C‑103/05. sz. ügy
Reisch Montage AG
kontra
Kiesel Baumaschinen Handels GmbH
(az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„44/2001/EK rendelet – 6. cikk 1. pont – Több alperes – Valamely tagállamban az ott lakóhellyel rendelkező, csődeljárás alá vont személy és egy másik tagállamban letelepedett alperesi pertárs ellen indított kereset – A csődeljárás alá vont személy ellen indított kereset elfogadhatatlansága – Az ügyben eljáró bíróság joghatósága az alperesi pertárs ellen indított kereset esetén”
Az ítélet összefoglalása
Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajtása – 44/2001 rendelet
(44/2001 tanácsi rendelet, 6. cikk, 1. pont)
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésre a valamely tagállamban az ott lakóhellyel rendelkező elsőrendű alperes, valamint valamely másik tagállamban lakóhellyel rendelkező másodrendű alperes ellen indított keresetben hivatkozni lehet akkor is, ha az említett keresetet az elsőrendű alperes tekintetében a benyújtásától fogva elfogadhatatlannak kell tekinteni valamely nemzeti szabályozás, például valamely olyan szabály értelmében, amely kizárja a csődbe ment adós ellen a hitelezők által indított egyéni igényérvényesítéseket. Ez a rendelkezés ugyanis egyrészt nem tartalmaz semmiféle kifejezett utalást a belső szabályok alkalmazására, sem olyan feltételt, amely szerint a nemzeti szabályozás értelmében a több alperes ellen indított keresetet elfogadhatónak kell tekinteni annak benyújtása időpontjától kezdve. Másrészt, mivel az nem tartozik azok közé a rendelkezések közé, amelyek kifejezetten előírják a belső szabályok alkalmazását, és azok jogi alapjaként szolgálnak, e rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy annak alkalmazása a belső szabályok hatásaitól függhet. Mindenesetre e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy az lehetővé teszi a felperes számára az olyan, több alperessel szembeni kereset indítását, amelynek egyedüli célja azok valamelyikének kivonása azon tagállam bíróságainak joghatósága alól, amelyben az alperes lakóhellyel rendelkezik.
(vö. 27., 30‑33. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2006. július 13.(*)
„A 44/2001/EK rendelet – 6. cikk 1. pont – Több alperes – Valamely tagállamban az ott lakóhellyel rendelkező, csődeljárás alá vont személy és egy másik tagállamban letelepedett alperesi pertárs ellen indított kereset – A csődeljárás alá vont személy ellen indított kereset elfogadhatatlansága – Az ügyben eljáró bíróság joghatósága az alperesi pertárs ellen indított kereset esetén”
A C‑103/05. sz. ügyben,
az EK 234. cikk és az EK 68. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2005. február 28‑án érkezett, 2005. február 2‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Reisch Montage AG
és
a Kiesel Baumaschinen Handels GmbH
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, P. Kūris, G. Arestis és J. Klučka (előadó) bírák,
főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,
hivatalvezető: R. Grass,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a német kormány képviseletében M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues és A. Bodard‑Hermant, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A.‑M. Rouchaud‑Joët és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2006. március 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 6. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 A kérelmet a Reisch Montage AG (a továbbiakban: Reisch Montage) és a Kiesel Baumaschinen Handels GmbH (a továbbiakban: Kiesel) közötti per keretében terjesztették elő, egy 8689,22 euró összegű pénztartozás megtérítése tárgyában.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
3 A 44/2001 rendelet tizenegyedik, tizenkettedik és tizenötödik preambulumbekezdései a következőket mondják ki:
„(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. […]
(12) Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.
[…]
(15) A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni, és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. […]”
4 Az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése, amely annak II. fejezete „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában szerepel, a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
5 Ugyanezen rendelet 3. cikke értelmében, amely szintén az említett II. fejezet, 1. szakaszában szerepel:
„(1) Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.
(2) Különösen az I. mellékletben megállapított nemzeti joghatósági szabályokat nem lehet alkalmazni ezekre a személyekre.”
6 A 44/2001 rendelet 5. cikke értelmében, amely ugyanezen II. fejezet „Különös joghatóság” című 2. szakaszában szerepel, a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy bizonyos feltételek esetén más tagállamban is perelhető.
7 Ezenkívül ugyanezen rendelet 6. cikke, amely szintén az említett 2. szakaszban szerepel, a következőképpen rendelkezik:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá:
1. amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének bírósága előtt, feltéve, hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni;
[…]”
A nemzeti szabályozás
8 A csődeljárásról szóló rendelet (a Konkursordnung, a továbbiakban: KO) 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A csődeljárás adósával szemben a csődeljárás megindulását követően nem indíthatók és nem folytathatók olyan peres eljárások, amelyeknek a tárgya a csődtömeg részét képező vagyonhoz kapcsolódó jogok visszakövetelése vagy biztosítása.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatali kérdés
9 2004. január 30‑án a Reisch Montage, egy liechtensteini székhelyű társaság, a Bezirksgericht Bezau (Ausztria) keresetet indított Gisinger úr, ausztriai lakos, valamint a németországi székhelyű Kiesel ellen, pénztartozás megfizetése címén. Ez utóbbi társaság áll helyt Gisinger úr 8689,22 euró összegű tartozásáért, amelynek megtérítését a Reisch Montage kéri.
10 2004. február 24‑i határozatával a Bezirksgericht Bezau, a KO 6. cikke (1) bekezdését alkalmazva, elutasította a Reisch Montage keresetét, annak Gisinger úr ellen irányuló részében, azzal az indokkal, hogy az ő vagyonára csődeljárás indult 2003. július 23‑án, és az eljárás az említett kereset benyújtásának időpontjában is folyamatban van. E határozat jogerőre emelkedett.
11 A Kiesel ezt követően kifogást emelt a megkeresett bíróság joghatóságával kapcsolatban, azt állítva, hogy a Reisch Montage nem hivatkozhat a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjára a Bezirksgericht Bezau joghatóságának igazolásaként, mivel a Gisinger úr elleni keresetet, mint elfogadhatatlant, a KO 6. cikke (1) bekezdése alapján elutasították.
12 2004. április 15‑i ítéletével a Bezirksgericht Bezau helyt adott a Kiesel joghatósági kifogásának, és elutasította a Reisch Montage keresetét e bíróság területi illetékességének és nemzetközi joghatóságának hiányában.
13 A fellebbezéssel megkeresett Landesgericht Feldkirch (Ausztria) helybenhagyta az említett ítéletet, és elutasította a Kiesel joghatóság hiánya miatti kifogását.
14 A Kiesel felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshof-hoz, amely úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást és a következő előzetes döntéshozatali kérdéssel fordul a Bírósághoz:
„Hivatkozhat-e a felperes a […] 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjára, ha az eljáró bíróság szerinti államban lakóhellyel rendelkező személy ellen, valamint egy másik tagállamban letelepedett személy ellen indít keresetet, azonban az eljáró bíróság szerinti államban lakóhellyel rendelkező személy ellen indított kereset – annak vagyonára indított csődeljárás miatt, amely a nemzeti jogban a perindítást kizárja –, már benyújtásának időpontjában elfogadhatatlan?”
Az előzetes döntéshozatali kérdésről
15 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy arra lehet-e hivatkozni a valamely tagállamban az ott lakóhellyel rendelkező alperes és egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező másodrendű alperes ellen indított keresetben, ha e keresetet a benyújtásától fogva elfogadhatatlannak kell tekinteni az elsőrendű alperes tekintetében.
A Bíróság elé terjesztett észrevételek
16 A német kormány szerint a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontját megszorítóan kell értelmezni annak érdekében, hogy ne merüljenek fel kétségek az ugyanezen rendelet 2. cikke (1) bekezdésében foglalt, az alperes lakóhelye szerinti joghatósági főszabályt illetően.
17 Véleménye szerint, ha a két alperes közül az egyikkel szemben elfogadhatatlan a kereset az eljárás a megindításától fogva, az ellene folyó csődeljárás miatt, akkor a két alperes ellen indított kereseteket úgy kell tekinteni, mint amelyek között nem áll fenn „olyan szoros kapcsolat, hogy célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni” a 6. cikk 1. pontja értelmében. E rendelkezés tehát nem alkalmazható olyan esetekben, mint a jelen alapeljárásbeli eset.
18 A francia kormány és az Európai Közösségek Bizottsága szerint viszont az említett rendelkezésre hivatkozni lehet ilyen ügyben.
19 Az említett kormány szerint a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontja csak azt mondja ki, hogy ha több alperes van, akkor ők az egyik lakóhelye szerinti bíróság előtt perelhetők, ha a rájuk vonatkozó keresetek összefüggenek. Ugyanezen cikk 2. pontjával ellentétben az 1. pont nem ír elő semmilyen különös feltételt annak elkerülésére, hogy azt ne kizárólag azzal a céllal alkalmazzák, hogy kivonják az alperest a lakóhelye szerinti bíróság joghatósága alól.
20 Ugyanezen kormány hivatkozik a Bíróság ítélkezési gyakorlatára (a C‑365/88. sz. Hagen‑ügyben 1990. május 15‑én hozott ítélet [EBHT 1990., I‑1845. o.] 20. és 21. pontja; a C‑159/02. sz. Turner‑ügyben 2004. április 27‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑3565. o.] 29. pontja; és a C‑77/04. sz., GIE Réunion européenne és társai ügyben 2005. május 26‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑4509. o.] 34. pontja) annak alátámasztásaként, hogy a nemzeti bíróságok nem alapíthatják valamely biztosítékkal kapcsolatos kereset elutasítását arra a körülményre, hogy a kezes másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel, mint amelyben az adós – akinek tekintetében a kereset elfogadhatatlan – lakóhellyel rendelkezik.
21 A Bizottság véleménye szerint a Reisch Montage nem indíthat elfogadhatatlan keresetet valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező alperessel szemben azzal az egyedüli céllal, hogy egy másik alperest kivonjon az ő lakóhelye szerinti tagállam bíróságainak joghatósági főszabálya alól. Ezért a joghatósággal rendelkező bíróság feladata megvizsgálni, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját visszaélésszerűen alkalmazzák‑e.
A Bíróság válasza
22 Bevezetésként emlékeztetni kell a 44/2001 rendelet 2. cikkében foglalt joghatósági szabályra, nevezetesen arra, hogy fő szabály szerint azon tagállam bíróságának van joghatósága az ügy elbírálására, amelynek területén az alperes lakóhellyel rendelkezik, és e fő szabály alól csupán kivételeket képeznek az említett rendelet azon különös joghatósági szabályai, amelyek egyes, taxatív jelleggel felsorolt eseteiben az alperes valamely másik tagállam bírósága előtt is perelhető vagy perbe vonható, az esettől függően [lásd a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o., a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) kapcsán, amelynek rendelkezései lényegében megegyeznek a 44/2001 rendelet rendelkezéseivel, a Bíróság C‑51/97. sz., Réunion européenne és társai ügyben 1998. október 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑6511. o.] 16. pontját, és a C‑265/02. sz. Frahuil‑ügyben 2004. február 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑1543. o.] 23. pontját].
23 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezeket a különös joghatósági szabályokat megszorítóan kell értelmezni, mivel azok nem teszik lehetővé a 44/2001 rendeletben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést (lásd a Brüsszeli Egyezmény kapcsán a Bíróság C‑168/02. sz. Kronhofer‑ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑6009. o.] 14. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
24 A nemzeti bíróság feladata ugyanezen szabályok értelmezése, a jogbiztonság elvének tiszteletben tartásával, ami a 44/2001 rendelet egyik célja (lásd a Brüsszeli Egyezmény kapcsán a C‑440/97. sz., GIE Groupe Concorde és társai ügyben 1999. szeptember 28‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑6307. o.] 23. pontját; a C‑256/00. sz. Besix‑ügyben 2002. február 19‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑1699. o.] 24. pontját; és a C‑281/02. sz. Owusu‑ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1383. o.] 38. pontját).
25 Ez az elv többek között megköveteli, hogy a különös joghatósági szabályokat akként kell értelmezni, hogy a kellően tájékozott alperes számára lehetővé tegyék annak ésszerű előrelátását, mely – lakóhelyétől különböző – állam bírósága előtt indítható ellene kereset (a fent már idézett GIE Groupe Concorde és társai ügyben hozott ítélet 24. pontja, a Besix‑ügyben hozott ítélet 26. pontja, és az Owusu‑ügyben hozott ítélet 40. pontja).
26 A 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjában foglalt különös joghatóságot illetően, több alperes esetén az alperes perelhető az egyikük lakóhelye szerinti bíróság előtt is, feltéve, hogy „a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni”.
27 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy ez a rendelkezés nem tartalmaz semmiféle kifejezett utalást a belső szabályok alkalmazására, sem olyan feltételt, amely szerint a nemzeti szabályozás értelmében a több alperes ellen indított keresetet elfogadhatónak kell tekinteni annak benyújtása időpontjától kezdve.
28 Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy függetlenül az előbbi megállapítástól, a kérdést előterjesztő bíróság az előterjesztett kérdésben arra keresi a választ, hogy valamely elfogadhatatlanságra vonatkozó nemzeti szabály akadályát képezheti-e a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontja alkalmazásának.
29 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az említett rendelet rendelkezéseit önálló módon kell értelmezni, annak rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel (lásd a Brüsszeli Egyezmény kapcsán a Bíróság C‑433/01. sz. Blijdenstein‑ügyben 2004. január 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑981. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
30 Következésképpen, mivel az nem tartozik azok közé a rendelkezések közé, amelyek – mint például a 44/2001 rendelet 59. cikke – kifejezetten előírják a belső szabályok alkalmazását, és azok jogi alapjaként szolgálnak, ezért az említett rendelet 6. cikke 1. pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy annak alkalmazása a belső szabályok hatásaitól függhet.
31 E körülmények között a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjára hivatkozni lehet a valamely tagállamban az ott lakóhellyel rendelkező elsőrendű alperes és egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező másodrendű alperes ellen indított keresetben, akkor is, ha e kereset a benyújtásától fogva elfogadhatatlan az elsőrendű alperes tekintetében.
32 Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjában kimondott különös joghatósági szabály nem értelmezhető úgy, hogy az lehetővé teszi a felperes számára az olyan, több alperessel szembeni kereset indítását, amelynek egyedüli célja azok valamelyikének kivonása azon tagállam bíróságainak joghatósága alól, amelyben az alperes lakóhellyel rendelkezik (lásd a Brüsszeli Egyezmény kapcsán a Bíróság 189/87. sz. Kalfelis‑ügyben 1988. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1987., 5565. o.] 8. és 9. pontját, valamint a már idézett Réunion européenne és társai ügyben hozott ítélet 47. pontját), ám az alapeljárásban nem ez a helyzet.
33 Az előzőekben kifejtett érvek egészére tekintettel, az előterjesztett kérdést úgy kell megválaszolni, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 6. cikke 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan esetekben, mint az alapeljárásbeli, e rendelkezésre a valamely tagállamban az ott lakóhellyel rendelkező elsőrendű alperes, valamint valamely másik tagállamban lakóhellyel rendelkező másodrendű alperes ellen indított keresetben hivatkozni lehet akkor is, ha az említett keresetet a nemzeti szabályozás értelmében az elsőrendű alperes tekintetében a benyújtásától fogva elfogadhatatlannak kell tekinteni.
A költségekről
34 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján, a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 6. cikke 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan esetekben, mint az alapeljárásbeli, e rendelkezésre a valamely tagállamban az ott lakóhellyel rendelkező elsőrendű alperes, valamint valamely másik tagállamban lakóhellyel rendelkező másodrendű alperes ellen indított keresetben hivatkozni lehet akkor is, ha az említett keresetet a nemzeti szabályozás értelmében az elsőrendű alperes tekintetében a benyújtásától fogva elfogadhatatlannak kell tekinteni.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: német.