróság T-40/03. sz., Murúa Entrena kontra OHIM – Bodegas Murúa [Julián Murúa Entrena] ügyben 2005. július 13-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2831. o.] 49. és 50. pontja).

43

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy nem áll fenn a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetévesztés veszélye. Következésképpen a felperes 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja megsértéséből eredő jogalapjának helyt kell adni.

44

Tekintettel arra, hogy jelen esetben fennáll a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetévesztés veszélye, valamint hogy valamely bejelentett védjegy lajstromozásának megtagadásához már az is elegendő, ha a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti egyik viszonylagos kizáró ok fennáll, a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül, hogy szükséges lenne annak vizsgálata, hogy fennáll-e egyéb, a lajstromozást kizáró viszonylagos ok, tehát anélkül, hogy az Elsőfokú Bíróságnak vizsgálnia kellene a felperes által hivatkozott második jogalapot.

45

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM pervesztes lett, ezért a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a felperes költségeinek viselésére. Mivel a beavatkozó pervesztes lett, az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-a harmadik bekezdése alapján maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott: