A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1997. december 9. (*)

„Áruk szabad mozgása – Mezőgazdasági termékek – Magánszemélyek cselekményeiből származó kereskedelmi akadályok – A tagállamok kötelezettségei”

A C‑265/95. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bízottsága, (képviseli: Hendrik van Lier jogtanácsos és Jean-Francis Pasquier, a Jogi Szolgálathoz kirendelt tagállami köztisztviselő meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Carlos Gómez de la Cruz, a Jogi Szolgálat tagja, Centre Wagner, Kirchberg Luxembourg)

felperesnek,

támogatja:

a Spanyol Királyság, (képviseli: Alberto José Navarro González, a közösségi jogi és intézményi ügyek főigazgatója és Rosario Silva de Lapuerta, abogado del Estado a közösségi jogi peres ügyek osztályától meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím : Spanyol nagykövetség, 4‑6 boulevard E. Servais, Luxembourg),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, (képviseli M. John E. Collins a Treasury Solicitor's Department-től meghatalmazotti minőségben, segítője : Stephen Richards és Mark Hoskins barristers, kézbesítési cím: Egyesült Királyság nagykövetsége, 14 boulevard Roosevelt, Luxembourg)

beavatkozók,

a Francia Köztársaság, (képviseli: Jean-François Dobelle, a Külügyminisztérium jogi osztályának helyettes igazgatója, Catherine de Salins, aligazgató ugyanazon az osztályon, Anne de Bourgoing, megbízott ugyanazon az osztályon és Philippe Martinet, ugyanazon minisztérium külügyi titkára meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Francia nagykövetség, 8 B boulevard Joseph II, Luxembourg)

alperes ellen,

annak megállapítása iránt benyújtott keresete tárgyában, hogy a Francia Köztársaság, mivel nem tett meg minden szükséges és arányos intézkedést annak érdekében, hogy a magánszemélyek cselekményei ne akadályozhassák a zöldség- és gyümölcsáruk szabad mozgását, nem teljesítette az EK-Szerződés 5. cikkével összefüggésben annak 30. cikkéből és a mezőgazdasági piacok közös szervezéséből eredő kötelezettségeit,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, C. Gulmann, H. Ragnemalm, M. Wathelet és R. Schintgen (előadó) tanácselnökök, G. F. Mancini, J. C. Moitinho de Almeida, P. J. G. Kapteyn, J. L. Murray, D. A. O. Edward, J.‑P. Puissochet, G. Hirsch és P. Jann bírák,

főtanáccsnok: C. O. Lenz,

hivatalvezető: H. A. Rühl főtanácsos,

figyelembe véve a tárgyalásra készített jelentést,

a felek szóbeli előterjesztésének az 1997. június 10‑i tárgyaláson történő meghallgatását követően, amelynek során a Bizottságot Hendrik van Lier és Jean-Francis Pasquier képviselte, a Spanyol Királyságot Rosario Silva de Lapuerta és a Francia Köztársaságot Jean-François Dobelle és Kareen Rispal-Bellanger, a Külügyminisztérium jogi osztályának aligazgatója meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának az 1997. július 9‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Bíróság Hivatalához 1995. augusztus 4‑én benyújtott keresetlevéllel az Európai Közösségek Bizottsága az EK‑szerződés 169. cikke alapján keresetet indított annak megállapítása iránt, hogy a Francia Köztársaság, mivel nem tett meg minden szükséges és arányos intézkedést annak érdekében, hogy a magánszemélyek cselekményei ne akadályozzák a zöldség- és gyümölcsáruk szabad mozgását, nem teljesítette az EK‑Szerződés 5. cikkével összefüggésben annak 30. cikkéből és a mezőgazdasági piacok közös szervezéséből erdő kötelezettségeit.

2        A Bizottság kijelentette, hogy már több mint egy évtizede rendszeresen érkeznek hozzá panaszok, amelyek a francia hatóságoknak a más tagállamokból származó mezőgazdasági termékek ellen a magánszemélyek által elkövetett erőszakos cselekményekkel és a francia mezőgazdasági termelők tiltakozó mozgalmaival szemben tanúsított passzivitását kifogásolják. E cselekmények különösen az ilyen termékeket szállító kamionok francia területen való feltartóztatása és szállítmányuk megsemmisítése, a kamionsofőrök elleni erőszakos cselekmények, más tagállamból származó mezőgazdasági termékeket áruló nagy francia bevásárlóközpontok elleni fenyegetések, valamint a franciaországi üzletekben kihelyezett ilyen áruk megrongálása.

3        A Bizottság megállapította, hogy 1993-tól kezdődően a francia mezőgazdasági termelők bizonyos mozgalmai, többek között a „Coordination Rurale” elnevezésű szervezet, következetes kampányba kezdtek a más tagállamokból származó mezőgazdasági termékek kínálatának korlátozása érdekében, ami különösen abban nyilvánult meg, hogy a nagy- és kiskereskedőket megfélemlítették annak érdekében, hogy kizárólag francia áru vásárlására kényszerítsék őket, valamint meghatározták az érintett termékek minimális eladási árát, illetve ellenőrzéseket szerveztek, amelyek során azt vizsgálták, hogy a kereskedők betartják-e a megadott utasításokat.

4        1993 áprilisától júliusáig különösen a Spanyolországból származó földieper került e kampány középpontjába. Ugyanezen év augusztusában és szeptemberében hasonló sorsra jutott a Belgiumból származó paradicsom.

5        1994-ben a spanyol földieper hasonló, a nagyáruházak fenyegetésével és az áru, valamint a szállítóeszközök megsemmisítésével járó támadások célpontjává vált, és ugyanazon a helyen két héten belül két alkalommal is erőszakos cselekményekre került sor anélkül, hogy a jelenlévő rendfenntartó erők hatékonyan beavatkoztak volna a kamionok és szállítmányaik védelme érdekében.

6        A Bizottság más vandál cselekedetekre is utal, amelyek Franciaország területén akadályozták az Olaszországból és Dániából származó mezőgazdasági termékek szabad mozgását.

7        Miután a Bizottság több alkalommal is felhívta a francia hatóságok figyelmét a problémára, úgy ítélte meg, hogy a Francia Köztársaság nem teljesítette az EK-Szerződés 5. cikkével összefüggésben annak 30. cikke és a mezőgazdasági piacok közös szervezése alapján fennálló kötelezettségeit, mivel nem tett meg minden szükséges és arányos intézkedést annak érdekében, hogy a magánszemélyek által elkövetett bűncselekmények ne akadályozzák a mezőgazdasági termékek szabad mozgását. Ennek következtében 1994. július 19-i levelében a Bizottság a Szerződés 169. cikkének megfelelően felszólította a francia kormányt, hogy két hónapon belül adja elő a kifogásolt kötelezettségszegéssel kapcsolatos észrevételeit.

8        A francia kormány 1994. október 10-i levelében azt válaszolta, hogy mindig is határozottan elítélte a francia mezőgazdasági termelők által elkövetett vandál cselekedeteket. Hangsúlyozta, hogy a megelőző felügyeleti és védelmi intézkedések, valamint az információgyűjtés lehetővé tette az incidensek számának jelentős csökkenését 1993 és 1994 között. Jól példázza továbbá a francia hatóságok határozottságát a más tagállamok mezőgazdasági termékeinek importját meggátolni szándékozó bármely bűncselekmény üldözésében az a tény, hogy az ilyen ügyekben az ügyészségek következetesen büntetőeljárást indítanak. Mindamellett a kis létszámú, nagyon mozgékony csoportok által előre nem látható módon elkövetett, kommandó jellegű cselekmények rendkívül megnehezítik a rendfenntartó erők dolgát, és magyarázatot adnak arra, hogy miért marad gyakran eredménytelen a bírósági eljárás. Végül, a „Coordination Rurale” arra irányuló cselekményei, hogy fenyegetéssel és árumegsemmisítéssel szabályozza a mezőgazdasági termékek piacát, a Conseil de la Concurrence (Versenytanács) előtti eljárás tárgyát képezik.

9        Mindezek ellenére 1995. április 20-án Franciaország dél-nyugati részén újabb súlyos incidensekre került sor, amelyek során Spanyolországból származó mezőgazdasági termékeket semmisítettek meg.

10      A Bizottság ekkor – 1995. május 5-én – indokolással ellátott véleményt bocsátott ki a Szerződés 169. cikke első bekezdésének megfelelően. Ebben azon véleményének adott hangot, hogy a Francia Köztársaság nem teljesítette az EK-Szerződés 5. cikkével összefüggésben annak 30. cikke és a mezőgazdasági piacok közös szervezése alapján fennálló kötelezettségeit, mivel nem tett meg minden szükséges és arányos intézkedést annak érdekében, hogy a magánszemélyek cselekményei ne akadályozzák a zöldség- és gyümölcsáruk szabad mozgását, és felszólította a Francia Köztársaságot, hogy a Szerződés 169. cikkének második bekezdése értelmében hozza meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy egy hónapon belül megfeleljen a véleményben foglaltaknak.

11      1995. június 16-án a francia kormány kijelentette, minden lehetséges intézkedést megtett annak érdekében, hogy biztosítsa az áruk szabad mozgását Franciaország területén, és az alkalmazott visszatartó intézkedések következtében 1995-ben lényegesen csökkent az erőszakos cselekmények száma. Nemzeti szinten az érintett minisztériumok együttes fellépést dolgoztak ki a további vandál cselekmények megakadályozása érdekében, amelynek keretében megerősítették a felügyeletet, valamint a rendőrfőnököket és a rendfenntartó erőket szigorú fellépésre szólították fel. Ezen kívül helyi szinten, a veszélyeztetett létesítmények folyamatos felügyeletét szolgáló riasztórendszer is számos incidens elkerülését tette lehetővé. Még ha minden romboló akciót nem is sikerült megakadályozni, hiszen olyan előre nem látható, elszórt cselekményekről van szó, amelyek esetében nehéz kideríteni, hogy kik az elkövetők, a Tribunal Correctionnel de Nîmes 1994-ben 25 mezőgazdasági termelőt ítélt el rongálás miatt. Mióta 1994. március 1-jén hatályba lépett az új büntető törvénykönyv 322-13. cikke, a tulajdon megrongálásával való fenyegetés büntetése hatékonyabbá vált. Végül, az okozott károkat az állam megtéríti és intézkedtek annak érdekében is, hogy meggyorsítsák az érintett gazdasági szereplők kártérítésének szabályozását.

12      A Bizottság szerint a francia mezőgazdasági miniszter mindezek ellenére 1995-ben kijelentette, hogy jóllehet helyteleníti és elítéli a mezőgazdasági termelők által elkövetett erőszakos cselekményeket, egyáltalán nem tervezi a rendfenntartó erők bevetését e cselekmények megfékezése érdekében.

13      1995. június 3-án három Spanyolországból zöldséget és gyümölcsöt szállító kamion ellen követtek el erőszakos cselekményeket Dél-Franciaországban anélkül, hogy a rendfenntartó erők beavatkoztak volna. 1995 júliusának elején a francia mezőgazdasági termelők ismét olasz és spanyol gyümölcsöt semmisítettek meg.

14      A Bizottság ezért benyújtotta a jelen keresetet.

15      Az 1996. február 14-i és 27-i végzésével a Bíróság engedélyezte, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Spanyol Királyság beavatkozóként támogassa a Bizottság kereseti kérelmét.

16      Keresetének alátámasztására a Bizottság kifejtette, hogy a Szerződés 30. cikke és a zöldség- és gyümölcspiacok közös szervezése – amelyek egyaránt a kereskedelemi akadályok felszámolásának elvén alapulnak – tiltják a tagállamok közötti behozatal mennyiségi korlátozását, valamint minden azonos hatású intézkedést. Ezen felül a Szerződés 5. cikke értelmében a tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést az Szerződésből eredő kötelezettségeik teljesítése érdekében.

17      Következésképpen a szállítóeszközök feltartóztatása és a más tagállamokból származó mezőgazdasági termékek megsemmisítése, valamint az e tagállamokból származó zöldség és gyümölcs forgalmazóinak a különböző mezőgazdasági szervezetek általi megfenyegetésével teremtett bizonytalan légkör, amely manapság Franciaországban jellemző, ezen áruk közösségen belüli kereskedelmének olyan akadályát jelentik, amelyet a tagállamok kötelesek megszüntetni megfelelő intézkedések elfogadásával, beleértve az olyan intézkedéseket is, amelyek az áruk szabad mozgását veszélyeztető magánszemélyek ellen irányulnak.

18      Jelen esetben az a tény, hogy Franciaországban évről évre súlyos incidensek zavarták meg a más tagállamból származó zöldségek és gyümölcsök behozatalát és továbbítását, azt mutatja, hogy a francia kormány által védekezésül felhozott megelőző és büntető intézkedések se nem elégségesek, se nem arányosak a tekintetben, hogy a gyakorlatban is visszatartsák az ilyen jogsértések elkövetőit e bűncselekmények ismételt elkövetésétől. Ráadásul a Bizottság rendelkezésére álló tények fényében úgy tűnik, hogy a francia hatóságok folyamatosan vonakodnak megfelelő intézkedéseket hozni a mezőgazdasági termelők által Franciaországban elkövetett erőszakos cselekmények hatékony megelőzése és visszaszorítása érdekében.

19      A spanyol kormány és az Egyesült Királyság Kormánya támogatja a Bizottság kereseti kérelmét.

20      A francia kormány ezzel szemben azt állítja, hogy a Bizottság keresete nem megalapozott.

21      A francia kormány álláspontja szerint minden szükséges és alkalmas eszközt igénybe vett annak érdekében, hogy megelőzze és megbüntesse a mezőgazdasági áruk szabad mozgását akadályozó magánszemélyek akcióit, éppen úgy, mint a nemzeti jog hasonló megsértése esetén. Véleménye szerint az 1993-ban bevezetett felügyeleti intézkedéseknek köszönhetően az ezt követő években az ilyen erőszakos cselekmények száma jelentősen csökkent.

22      Ugyanakkor, figyelembe véve egyrészt, hogy Franciaország területén nagy számú tehergépkocsi szállít mezőgazdasági termékeket több különböző rendeltetési helyre, másrészt, hogy a mezőgazdasági termelők kis csoportokban, kommandószerűen, váratlanul hajtják végre akcióikat, a rongálás nem küszöbölhető ki teljesen. Ez a magyarázata annak is, hogy nagyon nehéz e cselekmények értelmi szerzőit azonosítani, és az erőszakos cselekmények elkövetésében való személyes részvételüket bizonyítani e cselekmények következetes üldözése és megbüntetése érdekében. 1994 óta további hat személy ellen folytattak vizsgálatot, vagy hoztak ítéletet. A rendőrség mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy szükséges-e a közrend védelmében beavatkozni. Az állam minden esetben megtéríti a károsultak teljes kárát az állami szervek objektív felelőssége alapján. Így 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben több mint 17 millió FF kifizetésére került sor kártérítés címén.

23      A francia kormány hozzáteszi, hogy a francia mezőgazdasági termelők elégedetlenségének oka a spanyol termékek importjának a Spanyol Királyság csatlakozása óta bekövetkezett jelentékeny növekedése, ami jelentős árcsökkenést okozott, amit tovább erősít a pezeta versenyszempontból fontos leértékelődése, valamint a spanyol termelők által alkalmazott dömpingárak. A francia zöldségek és gyümölcsök piacát jelentősen megzavarta, hogy e csatlakozás tekintetében előirányzott átmeneti időszak során nem hoztak létre semmilyen, a spanyol termelők exportárait figyelemmel kísérő mechanizmust. A francia kormány hangsúlyozta továbbá, hogy a kérdéses ügyben egyáltalán nem tett protekcionista intézkedéseket, hanem konstruktív magatartást tanúsított azzal, hogy lépéseket tett a Tanácsnál a zöldség és gyümölcspiac nehézségeinek megoldása érdekében, és tanácskozott a spanyol hatóságokkal.

24      A Bizottság keresete megalapozottságának megítélésekor figyelembe kell venni, hogy az áruk szabad mozgása a Szerződés egyik legfontosabb alapelve.

25      Erre vonatkozóan az EK-Szerződés 3. cikkének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a 2. cikkben meghatározott célok érdekében a Közösség tevékenysége olyan belső piac létrehozására irányul, amelyet többek között az áruk tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése jellemez.

26      Az EK-Szerződés 7a. cikkének második bekezdése értelmében a belső piac olyan belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk szabad mozgása.

27      Ezt az alapelvet a Szerződés 30. és azt követői cikkei fejtik ki.

28      A 30. cikk arról rendelkezik, hogy a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

29      Ezt a rendelkezést a szövegösszefüggésben úgy kell értelmezni, hogy meg kell szüntetni a tagállamok közötti behozatal minden közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályát.

30      A belső határok nélküli piac megvalósításának elengedhetetlen eszközeként a 30. cikk tehát nem csak az állami intézkedéseket tiltja, amelyek önmagukban korlátozzák a tagállamok közötti kereskedelmet, hanem e cikket abban az esetben is alkalmazni kell, ha egy tagállam nem hozza meg az áruk szabad mozgásának nem állami eredetű akadályai elhárítása érdekében szükséges intézkedéseket.

31      Ugyanis ha egy tagállam nem cselekszik, vagy az áruk szabad mozgását gátló akadályok elhárítása érdekében nem hozza meg a szükséges intézkedéseket, különösen a területén elkövetett, a magánszemélyek más tagállamokból származó termékek ellen irányuló cselekményeiben megnyilvánuló akadályok elhárítása érdekében, azzal ugyanúgy akadályozza a Közösségen belüli kereskedelmet, mint bármilyen aktív cselekvéssel.

32      A 30. cikk tehát nem csak azt írja elő, hogy a tagállamok nem hozhatnak olyan intézkedéseket, illetve nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely akadályozhatja a kereskedelmet, hanem a Szerződés 5. cikkével összefüggésben kötelezi a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden megfelelő és szükséges intézkedést annak érdekében, hogy területükön biztosítsák ezen alapvető szabadság tiszteletben tartását.

33      Mivel a közrend és a közbiztonság fenntartása a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, természetesen a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak meghatározása terén, hogy egy adott helyzetben melyek a legmegfelelőbb intézkedések a termékek behozatala előtti akadályok elhárítására.

34      Ezért nem a közösségi intézmények feladata, hogy a tagállamok helyébe lépve előírják, milyen intézkedéseket kell a tagállamoknak meghozniuk és ténylegesen alkalmazniuk annak érdekében, hogy területükön biztosítsák az áruk szabad mozgását.

35      Ugyanakkor az elé terjesztett ügyekben a Bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a fent említett mérlegelési jogkört is figyelembe véve az érintett tagállam az áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket hozott-e.

36      Hozzá kell tenni, hogy a fenti megfontolások az EK-Szerződés 7. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben ugyanezen szerződés 38-46. cikkének megfelelően a Tanács által a különböző mezőgazdasági termékek piacának közös szervezésére vonatkozóan elfogadott rendeletek tekintetében is érvényesek (lásd a 3/76., 4/76. és 6/76. sz. Kramer és társai egyesített ügyekben 1976. július 14-én hozott ítélet [EBHT 1976., 1279. o.] 53. és 54. pontját, valamint a C-228/91. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 1993. május 25-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-2701. o.] 11. pontját a halászati termékek közös piacának szervezéséről szóló rendeletek vonatkozásában).

37      Jelen ügyben a Francia Köztársaság ellen a Bizottság által tagállami kötelezettségszegés miatt indított eljárás alapját képező tények nem vitatottak.

38      Franciaország területén a más tagállamokból származó mezőgazdasági termékek ellen elkövetett erőszakos cselekmények, különösen az ilyen termékeket szállító kamionok feltartóztatása, szállítmányuk megsemmisítése és a sofőrök bántalmazása, valamint a kis- és nagykereskedők megfenyegetése és az eladásra kirakott áruk tönkretétele kétségtelenül akadályozza e termékek Közösségen belüli kereskedelmét.

39      Meg kell tehát vizsgálni, hogy jelen esetben a francia kormány eleget tett-e a Szerződés 30. cikke és ezzel összefüggésben ugyanezen szerződés 5. cikke alapján fennálló kötelezettségeinek, azaz meghozta-e a szükséges és megfelelő intézkedéseket a magánszemélyek bizonyos mezőgazdasági termékek szabad mozgását akadályozó cselekményei ellen.

40      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság írásbeli beadványai alapján az e keresetben kifogásolt események több mint tíz éve rendszeresen előfordulnak.

41      A Bizottság először 1985. május 8-án intézett felszólító levelet a Francia Köztársasághoz, amelyben arra kérte, hogy hozza meg a szükséges megelőző és büntető intézkedéseket az ilyen jellegű cselekmények megakadályozása érdekében.

42      A Bizottság jelen ügyben több alkalommal is felhívta a francia kormány figyelmét, hogy a közösségi jog alapján köteles biztosítani az áruk szabad mozgása elvének tényleges tiszteletben tartását azáltal, hogy megszüntet minden, a más tagállamokból származó mezőgazdasági termékek szabad mozgására vonatkozó korlátozást.

43      A francia hatóságoknak jelen esetben tehát elegendő idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy meghozzák a közösségi jogból eredő kötelezettségeik teljesítéséhez elengedhetetlen intézkedéseket.

44      Továbbá a francia kormány magyarázata ellenére, amely szerint minden intézkedést megtett annak érdekében, hogy az erőszakos cselekmények ne folytatódjanak, és a felelősöket megbüntessék, tény, hogy a súlyos incidensek évről évre hátrányosan érintették a mezőgazdasági termékek kereskedelmét Franciaország területén.

45      Erre vonatkozóan a Bizottság által előadott és a francia kormány által nem vitatott tényekből kitűnik, hogy mindenekelőtt az év bizonyos időszakai érintettek, és vannak olyan különösen érintett helyek, ahol egy év leforgása alatt többször is sor került ilyen eseményekre.

46      1993 óta az erőszakos és vandál cselekmények nem csak a mezőgazdasági termékeket szállító járműveket vették célba, hanem e termékek nagy- és kiskereskedői hálózatára is kiterjedtek.

47      Ugyanilyen jellegű súlyos incidensek történtek 1996-ban és 1997-ben is.

48      Továbbá nem vitatott, hogy ezen incidensek alkalmával a francia rendfenntartó erők vagy nem tartózkodtak a helyszínen – annak ellenére, hogy bizonyos esetekben az illetékes hatóságok időben értesültek a mezőgazdasági termelők küszöbön álló tüntetéséről – vagy nem léptek közbe, még abban az esetben sem, ha sokkal többen voltak, mint a rendbontók. Ráadásul nem mindig gyors, meglepetésszerű akciókról volt szó, amelyek végeztével a tüntetők azonnal elmenekülhettek volna, hiszen a zavargások egyes esetekben órákig tartottak.

49      Ezenkívül tény, hogy számos vandál cselekményt a televízió kamerák lefilmeztek, a résztvevők gyakran fedetlen arccal tüntettek, és a mezőgazdasági termelők erőszakos cselekmények elkövetéséért felelős csoportjai nem ismeretlenek a rendvédelmi szervek előtt.

50      Ennek ellenére a közrend súlyos megsértésében részt vevők közül nagyon keveset azonosítottak és vontak büntetőeljárás alá.

51      Így, jóllehet az 1993 áprilisától augusztusig terjedő időszakban számos vandál cselekmény történt, a francia hatóságok csak egyetlen egy olyan esetet tudtak megnevezni, amely büntetőjogi felelősségrevonással végződött.

52      A fentiek fényében a Bíróság – tudatában azon nehézségeknek, amelyekkel a hatáskörrel rendelkező hatóságok az olyan jellegű helyzetekben, mint amilyenről a jelen ügyben is szó van, szembesülnek – megállapítja, hogy figyelembe véve a Bizottság által felsorolt incidensek súlyosságát és gyakoriságát, a francia kormány által hozott intézkedések nyilvánvalóan nem elégségesek ahhoz, hogy biztosítsák a mezőgazdasági termékek közösségen belüli szabad kereskedelmét Franciaország területén azáltal, hogy a szóban forgó visszaélések elkövetőit ténylegesen megakadályozzák és visszatartják a bűncselekmények elkövetésétől és megismétlésétől.

53      Ez a megállapítás annál is inkább helytálló, mivel a Bizottság által említett rongálások és fenyegetések nem csak az erőszakos cselekmények által közvetlenül veszélyeztetett termékek franciaországi tranzitját vagy importját veszélyeztetik, hanem természetüknél fogva alkalmasak arra, hogy bizonytalan helyzetet idézzenek elő, ami hátrányosan befolyásolja a kereskedelmi forgalom egészét.

54      Az előző megállapítást semmiképpen nem cáfolja a francia kormány érvelése, miszerint a francia mezőgazdasági termelők helyzete annyira nehéz volt, hogy okkal lehetett attól tartani, a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozottabb fellépésére a tüntetők erőszakos cselekmények elkövetésével válaszolnak, ami a közrend még súlyosabb megsértéséhez, sőt, akár társadalmi zavargásokhoz vezethet.

55      A belső nehézségektől való félelem nem igazolhatja a tagállam tartózkodását a közösségi jog helyes alkalmazásától (lásd erre vonatkozóan a C-52/95. sz. Bizottság kontra Franciaország ügyben 1995. december 7-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-4443. o.] 38. pontját).

56      Az érintett tagállam kötelessége minden szükséges intézkedést meghozni azért, hogy a gazdasági szereplők érdekében biztosítsa a közösségi jog hatályát és érvényesülését, kivéve ha bizonyítható, hogy intézkedése a közrend tekintetében olyan következményekkel járna, amelyeken a rendelkezésére álló eszközök segítségével nem tud úrrá lenni.

57      Jelen esetben az alperes kormány nem bizonyította olyan, a közérdekre nézve fennálló veszély fennállását, amelyen ne tudna úrrá lenni.

58      Hozzá kell tenni, hogy jóllehet a közrend súlyos megsértésének veszélye indokolhatja a rendfenntartó erők be nem avatkozását, ez az érv kizárólag meghatározott esetekben elfogadható, és nem – mint a jelen esetben – általánosságban, a Bizottság által felsorolt minden incidensre vonatkozóan.

59      A sértetteknek okozott kár Francia Köztársaság általi megtérítését a francia kormány nem hozhatja fel érvként a közösségi jogból fakadó kötelezettségei nem teljesítésének igazolására.

60      Noha a kártérítés megtérítheti az érintett gazdasági szereplők által elszenvedett kár legalábbis egy részét, ez azonban nem zárja ki a tagállami kötelezettségszegést.

61      Azon érv sem elfogadható, mely szerint a zöldségek és gyümölcsök francia piaca nagyon nehéz társadalmi-gazdasági helyzetbe került a Spanyol Királyság csatlakozását követően.

62      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági indokok semmiképpen sem igazolhatják a Szerződés 30. cikke által tiltott akadályokat (lásd többek között a 288/83. sz. Bizottság kontra Írország ügyben 1985. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1985., 1761. o.] 28. pontját).

63      Az alperes kormány ezen érvei alátámasztása érdekében arra utal, hogy a spanyol termelők tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata, sőt, a közösségi jog spanyol termelők általi megsértése vezetett a francia zöldség- és gyümölcspiac egyensúlyának megbomlásához. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy egy tagállam nem hozhat egyoldalúan védintézkedéseket, illetve nem tanúsíthat egyoldalúan olyan magatartást, amely a közösségi jog másik tagállam által történő megsértésének elhárítására irányul (e tekintetben lásd a C-5/94. sz. Hedley Lomas-ügyben 1996. május 23-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-2553. o.] 20. pontját).

64      Ez különösen érvényes a közös agrárpolitika esetében, ahol csak a Közösség hozhatja meg szükség esetén azon intézkedéseket, amelyek bizonyos gazdasági szereplők nehézségeinek kezeléséhez szükségesek, különösen egy új csatlakozást követően.

65      A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy jelen esetben a francia kormány nyilvánvalóan és hosszú ideig nem hozta meg a szükséges és megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy véget vessen a más tagállamokból származó mezőgazdasági termékek szabad mozgását Franciaország területén veszélyeztető vandál cselekményeknek, és megelőzze ezek ismételt elkövetését.

66      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság nem teljesítette a mezőgazdasági termékek piacainak közös szervezése és az EK-szerződés 30. cikkéből, és ezzel összefüggésben ugyanezen szerződés 5. cikkéből eredő kötelezettségeit, mivel nem tett meg minden szükséges és arányos intézkedést annak érdekében, hogy a magánszemélyek cselekményei ne akadályozzák a zöldség- és gyümölcsáruk szabad mozgását.

 A költségekről

67      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Francia Köztársaság pervesztes lett, kötelezni kell a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §-ával összhangban az eljárásba beavatkozó tagállamok és az intézmények maguk viselik költségeiket.

A fenti indokok alapján,

A BÍRÓSÁG

a következőképpen határozott:

1)      A Francia Köztársaság nem teljesítette az EK‑Szerződés 5. cikkével összefüggésben annak 30. cikkéből és a mezőgazdasági piacok közös szervezéséből eredő kötelezettségeit, mivel nem tett meg minden szükséges és arányos intézkedést annak érdekében, hogy a magánszemélyek cselekedetei ne akadályozzák a zöldség- és gyümölcsáruk szabad mozgását.

2)      A Francia Köztársaságot a költségek viselésére kötelezi.

3)      A Spanyol Királyság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maguk viselik saját költségeiket.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1997. december 9‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: francia.