—

M. Möser képviseletében R.-G. Müller Rechtsanwalt,

—

a Deutsche Rentenversicherung Bund képviseletében R. Meyer és A. Pflüger, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma, C. Schulze-Bahr és C. Blaschke, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante, avvocato dello Stato,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében V. Kreuschitz és I. Kaufmann-Bühler, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) III. és VI. mellékletének érvényességére vonatkoznak.

2

A jelen kérelmeket az alapeljárások felperesei és a Deutsche Rentenversicherung Bund (a német szövetségi nyugdíjbiztosítási szervezet, a továbbiakban: Rentenversicherung) között annak tárgyában folyamatban lévő ügyekben terjesztették elő, hogy az utóbbi szervezet az öregségi ellátások folyósítása céljából elutasította a Doris Habelt (C-396/05. sz. ügy) által 1939 januárja és 1945 áprilisa között a Szudéta-vidéken teljesített, Martha Möser (C-419/05. sz. ügy) által pedig 1937 áprilisa és 1945 februárja között Pomerániában szerzett biztosítási idő figyelembevételét, amikor is e területek – amelyek jelenleg nem tartoznak a Német Szövetségi Köztársasághoz – olyan területek részei voltak, amelyek tekintetében a Német Birodalom szociális biztonsági jogszabályai voltak alkalmazandók, illetve azon – tudniillik 1953 szeptembere és 1970 októbere közötti – biztosítási idő figyelembevételét, amely során Peter Wachter (C-450/05. sz. ügy) Romániában élt, mégpedig azon indokkal, hogy az alapeljárások felpereseinek lakóhelye más tagállamban van, mint a Németországi Szövetségi Köztársaság.

3

Az 1408/71 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„E rendelet vonatkozik azokra a munkavállalókra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai, illetve azokra a hontalanokra vagy menekültekre, akiknek a lakóhelye valamely tagállam területén található, illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira.”

4

Az 1408/71 rendelet 4. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   E rendelet alkalmazandó a következő szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra:

[…];

[…].

(2)   E rendelet alkalmazandó valamennyi, akár járulékfizetésen alapuló, akár nem járulékfizetésen alapuló általános és különleges szociális biztonsági rendszerre, valamint a munkáltatóknak vagy hajótulajdonosoknak az (1) bekezdésben említett ellátások nyújtásával kapcsolatos felelősségét érintő biztosítási rendszerekre.

(2a)   Ez a rendelet vonatkozik az (1) bekezdésben említett vagy a 4. cikk értelmében kizárt jogszabályokon vagy szociális biztonsági rendszereken kívüli jogszabályok vagy szociális biztonsági rendszerek szerint nyújtott különleges, nem járulékalapú ellátásokra is, amikor az ellátások célja:

[…]

(4)   E rendelet nem alkalmazható a szociális és egészségügyi támogatásokra, a háború és annak következményei áldozatai számára nyújtott ellátások rendszerére, illetve a köztisztviselőkre és köztisztviselőnek minősülő személyekre vonatkozó különleges rendszerekre.”

5

Ugyanezen rendelet 5. cikke kimondja:

„A tagállamok nyilatkozatban határozzák meg a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett jogszabályaikat és rendszereiket, a 4. cikk (2a) bekezdésében említett különleges, nem járulékalapú ellátásokat, az 50. cikkben említett minimumellátásokat és a 77. és 78. cikkben említett ellátásokat, és e nyilatkozatokról a 97. cikknek megfelelően küldenek értesítést, valamint annak megfelelően teszik közzé.”

6

A 1408/71 rendelet 6. cikke értelmében:

„A 7. és 8. cikk, valamint a 46. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel e rendelet személyi hatálya és alkalmazási köre vonatkozásában felváltja azokat a szociális biztonsági egyezményeket, amelyek:

7

A hivatkozott rendelet „E rendelet által nem érintett nemzetközi rendelkezések” elnevezésű 7. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 6. cikk rendelkezései ellenére a következő rendelkezések továbbra is alkalmazandók:

[…]

8

A 1048/71 rendelet III. melléklete „A szociális biztonsági egyezményeknek a rendelet 6. cikkétől függetlenül továbbra is alkalmazandó rendelkezései [a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontja]” című A. része „Németország–Ausztria” című 35. pontjának e) alpontja a következőképpen rendelkezik:

„A [Németországi Szövetségi Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között 1966. december 22-én létrejött szociális biztonsági] egyezmény [a továbbiakban: az 1966. évi német–osztrák egyezmény] 4. cikkének (1) bekezdése a német jogszabályok tekintetében, amely szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül bekövetkező balesetek (és foglalkozási megbetegedések), valamint a fenti területen kívül szerzett időszakok nem indokolják ellátások folyósítását, vagy csak meghatározott feltételek megléte esetén indokolják azt, ha a jogosultak a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül laknak, azokban az esetekben, amikor:

ez vonatkozik azokra az időszakokra is, amelyek alatt a kezdeti nyugdíj helyett egy másik nyugdíjat – beleértve a túlélő hozzátartozói nyugdíjat – vettek fel, ha a folyósítási időszakok megszakítás nélkül követik egymást.”

9

Az 1408/71 rendelet III. melléklete B. része „A szociális biztonsági egyezmények azon rendelkezései, amelyek nem alkalmazhatók a rendelet hatálya alá tartozó valamennyi személyre (a rendelet 3. cikkének (3) bekezdése)” című 35. pontja „Németország–Ausztria” elnevezésű e) alpontja a fent hivatkozott III. melléklet A. része 35. pontja e) alpontjának tartalmát veszi át.

10

A 1408/71 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A rendelet eltérő rendelkezéseinek hiányában az egy vagy több tagállam jogszabályai szerint megszerzett rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozókat megillető pénzbeli ellátás […] nem csökkenthető, nem módosítható, nem függeszthető fel, nem vonható vissza vagy foglalható le azzal az indoklással, hogy a jogosult egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, mint amely tagállam területén a fizetésre kötelezett intézmény található.”

11

Az 1408/71 rendelet 10a. cikke ekként rendelkezik:

„A 10. cikk és a III. cím rendelkezései ellenére az e rendelet hatálya alá tartozó személyek csak a lakóhelyük szerinti tagállam területén részesülnek a 4. cikk (2a) bekezdésében említett különleges, nem járulék alapú pénzbeli ellátásban ezen állam jogszabályainak megfelelően, feltéve, hogy ezeket az ellátásokat a IIa. melléklet felsorolja. Ezeket az ellátásokat a lakóhely szerinti illetékes intézmény a saját költségére nyújtja.”

12

A hivatkozott rendelet 89. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az egyes tagállamok jogszabályainak végrehajtásához szükséges különös szabályokat a VI. melléklet tartalmazza.”

13

A 1408/71 rendelet VI. melléklete „Németország” című C. része 1. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A rendelet 10. cikkének rendelkezései nem érintik azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül bekövetkezett munkahelyi balesetek (és foglalkozási megbetegedések), valamint az e területen kívül szerzett biztosítási idő nem, vagy csak meghatározott feltételekkel ad alapot ellátások fizetésére, ha az érintett személyek a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül rendelkeznek lakóhellyel.”

14

A fent hivatkozott rendelet „Munkavállalókra vonatkozó átmeneti rendelkezések” című 94. cikke így rendelkezik:

„(1)   A rendelet az 1972. október 1. előtti időszakra, illetve az érintett tagállam területén vagy ezen állam területének egy részén történő alkalmazását megelőző időszakra vonatkozóan nem keletkeztet jogot.

(2)   1972. október 1. előtt, illetve a rendeletnek a fenti tagállam területén vagy területének egy részén történő alkalmazását megelőzően egy tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy adott esetben szolgálati vagy tartózkodási időt figyelembe kell venni az e rendelet rendelkezései szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál.

(3)   Az (1) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, e rendelet szerint jogosultság keletkezik arra az eseményre vonatkozóan is, amely 1972. október 1. előtt, illetve a rendeletnek az érintett tagállam területén vagy ezen állam területének egy részén történő alkalmazását megelőzően következett be.

[…].”

15

Az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikke (1) bekezdésének első mondata így rendelkezik:

„Amennyiben a jelen egyezmény másként nem rendelkezik, az egyezmény valamely Szerződő Államának azon jogszabályi rendelkezései, amelyek szerint az ellátásra jogosultság, az ellátások nyújtása, illetve pénzbeli juttatások nyújtása nem alkalmazandó az egyezmény másik Szerződő Államának területén lakóhellyel rendelkező, a 3. cikkben meghatározott [német és osztrák állampolgár] személyekre.”

16

Az 1998. október 1-jén hatályba lépett (BGBl. 1998. II., 2544. o.), a szociális biztonságról szóló, a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között 1995. október 4-én létrejött egyezmény 14. cikke (2) bekezdésének b) pontja (BGBl. 1998. II., 313. o., a továbbiakban: az 1995. évi német–osztrák egyezmény) értelmében:

„Az alábbi rendelkezések hatályban maradnak:

[…]

17

A Sozialgesetzbuch (a szociális biztonságról szóló német törvénykönyv) „Törvényes nyugdíjbiztosítás” című Hatodik Könyve (a továbbiakban: SGB VI.) 110. §-ának (2) és (3) bekezdése így rendelkezik:

„(2)   Azon jogosultak, akiknek szokásos lakóhelye külföldön található, akkor részesülnek ezen ellátásokból, ha a jogosultaknak a külföldön nyújtott ellátásokra vonatkozó alábbi előírások eltérően nem rendelkeznek.

(3)   A jelen fejezet előírásai csupán akkor alkalmazandók, ha az államok feletti vagy államok közötti jogi szabályozások eltérően nem rendelkeznek.”

18

A SGB VI. 113. §-a értelmében:

„(1)   A jogosultak személyes nyugdíjpontjait:

[…]

alapján kell meghatározni.

[…]

A szövetségi területen teljesített járulékfizetési időszakokon azon járulékfizetési időszakokat kell érteni, amelyek az 1945. május 8-át követően hatályos szövetségi jogszabályok értelmében kerültek befizetésre, valamint az V. címben az ezen időszakokkal azonos besorolású járulékfizetési időszakokat.

(2)   Az árvaellátásban részesülőket érintő személyes kiegészítő nyugdíjpontokat kizárólag a szövetségi területen szerzett járulékfizetési időszakok alapján kell meghatározni.

(3)   Azon jogosultak személyes nyugdíjpontjait, akik nem állampolgárai a 1408/71/EGK rendelet hatálya alá tartozó egyetlen államnak sem, 70%-os mértékben kell figyelembe venni.”

19

Az SGB VI. 114. §-a értelmében:

„(1)   Azon jogosultak személyes nyugdíjpontjai, akik olyan állam állampolgárai, amelynek tekintetében az 1408/71/EGK rendelet alkalmazandó, ezenfelül a következő tényezők alapján számítandók:

Az első mondat alkalmazásával meghatározott nyugdíjpontokat, a szövetségi területen teljesített járulékfizetési időszakoknak megfelelő nyugdíjpont-részeket arányosan, valamint a 272. § (1) bekezdésének 1. pontjának, valamint a 272. § (3) bekezdése első mondatának alkalmazásával meghatározott nyugdíjpontokat a járulékfizetési időszakoknak megfelelő nyugdíjpontokat – ideértve a külföldön történt járulékfizetés révén szerzett nyugdíjjogosultságról szóló törvény (Fremdrentengesetz, a továbbiakban: FRG) értelmében vett szolgálati időket – együttesen kell figyelembe venni.

(2)   Az olyan jogosultaknak folyósított árvaellátásra vonatkozó személyes nyugdíjpont-kiegészítés, akik olyan állam állampolgárai, amelynek tekintetében az 1408/71/EGK rendelet alkalmazandó, ezenfelül a következő tényezők alapján számítandó:

20

Az SGB VI. V. fejezet 247. §-a (3) bekezdésének első mondata értelmében:

„Azon időszakok is járulékfizetési időszaknak tekintendők, amelyek tekintetében a birodalmi biztosítási jogszabályok alkalmazásával kötelező vagy önkéntes járulékfizetésre került sor.”

21

Az SGB VI. V. fejezetének 271. §-a megállapítja:

„A szövetségi területen szerzett járulékfizetési időszakok azon időszakokat is magukban foglalják, amelyek tekintetében az 1945. május 9-ét megelőzően hatályban lévő birodalmi biztosítási jogszabályok alkalmazásával:

került sor.

A szövetségi területen teljesített gyermeknevelési időszakok (Kindererziehungszeiten) járulékfizetési időszakoknak minősülnek, amennyiben a gyermeknevelésre a Németországi Szövetségi Köztársaság területén került sor.”

22

Az SGB VI. V. fejezetének 272. §-a kimondja:

„(1)   Az 1408/71/EGK rendelet hatálya alá tartozó államok állampolgárságával rendelkező, 1950. május 19-ét megelőzően született és szokásos tartózkodási helyüket 1990. május 19-ét megelőzően külföldre áttevő jogosultak személyes nyugdíjpontjait ezenfelül az alábbiak alapján kell meghatározni:

(2)   Az FRG értelmében vett járulékfizetési időszakoknak megfelelő nyugdíjpontok – amelyeket a (kelet[-németország]i) nyugdíjpontok alapján az (1) bekezdés értelmében is figyelembe kell venni – (kelet[-németország]i) nyugdíjpontoknak tekintendők.

(3)   Az (1) bekezdés értelmében a birodalmi területen szerzett járulékfizetési időszakoknak megfelelő jogosulti nyugdíjpontok is olyan nyugdíjpontoknak tekintendők, mint amelyeket a szövetségi területen teljesített járulékfizetési időszakoknak megfelelő nyugdíjpontok mennyiségének erejéig figyelembe kell venni. A kiegészítő támogatásnak megfelelő nyugdíjpontok számításakor – a nyugdíj-közteherviselésből származó levonására, valamint az árvaellátás kiegészítésére tekintettel – a birodalmi területen szerzett járulékfizetési időszakokat úgy kell figyelembe venni, mintha az FRG értelmében vett járulékfizetési időszakokról lenne szó.”

23

Az FRG 14. §-a értelmében:

„Amennyiben az alábbi rendelkezések másképp nem rendelkeznek, a jelen szakasz értelmében vett kedvezményezettek jogai és kötelezettségei a Németországi Szövetségi Köztársaságban hatályos általános rendelkezéseken alapulnak.”

24

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a német állampolgárságú D. Habelt 1923. január 30-án Eulauban (Jilové), a Szudéta-vidéken született, amely abban az időben Csehszlovákiához tartozott, jelenleg pedig a Cseh Köztársaság részét képezi.

25

D. Habelt 1939 januárjától 1946 májusáig Eulauban dolgozott. Az 1939 januárja és 1945 áprilisa közötti időszakban a Német Birodalom öregségi biztosítására vonatkozó törvényei – ti. a munkavállalók szociális biztosítási rendszeréről szóló törvény (Angestelltenversicherungsgesetz) – alkalmazásával a Reichsversicherungsanstalt für Angestelltének (a német birodalmi alkalmazottak öregségi biztosításáért felelős hivatal, a továbbiakban: RfA) fizetett kötelező járulékot. A Szudéta-vidéknek a Német Birodalomhoz történt csatolását követően ez a berlini székhelyű hivatal volt a [fent hivatkozott járulékfizetéssel kapcsolatban] hatáskörrel rendelkező biztosítási szervezet. 1945. május 5-étől1946. május 13-áig D. Habelt a csehszlovák kötelező szociális biztosítási rendszer tagja volt. A Szudéta-vidékről történt kitelepítését követően a Németországi Szövetségi Köztársaság területén telepedett le.

26

1988. február 1-je óta D. Habeltnek a Bundesversicherungsanstalt für Angestellte (munkavállalók szövetségi biztosítási szervezete, a továbbiakban: Bundesversicherungsanstalt) folyósít nyugdíjat, amely 2005 októberétől Rentenversicherungra (nyugdíjbiztosító) változott. Ez a nyugdíj eredetileg – a gyermeknevelési és önkéntes járulékfizetési időszakokon túlmenően – az érintett által a Szudéta-vidéken 1939. január 1-je és 1945. április 30-a között végzett kereső tevékenység címén fizetett kötelező szociális járulékokon, valamint az FRG értelmében a Csehszlovákiában a kötelező járulékfizetéssel járó tevékenység címén 1945. május 5-e és 1946. május 13-a között külföldön teljesített járulékfizetési időszakokon alapult.

27

Miután D. Habelt 2001. augusztus 1-jén Belgiumba költözött, a Bundesversicherungsanstalt az érintett nyugdíjának újraszámításáról, és 2001. december 1-jétől havi 204,50 DEM (vagyis 104,56 euró) összegű havi nyugdíj folyósításáról döntött, amely 438,05 DEM-mel (223,96 euróval) kevesebb összeg volt, mint az addig folyósított nyugdíj összege.

28

A D. Habelt által a nyugdíja újraszámításáról szóló határozattal szemben tett panaszt a Bundesversicherungsanstalt elutasította. E szervezet szerint azon kedvezményezettnek a törvényes öregségi biztosítás címén folyósított nyugdíja esetén, akinek a szokásos lakóhelye külföldön található, az SGB VI. 113. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott kifizetésre vonatkozó különös rendelkezéseket kell figyelembe venni. E rendelkezés értelmében a biztosítás hatálya alá tartozó személyek személyes nyugdíjpontjai a Németország területén teljesített járulékfizetési időszakoknak – vagyis azon járulékfizetési időszakoknak, amelyeket az 1945 utáni német jogszabályok értelmében fizettek, valamint az ezekkel az SGB VI. V. fejezetében megegyezően besorolt járulékfizetési időszakoknak – megfelelő nyugdíjpontokra kell átváltani.

29

A Bundesversicherungsanstalt ennélfogva úgy vélte, hogy mivel az érintett által 1939 januárja és 1945 áprilisa között a Szudéta-vidéken történt munkavégzéssel teljesített járulékfizetési időszak során nem az 1945 utáni német jogszabályok alapján történt a járulékfizetés, az SGB VI. 271. §-ára kell hivatkozni, amely rendelkezés arról rendelkezik, hogy mely 1945. május 9-e előtt fizetett járulékok tekintendők az SGB VI. 113. §-a (1) bekezdésének 1. pontja értelmében a Németországi Szövetségi Köztársaság területén szerzett járulékfizetési időszakoknak.

30

A Bundesversicherungsanstalt ezzel kapcsolatban kifejti, hogy az SGB VI. 271. §-ának megfelelően a Németország területén szerzett járulékfizetési időszakok olyan időszakok is egyben, amelyek tekintetében az 1945. május 9-ét megelőzően hatályos öregségi biztosításra vonatkozó német birodalmi törvények értelmében a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként Németországban végzett tevékenység után kötelező járulékot kellett fizetni. „Németországon” viszont nem az öregségi biztosításra vonatkozó német birodalmi törvények területi hatálya alá tartozó területet kell érteni, hanem csupán a Németországi Szövetségi Köztársaság területét. Következésképpen az öregségi biztosításra vonatkozó német birodalmi törvények értelmében azok a járulékok, amelyeket olyan területen fizetettek munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként, amely a hivatkozott törvények hatálya alá tartozott, ám nem képezi a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területének részét, nem tekinthetők Németország területén befizetett járulékoknak. Ez az eset áll fenn a D. Habelt által 1939 januárja és 1945 áprilisa között a Német Birodalom jogszabályai alkalmazásával fizetett járulékok tekintetében, mivel a Szudéta-vidék nem tartozik a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területéhez.

31

Egyébiránt a Bundesversicherungsanstalt úgy véli, hogy D. Habelt az SGB VI. 272. §-ában meghatározott kedvezményre sem hivatkozhat, mivel 1990. május 19-ét követően tette át szokásos tartózkodási helyét külföldre.

32

Kérelme elutasítását követően D. Habelt 2002. március 23-án eljárást indított a Sozialgericht Berlin előtt. Amikor e bíróság azt a kérdést tette fel a Bundesversicherungsanstalt-nak, hogy az a tény, hogy a Szudéta-vidék 2004. május 1-jétől az Európai Unió részét képezi, kihatással van-e D. Habelt helyzetére, a Bundesversicherungsanstalt kijelentette, hogy a Cseh Köztársaság Unióhoz való csatlakozása semmit sem változtat a szóban forgó helyzeten. Az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. részének 1. pontja értelmében sem azon járulékfizetési időszakokkal szerzett nyugdíjpontok nem adnak alapot valamely tagállamban ellátások fizetésére, amelyeket olyan terület valamely részén teljesítettek, ahol a német birodalom szociális biztonsági törvényei voltak hatályban, sem az FRG alkalmazásával teljesített időszakok tekintetében szerzett nyugdíjpontok.

33

Az előzetes döntéshozatali kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapeljárásban felmerült helyzet az 1408/71 rendelet személyi, tárgyi és időbeli hatálya alá esik.

34

Mivel a Sozialgericht Berlin az EK-Szerződésben biztosított szociális biztonsági juttatások exportálhatósága elvének szóban forgó korlátozását egyáltalán nem találta indokoltnak, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71/EGK rendelet) VI. melléklete »Németország […]« [című] D. (korábban C.) része 1. pontjának rendelkezése összeegyeztethető-e a magasabb rendű európai joggal, különösen a szabad mozgás elvével – jelen esetben az EK 42. cikkben előírt, a juttatások exportálhatóságának elvével – amennyiben kizárja a Német Birodalom területén teljesített járulékfizetési időszak után járó nyugdíj fizetését is?”

35

A német állampolgárságú M. Möser 1923. január 2-án született a pomerániai Pniewóban. 1946-ben megszökött az orosz megszállási övezetből, és a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területén telepedett le, ahol a Bundesversicherungsanstalt 1988. február 1-je óta folyósítja részére az öregségi nyugdíjat. Eredetileg e nyugdíj számítása az érintett által az 1937. április 1-je és 1945. február 1-je között a Pomerániában munkavállalóként teljesített kötelező járulékfizetésen alapult, amely területen a Német Birodalom szociális biztonságra vonatkozó törvényei voltak alkalmazandók, és amely terület jelenleg Lengyelországhoz tartozik.

36

Miután M. Möser 2001. július 1-jével Spanyolországba költözött, a Bundesversicherungsanstalt 2001. szeptember 1-jei hatállyal újraszámította a nyugdíját. Az ennek következtében 143,15 euróval csökkentett nyugdíjösszeget a fenti hatóság azzal a ténnyel indokolta, hogy mivel az érdekelt külföldön lakik, a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területén kívül teljesített járulékfizetési időszakok nem vehetők figyelembe. 2004. június 1-je óta M. Möser az Egyesült Királyságban lakik.

37

Miután M. Möser több ízben is megkísérelt panaszára határozatban választ kapni, 2002. május 17-én mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. A Bundesversicherungsanstalt 2003. július 14-i határozatával elutasította M. Möser panaszát.

38

M. Möser 2003. augusztus 9-én a hivatkozott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Ez a bíróság a C-396/05. sz. ügyben kifejtett megfontolásokkal megegyező indokok alapján – miután megállapította, hogy az érintett a lengyel nyugdíjbiztosítási rendszer alapján sem volt jogosult nyugdíjra – úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a C-396/05. sz. ügyben feltett kérdéssel megegyező tartalmú kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra.

39

P. Wachter 1936-ban született Romániában. Osztrák állampolgár, és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekről és menekültekről szóló német törvény (Bundesvertriebenengesetz, a továbbiakban: BVG) értelmében lakóhelyét elhagyni kényszerült (kitelepített) személynek minősül.

40

P. Wachter 1970-ben hagyta el Romániát, és Ausztriában telepedett le, illetve talált munkát, és azóta ott is lakik. A Bundesversicherungsanstalt 1995 novemberében az FRG alkalmazásával a P. Wachter által 1953 szeptembere és 1970 októbere között Romániában szerzett szolgálati időt és járulékfizetési időszakokat a német kötelező öregségi biztosítás keretében teljesített járulékfizetési időszakokként ismerte el, mivel az érintett a BVG értelmében lakóhelyét elhagyni kényszerült személynek minősül.

41

1999 júniusában P. Wachter 1999. augusztus 1-jei hatállyal kérelmezte 63. életévének betöltése alapján öregségi nyugdíj folyósítását. E kérelmét a Bundesversicherungsanstalt azon indokkal utasította el, hogy valamely külföldi szervezet keretében teljesített járulékfizetési időszakok – amelyek az érintettnek az FRG-ben előírt feltételek szerint keletkeztetnek jogot nyugdíjra – nem jogosítanak fel a külföldre történő nyugdíjfolyósításra. Az 1966. évi német–osztrák egyezmény helyébe lépett közösségi rendeletek sem rendelkeztek ettől eltérően.

42

A P. Wachter által az e határozattal szemben a Sozialgericht Berlinhez benyújtott keresetet az utóbbi bíróság 2001. július 9-i ítéletével elutasította.

43

P. Wachter a Landessozialgericht Berlin-Brandenburghoz benyújtott fellebbezése alátámasztásaképpen arra hivatkozik, hogy az 1966. évi német–osztrák egyezmény értelmében Ausztriában élő osztrák állampolgárként 1993. december 31-éig a Németországban élő német állampolgárokéval megegyező jogi státusszal rendelkezett. Mivel ezt az egyezményt az 1408/71 rendelet 1994. január 1-jétől hatályon kívül helyezte, az egyezmény által szabályozott területi egyenlőség elve csupán bizonyos feltételek mellett volt alkalmazandó, amely feltételeknek P. Wachter nem felelt meg [az 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontjának e) alpontja és B. része 35. pontjának e) alpontja, valamint ugyanezen rendelet VI. melléklete C. részének 1. pontja].

44

P. Wachter arra hivatkozik, hogy az 1408/71 rendelet hatályba lépésének következményeként a korábbinál kedvezőtlenebb helyzetbe került. Ez a következmény pedig ellentétes a személyek szabad mozgásának elvével.

45

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a hatályos német jogszabályok szerint az FRG hatálya alá tartozó időszakok után járó nyugdíjak nem folyósíthatók külföldre, ám az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikke (1) bekezdésének első mondata az FRG értelmében járulékfizetési időszaknak minősülő időszakokra alapozott nyugdíjak külföldre történő folyósításáról rendelkezett. A területi egyenlőség elve tehát korlátozás nélkül alkalmazandó volt, mivel a fent hivatkozott egyezmény nem alkalmazta az ilyen esetben járó nyugdíjak külföldre való folyósítását megakadályozó német jogszabályi rendelkezéseket (az SGB VI. 110. §-ának (2) bekezdése, 113. §-ának (1) bekezdése, valamint 272. §-a).

46

A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az 1408/71 rendelet – amely automatikusan hatályon kívül helyezi az összes kétoldalú egyezményt – az Osztrák Köztársaság tekintetében 1994. január 1-jétől történő alkalmazása összeegyeztethető-e a személyek Szerződés által biztosított szabad mozgásával.

47

A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy az 1408/71 rendelet 10. cikke valóban rendelkezik a területi egyenlőségről. Ám ezt az elvet az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. része 1. pontjának rendelkezései – amely azokra a járulékfizetési időszakokra vonatkoznak, amelyeket az érintettek olyan területen teljesítettek, amelyre a Német Birodalom szociális biztonsági jogszabályai voltak alkalmazandók, illetve amelyeket az FRG értelmében teljesítettek – újfent korlátozzák.

48

Mindemellett a szociális biztonsági juttatások exportálhatósága elvének korlátozása alól – pontosabban az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikke (1) bekezdésének első mondatával kapcsolatosan – létezik egy kivétel. Az 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontjának e) alpontja, illetve ugyanezen melléklet B. része 35. pontjának e) alpontja a szociális biztonsági egyezmények azon rendelkezéseit sorolja fel, amelyek a hivatkozott rendelet 6. cikke ellenére hatályban maradnak, ám ezen egyezmények hatályban maradt rendelkezéseiben meghatározott kedvezmények nem terjednek ki a rendelet személyi hatálya alá tartozó összes személyre. Mindazonáltal P. Wachter nem felel meg azoknak a fent hivatkozott rendelkezésekben meghatározott feltételeknek, amelyek értelmében az 1966. évi német–osztrák egyezményre hivatkozhatna.

49

A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontjának e) alpontja és B. része 35. pontjának e) alpontja, valamint e rendelet VI. melléklete C. részének 1. pontja – legalábbis az alapeljárásban felvetődött helyzetben – ellentétes a személyek szabad mozgásának elvével, és különösen az EK 42. cikkben meghatározott szociális biztonsági juttatások exportálhatósága elvével, mivel e rendelkezések azzal járnak, hogy az érdekeltnek járó öregségi nyugdíj folyósítása – amennyiben az kizárólag az FRG értelmében teljesített járulékfizetési időszakokon alapul – ellehetetlenül.

50

E körülmények között a Landessozialgericht Berlin-Brandenburg úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Összeegyeztethető-e az 1408/71/EGK rendelet III. melléklete »Németország–Ausztria« [című] A. része 35. pontjának e) alpontja és a »Németország–Ausztria« [című] B. része 35. pontjának e) alpontja, valamint az 1408/71/EGK rendelet VI. C. mellékletének »Németország» [című] 1. pontja a jogszabályi hierarchiában magasabban álló európai joggal, különösen az EK-Szerződés 39. cikkében előírt munkavállalók szabad mozgásával, amely az EK-Szerződés 42. cikkével összefüggésben értelmezendő?”

51

2006. február 2-án előterjesztett levelében a kérdést előterjesztő bíróság a következőképpen pontosította az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést:

52

Az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. részének 1. pontja értelmében e rendelet 10. cikke – amely a lakóhellyel kapcsolatos kikötések eltörlésének elvét fogalmazza meg – nem érintik azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül szerzett biztosítási idő nem vagy csak meghatározott feltételekkel ad alapot ellátások fizetésére, ha az érintett személyek a szóban forgó tagállam területén kívül rendelkeznek lakóhellyel.

53

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. része 1. pontjának rendelkezései összeegyeztethetők-e a személyek szabad mozgásával, és különösen az EK 42. cikkel, amennyiben e rendelkezések lehetővé teszik, hogy az alapeljárások körülményei között az öregségi ellátások folyósításának érdekében az 1937 és 1945 között a Német Birodalom törvényeinek hatálya alá tartozó, ám a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területének részét nem képező területen teljesített járulékfizetési időszakok figyelembevétele attól a feltételtől függjön, hogy a kedvezményezett ebben a tagállamban rendelkezzék lakóhellyel.

54

Először is tehát azt kell megvizsgálni, hogy az alapeljárások felpereseinek helyzete az 1408/71 rendelet hatálya alá esik-e.

55

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az 1408/71 rendelet 94. cikkének (2) bekezdése értelmében a D. Habelthez és M. Möserhez hasonló helyzetű személyek az e rendelet értelmében – a jelen esetben 1988. február 1-jétől – keletkezett jogok meghatározása során hivatkozhatnak arra, hogy minden, a hivatkozott rendelet hatálybalépését megelőzően hatályos német jogszabály által elismert biztosítási vagy szolgálati, illetve tartózkodási időt figyelembe kell venni (lásd e tekintetben a C-28/00. sz., Kauer-ügyben 2002. február 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-1343. o.] 22. és 46. pontját).

56

Egyébiránt nyilvánvaló, hogy D. Habelt és M. Möser, akik a német szociális biztonsági rendszerbe tartozó nyugdíjas munkavállalók, az 1408/71 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározottak szerint e rendelet személyi hatálya alá tartoznak, miszerint e rendelet „azokra a munkavállalókra [vonatkozik], akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai […]”.

57

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az egy vagy több tagállam jogszabályai értelmében a nyugdíjra vagy járadékra jogosult személyek – még ha nem is folytatnak kereső tevékenységet – a valamely szociális biztonsági rendszerhez való tartozásuk folytán az 1408/71 rendelet munkavállalókat érintő rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak (lásd különösen a C-194/96. sz. Kulzer-ügyben 1998. március 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-895. o.] 24. pontját).

58

A Rentenversicherung és a német kormány mégis vitatják, hogy a jogvita tárgyát képező ellátások az 1408/71 rendelet alkalmazási körébe tartoznának. Azzal érvelnek, hogy a hivatkozott ellátások a „háború, illetve a háború következményei áldozatainak nyújtott ellátások rendszeréhez” kapcsolódnak, amelyek a hivatkozott 1408/71 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésének megfelelően nem tartoznak e rendelet hatálya alá. E tekintetben a Bíróság 79/76. sz., Fossi-ügyben 1977. március 31-én hozott ítéletére [EBHT 1977., 667. o.] és a 144/78. sz., Tinelli-ügyben 1979. február 22-én hozott ítéletére [EBHT 1979., 757. o.] hivatkoznak, amely ítéletek elismerték, hogy az alapeljárások tárgyát képező ellátások az 1408/71 rendelet hatálya alól érvényesen kizárhatók.

59

A Rentenversicherung és a német kormány szerint ezen ítéletekben – amelyek tárgya az 1945 előtt olyan területen teljesített járulékfizetési időszakokkal kapcsolatos baleseti járadék, illetve rokkantsági ellátás volt, amely területen a német birodalom szociális biztonsági jogszabályai voltak alkalmazandók, ám amely terület nem a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területén található – a Bíróság megállapította, hogy e járadékok és ellátások nem minősülnek a szociális biztonsági ágazathoz tartozó juttatásoknak. Ehhez figyelembe vette azt a körülményt, hogy azon hatáskörrel rendelkező biztosítási intézmények, amelyekhez a szóban forgó rendelkezésben meghatározott személyek tartoztak, már megszűntek, illetve a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül találhatók, illetve azt, hogy a szóban forgó német jogszabályok célja az volt, hogy bizonyos, a nemzeti szocialista rendszerrel, valamint a második világháborúval kapcsolatos eseményekből eredő helyzeteken enyhítsen, és végül azt a tényt is, hogy a szóban forgó ellátások [saját] állampolgároknak történő folyósítása a hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegelési jogkörébe tartozott, amennyiben e személyek lakóhelye külföldön volt.

60

A Rentenversicherung és a német kormány szerint e megfontolások napjainkban is érvényesek. Az akkori szociális biztonsági szervezetek – többek között az RfA – a területmódosítások és a lakosság második világháború során, illetve azt követően történt mozgását követően feloszlottak, és az ezen időszakokra vonatkozó jogok e szervezetekkel szemben már nem gyakorolhatók. Az SGB VI. vonatkozó rendelkezései – és különösen annak 271. és 272. §-ai – a második világháború következményeivel kapcsolatos különös szabályozást képeznek. Az ezen időszakokból eredő nyugdíjellátások olyan ellátásoknak minősülnek, amelyeket a Németországi Szövetségi Köztársaság történelmi felelőssége miatt folyósít; ám ennek keretében az említett tagállam mindig ügyelt arra, hogy az érintett személyek szokásos tartózkodási helye Németországban legyen, és nyugdíjas korukban is ott lakjanak.

61

Ez az érvelés elfogadhatatlan.

62

Az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja értelmében a rendelet azon szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra alkalmazandó, amelyek a szociális biztonsági ellátásoknak minősülő öregségi ellátásokra, illetve a túlélő hozzátartozó számára nyújtott ellátásokra vonatkoznak.

63

Valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha jogilag meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi (lásd különösen a C-286/03. sz. Hosse-ügyben 2006. február 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-1771. o.] 37. pontját).

64

Amint a Bíróság következetesen megállapította, az EK 39. és EK 42. cikk célja nem valósulna meg, ha a munkavállaló a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása miatt elveszítené a neki valamely tagállam jogszabályaiban biztosított szociális előnyöket, különösen, ha ezen előnyök az általa fizetett járulék ellenszolgáltatását jelentik (lásd különösen a C-215/99. sz., Jauch-ügyben 2001. március 8-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-1901. o.] 20. pontját).

65

Igaz, hogy a közösségi jogalkotónak lehetősége van arra, hogy az EK 42. cikk végrehajtásának során olyan rendelkezéseket fogadjon el, amelyek bizonyos ellátásokat kizárnak e végrehajtási intézkedések hatálya alól. Az ilyen rendelkezéseket – mint például az 1408/71 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében foglaltakat – mindemellett megszorítóan kell értelmezni (lásd különösen a fent hivatkozott Hosse-ügyben hozott ítélet 37. pontját). Ez azt jelenti, hogy e rendelkezések csak azon ellátásokra alkalmazhatók, amelyek megfelelnek a fenti rendelkezések által meghatározott feltételeknek. A hivatkozott rendelet 4. cikkének (4) bekezdése a rendelet hatálya alól kizárja a háború és annak következményei áldozatai számára nyújtott ellátások rendszereit.

66

Amint az előzetes döntéshozatalra utaló végzésekből kitűnik, hogy az SGB VI. 247. §-a (3) bekezdésének harmadik mondatából az következik, hogy az alapeljárások felperesek által olyan területen teljesített járulékfizetési időszakok, ahol a járulékfizetés idején a német birodalom szociális biztonsági törvényei voltak hatályban, nem a második világháború miatt kerültek járulékfizetési időszakként elismerésre, hanem azért, mert az érintett személyek az öregségi biztosításra vonatkozó német jogszabályok értelmében járulékot fizettek. Az alapeljárások tárgyát képező ellátások – a Németországi Szövetségi Köztársaság területén teljesített járulékfizetési időszakokon alapuló nyugdíjakhoz hasonlóan – a jelenleg kereső tevékenységet folytató biztosítottak járulékfizetéséből kerülnek finanszírozásra (az SGB VI. 153. §-a).

67

Egyébiránt ezen ellátásoknak a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli lakóhellyel rendelkező kedvezményezettek számára történő folyósítása nem diszkrecionális, mivel ezekre vonatkozóan az SGB VI. 272. §-ának (1) és (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az olyan járulékfizetési időszakok után járó nyugdíjak, amelyek olyan területen kerültek befizetésre, ahol a német birodalom szociális biztonsági jogszabályai voltak alkalmazandók, főszabály szerint külföldre is folyósítandók, amennyiben a jogosultak 1950. május 19-ét megelőzően születtek, és szokásos tartózkodási helyüket 1990. május 19-ét megelőzően külföldre tették át.

68

Az alapeljárások tárgyát képező ellátások céljára és megítélésére tekintettel nem tekinthetők az 1408/71 rendelet 4. cikke (4) bekezdésében szabályozott, a háború és annak következményei áldozatai számára nyújtott ellátásoknak.

69

Következésképpen ezek az ellátások – a jelen ítélet 66. és 67. pontjában kifejtett jellemzőkre tekintettel – az 1408/71 rendelet 4. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja értelmében öregségi ellátásoknak, illetve a túlélő hozzátartozó számára nyújtott ellátásoknak minősülnek.

70

A Rentenversicherung és a német kormány által védett állásponttal ellentétben az a körülmény, hogy az RfA a második világháború után megszűnt, nem változtat ezen a következtetésen, függetlenül attól, hogy mi történt az RfA által összegyűjtött tőkével és annak ingóságaival, mivel egyértelmű, hogy a járulékfizetésekre az SGB VI. 247. §-a (3) bekezdésének 1. pontja értelmében vett öregségi biztosításra vonatkozó német jogszabályok alkalmazásával került sor.

71

Ehhez még hozzátartozik, hogy azon személyekre, akik az alapeljárások tárgyát képező időszakok során – az alapeljárások felpereseihez hasonlóan – biztosítottként az RfA-hoz tartoztak, ám akiknek – az alapeljárások felpereseitől eltérően – a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területén található a lakóhelye, a jogvita tárgyát képező lakóhelykikötés nem vonatkozik, miközben az érintett személyek mindkét esetben az RfA-nak fizették a járulékot, amely utóbbi szervezet időközben megszűnt.

72

A jelen ítélet 69. pontjában kifejtett következtetést a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a 1408/71 rendelet 5. cikkének megfelelően tett nyilatkozata (HL 2003. C 210., 1. o.) is alátámasztja, amelynek a hivatkozott rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében szabályozott jogszabályokra és rendszerekre vonatkozó I. pontjának 3. része a) alpontja az öregségi nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan az „1989. december 18-i szociális biztosítási törvénykönyv VI. kötetét” említi, és ez utóbbiban található az SGB VI. 247. §-a.

73

Mivel az alapeljárás felpereseinek helyzete az 1408/71 rendelet hatálya alá tartozik, meg kell jegyezni, hogy a hivatkozott rendelet 10. cikke értelmében a „rendelet eltérő rendelkezéseinek hiányában” a lakóhelykikötések eltörlését biztosítani kell.

74

Amint azt az előzőekben megállapítottuk, az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. részének 1. pontja pontosan azt írja elő, hogy a hivatkozott rendelet 10. cikkének rendelkezései nem érintik azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül szerzett biztosítási idő nem vagy csak meghatározott feltételekkel ad alapot ellátások fizetésére, ha az érintett személyek a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül rendelkeznek lakóhellyel.

75

Ennélfogva másodsorban azt kell megvizsgálni – és a kérdést előterjesztő bíróság is erre vár választ –, hogy az 1408/71 rendelet VI. mellékletének hivatkozott rendelkezése ellentétes-e az EK 42. cikkel, mivel lehetővé teszi, hogy az alapeljárások körülményei között az öregségi ellátások folyósításának érdekében az 1937 és 1945 között a Német Birodalom törvényeinek hatálya alá tartozó, ám a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területének részét nem képező területen teljesített járulékfizetési időszakok figyelembevétele attól a feltételtől függjön, hogy a kedvezményezett ebben a tagállamban rendelkezzék lakóhellyel.

76

Az alapeljárásokban egyértelmű, hogy annak következtében, hogy az érintettek a Németországi Szövetségi Köztársaságból egy másik tagállamba helyezték át lakóhelyüket, öregségi nyugdíjuk jelentős mértékben csökkent.

77

A Rentenversicherung és a német kormány fenntartja, hogy a személyek szabad mozgásának fentiekből következő korlátozása indokolt, mivel a hajdani kelet-európai területekről menekültek Németországi Szövetségi Köztársaságba való integrálását szándékozik biztosítani, ráadásul e rendelkezés lehetővé teszi az érintett tagállam részére, hogy az RfA megszűnését követően a második világháború eseményei következtében – amikor Kelet-Európa jelentős része német megszállás alá került – a potenciális kedvezményezettek áttekinthetetlen köre miatt alig kezelhető pénzügyi következményekkel szemben védekezzék. E személyek körét csupán a lakóhely objektív kritériumával lehet ésszerűen körülhatárolni.

78

Meg kell jegyezni, hogy az 1408/71 rendeletnek a lakóhelykikötés eltörlésével kapcsolatos rendelkezései az EK 42. cikk végrehajtási intézkedéseinek minősülnek, amelyek elfogadására a migráns munkavállalók EK 39. cikkben biztosított szabad mozgásának a szociális biztonság terén való megvalósítása miatt került sor (lásd különösen a fent hivatkozott Jauch-ügyben hozott ítélet 20. pontját és a C-287/05. sz. Hendrix-ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-6909. o.] 52. pontját). A Bíróság továbbá azt is megállapította, hogy az 1408/71 rendelet rendelkezései – amelyek célja a szociális biztonsági ellátások nyújtásának a hatáskörrel rendelkező tagállam terhére történő biztosítása, még akkor is, ha a biztosított (aki kizárólag a származási államában végzett kereső tevékenységet) másik tagállamban lakik, vagy teszi át lakóhelyét – nem csak a migráns munkavállalók EK 39. cikkben szabályozott szabad mozgásához, hanem az Európai Unió összes polgárának az EK 81. cikkben szabályozott Közösségen belüli szabad mozgásához is hozzájárulnak (lásd e tekintetben különösen a C-135/99. sz., Elsen-ügyben 2000. november 23-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-10409. o.] 35. pontját).

79

Amint azt az Európai Közösségek Bizottsága helyesen jegyezte meg, az a tény, hogy a német hatóságok megtagadták az alapeljárások felperesei által a jogvita tárgyát képező időszakok alatt befizetett járulékoknak az öregségi nyugdíj kiszámítása érdekében történő figyelembevételét, nyilvánvalóan megnehezíti vagy kizárja, hogy az érintettek gyakorolhassák az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat, és ennélfogva e szabadság korlátját képezi.

80

Meg kell vizsgálni, hogy a fent hivatkozott megtagadás objektíven indokolható-e.

81

Az 1408/71 rendelet IIa. mellékletében felsorolt különleges, nem járulék alapú ellátások tekintetében a Bíróság megállapította, hogy a közösségi jogalkotónak lehetősége van arra, hogy az EK 42. cikk végrehajtásának során olyan rendelkezéseket fogadjon el, amelyek a szociális biztonsági ellátások exportálásának elve alóli kivételeket képeznek. Amint a Bíróság már korábban elfogadta, hogy a társadalmi környezethez szorosan kapcsolódó ellátások a hatáskörrel rendelkező intézmény tagállamában lévő lakóhely feltételével nyújthatók (lásd e tekintetben a 313/86. sz. Lenoir-ügyben 1988. szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 1988., 5391. o.] 16. pontját, a C-20/96. sz. Snares-ügyben 1997. november 4-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-6057. o.] 42. pontját, valamint a C-154/05. sz., Kersbergen-Lap és Dams-Schipper ügyben 2006. július 6-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6249. o.] 33. pontját).

82

Nyilvánvalóan nem ez a helyzet áll fenn azon szociális biztonsági ellátások tekintetében, amelyek – az alapeljárások tárgyát képező ellátásokhoz hasonlóan – az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, és amelyek nem tűnnek az azokat létrehozó tagállam társadalmi környezetéhez szorosan kapcsolódó ellátásoknak, és ezért azok nem tehetők függővé a lakóhelykikötéstől. Amennyiben megengednénk, hogy valamely hatáskörrel rendelkező tagállam e körülmények között az utóbbi tagállam társadalmába való integrációra hivatkozzék a célból, hogy lakóhelykikötést írjon elő, egyenesen ellentétes lenne az Uniónak a személyek utóbbi területén belüli szabad mozgásából és a tagállamok társadalmaiban való integrációjuk elősegítéséből álló alapvető céljával.

83

Egyébiránt ugyan a Bíróság már korábban elismerte, hogy igaz ugyan, hogy a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlya súlyos sérelmének veszélye indokolhatja e korlátozásokat (lásd különösen a C-158/96. sz., Kohll-ügyben 1998. április 28-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1931. o.] 41. pontját), mindenesetre meg kell állapítani, hogy a német kormány nem tudta bebizonyítani, hogy a lakóhely Németországból való áthelyezése – amint az az alapeljárásokban történt – milyen módon vezethet a német szociális biztonsági rendszer pénzügyi terheinek növekedéséhez.

84

Következésképpen az EK 42. cikket sérti az, hogy az alapeljárások tárgyát képező öregségi ellátás nyújtása az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. részének 1.) pontja értelmében vett a hatáskörrel rendelkező tagállam területén lévő lakóhely kikötésétől függhet.

85

A fenti megfontolásokra tekintettel azt a választ kell adni az előterjesztett kérdésre, hogy az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. része 1. pontjának rendelkezései összeegyeztethetetlenek a személyek szabad mozgásával, és különösen az EK 42. cikkel, mivel lehetővé teszik, hogy az alapeljárások körülményei között az öregségi ellátások folyósításának érdekében az 1937 és 1945 között a Német Birodalom törvényeinek hatálya alá tartozó, ám a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területének részét nem képező területen teljesített járulékfizetési időszakok figyelembevétele attól a feltételtől függjön, hogy a kedvezményezett ebben a tagállamban rendelkezzék lakóhellyel.

86

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy egyrészt az 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontja e) alpontjának és B. része 35. pontja e) alpontjának rendelkezései összeegyeztethetők-e az EK 39. és EK 42. cikkel, másrészt az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. része 1. pontjának rendelkezései összeegyeztethetők-e a személyek szabad mozgásával, és különösen az EK 42. cikkel, hogy e rendelkezések lehetővé teszik az alapeljárás körülményei között az öregségi ellátások folyósításának érdekében és az FRG értelmében az 1953 és 1970 között Romániában teljesített járulékfizetés figyelembevételét, feltéve, hogy a kedvezményezett a Németországi Szövetségi Köztársaságban rendelkezik lakóhellyel.

87

Az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a 6. cikk rendelkezései ellenére – amely azt írja elő, hogy a rendelet személyi hatálya és alkalmazási köre vonatkozásában felváltja azokat a szociális biztonsági egyezményeket, amelyek legalább két tagállamot köteleznek – a rendelet III. mellékletében felsorolt szociális biztonsági egyezmények rendelkezései továbbra is alkalmazandók.

88

Az 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontja e) alpontjának és B. része 35. pontja e) alpontjának értelmében az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikkének (1) bekezdése továbbra is alkalmazandó, amennyiben az ellátást már folyósították, vagy az 1994. január 1-jén esedékes, illetve a kedvezményezett szokásos tartózkodási helyét 1994. január 1. előtt Ausztriába helyezte, valamint a nyugdíj- és balesetbiztosítások alapján járó nyugdíjak folyósítása 1994. december 31. előtt megkezdődött. A fent hivatkozott 4. cikk (1) bekezdése alkalmazhatósága – az 1408/71 rendelet 6. cikke ellenére – a német jogi szabályozásra vonatkozik, amely a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint úgy rendelkezik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül teljesített járulékfizetési időszakok egyáltalán nem, illetve csupán bizonyos körülmények között teremtenek jogosultságot ellátásokra olyan esetekben, amikor a kedvezményezett lakóhelye nem a Németországi Szövetségi Köztársaság területén található.

89

Az 1408/71 rendelet III. mellékletének rendelkezései megegyeznek az 1998. október 1-jén hatályba lépett 1995-ös német–osztrák egyezmény 14. cikke (2) bekezdésének b) pontjával, amelyek értelmében az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikkének (1) bekezdése a fent hivatkozott mellékletben felsorolt esetekben továbbra is alkalmazandó.

90

Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, P. Wachter – aki nem tartozik az SGB VI. semelyik, az alapeljárás tárgyát képező ellátások külföldre történő folyósítása tekintetében releváns rendelkezésének hatálya alá – nem tartozik a fent felsorolt esetek hatálya alá sem, mivel az öregségi nyugdíjjogosultsága csupán 1999. augusztus 1-jén nyílt meg.

91

P. Wachter a kérdést előterjesztő bíróság előtt megjegyzi, hogy amennyiben 1994. január 1-jéig – vagyis az 1408/71 rendelet Osztrák Köztársaság tekintetében való hatályba lépésének időpontjáig (lásd a jelen ítélet 94. pontját) – jogosult volt az utóbbi egyezményben meghatározott lakóhelykikötés eltörlése érdekében az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikke (1) bekezdésének 1. mondatára hivatkozni, az 1408/71 rendelet 6. cikkének megfelelően az utóbbi rendelet alkalmazása azzal járt, hogy e rendelet a hivatkozott egyezmény helyébe lépett.

92

Valójában az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontja – a hivatkozott rendelet 6. cikkének ellenére – úgy rendelkezik, hogy az e rendelet III. mellékletében felsorolt szociális biztonsági egyezmények továbbra is alkalmazandók. Mindazonáltal – amint az a korábbiakban már kifejtésre került – P. Wachter nem felel meg a hivatkozott melléklet A. része 35. pontja e) alpontjában és B. része 35. pontja e) alpontjában annak érdekében megállapított feltételeknek, hogy az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikke (1) bekezdésének 1. mondata rá nézve alkalmazható legyen, és következésképpen az FRG értelmében vett öregségi nyugdíjellátásban részesülhessen, amennyiben lakóhelye nem a Németországi Szövetségi Köztársaság területén található.

93

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésére adandó válasz érdekében meg kell vizsgálni, hogy – a Rentenversicherung és a német kormány által védelmezett állásponttal ellentétben – az alapeljárás felperesének helyzete az 1408/71 rendelet hatálya alá esik-e.

94

Ezzel kapcsolatosan először is meg kell jegyezni, hogy az 1408/71 rendeletet az Osztrák Köztársaság tekintetében az 1992. május 2-i Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás (HL 1994 L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 19. kötet, 146. o.) léptette hatályba, és a hivatkozott rendelet 1995. január 1-jétől e tagállam tekintetében az Unió tagjaként volt alkalmazandó.

95

Az 1408/71 rendelet 94. cikkének (2) bekezdése alapján a P. Wachterhez hasonló helyzetű személy a hivatkozott rendeletnek megfelelően megnyílt – vagyis a jelen esetben 1999. augusztus 1-jétől – jogosultságok meghatározása érdekében hivatkozhat arra, hogy a fenti rendelet alkalmazását megelőzően egy tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy adott esetben szolgálati vagy tartózkodási időt figyelembe kell venni.

96

Továbbá – amint az a jelen ítélet 56. és 57. pontjából kitűnik – egy P. Wachterhez hasonló helyzetű személy – vagyis valamely nyugdíjban lévő osztrák munkavállaló, aki a német jogi szabályozás alapján öregségi nyugdíjat kap – az 1408/71 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének személyi hatálya alá tartozik, amelynek értelmében e rendelet „azokra a munkavállalókra [alkalmazandó], akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai […]”.

97

Az a körülmény, hogy P. Wachter – miután elhagyta Romániát – 1970-ben Ausztriában telepedett le anélkül, hogy később másik tagállamban dolgozott vagy telepedett volna le, nem változtat a fenti megállapításon, főleg mivel az érintett nem a lakóhelye szerinti tagállam jogi szabályozása címén nyújtandó öregségi nyugdíj folyósítására hivatkozik (lásd e tekintetben különösen a C-389/99. sz. Rundgren-ügyben 2001. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-3731. o.] 35. pontját).

98

A Rentenversicherung és a német kormány vitatja, hogy az alapeljárás tárgyát képező, és az FRG-re alapozott ellátások az 1408/71 rendelet alkalmazási körébe esnének, mivel ezen ellátások „a háború és annak következményei áldozatai számára nyújtott ellátások rendszerébe” tartoznak, és az utóbbiak az 1408/71 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében nem tartoznak a hivatkozott rendelet hatálya alá.

99

A német kormány ezzel kapcsolatosan megjegyzi, hogy valamely külföldi öregségi biztosítási szervezetnek befizetett járulékok által teljesített járulékfizetési időszakok akkor számíthatók be német biztosítási időként, ha a biztosított nevezetesen a BVG által kitelepített és áttelepített személyként elismert személynek számít, vagyis különösen olyan személynek, aki német állampolgárként, illetve német származású személyként a keleti német területeken vagy külföldön lakott, és aki a második világháborúval kapcsolatos események során, kitelepítés vagy kivándorlás folytán elvesztette otthonát.

100

E szabályozást a Kelet-Európában, illetve Közép-Ázsiában élő német kisebbségek helyzetének összefüggésében kell értelmezni, amely kisebbségeknek különösen nehéz sorsuk volt a második világháború alatt és után. Ennélfogva a Németországi Szövetségi Köztársaság elismeri e személyek sorsa iránti különös felelősségét. E felelősséget úgy vállalja egyrészt, hogy az érintett személyek dönthetnek úgy, hogy jövőjüket az eredeti lakóhelyükön alakítsák ki, vagy az integrációs jogszabályok keretében Németországban letelepedve valósítsák meg, másrészt pedig támogatást nyújt a visszatelepedett személyek társadalmi integrációjához.

101

Az FRG ezen integrációs intézkedések részét képezi, és az érintett személyek főszabály szerint ugyanabban a helyzetben vannak, mintha Németországban végeztek volna kereső tevékenységet. Az érintettek által egy külföldi öregségi biztosítási szervezet felé teljesített járulékfizetési időszakok a német nyugdíjjogszabályokba integrálódnak, és a német nyugdíjakkal megegyező összegben kerülnek elismerésre.

102

Erre az integrációra vagy azért van szükség, mert a hatáskörrel rendelkező biztosítási szervezetek nem exportálják a nyugdíjakat, vagy azért, mert az exportált külföldi nyugdíjak nem elegendőek arra, hogy a Németországban élő érintett személyek számára szükségleteiknek megfelelő jövedelmet biztosítsanak. Az FRG hatálya alá tartozó járulékfizetési időszakokból eredő ellátások célja az, hogy a német állam kiegészítő, helyettesítő vagy kisegítő fedezetet nyújtson a németországi gazdasági és társadalmi környezettel kapcsolatos öregségi kockázat ellen.

103

Ezen túlmenően az FRG hatálya alá tartozó németországi járulékfizetési időszakok után járó ellátások odaítélése nem függ attól a körülménytől, hogy az érintett személyek a német öregségi biztosítási rendszerbe fizettek-e be járulékot vagy sem. A német szövetségi állam az SGB VI. 291b. §-a alapján állami forrásból téríti meg az öregségi biztosítási szervezetek részére az ezen ellátásokkal kapcsolatos kiadásokat. Ezen ellátások anyagi jogi szempontból a nemzeti szocialista rendszerrel és a második világháborúval összefüggő hátrányokat orvosolni hivatott kártérítésnek felelnek meg, miközben e kártérítés jogilag olyan szociális biztosítás formájában jelenik meg, amely az érintett népesség integrációját hivatott mind lélektani, mind gazdasági értelemben elősegíteni.

104

E jogszabályok hatálya történelmileg korlátozott, és azokat a második világháború következményei enyhítésének hátterében kell értelmezni. Egyébiránt a hivatkozott ellátások az integráció és a helyváltoztatás nemzeti elismerésének elvén, valamint az ezekkel összefüggő negatív következmények enyhítésén alapulnak. Mindazonáltal ezen ellátások nem felelnek meg a Németországi Szövetségi Köztársaság jelenlegi területén található szervezeteknek befizetett egyetlen járulékformának sem. Az integráció gondolata manapság – még a második világháború befejezése után több mint hatvan évvel – is érvényes.

105

Következésképpen a német kormány szerint a fent hivatkozott Fossi-ügyben hozott ítéletben és a fent hivatkozott Tinelli-ügyben hozott ítéletben megállapított kritériumok most is érvényesek. A jogvita tárgyát képező nyugdíjak – amelyek a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekről szóló jogi szabályozásból erednek, és amelyek az eltelt idő ellenére még most is betöltik a második világháború következményei által érintett személyek német társadalomba való integrációjára vonatkozó céljukat – a fent hivatkozott ítéletekben megfogalmazott kritériumok szerint „háború áldozatai számára nyújtott ellátások rendszerének” minősül.

106

Ez az érvelés nem elfogadható.

107

Amint azt a jelen ítélet 63. pontjában kifejtettük, valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha jogilag meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi.

108

A Bíróságnak a jelen ítélet 65. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, ilyen rendelkezéseket – mint például az 1408/71 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében foglaltakat – mindemellett megszorítóan kell értelmezni.

109

Ugyan igaz, hogy az FRG értelmében vett járulékfizetési időszakokra alapozott ellátások esetén – a fent vizsgált C-396/05. és C-419/05. sz. ügyben hivatkozott alapeljárások tárgyát képező ellátásokkal ellentétben – az érintett személyek nem fizettek a német öregségi nyugdíjjogszabályok szerinti járulékokat, de ebből még nem következik, hogy az FRG értelmében vett járulékfizetési időszakokra alapozott ellátások kizártak az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott ellátások köréből.

110

Nyilvánvaló, hogy az FRG célja az e törvény értelmében járulékfizetési időszakot teljesített biztosítottaknak a német nyugdíjbiztosítási jog rendszerébe való integrációja, mivel e biztosítottakat úgy kezeli, mintha a hivatkozott biztosítási időt Németországban teljesítették volna.

111

Egyébiránt még ha fel is merülnek olyan helyzetek, amelyekben az FRG címén folyósított ellátások úgy tekinthetők, hogy a nemzeti szocialista rendszerrel, valamint a második világháborúval kapcsolatos eseményekből eredő helyzetek enyhítésére szánt kártérítések, ám P. Wachter esetében nem ez a helyzet áll fenn.

112

Ehhez még hozzátartozik, hogy a jogvita tárgyát képező ellátások olyan kedvezményezettek részére történő kifizetése, akiknek lakóhelye nem a Németországi Szövetségi Köztársaság területén található, nem diszkrecionális, hacsak abban az esetben nem, amikor az SGB VI. 272. §-ának (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az FRG hatálya alá tartozó járulékfizetési időszakok alapján járó nyugdíjak főszabály szerint akkor folyósíthatók, ha a jogosultak 1950. május 19-ét megelőzően születtek, és szokásos tartózkodási helyüket 1990. május 19-ét megelőzően külföldre tették át.

113

Elvonatkoztatva azon körülménytől, hogy a jogosultak a járulékokat harmadik államok biztosítási szervezeteinek fizették, a jogvita tárgyát képező ellátások nem tekinthetők az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt háború és annak következményei áldozatai számára nyújtott ellátásoknak.

114

Következésképpen az alapeljárás tárgyát képező ellátásokat a jelen ítélet 110–112. pontjában kifejtett jellemzőkre tekintettel – a fent vizsgált C-396/05. és C-419/05. sz. ügy tárgyát képező ellátásokhoz hasonlóan – az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja értelmében öregségi ellátásoknak, illetve túlélő hozzátartozó számára nyújtott ellátásoknak tekintendők, oly módon, hogy elvben az utóbbi ellátás, illetve különösen a rendelet 10. cikke alkalmazandó, amely szerint a „rendelet eltérő rendelkezéseinek hiányában” a lakóhelykikötések eltörlését biztosítani kell.

115

Amint azt már előzőleg kifejtettük, az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. része 1. pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a hivatkozott rendelet 10. cikkének rendelkezései nem érintik azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül szerzett biztosítási idő nem vagy csak meghatározott feltételekkel ad alapot ellátások fizetésére, ha az érintett személyek a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül rendelkeznek lakóhellyel.

116

Ennélfogva a P. Wachterhez hasonló helyzetű személy nem jogosult a jogvita tárgyát képező ellátásokból részesülni, amennyiben lakóhelye a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kívül található. Először is az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. részének 1. pontja lehetővé teszi, hogy az e tagállamon kívül teljesített biztosítási idő figyelembevétele attól a feltételtől függjön, hogy az érintett személy a Németországi Szövetségi Köztársaság rendelkezzék lakóhellyel. Másodszor is az érintett személy az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikkének (1) bekezdése alkalmazásával nem kérheti a lakóhelykikötés eltörlését, mivel az 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontjának e) alpontja és B. része 35. pontjának e) alpontja nem vonatkozik P. Wachter helyzetére. Harmadszor az 1995. évi német–osztrák egyezmény 14. cikke pusztán a hivatkozott rendelet III. mellékletének fent említett rendelkezéseit veszi át.

117

A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy e helyzet következtében az 1408/71 rendelet III. mellékletének rendelkezései nem összeegyeztethetetlenek-e az EK 39. cikkel, illetve az EK 42. cikkel, abból következően, hogy a P. Wachterhez hasonló helyzetű személy azért veszíti el az FRG címén járó öregségi nyugdíjra való jogosultságát, mert az 1408/71 rendelet Ausztria tekintetében való hatályba lépése következtében az 1966. évi német–osztrák egyezmény 4. cikke (1) bekezdésének első mondata hatályát vesztette.

118

A C-227/89. sz., Rönfeld-ügyben 1991. február 7-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-323. o.] 22., 23. és 29. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az 1408/71 rendelet 6. és 7. cikkének rendelkezéseiből világosan kitűnik, hogy a tagállamok között kötött szociális biztonsági egyezmények rendelkezései helyébe lépett rendelet kötelező hatállyal bír, és a rendeletben kifejezetten említett eseteken kívül nem enged semmilyen kivételt, mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy összeegyeztethető-e az egyezmények felváltása a munkavállalók szabad mozgásának az EK 39. cikkben és EK 42. cikkben foglalt alapelvével akkor, ha azzal a következménnyel jár, hogy a munkavállalók egyes jogosultságaikat illetően kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek, mint a korábbi rendszerben voltak. Ezért a hivatkozott cikkeket úgy kell értelmezni, hogy ellentétes az EK 39. cikkel és az EK 42. cikkel az, hogy az érintett munkavállalók elesnek a szociális biztonsági kedvezményektől abból adódóan, hogy a két vagy több tagállam között hatályban lévő, és e tagállamok nemzeti jogának részét képező egyezmények az 1408/71 rendelet hatályba lépését követően többé nem alkalmazhatók.

119

A Bíróság később hozzátette, hogy ezen elv mindazonáltal nem alkalmazható azon munkavállalókra, akik a munkavállalók szabad mozgásához való jogukat csupán a hivatkozott rendelet hatályba lépését követően gyakorolták (lásd különösen a C-475/93. sz. Thévenon-ügyben 1995. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-3813. o.] 28. pontját).

120

Vitathatatlan, hogy az alapeljárás felpereseként részt vevő érintett személy azelőtt telepedett le Ausztriában a célból, hogy ott éljen és folytasson kereső tevékenységet, mielőtt az 1408/71 rendelet e tagállam tekintetében hatályba lépett volna, amely rendelet rendelkezései – bizonyos kivételektől eltekintve – az 1966. évi német–osztrák egyezmény rendelkezéseinek helyébe léptek. Nem elfogadható, hogy az egyezmény felváltása egy P. Wachterhez hasonló helyzetű személyt adott esetben megfosszon a rá nézve a hivatkozott egyezményből eredő jogosultságoktól és előnyöktől.

121

Azon körülmény, hogy valamely személy nem egyik tagállamból a másikba költözött, hanem Romániában dolgozott és élt, mielőtt Ausztriában telepedett volna le, és kezdett volna kereső tevékenységet folytatni – anélkül, hogy másik tagállamba tette volna át lakóhelyét, vagy végzett volna kereső tevékenységet –, nem akadálya az EK 39. cikk és EK 42. cikk alkalmazásának.

122

Amint azt a Bíróság a C-214/94. sz. Boukhalfa-ügyben 1996. április 30-án hozott ítéletének [EBHT 1996., I-2253. o.] 15. pontjában kifejtette, a közösségi jogi rendelkezések a Közösség területén kívül folytatott kereső tevékenységekre is alkalmazhatók, amennyiben a munkaviszony elegendően szoros kapcsolatban van e területtel (lásd e tekintetben különösen a 237/83. sz. Prodest-ügyben 1984. július 12-én hozott ítélet [EBHT 1984., 3153. o.] 6. pontját; a 9/88. sz., Lopes da Veiga ügyben 1989. szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 1989., 2989. o.] 15. pontját, valamint a C-60/93. sz. Aldewereld-ügyben 1994. június 29-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-2991. o.] 14. pontját). Ezt az elvet úgy kell értelmezni, hogy azokra az esetekre is vonatkozik, amelyekben a munkaviszony valamely tagállam jogához, és következésképpen a közösségi jog releváns szabályaihoz megfelelő mértékben kapcsolódik.

123

Ez az eset áll fenn az alapeljárásban felmerült helyzetben is. Egyrészt az érintett által a BVG-ben meghatározott, lakóhelyét elhagyni kényszerült személy minőségében 1970-ig Romániában teljesített járulékfizetési időszakok a német jogi szabályozás értelmében járulékfizetési időszakoknak felelnek meg. Másrészt mivel P. Wachter 1970-ben a célból telepedett le Ausztriában, hogy ott éljen és dolgozzék, és közben az 1966. évi német–osztrák egyezmény értelmében az FRG-ben meghatározott biztosítási idő címén az 1999-ban elért nyugdíjkorhatár időpontjában a német öregségi nyugdíjellátásra vált jogosulttá, e helyzet tekintetében a személyek szabad mozgására vonatkozó szabályok alkalmazandók.

124

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy az érintett személy az 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontjának e) alpontja és B. része 35. pontjának e) alpontja, valamint az 1995. évi német–osztrák egyezmény értelmében elveszíti az 1966. évi német–osztrák egyezmény címén járó öregségi nyugdíjra való jogosultságát, miközben az érintett az 1408/71 rendelet Ausztria tekintetében való hatályba lépése előtt telepedett le az említett tagállamban, sérti az EK 39. cikket és EK 42. cikket.

125

Ennélfogva azt a választ kell adni az előterjesztett kérdés első részére, hogy az 1408/71 rendelet III. melléklete A. része 35. pontja e) alpontjának és B. része 35. pontja e) alpontjának rendelkezései összeegyeztethetetlenek az EK 39. és EK 42. cikkel, mivel e rendelkezések lehetővé teszik, hogy az alapeljárás körülményei között az öregségi ellátások folyósításának érdekében az FRG értelmében az 1953 és 1970 között Romániában teljesített járulékfizetés figyelembevétele attól a feltételtől függjön, hogy a kedvezményezett ebben a tagállamban rendelkezzék lakóhellyel.

126

Megállapítást nyert, hogy P. Wachternek a Németországi Szövetségi Köztársaságtól eltérő tagországban való letelepedése és munkavállalása következtében a Rentenversicherung elutasította az érintett az öregségi nyugdíja megítélése érdekében az általa 1953 szeptembere és 1970 októbere között Romániában teljesített járulékfizetési időszakok figyelembevételét. Ez, az 1408/71 rendelet VI. melléklete C. része 1. pontjának rendelkezései által lehetővé tett következmény megnehezíti, vagy akár megakadályozza az érintettet abban, hogy az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogát gyakorolja, és ennélfogva korlátozza e szabadságot.

127

A Rentenversicherung és a német kormány ezen elutasítás indokolása gyanánt lényegében a fent vizsgált C-396/05. és C-419/05. sz. ügyben az azon járulékfizetési időszakokra vonatkozóan hivatkozott indokokkal érvel, amelyeket olyan területen teljesítettek, amely Német Birodalom törvényeinek hatálya alá tartozott (lásd a jelen ítélet 77. pontját).

128

A jelen ítélet 81. és 82. pontjában kifejtett indokok alapján, és mivel a német kormány nem tudta bebizonyítani, hogy a jogvita tárgyát képező járulékfizetési időszakoknak az alapeljárás tárgyát képező öregségi ellátások kiszámítása érdekében történő figyelembevételének jelentős hatásai lennének a német szociális biztonsági rendszer finanszírozására, a hivatkozott érvelést el kell utasítani.

129

Ennélfogva azt a választ kell adni az előterjesztett kérdés második részére, hogy a 1408/71 rendelet VI. melléklete C. része 1. pontjának rendelkezései összeegyeztethetetlenek a személyek szabad mozgásával, és különösen az EK 42. cikkel, mivel e rendelkezések lehetővé teszik, hogy az alapeljárás körülményei között az öregségi ellátások kiszámításának érdekében az FRG értelmében 1953 és 1970 között Romániában teljesített járulékfizetés figyelembevétele attól a feltételtől függjön, hogy a kedvezményezett a Németországi Szövetségi Köztársaság területén rendelkezzék lakóhellyel.

130

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: