C‑201/04. sz. ügy
Belgische Staat
kontra
Molenbergnatie NV
(a Hof van Beroep te Antwerpen [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Közösségi Vámkódex – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése – A vámösszeg adóssal való közlésének kötelezettsége a vámösszeg könyvelésbe vétele után és a vámtartozás keletkezésétől számított három éves határidő eltelte előtt – A »megfelelő eljárások« fogalma”
Az ítélet összefoglalása
1. Intézmények jogi aktusai – Időbeli alkalmazás – Eljárási szabályok – Anyagi jogi szabályok – Különbségtétel
(2913/92 tanácsi rendelet, 217–232. cikk)
2. Az Európai Közösségek saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése
(2913/92 tanácsi rendelet, 221. cikk, (1) bekezdés)
3. Az Európai Közösségek saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése
(2913/92 tanácsi rendelet, 221. cikk)
1. Az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő jogvitákra is alkalmazni kell, ellentétben az anyagi jogi szabályokkal, amelyeket általában úgy értelmeznek, mint amelyek a hatálybalépésük előtt keletkezett helyzetekre nem vonatkoznak.
Következésképpen, kizárólag a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 217–232. cikkének eljárási szabályai alkalmazhatók az olyan vámtartozás 1994. január 1‑je – azaz e Kódex hatálybalépésének napja – után történő beszedésére, amely ezen időpont előtt keletkezett.
A Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdését ugyanezen cikk (1) és (2) bekezdésével ellentétben anyagi jogi rendelkezésnek kell minősíteni, következésképpen mint ilyen, nem alkalmazható a 1994. január 1‑je előtt keletkezett vámtartozások beszedésére. Ugyanis az e cikkben előírt határidő elteltével a vámtartozás beszedésére irányuló eljárás elévülés miatt nem indítható meg az ugyanezen cikkben előírt kivétellel, ami egyben a vámtartozás elévülését, következésképpen ez utóbbi megszűnését jelenti. Emellett e Kódex 233. cikke előírja, hogy a vámtartozás megszűnése okainak az e cikk a)–d) pontjában történő felsorolására különösen a vámtartozásokra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül kerül sor.
Ha a vámtartozás 1994. január 1‑je előtt keletkezett, arra kizárólag az ezen időpontban hatályos elévülési szabályok vonatkoznak, még akkor is, ha a beszedésére irányuló eljárás 1994. január 1‑je után indult meg.
(vö. 31., 40., 42. pont és a rendelkező rész 1 és 3. pontja)
2. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 221. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a behozatali vagy kiviteli vám összegét az adóssal történő közlése előtt könyvelésbe kell venni. Ugyanis a szóban forgó rendelkezés szövegéből – amely mentes minden kétértelműségtől – következik, hogy a könyvelésbe vételnek, amely a vámösszegnek a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba a vámhatóságok által való bejegyzését jelenti, szükségszerűen meg kell előznie a behozatali vagy kiviteli vámok összegének az adóssal történő közlését.
(vö. 46., 49. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. A tagállamoknak nem kell elfogadniuk a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet által előírt, a behozatali vagy kiviteli vám összegének az adóssal való közlése módjára vonatkozó speciális eljárási szabályokat, mivel e közlés tekintetében alkalmazhatók azok az általános hatályú belső eljárási szabályok, amelyek biztosítják az adós megfelelő tájékoztatását, és lehetővé teszik számára, hogy az ügy teljes ismeretében gondoskodjon jogainak védelméről.
(vö. 54. pont és a rendelkező rész 4. pontja)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2006. február 23.(*)
„Közösségi Vámkódex – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése – A vámösszeg adóssal való közlésének kötelezettsége a vámösszeg könyvelésbe vétele után és a vámtartozás keletkezésétől számított hároméves határidő eltelte előtt – A »megfelelő eljárások« fogalma”
A C‑201/04. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a hof van beroep te Antwerpen (Belgium) a Bírósághoz 2004. május 5‑én érkezett, 2004. április 27‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Belgische Staat
és
a Molenbergnatie NV
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk (előadó) és R. Silva de Lapuerta bírák,
főtanácsnok: F. G. Jacobs,
hivatalvezető: R. Grass,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Molenbergnatie NV képviseletében E. Gevers és J. Gevers advocaten,
– a belga kormány képviseletében D. Haven, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2005. június 30‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92 (EGK) tanácsi rendeletnek (HL 1992., L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) (a továbbiakban: Vámkódex) a vámtartozás összegének beszedésére vonatkozó rendelkezései értelmezésére irányul.
2 A kérelmet a Belgische Staat (belga állam) és a Molenbergnatie NV vámbizományos (a továbbiakban: bizományos) közötti, behozatali és dömpingellenes vámok utólagos beszedése tárgyában felmerült jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
3 A kódex VII. címének 3. fejezete a vámtartozás összegének beszedésére vonatkozik, amelyet a 4. cikk 9. pontja valamely személynek a hatályban lévő közösségi rendelkezések alapján az adott árura vonatkozó kiviteli vámok (kiviteli vámtartozás) vagy behozatali vámok (behozatali vámtartozás) összegének megfizetésére való kötelezettségeként határoz meg.
4 A hivatkozott 3. fejezet „A vámtartozás összegének könyvelése és közlése az adóssal” című 1. szakasza a 217‑221. cikket tartalmazza.
5 A Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A vámhatóságnak, amint rendelkezésére állnak a szükséges adatok, ki kell számítania minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét (a továbbiakban: »vámösszeg«), és be kell jegyeznie a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (könyvelésbe vétel).
Az első albekezdés nem alkalmazható:
a) átmeneti dömpingellenes vagy kiegyenlítő vám bevezetése esetén;
b) ha a jogszabály alapján fizetendő vámösszeg túllépi a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás alapján meghatározott összeget;
c) ha a bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadott rendelkezések mentesítik a vámhatóságot attól a kötelezettségtől, hogy a meghatározott szint alatti vámösszegeket könyvelésbe vegye.
A vámhatóság eltekinthet azoktól a vámtartozásoktól, amelyeket a 221. cikk (3) bekezdése értelmében a határidő lejárta után már nem lehetett az adóssal közölni.”
6 A kódex 220. cikke így rendelkezik:
„(1) Ha a vámtartozásból származó vámösszeget nem vették könyvelésbe a 218. és 219. cikknek megfelelően, vagy a jogszabály szerint fizetendő összegnél alacsonyabbat vettek könyvelésbe, a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét (utólagos könyvelésbe vétel). Ez a határidő a 219. cikknek megfelelően meghosszabbítható.
(2) A 217. cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett esetek kivételével nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha:
a) az eredeti, a vámösszeg könyvelésbe vételének mellőzéséről vagy a jogszerűen fizetendőnél alacsonyabb összegen való könyvelésbe vételéről rendelkező határozatot olyan általános rendelkezések alapján hozták meg, amelyeket bírósági határozattal később megsemmisítettek;
b) a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru‑nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett;
c) a bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadott rendelkezések mentesítik a vámhatóságot a bizonyos értéknél kisebb vámösszegek utólagos könyvelésbe vételének kötelezettsége alól.”
7 A kódex 221. cikke így rendelkezik:
„(1) A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal.
(2) Ha a fizetendő vámösszeget a vámáru‑nyilatkozaton tájékoztatásul feltüntették, a vámhatóság úgy rendelkezhet, hogy azt nem kell az (1) bekezdésnek megfelelően közölni, kivéve ha a feltüntetett vámösszeg nem egyezik meg a hatóság által megállapított összeggel.
A 218. cikk (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül, amennyiben az előző albekezdésben foglalt lehetőséget alkalmazzák, a vámhatóság részéről az áru kiadása azonos hatású a könyvelésbe vett vámösszeg adóssal történő közlésével.
(3) A vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Ha azonban a vámhatóság büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudta megállapítani a jogszabály alapján fizetendő vámtartozás pontos összegét, a hároméves határidő lejárta után is lehet azt közölni, ha a hatályos rendelkezések azt lehetővé teszik.”
8 A Vámkódex VII. címe 4. fejezetének címe „A vámtartozás megszűnése”. Két cikkből áll, amelyek közül a 233. cikk az alábbiak szerint rendelkezik:
„A vámtartozás elévülésére és az ilyen tartozásnak az adós jogerősen megállapított fizetésképtelensége miatti behajthatatlanságára vonatkozó, hatályos rendelkezések sérelme nélkül a vámtartozás megszűnik:
a) a vámösszeg megfizetésével;
b) a vámösszeg elengedésével;
c) a vámfizetési kötelezettséggel járó vámeljárásra bejelentett áru esetén, ha:
– vámáru-nyilatkozatot a 66. cikknek megfelelően érvénytelenítik,
– az árut a kiadása előtt lefoglalták, és ezzel egyidejűleg vagy ezt követően a vámhatóság utasítására elkobozták, megsemmisítették vagy a 182. cikknek megfelelően megsemmisítették vagy felajánlották az államkincstár javára, illetve valódi jellege, előre nem látható körülmények vagy vis maior eredményeként megsemmisült, vagy helyrehozhatatlanul károsodott;
d) ha azt az árut, amelynek tekintetében a 202. cikknek megfelelően vámtartozás keletkezett, jogellenes beléptetés miatt lefoglalták, és ezzel egyidejűleg vagy ezt követően elkobozták.
Lefoglalás és elkobzás esetén a vámtartozást a vámjogszabályok megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi előírások alkalmazásában sem lehet megszűntnek tekinteni, ha valamely tagállam büntetőjoga értelmében a vámteher képezi a büntetés meghatározásának alapját, vagy a vámtartozás fennállása ad alapot a büntetőeljárás megindításához.”
9 A Vámkódexet 253. cikkének második bekezdése értelmében 1994. január 1‑jétől kell alkalmazni.
10 A kódex hatályba lépése előtt a jogterületet az 1980. július 1‑jén hatályba lépett, a megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24‑i 1697/79/EGK tanácsi rendelet (HL L 197., 1. o.), és a vámok összegének könyvelésbe vételére 1990. július 1‑jétől alkalmazandó, a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli és a megfizetésének feltételeiről szóló, 1989. június 14‑i 1854/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 186., 1. o.) szabályozta.
11 Az 1697/79 rendelet 2. cikke értelmében:
„(1) Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságok megállapítják, hogy a jogszabály szerinti behozatali vagy kiviteli vám összegének egészét vagy egy részét vámfizetési kötelezettséggel járó vámeljárásra bejelentett áru esetén a megfizetésért felelős személytől nem követelték meg, eljárást indítanak a be nem fizetett vám beszedésére.
Ezt az eljárást azonban a megfizetésért felelős személytől eredetileg megkövetelt összeg könyvelésének időpontjától, illetve ha nem történt könyvelés, a szóban forgó árura vonatkozó vámtartozás keletkezésének időpontjától számított hároméves határidő eltelte után nem lehet megindítani.
(2) Az (1) bekezdés értelmében a beszedési eljárás a behozatali vagy kiviteli vám összegének a megfizetéséért felelős személlyel való közlésével indul” [nem hivatalos fordítás].
12 A 1854/89 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja tartalmazza a „könyvelés” fogalmának meghatározását:
„[...] valamely vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vám összegének a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba a vámhatóságok által történt bejegyzése […]” [nem hivatalos fordítás].
13 Ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A vámhatóságnak, amint rendelkezésére állnak a szükséges adatok, ki kell számítania minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét, a továbbiakban: »vámösszeg«, és ezt könyvelésbe kell vennie” [nem hivatalos fordítás].
14 A 1854/89 rendelet 5. cikke értelmében:
„Ha a vámtartozásból származó vámösszeget nem vették könyvelésbe a 3. és 4. cikknek megfelelően, vagy a jogszabály szerint fizetendő összegnél alacsonyabbat vettek könyvelésbe, a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét. Ez a határidő a 4. cikknek megfelelően meghosszabbítható” [nem hivatalos fordítás].
15 A rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja:
„A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal” [nem hivatalos fordítás].
16 A Vámkódexet különösen 2000. november 16‑i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 239. o.) módosította.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
17 A bizományos 1992. április 9‑e és 1994. június 23‑a között egy másik társaság nevében és megbízásából Makaóból származó, Hongkongon keresztül behozott videokazetták behozatalát jelentette be Belgiumban.
18 A fejlődő országokból származó árukra alkalmazandó általános preferenciális rendszer értelmében ez a behozatal vámmentes volt.
19 Egy Makaóban tartott vizsgálatot követően az áruk származása fogalmának közös meghatározásáról szóló, 1968. június 27‑i 802/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 148., 1. o.) 12. cikkében létrehozott eredetvizsgáló bizottság úgy határozott, hogy kizárja ezeket az árukat a kedvezményes tarifa alkalmazásából, mert valójában Kínából származnak, következésképpen a harmadik országokra alkalmazandó behozatali vámok és a dömpingellenes vámok vonatkoznak rájuk. A bizottság határozatáról 1994. augusztus 10‑én értesítették a tagállamokat.
20 Az antwerpeni vám‑ és illetéknyomozási hivatal 1995. február 27‑i ajánlott levelében értesítette a bizományost a szóban forgó vizsgálatról, és közölte vele a behozatali‑és dömpingellenesvám‑tartozások összegét.
21 A belga kormány szerint a szóban forgó vámösszeg 1995. március 7‑én került könyvelésre.
22 A regionális vám‑ és adóügyi igazgatóság (a továbbiakban: vámhatóság) 1995. szeptember 29‑i levelében értesítette a bizományost e vámoknak a Vámkódex 220. cikke (1) bekezdésének értelmében történő utólagos beszedéséről.
23 A vámhatóság, amelyhez a bizományos panaszt nyújtott be, nem változtatta meg álláspontját, és 2000. július 3‑án keresetet nyújtott be a bizományos ellen. A rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (antwerpeni elsőfokú bíróság)2002. április 22‑i ítéletében a vámhatóság ellenkérelmét megalapozatlannak minősítette, azt állítva, hogy a vámhatóság szabálytalanul kezdeményezte a szóban forgó vámösszeg utólagos beszedését. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésében előírt hároméves jogvesztő határidő már eltelt, amikor az 1992. április 9‑én keletkezett vámtartozás összegét a bizományossal közölték. A vámhatóság fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen.
24 E körülmények között a hof van beroep te Antwerpen (antwerpeni másodfokú bíróság) az eljárás felfüggesztéséről határozott, és a következő kérdéseket terjesztett előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„1) A Közösségi Vámkódex […] 217–232. cikke, vagyis a VII. cím („Vámtartozás”) két szakaszból (1. szakasz: „A vámtartozás összegének könyvelése és közlése az adóssal”– 217–221. cikk, és 2. szakasz: „A vámösszeg megfizetésének határideje és módja”– 222–232. cikk) álló 3. fejezetének („A vámtartozás összegének beszedése”) rendelkezései alkalmazandók‑e olyan, 1994. január 1‑je előtt keletkezett vámtartozás beszedésére, amelynek beszedését azonban ezen időpont előtt nem végezték el, vagy nem kezdték meg?
2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a Közösségi Vámkódex 221. cikke által előírt közlésnek mindenkor a vámtartozás összegének könyvelését követően kell‑e megtörténnie, vagyis […] a Közösségi Vámkódex 221. cikke által előírt közlést mindenkor meg kell‑e előznie a vámtartozás könyvelésének?
3) A vámtartozásnak az adóssal annak ellenére történt késedelmes – azaz a Közösségi Vámkódex 221. cikke (3) bekezdése eredeti [a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2000. november 16‑i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 239. o.) 1. cikkének 17. pontja általi, 2000. december 19‑étől hatályos felváltását megelőzően hatályban volt] változata szerinti hároméves határidő elteltét követő – közlése, hogy a vámhatóságoknak ténylegesen módjában állt ugyanezen határidő alatt meghatározni a jog szerint fizetendő vám pontos összegét, a fizetendő vámtartozás beszedésének lehetetlenüléséhez, a tartozás megszűnéséhez vagy más jogkövetkezményhez vezet‑e?
4) Kötelesek‑e a tagállamok meghatározni a vámtartozás összegének az adóssal a Közösségi Vámkódex […] 221. cikke szerint történő közlésének módját? Amennyiben igen, hivatkozhat‑e a vámtartozás összegének az adóssal a Közösségi Vámkódex […] 221. cikke szerint történő közlésének módját meghatározni elmulasztó tagállam arra, hogy valamennyi, az adósnak (a könyvelést követően) kézbesített, a vámösszeget megjelölő irat a vámösszegnek az adóssal a Közösségi Vámkódex […] 221. cikke szerinti közlésének minősül akkor is, ha ezen irat semmilyen módon nem utal a Közösségi Vámkódex […] 221. cikkére, és azt sem jelzi, hogy a vámösszegnek az adóssal való közléséről van szó?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első és a harmadik kérdésről
25 Első kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság a Vámkódex VII. címének 3. fejezetében található, a vámtartozás összegének beszedésére vonatkozó 217–232. cikk időbeli hatályáról kérdezi a Bíróságot, mivel a Vámkódexet 253. cikkének második bekezdése értelmében 1994. január 1‑jétől kell alkalmazni.
26 A szóban forgó bíróság harmadik kérdésében annak megállapítására kéri a Bíróságot, hogy milyen következményekhez vezet a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésében rögzített határidő elmulasztása?
27 Előzetesen meg kell állapítani az előzetes döntéshozatalra utaló végzés indokolásának vonatkozásában, hogy – amint arra a főtanácsnok is hivatkozik indítványa 47. pontjában – jóllehet az első kérdés megfogalmazása szerint a Vámkódex 217–232. cikkére együttesen vonatkozik, elsősorban a Vámkódex 221. cikkére irányul, mivel a kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kérdezi, hogy ez utóbbi cikk alkalmazható‑e az 1994. január 1‑je előtt keletkezett vámtartozásra, amelynek beszedésére ezen időpont után, és a 2700/2000 rendelet hatályba lépése előtt került sor?
28 Következésképpen, tekintettel az első és a harmadik kérdés közötti összefüggésre, ami a Vámkódex 221. cikke jogkövetkezményeinek általuk megkövetelt elemzését illeti, e két kérdést együttesen kell vizsgálni.
29 Az első kérdés tekintetében a belga kormány úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó cikkek anyagi jogi szabályokat tartalmaznak, következésképpen nem alkalmazhatók az 1994. január 1‑je előtt keletkezett vámtartozásokra.
30 Az Európai Közösségek Bizottsága és a bizományos a 212/80–217/80. sz., Salumi és társai egyesített ügyekben 1981. november 12‑én hozott ítélet (EBHT 1981., 2735. o.) 9. pontjára hivatkoznak, és azt állítják, hogy ezek a cikkeket, amelyek egyaránt tartalmaznak anyagi és eljárásjogi szabályokat, időbeli hatályuk tekintetében nem lehet külön‑külön figyelembe venni, mivel elválaszthatatlan egységet képeznek. A két álláspont azonban eltér egymástól. A Bizottság ugyanis úgy ítéli meg, hogy kizárólag az 1697/79 rendelet előírásait kell alkalmazni a 1994. január 1‑je előtt keletkezett vámtartozás utólagos beszedésére, amely nem kezdődött meg ezen időpontot megelőzően. A bizományos viszont azt állítja, hogy a Vámkódex 217–232. cikkét kell alkalmazni az ilyen vámtartozásra.
31 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő jogvitákra is alkalmazni kell, ellentétben az anyagi jogi szabályokkal, amelyeket általában úgy értelmeznek, mint amelyek a hatálybalépésük előtt keletkezett helyzetekre nem vonatkoznak (lásd különösen a fent hivatkozott Salumi és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 9. pontját, a C‑121/91. sz. és C‑122/91. sz., CT Control [Rotterdam] és JCT Benelux kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. július 6‑án hozott ítélet [EBHT 1993., I‑3873. o.] 22. pontját, a C‑61/98. sz. De Haan‑ügyben 1999. szeptember 7‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑5003. o.] 13. pontját és a C‑251/00. sz. Ilumitrónica‑ügyben 2002. november 14‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑10433. o.] 29. pontját).
32 A hivatkozott Salumi és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 11. pontjában a Bíróság a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlattól eltérően úgy ítélte meg, hogy a vámok utólagos beszedésére vonatkozó egységes szabályozás létrehozására irányuló 1697/79 rendelet egyaránt tartalmaz olyan elválaszthatatlan egységet képező anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat, amelyek egyes rendelkezéseit időbeli hatályuk tekintetében nem lehet elkülönítve figyelembe venni. Amint azt a főtanácsnok is hangsúlyozza indítványának 42–46. pontjában, ezt az eltérést a korábbi nemzeti jogszabályok új, közösségi rendszerrel történő felváltása indokolja, mivel a cél a vámjog területén így létrehozott közösségi rendszer koherens és egységes alkalmazásának biztosítása volt.
33 A jelen ügyben nem lehet alkalmazni a jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott értelmezési elvtől való eltérést, mivel az előterjesztett kérdés kizárólag a Vámkódex időbeli hatályára vonatkozik, amely Kódex tárgya a korábbi közösségi vámjogi szabályozás, különösen a korábban hatályos 1697/79 és 1854/89 rendelet bizonyos módosításokkal történő megismétlése.
34 Különbséget kell tehát tenni az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok között. Következésképpen azon, az alapeljárásban szereplő tények okán, amelyhez a Vámkódex hatálybalépése előtt keletkezett vámtartozások kapcsolódnak, a kérdést előterjesztő bíróságnak egyrészt az ezen időpontnál korábbi szabályozás anyagi jogi szabályait, másrészt pedig a Vámkódexben szereplő eljárásjogi szabályokat kell majd alkalmaznia (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott De Haan‑ügyben hozott ítélet 14. pontját és a C‑156/00. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2003. március 13‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑2527. o.] 35. és 36. pontját).
35 Mivel az kérdést előterjesztő bíróság kérdése a Vámkódex 221. cikkére vonatkozik, ezen a ponton azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó cikket alkotó szabályok anyagi, illetve eljárásjogi jellegűek‑e.
36 Kétségtelen, hogy a szóban forgó cikk (1) és (2) bekezdése tisztán eljárásjogi jellegű szabályokat tartalmaz.
37 Ami a 221. cikk (3) bekezdésében előírt szabály hatályát és következésképpen jellegét illeti, a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése kifejezetten erre vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság a vámtartozásnak az adóssal az e rendelkezésben előírt hároméves határidő elteltét követően történt közlése jogkövetkezményeit is meg kívánja ismerni, amely rendelkezés lényegében megismétli az 1697/79 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírtakat (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 6. pontját).
38 E tekintetben a belga kormány, a bizományos és a Bizottság azt állítják, hogy a vámtartozásnak az adóssal a Vámkódexben vagy a korábban hatályos jogszabályokban előírt hároméves határidő elteltét követően történt közlése a vámtartozás beszedésének lehetetlenüléséhez vezet. Véleményük szerint ennek a lehetetlenülésnek a vámtartozás elévülése a következménye.
39 Nem vitatható, hogy a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésében előírt, a vámtartozás összegének az adóssal történő közlésére a vámhatóságok részére nyitva álló hároméves határidő eltelte megakadályozza e hatóságokat abban, hogy a szóban forgó vámtartozást beszedjék, kivéve ha a vámhatóság büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudta megállapítani a jogszabály alapján fizetendő vámtartozás pontos összegét. A szóban forgó rendelkezés ugyanakkor tartalmaz egy, magát a vámtartozást szabályozó rendelkezést is, következésképpen az utóbbi elévülésére vonatkozó szabályt állapít meg.
40 A Vámkódex 233. cikke tehát előírja, hogy a vámtartozás megszűnése okainak az e cikk a)–d) pontjában történő felsorolására különösen a vámtartozásokra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül kerül sor (lásd ebben az értelemben a C‑112/01. sz. SPKR‑ügyben 2002. november 14‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑10655. o.] 30. és 31. pontját).
41 Következésképpen, mivel a Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésében előírt határidő elteltével a vámtartozás elévül, és így megszűnik, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó rendelkezés anyagi jogi szabálynak minősül.
42 A fentiekre figyelemmel az első és a harmadik kérdésre az alábbiak szerint kell válaszolni:
– Kizárólag a Vámkódex 217–232. cikkének eljárási szabályai alkalmazhatók az olyan vámtartozás 1994. január 1‑je után történő beszedésére, amely ezen időpont előtt keletkezett.
– A Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésében előírt határidő elteltével a vámtartozás beszedésére irányuló eljárás elévülés miatt nem indítható meg az ugyanezen cikkben előírt kivétellel, ami egyben a vámtartozás elévülését, következésképpen ez utóbbi megszűnését jelenti. E szabályra tekintettel a 221. cikkének (3) bekezdését ugyanezen cikk (1) és (2) bekezdésével ellentétben anyagi jogi rendelkezésnek kell minősíteni, következésképpen mint ilyen, nem alkalmazható a 1994. január 1‑je előtt keletkezett vámtartozások beszedésére. Ha a vámtartozás 1994. január 1‑je előtt keletkezett, arra kizárólag az ezen időpontban hatályos elévülési szabályok vonatkoznak, még akkor is, ha a beszedésére irányuló eljárás 1994. január 1‑je után indult meg.
A második kérdésről
43 Második kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság a Vámkódex 221. cikkének alkalmazhatósága esetén azt kérdezi, hogy az e cikk (1) bekezdése által előírt közlést mindenkor meg kell‑e előznie a vámtartozás „könyvelésbe vételének”.
44 Hangsúlyozni kell, hogy a Vámkódex lényegében megismétli az 1854/89 rendeletnek a vámtartozás beszedésére irányuló eljárás tárgyát képező behozatali vagy kiviteli vámok számítására és a „könyvelésbe vétel” fogalmára vonatkozó, valamint a vámtartozás könyvelésbe vételét követően a vámösszegnek a megfelelő módon való közléséről szóló rendelkezéseit.
45 A belga kormány azt állítja, hogy a szóban forgó kérdésre a Vámkódex alkalmazhatatlansága okán nem kell válaszolni. A Bizottság az 1697/79 rendeletre tekintettel válaszol, és úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó vámösszeg könyvelési nyilvántartásba történő bejegyzése nem előzetes és szükséges feltétele a beszedésre irányuló eljárás megindításának. A bizományos úgy ítéli meg, hogy a vámösszeget mindig a könyvelésbe vétel után kell közölni.
46 A Vámkódex 221. cikke (1) bekezdésének szövegéből – amely mentes minden kétértelműségtől, amint arra a főtanácsnok is rámutat indítványának 68. pontjában – következik, hogy a könyvelésbe vételnek, amely a vámösszegnek a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba a vámhatóságok által való bejegyzését jelenti, szükségszerűen meg kell előznie a behozatali vagy kiviteli vámok összegének az adóssal történő közlését.
47 A könyvelésbe vétel és a vámösszeg közlésének időrendjét – amelyet a Vámkódex VII. címe 3. fejezetének „A vámtartozás összegének könyvelése és közlése az adóssal” című 1. szakasza is megerősít – tiszteletben kell tartani annak érdekében, hogy a megfizetésért felelős személyek ne részesüljenek eltérő bánásmódban, és ne sérüljön a vámunió harmonikus működése. Ezt a megközelítést tartalmazta az 1854/89 irányelv is, amelynek negyedik preambulumbekezdése kiemelte azokat a „határidőket, amelyeken belül a könyvelésbe vett behozatali vagy kiviteli vámösszegeket meg kell fizetni”.
48 Ez a megoldás nem mond ellent a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának, amelyre a Bizottság hivatkozik, és amely szerint, ha a vámösszeg könyvelési nyilvántartásba történő bejegyzésére előírt határidőt a vámhatóságok nem tartják tiszteletben, ez nem akadályozza meg a vámtartozás utólagos beszedését, a könyvelésbe vétel határidejének elmulasztása pedig az érintett tagállam késedelmikamat‑fizetési kötelezettségét alapozza meg a saját források rendelkezésre bocsátása keretében (ebben az értelemben lásd különösen a C‑370/96. sz. Covita‑ügyben 1998. november 26‑án hozott ítélet [EBHT 1999. I‑7711. o.] 36. és 37. pontját és a fent hivatkozott De Haan‑ügyben hozott ítélet 34. pontját). Ezek az ítéletek ugyanis csak a könyvelésbe vétel késedelmének következményeiről határoznak, és kizárólag a tagállamok és a Közösség között fennálló viszonyokat érintik.
49 Következésképpen a második kérdésre olyan azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a behozatali vagy kiviteli vám összegét az adóssal történő közlése előtt könyvelésbe kell venni.
A negyedik kérdésről
50 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy kötelesek‑e a tagállamok meghatározni a vámtartozás összegének az adóssal a Közösségi Vámkódex 221. cikke szerint történő közlésének módját.
51 A belga kormány és a Bizottság arra hivatkozik, hogy a tagállamoknak nemzeti jogszabályaikban nem kell szabályozniuk a vámtartozás közlésének módját. A bizományos szerint a tagállamoknak meg kell határozniuk e módot, és ha ezt nem tették meg, kizárólag a Vámkódex 221. cikkére félreérthetetlenül hivatkozó dokumentum minősülhet az e cikk szerinti közlésnek.
52 A kérdésre adandó válasz tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a Közösség alapját képező, és a Közösség és a tagállamok közötti viszonyokat szabályozó általános elveknek megfelelően az EK 10. cikk értelmében a tagállamoknak kell biztosítaniuk területükön a közösségi jogszabályok végrehajtását. Mivel a közösségi jog – általános elveit is beleértve – e tekintetben nem tartalmaz közös szabályokat, e jogszabályok végrehajtása során a nemzeti hatóságok saját nemzeti joguk anyagi és eljárási szabályaiknak megfelelően járnak el (lásd különösen a C‑285/93. sz. Dominikanerinnen‑Kloster Altenhohenau ügyben 1995. november 23‑án hozott ítélet [EBHT 1996., I‑4069. o.] 26. pontját és a C‑495/00. sz., Azienda Agricola Giorgio, Giovanni és Luciano Visentin és társai ügyben 2004. március 25‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑2993. o.] 39. pontját).
53 Mivel a közösségi vámjogi szabályozás nem tartalmaz a „megfelelő eljárás” fogalmának tartalmára vonatkozó rendelkezéseket, és valamennyi rendelkezés a tagállamok és hatóságaik hatáskörébe utalja a szóban forgó eljárások meghatározását, meg kell állapítani, hogy ezek a tagállamok belső jogrendjébe tartoznak. Amennyiben ezeket nem szabályozzák különös eljárásjogi szabályok, a hatáskörrel rendelkező állami hatóságok feladata olyan közlési mód biztosítása, amely lehetővé teszi a vámtartozás megfizetéséért felelős személy számára, hogy pontosan megismerhesse jogait.
54 A fentiekre figyelemmel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a tagállamoknak nem kell elfogadniuk a behozatali vagy kiviteli vám összegének az adóssal való közlése módjára vonatkozó speciális eljárási szabályokat, ha e közlés tekintetében alkalmazhatók azok az általános hatályú belső eljárási szabályok, amelyek biztosítják az adós megfelelő tájékoztatását, és lehetővé teszik számára, hogy az ügy teljes ismeretében gondoskodjon jogainak védelméről.
A költségekről
55 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) Kizárólag a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 217–232. cikkének eljárási szabályai alkalmazhatók az olyan vámtartozás 1994. január 1‑je után történő beszedésére, amely ezen időpont előtt keletkezett.
2) A 2913/92 rendelet 221. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a behozatali vagy kiviteli vám összegét az adóssal történő közlése előtt könyvelésbe kell venni.
3) A 2913/92 rendelet 221. cikkének (3) bekezdésében előírt határidő elteltével a vámtartozás beszedésére irányuló eljárás elévülés miatt nem indítható meg az ugyanezen cikkben előírt kivétellel, ami egyben a vámtartozás elévülését, következésképpen ez utóbbi megszűnését jelenti. E szabályra tekintettel a 221. cikkének (3) bekezdését ugyanezen cikk (1) és (2) bekezdésével ellentétben anyagi jogi rendelkezésnek kell minősíteni, következésképpen mint ilyen, nem alkalmazható a 1994. január 1‑je előtt keletkezett vámtartozások beszedésére. Ha a vámtartozás 1994. január 1‑je előtt keletkezett, arra kizárólag az ezen időpontban hatályos elévülési szabályok vonatkoznak, még akkor is, ha a beszedésére irányuló eljárás 1994. január 1‑je után indult meg.
4) A tagállamoknak nem kell elfogadniuk a behozatali vagy kiviteli vám összegének az adóssal való közlése módjára vonatkozó speciális eljárási szabályokat, ha e közlés tekintetében alkalmazhatók azok az általános hatályú belső eljárási szabályok, amelyek biztosítják az adós megfelelő tájékoztatását, és lehetővé teszik számára, hogy az ügy teljes ismeretében gondoskodjon jogainak védelméről.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: holland.