A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1974. július 11. (*)

A 8‑74. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Tribunal de première instance de Bruxelles által az EGK-Szerződés 177. cikke értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

a Procureur Du Roi

és

Benoit és Gustave Dassonville

között folyamatban lévő büntetőeljárásban, valamint

az Sa Ets Fourcroy,

az Sa Breuval et Cie

és

Benoit és Gustave Dassonville

között folyamatban lévő polgári eljárásban az EGK-Szerződés 30–33., 36. és 85. cikkének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: R. Lecourt elnök, A. M. Donner és M. Sørensen tanácselnökök, R. Monaco, J. Mertens de Wilmars, P. Pescatore, H. Kutscher, C. Ó Dálaigh és A. J. Mackenzie Stuart (előadó) bírák,

főtanácsnok: A. Trabucchi,

hivatalvezető: A. Van Houtte,

meghozta a következő

Ítéletet

1        1974. január 11-i ítéletével, amely 1974. február 8-án érkezett a Bíróság Hivatalához, a Tribunal de première instance de Bruxelles az EGK-Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából az EGK-Szerződés 30., 31., 32., 33., 36. és 85. cikkének értelmezésére vonatkozó, az eredetmegjelöléssel rendelkező termékek számára az exportáló ország kormánya által kiállított hivatalos dokumentum megkövetelésével kapcsolatos két kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2        Az első kérdés arra irányul, hogy a Szerződés 30. cikkének értelmében vett mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül-e, ha egy nemzeti rendelkezés az exportáló ország kormánya által kiállított, az eredetmegjelöléshez való jogot igazoló hivatalos dokumentum hiányában megtiltja az eredetmegjelöléssel rendelkező áruk importját.

3        Ez a kérdés Belgiumban, olyan kereskedők ellen indított büntetőeljárás keretében merült fel, akik rendszeresen vásároltak Franciaországban szabad forgalomban lévő Scotch whisky tételeket, és ezeket anélkül importálták Belgiumba, hogy rendelkeztek volna a brit vámhivatal származási bizonyítványával, megsértve ezáltal a belga szabályokat.

4        Az iratokból és a tárgyalásokból kitűnik, hogy az a kereskedő, aki Franciaországból, ott már szabad forgalomban lévő Scotch whiskyt kíván Belgiumba importálni, a terméket közvetlenül az előállító országból behozó importőrtől eltérően csak komoly nehézségek árán juthat ilyen bizonyítványhoz.

5        A tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.

6        Amíg nem hoznak létre a fogyasztók számára a termékek eredet-megjelölésének valódiságát biztosító közösségi rendszert, egy tagállam azzal a feltétellel hozhat intézkedéseket a tisztességtelen gyakorlat megelőzésére e vonatkozásban, hogy ezek az intézkedések ésszerűek, és hogy a megkívánt bizonyítási eszközöknek nincs a tagállamok közötti kereskedelmet akadályozó hatása, valamint következésképpen azok a tagállamok minden állampolgára számára hozzáférhetőek.

7        Anélkül hogy vizsgálni kellene, hogy az ilyen intézkedések 36. cikk hatálya alá tartoznak-e, az e cikk második mondatában kifejezett elv alapján az intézkedések semmiképpen nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.

8        Ez lehet a helyzet a tagállam által egy termék eredetének igazolására megkövetelt alakiságok esetében, amely követelményt komolyabb nehézség nélkül gyakorlatilag kizárólag a közvetlen importőrök tudnák teljesíteni.

9        Ennélfogva, a tagállam által megkövetelt olyan eredetiségbizonyítvány, amely nehezebben hozzáférhető egy másik tagállamban szabad kereskedelmi forgalomban lévő, eredeti terméket importáló, mint az ugyanezen, közvetlenül az előállító országból érkező terméket importáló számára, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedést képez, amely összeegyeztethetetlen a Szerződéssel.

10      A második kérdés arra irányul, hogy semmis-e egy olyan megállapodás, amely a származási bizonyítványra vonatkozó tagállami szabályozással együttesen korlátozza a versenyt, és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre, ha a megállapodás a párhuzamos import megakadályozása céljából arra szorítkozik, hogy a kizárólagos importőr számára engedélyezze e szabályozás alkalmazását, vagy azt nem tiltja meg.

11      Egy kizárólagossági megállapodás a 85. cikk tilalma alá tartozik, ha jogilag vagy ténylegesen akadályozza, hogy a kérdéses terméket a kizárólagos importőrön kívül más személyek, más tagállamokból a védett területre importálják.

12      Kizárólagossági megállapodás akkor lehet hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, és akadályozhatja a versenyt, ha a kizárólagos forgalmazó a megállapodás és az eredetiségre vonatkozóan kizárólag adott bizonyítási eszközt megkövetelő nemzeti jogszabály együttes hatásainak köszönhetően megakadályozhatja a kizárólagosság alá eső területre más tagállamokból érkező párhuzamos importot.

13      Annak megállapításához, hogy ilyen esetről van-e szó, nemcsak a megállapodás rendelkezéseiből következő jogokat és kötelezettségeket kell figyelembe venni, hanem azt a jogi és gazdasági környezetet is, amelyben a megállapodás létrejött, és különösen más, hasonló megállapodások esetleges létezését ugyanezen gyártó és más tagállamokban letelepedett kizárólagos forgalmazók között.

14      Ebben a vonatkozásban más tagállamokhoz képest észlelhetően magasabb árak fenntartása valamely tagállamban annak vizsgálatához vezethet, hogy a kizárólagossági megállapodást nem arra használják-e, hogy megakadályozzák az importőröket a kérdésben említettel azonos típusú nemzeti szabályozás által megkövetelt, a kérdéses termék eredetiségére vonatkozó bizonyítási eszköz beszerzésében.

15      Mindamellett az a tény, hogy egy megállapodás e nemzeti szabályozás alkalmazásának engedélyezésére szorítkozik, vagy azt nem tiltja meg, önmagában nem elegendő a megállapodás automatikus semmissé tételéhez.

 A költségekről

16      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Belgium és az Egyesült Királyság kormányai, valamint az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg.

17      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban résztvevő felek számára a Tribunal de première instance de Bruxelles előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Tribunal de première instance de Bruxelles 1974. január 11-i ítéletével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

1)      A tagállam által megkövetelt olyan eredetiségbizonyítvány, amely nehezebben hozzáférhető egy másik tagállamban szabad kereskedelmi forgalomban lévő, eredeti terméket importáló, mint az ugyanezen, közvetlenül az előállító országból érkező terméket importáló számára, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedést képez, amely összeegyeztethetetlen a Szerződéssel.

2)      Az a tény, hogy egy megállapodás e nemzeti szabályozás alkalmazásának engedélyezésére szorítkozik, vagy azt nem tiltja meg, önmagában nem elegendő a megállapodás automatikus semmissé tételéhez.

Kihirdetve Luxembourgban, az 1974. július 11‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: francia.