A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

az 1169/2011/EU rendelet 26. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásáról

(2020/C 32/01)

1 BEVEZETES

A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: a rendelet) 26. cikkének (3) bekezdése szerint ha az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét feltüntetik, és az nem egyezik meg elsődleges összetevője vagy összetevői származási országával vagy eredetének helyével, akkor az érintett elsődleges összetevő származási országát vagy eredetének helyét szintén meg kell adni, vagy legalább az élelmiszer származási országától vagy eredetének helyétől eltérőként kell feltüntetni.

2018. május 28-án a Bizottság elfogadta az (EU) 2018/775 bizottsági végrehajtási rendeletet (2) (a továbbiakban: végrehajtási rendelet), amely megállapítja a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazási feltételeit. A végrehajtási rendelet különösen az elsődleges összetevő(k) származásának jelölési módját teszi egyértelművé és harmonizálja.

E bizottsági közlemény célja, hogy iránymutatással szolgáljon az élelmiszer-vállalkozók és a nemzeti hatóságok számára a rendelet 26. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásáról. Ezt a közleményt a rendelet és a végrehajtási rendelet egyéb releváns rendelkezéseivel összefüggésben kell értelmezni. Ez az iránymutatás különösen nem sérti a fogyasztók megtévesztő tájékoztatásának a rendelet 7. cikkében előírt tilalmát. Ez a közlemény az alkalmazandó jogszabályokban már megtalálható rendelkezéseket teszi egyértelművé. Semmilyen módon nem terjeszti ki az említett jogszabályokból fakadó kötelezettségeket, és nem vezet be további követelményeket az érintett vállalkozók és az illetékes hatóságok számára.

E közlemény célja csupán az, hogy segítséget nyújtson a polgárok, a vállalkozók és az illetékes nemzeti hatóságok számára a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének és a végrehajtási rendeletnek az alkalmazásában. Az uniós jog hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bírósága kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az e közleményben kifejezésre juttatott vélemények nem előlegezhetik meg az Európai Bizottságnak az Unió Bírósága és a nemzeti bíróságok előtt esetleg képviselendő álláspontját.

2. A RENDELET 26. CIKKE (3) BEKEZDÉSÉNEK HATÁLYÁVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

A rendelet 26. cikke (3) bekezdésének első albekezdése két feltételt állapít meg az elsődleges összetevők különleges jelölési követelményeinek alkalmazása esetében: (1) a végső élelmiszer származási országának vagy eredete helyének feltüntetése, valamint (2) az élelmiszer feltüntetett származási országa vagy eredetének helye nem egyezik meg elsődleges összetevője vagy összetevői származási országával vagy eredetének helyével.

A 26. cikk (3) bekezdésének második albekezdése értelmében a 26. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt különleges jelölési kötelezettségek csak a végrehajtási rendelet hatálya alá tartozó, a végrehajtási rendelet 1. cikkében meghatározott esetekre vonatkoznak.

A végrehajtási rendelet hatálya két esetben korlátozott:

Először is a végrehajtási rendelet 1. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét „valamilyen módon, például olyan nyilatkozatokkal, ábrákkal, szimbólumokkal vagy kifejezésekkel adják meg, amelyek konkrét helyekre vagy földrajzi területekre utalnak, kivéve a szokásos és közönséges nevekben szereplő földrajzi megjelöléseket, amennyiben azok szó szerint jelzik a származást, amelyek azonban általában véve nem minősülnek az élelmiszer származási országa vagy eredete helye megjelölésének”.

Másodszor, a végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtási rendelet hatálya nem terjed ki „ az 1151/2012/EU rendelet (3), az 1308/2013/EU rendelet (4), a 110/2008/EK rendelet (5) vagy a 251/2014/EU rendelet (6) alapján vagy nemzetközi megállapodások értelmében oltalom alatt álló földrajzi árujelzőkre”, valamint a bejegyzett védjegyekre, amennyiben ezek származásra utaló megjelölések. A végrehajtási rendelet (6) preambulumbekezdése e második kivétel tekintetében egyértelművé teszi, hogy bár a rendelet 26. cikkének (3) bekezdése elvileg alkalmazandó a második kivétellel leírt esetekre is, a releváns végrehajtási szabályok további vizsgálatot igényelnek, és elfogadásukra később kerül sor.

2.1 Hivatkozás az élelmiszer-vállalkozóra

2.1.1 Az élelmiszer-vállalkozó címkén feltüntetett neve/cégneve és címe maga után vonhatja-e a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazását?

A rendelet (29) preambulumbekezdése és 2. cikke (2) bekezdésének g) pontja értelmében az élelmiszer-vállalkozó nevével, cégnevével vagy címével kapcsolatosan a címkén feltüntetettmegjelölések a rendelet alkalmazásában nem minősülnek az élelmiszer származási országa vagy eredete megjelölésének. Ezért az élelmiszer-vállalkozó jogalanyára utaló bármely hivatkozás elvileg nem vonja maga után a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazását.

Mindazonáltal a szóban forgó megjelölések a rendelet 7. cikke alapján megtévesztőnek minősülhetnek az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében, ha azok egyértelműen ki vannak emelve a csomagoláson, és amennyiben a konkrét származási helyet vagy az eredet konkrét helyét láthatóan megjelölték, és a származási hely nem egyezik meg az élelmiszer elsődleges összetevőjének származási helyével. Az illetékes nemzeti hatóságoknak ezeket az eseteket a címkén feltüntetett összes információ és a termék teljes megjelenítése figyelembevételével kell értékelniük.

2.2 Márkanevek

2.2.1 A végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint bejegyzett védjeggyel oltalomban nem részesített márkanevek maguk után vonhatják-e a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazását?

A végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy bár a bejegyzett védjegyek részét képező, származásra utaló megjelölések a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartoznak, a végrehajtási rendelet nem alkalmazandó ilyen megjelölésekre, amíg nem kerülnek elfogadásra a 26. cikk (3) bekezdésének az ilyen megjelölésekre való alkalmazására vonatkozó külön szabályok. Az uniós jogalkotó elismerte a külön uniós jogszabályban szabályozott bejegyzett védjegyek sajátosságát és célkitűzéseit, ezért a Bizottság alaposabban meg fogja vizsgálni, hogy az elsődleges összetevő származására utaló megjelölés hogyan tüntetendő fel a rendelet 26. cikkének (3) bekezdése alapján, amennyiben e megjelölések esetében szükséges. Ezzel szemben a nem bejegyzett védjegynek minősülő földrajzi utalásokat tartalmazó márkanevekre nem vonatkozik ez az ideiglenes kivétel, ezért a végrehajtási rendelet a rendelet 26. cikkének (3) bekezdéséből fakadó kötelezettségeken felül alkalmazandó rájuk.

2.3 Az élelmiszer megnevezése

2.3.1 A földrajzi utalásokat tartalmazó szokásos nevek úgy tekintendők-e, hogy megadják az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét?

A rendelet 2. cikke (2) bekezdésének o) pontja a következőképpen definiálja a „szokásos nevet”: az élelmiszer értékesítésének helye szerinti tagállamban az élelmiszer neveként a fogyasztók által elfogadott név, amely név nem igényel további magyarázatot.

A végrehajtási rendelet (8) preambulumbekezdése és 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a végrehajtási rendelet hatálya nem terjed ki a szokásos és közönséges nevekre, ideértve azokat a földrajzi megjelöléseket is, amelyek szó szerint jelzik a származást, azonban általában véve nem minősülnek az élelmiszer származási helye vagy eredete helye megjelölésének. Az ilyen nevek gyakran arra a földrajzi helyre, régióra vagy országra utalnak, ahol a kérdéses élelmiszert eredetileg előállították vagy forgalmazták, és bizonyos élelmiszercsoport esetében idővel közönséges/szokásos névvé váltak. Amennyiben nem ezek a közönséges megnevezések és szokásos nevek alakítják ki a kérdéses élelmiszer bizonyos földrajzi származásának fogyasztói megítélését, a használatuk nem vonja maga után a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazását.

Példa: frankfurti virsli.

Mivel a kérdés minden egyes tagállam fogyasztóinak értelmezésére vonatkozik, és mivel az EU-ban jelentős eltérések vannak ezen aspektusok fogyasztói megítélésében, eseti alapon kell mérlegelni, hogy egy-egy konkrét név a fogyasztók számára egyértelműen közönséges/szokásos névként értelmezhető-e.

2.3.2 A földrajzi utalást tartalmazó előírt nevek úgy tekintendők-e, hogy megadják az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét?

A rendelet 2. cikke (2) bekezdésének n) pontja szerint az „előírt név” egy élelmiszernek a rá alkalmazandó uniós rendelkezésekben előírt neve, vagy ilyen uniós rendelkezések hiányában az abban a tagállamban alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekben előírt név, amellyel az élelmiszert a végső fogyasztónak vagy vendéglátásnak, illetve közétkeztetésnek értékesítik.

Másképp fogalmazva: ezek a nevek olyan kodifikált szokásos nevek, amelyeknél a jogalkotó fontosnak tartotta a használatuk harmonizálását és gyakran az általuk meghatározott termékek összetételét annak biztosítása érdekében, hogy a konkrét nevek alatt értékesített élelmiszer jellemzői tekintetében teljesüljenek a fogyasztói elvárások.

A fentiekre tekintettel a földrajzi utalást tartalmazó előírt nevek nem tekintendők úgy, hogy a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában származásra utaló megjelölést közölnek, amikor a jogalkotó már figyelembe vette a rendelet 26. cikkének (3) bekezdését.

2.4 A címkén feltüntetett különböző utalások

2.4.1 A „készült ...-ban/-ben”, az „előállítás helye”, a(z) „...-ban/-ben előállított termék” kifejezések és az utánuk közölt földrajzi utalások úgy tekintendők-e, hogy megadják az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét?

A „készült (ország)-ban/-ben”, a „gyártás helye (ország)”, az „előállítás helye (ország)” utalásokhoz hasonló utalásokat a fogyasztók a 26. cikk (3) bekezdése értelmében vett, származásra utaló megjelöléshez társítják, ezért elvileg ezek az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét jelölő utalásnak tekintendők. Ezenfelül a szóban forgó kifejezések az előállítási vagy gyártási folyamatra utalnak, amely a feldolgozott élelmiszerek esetében megfelelhet a rendelet alkalmazásában vett származási ország jelentésének, amit az Uniós Vámkódex (7) 60. cikkének (2) bekezdése azon országként határoz meg, ahol az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozás vagy megmunkálás történt, aminek eredményeként új terméket állítanak elő, vagy ami az előállítás fontos szakaszát képezi.

Hasonlóképpen, a(z) „(ország)-ban/-ben előállított termék” utalás a fogyasztó számára általában a rendelet 26. cikkének (3) bekezdése értelmében vett származásra utaló megjelölést sugall. Ezen túlmenően a(z) „...-ban/-ben előállított termék” valószínűleg azt is sugallja a fogyasztónak, hogy az élelmiszer egésze, beleértve az összetevőit is, a címkén feltüntetett országból származik.

2.4.2 A „csomagolás helye” vagy az „előállító/gyártó: Y megbízásából X” utalások, valamint az élelmiszer-vállalkozó ezt követően közölt neve és címe úgy tekintendők-e, hogy megadják az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét?

A „csomagolás helye” utalás egyértelműen jelzi a termék csomagolásának helyét, és mint ilyen, általában nem sugall a fogyasztó számára a rendelet 26. cikkének (3) bekezdése értelmében vett származásra utaló megjelölést. Következésképp annak ellenére, hogy a kérdéses kifejezés földrajzi helyre utal, nem tekintendő úgy, hogy megadja az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét.

Az „előállító/gyártó/csomagoló” (az élelmiszer-vállalkozó neve és címe) vagy az „előállító/gyártó: Y megbízásából X” kifejezések például szó szerint hivatkoznak az érintett élelmiszer-vállalkozóra, és általában nem valószínű, hogy az élelmiszer származására utaló megjelölést sugallnának a fogyasztó számára. Az e közlemény 2.1.1. pontjában kifejtettek értelmében a címkén az élelmiszer-vállalkozó nevével, cégnevével vagy címével kapcsolatos megjelölések nem minősülnek a rendelet értelmében az élelmiszer származási országa vagy eredete megjelölésének.

Mindazonáltal a fogyasztói megítélést a címke alkotóelemeinek összessége befolyásolja, beleértve a termék teljes megjelenítését is. Ezért az élelmiszer származása tekintetében felmerülő, esetlegesen megtévesztő jelleg értékelésekor a csomagolás egészét figyelembe kell venni.

2.4.3 A fogyasztók számára a többnyelvű címkéken kizárólag a helyi nyelvük megtalálásának segítése céljából feltüntetett betűszók, képek vagy egyéb utalások úgy tekintendők-e, hogy megadják az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét?

Ezek a megjelölések nem tekintendők származásra utaló megjelölésnek, ha egyértelműen a címkén feltüntetett, élelmiszerrel kapcsolatos tájékoztatás különböző nyelvi változataira hivatkoznak.

2.4.4 A földrajzi utalást is tartalmazó „fajtájú”, „típusú”, „stílusú”, „recept”, „ihletésű” vagy „... módra” kifejezések úgy tekintendők-e, hogy megadják az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét?

A „fajtájú”, „típusú”, „stílusú”, „recept”, „ihletésű” vagy „.módra” utalások például rendszerint az élelmiszer receptjére, sajátosságaira vagy az előállítási folyamatára vonatkoznak, és mint ilyenek, elvileg nem tekintendők származásra utaló megjelölésnek.

Az élelmiszer származása tekintetében felmerülő, esetlegesen megtévesztő jelleg értékelésekor azonban a csomagolás egészét figyelembe kell venni. Az is megemlítendő, hogy a rendelet 7. cikke szellemében a fent említett utalások kizárólag akkor indokoltak, ha a kérdéses élelmiszer sajátos jellemzőkkel vagy jelleggel rendelkezik, vagy bizonyos előállítási folyamaton esett át, amely meghatározza a címkén feltüntetett földrajzi hellyel való állítólagos kapcsolatot.

2.4.5 A nemzeti szimbólumok vagy zászlószínek úgy tekinthetők-e, hogy megadják az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét?

A fogyasztók szemszögéből a zászlók és/vagy térképek a származás jelölésének legrelevánsabb hivatkozásai. Ezért a konkrét földrajzi területekre utaló, egyértelmű és látható zászlók és/vagy térképek elvileg a származásra utaló megjelölésnek tekintendők, és következésképp maguk után vonják a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazását. Más nemzeti szimbólumokat, például a felismerhető nemzeti emlékműveket, tájakat vagy személyiségeket a fogyasztók az élelmiszer származására utaló megjelölésként érzékelhetik. Mivel azonban a fogyasztók általi értelmezés általában termék- és országfüggő, az adott grafikákat eseti alapon kell értékelni. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak különösen a szimbólumok/grafikák elhelyezését, méretét, betűméretét és az élelmiszer jelölésének általános hátterét kell figyelembe venniük, azaz azt, hogy a jelölés egésze nem téveszti meg a fogyasztókat az élelmiszer származása tekintetében.

Ami a márkaneveket illeti, a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazását e közlemény 2.2.1. pontja vázolja.

Külön kell figyelembe venni a képek és más olyan utalások használatát, amelyek nemzeti/helyi eseményre vagy az eseményt ünneplő nemzeti/helyi sportcsapatra vonatkoznak. Alkalmi jellegük miatt ezeket a megjelöléseket eseti alapon kell értékelni annak meghatározása érdekében, hogy maguk után vonják-e a 26. cikk (3) bekezdésének alkalmazását.

2.4.6 Az uniós jogszabályok szerint oltalomban részesített földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel ellátott élelmiszerek címkéjén feltüntetett kiegészítő utalások maguk után vonhatják-e a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazását?

Ahogyan a rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szerepel, külön szabályok elfogadásáig a végrehajtási rendelet nem alkalmazandó az uniós jogszabályok szerint oltalomban részesített földrajzi árujelzővel vagy bejegyzett védjeggyel ellátott élelmiszerekre. Olyan esetekben, amikor egy élelmiszeren egyéb vizuális utalásokat is feltüntetnek, többek között olyanokat, amelyek ugyanazon vagy eltérő földrajzi helyekre hivatkoznak, az adott utalások akkor tartoznak a végrehajtási rendelet hatálya alá, ha teljesülnek a rendelet 26. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek.

2.5 Milyen összefüggés áll fenn a végrehajtási jogi aktus rendelkezései és az ökológiai élelmiszerekre vonatkozó uniós jogszabály között?

A 834/2007/EK tanácsi rendelet (8) (a továbbiakban: az ökológiai élelmiszerekre vonatkozó rendelet) létrehozza az ökológiai termelési szabályok általános keretét, beleértve az ökológiai termelésre utaló kifejezések használatára vonatkozó rendelkezéseket is. Ezenfelül a szóban forgó rendelet megállapítja az ökológiai termékek címkézésére, valamint az uniós logó használatára vonatkozó feltételeket, valamint előírja, hogy a logó használatakor közölni kell a terméket alkotó mezőgazdasági nyersanyagok eredetének helyére utaló megjelölést. Ezek a szabályok a 26. cikk (3) bekezdésében előírt tájékoztatással egyenértékű tájékoztatást adnak a fogyasztónak.

A rendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ez utóbbi a meghatározott élelmiszerekre alkalmazandó külön uniós rendelkezésekben előírt jelölési követelmények sérelme nélkül alkalmazandó. Ebben az összefüggésben az ökológiai élelmiszerekre vonatkozó rendelet rendelkezései lex specialis-nak minősülnek, és a rendelet 26. cikkének (3) bekezdésével szemben mérvadóak. Következésképp minden olyan esetben, amikor az uniós ökológiai logó használatos, a rendelet 26. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazandó.

3 AZ ELSODLEGES ÖSSZETEVO AZONOSITASA

A rendelet 2. cikke (2) bekezdésének q) pontja szerint az „elsődleges összetevő” valamely élelmiszer olyan összetevője vagy összetevői, amelyek az adott élelmiszer több mint 50 %-át teszik ki, vagy amelyet a fogyasztó rendszerint az adott élelmiszer nevével azonosít, és amely esetében legtöbbször mennyiségi jelölés szükséges.

3.1 Hogyan kell azonosítani az elsődleges összetevőt?

A rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában Az élelmiszer-vállalkozók kötelesek tájékoztatást adni a kérdéses élelmiszernek a rendelet 2. cikke (2) bekezdésének q) pontja szerinti elsődleges összetevőjéről (összetevőiről).

Az elsődleges összetevő jogi fogalommeghatározása két kritériumot állapít meg az élelmiszer elsődleges összetevőjének meghatározásához: a) egy mennyiségi kritériumot, amely szerint az összetevő az adott élelmiszer több mint 50 %-át teszi ki, valamint b) egy minőségi kritériumot, amely szerint az összetevőt a fogyasztók rendszerint az adott élelmiszer nevével azonosítják.

Az élelmiszerek elsődleges összetevőjére (összetevőire) vonatkozó információ megadásakor az élelmiszer-vállalkozóknak különböző tényezőket kell figyelembe venniük. Az élelmiszerek mennyiségi összetételén felül körültekintően figyelembe kell venniük különösen azok sajátosságait, jellegét és a címke teljes megjelenítését. A kérdéses élelmiszerről adott tájékoztatás vonatkozásában figyelembe kell venniük a fogyasztói megítélést és elvárásokat is. Az élelmiszer-vállalkozóknak figyelembe kell venniük, hogy egy adott összetevő származására utaló megjelölés valószínűsíthetően lényegesen befolyásolja-e a fogyasztók vásárlási döntéseit, valamint azt, hogy a származásra utaló megjelölés hiánya félrevezetné-e a fogyasztókat.

Megemlítendő az is, hogy a rendelet 7. cikke szellemében az elsődleges összetevő származására utaló megjelölés tekintetében közölt tájékoztatás nem lehet megtévesztő, és semmi esetre sem kerülheti meg a rendelet 26. cikkének (3) bekezdésében megállapított rendelkezéseket és célkitűzéseket.

A tagállamok illetékes hatóságai gondoskodnak a rendelet fenti rendelkezéseinek megfelelő végrehajtásáról.

3.2 Az élelmiszereknek lehet-e egynél több elsődleges összetevőjük? Ha igen, az egynél több elsődleges összetevőt tartalmazó élelmiszerek esetében minden elsődleges összetevő származását meg kell-e adni?

A rendelet 2. cikke (2) bekezdésének q) pontja az „elsődleges összetevő” fogalommeghatározásában kimondja, hogy ez utóbbi alatt érthető összetevő (a szó egyes számának használata) vagy érthetők összetevők is (a szó többes számának használata). E megfogalmazás szerint arra kell következtetni, hogy az „elsődleges összetevő” fogalommeghatározása lehetővé teszi, hogy az élelmiszereknek egynél több összetevője legyen.

Ezenfelül a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy amennyiben az élelmiszer-vállalkozó a szóban forgó fogalommeghatározás alapján egynél több elsődleges összetevőt azonosít, mindezen elsődleges összetevők származási országát vagy eredetének helyét fel kell tüntetni.

3.3 Lehetséges-e, hogy az elsődleges összetevő fogalommeghatározásának alkalmazása következtében az élelmiszernek nem lesz elsődleges összetevője?

A rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában először is azt kell értékelni, hogy az élelmiszer bármely elsődleges összetevője a rendelet 2. cikke (2) bekezdésének q) pontjában foglalt fogalommeghatározás alapján az élelmiszer elsődleges összetevőjének tekintendő-e. Ez azt feltételezi, hogy az élelmiszernek nem lesz a rendelet értelmében vett elsődleges összetevője, amennyiben egyik összetevője sem teszi ki az élelmiszer több mint 50 %-át, a fogyasztók rendszerint egyik összetevőjét sem azonosítják az adott élelmiszer nevével, és az esetek többségében mennyiségi jelölés nem szükséges.

3.4 A rendelet 26. cikkének (3) bekezdése és következésképp a végrehajtási rendelet vonatkozik-e az egyetlen összetevőből álló termékekre?

A rendelet 26. cikkének (3) bekezdése vonatkozhat egyetlen összetevőből álló feldolgozott termékekre, amennyiben a legutolsó lényeges átalakításuk a nyersanyag-összetevő származási helyétől eltérő helyen történt, vagy amennyiben az összetevőt különböző helyekről szerezték be. Ez a helyzet a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazásához vezetne abban az esetben, ha az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét feltüntetik, és az elsődleges összetevő (egyetlen összetevő) származási országa vagy eredetének helye nem egyezik meg az élelmiszer származási országával vagy eredetének helyével.

3.5 Ha a fogyasztók jól tudják, hogy valamely élelmiszer elsődleges összetevője csak az EU-n kívülről szerezhető be, meg kell-e adni a származását?

A rendelet nem rendelkezik olyan kivételről, hogy az elsődleges összetevők származási országát vagy eredetének helyét nem kell feltüntetni, ha az nem egyezik meg az élelmiszer származási országával vagy eredetének helyével. Ezért még abban az esetben is, ha az élelmiszer elsődleges összetevője csak az EU-n kívülről szerezhető be, és a végső élelmiszer származására utaló megjelölés az EU-ra (vagy tagállam(ok)ra) hivatkozik, a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének rendelkezései szerint a kérdéses elsődleges összetevő származására utaló megjelölést fel kell tüntetni.

3.6 Az elsődleges összetevő lehet-e összetett összetevő?

A rendelet 2. cikke (2) bekezdésének h) pontja szerint az „összetett összetevő” olyan összetevő, amely már önmagában egynél több összetevőből áll.

Az összetett összetevő a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozik, ha eleget tesz a rendelet 2. cikke (2) bekezdése q) pontjában foglalt elsődleges összetevő fogalommeghatározásában foglalt feltételeknek.

Ha a rendelet 26. cikkének (3) bekezdésével összhangban az elsődleges összetevő származására vonatkozó tájékoztatást meg kell adni, és az elsődleges összetevő összetett összetevő, az élelmiszer-vállalkozóknak az adott élelmiszerre leginkább illő, megfelelő szintű tájékoztatást kell adniuk. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venniük a kérdéses élelmiszer sajátos jellegét, összetételét és gyártási folyamatát, az összetett összetevő elsődleges összetevőjének származására utaló megjelölés (az összetett összetevő elsődleges összetevőjének származási helye, például a betakarítás helye vagy a gazdálkodás helye) fogyasztók általi értelmezését, a fogyasztók elvárásait és érdeklődését, valamint azt, hogy az összetett összetevő összetevőit miként tüntették fel az összetevők felsorolásában.

Megemlítendő az is, hogy a rendelet 7. cikke szellemében az összetett összetevő származására utaló megjelölés tekintetében közölt tájékoztatás nem lehet megtévesztő, és semmi esetre sem kerülheti meg a rendelet 26. cikkének (3) bekezdésében megállapított rendelkezéseket és célkitűzéseket.

A tagállamok illetékes hatóságai gondoskodnak a rendelet fenti rendelkezéseinek megfelelő végrehajtásáról.

4 FÖLDRAJZI SZINTEK

Annak érdekében, hogy a fogyasztók megalapozott döntéseket hozhassanak, a végrehajtási rendelet meghatározza azokat a különleges szabályokat, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha az elsődleges összetevő származási országát vagy eredetének helyét a rendelet 26. cikkének (3) bekezdése alapján adták meg. Ezek a szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy az így adott tájékoztatás tartalmilag kellően pontos és informatív legyen.

E célból a végrehajtási rendelet 2. cikkének a) pontja harmonizálja azokat a földrajzi területeket, amelyekre az elsődleges összetevő származására utaló megjelölésnek hivatkoznia kell.

4.1 Ugyanazon elsődleges összetevő származási országa vagy eredetének helye feltüntethető-e különböző földrajzi szintekre hivatkozással (például „EU és Svájc”)?

A végrehajtási rendelet 2. cikke felsorolja azokat a földrajzi területeket, amelyekre az elsődleges összetevő megjelölésének hivatkoznia kell. A rendelet 26. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelmények teljesítése érdekében az élelmiszer-vállalkozóknak a végrehajtási rendelet 2. cikkének a) pontjában felsorolt földrajzi területek egyikét kell választaniuk. E rendelkezés megfogalmazásából nyilvánvaló, hogy a végrehajtási rendelet nem biztosít lehetőséget az elsődleges összetevő esetében benne felsorolt, eltérő földrajzi területek ötvözésére.

Példák:

—	„Svájc” a 2. cikk a) pontjának iv. alpontjában megállapított földrajzi területnek felel meg. Ezzel szemben az „EU” a 2. cikk a) pontjának i. alpontjában megállapított földrajzi területnek felel meg. A végrehajtási rendelet 2. cikkének a) pontja nem rendelkezik a kettő ötvözésének lehetőségéről.

Az élelmiszer-vállalkozók azonban kiegészíthetik az „EU” és a „nem EU” megjelölést további tájékoztatással, amennyiben eleget tesz az élelmiszerekkel kapcsolatos önkéntes tájékoztatás (a rendelet 36. cikke) tekintetében a rendeletben megállapított általános követelményeknek. Ez a tájékoztatás nem lehet félrevezető vagy megtévesztő. Ebben az összefüggésben az élelmiszer-vállalkozók a „Svájc” információt a „nem EU” feliratot kiegészítő további önkéntes tájékoztatásként feltüntethetik.

Példa:

—	„EU és nem EU” (Svájc)

—	„EU (Spanyolország) és nem EU (Svájc)”

4.2 A tagállamok és a harmadik országok feltüntetése ötvözhető-e az elsődleges összetevő származási országának vagy eredete helyének feltüntetése érdekében?

A végrehajtási rendelet 2. cikke a) pontjának iv. alpontja lehetővé teszi, hogy az elsődleges összetevő származására utaló megjelölésként feltüntethető(k) legyen(ek) a tagállam(ok) vagy harmadik ország(ok). Ez azt feltételezi, hogy a vállalkozók e megjelölések bármelyikét választhatják, vagy mindkettőt használhatják.

5 ELHELYEZES ES MEGJELENITES

Az elsődleges összetevő tekintetében a rendelet szerint adott tájékoztatásnak ki kell egészítenie az élelmiszer származási országára vagy eredetének helyére vonatkozóan a fogyasztók részére nyújtott tájékoztatást. Jól láthatónak, könnyen olvashatónak és adott esetben letörölhetetlennek kell lennie. E célkitűzés elérése érdekében a végrehajtási rendelet 3. cikke a szóban forgó tájékoztatás elhelyezésére és megjelenítésére vonatkozó szabályokat állapít meg.

5.1 Az elsődleges összetevő származási országa feltüntethető-e országkódok használatával?

A rendelet 9. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében a származási ország vagy az eredet helye kötelezően feltüntetendő a rendelet 26. cikkében megállapított esetekben. Ezenfelül a rendelet 9. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint kötelezően feltüntetett adatokat betűvel és számmal kell jelezni, és ezen túlmenően piktogramok vagy szimbólumok segítségével is feltüntethetők.

A rendelet rendelkezéseiből következik, hogy az elsődleges összetevő származási országát mindig betűvel kell feltüntetni. Ebben a tekintetben a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy bizonyos országkódok szavaknak tekinthetők-e. Az országkódok különösen akkor fogadhatók el, ha észszerű elvárás volt, hogy a forgalomba hozatal szerinti ország helyesen értelmezze azt, és ne legyen félrevezetve. Ez a helyzet állhat fenn például az „UK”, az „USA” vagy az „EU” rövidítések esetében.

5.2 Amikor a terméknév származásra utaló megjelölést tartalmaz és a terméknév több helyen megtalálható a csomagoláson, az elsődleges összetevő származására utaló megjelölést minden olyan esetben fel kell-e tüntetni, amikor a terméknevet jelölik az élelmiszeren? Ugyanez a kérdés vonatkozik a grafikus megjelölésekre, például a zászlókra.

A végrehajtási rendelet 3. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az élelmiszer származási országát vagy eredetének helyét szavakkal adják meg, az elsődleges összetevő származására vonatkozó információkat ugyanabban a látómezőben kell feltüntetni, mint az élelmiszer származási országának vagy eredete helyének megjelölését. A végrehajtási rendelet nem biztosít olyan rugalmasságot, amely lehetővé tenné az elsődleges összetevő származásának egyszeri feltüntetését, ha a végső élelmiszer származására utaló megjelölés többször szerepel a címkén.

A rendeletből nyilvánvaló, hogy az elsődleges összetevő származására utaló megjelölést a fogyasztók számára egyértelmű és látható módon, mindig ugyanabban a látómezőben kell megjeleníteni, mint az élelmiszer származására utaló megjelölést, beleértve a zászlókat is. Ezért abban az esetben, ha származásra utaló megjelölést vagy zászlókat tartalmazó értékesítési megnevezés ismétlődik a csomagoláson, az elsődleges összetevő(k) származására vonatkozó információknak ennek megfelelően szintén ismétlődniük kell.

5.3 A rendelet 13. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó-e az elsődleges összetevő származására utaló, a végrehajtási rendelet rendelkezéseinek megfelelően feltüntetett megjelölésre is?

A rendelet 13. cikke az élelmiszerekkel kapcsolatos – a rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében felsorolt – kötelező információk, és ennek megfelelően – a rendelet 26. cikkében (a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének i) pontjában) előírt esetekben – a származási országra vagy az eredet helyére vonatkozó információk feltüntetésére is irányadó általános elveket határoz meg. A rendelet 13. cikkének rendelkezései a meghatározott élelmiszercsoportokra alkalmazandó külön uniós rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandóak.

A végrehajtási rendelet az elsődleges összetevő származására utaló megjelölésre vonatkozóan konkrét megjelenítési követelményeket állapít meg. A végrehajtási rendelet 3. cikke arról rendelkezik, hogy a megadott információkat ugyanabban a látómezőben kell feltüntetni, mint az élelmiszer származási országának vagy eredete helyének megjelölését, és a betűméret x-magasságának az élelmiszer származására utaló megjelölésére alkalmazott betűméret x-magasságának legalább 75 %-át kell kitennie. Ezen túlmenően kimondja, hogy az elsődleges összetevő származására utaló megjelölésre vonatkozó tájékoztatást 1,2 mm-nél nem kisebb betűméretben kell megadni.

A végrehajtási rendelet fent említett konkrét követelményeit ki kell egészíteni a rendelet 13. cikkének horizontális rendelkezéseivel, amelyek együttesen alkalmazandóak.

A rendelet 13. cikkének (3) bekezdése a kis méretű csomagok (a 80 cm2-nél kisebb felületű csomagok) esetében a kötelező adatok előírt betűmérete tekintetében kivételről rendelkezik. Mivel a rendelet 13. cikkének rendelkezései alkalmazandóak a rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében felsorolt kötelező adatokra, az elsődleges összetevő származására utaló azon megjelölésre is alkalmazandóak, amelyet a rendelet 26. cikke (3) bekezdésének megfelelően adtak meg. Ezért azon csomagolások vagy tárolóedények esetében, amelyeknek legnagyobb felülete kisebb mint 80 cm2, a végrehajtási rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében említett betűméret x-magassága legalább 0,9 mm.

(1) HL L 304., 2011.11.22., 18. o.

(2) HL L 131., 2018.5.29., 8. o.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1151/2012/EU rendelete (2012. november 21.) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről (HL L 343., 2012.12.14., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 39., 2008.2.13., 16. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 251/2014/EU rendelete (2014. február 26.) az ízesített borászati termékek meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, jelöléséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról és az 1601/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 84., 2014.3.20., 14. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (átdolgozás) (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).

(8) A Tanács 834/2007/EK rendelete (2007. június 28.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 189., 2007.7.20., 1. o.).