—

H. Er képviseletében C. Momberger Rechtsanwalt,

—

a Wetteraukreis képviseletében E. Meiß, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében V. Kreuschitz és G. Rozet, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19-i 1/80 társulási tanácsi határozat (a továbbiakban: 1/80 határozat) 7. cikke első bekezdése második francia bekezdésének értelmezésére irányul. A Társulási Tanácsot az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló, egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az Európai Gazdasági Közösség tagállamai és a Közösség által 1963. szeptember 12-én Ankarában aláírt, a Közösség nevében az 1963. december 23-i 64/732/EGK tanácsi határozattal (HL L 1964. 217., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o.) megkötött, jóváhagyott és megerősített megállapodás létesítette.

2

E kérelmet H. Er török állampolgár és a Wetteraukreis (Wetterau körzet) között a német államterületről való kiutasítás miatt folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

Az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A családtagok szabad munkavállalásra való jogosultságáról szóló 7. cikk sérelme nélkül, valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló ebben a tagállamban

4

Az 1/80 határozat 7. cikke előírja:

„Valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló családtagja, aki engedélyt kapott arra, hogy a munkavállalóhoz költözzön,

A török munkavállaló gyermeke, aki a fogadó országban szakmai képesítést szerzett, az érintett tagállamban való tartózkodása időtartamától függetlenül jelentkezhet bármely állásajánlatra, amennyiben egyik szülője az érintett tagállamban legalább három éve jogszerűen munkaviszonyban áll.” [nem hivatalos fordítás]

5

Ugyanezen határozat 14. cikkének (1) bekezdése szerint:

„E szakasz rendelkezéseit a közrend, a közbiztonság és a közegészség okán indokolt korlátozásokra is figyelemmel kell alkalmazni.” [nem hivatalos fordítás]

6

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy H. Er 1984 áprilisában, Törökországban született. Két évvel később, 1986-ban családegyesítés keretében a Berlinben élő és akkoriban a Németországi Szövetségi Köztársaság rendes munkaerőpiacához tartozó török apjához költözött, akivel azután legalább 5 évig élt együtt a német államterületen. Az apa később a családja nélkül tért vissza Törökországba.

7

H. Er első ízben 1998-ban igényelt tartózkodási engedélyt, amelyet egy és fél évre kapott meg. Ezen irat az „anya határozatlan idejű tartózkodási engedély jogosultja” és az „apa nyilvántartásba véve Berlinben” megjegyzéseket tartalmazta.

8

H. Er 2000-ben, 16 évesen, iskolai bizonyítvány megszerzése nélkül hagyta ott az iskolát. Tartózkodási engedélyét 2002. március 21-ig hosszabbították meg.

9

H. Er másodízben 2002-ben nyújtott be tartózkodási engedély iránti kérelmet, amely engedély érvényessége 2003. áprilisig szólt, amely időpontig anyja vállalta H. Er megélhetési költségeinek fedezését. H. Er azt követően kérte tartózkodási engedélyének meghosszabbítását, amelyet egyéves időtartamra meg is kapott, a helyzetében bekövetkezett változások – azaz, hogy az anyja nem fedezte többé megélhetésének költségeit, és négy hónapig létfenntartási támogatásban részesült – ellenére. A Wetterau körzet idegenrendészeti hatósága, a továbbiakban: idegenrendészeti hatóság) keresőtevékenység megkezdését célzó, igazolható erőfeszítések megtételére hívta fel H. Ert.

10

H. Er szakképzési és beilleszkedési esélyeinek javítását célzó tanfolyamon vett részt, azonban alkalmatlanság miatt félbeszakította részvételét. Egy hónapig részesült szociális segélyben, és nyilvántartásba vetette magát munkanélküliként.

11

2004 szeptemberében H. Er ismét a tartózkodási engedély meghosszabbítását kérte.

12

E kérelem vizsgálata során az idegenrendészeti hatóság többször elbeszélgetett H. Errel. Az utóbbi jelezte, hogy éppen munkát keres, és várhatóan a büntetlen előéletet igazoló hatósági erkölcsi bizonyítvány bemutatása esetén kap is munkát, majd ezt követően jelentkezni fog az idegenrendészeti hatóságnál. E nyilatkozatoknak azonban nem lett következménye, és nem kapott munkát. Tizennyolc hónapig részesült munkanélküli segélyben.

13

2005. augusztus 17-i határozatával az idegenrendészeti hatóság elutasította H. Er 2004 szeptemberében benyújtott, tartózkodási engedély meghosszabbítására irányuló kérelmét, és a felperest felszólította az ország meghatározott időn belül történő elhagyására, valamint arra az esetre, ha ennek önként nem tenne eleget, a Törökországba való kitoloncolást helyezte kilátásba.

14

E határozat szerint az 1/80 határozat 7. cikkének első albekezdésén alapuló tartózkodási jog feltétele, hogy a jogosult az igényérvényesítés irányadó időpontjában a munkaerőpiac rendelkezésére álljon, és valós esélye legyen a belátható időn belüli elhelyezkedésére. Az idegenrendészeti hatóság álláspontja szerint az álláskeresést szolgáló tartózkodás 6 hónapos időtartamra való korlátozása alapvetően nem kifogásolható.

15

H. Er 2005. szeptember 9-én panaszt nyújtott be az említett határozat ellen, amelynek tárgyában ez idáig nem született döntés. Ezzel egyidejűleg gyorsított eljárás iránti kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bíróságnál, amely 2006. december 4-én hozott végzésével a panasz felfüggesztő hatályát rendelte el.

16

A gyorsított eljárás során H. Er előadta, hogy jelentős erőfeszítéseket tesz az elhelyezkedés érdekében. A felperes csatolta a frankfurti képzési központ 2005. december 20-i levelét, amely elhelyezkedést segítő egy hónapos programján való részvételre szóló meghívót tartalmazott. H. Er elkezdte a programot, de azt félbeszakította, azzal az indokkal, hogy az számára nem megfelelő. A képességeit értékelő jelentés szerint H. Er alkalmassága gyenge, kitartása alacsony szintű, és hiányzik nála a pontosság. Az azonnali munkába állítás tűnik indokoltnak, a további képzésnek nincs értelme. Egyszerű és monoton munkára azonban alkalmas H. Er.

17

H. Ert valamely, repülőtéri munkák közvetítésével foglalkozó céghez irányították, amely szakmai képzésre kívánta őt küldeni. A képzés kedvező lefolyása miatt, 2006. február elejétől, tervbe vették H. Ernek a frankfurti repülőtéren csomagkezelőként való elhelyezését.

18

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy H. Er aktájának a tervezett munkáltatóhoz való továbbítására azonban nem került sor, mivel nem csatolta a hatósági erkölcsi bizonyítványt.

19

H. Er nem említett az elhelyezkedést segítő egyéb programon való részvételt, sem pedig egy egynapos keresőtevékenységén kívüli egyéb keresőtevékenységet.

20

A kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik továbbá a szövetségi munkaügynökség 2006. augusztus 18-i, H. Errel folytatott megbeszélésről szóló feljegyzésére. E feljegyzés szerint az utóbbi semmiféle erőfeszítést nem tesz elhelyezkedése érdekében, adósságokkal is küzd, és az anyja azt szeretné, hogy költözzön el otthonról.

21

A gyorsított eljárás lezárását követően H. Er 2007. január 22-én nyújtotta be az alapeljárást megindító keresetet. Azt kéri, hogy az idegenrendészeti hatóságot kötelezzék tartózkodási engedélye meghosszabbítására, mivel az 1/80 határozat 7. cikkének első bekezdése alapján erre jogosult, teljesen függetlenül attól, hogy folytat-e keresőtevékenységet a német államterületen, vagy törekszik-e annak folytatására.

22

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmazza, hogy H. Er jelenleg nem részesül szociális támogatásban, megélhetését azonban a keresőtevékenység megkezdéséhez való készség hiánya miatt tartósan csak szociális ellátások útján lesz képes biztosítani.

23

E körülmények között a Verwaltungsgericht Gießen [gießeni közigazgatási bíróság] az eljárás felfüggesztéséről határozott, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„Az a török állampolgár, aki családtagként engedélyt kapott arra, hogy Németországban élő és ezen ország rendes munkaerőpiacához tartozó apjához költözzön, és aki a hivatkozott apával való korábbi ötéves jogszerű együttélésre tekintettel az 1/80 határozat 7. cikke első bekezdésének második francia bekezdése szerinti jogállást szerzett, elveszíti-e ezt a jogállást akkor, ha az iskola befejezését követően egy állítólagos egynapos próbálkozást leszámítva több mint hét év alatt egyetlen egyszer sem folytatott keresőtevékenységet, ezenfelül minden, a keresőtevékenység megkezdésének elősegítését célzó állami támogató intézkedés igénybevételével felhagy, és maga sem igyekszik komolyan keresőtevékenységbe kezdeni, ehelyett felváltva szociális ellátásokból, Németországban élő anyja támogatásából és ismeretlen eredetű anyagi forrásokból él?”

24

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy valamely török állampolgár, aki valamely tagállamban az 1/80 határozat 7. cikke első bekezdésének második francia bekezdése szerint jogosult a választása szerinti bármely munkaviszonyban történő szabad munkavállalásra, elveszti-e a tartózkodási jogát e tagállamban, és ezzel egy időben e szabad munkavállalást amiatt, hogy a 23 éves kort elérve az iskola 16 éves korban való befejezését követően egyszer sem folytatott keresőtevékenységet, és bár részt vett a keresőtevékenység megkezdésének elősegítését célzó állami programokon, azokat sosem fejezte be.

25

E kérdés megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az 1/80 határozat 7. cikkének első bekezdése a tagállamokban közvetlen hatállyal rendelkezik, ezért a feltételeknek megfelelő török állampolgárok közvetlenül hivatkozhatnak az e rendelkezésben szereplő jogaikra. Különösen e rendelkezés második francia bekezdése értelmében a fogadó tagállamban jogosultak a választásuk szerinti bármely munkaviszonyban történő szabad munkavállalásra legalább ötéves jogszerű tartózkodást követően (lásd a C-351/95. sz. Kadiman-ügyben 1997. április 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-2133. o.] 27. és 28. pontját, valamint a C-325/05. sz. Derin-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-6495. o.] 47. pontját).

26

A török munkavállaló gyermekének az érintett tagállamban való munkavállalást illetően e rendelkezésben juttatott jogok szükségszerűen magukban foglalják az érintett ezzel összefüggő tartózkodási jogát; ha nem így lenne, a munkaerőpiacon való részvétel és a tényleges munkavállalás joga teljesen elenyészne (lásd különösen a C-467/02. sz. Cetinkaya-ügyben 2004. november 11-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10895. o.] 31. pontját és a fent hivatkozott Derin-ügyben hozott ítélet 47. pontját).

27

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az érdekelt választása szerinti szabad munkavállalásra vonatkozó feltétlen jogot megfosztja lényegétől, ha az illetékes nemzeti hatóságok feltételhez köthetnék vagy bármely módon korlátozhatnák a török bevándorlónak az 1/80 határozat által közvetlenül biztosított, pontosan meghatározott jogok alkalmazását (lásd a C-329/97. sz. Ergat-ügyben 2000. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-1487. o.] 41. pontját).

28

Következésképpen a tagállamok nem rendelkeznek többé azzal a lehetőséggel, hogy a tartózkodásra vonatkozó intézkedéseket fogadjanak el oly módon, hogy akadályozzák az 1/80 határozat által az érintett személynek kifejezetten biztosított jogok gyakorlását, aki teljesíti a feltételeket, és aki – e tényből kifolyólag – már szabályszerűen beilleszkedett a fogadó tagállamba (lásd a fent hivatkozott Ergat-ügyben hozott ítélet 42. pontját).

29

Különösen fontos, hogy az ilyen személyt ne fosszák meg a tartózkodási jogától éppen akkor, amikor a választása szerinti munkához való szabad hozzáférés révén tartósan beilleszkedhet a fogadó tagállamba (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ergat-ügyben hozott ítélet 43. pontját).

30

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint tehát az 1/80 határozat 7. cikkének első bekezdése által a török munkavállaló e bekezdésben megállapított feltételeket teljesítő családtagjai számára juttatott jogok csak két okból korlátozhatók, mégpedig vagy azért, mert a migráns török állampolgár a tagállam területén való jelenléte személyes magatartása folytán az ugyanezen határozat 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közrendet, közbiztonságot vagy közegészséget ténylegesen és súlyosan veszélyeztetőnek minősül, vagy azért, mert az érintett jogos indok nélkül jelentős időtartamra elhagyta a fogadó tagállam területét (lásd a fent hivatkozott Ergat-ügyben hozott ítélet 45., 46. és 48. pontját; a fent hivatkozott Cetinkaya-ügyben hozott ítélet 36. és 38. pontját; a fent hivatkozott Derin-ügyben hozott ítélet 54. pontját; a C-373/03. sz. Aydinli-ügyben 2005. július 7-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-6181. o.] 27. pontját; a C-502/04. sz. Torun-ügyben 2006. február 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-1563. o.] 21. pontját, valamint a C-349/06. sz. Polat-ügyben 2007. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-8167. o.] 21. pontját).

31

A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az 1/80 határozat 7. cikkében juttatott jogokkal rendelkező török állampolgár nem fosztható meg e jogaitól sem amiatt, hogy többéves, végrehajtásában nem felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, és ezalatt nem vállalhatott munkát, sem amiatt, hogy sohasem szerzett munkavállaláshoz és tartózkodási jogot e határozat 6. cikkének (1) bekezdése alapján. Úgy ítélte meg, hogy azon török munkavállalóktól eltérően, akikre ez utóbbi rendelkezés vonatkozik, a hivatkozott határozat 7. cikkének hatálya alá tartozó családtagjaik helyzete nem függ munkaviszony fennállásától (lásd a fent hivatkozott Derin-ügyben hozott ítélet 56. pontját).

32

Így az a körülmény, hogy az érdekelt több évig nem állt a munkaerőpiac rendelkezésére, nem akadályozza meg az 1/80 határozat 7. cikke első bekezdése második francia bekezdésének rendelkezéseire való hivatkozást a fogadó tagállamban való tartózkodási jog érvényesítése érdekében (lásd a fent hivatkozott Polat-ügyben hozott ítélet 21. pontját).

33

E megfontolások az olyan török állampolgárra, mint H. Er, aki nem hagyta el a munkaerőpiacot, még inkább alkalmazandók. Nem képezi a tartózkodási jog akadályát az a körülmény, hogy 23 éves korában még mindig nem folytat keresőtevékenységet.

34

Ugyanis valamely török állampolgár, aki családegyesítés keretében a valamely tagállamban lévő szüleihez költözik, akikkel kétéves kora óta élt, megfelel az 1/80 határozat 7. cikke első bekezdésének második francia bekezdésében foglalt feltételeknek. Nem veszti el a tartózkodási jogát, amennyiben 23 éves korában még mindig nem folytat keresőtevékenységet. Éppen ellenkezőleg, fontos, hogy ne fosszák meg e jogától, amely nélkül nem folytathat ilyen tevékenységet, és nem gyakorolhatja az ebben a rendelkezésben biztosított jogát a fogadó tagállamba való jobb beilleszkedés érdekében.

35

Következésképpen az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely török állampolgár, aki gyermekként engedélyt kapott arra, hogy családegyesítés keretében valamely tagállam területére költözzön, és az 1/80 határozat 7. cikke első bekezdésének második francia bekezdése értelmében jogosult a választása szerinti bármely munkaviszonyban történő szabad munkavállalásra, akkor sem veszíti el az e jogából levezetett, ebben az államban való tartózkodási jogát, ha a 23 éves kort elérve, az iskola 16 éves korban való befejezését követően egyszer sem folytatott keresőtevékenységet, és bár részt vett a keresőtevékenység megkezdésének elősegítését célzó állami programokon, azokat sosem fejezte be.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Valamely török állampolgár, aki gyermekként engedélyt kapott arra, hogy családegyesítés keretében valamely tagállam területére költözzön, és az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodással létrehozott Társulási Tanács által elfogadott, a társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19-i 1/80 határozat 7. cikke első bekezdésének második francia bekezdése értelmében jogosult a választása szerinti bármely munkaviszonyban történő szabad munkavállalásra, akkor sem veszíti el az e jogából levezetett, az ebben az államban való tartózkodási jogát, ha a 23 éves kort elérve, az iskola 16 éves korban való befejezését követően egyszer sem folytatott keresőtevékenységet, és bár részt vett a keresőtevékenység megkezdésének elősegítését célzó állami programokon, azokat sosem fejezte be.