—

a Bosch und Siemens Hausgeräte (BSH) Altersfürsorge GmbH képviseletében J. Masling Rechtsanwalt,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Schulze-Bahr, meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében E. O’Neill, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Dashwood barrister,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében V. Kreuschitz és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 13. cikk, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) és a közösségi jog általános elveinek értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet B. Bartsch és a Bosch und Siemens Hausgeräte (BSH) Altersfürsorge GmbH (a továbbiakban: BSH Altersfürsorge) önkéntes nyugdíjbiztosító pénztár között, az utóbbi által B. Bartsch részére történő, a túlélő hozzátartozók részére fizetendő nyugellátás kifizetése elutasításának tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében:

„Ennek az irányelvnek a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.”

4

Ugyanezen irányelv 6. cikke kimondja:

„(1)   A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő-piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek.

Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:

(2)   A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés korhatárhoz kötése, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság – beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését – és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést.”

5

A hivatkozott irányelv 18. cikke első bekezdésének megfelelően a tagállamok az irányelvet legkésőbb 2003. december 2-ig átültetik jogrendjükbe. Mindazonáltal ugyanezen cikk második bekezdése szerint:

„Annak érdekében, hogy a különleges körülményeket tekintetbe vegyék, a tagállamoknak szükség esetén 2003. december 2-ától további három, azaz összesen hat év áll rendelkezésükre, hogy végrehajtsák ennek az irányelvnek az életkori [helyesen: életkoron] és fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseit. Ebben az esetben haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. […]”

6

A Németországi Szövetségi Köztársaság élt e lehetőséggel, így a 2000/78 irányelvnek az életkoron és a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseit legkésőbb 2006. december 6-ig kellett e tagállamban átültetni.

7

A BSH Altersfürsorge 1984. január 1-je óta hatályban lévő iránymutatásainak az 1992. április 1-jétől alkalmazandó változata 6. §-ának (4) bekezdése előírja:

„A nyugellátás feltétele

[…]

(4)   Nyugellátásra (5. § (1) bekezdés b) pont) jogosult az özvegye annak a munkavállalónak, aki munkaviszonya alatt […] meghal, és a várakozási időt (2. §) letöltötte, ha és ameddig a német állami nyugdíjbiztosításból a túlélő hozzátartozók részére fizetendő nyugellátásra (özvegyi nyugdíj) jogosult. Ugyanez vonatkozik a nyugellátásban részesülő személy özvegyére is.

A szolgáltatások nyújtására nem kerül sor, ha

[…]”

8

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az 1965-ben született B. Bartsch 1986 óta volt házastársa az 1944-ben született és 2004. május 5-én elhunyt Max Hubert Bartschnak. M. H. Bartsch 1988. február 23-án kötött munkaszerződés alapján 1988. március 1-jén lépett a Bosch-Siemens Hausgeräte GmbH (a továbbiakban: BSH) alkalmazásába, és haláláig annak dolgozott eladóként.

9

A BSH által létrehozott BSH Altersfürsorge, amely B. Bartschcsal szemben kötelezettséget vállalt arra, hogy az elhunyt M. H. Bartsch egykori munkáltatójának foglalkoztatói nyugdíjbiztosításból eredő esetleges kötelezettségeit teljesíti.

10

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik ezenkívül, hogy M. H. Bartsch és a BSH és közötti munkaviszonyra az iránymutatások voltak alkalmazandók, többek között annak 6. cikke. Az alapügyben szereplő tényállásra az iránymutatások 6. cikke (4) bekezdése második albekezdésének a) pontja vonatkozik, mivel B. Bartsch több mint 15 évvel fiatalabb elhunyt férjénél.

11

Férje halálát követően B. Bartsch az iránymutatások alapján kérte a BSH Altersfürsorgétől a túlélő hozzátartozók részére fizetendő nyugellátás kifizetését.

12

Mivel a BSH Altersfürsorge elutasította B. Bartsch kérelmét, az utóbbi az Arbeitsgerichthez (munkaügyi bíróság) fordult annak megállapítása iránt, hogy a hivatkozott önkéntes nyugdíjbiztosító pénztár az iránymutatások alapján nyugellátást köteles számára fizetni. Mivel az Arbeitsgericht nem adott helyt keresetének, az érdekelt fellebbezett a Landesarbeitsgerichthez (másodfokú munkaügyi bíróság), amely helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

13

B. Bartsch felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesarbeitsgerichtnél (szövetségi munkaügyi bíróság) a Landesarbeitsgericht ítélete ellen, amely az eljárás felfüggesztéséről határozott, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

14

Az első kérdés együttesen vizsgálandó két részében a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a közösségi jog tartalmazza-e az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amelynek védelmét a tagállamok bíróságai akkor is biztosítani kötelesek, ha az esetlegesen hátrányosan megkülönböztető bánásmódnak semmilyen közösségi jogi vonatkozása nincsen? Nemleges válasz esetében az említett bíróság arra vár választ, hogy az alapügyben szereplő körülmények között közösségi jogi vonatkozást létrehoz-e az EK 13. cikk vagy – már az érintett tagállam tekintetében az átültetésre előírt határidő lejárta előtt is – a 2000/78/EK irányelv.

15

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ha valamely nemzeti szabályozás a közösségi jog alkalmazási körébe esik, a Bíróságnak, ha előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel keresik meg, meg kell adnia minden értelmezési segítséget, hogy a nemzeti bíróság meg tudja állapítani e szabályozásnak az általános közösségi jogi elvekkel való összeegyeztethetőségét (lásd ebben az értelemben a C-144/04. sz. Mangold-ügyben 2005. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-9981. o.] 75. pontját).

16

Azonban sem a 2000/78 irányelv, sem pedig az EK 13. cikk nem teszi lehetővé olyan helyzet közösségi jog hatálya alá vonását, mint amilyen az alapügyben felmerült.

17

Egyrészt az iránymutatások nem a 2000/78 irányelv végrehajtási rendelkezései, másrészt pedig M. H. Bartsch halála megelőzte az érintett tagállam tekintetében ezen irányelv átültetésére meghatározott határidő lejártát.

18

Az EK 13. cikk – amely az Európai Unió Tanácsa számára lehetővé teszi, hogy az EK-Szerződés által biztosított hatásköre keretében megtegye a szükséges intézkedéseket az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben – mint olyan az életkoron alapuló bármely hátrányos megkülönböztetés tilalma érdekében nem vonhatja a közösségi jog hatálya alá az olyan helyzeteket, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely nem a hivatkozott cikk és különösen 2000/78 irányelv alapján, az annak átültetésére meghatározott határidő lejárta előtt elfogadott intézkedések körébe tartozik.

19

A Bizottság állításával ellentétben a C-122/96. sz., Saldanha és MTS ügyben 1997. október 2-án hozott ítélet (EBHT 1997., I-5325. o.) alapjául szolgáló ügy nem támaszthatja alá az előző pontban kifejtett következtetéstől eltérő következtetés levonását.

20

A hivatkozott ítélet az EK 6. cikk alkalmazására vonatkozott (jelenleg, módosítást követően, EK 12. cikk), amely közvetlenül biztosítja az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogot (lásd többek között a C-92/92. és C-326/92. sz., Phil Collins és társai egyesített ügyekben 1993. október 20-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-5145. o.] 34. pontját) a Szerződés alkalmazási körében.

21

E tekintetben a Bíróság a fent hivatkozott Saldanha és MTS ügyben hozott ítélete 22. pontjában megállapította, hogy az alapügy a valamely tagállam illetőségével rendelkező üzlettárs által hivatkozott érdekeknek a valamely másik tagállamban illetékességgel rendelkező társasággal szembeni védelmét érintette. Ugyanezen ítélet 23. pontjában a Bíróság megállapította, hogy az EK-Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja [jelenleg, módosítást követően, az EK 44. cikk (2) bekezdésének g) pontja] felruházta a Tanácsot és a Bizottságot a letelepedési szabadság megvalósítása érdekében azzal a hatáskörrel, hogy a szükséges mértékben összehangolja azokat a biztosítékokat, amelyeket a tagállamok az 58. cikk második bekezdése (jelenleg EK 48. cikk (2) bekezdés) szerinti társaságoktól a tagok és harmadik személyek érdekeinek védelme céljából megkövetelnek, hogy az ilyen biztosítékokat egyenértékűvé tegyék a Közösségen belül.

22

A Bíróság azt a következtetést vonta le a hivatkozott 23. pontban, hogy azok a szabályok, amelyek a társasági jog keretében az üzlettársak érdekeinek védelmére irányulnak, a Szerződés 6. cikke első albekezdésének értelmében a „Szerződés alkalmazási körébe” tartoznak, és így kiterjed rájuk az állampolgárság alapján történő minden hátrányos megkülönböztetés tilalma.

23

A közösségi jognak a fent hivatkozott Saldanha és MTS ügyben való alkalmazhatósága nemcsak abból a körülményből eredt, hogy állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésről volt szó, hanem azon megállapításból, amely szerint a vitatott nemzeti szabályozás a Szerződés alkalmazási körébe tartozott.

24

Az utóbbi szempont különbözteti meg többek között az alapügyet és a fent hivatkozott Mangold-ítélet alapjául szolgáló ügyet. Ugyanis az utóbbi ügyben a vitatott nemzeti szabályozás valamely közösségi irányelv – úgymint az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) – végrehajtási rendelkezése volt, amely révén a hivatkozott szabályozás a közösségi jog alkalmazási körébe került (lásd a fent hivatkozott Mangold-ítélet 75. pontját). Az alapügyben vitatott iránymutatások azonban nem közösségi rendelkezések átültetésére irányuló intézkedések.

25

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a közösségi jog nem tartalmazza az életkoron alapuló minden hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amelynek alkalmazását a tagállamok bíróságai biztosítani kötelesek, ha az esetlegesen hátrányosan megkülönböztető bánásmódnak semmilyen közösségi jogi vonatkozása nincsen. Ilyen kapcsolódást nem hoz létre az EK 13. cikk, sem pedig – olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek – már az érintett tagállam tekintetében az átültetésre előírt határidő lejárta előtt is, a 2000/78 irányelv.

26

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második és a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

27

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A közösségi jog nem tartalmazza az életkoron alapuló minden hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amelynek alkalmazását a tagállamok bíróságai biztosítani kötelesek, ha az esetlegesen hátrányosan megkülönböztető bánásmódnak semmilyen közösségi jogi kapcsolódása nincsen. Ilyen kapcsolódást nem hoz létre az EK 13. cikk, sem pedig – olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek – már az érintett tagállam tekintetében az átültetésre előírt határidő lejárta előtt is, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv.