1

Fellebbezésében a Sniace SA (a továbbiakban: Sniace) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által a T-88/01. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet (EBHT 2005., II-1165. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel az Elsőfokú Bíróság az Ausztria által a Lenzing Lyocell GmbH & Co. KG részére nyújtott állami támogatásra vonatkozó, 2000. július 19-i 2001/102/EK bizottsági határozat (HL 2001. L 38., 33. o., a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét – mint elfogadhatatlant – elutasította.

2

A Sniace spanyol társaság, amely többek között cellulózszálak (viszkóz) előállításával foglalkozik.

3

A vitatott határozat időpontjában a Lenzing Lyocell GmbH & Co. KG (a továbbiakban: LLG) a többek között viszkóz- és modalszálakat előállító osztrák Lenzing AG társaság leányvállalata volt. Az LLG a lyocell, egy teljes mértékben természetes cellulózból előállított új szintetikus szál előállításával és értékesítésével foglalkozott.

4

1995. augusztus 30-i levelében az Osztrák Köztársaság tájékoztatta az Európai Közösségek Bizottságát, hogy állami támogatást kíván nyújtani az LLG-nek a Land Burgenland területén lévő ipari parkban létesülő, lyocellt előállító gyár építéséhez. E levélben az osztrák hatóságok jelezték, hogy a Bizottság által 1995. augusztus 3-i levelében engedélyezett, N 589/95 referenciaszámú regionális támogatási rendszer keretében nyújtják ezeket a támogatásokat.

5

1995. október 5-i levelében a Bizottság tájékoztatta az Osztrák Köztársaságot, hogy nincs szükség a tervezett, szubvenció formájában nyújtott támogatások egyedi bejelentésére, mivel engedélyezett támogatási rendszer hatálya alá tartoznak, ugyanakkor figyelmeztette az Osztrák Köztársaságot, ne nyújtson biztosíték formájában támogatást az LLG-nek a Bizottság előzetes tájékoztatása nélkül.

6

Különféle információk alapján a Bizottság 1998. október 14-én megindította az EK-Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése (jelenleg EK 88. cikk (2) bekezdése) szerinti hivatalos vizsgálati eljárást (a továbbiakban: hivatalos vizsgálati eljárás) az osztrák hatóságok által az LLG javára hozott különböző intézkedések tekintetében. A kérdéses intézkedések az 50,3 millió euró értékű szubvenciókért és kölcsönökért való állami kezességvállalásból, egy 120 ha ipari földterület 4,4 euró/m2-es kedvezményes áron történő eladásából és alapszintű közszolgáltatások 30 éven keresztül rögzített áron történő biztosításából álltak.

7

Az Európai Unió többi tagállama és az érintett felek értesítést kaptak az eljárás megindításáról, és egy közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapja1999. január 13-i számában (HL C 9., 6. o.) történő közzétételével felhívást kaptak esetleges észrevételeik előterjesztésére. Az osztrák kormány 1999. március 15-i, valamint április 16-i és 28-i levelében közölte észrevételeit. Az Egyesült Királyság kormánya és egyéb érdekeltek, közöttük a fellebbező 1999. február 12-i levelében, szintén előterjesztették észrevételeiket.

8

Miután megvizsgálta a közölt információkat, a Bizottság 1999. július 14-i levelében tájékoztatta az osztrák kormányt 1999. június 23-i határozatáról, amelyben a hivatalos vizsgálati eljárást kiterjesztette négy másik, az LLG részére nyújtott támogatásra is. A következő intézkedésekről volt szó: egy telekvásárláshoz nyújtott eseti befektetési támogatás 0,4 millió euró értékben, egy kizárólag 30 év múlva felbontható és évi 1%-ot kamatozó 21,8 millió euró értékű tőkerészesedés, egy ismeretlen mértékű támogatás a vállalkozás saját infrastruktúrájának létrehozására, valamint egy 5,4 millió euró összegű környezetvédelmi támogatás, amelyet a fennálló támogatási rendszertől eltérő módon nyújtottak.

9

Egy második közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapja1999. szeptember 4-i számában (HL C 253., 4. o.) való közzétételével a Bizottság tájékoztatta a tagállamokat és az érintett feleket a hivatalos vizsgálati eljárás kiterjesztéséről, továbbá felhívta őket esetleges észrevételeik előterjesztésére. A fellebbező, illetve az osztrák kormány 1999. október 4-i levelében terjesztette elő észrevételeit. Az egyéb érdekeltek, valamint az Egyesült Királyság kormánya szintén előterjesztettek észrevételeket.

10

2000. július 19-én a Bizottság meghozta a vitatott határozatot. E határozatban egyrészről megállapította, hogy egyes szóban forgó intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, másrészről pedig engedélyezte a többi intézkedést mint az EK-Szerződéssel összeegyeztethető támogatásokat.

11

A határozat rendelkező része a következőképpen szól:

„1. cikk

Az Ausztria által a heiligenkreuz-i székhelyű […] (LLG) részére nyújtott 35,80 millió euró értékű kezességvállalás [egy kereskedelmi és lakossági bankokból álló konzorcium 21,8 millió euró értékű kezességvállalása és három, a […] (WHS) 1,4 millió euró, 10,35 millió euró és 2,25 millió euró értékű kezességvállalása], valamint egy 120 hektáros ipari földterületre biztosított 4,4 euró/m2-es vételár, a Land Burgenland alapszintű közszolgáltatásainak rögzített áron történő biztosítása és a vállalkozás saját infrastruktúrájának létrehozására nyújtott ismeretlen mértékű támogatás nem tartozik az [EK] 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatások közé.

2. cikk

Az Ausztria által a WiBAG 14,5 millió eurós kezességvállalása útján az LLG részére nyújtott támogatás megfelel a Bizottság által jóváhagyott, a kezességvállalásokra vonatkozó N 542/95 [referenciaszámú] szabályzatnak.

Az 5,37 millió euró összegű környezetvédelmi támogatás megfelel a Bizottság által jóváhagyott, a környezetvédelem finanszírozására vonatkozó N 93/148 [referenciaszámú] szabályzatnak.

3. cikk

Az Ausztria által 0,4 millió euró értékű földterület megszerzéséhez nyújtott, valamint a 21,8 millió euró értékű tőkerészesedés formájában nyújtott egyedi támogatások a közös piaccal összeegyeztethetőek.

4. cikk

A jelen határozat címzettje az [Osztrák] Köztársaság.”

12

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2001. április 17-én benyújtott keresetlevelével a Sniace keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt, és kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

13

Az Elsőfokú Bíróság kibővített ötödik tanácsának elnöke 2002. február 18-i végzésével engedélyezte az Osztrák Köztársaság, az LLG és a Land Burgenland beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.

14

Az Elsőfokú Bíróság, miután úgy döntött, hogy hivatalból megvizsgálja a fellebbező kereshetőségi jogát, a megtámadott ítéletben megállapította, hogy a kereset elfogadhatatlan.

15

A megtámadott ítélet 54. pontjában az Elsőfokú Bíróság először is megjegyezte, hogy mivel a vitatott határozat címzettje az Osztrák Köztársaság, az EK 230. cikk negyedik bekezdésével összhangban meg kell vizsgálni, hogy a Sniacét közvetlenül és személyében érinti-e a határozat.

16

Ami a fellebbezőnek a vitatott határozat általi személyes érintettségét illeti, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 55. pontjában emlékeztetett arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei valamely határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket.

17

Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 56. pontjában hangsúlyozta továbbá, hogy ami különösen az állami támogatások területét illeti, a Bizottság valamely egyedi támogatás kapcsán indított hivatalos vizsgálati eljárást lezáró határozata által személyében érintettek a kedvezményezett vállalkozáson felül azok a vele versenyben álló vállalkozások, amelyek tevékeny szerepet játszottak az eljárás során, feltéve, hogy piaci helyzetüket döntő mértékben érinti a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedés (a C-169/84. sz., Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben 1986. január 28-án hozott ítélet [EBHT 1986., 391. o.] 25. pontja).

18

Így a megtámadott ítélet 58. pontjában az Elsőfokú Bíróság szükségesnek találta megvizsgálni, hogy a fellebbezőnek a hivatalos vizsgálati eljárásban való részvétele és piaci helyzetének sérelme milyen mértékben alkalmas arra, hogy őt az EK 230. cikk értelmében egyénítse.

19

A fellebbezőnek az említett eljárásban való részvételét illetően az Elsőfokú Bíróság az ítélet 59. pontjában megállapította, hogy a fellebbező az eljárásban csupán kis szerepet játszott a következő okok miatt:

„[…] Egyrészről a [Sniace] semmilyen panaszt nem nyújtott be a Bizottsághoz. Másrészről úgy tűnik, hogy az 1999. február 12-i és október 4-i leveleiben tett észrevételei nem határozták meg nagymértékben az eljárás lefolyását (lásd e tekintetben a COFAZ és társai kontra Bizottság ítélet [hivatkozás fent] 24. pontját). Így 1999. február 12-i észrevételeiben a felperes lényegében megelégedett azzal, hogy megismételte a Bizottság által a [hivatalos vizsgálati] eljárást megindító határozatban tett megállapítások némelyikét, röviden kommentálva azokat, anélkül, hogy bármilyen konkrét bizonyítékot szolgáltatott volna. Ugyanígy, 1999. október 4-i levele a legkisebb pontosítás vagy bizonyíték nélkül csupán arra az állításra korlátozódott, hogy a [hivatalos vizsgálati] eljárást kiterjesztő határozatban érintett intézkedések állami támogatásoknak minősülnek, és azokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.”

20

A fellebbező piaci helyzetének sérelmét illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 61. pontjában először is megjegyezte, hogy a vitatott határozat által célzott intézkedések kizárólag egy lyocellgyártó üzemet érintenek, illetve hogy nem vitatott, hogy a fellebbező valóban nem gyárt, és a jövőben sem tervezi ilyen típusú szálak gyártását.

21

Az Elsőfokú Bíróság ezt követően az ítélet 63–78. pontjában megvizsgálta a fellebbező által előadott érveket annak megállapítása érdekében, hogy piaci helyzetét mégis befolyásolhatja-e lényegesen a vitatott határozat. E pontok a következőképpen hangzanak:

[…]

22

Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 79. és 80. pontjában mindebből arra következtetett, hogy tekintettel erre a körülményre és a fellebbezőnek a hivatalos vizsgálati eljárásban játszott csekély szerepére, a vitatott határozat nem érinti személyében a fellebbezőt, és hogy következésképpen a keresetet elfogadhatatlannak kell minősíteni anélkül, hogy szükséges volna annak vizsgálata, hogy a fellebbezőt közvetlenül érinti-e a határozat.

23

Fellebbezésében a Sniace azt kéri, hogy a Bíróság:

24

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

25

A Lenzing Fibers GmbH (a továbbiakban: Lenzing Fibers) és a Land Burgenland azt kéri, hogy a Bíróság:

26

Az Osztrák Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

27

A Sniace négy jogalapra hivatkozik fellebbezésének alátámasztására. Első jogalapként úgy érvel, hogy a megtámadott ítélet meghozatala során téves jogalkalmazás történt, mivel az Elsőfokú Bíróság kimondta a kereset elfogadhatatlanságát arra hivatkozva, hogy a fellebbező nem bizonyította, hogy piaci helyzetét a vitatott határozat lényegesen befolyásolhatja. Második jogalapként a fellebbező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor kimondta a kereset elfogadhatatlanságát arra hivatkozva, hogy a fellebbező kis szerepet játszott a hivatalos vizsgálati eljárás során. A harmadik jogalap a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul. A két részből álló negyedik jogalap az egyenlő bánásmód elvének, valamint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata bizonyos rendelkezéseinek megsértésén alapul.

28

Első jogalapként a Sniace úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor kimondta a kereset elfogadhatatlanságát arra hivatkozva, hogy a fellebbező nem jelölte meg megfelelő módon azokat az indokokat, amelyek alapján a vitatott határozat sértheti a jogos érdekeit, lényegesen befolyásolva a piaci helyzetét.

29

A fellebbező először is azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vett figyelembe bizonyos tényeket, amelyek bizonyítják, hogy az LLG által előállított és értékesített lyocellszál, valamint a Sniace által előállított és értékesített viszkózszál egymással közvetlen versenyhelyzetben áll. Egyrészről a fellebbező úgy érvel, hogy az LLG piacra helyezett alacsonyabb minőségű és árú, „standard alatti lyocelltípusoknak” nevezett különböző lyocelltípusokat, amelyek bizonyos alkalmazások tekintetében versenyben állnak a viszkózszállal. E tekintetben az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 72. pontjában foglalt következtetése, miszerint „az ügyirat adatai alapján nem állapítható meg különböző minőségű lyocellek létezése”, nem helytálló a fellebbező által az elsőfokú eljárásban benyújtott adatok fényében. E következtetésnek ellentmondanak különösen az LLG egyik vezetője által tett, az elsőfokú eljárásban benyújtott keresethez csatolt szakmai folyóirat egyik cikkében foglalt nyilatkozatok. Másrészről a fellebbező szerint az Elsőfokú Bíróság nem vette megfelelően figyelembe azon adatokat sem, amelyek azokon a versenyképes árakon történő értékesítésre vonatkoznak, amelyeken az LLG a vitatott támogatások nyújtását követően értékesítette a viszkóz és lyocell keverékéből álló – egyéb szállakkal, többek között a viszkózzal is versenyhelyzetben lévő – proviszkózt.

30

Másodsorban a fellebbező úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a következő sajátos körülményeket, amelyek minden más gazdasági szereplőtől megkülönböztetve egyénítik a fellebbezőt:

31

Harmadsorban a fellebbező vitatja az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 70. és 77. pontjában foglalt azon állításait, miszerint még ha feltételezhető is, hogy a lyocell és a viszkóz, vagy a proviszkóz és a viszkóz versenyhelyzetben áll egymással, a Sniace semmilyen tájékoztatást nem adott a vitatott határozat miatt őt ért veszteségekről, illetve egyéb negatív következményekről. Márpedig a fellebbező azt állítja, hogy szolgált ilyen adatokkal, különösen az elsőfokú eljárásban benyújtott keresetéhez 14. mellékletként csatolt dokumentumban, amely pontos adatokat tartalmaz a Sniace által amiatt elszenvedett veszteségekről, hogy a lyocellt mesterségesen alacsony áron értékesítette.

32

A Bizottság szerint a jogalap elfogadhatatlan, mivel csupán arra korlátozódik, hogy vitatja a tényállás Elsőfokú Bíróság általi értékelését.

33

Az Osztrák Köztársaság, a Lenzing Fibers és a Land Burgenland szerint is elfogadhatatlan a jogalap, mivel új tényekre és bizonyítékokra támaszkodik, nem a megtámadott ítélet, hanem a vitatott határozat megalapozottságát vonja kétségbe több tekintetben is, valamint az EK 225. cikk (1) bekezdésében és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdésében foglalt rendelkezésekkel szemben nem jogkérdésekre korlátozódik.

34

Először is meg kell állapítani, hogy a Sniace – akkor is, ha téves jogalkalmazásra hivatkozik – első jogalapjával valójában meg kívánja kérdőjelezni a tényállás Elsőfokú Bíróság általi értékelését, lényegében azt állítva, hogy ez utóbbi nem vett megfelelően figyelembe bizonyos, a fellebbező által az elsőfokú eljárásban annak bizonyítása érdekében hivatkozott körülményeket és dokumentumokat, hogy a lyocellszálak és a viszkózszálak egymással közvetlen versenyhelyzetben állnak.

35

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy fellebbezés esetén a Bíróságnak nincs hatásköre a tényállás megállapítására és főszabály szerint az Elsőfokú Bíróság által az e tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok vizsgálatára. Amennyiben ugyanis e bizonyítékokhoz szabályszerűen jutottak hozzá, és a bizonyításra, valamint a bizonyítási teherre vonatkozó általános jogelveket és eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag az Elsőfokú Bíróság feladata az elé terjesztett bizonyítékok bizonyító erejének értékelése (a C-7/95. P. sz., Deere kontra Bizottság ügyben 1998. május 28-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-3111. o.] 22. pontja, valamint a C-403/04. P. és C-405/04. P. sz., Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. január 25-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-729. o.] 38. pontja). Ez az értékelés tehát – az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett bizonyítékok elferdítését kivéve – nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek (a C-53/92. P. sz., Hilti kontra Bizottság ügyben 1994. március 2-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-667. o.] 42. pontja, valamint a C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-123. o.] 49. pontja).

36

Ebből következik, hogy az első jogalap csak annyiban elfogadható, amennyiben annak bizonyítására irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság elferdítette a bizonyítékokat.

37

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ilyen elferdítés akkor valósul meg, ha a meglévő bizonyítékok értékelése új bizonyítékok felhasználása nélkül is nyilvánvalóan tévesnek tűnik (a C-551/03. P. sz., General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6-án hozott ítélet [EBHT 2006.,  I-3173. o.] 54. pontja, a C-167/04. P. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8935. o.] 108. pontja, valamint a C-229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-439. o.] 37. pontja).

38

Márpedig a Sniace azon érvét illetően, miszerint az Elsőfokú Bíróság elferdítette a Textil Expres nevű szakmai folyóiratban megjelent és a keresetéhez csatolt cikk tartalmát, azt állítva, hogy az ügyirat adatai alapján nem állapítható meg különböző minőségű lyocellek létezése, elegendő annak megállapítása, hogy noha a szóban forgó cikk megemlít különböző, az LLG által értékesített lyocellszál-típusokat, e cikknek a fellebbező által fellebbezésében idézett szövegrészeiből nem állapítható meg egyértelműen, hogy – ahogyan a főtanácsnok az indítványának 29. pontjában megjegyezte – e típusok alacsonyabb minőségű és a viszkózzal árversenyben álló típusok lennének. Ugyanezen cikk – ahogyan az Elsőfokú Bíróság is megjegyezte a megtámadott ítélet 67. pontjában – kifejti, hogy a viszkózzal ellentétben a lyocell „olyan kiegészítő szál, amelynek különböző alkalmazásai vannak”. E dokumentum tartalma tehát nem kérdőjelezheti meg az Elsőfokú Bíróság azon következtetését, miszerint a viszkóz és a lyocell nem állnak közvetlen versenyben egymással.

39

A Sniace által a vitatott határozat következtében elszenvedett kárra vonatkozóan szolgáltatott, és az Elsőfokú Bíróság által állítólag figyelmen kívül hagyott információkat illetően meg kell jegyezni, hogy az elsőfokú eljárásban benyújtott kereset 14. mellékletében szereplő feljegyzés, amelyre a fellebbező a fellebbezésében hivatkozik, éppen azon a nem bizonyított feltételezésen nyugszik, hogy – ahogyan az előző pontból is kitűnik – a viszkózszálak és a lyocellszálak közvetlen versenyben állnak egymással.

40

E körülmények között az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant és mint részben megalapozatlant el kell utasítani.

41

Második jogalapként a fellebbező úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor kimondta a kereset elfogadhatatlanságát arra hivatkozva, hogy a fellebbező kis szerepet játszott a vitatott határozat elfogadásához vezető hivatalos vizsgálati eljárásban.

42

A Sniace először is előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen hivatkozott az ezen eljárásban való részvétele mértékének értékelése során a fent hivatkozott Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. és 25. pontjára, mivel a hivatkozott ítélet a jelen ügytől eltérő ténybeli helyzetre vonatkozik. E tekintetben a Sniace hangsúlyozza, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló ügy felperesétől eltérően ő nem nyújtott be panaszt, hanem az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében érintett félként avatkozott be az eljárásba, miután a Bizottság felhívta észrevételei megtételére. Az a fontos tehát, hogy a Bizottság azáltal, hogy a fellebbezőt így információforrásként jelölte meg, olyan alanyi eljárási jogot biztosított a számára, amely alkalmas arra, hogy a közösségi bíróság általi jogi védelemben részesüljön.

43

A fellebbező továbbá úgy érvel, hogy a megtámadott ítélet 59. pontjában foglalt megállapítással ellentétben a hivatalos vizsgálati eljárásban játszott szerepét nem lehet csekélynek minősíteni. Különösen a Sniace által a Bizottsághoz benyújtott észrevételek bizonyos hatással voltak az eljárás lefolyására, hozzájárulva többek között az eljárás egyéb támogatási intézkedésekre való kiterjesztéséhez.

44

Végül még ha feltételezhető is, hogy a Sniace csak kis szerepet játszott a hivatalos vizsgálati eljárásban, a fellebbező vitatja, hogy pusztán e körülmény igazolhatja a kereshetőségi jogának korlátozását. Épp ellenkezőleg, a T-380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12-én hozott ítéletben (EBHT 1996., II-2169. o.) az Elsőfokú Bíróság kifejezetten elismerte, hogy a Bizottság által az állami támogatások területén hozott valamely határozattal szembeni kereset benyújtásához való jog nem tehető függővé a felperes hivatalos vizsgálati eljárásban való részvételének mértékétől. E megközelítést igazolja egyébként az is, hogy az érintett felek ezen eljárásban szükségszerűen korlátozott szerepet játszanak. Nem jogosultak ugyanis betekinteni az iratokba, és így messzemenően azoktól a tényektől függnek, amelyeket a Bizottság az eljárás megindításáról szóló közleményében közzétett. E körülmények között nem lehet a fellebbező terhére róni különösen, hogy nem nyilatkozott azokról a tényekről, amelyeket a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról, illetve kiterjesztéséről szóló közleményében vagy egyéb nyilvános dokumentumokban nem említett, és amelyekbe a Sniace mint érintett fél a vitatott határozat elfogadása előtt nem tekinthetett be.

45

A Bizottság és az osztrák kormány ezzel szemben úgy érvel, hogy e jogalap elfogadhatatlan, mivel meg kívánja kérdőjelezni az Elsőfokú Bíróság által végzett ténybeli értékelést.

46

Másodlagosan a Bizottság úgy érvel, hogy a fent hivatkozott Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből az következik, hogy három együttes feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy valamely versenytárs vállalkozás által a hivatalos vizsgálati eljárást követően hozott határozat ellen benyújtott kereset elfogadható legyen:

47

Márpedig a jelen esetben a fellebbező e feltételek egyikét sem teljesíti. Különösen a fellebbezőnek a hivatalos vizsgálati eljárásban játszott szerepére vonatkozó feltételt illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a Sniace által benyújtott észrevételek lényegében arra korlátozódnak, hogy körülírják és jóváhagyják az eljárás megindításáról szóló határozat tartalmát anélkül, hogy azt gyakorlatilag a legcsekélyebb információval kiegészítenék.

48

A Lenzing Fibers és a Land Burgenland szerint a jogalap elfogadhatatlan, mivel a jelen kereset keretében minden relevanciát nélkülöz. A C-106/98. P. sz., Comité d’entreprise de la Société française de production és társai kontra Bizottság ügyben 2000. május 23-án hozott ítélet (EBHT 2000., I-3659. o.) szerint ugyanis a hivatalos vizsgálati eljárásban való – akár tevőleges – részvétel nem elegendő feltétel valamely vállalkozás kereshetőségi jogának elismeréséhez, amikor – ahogyan a jelen esetben is – a támogatási intézkedés nem befolyásolja érzékelhetően a piaci helyzetét.

49

Ami e jogalap elfogadhatóságát illeti, ahogyan a Bíróság fentebb emlékeztetett rá, az EK 225. cikk (1) bekezdéséből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, és abban csak az Elsőfokú Bíróság hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló, az Elsőfokú Bíróság előtt történt eljárási szabálytalanságra, valamint a közösségi jog utóbbi általi megsértésére lehet hivatkozni (lásd különösen a C-284/98. P. sz., Parlament kontra Bieber ügyben 2000. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-1527. o.] 30. pontját, valamint a C-420/04. P. sz., Gouvras kontra Bizottság ügyben 2005. július 14-én hozott végzés [EBHT 2005., I-7251. o.] 48. pontját és a C-323/06 P. sz., Kallianos kontra Bizottság ügyben 2007. március 20-án hozott végzés [EBHT 2007., I-43. o.] 10. pontját).

50

A jelen ügyben a Bizottság és az osztrák kormány által előadottakkal ellentétben e jogalap nem korlátozódik arra, hogy megkérdőjelezze a tényállásnak az elsőfokú eljárásban történt értékelését, hanem az érintett felek kereshetőségi jogát szabályozó feltételek azon értelmezését vitatja, amelyre az Elsőfokú Bíróság a fellebbező hivatalos vizsgálati eljárásban való részvételének vizsgálata során jutott, következésképpen e jogalap jogkérdést vet fel.

51

Ebből következik, hogy a jogalap elfogadható, amennyiben vitatja, hogy az Elsőfokú Bíróság megfelelően figyelembe vette a fellebbező említett eljárásban való részvételének mértékét.

52

E jogalap megalapozottságát illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint valamely természetes vagy jogi személy csak akkor indíthat eljárást egy másik személyhez címzett határozat ellen, ha e határozat őt közvetlenül és személyében érinti.

53

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei valamely határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (lásd különösen a 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítéletet [EBHT 1963., 197., 223. o.], a C-198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyben 1993. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-2487. o.] 20. pontját és a C-78/03. P. sz., Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben 2005. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10737. o.] 33. pontját).

54

Ami konkrétan az állami támogatások területét illeti, az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján vagy hivatalos vizsgálati eljárás végén hozott, a támogatást értékelő határozat megalapozottságát kétségbe vonó felpereseket e határozat által személyükben érintetteknek kell tekinteni, amennyiben a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás piaci helyzetüket érzékelhetően érinti (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22­25. pontját, valamint a Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet 37. és 70. pontját).

55

E tekintetben különösen elismerést nyert, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró bizottsági határozat a kedvezményezett vállalkozáson kívül személyükben érinti e vállalkozásnak az eljárásban cselekvően részt vevő versenytársait is, amennyiben a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedés lényegesen befolyásolja a piaci helyzetüket (lásd különösen a fent hivatkozott Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontját, valamint a Comité d’entreprise de la Société française de production és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. pontját).

56

Így a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy valamely vállalkozás volt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának helyt adó panasz kezdeményezője, az a tény, hogy az eljárás során előadhatta észrevételeit, és az a tény, hogy az eljárás lefolyását nagymértékben meghatározták észrevételei, releváns körülményeket jelentenek e vállalkozás kereshetőségi jogának értékelése során (lásd a fent hivatkozott Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. és 25. pontját).

57

Ugyanakkor, a Bizottság állításával ellentétben, nem következik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, hogy az említett eljárásban való ilyen részvétel szükséges feltétel annak megállapításához, hogy a határozat az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érinti a vállalkozást, kizárva, hogy utóbbi olyan egyéb sajátos körülményekre hivatkozhasson, amelyek a határozat címzettjéhez hasonló módon egyénítik őt.

58

A jelen esetben a megtámadott ítélet 58. és 78. pontjából kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság két körülményből következtetett arra, hogy a vitatott határozat nem érinti személyében a fellebbezőt, nevezetesen egyrészről a Sniacénak a hivatalos vizsgálati eljárásban játszott csekély szerepéből, másrészről pedig abból, hogy utóbbi nem bizonyította piaci helyzetének lényeges sérelmét. Konkrétan ezen elemzés keretében e két körülmény közül az első megvizsgálását illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 59. pontjában kimondta, hogy a fellebbező csupán kis szerepet játszott az eljárásban, mivel nem nyújtott be panaszt a Bizottsághoz, és mivel a Sniace által tett észrevételek nem határozták meg nagymértékben az eljárást.

59

Megállapítható ugyanakkor, hogy még ha feltételezhető is, hogy a megtámadott ítélet fent említett pontjaiban az Elsőfokú Bíróság a fellebbező hivatalos vizsgálati eljárásban való tevékeny részvételét szükséges feltételként határozta meg ahhoz, hogy a fellebbezőt a vitatott határozat által személyében érintettnek lehessen tekinteni, e téves jogalkalmazás nem befolyásolná a jelen jogvita eldöntését.

60

A jelen ítélet 54. és 55. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a fellebbezőnek mindenképpen bizonyítania kellett volna, hogy a vitatott határozat alkalmas arra, hogy lényegesen befolyásolja a piaci helyzetét. Márpedig a tényállás független értékelése keretében az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a jelen esetben a fellebbező nem bizonyította, hogy a vitatott határozat sértheti jogos érdekeit azáltal, hogy lényegesen befolyásolja piaci helyzetét. A jelen ítélet 34­40. pontjában kifejtett okok miatt a fellebbező által a fellebbezés első jogalapjaként előadott egyetlen érv sem alkalmas arra, hogy kétségbe vonja ezt a következtetést.

61

Következésképpen a második jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

62

Harmadik jogalapként a Sniace úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság azáltal, hogy keresetét mint elfogadhatatlant elutasította, megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, amelyet a közösségi ítélkezési gyakorlat, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény 6. és 13. cikke, továbbá a 2000. december 7-én Nizzában ünnepélyesen kihirdetett, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (HL C 364., 1. o.) 47. cikke biztosít. A fellebbezőt ugyanis megfosztották a vitatott határozattal szembeni minden – nemzeti vagy közösségi bíróság előtt érvényesíthető – jogorvoslattól, noha a határozat meghozatala során több nyilvánvaló hiba is történt.

63

A Bizottság, a Lenzing Fibers és a Land Burgenland szerint egy olyan személy, mint a fellebbező, akit az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében a határozat nem érint közvetlenül és személyében, nem hivatkozhat a hatékony bírói jogvédelem elvére annak érdekében, hogy elismerjék az e határozat elleni kereset benyújtásához való jogát.

64

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósági feltételeit nem lehet figyelmen kívül hagyni a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak a fellebbező szerinti értelmezésére hivatkozva (a C-237/06. P. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2007. március 8-án hozott végzés [az EBHT-ban nem tették közzé] 108. pontja; lásd még e tekintetben a C-50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6677. o.] 44. pontját, a C-263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2004., I-3425. o.] 36. pontját, valamint a C-150/06. P. sz., Arizona Chemical és társai kontra Bizottság ügyben 2007. március 13-án hozott végzés [az EBHT-ban nem tették közzé] 40. pontját).

65

Így különösen a jelen kereset tárgyát képező területet illetően a Bíróság korábban már kifejtette, hogy az a magánszemély, akit nem érint közvetlenül és személyében a Bizottság állami támogatások területén hozott határozata, és akinek az érdekeit következésképpen esetleg nem érinti a határozat tárgyát képező állami intézkedés, nem hivatkozhat ilyen határozattal szemben a bírói jogvédelemhez való jogra (a C-379/03. P. sz., Pérez Escolar kontra Bizottság ügyben 2004. október 1-jén hozott végzés [az EBHT-ban nem tették közzé] 41. pontja).

66

Márpedig az első két jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a jelen esetben éppen hiányzott e két feltétel egyike, mivel a fellebbező nem bizonyította, hogy a vitatott határozat őt személyében érinti.

67

Ebből következik, hogy a fellebbező nem megalapozottan állítja, hogy a megtámadott ítélet sérti a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. A jogalapot következésképpen el kell utasítani.

68

A fellebbezés negyedik jogalapja két részből áll.

69

A jogalap első része az eljárásbeli egyenlőség elvének megsértésére vonatkozik, miszerint néhány hónapon belül az Elsőfokú Bíróság ugyanazon tanácsa két hasonló ügyben ellentétes következtetésre jutott az állami támogatásokkal kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárásba beavatkozó harmadik személyek kereshetőségi jogát illetően. A Sniace konkrétan a T-36/99. sz., Lenzing kontra Bizottság ügyben 2004. október 21-én hozott ítéletre (EBHT 2004., II-3597. o.) hivatkozik, amely elfogadhatónak nyilvánította a spanyol hatóságok által a Sniacénak nyújtott támogatásokra vonatkozó bizottsági határozat ellen a Lenzing AG által benyújtott keresetet. Márpedig az Elsőfokú Bíróság egy sor olyan körülmény és bizonyíték alapján jutott erre a következtetésre, amelyeket viszont a megtámadott ítéletben mint nem relevánsakat elutasított. Tehát két hasonló helyzetet eltérően ítélt meg anélkül, hogy az ilyen megkülönböztetés objektíven igazolható lenne.

70

Ezen érvekre válaszolva a Bizottság először is emlékeztet arra, hogy a fent hivatkozott Lenzing kontra Bizottság ügyben hozott ítélet jelenleg fellebbezés (C-525/04. P. sz. ügy) tárgyát képezi, amelynek keretében a Bizottság éppen azzal érvel, hogy a Lenzing AG nem teljesítette az ítélkezési gyakorlat által a kereshetőségi jogra vonatkozóan előírt feltételeket, mivel az említett ügyben e vállalkozást nem érinti személyében a szóban forgó határozat. Más szóval a Bizottság szerint az Elsőfokú Bíróság két ítélete közötti esetleges megközelítésbeli különbséget a fellebbező által javasolttal ellentétes értelemben kell feloldani, vagyis úgy, hogy ki kell mondani a két ügyben a keresetek elfogadhatatlanságát.

71

A Bizottság, a Lenzing Fibers és a Land Burgenland ezt követően úgy érvel, hogy az egyenlőség elve a jelen esetben nem alkalmazható a két eset közötti bizonyos objektív különbségekből adódóan. Különösen a fent hivatkozott Lenzing kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügyben nyújtott támogatás olyan piacnak – nevezetesen a viszkózpiacnak – kedvezett, ahol a kedvezményezett vállalkozás és a felperes versenyben állt egymással, míg a jelen ügyben engedélyezett támogatás kizárólag a lyocelltermelést érinti, vagyis olyan piacot, amelyen a Sniace nem volt jelen. Továbbá a Lenzing kontra Bizottság ügyben a felperes aktívabb szerepet játszott, mint a Sniace a jelen fellebbezés tárgyát képező ügyben, mivel az előbbi nyújtotta be a közigazgatási eljárás megindításához vezető panaszt, és az eljárás során további információkkal is szolgált.

72

Még ha feltételezhető is, hogy az a körülmény, hogy az Elsőfokú Bíróság eltér attól a megközelítéstől, amelyet egyik korábbi ítéletében követett, sértheti az egyenlő bánásmód elvét, és így hivatkozni lehet rá a fellebbezést alátámasztó jogalapként, meg kell jegyezni, hogy a jelen esetben a Sniace állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy hasonló helyzetek eltérő bánásmód tárgyát képezték volna.

73

A tényállás Elsőfokú Bíróság általi, a megtámadott ítélet 61­78. pontjában foglalt független értékeléséből ugyanis kitűnik, hogy a Sniace nem gyártott és nem is tervezte lyocellszálak gyártását, és nem sikerült megjelölnie más okokat sem, amelyek miatt a vitatott határozat mégis lényegesen befolyásolhatta a piaci helyzetét. E tekintetben, ahogyan a főtanácsnok az indítványának 59. pontjában megjegyezte, a Sniace helyzete egyértelműen, éspedig egy lényeges pontban különbözik a fent hivatkozott Lenzing kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügy felperesének helyzetétől. Az utóbbi ügyben ugyanis a felperes az érintett piacon közvetlen versenyben állt a támogatás kedvezményezettjével, amit az Elsőfokú Bíróság meghatározó körülményként ítélt meg a Bizottság határozatával szembeni kereshetőségi jogának vizsgálata során.

74

E körülmények között a fellebbező nem hivatkozhat az említett ítéletre annak érdekében, hogy bizonyítsa az egyenlő bánásmód elvének bármilyen megsértését. Következésképpen a negyedik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

75

E jogalap második részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette eljárási szabályzatának 64. és 65. cikkét, amikor elutasította a Sniace pervezető intézkedések iránti kérelmeit olyan adatok és dokumentumok benyújtását illetően, amelyek a Sniace szerint szükségesek lettek volna az ügy bizonyos aspektusainak tisztázásához. Ugyanígy az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta a fellebbezőnek a felek megjelenésére, valamint több tanú és szakértő meghallgatására vonatkozó kérelmeit.

76

A Bizottság, a Lenzing Fibers és a Land Burgenland ezzel szemben úgy érvel, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felek által benyújtott pervezető intézkedések iránti kérelmeknek helyt adó, illetve azokat elutasító határozatok az Elsőfokú Bíróság független mérlegelési jogkörébe tartoznak, így a fellebbezés keretében azokra főszabály szerint nem terjed ki a Bíróság felülvizsgálati jogköre.

77

A jogvitában részes fél által benyújtott, pervezető intézkedés, illetve bizonyításfelvétel iránti kérelmeknek az Elsőfokú Bíróság általi elbírálását illetően emlékeztetni kell arra, hogy egyedül az Elsőfokú Bíróság dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről (lásd különösen a C-315/99. P. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 2001. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5281. o.] 19. pontját, a C-136/02. P. sz., Mag Instrument kontra OHIM ügyben 2004. október 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9165. o.] 76. pontját, valamint a C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P–C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 67. pontját).

78

Így a Bíróság úgy ítélte meg, hogy még ha a keresetlevélben megfogalmazott, tanúkihallgatásra irányuló indítvány pontosan megjelöli is, hogy mely tényekre vonatkozóan, illetve milyen okokból szükséges a tanút vagy tanúkat kihallgatni, a jogvita tárgyát és a megnevezett tanúk kihallgatásának szükségességét illetően az Elsőfokú Bíróságnak kell értékelnie az indítvány helytállóságát (a C-185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-8417. o.] 70. pontja, a fent hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 68. pontja, valamint a C-112/04. P. sz., Marlines kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 38. pontja.).

79

Következésképpen a jelen esetben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 81. pontjában helyesen ítélhette meg úgy, hogy az ügyiratban foglalt iratok és a szóbeli szakaszban szolgáltatott magyarázatok elegendőek a számára az előtte folyó jogvita eldöntéséhez anélkül, hogy további pervezető intézkedésekre lenne szükség.

80

Mivel a negyedik jogalap második része nyilvánvalóan nem megalapozott, a jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

81

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezést el kell utasítani, mivel a hivatkozott jogalapok egyike sem sikeres.

82

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet e szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság, a Lenzing Fibers és a Land Burgenland kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

83

Az eljárási szabályzat 69. cikke 4. §-ának első bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 118. §-a értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. E rendelkezésnek megfelelően ezért úgy kell határozni, hogy az Osztrák Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: