1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok
(EK 234. cikk)
2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok
(EK 234. cikk)
3. Európai Unió – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – A schengeni vívmányokat beillesztő jegyzőkönyv – A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény – A ne bis in idem elve
(A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény, 54. cikk)
4. Európai Unió – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – A schengeni vívmányokat beillesztő jegyzőkönyv – A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény – A ne bis in idem elve
(A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény, 54. cikk)
1. A Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EK 234. cikkben foglalt együttműködés keretében egyedül az alapeljárást folytató és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult mérlegelni, az ügy sajátosságaira figyelemmel, egyrészt az előzetes döntéshozatal szükségességét ahhoz, hogy döntését meghozhassa, másrészt azt, hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Így tehát amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a közösségi jog értelmezésével kapcsolatosak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles eljárni.
A nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatal megtagadásának csak akkor van helye, ha nyilvánvaló, hogy a kérdéses közösségi jogszabály értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényeivel vagy tárgyával, vagy ha a probléma elméleti jellegű, illetőleg ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli, illetve jogi adatokkal, amelyek a feltett kérdések hasznos megválaszolásához szükségesek.
(vö. 33‑34. pont)
2. Bár a Bíróság az EK 234. cikk értelmében nem rendelkezik hatáskörrel a közösségi szabály konkrét jogvitára való alkalmazására, az e cikkel bevezetett igazságszolgáltatási együttműködés keretében – az iratokban fellelhető tényekből kiindulva – megadhatja a nemzeti bíróságnak a közösségi jog értelmezésének azokat az elemeit, amelyek e rendelkezés hatásainak értékelése során részére hasznosak lehetnek.
(vö. 37. pont)
3. A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 54. cikkét akként kell értelmezni, hogy e cikk alkalmazásának egyedüli jelentősséggel bíró szempontja a történeti tényállásnak, azaz az egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő tények együttesének az azonossága, függetlenül e tényállás jogi minősítésétől és a védett jogi tárgytól.
A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények vonatkozásában egyrészt nem követelmény, hogy a kérdéses kábítószer-mennyiségek a két érintett tagállamban vagy a két államban a cselekmény elkövetésében állítólag részt vevő személyek azonosak legyenek. Nem kizárt tehát, hogy az olyan helyzet, amelyben az ilyen azonosság hiányzik, természetüknél fogva egymáshoz elválaszthatatlanul kötődő tények együttesének minősül. Másrészt az ugyanazon kábítószerek kivitelében és behozatalában megnyilvánuló büntetendő és az egyezmény valamely részes államában büntetőeljárás alapját képező cselekmény főszabály szerint az 54. cikk értelmében vett „ugyanazon cselekménynek” minősül, ennek végérvényes mérlegelése pedig a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok feladata.
(vö. 48‑51., 53. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
4. A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (SMVE) 54. cikkében foglalt ne bis in idem elvét, amelynek célja annak elkerülése, hogy valaki ellen a szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása következtében ugyanazon cselekmény alapján több tagállamban is büntetőeljárást indítsanak, alkalmazni kell valamely részes állam igazságügyi hatóságainak a terheltet bizonyítékok hiányában felmentő jogerős határozatára.
Az SMVE 54. cikkét alkotó egyetlen összetett mondatban lévő főmondat ugyanis semmilyen utalást nem tesz a jogerőre emelkedett határozat tartalmára. Csupán a mellékmondatban említi az 54. cikk az elítélés esetét, kimondva, hogy ebben az esetben a büntetőeljárás indításának tilalma sajátos feltételhez kötött. Az elítélés esetére vonatkozó különös szabály felesleges lenne, ha a főmondatban szereplő általános szabályt csak az elítélést kimondó határozatokra kellene alkalmazni.
Továbbá, ha az említett 54. cikket nem kellene alkalmazni a bizonyítékok hiányában felmentő jogerős határozatra, annak következménye a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának veszélyeztetése lenne.
Végül, sértené a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét az, ha bizonyítékok hiányában történő felmentés esetén ugyanazon cselekmény miatt egy másik részes államban büntetőeljárást indítanak. A terheltnek ugyanis egy másik részes államban újabb büntetőeljárástól kellene tartania, miközben ugyanezen cselekményt már jogerősen elbírálták.
(vö. 56‑59., 61. pont és a rendelkező rész 2. pontja)