C‑388/05. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Olasz Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – A természetes élőhelyek védelme – Vadon élő állatok és növények – A »Valloni e steppe pedegarganiche« különleges védelmi terület”
E. Sharpston főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. május 3.
A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. szeptember 20.
Az ítélet összefoglalása
1. Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv
(79/409 tanácsi irányelv, 4. cikk, (4) bekezdés)
2. Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv
(79/409 tanácsi irányelv, 4. cikk)
3. Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv
(79/409 tanácsi irányelv, 4. cikk, (4) bekezdés és 92/43 irányelv, 6. cikk, (2) és (7) bekezdés)
1. A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 4. cikkének (4) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a különleges védelmi területeken az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak.
A tagállamoknak az e rendelkezésből eredő kötelezettségeket akkor is teljesíteniük kell, ha az érintett területet nem nyilvánították különleges védelmi területté, amennyiben azt különleges védelmi területté kellett volna nyilvánítani.
(vö. 17–18. pont)
2. A vadon élő madarak fontos védelmi területeinek jegyzéke (Inventory of Important Bird Areas), bár jogilag nem kötelező az érintett tagállamokra, olyan tudományos bizonyítékokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik annak az értékelését, hogy a tagállam teljesítette‑e azon kötelezettségét, hogy a számban és területben a madárfajok védelme szempontjából legalkalmasabb területeket különleges védelmi területté nyilvánítsa.
(vö. 19. pont)
3. Mivel a „Valloni e steppe pedegarganiche” területet 1998. december 28‑án nyilvánították különleges védelmi területté, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv 6. cikkének (2) bekezdését és nem a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 4. cikkének (4) bekezdését kell az említett területre ettől az időponttól alkalmazni.
A különleges védelmi területté nyilvánított területek tekintetében ugyanis a 92/43 irányelv 7. cikke előírja, hogy a 92/43 irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – a 79/409 irányelv értelmében történő besorolás időpontjától a 79/409 irányelv 4. cikke (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek helyébe többek közt a 92/43 irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek.
(vö. 24–25. pont)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2007. szeptember 20.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – A természetes élőhelyek védelme – Vadon élő állatok és növények – A »Valloni e steppe pedegarganiche« különleges védelmi terület”
A C‑388/05. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. október 24‑én
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: A. Aresu és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
az Olasz Köztársaság (képviseli: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Fiengo avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, K. Schiemann, J. Makarczyk, L. Bay Larsen (előadó) és C. Toader bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: R. Grass,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2007. május 3‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága a Bíróságot annak megállapítására kéri, hogy az Olasz Köztársaság:
– a „Valloni e steppe pedegarganiche” különleges védelmi terület kijelölésének időpontját, azaz 1998. december 28‑át megelőzően nem teljesítette a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.; a továbbiakban: madarakról szóló irányelv) 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel a „területi megállapodás”‑nak nevezett terv és az abban foglalt projektek tekintetében, amelyek az 1989‑es IBA‑jegyzékben a 94‑es szám alatt „Promontorio del Gargano” elnevezéssel, és az 1998‑as IBA‑jegyzékben a 129‑es szám alatt „Promontorio del Gargano” elnevezéssel szereplő fontos madárvédelmi terület, azaz úgynevezett Important Bird Area (a továbbiakban: IBA) területén az élőhelyekre és a fajokra nézve hatással járhattak, és amelyek ténylegesen az élőhelyek károsodását és a vadon élő madarak megzavarását okozták a fent említett területen;
– a „Valloni e steppe pedegarganiche” különleges védelmi terület kijelölésének időpontját, azaz 1998. december 28‑át követő időszak tekintetében nem teljesítette a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: élőhelyekről szóló irányelv) 6. cikkének (2)–(4) bekezdéséből, illetve 7. cikkéből eredő kötelezettségeit, mivel:
– a kérdéses irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével ellentétes módon a „területi megállapodásban” előírt projektek tekintetében, melyek már befejeződtek, és melyek az említett területen a természetes élőhelyeknek, valamint a fajok élőhelyének az elpusztítását, és a fajok zavarását okozták, nem tette meg a szükséges intézkedéseket a „Valloni e steppe pedegarganiche” különleges védelmi területen az olyan természetes élőhelyek és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára a különleges védelmi területet kijelölték;
– az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével ellentétes módon a „területi megállapodásban” előírt projektek tekintetében, melyek már befejeződtek, és melyek a „Valloni e steppe pedegarganiche” különleges védelmi területre jelentős hatással gyakorolhattak, nem végzett az e cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő előzetes hatásvizsgálatot;
– az említett irányelv 6. cikkének (4) bekezdésével ellentétes módon a „területi megállapodásban” előírt projektek tekintetében, melyeket a „Valloni e steppe pedegarganiche” különleges védelmi területre gyakorolt hatásaik ellenére a Manfredonia régiót sújtó társadalmi‑gazdasági válság, valamint a munkanélküliség elleni küzdelem keretében hagytak jóvá, nem folytatta le azt az eljárást, amely lehetővé teszi, hogy egy projektet a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely fontos közérdeken alapuló kényszerítő ok miatt – ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű, az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá a Bizottság véleménye szerint a közérdek kényszerítő indokain alapuló szempontokat – alternatív megoldás hiányában mégis végrehajtsanak.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
2 A madarakról szóló irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
(1) Az 1. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.
[…]
.A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.
(2) A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.
[…]
(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak. A tagállamok e védett területeken kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére.
3 Az élőhelyekről szóló irányelv 6. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet”.
4 Az élőhelyekről szóló irányelv 6. cikkének (3) bekezdése bevezeti az olyan tervek vagy projektek a védett területekre gyakorolt hatásainak a vizsgálatára vonatkozó eljárást, amelyek e területeket érinthetik, míg az irányelv 6. cikkének (4) bekezdése bizonyos feltételek mellett kiegyenlítő intézkedések elfogadását írja elő arra az esetre, ha egy tervet vagy egy projektet az érintett területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére mégis végre kell hajtani.
5 Az élőhelyekről szóló irányelv 7. cikke előírja, hogy „a 4. cikk (1) bekezdése alapján besorolt vagy a 4. cikk (2) bekezdése értelmében annak megfelelően elismert területek tekintetében ezen irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – azon időponttól számítva, amikor a tagállam a [madarakról szóló] irányelv értelmében végrehajtja, illetve elismeri a besorolást, a [madarakról szóló] irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe ezen irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek.”
A jogvita alapját képező tényállás és a pert megelőző eljárás
6 2001 februárjában a Lega Italiana Protezione Uccelli (olasz madárvédő szövetség) a Bizottsághoz panaszt nyújtott be, amely szerint a „Valloni e steppe pedegarganiche” elnevezésű földrajzi terület, melyet 1998. december 28‑án nyilvánítottak különleges védelmi területté, számos ipari és ingatlanépítési munkálat tárgyát képezi, melyek egy része más befejeződött, más része pedig még folyamatban van, és amelyek veszélyeztetik számos e területen előforduló, vagy azon áthaladó vadon élő madárfaj természetes élőhelyét, valamint védelmét.
7 2001. augusztus 22‑i levelével a Bizottság az Olasz Köztársaságtól tájékoztatást kért az említett területen végzett és tervezett munkálatokról, különösen a Manfredonia régió ipari fejlesztése céljából a Puglia régió és Manfredonia település által kötött „területi megállapodás” által érintett munkálatokra vonatkozóan.
8 Az olasz hatóságok az Olasz Köztársaság európai uniós állandó képviseletének 2001. december 6‑i és 2002. február 15‑i levelében, valamint a Puglia régió 2003. február 13‑i levelében válaszoltak.
9 A Bizottság 2003. december 19‑i levelében felhívta az Olasz Köztársaságot arra, hogy a levél kézbesítésétől számított két hónapon belül közölje az észrevételeit.
10 Mivel az említett tagállam az említett levélre nem válaszolt, a Bizottság 2004. július 9‑én indokolással ellátott véleményt küldött az említett kormánynak.
11 Az Olasz Köztársaság az indokolással ellátott véleményre a 2004. november 9‑i levelében válaszolt, amelyben jelezte, hogy hamarosan választ fog adni a Bizottság kifogásaira.
12 A Bizottság, mivel további választ nem kapott, a jelen kereset benyújtása mellett döntött.
13 Mivel azonban a Bizottság a kereset az élőhelyekről szóló irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének megsértésére alapított részeitől elállt, a kereset e részeit nem szükséges vizsgálni.
A keresetről
A felek érvei
14 A Bizottság álláspontja szerint a Manfredonia régió ipari fejlesztésére vonatkozó „területi megállapodás”‑t 1998 márciusában jóváhagyták, és az abban foglalt projekteket azonnal megkezdték, mellyel a „Valloni e steppe pedegarganiche” elnevezésű, 1998. december 28‑án különleges védelmi területté nyilvánított földrajzi területen élő, vagy azon áthaladó számos védett madárfaj védelmét veszélyeztették. Mi több, az említett projektek végrehajtása még mindig folyamatban van.
15 Az említett „területi megállapodást ” a „Valloni e steppe pedegarganiche” területen az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának az elkerülését célzó intézkedések elfogadása nélkül, valamint a területre gyakorolt hatások vizsgálata nélkül hagyták jóvá.
16 Az Olasz Köztársaság elismeri, hogy a területi megállapodást 1998 márciusában a megállapodás által a „Valloni e steppe pedegarganiche” területre gyakorolt hatások mindenfajta előzetes vizsgálata nélkül hagyták jóvá. Elismeri, hogy az ipari fejlesztés közvetlen hatással volt az említett területen egy közösségi jelentőségű természetes élőhelynek a megszűnésére.
A Bíróság álláspontja
A „Valloni e steppe pedegarganiche” földrajzi terület különleges védelmi területté nyilvánítása előtti helyzetről
17 A madarakról szóló irányelv 4. cikkének (4) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak.
18 A Bíróság ítélezési gyakorlatából következik, hogy a tagállamoknak a különösen a madarakról szóló irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeket akkor is teljesíteniük kell, ha az érintett területet nem nyilvánították különleges védelmi területté, amennyiben azt különleges védelmi területté kellett volna nyilvánítani (lásd a C‑166/97. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1999. március 18‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑1719. o.] 38. pontját).
19 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az IBA‑jegyzék, bár jogilag nem kötelező az érintett tagállamokra, olyan tudományos bizonyítékokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik annak az értékelését, hogy egy tagállam teljesítette‑e azon kötelezettségét, hogy a számban és területben a madárfajok védelme szempontjából legalkalmasabb területeket különleges védelmi területté nyilvánítsa (lásd különösen a C‑374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10799. o.] 25. pontját).
20 Vitathatatlan ugyan, hogy a „Valloni e steppe pedegarganiche” elnevezésű földrajzi terület, amely Puglia régióban, pontosabban a Manfredonia nevű településen található, élőhelyet nyújt több ritka, vadon élő madárfaj számára, így 1989‑ben a BirdLife International „Promontorio del Gargano” elnevezéssel IBA‑vá nyilvánította. Az említett terület ezenfelül az 1998‑as IBA‑jegyzékben is IBA‑ként szerepelt.
21 Következésképpen úgy tűnik, hogy az említett területet 1998. december 28. előtt különleges védelmi területté kellett volna nyilvánítani.
22 Ezenfelül nem vitatott, hogy a „területi megállapodás” keretében az ipari fejlesztés végrehajtása a kedvező védettségi helyzetű „Valloni e steppe pedegarganiche” terület egy részének a megsemmisítését vonta maga után, amely káros hatással járt több e területen előforduló védett madárfaj védelme tekintetében.
23 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság 1998. december 28. előtt nem teljesítette a madarakról szóló irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, és hogy a Bizottság keresetének e tekintetben helyt kell adni.
A „Valloni e steppe pedegarganiche” földrajzi terület különleges védelmi területté nyilvánítása utáni helyzetről
24 Meg kell állapítani, hogy a különleges védelmi területté nyilvánított területek tekintetében az élőhelyekről szóló irányelv 7. cikke előírja, hogy az élőhelyekről szóló irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – a madarakról szóló irányelv értelmében történő besorolás időpontjától a madarakról szóló irányelv 4. cikke (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek helyébe többek közt az élőhelyekről szóló irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek (lásd a C‑117/00. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2002. június 13‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑5335. o.] 25. pontját).
25 Mivel a „Valloni e steppe pedegarganiche” területet 1998. december 28‑án nyilvánították különleges védelmi területté, a jelen ügyben az élőhelyekről szóló irányelv 6. cikkének (2) bekezdését az említett területre ettől az időponttól kell alkalmazni.
26 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyekről szóló irányelv 6. cikkének (2) bekezdése, ugyanúgy, mint a madarakról szóló irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondata, előírja a tagállamok számára azt a kötelezettséget, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket az utóbbi cikk (1) bekezdése szerint kijelölt különleges természetvédelmi területeken az olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke az irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 26. pontját).
27 Az iratanyagból kitűnik, hogy 1998. december 28. után a jelen ítélet 22. pontjában leírt helyzet továbbra is fennállt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Puglia régió a Bizottság által egy 2004. július 7‑i feljegyzésben előterjesztett kifogásokra reagálva jelezte, hogy megfelelő kiegyenlítő intézkedések elfogadását fontolgatja, amely akár az érintett különleges védelmi terület kiterjesztésében, akár olyan új különleges védelmi terület kijelölésében állna, amely a károsított élőhelyhez hasonló állat‑ és növényvilággal rendelkezik.
28 Következésképpen az arra alapított kifogás, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette az élőhelyekről szóló irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, megalapozott. A Bizottság keresetének tehát e tekintetben is helyt kell adni.
29 Meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság – mivel nem tette meg a szükséges intézkedéseket a „Valloni e steppe pedegarganiche” különleges védelmi területen található olyan természetes élőhelyek és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték – az 1998. december 28‑át megelőző időszak tekintetében nem teljesítette a madarakról szóló irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, valamint az ezen időpontot követő időszak tekintetében nem teljesítette az élőhelyekről szóló irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
A költségekről
30 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) Az Olasz Köztársaság – mivel nem tette meg a szükséges intézkedéseket a „Valloni e steppe pedegarganiche” különleges védelmi területen található olyan természetes élőhelyek és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték – az 1998. december 28‑át megelőző időszak tekintetében nem teljesítette a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, valamint az ezen időpontot követő időszak tekintetében nem teljesítette a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
2) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: olasz.