—

az Ente tabacchi italiani – ETI SpA képviseletében S. D’Alberti, A. Clarizia és L. D’Amario avvocati,

—

a Philip Morris Products SA, a Philip Morris Holland BV, a Philip Morris GmbH, a Philip Morris Products Inc. és a Philip Morris International Management SA képviseletében L. Di Via, C. Tesauro és P. Leone avvocati,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia és F. Arena, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Del Gaizo avvocato dello Stato,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében F. Castello de la Torre és V. Di Bucci, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 81. cikk és azt követő cikkek, valamint a közösségi jog általános elveinek értelmezésére irányul.

2

A kérelmet az Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato (verseny- és piacfelügyeleti hatóság, a továbbiakban: hatóság), az Ente tabacchi italiani – ETI SpA, a Philip Morris Products SA, a Philip Morris Holland BV, a Philip Morris GmbH, a Philip Morris Products Inc. és a Philip Morris International Management SA (ez utóbbi öt társaság a továbbiakban együttvéve: a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságok), valamint az Amministrazione autonoma dei monopoli di Stato (állami monopóliumok önálló adminisztrációja) a továbbiakban: AAMS) között a cigaretták eladási áráról való megállapodás tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

Az olasz jogban a verseny és a piac védelmére irányuló rendelkezések elfogadásáról szóló, 1990. október 10-i 287. sz. törvény (norme per la tutela della concorrenza e del mercato) (1990. október 13-i GURI 240. sz., 3. o., a továbbiakban: a 287/90. sz. törvény) I. címe többek között az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

„1. cikk

[…]

(1)   A jelen törvénynek az Alkotmány 41. cikke alapján elfogadott, a gazdasági kezdeményezéshez való jog védelmére és biztosítására vonatkozó rendelkezései alkalmazandók az Európai Szén-és Acélközösséget létrehozó szerződésre 65. és/vagy 66. cikkének, az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó Szerződés 85. és/vagy 86. cikkének, az EGK rendeletek vagy ugyanilyen joghatást kiváltó közösségi aktusok hatálya alá nem tartozó kartellekre, erőfölénnyel való visszaélésekre és vállalkozások közötti összefonódásokra.

[…]

(4)   A jelen cikkben szereplő rendelkezések a közösségi versenyjog elvei alapján értelmezendők.

2. cikk

[…]

(1)   Kartellnek minősülnek a vállalkozások közötti megállapodások, és/vagy egyeztetett magatartások, valamint a vállalkozások csoportjai és társulásai, valamint más hasonló szervezetek akár alapító okirati vagy rendeleti rendelkezések alapján meghozott döntései.

(2)   Tilos minden olyan kartell, amelynek célja vagy hatása a nemzeti piacon vagy annak jelentős részén a verseny következetes megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, beleértve különösen a következő módokat:

(3)   Az e cikk alapján tiltott kartellek minden tekintetben semmisek.”

4

E törvény II. címe a törvény 10. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott hatóságról szól. Az említett törvény e II. címében szereplő 15. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha […] a hatóság a 2. vagy 3. cikk szerinti jogsértést észlel, határidőt állapít meg az érintett vállalkozások vagy szervezetek számára e jogsértések abbahagyására. Súlyos jogsértések esetén, figyelembe véve a jogsértés súlyát és időtartamát, ezen kívül az egyes vállalkozások vagy szervezetek által a felszólítás kézbesítési időpontját megelőző utolsó üzleti év során elért forgalom 10%-át is elérő közigazgatási bírságot szab ki, a bírság megfizetésére határidőt állapítva meg a vállalkozás számára.”

5

A 287/90. sz. törvény VI. címében szereplő 31. cikk a következőképpen rendelkezik:

A jelen törvény megsértése következményeként megállapított közigazgatási bírságok az 1981. november 24-i 689. sz. törvény I. fejezete I. és II. részében szereplő rendelkezések hatálya alá tartoznak, amennyiben azok alkalmazandók.

6

1927. december 8-án kihirdették az AAMS létrehozásáról szóló 2258. sz. királyi törvényrendeletet (istitutivo dell’Amministrazione autonoma dei monopoli di Stato, 1927. december 14-i GURI 288. sz.). A Gazdasági és Pénzügyminisztérium alá tartozó ezen államigazgatási szervet bízták meg a dohánymonopólium igazgatásával 1999 februárjáig. Később az AAMS közfeladatok ellátását kezdte meg a dohány ágazatban. Továbbá kereskedelmi tevékenységet folytatott a szerencsejáték, különösen a lottó ágazatban. Az AAMS mind közigazgatási irányítási, mind pénzügyi és számviteli szempontból önálló, de nincs saját jogi személyisége.

7

1999. március 1-jétől az addig az AAMS-re bízott valamennyi gyártási és értékesítési tevékenységet a dohányágazatban az olasz dohányhivatal (istituzione dell’Ente tabacchi italiani) felállításáról szóló, 1998. július 9-i 283. sz. törvényrendelettel (1998. augusztus 17-i GURI 190. sz., 3. o., a továbbiakban: a 283. sz. törvényrendelet) felállított állami szervre ruházták. E szerv kapta az AAMS-nek a rábízott tevékenységi ágakra vonatkozó eszközeit és kötelezettségeit. Ezt a szervet az igazgatótanácsának 2000. június 23-i határozatával részvénytársasággá alakították, és így a neve Ente tabacchi italiani – ETI SpA-ra változott (a továbbiakban: ETI). E társaság vagyona kezdetben 100%-ban a Gazdasági és Pénzügyminisztérium tulajdonában volt. Ez utóbbi minisztérium által 2003-ban közzétett ajánlati felhívást követően az ETI-t privatizálták, és a BAT-British American Tobacco csoporthoz tartozó, angol jog szerint alapított holdingtársaság, a British American Tobacco plc (a továbbiakban: BAT) kizárólagos irányítása alá került.

8

A 2001 júniusában indított vizsgálat eredményeként a hatóság a 2003. március 13-i határozatában megállapította, hogy a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságok az AAMS-sel, majd az Ente tabacchi italiani-vel, és végül az ETI-vel olyan megállapodást kötöttek és alkalmaztak 1993 és 2001 között, melynek tárgya és hatása a cigaretták nemzeti piaci eladási árára vonatkozó verseny jelentős és tartós torzulása volt a 287/90. sz. törvény 2. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megsértésével. Ez a hatóság összesen ötvenmillió euró közigazgatási bírságot szabott ki a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságokra, és húszmillió eurót az ETI tekintetében.

9

A hatóság a határozatában az ETI-nek rótta fel az AAMS által 1999. március 1-je előtt tanúsított magatartást azzal az indokkal, hogy utóbbi, amint az Ente tabacchi italiani – jelenleg ETI – megkezdte működését, felhagyott a gyártási és értékesítési tevékenységével a dohányágazatban. Ilyen körülmények között, figyelembe véve akár azt a tényt is, hogy az AAMS nem szűnt meg létezni, a gazdasági folytonosság szempontja alapján az ETT az AAMS jogutódja.

10

E határozatot az összes érintett vállalkozás megtámadta a Tribunale amministrativo regionale del Lazio (Lazio régió közigazgatási bírósága) előtt. E bíróság elutasította a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságok keresetét, és részben helyt adott az ETI keresetének, megsemmisítve az említett határozatot, amennyiben az az ETI-nek tudta be az AAMS által elkövetett cselekmények miatti felelősséget. Az említett bíróság a személyes felelősség kritériumára alapozta álláspontját.

11

A Tribunale amministrativo regionale del Lazio ítéletei elleni fellebbezésekről döntő Consiglio di Stato (Államtanács) 2005. november 8-i első határozatában elutasította az ETI és a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságok kereseteit, amennyiben azok a versenyszabályok megsértésének fennállását vitatták. Ami az AAMS magatartásának az ETI-nek való betudhatóságára vonatkozó kérdést illeti, a Consiglio di Stato az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban megjegyzi, hogy az AAMS tevékenységeinek az Ente tabacchi italiani-ra történő átruházása a folytonosság megszakadását jelentette az előző szervezeti irányítási modellhez viszonyítva. Ezt a modellt az érintett tevékenységek Ente tabacchi italiani-ra történő átruházása előtt az jellemezte, hogy az AAMS mint önálló állami igazgatási szerv olyan közfeladat jellegű gazdasági feladatokkal és igazgatási funkciókkal rendelkezett, amelyek elkerülhetetlenül függővé tették a politikai hatalomtól. Ez a kapcsolat nem található meg a kizárólag vállalkozási tevékenységet folytató új szervben. Egyebekben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az AAMS, ha már nem is folytat kereskedelmi tevékenységet a dohányágazatban, de továbbra is folytat a versenyjog hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységet. A Consiglio di Stato szerint e sajátosságok a gazdasági folytonosság kritériumának alkalmazása ellen szólnak.

12

A Consiglio di Stato azonban célszerűnek találta megkérdezni a Bíróságot a közösségi versenyjog - amelyre a 287/90. sz. törvény 1. cikkének (4) bekezdése utal - keretében alkalmazandó kritériumokat illetően. Ezért felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

13

Mivel az Európai Közösségek Bizottsága kétségeit fejezte ki a Bíróság hatáskörét illetően, mindenekelőtt ezt kell megvizsgálni.

14

A Bizottság előadja, hogy az alapeljárások egy nemzeti versenyhatóság határozatának érvényességére vonatkoznak, amely a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003 L 1., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) hatálybalépése előtt kizárólag a kartellek tilalmára vonatkozó nemzeti rendelkezéseket alkalmazta, és nem az EK 81. cikket.

15

A Bizottság úgy véli, hogy e tekintetben nem releváns a 287/90. sz. törvény 1. cikkének (4) bekezdése, amely szerint e törvény I. fejezetének rendelkezései a közösségi versenyjog elvei alapján értelmezendők. Az alapeljárásokban ugyanis annak meghatározásáról van szó, hogy melyek az e törvény 15. cikke értelmében „érintett vállalkozások vagy szervezetek”, valamint az említett törvény 31. cikkében előírt közigazgatási bírságok rendszere, amely cikkek a törvény II., illetve VI. fejezete alá tartoznak. Az említett törvény 1. cikkének (4) bekezdése figyelembe vehető, amikor a vállalkozás fogalmának meghatározásáról van szó, ami ugyanaz az EK 81. cikkben és a 287/90. sz. törvény 2. cikkében, de a szankcionálandó vállalkozások meghatározásakor nem.

16

A Bizottság hozzáteszi, hogy még ha el is fogadható, hogy a 287/90. sz. törvénynek a közösségi jog elveire való utalása alkalmazandó az alapügyekben, a Bíróság ítélkezési gyakorlata azonban az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlanságára vezet. E tekintetben a Bizottság a C-346/93. sz. Kleinwort Benson ügyben 1995. március 28-án hozott ítéletre (EBHT 1995., I-615. o.) hivatkozik, és hangsúlyozza, hogy az említett törvény nem pontosítja, hogy a nemzeti bíróságok kötelesek-e abszolút és feltétlen módon alkalmazni a Bíróság által adott értelmezéseket.

17

Ez utóbbi pontra vonatkozóan a Bizottság megjegyzi, hogy a Tribunale amministrativo regionale del Lazio az ítéletét a közigazgatási bírságokra vonatkozó olasz rendelkezésekre alapozta, amelyekre visszautal a 287/90. sz. törvény 31. cikke. A Consiglio di Stato szintén figyelembe veszi a hatóság által a felelősségre vonatkozó olasz jogra alapított érveket. Ez azt bizonyítja, hogy az olasz bírák és jogászok számára a közösségi jog csak egy az alkalmazandó nemzeti rendelkezések értelmezése vonatkozó többi elem közül.

18

Az ETI és a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságok viszont úgy vélik, hogy a Bíróságnak van hatásköre az előzetes döntéshozatal iránti kérelem vonatkozásában. Az olasz kormány, anélkül, hogy állást foglalna a Bíróság hatáskörével kapcsolatban, hangsúlyozza, hogy utóbbi válasza hasznos lenne a Consiglio di Stato számára, figyelemmel a 287/90. sz. törvény 1. cikke (4) bekezdésében szereplő közösségi jogra történő utalásra.

19

Az EK 234. cikk olyan bírósági együttműködési eszköz, amelynek köszönhetően a Bíróság a közösségi jog olyan értelmezésével szolgál a nemzeti bíróságok számára, amely hasznos lehet számukra az eldöntendő jogvitában szóban forgó nemzeti jogi rendelkezés hatásainak értékeléséhez (a C-300/01. sz. Salzmann ügyben 2003. május 15-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-4899. o.] 28. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a C-448/01. sz. EVN és Wienstrom ügyben 2003. december 4-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-14527. o.] 77. pontja).

20

Amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd a fent hivatkozott Salzmann-ügyben hozott ítélet 29. pontját, valamint a C-119/05. sz. Lucchini-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-6199. o.] 43. pontját).

21

Ilyen jellegű kérelmek esetén, amelyekben azon közösségi jogi szabályok, amelyek értelmezését kérték, csak a belső jog által alkalmazott utalás folytán voltak alkalmazandók, a Bíróság következetesen megállapította, hogy amikor egy belső jogszabály a tisztán belső jogviszonyokra adott megoldásai tekintetében összhangban van a közösségi joggal, egyértelmű közösségi érdek, hogy a közösségi jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat egységesen értelmezzék a jövőbeli eltérő értelmezések veszélyének elkerülése érdekében, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák azokat (ebben az értelemben lásd különösen a C-297/88. és C-197/89. sz., Dzodzi egyesített ügyekben 1990. október 18-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-3763. o.] 37. pontját, a C-28/95. sz. Leur-Bloem ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4161. o.] 32. pontját, a C-1/99. sz. Kofisa Italia ügyben 2001. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-207. o.] 32. pontját; a C-222/01. sz., British American Tobacco ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-4683. o.] 40. pontját, és a C-3/04. sz. Poseidon Chartering ügyben 2006. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2505. o.] 16. pontját).

22

Ugyanis nem következik sem az EK 234. cikk szövegéből, sem az e cikk által létrehozott eljárás céljából, hogy az EK-Szerződés alkotói ki akarták volna zárni a Bíróság hatásköréből a közösségi rendelkezésekre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket abban a sajátságos esetben, amikor valamelyik tagállam nemzeti joga e rendelkezés tartalmára utal az ezen állam tisztán belső jogviszonyára alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében (a fent hivatkozott Dzodzi-ügyben hozott ítélet 36. pontja, a fent hivatkozott Leur-Bloem ügyben hozott ítélet 25. pontja, és a C-217/05. sz. Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11987. o.] 19. pontja).

23

Ami a fent említett ítélkezési gyakorlatnak a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemre való alkalmazását illeti, meg kell állapítani, hogy a 287/90. sz. törvény I. fejezete rendelkezései a tisztán belső jogviszonyokra adott megoldásaik tekintetében összhangban vannak a közösségi jogban elfogadott megoldásokkal.

24

E törvény 1. cikkének (4) bekezdése ugyanis kimondja, hogy e törvény I. fejezetének rendelkezései a közösségi versenyjog elvei alapján értelmezendők. Az említett törvénynek az ugyanezen fejezet alá tartozó 2. és 3. cikke megismétli az EK 81., illetve az EK 82. cikk szövegét.

25

Továbbá, sem a 287/90. sz. törvény 1. cikke (4) bekezdésének szövege, sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozat, sem pedig az akta Bíróság elé terjesztett egyéb bizonyítékai alapján nem gondolható, hogy az említett rendelkezésben foglalt közösségi jogra utalás bármilyen feltételtől függ.

26

Ezért a fent említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően egyértelmű közösségi érdek, hogy a közösségi jogszabályok – ha kétségek merülnek fel a belső jog általi utalás alkalmazása során - egységes értelmezést kapjanak a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemre meghozott ítéletein keresztül.

27

Ami a Bizottság azon érvét illeti; amely szerint az alapeljárások kizárólag a 287/90. sz. törvény II. és VI. fejezete alá tartoznak, és ezért az e törvény I. fejezetébe tartozó 1. cikk (4) bekezdése nem releváns, meg kell állapítani, hogy ezen álláspontot nem osztja a Consiglio di Stato, mivel az előzetes döntéshozatalra utalást kifejezetten az említett 1. cikk (4) bekezdésére való hivatkozással indokolta. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy nem a Bíróság feladata azon jogszabályi keret pontosságát ellenőrizni, amelyet a nemzeti bíróság a saját felelősségére megállapít (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Salzmann ügyben hozott ítélet 31. pontját; a C-213/04. sz. Burtscher ügyben 2005. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2005., I-10309. o.] 35. pontját, valamint a C-222/05–C-225/05. sz., van der Weerd és társai egyesített ügyekben 2007. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4233. o.] 22. pontját).

28

Végül, ami a Bizottság azon érvét illeti, amely szerint a közösségi jog csak egy a 287/90. sz. törvény I. fejezete rendelkezései értelmezésére szolgáló egyéb elemek közül, és az olasz bíróságok nem kötelesek abszolút és feltétlen módon alkalmazni a Bíróság által adott értelmezéseket, elég megállapítani, hogy a hatóság és a Tribunale amministrativo regionale del Lazio a határozatát, illetve az ítéletét a közösségi szabályozásra és ítélkezési gyakorlatra alapozta, és hogy a Consiglio di Stato azon megfontolással indokolta az előzetes döntéshozatalra utalását, hogy az szükséges az azon közösségi versenyjogi elveknek megfelelően figyelembe veendő kritérium megismerése érdekében, amelyekre a 287/90. sz. törvény 1. cikkének (4) bekezdése utal.

29

A fenti megállapítások összességére tekintettel a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására.

30

A kérdést előterjesztő bíróság az együtt vizsgálandó két kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy z EK 81. cikk és az azt követő cikkek, valamint adott esetben bármely más releváns közösségi jogi jogszabály alapján mely kritériumot kell alkalmazni a versenyjog megsértése miatt szankcionálandó vállalkozás meghatározásához a vállalkozás jogutódlásának esetén, különösen akkor, ha az ilyen jogsértés utolsó szakaszát az e jogsértést elkövető jogalany gazdasági jogutódja tanúsította, amikor ez utóbbi jogalany, bár már nem végez tevékenységet a szankció által érintett gazdasági ágazatban, továbbra is létezik.

31

Az ETI szerint a releváns kritérium a személyes felelősség kritériuma. E kritériumtól csak kivételes esetekben lehet eltérni a versenyszabályok hatékony érvényesülésének védelme érdekében. Ilyen esetekben a jogsértés miatti felelősség másik személynek tudható be, mint aki a jogsértés idején a vállalkozást irányította, még akkor is, ha utóbbi nem szűnt meg létezni.

32

Ilyen kivételes körülmények azonban nem léteznek akkor, ha, mint az alapügyekben, a jogsértés miatti felelősséget a jogsértés elkövetésének idején a vállalkozást működtető személynek lehet betudni.

33

A Philip Morris csoporthoz tartozó társaságok úgy vélik, hogy a személyes felelősség kritériuma alkalmazandó mindazokban az esetekben, amikor a jogsértő cselekményt ténylegesen elkövető személy még mindig létezik, vállalkozási tevékenységet folytat, és eleget tud tenni a szankcionáló versenyhatóság határozatának.

34

E vállalkozások előadják továbbá, hogy a jogalany eltűnésének, és abból fakadóan a szankciók alá vonása lehetetlenségének esetén kívül a közösségi jogrend nem ismeri el a személyes felelősség kritériumától való eltérést. A gazdasági folytonosság kritériumához fordulás egyedül akkor indokolt, ha a versenyszabályok hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében szükséges.

35

Az olasz kormány szerint a gazdasági folytonosság kritériuma azon személy felelősségét vonja maga után, aki folytatta és véghezvitte a versenyszabályokkal ellentétes, egy másik személy által kezdett magatartást minden egyes esetben, ha a jogsértéssel érintett, és egyik személyről a másikra átruházott vállalkozás gazdasági, szerkezeti és működési szempontból azonos. E tekintetben mindegy, hogy a vállalkozást átruházó személy formálisan létezik-e még, és folytat-e más tevékenységet, vagy nem.

36

A jelen esetben a 283. sz. törvényrendeletből következik, hogy ténylegesen azonosság van az AAMS által irányított és az Ente tabacchi italiani, jelenleg ETI. által irányított vállalkozás között. Az AAMS és az ETI továbbá szervezetileg összekapcsolódik azon ténynél fogva, hogy mindkettő a Gazdasági és Pénzügyminisztérium képződménye.

37

A Bizottság szerint, ha a jogsértést valamely tagállam saját döntéshozatali jogkörrel felruházott szerve által irányított vállalkozás követte el, és az érintett gazdasági tevékenységet átruházták egy másik jogalanyra, az e magatartásra vonatkozó szankciókat az állami szervvel szemben kell kiszabni, ha az az átruházás után továbbra is vállalkozási tevékenységet folytat, akár az említett magatartás által érintetten kívüli ágazatokban. Ellenben a szankciókat a szóban forgó gazdasági tevékenységet átvevő jogalanyra kell kiszabni, ha az átruházás után az említett állami szerv felhagy a vállalkozási tevékenységek folytatásával.

38

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a közösségi versenyjog a vállalkozási tevékenységekre vonatkozik (a C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-123. o.] 59. pontja) és hogy a vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától (lásd többek között a C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P.–C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben [a 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 112. pontját; a C-222/04. sz., Cassa di Risparmio di Firenze és társai ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-289. o.] 107. pontját, valamint a C-205/03. P. sz., FENIN kontra Bizottság ügyben 2006. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-6295. o.] 25. pontját).

39

Ha egy ilyen jogalany sérti meg a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért (lásd ebben az értelemben a C-49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-4125. o.] 145. pontját, és a C-279/98. P. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben 2000. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-9693. o.] 78. pontját).

40

Azt a kérdést illetően, hogy milyen körülmények között szankcionálható mégis a jogsértést elkövető személytől eltérő jogalany a jogsértésért, először is meg kell állapítani, hogy ez az eset áll fenn abban a helyzetben, amikor a jogsértést elkövető jogalany jogilag (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 145. pontját) vagy gazdaságilag megszűnt létezni. Ez utóbbi vonatkozásban tekintetbe kell venni, hogy fennáll a veszélye annak, hogy nem bír elrettentő hatással egy olyan vállalkozással szemben kiszabott szankció, amelyik jogilag továbbra is létezik, azonban már nem folytat gazdasági tevékenységet.

41

Meg kell állapítani továbbá, hogy ha semmilyen lehetőségről nem rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a jogsértést elkövető személytől eltérő személyre szabjanak ki szankciókat, a vállalkozások kibújhatnak a szankciók alól azon egyszerű ténynél fogva, hogy a személyazonosságuk módosult a szerkezetátalakításokat, átruházásokat vagy más jogi vagy szervezeti változásokat követően. Ezáltal veszélybe kerülne a versenyszabályokkal ellentétes magatartások elrettentő szankciókkal történő megtorlására, illetve azok megismétlésének megelőzésére vonatkozó célkitűzés (lásd ebben az értelemben a 41/69. sz., ACF Chemiefarma kontra Bizottság ügyben 1970. július 15-én hozott ítélet [EBHT 1970., 661. o.] 173. pontját; a C-289/04. P. sz., Showa Denko kontra Bizottság ügyben 2006. június 29-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-5859. o.] 61. pontját, valamint a C-76/06. P. sz., Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ügyben 2007. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4405. o.] 22. pontját).

42

Következésképpen, amint azt a Bíróság már megállapította, ha a jogsértést elkövető valamely jogalany jogi vagy szervezeti változáson ment át, e változás nem feltétlenül eredményezi új, a korábbi jogalany versenyszabályokkal ellentétes magatartása miatti felelősség alól mentesülő vállalkozás létrejöttét, ha gazdasági szempontból azonos a két jogalany (lásd ebben az értelemben a 29/83. és 30/83. sz., Compagnie royale asturienne des mines és Rheinzink kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. március 28-án hozott ítélet [EBHT 1984., 1679. o.] 9. pontját, valamint a fent hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontját).

43

Ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jogsértést elkövető jogalany, illetve a jogutódja jogi formája nem releváns. A jogsértés miatt e jogutódra történő szankciókiszabás tehát nem zárható ki önmagában azon tény miatt, hogy - mint az alapügyekben – utóbbinak más a jogállása és más szabályok szerint működik, mint a jogelőd.

44

Szintén nem releváns az a körülmény, hogy a tevékenység-átruházásról nem magánszemélyek döntöttek, hanem a jogalkotó, privatizációs célból. A valamely tagállam hatóságai által meghozott, a vállalkozás szerkezetátalakítására vagy átszervezésére vonatkozó intézkedéseknek ugyanis jogszerűen nem lehet az a következménye, hogy veszélyeztessék a közösségi versenyjog hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben a C-415/03. sz., a Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. május 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-3875. o.] 33. és 34. pontját).

45

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a Bíróság elé terjesztett aktából kiderül, hogy az alapügyekben az AAMS gazdasági tevékenységét a kartellel érintett piacon tovább folytatta az Ente tabacchi italiani, jelenleg ETI. Ilyen körülmények között, még ha az AAMS továbbra is létezett gazdasági szereplőként más piacokon, a cigaretták eladási áráról szóló megállapodásra vonatkozó eljárás keretében az ETI tekinthető az AAMS gazdasági jogutódjának.

46

Azon kérdést illetően, hogy az alapügyek esetéhez hasonló eset megfelel-e azon körülményeknek, amelyek között valamely gazdasági jogalany szankcionálható egy másik jogalany által elkövetett jogsértés miatt, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy azon tény, hogy az AAMS-nek nincs jogi személyisége (lásd a jelen ítélet 6. pontját), nem jelent annak igazolására alkalmas körülményt, hogy az általa elkövetett jogsértés miatt a jogutódjával szemben szabjanak ki szankciót.

47

Az AAMS által elkövetett jogsértés miatt az ETI-vel szembeni szankciókiszabás viszont nem igazolható azzal a ténnyel, hogy utóbbi és az AAMS ugyanattól a hatóságtól függnek.

48

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha két jogalany egyazon gazdasági egységet alkot, az a tény, hogy a jogsértést elkövető jogalany továbbra is létezik, önmagában nem képezi akadályát annak, hogy azon jogalanyt szankcionálják, amelyre átruházta a gazdasági tevékenységeit (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 355–358. pontját).

49

A szankció ilyen alkalmazása különösen abban az esetben fogadható el, ha ezen jogalanyok ugyanazon személy irányítása alá tartoznak, és figyelembe véve az őket gazdasági és szervezeti téren összekötő szoros kapcsolatokat, lényegében ugyanazokat a kereskedelmi irányelveket alkalmazták.

50

Az alapügyekben tény, hogy az AAMS és az ETI a jogsértő magatartásuk idején ugyanazon közjogi szervezet, vagyis a Gazdasági és Pénzügyminisztérium tulajdonában volt.

51

A kérdést előterjesztő bíróság feladata ellenőrizni, hogy az AAMS és az ETI a cigaretták eladási árára vonatkozó megállapodásban való részvételük során e közjogi szervezet felügyelete alatt álltak-e. Igenlő válasz esetén arra kellene következtetni, hogy a személyes felelősség elvével nem ellentétes, hogy az AAMS által megkezdett és az ETI által folytatott jogsértés miatti szankciót teljes egészében ez utóbbira szabják ki.

52

A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EK 81. cikk és azt követő cikkek úgy értelmezendők, hogy az ugyanattól a hatóságtól függő jogalanyok esetében, amennyiben a versenyszabályok ugyanazon megsértésének minősülő magatartást az egyik jogalany kezdte meg, és az első jogalany - amely nem szűnt meg létezni - jogutódjának minősülő másik jogalany folytatta annak megszűnéséig, e második jogalany szankcionálható a jogsértésért teljes egészében, ha bizonyított, hogy e két jogalany az említett hatóság felügyelete alatt állt.

53

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az EK 81. cikk és azt követő cikkek úgy értelmezendők, hogy az ugyanattól a hatóságtól függő jogalanyok esetében, amennyiben a versenyszabályok ugyanazon megsértésének minősülő magatartást az egyik jogalany kezdte meg, és az első jogalany – amely nem szűnt meg létezni – jogutódjának minősülő másik jogalany folytatta annak megszűnéséig, e második jogalany szankcionálható a jogsértésért teljes egészében, ha bizonyított, hogy e két jogalany az említett hatóság felügyelete alatt állt.