A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2002. június 18.(*)

„Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104/EGK irányelv – A 3. cikk (1) és (3) bekezdése, az 5. cikk (1) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja – Védjegyoltalomban részesíthető megjelölések – Kizárólag az áru formájából álló megjelölések”

A C‑299/99. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (Egyesült Királyság) által az EK 234. cikk alapján benyújtott, az e bíróság előtt

a Koninklijke Philips Electronics NV

és

a Remington Consumer Products Ltd

között

folyamatban lévő eljárásban a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 3. cikke (1) és (3) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, P. Jann, F. Macken (előadó), N. Colneric és S. von Bahr tanácselnökök, C. Gulmann, D. A. O. Edward, A. La Pergola, J.‑P. Puissochet, J. N. Cunha Rodrigues és C. W. A. Timmermans bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,

hivatalvezető: D. Louterman‑Hubeau tanácsos,

figyelembe véve a következők által benyújtott írásbeli észrevételeket:

–        a Koninklijke Philips Electronics NV képviseletében H. Carr és D. Anderson QC, valamint W. A. Hoyng professzor, kezdetben az Eversheds Solicitors, később az Allen & Overy solicitors megbízásából,

–        a Remington Consumer Products Ltd képviseletében a Lochners Technology Solicitors, solicitors

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében R. Magrill, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Moore barrister,

–        a francia kormány képviseletében K. Rispal‑Bellanger és A. Maitrepierre, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében K. Banks, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Koninklijke Philips Electronics NV (képviselik: H. Carr és W. A. Hoyng), a Remington Consumer Products Ltd (képviselik: S. Thorley és R. Wyand QC), az Egyesült Királyság Kormánya (képviseli: R. Magrill, segítője: D. Alexander barrister), valamint a Bizottság (képviseli: K. Banks) szóbeli észrevételeinek a 2000. november 29‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2001. január 23‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        1999. május 5‑i végzésével, amely 1999. augusztus 9‑én érkezett a Bírósághoz a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) az EK 234. cikk alapján hét előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést tett fel a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.; a továbbiakban: irányelv) 3. cikke (1) és (3) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozóan.

2        A kérdések a Koninklijke Philips Electronics NV társaság (a továbbiakban: Philips) és a Remington Consumer Products Ltd társaság (a továbbiakban: Remington) közötti jogvita során merültek fel, amely tárgya egy olyan védjegy bitorlásának megállapítása iránti kereset volt, amelyet a Philips lajstromoztatott a Trade Marks Act 1938 (1938. évi védjegyekről szóló törvény) alapján, hivatkozással annak használatára.

 Jogi háttér

 A közösségi jogi szabályozás

3        Az irányelv célja, első preambulumbekezdése értelmében, a védjegyekről szóló tagállami jogszabályok közelítése a meglévő eltéréseknek a megszüntetése érdekében, amelyek gátolhatják az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, valamint torzíthatják a közös piacon belüli versenyt.

4        Mindazonáltal az irányelv harmadik preambulumbekezdéséből következően az irányelv nem irányul a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítésére.

5        Az irányelvnek „A védjegyoltalomban részesíthető megjelölés” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”

6        Az irányelv 3. cikke, amely felsorolja a kizáró, illetve törlési okokat, a következőket írja elő:

„(1)      A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

a)      nem képezheti védjegy részét;

b)               nem alkalmas a megkülönböztetésre;

c)      kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;

d)               kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve a tisztességes üzleti gyakorlatban állandóan és szokásosan alkalmaznak;

e)      kizárólag olyan formából áll, amely

–        az áru jellegéből következik, vagy

–        a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy

–        az áru értékének a lényegét hordozza;

[...]

3.      Az (1) bekezdés b), c) és d) albekezdése alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés használata révén a bejelentés bejelentési napját megelőzően megszerezte a megkülönböztető képességet. Ezen túlmenően bármelyik tagállam előírhatja, hogy ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a megjelölés a megkülönböztető képességet a bejelentés bejelentési napját vagy a lajstromozás napját követően szerezte meg.

[...]”

7        Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése, amely a védjegyoltalom tartalmára vonatkozik, az alábbiak szerint rendelkezik:

„A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:

a)      a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b)      olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.”

8        Az irányelvnek „A védjegyoltalom korlátai” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja

a)      saját nevét vagy címét;

b)      az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;

c)      a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.

[...]”

 A nemzeti szabályozás

9        Az Egyesült Királyságban a védjegyek lajstromozását korábban a Trade Marks Act 1938 szabályozta. Ezen törvényt helyezte hatályon kívül, és ennek lépett a helyébe a Trade Marks Act 1994 (1994. évi védjegyekről szóló törvény), amely átültette az irányelvet a nemzeti jogrendbe, és bizonyos új, a lajstromozott védjegyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

10      A Trade Marks Act 1994 3. számú melléklete szerint, a Trade Marks Act 1938 alapján lajstromozott védjegyeknek ugyanaz a hatásuk, mintha az 1994. évi védjegyekről szóló törvény alapján kerültek volna lajstromozásra.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11      1966‑ban a Philips új típusú, három forgófejes villanyborotvát fejlesztett ki. 1985‑ben lajstromozás iránti kérelmet nyújtott be, ahol a védjegy a borotva formájának és felső részének, amelyet három, egyenlő oldalú háromszög alakba rendeződő forgó körkés alkot, grafikai ábrázolásából állt. Ezt a védjegyet, korábbi használatára tekintettel, a Trade Marks Act 1938 alapján lajstromozták.

12      A Remington, a Philips versenytársa, 1995‑ben kezdte gyártani és forgalmazni az Egyesült Királyságban a DT 55 borotvát, amely külső kialakítása alapján hasonlít a Philips borotvához, mivel három, egyenlő oldalú háromszög alakba rendeződő forgófejből áll.

13      A Philips védjegybitorlási keresetet nyújtott be a Remington ellen. Viszontkeresetében ez utóbbi a Philips lajstromozott védjegyének törlését kérte.

14      A High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Patents Court) (Egyesült Királyság) helyt adott a viszontkeresetnek, és a Philips védjegyének törlését rendelte el arra való hivatkozással, hogy a Philips által hivatkozott védjegy nem alkalmas az érintett áru megkülönböztetésére más vállalkozások áruitól, továbbá nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A fenti bíróság szerint a vitatott védjegy kizárólag olyan jelből áll, amely a forgalomban az áru rendeltetésének feltüntetésére szolgál, továbbá olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, és az áru értékének a lényegét hordozza. Ezenfelül a bíróság megjegyezte, hogy még ha a védjegy érvényes is lett volna, akkor sem valósult volna meg védjegybitorlás.

15      A Philips a High Court határozata ellen fellebbezést nyújtott be a Court of Appeal előtt.

16      Mivel a felek az irányelv értelmezésére vonatkozó kérdéseket vetettek fel, a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Létezik‑e olyan védjegykategória amelynek lajstromozása nem kizárt a 89/104/EGK tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja és (3) bekezdése alapján [...], és amelynek lajstromozása mindazonáltal kizárt az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján (mivel ezen védjegyek nem alkalmasak arra, hogy a védjegyjogosult áruit megkülönböztessék más vállalkozások áruitól)?

2)      Valamely áru (amelynek vonatkozásában a megjelölést lajstromozták) formája (vagy formájának egy része) csak akkor alkalmas‑e ezen áru megkülönböztetésére a 2. cikk alapján, ha tartalmaz valamilyen öncélú többletelemet (amely funkcionális céllal nem rendelkező díszítésből áll)?

3)      Amikor valamely gyártó a piacon a különleges árukat egyedüliként kínálja, az ezen áruk formájából (vagy formájának egy részéből) álló és öncélú többletelemet nem tartalmazó megjelölés gyakori használata elegendő‑e ahhoz, hogy ezen megjelölés a 3. cikk (3) bekezdése alapján megszerezze a megkülönböztető képességet olyan körülmények között, amikor a használat eredményeképpen a kereskedők és az érintett fogyasztók jelentős része

a)      a formát kizárólag e gyártóval és nem más vállalkozással azonosítja;

b)      azt hiszi – ellenkező megjegyzés hiányában –, hogy az ilyen formájú áruk e gyártótól származnak?

4)      a)     A 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdése szerinti »a kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából álló áru« szövegezésű korlátozás alkalmazása kizárható‑e, amennyiben kimutatható, hogy vannak más olyan formák is, amelyekkel ugyanez a műszaki hatás érhető el, vagy

b)      e rendelkezés értelmében a forma lajstromozásra alkalmatlan‑e, ha kimutatható, hogy e forma alapvető jellemzői kizárólag a célzott műszaki hatásnak tulajdoníthatóak, vagy

c)      van‑e más – és ha igen, milyen – megfelelő szempont annak megállapítására, hogy a korlátozás alkalmazandó‑e?

5)      Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja olyan »védjegyekre vonatkozik, amelyek kizárólag olyan jelekből vagy adatokból állnak, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése […] feltüntetésére használhatnak«. Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja »az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére […] vonatkozó jelzés« harmadik fél általi használatára alkalmazandó. A »kizárólag« kifejezés tehát szerepel a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában, azonban kihagyásra kerül az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjából. Ha az irányelvet megfelelően értelmezzük, ez a kihagyás azt jelenti‑e, hogy még ha valamely áru formájából álló védjegy érvényesen lajstromozásra is került, akkor sem bitorolható a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján olyan körülmények között,

a)      amikor az áruk formájának kifogásolt használatára úgy tekintenek és fognak tekinteni, mint amely valamely érintett árutípus vagy annak rendeltetésére utaló jelzés, és

b)      amikor, ellenkező megjegyzés hiányában, a kereskedők és az érintett fogyasztók jelentős része úgy véli, hogy az ilyen formájú áruk a védjegyjogosulttól származnak?

6)      Az 5. cikk (1) bekezdésében foglalt kizárólagos jog feljogosítja‑e arra a jogosultat, hogy megakadályozza, hogy harmadik fél azonos vagy hasonló megjelölést használjon olyan körülmények között, amikor az ilyen használat nem a származás jelölésére szolgál, vagy csak arra korlátozódik, hogy megakadályozza az olyan használatot, amely egészben vagy részben az áru származására utal?

7)      Valamely áru formájának állítólagosan bitorlást megvalósító használata, amelyre úgy tekintenek és fognak tekinteni, mint amely azt az árutípust jelöli, amelyhez tartozik vagy annak rendeltetését, utalhat‑e mindazonáltal a származásra, ha a kereskedők és az érintett fogyasztók jelentős része ellenkező megjegyzés hiányában úgy véli, hogy az ilyen formájú áruk a védjegyjogosulttól származnak?”

17      A Bíróság Hivatalához 2001. április 25‑én benyújtott kérelmével a Philips a főtanácsnok indítványának 2001. január 23‑án történt ismertetését követően lezárult szóbeli szakasz újbóli megnyitását és/vagy a Linde AG (C‑53/01. sz. ügy), a Winward Industries (C‑54/01. sz. ügy) és a Rado (C‑55/01. sz. ügy) ügyek jelen üggyel történő egyesítését kérte, amely ügyekben a Bundesgerichtshof (Németország) által megküldött előzetes döntéshozatali kérelmeket 2001. február 8‑án vették nyilvántartásba a Bíróság Hivatalánál.

18      Kérelme alátámasztásaként a Philips előadja, hogy mielőtt jelen ügyben a Bíróság választ adna a kérdést előterjesztő bíróságnak, érdemes volna az előző pontban említett ügyekben a Bundesgerichtshof álláspontját figyelembe venni, amely hasonló kérdéseket vet fel, és ennek megfelelően lehetőséget adni arra, hogy az érintett felek ezzel kapcsolatban előterjeszthessék észrevételeiket.

19      2001. május 8‑i és 16‑i leveleiben a Remington tiltakozott a szóbeli szakasz újbóli megnyitása és/vagy az egyesítés iránti kérelemmel szemben.

20      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság – eljárási szabályzata 61. cikkének értelmében – hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy nem kellően tájékozott, vagy hogy az ügyet olyan érv alapján kell eldönteni, amely nem került megvitatásra a felek között (lásd a C‑270/97. és C‑271/97. sz. Deutsche Post egyesített ügyekben 2000. február 10‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑929. o.] 30. pontját).

21      A Bíróság úgy ítéli meg, hogy nincs helye a jelen ügynek a 17. pontban említett ügyekkel történő egyesítésének, továbbá úgy véli, rendelkezésére áll az alapeljárásban feltett kérdések megválaszolásához szükséges valamennyi információ.

22      Következésképpen a Philips kérelmét el kell utasítani.

 Az első kérdésről

23      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy létezik‑e olyan védjegykategória, amelynek lajstromozása nem kizárt a 89/104/EGK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja és (3) bekezdése alapján, és amelynek a lajstromozása mindazonáltal kizárt az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, azon okból, hogy ezen védjegyek nem alkalmasak arra, hogy a védjegyjogosult áruit megkülönböztessék más vállalkozások áruitól.

24      A Philips szerint ezen kérdésével a nemzeti bíróság azt kívánja megtudni, hogy létezik‑e olyan speciális védjegykategória, amelybe tartozó védjegyek ugyan rendelkeznek megkülönböztető képességgel, azonban a jogszabályok alapján nem alkalmasak a megkülönböztetésre. A Philips úgy érvel, hogy erre nemleges a válasz, tekintettel a Bíróságnak a C‑108/97. és C‑109/97. sz. Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben 1999. május 4‑én hozott ítéletben ([EBHT 1999., I‑2779. o.) foglalt érvelésére. Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglaltak kivételével, ha valamely forma az említett rendelkezés (3) bekezdése alapján megkülönböztető képességre tett szert, az (1) bekezdés a)–d) pontjában felsorolt kizáró, illetve törlési okok nem alkalmazhatóak, és e forma nem tekinthető a jogszabályok szerint megkülönböztetésre alkalmatlannak.

25      A Remington előadja, hogy nagy különbség van egyrészről az irányelv 2. cikkében előírt feltételeknek – miszerint a megjelölések nem alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit megkülönböztessék más vállalkozások áruitól – eleget nem tevő, azaz azon megjelölések között, amelyekre az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja utal, és másrészről azon védjegyek között, amelyek az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában foglaltaknak nem felelnek meg. Míg az előzőek „széles körű használat” esetén sem lehetnek lajstromozás tárgyai, az utóbbiakat az említett rendelkezés 3. cikke értelmében – amennyiben bizonyításra kerül, hogy a használat révén megkülönböztető képességre tettek szert – lehet lajstromozni.

26      Az Egyesült Királyság Kormánya fenntartja, hogy amennyiben bizonyításra kerül, hogy egy megjelölés – amely első látásra nem rendelkezik megkülönböztető képességgel – megkülönböztető képességre tett szert, akkor az irányelv 2. cikke értelmében úgy kell rá tekinteni, hogy alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit megkülönböztesse más vállalkozások áruitól. A fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítéletben a Bíróság felhívta arra figyelmet, hogy az irányelv lehetővé teszi azon pusztán leíró jellegű szavak lajstromozását, amelyek első látásra nem alkalmasak arra, hogy a fent említett 2. cikk alapján valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessék más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól, ha e szavak az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján védjegyként megkülönböztető képességre és következésképpen másodlagos jelentésre tettek szert.

27      A francia kormány előadja, hogy az irányelv önmagában nem zárja ki egy különleges védjegykategória lajstromozását. Az irányelv 3. cikke esettől függően kizárhat bizonyos megjelöléseket a védjegyoltalomból, azonban nem értelmezhető úgy, mint amely önmagában valamely megjelöléskategóriát zár ki az oltalom köréből.

28      A Bizottság előadja, hogy az olyan védjegy, amely az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján megkülönböztető képességre tett szert, az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a lajstromozásból nem zárható ki azon okból, hogy nem alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult áruit megkülönböztesse más vállalkozások áruitól.

 A Bíróság álláspontja

29      Ebben a vonatkozásban először is arra kell emlékezteni, hogy – ahogyan azt az irányelv tizedik preambulumbekezdése is kiemeli – a lajstromozott védjegy által nyújtott oltalom rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik.

30      Az állandó ítélkezési gyakorlatból is kiderül, hogy a védjegy alapvető rendeltetése elsősorban az, hogy tanúsítsa a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára a védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás származását, lehetővé téve számukra, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztethessék azokat más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól, és hogy ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető szerepét a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet az Szerződés létrehozni és fenntartani szándékozott, a védjegynek garantálnia kell, hogy a vele jelölt valamennyi árut és szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel (lásd különösen a Bíróság C‑349/95. sz. Loendersloot‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6227. o.] 22. és 24. pontját és a C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 28. pontját).

31      A védjegy ezen alapvető rendeltetése az irányelv különböző, a kizáró okokra vonatkozó rendelkezéseinek szövegéből és rendszeréből is következik.

32      Először is az irányelv 2. cikke előírja, hogy bármely olyan megjelölés részesülhet védjegyoltalomban, amely egyrészt grafikailag ábrázolható, másrészt alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

33      Továbbá az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában található szabály alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a már lajstromozott védjegy esetén a védjegy törlésének van helye, amennyiben az nem alkalmas a megkülönböztetésre, leíró jellegű és kizárólag olyan jelekből áll, amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve a tisztességes üzleti gyakorlatban állandóan és szokásosan alkalmaznak (a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítélet 45. pontja).

34      Végül az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének b)–d) pontjában foglaltakhoz képest jelentős könnyítést fogalmaz meg, miszerint egy megjelölés szerezhet használata révén megkülönböztető képességet, amellyel korábban nem rendelkezett, és ennélfogva védjegyként lajstromozható. A megjelölés tehát ilyen körülmények között szerzi meg a megkülönböztető képességet, amely lajstromozásának feltétele (a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítélet 44. pontja).

35      Ahogyan a Bíróság a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítélet 46. pontjában megjegyezte, a védjegynek a használata révén megszerzett megkülönböztető képessége – csakúgy, mint általában a megkülönböztető képesség, amely a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján a védjegy lajstromozásának egyik általános feltétele – azt jelenti, hogy a védjegy képes azoknak az áruknak, amelyek tekintetében a lajstromozást kérték, akként való azonosítására, mint amelyek valamely meghatározott vállalkozástól származnak, és így képes azokat más válalkozások áruitól megkülönböztetni.

36      Igaz, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy azon megjelöléseknek, amelyek nem képezhetnek védjegyet, a lajstromozása is megtagadásra kerül, vagy lajstromozott védjegy esetén törlésnek lehet helye.

37      Mindazonáltal a 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának szövegéből és az irányelv rendszeréből kiderül, hogy ezen rendelkezés alapvető célja azon megjelölések lajstromozásának kizárása, amelyek általában nem képezhetik védjegy részét, és következésképpen, amelyek grafikailag nem ábrázolhatóak és/vagy nem alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessék más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

38      Következésképpen az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja, ugyanúgy mint az ezen rendelkezés 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában található szabály, megakadályozza azon megjelölések és jelzések lajstromozását, amelyek az irányelv 2. cikkében foglalt két feltétel legalább egyikének nem felelnek meg, nevezetesen azon feltételnek, amely előírja, hogy a megjelölésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

39      A fentiekből következik, hogy nincs olyan természeténél vagy használatánál fogva megkülönböztető képességgel rendelkező védjegykategória, amely ne lenne alkalmas az irányelv 2. cikke szerint az áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére.

40      A fenti megállapításokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy nincs olyan védjegykategória, amelynek lajstromozása nem kizárt az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja és 3. cikkének (3) bekezdése alapján és amelynek a lajstromozása mindazonáltal kizárt az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján azon okból, hogy ezen védjegyek nem alkalmasak arra, hogy a védjegyjogosult áruit megkülönböztessék más vállalkozások áruitól.

 A második kérdésről

41      Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy valamely áru (nevezetesen azon áru, amelynek vonatkozásában a megjelölést lajstromozták) formája csak akkor alkalmas‑e ezen áru megkülönböztetésére a 2. cikk alapján, ha e forma tartalmaz valamilyen öncélú többletelemet, mint például funkcionális céllal nem rendelkező díszítés.

42      Ebben a vonatkozásban a Philips előadja, hogy még ha – ellentétben az első kérdéshez fűzött észrevételeivel – létezik is olyan védjegykategória, amely vonatkozásában kimutatható, hogy a kategóriába tartozó védjegyek megkülönböztető képességre tettek szert, azonban nem alkalmasak arra, hogy az árukat megkülönböztessék, nem helyes e kategóriába tartozó védjegyek meghatározása céljából a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott öncélú többletelem szempontjának alkalmazása. Ha szükséges lenne olyan különleges, azon védjegyekből álló védjegykategória megteremtése, amelyek ugyan rendelkeznek megkülönböztető képességgel, mégsem alkalmasak arra, hogy az említett árukat megkülönböztessék, a Philips alternatív feltétel felállítását javasolja, amely annak megállapításából áll, hogy vajon a szóban forgó védjegy az egyetlen tényleges módja‑e annak, hogy az érintett árukat leírja.

43      Ezzel szemben a Remington előadja, hogy ha valamely áru formája nem tartalmaz semmilyen öncélú többletelemet, akkor kizárólag olyan funkcionális formából áll, amely nem alkalmas arra, hogy az e védjeggyel ellátott árukat más vállalkozások azonos áruitól megkülönböztesse. Ilyen esetben kizárólag valamely öncélú többletelem tudná betölteni az eredetre utaló funkciót. Ezenfelül a Remington előadja, hogy a leíró jelleg foka fontos tényező, ugyanis minél inkább leíró jellegű a megjelölés, annál kevésbé megkülönböztető. Következésképpen egy teljesen leíró jellegű megjelölés nem alkalmas az áruk megkülönböztetésére, és ahhoz, hogy megkülönböztető képességre tegyen szert, öncélú többletelem jelenléte szükséges.

44      Ebben a vonatkozásban az Egyesült Királyság Kormánya előadja, hogy annak meghatározásánál, hogy valamely megjelölés az irányelv 2. cikke alapján az áruk tekintetében megkülönböztető‑e, nem szükséges vizsgálni azt, hogy valamely formából álló megjelölés tartalmaz‑e valamilyen öncélú többletelemet vagy díszítést.

45      A francia kormány szerint az irányelv 2. és 3. cikkének rendelkezéseiből egyáltalán nem következik, hogy ahhoz, hogy valamely áru formája alkalmas legyen arra, hogy valamely vállalkozás áruit megkülönböztesse más vállalkozások áruitól, funkcionális céllal nem rendelkező díszítésből álló öncélú többletelemet kell tartalmaznia.

46      Tekintettel az első kérdést érintő észrevételekre, a Bizottság azt javasolja, hogy ne kerüljön megválaszolásra a második kérdés. Mindenesetre megjegyzi, hogy az irányelv 2. cikke és 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem képez olyan, a megjelölés tekintetében független lajstromozást kizáró okot, amely annak megkülönböztető képessége hiányához kapcsolódik.

 A Bíróság álláspontja

47      Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv 2. cikkéből az következik, hogy megkülönböztető képességgel rendelkezik az a védjegy, amely alkalmas arra, hogy származásuk alapján megkülönböztesse azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában a lajstromozást kérték. Ebben a vonatkozásban – mint ahogyan jelen ítélet 30. pontjából is kiderül – elegendő, ha a védjegy lehetővé teszi az általa megjelölt árunak vagy szolgáltatásnak a más kereskedelmi eredetű árutól vagy szolgáltatástól történő megkülönböztetését, és azt a meggyőződést kelti, hogy e védjegy jogosultjának ellenőrzése mellett állítják elő és forgalmazzák az árut, illetve nyújtják a szolgáltatást, és e jogosult felelősséget vállal azok minőségéért.

48      Másrészt az irányelv 2. cikke nem tesz különbséget a különféle védjegykategóriák között. Az alapügyben szereplőhöz hasonló térbeli védjegyek megkülönböztető képessége értékelésének szempontjai nem térnek el a többi védjegykategória esetén alkalmazottaktól.

49      Különösen, az irányelv nem írja elő, hogy azon áru formájának, amely vonatkozásában a megjelölést lajstromozták, öncélú többletelemeket kell tartalmaznia. Az irányelv 2. cikke alapján a kérdéses formának pusztán alkalmasnak kell lennie arra, hogy a védjegyjogosult áruját megkülönböztesse más vállalkozások áruitól, és így betöltse alapvető rendeltetését, azaz garantálja a termék eredetét.

50      Tekintettel a fenti megállapításokra, a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy ahhoz, hogy alkalmas legyen valamely áru megkülönböztetésére az irányelv 2. cikke alapján, azon áru formája, amely tekintetében a megjelölést lajstromozták, nem kíván meg semmilyen öncélú többletelemet, mint például funkcionális céllal nem rendelkező díszítés.

 A harmadik kérdésről

51      Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy amikor valamely gyártó a piacon a különleges árukat egyedüliként kínálja, az ezen áruk formájából álló megjelölés gyakori használata elegendő‑e ahhoz, hogy e megjelölés az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján megszerezze a megkülönböztető képességet olyan körülmények között, amikor a használat eredményeképpen az érintett körök jelentős része a formát kizárólag e gyártóval és nem más vállalkozással azonosítja, vagy azt hiszi – ellenkező megjegyzés hiányában –, hogy az ilyen formájú áruk e gyártótól származnak.

52      A Philips szerint az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltétel akkor teljesül, ha valamely különleges forma széles körű használata esetén a kereskedők és az érintett fogyasztók meg vannak győződve arról, hogy az ilyen formájú áruk egy meghatározott vállalkozástól származnak. Ezenfelül a Philips úgy ítéli meg, hogy egy több éven keresztül fennálló tényleges monopólium a szóban forgó formájú áruk tekintetében fontos bizonyítékot képez, amely alátámasztja a forma megkülönböztető képességének megszerzését. Ha valamely gyártó védjegybejelentési kérelmét a használat révén megszerzett megkülönböztető képességre szeretné alapozni, a tényleges monopólium szinte előfeltétele az ilyen lajstromozásnak.

53      A Remington előadja, hogy olyan forma esetén, amely kizárólag funkcionális jellemzőkből áll, olyan egyértelmű bizonyítékokat szükséges bemutatni, amelyek alátámasztják, hogy magát a formát eredetre utaló megjelölésként is használták, így ez a lajstromozás igazolásához elegendő másodlagos jelentést biztosít a formának. Amikor monopólium állt fenn az áruk terjesztésénél, különös alapossággal kell megbizonyosodni arról, hogy a tények vizsgálata a releváns elemekre irányul.

54      Az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy mindazok a formák, amelyek lajstromozását az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján tagadják meg, ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján sem szerezhetnek oltalmat, tekintettel arra, hogy ez utóbbi csak azon megjelölésekre alkalmazandó, amelyek ugyanezen cikk (1) bekezdésének b)–d) pontja alapján érvényteleneknek nyilvánítandók, és nem azokra, amelyek az említett 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja alá tartoznak. Mindazonáltal, ha feltételezzük, hogy a forma lajstromozása ez utóbbi rendelkezés alkalmazásával nem kerül megtagadásra, az Egyesült Királyság Kormánya előadja, hogy a 3. cikk (3) bekezdésében található feltételek nem teljesülnek, ha a fogyasztók az árukat nem a védjegy miatt azonosítják be, hanem az áruellátás monopóliuma miatt.

55      A francia kormány úgy véli, hogy a harmadik kérdésre igenlően kell válaszolni. Az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése által előírt megkülönböztető képesség tökéletesen következhet abból a tényből, hogy a használat miatt az érintett kereskedők és fogyasztók jelentős része az áru formájából egy adott gyártóra és nem más vállalkozásra asszociál, és úgy hiszi, hogy az e formával rendelkező áruk e gyártótól származnak.

56      A Bizottság szerint – függetlenül attól, hogy a forma monopólium révén vagy más módon tett szert megkülönböztető képességre – az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek akkor teljesülnek, ha az érintett fogyasztók jelentős része úgy hiszi, hogy a védjeggyel ellátott áruk egy meghatározott vállalkozástól származnak.

 A Bíróság álláspontja

57      Ebben a vonatkozásban előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy ha az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján valamely forma nem lajstromozható, amelynek értelmezése a negyedik kérdés tárgya, az semmiképpen sem lajstromozható a 3. cikk (3) bekezdése alapján.

58      Ellenben az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése előirja, hogy azon védjegy, amely ki van zárva a védjegyoltalomból ugyanezen cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja alapján, használata révén megkülönböztető képességre tehet szert, amellyel korábban nem rendelkezett, és következésképpen védjegyként lajstromozható. Tehát a védjegy használata révén tesz szert megkülönböztető képességre, amely lajstromozásának a feltétele.

59      Valamely védjegy megkülönböztető képességét, beleértve a használat révén megszerzett megkülönböztető képességet is, a védjegy árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások tekintetében kell értékelni.

60      Ahogyan az a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítélet 51. pontjából következik, a védjegy használata révén szerzett megkülönböztető képessége megítélésénél tekintetbe vehető többek között a védjegy által elfoglalt piaci részesedés, az intenzitás, a védjegy használatának földrajzi kiterjedése és tartama, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások jelentősége, azon érdekelt fogyasztók hányada, akik a védjegy miatt úgy azonosítják az árukat és szolgáltatásokat, mint amelyek egy meghatározott vállalkozástól származnak, továbbá a kereskedelmi és iparkamaráktól és egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatok.

61      A Bíróság szintén úgy ítélte meg, hogy ha a fenti elemek alapján a hatáskörrel rendelkező hatóság úgy véli, hogy az érdekelt körök, illetve legalábbis azok jelentős része a megjelölésnek köszönhetően úgy azonosítja az árut, mint amely valamely konkrét vállalkozástól származik, abból arra kell következtetni, hogy a megjelölés lajstromozásához az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése által megkövetelt feltétel teljesül (a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítélet 52. pontja).

62      Mindazonáltal azon körülményeket illetően, amelyek között az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltétel teljesültnek minősül, először is ki kell emelni, hogy a Bíróság tisztázta, miszerint az ilyen körülmények nem állapíthatók meg kizárólag általános és elvonatkoztatott adatok, például meghatározott százalékok alapján (a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítélet 52. pontja).

63      Továbbá valamely áru formájából álló megjelölés megkülönböztető képességét – még ha arra használat révén tett is szert – a szóban forgó áru- vagy szolgáltatáskategóriának a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó általi feltehető észlelését tekintetbe véve kell értékelni (lásd ebben a tekintetben a Bíróság C‑210/96. sz., Gut Springenheide és Tusky ügyben 1998. július 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑4657. o.] 31. pontját).

64      Végül annak, hogy az érintett kör az árut egy adott vállalkozástól származóként ismerje fel, a védjegy védjegyként való használatán kell alapulnia, és azáltal azon a tulajdonságán és hatásán, amelynél fogva alkalmas arra, hogy az érintett árut megkülönböztesse más vállalkozások áruitól.

65      A fenti megállapításokra tekintettel a harmadik kérdést akként kell megválaszolni, hogy amikor valamely gyártó a piacon a különleges árukat egyedüliként kínálja, az ezen áruk formájából álló megjelölés gyakori használata elegendő ahhoz, hogy e megjelölés az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján megszerezze a megkülönböztető képességet olyan körülmények között, amikor a használat eredményeképpen az érintett körök jelentős része a formát kizárólag e gyártóval és nem más vállalkozással azonosítja, vagy azt hiszi – ellenkező kikötés hiányában –, hogy az ilyen formájú áruk ezen gyártótól származnak. Mindazonáltal azon körülményeket illetően, amelyek között az említett rendelkezésben előírt feltétel teljesül, a nemzeti bíróság feladata arról meggyőződni, hogy a körülményeket konkrét és megbízható adatok alapján állapították meg, hogy tekintetbe vették a szóban forgó áru- vagy szolgáltatáskategóriának a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó általi feltehető észlelését, és hogy az árunak az érintett körök által, valamely meghatározott vállalkozástól származóként való felismerése a védjegy védjegyként történő használatán alapul.

 A negyedik kérdésről

66      Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a kizárólag valamely áru formájából álló megjelölés e rendelkezés alapján lajstromozásra alkalmatlan, ha kimutatható, hogy e forma alapvető funkcionális jellemzői kizárólag a célzott műszaki hatásnak tulajdoníthatóak. A nemzeti bíróság negyedik kérdése arra is irányul, hogy vajon kizárható‑e az e rendelkezésben található kizáró vagy törlési ok alkalmazása, amennyiben kimutatható, hogy vannak más olyan formák is, amelyekkel ugyanez a műszaki hatás érhető el.

67      Ebben a vonatkozásban a Philips előadja, hogy az irányelv említett rendelkezésének célja, hogy megakadályozza egy meghatározott műszaki hatáson alapuló, védjegyoltalom útján megvalósuló monopólium kialakulását. Mindazonáltal egy olyan formából álló védjegy lajstromozása, amely műszaki hatás eléréséhez szükséges sem az ipar, sem az innováció területén nem képezne ésszerűtlen korlátozást, amennyiben e műszaki hatás elérhető más, a versenytársak által könnyen kialakítható forma révén is. A Philips szerint az alapügyben szereplő védjegyet képező formának számos alternatívája van, amelyek a borotválkozást illetően ugyanezt a műszaki hatást érnék el, a saját termékekkel megegyező költséggel.

68      A Remington szerint az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának az egyértelmű jelentése az, hogy meg kell tagadni az olyan formából álló megjelölésnek a lajstromozását, amely valamely célzott műszaki hatás elérésére szolgál abban az értelemben, hogy ugyan az említett forma e hatás elérésekor valamilyen funkciót tölt be, nem szükségszerűen az egyetlen olyan forma, amely e funkciót be tudja tölteni. A Philips által javasolt értelmezés e kizárást annyira leszűkítené, hogy az már feleslegessé válna, és különböző formatervezési minták műszaki értékének vizsgálatát vonná maga után, amely azt jelentené, hogy az irányelv nem tudná biztosítani a közérdek védelmét.

69      Az Egyesült Királyság Kormánya előadja, hogy meg kell tagadni a lajstromozást abban az esetben, ha a megjelölést képező forma alapvető jellemzői kizárólag a műszaki hatásnak tulajdoníthatóak.

70      A francia kormány szerint a 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdésében található kizárás célja annak elkerülése, hogy a műszaki alkotások védelme, amely időben korlátozott, ne kerüljön kijátszásra a védjegyoltalom igénybevételével, melynek joghatásai potenciálisan állandóbbak.

71      Mind a francia kormány, mind az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdésében található kizáró ok nem hagyható figyelmen kívül annak megállapításával, hogy léteznek más formák, amelyekkel ugyanezen műszaki hatás elérhető.

72      Tekintettel az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának jogszabályi előzményeire és a kivételek szigorú értelmezésének szükségességére, a Bizottság azon az állásponton van, hogy jelen ügyben a releváns szempont a kívánt műszaki hatás elérését lehetővé tévő más formák létezése.

 A Bíróság álláspontja

73      Ebben a vonatkozásban először is emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv 2. cikkével összhangban valamely áru formájából álló megjelölés főszabály szerint akkor képezhet védjegyet, ha egyrészt grafikailag ábrázolható, másrészt alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

74      Továbbá emlékeztetni kell arra is, hogy valamely áru formájából álló megjelölések lajstromozásának kizáró okait kifejezetten felsorolja az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja. E rendelkezés alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy az áru értékének lényegét hordozza. Az irányelv hetedik preambulumbekezdésének megfelelően e kizáró okok az adott rendelkezésben kimerítően kerültek felsorolásra.

75      Végül meg kell jegyezni, hogy ha az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában foglalt okok alapján valamely megjelölés nem lajstromozható, ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése alapján használata révén megkülönböztető képességre tehet szert. Ellenben az olyan megjelölés, amelynek a lajstromozása a 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján kerül megtagadásra, soha nem szerezhet megkülönböztető képességet használata révén a 3. cikk (3) bekezdése alapján.

76      Az említett 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja tehát olyan megjelölésekre vonatkozik, amelyek nem minősülhetnek védjegynek, és előzetesen megakadályozhatja a kizárólag az áru formájából álló megjelölések lajstromozását. Ha a rendelkezésben említett feltételek közül csak az egyik teljesül, a kizárólag az áru formájából vagy e forma grafikai megjelenítéséből álló megjelölés nem lajstromozható védjegyként.

77      Az irányelv 3. cikkében felsorolt különböző lajstromozást kizáró okokat a mögöttük meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítélet 25–27. pontját).

78      Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő kizáró okok célja annak elkerülése, hogy a védjegyoltalom a jogosult számára monopóliumot nyújtson műszaki megoldásokra vagy az áru használati jellemzőire, amelyeket a fogyasztó a versenytársak áruiban is kereshet. A 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának célja így annak megakadályozása, hogy a védjegyjog által nyújtott oltalom túlterjedjen a megjelölések azon rendeltetésén, amely lehetővé teszi a versenytársak által kínált áruk vagy szolgáltatások más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól való megkülönböztetését, és így akadályozza, hogy a versenytársak szabadon kínálhassák az említett műszaki megoldásokat vagy az említett használati jellemzőket tartalmazó árukat, a védjegy jogosultjával versenyben.

79      Ami különösen az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdésében felsorolt, az árunak kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából álló megjelöléseket illeti, meg kell állapítani, hogy ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza azon formák lajstromozását, amelyek alapvető jellemzői műszaki funkciót töltenek be, így a védjegyjoghoz fűződő kizárólagosság megakadályozná a versenytársakat abban, hogy ilyen funkciót betöltő terméket kínáljanak, vagy legalábbis korlátozzák a versenytársak választási lehetőségét azon műszaki megoldás tekintetében, amelyet termékükbe kívánnak belefoglalni.

80      Mivel az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja közérdekű célt szolgál, amely előírja, hogy az olyan forma, amelynek alapvető jellemzői műszaki funkciót valósítanak meg, és azért kerültek kiválasztásra, hogy e funkciónak megfeleljenek, mindenki által szabadon használható legyen, e rendelkezés megakadályozza, hogy az ilyen megjelöléseket egyetlen vállalkozás részére tartsák fenn azáltal, hogy védjegyként lajstromozásra kerültek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben hozott ítélet 25. pontját).

81      Ami azt a kérdést illeti, hogy az ugyanazon műszaki hatás elérésére alkalmas más formák létezésének bizonyítása lehetővé teszi‑e a 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdésében foglalt lajstromozást kizáró vagy törlési okok figyelmen kívül hagyását, meg kell állapítani, hogy ezen rendelkezés szövegében semmi sem enged erre következtetni.

82      Az említett megjelölések lajstromozásának megtagadásával az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdése azt a jogos célt tükrözi, hogy a magánszemélyek a védjegyoltalmat ne használhassák műszaki megoldásokra vonatkozó kizárólagos jogok megszerzésére vagy fenntartására.

83      Amennyiben valamely áru formájának alapvető funkcionális jellemzői kizárólag a műszaki hatásnak tulajdoníthatóak, a 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdése kizárja az említett formából álló megjelölés lajstromozását, még akkor is, ha a szóban forgó műszaki hatás más formák révén is elérhető.

84      A fenti megállapításokra tekintettel a negyedik kérdést akként kell megválaszolni, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kizárólag valamely áru formájából álló megjelölés e rendelkezés alapján lajstromozásra alkalmatlan, ha kimutatható, hogy e forma alapvető funkcionális jellemzői kizárólag a célzott műszaki hatásnak tulajdoníthatóak. Továbbá az említett rendelkezésben található kizáró vagy törlési ok alkalmazását nem zárhatja ki annak bizonyítása, hogy vannak más olyan formák is, amelyekkel ugyanez a műszaki hatás elérhető.

85      A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a bitorlással kapcsolatos kérdések vizsgálata nem szükséges, amennyiben az irányelv 3. cikkének általa javasolt értelmezését a Bíróság megerősíti. Mivel a negyedik kérdésre adott válasz megerősíti ezen értelmezést, az ötödik, hatodik és hetedik kérdést nem kell megválaszolni.

 A költségekről

86      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Egyesült Királyság Kormánya és francia kormány, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) 1999. május 5‑i végzésével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

1)      Nincs olyan védjegykategória, amelynek lajstromozása nem kizárt a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja és 3. cikkének (3) bekezdése alapján, és amelynek a lajstromozása mindazonáltal kizárt az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján azon okból, hogy ezen védjegyek nem alkalmasak arra, hogy a védjegyjogosult áruit megkülönböztessék más vállalkozások áruitól.

2)      Ahhoz hogy alkalmas legyen valamely áru megkülönböztetésére a 89/104 irányelv 2. cikke alapján, azon áru formája, amely tekintetében a megjelölést lajstromozták, nem kíván meg semmilyen öncélú többletelemet, mint például funkcionális céllal nem rendelkező díszítés.

3)      Amikor valamely gyártó a piacon a különleges árukat egyedüliként kínálja, az ezen áruk formájából álló megjelölés gyakori használata elegendő ahhoz, hogy e megjelölés a 89/104 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján megszerezze a megkülönböztető képességet olyan körülmények között, amikor a használat eredményeképpen az érintett körök jelentős része a formát kizárólag e gyártóval és nem más vállalkozással azonosítja, vagy azt hiszi – ellenkező kikötés hiányában –, hogy az ilyen formájú áruk ezen gyártótól származnak. Mindazonáltal azon körülményeket illetően, amelyek között az említett rendelkezésben előírt feltétel teljesül, a nemzeti bíróság feladata arról meggyőződni, hogy a körülményeket konkrét és megbízható adatok alapján állapították meg, hogy tekintetbe vették a szóban forgó áru- vagy szolgáltatáskategóriának a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó általi feltehető észlelését, és hogy az árunak az érintett körök által, valamely meghatározott vállalkozástól származóként való felismerése a védjegy védjegyként történő használatán alapul.

4)      A 89/104 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kizárólag valamely áru formájából álló megjelölés e rendelkezés alapján lajstromozásra alkalmatlan, ha kimutatható, hogy e forma alapvető funkcionális jellemzői kizárólag a célzott műszaki hatásnak tulajdoníthatóak. Továbbá az említett rendelkezésben található kizáró vagy törlési ok alkalmazását nem zárhatja ki annak bizonyítása, hogy vannak más olyan formák is, amelyekkel ugyanez a műszaki hatás elérhető.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2002. június 18‑i nyilvános ülésen.

*Az eljárás nyelve: angol.