A Bizottság közleménye

Technikai iránymutatás a jelentős károkozás elkerülését célzó elvnek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet keretében történő alkalmazásáról

(2021/C 58/01)

Ez a dokumentum a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletnek az Európai Parlament és a Tanács által 2020 decemberében politikailag elfogadott szövegén alapul (2020/0104 (COD)) (1).

E technikai iránymutatás célja, hogy segítse a nemzeti hatóságokat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet szerinti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek elkészítésében. Az uniós jog hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bíróságának kizárólagos hatáskörébe tartozik

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (Recovery and Resilience Facility, a továbbiakban: RRF) létrehozásáról szóló rendelet úgy rendelkezik, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési tervben (Recovery and Resilience Plan, a továbbiakban: RRP) szereplő egyetlen intézkedés sem vezethet a környezetvédelmi célkitűzéseknek a taxonómiai rendelet (2) 17. cikke szerinti jelentős megsértéséhez (3). Az RRF-rendelet szerint a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek értékelésének biztosítania kell, hogy a terv minden egyes intézkedése (azaz minden egyes reform és beruházás) megfeleljen a „jelentős károkozás elkerülése” (Do No Significant Harm, a továbbiakban: DNSH) elvének (4).

Az RRF-rendelet azt is kimondja, hogy a Bizottságnak technikai iránymutatást kell nyújtania arra vonatkozóan, hogy a jelentős károkozás elkerülését hogyan kell alkalmazni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz összefüggésében (5). Ez a dokumentum ezt a technikai iránymutatást tartalmazza. Ez az iránymutatás kizárólag a DNSH módozatainak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz összefüggésében történő meghatározására korlátozódik, figyelembe véve annak sajátosságait. A taxonómiai rendelet és a más uniós alapokkal kapcsolatban elfogadott egyéb jogalkotási aktusok alkalmazását és végrehajtását nem érinti. Ezen iránymutatás azt kívánja tisztázni, hogy mit jelent a jelentős károkozás elkerülése, és hogyan kell azt alkalmazni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz összefüggésében, valamint hogy a tagállamok hogyan tudják bemutatni, hogy a tervben javasolt intézkedéseik megfelelnek a jelentős károkozás elkerülését célzó elvnek. Az iránymutatás IV. melléklete konkrét, kidolgozott példákat is tartalmaz arról, hogy a DNSH-elvnek való megfelelést hogyan kell bemutatni a tervekben.

1. Mit jelent a „jelentős károkozás elkerülése”?

Az RRF-rendelet alkalmazásában a jelentős károkozás elkerülését a taxonómiai rendelet 17. cikkének megfelelően kell értelmezni. Ez a cikk határozza meg, hogy a taxonómiai rendelet hatálya alá tartozó hat környezetvédelmi célkitűzés tekintetében mi minősül „jelentős kárnak”:

1.	Egy tevékenység akkor tekinthető úgy, hogy jelentősen károsítja az éghajlatváltozás mérséklését, ha jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz vezet;

2.	Egy tevékenység akkor tekinthető úgy, hogy jelentősen károsítja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, ha eredményeként a jelenlegi és a várható jövőbeli éghajlat nagyobb mértékű kedvezőtlen hatást gyakorol magára a tevékenységre, illetve az emberekre, a természetre vagy az eszközökre (6);

3.	Egy tevékenység akkor tekinthető úgy, hogy jelentősen károsítja a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használatát és védelmét, ha káros a – felszíni vagy a felszín alatti – víztestek jó állapotára vagy jó ökológiai potenciáljára vagy a tengeri vizek jó környezeti állapotára;

Egy tevékenység akkor tekinthető úgy, hogy jelentősen károsítja a körforgásos gazdaságot (beleértve a hulladékkeletkezés megelőzését és a hulladék-újrafeldolgozást is), ha az adott tevékenység jelentős hatékonysági problémákat okoz az anyagok felhasználásában vagy a természeti erőforrások közvetlen vagy közvetett felhasználásában, vagy jelentősen növeli a hulladékkeletkezést, -égetést vagy -ártalmatlanítást, vagy a hosszú távú hulladékártalmatlanítás jelentős és hosszú távú kárt okozhat a környezetben;

5.	Egy tevékenység akkor tekinthető úgy, hogy jelentősen károsítja a szennyezés megelőzését és csökkentését, ha jelentősen növeli a levegőbe, a vízbe vagy a talajba történő szennyezőanyag-kibocsátást;

egy tevékenység akkor tekinthető úgy, hogy jelentősen károsítja a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmét és helyreállítását, ha jelentősen károsítja az ökoszisztémák jó állapotát és rezilienciáját, vagy káros az élőhelyek és fajok – többek között az uniós érdekeltségű élőhelyek és fajok – védettségi helyzetére.

2. Hogyan kell a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében alkalmazni a jelentős károkozás elkerülését?

Ez a szakasz a DNSH-értékelés alapjául szolgáló legfontosabb kérdésekről ad iránymutatást: a DNSH-értékelés részeként valamennyi intézkedéssel foglalkozni kell (2.1. szakasz), bár bizonyos intézkedéseknél a DNSH-értékelés egyszerűsített formában is történhet (2.2. szakasz); az uniós környezetvédelmi jogszabályok és hatásvizsgálatok relevanciája (2.3. szakasz); az értékelés alapelvei (2.4. szakasz); és a taxonómiai rendelet technikai vizsgálati szempontjainak alkalmazhatósága (2.5. szakasz).

2.1. A DNSH-értékelés részeként valamennyi intézkedéssel foglalkozni kell

A tagállamoknak helyreállítási és rezilienciaépítési tervük minden egyes intézkedésénél (7) csatolniuk kell egy DNSH-értékelést. Az RRF-rendelet szerint a helyreállítási és rezilienciaépítési tervben szereplő egyetlen intézkedés sem sértheti jelentősen a környezetvédelmi célkitűzéseket, és ha akárcsak egyetlen intézkedés nem felel meg a jelentős károkozás elkerülésének, a Bizottság nem tudja pozitívan értékelni a tervet. Következésképpen a tagállamoknak minden egyes intézkedéshez egyedileg kell csatolniuk egy DNSH-értékelést a terv egyes összetevőin belül (8). Ezért a DNSH-értékelést nem a terv vagy a terv egyes összetevőinek szintjén, hanem az intézkedések szintjén kell elvégezni. Ez ugyanígy vonatkozik a zöld átálláshoz hozzájáruló intézkedésekre, valamint a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben foglalt minden egyéb intézkedésre is (9).

A tagállamoknak a reformokat és a beruházásokat egyaránt értékelniük kell. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében (az RRF-rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerint) a tagállamoknak – reformokat és beruházásokat egyaránt tartalmazó – koherens intézkedéscsomagokat kell előterjeszteniük. A DNSH-értékelést nem csak a beruházásokra, hanem a reformokra is el kell végezni. Egyes ágazatokban – többek között az iparban, a közlekedésben és az energetikában – a végrehajtott reformok amellett, hogy jelentősen hozzájárulhatnak a zöld átálláshoz, kialakításuktól függően számos környezetvédelmi célkitűzés jelentős megsértésével járhatnak (10). Másrészről más ágazatokban (pl. oktatás és képzés, közigazgatás, valamint művészet és kultúra) a végrehajtott reformok környezeti kockázata valószínűleg korlátozott lesz (lásd az egyszerűsített megközelítést a 2.2. és 3. szakaszban), függetlenül a zöld átálláshoz való hozzájárulásuktól, ami jelentős is lehet. Ezen iránymutatás célja, hogy a beruházások és a reformok DNSH-értékelésének elvégzésében egyaránt támogassa a tagállamokat. Annak, hogy a DNSH-értékelését el kell végezni a reformokhoz, nem szabad visszatartania a tagállamokat attól, hogy az ipar, a közlekedés és az energia területén végzett fontos reformokat beillesszék a helyreállítási és rezilienciaépítési tervükbe. Ezek az intézkedések ugyanis jelentős potenciállal bírnak a zöld átmenet támogatásában és a kilábalás előmozdításában.

2.2. Bizonyos intézkedéseknél a DNSH-értékelés egyszerűsített formában is történhet

Bár minden intézkedés igényel DNSH-értékelést, egyszerűsített megközelítést lehet alkalmazni azoknál, amelyek előre láthatóan nem vagy csak jelentéktelen mértékben vannak hatással a hat környezetvédelmi célkitűzés bármelyikére. Kialakításuknál fogva bizonyos intézkedések korlátozott hatást gyakorolhatnak egy vagy több környezetvédelmi célkitűzésre. Ebben az esetben a tagállamok röviden megindokolhatják ezeket a környezetvédelmi célkitűzéseket, az érdemi DNSH-értékelést pedig azokra a környezeti célkitűzésekre összpontosíthatják, amelyekre egy intézkedés jelentős hatással lesz (lásd a 3. szakasz 1. lépését). Például egy olyan munkaerőpiaci reform, amelynek célja, hogy az önfoglalkoztatók szociális védelmének általános szintje emelkedjék, előre láthatóan nem vagy csak jelentéktelen mértékben lenne hatással a hat környezetvédelmi célkitűzés bármelyikére, így mind a hat célkitűzésnél elegendő rövid indokolást alkalmazni. Hasonlóképpen néhány olyan egyszerű energiahatékonysági intézkedés esetében, mint például a meglévő ablakok új, energiahatékony ablakokkal való felváltása, a DNSH-nak való megfeleléshez az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló célkitűzés esetében egy rövid indoklást is fel lehet használni. Ezzel szemben ez az egyszerűsített megközelítés valószínűleg nem alkalmazható néhány területen (pl. energia, közlekedés, hulladékgazdálkodás, ipar) egyes beruházásokra és reformokra, amelyeknél nagyobb a kockázata annak, hogy egy vagy több környezetvédelmi célkitűzésre hatást gyakorolnak.

Ha egy intézkedést úgy követnek nyomon, mint amely 100 %-ban támogatja a hat környezetvédelmi célkitűzés egyikét, akkor ez az intézkedés az adott célkitűzés tekintetében megfelel a jelentős károkozás elkerülésének (11). A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében egyes intézkedéseket az éghajlatváltozási vagy más környezetvédelmi célkitűzéseket támogatóként követnek nyomon az RRF-rendelethez csatolt „Az éghajlati kiadáskövetés módszertana” szerint. Ha egy intézkedést az éghajlatváltozási célkitűzések támogatását tekintve 100 %-os együtthatóval követnek nyomon, a DNSH a vonatkozó éghajlatváltozási célkitűzés (azaz az éghajlatváltozás mérséklése vagy az ahhoz való alkalmazkodás) tekintetében teljesítettnek minősül (12). Ha egy intézkedést más (az éghajlatváltozási célkitűzésektől eltérő) környezetvédelmi célkitűzések támogatását tekintve 100 %-os együtthatóval követnek nyomon, a DNSH a vonatkozó környezetvédelmi célkitűzés (azaz a vízi és tengeri erőforrások, a körforgásos gazdaság, a szennyezés megelőzése és csökkentése, illetve a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák) tekintetében teljesítettnek minősül. A tagállamoknak minden esetben meg kell határozniuk és indokolniuk, hogy a taxonómiai rendelet hat környezetvédelmi célkitűzése közül melyiket támogatja az intézkedés. A tagállamoknak ugyanakkor azt is be kell mutatniuk, hogy az intézkedés nem sérti jelentősen a többi környezetvédelmi célkitűzést sem (13).

Ehhez hasonlóan, ha egy intézkedés a taxonómiai rendelet értelmében „lényegesen hozzájárul” (14) a hat környezetvédelmi célkitűzés valamelyikéhez, akkor ez az intézkedés az adott célkitűzés tekintetében megfelel a jelentős károkozás elkerülésének (15). Például az épületek energiahatékonysági berendezéseinek (pl. a világítási rendszerek jelenléti és nappali vezérlésének) gyártását támogató intézkedést előterjesztő tagállamnak nem kell érdemi DNSH-értékelést végeznie az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló célkitűzés tekintetében, ha bizonyítani tudja, hogy a javasolt intézkedés a taxonómiai rendelet értelmében „lényegesen hozzájárul” az említett környezetvédelmi célkitűzéshez. Ilyenkor a tagállamoknak csak azt kell bizonyítaniuk, hogy a másik öt környezetvédelmi célkitűzés nem sérül jelentősen.

2.3. Az uniós jog és a hatásvizsgálatok relevanciája

Az alkalmazandó uniós és nemzeti környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés különálló kötelezettség; a DNSH-értékelés szükségességétől nem mentesít. A helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben javasolt valamennyi intézkedésnek meg kell felelnie a vonatkozó uniós – többek között környezetvédelmi – jogszabályoknak. Bár a hatályos uniós jogszabályoknak való megfelelés határozottan jelzi, hogy az intézkedés nem jár környezeti kárral, azonban ez nem jelenti automatikusan azt, hogy egy intézkedés a jelentős károkozás elkerülésének is megfelel, különösen mivel a 17. cikk hatálya alá tartozó célkitűzések egy része még nem tükröződik teljes mértékben az uniós környezetvédelmi jogszabályokban.

A DNSH-értékelésnél figyelembe kell venni a környezeti dimenziókkal vagy az intézkedések fenntarthatósági vizsgálatával kapcsolatos hatásvizsgálatokat is. Ezek – bár automatikusan nem vonják maguk után azt, hogy nem történik jelentős károkozás – számos releváns környezetvédelmi célkitűzésnél határozottan utalnak a jelentős károkozás hiányára. Ezért az, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési terv valamely intézkedéséhez egy tagállam elvégzett egy környezeti hatásvizsgálatot (a 2011/92/EU irányelv szerint), egy stratégiai környezeti vizsgálatot (a 2001/42/EK irányelv (16) szerint) vagy egy fenntarthatósági/éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatot (az InvestEU-rendelet szerinti fenntarthatósági vizsgálatról szóló bizottsági iránymutatásnak megfelelően), alátámasztja a tagállam által a DNSH-értékelés keretében felvonultatott érveket. Például az intézkedés pontos kialakításától függően a környezeti hatásvizsgálat elvégzése és a környezet védelméhez szükséges mérséklési lépések végrehajtása egyes esetekben – különösen az infrastrukturális beruházásoknál – elegendő lehet ahhoz, hogy a tagállam igazolja a DNSH-nak való megfelelést bizonyos releváns környezetvédelmi célkitűzéseknél (különösen a tengeri és vízi erőforrások fenntartható használata és védelme (17), valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása (18) esetében). Ez azonban nem mentesíti a tagállamot az említett intézkedés DNSH-értékelésének elvégzése alól, mivel a környezeti hatásvizsgálat (KHV), a stratégiai környezeti vizsgálat (SKV) vagy a fenntarthatósági vizsgálat nem feltétlenül terjed ki a DNSH-értékelés részeként megkövetelt valamennyi szempontra (19). Ennek az az oka, hogy sem a KHV-irányelvben és az SKV-irányelvben foglalt jogi kötelezettségek, sem pedig a fenntarthatósági vizsgálatról szóló bizottsági iránymutatásban meghatározott megközelítés nem egyezik meg a taxonómiai rendelet 17. cikkében („A környezetvédelmi célkitűzések jelentős megsértése”) meghatározottakkal (20).

2.4. A DNSH-értékelés vezérelvei

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz összefüggésében az intézkedés közvetlen és elsődleges közvetett hatásai relevánsak a DNSH-értékelésnél (21). A közvetlen hatások tükrözhetik az intézkedés projektszinten (pl. termelőüzem, védett terület) vagy rendszerszinten (pl. vasúthálózat, tömegközlekedési rendszer) és az intézkedés végrehajtásakor jelentkező hatásait. Az elsődleges közvetett hatások tükrözhetik a szóban forgó projekteken vagy rendszereken kívül jelentkező hatásokat, és jelentkezhetnek az intézkedés végrehajtását követően vagy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz időkeretén túl, de észszerűen előre láthatók és relevánsak. A közúti közlekedés területén a közvetlen hatás egyik példája az útépítésnél felhasznált anyagokhoz kapcsolódó hatás. Az elsődleges közvetett hatás egyik példája a várható jövőbeli ÜHG-kibocsátás, amely az út használati időszakában bekövetkező forgalomnövekedéséből ered.

A DNSH-értékelésnek figyelembe kell vennie az intézkedésből eredő tevékenység életciklusát is. A taxonómiai rendelet 17. cikke („A környezeti célkitűzések jelentős megsértése”) alapján a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel összefüggésben a „jelentős kárt” az életciklus figyelembevételével kell értékelni. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében végzett DNSH-értékeléshez az életciklus-értékelés elvégzése helyett elegendő az életciklus-szempontok alkalmazása is (22). Az értékelés hatókörének ki kell terjednie a gyártás, a felhasználás és az életciklus végének szakaszaira – függetlenül attól, hogy a legnagyobb károk hol várhatók. Például a járművek beszerzését támogató intézkedésnél az értékelésnek figyelembe kell vennie többek között a járművek összeszerelése, szállítása és használata során keletkező szennyezést (pl. a levegőbe történő kibocsátást), valamint a járművek életciklusuk végén történő megfelelő kezelését is. Különösen az akkumulátorok és az elektronikus összetevők megfelelő életciklusvégi kezelése (pl. azok újrafelhasználása és/vagy a bennük lévő kritikus nyersanyagok újrafeldolgozása) biztosítja, hogy a körforgásos gazdaság környezetvédelmi célkitűzése ne sérüljön jelentősen.

A nagyobb mértékű villamosítást elősegítő intézkedések (pl. az ipar, a közlekedés és az épületek esetében) összeegyeztethetőnek tekinthetők az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos környezetvédelmi célkitűzésre vonatkozó DNSH-értékeléssel. A ténylegesen klímasemleges gazdaságra való átállás lehetővé tétele érdekében ösztönözni kell az olyan intézkedéseket, amelyek a kulcsfontosságú ágazatok – például az ipar, a közlekedés és az épületek – nagyobb mértékű villamosítását eredményezik (pl. villamosenergia-átviteli és -elosztási infrastruktúrába, út menti elektromos infrastruktúrába, villamosenergia-tárolásba, jármű-akkumulátorokba, hőszivattyúkba történő beruházások). A villamosenergia-termelés egyelőre nem klímasemleges tevékenység az EU-ban (a villamosenergia-mix CO2-intenzitása tagállamonként eltérő), és elvben a nagy karbonintenzitású villamos energia fogyasztásának növekedése az ilyen intézkedések esetében elsődleges közvetett hatásként jelentkezik, legalábbis rövid távon. A klímasemleges gazdasághoz azonban szükség van e technológiák bevezetésére és az infrastruktúra kiépítésére, csakúgy mint a 2030-ra és 2050-re vonatkozó ÜHG-kibocsátáscsökkentési célok elérésére irányuló intézkedésekre, és az EU-ban már rendelkezésre áll a villamos energia dekarbonizációjára és a megújuló energiaforrások fejlesztésére vonatkozó szakpolitikai keret. Ebben az összefüggésben úgy kell tekinteni, hogy ezek a beruházások a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából megfelelnek a DNSH-elvnek, feltéve, hogy a tagállamok megfelelően alátámasztják, hogy a nagyobb mértékű villamosítást a nemzeti megújulóenergia-termelési kapacitás növelése kíséri. A tagállamoknak ugyanakkor bizonyítaniuk kell, hogy ezek az intézkedések nem sértik jelentősen a másik öt környezetvédelmi célkitűzést.

Azon gazdasági tevékenységek esetében, amelyeknél létezik alacsony környezeti hatással járó, technológiailag és gazdaságilag megvalósítható alternatíva, az egyes intézkedések negatív környezeti hatásának értékelését a beavatkozás nélküli forgatókönyvhöz viszonyítva kell elvégezni, abszolút értéken figyelembe véve az intézkedés környezeti hatását (23). E megközelítés szerint az intézkedés környezeti hatásait a negatív környezeti hatások nélküli helyzettel hasonlítják össze. Az intézkedés hatását tehát nem egy másik olyan meglévő vagy tervezett tevékenység hatásával összevetve értékelik, amelyet a szóban forgó intézkedés helyettesíthet (24). Például egy gát érintetlen területen történő megépítésének vizsgálata esetén a gát hatását egy olyan forgatókönyvhöz viszonyítva értékelnék, amelyben az érintett folyó természetes állapotban marad, ahelyett, hogy a terület más lehetséges alternatív hasznosítását mérlegelnék. Hasonlóképpen, ha egy selejtezési program célja a nem hatékony autók belső égésű motorokkal meghajtott, hatékonyabb személygépkocsikkal való kiváltása, az új belső égésű motoros járművek hatását – mivel alacsony környezeti hatású alternatívák (pl. kibocsátásmentes autók) is léteznek – abszolút értékben, nem pedig az általuk kiváltott nem hatékony autók hatásával összevetve értékelnék (lásd: IV. melléklet, 5. példa: példa a jelentős károkozás elkerülésének való nem megfelelésre).

Azon gazdasági tevékenységek esetében, ahol nincs alacsony környezeti hatással járó, technológiailag és gazdaságilag megvalósítható alternatíva (25), a tagállamok az ágazatban rendelkezésre álló legjobb környezeti teljesítményszintekhez való igazodással bizonyíthatják, hogy az intézkedés nem okoz jelentős kárt. Ezekben az esetekben a DNSH-t az ágazatban rendelkezésre álló legjobb környezeti teljesítményszintekhez viszonyítva értékelnék. E megközelítés alkalmazhatósága érdekében számos feltételt kell alkalmazni, ideértve például, hogy a tevékenység jelentősen jobb környezeti teljesítményt eredményez, mint a rendelkezésre álló alternatívák, elkerüli a környezeti szempontból káros bezáródási hatásokat, és nem akadályozza az alacsony hatású alternatívák kifejlesztését és alkalmazását (26) , (27). Ezt a megközelítést ágazati szinten kell alkalmazni, azaz az ágazaton belül minden alternatívát meg kell vizsgálni (28).

A fent meghatározott feltételek fényében a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával történő villamosenergia- és/vagy hőtermeléssel, valamint a kapcsolódó átviteli és elosztási infrastruktúrával kapcsolatos intézkedések – tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívákra – főszabályként nem tekinthetők a DNSH-elvnek megfelelőnek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz alkalmazásában. Az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából a földgáz felhasználásával történő villamosenergia- és/vagy hőtermeléssel, valamint a kapcsolódó átviteli és elosztási infrastruktúrával kapcsolatos intézkedések alól eseti alapon korlátozott kivételek tehetők ezen főszabály alól. Ez különösen azokra a tagállamokra vonatkozik, amelyek jelentős kihívásokkal néznek szembe a magasabb karbonintenzitású energiaforrásokról, például a szénről, a lignitről vagy az olajról való átállás kapcsán, és ahol ezért egy intézkedés vagy intézkedések kombinációja az ÜHG-kibocsátás különösen nagy mértékű és gyors csökkenéséhez vezethet. A karbonintenzív technológiai bezáródási hatások elkerülése és az EU 2030-ra és 2050-re vonatkozó dekarbonizációs célkitűzéseivel való összhang érdekében e kivételeknek meg kell felelniük a III. mellékletben meghatározott számos feltételnek. Emellett a tagállamoknak bizonyítaniuk kell a DNSH-elvnek való megfelelést a fennmaradó öt környezetvédelmi célkitűzés tekintetében is.

Annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedések időtállóak legyenek és ne vezessenek káros bezáródási hatásokhoz, valamint a kedvező dinamikus hatások előmozdítása érdekében kísérő reformokra és beruházásokra lehet szükség. Az ilyen kísérő intézkedések közé tartozik például az utak alacsony szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrával (pl. elektromos járművek töltőállomásaival vagy hidrogéntöltő állomásokkal) való felszerelése, valamint a megfelelő úthasználati vagy forgalmi torlódási díjak bevezetése, illetve a nemzeti villamosenergia-mixek vagy közlekedési rendszerek dekarbonizációját célzó szélesebb körű reformok és beruházások. Bár ezek a további reformok és beruházások gyakran ugyanazon intézkedés keretében, alintézkedésekkel is kezelhetők, ez azonban nem mindig lehetséges. Ezért rugalmasságot kell biztosítani annak érdekében, hogy a tagállamok meghatározott körülmények között és eseti alapon a helyreállítási és rezilienciaépítési tervbe foglalt kísérő intézkedésekre támaszkodva bizonyítani tudják, hogy a kedvezőtlen bezáródási hatásokat kiküszöbölték.

A DNSH-elvnek való megfelelést ezen vezérelvek mentén be kell építeni az intézkedések kialakításába, beleértve a mérföldkövek és célok szintjét is. A helyreállítási és rezilienciaépítési tervben szereplő intézkedések leírásának kezdettől tükröznie kell az érintett DNSH-szempontokat. Ez azt jelentheti, hogy a megfeleléshez szükséges DNSH-szempontokat és a szükséges kárenyhítő lépéseket beépítik az érintett mérföldkövekbe és célkitűzésekbe, illetve a pályáztatási és beszerzési eljárásokba (29). Például egy nagy közúti infrastrukturális projektbe való beruházást meghatározó intézkedésnél, amelynek keretében a vonatkozó engedélyek kiadása előtt környezeti hatásvizsgálatot kellett végezni, mérföldkőként határozható meg a környezeti hatásvizsgálatból eredő, a környezet védelméhez szükséges kárenyhítő lépések végrehajtása. Az ilyen típusú projektek pályáztatási vagy beszerzési eljárását illetően az intézkedés kialakítása meghatározhatja, hogy a pályázati vagy beszerzési előírások tartalmazzanak a DNSH-ra vonatkozó specifikus feltételeket is. Ilyen lehet például az újrahasználatra és újrafeldolgozásra előkészítendő építési és bontási hulladék minimális százalékának előírása. Hasonlóképpen, a tisztább közlekedési módokra való átállást támogató kísérő intézkedéseket, például az útdíjak árazásával kapcsolatos reformokat, a vasútra, belvízi közlekedésre történő modális váltást támogató beruházásokat vagy a tömegközlekedés használatát ösztönző intézkedéseket is be kell építeni az intézkedés leírásába. Az általánosabb jellegű intézkedéseket, mint például a széles körű ágazati támogatási programokat (pl. a több ágazatban működő vállalatokba történő befektetéseket fedező pénzügyi eszközöket) úgy kell kialakítani, hogy biztosított legyen az adott befektetések DNSH-elvnek való megfelelése.

2.5. A taxonómiai rendelet technikai vizsgálati kritériumainak alkalmazhatósága

A DNSH-elvnek való megfelelés alátámasztásához a tagállamok nem kötelesek a taxonómiai rendelettel összhangban meghatározott „technikai vizsgálati kritériumokra” (mennyiségi és/vagy minőségi kritériumok) hivatkozni. Az RRF-rendelet (30) szerint a technikai vizsgálati kritériumokat tartalmazó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (31) hatálybalépése nem érinti a Bizottság által nyújtott technikai iránymutatást. A DNSH-elvnek való megfelelés értékelésekor azonban a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a taxonómiai rendelet szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban szereplő szakmai átvilágítási kritériumokra támaszkodjanak. A tagállamok a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetére is hivatkozhatnak.

3. Hogyan kell a tagállamoknak konkrétan bemutatniuk terveikben, hogy az intézkedések megfelelnek a DNSH-elvnek?

A helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben a DNSH tagállami értékelésének és bemutatásának megkönnyítése érdekében a Bizottság összeállított egy ellenőrzőlistát (lásd az I. mellékletet), amelyet a tagállamoknak használniuk kell az arra vonatkozó elemzésük alátámasztására, hogy az egyes intézkedések hogyan teljesítenek a DNSH-követelmények szempontjából. A Bizottság ezt követően fel fogja használni ezeket az információkat az RRF-rendeletben meghatározott kritériumokkal összhangban annak értékelésére, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési tervben szereplő egyes intézkedések megfelelnek-e a DNSH-elvnek, illetve hogyan felelnek meg annak.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy válaszoljanak az ellenőrzőlistán szereplő kérdésekre, és az egyes intézkedések leírásának részeként építsék be a válaszokat a helyreállítási és rezilienciaépítési tervükbe (lásd a bizottsági sablon 2. részének 8. szakaszát – A jelentős károkozás elkerülése). Amennyiben az ellenőrző listában szereplő értékelés alátámasztásához szükséges, a tagállamokat arra is felkérik, hogy célzott és korlátozott módon nyújtsanak be további elemzéseket és/vagy igazoló dokumentumokat az ellenőrzőlista kérdéseire adott válaszuk további alátámasztása érdekében.

Az ellenőrzőlista a következő döntési fán alapul, amelyet a helyreállítási és rezilienciaépítési terv minden egyes intézkedéséhez használni kell. Az alábbi szakasz további információkat tartalmaz a döntési fa két lépéséről.

Döntési fa

1. lépés: A hat környezetvédelmi célkitűzés szűrése az érdemi értékelést igénylő célkitűzések azonosítása céljából

Első lépésként a tagállamoknak ki kell tölteniük az ellenőrzőlista 1. részét (lásd az I. mellékletet) annak meghatározása céljából, hogy a hat környezetvédelmi célkitűzés közül mely(ek) esetében szükséges az intézkedés DNSH-elv szerinti érdemi értékelése. Ez az első, alapszintű szűrés megkönnyíti a tagállamok elemzését azáltal, hogy különbséget tesz a környezeti célkitűzések között a szerint, hogy melyek esetében kell érdemi DNSH-értékelést végezni, illetve melyek azok, amelyeknél elegendő lehet az egyszerűsített megközelítés is (lásd a 2.2. szakaszt).

Az ellenőrzőlista 1. része

Kérjük, jelölje meg, hogy az alábbi környezetvédelmi célkitűzések közül melyik követeli meg az intézkedés érdemi DNSH-értékelését.	Igen	Nem	A „Nem” választ alátámasztó indokolás
Az éghajlatváltozás mérséklése
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás
A vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme
A körforgásos gazdaság, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék-újrafeldolgozást is
A levegőbe, vízbe vagy talajba jutó szennyezés megelőzése és csökkentése
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása

Amennyiben a válasz „nem”, a tagállamoknak (a jobb oldali oszlopban) röviden meg kell indokolniuk, hogy az adott környezetvédelmi célkitűzésnél miért nincs szükség az intézkedés érdemi DNSH-értékelésére az alábbi esetek egyike alapján (lásd a 2.2. szakaszt):

a)	Jellegéből adódóan az intézkedés az egész életciklusa alatt nem vagy csak elhanyagolható előre látható hatást gyakorol az intézkedés közvetlen és elsődleges közvetett hatásaihoz kapcsolódó környezetvédelmi célkitűzésre, és ezért az érintett célkitűzés tekintetében megfelel a DNSH-elvnek.

b)	Az intézkedést valamely éghajlatváltozási vagy környezetvédelmi célkitűzést 100 %-os együtthatóval támogató intézkedésként követik nyomon, és ezért az érintett célkitűzés tekintetében megfelel a DNSH-elvnek;

c)	Az intézkedés a taxonómiai rendelet értelmében „lényegesen hozzájárul” valamely környezetvédelmi célkitűzéshez, és ezért a vonatkozó célkitűzés tekintetében megfelel a DNSH-nak.

A helyreállítási és rezilienciaépítési tervben szereplő azon intézkedések esetében, amelyeknél az egyszerűsített megközelítés elegendő, a (jobb oldali oszlopban) kért magyarázatok a minimumra korlátozódhatnak, és praktikus esetben akár csoportosíthatók is, lehetővé téve így a tagállamoknak, hogy azon intézkedések DNSH-értékelésének bemutatására összpontosítsanak, amelyeknél a lehetséges jelentős kár érdemi elemzésére van szükség.

Amennyiben a válasz „igen”, a tagállamoknak az ellenőrzőlista 2. lépésével kell folytatniuk a megfelelő környezetvédelmi célkitűzések vonatkozásában.

Az e lépéssel kapcsolatban kidolgozott példákat lásd a IV. mellékletben.

2. lépés: Érdemi DNSH-értékelés elvégzése azon környezetvédelmi célkitűzéseknél, amelyek ezt megkövetelik.

Második lépésként a tagállamoknak a terv minden egyes intézkedésénél az ellenőrzőlista 2. részét kell használniuk (lásd az I. mellékletet) az 1. lépésben „igen” válasszal megjelölt környezeti célkitűzésekre vonatkozó érdemi DNSH-értékelés elvégzéséhez. Az ellenőrzőlista 2. része mind a hat célkitűzésnél a DNSH-értékelés jogi követelményeinek megfelelő kérdéseket tartalmazza. Csak olyan intézkedések kerülhetnek a tervbe, amelyek megfelelnek a DNSH-elvnek. Ezért az ellenőrzőlista 2. részében szereplő kérdésekre adott válaszoknak „nem”-nek kell lenniük annak jelzésére, hogy az adott környezetvédelmi célkitűzés nem sérül jelentős mértékben.

Az ellenőrzőlista 2. része – Példa az „éghajlatváltozás mérséklése” környezetvédelmi célkitűzésre

Kérdések	Nem	Érdemi indokolás
Az éghajlatváltozás mérséklése: Várható-e, hogy az intézkedés jelentős ÜHG-kibocsátást eredményez?

A tagállamoknak meg kell erősíteniük, hogy a válasz „nem”, és a megfelelő kérdések alapján a jobb oldali oszlopban kell megadniuk érvelésük érdemi magyarázatát és indokolását. Amennyiben szükséges, a tagállamokat felkérik, hogy a táblázat kiegészítéseképpen célzott és korlátozott módon további elemzéseket és/vagy igazoló dokumentumokat nyújtsanak be az ellenőrzőlista kérdéseire adott válaszuk további alátámasztása érdekében.

Ha tagállamok nem tudnak megfelelő érdemi indokolást adni, a Bizottság tekintheti úgy, hogy egy adott intézkedés a hat közül egy vagy több környezetvédelmi célkitűzés tekintetében potenciálisan jelentős kárt okozhat. Ebben az esetben a Bizottságnak „C” minősítést kellene adnia a helyreállítási és rezilienciaépítési tervnek az RRF-rendelet II. mellékletének 2.4. pontjában meghatározott kritérium alapján. Ez nem érintené az RRF-rendelet 16. és 17. cikkében felvázolt eljárást, és különösen a tagállam és a Bizottság közötti további, a 16. cikk (1) bekezdés szerinti információcsere lehetőségét.

Az e lépéssel kapcsolatban kidolgozott példákat lásd a IV. mellékletben.

Amennyiben célszerű, a 2. lépéssel összefüggésben az érdemi DNSH-értékelés elvégzésekor a tagállamok támaszkodhatnak a bizonyítékok II. mellékletben közölt listájára. Ezt a listát a Bizottság azért bocsátja rendelkezésre, hogy a tagállamoknak megkönnyítse az ellenőrzőlista 2. részének keretében végzett érdemi értékelés részét képező eseti értékelést. A lista használata ugyan nem kötelező, de – az ellenőrzőlista 2. részében szereplő általános kérdések kiegészíteseképpen – a tagállamok hivatkozhatnak a listára azon bizonyíték típusának meghatározásához, amellyel alátámasztják az annak megállapítására irányuló érvelésüket, hogy egy adott intézkedés megfelel a DNSH-elvnek.

(1) https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-14310-2020-INIT/en/pdf. A rendelkezések számozása és szövegezése a folyamatban lévő jogi felülvizsgálat során valószínűleg módosulni fog.

(2) Taxonómiai rendelet: a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló (EU) 2020/852 rendelet, amely létrehozza a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek osztályozási rendszerét (avagy „taxonómiáját”).

(3) Lásd az RRF-rendelet 4a. cikkét („Horizontális elvek”) (amely kimondja, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz csak a jelentős károkozás elkerülését tiszteletben tartó intézkedéseket támogathat), valamint a 15. és 16. cikket („Helyreállítási és rezilienciaépítési terv” és „A Bizottság értékelése”) (amelyek továbbá meghatározzák, hogy az RRP-knek ki kell fejteniük, hogy „a terv miként biztosítja, hogy a bennük szereplő reformok és beruházások végrehajtására irányuló egyetlen intézkedés se sértse jelentősen a környezeti célkitűzéseket az (EU) 2020/852 rendelet 17. cikke értelmében („jelentős károkozás elkerülése”)”), és az értékelésnél ezt is figyelembe kell venni.

(4) Az RRF-rendelethez csatolt „Az eszköz értékelési iránymutatása” meghatároz számos szempontot, amelyek alapján a Bizottság értékelni fogja a tagállamok által benyújtott helyreállítási és rezilienciaépítési tervekre vonatkozó javaslatokat. A Bizottságot ebben felkérték, hogy a rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében felsorolt valamennyi „bizottsági értékelési” szempontnál alkalmazzon egy A-tól C-ig terjedő minősítési rendszert. A d) értékelési kritérium egyértelművé teszi, hogy a DNSH-értékelés tekintetében a Bizottságnak csak két minősítési lehetősége van: „A” vagy „C”. „A”, ha az helyreállítási és rezilienciaépítési tervben szereplő egyik intézkedés sem okoz jelentős kárt a környezetvédelmi célkitűzések tekintetében, és „C”, ha egy vagy több intézkedés jelentős kárt okoz a környezeti célkitűzésekben (a taxonómiai rendelet 17. cikke („A környezeti célkitűzések jelentős megsértése”) értelmében). Ez a melléklet azt is kiköti, hogy ha akár egyetlen „C” minősítés előfordul, akkor a helyreállítási és rezilienciaépítési terv már nem felel meg kielégítő módon az értékelési kritériumoknak. Ilyen esetben a Bizottság nem hagyhatná jóvá a tervet.

(5) Ez a technikai iránymutatás kiegészíti a Bizottság által a 2021-es éves fenntartható növekedési stratégiában már kiadott kezdeti iránymutatást, valamint az azt kísérő szolgálati munkadokumentumot és annak aktualizált változatait.

(6) Ez konkrétan azt jelenti, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célkitűzését jelentősen veszélyeztetheti vagy i. valamely tevékenységnek az éghajlatváltozás káros hatásaihoz való hozzáigazításának elmulasztása, ha az adott tevékenység az ilyen hatások kockázatának van kitéve (például egy árvízveszélyes területen lévő épület), vagy ii. a helytelen alkalmazkodás, amikor az egyik területet („emberek, természet vagy eszközök”) védő alkalmazkodási megoldás egy másik területen viszont növeli a kockázatokat (például egy árvízveszélyes síkságon lévő telek körül egy olyan gát építése, amely a veszélyt áthárítja a szomszédos, gáttal nem védett telekre).

(7) A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 14. cikke („Támogathatóság”) szerint az „ezen eszköz keretében finanszírozásra jogosult helyreállítási és rezilienciaépítési tervek […] reformok és közberuházási projektek végrehajtására irányuló intézkedéseket foglalnak magukban”.

(8) A DNSH-nak való megfelelést a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében az egyes intézkedések szintjén értékelik, míg a taxonómiai rendelet 17. cikke („A környezeti célkitűzések jelentős megsértése”) gazdasági tevékenységeket említ. Az RRF szerint egy intézkedés (azaz beruházás vagy reform) olyan beavatkozás, amely gazdasági tevékenységnek minősülhet, vagy amely gazdasági tevékenységeket (vagy ezekben bekövetkező változásokat) válthat ki. Ezért az RRF alkalmazásában a taxonómiai rendelet 17. cikkében meghatározott gazdasági tevékenységeket ezen iránymutatás intézkedésként értelmezi.

(9) Így az RRF-rendelet szerint a DNSH-értkelés hatálya alá tartozó tevékenységek köre eltér attól, és lényegesen tágabb annál, mint a taxonómiai rendelet hatálya alá tartozó tevékenységek köre, amelynek célja a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek azonosítása. Az RRF-rendelet tehát azokat a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó kritériumokat osztályozza és határozza meg, amelyek jelentősen hozzájárulnak a taxonómiai rendelet 10–15. cikkében felsorolt környezetvédelmi célkitűzések eléréséhez, és ezeket nem sértik jelentősen. Ez a cél különbözik az RRF-rendelettől, amely annak bemutatására irányul, hogy az intézkedések széles köre egyik környezetvédelmi célkitűzést sem károsítja jelentős mértékben.

(10) Például egy olyan reform, amely a fosszilis tüzelőanyagok állami tulajdonú bankokon és pénzügyi intézményeken keresztül történő finanszírozásának növekedéséhez vagy a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott explicit vagy implicit támogatások növekedéséhez vezethet, tekinthető úgy, mint ami azzal fenyeget, hogy jelentősen sérti az éghajlatváltozás mérséklésének, valamint a szennyezés megelőzésének és csökkentésének célkitűzéseit. A DNSH-értékelésben ezeket a megfontolásokat mind figyelembe kell venni.

(11) Azért, hogy megfelelően tükröződjék, hogy egy intézkedés milyen mértékben járul hozzá az RRF-rendeletben meghatározott átfogó éghajlati célokhoz, és ki lehessen számítani a terv éghajlatváltozáshoz kapcsolódó teljes allokációjának összesített arányát, a tagállamoknak az RRF-rendelethez csatolt „Az éghajlati kiadáskövetés módszertana” szerint kell alkalmazniuk az éghajlati kiadáskövetés módszertanát, beavatkozási területeit és a kapcsolódó együtthatókat. Amennyiben a Bizottság nem érvényesítette a tagállam által javasolt beavatkozási terület és együttható kiválasztását, az adott célkitűzés(ek) tekintetében az intézkedés nem tekinthető automatikusan a DNSH-nak megfelelőnek, és DNSH-értékelését továbbra is el kell végezni.

(12) Ebbe a kategóriába tartozhat például egy olyan támogatási/megújítási program, amely elavult vasúti járműveket kibocsátásmentes járművekkel helyettesít.

(13) Az ebben a bekezdésben említett megközelítés nem alkalmazható a 40 %-os együtthatóval nyomon követett intézkedésekre. Az ilyen intézkedésekhez a tagállamoknak magyarázatot kell adniuk arról, hogy az intézkedés miért felel meg a DNSH-nak, figyelembe véve az ezen útmutató többi részében ismertetett általános elveket is (például a tagállamoknak meg kell erősíteniük, hogy az intézkedés nem jár fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával, vagy hogy a III. mellékletben meghatározott kritériumok teljesülnek az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos célkitűzés tekintetében). Amennyiben a 40 %-os együtthatóval nyomon követett intézkedések előreláthatólag nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolják valamely konkrét környezetvédelmi célkitűzést, vagy ha a taxonómiai rendelet értelmében „lényegesen hozzájárulnak” egy konkrét környezetvédelmi célkitűzéshez, akkor ennél a környezetvédelmi célkitűzésnél a tagállamok továbbra is alkalmazhatnak egyszerűsített megközelítést (a 2.2. szakasz első és harmadik bekezdése szerint).

(14) A taxonómiai rendelet 10–16. cikke meghatározza, hogy a hat környezetvédelmi célkitűzés és „támogató tevékenységek” esetében mit jelent a „lényeges hozzájárulás”. Az e bekezdésben vázolt egyszerűsített megközelítés igénybevételéhez a tagállamoknak be kell mutatniuk, hogy az intézkedés a taxonómiai rendelet 10–16. cikke szerinti célkitűzések közül legalább egyhez „lényegesen hozzájárul” (lásd még a 2.5. szakaszt).

(15) Ez a lehetőség különösen olyan tevékenységeknél releváns, amelyek jelentősen hozzájárulnak a taxonómiai rendelet szerinti környezetvédelmi célkitűzésekhez, de amelyeket az RRF-rendelethez csatolt „Az éghajlati kiadáskövetés módszertana” szerint nem 100 %-ban éghajlatváltozási vagy környezetvédelmi célkitűzéseket támogatóként követnek nyomon. Az éghajlatváltozás mérséklése terén e tevékenységek közé tartoznak például a következők: egyes alacsony kibocsátású vagy kibocsátásmentes könnyűgépjárművek; egyes kibocsátásmentes vagy alacsony kibocsátású vízi járművek; egyes alacsony kibocsátású vagy kibocsátásmentes nehézgépjárművek; villamosenergia-átviteli és -elosztó infrastruktúra; hidrogénszállító és -elosztó hálózatok; egyes hulladékkezelési tevékenységek (pl. elkülönítetten gyűjtött nem veszélyes hulladék, amelyet a keletkezés helyén elkülönítenek és újrahasználatra/újrafeldolgozásra előkészítenek); valamint a körforgásos gazdasággal kapcsolatos áttörést jelentő kutatás, fejlesztés és innováció.

(16) A környezeti hatásvizsgálat olyan eljárás, amely biztosítja, hogy a tervek/programok/projektek környezeti hatásait még a döntések meghozatala előtt figyelembe vegyék. Környezeti hatásvizsgálat végezhető egyedi projektek, például gátak, autópályák, repülőterek vagy gyárak esetében a 2011/92/EU irányelv (az ún. „környezeti hatásvizsgálatról” szóló irányelv) alapján, illetve állami tervek és programok esetében a 2001/42/EK irányelv (az ún. „stratégiai környezeti vizsgálatról” szóló irányelv) alapján.

(17) Akkor, ha a környezeti hatásvizsgálat a 2000/60/EK irányelv szerint a vízre gyakorolt hatás értékelését is tartalmazza, és az intézkedés kialakítása során kezelték az azonosított kockázatokat.

(18) Ez nem érinti a 2009/147/EK és a 92/43/EGK irányelvek által megkövetelt további hatásvizsgálatokat, ha a művelet a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny területeken vagy azok közelében (így például a védett területek Natura 2000 hálózatához tartozó területeken, az UNESCO világörökségi helyszínein és a biológiai sokféleség szempontjából kulcsfontosságú területeken, valamint más védett területeken) történik.

(19) Ezzel szemben a DNSH-értékelés nem mentesít a környezeti hatásvizsgálat/stratégiai környezeti vizsgálat, valamint az éghajlati, környezeti vagy fenntarthatósági vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól, ha ezt a hatályos uniós jogszabály egyébként előírja, például az InvestEU vagy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében finanszírozott projekteknél.

(20) Környezeti hatásvizsgálatra szükség van például nyersolaj-finomítók és széntüzelésű hőerőművek építésénél, vagy kőolaj-, illetve földgázkitermeléssel járó projekteknél. Ezek az intézkedéstípusok azonban nem felelnének meg a taxonómiai rendelet 17. cikkében („A környezeti célkitűzések jelentős megsértése”) foglalt, az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó DNSH-nak, amelyek szerint jelentős károkozás történik, ha egy tevékenység „jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátásokhoz vezet”. Hasonlóképpen, míg egy új repülőtér megépítéséhez környezeti hatásvizsgálatra van szükség, a jelentős károkozás elkerülése alapján az éghajlatváltozás mérséklése érdekében csak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású repülőtéri infrastruktúrával kapcsolatos intézkedések felelnek meg a követelményeknek (például energiahatékony repülőtéri épületekbe történő beruházások, a repülőtéri infrastruktúra helyszíni megújulóenergia-hálózati korszerűsítései és kapcsolódó szolgáltatások).

(21) Ez a megközelítés a taxonómiai rendelet 17. cikkével („A környezeti célkitűzések jelentős megsértése”) összhangban előírja a tevékenység, valamint az általa előállított termékek és szolgáltatások által életciklusuk bármely szakaszában kifejtett környezeti hatások figyelembevételét.

(22) A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem kell attributív vagy konzekvenciális életciklus-elemzéseket (például az intézkedés következtében bekövetkező technológiai, gazdasági vagy társadalmi változások közvetett környezeti hatásainak elemzését) elvégezni. A DNSH-értékelés alátámasztására azonban fel lehet használni a meglévő életciklus-elemzésekből származó bizonyítékokat.

(23) Ez a megközelítés különösen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében megvalósított azon intézkedésekre vonatkozik, amelyek közberuházásokhoz kapcsolódnak, vagy amelyek közvetlenül kormányzati kiadásokkal járnak. A reformok végrehajtásához kapcsolódó intézkedések esetében a DNSH-értékelést főszabály szerint az intézkedés végrehajtása előtti állapothoz viszonyítva kell elvégezni.

(24) Ez a megközelítés összhangban van a taxonómiai rendelet logikájával is: a felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezete szerint a DNSH-ra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok közül több abszolút kritériumokon, például fajlagos kibocsátási küszöbértékeken alapul (pl. a villamosenergia-termelési tevékenységeknél alkalmazott alkalmazkodási megoldásokra vagy a személygépkocsikra vonatkozó CO2-határértékek). Ezt a megközelítést támasztja alá az elővigyázatosság elve is, amely az uniós környezetvédelmi jogszabályok – köztük a taxonómiai rendelet ((40) preambulumbekezdés és a 19. cikk (1) bekezdésének f) pontja) – egyik vezérelve, és abból ered, hogy a környezeti károkat abszolút, nem relatív szempontból kell vizsgálni (pl. a globális felmelegedés az ÜHG-kibocsátás abszolút szintje miatt merül fel).

(25) Annak bizonyítására, hogy egy alacsony környezeti hatású alternatíva gazdaságilag nem megvalósítható, a tagállamoknak az intézkedés teljes időtartama alatt felmerülő költségeket figyelembe kell venniük. Ezek a költségek magukban foglalják a negatív környezeti externáliákat és az alacsony környezeti hatású alternatívára való átálláshoz szükséges jövőbeli beruházási igényeket is, mely beruházások nem eredményezhetnek technológiai bezáródást és nem hátráltathatják az alacsony hatású alternatívák kifejlesztését és alkalmazását.

(26) Az „átállási tevékenységek” fogalmát a taxonómiai rendelet (39) és (41) preambulumbekezdése, valamint 10. cikkének (2) bekezdése határozza meg. Az itt leírt feltételek ebből a fogalommeghatározásból indulnak ki, de nem azonosak ezzel, mivel a taxonómiai rendelet a lényegesen hozzájáruló átállási tevékenységekre vonatkozó kritériumokat határozza meg, míg ez az iránymutatás csak a DNSH-ra vonatkozókat, és ezért az intézkedések szélesebb körére alkalmazandó, és más érdemi vizsgálatot alkalmaz.

(27) Ez a megközelítés és általában a DNSH-értékelés nem érinti az intézkedéseknek a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek keretében történő értékelését befolyásoló egyéb megfontolásokat, köztük az állami támogatások ellenőrzésével, a más uniós alapokkal való összhanggal és a magánberuházások esetleges kiszorításával kapcsolatos megfontolásokat sem. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) hatálya alá tartozó tevékenységeket támogató intézkedéseknél az ETS által keltett piaci jelzések torzításának elkerülése érdekében és a Méltányos Átállást Támogató Alap keretében alkalmazott megközelítéssel összhangban a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében általában nem támogathatók olyan tevékenységek, amelyek CO2-egyenértékben kifejezett várható kibocsátása nem lényegesen alacsonyabb, mint az ingyenes kiosztásra vonatkozóan megállapított referenciaértékek.

(28) Azokban az esetekben, amikor még az elérhető legjobb környezeti teljesítmény is környezeti szempontból káros bezáródási hatásokkal járna, fontolóra kell venni a kisebb hatással járó alternatívákra irányuló kutatást és fejlesztést támogató intézkedéseket, összhangban az RRF-rendelethez csatolt „Az éghajlati kiadáskövetés módszertanában” meghatározott 022. és 023. beavatkozási területekkel.

(29) Az összes többi mérföldkőhöz és célhoz hasonlóan a DNSH-elvnek való megfelelést tükröző mérföldkövek és célok is az RRF-rendelet 19a. cikke („A pénzügyi hozzájárulások kifizetésére, felfüggesztésére és törlésére vonatkozó szabályok”) hatálya alá tartoznak.

(30) A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet (11b) preambulumbekezdése.

(31) A taxonómiai rendelet 3. cikkének („A környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó kritériumok”) d) pontja alapján a Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy részletes (mennyiségi és/vagy minőségi) technikai vizsgálati kritériumokat tartalmazó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon feltételek meghatározása céljából, amelyek teljesülése esetén egy adott gazdasági tevékenység i. jelentősen hozzájárul a hat környezetvédelmi célkitűzés egyikéhez; és ii. nem sérti súlyosan egyik környezetvédelmi célkitűzést sem. Eddig egy, az éghajlatváltozás mérséklésével és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetét tették közzé konzultációra. Ez a következő címen érhető el: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12302-Climate-change-mitigation-and-adaptation-taxonomy

IV. MELLÉKLET

Szemléltető példák a DNSH-értékelés elkészítéséhez

E szakasz a 3. szakaszban bemutatott ellenőrzőlista két lépésének alkalmazásával szemléltető példákon keresztül mutat be feltételezett intézkedéseket és olyan általános elemeket, amelyek a DNSH-értékelés részét képezhetik. Az adott intézkedés leírásakor szükséges részletesség és tartalom, valamint a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben elvégzendő tényleges DNSH-értékelés tekintetében el lehet térni az itt közölt példáktól. A DNSH-értékelés végső soron szükséges kidolgozottsága az egyes intézkedések jellegétől és jellemzőitől függ, és nem fedhető le kimerítően ebben a dokumentumban.

1. példa: Energiahatékonysági intézkedések meglévő épületekben, beleértve a fűtő- és hűtőrendszerek cseréjét

Az intézkedés leírása

Az energiahatékonyság jelentős javulását eredményező, széles körű épületkorszerűsítési programba történő beruházások a meglévő lakóépületek korszerűsítése céljából, különböző energiahatékonysági intézkedések, többek között szigetelés, hatékony ablakok, a fűtési és hűtési rendszerek cseréje, zöld tetők és megújulóenergia-termelő berendezések (például napelemek) telepítése révén.

A DNSH-ellenőrzőlista 1. része

Kérjük, jelölje meg, hogy az alábbi környezetvédelmi célkitűzések közül melyik írja elő az intézkedés érdemi DNSH-értékelését.	Igen	Nem	A „Nem” választ alátámasztó indokolás
Az éghajlatváltozás mérséklése	X
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás	X
A vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. Nem azonosítottak a vízminőség megőrzéséhez és a vízhiányhoz kapcsolódó környezetkárosodási kockázatokat, mivel nem került sor vízszerelvények vagy vízfelhasználó készülékek beszerelésére.
A körforgásos gazdaság, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék-újrafeldolgozást is	X
A levegőbe, vízbe vagy talajba jutó szennyezés megelőzése és csökkentése	X
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. Az épületkorszerűsítési program nem vonatkozik a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny területeken vagy azok közelében (így például a védett területek Natura 2000 hálózatához tartozó területeken, az UNESCO világörökségi helyszínein és a biológiai sokféleség szempontjából kulcsfontosságú területeken, valamint más védett területeken) elhelyezkedő épületekre.

A DNSH-ellenőrzőlista 2. része

Kérdések

Nem

Érdemi indokolás

Az éghajlatváltozás mérséklése: Várható-e, hogy az intézkedés jelentős ÜHG-kibocsátást eredményez?

Az intézkedés 40 %-os éghajlatváltozási együtthatóval támogatható a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet mellékletében szereplő 025. beavatkozási terület alapján.

Az intézkedés várhatóan nem eredményez jelentős ÜHG-kibocsátást, mivel:

—	Az épület nem fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére, tárolására, szállítására vagy előállítására szolgál.

—

A korszerűsítési program lehetőséget kínál az energiafelhasználás csökkentésére, az energiahatékonyság növelésére és ezáltal az érintett épületek energiahatékonyságának jelentős mértékű javulására, valamint az ÜHG-kibocsátás jelentős csökkentésére (lásd az intézkedés leírását a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalán, valamint a következő pontban szereplő leírást). Ily módon hozzá fog járulni az energiahatékonysági irányelvnek (2012/27/EU irányelv) megfelelően meghatározott, az energiahatékonyság növelésére vonatkozó éves nemzeti célkitűzéshez, valamint a Párizsi Megállapodáshoz kapcsolódó nemzetileg meghatározott hozzájárulásokhoz.

—	Az intézkedés az ÜHG-kibocsátás jelentős, a becslések szerint évi XX kt ÜHG-kibocsátásnak megfelelő csökkentést eredményez, ami a lakóépületekkel összefüggő nemzeti ÜHG-kibocsátás X %-ának felel meg (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

—

A korszerűsítési program többek között magában foglalja a szén-/olajtüzelésű fűtési rendszerek kondenzációs gázkazánokkal való felváltását:

—

Ezek a kazánok A osztályú terméknek felelnek meg, amely a tagállamban a két legmagasabb olyan energiahatékonysági osztály alatt van, amelyekhez a szóban forgó termék jellemzően tartozik. Kisebb szén-dioxid-kibocsátású és hatékonyabb alternatívák (nevezetesen A++ és A+ osztályú hőszivattyúk) is megfontolásra kerültek, de a program hatálya alá tartozó épületek szerkezete nem teszi lehetővé közös hőszivattyúk telepítését, és így az A osztályú kondenzációs gázkazánok a technológiai szempontból megvalósítható legjobb hatékonyságú alternatívát jelentik.

—

Ezenkívül a kondenzációs gázkazánokba történő beruházások egy szélesebb körű energiahatékonysági épületkorszerűsítési program részét képezik, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv szerinti hosszú távú felújítási stratégiáknak megfelelően, ami az energiahatékonyság jelentős javulását eredményezi.

—	Az intézkedés az épületkorszerűsítés részeként a kazánokon kívül napelemek telepítését is tartalmazza.

—	Hogy ne akadályozza az alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívák, különösen a hőszivattyúk alkalmazását a tagállamokban, ezen komponens X. reformintézkedése (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv Y. oldalát) előirányozza a relatív tüzelőanyag-árazás felülvizsgálatát.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. Várható-e, hogy az intézkedés a jelenlegi éghajlatra és a várható jövőbeli éghajlatra, magára az intézkedésre, vagy az emberekre, a természetre vagy az eszközökre gyakorolt káros hatás fokozódását eredményezi?

Az ezen intézkedés szempontjából lényegesnek tekinthető, az éghajlatváltozással kapcsolatos fizikai kockázatok a jelenlegi és jövőbeli éghajlatra kiterjedő expozíciós elemzés részeként értékelésre kerültek, és az értékelés szerint a megcélzott éghajlati övezet hőhullámoknak van kitéve. Az intézkedés előírja a gazdasági szereplők számára, hogy biztosítsák a felújított épületek épületgépészeti rendszereinek optimalizálását, hogy azok még ilyen szélsőséges hőmérsékleteken is hőkomfortot biztosítsanak a lakóknak. Nincs tehát arra utaló bizonyíték, hogy az intézkedés a teljes életciklusa során e környezetvédelmi célkitűzésre jelentős negatív közvetlen és elsődleges közvetett hatást fejtene ki.

Átállás a körforgásos gazdaságra, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék újrafeldolgozását is: Várható-e, hogy az intézkedés:

i.	a hulladékképződés, -égetés vagy -ártalmatlanítás jelentős növekedését eredményezi a nem újrafeldolgozható veszélyes hulladék égetésének kivételével; vagy

ii.	jelentős hatékonysági veszteségeket eredményez valamilyen természeti erőforrás közvetlen vagy közvetett felhasználása tekintetében életciklusának bármely szakaszában, amelyeket nem minimalizálnak megfelelő intézkedések; vagy

iii.	jelentős és hosszú távú kárt okoz a környezetben a körforgásos gazdaság szempontjából?

Az intézkedés előírja az épületkorszerűsítést végző gazdasági szereplők számára annak biztosítását, hogy a keletkező nem veszélyes építési és bontási hulladék (kivéve a 2000/532/EK határozattal létrehozott európai hulladékjegyzék 17 05 04 kategóriájában említett, természetesen előforduló anyagokat) legalább 70 tömegszázalékát a hulladékhierarchiával és az építési és bontási hulladék kezelésére vonatkozó uniós protokollal összhangban készítsék elő újrahasználatra, újrafeldolgozásra és egyéb anyaghasznosításra, beleértve a más anyagok helyettesítésére szolgáló hulladékfeltöltési műveleteket.

Az intézkedés technikai előírásokat tartalmaz a megújulóenergia-termelő berendezések tartósságára, javíthatóságára és újrafeldolgozhatóságára vonatkozóan, a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalán meghatározottak szerint. A gazdasági szereplők az építési és bontási hulladék kezelésére vonatkozó uniós protokollal összhangban korlátozni fogják az építési és bontási folyamatokban keletkező hulladék mennyiségét. Az épületek tervezése és az építési technikák támogatják a körforgásos jelleget, és szemléltetik különösen azt, hogy az ISO 20887 szabvány vagy az épületek elemekre bonthatóságának vagy átalakíthatóságának értékelésére szolgáló egyéb szabványok alapján hogyan tervezik azokat erőforrás-hatékonyabbá, átalakíthatóbbá, rugalmasabbá és elemekre bonthatóbbá, hogy lehetővé tegyék az újrafelhasználást és az újrafeldolgozást.

A szennyezés megelőzése és csökkentése: Várható-e, hogy az intézkedés szennyező anyagok levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátásának jelentős növekedését eredményezi?

Nem várható, hogy az intézkedés szennyező anyagok levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátásának jelentős növekedését eredményezi, mivel:

—	különösen az olajtüzelésű fűtési rendszerek cseréje a légszennyező anyagok jelentős csökkenését és ezáltal a közegészség javulását fogják eredményezni egy olyan területen, ahol a 2008/50/EU irányelvben meghatározott uniós levegőminőségi határértékeket túllépik vagy fennáll a túllépés veszélye,

—	Az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos célkitűzés indokolásában leírtak szerint kisebb hatású alternatívákat is mérlegeltek, azonban ezek technológiailag nem megvalósíthatók e program keretében. Ezenkívül a beszerelendő kazánok várható átlagos élettartama 12 év.

—

A korszerűsítést végző gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy az épületkorszerűsítéshez használt épületelemek és -anyagok ne tartalmazzanak azbesztet, sem pedig az 1907/2006/EK rendelet XIV. mellékletében szereplő, engedélyköteles anyagok listája alapján azonosított, különös aggodalomra okot adó anyagokat.

—

A korszerűsítést végző gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy az épületkorszerűsítéshez használt azon épületelemek és -anyagok, amelyekkel az épületben lakók érintkezésbe kerülhetnek, az anyagok vagy épületelemek m3-ére vetítve 0,06 mg-nál kevesebb formaldehidet, valamint 0,001 mg-nál kevesebb 1A és 1B kategóriájú rákkeltő illékony szerves vegyületeket bocsássanak ki a CEN/TS 16516 és az ISO 16000-3 vagy más hasonló szabványosított vizsgálati feltételek mellett és meghatározási módszer szerint végzett vizsgálat során.

—	A korszerűsítési munkálatok során intézkedéseket fognak hozni a zaj-, por- és szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére, a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalán leírtak szerint.

2. példa: Hulladékkezelés (építési és bontási hulladék feldolgozása)

Az intézkedés leírása

Ez az intézkedés az építési és bontási hulladék újrafeldolgozására szolgáló létesítmények építését támogató beruházás. Konkrétabban a létesítmények szétválogatják és feldolgozzák az elkülönítetten gyűjtött, nem veszélyes és szilárd hulladékáramokat, beleértve a helyreállítási és rezilienciaépítési terv épületkorszerűsítési komponenséből származó hulladékáramokat is. A létesítmények a nem veszélyes, szilárd hulladékot mechanikus átalakítási folyamat révén másodlagos nyersanyaggá dolgozzák fel. Az intézkedés célja az elkülönítetten gyűjtött, nem veszélyes, szilárd feldolgozott hulladék tömege több mint 50 %-ának olyan másodlagos nyersanyagokká való átalakítása, amelyek alkalmasak elsődleges építőanyagok helyettesítésére.

A DNSH-ellenőrzőlista 1. része

Kérjük, jelölje meg, hogy az alábbi környezetvédelmi célkitűzések közül melyik írja elő az intézkedés érdemi DNSH-értékelését.	Igen	Nem	A „Nem” választ alátámasztó indokolás
Az éghajlatváltozás mérséklése		X	Az intézkedés 100 %-os éghajlatváltozási együtthatóval támogatható a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet mellékletében szereplő 045bis. beavatkozási terület alapján, mivel az újrafeldolgozó létesítmények támogatásának feltétele a technikai előírások értelmében az 50 %-os átalakítási hatásfok elérése. Az intézkedés célkitűzése és a beavatkozási terület jellege közvetlenül támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célkitűzését.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás	X
A vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. Nem azonosítottak a vízminőség megőrzéséhez és a vízhiányhoz kapcsolódó környezetkárosodási kockázatokat. A 2011/92/EU irányelvvel összhangban a környezeti hatásvizsgálati eljárás átvilágítási szakasza arra a következtetésre jutott, hogy nem várható jelentős hatás. Az építési és bontási hulladék feldolgozást megelőző tárolására szolgáló helyet le kell fedni és a vízbeszivárgást a helyszínen kezelni kell annak elkerülése érdekében, hogy eső esetén a kezelt hulladékból szennyező anyagok mosódjanak ki a helyi víztartó rétegbe.
A körforgásos gazdaság, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék-újrafeldolgozást is		X	Az intézkedés 100 %-os környezetvédelmi együtthatóval támogatható a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet mellékletében szereplő 045bis. beavatkozási terület alapján, mivel az újrafeldolgozó létesítmények támogatásának feltétele a technikai előírások értelmében az 50 %-os átalakítási hatásfok elérése. Az intézkedés célkitűzése és a beavatkozási terület jellege közvetlenül támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célkitűzését. Az intézkedés összhangban van a [nemzeti/regionális/helyi] hulladékgazdálkodási tervvel.
A levegőbe, vízbe vagy talajba jutó szennyezés megelőzése és csökkentése		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. A 2011/92/EU irányelvvel összhangban a környezeti hatásvizsgálati eljárás átvilágítási szakasza arra a következtetésre jutott, hogy az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. Az intézkedés által támogatott létesítmények a hulladékkezeléssel foglalkozó iparágra vonatkozó elérhető legjobb technológiákról szóló referenciadokumentumban (BREF) leírt elérhető legjobb technológiákat alkalmazzák. Az építési munkálatok során a zaj-, por- és szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése érdekében hozott intézkedések leírása a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalán található.
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. A műveletre nem a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny területeken vagy azok közelében kerül sor (így például nem a védett területek Natura 2000 hálózatához tartozó területeken, az UNESCO világörökségi helyszínein és a biológiai sokféleség szempontjából kulcsfontosságú területeken, valamint más védett területeken). A 2011/92/EU és a 92/43/EGK irányelvvel összhangban a környezeti hatásvizsgálati eljárás átvilágítási szakasza arra a következtetésre jutott, hogy nem várható jelentős hatás.

A DNSH-ellenőrzőlista 2. része

Kérdések

Nem

Érdemi indokolás

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: Várható-e, hogy az intézkedés a jelenlegi éghajlatra és a várható jövőbeli éghajlatra, magára az intézkedésre, vagy az emberekre, a természetre vagy az eszközökre gyakorolt káros hatás fokozódását eredményezi?

Mivel az intézkedés két, árvízveszélyes területek közelében épülő létesítményre vonatkozik, és a létesítmények várható élettartama meghaladja a 10 évet, alapos éghajlati kockázat- és sebezhetőségi értékelést végeztek a létesítmények várható élettartamához igazodó, nagy felbontású, legkorszerűbb éghajlati előrejelzések alapján. Az értékelés következtetéseit figyelembe vették az intézkedés kialakításánál (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

Ezen túlmenően az intézkedés előírja a gazdasági szereplők számára, hogy dolgozzanak ki tervet az újrafeldolgozó létesítményeket érintő lényeges fizikai éghajlati kockázatok csökkentését célzó alkalmazkodási megoldások végrehajtására (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát). A kötelezettség azt is magában foglalja, hogy az alkalmazkodási megoldások ne befolyásolják hátrányosan a más embereket, természetet, eszközöket és más gazdasági tevékenységeket érintő alkalmazkodási erőfeszítéseket vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos fizikai kockázatokkal szembeni rezilienciájuk szintjét, és összhangban legyenek a helyi, ágazati, regionális vagy nemzeti alkalmazkodási erőfeszítésekkel.

3. példa: Hulladékégető (példa a DNSH-elvnek való meg nem felelésre)

Az intézkedés leírása

Ez az intézkedés új hulladékégetők építését támogató beruházás az országban meglévő kapacitás növelése érdekében. Az intézkedés célja a nem veszélyes települési szilárd hulladék hulladéklerakókban való elhelyezésének csökkentése és a hulladékégetéssel történtő energiatermelés (hulladék energetikai hasznosítása).

A DNSH-ellenőrzőlista 1. része

Kérjük, jelölje meg, hogy az alábbi környezetvédelmi célkitűzések közül melyik esetében szükséges az intézkedés érdemi DNSH-értékelése.	Igen	Nem	A „Nem” választ alátámasztó indokolás
Az éghajlatváltozás mérséklése	X
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás	X
A vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme		X	Ebben a konkrét esetben az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. Bizonyított, hogy az intézkedés a víz-keretirányelv (2000/60/EK) értelmében nem jár a vízminőség megőrzésével és a vízhiánnyal kapcsolatos környezetkárosodási kockázatokkal. A 2011/92/EU irányelvvel összhangban a környezeti hatásvizsgálati eljárás átvilágítási szakasza arra a következtetésre jutott, hogy nem várható jelentős hatás.
A körforgásos gazdaság, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék-újrafeldolgozást is	X
A levegőbe, vízbe vagy talajba jutó szennyezés megelőzése és csökkentése	X
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása	X

A DNSH-ellenőrzőlista 2. része

Kérdések

Nem

Érdemi indokolás

Az éghajlatváltozás mérséklése: Várható-e, hogy az intézkedés jelentős ÜHG-kibocsátást eredményez?

Az intézkedés által támogatott létesítmények célja a fosszilis eredetű CO2-kibocsátás minimalizálása. Ezt azáltal biztosítják, hogy csak biomasszából származó anyagokat égetnek (azaz fosszilis anyagokat nem). Ezt alátámasztották (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát), és beépítették az Y komponenshez kapcsolódó megfelelő célokba.

Az egyes létesítmények ÜHG-kibocsátásának szivárgására és különösen a kezelendő, tárolt hulladékból származó szivárgásra vonatkozóan nyomonkövetési terv áll rendelkezésre, amelyet a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalán szereplő intézkedés kialakítása tükröz.

Mivel az intézkedés keretében támogatni szándékozott három hulladékégető mű földcsuszamlásnak kitett területeken található, és a létesítmények várható élettartama 25–30 év, alapos éghajlati kockázat- és sebezhetőségi értékelést végeztek a létesítmények várható élettartamához igazodó, nagy felbontású, legkorszerűbb éghajlati előrejelzések alapján. Az értékelés következtetéseit figyelembe vették az intézkedés kialakításánál (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

Ezen túlmenően az intézkedés előírja a gazdasági szereplők számára, hogy dolgozzanak ki tervet a hulladékégetőket érintő lényeges fizikai éghajlati kockázatok csökkentését célzó alkalmazkodási megoldások végrehajtására (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát). A kötelezettség továbbá azt is magában foglalja, hogy az alkalmazkodási megoldások ne befolyásolják hátrányosan a más embereket, természetet, eszközöket és más gazdasági tevékenységeket érintő alkalmazkodási erőfeszítéseket vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos fizikai kockázatokkal szembeni rezilienciájuk szintjét, és összhangban legyenek a helyi, ágazati, regionális vagy nemzeti alkalmazkodási erőfeszítésekkel.

Átállás a körforgásos gazdaságra, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék újrafeldolgozását is: Várható-e, hogy az intézkedés:

i.	a hulladékképződés, -égetés vagy -ártalmatlanítás jelentős növekedését eredményezi a nem újrafeldolgozható veszélyes hulladék égetésének kivételével; vagy

ii.	jelentős hatékonysági veszteségeket eredményez valamilyen természeti erőforrás közvetlen vagy közvetett felhasználása tekintetében életciklusának bármely szakaszában, amelyeket nem minimalizálnak megfelelő intézkedések; vagy

iii.	jelentős és hosszú távú kárt okoz a környezetben a körforgásos gazdaság szempontjából?

Példa a DNSH-elvnek való meg nem felelésre

Míg ez az intézkedés többek között az éghető, nem újrahasznosítható hulladék hulladéklerakókból való elterelésére irányul, a Bizottság valószínűleg úgy vélné, hogy ez az intézkedés „a hulladékképződés, -égetés vagy -ártalmatlanítás jelentős növekedését eredményezi, kivéve a nem újrafeldolgozható veszélyes hulladékok elégetését”, a következő okok miatt.

Új hulladékégetőknek az ország meglévő hulladékégető kapacitása növelése céljából történő megépítése jelentősen növelné az olyan hulladékok égetését, amelyek nem tartoznak a nem újrahasznosítható veszélyes hulladékok kategóriájába. Ezért közvetlenül sérti a taxonómiai rendelet 17. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontját („A környezeti célkitűzések jelentős megsértése”).

Az intézkedés akadályozza a nagyobb környezeti teljesítményű, alacsony környezeti hatású alternatívák kifejlesztését és alkalmazását (pl. újrafelhasználás, újrafeldolgozás), és a nagy környezeti hatású eszközöktől való függést eredményezhet, figyelembe véve élettartamukat és kapacitásukat. Jelentős mennyiségű nem veszélyes hulladékot (újrafeldolgozhatót és nem újrafeldolgozhatót egyaránt) lehet alapanyagként felhasználni, ami az újrafeldolgozható hulladék tekintetében akadályozza a hulladékhierarchiában előrébb sorolt kezelést, beleértve az újrafeldolgozást is. Ez aláásná a nemzeti/regionális szintű és a hulladékokról szóló módosított keretirányelvvel összhangban elfogadott nemzeti/regionális/helyi hulladékgazdálkodási tervben meghatározott újrafeldolgozási célok elérését.

A szennyezés megelőzése és csökkentése: Várható-e, hogy az intézkedés szennyező anyagok levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátásának jelentős növekedését eredményezi?

Az intézkedés előírja a támogatott létesítmények számára, hogy alkalmazzák a hulladékégetésre vonatkozó legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetésekben ((EU) 2019/2010 bizottsági végrehajtási határozat) meghatározott elérhető legjobb technikákat. Ezt az intézkedés kialakítása biztosítja (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

Az intézkedés által támogatott létesítmények rendelkeznek a vonatkozó környezetvédelmi engedéllyel, és az intézkedés kiterjed a környezeti hatások mérséklésére és nyomon követésére, ami a zaj, a por és más szennyező anyagok szintjének csökkentése és ellenőrzése érdekében az építési, karbantartási és üzemeltetési munkálatok során tett intézkedéseken alapul (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása: Várható-e, hogy az intézkedés:

i.	jelentős káros hatást gyakorol az ökoszisztémák jó állapotára és rezilienciájára; vagy

ii.	káros az élőhelyek és a fajok – többek között az uniós érdekeltségű élőhelyek és fajok – védettségi helyzetére?

A 2011/92/EU irányelvvel összhangban környezeti hatásvizsgálatot (KHV) vagy átvilágítást végeztek, és a környezet védelméhez szükséges mérséklési intézkedéseket végrehajtották / végrehajtják és azok megjelennek az Y komponens X intézkedésének mérföldköveiben és céljaiban (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

A hulladékégetők nem a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny területeken vagy azok közelében fognak elhelyezkedni (így például nem helyezkedhetnek el a védett területek Natura 2000 hálózatához tartozó területeken, az UNESCO világörökségi helyszínein és a biológiai sokféleség szempontjából kulcsfontosságú területeken, valamint más védett területeken).

4. példa: Közlekedési infrastruktúra (közutak)

Az intézkedés leírása

Ez az intézkedés két alintézkedést érintő beruházásokból állna:

—	A TEN-T törzshálózat részét képező új autópálya építése, amelynek célja i. egy tagállam távoli területének az ország többi részével való jobb összekapcsolása és ii. a közúti közlekedésbiztonság javítása.

—	Elektromos töltőállomás (tíz járművenként egy töltőállomás) és hidrogéntöltő állomások (X km-enként egy töltőállomás) építése az új autópálya mentén.

A DNSH-ellenőrzőlista 1. része

Kérjük, jelölje meg, hogy az alábbi környezetvédelmi célkitűzések közül melyik esetében szükséges az intézkedés érdemi DNSH-értékelése.		Igen	Nem	A „Nem” választ alátámasztó indokolás
Az éghajlatváltozás mérséklése	Az új autópálya megépítése	X
Az éghajlatváltozás mérséklése	Elektromos töltő- és üzemanyagtöltő infrastruktúra kiépítése		X	Ez az alintézkedés a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet mellékletében szereplő 077. beavatkozási terület alapján támogatható, 100%-os éghajlatváltozási együtthatóval. Továbbá az elektromos töltő- és hidrogéntöltő infrastruktúra (amely elektrolizátorok által előállított zöld hidrogénen fog alapulni) előmozdítja a villamosítást, és így a ténylegesen klímasemleges gazdaságra való átálláshoz szükséges beruházásnak tekinthető. A megújulóenergia-termelési kapacitás nemzeti szintű bővítésének indoklása és bizonyítéka az X. komponensnél, a helyreállítási és rezilienciaépítési terv Y-Z oldalain található.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás		X
A vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme		X
A körforgásos gazdaság, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék-újrafeldolgozást is		X
A levegőbe, vízbe vagy talajba jutó szennyezés megelőzése és csökkentése		X
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása		X

A DNSH-ellenőrzőlista 2. része

Kérdések

Nem

Érdemi indokolás

Az éghajlatváltozás mérséklése: Várható-e, hogy az intézkedés jelentős ÜHG-kibocsátást eredményez?

(Csak az új autópálya építésére vonatkozó alintézkedés tekintetében:)

Az intézkedés várhatóan nem eredményez jelentős ÜHG-kibocsátást, mivel az új autópálya egy olyan átfogó közlekedési terv (1) részét képezi, amelynek célja a 2030-ra és 2050-re kitűzött éghajlatvédelmi célokkal összhangban a közlekedés dekarbonizációja. Ez különösen a következő kísérő intézkedéseknek tudható be:

—	az útépítési beruházás összekapcsolása az elektromos töltő- és hidrogéntöltő infrastruktúrával;

—	e komponens X. reformintézkedése (Y-Z. oldal), amely úthasználati díjat vezet be ezen útra és más utakra;

—	e komponens Y reformintézkedése (Y-Z. oldal), amely növeli a hagyományos üzemanyagok adóterhét;

—	e komponens Z reformintézkedése (Y-Z. oldal), amely ösztönzi a kibocsátásmentes járművek beszerzését;

—	valamint e komponens XX. és XY. intézkedése (Y-Z. oldal), amelyek támogatják a vasúti és/vagy belvízi közlekedésre való modális váltást.

Mivel az intézkedés egy út és a kapcsolódó elektromos töltő- és üzemanyagtöltő infrastruktúra hőstressznek és hőingadozásnak kitett területeken történő megépítésére vonatkozik, és az eszközök várható élettartama meghaladja a 10 évet, éghajlati kockázat- és sebezhetőségi értékelést végeztek a létesítmények várható élettartamához igazodó éghajlati előrejelzések alapján. Ennek keretében árvízkockázat-elemzést végeztek, és két olyan útszakaszt azonosítottak, ahol egyedi alkalmazkodási megoldást kell megvalósítani. Különös figyelmet fordítottak az érzékeny elemekre, például a hidakra és alagutakra. Az értékelés következtetéseit figyelembe vették az intézkedés kialakításánál (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

Ezen túlmenően az intézkedés előírja a gazdasági szereplők számára, hogy dolgozzanak ki tervet az utat és a kapcsolódó elektromos töltő és üzemanyagtöltő infrastruktúrát érintő lényeges fizikai éghajlati kockázatok csökkentését célzó alkalmazkodási megoldások végrehajtására (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát). A kötelezettség azt is magában foglalja, hogy az alkalmazkodási megoldások ne befolyásolják hátrányosan a más embereket, természetet, eszközöket és más gazdasági tevékenységeket érintő alkalmazkodási erőfeszítéseket vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos fizikai kockázatokkal szembeni rezilienciájuk szintjét, és összhangban legyenek a helyi, ágazati, regionális vagy nemzeti alkalmazkodási erőfeszítésekkel.

A víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme: Várható-e, hogy az intézkedés káros:

i.	a víztestek – beleértve a felszíni és a felszín alatti víztesteket is – jó állapotára, vagy jó ökológiai potenciáljára; vagy

ii.	a tengeri vizek jó környezeti állapotára?

A 2011/92/EU irányelvvel összhangban környezeti hatásvizsgálatot (KHV) végeztek az útépítésre és a kapcsolódó töltő- és üzemanyagtöltő infrastruktúra kiépítésére vonatkozóan. A környezet védelméhez szükséges mérséklési lépéseket végre fogják hajtani, és ezeket a lépéseket figyelembe vették az intézkedés kialakításánál (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát). A környezeti hatásvizsgálat a 2000/60/EK irányelvvel összhangban magában foglalta a vízre gyakorolt hatás értékelését, és az intézkedés kialakítása során kezelték az azonosított kockázatokat (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

A vízminőség megőrzésével és a vízhiány elkerülésével kapcsolatos környezetkárosodási kockázatok azonosítása és kezelése a 2000/60/EK irányelv (víz-keretirányelv) követelményeivel, valamint a potenciálisan érintett víztestre vagy víztestekre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási tervvel összhangban történik a releváns érdekeltekkel konzultálva (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

Átállás a körforgásos gazdaságra, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék újrafeldolgozását is: Várható-e, hogy az intézkedés:

i.	a hulladékképződés, -égetés vagy -ártalmatlanítás jelentős növekedését eredményezi a nem újrafeldolgozható veszélyes hulladék égetésének kivételével; vagy

ii.	jelentős hatékonysági veszteségeket eredményez valamilyen természeti erőforrás közvetlen vagy közvetett felhasználása tekintetében életciklusának bármely szakaszában, amelyeket nem minimalizálnak megfelelő intézkedések; vagy

iii.	jelentős és hosszú távú kárt okoz a környezetben a körforgásos gazdaság szempontjából?

Az intézkedés előírja az útépítést végző gazdasági szereplők számára annak biztosítását, hogy az útépítésből és a kapcsolódó töltő- és üzemanyagtöltő infrastruktúra építéséből származó, az építési területen keletkező nem veszélyes építési és bontási hulladék (kivéve a 2000/532/EK bizottsági határozattal létrehozott európai hulladékjegyzék 17 05 04 kategóriájában meghatározott, természetesen előforduló anyagokat) legalább 70 tömegszázalékát a hulladékhierarchiával és az építési és bontási hulladék kezelésére vonatkozó uniós protokollal összhangban készítsék elő újrahasználatra, újrafeldolgozásra és egyéb anyaghasznosításra, beleértve a más anyagok helyettesítésére szolgáló hulladékfeltöltési műveleteket.

A gazdasági szereplők az építési és bontási hulladék kezelésére vonatkozó uniós protokollal összhangban az elérhető legjobb technikákat alkalmazva korlátozni fogják az építés során keletkező hulladék mennyiségét, és az építési hulladék tekintetében rendelkezésre álló válogatási rendszereket használva az anyagok szelektív eltávolításával elő fogják segíteni az újrahasználatot és a magas színvonalú újrafeldolgozást.

A szennyezés megelőzése és csökkentése: Várható-e, hogy az intézkedés szennyező anyagok levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátásának jelentős növekedését eredményezi?

Az intézkedés várhatóan nem eredményezi a szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának jelentős növekedését, mivel az átfogó közlekedési terv részét képezi, és összhangban van a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programmal. Ez különösen a következő kísérő intézkedéseknek tudható be:

—	az útépítési beruházás összekapcsolása az elektromos töltő- és hidrogéntöltő infrastruktúrával;

—	e komponens X. reformintézkedése (Y-Z. oldal), amely úthasználati díjat vezet be ezen útra és más utakra;

—	e komponens Y reformintézkedése (Y-Z. oldal), amely növeli a hagyományos üzemanyagok adóterhét;

—	e komponens Z reformintézkedése (Y-Z. oldal), amely ösztönzi a kibocsátásmentes járművek beszerzését;

—	valamint e komponens XX. és XY. intézkedése (Y-Z. oldal), amelyek támogatják a vasúti vagy belvízi közlekedésre való modális váltást.

Emellett az úthasználatból és a kapcsolódó elektromos töltő- és üzemanyagtöltő infrastruktúra használatából eredő zajt és rezgéseket a 2002/49/EK irányelvnek megfelelő zajvédő falak telepítésével enyhítik.

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása: Várható-e, hogy az intézkedés:

i.	jelentős káros hatást gyakorol az ökoszisztémák jó állapotára és rezilienciájára; vagy

ii.	káros az élőhelyek és a fajok – többek között az uniós érdekeltségű élőhelyek és fajok – védettségi helyzetére?

A 2011/92/EU irányelvvel és a 92/43/EGK irányelvvel összhangban környezeti hatásvizsgálatot végeztek az útépítésre és a kapcsolódó töltő- és üzemanyagtöltő infrastruktúra kiépítésére vonatkozóan. A földterületek elaprózódásának és degradációjának csökkentéséhez szükséges mérséklési lépések, különösen a zöld folyosók és más élőhely-folytonossági intézkedések, valamint a 92/43/EGK irányelv IV. mellékletében felsorolt védett állatfajokhoz kapcsolódó lépések, az elfogadott természetmegőrzési célkitűzéseken alapulnak, és azokat végrehajtották, az intézkedést pedig ezek figyelembevételével alakították ki (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

5. példa: Autó-leselejtezési programok (példa a DNSH-elvnek való meg nem felelésre)

Az intézkedés leírása

Ez az intézkedés olyan selejtezési program, amely a jelenleg használt belső égésű motoros gépjárműveket hatékonyabb, de szintén belső égésű (azaz dízel vagy benzin elégetésével üzemelő) motorokkal meghajtott gépjárművekkel váltja fel. Az ösztönző a leselejtezett és a beszerzett autókra vonatkozó egységes támogatás formáját ölti, de összetettebb formája is lehet (adólevonás).

Az intézkedés célja, hogy a régebbi, szennyezőbb járműveket újabb, tehát kevésbé szennyező járművekkel váltsa fel. E példa alkalmazásában feltételezzük, hogy ez a program csak egy generációváltást jelent ugyanazon technológián belül (mint például az egymást követő szintű EURO kibocsátási szabványok esetében).

A DNSH-ellenőrzőlista 1. része

Kérjük, jelölje meg, hogy az alábbi környezetvédelmi célkitűzések közül melyik esetében szükséges az intézkedés érdemi DNSH-értékelése.	Igen	Nem	A „Nem” választ alátámasztó indokolás
Az éghajlatváltozás mérséklése	X
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre.
A vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre.
A körforgásos gazdaság, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék-újrafeldolgozást is	X
A levegőbe, vízbe vagy talajba jutó szennyezés megelőzése és csökkentése	X
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre.

A DNSH-ellenőrzőlista 2. része

Kérdések

Nem

Érdemi indokolás

Az éghajlatváltozás mérséklése: Várható-e, hogy az intézkedés jelentős ÜHG-kibocsátást eredményez?

Példa a DNSH-elvnek való meg nem felelésre

A belső égésű motorral felszerelt gépkocsik CO2-t, (továbbá légszennyező részecskéket, NO-t, illékony szerves vegyületeket és különféle egyéb veszélyes légszennyező anyagokat, többek között benzolt) bocsátanak ki. Ami az éghajlatváltozás mérséklését illeti, az új gépkocsik beszerzése (a régiek helyett) csökkentené a kibocsátást, de még mindig jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményezne. (Az EU-ban és Izlandon nyilvántartásba vett új személygépkocsik laboratóriumi vizsgálatok során mért átlagos CO2-kibocsátása 2018-ban 120,8 g CO2/km volt).

A Bizottság valószínűleg elutasítaná azt az érvet, hogy az új generációs dízel- vagy benzinüzemű autók az ágazatban rendelkezésre álló legjobb alternatívát képviselik és ezért a beruházás nem sérti a DNSH-elvet. Az elektromos autók jobb elérhető alternatívát jelentenek, amely az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából jobb környezeti teljesítménnyel (a teljes életciklusra vetítve alacsonyabb kibocsátási szinttel) rendelkezik az ágazatban.

Ezért a Bizottság valószínűleg úgy ítélné meg, hogy a selejtezési program jelentős károkat okozna az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából.

Körforgásos gazdaság és hulladékgazdálkodás: Várható-e, hogy az intézkedés:

i.	a hulladékképződés, -égetés vagy -ártalmatlanítás jelentős növekedését eredményezi a nem újrafeldolgozható veszélyes hulladék égetésének kivételével; vagy

ii.	jelentős hatékonysági veszteségeket eredményez valamilyen természeti erőforrás közvetlen vagy közvetett felhasználása tekintetében életciklusának bármely szakaszában, amelyeket nem minimalizálnak megfelelő intézkedések; vagy

iii.	jelentős és hosszú távú kárt okoz a környezetben a körforgásos gazdaság szempontjából?

Hulladékgazdálkodási intézkedéseket hoztak mind a használati szakaszra (karbantartás), mind a flotta életciklusának végére vonatkozóan. Ennek része többek között az akkumulátorok és az elektronika (különösen az azokban található kritikus fontosságú nyersanyagok) újrafelhasználása és újrafeldolgozása, a hulladékhierarchiával összhangban. A termelési hatásokat figyelembe vették, és a program nem ösztönzi a forgalomképes járművek idő előtti leselejtezését. A program előírja, hogy az elhasználódott járművekről szóló irányelvnek (2000/53/EK irányelv) megfelelően minden leselejtezett autót engedéllyel rendelkező hulladékkezelő létesítményben kell feldolgozni és azt a programban való részvételhez szükséges tanúsítvánnyal igazolni kell.

Az intézkedéshez kapcsolódik továbbá egy, az autó részeinek engedéllyel rendelkező hulladékkezelő általi későbbi újrafelhasználás és újragyártás céljából történő összegyűjtését ösztönző intézkedés is.

A szennyezés megelőzése és csökkentése: Várható-e, hogy az intézkedés szennyező anyagok (2) levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátásának jelentős növekedését eredményezi?

Példa a DNSH-elvnek való meg nem felelésre

A belső égésű motorral felszerelt gépkocsik többek között szén-monoxidot (CO), lebegő részecskéket (PM), nitrogén-oxidokat (NOx) és el nem égetett szénhidrogéneket (HC) bocsátanak ki. Tekintettel az iparágra jellemző gyakorlatokra és szabályozói követelményekre, az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozóan meghatározottakhoz hasonló megfontolások miatt (3) a Bizottság valószínűleg nem úgy ítélné meg, hogy az intézkedés nem vezet szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának jelentős növekedéséhez.

6. példa: Talajöntözés

Az intézkedés leírása

Az intézkedés elsősorban az x régió meglévő és használatban lévő öntözőrendszerébe történő beruházásokat irányoz elő a hatékonyabb öntözési módszerek alkalmazása és a visszanyert víz biztonságos újrafelhasználásának előmozdítása érdekében. A cél az aszályok által a talajban okozott vízhiány kompenzálása, és ezáltal az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítése, különösen a mezőgazdasági termények tekintetében. Az intézkedést a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok előmozdítása és támogatása kíséri, különös tekintettel a fenntarthatóbb és hatékonyabb öntözőrendszerekre és a természetes vízmegtartást célzó intézkedésekre, az alacsonyabb vízigényű növényekre és gazdálkodási gyakorlatokra való átállásra, valamint a fenntarthatóbb trágyázási gyakorlatokra.

A DNSH-ellenőrzőlista 1. része

Kérjük, jelölje meg, hogy az alábbi környezetvédelmi célkitűzések közül melyik esetében szükséges az intézkedés érdemi DNSH-értékelése.	Igen	Nem	A „Nem” választ alátámasztó indokolás
Az éghajlatváltozás mérséklése		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. Ezt azáltal biztosítják, hogy az új rendszer/berendezés energiahatékony lesz, és így az abszolút kibocsátás nem fog növekedni az öntözött terület szerény növekedése ellenére, és/vagy azért, mert a berendezés áramellátását szolgáló villamos energia forrása szél- vagy napenergia lesz. Az öntözés közvetett módon elősegítheti olyan mezőgazdasági gyakorlatok folytatását, amelyek veszélyeztetik a mezőgazdasági talajok szénelnyelő funkcióját, vagy akár nettó kibocsátóvá is alakíthatják azokat. A fenntartható mezőgazdasági gyakorlatoknak az intézkedés részeként történő érdemi előmozdítása és támogatása miatt nem várható további romlás ezen a téren, és javulást kellene eredményeznie.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás	X
A vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme	X
A körforgásos gazdaság, beleértve a hulladékképződés megelőzését és a hulladék-újrafeldolgozást is		X	Az életciklus alatt jelentkező közvetlen és elsődleges közvetett hatásokat egyaránt figyelembe véve az intézkedés által támogatott tevékenység előreláthatólag jelentéktelen hatást gyakorol erre a környezeti célkitűzésre. Az intézkedés nem eredményez jelentős hatékonysági problémákat az erőforrás-felhasználás terén, és nem növeli a hulladékképződést sem.
A levegőbe, vízbe vagy talajba jutó szennyezés megelőzése és csökkentése	X
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása	X

A DNSH-ellenőrzőlista 2. része

Kérdések

Nem

Érdemi indokolás

Az intézkedés várhatóan nem lesz káros hatással az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra a következő okok miatt:

—

Az intézkedés fő része korlátozott mértékben járul hozzá rövid távon az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia javításához azáltal, hogy a vízkivétel növelése nélkül javítja az öntözés hatékonyságát. Ez a pozitív hozzájárulás csak akkor lehetséges, ha az érintett víztestek jelenlegi és várható állapota jó (vagy megbízható előrejelzések szerint észszerűen nem várható, hogy a jónál rosszabb állapotra romlik). Ha ez nem így lenne, a vízkivétel mértéke fenntarthatatlan lenne, és a beruházás nem minősülne az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedésnek (és határvonalbeli helytelen alkalmazkodási intézkedésnek minősülne), még akkor sem, ha nem súlyosbítja az alapul szolgáló helyzetet, mivel meghosszabbítaná egy alapvetően fenntarthatatlan struktúra élettartamát. Az intézkedés elvben 40 %-os éghajlatváltozási együtthatóval támogatható a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet mellékletében szereplő 040. beavatkozási terület alapján, mivel az intézkedés az éghajlatváltozási kockázatok, nevezetesen az aszályok által súlyosbított vízhiány kezelésére irányuló vízgazdálkodási intézkedés.

—

Ezzel szemben a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok és a természetes vízmegtartást célzó intézkedések előmozdítása 037. beavatkozási területhez illeszkedne, és közvetlenül támogatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célkitűzését. Ahhoz, hogy az intézkedés egésze a 037. beavatkozási területhez tartozzon, az utóbbinak meghatározónak kell lennie, vagy legalább kellően meggyőzőnek kell lennie a méret, a nagyságrend és a részletesség tekintetében.

A vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme: Várható-e, hogy az intézkedés káros:

i.	a víztestek – beleértve a felszíni és a felszín alatti víztesteket is – jó állapotára, vagy jó ökológiai potenciáljára; vagy

ii.	a tengeri vizek jó környezeti állapotára?

Az intézkedés várhatóan nem lesz káros hatással a víz és a tengeri erőforrások fenntartható használatára és védelmére. Az intézkedés célja a vízkészletek fenntartható használatának javítása, különösen az alábbiak révén:

—	a mezőgazdasági termelők alacsonyabb vízigényű növényekre és gazdálkodási gyakorlatokra való átállásának támogatása; a mezőgazdasági termelők támogatása olyan intézkedések végrehajtásában, amelyek növelik a talaj vízmegtartó képességét és a mezőgazdasági üzemek víztárolási kapacitását;

—

olyan öntözőrendszer bevezetése, amely a víz-keretirányelvvel összhangban lehetővé teszi a víz újrafelhasználását, és nem vezet a vízkivétel növekedéséhez. Az intézkedés olyan infrastruktúrákba történő beruházásokat tartalmaz, amely lehetővé teszi a visszanyert víz mezőgazdasági célokra történő biztonságos újrafelhasználását. E beruházás révén lehetővé válik a kezelt települési szennyvíznek a közeli növénykultúrák öntözésére való felhasználása, valamint a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló új rendelet (EU/2020/741) alkalmazásának előkészítése.

—	beruházás olyan fenntarthatóbb és hatékonyabb öntözési rendszerekbe, például a lokalizált öntözésbe, amelyek kevesebb vizet igényelnek. Ez egyúttal csökkenteni fogja a tápanyagszivárgást a felszín alatti vizekbe és a közeli szárazföldi víztestekbe.

—

Amennyiben a tevékenység vízkivételt is magában foglal, az illetékes hatóság vízkivételi engedélyt adott ki, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek megakadályozzák a minőségromlást, és biztosítják, hogy az érintett víztestek – a 2000/60/EK víz-keretirányelv követelményeivel összhangban – legkésőbb 2027-ig elérjék a jó mennyiségi állapotot (a felszín alatti vizek esetében) vagy a jó ökológiai állapotot vagy potenciált (felszíni vizek esetében).

—	a KHV-irányelvvel összhangban környezeti hatásvizsgálatot végeztek, és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás szempontjából minden szükséges mérséklő lépést azonosítottak, az intézkedést pedig ezek figyelembevételével alakították ki (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát).

A szennyezés megelőzése és csökkentése: Várható-e, hogy az intézkedés szennyező anyagok levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátásának jelentős növekedését eredményezi?

Nem várható, hogy az intézkedés szennyező anyagok levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátásának jelentős növekedését eredményezi, mivel:

—	ultrahatékony energiafogyasztó berendezéseket vagy megújuló energiaforrásból táplált berendezéseket használnak;

—	a hatékonyabb öntözőrendszerek telepítésével (a fentiekben kifejtettek szerint) csökkenni fog a mezőgazdaságból származó tápanyag-szivárgás;

—	a mezőgazdasági termelőknek az alacsonyabb vízigényű növényekre és gazdálkodási gyakorlatokra való átállásának támogatása, valamint a mezőgazdasági üzemek szintjén a rendelkezésre álló víz mennyiségének növelése révén csökken az öntözésre felhasznált vízmennyiség;

—	támogatni fogják a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat, amelyek kevesebb növényvédő szer alkalmazását teszik szükségessé, ennek köszönhetően pedig csökken a víz- és talajszennyezés mértéke.

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása: Várható-e, hogy az intézkedés:

i.	jelentős káros hatást gyakorol az ökoszisztémák jó állapotára és rezilienciájára; vagy

ii.	káros az élőhelyek és a fajok – többek között az uniós érdekeltségű élőhelyek és fajok – védettségi helyzetére?

Az intézkedés nem lesz káros hatással a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra, mivel:

—

az intézkedés részét képező öntözési projektek nem védett területeken valósulnak meg, vagy természetmegőrzési célkitűzéseik fényében nem gyakorolnak negatív hatást ezekre a területekre. A fajok megzavarását vagy az e területeken kívüli élőhelyekre gyakorolt negatív hatásokat – mind az építési, mind az üzemeltetési szakaszban – el fogják kerülni a szükséges megelőzési és kárenyhítési lépések révén, és az intézkedést ezek figyelembevételével alakították ki (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát);

—	a KHV-irányelvvel összhangban környezeti hatásvizsgálatot végeztek, és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás szempontjából minden szükséges mérséklő lépést azonosítottak, az intézkedést pedig ezek figyelembevételével alakították ki (lásd a helyreállítási és rezilienciaépítési terv X. oldalát);

—

az intézkedés megfelel az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv követelményeinek; az intézkedést az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti (ebben a konkrét esetben a környezeti hatásvizsgálati eljárással összevont) vizsgálatnak vetették alá, amely kizárta a Natura 2000 területekre gyakorolt jelentős hatásokat;

—

a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok támogatása révén kevesebb növényvédő szerre lesz szükség, ami csökkenti a biológiai sokféleségre (a rovarokra, a madarakra, a talaj élővilágára) gyakorolt negatív hatást, továbbá az intézkedés kiterjedhet a termesztett növények körének bővítésére is, hozzájárulva a biológiai sokféleséghez is.

(1) (1) Átfogó közlekedési terv hiányában a projektszinten végzett költség-haszon elemzés azt mutatja, hogy maga a projekt az életciklusa során az ÜHG-kibocsátás emelkedését eredményezi/nem eredményezi az ÜHG-kibocsátás emelkedését.

(2) Szennyező anyag: levegőben, vízben vagy földtani közegben jelen lévő olyan anyag, rezgés, hő, zaj, fény vagy egyéb szennyező anyag, amely káros lehet az emberi egészségre vagy a környezetre.

(3) Az összetétel benzin- és dízelmotoronként változik. A 715/2007/EK rendelet (Euro 5 és Euro 6) 80 mg/km-ben állapítja meg a személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási határértékeket a szabályozott szennyező anyagok, különösen a nitrogén-oxidok (NOx, azaz a NO és a NO2 kombinált kibocsátása) tekintetében.