1. Jogszabályok közelítése – Dohánytermékek reklámozása és szponzorálása – 2003/33 irányelv
(2003/33 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3., 4. és 8. cikk)
2. Jogszabályok közelítése – Dohánytermékek reklámozása és szponzorálása – 2003/33 irányelv
(2003/33 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)
3. Jogszabályok közelítése – A belső piac működésének javítását célzó intézkedések – Jogalap – EK 95. cikk
(EK 95. és EK 152. cikk)
4. Jogszabályok közelítése – Dohánytermékek reklámozása és szponzorálása – 2003/33 irányelv
(2003/33 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. és 4. cikk)
1. A dohánytermékek nyomtatott kiadványokban, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokban és rádióműsorokban történő reklámozásának és szponzorálásának – a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló 2003/33 irányelv 3. és 4. cikkében foglalt – tilalma elfogadására az EK 95. cikk alapján kerülhetett sor.
Ugyanis elsősorban a sajtótermékek és más nyomtatott kiadványok tekintetében, a 2003/33 irányelv elfogadásának időpontjában, a dohánytermékek reklámozása terén már léteztek eltérések a tagállamok nemzeti szabályozásai között, és ezek az eltérések, a felperes állításával szemben, olyan jellegűek voltak, hogy akadályozhatták az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a dohánytermékek rádióműsorokban és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokban történő reklámozására, akárcsak a rádióműsorok dohánnyal foglalkozó vállalkozások által történő szponzorálására is Számos tagállam már szabályozta ezt a jogterületet, illetve tervezi szabályozását. Figyelembe véve, hogy a vásárlóközönség egyre inkább tudatában van a dohánytermékek fogyasztása egészségre káros jellegének, valószínű, hogy a kereskedelemmel és a szolgáltatásnyújtás szabadságával szembeni új akadályok annak következtében jöttek létre, hogy a tagállamok e fejlődést leképező új szabályokat fogadtak el, melyek célja, hogy hatékonyabban tántorítsanak el e termékek fogyasztásától.
Ráadásul a 2003/33 irányelv 3. és 4. cikkének tényleges célja a belső piac működése feltételeinek javítása. A dohánytermékeknek a sajtóban és más nyomtatott kiadványokban való reklámozásának az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalma annak elkerülésére irányul, hogy a sajtótermékek Közösségen belüli mozgását ne akadályozza egyik tagállam nemzeti szabályozása sem. Az említett irányelvnek a dohánytermékek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokban és a rádióműsorokban történő reklámozását tiltó 3. cikke (2) bekezdése és 4. cikke (1) bekezdése arra irányul, hogy előmozdítsa e rádióműsorok szabad terjesztését, és azon információk szabad mozgását, amelyek az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokból erednek. Hasonlóképpen, a rádióműsorok olyan vállalkozások általi szponzorálásának megtiltásával, amelyek elsődleges tevékenysége dohánytermékek gyártása vagy értékesítése, az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése azt célozza, hogy a szolgáltatások nyújtásának szabadságát ne akadályozza egyik tagállam nemzeti szabályozása sem. Egyébként az említett irányelvnek a belső piac működési feltételeinek javítására irányuló célját az irányelv 8. cikke fejti ki, amely szerint a tagállamok nem tilthatják meg és nem korlátozhatják az ennek az ezen irányelvnek megfelelő termékek és szolgáltatások szabad mozgását.
Végezetül, az irányelv 3. és 4. cikkében foglalt tilalom meghatározott reklám‑ vagy szponzorálási formákra vonatkozik, és nem jelent általános hatályú tilalmat.
(vö. 55., 61., 65., 71., 73–78, 87–88. pont)
2. A tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló 2003/33 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében használt „nyomtatott kiadványok” kifejezés csak az olyan kiadványokra vonatkozik, mint a napilapok, a folyóiratok és a magazinok, míg az egyéb jellegű kiadványok nem tartoznak. az e rendelkezésben foglalt reklámozási tilalom hatálya alá. Ezt az értelmezést az irányelv negyedik preambulumbekezdése is megerősíti, amelynek értelmében a folyóiratok, napilapok és magazinok terjesztése a belső piacon való szabad mozgás akadályoztatásának nem elhanyagolható kockázatával jár a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései miatt, amelyek tiltják vagy szabályozzák a dohánytermékek ilyen sajtótermékekben történő reklámozását. E médiumok belső piacon történő szabad mozgásának biztosítása érdekében ugyanezen preambulumbekezdés megállapítja, hogy a dohánytermékek reklámozását azokra a magazinokra és folyóiratokra szükséges korlátozni, amelyeket nem a nagyközönségnek szánnak.
(vö. 84–86. pont)
3. Amennyiben az EK 95. cikkre mint jogalapra történő hivatkozás feltételei teljesülnek, a közösségi jogalkotót nem lehet megakadályozni abban, hogy erre a jogalapra hivatkozzon, tekintettel arra, hogy a közegészség védelme meghatározó a jogalap megválasztása során.
Ugyanis az EK 95. cikk (3) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a már végrehajtott harmonizációban a lakosság egészségének védelme magas szinten kerüljön biztosításra. Ezenfelül az EK 152. cikk (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét.
Végezetül, az EK 152. cikk (4) bekezdése c) pontja kizárja az emberi egészség védelmére és javítására vonatkozó tagállami törvényi és rendeleti rendelkezések bármiféle harmonizációját, e rendelkezésből azonban nem következik, hogy a Szerződés más rendelkezései alapján elfogadott harmonizációs intézkedéseknek ne lehetne hatása az emberi egészség védelmére.
(vö. 92–95. pont)
4. A tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló 2003/33 irányelv 3. és 4. cikke nem sérti az arányosság elvét, mivel azokat azon célkitűzés megvalósításához megfelelő intézkedéseknek lehet minősíteni, amelyre – nevezetesen a tagállamok nemzeti jogszabályai harmonizációjának a dohánytermékek reklámozásának területén történő megvalósítására – irányulnak. Egyébként e cikkek, figyelemmel az emberi egészségvédelem magas szintjének biztosítása érdekében a közösségi jogalkotóra háruló kötelezettségre, nem haladják meg azt a mértéket, mint ami e célkitűzés megvalósítása érdekében szükséges.
Ugyanis, először is, a dohánytermékek nyomtatott kiadványokban történő reklámozásának az említett irányelv 3. cikkében foglalt tilalma nem vonatkozik a dohányiparban dolgozó szakembereknek szánt, illetve harmadik országokban kiadott, elsősorban nem a Közösség piacára szánt kiadványokra. Továbbá, a közösségi jogalkotó számára nem volt lehetséges, hogy a reklám olyan tilalmát fogadja el, mint kevésbé korlátozó intézkedést, amely nem vonatkozik a helyi vagy regionális piacra szánt kiadványokra, tekintve, hogy egy ilyen kivétel bizonytalanná tette volna a dohánytermékek reklámjára vonatkozó tilalom alkalmazási körét, ami megakadályozta volna, hogy az irányelv elérje a célkitűzését.
Másodszor, a dohánytermékeknek az információs társadalom szolgátatásaiban és a sugárzott rádióműsorokban történő reklámozásának az irányelv 3. cikke (2) bekezdésében és 4. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalmát nem lehet aránytalannak minősíteni, és ezt igazolhatja a nyomtatott kiadványokra vonatkozó tilalom kijátszásának azáltal történő megelőzésére törekvés, hogy a médiakonvergencia révén e két médiumra is fokozottan alkalmazzák azt.
Harmadszor, a rádióműsorok szponzorálásának az irányelv 4. cikke (2) bekezdésében foglalt tilalmát illetően, az irányelv preambulumbekezdéseiből nem következik, hogy mivel egy ilyen intézkedés nem csak a határon átnyúló hatású tevékenységekre vagy rendezvényekre korlátozott, a közösségi jogalkotó túllépte volna e jogterületre vonatkozó mérlegelési jogkörének határait.
Ráadásul a reklámnak és a szponzorálásnak az irányelv 3. és 4. cikkében foglalt tilalmával kapcsolatos intézkedések nem sértik az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke által elismert véleménynyilvánítás szabadságát sem. Ugyanis, még ha vélelmezzük is, hogy az említett intézkedések hatására közvetett módon korlátozódik a véleménynyilvánítás szabadsága, az újságírói szabadság, mint olyan, érintetlen marad, mivel az újságírók munkáját e tilalmak nem érintik.
(vö. 146–152, 156–158. pont)