Elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján

(2022/C 70/08)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra, amely a közzététel napjától számított három hónapon belül tehető meg.

A HAGYOMÁNYOS KÜLÖNLEGES TERMÉK TERMÉKLEÍRÁSA

„Sopa da Pedra de Almeirim”

EU-szám: TSG-PT-02627 – 2020.8.6.

Tagállam vagy harmadik ország: Portugália

1.   Bejegyzendő elnevezés

„Sopa da Pedra de Almeirim”

2.   A termék típusa

2.21. osztály: készételek.

3.   A bejegyzés indokolása

3.1.   A termék: (jelölje be a jelölőnégyzeteket: ☒, ☐)

☒	az adott termékre vagy élelmiszerre jellemző hagyományos előállítási vagy feldolgozási módszerrel vagy hagyományos összetétellel készül;

☐	a hagyományosan használt nyersanyagokból vagy összetevőkből készül.

A „Sopa da Pedra de Almeirim” elnevezéssel néha visszaélnek, azaz az egyes internetes keresésekre kapott receptek a „Sopa da Pedra de Almeirim” marhahús, sárgarépa és káposzta felhasználásával készülő különféle változatait ismertetik, miközben ezek az összetevők nem szerepelnek a „Sopa da Pedra de Almeirim” eredeti receptjében.

A „Sopa da Pedra de Almeirim” elnevezés használata tehát olyan meghatározott termékre utal, amely bizonyos összetevőkből (és csak ezen összetevőkből) készül, és megfelel mind a termékleírásnak, mind pedig az adott előállítási módnak.

3.2.   Az elnevezés:

☒	az adott termék leírására hagyományosan használt elnevezés;

☐	jelzi a termék hagyományos jellegét vagy sajátosságát.

A „Sopa da Pedra de Almeirim” elnevezést még mindig használják, és a 4.3. pontban említett különböző könyvekben említik.

Ennek az Almeirimben már évszázadok óta jellegzetes levesként ismert ételnek „Sopa da Pedra de Almeirim” néven történő kereskedelmi bemutatása 1960-ban indult, amikor az egyik vendéglő e név alatt kezdte készíteni és kínálni a levest. Mivel kiadós, vörösesbarna és számos összetevőt tartalmaz, így a levest fizikai jellemzői miatt az Almeirim régi részének sok utcáját mind a mai napig burkoló kövekhez hasonlították. Így vált „Sopa da Pedra de Almeirim” néven ismertté.

4.   Leírás

4.1.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása, beleértve főbb fizikai, kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőit, alátámasztva a termék sajátos jellegét (e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése)

A „Sopa da Pedra de Almeirim” zöldségből, különösen babból és burgonyából, valamint sertéshúsból (csülök, toka, szalonna és kolbász) készült különlegesség.

Fizikai jellemzők

Összetevőinek, köztük a babnak, a burgonyának és a kolbásznak köszönhetően a „Sopa da Pedra de Almeirim” sűrű és kiadós leves. E fizikai jellemzők adták az ötletet az étel elnevezéséhez, mivel az összetevők az Almeirim legrégibb utcáit burkoló kövekre emlékeztetnek.

Az I. táblázat a fő összetevőkre vonatkozó főbb fizikai paramétereket és tartományokat tartalmazza:

	Paraméter (átlagértékek)	Megjegyzések
Összetevők	Méret (cm)
Száraz pinto bab	1,0 – 2,0
Burgonya	0,5 – 3,0	Kockára vágva
Sertéshús: csülök és/vagy toka	1,0 – 3,0	Ez első vagy hátsó csülök is lehet
	Vastagság (mm)
Kolbász: chouriço és morcela	4,0 – 10,0	Szeletelve
Kolbász: farinheira	5,0 – 12,0	Szeletelve

Érzékszervi jellemzők

A vörösesbarna színű levest a különböző összetevők, köztük a kolbász, a hús, a burgonya és a koriander változó méretű darabjai tarkítják.

A bab egyfajta „krémet” produkál, amely sűríti a levest és koncentrátumot hoz létre, az apró burgonyakockák pedig szintén sűrűbb állagot adnak a levesnek.

A „Sopa da Pedra de Almeirim” sűrű leves. A sertéshús krémességet, a bab és a burgonya egyenletes kombinációja pedig bársonyos textúrát kölcsönöz a levesnek. Íze a sertéshúsnak és a kolbásznak köszönhetően erős, kiegyensúlyozott. A morcela kolbászban lévő szegfűszeg és kömény, illetve a chouriço kolbászba tett étkezési paprika/paprika miatt fűszeres jegyeket is mutat. A friss koriander hozzáadása egyfajta frissességet kölcsönöz a levesnek.

A leves ezen ízek és textúrák sajátos kombinációja, amelyet a kolbászból és sertéshúsból származó fűszeres jegyek és a friss koriander hozzáadásával biztosított frissesség jellemeznek.

4.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék termelők által betartandó előállítási módjának leírása, beleértve adott esetben a felhasznált nyersanyagok vagy az összetevők jellegét és tulajdonságait, valamint a termék elkészítésének módját (e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése)

Nyersanyagok

A „Sopa da Pedra de Almeirim” elkészítéséhez felhasznált nyersanyagok és további összetevők a következők (50 liter mennyiségre vonatkozóan):

—	Száraz pinto bab (6–8 kg)

—	Sertés chouriço (1,4–2,1 kg)

—	Morcela véres hurka (1,4–2,1 kg)

—	Farinheira kolbász (1,35–2,25 kg)

—	Sertéscsülök és/vagy toka (15–25 kg)

—	Pácolt szalonna (0,5–1,5 kg)

—	Burgonya (15–25 kg)

—	Vöröshagyma (2,5–5 kg)

—	Friss koriander – főzés előtt és után (30–150 g)

—	Fokhagyma (250–500 g)

—	Babérlevél (10–30 szárított babérlevél)

—	Bors (15–25 g)

—	Paprika (30–150 g) és/vagy pirospaprikakrém (200–350 g)

—	Olívaolaj (1–2,5 l) és/vagy sertészsír (200–400 g)

—	Víz (a jelzett mennyiségű leves elkészítéséhez elegendő)

—	Só ízlés szerint

Elkészítés – körülbelül 30–60 perc

A csülköt az előző nap besózzák, majd a felesleges só eltávolítása érdekében közvetlenül főzés előtt leöblítik. Ehhez hasonlóan a száraz babot is be kell áztatni előzetesen, vagy – alternatív megoldásként – vízzel le kell öblíteni, mielőtt az edénybe kerül. A vöröshagymát és a fokhagymát finomra aprítják. A burgonyát kockára vágják.

Főzés – körülbelül 2–4 óra

Először a bab, vöröshagyma, fokhagyma, paprika és/vagy pirospaprikakrém, bors, babérlevelek és – ha használnak – egyéb fűszerek, például koriander és az olívaolaj vagy sertészsír (nem feltétlenül ebben a sorrendben végzett) behelyezésével együtt vizet öntenek az edénybe. Az összetevőket sütés nélkül, hidegen teszik be az edénybe.

Ezután hozzáadják a csülköt, tokát, szalonnát és kolbászt. A farinheira kolbász később adható hozzá, amikor a csülök és a pinto bab már majdnem megfőtt. Egyes szakácsok a szétrepedés elkerülése érdekében inkább külön főzik a kolbászt.

Amikor minden megfőtt, kiveszik a húst, illetve a kolbászt. Lehűlésük után ezeket apró darabokra vágják, illetve felszeletelik.

A burgonyát kis szabálytalan kockákra vágják, majd hozzáadják a még csendes forrásban lévő leveshez. Ekkor szükség esetén még fűszerezni lehet. Amikor a burgonya megfőtt, a lángot elzárják. A levest állni kell hagyni, hogy a babból képződő „krém” besűrítse. A burgonyának is el kell kezdenie szétesni, hogy a kis szabálytalan kockák szélei lekerekedjenek, mert ez is segíti a leves besűrűsödését. Ez biztosítja, hogy minden összetevő jól összeálljon és sima, bársonyos levest eredményezzen.

4.3.   A termék hagyományos jellegét alátámasztó főbb tényezők leírása (e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése)

Mielőtt e néven ismertté vált volna, a „Sopa da Pedra de Almeirim” eredete a Tagus folyó partján fekvő mezőgazdasági régió helyi gazdáinak hagyományos ételeire vezethető vissza.

Az önellátó gazdálkodás különösen fontos volt ebben a régióban, mivel a területet a király és udvarának szórakozását szolgáló vadrezervátumként használták, ami azt jelentette, hogy a helyiek nem vadászhattak. A lakosság túlélése szempontjából ezért döntő fontossággal bírtak a konyhakertben termesztett zöldségek és az otthon nevelt sertések, amelyeket télen vágtak le, és minden részüket felhasználták.

Pontosan ezek alkották a híres „Sopa da Pedra de Almeirim” összetevőit, bár a recept családonként eltérő lehetett. Az emberek babot és burgonyát termesztettek, a sertéshúst pedig sózóteknőben tartósították és kolbászkészítéshez használták. Rendszerint e termékek képezték a régió hagyományos levesének alapját, amely nagyon tápláló és ideális volt ahhoz, hogy biztosítsa a nehéz mezőgazdasági munkához szükséges erőt. Emellett, mivel sertéshúst, szalonnát és kolbászt tartalmaz, így kiadóssága miatt komplett étkezésnek számított. „Ez a népi eredetű recept szerves részét képezi Almeirim népi kultúrájának” – mondja Eurico Henriques helytörténész és egyúttal Almeirim kultúráért felelős városi tanácsosa.

A leves csak sokkal később, az 1960-as évek elején (hat évtized) vált „Sopa da Pedra de Almeirim” néven ismertté. E helyi specialitás népszerűsége nagyrészt annak a kis élelmiszerboltnak köszönhetően nőtt meg, amelyet José Manuel „Toucinho” halárus és felesége, az 1912-ben született és a „sopa da pedra anyjának” tekintett Maria Manuela Aranha üzemeltetett, akinek Mariana nevű édesanyja már jóval 1960 előtt készítette ezt a húsos bablevest (lásd: Morreu a Mãe da Sopa da Pedra – YouTube, feltöltés napja: 2009.5.4.).

A családi történet szerint ez a város régi részén lévő bolt látta el azokat az utazó árusokat, akik a környéken álltak meg portékájuk értékesítése és az út folytatásához szükséges erőgyűjtés céljából. A boltban aztán megkóstolták valamelyiket a család által készített regionális ételek közül. A babot, burgonyát és kolbászt tartalmazó helyi leves mindig szerepelt az étlapon, és nagy kedvenc volt az utazók körében. Hélia Costa, a boltot és később a vendéglőt alapító házaspár lánya így emlékszik vissza: „Ezek az árusok egyben beszállítóink és általunk jól ismert emberek voltak. Egy nap az egyikük bejött enni, és édesanyám a nagyszüleim által használt recept szerint készített levest szolgálta fel. Annyira ízlett neki, hogy néhány barátjával is meg szerette volna kóstoltatni. Mivel azonban más levesek is készültek itt, az árus a következőképpen próbálta leírni ezt a neki ízlő ételt: »Az a sötét, kiadós leves, amelyik olyan, mint az utcakövek« – utalt a közeli macskaköves utcákra. Még ma is sok ilyen macskaköves utca van errefelé”.

A Ribatejo városrész legrégibb utcáit borító kövek alapján megszülető elnevezés lett aztán a kereskedelmi neve annak a falusias levesnek, amely szájhagyomány útján vált híressé és vonzotta a városba a látogatókat, akik csupán a leves megkóstolása miatt érkeztek. A kis élelmiszerboltból jött létre 1962-ben a „Sopa da Pedra de Almeirim úttörője” néven ismert vendéglő. Az évek során megnyitott egyéb vendéglők is elkezdték a „Sopa da Pedra de Almeirim” helyi receptek szerinti készítését, és ez a kulináris tevékenység egyre nagyobb jelentőségre tett szert.

Teófilo Braga Contos Tradicionais do Povo Português (Hagyományos portugál népmesék) (1883) című művében az szerepel, hogy a legenda szerint az egész azzal a szerzetessel vette kezdetét, aki furfangosan elhitette egy naiv gazdával, hogy a zsebében lévő kőből finom levest főz. A leves úgy készült, hogy burgonyát, babot és kolbászt adtak a kőhöz. A „Sopa da Pedra” elnevezésnek a történetben leírt leveshez való társítása, valamint a hozzávalóknak az Almeirim leves összetevőihez való hasonlósága miatt aztán a tény hamarosan összemosódott a fikcióval. Ebből olyan reklám lett, amely segítette a valódi „Sopa da Pedra de Almeirim” népszerűsítését. Mivel a vendéglőkbe betérők gyakran keresték a követ, bevett gyakorlattá vált, hogy felszolgálás előtt beletettek egy követ a levesestálba.

A „Sopa da Pedra de Almeirim” hírét nemcsak az országban, hanem külföldön is ismerik, hála a Confraria Gastronómica de Almeirim (Almeirim Gasztronómiai Társaság) munkájának, amelynek célja Ribatejo városrész kulturális, történelmi, néprajzi és kulináris örökségének terjesztése és megőrzése. „Almeirim összes tipikus receptje közül egyértelműen a Sopa da Pedra emelkedik ki. Az egész országot beutazva népszerűsítjük, külföldön pedig olyan országokban terjesztettük már a hírét, mint Spanyolország, Franciaország, Belgium és Magyarország” – mondja Rui Figueiredo, a Társaság nagymestere, amely 2013 óta minden évben megszervezi a „Sopa da Pedra de Almeirim” fesztivált.

E hagyományos specialitás olyan szorosan kapcsolódik a származási helyének számító Almeirimhez, hogy az évek során a „Sopa da Pedra de Almeirim” jelentős kulináris ikon, a legismertebb portugál specialitások egyike lett a nemzeti konyhával foglalkozó televíziós műsorokban (RTP, 2009, 7 Maravilhas da Gastronomia| Sopa da Pedra| Reportagem; RTP Memória, 2017, Horizontes da Memória, Sopa da Pedra, Almeirim, 1999; TV4Ribatejo, 2009, Morreu a Mãe da Sopa da Pedra).

A nemzeti ételek megőrzésében és terjesztésében részt vevő kulcsszereplők, mint például Maria de Lourdes Modesto, már az 1960-as évek óta a legnépszerűbb receptjeik között tartják számon a „Sopa da Pedra de Almeirim” levest (Modesto, M.L. [1982], Cozinha Tradicional Portuguesa [Hagyományos portugál konyha], Verbo, Lisszabon, első kiadás).

A 2013 óta évente megrendezett Sopa da Pedra fesztivál mára a város kulturális életének kulcsfontosságú eseményévé vált és több ezer látogatót vonz. Ezt a városi tanács támogatásával megvalósuló rendezvényt az Almeirim Gasztronómiai Társaság népszerűsíti, amelynek célja a tipikus helyi ételek, különösen a „Sopa da Pedra de Almeirim” népszerűsítése.

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.