INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az európai zöld megállapodás az EU-t a gazdaság valamennyi ágazatának mélyreható dekarbonizációja révén a 2050-ig elérendő klímasemlegesség felé vezető útra állítja. Célja továbbá az EU természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jóllétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. A metán erős üvegházhatású gáz, amelyet csak a szén-dioxid előz meg az éghajlatváltozáshoz való teljes hozzájárulás tekintetében, valamint harmadrészben a metán felelős a jelenlegi éghajlati felmelegedésért. Jóllehet a metán rövidebb ideig marad a légkörben, mint a szén-dioxid (10–12 évig, mielőtt szén-dioxiddá oxidálódik, amely továbbra is megköti a hőt), molekuláris szinten a metán sokkal jobban befolyásolja az éghajlatot (globális felmelegedési potenciálja 100 év alatt 28-szorosa a szén-dioxidénak, 20 év alatt pedig 86-szorosa). Ezenkívül a metán hozzájárul az ózon – egy erős légszennyező anyag – képződéséhez, amely súlyos egészségügyi problémákat okoz.

A globális metánkibocsátás mintegy 60 %-a emberi eredetű, amelynek legnagyobb forrását – a becslések alapján – a fosszilis tüzelőanyagok termelése és felhasználása (egynegyed-egyharmad arányban), a hulladék (körülbelül egynegyed arányban) és a mezőgazdaság (az összes metánkibocsátás mintegy fele) jelenti, különösen az intenzív termeléshez kapcsolódóan.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) megállapítja, hogy a metánkibocsátást 2030-ig világszerte jelentősen csökkenteni kell ahhoz, hogy a globális felmelegedés a 2050-re kitűzött 1,5 °C-os (vagy akár 2 °C-os) célérték alatt maradjon 1 . Az IPCC legutóbbi jelentése kiemeli a metán mint az éghajlatváltozásért felelős egyik fő üvegházhatású gáz szerepét. A jelentés szerint a metán rekordszintet ért el, és jóval meghaladja a felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozásával összeegyeztethető kibocsátási szintet. A globális felmelegedés lassítása és a levegőminőség javítása érdekében tehát a metánkibocsátás erőteljes, gyors és tartós csökkentésére van szükség. Fontos megjegyezni, hogy a jelentés arra a következtetésre jut, hogy a légkör metánszintjének növekedése emberi tevékenység eredménye, és a fosszilis tüzelőanyagok – a mezőgazdaság (főként az állattenyésztés) és a szennyvíz mellett – legalább 2007 óta nagyban hozzájárultak a metánkibocsátás növekedéséhez.

A 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célterv hatásvizsgálata szerint az Unióban a leginkább költséghatékony metánkibocsátás-csökkentésre az energiaágazatban kerülhet sor. E kibocsátások határokon átnyúló problémát jelentenek, továbbá a tagállamok és ágazatok közötti összehangolatlan szabályozás hiányosságokhoz és elégtelenségekhez vezet, valamint ronthatja az egységes uniós energiapiac működését. Mivel az Unióban felhasznált fosszilis energiához kapcsolódó metánkibocsátás nagy része az Unió határain kívül keletkezik, ezen a területen kizárólag a tagállamok együttes fellépése hozhat eredményt.

2021 szeptemberében az Unió és az Egyesült Államok bejelentette a metánra vonatkozó globális kötelezettségvállalást, amely az ENSZ 2021 novemberében Glasgow-ban megrendezett éghajlatváltozási konferenciáján (COP 26) bevezetett arra irányuló politikai kötelezettségvállalást jelent, hogy 2030-ig (a 2020-as szinthez képest) 30 %-kal csökkentik a globális metánkibocsátást valamennyi metánkibocsátó ágazatban. Több mint száz ország vállalta, hogy támogatja a kötelezettségvállalást, ami az emberi eredetű globális metánkibocsátás közel felét teszi ki. A metánra vonatkozó globális kötelezettségvállalás magában foglalja az arra irányuló kötelezettségvállalást, hogy elmozdulnak a metánkibocsátás számszerűsítésére szolgáló, elérhető legjobb nyilvántartási módszertanok alkalmazása felé, különös hangsúlyt helyezve a jelentős kibocsátási forrásokra.

A rendelet általános célkitűzése, hogy az energia belső piacának működésével összefüggésben és az uniós ellátás biztonságának biztosítása mellett az Unióban termelt vagy felhasznált fosszilis energiából származó metánkibocsátás csökkentése révén megóvja a környezetet és javítsa annak állapotát.

A konkrét célkitűzések a következők:

i. Az Unióban termelt és felhasznált energiához kapcsolódó metánkibocsátás fő forrásaival kapcsolatos információk pontosságának javítása. A cél az eszközszintű adatok rendelkezésre állásának és a kibocsátások megbízható számszerűsítésének biztosítása, és ezáltal a mérések pontosságának javítása – beleértve az üvegházhatású gázok (a továbbiakban: ÜHG) jegyzékeiben szereplő adatoknak az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (a továbbiakban: UNFCCC) felé történő jelentését –, valamint a megfelelő kibocsátáscsökkentési intézkedések alkalmazási körének növelése.

ii.A metánkibocsátás további hatékony csökkentésének biztosítása a teljes uniós energiaellátási láncban. Ez a konkrét célkitűzés azokkal a piaci hiányosságokkal foglalkozik, amelyek a metánkibocsátás vállalatok általi elégtelen csökkentéséhez vezetnek.

iii.Javítani kell az információk hozzáférhetőségét, hogy ösztönözni lehessen az Unióba importált fosszilis energiával kapcsolatos metánkibocsátás csökkentését. Mivel az Unióban felhasznált fosszilis energiához kapcsolódó metánkibocsátás nagy része az Unión kívül keletkezik, ez a konkrét célkitűzés arra irányul, hogy a piac átláthatóságának megteremtésével a partnerországokon belüli metánkibocsátás csökkentését célzó ösztönzőket hozzanak létre.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

Az Unió az (EU) 2021/1119 rendelettel (a továbbiakban: európai klímarendelet) jogszabályban rögzítette a gazdaság egészére kiterjedő, 2050-re megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzést, és 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os Unión belüli kötelező csökkentési kötelezettségvállalást is megállapított a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (az elnyelések levonása utáni kibocsátás) tekintetében.

A javaslat a 2030-ra vonatkozó uniós éghajlat-politikai célterven és annak hatásvizsgálatán alapul. Az éghajlat-politikai célterv a modellezett forgatókönyvek alapján rámutatott arra, hogy megvalósítható az a megnövelt éghajlat-politikai célkitűzés, hogy 2030-ra legalább 55 %-kal csökkenjen a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás, és ez zökkenőmentes pályát biztosítana a klímasemlegesség 2050-ig való megvalósításához. Kiemeli továbbá a metánkibocsátás nagyobb mértékű csökkentésének szükségességét.

Az európai zöld megállapodás egymást kölcsönösen erősítő, átfogó intézkedéseket és kezdeményezéseket foglal magában, amelyek célja, hogy az Unióban 2050-ig megvalósuljon a klímasemlegesség. Az európai zöld megállapodásról szóló közlemény 2 kiemeli, hogy a Bizottság meg fogja könnyíteni a gázágazat dekarbonizációját, többek között az energetikai metánkibocsátás kérdésének kezelésével. A Bizottság 2020 októberében elfogadta a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiát (a továbbiakban: metánstratégia), amely intézkedéseket határoz meg a metánkibocsátás Unión belüli – többek között az energiaágazaton belüli –, valamint nemzetközi szintű csökkentése céljából.

Az (EU) 2018/1999 rendelet (a továbbiakban: az energiaunió irányításáról szóló rendelet) előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak létre az üvegházhatású gázok emberi eredetű kibocsátásának becslésére szolgáló nemzeti nyilvántartási rendszereket, és tegyenek jelentéseket ezekről a nemzeti előrejelzésekről. E jelentéstételre az IPCC iránymutatásai alapján kerül sor, és az gyakran nem közvetlen forrásszintű méréseken, hanem alapértelmezett kibocsátási tényezőkön alapul, ami bizonytalanságot von maga után a kibocsátások pontos eredetét, gyakoriságát és nagyságrendjét illetően.

Uniós szinten nem szabályozzák külön az olaj és a fosszilis gáz feltárása és kitermelése, a fosszilis gáz gyűjtése és feldolgozása, a szállítás, az elosztás, a föld alatti tárolás és a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok (LNG-terminálok), valamint a működő, bezárt vagy felhagyott szénbányák szintjén előforduló metánkibocsátást.

A jelenleg felülvizsgálat alatt álló 2010/75/EU irányelv (a továbbiakban: ipari kibocsátásokról szóló irányelv) az ipari létesítményekből származó szennyezőanyag-kibocsátást szabályozza, mégpedig az elérhető legjobb technikák alapján kibocsátási határértékeket állapít meg, amelyek az engedélyezés feltételeként szolgálnak. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv hatálya alá tartozik az ásványolaj és a gáz finomítása, de nem terjed ki a fosszilis gáz upstream, midstream és downstream ágazatára (LNG, föld alatti gáztárolás, szállítás, elosztás) vagy a szénbányászatra.

Az ipari kibocsátásokról szóló irányelvhez szorosan kapcsolódó 166/2006/EK rendelet 3 (Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás, Európai PRTR) előírja, hogy a „föld alatti bányászat és a kapcsolódó tevékenységek” esetében jelenteni kell a szennyezőanyag-kibocsátást – beleértve a metánt is –, ha az meghaladja a 100 000 kg/év jelentéstételi küszöbértéket. Ami a metánkibocsátás mérését illeti, az Európai PRTR-re vonatkozó útmutató 4 3. függeléke egy készülő ISO-szabványra hivatkozik (ISP/TC 146/SC 1/WG 22). Az Európai PRTR jelenleg átdolgozás alatt áll. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv és az Európai PRTR felülvizsgálata során figyelembe fogják venni, hogy kerülni kell a kettős szabályozást. Ez a javaslat tehát kiegészíti e két jogi aktust, mivel a teljes fosszilisenergia-ellátási lánc mentén foglalkozik a metánkibocsátással.

Az Európai Bizottság 2021. július 14-én több olyan jogalkotási javaslatot fogadott el, amelyben meghatározza, hogyan kívánja elérni az Unióban a klímasemlegességet 2050-ig, beleértve az üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 55 %-os nettó csökkentésére vonatkozó, 2030-ra kitűzött közbenső célt is. Ezzel összefüggésben a következő kezdeményezések kapcsolódnak érdemlegesen a metánkibocsátás nyomon követéséhez és csökkentéséhez:

Az (EU) 2018/842 rendelet (közös kötelezettségvállalási rendelet) a tagállamok számára országos szintű, kötelező éves üvegházhatásúgáz-kibocsátási célértékeket határoz meg a 2021 és 2030 közötti időszakra az olyan ágazatok vonatkozásában, mint a közlekedés (a légi közlekedés nélkül), az épületek, a mezőgazdaság, a hulladékgazdálkodás, az ipar és az energiaágazat azon részei, amelyekre nem terjed ki a meglévő uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS). Hatálya a metánra is kiterjed, és ez a rendelet felülvizsgálatára irányuló, 2021. július 14-én elfogadott javaslatban sem változott. E kezdeményezés kiegészíti a közös kötelezettségvállalási rendeletet, tekintve, hogy a metánkibocsátás csökkentésére szolgáló konkrét intézkedéseket vezet be, mivel a közös kötelezettségvállalási rendelet nem ír elő ilyen intézkedéseket, és hagy némi mozgásteret a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy miként lehet a legjobban elérni az előírt üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentéseket. Ezek az intézkedések elősegíthetik a tagállami célértékek elérését, és a közös kötelezettségvállalási rendelet által kínált, tagállamok közötti kereskedési lehetőségeknek köszönhetően hozzájárulhatnak a közös kötelezettségvállalási rendeletben foglalt célértékek költséghatékonyabb eléréséhez is.

Az (EU) 2018/841 rendelet (LULUCF-rendelet) módosítására irányuló javaslat az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag keretében átfogó uniós célértéket határoz meg a természetes elnyelők általi szén-dioxid-eltávolításra vonatkozóan, a nemzeti célértékek pedig megkövetelik a tagállamoktól, hogy törődjenek szénelnyelőikkel, illetve bővítsék azokat. A javaslat meghatározza továbbá a földhasználati, erdészeti és mezőgazdasági ágazatban a klímasemlegesség 2035-re való megvalósítására vonatkozó uniós célt, beleértve a szén-dioxidtól eltérő mezőgazdasági kibocsátásokat, azaz a metánkibocsátást is.

Az (EU) 2018/2001 irányelv (megújulóenergia-irányelv, RED II) a megújuló energiaforrásokból előállított energia előmozdításával foglalkozó legfontosabb uniós eszköz, amely elősegíti a fosszilis energiaforrások megújuló energiaforrásokkal való fokozatos felváltását. Ezenkívül alapértelmezett üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási értékeket is tartalmaz, ideértve a biogáz és a biometán előállítása során keletkező metánveszteségekre vonatkozó becsléseket is, amelyek fontosak lehetnek a biogáz és a biometán fenntarthatósága szempontjából. Ezen alapértelmezett értékeket a termelők a termelésükből származó üvegházhatásúgázkibocsátási-megtakarításról szóló jelentésükben annak bizonyítására is használhatják, hogy megfelelnek a RED II fenntarthatósági követelményeinek, és ezek az értékek közvetve a metánkibocsátás csökkentését ösztönözhetik.

A helyiségfűtő és -hűtő berendezések esetében előforduló metánkibocsátásokat különféle környezettudatos tervezésre és energiacímkézésre vonatkozó rendeletek szabályozzák, amelyek a termékek – például a háztartási készülékek, az információs és kommunikációs technológiák vagy a gépészet – környezeti teljesítményének javítására vonatkozó szabályokat állapítanak meg.

Végezetül az Európai Bizottság a dekarbonizált hidrogén- és gázpiac kialakulásának elősegítése érdekében egyúttal a 2009/73/EK irányelv és a 715/2009/EK rendelet felülvizsgálatát is javasolja: ez magában foglalja az energiapiac újratervezését és a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok csővezetékekhez való hozzáférésének megkönnyítését, és célja, hogy egyrészt megteremtse a hidrogénpiac feltételeit, másrészt pedig felszámolja a meglévő földgázhálózat dekarbonizációja előtt álló akadályokat. A javaslat kiegészítő jellegű, mivel javítani fogja a fosszilis gáz éghajlati teljesítményét abban az időszakban, amikor azt fokozatosan megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázokkal váltják fel.

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

Ez a javaslat kiegészíti a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás területén a metánkibocsátás csökkentése érdekében hozott intézkedéseket.

Ami a mezőgazdasági ágazatot illeti, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia 5 számos kihívással foglalkozik. A Bizottság létrehozott egy, a teljes életciklusra vetített metánkibocsátási mérőszámok elemzésével foglalkozó szakértői csoportot. A Bizottság – az ágazati szakértőkkel és a tagállamokkal együttműködésben – összeállítja a legjobb gyakorlatok és elérhető technológiák jegyzékét, hogy megvizsgálja és előmozdítsa az innovatív kibocsátáscsökkentési intézkedések szélesebb körű alkalmazását. A szénegyensúly-számítások gazdaságok szintjén való előmozdítása érdekében a Bizottság 2022-re rendelkezésre bocsátja a digitális szén-dioxid-kibocsátási táblázat sablonját, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátással és -elnyeléssel kapcsolatos mennyiségi számítások gyakori módjaira vonatkozó iránymutatást. A Bizottság a széngazdálkodás szélesebb körű tagállami alkalmazásával, illetve a közös agrárpolitika keretében készült tagállami stratégiai tervek révén 2021-től elő fogja segíteni a kibocsátáscsökkentési technológiák használatát. A Horizont Európa stratégiai tervében (2021–2024) a Bizottság olyan különböző tényezőkre vonatkozó célzott kutatást javasol, amelyek a technológiára, a természetalapú megoldásokra és az étrendbeli változáshoz vezető tényezőkre összpontosítva hatékonyan csökkentik az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A Bizottság továbbá azt fontolgatja, hogy a szarvasmarhatartást részben az ipari kibocsátásokról szóló irányelv hatálya alá vonja, ami hozzájárulhat az ágazat metánkibocsátásának megfékezéséhez.

A hulladékágazat metánkibocsátásával a környezetvédelmi jogszabályok jelenlegi és közeljövőben tervezett felülvizsgálatai keretében foglalkoznak. Az (EU) 2018/850 irányelv (a továbbiakban: a hulladéklerakókról szóló irányelv) előírja az üzemeltetők számára, hogy a hulladéklerakó-gázt energiatermelésre használják vagy fáklyázzák. A hulladéklerakókról szóló irányelv 2024-ben tervezett felülvizsgálata során a Bizottság mérlegelni fogja, hogy milyen további intézkedésekkel lehetne javítani a hulladéklerakó-gázokkal való gazdálkodást, minimalizálni a káros éghajlati hatásokat, és kiaknázni a lehetséges energianyereségeket. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv folyamatban lévő felülvizsgálata során továbbá a hulladéklerakással kapcsolatban elérhető legjobb technológiára vonatkozó következtetések elfogadását is fontolóra veszik, amelyek többek között a metánkibocsátással is foglalkoznának. A hulladékokkal kapcsolatos uniós jogszabályok közelmúltbeli (2018-ban történt) módosítása nyomán a biológiailag lebomló hulladékot 2024-re elkülönítve kell gyűjteni, és az új célkitűzés szerint 2035-re a hulladék legfeljebb 10 %-a helyezhető el hulladéklerakókban. E változások eredményeként a hulladéklerakókból származó metánkibocsátás várhatóan tovább csökken majd. A hulladékvíz és a szennyvíziszap kezelése és felhasználása tekintetében a jelenlegi keretszabályozás, vagyis a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv 6 és a szennyvíziszapról szóló irányelv 7 nem foglalkozik konkrétan az üvegházhatású gázok kibocsátásával. A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtása azonban segített megakadályozni a szennyvíz rossz hatásfokú, központi létesítményekben való gyűjtése és kezelése miatti jelentős metánkibocsátást. Jelenleg folyamatban van a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv felülvizsgálata. A szennyvíziszapról szóló irányelv a szennyvíziszap felhasználását szabályozza azzal a céllal, hogy védjék a környezetet és különösen a talajt a szennyezett iszap mezőgazdasági felhasználásával járó káros hatásokkal szemben.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

E kezdeményezés jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikkének (2) bekezdése, amely felhatalmazza az Uniót, hogy megállapítsa az uniós energiapolitikai célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedéseket. A javaslat kizárólag az energiaágazatot érinti, és hozzájárul a 194. cikk (1) bekezdésében meghatározott uniós energiapolitikai célkitűzésekhez, különösen az energiapiac működéséhez azáltal, hogy harmonizálja a metánra vonatkozó nyomonkövetési, jelentéstételi és kibocsátáscsökkentési szabályokat, ami hozzájárul a környezet megóvásához és állapotának javításához.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

Az energiaágazat metánkibocsátása határokon átnyúló, az Unión belül nemzeti és regionális szinten eltérő mértékű problémát jelent. A probléma minden tagállamot eltérő mértékben érint attól függően, hogy milyen energiaszerkezettel és természeti adottságokkal rendelkeznek, pl. hány föld alatti szénbányát üzemeltetnek vagy zárnak be, mennyi fosszilis gázt termelnek ki vagy szállítanak. A gázinfrastruktúra mérete jól mutatja az uniós helyzetet, hiszen az összes tagállamot mintegy 190 000 km szállítóvezeték hálózza be.

A kibocsátásokkal kapcsolatos jelentéstételi szint és a kibocsátáscsökkentési intézkedések hatóköre tagállamonként és alágazatonként eltérő. Számos magán- és önkéntes kezdeményezés létezik, ezek azonban a korlátozott alkalmazási kör, részvétel és végrehajthatóság miatt nem elégségesek. A különböző nemzeti megközelítések a tagállami szabályozás terén következetlenségekhez vezethetnek, ami növeli a több tagállamban működő vállalatok adminisztratív terheit, az üzemeltetők elé akadályokat gördít, ennélfogva akadályozhatja a belső piac működését, valamint megnehezíti az összehasonlítható adatok uniós szintű gyűjtését.

Ezen túlmenően, mivel az Unióban felhasznált fosszilis energiához kapcsolódó metánkibocsátás nagy része az Unió határain kívül keletkezik, a tagállamok együttes fellépése nagyobb valószínűséggel hozna eredményeket az ellátási lánc említett részei tekintetében és biztosítaná a belső energiapiac integritását.

A fentiek fényében a metánkibocsátás Unió-szerte történő csökkentése szempontjából előnyös lenne, ha uniós szinten egységes szakpolitikai megközelítést alkalmaznának. A metánkibocsátás mérésére és csökkentésére irányuló intézkedések hatása, valamint az innovációra, a költséghatékonyságra és a jól működő belső piac fenntartásához szükséges egyenlő versenyfeltételekre gyakorolt kapcsolódó hatások tagállami határokon átnyúló koordinációt indokolnak. Az összehangolt uniós szakpolitikák sokkal nagyobb eséllyel vezetnek az energiaágazat metánkibocsátásának további csökkentéséhez, mint a széttagolt nemzeti erőfeszítések. Az összehangolt uniós szintű fellépés emellett megkönnyíti a tagállamok és a magánszervezetek eltérő cselekvési képességének teljes körű figyelembevételét. Emellett az üzemeltetők számára az egységes szabályozási rendszer előnyeit is biztosítja, mivel a széttagolt tagállami szabályok alkalmazásához képest megkönnyíti a szabályok betartását és csökkenti az adminisztratív terheket.

Az uniós szintű metánpolitika jelentős hozzáadott értékkel bír a nemzetközi éghajlat-politikai fellépés szempontjából. Az energiaágazat metánkibocsátásának minimálisra csökkentését célzó jogszabályok kidolgozásával az Unió határozott politikai jelzést küld a külső szereplők számára, és felhívja a figyelmet a metánkibocsátás éghajlatra gyakorolt káros hatásaira. Ez a jelzés nemcsak ösztönzőleg hat az uniós partnerekre, hogy foglalkozzanak az energiaágazat metánkibocsátásának problémájával, hanem egy nemzetközi partnerség létrehozásához is vezet, és így az Unió vezető szerepet kap a metánkibocsátás kezelésében.

Következésképpen a metánkibocsátás csökkentésével kapcsolatos kihívások harmonizált és összehangolt megközelítést igényelnek, mivel az egyes tagállamok nem tudják hatékonyan kezelni azokat. Az EUMSZ 194. cikkével összhangban a szubszidiaritás elve alapján uniós szintű fellépés indokolt.

•Arányosság

Ez a javaslat megfelelő egyensúlyt teremt egyrészt a nemzeti korrekciós intézkedésekre, a technológiai innováció ösztönzésére vagy a célzott források szintjének meghatározására vonatkozó tagállami szabályozási autonómia, másrészt pedig a metánkibocsátással kapcsolatos, uniós szinten kezelendő problémák megoldásának szükségessége között.

A hatásvizsgálat 6. fejezetében ismertetettek szerint az e javaslattal kapcsolatos költségeket és szabályozási terheket a Bizottság a lehető legalacsonyabb szinten tartotta. Az e javaslatban előirányzott intézkedések nem terjednek túl a feltárt problémák megoldásához és a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéken. A Bizottság és a tagállamok számára előirányzott költségek elfogadhatónak tekinthetők, figyelembe véve a környezeti és társadalmi szempontból költséghatékony csökkentési szinthez kapcsolódó kedvező nettó gazdasági hatásokat is.

•A jogi aktus típusának megválasztása

A rendelet a megfelelő jogi eszköz e jogalkotási javaslat esetében, mivel világos és részletes szabályokat ír elő, amely nem ad teret az egymástól eltérő tagállami átültetéseknek. A rendelet a jogi követelmények egyidejű uniós szintű alkalmazhatóságát is biztosítja, ezért elkerülhetővé válnának a metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó rendelkezések Unió-szerte következetlen végrehajtásával járó hatékonyságbeli hiányosságok és szabályozási költségek/terhek.

Emellett a rendelet a megfelelő eszköz arra, hogy közvetlen kötelezettségeket írjanak elő a gazdasági szereplők és a nemzeti hatóságok számára. Erre azért lenne szükség, hogy egyértelmű kötelezettségeket írjanak elő a jelentés számszerűsítésére és az adatok ellenőrzésére, valamint a metánkibocsátás csökkentését célzó intézkedések alkalmazására, ideértve a káros ipari gyakorlatok, például a lefúvatás és a fáklyázás fokozatos megszüntetését is.

A következetes és összehasonlítható adatok érdekében döntő fontosságú, hogy harmonizált mérési és jelentéstételi követelmények legyenek érvényben. Ez leginkább rendelet útján valósítható meg, ahogy azt a kapcsolódó uniós jogi aktusok, például az (EU) 2015/757 rendelet 8 , a 166/2006/EK rendelet vagy a (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 9 is mutatja. E tekintetben az irányelvben a tagállamok számára biztosított mérlegelési jogkör nem lenne összeegyeztethető az összehasonlítható és ennélfogva harmonizált adatok szükségességével.

Továbbá a kibocsátáscsökkentési intézkedéseket és az ipari gyakorlatokra vonatkozó korlátozásokat illetően a rendelet a megfelelő eszköz annak biztosítására, hogy a rendelkezések közvetlenül a vállalatokra irányuljanak, valamint az említett gyakorlatok tekintetében megteremtsék a minimális mértékű egyenlő versenyfeltételeket.

Végezetül a rendelet lehetővé teszi, hogy a fenti 1. szakaszban kifejtettek szerint az éghajlatváltozási vészhelyzettel és az uniós klímasemlegességi céllal összefüggésben a metánkibocsátás kezelésének sürgető kérdésével közvetlenebbül és megfelelőbben foglalkozzanak.

A rendelet mint jogi eszköz kiválasztása biztosítja, hogy a meghatározott problémákat és célkitűzéseket a leginkább hatékony, eredményes és arányos módon kezeljék. Ez megfelelő egyensúlyt biztosít egyrészt a nemzeti korrekciós intézkedésekre, a technológiai innováció ösztönzésére vagy a célzott források szintjének meghatározására vonatkozó tagállami szabályozási autonómia, másrészt pedig a metánkibocsátással kapcsolatos, uniós szinten kezelendő problémák megoldásának szükségessége között.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•Érdekelt felekkel folytatott konzultáció

A minőségi jogalkotásról szóló iránymutatások hatásvizsgálatokra vonatkozó részével összhangban a Bizottság egy konzultációs stratégia alapján, a módszerek és eszközök széles köre segítségével átfogó konzultációt folytatott az érdekelt felekkel. A konzultációs stratégia célja az volt, hogy minden releváns bizonyítékot figyelembe vegyenek, ideértve a költségekre, a társadalmi hatásokra, valamint a kezdeményezés lehetséges előnyeire vonatkozó adatokat is. A stratégia kidolgozására a beavatkozási logikával összhangban került sor, és a stratégia hátra- és előremutató elemeket egyaránt ötvözött. Különféle konzultációs eszközöket vettek igénybe: online nyilvános konzultáció, az olaj- és gáziparból származó metánkibocsátással foglalkozó partnerség 10 alapján célzott konzultáció a nyomon követésre, jelentésre és ellenőrzésre vonatkozó rendelet végrehajtásának költségeiről, mélyinterjúk és az érdekelt felek számára tartott (három) online webinárium.

A nyilvános konzultáció során 131 válasz érkezett, ebből 126-ot az online kérdőív legalább részleges kitöltésével nyújtottak be, további öt észrevétel pedig e-mailben érkezett.

A nyilvános konzultáció során különösen az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) és az Európai Energiaszabályozók Tanácsa (CEER) informális hozzájárulásként benyújtott egy tagjaik körében végzett felmérést, amelyben kifejtették azon álláspontjukat, miszerint „a nemzeti szabályozó hatóságok széles körben támogatják a metánkibocsátás nyomon követésére és kimutatására vonatkozó – különösen a metánkibocsátás kötelező nyomon követésén alapuló – uniós szintű harmonizált megközelítést”.

Az érdekelt felek széles körben támogatták az energiaágazat metánkibocsátására vonatkozó megbízható nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési előírás kidolgozását. A nyilvános konzultáció keretében a válaszadók 78 %-a támogatta, hogy a nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési javaslat olaj- és gáziparral foglalkozó részét az olaj- és gáziparból származó metánkibocsátással foglalkozó partnerség módszertanára alapozzák, amit az összes uniós olaj- és gázipari szakmai szervezet is támogatott. A szénre vonatkozó nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési rendelkezések beépítését szintén széles körben támogatták, többek között a szénipar is (a nyilvános konzultáció keretében adott válaszok 96 %-a). E javaslat az említett szempontokkal is foglalkozik.

Az olaj-, a fosszilisgáz- és a szénágazaton belüli kibocsátások csökkentésére irányuló jogalkotási intézkedések széles körű támogatást élveztek. A nyilvános konzultáció keretében válaszoló valamennyi olaj- és gázipari szervezet támogatását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az uniós jogba bevezessék a szivárgásészlelési és -javítási kötelezettséget. A nem kormányzati szervezetek szintén széles körben támogatták e kötelezettség bevezetését. A nyilvános konzultáció során választ adó valamennyi nem kormányzati szervezet és iparági szereplő szerint megvalósítható lenne, hogy az Unióban termelt és felhasznált energia tekintetében fokozatosan megszüntessék a rendszeres lefúvatást és fáklyázást. A nyilvános konzultáció során határozottan támogatták a szénbányákból származó metánnal kapcsolatos kibocsátáscsökkentési intézkedések bevezetését (a válaszadók 80 %-a). E javaslat az említett szempontokkal is foglalkozik.

A nyilvános konzultációra érkezett válaszok 92 %-a támogatta az energiaágazat metánkibocsátására vonatkozó, az uniós piacon forgalomba hozott olajra és gázra kiterjedő uniós jogszabályokat. Konkrétan a válaszadók 96 %-a támogatta egy metánkibocsátással kapcsolatos uniós és nemzetközi szintű átláthatósági eszköz kidolgozását. Ez az elem szerepel e javaslatban.

A válaszadók 72 %-a úgy vélte, hogy az energiaágazat metánkibocsátására vonatkozó uniós jogszabályoknak az Unióba fosszilis energiát importáló vállalatokra is ki kellene terjeszteniük a kötelezettségeket. A válaszadók 65 %-a szerint megvalósítható lenne, hogy az Unióban felhasznált olaj és gáz kapcsán a nyomon követés, jelentés és ellenőrzés, a szivárgásészlelés és -javítás, valamint a lefúvatás és a fáklyázás tekintetében azonos kötelezettségeket írjanak elő az olaj- és gázipari értéklánc valamennyi szereplője számára. Erre válaszul a javaslat tartalmaz egy felülvizsgálati záradékot, amely kifejezetten utal a Bizottság azon előjogára, hogy módosító jogalkotási javaslatokat nyújtson be az importőrökre vonatkozó szigorúbb intézkedések bevezetése céljából, amint jobb globális metánkibocsátási adatok állnak rendelkezésre.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

A javaslat és az azt alátámasztó hatásvizsgálat az érdekelt felektől kapott információktól kezdve az e tekintetben lefolytatott széles körű konzultációkon, valamint a szakirodalmi áttekintésen át a közös érdekű projektek portfóliójának elemzésével és modellezésével bezárólag különféle forrásokból származó bizonyítékokon alapul. A szakirodalmi áttekintés magában foglalta a különböző országokban és uniós tagállamokban érvényben lévő, metánkibocsátással kapcsolatos szabályozás kulcsfontosságú – az energiaágazatból származó metánkibocsátást korlátozó – elemeiről szóló aktuális tanulmányok eredményeit, valamint az egyéb releváns bizottsági kezdeményezések keretében végzett értékeléseket és vizsgálatokat.

•Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálati munka során a Bizottság a kezdeményezés célkitűzéseinek elérése érdekében minden területen számos, az azonosított problémák és problémaforrások kezelését célzó intézkedést mérlegelt. Minden szakpolitikai terület tartalmazott egy szokásos ügymenet szerinti alternatívát. Három szakpolitikai terület vonatkozásában azonosították az előnyben részesített alternatívákat. Eredményességük, hatékonyságuk, következetességük és arányosságuk értékelését követően a Bizottság az előnyben részesített alternatívák egy csomagját találta a legalkalmasabb eszköznek a kitűzött célok eléréséhez. Az előnyben részesített alternatívák csomagja a következő fő rendelkezéseket tartalmazza:

Az 1. szakpolitikai terület keretében olyan alternatívákat vizsgálnak, amelyek javítani kívánják az energiaágazaton belüli metánkibocsátás mérésének és jelentésének pontosságát azáltal, hogy az üzemeltetőket az Unió területén folytatott gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos eszközszintű mérések elvégzésére és a közvetlen metánkibocsátások jelentésére kötelezik. Ez magában foglalja az olajra és gázra vonatkozó kötelező nyomon követést, jelentést és ellenőrzést, az olajra, gázra és szénre vonatkozó kötelező nyomon követést, jelentést és ellenőrzést, valamint az olajra, gázra és szénre vonatkozó, a közvetett kibocsátásokra is kiterjedő kötelező nyomon követést, jelentést és ellenőrzést.

Az 1. szakpolitikai terület esetében előnyben részesített alternatíva, hogy az uniós energiaágazatban az olajból, gázból és szénből származó metánkibocsátások vonatkozásában részletes (eszközszintű) mérési és jelentéstételi kötelezettséget írjanak elő. Ennek legfőbb előnye, hogy javítja az ilyen kibocsátásokkal kapcsolatos jelentéstételi szintet, valamint elősegíti az ilyen kibocsátások forrásainak és nagyságrendjének jobb megértését, ami a kapcsolódó kibocsátások hatékonyabb csökkentéséhez vezet.

A 2. szakpolitikai terület olyan alternatívákkal foglalkozik, amelyek szivárgásészlelési és -javítási intézkedések, valamint a lefúvatás és fáklyázás korlátozása révén kívánják csökkenteni az uniós metánkibocsátást. Céljuk, hogy az energiaellátási lánc egészében hatékonyabban csökkentsék a metánkibocsátást. Az alternatívák közé tartoznak az olaj- és fosszilisgáz-ágazaton belüli metánkibocsátások csökkentésére vonatkozó bizottsági iránymutatások vagy kötelező intézkedések, az olaj-, fosszilisgáz- és szénágazaton belüli metánkibocsátások és a közvetett kibocsátások csökkentésére vonatkozó kötelező intézkedések, valamint a metánkibocsátás teljesítménykövetelmény bevezetésével történő bizonyos mértékű csökkentését célzó jogalkotási intézkedés.

A 2. szakpolitikai terület esetében az előnyben részesített alternatíva, hogy kötelezettségeket írjanak elő az uniós energiaágazatban az olajból, gázból és szénből származó metánkibocsátások csökkentésére szivárgásészlelési és -javítási intézkedések bevezetésével, valamint betiltsák a lefúvatást és a fáklyázást. Ezek a szabályozás nélküli forgatókönyvhöz képest nagyobb mértékű metánkibocsátás-csökkentést eredményeznek, ami az éghajlatváltozás lassítása és a levegőszennyezés csökkentése szempontjából környezeti és társadalmi előnyökkel jár.

A 3. szakpolitikai terület olyan alternatívákat tartalmaz, amelyek célja az importált fosszilis energiához kapcsolódó metánkibocsátás csökkentése. Ide tartoznak az EU fosszilistüzelőanyag-fogyasztásához kapcsolódó, de az Unión kívül keletkező metánkibocsátás nyomon követésére, jelentésére és csökkentésére vonatkozó alternatívák, beleértve a diplomáciai intézkedések és az átláthatósági eszközök alkalmazását, az Unióban felhasznált fosszilis energiából származó valamennyi metánkibocsátás – egész értékláncra kiterjedő – kötelező nyomon követését, jelentését és csökkentését, a metánkibocsátási átláthatósági adatbázis és a nagy fokú metánkibocsátás nyomon követésére szolgáló globális eszköz létrehozását, valamint az EU-ban felhasznált valamennyi fosszilis energiára vonatkozó, a metánkibocsátás bizonyos mértékű csökkentését célzó, az egész értékláncra kiterjedő kötelezettséget.

A 3. szakpolitikai terület esetében az előnyben részesített alternatíva, hogy az Unióba fosszilis energiát exportáló vállalatok metánkibocsátási forrásaira vonatkozó információk javítására szolgáló különböző eszközöket, valamint az országok metánkibocsátásának csökkentésére irányuló ösztönzőket javasolnak. A 2. szakpolitikai területhez hasonlóan a globális metánkibocsátás csökkentése környezeti és társadalmi előnyökkel jár az EU számára, különösen az éghajlatváltozás lassítása szempontjából.

•Alapvető jogok

A kezdeményezés teljes mértékben összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikkével, amely előírja, hogy a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslat számos, költségvetési vonzattal járó követelményt tartalmaz. Először is az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) köteles háromévente egyszer kidolgozni és nyilvánosan hozzáférhetővé tenni az összehasonlítható projektek esetében a metánkibocsátás nyomon követésével, jelentésével és csökkentésével kapcsolatban felmerülő fajlagos beruházási költségek összehasonlítására szolgáló mutatókat és megfelelő referenciaértékeket. Bár az ACER eddig nem foglalkozott a hálózatüzemeltetőknek a metánkibocsátás nyomon követéséből, jelentéséből és csökkentéséből eredő költségeivel, a becslések szerint 1 további teljes munkaidős egyenérték kellően fedezi az ACER megnövekedett feladatait és munkaterheit.

Másodszor, az Unió köteles létrehozni és fenntartani egy metánkibocsátással foglalkozó átláthatósági platformot, amely magában foglalja az Unióba importált fosszilis energiára vonatkozó, negyedévente frissítendő információkat, valamint köteles létrehozni egy metánkibocsátás nyomon követésére szolgáló globális eszközt, amely rendszeresen közzéteszi az energiaforrásokból származó metán nagy kibocsátóival kapcsolatban végzett légköri megfigyelések havonta frissítendő eredményeit. A becslések szerint a Bizottság megnövekedett feladatai és munkaterhei miatt 2 további teljes munkaidőben dolgozó tisztviselőre lesz szükség.

A pénzügyi kimutatás 3. szakasza ismerteti a javaslat költségvetési vonzatait és a szükséges emberi és igazgatási erőforrásokat.

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

Az uniós éghajlat- és energiapolitikai jogszabályok átfogó keretet biztosítanak ahhoz, hogy az uniós célokkal kapcsolatban haladást érjenek el, valamint nyomon kövessék az elért eredményeket, és e kerethez ez a javaslat is hozzá fog járulni. Az átfogó keretről az európai klímarendelet, a részletes integrált nyomonkövetési és jelentéstételi keretről pedig az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet gondoskodik. Az említett rendelettel összefüggésben gyűjtött adatokat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni egy elektronikus platformon, ideértve az Unió energia- és éghajlat-politikai célkitűzései felé tett előrehaladás nyomon követésére szolgáló mutatókat is.

A Bizottság ötévente ellenőrzi a közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti tagállami célok elérését célzó nemzeti szakpolitikákat és intézkedéseket. A javaslatban foglalt rendelkezések végrehajtását és hatékonyságát ezért a közös kötelezettségvállalási rendelet szerinti célok elérésével kapcsolatban is nyomon követik. A nemzeti adatszolgáltatások minőségének biztosítása céljából kialakított ellenőrzési mechanizmusok lehetővé teszik annak értékelését is, hogy e javaslat rendelkezései mennyire bizonyultak hatékonynak az adatok pontosságának javítása terén. Ezzel összefüggésben az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet meghatározza az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat, szakpolitikákat, intézkedéseket és előrejelzéseket tartalmazó nemzeti és uniós nyilvántartási rendszerekre vonatkozó követelményeket, és azok folyamatos javítását szorgalmazza. Ilyen rendszereket nemzetközi szinten kell létrehozni azzal a céllal, hogy a dekarbonizációs dimenzió tekintetében támogassák a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek végrehajtását.

A metánkibocsátás egyre inkább a nyilvánosság figyelmének középpontjába kerül, beleértve a kibocsátások kimutatására és számszerűsítésére irányuló tudományos kampányokat, illetve érdekelt felek által szervezett kampányokat is. Az ilyen nyilvánosság általi ellenőrzés – amelyet a műholdas adatok egyre nagyobb térbeli és időbeli felbontása támaszt alá – értékes erőforrást jelent a javaslat hatásának nyomon követésében és a végrehajtással kapcsolatos hiányosságok azonosításában.

Ami az e javaslatban meghatározott kötelezettségek nyomon követését és értékelését illeti, a rendelkezések alkalmazásának biztosítása elsősorban az illetékes nemzeti hatóságok feladata lesz. A kibocsátási adatok hitelesítését illetően a javaslat független akkreditált hitelesítők közreműködését írja elő. A nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpont 11 gondoskodni fog a benyújtott metánkibocsátási adatok további ellenőrzéséről, ideértve a más forrásokkal, például műholdas felvételekkel és termékekkel való összevetés lehetőségét is.

A Bizottság figyelemmel fogja kísérni a jogi aktus végrehajtását, mégpedig az intézkedések kötelezett felek általi megfelelő alkalmazásának ellenőrzése révén, és szükség esetén végrehajtási intézkedéseket hoz. A javaslat felülvizsgálati záradékot is tartalmaz, amelynek értelmében a Bizottság jelentést fog benyújtani a rendelet értékeléséről és felülvizsgálatáról.

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A javasolt rendelet hat fejezetből áll, amelyek összesen 35 cikket tartalmaznak.

1. fejezet – Általános rendelkezések

Ez a fejezet meghatározza a rendeletjavaslat alkalmazási körét és főbb fogalmait. Tartalmaz továbbá egy olyan rendelkezést, amely elismeri a hálózatüzemeltetőknek a rendelet végrehajtásából adódó költségeit.

2. fejezet – Illetékes hatóságok és független hitelesítés

Ez a fejezet a 6. fejezetben szereplő, szankciókra vonatkozó rendelkezések mellett a rendelet megfelelési rendelkezéseit állapítja meg. Meghatározza az illetékes hatóságok feladatait, különösen az ellenőrzésekre és a panaszokra vonatkozó szabályokat, valamint a független akkreditált hitelesítőknek az üzemeltetők által bejelentett metánkibocsátási adatok hitelesítésével kapcsolatos feladatait és eljárásait.

3. fejezet – Olaj- és gázipari metánkibocsátás

Ez a fejezet meghatározza az üzemeltetők és a tagállamok metánkibocsátási adatok mérésével és jelentésével kapcsolatos kötelezettségeit, valamint a metánkibocsátás érintett telephelyeken történő csökkentésére vonatkozó kötelezettségeket.

4. fejezet – Szénipari metánkibocsátás

Ez a fejezet három szakaszból áll, amelyek a következőkre terjednek ki: a működő bányák metánkibocsátásának nyomon követése és jelentése; a metánkibocsátás csökkentése a működő föld alatti bányákban, valamint a bezárt és felhagyott föld alatti bányák metánkibocsátása.

Mindegyik fejezet meghatározza az üzemeltetők és a tagállamok metánkibocsátási adatok mérésével és jelentésével kapcsolatos kötelezettségeit, valamint a metánkibocsátás érintett telephelyeken való csökkentésére vonatkozó kötelezettségeket.

5. fejezet – Unión kívüli metánkibocsátás

Ez a fejezet az Unión kívüli metánkibocsátásokkal kapcsolatban átláthatósági eszközöket vezet be: a fosszilis tüzelőanyagok importőreinek metánkibocsátásokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettsége, az uniós vállalatok és tagállamok, valamint az Unióba fosszilis energiát exportáló vállalatok átláthatósági jegyzéke, amely tartalmazza a metánkibocsátásokkal kapcsolatos nemzetközi jelentéstételi kötelezettségeikre vonatkozó információkat, valamint a világszerte a metánkibocsátások nagyságrendjének, ismétlődésének és helyének feltárására szolgáló globális nyomonkövetési eszköz.

Ezen túlmenően a fosszilis energia Unióba történő behozatalának figyelembevétele érdekében a fejezet meghatározza az importőrökre vonatkozó tájékoztatási követelményeket, valamint a Bizottság azon előjogát, hogy módosító jogalkotási javaslatokat nyújtson be az importőrökre vonatkozó szigorúbb intézkedések bevezetése céljából, amint jobb globális metánkibocsátási adatok állnak rendelkezésre, továbbá biztosítja az Unió alkalmazandó nemzetközi kötelezettségeinek betartását.

6. fejezet – Záró rendelkezések

Ez a fejezet különösen a szankciók rendszeréről rendelkezik: noha elismeri, hogy a szankciók megállapítása nemzeti hatáskörbe tartozik, meghatározza a szankciókra vonatkozó irányelveket, különös tekintettel azok kiszabásának kritériumaira, a szankciókkal sújtandó jogsértések típusaira, a felső határokra vonatkozó kritériumokra, valamint az időszakos kényszerítő bírságok kiszabásának lehetőségére.

Emellett felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok elfogadására vonatkozó rendelkezéseket, valamint felülvizsgálati záradékot is tartalmaz.

2021/0423 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az energiaágazaton belüli metánkibocsátás csökkentéséről és az (EU) 2019/942 rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 12 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 13 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A metánt – a földgáz fő alkotóelemét – csak a szén-dioxid előzi meg az éghajlatváltozáshoz való teljes hozzájárulás tekintetében, valamint megközelítőleg harmadrészben a metán felelős a jelenlegi felmelegedésért.

(2)Jóllehet molekuláris szinten a metán rövidebb ideig marad a légkörben (10–12 évig), mint a szén-dioxid (több száz évig), az éghajlatra nézve azonban erősebb üvegházhatást gyakorol, valamint hozzájárul az ózon – egy erős légszennyező anyag – képződéséhez, amely súlyos egészségügyi problémákat okoz. Az elmúlt évtizedben világszerte jelentősen megnőtt a légkörben lévő metán mennyisége.

(3)Az ENSZ Környezetvédelmi Programja és az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalíció közelmúltbeli becslései szerint a rendelkezésre álló célzott intézkedéseken és az ENSZ kiemelt fejlesztési céljaival összhangban lévő további intézkedéseken alapuló, 2030-ig elérendő 45 %-os metánkibocsátás-csökkentés révén 2045-re elkerülhetővé válna a 0,3 °C-os globális felmelegedés.

(4)Az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátási jegyzékekben szereplő adatok alapján az energiaágazat a becslések szerint az Unión belüli metánkibocsátás 19 %-áért felelős. Ez nem tartalmazza a fosszilis energia uniós felhasználásához kapcsolódó, az Unión kívül keletkező metánkibocsátást.

(5)Az európai zöld megállapodás egymást kölcsönösen erősítő, átfogó intézkedéseket és kezdeményezéseket foglal magában, amelyek célja, hogy az Unióban 2050-ig megvalósuljon a klímasemlegesség. Az európai zöld megállapodásról szóló közlemény 14 kiemeli, hogy a Bizottság meg fogja könnyíteni a gázágazat dekarbonizációját, többek között az energetikai metánkibocsátás kérdésének kezelésével. A Bizottság 2020 októberében elfogadta a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiát (a továbbiakban: metánstratégia), amely intézkedéseket határoz meg a metánkibocsátás Unión belüli – többek között az energiaágazaton belüli –, valamint nemzetközi szintű csökkentése céljából. Az Unió az (EU) 2021/1119 rendelettel 15 (a továbbiakban: európai klímarendelet) jogszabályban rögzítette a gazdaság egészére kiterjedő, 2050-re megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzést, és 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os Unión belüli kötelező csökkentési kötelezettségvállalást is megállapított a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (az elnyelések levonása utáni kibocsátás) tekintetében. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás ilyen mértékű csökkentése érdekében az energiaágazatból származó metánkibocsátásnak 2020-hoz képest 2030-ig mintegy 58 %-kal kell csökkennie.

(6)A metánkibocsátás az európai klímarendeletben meghatározott, 2030-ra kitűzött uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célok és az (EU) 2018/842 rendelet 16 szerinti kötelező nemzeti kibocsátáscsökkentési célok hatálya alá tartozik. Jelenleg azonban nem létezik olyan uniós szintű jogi keret, amely konkrét intézkedéseket határozna meg az energiaágazaton belüli, emberi eredetű metánkibocsátás csökkentésére. Ezenkívül az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EK irányelv 17 az ásványolaj és a gáz finomításából származó metánkibocsátásra kiterjed ugyan, az energiaágazat egyéb tevékenységeire azonban nem terjed ki.

(7)Ezzel összefüggésben e rendelet az olaj és a fosszilis gáz upstream feltárása és kitermelése, a fosszilis gáz gyűjtése és feldolgozása, a gáz szállítása, elosztása, föld alatti tárolása és a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok (LNG-terminálok), valamint a működő föld alatti és külszíni szénbányák, a bezárt és felhagyott föld alatti szénbányák esetében a metánkibocsátás csökkentésére alkalmazandó.

(8)Az olaj-, gáz- és szénágazatban a metánkibocsátások pontos nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére, valamint e kibocsátások – többek között a szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatok, valamint a lefúvatás és fáklyázás korlátozása révén történő – csökkentésére vonatkozó szabályokat megfelelő uniós jogi keretbe kell foglalni. E keretnek olyan szabályokat kell tartalmaznia, amelyek a fosszilis energia Unióba irányuló importja esetében fokozzák az átláthatóságot, és ezáltal az egész világon jobban ösztönzik a metánkibocsátás-csökkentési megoldások szélesebb körű elterjedését.

(9)Az e rendelet szerinti kötelezettségeknek való megfelelés valószínűleg beruházásokat igényel a szabályozott üzemeltetők részéről, és az ilyen beruházásokhoz kapcsolódó költségeket a hatékonysági elvekre is tekintettel kell figyelembe venni a díjak megállapításánál.

(10)Minden tagállamnak ki kell jelölnie legalább egy illetékes hatóságot, amely felügyeli, hogy az üzemeltetők ténylegesen eleget tesznek-e az e rendeletben meghatározott kötelezettségeknek, és értesítenie kell a Bizottságot az illetékes hatóság kijelöléséről és az abban bekövetkező bármilyen változásról. A kijelölt illetékes hatóságoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsák az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelést. Figyelembe véve az energiaágazati műveletek és a metánkibocsátás határokon átnyúló jellegét, az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük egymással és a Bizottsággal. Ezzel összefüggésben a szoros együttműködés elősegítése érdekében a Bizottságnak és az illetékes tagállami hatóságoknak közösen létre kell hozniuk az e rendeletet alkalmazó hatóságok hálózatát, amelyhez az információcseréhez és a bevált gyakorlatok megosztásához szükséges intézkedések társulnak, és amely lehetőséget biztosít a konzultációkra is.

(11)Az e rendeletben megállapított kötelezettségek zökkenőmentes és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság a technikai támogatási eszközön 18 keresztül támogatja a tagállamokat, amely testreszabott technikai szakértelmet biztosít a reformok – többek között az energiaágazat metánkibocsátásának csökkentését elősegítő reformok – megtervezéséhez és végrehajtásához. A technikai támogatás magában foglalja például az igazgatási kapacitás megerősítését, a jogszabályi keretek harmonizálását és a vonatkozó bevált gyakorlatok megosztását.

(12)Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok elláthassák feladataikat, az üzemeltetőknek minden szükséges segítséget meg kell adniuk számukra. Ezen túlmenően az üzemeltetőknek az illetékes hatóságok által meghatározott határidőn belül vagy az illetékes hatóságokkal egyeztetett bármely más határidőn belül meg kell tenniük az illetékes hatóságok által meghatározott valamennyi szükséges intézkedést.

(13)Az illetékes hatóságok rendelkezésére álló fő mechanizmusnak az ellenőrzésnek kell lennie, beleértve a dokumentáció és a nyilvántartások vizsgálatát, a kibocsátásméréseket és a helyszíni ellenőrzéseket is. Az illetékes hatóságok által végzett környezeti kockázatértékelés alapján rendszeresen ellenőrzéseket kell végezni. Ezenkívül ellenőrzéseket kell végezni a megalapozott panaszok és a meg nem felelés eseteinek kivizsgálása, valamint annak biztosítása érdekében is, hogy a szerkezeti elemek javítására vagy cseréjére e rendeletnek megfelelően kerüljön sor. Amennyiben az illetékes hatóságok megállapítják, hogy súlyosan megsértették e rendelet követelményeit, az üzemeltető által meghozandó korrekciós intézkedésekre vonatkozó értesítést adnak ki. Az illetékes hatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük az ellenőrzésekről, a releváns információkat pedig a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel 19 összhangban elérhetővé kell tenni.

(14)Az egyes metánkibocsátó források városi vagy lakott területekhez való közelségére tekintettel az e rendelet megsértése miatt kárt szenvedett természetes vagy jogi személyek részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kellően megalapozott panaszt nyújtsanak be az illetékes hatóságokhoz. A panaszosokat folyamatosan tájékoztatni kell az eljárásról és a meghozott határozatokról, valamint a panasz benyújtásától számított észszerű időn belül jogerős határozatot kell kapniuk.

(15)A megbízható hitelesítési keretrendszer javíthatja a bejelentett adatok hitelességét. Ráadásul a metánkibocsátási mérések részletezettsége és technikai összetettsége is megkívánja az üzemeltetők és a bányaüzemeltetők által bejelentett metánkibocsátási adatok megfelelő hitelesítését. Bár van lehetőség az önhitelesítésre, a harmadik fél általi hitelesítés nagyobb függetlenséget és átláthatóságot biztosít. Ezenkívül olyan összehangolt kompetenciákat és olyan szintű szakértelmet tesz elérhetővé, amely nem feltétlenül áll minden állami szerv rendelkezésére. A 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel 20 összhangban a hitelesítőket akkreditáló testületek akkreditálják. A független akkreditált hitelesítőknek tehát biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetők és bányaüzemeltetők által készített kibocsátási jelentések helyesek legyenek és megfeleljenek az e rendeletben meghatározott követelményeknek. Felül kell vizsgálniuk a kibocsátási jelentésekben szereplő adatokat, hogy a független szervek által kidolgozott és a Bizottság által alkalmazandóvá tett, díjmentesen és nyilvánosan hozzáférhető európai vagy nemzetközi szabványok alapján értékeljék azok megbízhatóságát, hitelességét és pontosságát. A Bizottságot ennélfogva fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ilyen európai vagy nemzetközi szabványok beépítése és alkalmazhatóságának meghatározása céljából. A hitelesítők elkülönülnek az illetékes hatóságoktól, és függetlennek kell lenniük az üzemeltetőktől és a bányaüzemeltetőktől, akiknek minden szükséges segítséget meg kell adniuk a hitelesítők számára a hitelesítési tevékenységek elvégzésének lehetővé tételéhez vagy megkönnyítéséhez, különösen a telephelyekre való bejutást és a dokumentáció vagy nyilvántartások bemutatását illetően.

(16)Az illetékes hatóságok részére benyújtott kibocsátási jelentésekben szereplő információkat a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, figyelembe véve a nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpont (IMEO) ellenőrzési szerepét, különös tekintettel az adatok összesítésére és elemzésére vonatkozó módszerekre, valamint a vállalatok által a bejelentett kibocsátási adatok számszerűsítésére alkalmazott módszerek és statisztikai eljárások hitelesítésére. E tekintetben a referenciakritériumok közé tartozhatnak az OGMP-szabványok és az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumok. Az IMEO által előállított információkat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, és a Bizottságnak fel kell használnia ezeket az információkat a metánkibocsátási adatok nyomon követése, jelentése és ellenőrzése kapcsán feltárt hiányosságok orvoslására.

(17)Az Unió az ENSZ Környezetvédelmi Programjával, az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalícióval és a Nemzetközi Energia Ügynökséggel partnerségben 2020 októberében hozta létre, és a G20-ak 2021. októberi csúcstalálkozóján indította el az IMEO-t. Az IMEO feladatai közé tartozik a globális antropogén metánkibocsátási adatok összegyűjtése, egyeztetése, ellenőrzése és közzététele. Az IMEO az ENSZ Környezetvédelmi Programjának részét képezi, amely egyetértési megállapodást kötött az Európai Unióval. Döntő szerepet játszik az energiaágazat metánkibocsátási adatainak hitelesítésében, és megfelelő kapcsolatokat kell kialakítania annak érdekében, hogy elláthassa a rá ruházott hitelesítési feladatokat. Mivel az IMEO nem uniós szerv és nem tartozik az uniós jog hatálya alá, ezért elengedhetetlen biztosítani, hogy az IMEO megfelelő intézkedéseket hozzon az Unió és az uniós tagállamok érdekeinek védelme érdekében.

(18)Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) és a Párizsi Megállapodás részes feleként az Uniónak évente jelentést kell készítenie az emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos – a tagállamok nemzeti üvegházhatásúgáz-kibocsátási jegyzékeit összesítő – jegyzékről, amelyet az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által elfogadott, bevált gyakorlatokon alapuló módszerek alkalmazásával kell összeállítani.

(19)Az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet 21 értelmében a tagállamoknak jelenteniük kell a Bizottságnak az üvegházhatású gázok jegyzékében szereplő adatokat, valamint be kell számolniuk nemzeti előrejelzéseikről. Az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a jelentést az UNFCCC jelentéstételi iránymutatásai alapján kell elkészíteni, és a jelentés gyakran a közvetlen forrásszintű mérések helyett alapértelmezett kibocsátási tényezőkön alapul, ami bizonytalanságot teremt a kibocsátások eredetét, gyakoriságát és nagyságrendjét illetően.

(20)Az UNFCCC jelentéstételi rendelkezéseinek megfelelően jelentett országadatokat az IPCC iránymutatásaival összhangban különböző jelentéstételi szintek szerint nyújtják be az UNFCCC titkárságának. Ezzel összefüggésben az IPCC általában magasabb szintű módszerek alkalmazását javasolja azon kibocsátási források esetében, amelyek az abszolút értékben kifejezett szint, a tendencia vagy a bizonytalanság szempontjából jelentős hatással vannak egy ország üvegházhatásúgáz-jegyzékének egészére.

(21)Az egyes szintek a módszertani összetettség egy adott mértékének felelnek meg. Három szint áll rendelkezésre. Az 1. szintű módszerek jellemzően az IPCC alapértelmezett kibocsátási tényezőit használják, és e módszerek esetében a legalapvetőbb és legkisebb bontásban megadott tevékenységi adatokra van szükség. A magasabb szintek általában összetettebb módszereket és forrás-, technológia-, régió- vagy országspecifikus kibocsátási tényezőket alkalmaznak, amelyek gyakran méréseken alapulnak, és ezek esetében általában nagyobb bontásban megadott tevékenységi adatokra van szükség. A 2. szint az alapértelmezett kibocsátási tényezők helyett kifejezetten országspecifikus kibocsátási tényezők alkalmazását írja elő, ugyanakkor a 3. szint üzemenkénti adatokat vagy méréseket kíván meg, és magában foglalja az egyes létesítmények szintjén forrástípusonként elvégzett szigorú, alulról felfelé irányuló értékelés alkalmazását is. Az 1. szintről a 3. szintre való előrelépés azt jelenti, hogy a metánnal kapcsolatos kibocsátások mérése nagyobb bizonyossággal szolgál 22 .

(22)A tagállamok eltérő gyakorlatot alkalmaznak azzal kapcsolatban, hogy az energiával kapcsolatos metánkibocsátásukat milyen szinten jelentik az UNFCCC-nek. A nagy kibocsátási források esetében a 2. szintű jelentéstétel összhangban van az IPCC jelentéstételi iránymutatásaival, mivel a 2. szint magasabb szintű módszernek minősül. Következésképpen tagállamonként az energiával kapcsolatos metánkibocsátások kapcsán eltérő becslési módszereket és jelentéstételt alkalmaznak, valamint a szénből, gázból és olajból származó metánkibocsátások esetében a legalacsonyabb, 1. szintű jelentéstétel még mindig nagyon gyakori számos tagállamban.

(23)Jelenleg számos országban továbbra is az önkéntes iparági kezdeményezések a metánkibocsátások számszerűsítésének és csökkentésének legfőbb eszközei. Az energiaágazat egyik legfontosabb kezdeményezése az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalíció (CCAC) által a metánkibocsátás mérésére és jelentésére szolgáló önkéntes kezdeményezésként 2014-ben létrehozott, az olaj- és gáziparból származó metánkibocsátással foglalkozó partnerség (a továbbiakban: OGMP), amelynek igazgatótanácsában a Bizottság is képviselteti magát. Az OGMP a bevált gyakorlatok megállapítására összpontosít, hogy javítsa a metánkibocsátás számszerűsítésére és kezelésére vonatkozó globális információk elérhetőségét, valamint ösztönözze a metánkibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket. Eddig több mint 60 vállalat csatlakozott az OGMP-hez, amely a világ olaj- és gáztermelésének és az öt kontinens eszközeinek 30 %-át fedi le. Az OGMP szabványok és módszertanok kidolgozására irányuló munkájában kormányok, civil társadalmi szereplők és vállalkozások egyaránt részt vesznek. Az OGMP 2.0 keretrendszer a dinamikus metánkibocsátási szabványok legfrissebb változata, amely megfelelő alapot nyújthat a megbízható tudományos normákon alapuló metánkibocsátási szabványokhoz.

(24)Ennek fényében javítani kell a bejelentett metánkibocsátási adatok mérését és minőségét, többek között az Unióban előállított és felhasznált energiához kapcsolódó metánkibocsátás fő forrásaival kapcsolatban is. Biztosítani kell továbbá a forrásszintű adatok elérhetőségét és a kibocsátások megbízható számszerűsítését, ezáltal növelve a jelentéstétel megbízhatóságát, valamint a megfelelő kibocsátáscsökkentési intézkedések alkalmazási körét.

(25)A nyomon követés és a jelentéstétel hatékonyságának biztosítása céljából arra kell kötelezni az olaj- és gázipari vállalatokat, hogy forrásonként kövessék nyomon a metánkibocsátást, illetve forrásonként tegyenek jelentést a metánkibocsátásról, valamint bocsássák a tagállamok rendelkezésére az összesített adatokat annak érdekében, hogy a tagállamok javítani tudják a kibocsátási jegyzékükről szóló jelentések pontosságát. Ezen túlmenően a vállalatok által bejelentett adatok hatékony ellenőrzésére is szükség van, és az üzemeltetők adminisztratív terheinek minimalizálása érdekében a jelentéstételt éves alapon kell megszervezni.

(26)Ez a rendelet az OGMP 2.0 keretrendszerre épül – amennyiben az megfelel a (24) és (25) preambulumbekezdésben említett kritériumoknak – annak érdekében, hogy hozzájáruljon a megbízható és megalapozott adatok gyűjtéséhez, amelyek elégséges alapot képeznek a metánkibocsátás nyomon követéséhez, valamint szükség esetén további intézkedéseket dolgozzon ki a metánkibocsátás további csökkentése érdekében.

(27)Az OGMP 2.0 keretrendszer öt jelentési szintet tartalmaz. A forrásszintű jelentéstétel a 3. szinten kezdődik, amely az UNFCCC 3. szintjéhez hasonlónak tekinthető. Ez lehetővé teszi általános kibocsátási tényezők használatát. Az OGMP 2.0 keretrendszer 4. jelentési szintje a forrásszintű metánkibocsátás közvetlen mérését írja elő. Ez lehetővé teszi egyedi kibocsátási tényezők használatát. Az OGMP 2.0 keretrendszer 5. jelentési szintje kiegészítésképpen telephelyi szintű mérést ír elő. Ezen túlmenően az OGMP 2.0 keretrendszer előírja a vállalatok számára, hogy az üzemeltetett eszközök esetében az OGMP 2.0-hoz való csatlakozástól számított három éven belül, a nem üzemeltetett eszközök esetében pedig öt éven belül tegyenek jelentést a metánkibocsátással kapcsolatos közvetlen mérésekről. Az OGMP 2.0 keretében a forrásszintű jelentéstétel tekintetében alkalmazott megközelítésre építve, és figyelembe véve, hogy 2021-ben már számos uniós vállalat csatlakozott az OGMP 2.0-hoz, az uniós üzemeltetőknek az üzemeltetett eszközök esetében 24 hónapon belül, a nem üzemeltetett eszközök esetében pedig 36 hónapon belül közvetlen forrásszintű mérési adatokat kell benyújtaniuk kibocsátásaikról. A kibocsátás – forrásszintű számszerűsítésén felüli – telephelyi szintű számszerűsítése lehetővé teszi a telephelyenként összesített forrásszintű becslések értékelését, hitelesítését és egyeztetését, ami javítja a bejelentett kibocsátási adatok megbízhatóságát. Az OGMP 2.0-hoz hasonlóan ez a rendelet is előírja, hogy a telephelyi szintű méréseket egyeztetni kell a forrásszintű mérésekkel.

(28)Az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátási jegyzék adatai szerint az energiaágazat közvetlen metánkibocsátásának több mint fele a nem szándékos légköri kibocsátásoknak tudható be. Az olaj és a gáz esetében ez teszi ki a metánkibocsátás legnagyobb részét.

(29)A metán fúrás, kitermelés, valamint feldolgozás, tárolás, szállítás és végfelhasználókhoz való eljuttatás során is akaratlanul a légkörbe szivároghat. Metánszivárgás inaktív olaj- vagy gázkutakban is előfordulhat. A kibocsátások egy része a műszaki alkatrészek, például az illesztékek, karimák és szelepek hibái vagy szokásos kopása és elhasználódása, illetve – például balesetek esetén – megsérült alkatrészek miatt keletkezik. Korrózió vagy sérülések miatt a nyomás alatt álló berendezések falán is előfordulhat szivárgás.

(30)Habár a metán lefúvatása jellemzően szándékos, és az erre a célra tervezett folyamatokból vagy tevékenységekből és eszközökből ered, azonban olykor akaratlanul is előfordulhat, például üzemzavar esetén.

(31)Az ilyen kibocsátások csökkentése érdekében az üzemeltetőknek minden rendelkezésükre álló intézkedést meg kell tenniük a működésükkel járó metánkibocsátás minimálisra csökkentése érdekében.

(32)Egész pontosan, a szivárgásokból származó metánkibocsátást leggyakrabban a szivárgások azonosítása céljából végzett metánszivárgás-észlelési és -javítási (a továbbiakban: LDAR) vizsgálatok, majd a szivárgások azt követő kijavítása útján csökkentik. Az üzemeltetőknek tehát a metán nem szándékos kibocsátásának szemrevételezése céljából legalább időszakosan szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatokat kell végezniük, amelyeknek ki kell terjedniük a metánt kibocsátó szerkezeti elemek vizsgálatára is.

(33)E célból harmonizált megközelítést kell kidolgozni annak érdekében, hogy minden uniós üzemeltető számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak. E megközelítésnek a szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatokra vonatkozó minimumkövetelményeket is magában kell foglalnia, ugyanakkor megfelelő mértékű rugalmasságot kell biztosítania a tagállamok és az üzemeltetők számára. Ez elengedhetetlen az innováció, valamint az új szivárgásészlelési és -javítási technológiák és módszerek kifejlesztésének lehetővé tételéhez, ily módon megakadályozva, hogy a környezetvédelem rovására technológiai bezáródásra kerüljön sor. Folyamatosan jelennek meg új technológiák és észlelési módszerek, és a tagállamoknak ösztönözniük kell az innovációt ebben az ágazatban, hogy a legpontosabb és leginkább költséghatékony módszereket lehessen alkalmazni.

(34)A szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatokra vonatkozó kötelezettségeknek számos bevált gyakorlatot kell tükrözniük. A szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatoknak elsősorban a szivárgások feltárására és kijavítására kell irányulniuk, nem pedig azok számszerűsítésére, és a szivárgás szempontjából nagyobb kockázatot jelentő területeket gyakrabban kell ellenőrizni; fontos, hogy a vizsgálatok gyakoriságának meghatározásánál ne csupán az olyan szerkezeti elemek javításának szükségességét vegyék figyelembe, amelyekből a metánkibocsátási küszöbértéket meghaladó mennyiségű metán szivárog, hanem – a biztonsági kockázatok figyelembevétele mellett – az üzemeltetési szempontokat is számításba vegyék. Tehát, ha a biztonságot vagy a metánveszteséget illetően nagyobb kockázatot állapítanak meg, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az érintett szerkezeti elemek esetében gyakoribb vizsgálatokat javasoljanak; mértékétől függetlenül minden szivárgást fel kell jegyezni és nyomon kell követni, mivel a kisebb szivárgások nagyobbakká válhatnak; a szivárgások javítását követően meg kell erősíteni, hogy az eredményes volt; annak érdekében, hogy a jövőben fejlettebb metánkibocsátás-érzékelő technológiákat lehessen alkalmazni, meg kell határozni a metánveszteség azon mértékét, amelynél vagy amely felett indokolt a javítás, ugyanakkor az üzemeltetők számára lehetővé kell tenni, hogy kiválasszák az érzékelőeszközt. Adott esetben e rendelet keretében folyamatos nyomon követés is alkalmazható.

(35)A lefúvatás nem más, mint a metán elégetés nélküli kibocsátása a légkörbe, amelyre sor kerülhet akár szándékosan az erre tervezett folyamatokból, tevékenységekből vagy eszközökből, akár nem szándékosan, üzemzavar vagy geológiai korlátok esetén. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos jelentős hatására tekintettel be kell tiltani a lefúvatást, kivéve vészhelyzet, üzemzavar vagy bizonyos különleges események esetén, amikor bizonyos mértékű lefúvatás elkerülhetetlen.

(36)A fáklyázás a metán ártalmatlanítás céljából az erre tervezett berendezésben történő ellenőrzött elégetését jelenti. Rutinszerű fáklyázásnak minősül, ha az olaj vagy fosszilis gáz szokásos kitermelése során olyan esetben végeznek fáklyázást, ha nincs elegendő létesítmény, illetve a geológiai körülmények nem alkalmasak a metán visszasajtolására, helyszíni hasznosítására vagy piacra juttatására. A rutinszerű fáklyázást be kell tiltani. A fáklyázást csak akkor szabad megengedni, ha ez a lefúvatás egyetlen alternatívája, és ha nem tiltott a lefúvatás. A lefúvatás károsabb a környezetre, mint a fáklyázás, mert a kibocsátott gáz általában nagy mennyiségű metánt tartalmaz, ellenben a fáklyázás során a metán oxidáció útján szén-dioxiddá alakul.

(37)Ha a lefúvatás alternatívájaként alkalmazzák a fáklyázást, biztosítani kell, hogy a fáklyák hatékonyan égessék el a metánt. Ezért az égés hatékonyságára vonatkozó követelményt is be kell vezetni azokra az esetekre, amikor a fáklyázás megengedett. A szél által nem befolyásolt, megbízhatóbb gyújtást biztosító gyújtóégők használatát is elő kell írni.

(38)A metán visszasajtolását, helyszíni hasznosítását vagy piacra juttatását mindig előnyben kell részesíteni a metán fáklyázásával – és így a lefúvatásával – szemben. A lefúvatást végző üzemeltetőknek bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok felé, hogy sem a metán visszasajtolása, helyszíni hasznosítása vagy piacra juttatása, sem a fáklyázás nem volt lehetséges, a fáklyázást végző üzemeltetőknek pedig bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok felé, hogy nem volt lehetséges a metán visszasajtolása, helyszíni hasznosítása vagy piacra juttatása.

(39)Az üzemeltetőknek haladéktalanul értesíteniük kell az illetékes hatóságokat a jelentősebb lefúvatási és fáklyázási eseményekről, és minden lefúvatási és fáklyázási eseményről átfogóbb jelentéseket kell benyújtaniuk. Biztosítaniuk kell továbbá, hogy a berendezések és eszközök megfeleljenek az uniós jogban meghatározott szabványoknak.

(40)Az inaktív olaj- és gázkutakból származó metánkibocsátás közegészségügyi, biztonsági és környezeti kockázatot jelent. Ezért a nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségeket továbbra is alkalmazni kell, és ezeket a kutakat és a kútfúrás által érintett területeket helyre kell állítani és kármentesíteni kell. Ilyen esetekben a tagállamoknak kiemelt szerepet kell játszaniuk, különösen a kibocsátási jegyzékek és a kibocsátáscsökkentési tervek kidolgozásában.

(41)Az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátási jegyzékben szereplő adatok alapján az uniós energiaágazaton belül a szénbányák metánkibocsátása jelenti legnagyobb különálló metánkibocsátási forrást. 2019-ben a szénágazatból származó közvetlen kibocsátások tették ki a metánkibocsátás 31 %-át, ami majdnem megegyezik a fosszilis gáz és az olaj együttes közvetlen metánkibocsátásának 33 %-os arányával.

(42)Jelenleg nincs olyan uniós szintű egyedi szabályozás, amely korlátozná a szénágazatból származó metánkibocsátást, annak ellenére, hogy számos kibocsátáscsökkentő technológia áll rendelkezésre. Konkrétan a szénnel kapcsolatban nincs uniós vagy nemzetközi szintű nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési előírás. Az Unióban a szénipari metánkibocsátásáról a tagállami üvegházhatásúgáz-kibocsátási jelentések keretében számolnak be, és a 166/2006/EK rendelettel 23 létrehozott Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás ugyancsak tartalmazza a föld alatti bányákból származó adatokat.

(43)A metánkibocsátás elsősorban a föld alatti bányászati tevékenységekhez kapcsolódik, legyen szó akár az aktív, akár a felhagyott bányákról 24 . Az aktív föld alatti bányákban a levegő metánkoncentrációját folyamatosan ellenőrzik, mivel az egészségügyi és biztonsági kockázatot jelent. A föld alatti szénbányák esetében a metánkibocsátás jelentős része a szellőztető és elvezető, illetve gázmentesítő rendszereken keresztül történik, amelyek a bánya szellőzőnyílásaiban található metánkoncentráció csökkentésének két fő módját jelentik.

(44)A bánya a kitermelés leállítása és a bánya bezárása vagy felhagyása után is bocsát ki metánt, amelyet felhagyottbánya-metánnak nevezünk. Az ilyen kibocsátások jellemzően jól meghatározott pontforrásoknál, például szellőzőaknáknál vagy nyomáscsökkentő szellőzőnyílásoknál fordulnak elő. A fokozott éghajlatvédelmi törekvések és az energiatermelés kevésbé karbonintenzív energiaforrásokra való átállása miatt valószínűleg növekedni fog az Unióban a felhagyottbánya-metán kibocsátása. Becslések szerint az el nem árasztott bányák által kibocsátott metán mennyisége még 10 évvel a bányászat beszüntetése után is a bezáráskor feljegyzett kibocsátások mintegy 40 %-át teszi ki 25 . Ráadásul az Unió-szerte eltérő tulajdonjogok és kitermelési jogok miatt a felhagyottbánya-metán kezelése továbbra sem egységes. A tagállamoknak ezért létre kell hozniuk a bezárt és felhagyott széneszközök jegyzékekét, és vagy azokat, vagy a felelős felet a metánkibocsátás mérésére szolgáló eszközök telepítésére kell kötelezniük.

(45)Az Unióban működő külszíni szénbányák lignitet termelnek, és kevesebb metánt bocsátanak ki, mint a föld alatti szénbányák. Az üvegházhatású gázok uniós jegyzéke szerint 2019-ben a működő külszíni bányák 166 kilotonna, míg a föld alatti szénbányák 828 kilotonna metánt bocsátottak ki 26 . A külszíni szénbányák metánkibocsátásának mérése kihívást jelent, mivel a bányák nagy területen szétszórtan helyezkednek el. Ezért – a rendelkezésre álló technológia 27 ellenére – a külszíni bányák kibocsátását ritkán mérik. A külszíni bányák metánkibocsátása a szénmedence-specifikus kibocsátási tényezők 28 , illetve – mivel a szénmedencék eltérő metántartalmú lelőhelyekkel rendelkeznek 29 – nagyobb pontossággal a bánya- vagy lelőhelyspecifikus kibocsátási tényezők alkalmazásával vezethető le. A kibocsátási tényezőket a feltárási céllal fúrt lyukak segítségével a rétegekből vett minták gáztartalmának méréséből lehet levezetni 30 . A bányaüzemeltetőknek ezért a külszíni szénbányákban a metánkibocsátások mérését ilyen kibocsátási tényezők alkalmazásával kell elvégezniük.

(46)Ezért a bányaüzemeltetőknek folyamatosan mérniük és számszerűsíteniük kell a föld alatti szénbányák szellőzőaknáiból származó metánkibocsátást, folyamatosan mérniük kell a metánmentesítő állomásokon lefúvatott és fáklyázott metán mennyiségét, a külszíni szénbányák tekintetében pedig egyedi kibocsátási tényezőket kell alkalmazniuk. Ezeket az adatokat jelenteniük kell az illetékes hatóságok felé.

(47)Jelenleg a metánkibocsátást a működő és bezárt vagy felhagyott föld alatti szénbányákban lehet a legjobban csökkenteni. A működő és bezárt vagy felhagyott külszíni bányák metánkibocsátásának hatékony csökkentése jelenleg technológiai korlátokba ütközik. Ahhoz azonban, hogy a jövőben támogatni lehessen az ilyen kibocsátások csökkentésére szolgáló technológiákkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést, e kibocsátások mértékét illetően hatékony és részletes nyomon követésre, jelentésre és ellenőrzésre van szükség.

(48)A föld alatti bányák vagy termikusszénbányák, vagy kokszszénbányák. A termikus szenet elsősorban energiaforrásként használják, a kokszszenet pedig tüzelőanyagként és az acélgyártási folyamatban reagensként használják. A kokszszén- és a termikusszénbányák esetében egyaránt gondoskodni kell a metánkibocsátás nyomon követéséről, jelentéséről és ellenőrzéséről.

(49)A működő föld alatti szénbányák esetében a metánkibocsátást a lefúvatás és a fáklyázás fokozatos megszüntetésével kell csökkenteni. A bezárt vagy felhagyott föld alatti szénbányák esetében a bánya elárasztása ugyan megakadályozhatja a metánkibocsátást, de ezt nem alkalmazzák szisztematikusan, ráadásul környezeti kockázatokkal jár. A lefúvatást és a fáklyázást az ilyen bányákban is fokozatosan meg kell szüntetni. Mivel a geológiai korlátok és a környezetvédelmi megfontolások a felhagyott föld alatti szénbányákból 31 származó metánkibocsátás csökkentése tekintetében nem teszik lehetővé egyenmegoldások alkalmazását, a tagállamoknak saját kibocsátáscsökkentési tervet kell kidolgozniuk, figyelembe véve ezeket a korlátokat és a felhagyottbányametán-kibocsátás csökkentésének technikai megvalósíthatóságát.

(50)A Bizottság javaslatát követően a Tanács 2021. június 28-án elfogadta a Szén- és Acélipari Kutatási Alap 32 új jogalapját, amely a széntől való elmozdulás általános célkitűzésével és az igazságos átmenet mechanizmussal összhangban a korábban működő vagy bezárás alatt álló szénbányák és a kapcsolódó infrastruktúra újrahasznosítására irányuló kutatás és innováció támogatását irányozza elő. Ezzel összefüggésben a Szén- és Acélipari Kutatási Alap új programjának elkövetkező évekre vonatkozó egyik fő célkitűzése az átalakulóban lévő szénbányák környezeti hatásainak minimalizálása lesz, különös tekintettel a metánkibocsátásra.

(51)Az Unió kőszénfogyasztásának 70 %-a, olajfogyasztásának 97 %-a és fosszilis gázfogyasztásának 90 %-a tekintetében behozatalra szorul. Nem rendelkezünk pontos ismeretekkel az Unióban felhasznált fosszilis energiához kapcsolódó, de harmadik országokban keletkező metánkibocsátás nagyságrendjéről, eredetéről és jellegéről.

(52)A metánkibocsátás globális felmelegedéssel kapcsolatos hatásai határokon átnyúlóak. Bár néhány fosszilisenergia-termelő ország elkezdett belföldön fellépni az energiaágazatukból származó metánkibocsátás csökkentése érdekében, számos exportőrre egyáltalán nem vonatkoznak a saját nemzeti piacán érvényes szabályozások. Az ilyen üzemeltetőknek egyértelmű ösztönzőkre van szükségük ahhoz, hogy fellépjenek metánkibocsátásuk ellen, ezért a metánkibocsátásra vonatkozó átlátható információkat hozzáférhetővé kell tenni a piacok számára.

(53)Jelenleg a nemzetközi metánkibocsátásokról csak korlátozottan állnak rendelkezésre pontos adatok (az UNFCCC 3. szintjén vagy azzal egyenértékű szinten). A fosszilisenergia-exportőr országok közül eddig többen nem nyújtották be teljeskörűen a jegyzékben szereplő adatokat az UNFCCC számára. Ugyanakkor bizonyíték van arra, hogy az elmúlt 20 évben világszerte jelentősen (évi 65 millió tonnáról évi 80 millió tonnára) nőtt az olaj- és gázkitermelési tevékenységekből származó metánkibocsátás 33 .

(54)Az uniós metánstratégiáról szóló közleményben 34 bejelentetteknek megfelelően az Unió elkötelezett amellett, hogy a metánkibocsátás globális kezelése érdekében együttműködjön energiapartnereivel és más kulcsfontosságú fosszilisenergia-importőr országokkal. A metánkibocsátással kapcsolatos energiadiplomácia már eddig is jelentős eredményeket hozott. 2021 szeptemberében az Unió és az Egyesült Államok bejelentette a metánra vonatkozó globális kötelezettségvállalást, amely az ENSZ 2021 novemberében Glasgow-ban megrendezett éghajlatváltozási konferenciáján (COP 26) bevezetett arra irányuló politikai kötelezettségvállalást jelent, hogy 2030-ig (a 2020-as szinthez képest) 30 %-kal csökkentik a globális metánkibocsátást. Több mint száz ország kötelezte el magát ezek támogatása mellett, ami az emberi eredetű globális metánkibocsátás közel felét teszi ki. A metánra vonatkozó globális kötelezettségvállalás magában foglalja az arra irányuló kötelezettségvállalást, hogy elmozdulnak a metánkibocsátás számszerűsítésére szolgáló, elérhető legjobb nyilvántartási módszertanok alkalmazása felé, különös hangsúlyt helyezve a jelentős kibocsátási forrásokra.

(55)Továbbá a nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpont (IMEO) a globális energiaágazat metánkibocsátása terén fontos és vezető szerepet fog játszani az átláthatóság növelésében. Az IMEO létrehozását a Tanács a klíma- és energiadiplomáciáról szóló, 2021. januári következtetéseiben támogatta 35 .

(56)A Bizottság együtt fog működni az IMEO-val egy „metánkibocsátási mutató” kidolgozásában, ahogy arra kifejezetten utalt az uniós metánstratégiáról szóló közleményben 36 is. A mutató a különböző fosszilis energiaforrásokból származó metánkibocsátással kapcsolatban szerte a világból szolgáltatna adatokat – többek között a forrásszintű becslésekből és mérésekből, valamint légi/műholdas megfigyelésekből –, ezáltal lehetővé tenné a fosszilis energia vásárlói számára, hogy a fosszilis energiaforrások metánkibocsátása alapján megalapozott vásárlási döntéseket hozzanak.

(57)Az Unió – amellett, hogy folytatja az ilyen globális kötelezettségvállalások elérését célzó sikeres diplomáciai munkáját – világszerte és különösen az Uniót fosszilis energiával ellátó országokban tovább ösztönzi a metánkibocsátás jelentős csökkentését.

(58)Ezért az uniós fosszilisenergia-importőrök számára elő kell írni, hogy tájékoztassák a tagállamokat az exportőrök által a metánkibocsátás nyomon követésével, jelentésével és csökkentésével kapcsolatban hozott intézkedésekről, különösen a metánkibocsátásuk ellenőrzésére irányuló szabályozási vagy önkéntes intézkedések alkalmazásáról, beleértve az olyan intézkedéseket is, mint a szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatok vagy a metán lefúvatásának és fáklyázásának ellenőrzésére és korlátozására irányuló intézkedések. Az importőrökre vonatkozó tájékoztatási követelményekben meghatározott nyomonkövetési és jelentéstételi szintek megfelelnek az e rendeletben az uniós üzemeltetőktől megkövetelt, a (24)–(26) és (46) preambulumbekezdésben meghatározott szinteknek. A metánkibocsátás ellenőrzésére irányuló intézkedésekről való tájékoztatás nem jelent nagyobb terhet, mint az, amelyet az uniós üzemeltetőktől megkövetelnek.

(59)A tagállamok ezeket az információkat továbbítják a Bizottságnak. Ezen információk alapján az Uniónak az Unióba irányuló fosszilis energiaforrások behozatalával kapcsolatban átláthatósági adatbázist kell létrehoznia és kezelnie, amely részletes adatokat tartalmaz egyrészt arra vonatkozóan, hogy az exportáló vállalatok csatlakoztak-e az olaj- és gázipari vállalatokra vonatkozó OGMP-hez, másrészt – amennyiben van ilyen – a szénipari vállalatokra vonatkozó, ezzel egyenértékű, nemzetközileg vagy az uniós szinten elismert szabvánnyal kapcsolatban. Ezekből az információkból ki kell derülnie, hogy az exportáló országok vállalatai mennyire elkötelezettek a metánkibocsátásuknak az UNFCCC 3. szintű jelentési módszerei szerinti nyomon követése, jelentése és ellenőrzése iránt. Egy ilyen átláthatósági adatbázis információforrásként szolgálna az uniós fosszilisenergia-importőrök vásárlási döntéseihez, valamint más érdekelt felek és a nyilvánosság számára is. Az átláthatósági adatbázisnak az uniós vállalatok és az Unióba fosszilis energiát exportáló vállalatok által a metánkibocsátás nyomon követése és jelentése, valamint csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket is tükröznie kell. Az adatbázisnak tartalmaznia kell továbbá a fosszilisenergia-termelő országok nyomon követésre, jelentésre és csökkentésre vonatkozó szabályozási intézkedéseivel kapcsolatos információkat is.

(60)Ezenkívül az Uniónak létre kell hoznia egy metánkibocsátók nyomon követésére szolgáló globális eszközt, amely tájékoztatást nyújt a nagy metánkibocsátású források nagyságrendjéről, ismétlődéséről és helyéről. Ez tovább ösztönözné az uniós vállalatok és az Unióba fosszilis energiát szállító vállalatok által a metánra vonatkozó szabályozások és hatékony kibocsátáscsökkentési intézkedések végrehajtása terén elért valós és kimutatható eredményeket. Az eszköz különféle tanúsított adatszolgáltatóktól és adatszolgáltatásoktól, többek között az uniós űrprogram Kopernikusz komponensétől és az IMEO-tól származó adatokat hivatott összegyűjteni. Az eszköznek információkkal kell szolgálnia a Bizottság által az érintett országokkal annak érdekében folytatott kétoldalú párbeszédekhez, hogy megvitassák a metánkibocsátási szakpolitikákkal és intézkedésekkel kapcsolatban tervezett különböző forgatókönyveket.

(61)Az (58)–(60) preambulumbekezdésben említett intézkedéseknek együttesen fokozniuk kell az átláthatóságot a vásárlók számára, lehetővé téve számukra, hogy megalapozott beszerzési döntéseket hozzanak, és az egész világon javítva a metánkibocsátás-csökkentési megoldások szélesebb körű elterjedésének lehetőségét. Ezen túlmenően az intézkedéseknek fokozottabban ösztönözniük kell a nemzetközi vállalatokat arra, hogy csatlakozzanak a metán nyomon követésére és jelentésére vonatkozó olyan nemzetközi szabványokhoz, mint az OGMP, vagy hatékony nyomonkövetési, jelentési és kibocsátáscsökkentési intézkedéseket fogadjanak el. Ezek az intézkedések egy olyan fokozatos megközelítés alapjául szolgálnak, amelynek célja a behozatalra alkalmazandó intézkedések szigorítása. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni arra, hogy módosítsa vagy kiegészítse az importőrökre vonatkozó jelentéstételi követelményeket. A Bizottságnak továbbá értékelnie kell ezen intézkedések végrehajtását, és amennyiben szükségesnek ítéli, felülvizsgálati javaslatokat nyújt be az importőrökre vonatkozó szigorúbb intézkedések bevezetése, valamint a harmadik országokban a metánkibocsátás nyomon követésére, jelentésére, ellenőrzésére és csökkentésére alkalmazandó intézkedések hasonló szintű hatékonyságának biztosítása érdekében. Az értékelés során figyelembe kell vennie az IMEO által végzett munkát, beleértve a metánkibocsátási mutatót, az átláthatósági adatbázist és a metánkibocsátók nyomon követésére szolgáló globális eszközt. Amennyiben a Bizottság helyénvalónak találja a behozatalra alkalmazandó intézkedések szigorítását, különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között konzultáljon az érintett harmadik országokkal.

(62)A tagállamok biztosítják, hogy e rendelet be nem tartása hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat vonjon maga után, amelyek a pénzbírságokat és kényszerítő bírságokat is magukban foglalhatják, továbbá meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Annak érdekében, hogy a szankciók jelentős visszatartó erővel bírjanak, azoknak megfelelőnek kell lenniük az adott jogsértés típusára, az üzemeltető számára esetlegesen jelentett előnyre, valamint a környezeti kár jellegére és súlyosságára tekintettel. A szankciók kiszabásakor kellő figyelmet kell fordítani az adott jogsértés jellegére, súlyosságára és időtartamára. A kiszabott szankcióknak arányosnak kell lenniük, és azokat az uniós és nemzeti joggal – többek között az alkalmazandó eljárási biztosítékokkal és az Alapjogi Chartában foglalt elvekkel – összhangban kell végrehajtani.

(63)A következetesség biztosítása érdekében fel kell tüntetni azon jogsértések listáját, amelyek esetében szankciókat kell kivetni. A szankciók következetesebb alkalmazásának megkönnyítése érdekében a szankciók alkalmazására vonatkozóan közös és nem kimerítő jellegű indikatív kritériumokat kell meghatározni. A szankciók visszatartó erejét meg kell erősíteni a tagállamok által kiszabott szankciókkal kapcsolatos információknak – az (EU) 2016/679 37 és (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletben 38 meghatározott adatvédelmi követelményekkel összhangban történő – közzétételi lehetőségével.

(64)Módosítani kell az (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendeletet 39 azon rendelkezések miatt, amelyek a díjszabásban is megnyilvánuló beruházásokat kívánnak meg a szabályozott üzemeltetőktől, annak érdekében, hogy megbízzák az ACER-t azzal a feladattal, hogy az összehasonlítható projektek esetében bocsásson rendelkezésre a metánkibocsátás nyomon követésével, jelentésével és csökkentésével kapcsolatban felmerülő fajlagos beruházási költségek összehasonlítására szolgáló mutatókat és referenciaértékeket.

(65)A kokszszénbányákban történő lefúvatás és fáklyázás fokozatos megszüntetésével kapcsolatos elemek meghatározása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el e rendelet annak érdekében történő kiegészítse céljából, hogy meghatározza a metánnak a kokszszénbányák szellőzőaknáiból történő lefúvatására vonatkozó korlátozásokat. Annak érdekében továbbá, hogy az importőröktől szükség esetén további információkat lehessen kérni, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el e rendelet annak érdekében történő kiegészítse céljából, hogy módosítsa vagy kiegészítse az importőrök által nyújtandó információkat. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(66)E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni annak érdekében, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikkével összhangban a közös jelentéstételi formátumokkal kapcsolatban részletes szabályokat fogadhasson el. Ezt a végrehajtási hatáskört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 40 megfelelően kell gyakorolni.

(67)Az üzemeltetőknek és az illetékes hatóságoknak észszerű határidőt kell biztosítani arra, hogy megtegyék az e rendelet követelményeinek teljesítéséhez szükséges előkészítő intézkedéseket.

(68)Mivel e rendelet célkitűzését – nevezetesen az energiaágazaton belüli metánkibocsátás pontos nyomon követését, jelentését, ellenőrzését és csökkentését – a tagállamok külön-külön nem tudják megvalósítani, és ezért annak léptéke miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) Ez a rendelet szabályokat állapít meg az uniós energiaágazat metánkibocsátásának pontos nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére, valamint e kibocsátások – többek között szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatok, valamint a lefúvatás és fáklyázás korlátozása révén történő – csökkentésére vonatkozóan. Ez a rendelet szabályokat állapít meg a fosszilis energia Unióba történő behozatalából származó metánkibocsátás átláthatóságát biztosító eszközökre vonatkozóan.

(2) Ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:

a) az olaj és fosszilis gáz feltárása és kitermelése, a fosszilis gáz gyűjtése és feldolgozása;

b) fosszilis és/vagy megújuló (bio- vagy szintetikus) metánnal működő gázszállító, -elosztó, föld alatti gáztároló és cseppfolyósítottföldgáz-terminálok (LNG-terminálok);

c) működő föld alatti és külszíni szénbányák, bezárt és felhagyott föld alatti szénbányák.

(3) Ez a rendelet az importőrökre vonatkozó tájékoztatási követelményeket, a metánkibocsátási átláthatósági adatbázist és a metánkibocsátók nyomon követésére szolgáló eszközt illetően az Unión kívüli metánkibocsátásokra is alkalmazandó.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1. „metánkibocsátás”: a lehetséges metánkibocsátási forrást jelentő valamennyi szerkezeti elemből származó összes közvetlen kibocsátás, függetlenül attól, hogy az szándékos vagy nem szándékos lefúvatás vagy fáklyákon belüli tökéletlen égés eredménye, illetve más szerkezeti elemekből vagy véletlen szivárgásból származik;

2. „szállításirendszer-üzemeltető”: [a folyamatban lévő átdolgozási javaslatnak megfelelően kiigazítandó] a [2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 41 2. cikkének 4. pontjában] meghatározott jelentéssel rendelkező fogalom;

3. „elosztórendszer-üzemeltető”: [a folyamatban lévő átdolgozási javaslatnak megfelelően kiigazítandó] a [2009/73/EK irányelv 2. cikkének 6. pontjában] meghatározott jelentéssel rendelkező fogalom;

4. „üzemeltető”: bármely természetes vagy jogi személy, aki valamilyen eszközt üzemeltet vagy felügyel, vagy – amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik – akire az eszköz technikai működése feletti meghatározó gazdasági hatalmat ruháztak;

5. „bányaüzemeltető”: bármely természetes vagy jogi személy, aki szénbányát üzemeltet vagy felügyel, vagy – amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik – akire a szénbánya technikai működése feletti meghatározó gazdasági hatalmat ruháztak;

6. „hitelesítés”: a hitelesítő által az üzemeltetők és bányaüzemeltetők által továbbított jelentések megfelelőségének értékelése érdekében végzett tevékenységek;

7. „hitelesítő”: az e rendelet 4. cikkével összhangban kijelölt illetékes hatóságoktól eltérő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely hitelesítési tevékenységeket végez, és amelyet a 765/2008/EK rendelet szerinti nemzeti akkreditáló testület akkreditált, vagy az említett rendelet 5. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a hitelesítési nyilatkozat kiállításának időpontjában más módon felhatalmazott természetes személy;

8. „forrás”: olyan szerkezeti elem vagy geológiai szerkezet, amely szándékosan vagy véletlenül, időszakosan vagy tartósan metánt bocsát ki a légkörbe;

9. „eszköz”: olyan üzleti vagy működési egység, amely több létesítményből vagy telephelyből is állhat, beleértve az üzemeltető üzemviteli irányítása alatt álló eszközöket (üzemeltetett eszközök) és az üzemeltető üzemviteli irányítása alatt nem álló eszközöket (nem üzemeltetett eszközök);

10. „kibocsátási tényező”: valamely gáz egységnyi tevékenységre jutó kibocsátását vagy elnyelését számszerűsítő együttható, amely gyakran olyan mérési adatokból vett mintán alapul, amelyeket azzal a céllal átlagolnak, hogy adott működési feltételek mellett egy adott tevékenységi szintre vonatkozóan reprezentatív kibocsátási arányt állapítsanak meg;

11. „általános kibocsátási tényező”: a kibocsátási források minden egyes típusára egységesen megállapított, jegyzékekből vagy adatbázisokból származó kibocsátási tényező, amelyet nem hitelesítettek közvetlen mérésekkel;

12. „fajlagos kibocsátási tényező”: közvetlen mérésekből származó kibocsátási tényező;

13. „közvetlen mérés”: a metánkibocsátás mennyiségének metánmérő készülékkel történő közvetlen, forrásszintű meghatározása;

14. „telephelyi szintű metánkibocsátás”: egy eszközön belüli összes kibocsátási forrás;

15. „telephelyi szintű mérés”: felülről lefelé irányuló mérés, amelyhez jellemzően mobil platformra – például járművekre, drónokra, légi járművekre, hajókra, műholdakra vagy más eszközökre – szerelt érzékelőket használnak, amelyek segítségével teljes kép kapható az egész telephely kibocsátásáról;

16. „vállalkozás”: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely az alábbi funkciók közül legalább egyet ellát: az olaj és a fosszilis gáz kitermelése, feltárása és előállítása, a fosszilis gáz gyűjtése és feldolgozása, valamint a gáz szállítása, elosztása és föld alatti tárolása, beleértve a cseppfolyósított földgázt is;

17. „szivárgásészlelési és -javítási vizsgálat”: a metánkibocsátás forrásainak – a szivárgásokat és a nem szándékos lefúvatást is ideértve – azonosítása céljából végzett vizsgálat;

18. „lefúvatás”: a metán elégetés nélküli kibocsátása a légkörbe, akár szándékosan az erre a célra tervezett folyamatokból, tevékenységekből vagy eszközökből, akár nem szándékosan, üzemzavar vagy geológiai korlátok esetén;

19. „fáklyázás”: a metán ártalmatlanítás céljából az erre tervezett berendezésben történő ellenőrzött elégetése;

20. „vészhelyzet”: olyan átmeneti, váratlan, ritkán előforduló helyzet, amelyben a metánkibocsátás az emberi biztonságra, a közegészségre vagy a környezetre gyakorolt azonnali és jelentős káros hatás megelőzése érdekében elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen, azonban nem tartoznak ide a következő eseményekből eredő vagy azokkal kapcsolatos helyzetek:

a) az üzemeltető nem telepített olyan megfelelő berendezést, amely a termelés várható vagy tényleges ütemét és nyomását illetően elegendő kapacitással rendelkezik;

b) az üzemeltető nem korlátozza a termelést abban az esetben, ha a termelés üteme meghaladja a kapcsolódó berendezés vagy gyűjtőrendszer kapacitását; nem tartozik ide, ha a többlettermelés a termelési lánc következő szintjén bekövetkezett vészhelyzet, üzemzavar vagy nem tervezett javítás miatt következik be, és az legfeljebb a termelési lánc következő szintjén fennálló kapacitásproblémáról szóló értesítés időpontjától számított nyolc órán át tart;

c) tervezett karbantartás;

d) az üzemeltető gondatlansága;

e) ugyanazon berendezés ismételt – azaz az előző 30 napon belüli négyszeri vagy többszöri – meghibásodása;

21. „üzemzavar”: a berendezés hirtelen, elkerülhetetlen meghibásodása vagy műszaki hibája, amelyre az üzemeltetőnek nincs érdemleges befolyása, és amely jelentősen zavarja a működést, azonban nem tartozik ide az olyan meghibásodás vagy műszaki hiba, amelyet részben vagy egészben a nem megfelelő karbantartás, a gondatlan üzemeltetés vagy a berendezés más megelőzhető meghibásodása vagy műszaki hibája okoz;

22. „rutinszerű fáklyázás”: az olaj vagy fosszilis gáz szokásos kitermelése során abban az esetben végzett fáklyázás, ha nincs elegendő létesítmény vagy a geológiai körülmények nem alkalmasak a metán visszasajtolására, helyszíni hasznosítására vagy piacra juttatására;

23. „fáklya”: a metán égetésére szolgáló, égővel felszerelt berendezés;

24. „inaktív kút”: olyan olaj- vagy gázkút vagy kútfúrás által érintett terület, ahol a feltárási vagy kitermelési tevékenység legalább egy éve szünetel;

25. „kármentesítés”: a szennyezett víz és talaj megtisztításának folyamata;

26. „helyreállítás”: a kút vagy a kútfúrás által érintett terület helyreállítási folyamata, amelynek során a talaj és a növényzet állapotát visszaállítják a terület megzavarása előttihez hasonló állapotra;

27. „szénbánya”: olyan terület, ahol szénbányászat folyik vagy folyt, beleértve a földet, a feltárt területet, a föld alatti járatokat, az aknákat, a lejtős bányatereket, az alagutakat és a vágatokat, a felszínen vagy a föld alatt található építményeket, létesítményeket, berendezéseket, gépeket és szerszámokat, amelyeket a lignit, szubbitumenes szén, bitumenes szén vagy antracit természetes földi lelőhelyeiből bármilyen eszközzel vagy módszerrel történő kitermelése során használnak vagy abból erednek, beleértve a szén kitermelésre való előkészítésével kapcsolatos munkát is;

28. „működő szénbánya”: olyan szénbánya, ahol a bevétel többsége a lignit, a szubbitumenes szén, a bitumenes szén vagy az antracit kitermeléséből származik, és ahol a következő feltételek közül legalább egy teljesül:

a) bányafejlesztés van folyamatban;

b) az elmúlt 90 napban szenet termeltek ki;

c) működnek a bánya szellőzőventilátorai;

29. „föld alatti szénbánya”: olyan szénbánya, ahol a szenet földbe vájt, a szénréteghez vezető alagutakon keresztül termelik ki úgy, hogy e réteget föld alatti bányászati berendezésekkel, például réselőgépekkel és mozgó frontfejtő és kamrafejtő bányagépekkel bányásszák ki, majd a felszínre szállítják;

30. „külszíni szénbánya”: olyan szénbánya, ahol a szén a felszín közelében található és a fedő kőzet- és talajrétegek eltávolításával kitermelhető;

31. „szellőzőakna”: olyan függőleges járat, amelyet a friss levegő föld alá juttatására, illetve a metán és más gázok föld alatti szénbányából történő eltávolítására használnak;

32. „metánmentesítő állomás”: a szénbánya gázelvezető rendszeréből származó metánt összegyűjtő állomás;

33. „metánelvezető rendszer”: olyan rendszer, amely több metánforrást is tartalmazhat, és amely a szénrétegekben vagy a környező kőzetrétegekben keletkező, metánban gazdag gázt elvezeti és egy metánmentesítő állomásra szállítja;

34. „bányászat utáni tevékenységek”: a szén bányászata és felszínre hozatala után végzett tevékenységek, beleértve a szén kezelését, feldolgozását, tárolását és szállítását is;

35. „folyamatos mérés”: olyan mérés, amelynek során a leolvasás legalább percenként történik;

36. „szellőzőlevegőből származó metán”: a szénrétegekből és más gáztartalmú rétegekből származó metán, amely a szellőzőlevegőbe kerül és a szellőzőaknán keresztül távozik;

37. „szénlelőhely”: olyan földterület, ahol a földtani ásványlelőhelyek dokumentálására vonatkozó tagállami módszertan szerint meghatározott jelentős mennyiségű bányászható szén található;

38. „bezárt szénbánya”: azonosított üzemeltetővel, tulajdonossal vagy hasznosításba vevővel rendelkező szénbánya, amelyet az alkalmazandó engedélyezési követelményeknek vagy egyéb előírásoknak megfelelően bezártak;

39. „felhagyott szénbánya”: olyan szénbánya, amelynek üzemeltetője, tulajdonosa vagy hasznosításba vevője nem azonosítható, vagy amelyet nem szabályozott módon zártak be;

40. „kokszszénbánya”: olyan bánya, ahol az 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 42 B. mellékletében meghatározottak szerint az utolsó három év átlagos termelési kibocsátásának legalább 50 %-át a kokszszén teszi ki;

41. „importőr”: az Unióban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely kereskedelmi tevékenység keretében harmadik országból származó fosszilis energiaforrást hoz forgalomba az uniós piacon.

3. cikk

A szabályozott üzemeltetők költségei

(1) A szabályozó hatóságok a szállítási vagy elosztási díjak vagy a szállításirendszer-üzemeltető, az elosztórendszer-üzemeltetők, az LNG-terminálok üzemeltetői vagy más szabályozott vállalkozások – köztük adott esetben a föld alatti gáztárolók üzemeltetői – által alkalmazandó módszerek megállapításakor vagy jóváhagyásakor figyelembe veszik az e rendelet szerinti kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket, illetve az ennek érdekében végrehajtott beruházásokat, amennyiben azok megfelelnek egy hatékony és szerkezetileg összehasonlítható szabályozott üzemeltető költségeinek, illetve beruházásainak.

(2) Az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) háromévente kidolgozza és nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az összehasonlítható projektek esetében a metánkibocsátás nyomon követésével, jelentésével és csökkentésével kapcsolatban felmerülő fajlagos beruházási költségek összehasonlítására szolgáló mutatókat és megfelelő referenciaértékeket.

2. fejezet

Illetékes hatóságok és független ellenőrzés

4. cikk

Illetékes hatóságok

(1) Minden tagállam kijelöl egy vagy több, az e rendelet alkalmazásának nyomon követéséért és érvényesítéséért felelős illetékes hatóságot.

A tagállamok … [3 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig értesítik a Bizottságot az illetékes hatóságok nevéről és elérhetőségéről. A tagállamok késedelem nélkül értesítik a Bizottságot az illetékes hatóságok nevében vagy kapcsolattartási adataiban bekövetkező minden változásról.

(2) A Bizottság nyilvánosságra hozza és rendszeresen frissíti az illetékes hatóságok jegyzékét.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az e rendeletben meghatározott kötelezettségek teljesítéséhez szükséges hatáskörökkel és erőforrásokkal.

5. cikk

Az illetékes hatóságok feladatai

(1) Az illetékes hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelést.

(2) Az üzemeltetők és a bányaüzemeltetők minden szükséges segítséget megadnak az illetékes hatóságoknak az e rendeletben említett feladataik ellátásának lehetővé tételéhez vagy megkönnyítéséhez, különösen a telephelyekre való bejutást, valamint a dokumentáció vagy a nyilvántartások bemutatását illetően.

(3) Az illetékes hatóságok e rendelet betartásának biztosítása érdekében együttműködnek egymással és a Bizottsággal, valamint szükség esetén harmadik országok hatóságaival. A Bizottság az együttműködés elősegítése érdekében létrehozhatja az illetékes hatóságok hálózatát, amelyhez az információcseréhez és a bevált gyakorlatok megosztásához szükséges intézkedések is társulnak, és amely lehetőséget biztosít a konzultációkra is.

(4) Amennyiben a jelentéseket e rendelettel összhangban nyilvánosságra kell hozni, az illetékes hatóságok azokat díjmentesen, szabadon elérhető, letölthető és szerkeszthető formátumban hozzáférhetővé teszik egy erre kijelölt weboldalon.

Amennyiben a 2003/4/EK irányelv 4. cikkével összhangban az információkat bizalmasan kezelik, az illetékes hatóságok jelzik, hogy milyen típusú információkat és milyen okból tartottak vissza.

6. cikk

Ellenőrzések

(1) Az illetékes hatóságok időszakos ellenőrzéseket végeznek annak ellenőrzése céljából, hogy az üzemeltetők vagy a bányaüzemeltetők eleget tesznek-e az e rendeletben foglalt követelményeknek. Az első ellenőrzést … [18 hónappal e rendelet hatálybalépés után]-ig kell elvégezni.

(2) Az ellenőrzések adott esetben magukban foglalják a helyszíni ellenőrzéseket vagy helyszíni vizsgálatokat, az e rendelet követelményeinek való megfelelést igazoló dokumentumok és nyilvántartások vizsgálatát, a metánkibocsátás észlelésére és koncentrációjára vonatkozó méréseket, valamint az illetékes hatóság által vagy nevében a telephelyek vagy létesítmények e rendelet követelményeinek való megfelelésének ellenőrzése és előmozdítása érdekében végzett bármely nyomonkövetési intézkedést.

Amennyiben az ellenőrzés során megállapítják, hogy súlyosan megsértették e rendelet követelményeit, az illetékes hatóságok az (5) bekezdésben említett jelentés keretében értesítést adnak ki az üzemeltető vagy a bányaüzemeltető által végrehajtandó korrekciós intézkedésekről.

(3) Az (1) bekezdésben említett első ellenőrzést követően az illetékes hatóságok rutinellenőrzési programokat dolgoznak ki. Az ellenőrzések közötti időszakot a környezeti kockázat értékelése alapján határozzák meg, de nem haladhatja meg a két évet. Amennyiben valamely ellenőrzés során megállapítják, hogy súlyosan megsértették e rendelet követelményeit, a következő ellenőrzést egy éven belül kell elvégezni.

(4) Az illetékes hatóságok a következők céljából nem rutinszerű ellenőrzéseket végeznek:

a) a 7. cikkben említett megalapozott panaszok és a meg nem felelés eseteinek lehető legrövidebb időn belüli kivizsgálása azt követően, hogy az illetékes hatóságok tudomást szereztek a panaszokról vagy a meg nem felelésről;

b) annak biztosítása, hogy a szivárgásjavításokat vagy a szerkezeti elemek cseréjét a 14. cikkel összhangban végzik el.

(5) Az illetékes hatóságok minden egyes ellenőrzést követően jelentést készítenek, amelyben ismertetik az ellenőrzés jogalapját, a követett eljárási lépéseket, a vonatkozó megállapításokat és az üzemeltető vagy a bányaüzemeltető által meghozandó további intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat.

A jegyzőkönyvet az ellenőrzést követő két hónapon belül megküldik az érintett üzemeltetőnek és közzéteszik. Amennyiben a jelentés alapja a 7. cikkel összhangban benyújtott panasz volt, az illetékes hatóságok értesítik a panaszost, amint a jelentés nyilvánosan hozzáférhetővé válik.

A jelentést az illetékes hatóságok a 2003/4/EK irányelvvel összhangban nyilvánosan hozzáférhetővé teszik. Amennyiben a 2003/4/EK irányelv 4. cikkével összhangban az információkat bizalmasan kezelik, az illetékes hatóságok a jelentésben jelzik, hogy milyen típusú információkat és milyen okból tartottak vissza.

(6) Az üzemeltetők és a bányaüzemeltetők az illetékes hatóságok által meghatározott határidőn belül vagy az illetékes hatóságokkal egyeztetett bármely más határidőn belül megteszik az (5) bekezdésben említett jelentésben meghatározott valamennyi szükséges intézkedést.

7. cikk

Az illetékes hatóságokhoz benyújtott panaszok

(1) Bármely természetes vagy jogi személy, aki úgy véli, hogy az e rendeletben foglalt követelmények üzemeltetők vagy bányaüzemeltetők általi megsértése miatt kárt szenvedett, írásbeli panaszt nyújthat be az illetékes hatóságokhoz.

(2) A panaszokat megfelelően meg kell indokolni, és elegendő bizonyítékot kell tartalmazniuk az állítólagos jogsértésre és az abból eredő kárra vonatkozóan.

(3) Amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy a panasz nem szolgáltat elegendő bizonyítékot a vizsgálat lefolytatásához, az illetékes hatóságok tájékoztatják a panaszost azokról az okokról, amelyek miatt úgy döntöttek, hogy nem folytatnak vizsgálatot.

(4) A nemzeti jog alapján alkalmazandó szabályok sérelme nélkül az illetékes hatóságok folyamatosan tájékoztatják a panaszost az eljárás során tett lépésekről, és adott esetben tájékoztatják a megfelelő alternatív jogorvoslati lehetőségekről, például a nemzeti bíróságokhoz fordulás vagy bármely más nemzeti vagy nemzetközi panasztételi eljárás igénybevételének lehetőségéről.

(5) A nemzeti jog alapján alkalmazandó szabályok sérelme nélkül és hasonló eljárások alapján az illetékes hatóságok tájékoztató jelleggel meghatározzák és közzéteszik a panaszok elbírálására vonatkozó határidőket.

8. cikk

Hitelesítési tevékenységek és hitelesítési nyilatkozat

(1) A hitelesítők értékelik az üzemeltetők vagy a bányaüzemeltetők által e rendelettel összhangban hozzájuk benyújtott kibocsátási jelentések megfelelőségét. Értékelik, hogy a jelentések megfelelnek-e az e rendeletben megállapított követelményeknek, és felülvizsgálják az összes felhasznált adatforrást és módszertant annak érdekében, hogy értékeljék azok megbízhatóságát, hitelességét és pontosságát, különös tekintettel a következőkre:

a) a kibocsátási tényezők kiválasztása és alkalmazása;

b) a metánkibocsátás meghatározásához alkalmazott módszerek, számítások, mintavételek, statisztikai megoszlások és lényegességi szintek;

c) a nem megfelelő mérés vagy jelentéstétel kockázatai;

d) az üzemeltetők vagy a bányaüzemeltetők által alkalmazott minőség-ellenőrzési vagy minőségbiztosítási rendszerek.

(2) A hitelesítők az (1) bekezdésben említett hitelesítési tevékenységek elvégzése során a metánkibocsátás számszerűsítésére vonatkozó, a Bizottság által az (5) bekezdéssel összhangban alkalmazandóvá tett, díjmentesen és nyilvánosan hozzáférhető európai vagy nemzetközi szabványokat használják. Addig az időpontig, amíg a Bizottság meg nem határozza e szabványok alkalmazhatóságát, a hitelesítők a meglévő európai vagy nemzetközi szabványokat használják az üvegházhatásúgáz-kibocsátások számszerűsítésére és hitelesítésére.

A hitelesítők helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek az alkalmazott adatforrások és módszerek megbízhatóságának, hitelességének és pontosságának megállapítása érdekében.

(3) A hitelesítők – mihelyt értékelésük alapján kellő bizonyossággal megállapítják, hogy a kibocsátási jelentés megfelel e rendelet követelményeinek – hitelesítési nyilatkozatot állítanak ki, amelyben igazolják a kibocsátási jelentés megfelelőségét és részletesen ismertetik az elvégzett hitelesítési munkát.

A hitelesítők csak akkor állítják ki a hitelesítési nyilatkozatot, ha megbízható, hiteles és pontos adatok és információk lehetővé teszik a metánkibocsátás kellő bizonyossággal történő meghatározását, és feltéve, hogy a bejelentett adatok összhangban vannak a becsült adatokkal, teljesek és ellentmondásoktól mentesek.

Amennyiben a hitelesítő az értékelés során megállapítja, hogy a kibocsátási jelentés nem felel meg e rendelet követelményeinek, tájékoztatja erről az üzemeltetőt vagy a bányaüzemeltetőt, és az üzemeltető vagy a bányaüzemeltető haladéktalanul felülvizsgált kibocsátási jelentést nyújt be a hitelesítőnek.

(4) Az üzemeltetők és bányaüzemeltetők minden szükséges segítséget megadnak a hitelesítőknek a hitelesítési tevékenységek elvégzésének lehetővé tétele vagy megkönnyítése érdekében, különösen a telephelyekre való bejutást, valamint a dokumentáció vagy a nyilvántartások bemutatását illetően.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 31. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet annak érdekében történő kiegészítése célból, hogy e rendelet alkalmazásában beépítse a metánkibocsátás számszerűsítésére és nyomon követésére vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványokat, valamint meghatározza azok alkalmazhatóságát.

9. cikk

A hitelesítők függetlensége és akkreditációja

(1) A hitelesítők függetlenek az üzemeltetőktől és a bányaüzemeltetőktől, és az e rendeletben előírt tevékenységeket a köz érdekében végzik. Ennek érdekében sem a hitelesítők, sem ugyanazon jogi személy egyetlen része sem lehet üzemeltető vagy bányaüzemeltető, az üzemeltető vagy bányaüzemeltető tulajdonosa, vagy ezek tulajdona, továbbá a hitelesítők nem állhatnak olyan kapcsolatban az üzemeltetőkkel vagy bányaüzemeltetőkkel, amely befolyásolhatja függetlenségüket vagy pártatlanságukat.

(2) A hitelesítőket a 765/2008/EK rendelet szerint egy nemzeti akkreditáló testület akkreditálja.

(3) Amennyiben e rendelet nem tartalmaz a hitelesítők akkreditálására vonatkozó különös rendelkezéseket, a 765/2008/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

10. cikk

Nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpont

(1) Amennyiben biztosított az Unió érdekeinek védelme, a nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpontnak hitelesítő szerepet kell betöltenie a metánkibocsátási adatok tekintetében, különös tekintettel a következő feladatokra:

a) a metánkibocsátási adatok megfelelő statisztikai módszerekkel összhangban történő összesítése;

b) a vállalatok által a metánkibocsátási adatok számszerűsítéséhez használt módszerek és statisztikai eljárások hitelesítése;

c) a kibocsátási becslések nagyobb pontosságának biztosítása érdekében az adatösszesítési és -elemzési módszerek tudományos és statisztikai bevált gyakorlatokkal összhangban történő kidolgozása, a bizonytalanság megfelelő jellemzése mellett;

d) a vállalatok által bejelentett, fő forrásonként és jelentéstételi szintenként összesített adatok versenyszabályokkal és titoktartási követelményekkel összhangban történő közzététele üzemeltetett és nem üzemeltetett eszközök szerinti bontásban;

e) az adatforrások közötti jelentős eltérésekkel kapcsolatos megállapítások jelentése.

(2) A Bizottság a metánkibocsátási adatokat benyújthatja a nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpontnak, amint azt az illetékes hatóságok e rendelettel összhangban a rendelkezésére bocsátják.

(3) A nemzetközi metánkibocsátási megfigyelőközpont által előállított információkat a nyilvánosság és a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

3. fejezet

Olaj- és gázipari metánkibocsátás

11. cikk

Alkalmazási kör

Ez a fejezet az 1. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett tevékenységekre alkalmazandó.

12. cikk

Nyomon követés és jelentéstétel

(1) Az üzemeltetők … [12 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig jelentést nyújtanak be az illetékes hatóságoknak, amely tartalmazza az összes forrásra vonatkozóan az általános, de forrásspecifikus kibocsátási tényezők alkalmazásával megbecsült forrásszintű metánkibocsátást.

(2) Az üzemeltetők … [24 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig jelentést nyújtanak be az illetékes hatóságoknak, amely tartalmazza az üzemeltetett eszközök forrásszintű metánkibocsátásával kapcsolatos közvetlen méréseket. Az ilyen szintű jelentéstétel a kibocsátások becsléséhez használt egyedi kibocsátási tényezők megállapításának alapjaként a forrásszintű mérések és mintavételek alkalmazását is magában foglalhatja.

(3) Az üzemeltetők … [36 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig, majd azt követően minden év március 30-ig jelentést nyújtanak be az illetékes hatóságoknak, amely tartalmazza a (2) bekezdésben említett, üzemeltetett eszközök forrásszintű metánkibocsátásával kapcsolatos közvetlen méréseket, kiegészítve a telephelyi szintű metánkibocsátás méréseivel, lehetővé téve ezáltal a telephelyenként összesített forrásszintű becslések értékelését és hitelesítését.

Az üzemeltetők az illetékes hatóságoknak történő benyújtás előtt gondoskodnak arról, hogy az e bekezdésben meghatározott jelentéseket egy hitelesítő értékelje, és azok tartalmazzák a 8. és 9. cikkel összhangban kiállított hitelesítő nyilatkozatot.

(4) Az Unióban letelepedett vállalkozások … [36 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig jelentést nyújtanak be az illetékes hatóságoknak, amely tartalmazza a nem üzemeltetett eszközök forrásszintű metánkibocsátásával kapcsolatos közvetlen méréseket. Az ilyen szintű jelentéstétel a kibocsátások becsléséhez használt egyedi kibocsátási tényezők megállapításának alapjaként a forrásszintű mérések és mintavételek alkalmazását is magában foglalhatja.

(5) Az Unióban letelepedett vállalkozások … [48 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig, majd azt követően minden év március 30-ig jelentést nyújtanak be az illetékes hatóságoknak, amely tartalmazza a (4) bekezdésben említett, nem üzemeltetett eszközök forrásszintű metánkibocsátásával kapcsolatos közvetlen méréseket, kiegészítve a telephelyi szintű metánkibocsátás méréseivel, lehetővé téve ezáltal a telephelyenként összesített forrásszintű becslések értékelését és hitelesítését.

A vállalkozások az illetékes hatóságoknak történő benyújtás előtt gondoskodnak arról, hogy az e bekezdésben meghatározott jelentéseket egy hitelesítő értékelje, és azok tartalmazzák a 8. és 9. cikkel összhangban kiállított hitelesítő nyilatkozatot.

(6) Az e cikkben előírt jelentéseknek az utolsó, adatokkal alátámasztott naptári évre kell vonatkozniuk, és legalább a következő információkat kell tartalmazniuk:

a) a kibocsátási forrás típusa és helye;

b) a kibocsátási forrástok egyes típusaira vonatkozó részletes adatok;

c) a metánkibocsátás méréséhez használt számszerűsítési módszerekre vonatkozó részletes információk;

d) az üzemeltetett eszközök összes metánkibocsátása;

e) a tulajdoni hányad és a nem üzemeltetett eszközök metánkibocsátásának tulajdoni hányaddal való szorzata;

f) a nem üzemeltetett eszközök üzemviteli irányítását ellátó szervezetek listája.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a (2), (3), (4) és (5) bekezdés szerinti jelentésekhez szükséges jelentéstételi sablont. E végrehajtási jogi aktusokat a 32. cikk (2) bekezdésében említett eljárás keretében kell elfogadni.

(7) A (3) és (5) bekezdésben említett telephelyi szintű mérésekhez olyan megfelelő mennyiségmeghatározási technológiákat kell alkalmazni, amelyek ilyen mérési adatokkal tudnak szolgálni.

(8) Amennyiben jelentős eltérések vannak a forrásszintű módszerekkel számszerűsített kibocsátások és a telephelyi szintű mérésekből származó kibocsátások között, ugyanazon a jelentéstételi időszakon belül további méréseket kell végezni.

(9) A gázinfrastruktúra esetében a metánkibocsátások mérését a metánkibocsátás számszerűsítésére vonatkozó megfelelő európai (CEN) vagy nemzetközi (ISO) szabványok szerint kell elvégezni.

(10) Amennyiben az (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel 43 összhangban az információkat bizalmasan kezelik, az üzemeltetők a jelentésben jelzik, hogy milyen típusú információkat és milyen okból tartottak vissza.

(11) Az illetékes hatóságok az e cikkben meghatározott jelentéseket az üzemeltetők általi benyújtástól számított három hónapon belül az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban a nyilvánosság és a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

13. cikk

Általános kibocsátáscsökkentési kötelezettségek

Az üzemeltetők minden rendelkezésükre álló intézkedést megtesznek a metánkibocsátás megelőzése és minimálisra csökkentése érdekében.

14. cikk

Szivárgásészlelés és -javítás

(1) Az üzemeltetők … [3 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig szivárgásészlelési és -javítási programot nyújtanak be az illetékes hatóságoknak, amely részletesen meghatározza az e cikk követelményeinek megfelelően elvégzendő vizsgálatok tartalmát.

Az illetékes hatóságok előírhatják az üzemeltető számára, hogy e rendelet követelményeinek figyelembevételével módosítsa a programot.

(2) Az üzemeltetők … [6 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig az (1) bekezdésben említett szivárgásészlelési és -javítási programmal összhangban a felelősségük alá tartozó valamennyi lényeges szerkezeti elem kapcsán vizsgálatot végeznek.

Ezt követően háromhavonta meg kell ismételni a szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatokat.

(3) A vizsgálatok elvégzése során az üzemeltetők olyan eszközöket használnak, amelyek lehetővé teszik a szerkezeti elemekből származó 500 ppm vagy annál nagyobb metánveszteség kimutatását.

(4) Az üzemeltetők megjavítanak vagy kicserélnek minden olyan szerkezeti elemet, amelynél 500 ppm vagy annál nagyobb metánkibocsátást észlelnek.

Az első albekezdésben említett szerkezeti elemek javítását vagy cseréjét az észlelést követően azonnal vagy a lehető leghamarabb, de legkésőbb öt nappal az észlelést követően el kell végezni, feltéve, hogy az üzemeltetők bizonyítani tudják, hogy biztonsági vagy műszaki megfontolások nem teszik lehetővé az azonnali intézkedést, és feltéve, hogy az üzemeltetők javítási és nyomonkövetési ütemtervet dolgoznak ki.

A második albekezdésben említett azon biztonsági és műszaki megfontolások, amelyek nem teszik lehetővé az azonnali intézkedést, a személyzet és a közelben tartózkodó emberek biztonságának, a környezeti hatásoknak, a metánveszteség koncentrációjának, a szerkezeti elem elérhetőségének és a cserére szoruló szerkezeti elem rendelkezésre állásának figyelembevételére korlátozódnak. A környezeti hatásra vonatkozó megfontolások magukban foglalhatják azokat az eseteket, amikor a javítás nagyobb fokú metánkibocsátáshoz vezethet, mint ha nem kerülne sor a javításra.

Amennyiben a javítás vagy csere elvégzése előtt le kell állítani a rendszert, az üzemeltetők a szivárgást az észleléstől számított egy napon belül minimális mértékűre csökkentik, majd a rendszer következő tervezett leállításának végéig vagy egy éven belül – attól függően, hogy melyik következik be hamarabb – kijavítják a szivárgást.

(5) A (2) bekezdés ellenére annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak a javítás sikerességéről, az üzemeltetők a (4) bekezdés szerint elvégzett javítást követően a lehető leghamarabb, de legkésőbb azt követően 15 nappal megvizsgálják azokat a szerkezeti elemeket, amelyek esetében a korábbi vizsgálatok során 500 ppm vagy annál nagyobb metánkibocsátást állapítottak meg.

A (2) bekezdés ellenére az üzemeltetők legkésőbb három hónappal a kibocsátások észlelését követően megvizsgálják azokat a szerkezeti elemeket, amelyek esetében 500 ppm-nél kisebb metánkibocsátást állapítottak meg, hogy ellenőrizzék, vajon változott-e a metánveszteség mértéke.

Amennyiben a biztonságot vagy a metánveszteséget illetően nagyobb kockázatot állapítanak meg, az illetékes hatóságok javasolhatják, hogy az érintett szerkezeti elemek esetében gyakrabban végezzenek vizsgálatokat.

(6) A (7) bekezdés szerinti jelentéstételi kötelezettség sérelme nélkül az üzemeltetők a méretüktől függetlenül minden azonosított szivárgást nyilvántartásba vesznek és folyamatosan megvizsgálnak annak biztosítása érdekében, hogy azokat a (4) bekezdésnek megfelelően kijavítsák.

Az üzemeltetők legalább tíz évig megőrzik a nyilvántartást, és kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátják az információkat.

(7) Az üzemeltetők minden egyes vizsgálatot követő egy hónapon belül benyújtják a vizsgálat eredményeit és a javítási és nyomonkövetési ütemtervet tartalmazó jelentést azon tagállam illetékes hatóságainak, ahol az érintett eszközök találhatók. A jelentésnek legalább az I. mellékletben meghatározott elemeket kell tartalmaznia.

Az illetékes hatóságok előírhatják az üzemeltető számára, hogy e rendelet követelményeinek figyelembevételével módosítsa a jelentést vagy a javítási és nyomonkövetési ütemtervet.

(8) Az üzemeltetők az e cikkben meghatározott feladatok bármelyikét átruházhatják. A feladatok átruházása nem érinti az üzemeltetők felelősségét, és nem befolyásolhatja az illetékes hatóságok által ellátott felügyelet hatékonyságát.

(9) A tagállamok biztosítják, hogy a vizsgálatok tekintetében a szolgáltatók rendelkezésére álljanak a tanúsítási, akkreditációs vagy azzal egyenértékű képesítési rendszerek, beleértve a megfelelő képzési programokat is.

15. cikk

A lefúvatásra és a fáklyázásra vonatkozó korlátozások

(1) A lefúvatás az e cikkben meghatározott körülmények kivételével tilos. A rutinszerű fáklyázás tilos.

(2) A lefúvatás csak a következő helyzetekben megengedett:

a) vészhelyzet vagy üzemzavar esetén; valamint

b) ha az a szerkezeti elemek vagy berendezések működéséhez, javításához, karbantartásához vagy teszteléséhez elkerülhetetlen és feltétlenül szükséges, a 16. cikkben meghatározott jelentési kötelezettségekre is figyelemmel.

(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti lefúvatás a következőkben meghatározott konkrét helyzeteket foglalja magában, amikor a lefúvatástól nem lehet teljesen eltekinteni:

a) bizonyos szerkezeti elemek normál működése során, feltéve, hogy a berendezés megfelel a berendezésre vonatkozó összes előírt szabványnak, és azt a metánveszteségek minimalizálása érdekében megfelelően karbantartják és rendszeresen ellenőrzik;

b) a kútban felhalmozódott folyadéknak a légköri nyomás eléréséig történő leengedése vagy tisztítása;

c) tárolótartály vagy más alacsony nyomású tartály esetében végzett mérés vagy mintavétel során;

d) a folyadékoknak az alkalmazandó szabványokkal összhangban a tárolótartályból vagy más alacsony nyomású tartályból egy szállítójárműbe történő áttöltése során;

e) javítás és karbantartás során, beleértve a berendezés javítás és karbantartás céljából történő kifúvatását és nyomásmentesítését;

f) a béléscsőfej vizsgálata során;

g) a tömítőgyűrű szivárgásvizsgálata során;

h) 24 óránál rövidebb ideig tartó termelési teszt során;

i) ha a metán nem felel meg a gyűjtővezetékre vonatkozó előírásoknak, feltéve, hogy az üzemeltető hetente kétszer elemzi a metánmintákat annak megállapítása érdekében, hogy teljesültek-e az előírások, és a metánt a gyűjtővezetékbe vezeti, mihelyt teljesülnek a csővezetékre vonatkozó előírások;

j) a csővezetékek, berendezések vagy létesítmények üzembe helyezése során, de csak addig, amíg arra a csővezetékbe vagy a berendezésbe jutott szennyeződések eltávolításához szükség van;

k) csőgörény használata, javítás érdekében végzett kifúvatás, illetve a gyűjtővezeték javítása vagy karbantartása kapcsán végzett tisztítás során, és csak akkor, ha a gáz nem maradhat a csővezeték érintetlen részében, illetve a gázt nem lehet oda visszavezetni.

(4) Amennyiben a (2) és (3) bekezdés alapján megengedett a lefúvatás, az üzemeltetők csak akkor végezhetnek lefúvatást, ha a fáklyázás műszakilag nem kivitelezhető, vagy ha a fáklyázás a műveletek vagy a személyzet biztonságát veszélyezteti. Ilyen esetben az üzemeltetők a 16. cikkben meghatározott jelentéstételi kötelezettség keretében kifejtik az illetékes hatóságok részére, hogy miért volt szükséges a fáklyázás helyett a lefúvatás mellett dönteni.

(5) A fáklyázás csak akkor megengedett, ha a metán visszasajtolása, helyszíni hasznosítása vagy piacra juttatása gazdasági megfontolásoktól eltérő okok miatt nem megvalósítható. Ilyen esetben az üzemeltetők a 16. cikkben meghatározott jelentéstételi kötelezettség keretében kifejtik az illetékes hatóságok részére, hogy miért volt szükséges a metán visszasajtolása, helyszíni hasznosítása vagy piacra juttatása helyett a fáklyázás mellett dönteni.

16. cikk

A lefúvatási és fáklyázási események bejelentése

(1) Az üzemeltetők a következő lefúvatási és fáklyázási eseményekről értesítik az illetékes hatóságokat:

a) vészhelyzet vagy üzemzavar miatti lefúvatás vagy fáklyázás;

b) egy 24 órás időszakon belül egyetlen esemény keretében összesen legalább 8 órán keresztül tartó lefúvatás vagy fáklyázás.

Az első albekezdésben említett értesítést az eseményt követően haladéktalanul, de legkésőbb az esemény kezdetétől vagy attól az időponttól számított 48 órán belül kell megtenni, amikor arról az üzemeltető tudomást szerzett.

(2) Az üzemeltetők negyedévente, a II. mellékletben meghatározott elemekkel összhangban jelentést nyújtanak be az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdésben és a 15. cikkben említett valamennyi lefúvatásról és fáklyázásról.

(3) Az illetékes hatóságok az e cikkben meghatározott jelentéseket évente és az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban a nyilvánosság és a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

17. cikk

A fáklyázási szabványokra vonatkozó követelmények

(1) A létesítmény építése, cseréje vagy felújítása, illetve új fáklyák vagy más égetőberendezések telepítése esetén az üzemeltetők csak olyan égetőberendezéseket telepíthetnek, amelyek automatikus gyújtószerkezettel vagy folyamatos vezérléssel, valamint a szénhidrogének megsemmisítése tekintetében teljes leválasztási hatásfokkal rendelkeznek.

(2) Az üzemeltetők … [12 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig gondoskodnak arról, hogy minden fáklya vagy egyéb égetőberendezés megfeleljen az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek.

(3) Az üzemeltetők a III. mellékletben meghatározott elemekkel összhangban hetente ellenőrzik a fáklyákat.

18. cikk

Inaktív kutak

(1) A tagállamok … [12 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig a területükön található vagy a joghatóságuk alá tartozó valamennyi inaktív kútról összeállítanak és közzétesznek egy jegyzéket, amely tartalmazza legalább a IV. mellékletben meghatározott elemeket.

(2) … [18 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig valamennyi inaktív kútra metánkibocsátás mérésére szolgáló berendezést kell felszerelni.

(3) A (2) bekezdésben említett méréseket tartalmazó jelentéseket az utolsó, adatokkal alátámasztott naptári évre vonatkozóan … [24 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig, majd ezt követően minden év március 30-ig kell benyújtani az illetékes hatóságoknak. Az e bekezdésben meghatározott jelentéseket az illetékes hatóságoknak történő benyújtás előtt értékelnie kell egy hitelesítőnek, és a jelentéseknek tartalmazniuk kell a 8. és 9. cikkel összhangban kiállított hitelesítő nyilatkozatot is.

(4) Az illetékes hatóságok az e cikkben meghatározott jelentéseket az üzemeltetők általi benyújtástól számított három hónapon belül az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban a nyilvánosság és a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

(5) A tagállamok felelősek a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítéséért, kivéve, ha azonosítani lehet a felelős félt, amely esetben ez a fél viseli a felelősséget.

(6) A tagállamok kibocsátáscsökkentési tervet dolgoznak ki és hajtanak végre a területükön található inaktív kutak kármentesítése, helyreállítása és végleges lezárása céljából.

A kibocsátáscsökkentési tervek esetében az (1) bekezdésben említett jegyzékeket használják a tevékenységekkel kapcsolatos prioritások meghatározásához, beleértve a következőket:

a) a kutak kármentesítése, helyreállítása és végleges lezárása;

b) az érintett bekötőutak helyreállítása;

c) a kutak és a korábbi műveletek által érintett földterületek, vizek és élőhelyek helyreállítása;

d) annak biztosítása érdekében végzett éves ellenőrzések, hogy a lezárt kutak már nem jelentenek metánkibocsátási forrást.

4. fejezet

Szénipari metánkibocsátás

I. szakasz

Nyomon követés és jelentéstétel a működő bányákban

19. cikk

Alkalmazási kör

(1) Ez a szakasz a működő föld alatti és külszíni szénbányákra vonatkozik.

(2) A működő föld alatti szénbányákból származó metánkibocsátások a következő kibocsátásokat foglalják magukban:

a) a bánya üzemeltetője által használt összes szellőzőaknából származó metánkibocsátás;

b) a metánmentesítő állomásokból és a metánelvezető rendszerből származó metánkibocsátás, függetlenül attól, hogy az szándékos vagy nem szándékos lefúvatásból vagy a fáklyákban történő tökéletlen elégetésből ered-e;

c) a bányászat utáni tevékenységek során keletkező metánkibocsátás.

(3) A működő külszíni szénbányákból származó metánkibocsátások a következő kibocsátásokat foglalják magukban:

a) a szénbányában a bányászati folyamat során keletkező metánkibocsátás;

b) a bányászat utáni tevékenységek során keletkező metánkibocsátás.

20. cikk

Nyomon követés és jelentéstétel

(1) Föld alatti szénbányák esetében a bányaüzemeltetők az általuk használt összes szellőzőaknában folyamatosan mérik és számszerűsítik a szellőzőlevegőből származó metánkibocsátást olyan készülék használatával, amely legalább 100 ppm mértékű metánkoncentráció-mérési érzékenységgel rendelkezik. Emellett havonta mintavételen alapuló méréseket is végeznek.

(2) A metánmentesítő állomások üzemeltetői a lefúvatási és fáklyázási tevékenység okaitól függetlenül folyamatosan mérik a lefúvatott és fáklyázott metán mennyiségét.

(3) A külszíni szénbányák esetében a bányaüzemeltetők a bányászati műveletekből származó kibocsátások számszerűsítéséhez a szénbányára vonatkozó lelőhelyspecifikus metánkibocsátási tényezőket használják. A bányaüzemeltetők e kibocsátási tényezőket negyedévente a megfelelő tudományos szabványoknak megfelelően és a környező rétegek metánkibocsátásának figyelembevételével állapítják meg.

(4) Az (1)–(3) bekezdésben említett méréseket és számszerűsítést a megfelelő európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően kell elvégezni.

Ami az (1) és (2) bekezdésben említett folyamatos méréseket illeti, ha a mérőberendezés egy része egy ideig nem működik, a berendezés működése idején mért értékek felhasználhatók az arra az időszakra vonatkozó adatok arányos becsléséhez, amikor a berendezés nem működött.

Az (1) és (2) bekezdésben említett folyamatos mérésekhez használt berendezésnek a kibocsátás nyomon követésére való használata által érintett időszak több mint 90 %-ában működnie kell, az újrakalibrálásra fordított állásidőt nem számítva.

(5) A bányaüzemeltetők a szénbányászat utáni kibocsátást évente frissített, lelőhelyspecifikus, szénmintákon alapuló és a megfelelő tudományos szabványoknak megfelelő, szénbányászat utáni kibocsátási tényezők használatával becsülik meg.

(6) A bányaüzemeltetők és a metánmentesítő állomások üzemeltetői … [12 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig, majd azt követően minden év március 30-ig jelentést nyújtanak be az illetékes hatóságoknak, amely tartalmazza az e cikk rendelkezéseinek megfelelő éves forrásszintű metánkibocsátási adatokat.

A jelentés az utolsó, adatokkal alátámasztott naptári évre vonatkozik, és tartalmazza a működő föld alatti szénbányák esetében az V. melléklet 1. részében, a működő külszíni szénbányák esetében az V. melléklet 2. részében, a metánmentesítő állomások esetében pedig az V. melléklet 3. részében meghatározott elemeket.

A bányaüzemeltetők és a metánmentesítő állomások üzemeltetői az illetékes hatóságoknak történő benyújtás előtt gondoskodnak arról, hogy az e bekezdésben meghatározott jelentéseket egy hitelesítő értékelje, és azok tartalmazzák a 8. és 9. cikkel összhangban kiállított hitelesítő nyilatkozatot.

(7) Az illetékes hatóságok az e cikkben meghatározott jelentéseket az üzemeltetők általi benyújtástól számított három hónapon belül az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban a nyilvánosság és a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

II. szakasz

A működő föld alatti szénbányák metánkibocsátásának csökkentése

21. cikk

Alkalmazási kör

Ez a szakasz a 19. cikk (2) bekezdésében említett, föld alatti szénbányákból származó metánkibocsátásokra vonatkozik.

22. cikk

Kibocsátáscsökkentési intézkedések

(1) [2025. január 1-jétől] tilos a metánmentesítő állomásokból származó metánt lefúvatni és fáklyázni, kivéve vészhelyzet vagy üzemzavar esetén, illetve abban az esetben, ha az a karbantartáshoz elkerülhetetlenül és feltétlenül szükséges. Ilyen esetekben a metánmentesítő állomások üzemeltetői csak akkor végezhetnek lefúvatást, ha a fáklyázás műszakilag nem kivitelezhető, vagy ha a fáklyázás a műveletek vagy a személyzet biztonságát veszélyezteti. Ilyen esetben a metánmentesítő állomás üzemeltetői a 23. cikkben meghatározott jelentéstételi kötelezettség keretében kifejtik az illetékes hatóságok részére, hogy miért volt szükséges a fáklyázás helyett a lefúvatás mellett dönteni.

(2) Az 1 kilotonna kitermelt szénre nézve 0,5 tonnánál több metánt kibocsátó szénbányákban – a kokszszénbányák kivételével – 2027. január 1-jétől tilos a metán szellőzőaknákon keresztüli lefúvatása.

(3) A Bizottság … [három évvel e rendelet hatálybalépése után]-ig a 31. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet annak érdekében történő kiegészítése céljából, hogy meghatározza a metánnak a kokszszénbányák szellőzőaknáiból történő lefúvatására vonatkozó korlátozásokat.

23. cikk

A lefúvatási és fáklyázási események bejelentése

(1) [2025. január 1-jétől] a metánmentesítő állomások üzemeltetői kötelesek értesíteni az illetékes hatóságokat minden olyan lefúvatási és fáklyázási eseményről, amelyre

a) vészhelyzet vagy üzemzavar miatt volt szükség;

b) a metánelvezető rendszer karbantartása miatt elkerülhetetlenül szükség volt.

Az értesítést a VI. mellékletben meghatározott elemekkel összhangban az eseményt követően haladéktalanul, de legkésőbb az esemény kezdetétől vagy attól az időponttól számított 48 órán belül kell megtenni, amikor arról az üzemeltető tudomást szerzett.

(2) Az illetékes hatóságok az e cikk szerint részükre benyújtott információkat évente és az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban a nyilvánosság és a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

III. szakasz

A bezárt és felhagyott föld alatti szénbányákból származó metánkibocsátás

24. cikk

Alkalmazási kör

Ez a szakasz a következőkben meghatározott, olyan felhagyott és bezárt föld alatti szénbányákból származó metánkibocsátásokra vonatkozik, ahol a széntermelést leállították:

a) minden olyan szellőzőakna metánkibocsátása, amely továbbra is metánt bocsát ki;

b) a már nem használt szénbányászati berendezésekből származó metánkibocsátás;

c) a VII. melléklet 1. részében foglalt egyéb, pontosan meghatározott pontszerű kibocsátási forrásokból származó metánkibocsátás.

25. cikk

Nyomon követés és jelentéstétel

(1) A tagállamok … [12 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig a területükön található vagy joghatóságuk alatt álló valamennyi bezárt és felhagyott szénbányáról a VII. melléklet 1. részében meghatározott módszertannal összhangban összeállítanak és közzétesznek egy jegyzéket, amely legalább a VII. melléklet 1. részében meghatározott elemeket tartalmazza.

(2) A metánkoncentrációt a megfelelő tudományos szabványokkal összhangban és legalább óránként kell mérni a VII. melléklet 1. részének vi. pontjában felsorolt valamennyi olyan elem esetében, amelyről megállapították, hogy metánt bocsát ki.

… [18 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-tól a VII. melléklet 1. részének v. pontjában felsorolt valamennyi elemre mérőberendezést kell felszerelni azon bezárt és felhagyott szénbányák esetében, ahol … [50 évvel e rendelet hatálybalépését megelőzően] óta nem folytatnak tevékenységet.

A (2) bekezdésben említett mérésekhez legalább 10 000 ppm érzékenységű mérőberendezéseket kell használni.

A mérőberendezésnek a kibocsátás nyomon követésére való használata által érintett időszak több mint 90 %-ában működnie kell, az újrakalibrálásra fordított állásidőt nem számítva.

(3) Az éves forrásszintű metánkibocsátási adatok becsült értékeit tartalmazó jelentéseket az utolsó, adatokkal alátámasztott naptári évre vonatkozóan … [24 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig, majd ezt követően minden év március 30-ig kell benyújtani az illetékes hatóságoknak.

A jelentések az utolsó, adatokkal alátámasztott naptári évre vonatkoznak, és tartalmazzák a VII. melléklet 3. részében meghatározott elemeket.

Az e bekezdésben meghatározott jelentéseket az illetékes hatóságoknak történő benyújtás előtt értékelnie kell egy hitelesítőnek, és a jelentéseknek tartalmazniuk kell a 8. és 9. cikkel összhangban kiállított hitelesítő nyilatkozatot is.

(4) A bezárt bányák tekintetében a bányaüzemeltetők felelősek a (2) és (3) bekezdésben említett követelmények teljesítéséért. A felhagyott bányák tekintetében a tagállamok felelősek a (2) és (3) bekezdésben említett követelmények teljesítéséért.

(5) Az illetékes hatóságok az e cikkben meghatározott jelentéseket az üzemeltetők általi benyújtástól számított három hónapon belül az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban a nyilvánosság és a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

26. cikk

Kibocsátáscsökkentési intézkedések

(1) A tagállamok a 25. cikkben említett jegyzék alapján kibocsátáscsökkentési tervet dolgoznak ki és hajtanak végre a felhagyott szénbányákból származó metánkibocsátás kezelése céljából.

A kibocsátáscsökkentési tervet … [36 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig kell benyújtani az illetékes hatóságoknak, és annak tartalmaznia kell legalább a VII. melléklet 4. részében meghatározott elemeket.

(2) A 25. cikk (2) bekezdésében említett berendezések esetében 2030. január 1-jétől tilos a lefúvatás és a fáklyázás, kivéve, ha a hasznosítás vagy a kibocsátáscsökkentés műszakilag nem kivitelezhető, vagy ha a hasznosítás vagy a kibocsátáscsökkentés a környezetbiztonságot, illetve a műveletek vagy a személyzet biztonságát veszélyezteti. Ilyen esetben a bányaüzemeltetők vagy a tagállamok a 25. cikkben meghatározott jelentéstételi kötelezettség keretében kifejtik, hogy miért volt szükséges a hasznosítás vagy a kibocsátáscsökkentés helyett a lefúvatás vagy a fáklyázás mellett dönteni.

5. fejezet

Unión kívüli metánkibocsátás

27. cikk

Importőrökre vonatkozó követelmények

(1) Az importőrök … [9 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig és azt követően minden év december 31-ig benyújtják a VIII. mellékletben meghatározott információkat az importáló tagállam illetékes hatóságainak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 31. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet annak érdekében történő kiegészítése céljából, hogy módosítsa vagy kiegészítse az importőrök által benyújtandó információk körét.

(2) A tagállamok … [12 hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig és azt követően minden év június 30-ig benyújtják a Bizottságnak az importőrök által rendelkezésükre bocsátott információkat.

A Bizottság az információkat a 28. cikkel összhangban hozzáférhetővé teszi.

(3) A Bizottság 2025. december 31-ig – vagy korábban, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre – megvizsgálja e cikk alkalmazását, különös tekintettel a következőkre:

a) a 29. cikkben említett, a metánkibocsátás nyomon követésére szolgáló globális eszköz keretében gyűjtött, rendelkezésre álló metánkibocsátási adatokról szóló jelentés;

b) a metánkibocsátási adatok IMEO általi elemzése;

c) az Unión kívül található és az Unióba energiát importáló üzemeltetők nyomonkövetési, jelentési, ellenőrzési és kibocsátáscsökkentési intézkedéseire vonatkozó információk; valamint

d) az ellátás biztonságát és az egyenlő versenyfeltételeket érintő következmények az esetleges további kötelezettségek – többek között a kötelező intézkedések, például a metánkibocsátási szabványok vagy célértékek – esetében, külön-külön figyelembe véve az olaj-, a gáz- és a szénágazatot.

Adott esetben és az Unió alkalmazandó nemzetközi kötelezettségei maradéktalan betartásának biztosításához szükséges bizonyítékok alapján a Bizottság az importőrökre alkalmazandó követelmények szigorítása céljából javaslatot tesz e rendelet módosítására annak érdekében, hogy az energiaágazat metánkibocsátásának nyomon követése, jelentése, ellenőrzése és csökkentése tekintetében hasonló szintű hatékonyságot biztosítson.

28. cikk

Metánkibocsátási átláthatósági adatbázis

(1) A Bizottság … [18 hónappal a rendelet hatálybalépése után]-ig létrehoz, majd fenntart egy metánkibocsátási átláthatósági adatbázist, amely a 27. cikk, a 12. cikk (11) bekezdése, a 16. cikk (3) bekezdése, a 18. cikk (4) bekezdése, a 20. cikk (7) bekezdése, a 23. cikk (2) bekezdése és a 25. cikk (5) bekezdése alapján hozzá benyújtott információkat tartalmazza.

(2) Az (1) bekezdésben említett információkon kívül az adatbázis a következő információkat tartalmazza:

a) azon országok jegyzéke, ahol fosszilis energiát termelnek és ahonnan fosszilis energiát exportálnak az Unióba;

b) az a) pontban említett minden egyes ország esetében a következőkre vonatkozó információk:

i. rendelkeznek-e az energiaágazat metánkibocsátására vonatkozó kötelező szabályozási intézkedésekkel, amelyek kiterjednek az e rendeletben az energiaágazat metánkibocsátásának nyomon követése, jelentése, ellenőrzése és csökkentése tekintetében meghatározott elemekre;

ii. aláírták-e a Párizsi Megállapodást;

iii. adott esetben állítanak-e össze nemzeti jegyzéket az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének követelményeivel összhangban;

iv. adott esetben az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján benyújtott nemzeti jegyzékek tartalmazzák-e az energiaágazat metánkibocsátására vonatkozó 3. szintű jelentést;

v. adott esetben az energiaágazat metánkibocsátásának az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján benyújtott nemzeti jegyzékek szerinti mennyisége, valamint annak rögzítése, hogy elvégezték-e az adatok független hitelesítését;

vi. az Unióba fosszilis energiát exportáló vállalatok jegyzéke;

vii. az uniós fosszilisenergia-importőrök jegyzéke.

(2) Biztosítani kell, hogy az átláthatósági adatbázis a nyilvánosság számára online, díjmentesen és legalább angol nyelven hozzáférhető legyen.

(3) Ez a cikk az (EU) 2016/943 irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül alkalmazandó.

29. cikk

A metánkibocsátók nyomon követésére szolgáló globális eszköz

(1) A Bizottság … [két évvel a rendelet hatálybalépése után]-ig létrehoz egy, a metánkibocsátás nyomon követésére szolgáló globális eszközt, amely műholdas adatokon és különböző hitelesített adatszolgáltatóktól és adatszolgáltatásoktól – többek között az uniós űrprogram Kopernikusz komponensétől – származó adatokon alapul.

Az eszközt hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára, és rendszeres frissítéseket kell nyújtani legalább a nagy metánkibocsátású energiaforrások nagyságrendjéről, ismétlődéséről és helyéről.

(2) Az eszköz információkkal szolgál a Bizottság által a metánkibocsátási szakpolitikákkal és intézkedésekkel kapcsolatban folytatott kétoldalú párbeszédekhez. Amennyiben az eszköz új, jelentős kibocsátási forrást azonosít, a Bizottság figyelmezteti az érintett országot a tudatosság növelése és a korrekciós intézkedések előmozdítása érdekében.

(3) E cikket az (EU) 2016/943 irányelv rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni.

6. fejezet

Záró rendelkezések

30. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítására.

(2) Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és a következők tartozhatnak ide:

a) a környezeti károkkal arányos bírságok; az ilyen bírságok mértékét úgy kell kiszámítani, hogy azok a felelősöket ténylegesen megfosszák a jogsértésből származó gazdasági előnyöktől, és az ismétlődő súlyos jogsértések esetén a bírság mértékét fokozatosan növelni kell;

b) kényszerítő bírságok, amelyek rákényszerítik az üzemeltetőket, hogy véget vessenek a jogsértésnek, eleget tegyenek a helyreállítási vagy korrekciós intézkedéseket elrendelő határozatnak, információkat szolgáltassanak vagy adott esetben alávessék magukat az ellenőrzésnek.

A tagállamok [3 hónappal a rendelet hatálybalépése után]-ig értesítik a Bizottságot a szankciókra vonatkozó szabályokról. Ezen túlmenően a tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az ilyen szabályokat érintő minden későbbi módosításról.

(3) Legalább a következő jogsértések esetén kell szankciókat alkalmazni:

a) az üzemeltetők vagy a bányaüzemeltetők nem biztosítják az illetékes hatóságok vagy a hitelesítők számára az e rendelet szerinti feladataik ellátásának lehetővé tételéhez vagy megkönnyítéséhez szükséges segítséget;

b) az üzemeltetők vagy a bányaüzemeltetők nem hajtják végre a 6. cikkben említett ellenőrzési jelentésben meghatározott intézkedéseket;

c) az üzemeltetők vagy a bányaüzemeltetők nem nyújtják be az e rendeletben előírt metánkibocsátási jelentéseket, beleértve a független hitelesítők által a 8. és 9. cikkel összhangban kiadott hitelesítő nyilatkozatot is;

d) az üzemeltetők nem végzik el a 14. cikk szerinti szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatot;

e) az üzemeltetők nem végzik el a szerkezeti elemek javítását vagy cseréjét, a szerkezeti elemek folyamatos vizsgálatát és elmulasztják a 14. cikknek megfelelően nyilvántartásba venni a szivárgásokat;

f) az üzemeltetők elmulasztják benyújtani a 14. cikk szerinti jelentést;

g) az üzemeltetők vagy bányaüzemeltetők adott esetben a 15., 22. és 26. cikkben meghatározott eseteken felül végeznek lefúvatást vagy fáklyázást;

h) az üzemeltetők rutinszerű fáklyázást végeznek;

i) az üzemeltetők vagy a bányaüzemeltetők nem támasztják alá a 15., 22. és 26. cikknek megfelelően, hogy miért volt szükséges a fáklyázás helyett a lefúvatás mellett dönteni, valamint miért volt szükséges az üzemeltetők esetében a metán visszasajtolása, helyszíni hasznosítása vagy piacra juttatása helyett, illetve a bányaüzemeltetők esetében a hasznosítás vagy a kibocsátáscsökkentés helyett a fáklyázás mellett dönteni;

j) az üzemeltetők vagy a bányaüzemeltetők nem küldenek a 16., 23. és 26. cikknek megfelelően értesítést vagy jelentést a lefúvatási és fáklyázási eseményekről;

k) a 17. cikkben megállapított követelmények megsértésével használják a fáklyákat vagy az égetőberendezéseket;

l) az importőrök nem bocsátják rendelkezésre a 27. cikkel és a VIII. melléklettel összhangban előírt információkat.

(4) A tagállamok adott esetben legalább a következő irányadó kritériumokat figyelembe veszik szankciók kiszabásakor:

a) a jogsértés időtartama vagy időbeli hatása, jellege és súlyossága;

b) a vállalkozás, az üzemeltető vagy a bányaüzemeltető által a kár időben történő enyhítése vagy orvoslása érdekében tett bármely intézkedés;

c) a jogsértés szándékos vagy gondatlan jellege;

d) a vállalkozás, az üzemeltető vagy a bányaüzemeltető bármely korábbi jogsértése;

e) a vállalkozás, az üzemeltető vagy a bányaüzemeltető által a jogsértés révén – közvetlenül vagy közvetve – elért pénzügyi előnyök vagy elkerült veszteségek, amennyiben a megfelelő adatok rendelkezésre állnak;

f) a vállalkozás, az üzemeltető vagy a bányaüzemeltető mérete;

g) a hatósággal való együttműködés mértéke;

h) annak módja, ahogy a hatóság tudomást szerzett a jogsértésről, különös tekintettel arra, hogy az üzemeltető időben bejelentette-e a jogsértést, és ha igen, milyen mértékben;

i) az eset körülményeire alkalmazható minden egyéb súlyosbító vagy enyhítő tényező.

(5) A tagállamok évente közzéteszik az e rendelet alapján kiszabott szankciók típusára és nagyságrendjére, a jogsértésekre, valamint a szankciókkal sújtott üzemeltetőkre vonatkozó információkat.

31. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 8. cikk (5) bekezdésében, a 22. cikk (3) bekezdésében és a 27. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól … [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8. cikk (5) bekezdésében, a 22. cikk (3) bekezdésében és a 27. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(6) A 8. cikk (5) bekezdése, a 22. cikk (3) bekezdése és a 27. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

32. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az (EU) 2018/1999 rendelet 44. cikkével létrehozott Energiaunió-bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

33. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság ötévente jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e rendelet értékeléséről, és adott esetben e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot nyújt be. A jelentéseket közzé kell tenni.

(2) E cikk alkalmazásában a Bizottság információkat kérhet a tagállamoktól és az illetékes hatóságoktól, és figyelembe veszi különösen a tagállamok által az integrált nemzeti energia- és klímaterveikben, azok frissítésében és az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentéseikben szolgáltatott információkat.

34. cikk

Az (EU) 2019/942 rendelet módosítása

Az (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikke a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az ACER háromévente kidolgozza és nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az összehasonlítható projektek esetében a metánkibocsátás nyomon követésével, jelentésével és csökkentésével kapcsolatban felmerülő fajlagos beruházási költségek összehasonlítására szolgáló mutatókat és megfelelő referenciaértékeket. Az ACER [e rendelet] 3. cikke szerint ajánlásokat ad ki az [e rendelet] szerinti kötelezettségek teljesítéséhez szükséges fajlagos beruházási költségekre vonatkozó mutatókra és referenciaértékekre vonatkozóan.”

35. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), 2021: Summary for policymakers (Összegzés szakpolitikai döntéshozók számára). Itt: Climate Change 2021: The Physical Science Basis (Éghajlatváltozás 2021: Természettudományos alapok). Az I. munkacsoport hozzájárulása az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület hatodik értékelő jelentéséhez, Cambridge University Press. Nyomdában.

(2) COM(2019) 640 final.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18.) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.).

(4) Az Európai PRTR megvalósítására vonatkozó iránymutatásokat tartalmazó dokumentum, Európai Bizottság (2006).

(5) COM(2020) 381 final.

(6) A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről.

(7) A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről.

(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/757 rendelete (2015. április 29.) a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 123., 2015.5.19., 55. o.).

(9) A Bizottság (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelete (2018. december 19.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, valamint a 601/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról (HL L 334., 2018.12.31., 1. o.).

(10) A 2014-ben elindított, az olaj- és gáziparból származó metánkibocsátással foglalkozó partnerséget (OGMP) az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalíció (CCAC) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) hozta létre önkéntes kezdeményezésként, hogy segítse a vállalatokat a metánkibocsátás mérésében és jelentésében. Az OGMP a bevált gyakorlatok megállapítására összpontosít, hogy javítsa a metánkibocsátás számszerűsítésére és kezelésére vonatkozó globális információk elérhetőségét, valamint ösztönözze a metánkibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket. Eddig több mint 60 vállalat csatlakozott az OGMP-hez, amely a világ olaj- és gáztermelésének és az öt kontinens eszközeinek 30 %-át fedi le.

(11) https://www.unep.org/explore-topics/energy/what-we-do/international-methane-emissions-observatory

(12) HL C , , . o.

(13) HL C , , . o.

(14) COM(2019) 640 final.

(15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/240 rendelete (2021. február 10.) a Technikai Támogatási Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 1. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

(22) IPCC (2019), Az üvegházhatást okozó gázok nemzeti nyilvántartási rendszereire vonatkozó 2006. évi IPCC iránymutatások 2019. évi pontosítása.

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18.)az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.).

(24) (2020) N. Kholod és mások, Global methane emissions from coal mining to continue growing even with declining coal production, Journal of Cleaner Production, 256. szám, 120489.

(25) (2020) N. Kholod és mások, Global methane emissions from coal mining to continue growing even with declining coal production, Journal of Cleaner Production, 256. szám, 120489.

(26) Az energiaágazat metánkibocsátása kilotonnában, kibocsátásiforrás-kategóriák szerinti bontásban, az EEA által az EU nevében 2021 áprilisában az UNFCC-nek jelentett adatoknak megfelelően.

(27) Best Practice Guidance for Effective Management of Coal Mine Methane at National Level: Monitoring, Reporting, Verification and Mitigation, ECE Energy Series, 71. sz., UNECE 2021 (megjelenés előtt áll).

(28) Az üvegházhatást okozó gázok nemzeti nyilvántartási rendszereire vonatkozó 2006. évi IPCC iránymutatások.

(29) Bilans Zasobow Zloz Kopalin, stan na 31.12.2020’, State Geological Surowce mineralne (pgi.gov.pl) .

(30) Best Practice Guidance for Effective Management of Coal Mine Methane at National Level: Monitoring, Reporting, Verification and Mitigation, ECE Energy Series, 71. sz., UNECE 2021 (megjelenés előtt áll).

(31) Best Practice Guidance for Effective Methane Recovery and Use from Abandoned Mines (UNECE, 2019).

(32) A Tanács (EU) 2021/1094 határozata (2021. június 28.) a Szén- és Acélipari Kutatási Alap Kutatási Programjának elfogadásáról és az e programra vonatkozó többéves technikai iránymutatásokról szóló 2008/376/EK határozat módosításáról (HL L 236., 2021.7.5., 69. o.). A Tanács (EU) 2021/1207 határozata (2021. július 19.) a felszámolás alatt álló ESZAK eszközeinek, valamint a felszámolást követően a Szén- és Acélipari Kutatási Alap eszközeinek kezelésére vonatkozó többéves pénzügyi iránymutatások megállapításáról szóló 2003/77/EK határozat módosításáról. A Tanács (EU) 2021/1208 határozata (2021. július 19.) az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az ESZAK-Szerződés lejártának pénzügyi következményeiről és a Szén- és Acélipari Kutatási Alapról szóló jegyzőkönyv végrehajtásához szükséges intézkedések megállapításáról szóló 2003/76/EK határozat módosításáról (HL L 261., 2021.7.22., 54. o.).

(33) Global Assessment of Oil and Gas Methane 1 Ultra-Emitters; T. Lauvaux, C. Giron, M. Mazzolini, A. d’Aspremont, R. Duren, D. Cusworth, D. Shindell, P. Ciais; 2021. április.

(34) COM(2020) 663 final.

(35) 5263/21 Ti/eb 1 RELEX.1.C.

(36) COM(2020) 663 final.

(37) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(38) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(39) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/942 rendelete (2019. június 5.) az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról (HL L 158., 2019.6.14., 22. o.).

(40) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(41) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.).

(42) Az Európai Parlament és a Tanács 1099/2008/EK rendelete (2008. október 22.) az energiastatisztikáról (HL L 304., 2008.11.14., 1. o.).

(43) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/943 irányelve (2016. június 8.) a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről (HL L 157., 2016.6.15., 1. o.).