A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1978. március 9. (*)

„A nemzeti bíróság általi eltekintés a közösségi joggal ellentétes törvény alkalmazásától”

A 106/77. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Pretore de Susa (Olaszország) által az EGK-Szerződés 177. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt

az Állami Adóhatóság

és

a Simmenthal Részvénytársaság (székhelye: Monza)

között folyamatban lévő eljárásban az EGK-Szerződés 189. cikkének értelmezésére, és különösen a közösségi jog és az esetleges ellentétes nemzeti törvényi rendelkezések ütközése esetén a közösségi jog közvetlen alkalmazandóságának következményeire vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: H. Kutscher elnök, M. Sørensen és G. Bosco tanácselnökök, A. M. Donner, P. Pescatore, A. J. Mackenzie Stuart és A. O’Keeffe bírák,

főtanácsnok: G. Reischl,

hivatalvezető: A. Van Houtte,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az 1977. július 28-i végzéssel, amely 1977. augusztus 29-én érkezett a Bírósághoz, a Pretore de Susa az EGK-Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából két kérdést terjesztett a Bíróság elé a közösségi jog közvetlen alkalmazandóságának elvével kapcsolatban – ahogy az a Szerződés 189. cikkében szerepel – annak meghatározása érdekében, hogy milyen következményeket von maga után ez az elv a közösségi jog egy szabályának és a nemzeti jog egy később elfogadott rendelkezésének ellentmondása esetén.

2        Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárás egy korábbi szakaszában a Pretore már fordult a Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel annak érdekében, hogy el tudja dönteni, hogy a Szerződéssel és egyes rendeleti rendelkezésekkel – nevezetesen a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1968. június 27-i 805/68 tanácsi rendelettel (HL L 148., 24. o.) – összeegyeztethetőek-e a marha- és borjúhús behozatalakor az olasz egészségügyi törvények „egységes szövege” alapján kivetett egészségügyi díjak, amelyeket utoljára az 1970. december 30-i 1239. sz. törvény (GU 26., 1971. február 1.) mellékletét képező díjtáblázat határozott meg.

3        A Bíróság által a 35/76. sz. ügyben 1976. december 15-én hozott ítéletben adott válaszokat (EBHT 1976., 1871. o.) követően a Pretore, úgy ítélve, hogy a kérdéses díjak beszedése összeegyeztethetetlen a közösségi jog rendelkezéseivel, felszólította az állami adóhatóságot a jogtalanul beszedett díjak és annak kamatai visszafizetésére.

4        Az adóhatóság e felszólítás ellen kifogással élt.

5        Az e kifogást követő eljárás során a felek által kifejtett érveket figyelembe véve a Pretore úgy ítélte meg, hogy egyes közösségi normák és egy később elfogadott nemzeti törvény, nevezetesen az 1239/70. sz. törvény közötti ellentmondásra vonatkozó kérdés merült fel előtte.

6        Emlékeztetett arra, hogy ilyen kérdés megoldása céljából, az olasz Alkotmánybíróságnak a közelmúltban kialakult ítélkezési gyakorlata (232/75. és 205/75. sz. ítéletek, 206/76. sz. végzés) szerint a vitatott törvénynek az Alkotmány 11. cikke szerinti alkotmányellenességére vonatkozó kérdést az Alkotmánybíróság elé kell terjeszteni.

7        A Pretore, tekintettel egyrészt a Bíróságnak a közösségi jognak a tagállamok jogrendszerében történő alkalmazandóságára vonatkozó megszilárdult ítélkezési gyakorlatára, másrészt az olyan helyzetből eredő hátrányokra, amikor a bíróságnak alkotmányossági kérdést kell felvetnie ahelyett, hogy saját hatáskörénél fogva nem alkalmazandónak tekintené a közösségi jog teljes érvényesülését akadályozó törvényt, a Bírósághoz fordult, és a következő két kérdést tette fel:

a)      Tekintettel arra, hogy az EGK-Szerződés 189. cikke és az Európai Közösségek Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közvetlenül alkalmazandó közösségi rendelkezéseknek a tagállamok jogrendszerében – azok bármilyen belső jogszabálya vagy gyakorlata ellenére – teljes hatállyal kell érvényesülniük, és ott egységesen kell őket alkalmazni a magánszemélyek alanyi jogainak biztosítása érdekében is, úgy kell-e értelmezni a szóban forgó közösségi normák hatályát, hogy az azoknak ellentmondó esetleges későbbi nemzeti rendelkezéseket a jog erejénél fogva alkalmazhatatlannak kell tekinteni anélkül, hogy meg kellene várni, amíg a nemzeti jogalkotó (hatályon kívül helyezés), vagy egyéb alkotmányos szerv (alkotmányellenesség megállapítása) megsemmisíti e nemzeti rendelkezéseket, különösen ha – e második feltevésből kiindulva – azt vesszük figyelembe, hogy ha az alkotmányellenesség megállapításáig a nemzeti jogszabály teljes mértékben alkalmazandó marad, a közösségi normák nem tudják kifejteni hatásukat, következésképpen nem alkalmazhatók teljes mértékben, korlátlanul és egységesen, valamint a magánszemélyek alanyi jogainak védelme sem biztosított?

b)      Az előző kérdéssel összefüggésben, feltételezve, hogy a közösségi jog alapján elfogadható, hogy a „közvetlenül alkalmazandó” közösségi rendelkezésekből származó alanyi jogok védelme elhalasztható legyen addig, amíg a hatáskörrel rendelkező nemzeti szervek e közösségi normáknak ellentmondó esetleges nemzeti intézkedéseket hatályon kívül nem helyezik, e hatályon kívül helyezésnek minden esetben teljes és korlátlan visszamenőleges hatállyal kell-e történnie annak érdekében, hogy az alanyi jogok bárminemű sérelme elkerülhető legyen?

 A Bírósághoz való fordulásról

8        Az olasz kormány meghatalmazottja szóbeli észrevételeiben felhívta a Bíróság figyelmét az Alkotmánybíróság 1977. december 22-i 163/77. sz. ítéletére, amelyet a milánói és a római bíróságok által felvetett alkotmányossági kérdések nyomán hozott, és amely kimondta az 1970. december 30-i 1239. sz. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességét, többek között a Pretore de Susa előtt folyamatban lévő per tárgyát képező rendelkezésekét is.

9        Mivel a vitatott rendelkezéseket az alkotmányellenesség megállapításával megsemmisítették, ezért a Pretore által feltett kérdések tárgytalanná váltak, így nem kell őket megválaszolni.

10      Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó gyakorlatának megfelelően a 177. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság mindaddig fennállónak tekinti, amíg e kérelmet a kibocsátó bíróság vissza nem vonja, vagy magasabb fokú bíróság – jogorvoslati kérelemre – meg nem semmisíti azokat.

11      A hivatkozott ítélet nem vált ki ilyen hatást, mivel az a Bírósághoz fordulást szükségessé tevő jogvitától eltérő eljárások keretében született, és annak harmadik személyekre vonatkozó hatályát a Bíróság nem értékelheti.

12      Az olasz kormány által felvetett előzetes kifogást tehát el kell vetni.

 Az ügy érdeméről

13      Az első kérdés lényegében annak meghatározására irányul, hogy milyen következményeket von maga után valamely közösségi jogi rendelkezés közvetlen alkalmazandósága abban az esetben, ha összeegyeztethetetlenség áll fenn valamely tagállam jogának későbbi rendelkezésével.

14      A közvetlen alkalmazandóság – e vonatkozásban – azt jelenti, hogy a közösségi jogi szabályoknak minden tagállamban egységesen kell kifejteniük valamennyi hatásukat, hatálybalépésüktől kezdődően és érvényességük teljes időtartama alatt.

15      E rendelkezések tehát jogok és kötelezettségek közvetlen forrását jelentik mindazok számára, akiket érintenek, legyenek azok közösségi jogviszonyokban álló akár tagállamok akár magánszemélyek.

16      Ez a hatás valamennyi bíróságra is vonatkozik, amelyeknek tagállami szervekként az a feladatuk, hogy hatáskörükben eljárva védjék a közösségi jog által a magánszemélyekre ruházott jogokat.

17      Sőt, a közösségi jog elsőbbségének elve alapján a Szerződés közvetlenül alkalmazandó rendelkezései és az intézmények közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai a tagállamok belső jogával fennálló kapcsolatuk tekintetében nemcsak azzal a hatással bírnak, hogy – pusztán hatálybalépésük ténye folytán – a tagállamok nemzeti jogának valamennyi, a közösségi joggal ellentétes rendelkezését a jog erejénél fogva alkalmazhatatlanná teszik, hanem – mivel e rendelkezések és jogi aktusok szerves részét képezik a tagállamok területén alkalmazandó jogrendszernek, és ez utóbbi keretében elsőbbséget élveznek – azzal is, hogy megakadályozzák a közösségi normákkal összeegyeztethetetlen, új nemzeti jogalkotási aktusok érvényes létrehozását.

18      Annak elismerése ugyanis, hogy azok a nemzeti jogalkotási aktusok, amelyek jogtalanul behatolnak a Közösség jogalkotói hatásköre alá tartozó területre vagy más módon összeegyeztethetetlenek a közösségi jog rendelkezéseivel, bármiféle jogi hatással rendelkeznének, a tagállamok által a Szerződés értelmében feltétel nélkül és visszavonhatatlanul vállalt kötelezettségek tényleges jellegének tagadását jelentené, és ezáltal a Közösség alapjait kérdőjelezné meg.

19      Ugyanez az elképzelés ragadható meg a Szerződés 177. cikkének szerkezetében, amely szerint bármely nemzeti bíróság a Bírósághoz fordulhat minden olyan esetben, amikor úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához egy közösségi joggal kapcsolatos értelmezési vagy érvényességi kérdésre vonatkozó előzetes döntésre van szükség.

20      E rendelkezés hatékony érvényesülését rontaná, ha a bíróság akadályoztatva lenne abban, hogy a közösségi jogot azonnal a Bíróság döntésének vagy ítélkezési gyakorlatának megfelelően alkalmazhassa.

21      A fenti megfontolásokból következik, hogy minden – hatáskörében eljáró – bíróságnak kötelessége a közösségi jog teljes egészében történő alkalmazása és azon jogok védelme, amelyet az a magánszemélyek számára biztosít, adott esetben eltekintve a nemzeti jog mindazon – akár a közösségi szabályt megelőző, akár azt követő – rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek esetlegesen ellentétesek azzal.

22      Ennélfogva a közösségi jog természetében rejlő követelményekkel összeegyeztethetetlen lenne valamely nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási, vagy bírósági gyakorlat, amely csökkentené a közösségi jog hatékonyságát azáltal, hogy megfosztja a közösségi jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bíróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy a közösségi normák teljes hatékonyságának esetleges akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezéseket félretegye.

23      Ilyen helyzet állna elő akkor, ha egy közösségi jogi rendelkezés és egy később elfogadott nemzeti törvény közötti ellentmondás esetén az összeütközés feloldása nem a közösségi jog alkalmazására hivatott bíróság számára lenne fenntartva, hanem egy másik, saját mérlegelési jogkörrel felruházott hatóság számára, még akkor is, ha a közösségi jog teljes hatékonyságának ilyen akadálya csak átmeneti lenne.

24      Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a közösségi jogi rendelkezéseket – hatáskörének keretei között – alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – anélkül eltekintve a nemzeti jogszabályok közösségi joggal ellentétes, akár azt követő rendelkezéseinek alkalmazásától, hogy kezdeményeznie kellene, vagy meg kellene várnia, hogy a nemzeti jogszabályt előzetesen, jogalkotási vagy bármely más alkotmányos eljárás útján megsemmisítsék.

25      A második kérdés lényegében arra irányul, hogy – feltételezve, hogy a közösségi rendelkezések által biztosított jogok védelme elhalasztható lenne addig az időpontig, amíg a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság ténylegesen megsemmisíti az esetlegesen ellentétes nemzeti intézkedéseket – e megsemmisítésnek minden esetben teljes és korlátlan visszamenőleges hatállyal kell-e történnie a szóban forgó jogok bárminemű sérelmének elkerülése érdekében.

26      Az első kérdésre adott válaszból következik, hogy a nemzeti bíróság köteles gondoskodni a közösségi jogrendszer rendelkezései által biztosított jogok védelméről, anélkül hogy kezdeményeznie kellene, vagy meg kellene várnia, hogy az e jogkörrel felruházott nemzeti hatóságok ténylegesen megsemmisítsék az olyan esetleges nemzeti rendelkezéseket, amelyek akadályozzák a közösségi szabályok közvetlen és azonnali alkalmazását.

27      Úgy tűnik tehát, hogy a második kérdés tárgytalan.

 A költségekről

28      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő olasz kormány és az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg.

29      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a Pretore de Susa előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján,

A BÍRÓSÁG

a Pretore de Susa 1977. július 28-i végzésével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

A közösségi jogi rendelkezéseket – hatáskörének keretei között – alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – anélkül eltekintve a nemzeti jogszabályok közösségi joggal ellentétes, akár azt követő rendelkezéseinek alkalmazásától, hogy kezdeményeznie kellene vagy meg kellene várnia, hogy a nemzeti jogszabályt előzetesen, jogalkotási vagy bármely más alkotmányos eljárás útján megsemmisítsék.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1978. március 9‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: olasz.