A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2009. szeptember 10.

F‑139/07. sz. ügy

Rinse van Arum

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelő jelentés – A személyzeti szabályzat 90. cikke szerinti panasz terjedelme”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. van Arum egyrészt elsődlegesen a 2005. évi értékelő jelentéséből bizonyos megjegyzések törlését, abba más megjegyzések beillesztését, valamint másodlagosan az említett jelentés megsemmisítését kéri, továbbá harmadlagosan az értékelő jelentésre vonatkozó bizonyítékok vele való közlésének elrendelését, és azt, hogy a Közszolgálati Törvényszék foglaljon állást az általa felhozott, vitatott tények és értékelések vonatkozásában, másrészt kéri a Parlament kötelezését részére egy euró kártérítés megfizetésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Indokolási kötelezettség – Az első értékelő azon kötelezettsége, hogy indokolja észrevételeit és értékelését – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az érdempontokat adó határozatnak az értékelő jelentés végleges változatának hiányában való elfogadása

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Bírósági felülvizsgálat

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5.      Tisztviselők – Személyi akta – Az értékelő jelentést a személyi aktához csatoló határozat tisztviselővel való közlésének kötelezettsége

(Személyzeti szabályzat, 26. cikk)

6.      Eljárás – Költségek – A jogszabályoknak megfelelő határozathozatal iránti kérelem

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 87. cikk, 1. §)

1.      A tisztviselőnek az előmeneteli jelentés, következésképpen az e jelentésben szereplő végleges megjegyzések okozhatnak sérelmet, így e végleges megjegyzéseket kell indokolni, nem pedig az első értékelő által tett észrevételeket vagy értékeléseket. Az értékelésért felelős bizottság általi indokolás esetleges hiánya tehát nem érinti az értékelő jelentés jogszerűségét.

(lásd a 44. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑110/04. sz., Sequeira Wandschneider kontra Bizottság ügyben 2007. március 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑73. o. és II‑A‑2‑533. o.) 108. pontja.

2.      Amikor a kinevezésre jogosult hatóság érdempontokat adó határozatot hoz annak ellenére, hogy még nem áll rendelkezésére a tisztviselő értékelő jelentésének végleges változata, mivel ez utóbbi belső jogorvoslatot kezdeményezett, az említett határozatot hallgatólagosan fogadják el, az értékelési eljárás végleges, az összes jogorvoslati út kimerítését követő eredményére vonatozó fenntartással. Ebből következően az adminisztráció megváltoztathatja a tisztviselőnek adott érdempontok számát, ha az általa kezdeményezett belső jogorvoslati eljárás vagy adott esetben a tisztviselő panasza alapján kiderül, hogy az értékelő jelentést módosítani kell. Az a tény, hogy az érdempontokat adó határozatot azelőtt fogadták el, hogy az értékelő jelentés véglegessé vált volna, önmagában nem elegendő annak vélelmezéséhez, hogy az említett határozat befolyásolta az értékelő jelentést, mivel az érdempontokat adó határozatot, amelyet szükségszerűen az értékelési eljárás végleges eredményére vonatozó fenntartással fogadtak el, módosítani lehet, ha a végleges értékelő jelentés eltérne az ideiglenes változattól.

(lásd a 47. és 48. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑47/07. sz., Behmer kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének 78. és 79. pontja (EBHT‑KSZ I‑A‑0000. o. és II‑A‑0000. o.).

3.      Az értékelő jelentés az értékelők szabadon megfogalmazott véleményét tükrözi. Ezen értékelések felülvizsgálata tehát jellegüknél fogva nem tartozik a közösségi bíróság objektív vizsgálata körébe, a közösségi bíróságnak nem feladata, hogy a saját véleményével helyettesítse az értékelt személy munkájának értékelésével megbízott személyek véleményét. A közösségi intézmények ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tisztviselőik munkájának értékelése során. A tisztviselőről az értékelő jelentésben kialakított értékítélet ki van zárva a bírósági felülvizsgálat alól, amely csak az esetleges formai hiányosságok, az értékelő értékelését érintő nyilvánvaló tévedések, valamint az esetleges hatáskörrel való visszaélés esetén gyakorolható. A kinevezésre jogosult hatóság nem helyettesítheti saját értékelésével a tisztviselő munkájának értékelésével megbízott értékelőkét, mivel ez utóbbiak – akárcsak a közösségi bíróság – nem szükségszerűen ismeri minden egyes tisztviselő pontos helyzetét. Következésképpen az értékelők értékelésének az említett hatóság általi felülvizsgálatának a nyilvánvaló hibákra kell korlátozódnia. Ebből következik, hogy az említet hatóságnak nem róható fel, hogy a pert megelőző eljárásban nem helyettesítette be az értékelőnek a felperes teljesítményére vonatozó értékelését a saját értékelésével, nem válaszolt a felperes által vitatott összes pontra, és nem vizsgálta meg annak minden jogi érvét.

(lásd az 56. és 62. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 6/79. és 97/79. sz., Grassi kontra Tanács egyesített ügyekben 1980. július 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1980., 2141. o.) 15. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑18/93. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1994. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑215. o. és II‑681. o.) 45. pontja; T‑179/02. sz., Pflugradt kontra EKB ügyben 2003. május 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑149. o. és II‑733. o.) 46. pontja; T‑285/04. sz., Andrieu kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑161. o. és II‑A‑2‑775. o.) 99. pontja; T‑249/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑2‑181. o. és II‑A‑2‑1219. o.) 78. pontja.

4.      Az értékelő jelentés indokolása főszabály szerint különböző, az alkalmasságra, teljesítményre, és a feladatok teljesítése során tanúsított magatartásra vonatkozó rovatokban szerepel. Mindazonáltal az értékelő jelentés indokolása következhet az adminisztráció által magán a jelentésen kívül, különösen az értékelési eljáráshoz tartozó, pert megelőző belső eljárás során tett pontosításokból. Az értékelő jelentést – az említett jelentés első változatában szereplő bizonyos megjegyzések esetleges törlése ellenére – kellően indokoltnak kell tekinteni, ha a felperes értékelni tudta az értékelők által a teljesítményére vonatkozó általános értékelés megalapozottságát.

Ráadásul a személyzeti szabályzat 43. cikke semmiféle iránymutatást nem nyújt az értékelő jelentésben szereplő megjegyzések tényekkel történő alátámasztására vonatkozó esetleges kötelezettséggel kapcsolatban. Ezzel szemben az értékelő széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az értékeltek munkájának értékelését illetően. E mérlegelési jogkör léte feltételezi, hogy az értékelők nem kötelesek az értékelő jelentésben értékelésük alátámasztására minden releváns ténybeli és jogi elemet megjeleníteni, sem az értékelt által vitatott minden pontot megvizsgálni és megválaszolni. E következtetést nem kérdőjelezi meg azon értékelési útmutató léte sem, amelyet az adminisztráció magára nézve kötelezőnek fogadott el, és amelyhez köteles tartani magát. Az említett útmutatóban szereplő azon szabályt ugyanis, amely szerint az értékelt teljesítményének kiemelkedő vagy elégtelen voltát tényekre vonatkozó megjegyzésekkel kell alátámasztani, nem sérti meg az értékelő, ha úgy ítéli meg, hogy az értékelt teljesítménye nem kiemelkedő, és nem is elégtelen, ezért nem tesz ilyen megjegyzéseket.

(lásd a 80., 82., 88–91. és 96. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑1/91. sz., Della Pietra kontra Bizottság ügyben 1992. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2145. o.) 32. pontja; a fent hivatkozott Marcato kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 45. pontja; T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑2169. o.) 57. pontja; fent hivatkozott Pflugradt kontra EKB ügyben hozott ítéletének 46. pontja; T‑258/03. sz., Mausolf kontra Europol ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑45. o. és II‑189. o.) 25. pontja; T‑193/03. sz., Piro kontra Bizottság ügyben 2005. május 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑121. o. és II‑547. o.) 59. pontja; T‑50/04. sz., Micha kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005. I‑A‑339. o. és II‑1499. o.) 36. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 39. és 40. pontja.

5.      A személyzeti szabályzat 26. cikkének célja kizárólag annak lehetővé tétele, hogy a tisztviselő észrevételeket tehessen a hivatali helyzetét érintő összes iratra, valamint az alkalmasságára, teljesítményére, és a feladatok teljesítése során tanúsított magatartására vonatkozó összes jelentésre nézve. Így abban az esetben, ha az adminisztráció továbbította a tisztviselőnek az értékelő jelentését, mielőtt azt a személyi aktájához csatolta volna, és az érdekelt arra vonatkozóan észrevételeket tehetett, e tekintetben nem merülhet fel a személyzeti szabályzat 26. cikkének megsértése. Másfelől noha a személyzeti szabályzat 26. cikke előírja az adminisztráció számára, hogy tájékoztassa a tisztviselőt az iratokhoz csatolandó aktus tartalmáról, azt nem írja elő számára, hogy magát az irat csatolásáról szóló határozatot is közölje vele.

(lásd a 133–135. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑78/96. és T‑170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑239. o. és II‑745. o.) 99. pontja; T‑77/99. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑61. o. és II‑293. o.) 56–61. pontja; T‑155/03., T‑157/03. és T‑331/03. sz., Cwik kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑411. o. és II‑1865. o.) 50–52. és 73. pontja.

6.      A Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzata 87. cikkének 1. §‑a alapján a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az a kereseti kérelem, hogy a Közszolgálati Törvényszék a jogszabályoknak megfelelően határozzon a költségekről, nem tekinthető a pervesztes félnek a költségek viselésére való kötelezése iránti kérelemnek.

(lásd a 146. és 148. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑30/91. P. sz., Lestelle kontra Bizottság ügyben 1992. június 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑3755. o.) 38. pontja; C‑470/00. P. sz., Parlament kontra Ripa di Meana és társai ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének (EBHT I‑4167. o.) 86. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑141/07. sz., Maniscalco kontra Bizottság ügyben 2008. július 10‑én hozott ítéletének 30–33. pontja (EBHT‑KSZ I‑A‑0000. o. és II‑A‑0000. o.).