C‑29/04. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Osztrák Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – A 92/50/EGK irányelv 8. cikke, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – Hulladékártalmatlanításról szóló szerződés – Ajánlati felhívás hiánya”

L. A. Geelhoed főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. április 21.  

A Bíróság ítélete (első tanács), 2005. november 10.  

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 92/50 irányelv – Hatály – Tőle jogilag elkülönült társaság tőkéjében egy vagy több magánvállalkozással együtt részesedéssel rendelkező ajánlatkérő – Az ajánlatkérő által az említett társasággal kötött szerződés – Bennfoglaltság – A jelen eset – Kötelezettségszegés

(92/50 tanácsi irányelv, 8. cikk, 11. cikk, (1) bekezdés és 15. cikk, (2) bekezdés)

Az a tagállam, amely lehetővé teszi, hogy egy település a 92/50 irányelv ajánlati felhívás közzétételére vonatkozó szabályainak betartása nélkül szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződést ítéljen oda egy olyan társaságnak, mely a testülettől elkülönült jogalany, és 49%‑ban egy magánvállalkozás tulajdona, nem teljesíti az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

Ugyanis, ha az ajánlatkérő a 92/50 irányelv tárgyi hatálya alá tartozó szolgáltatások körében visszterhes szerződést kíván kötni olyan, tőle jogilag elkülönült társasággal, amelynek tőkéjében egy vagy több magánvállalkozással együtt részesedéssel rendelkezik, az ezen irányelv által előírt közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásait mindig alkalmazni kell.

(vö. 31., 46., 49‑50. pont és a rendelkező rész)




A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2005. november 10.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – A 92/50/EGK irányelv 8. cikke, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – Hulladékártalmatlanításról szóló szerződés – Ajánlati felhívás hiánya”

A C‑29/04. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2004. január 28‑án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: K. Wiedner, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Osztrák Köztársaság (képviseli: M. Fruhmann, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann (előadó), J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts és M. Ilešič bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2005. április 21‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel a Mödling városa hulladékának ártalmatlanításról szóló szerződést a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet 322. o.) 8. cikke, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése összefüggésben értelmezett rendelkezései szerinti eljárásra és közzétételre vonatkozó szabályok betartása nélkül kötötték meg – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

2       A 92/50 irányelv 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„a)      »szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés«: egy szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződés […];

[…]

b)      »ajánlatkérő«: az állam, a területi vagy települési önkormányzat, a közjogi intézmény, egy vagy több ilyen szervezet vagy közjogi szerv által alapított társulás;

[…].

c)      »szolgáltató«: bármely természetes vagy jogi személy – beleértve az állami szervet is – aki, illetve amely szolgáltatást végez;

[…]

d)      »nyílt eljárás«: az a nemzeti eljárás, amelynek során minden érdekelt szolgáltató ajánlatot nyújthat be;

e)      »meghívásos eljárás«: az a nemzeti eljárás, amelynek során csak az ajánlatkérő által felkért szolgáltatók nyújthatnak be ajánlatot;

f)      »tárgyalásos eljárás«: az a nemzeti eljárás, amelynek során az ajánlatkérők az általuk kiválasztott vállalkozókkal tárgyalnak, és közülük eggyel vagy többel tárgyalják meg a szerződési feltételeket;

[…]”

3       Az irányelv 8. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Azt a szerződést, amelynek tárgya az I. A. mellékletben felsorolt szolgáltatás, a III–VI. cím rendelkezéseinek megfelelően kell odaítélni.”

4       Az irányelv 11. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélésekor az ajánlatkérő az 1. cikk d), e) és f) bekezdésében meghatározott és ezen irányelvhez igazított eljárásokat alkalmazza.”

5       A 92/50 irányelv 15. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az az ajánlatkérő, amely egy szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződést nyílt, meghívásos vagy a 11. cikkben említett esetekben tárgyalásos eljárás útján kíván odaítélni, ezt a szándékát hirdetményben közli.”

 Tényállás és a pert megelőző eljárás

6       1999. május 21‑i önkormányzati ülésén Mödling városa az Alsó-Ausztriai hulladékgazdálkodási törvényből (1992. évi Niederösterreichischen Abfallwirtschaftsgesetz, LGBl. 8240) eredő kötelezettségeinek való megfelelés érdekében egy elkülönült jogalany alapítása mellett döntött, mindenekelőtt az ökológiai hulladékgazdálkodás területén szolgáltatások nyújtásának, valamint azzal összefüggő kereskedelmi tevékenységek végzésének biztosítása céljából, különösen a hulladékártalmatlanítás területén.

7       Ennek eredményeként 1999. június 16‑án elkészítették a Mödling Abfallwirtschaftsgesellschaft GmbH (a továbbiakban: Abfall társaság) alapítására irányuló alapító okiratot, mely társaság teljes törzstőkéjét Mödling városa biztosította. 1999. június 25‑én a mödlingi önkormányzati testület úgy döntött, hogy a város területén a hulladékgazdálkodással kizárólagosan az Abfall társaságot bízza meg.

8       1999. szeptember 15‑én egy határozatlan időre kötött és visszaható hatállyal 1999. július 1‑jén hatályba lépő szerződéssel Mödling városa kizárólagosságot biztosított az Abfall társaság számára a hulladék összegyűjtésére és kezelésére. Ez a szerződés tartalmazta a Mödling városa által az Abfall társaságnak fizetendő szolgáltatás ellenértékét, amelyet hulladéktárolónként vagy tartályonként egy meghatározott összegben állapítottak meg.

9       1999. október 1‑i ülésén a mödlingi önkormányzati testület úgy határozott, hogy az Abfall társaság üzletrészének 49%‑át a Saubermacher Dienstleistungs-Aktiengesellschaft (a továbbiakban: Saubermacher társaság) számára értékesíti. Az ülésre készített előterjesztésben kifejtették, hogy az 1999. június 25‑i önkormányzati határozatot követően az Abfall társaság tevékenységi körébe tartozó társulás létrehozásáról számos tárgyalást folytattak az érdeklődőkkel, köztük a Saubermacher társasággal is.

10     1999. október 6‑án úgy módosították az Abfall társaság alapító okiratát, hogy a közgyűlés a legtöbb határozatot egyszerű többséggel elfogadhatja, és csak a törzstőke legalább 51%‑ának jelenléte esetén határozatképes. Arról is döntés született, hogy a társaságot harmadik személyekkel szemben, valamint a társaságon belül az egyes tagok által választott két ügyvezető képviseli, akik együttesen jegyzik a céget.

11     A fent említett üzletrészek átruházására 1999. október 13‑án került sor. Az Abfall társaság mindazonáltal csak 1999. december 1‑jén kezdte meg tényleges működését, azaz olyan időpontban, amikor a Saubermacher társaság már a társaság tagja volt.

12     1999. december 1. és 2000. március 31. között az Abfall társaság kizárólag Mödling városa számára végezte tevékenységét. Ezt követően elosztóközpontot helyezett üzembe harmadik személyek részére, így elsősorban a körzet más települései számára is nyújtott szolgáltatásokat.

13     Miután a Bizottság felszólította az Osztrák Köztársaságot, hogy tegye meg észrevételeit, 2003. április 2‑án indokolással ellátott véleményt adott ki, melyben a 92/50 irányelv abból adódó megszegését kifogásolta, hogy Mödling városa a kérdéses hulladékártalmatlanításra vonatkozó szerződés tekintetében nem tett közzé ajánlati felhívást, noha az említett irányelv szerint az szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésnek minősül.

14     Az indokolással ellátott véleményre adott válaszában az Osztrák Köztársaság kifejtette, hogy az Abfall társasággal kötött szerződés nem tartozik a közbeszerzésre vonatkozó irányelvek hatálya alá, mivel az Abfall társaság és Mödling városa közötti, azaz egységen belüli gazdasági kapcsolatról van szó.

15     Mivel a Bizottságot nem győzte meg a fenti válasz, a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

 A keresetről

 A felek érvei

16     A Bizottság előadja, hogy a 92/50 irányelv alkalmazására irányadó feltételek teljesültek, és így az irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabályok és a 15. cikk (2) bekezdése szerinti, a hirdetmény közzétételére vonatkozó előírások teljes mértékben alkalmazandóak.

17     A Bizottság álláspontja szerint – az osztrák kormánynak a pert megelőző eljárás során előterjesztett álláspontjától eltérően – semmilyen körülmény nem támasztja alá, hogy Mödling városa és az Abfall társaság között egységen belüli gazdasági kapcsolat van. Ebben az összefüggésben a Bizottság a C‑107/98. sz. Teckal-ügyben 1999. november 18‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑8121. o.) 50. pontjára utal, amelyben a Bíróság úgy határozott, hogy az ajánlati felhívás nem kötelező abban az esetben, ha az ajánlatkérőnek minősülő hatóság a kérdéses elkülönült jogalany felett a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező ellenőrzést gyakorol, továbbá akkor, ha ez a jogalany tevékenységének lényeges részét az őt tulajdonában tartó hatóság vagy hatóságok javára végzi.

18     Noha az ítéletet az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/36/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet 110. o.) 1. cikkének a) pontja tekintetében hozták, a Bizottság szerint a Bíróság megállapításai minden közbeszerzési irányelvre irányadóak. A Bizottság idézi a fent hivatkozott Teckal-ügyben hozott ítéletet, amely szerint a közbeszerzésre vonatkozó irányelvek alkalmazásától csak akkor lehet eltekinteni, ha az ajánlatkérő korlátlan ellenőrzést gyakorol az ajánlattevő felett. Amint az ajánlattevőben egy magánvállalkozás társasági jogi értelemben részesedik, ezen ítélet alapján azt kell feltételezni, hogy az ajánlatkérő nem „a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező ellenőrzést” gyakorol ezen társaság felett. Így már egy magánvállalkozás kisebbségi részesedése is kizárja az egységen belüli gazdasági művelet meglétét.

19     A jelen ügyben a Saubermacher társaság kisebbségi részesedése együtt jár vétójogokkal és az egyik egyenlő jogokkal rendelkező ügyvezető kinevezésének jogával is, ami kizárja, hogy Mödling városa a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező ellenőrzést gyakoroljon az Abfall társaság felett.

20     Az osztrák kormány védekezésében először is a Bizottság keresetének elfogadhatóságát vitatja.

21     Álláspontja szerint az Abfall társaság alapítása, a hulladékártalmatlanítási szerződés megkötése és az üzletrészek eladása három különálló ügylet, melyeket nem a 92/50 irányelv, hanem közvetlenül az EK‑Szerződés rendelkezései alapján kellett volna megítélni. Az irányelv megszegése csak akkor lenne elképzelhető, ha ezeket a lépéseket azért választották volna, hogy az irányelv alkalmazását megkerüljék, vagy ha az üzletrész adásvétele a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozó ügyletnek minősülne.

22     A kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bizottság nem terjesztett elő ezekre a feltételezésekre vonatkozó észrevételeket. Sem a pert megelőző eljárásban, sem pedig a keresetlevélben nem határozta meg az eljárás tárgyát, és azt sem bizonyította, hogy a hulladékártalmatlanítási szerződést a 92/50 irányelv megszegésével kötötték meg, valamint azt sem fejtette ki, miért tartja lényegesnek a jelen ügyben az egységen belüli gazdasági művelet meglétét.

23     Másodsorban, az ügy érdemére vonatkozóan az osztrák kormány felrója a Bizottságnak annak figyelmen kívül hagyását, hogy a hulladékártalmatlanítási szerződés megkötésekor az Abfall társaság üzletrészének 100%‑a Mödling városa tulajdonában volt. Mivel tehát egységen belüli gazdasági műveletről volt szó, nem volt szükséges ajánlati felhívás közzététele.

24     Másrészt az osztrák kormány szerint a Teckal-ügyben hozott ítélet szerinti, „a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező ellenőrzés” kifejezés nem ugyanolyan, hanem hasonló ellenőrzést jelent. Mödling városa az Abfall társaság 49%‑os üzletrészének eladását követően is megtartotta az ilyen ellenőrzést.

 A Bíróság álláspontja

–       Az elfogadhatóságról

25     Érdemes felidézni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a pert megelőző eljárásnak az a célja, hogy alkalmat biztosítson az illető tagállam számára egyrészt a közösségi jogból eredő kötelezettségei teljesítésére, másrészt pedig a Bizottság által megfogalmazott kifogások ellen védekezésül felhozott jogalapok hatékony érvényesítésére (lásd például a C‑152/98. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2001. május 10‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑3463. o.] 23. pontját, valamint a C‑439/99. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. január 15‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑305. o.] 10. pontját.

26     Ebből az következik egyrészt, hogy az EK 226. cikk alapján előterjesztett kereset tárgyát behatárolja az e rendelkezés szerinti, a pert megelőző eljárás, következésképpen a keresetet és az indokolással ellátott véleményt ugyanazokra a kifogásokra kell alapozni. Ha nem került megfogalmazásra kifogás az indokolással ellátott véleményben, akkor az a Bíróság előtti eljárás szakaszában elfogadhatalan (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 11. pontját).

27     Másrészt az indokolással ellátott véleménynek tartalmaznia kell azoknak az indokoknak az összefüggő és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre juttatták, hogy a szóban forgó tagállam a Szerződés szerint fennálló valamely kötelezettségét nem teljesítette (lásd különösen a C‑207/96. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1997. december 4‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑6869. o.] 18. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 12. pontját).

28     A jelen ügyben a Bizottság indokolással ellátott véleményének 16. pontjában és felszólító levelének 13. pontjában kifejtette, hogy a történések időbeli lefolyása, Mödling városa képviselő testületének az Abfall társaság e település hulladékának kezelésére vonatkozó kizárólagos megbízásáról szóló határozatától a társaság 49%‑os üzletrészének a Saubermacher társaság számára történő értékesítéséig világosan mutatja, hogy az a szakasz, amikor Mödling városa az Abfall társaság üzletrészének 100%‑os tulajdonosa volt, csak átmeneti szakaszt képezett, mely egy magánvállalkozás e társaságban való részesedéséhez vezetett. A Bizottság ezért a pert megelőző eljárásban világosan jelezte, hogy elutasítja Mödling városának a három különálló ügylet meglétére alapított feltevését.

29     A Bizottság ezzel szemben összefüggően és részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt – mivel a 92/50 irányelv rendelkezései álláspontja szerint alkalmazandóak voltak – az a szerződés, amellyel az Abfall társaság kizárólagos megbízást kapott Mödling városa hulladékának összegyűjtésére és kezelésére, nem tekinthető egységen belüli gazdasági műveletnek, és ajánlati felhívás közzétételének kellett volna megelőznie.

30     E körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az eljárás tárgyát világosan behatárolták, és az osztrák kormány által emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

–       Az ügy érdeméről

31     A Bizottság a jelen keresetben lényegében annak lehetővé tételét rója fel az osztrák hatóságoknak, hogy egy település a 92/50 irányelv ajánlati felhívás közzétételére vonatkozó szabályainak betartása nélkül ítéljen oda egy szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződést egy olyan társaságnak, mely a testülettől elkülönült jogalany, és 49%‑ban egy magánvállalkozás tulajdona.

32     Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben fennállnak ezen irányelv alkalmazásának feltételei. Mödling városa, mint területi önkormányzat, a 92/50 irányelv 1. cikke b) pontja értelmében „ajánlatkérőnek” minősül, mely az Abfall társasággal, mint az irányelv 1. cikke c) pontja szerinti „szolgáltatóval”, visszterhes szerződést kötött. A hulladékszállítás és -kezelés az irányelv 8. cikke és I. A. melléklete szerint szolgáltatásnak minősül. A Bizottság előterjesztései szerint, melyet az osztrák kormány nem vitatott, túllépték az 1997. október 13‑i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 328., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított, 92/50 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott küszöbértéket.

33     Ezért az erre a szolgáltatásra irányuló megbízást a 92/50 irányelv 8. cikke szerint csak az irányelv III–VI. fejezetének, különösen a 11. cikkének és a 15. cikk (2) bekezdésének figyelembevételével lehetett volna odaítélni. Az utóbbi rendelkezés szerint az érintett ajánlatkérő köteles hirdetmény közzétételére.

34     A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azonban az ajánlati felhívás nem kötelező annak ellenére sem, hogy a szerződő fél az ajánlatkérőtől jogilag elkülönült jogalany, ha az ajánlatkérőnek minősülő hatóság a kérdéses elkülönült jogalany felett a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező ellenőrzést gyakorol, továbbá akkor, ha ez a jogalany tevékenységének lényeges részét az őt tulajdonában tartó hatóság vagy hatóságok javára végzi (a fent hivatkozott Teckal-ügyben hozott ítélet 50. pontja és a C‑26/03. sz., Stadt Halle és RPL Lochau ügyben 2005. január 11‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1. o.] 49. pontja).

35     Az osztrák kormány előadja, hogy a jelen ügyben ugyanez az eset áll fenn, így a 92/50 irányelvben előírt, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai nem alkalmazhatóak.

36     Először előadja, hogy a hulladékártalmatlanításra vonatkozó szerződés Abfall társasággal való megkötésének – amelyre akkor került sor, amikor a társaság üzletrésze még teljes mértékben Mödling városának tulajdonában volt –nem önálló jogi személyek közötti kapcsolat létrehozása volt a célja, mivel ez a testület az Abfall társaság felett a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező ellenőrzést gyakorolhatott. Ez a szerződés ezért nem tartozik a 92/50 irányelv hatálya alá, és Mödling városát nem lehet arra kötelezni, hogy ajánlati felhívást tegyen közzé.

37     Ez az érv nem elfogadható.

38     Anélkül, hogy szükséges lenne eldönteni, hogy pusztán abból a tényből, miszerint Mödling városa a szolgáltatásnyújtásra irányuló megbízás odaítélésekor az Abfall társaság teljes törzstőkéjének tulajdonosa volt, következik‑e az, hogy ez a testület az Abfall társaság felett a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező ellenőrzést gyakorolt, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a 92/50 irányelv alkalmazhatóságának megítélése szempontjából irányadó időpont nem a közbeszerzési szerződés tényleges odaítélésének időpontja. Még ha az ajánlatkérő ajánlati felhívás közzétételére vonatkozó kötelezettségét jogbiztonsági okok miatt általában az érintett közbeszerzési szerződés odaítélésének időpontjában fennálló feltételek alapján kell is vizsgálni, a jelen ügy különleges körülményei szükségessé teszik a később fellépő események figyelembevételét.

39     Emlékeztetni kell arra, hogy az Abfall társaság 49%‑os üzletrészének eladására röviddel azt követően került sor, hogy a társaság kizárólagos és határozatlan idejű megbízást kapott a hulladékgyűjtésre és -kezelésre. Másrészt tényleges tevékenységét először akkor kezdte meg, amikor a Saubermacher társaság már üzletrésze egy részét átvette.

40     Ezáltal megállapítható, hogy egy szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződést több lépésből, nevezetesen az Abfall társaság alapításából, a hulladékártalmatlanítási szerződés vele történő megkötéséből és üzletrésze 49%‑ának a Saubermacher társaság számára történő értékesítéséből álló mesterséges konstrukció segítségével egy vegyes tulajdonú gazdasági vállalkozásnak ítélték, ahol az üzletrészek 49%‑a egy magánvállalkozás tulajdonában van.

41     E szerződés odaítélését ezért mindezen lépések és az odaítélés célkitűzéseinek figyelembevételével kell vizsgálni, és nem pusztán időbeli lefolyása alapján, amint ezt az osztrák kormány javasolja.

42     A közbeszerzési szerződés odaítélésének – az osztrák kormány javaslatával egyezően – csak az odaítélés megtörténtének időpontjában való vizsgálata, és ezáltal az Abfall társaság 49%‑os üzletrészének a Saubermacher társaság számára röviddel az odaítélést követően történt átruházásának figyelmen kívül hagyása, hátrányosan befolyásolná a 92/50 irányelv hatékony érvényesülését. Az irányelv által követett célok, nevezetesen a szolgáltatások szabadsága és a tisztességes verseny felé történő nyitás kerülne valamennyi tagállamban veszélybe, ha az ajánlatkérő a szolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési szerződés vegyes tulajdonban álló vállalkozás részére történő odaítélését manipulációkkal tudná leplezni.

43     Másodsorban az osztrák kormány előadja, hogy Mödling városa az Abfall társaság 49%‑os üzletrészének a Saubermacher társaság számára történő értékesítése után is megtartotta a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező ellenőrzést. E körülményre tekintettel a Teckal-ügyben hozott ítélet figyelembevételével nem volt köteles nyilvános ajánlati felhívás közzétételére, mivel a hulladékártalmatlanítási szerződés megkötése egységen belüli gazdasági műveletnek minősül.

44     E tekintetben arra kell emlékeztetni, hogy a szóban forgó, a 92/50 irányelv tárgyi hatálya alá tartozó szolgáltatásra vonatkozó visszterhes szerződés egy ajánlatkérő és egy tőle jogilag elkülönült olyan magántársaság között jött létre, amelyben az ajánlatkérő többségi részesedéssel rendelkezik.

45     A fent hivatkozott Stadt Halle és RPL Rochau-ügyben hozott ítéletben a Bíróság már megvizsgálta azt a kérdést, hogy ilyen körülmények között az ajánlatkérő önmagában azért köteles‑e a 92/50 irányelvben előírt közbeszerzési eljárásokat alkalmazni, mert magánvállalkozás részesedik a szerződő fél tőkéjében.

46     A Bíróság megállapította, hogy egy magánvállalkozás – akár kisebbségi – részesedése egy olyan társaság tőkéjében, amelyben a kérdéses ajánlatkérő szintén részesedéssel rendelkezik, mindenképpen kizárja azt, hogy az ajánlatkérő a saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező módon ellenőrizze ezt a társaságot (a fent hivatkozott Stadt Halle és RPL Rochau ügyben hozott ítélet 49. pontja).

47     Az ajánlatkérőnek minősülő hatóság és a saját szervei közötti kapcsolatot a közérdek szolgálatán alapuló megfontolások és követelmények határozzák meg. Ezzel szemben a vállalkozásokban végrehajtott minden magántőke-befektetés magánérdekből fakadó megfontolásokon alapul, és eltérő jellegű célokat követ (a fent hivatkozott Stadt Halle és RPL Rochau ügyben hozott ítélet 50. pontja).

48     A közbeszerzési szerződés vegyes tulajdonban álló vállalkozás részére ajánlati felhívás mellőzésével történő odaítélése sérti a szabad és tisztességes verseny célkitűzését és az érdekeltekkel való egyenlő bánásmód elvét, amelyeket a 92/50 irányelv meg kíván valósítani, amennyiben az ilyen eljárás az e vállalkozás tőkéjében részesedéssel rendelkező magánvállalkozást előnyben részesíti versenytársaival szemben (a fent hivatkozott Stadt Halle és RPL Rochau ügyben hozott ítélet 51. pontja).

49     A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy abban az esetben, ha az ajánlatkérő a 92/50 irányelv tárgyi hatálya alá tartozó szolgáltatások körében visszterhes szerződést kíván kötni olyan, tőle jogilag elkülönült társasággal, amelynek tőkéjében egy vagy több magánvállalkozással együtt részesedéssel rendelkezik, az ezen irányelv által előírt közbeszerzési eljárásokat mindig alkalmazni kell (a fent hivatkozott Stadt Halle és RPL Rochau ügyben hozott ítélet 52. pontja).

50     Mindezeket követően meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel a Mödling városa hulladékának ártalmatlanításról szóló szerződést a 92/50 irányelv 8. cikke, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése összefüggő rendelkezései szerinti eljárásra és közzétételre vonatkozó szabályok betartása nélkül kötötték meg – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

51     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Osztrák Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az Osztrák Köztársaság – mivel a Mödling városa hulladékának ártalmatlanításról szóló szerződést a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv 8. cikke, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése összefüggésben értelmezett rendelkezései szerinti eljárásra és közzétételre vonatkozó szabályok betartása nélkül kötötték meg – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: német.