A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. szeptember 10.
F‑124/07. sz. ügy
Joachim Behmer
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2006. évi előléptetési időszak – Az előléptetési eljárásra irányadó utasítások jogszerűsége – A személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultáció – Az érdempontok odaítélésére vonatkozó eljárás a Parlamentnél – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – A személyzeti képviselővel szembeni hátrányos megkülönböztetés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Behmer egyfelől a Parlament azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben a 2005. évre két érdempontot juttatott neki, másfelől azon határozat megsemmisítését, amelyben őt nem léptette elő AD13 besorolási fokozatba a 2006. évi előléptetési időszakban.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – A személyi állomány képviseletét ellátó tisztviselők
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk; II. melléklet, 1. cikk, hatodik bekezdés)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Érdempontokat adó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
3. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Érdempontoknak kizárólag a beosztás szerinti főigazgatóság általi adása
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
4. Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Általános végrehajtási rendelkezések – Ilyen rendelkezések elfogadásának kötelezettsége
(Személyzeti szabályzat, 45. és 110. cikk (1) bekezdés)
5. Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet – A tényállás megvalósulásakor már nem hatályos intézkedések – Kizártság
(EK 241. cikk)
6. Tisztviselők – Előléptetés – Szempontok – Érdemek – A hivatalban eltöltött szolgálati idő figyelembevétele – Szubszidiárius jelleg
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
7. Tisztviselők – Előléptetés – Eljárás
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
8. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az összes előléptethető tisztviselő érdemeinek összehasonlítására vonatkozó kötelezettség – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. Noha a személyzeti szabályzat II. melléklete 1. cikke hatodik bekezdésének első mondata kimondja, hogy a személyi állomány képviseletét a tisztviselő által ellátandó rendes szolgálat részének kell tekinteni, e feladatok ellátása önmagában nem igazolja a tisztviselőnek juttatandó érdempontok jóváírását. Másfelől a személyi állomány képviseletének figyelmen kívül hagyása önmagában nem jelent hátrányos megkülönböztetést, és nem enged arra következtetni.
(lásd az 50., 51. és 165. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑108/06. sz., Diomede Basili kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 37. pontja (EBHT‑KSZ I‑A‑0000. és II‑A‑0000. o.).
2. Az érdempontokat adó olyan határozat, amely indokolás nélkül eltér az értékelésért felelős bizottság véleményétől, csak abban az esetben semmisíthető meg, ha abban olyan különleges körülmények szerepelnek, amelyek kétségessé teszik az érdempontok adására vonatkozó javaslatok érvényességét vagy megalapozottságát.
(lásd a 60. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑73/05. sz., Magone kontra Bizottság ügyben 2006. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑107. o. és II‑A‑2‑485. o.) 54. pontja.
3. Az érdempontok adásának az Európai Parlament által létrehozott rendszerében az érdemeknek a tisztviselő számára érdempontok adása céljából végzett összehasonlító vizsgálatát csak a tisztviselőt alkalmazó főigazgatóságon lehet elvégezni, ebből következően az adott igazgatóság vagy szervezeti egység minden egyes előléptethető tisztviselője az igazgatóság vagy szervezeti egység összes többi, bármely besorolási fokozatba vagy csoportba tartozó tisztviselőjével versenyben áll a korlátozott számú érdempontokért.
(lásd a 64. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑44/07. sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének 43. és 44. pontja (EBHT‑KSZ I‑A‑0000. és II‑A‑0000. o.).
4. A közösségi intézmény csak akkor köteles a személyzeti szabályzat 110. cikkének (1) bekezdése értelmében a személyzeti bizottságukkal és a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően általános végrehajtási rendelkezéseket elfogadni, ha ezt kötelező rendelkezés írja elő, vagy ha a személyzeti szabályzat rendelkezései annyira homályosak és pontatlanok, hogy nem alkalmasak az önkényes döntéstől mentes alkalmazásra.
Az előléptetési eljárásra vonatkozó utasítások elfogadását illetően meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke nem írja elő a személyzeti szabályzat 110. cikkének (1) bekezdése értelmében vett általános végrehajtási rendelkezések előírását, és az sem állapítható meg, hogy ugyanezen 45. cikk annyira homályos és pontatlan volna, hogy ne volna alkalmas az önkényes döntéstől mentes alkalmazásra.
(lásd a 91. és 92. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 16/64. sz., Rauch kontra Bizottság ügyben 1965. március 31‑én hozott ítéletének (EBHT 1965., 179. o.); 23/64. sz., Vandevyvere kontra Parlament ügyben 1965. március 31‑én hozott ítéletének (EBHT 1965., 205. o.); 19/63. és 65/63. sz., Prakash kontra Bizottság egyesített ügyekben 1965. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1965., 677. o.);
az Elsőfokú Bíróság T‑156/95. sz., Echauz Brigaldi és társai kontra Bizottság ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑171. o. és II‑509. o.) 53. pontja.
5. A jogellenességi kifogás terjedelmét arra a mértékre kell korlátozni, amely elengedhetetlen a jogvita megoldásához, vagyis egyrészt az általános hatályú jogi aktusnak, amelynek jogellenességét állítják, közvetlenül vagy közvetetten a kereset tárgyát képező esetre kell vonatkoznia, másrészt közvetlen jogi kapcsolatnak kell fennállnia a megtámadott egyedi határozat és a kérdéses általános hatályú jogi aktus között.
Márpedig a felperesnek nem származik előnye a tényállás megvalósulásakor már nem alkalmazandó intézkedések megsemmisítéséből. Ennélfogva a kereset benyújtása előtt már hatályon kívül helyezett végrehajtási intézkedésekkel szemben emelt jogellenességi kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
(lásd a 95. és 96. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑6/92. és T‑52/92. sz., Reinarz kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1047. o.) 57. pontja; T‑23/96. sz., De Persio kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑483. o. és II‑1413. o.) 54. pontja.
6. A személyzeti szabályzat 45. cikke az előmenetelt meghatározó szempontok között nem írja elő a szolgálati időt, amely csak másodlagos szempontként vehető figyelembe. Ebből következően az Európai Parlament olyan belső szabályozását, amely szerint az érdemek összehasonlító vizsgálata magában foglalja a tisztviselők érdemei időbeli állandóságának vizsgálatát a tisztviselők legutolsó előléptetése óta, a személyzeti szabályzat 45. cikke és a Parlament hatályban lévő más belső normái által meghatározott korlátok között kell értelmezni. Következésképpen a szolgálati idő az előléptetésnek nem elsődleges szempontja, és az adminisztráció azt csupán másodlagosan veheti figyelembe a pályázók közötti döntés meghozatalakor. A szolgálati időt azonban figyelembe veszik a végrehajtási intézkedésekben előírt más szempontokon keresztül, amely intézkedések nem kötelezik az adminisztrációt arra, hogy a tisztviselő teljes szakmai pályafutását figyelembe vegye.
(lásd a 106., 110., 141. és 142. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑134/02. sz., Tejada Fernández kontra Bizottság ügyben 2003. április 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑125. o. és II‑609. o.) 42. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
7. A kinevezésre jogosult hatóság által elfogadott előléptetési rendszerben az előléptetési tanácsadó bizottság ajánlásai csupán az előléptetési eljárás egyik szakaszának minősülnek, és nem kötik az adminisztrációt. Mindazonáltal a tisztviselőt elő nem léptető határozathoz vezető eljárással kapcsolatban az a körülmény, hogy az ajánlások megtételekor a bizottságnak nem áll rendelkezésére az említett tisztviselőnek érdempontokat juttató végleges határozat, nem releváns, ha az említett bizottság az előléptetésre vonatkozó határozatainak meghozatalakor ismerte e végleges határozatot.
(lásd a 132. és 133. pontot)
8. Sem a személyzeti szabályzat 45. cikkének rendelkezései, sem az Európai Parlament által elfogadott utasítások nem írják elő az előléptetési tanácsadó bizottság számára az összes előléptethető tisztviselő érdemei összehasonlító vizsgálatának elvégzését. Következésképpen az említett biztosság nem köteles megvizsgálni az összes tisztviselő értékelő jelentését és összefoglaló lapját, hanem az említett iratoknak a bizottság rendelkezésére kell állnia arra az esetre, ha hivatkozni kíván rájuk.
Másfelől az előléptetési bizottságot az összes tisztviselő összehasonlító vizsgálatára vonatkozóan terhelő kötelezettség hiányában a bizottság munkája során támaszkodhat kizárólag a főigazgatóságok által készített, a javasolt tisztviselőket tartalmazó listákra. Annál is inkább így van ez, mivel a főigazgatóságok az ajánlásaik elkészítéséhez elvégezték a tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, így a bizottság hagyatkozhat ezekre a tisztviselők összehasonlított érdemeinek megismerése céljából.
(lásd a 140. és 146. pontot)